Ezmegaz [Alex vs Hinari]

by **Halász Alex** Kedd Jún. 10 2014, 18:38

JL palota. A Justice Legue nagy monstruma. Még Lewis húzta fel és azóta is büszkén feszít a Kezdetek Városának szélén, mint egy őr. Egy bástya a játékosok védelmében. Tényleg hatalmas volt és tényleg egy bizonyos értelemben elbűvölő is. Azonban habár Alex már egyszer megcsodálhatta a nagy építményt, most nem tudott erre figyelni. Egészen máson, másokon járt az esze. Egy ideje, már az Artes banddel eljárogatnak az AincradStars gyakorló termébe, és az a hely valami sugee hatalmas. Tetszetős épület, és ott aztán tényleg minden kérésüket teljesítik. Már gondolkoztak nagyjából mindenen. A zenék is megvannak az első körre, és a ruhákon jár az eszük, mert hogy az is kell. Nem feszíthetnek ott pólóban meg kisnadrágban, hiába van hőség. :roll:Volt egy olyan érzése, hogy bár mostanában sok minden történt a fronton is, és a minden napokban is. Rengeteg miniboss bukkant föl és el vannak havazva munkával dögivel, nah meg fejlődni is kell, hogy ezeket mind bírják, mégis.... vagy pont ezért döntött úgy, hogy személyesen akarja elhívni a lányt erre az eseményre. Arra alapozott, hogy Hinari szokásához híven biztosan megint ráfeszült valamire, ráadásul a hogy zárult a tizenhatos boss, az egy kisebb tragédia volt. Persze az elején azt hitte, hogy nem csak ő, hanem úgy all in all mindenki ott hagyja a fogát, az egész végére olyan bizarrá vált a dolog, hogy max élettel rohangált a bossteremben. ilyet se pipált még. o.o És hát, végül is, amióta megjelentek a pánikburkok, nem olyan nagy baj, ha valaki kiesik. Így hát, még ha nagy tehernek is tűnik és nehéz feladat, nem szükséges rágörcsölni. Amit pedig Hinarival beszélt a fiú Karácsonykor, hogy érdemes néha kikapcsolódni, meg van, hoyg a "kevesebb több" elég elszántságot adott a fiúnak, hogy meglépje ezt a teljesen hétköznapi lépést. Tehát odamenjen és átnyújtsa az AincradStars meghívóját. Ez az esemény pont jókor jött, és remek lehetőség kicsit feltöltődni. Még magában gyakorolgatta is, hogy mit fog mondani, meg ha el akarná utasítani, hogyan győzze meg a lányt. Valahogy nem bízott abban, hogy Hinari könnyen rávágná, hogy "jó". Bár saját bevallása szerint nem volt rá semmi oka, hogy ezt higgye. Épp csak Hinari komolysága adott egyfajta "félszt".
A főbejárat elé érve, kihúzta magát, megigazította magán a ruhát, és kis torok köszörülés után bekopogtatott a nagy kopogtatókkal. Majd várt....

by **Hinari** Kedd Jún. 10 2014, 19:18

A kristályon agyaltam. Próbáltam innen meg onnan is megnézni, átgondolni, felépíteni, de nem sokra jutottam vele. A tények azok tények maradtak. Rita él, valahol, valahogy, azonban többé nem harcolhat velünk. Vajon köze volt hozzá a tizenötös bosson történteknek? Lelkiismeret-furdalásom volt, de már rég rájöttem, hogy ezek az érzések nem segítenek. Azt hiszem, sokat fejlődött a front; az előző boss csapatmunkája és az ABA megalapítása mindenképpen előremutató, pozitív jel volt. Örültem neki. Most először, nem fogott el az a megszokott, kellemetlen érzés, hogy részem volt benne, hogy közöm volt hozzá, hogy mint oly sok mindenben, ebben is volt feladatom, és némi felelősségem is. Csakúgy… megvoltam. Felhős volt az idő, de meleg, és az erkélyen a szél is fújt, így egy itallal a kezemben ültem ki, a környező hegyekben gyönyörködve, elmélázva a történteken, ezúttal nem társítva hozzá mélyebb gondolatokat.
Apró, figyelmeztető jel, valaki kopogtatott odalent. Sóhajtva dőltem hátra, nem akartam felkelni. Majd… kinyitja más. Mégegy korty, mégegy kopogás, a harmadik után pedig végül mégiscsak felálltam, letettem az üdítőt, és könnyed léptekkel mentem le a bejárathoz. Ha a többi céhtag várna valakire, akkor már rég beengedték volna az illetőt, a látogatók másik fele pedig úgyis velem akart beszélni ilyen-olyan okból. Nem mintha lett volna akárcsak egy minimális hangulatom is bármiféle fontos témához…
- Oh, szia – mosolyodtam el, majd már tártam is ki az ajtót, beljebb invitálva Alexet. Persze egy egészen enyhén bele is pirultam a hirtelen felbukkanásába, de nem tartott sokáig, gyorsan felváltotta a kíváncsiság – Mi járatban errefele? Kérsz valamit, vagy üljünk le esetleg a kertben? – kérdeztem, az előcsarnokból nyíló, kertbe vezető ajtó felé intve. Kellemes meglepetésként ért, hogy eljött, s ezt nem is próbáltam leplezni.

by **Halász Alex** Kedd Jún. 10 2014, 19:54

Nem volt valami könnyű bejutni ebbe a nagy monstrumba. Háromszor is kopogtatnia kellett, és már már ott tartott, hogy akkor nincs itt senki. Rosszkor jött, talán majd ráír Hinarira. Rossz ötlet volt csak úgy kérdezés nélkül eljönni ide. De nem tudta, hogy milyen levelet is kéne írnia a lánynak. Pedig belekezdett egy párba. Csak egyiket se küldte el. Nem voltak olyanok, hogy azt mondhassa rá, hogy ez jó lesz. Ezzel elégedett, tehát úgy volt vele, hogy ráveszi magát a személyes találkozóra csak olyan hirtelen. Ezt is fogja mondani Hinarinak. Azzal nincs beljebb ha elárulja mennyit szenvedett egy el nem küldött levelen. Azonban nem jött válasz, s ahogy ellhalkult a harmadik kopogásának vízhangja is, s várt egy pár pillanatkát, kezdte kényelmetlenül érezni magát. Már már fordult volna meg, mikor nyílt a nagy kapu és pont Hinari állt vele szemben. A lány derűsnek mutatkozott és ez valamelyest enyhítette a problémát. Ő is elmosolyodott, majd megköszönve a beinvitálást, beljebb is lépett.
- Bocsi a váratlan betoppanásért, csak eszembe jutottál, és régen beszéltünk, meg meg hoztam valamit, amire szeretném ha eljönnél. ^^ - Nem hadarta el egyben ahogy eddig tette mindazzal, ami zavarba hozta. zavarban volt most is, mégis egy kissé jobban tudta kordában tartani zavarát. Ám a hebegve összerakott szóáradat egyáltalán nem hasonlított arra, amit a gondolataiban olyan szépen össze szedett. Bólintott. Neki minden tökéletes lenne, a kertet meg szereti. Főleg ilyen szellős, kellemes időben pompás kiülni. Vidáman bólintott a felvetésre, habár ugye nem indult meg, mert ugye nem ismerte a helyet. Az a fura pír az arcáról viszont nem tűnt el.

by **Hinari** Kedd Jún. 10 2014, 20:34

- Semmi baj - kezdtem, amolyan reflexes válaszként, amit az emberek a bocsánat szóra szoktak mondani, s bár ennek folytatódnia is kellett volna valahogy, jelen esetben azonban elakadtam, amint a fiú eljutott a második tagmondathoz. Jobb híján próbáltam nem mutatni, hogy már ezzel a ténnyel is zavarba tudott hozni, helyette bólintottam én is, egy „igen”-t azért felelve rá, hiszen tényleg régen beszéltünk már – Azt hittem már el is felejtetted, mit ígértél karácsonykor – tettem hozzá egy mosoly kíséretében, egyáltalán nem szánva megrovónak a mondatot. Húztam kicsit a fiút, bár magam sem tudtam igazán, hogy miért. Jólesett vele társalogni, látni az arcát, a reakcióit a különböző helyzetekben, csakúgy ellenni vele. Megismerni őt.
- Limonádét? – kérdeztem, közben elgondolkodva, vajon vannak-e hagyományos japán vagy magyar szokások az évszaknak az ilyen eseményeire, de mivel nem jutottam sokra, így csak reméltem, hogy megfelelő lesz a citromos-cukros víz. Egy pillanat alatt eltűntem a konyhában, visszatérve két pohárral és egy, már előre bekészített, teli kancsóval; a süti egyelőre az inventorymban pihent, ám enélkül is kellett egy kis ügyesség, hogy ne essek el. Jobb híján a fejemmel intettem Alexnek, hogy kövessen, úgy kerestem meg a legközelebbi, félárnyékos padot. A JL kertjében akadt belőlük pár, ám emellett cseresznyefa nőtt, melynek ágai mélyen hajoltak a sok termés súlyától, élénkpiros színt lopva a zöld tájba. Szerettem a kert ezen részét, és Alexnak is meg akartam mutatni – akár tudatában voltam e ténynek, akár nem. Megkönnyebbülten ültem le, úgy helyezkedve, hogy a fiú maga dönthesse el, mellettem vagy a poharak másik oldalán foglal helyet, majd feléje fordultam, már majdnem gyermeki kíváncsisággal nézegetve őt, vajon mit hozott, és mire szeretné, ha elmennék. Közben töltöttem is mindkettőnknek az üdítőből, s a fiúnak átadva a sajátját kérdeztem rá végül, miért is jött azon kívül, hogy megismételjük a múltkori, vidám hangulatú találkozást. Ami amúgy nekem már önmagában is elég lett volna. ^^

by **Halász Alex** Kedd Jún. 10 2014, 21:13

"Semmi baj!" ~ Határtalan boldogságot okozott nekem ez a két szó, és azt hiszem eléggé látszott is rajtam. ^.^" ~ Szépen elhúzta a száját egy teli mosollyal koronázva meg azt. És az a pír még mindig ott trónolt az arcán. A Karácsonyos megjegyzésre csak rámeredt a zöld tükreivel Hinarira és egy cinkos mosolyt küldött felé, majd magabiztosan konstatálta, hogy ilyen nem történhet meg, amíg az univerzum a helyes irányban halad, s talán még azután sem. >.>/ - Wehe, nem is értem miért halasztgatjuk azt a kt-t. Én akár már ma is lejátszanám, úgy is én fogok győzni. ˇ^ˇ

- Vidáman csengőn válaszolt. Amennyire befeszült a beszélgetés előtt, annyira feledte is el ezeket az érzéseket. Már el is felejtette, hogy milyen kellemes Hinarival beszélgetni. Hiszen karácsonykor és előtte is, mikor pár szót váltott vele, annyira természetesen válaszolt. Nála nem kell megterveznie, hogy mit is akar. Azaz, egyrészt nem is lehet, meg nem is tudná! Egyszerűen bele se gondol, csak mondja, és merheti mondani. Valamiért ez a lány olyan komplex. Egyszerre komoly, és vidám. Tiszteletet parancsoló és erős lélek, de mégis mellette tudja adni magát. Igen. Ezért is szeret Hinarival beszélgetni. Mert ő egy olyan lány, akivel úgy tud felszabadultan beszélgetni, hogy közben egyikük sem jön zavarba, és egyikük sem bonyolítja el... valahogy olyan, mintha egy hullámhosszon lennének. ...
Már el is felejtette, hogy miért jött ide, s felcsillanó szemekkel bólogatott a limonádéra. - Igen, igen jöhet. *.* - Nagyon is tudja élvezni a limonádét, ez talán az egyetlen tényleg nemzetközi dolog, amit az ember bárhol is éljen, ismer és szeret. Megvárta Hinarit és elé lépve a tálcáért nyúlt, amin a poharak és a teli kancsó állt.
- Majd viszem én. Surprised

Követlek. ^^ - A fához érve pedig előbb lepakolta a csomagot, aztán, ~ mert hát mi másért kínálta volna a lány ~ töltött mindkét pohárba a hűs nedűből, majd az egyiket Hinari elé tette, a másikkal meg leült, ~ kis habozást követően, úgy döntve, hogy bátor lesz és ~ a lány mellé. Előbb a fát csodálta meg.
- hmmm. *.* Nosztalgikus. Magyarban sok cseresznyefánk van. Japán is tele van velük, de azok nem hoznak gyümölcsöt. - Leszakított egy szép cseresznyepárt. Megforgatta a kezében, majd, amolyan díszként, a tálcára helyezte. - A vörösben játszó, zöld lombkorona mégis csak szebb. x3 - Így érzett. Nem tudná megmondani miért. Talán a tudat, hogy ha ilyen fát lát, akkor azon ehető dolgok vannak, és hát a hasa az fontos. De talán a vörös szín jobban vonzza, mint a rózsaszín, ami lehet nem meglepő. Elvégre férfiemberről van szó. Rolling Eyes

Hinari rákérdezésére a zsebében kezdett el kotorászni, majd egy Meghívót adott át a lánynak, ami a Tehetségkuatóról, az Aincradstarsól szólt.
- Fel fog lépni az Artes is. A lapon rajta is van, hogy hol található. Szeretném ha megnéznéd. Surprised

- Jelentette ki teljesen őszintén és egészen kisfiúsan is. >.>

by **Hinari** Kedd Jún. 10 2014, 22:09

Nem is tudom, láttam-e már Alexet ennyire felszabadultnak és egyben magabiztosnak. A megjegyzésemre is így válaszolt, sőt, vágott is vissza rögtön, amit, természetesen, és sem hagyhattam szó és tettek nélkül. Elmosolyodtam, ezúttal viszonozva a cinkos megatartást, és pár kattintással lehívtam a tőrt, a nyereményt, ha tényleg képes lesz megnyerni azt a kt-t.
- Gondolod? – kérdeztem, és forgattam meg az ujjaim között a fegyvert, ám nem engedtem közelebb a fiút, még csak az kéne, hogy véletlenül megvágjam. >.< Ígyis időbe telt, mire megtanultam ezt a kis trükköt a késsel, a Katanával nem lehetett ilyesmiket gyakorolni, s ez is csak amolyan kedvtelésből ment jól, ugyebár. És semmi köze nem volt Alexhez, még véletlenül sem. Aztán már tettem is el, mielőtt kiejtettem volna a kezemből, vidáman libbenve be a konyhába, még visszanézve azért, csak… csak mert. Hogy megvár-e, vagy hogy mit csinál, és úgy amúgy, hogy megvan-e. Ami nyilvánvalóan így is volt, ám én siettem, hálás pillantással köszönve meg, hogy elvette tőlem a tálcát, majd mosolyogva vezettem oda az én cseresznyefámhoz.
- Igen, ezért is különleges – feleltem, miután megköszöntem a limonádét, magam is leszedve egy szemet a gyümölcsből, próbálva nem hasonlítani annak színéhez. Alex mellém ült, s közelsége furcsán kellemesen hatott rám, kedvem lett volna csakúgy a vállához dőlni, de inkább elfoglaltam magam – nagyonis buzgón, felülemelkedve a zavartságomon – a cseresznyefával, közben lehűtve magam pár korty itallal. A mozdulatsor ösztönös lett volna, s talán majd egyszer meg is ismétlődik, most azonban Alex hozott valamit, én pedig várakozón néztem bele a zöld szempárba, tekintetemmel követve a kezét a zsebéig, csodálkozva véve el a papírlapot, amely onnan előkerült. AincradStars, tehetségkutató verseny. Igen, most hogy így olvasom, hallottam már a rendezvényről, azonban eddig eszembe sem jutott kilátogatni oda, a fellépésről már nem is beszélve. Amúgysem tudnék mivel. És nem is akarnék. Ígyis bőven több figyelmet kaptam, mint amennyit szerettem volna, s az, hogy a magukat előadó játékosokat nézzem, akik mobozás és fejlődés helyett inkább a színpadon szórakoznak… hát, maradjunk annyiban, hogy megvolt róla a véleményem. Persze, kell a kikapcsolódás, de… Ritára gondoltam, meg a kristályra. Meg az egyre nehezedő bossokra. Összeszorítottam az ajkaim, ki kellett vernem a fejemből az emlékeket, rákoncentrálva a jelenre… ahol Alex most biztosan engem néz. És ő is fellép. És személyesen hívott meg.
- Azt hiszem… hát, talán benézek – emeltem fel végül a fejem, bizonytalanul a fiúra mosolyogva: fogalmam sem volt, jól döntöttem-e – Énekelni fogsz, vagy hangszeren játszol? – kérdeztem aztán, őszinte kíváncsisággal, hisz ezt az oldalát még egy picit sem ismertem.

by **Halász Alex** Kedd Jún. 10 2014, 22:42

- Tudom.

- Mostanra már tett egy csomó pontot a fegyverkezelésére is, és bízott, ~ ahogy a múltkor is ~ a kintről vett tudásában is. Volt idő mikor csak abban bízott és a statokat majdhogynem figyelemben sem akarta részesíteni, de ez ugye nem megy. Aztán egy időben a kinti tudását hanyagolta, hiába edzett annyit. Az csak idő töltés volt, és kikapcsolás a feszült minden napokból. Azonban mostanra kialakult nálla egy ~ talán még csak kezdetleges ~ ballansz a kettő között. Azzal kísérletezik, hogy hhol ér végett a rendszer adta segítség, és hol kezdődik az a szint, amikor a saját tudásával harcolhat. Hiszen ilyen téren előnyben van! Ezért is érzi úgy hogy nem elpocsákolt idő gyakorolnia, és megtartani a régi tudást. Még ha ez nem is az ő tetse, de az ő elméje. Ebben még talán biztos lehet. Ő ő! És ő most itt. Nem mellesleg Hinari mámorító közelségében. És beszélgetnek! És talán még felszabadultabb a légkör, mint annak idején! talán még inkább, mint a karácsonyi estén. Ha belegondol, nem volt valami nagy ötlet, amit csinált, nah meg túlságosan nyomulósnak is tarthatta volna a lány, de nem így történt. És akkor az a mozdulat, amivel Alex mellé állt a lány a Hanna mini előtt! Elvette hát a tálcát és míg a kijelölt helyre nem értek, friss levegővel telítette meg a tüdejét. Jó érzés volt az életből egy nagyot szippantani. Hiszen most ébredt rá arra, hogy az érzése talán.... talán nem egyedüli! Hinari egyáltalán nem közömbös iránta! *.*
Majd leültek, ő meg, csak hogy leplezze izgatottságát, töltött a poharakba, és előbb Hinarinak adott, majd megfogva a sajátját leült a lány mellé.
Most már csak azért sem vele szembe fog! Meg egy könyveb olvasta, hogy ha valakivel szemben ülsz le, az tudat alatt önkénytelenül is konfliktushoz, feszültséghez vezet, mivel "szembe helyezkedsz" vele. A mellé ülős dolog sokkal barátságosabb és persze sokkal bensőségesebb is. <3 Majd a fáról kezdett el beszélni és a sakurával hasonlítgatta össze az otthoni cseresznye fákat. Jó érzés volt tudni, ~ hogy ha még udvariasságból is, de miért lenne így, ha itt van a fa tövében ... ~ Hinari egyet értett vele. Mellé beszélés, pótcselekvést csinál. Ehh, de olyan jó hallani a lány hangját. Akkor meg hagyhatná beszélni is. Bólintott. - Igen, különleges. Surprised

^^ - Majd az ideérkezésének tárgyáról esett szó. Hinari visszazökkentette a csevegésből a "komoly" témába ő pedig egy rövid beszámoló után át is nyújtotta a szépen hajtogatott, cifra meghívót. Az igenlő választ hallva viszont nem tudta megállni, hogy ne sóhajtson fel fellélegzőn. - Ahh Hálistennek, azt hittem nemet fogsz mondani, de reménykedtem benne. Karácsonykor mondtuk, hogy van idő pihenésre is. Ez egy ilyen alkalom. Használd ki, szeretném ha jól éreznéd magad alatta. ^^ -
És csak egyszerűen kedveskedőn, és biztatón nézett rá. Csak egyszerűen örült annak, hogy a lány lemegy. S ahogy kezdte fel is fogni ennek a súlyát, egyre inkább izgatottá vált és még inkább várni kezdte az előadást. Bele kortyolt a limonádéba, mielőtt bele kezdett volna a lelkes beszámolójába.
- Összeállt szinte az egész céh egy nagy együttesbe. Én vagyok a dobos, és énekelni is fogok közbe. Majd figyelj. Cool

- Ha Hinari nem tudná, hogy ez milyen nehéz és szinte lehetetlen, hiszen a dobhoz abszolút ritmusérzék szükséges, mivel az alapot adja, az arcáról akkor is leolvasható volt. A dobos nem eshet ki a ritmusból egyszer sem. És közben egy akár teljesen más ritmussal bíró, el el kalandozó szöveget ráénekelni. Nem sokaknak sikerül, de neki igen! Cool

- Anat lesz a solo gitáros, ő is nagyon jól játszik. Jun ritmus gitározni fog, Mer pedig basszus gitáron tolja. x3 Fú, és a zongoristánk egy kész csoda! Majd meglátod. Esu chan pedig a másik énekesünk lesz, Anat mellett. Saya chan meg vokálozni fog. - Majd egy nagyobb korty. Már majdnem ki is fogyott a pohárból a limi. <.<

by **Hinari** Kedd Jún. 10 2014, 23:26

- Bizonyítsd.
Fülig ért a szám, tényleg kíváncsi voltam, mellette pedig még a nyelvem is kinyújtottam rá egy icipicikét, mielőtt megfordultam volna, hogy elsiessek a konyhába. Nem hagytam neki időt a válaszra, sem másra, egyszerűen csak eltűntem, frissítő után nézve, otthagyva, kuncogtam is, amikor hátranéztem. Vajon hagyja-e „megtorlás” nélkül az a bizonyos férfiúi büszkeség az ilyesfajta dolgokat? Érdekelt, nagyonis, ám nem ezért voltunk itt elsősorban, hát ki is vezettem a kertbe, elcsevegve a cseresznyéről, le is szakítva párat, hogy édesebb legyen ~~az együttlét~~ a limonádé. Ami hamar fogyott, most viszont megelőztem a fiút, és én töltöttem újra mindkettőnkét, nem is kérdeztem, hogy kér-e még, annyira nem is volt fontos. Előkerült a meghívó is, s én nem túl magabiztosan bár, de csak rábólintottam, ha már vette a fáradtságot, és ő maga jött el, hogy megkérdezze. Viszont ahogyan reagált rá… örült nekem. Valahol mélyen egy másik lány nem társított volna hozzá semmilyen meglepettséget, hiszen mindebből mindez logikusan következett, ám én igenis rácsodálkoztam a tényre, s elmosolyodtam rajta, és mégjobban, és teljesen meg is feledkeztem a kezdeti ellenérzéseimről a tehetségkutatóval kapcsolatban. Egyszerűen csak… új volt megtapasztalni, egy kellemesen megdöbbentő információ, amivel nem is tudtam így hirtelenjében mit kezdeni. Hogy valakinek csak az ottlétem kell, nem kell megvédenem, megmentenem senkit, nem kell sem nagyokat ütnöm, se tankolnom, se vezetnem. Csak ott lenni. Csak… simán ott lenni.
- Majd szurkolok ^^ – feleltem immáron egy kicsivel – vagyis jóval – határozottabban, majd nem bírtam ki, és hozzátettem, félig lesütött szemmel – Köszönöm…
Alex pedig vidáman mesélt az Artes együtteséről, hogy ki mit fog játszani, én pedig csodálattal hallgattam őt, néha bólintva, alapvetően laikus szemmel nézve az egészet, hiszen én sajnos nem értettem egyik hangszerhez sem, és énekelni sem tudtam. Vagyis, igazság szerint, soha nem is próbáltam. Naithen mellett soha semmit nem is próbáltam. Közben kezdtem egyre izgatottabbá válni, a meghívót is majdnem összegyűrtem, elképzeltem Alexet, ahogy dobol és énekel, és a többieket… vajon tőlünk is fognak fellépni? Kíváncsi voltam.

by **Halász Alex** Kedd Jún. 10 2014, 23:53

- Óoóhhh

- Sokkolta elsőre a dolog, de valahogy másképp, mint általában a dolgok. Nem gyerek már, hogy mindenre rácsodálkozzon, sőt, nagyon is tudja, mi mikor hogyan szokott alakulni. Vannak érdekes és vannak, meghökkentő pillanatok, de ezekért érdemes élni, és habár az ő mimikái nem mindig közérthetőek, attól még nagyon is érti a körülötte kialakult helyzetet. A lány hátra nézett. Hinari hátrafordult és tetézve a játékos nyelvnyújtogatást még már már pajkosan kuncogott fel. Alnak csak leesett az álla erre és úgy belevörösödött mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva, majd széles vigyor terült el az arcán, amit azért sikerült rendeznie, mire Hinari chan vissza ért a limonádéval. ~ Ha azt akarod, bizonyítani is fogom ~ És ezennel el is volt döntve a részéről, hogy mikor fogják megtartani a nagy küzdőteret. Káté lesz ez a javából a JL palota kertjében. \o\ Csak előbb a limonádé, mert már megjött a kedve hozzá. Jah igen, és mellékesen azt is előadja, amiért jött. Nagy levegővel telítette meg a tüdejét Hinari mögött míg oda nem ballagtak a cseresznyefához. Tetszett neki a látvány és ezt nem is rejtette el. Teljesen természetesen beszélgetett most. Ami az eszében volt, rendesen kifejtette. Hogy mennyire szereti a cseresznyét, és hogy finom a limonádé, ~ mert közben ez is lehagyta a száját ~ majd el kicsit el is kalandozott. Jól érezte magát a szőke szépség mellett, és komfortosan is. Nem is gondolta volna mikor ide indult, hogy ilyen könnyed beszélgetés lesz ez. Imádta a pillanatot és azt kívánta bárcsak ne érne véget. Hinari azonban rákérdezett jövetelének miértjére, őbenne pedig újabb kívánság fogalmazódott meg. Szerette volna bemutatni, hogy mit tud. Majd szép sorban és talán egyre gyorsabban is, elsorolta, hogy micsoda lesz. Hinarit meg érdekelte! *.* Felcsillant a szeme.
- Akkor biztosan mi győzünk hihii! - Ám a köszönetet nem tudta hova tenni, elcsodálkozva nézett rá a lányra. - Mit? Shocked

- De végül mégis tovább suhant és egyik tenyerébe ütötte határozottan az öklét. Egy minden tudó mosollyal nézett maga elé. Egyértelmű volt, hogy mesterkedik valamiben. - Megmutatom, hogy mit tudok! Cool

- Vágott is a kijelentéséhez egy tudálékos fapofát, de csak egy pillanatra, nem tudja tartani az ilyen művi pofákat sokáig, és hangtalan nevetett Hinari felé. Biztos volt magában. ~ Mit szólnál egy ugyanúgy one hites kthoz? De nem csak ez lenne most. ˇ.ˇ ~ Közben legörgette a menüjét. Észre se vette, hogy nem mondta ki az előbbit. - Bot! Azzal vagyok a legjobb valójában. Cool

-

by **Hinari** Szer. Jún. 11 2014, 00:28

Teljesen bele voltam feledkezve a gondolataimba, próbáltam elképzelni a helyet, egy árnyékos ülőhely, távol a nyüzsgéstől, de úgy, hogy azért mindent lássak, igen. Ők ott zenélnek, és velem senki sem fog foglalkozni, egyetlen figyelő szempár sem lesz, aki rám lenne kíváncsi. Egyszerűen tökéletes. Egyedül azt sajnáltam, hogy Alexnek nincs magas szintű észlelése, lopakodással könnyebb lenne minden, ám…
Gondolataimat terelte Al hirtelen hangsúlyváltása, meglepetten néztem fel rá, ahogyan öklét a tenyerébe csapta, nem is tudtam mire vélni a kijelentését. Dobolni fog, meg énekelni, ezeket elmondta, de ahogy elnéztem, fejben mostmár valahol egészen máshol járt. Hevességére pedig automatikusan várakozó álláspontba helyezkedtem, kicsit jobban feléje fordultam, és egyelőre csöndben figyeltem, ahogy ügyködik. Aztán pedig ha akartam volna se tudtam volna megszólalni. Jópár másodpercbe telt, mire összeszedtem az államat, és legyőztem a zavartságomat annyira, hogy képes legyek a beszédre.
- Bo… - nem, nem sikerült. Nyeltem egyet, el is felejtettem becsukni a számat, csak éreztem, ahogyan a pír egyre feljebb és feljebb kúszik, megállapodva a kiálló szőke hajtincsem tetején, onnan szemlélve művét, elégedetten. Úgy kaptam el a tekintetem a fiúról, annak első mozzanatára, mintha tűzbe nyúltam volna, és amilyen természetességgel és határozottsággal mondta ki… - Té... tényleg? – nyögtem ki végül, s bevallom őszintén, egy kicsit se voltam felkészülve ilyen fordulatokra. Nem ezt vártam, főleg nem Alextól, és főleg nem így. O.o Újra végignéztem a fiún, pillantásom a kelleténél tovább időzött alul középtájt, s szinte már elképzeltem az emelkedést, hisz mi mást pötyöghet a menüjében ennyi ideig? Nagyon el lehet rejtve az az etikai mód…
- Te figyelj… - próbálkoztam végül, hátrasimítva pár hajszálat, ami a szemem elé lógott, ám nem tudtam folytatni a mondatot. Az első kiakadás után, lassan kezdett visszajönni a logikám, egyszerűen nem hittem el róla, nem tudtam elképzelni. Így csak vártam, rámeredve, hátrébb helyezkedve a padon. Felnéztem az égre, a nap régóta kerülte már a felhőket. Lehet, hogy Alex napszúrást kapott? O.o

by **Halász Alex** Szer. Jún. 11 2014, 00:53

Már egészen máshol járt. Le tudta magában annyival a Tehetség kutatót, hogy ot majd alakítanak, habár az eszébe jutott meg valami, ám előtte a "bizonyítás". Meg kell mutatnia Hinarinak, ~ ha már ennyire rákérdezett, többször is ~ hogy van olyan jó harcos, sőt. Ám ehhez úgy gondolta nem igazán a saját fegyverük illene használni. Azt akarta igazán megmutatni, hogy taktikás. Cool

..... Meg hogy helyzeti előnyben van a kinti tapasztalatai alapján. Cool

--- És persze azért mert ő már gyakorlott.... jah igen és ezeket nem volt rest Hinari tudtára is adni. Úgy ahogy eszébe jutottak. És legalább olyan komolysággal, ahogy ~ azt ő annak vélte ~ ám, hogy mellette mi játszódik le, nah arra már nem volt figyelme. Pedig ha látta volna a cseresznye színű fejét a lánynak, talán megfordul a fejében valami. Egy aprócska dolog, hogy talán valami félreértés lehet itt. De persze nem így tett. Már miért tette volna. Mint általában, most is bele volt pistulva abba, amit meg akart osztani a másik emberi lénnyel. A szavai megformálásba, a gondolatainak szavakba öntésébe, az érzelmeinek megfelelő átadásába. Teljesen az járt a fejében, amit mondai akart, és ezután se nem látott, se nem hallott. Pedig Hinari még rá is kérdezett, hogy " Tényleg?" Az ő válasza pedig egy habozás nélküli - Persze, tényleg! - volt. "Szemérmetlenül" mondta és csak mondta a szövegét. - Tudom, hogy így olyan mintha le lennél csupaszítva, nem a megszokottabb forma, de hidd el mókás. Surprised

- Még bólintott is. - Én kint ezt szerettem a legjobban, nem olyan brutális ám, sőt! - Azért látta a lányt, de csak annyi jött le neki, hogy nem akarja a katanát letenni, pedig a botharc egy újabb szintje a harcművészetnek. - Többféle van, de az enyém mindig az igazi magyaros fajta volt. ^^ - A Barrantára akart célozni, csak már annyira nem tudta ő sem, hogy mit beszél, hogy ez a kis információ morzsa lemaradt. >.> - Meg ne aggódj, kapsz te is, úgy fair. Surprised

Nekem kettő van. Smile

- Észre se vette, hogy Hinari újra kapcsolatba akar vele lépni, csak mondta, és egyáltalán nem vágta, hogy mi a probléma azzal, hogy a fegyvereik helyett most botokkal harcoljanak. o.o - Hol is van, áhh megvan! -

by **Hinari** Szer. Jún. 11 2014, 17:19

Voltak azért változások, ahogy Alex folytatta a mondanivalóját, a tőle egyáltalán nem megszokott stílusban és hanglejtésben. Az első ilyen mozzanat csupán annyiból állt, hogy szavainak számával egyenes arányban mélyültek a ráncok a homlokomon, ám végül ők is elérték a határt, amit a fiú már rég átlépett. Ekkor, továbbra is csak bámulva őt, billentettem félre a fejem csupán pár centivel, a megdöntött kép azonban mit sem változtatott a srác mondanivalóján. Ekkor már sikerült levonni azt az igen egyszerű következtetést, hogy Alex másmilyen most, mint amilyennek eddig ismertem. Vagy csak simán idiótább, vagy szimplán rámenősebb, vagy még ezeknél is rosszabb. A kórkép viszont továbbra sem volt teljes, hiányzott az ok, ennek hiányában pedig képtelen voltam besorolni őt, így, jobb híján csak bámultam rá értetlenül, s magamban azt találgattam, hogy mi járhat most a fejében. Próbáltam végigvenni az előzményeket, limonádé, cseresznye, pad, de valahogy nem állt össze a kép, fél szemmel felnéztem még a JL palotára is, nem-e leselkedik valaki az egyik ablakban.
- Ahaaa – mondtam, mert mondani csak kellett valamit, ám az elhúzott szóvég arról árulkodott, hogy egy kicsit sem vagyok meggyőzve az imént felsorolt tények igazáról. Sőt, ami azt illeti, eléggé kételkedtem bennük, s Alexről se tudtam elképzelni, hogy ennyire… hogy is mondjam… tapasztalt a témában. Aztán amikor eljutott odáig, hogy megmutassa, én is eljutottam odáig, hogy közbelépjek. Ennyi pislogás és kérdőjel bőven elég volt nekem mára – Amúgy, ugye tudod miről beszélsz? Mert én nem, azaz de, vagyis gondolom, hogy tudom, csak... – teljesen belezavarodtam – Kettő? O.o – kérdeztem rá hirtelen, hiszen most jutott el tudatomig a hadarásnak ez a része. Még a kezemet is levettem a karjáról, amivel az előbb olyan nagy hirtelenjében megállítottam, és pislogtam még egyet, megdöntve ezzel a napi csúcsot. Aztán felálltam, kellett a levegőmozgás, zavart, hogy nem értettem semmit, vagyis, jobban mondva, az zavart, hogy amiről gondoltam hogy értem, azt inkább nem akartam érteni. Vagy hogy. @.@

Az egyhelyben téblábolás pedig nemigen oldotta meg ezt a problémát, így, jobb híján, megkerültem a padot és felnyúltam az egyik ághoz, amin a legszebbek voltak a gyümölcsök. Egy sóhaj, fél szemmel pillantottam csak a fiúra, várva tőle valami ésszerűbb reakciót, mert az utóbbi párbeszédünk minden volt, csak az nem.

by **Halász Alex** Szer. Jún. 11 2014, 17:43

- Aha.

- Lelkesedett a témáért még mindig, nem foglalkozva, vagy éppenséggel nem értve meg a szóvég elnyújtását. Mit is érthetett ezalatt Hinari. Vagyis de, valami leesett neki, csak épp másképpen mint ahogy azt a lány leképezte. Amint Hinari levette róla a kezét, amivel az előbbi szavánál fogta meg, és ami egy pillanatnyi boldogságot vitt magával, Al rámeredt a szőkeségre. Ám nem értette a feldúlt reakciót. Valami rosszat mondott? - Aha, igen tu-dom... feltételezem. Shocked

- Az az elnyúlt arc, az a meghökkent tekintet, s a hozzá párosuló ártatlan figyelem amivel Hinarit illette ekkor, példa értékű volt. Lerítt róla, hogy nem vágja miért kell ebből olyan nagy ügyet keríteni. És Hinari fel is állt. Hát tényleg megbántotta volna valamivel? Majd villany gyúlt a kobakjában, és mintha rájött volna a hibájának okára. Közben elővette a két botot, amit beszerzett, habár ekkor a lány már hátal volt neki. Ő meg csak szorongatta a harci eszközöket. - Suman. Gondolhattam volna, hogy a botharc túl erőszakos. - Elkalandozott a tekintete. Az jutott eszébe, hoyg így elkerülhette volna a felesleges fájdalmat. habár egy bottal is oda lehet sózni, de mégsem szúrják át vele a tüdődet például. Neutral

- Bambusz kardot nem találtam, de az nem is olyan mint a botharc, igazán mulatságos egy ilyet forgatni. Surprised

- Tette még hozzá tétován. Talán nem kellett volna erőltetni az alternatív küzdőteret, meg ha belegondol, lehet nem is tudnák használni rendes sebzésre. De ha meg itt tartanak, akkor meg az lenne a lényeg nem? Ők számolnák, hogy hány ütést vittek be, de valójában nem fájna neki! Ennél jobb nem is lehetne, csak hát Hinari nem úgy néz i, mint aki benne lenne a dologban. Ehh. Felnézett a lányra és annak pirossága rá is hasonlóan hatott, és csak nézte és nézte, és nem értette, hogy mi történt. Embarassed

by **Hinari** Szer. Jún. 11 2014, 18:20

- Botharc? Surprised

– fordultam feléje, ujjaim között még sokáig hintázott a lendületet szerzett cseresznyepár, kiemelve az ellentétet. Mozdulatlanul álltam, és bámultam rá. Ő meg szomorú volt, olyan kisfiúsnak hatott az előző monológja után, kezeiben tartotta a két ágat, és még véletlenül sem nézett rám. Én pedig… elnevettem magam. Olyan igazán, olyan jólesően, amikor egyszerre könnyebbül meg az ember, és jön rá, hogy valamit nagyon, de nagyon félreértelmezett. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni, csilingelő hangom visszaverte a céhház épületének hatalmas oldalfala, s a könnyeim is majd kicsordultak. Úgy kellett törölgetni őket, vidáman mértem végig a fiút, ám amikor tekintetem az arcára tévedt, újra elfogott a kacagás.
- Bocsi, csak… - nem, nem bírtam befejezni, s amikor végre sikerült, úgy kedvesen mosolyogtam rá, előre próbáltam jobb kedvre deríteni és enyhíteni a szavaim utáni állapotát: ha tényleg nem jött rá, úgy érdekes lesz a következő pár perc >< – Egy szót sem szóltál kt-ról, csak a botodról volt szó, meg hogy mennyire mesteri vagy benne ^^ – világosítottam fel, a nadrágja felé pillantva. Aztán gyorsan elkaptam a tekintetem, arcom szegletében ott bujkált az újabb nevetés, amit ezúttal sikerült visszatartani – Részemről viszont előnyben részesítem a kevésbé lecsupaszított állapotot – emeltem ki a szót, amit használt – Mármint, ami a kt-t illeti ^^" – tettem még hozzá újfent elpirulva, ám továbbra is a kacagás határán. Hagytam neki egy kis időt ez előzőek megemésztésére, addigis magam elé emeltem a kezemben lévő gyümölcsöt, és egyesével szakítottam le az érett cseresznyéket ajkaimmal, nem mulasztva el egyetlen pillanatot, egyetlen tizedmásodpercet sem abból, amit Alex produkálni fog. Volt egy olyan sejtésem, hogy kár lenne kihagyni.

by **Halász Alex** Szer. Jún. 11 2014, 18:48

Egy elveszett ember ábrázatával nézett fel Hiire. Hiszen jelent pillanatban ő ült és a lány állt pár lépésre tőle. Ráadásul a két bot is a karjai közt illeget. Tudta, hogy valami nem stimmel most, és azt hitte, hogy azért, mert a lány nem akarta ezt az "erőszakos" módszert alkalmazni. Ő nem gondolta annak, de hát lehet, hogy csak azért mert a harcművészetek megszállottja volt kint. Neki egy könnyed edzés, ami meg nem jelenti azt, hogy más ne gondolna úgy rá, mint egy brutális emberkínzásra, még ha itt nincs is fájdalom. Általában. >.> Az igazság azonban sokkal de sokkal zavarba ejtőbb volt, s ahogy napfényre került a kettejük közti téma nagybani eltérése, és a tény, hogy ennyire félreérthetően beszélt az előbb.... szeretett volna elsüllyedni és nem kerülni elő soha többet. Főleg nem Hinari elé.

A lány viszont önfeledten kacagott. Újabb rejtély, akkor nem haragszik rá? Vagy wut? Shocked

A lány szavaival egyenes arányosságban futott ki Alex arcáról az összes vér. Lesápadt és nem hogy dadogni nem tudott, de úgy ámblokk semmit se... még levegőt is elfelejtett venni.... A kék szemek lejjebb vándorlására pedig önkénytelenül is összébb húzta magát, hogy ne lásson semmit, pedig amúgy se látott volna... majd Hinari folytatta, ő meg fojtott hangon felelt. - Nyílván. E-ezek után nem csodálom. Mit mondhatnék. Embarassed

- Jobb ha letesz arról, hogy ezt megússza, de most már nem fog visszakozni! >.< Bosson is megvan a fájdalomérzetével együtt, akkor itt is férfi lesz! ˇ^ˇ

A botokat azonban még nem merte elengedni, vagy ép csak fogózkodók voltak a számára. Neutral

Nem igazán tudta, ahogy mondta is, hogy mit is kéne mondania vagy tennie. Vegye meg nem történtnek és tegye el ezeket? Az lesz a legjobb. Hinari már úgy is kifejtette hogy nem kell neki, főleg, hogy már egészen mást kellett a saját ügyetlen fogalmazása miatt hozzá kapcsolnia.

by **Hinari** Csüt. Jún. 12 2014, 18:06

Egy kicsit azért sajnáltam, inkább amiatt, hogy az előbb úgy kinevettem, így visszagondolva nem kellett volna, de hát nem tudtam mit tenni. Egyszerűen jólesett, bele se gondoltam, hogy milyen érzés lehet neki. Ám ettől függetlenül, egész helyes volt, ahogy ott szorongatta azokat a botokat, és azt se tudta, mit is mondjon. Mosolyogva léptem el a fától, odaballagva elé, majd – ha odaadta – elvéve tőle az egyik fegyvert.
- Nem, nem azért, félre ne érts. Mármint, egyáltalán nem erőszakos, ha megnézzük a saot – mondtam neki csevegő stílusban, közben megforgatva párszor a botot, suhintva vele párat – Csak tudod, nem hiszem, hogy tudnék bármi mással harcolni, mint a Katanával – hümmögtem, majd adtam neki vissza a fegyvert. Nem, nem illett a kezembe, olyan… természetellenes volt. Más fogás, teljesen más technika, furcsán éreztem magam, amikor nálam volt, és nem tudtam volna elképzelni magamat egy ilyennel a kezemben. Arról nem is beszélve, hogy arról se volt semmi fogalmam, vajon tudnám-e a Katana nélkül használni a képességeimet, s jobban belegondolva, a felvetett kérdés nem is volt olyan ostobaság. Összeráncolt homlokkal mértem végig a botot újra, s ingattam a fejem, s bár valahol biztosan jó lett volna újat kipróbálni, mégis, képtelen voltam rá. Hiszen a legendás fegyverrel töltött idő során kialakítottam róla egy képet, és személyiséget társítottam hozzá, ami volt is neki, ugyebár. Hiába volt csupán egy fegyver. Ekképpen pedig részemről cserbenhagyásnak fognám fel, ha hátrahagynám, ezt pedig egyikünknek sem akartam.
- Amúgy, miért éppen botharc? – fordultam Alex felé hirtelen – Ha már gyakorlunk, a rendes fegyvereinkkel kellene Surprised

– néztem bele a zöld szempárba kíváncsian: érdekelt a válasza, meg maga a küzdőtér is. Az iménti félreértésen rég túltettem magam, megmaradt megmosolyogtató eseménynek, s mivel a legkevésbé sem akartam, hogy Alex kellemetlenül érezze magát miatta, próbáltam vele is feledtetni, ugyanolyan közvetlenül és vidáman viselkedve, ahogyan azelőtt.

by **Halász Alex** Csüt. Jún. 12 2014, 20:53

Egyszerre érezte naagyon kínosnak a helyzetet, és egyszerre megnyugtatónak is. Végtére is, nem csodálta volna, ha Hinari egyszerűen leoszt neki egy pofont, majd tovább lép. Ha nem is úgy, mint a manga "hősök" tsundere karakterei, de mondhatni jogosan háborodhatott volna fel a fiún, és ezt ő is nagyon jól tudta. De Hinari nem így tett. Vajon miért? Talán úgy gondolhatta, hogy "Al eddig nem így viselkedett" Megelőlegezett neki egyfajta bizalmat, hogy a szavai nem perverzek, és majd kiderül, hogy mit miért mondott, és Hinari megvárta, hogy Al befejezze. Ha úgy vesszük, kapott egy új esélyt a lánytól. És ez határtalan örömmel töltötte el. S amint Hinari megközelítette és a botért nyúlt, ő készségesen szolgáltatta a rendelkezésére. Ahogy a lány megpörgette a kezében a fegyvert, elmosolyodott. Tudnák használni, egész jó lenne. A kérdés pedig egyáltalán nem lepte meg. Vissza véve a fa eszközt, el is tette miközben ~ nagyjából visszanyerve az eredeti színét ~, majd ugyanolyan társalgási hangnemet ütve meg, beszédbe fogott. - Hümhhff, mert hiányzott. Kint rengetegféle harcművész sportot próbáltam ki. Még azokat a fajtákat is, amiken egy-egy edzés alkalmával csontok törtnek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a megszállottjuk voltam... vagyok. - Nem büszkeségből, sőt, inkább öniróniával adta elő az ilyen "viselt" dolgait. - És sokakat szerettem is, ilyen a ninjutsu. Ott azt tanítják neked, hogy minden ami a kezedbe kerül, az fegyver. A kulcscsomótól kezdve egy darab fán keresztül minden. Tanultam magyar földharcot is, és ott tanultunk késhasználatot is, meg botharcot is. Ott szerettem meg. A Barranta botharc tényleg csodás! *.* Ha hasonlítanom kéne, talán a japán megfelelője a guando lenne, vagy a dárda, csak sokkal légiesebb. - Látszott rajta, hogy milyen szenvedélyesen beszél a témáról, és hogy valóban gyakorlott is a dologban. Simán rá lehet bélyegezni, hogy harcmániás, pedig nem egészen. xD Azt persze nem akarta elárulni, vagyis félig megmagyarázta, hogy miért nem akart az eredeti fegyverükkel harcolni. Mert nosztalgiázni akart és a lány jól használta a rendszer adta lehetőségeit. Ő pedig szeretett volna egy jót edzeni. Nah talán majd Anattal. Ő úgyis mondta, hogy kendózott. - Persze én is gondoltam rá, hogy így nem fogja a rendszer harcnak felfogni, de akkor egyszerűen csak számoltuk volna, hogy hányszor találtuk el egymást, és például, úgy mint a kendóban is, három ütésig mentünk volna. Surprised

- Teljesen komolyan beszélt. Ez volt a terve. xD

by **Hinari** Pént. Jún. 13 2014, 00:20

Ámulva hallgattam a fiút, amilyen lelkesedéssel beszélt, és bár a fele dologgal nem voltam tisztában, amiket mondott, mégis mosolyogva figyeltem és néha bólintottam is. Amennyit kellett, annyit megértettem: hogy mennyire szereti ezt, hogy ez egy olyan dolog, ami a kinti világhoz köti, és ottani emlékeket elevenít fel. És örültem neki. Nem tudnám pontosan megmondani, miért, de engem is jobb kedvre derített a beleélése, és ebben a pillanatban kezdem egy csöppet sajnálni, hogy nem tudok megfelelő partnere lenni ebben. Megpróbálhattam volna, igen, őmiatta, de már maga a gondolat is furcsa félszt teremtett, ami nem akartam, hogy kinője magát.
- Hát, egyszer kipróbálhatjuk… majd megtanítasz az alapokra ^^ – feleltem végül, tényleg kíváncsi voltam rá, nem is a mókássága miatt, inkább csak szerettem volna tudni, mi az, amiért a fiú ennyire rajong – Itt úgysincs csonttörés meg ilyesmik – tettem hozzá, hogy mégcsak fel se merüljön benne, hogy féltenie kelljen bármitől is. Nem mintha felmerült volna benne, legalábbis az alapján, amiket eddig mondott, de én azért jobbnak láttam külön megemlíteni ezt. Végül Alex eltette a fegyvereket, s egy kicsit hálás voltam neki, hogy nem akarta erőltetni, ám abban is biztos voltam, hogy a későbbiekben még lesz rá alkalom, főleg miután megemlítettem neki az edzést.
- Szóval, akkor marad az egyszerű küzdelem? Vagy ismételjük meg a múltkorit? – kérdeztem, két kezemet a hátam mögé téve, úgy dőlve neki oldalt a padnak, és nézve le a fiúra, ha nem állt még fel. Nem gondoltam, hogy harcolnom kell ma, így a fehér blúzon és a szoknyán kívül egyáltalán nem volt rajtam felszerelés, még a Katana se lógott az oldalamon, ahogy egyébként mindig szokott, ha kimegyek a szobámból. Észrevéve a hiányosságot, útközben már le is hívtam a fegyvert, gondosan elhelyezve azt, amíg Alex eldöntötte, mi legyen. Ő kérte ezt a párbajt, nekem igazából jó volt úgy, ahogy ő szerette volna – Jah és teljes felszerelésben, vagy csak fegyverrel? – jutott eszembe hirtelen, a levegőben állítva meg a kezemet, ami automatikusan aggatta volna rám a többi tárgyat – Nekem mindegy – tettem még hozzá mosolyogva, gondolatban azonban már kezdtem rákészülni a harcra: egy percig sem gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz, és Alexet se volt szabad leírni.

by **Halász Alex** Pént. Jún. 13 2014, 23:59

Al theme music

Ő csak amolyan háttérképként maradt végül és csak figyelte Hinarit, ahogy elé áll, ahogy megforgatja a kezében a botot, majd vissza adja. Messziről látta, hogy elveszi a tárgyat, s mindkettőt az inventoryjába suvasztja. Mintha csak a saját keze sem lenne a sajátja többé. Hanem valaki egészen más emberé lenne, és ő azt sem tudja kié, de nem is érdekli, majd megrázta a fejét kissé és igyekezett a lány szépségén túl, a szavaira is figyelni.
Felcsillant a szeme, ahogy egy részleges bele egyezést kapott. Bólintott is hozzá és vidáman ígérte meg a lánynak, hogy segíteni fogja, és megtanítja az alapokra. - Ühm, mindenképp. Uhm, nagyon mókás lesz. ^^ - Majd felállt. - Nincs bizony, ez tetszett az elején a saoban. - Vallotta be még magának is, nem csak a lánynak. Vonzó volt olyan dolgokat kipróbálni ami a való életben sok sok gyakorlás árán lenne csak elsajátítható és végtelen kitartással. Itt pedig egyszerűen kiélvezheti, hogy tudja, pedig csak megvett egy jártasságot, vagy valamire több pontot rakott. Egy kész paradicsom ez a világ.... azaz, hogy az lenne.
A küzdőtérre való tématerelést már várta is, és ha nem Hinari hozza fel, akkor ő tette volna. Egy kicsit elgondolkozott. - Legyen one hittes. Úgy ahogy legelőszőr találkoztunk. - Jelentette ki egy földöntúli mosollyal az arcán. Akkor még mit sem tudott az egészről, és el sem tudta igazán hinni, vagy felfogni, hogy tényleg bent ragadtak. Akkor még a kinti Alex volt, akinek semmi sem lehetetlen. Azóta sokat kellett tanulnia, és fejlődnie ez ügyben. Valójában a kinti Alex nagyon arrogáns volt, és rettentően öntelt. Némelyekkel kedvesen, némelyekkel pedig undokul. Hinarit látván, eltávolodott az asztaltól, s noha magától a lánytól nem igazán, kezdte felvenni a helyzetük egy küzdőtér pozícióját. Alex pedig nyugodt volt. Pont olyan nyugodt, mint akkor, íjászként. Furcsállta is, hiszen azóta rengeteg zavaró tényezővel kellett szembesülnie és mindmáig együtt élnie, mint például a fájdalom érzet is. Ám ezek most eltörpültek amellett, hogy Hinarival edzhet megint. Mert az ő szemében nem volt ez más, csak egy ártatlan játék.
Lehívta ő is a fegyverét. Barran ormótlan pallosát és a földbe szúrta, míg magára nem öltötte az itemeit, a végére hagyva a koronát. - Jó a teljes felszereléses. Nos, hogy nézek ki? Mint egy igazi herceg, nem de? king

- Oldalt is fordította a fejét, hogy könnyebben megcsodálhassa a lány a szerzeményét. Bossokon nincs idő az ilyen "szépségeket" megfigyelni. Rolling Eyes

Aztán elküldött Hinarinak egy one hittes küzdőtér meghívást, ha az előbb bele egyezett a lány. S amint elkezdődött a vissza számláló, kézbe vette a nagy fegyvert.
Ahogy "az lenni szokott" már egy jó ideje, egy pillanatra eltűnt az alakja, és egy új Al, egy magasabb "jelent meg" helyette a pixelekből összerakva.
Nem szólt semmit. Ez már számtlanszor lejátszódott akár boss akár minibossok alkalmakkor.

by **Hinari** Szomb. Jún. 14 2014, 16:47

Alex felvetésére bólintottam, az egy hites nekem is megfelelt, s bár egy ilyen harcban nem lehet jól kihasználni a képességek adta előnyöket, ezesetben viszont ezt nem bántam. Nosztalgikus volt, az első találkozásunk a napsütötte, végtelen mezőn, akkor még csak gyakorolni, harcolni szerettem volna, élveztem, hogy kipróbálhatom magam, és nem kell a haláltól félnem, mint a Tai elleni harcban.
- Rendben – feleltem, és megálltam az öltözésben és úgy általánosságban minden másban is, elnézve a fiút, ahogy felpakolja magára a felszereléseit, a végén az aranykoronával. Kérdése megnevettetett, újra felszabadult volt, ő is, és én is, valahogy el se tudtam képzelni most, hogy befeszüljek, egyszerűen csak mosolyogtam, ahogy kihúzta magát – Hercegem – hajoltam meg színpadiasan, és szereltem fel először a diadémot – Megérkezett a hercegnőd – őszinte, vidám mosoly, majd még vártam egy kicsit, mielőtt magamra öltöttem a többit. A párbajfelkérését természetesen elfogadtam, mivel ő küldte, én választottam típust, s rányomva az egyhites verzióra, vettem a két kezembe a Katanát, várva a hatvan másodperc leteltére. Nem tudtam pontosan, mit is szeretnék ettől a harctól, a győzelem most nem volt elsődleges szempont, inkább a gyakorlás és a szórakozás, de viszonyulni egyelőre nem lehetett hozzá. Persze az nem volt kérdés, hogy hagyni fogom-e magam vagy sem, hiszen ha nem teszek bele mindent, úgy értelme sincsen, és a másik felet sem tisztelném, ezt pedig nem akartam egy pillanatig sem. Harcos, tehát jó sok ereje van, viszont fegyverkezelése kevesebb – tájékoztattam a Katanát, az előző bossharcból ez tisztán látszott. Ezek tudatában viszont nem értettem a fiút, egyértelműen nekem kedvezett az első találatos típus kiválasztásánál, hiszen ebben gyakorlatilag a fegyverkezelésnek van a legnagyobb szerepe. Ő pedig már nem íjász, mint a múltkor.
- Amúgy, már akartam is kérdezni, bugos a sisakod? – vontam fel a szemöldököm az átváltozásra – Vagy ez vmi képesség? Surprised

Máskor is láttam már, de valahogy mindig volt jobb és fontosabb dolgom, minthogy ezzel foglalkozzak. Most viszont adott volt a lehetőség, s miközben vártam a válaszára, félrebillentett fejjel mértem végig, próbálva megállapítani, melyik alakja a helyesebb – ha lehetett egyáltalán alakokról beszélni.
- Kezdhetsz te – tettem hozzá, hiszen útközben megszólalt a harc kezdetét jelző gong. Beálltam védekező pozícióba, érdekelt, hogy Alex hogyan indít.

by **Halász Alex** Szomb. Jún. 14 2014, 20:58

Szép lassan felkerültek rá a felszerelések. Szépek voltak, csillogtak, minél nagyobb szintűek voltak, annál menőbben néztek ki. Ez egy mmo, nem is tagadhatja le magát. Opálbevonatú ruha, arany gyűrű, opáltalpas cipő, rubin köpeny. A kékeszöld és a vörös legszebb árnyalataiban tündökölt, némi arannyal meg acéllal ötvözve. Végül a fejére került a korona is. Mosolygott. Nem akart, és most nem is tudott azon rágódni, hogy "mi van ha", "mi lesz akkor amikor". Csak egyszerűen élvezte, hogy itt áll a.... A lány mellett és megnevettetheti. Hinari elővette a diadémját és a fejére téve meg is hajolt. "Megérkezett a hercegnője!" Egy nagy pillanatra vörössé vált. Belepirult a szóba. Hercegnő! Tudta, hogy a lány nem úgy gondolta.... már hogyan is? >.>/ De attól még, még ha egy játék is, ami nagyon is jól sikerült, és valahol mélyen érezte, remélte, hogy ezt csak ő tudja kiváltani az angol szépségből. Már bánta, hogy túl korán küldte el a meghívót a küzdőtérre, mert szívesen vitte volna tovább a mostani szálat, de hát így járt. Meghajolt Hinari előtt adva egy igazi herceg megjelenését. Még a pallos lehívásával is várt. - Hercegnőm, megtisztel. ^^ - Most olyan volt, mint egy igazi nemesi férfiú ezzel a sok giccsparádéval. Először érezte úgy, hogy igazán megérte mindezt összeszedni.
Túl közel voltak azonban az asztalhoz, meg a fa alatt sem akart vagdalkozni, így kijjebb sétált a várakozási idő alatt. Lehívta a kardot, majd kézbe véve az ismerős érzés lett úrrá rajta. Gyors folyamat, meg nem is hátráltatja semmiben, akár mehetne is közben. De hát a kinézete mindig másmilyenné változik ilyenkor.
- Óu, háát, azt hiszem. Csak mostanában van ez. - Mostanában, azaz amióta kasztot váltott.... vagyis még előtte talán. Vajon Hinari emlékszik arra az estére?
Mikor letelt a várakozási egy perc, a lány adta meg a kezdő lehetőséget. Az ormótlan pallossal kicsit romlott az összhatás. Egy hosszú vékony karddal kéne nyomulnia ha tényleg hercegként akarna kinézni, de hát harcos. Az pedig kétkezes fegyót forgat. Nincs mit tenni.
- Akkor, ha megbocsátasz, elindulok. Surprised

-
Hatalmas erővel húzta hátra a karját jobb oldal felé. Barran tábornok pallosa lapjában széles volt, de meglepően vékony amellett. Ezt szokta kihasználni.
Előre lépett, srégen, mint egy jó ninjutsu edzésen. Nem fogja soha levetkőzni a harcművész vonalát. Előre helyezte a súlyát, és kilőtt. Végig oldalt tartotta, éléve előre felé a kardot, ám egy másfél méterrel a lány előtt, fogást váltott a jobb kezével, és kilencven fokban beforgatta a pallost, szúrásra készen. Így viszont megváltozott a felállás. Már nem másfél méter volt ő és a lány között, hanem kevesebb mint félméter pár pillanat leforgása alatt. Hinari és a fegyver hegye közt.
Ám ahogy Hinari megmozdult, s a lány kardja a veszélyes zónába került, tehát 20 cm körülre, akkor mint akit megcsíptek ugrott jobbra, tartani a távolságot. Akkor is ha nem talált. Elvégre ez egy one hites játék, még ha a páncél pontok nem is számítanak.

by **Hinari** Vas. Jún. 15 2014, 12:40

Azt hiszem, egy kicsit megfeledkeztem a harcról. Ahogyan Alex meghajolt, olyan méltóságteljesen, ám nem szabadott nevetnem, egy hercegnő nem nevet, ha a hercege meghajol előtte. Örültem, hogy belementem a játékba, és talán eszembe se jutott volna, hogy tulajdonképpen miért is szerelkeztünk fel, ha nem jelez a rendszer, és nem írja ki, hogy itt most egy küzdelem kezdődött. A mosolyom viszont meghagytam, bár általában nem szoktam mosolyogva kezdeni egyetlen mérkőzést sem, legalábbis nem ezzel a mosollyal.
- Oh – néztem rá csodálkozva, s való igaz, én még emlékszem olyan harcra, amikor semmi furcsaság nem történt vele, semmi változás és különös avatarcsere. Ami azért elég rendesen kikezdte a logikámat, hiszen a kinti énünket másolta a sisak, nem is értettem, hogyan lehetett, hogyan történhetett meg ez. Lehet, hogy őelőtte más is bekalibrálta. Érdekes lett volna, ha van egy bátyja mondjuk, aki így néz ki, vagy lehet, hogy az eladófiú bontotta ki az árut időnek előtte? Ezen agyalni sem volt időm, Al amúgy tiszta aranyosan bejelentette, hogy namármost akkor ő megindul, én pedig bólintottam, enyhén behajlítva a térdeim, hogy elkészülhessek. Figyeltem a kezét, a fegyverét és a lábait, s amikor ő oldalt lépett, egy kicsivel előrébb, ismételtem a mozdulatot, csak a másik irányba. Hacsak egy pár centit is, de fordultunk. Majd megindult, s bennem egy pillanatra merült fel csak, hogy így, oldalt fogva fogja befejezni a támadást. Azzal még az eddiginél is nagyobb hátrányba kerülhetne, biztosan nem fogja kihasználatlanul hagyni a fegyvereink hosszának különbségéből adódó előnyét. Maradtam egyelőre egyhelyben, továbbra is kétkezes harcmodorban, ezzel nagyobb és lendületesebb vágásokat tudtam indítani, mintha csak egy kézzel harcolnék, viszont mint mindennek, ennek is volt másik oldala. Alex ebben a pillanatban emelte beljebb a fegyverét, egyenesen felém irányítva azt. Nem sokat, talán csak egy fél lépést léptem oldalra, a fegyverétől távolabbi irányba, a nekem balról jövő pengének útvonalát pedig a Katanával változtattam meg, elcsúsztattam a két fegyvert egymáson, jobb vállamat előrébb helyezve, a Katana elejét a bal oldalamon, a hátam mögötti irányban tartva, s emelve meg azt egy kicsit, amikor érkezett a pallos, előre felkészülve a hirtelen súlyra, amit a súrlódás okozni fog. Így bár eltérítettem a fegyvert, de az enyém is alkalmatlanná vált egy gyors ellentámadásra, így még utoljára próbáltam, ezúttal nekem balfele, lökni egyet a Katanával, igyekezve eltávolítani a közelemből a pallost, remélve, hogyha csak egy kis időre is, de ki tudom billenteni a fiút az egyensúlyából. Nem lehetett könnyű egy ilyen nagy fegyvert forgatni. Ezek után pedig nekem jobbra léptem, előrefelé, bal kézzel elengedve a Katanát, egy kézzel indítva a gyors, lendületes vágást, ami ugye balról jobbra haladt, Alex mellkasa felé, az egykezes harcmodor miatt hirtelen és nagy sebességgel csökkentve a kettőnk közti távolságot.

by **Halász Alex** Csüt. Jún. 19 2014, 19:18

Eltolta a kitartott kardot, s egy hosszú pillanatig a két fém egymásnak feszült, szikrákat szórva mindenféle. Csikorgott a penge, s ezeknek segítségével, izmok feszültek egymásnak, ám itt a pontok győzedelmeskedtek, nem a bele ölt keserves munka, vagy a testfelépítésed. Azonban Alnak nagy és egyben talán egyetlen előnye a kardforgató lánnyal szemben ez volt. Az ereje! És nem csak hogy ereje volt, hanem a harmadik szintű súlyemelés jártasságnak köszönhetően, meg tudta vetni magát és arra felé lökni a lányt, amerre neki kedvező volt. Míg ő hátra ugrott, addig a lányt a kardjánál fogva, a saját kardjába összpontosítva az erejét, ellenkező irányba próbálta tolni, s ezzel kibillenteni az egyensúlyából.
Eltávolodtak egymástól, majd Al nem hagyva időt, újra rátámadt a lányra. Ez ugyan csak egy kis játék, egy bemelegítés, és senkinek nem kel azon törnie az agyát, hogy mit tegyen, de pont ezért lehet nyugodtan játszani, és megtenni azt amit akarnak. Akár vakmerő, akár meglepő dolgokról legyen szó. És ő most, ha nem is tartozott ezzel a mozdulattal egyikbe sem, mégis felszabadultan ugrott még egyszer neki a játéknak. Nem volt eszében speciális képességet használni, egyelőre jól meg volt anélkül is. Ezúttal nem használta ki a kard nyújtotta távolságot, hanem a kard nyújtotta hatalmas teret használta fel. Még mielőtt Hinarihoz ért volna, suhintott egyet a lány felé jobbról indítva, balra, majd fogást váltott és egy lentről érkező csapást eszközölt meg. A célpontja pedig a lány jobb oldala volt. A jobb karjában van a kard, és a katana köztudottan kétkezes kard, mér csak a hossza miatt is, így ha jobbról jön egy vágás, el kell lépnie a lánynak, mielőtt háríthatná, ami pedig azt jelenti, hogy lépéselőnyben van Alexünk.... az útvonal amin pedig haladt, az ugyan szemben volt a lánnyal, de annyira volt csak szemben, hogy annak lehessen mondani. Könnyedén tudott a lány mellé érni is, és így mögé kerülni, egy esetleges újabb csapás reményében....

by **Hinari** Csüt. Jún. 19 2014, 20:53

Nehezebb volt, mint hittem. Már maga a mozdulat is, hogy megfelelő távolságban tartsam magamtól a fegyverét, s bár a lendületem elég volt hozzá, hogy ne söpörjön el, hosszútávon már nem tudtam tartani. Azaz még tartani sem, nemhogy ellökni a pallost az ellenkező irányba. Ő viszont mozdította befelé a kezét, s én csak ámulni tudtam, hogy hátraugrás közben, szilárd talaj nélkül is képes ekkora erőkifejtésre. Kénytelen voltam felhagyni a tervemmel, s újra két kézbe fogni a Katanát, hogy addig a pár pillanatig még ellen tudjak tartani, amíg el tudok ugrani legalább annyira, hogy ne lökjön el úgy, ahogy ő akar.
- Huhh, jó erős vagy ^^ - dicsértem a fiút, ami beillett egy lihegésnek is, miközben próbáltam visszanyerni valahogy az egyensúlyom. Hát igen. A súlyemelésére nem számítottam, bizonyára volt neki, nem is kis szintű, ha ennyire nem voltam ellenfele ilyen téren. Elmosolyodtam, újra készenlétbe helyezkedve, Alex ugyanis nem várt, máris indította az ellentámadást, ráadásul olyan gyorsan, hogy a lábaimat alig bírtam kitámasztani egy védekező csapáshoz. Itt figyelni kellett, nem is kicsit. Spontán leguggoltam a jobbról jövő csapás elől, testsúlyomat a lábfejemre helyezve, az apró előreugrás közben egy kicsit hátradőlve, s maga a hirtelen guggolás okozta lendületből ugrottam hátra föl, igyekezve minél távolabbra jutni a hatalmas fegyvertől. Ha ő a súlyemelését, én az akrobatikámat használtam. Persze elég nagy hátrányai is voltak ennek a mozdulatsornak, ám a jártasságnak hála képes voltam kihasználni a gyorsaság-lendület kombinációt, és egy szaltóval fejezni be, talpra érkezve. Meg is lepődtem magamon, azt hiszem még csak gyakorlás szintjén próbáltam pár szaltót, de úgy tűnik, az éles küzdelem kihozza a maximumát annak, amit a folyóparton el tudtam érni. Ezek után persze fülig vörösödve igazgattam meg a szoknyámat, ami igaz hosszú volt, harchoz való, ám nem tudtam, hogy Alex pontosan mennyit és mit is láthatott. Megráztam a fejem, elhessegetve a gondolatot, majd kihúztam magam, tekintetemmel a fiút keresve, emelve a Katanát, hogy rögtön tudjak hárítani, ha kell. Bólintottam is: ügyes volt, nem gondoltam volna, hogy ezzel az ormótlan fegyverrel képes támadáskombinációkat végrehajtani, ráadásul úgy, hogy a fegyverkezelésem ellenére is csak egy ellentámadásra alkalmatlan módon tudjak hárítani.

by **Halász Alex** Csüt. Jún. 19 2014, 21:58

Olyan szép ívben hajolt el a lány, majd a második támadást észlelve felugrott, s egy hátra szaltóval oldotta meg a majdhogynem lehetetlennek bizonyuló vágás kivédését. Ez pusztán csak a köztük fellépő pontkülönbségeknek tudható be? Semmiképpen sem, habár a való életben biztosan lenne már egy pontja. Viszont a lány gyors felfogó képessége, és a kreatív megoldása nélkül, hiába lennének jó pontjai. Aki nem használja az erejét, feleslegesen vannak neki. Hinari pont nem ilyen ember. Al azonban bár érzékelte, hogy a háta mögé került a lány, még nem fordult meg. Egy pár másodpercre úgy maradt, a levegőt szelt nagy pallost tartva. Végül, mikor a lány megdicsérte, kissé lassan reagálva ugyan, de felegyenesedett és rá emelte zöld szemeit. - Ugye? *.* A harcos kaszt nagyszerűűű... - Kezdett lelkendezni, s nem a saját érdemének tudta be, hanem a kasztnak és a ~ pontjainak ~ amit elosztogatott, meg ugye a felszerelésekből kapott. Ám örült neki, ilyen erősnek érezni magát sokkal felemelőbb érzés, mint pille könnyűként íjászkodni. Sokkal férfiasabb. Cool

És ezt tudatta Hinarival, legalább is azt, hogy ennek ő mennyire örül. Azonban jól tudta, hoyg Hinari nem azonos szinten áll vele, és hogy nem használja a teljes erejét ellene, ami egy bizonyos fokig érthető volt és a lány figyelmességét mutatta, valahol mégis sértette a büszkeségét. Gondolatban kiejtette az Air walkot, majd rögtön utána a nibant is. Elérkezettnek látta, hogy aktiválja őket. Nem gondolta, hogy öt körnél azaz ütésnek, más szóval pár percnél több ideig el fog ez a kt húzódni, s legalább az elején mutassa meg mit tud, mielőtt kifullad. Elsőre azonban nem engedelmeskedett a rendszer.... Al meg lesápadt. ~ Nooo, túl sok lenne a spec pontja Hiinek? ~ Megpróbálta még egyszer, s másodjára már működött. Ebből a lány annyit vehetett észre, hogy Al full büszkéből átvált halálra válttá és kifut a szín belőle, majd visszatér belé és sóhajt egyet. - Nah jó. Nézd, ezt a legutóbb tanultam meg. nem sok haszna van egy rendes küzdelemben, de jól mutat. - Majd elengedte a kard markolatát és a markolatról lelógó fehér vászon közepét fogta meg egy kézzel. Nah ide kelleni fog a súlyemelése. - Azóta vagyok képes rá, mióta harmadik szintű lett a súlyemelésem. *-* - S ezt követően maga főlé, de még oldalt tartva a kardot, pörgetni kezdte. Ez azonban nem csak egy bemutató volt csupán, így is indult meg, s már aktív képesség használattal játszott. Tudta, hogy annyi páncél valószínűleg nincs ~ talán csak lovagokon ~ amennyi kibírná az alap sebzését is akár, így nem volt miért tartogatni azt a plusz húsz százalékot. Nem osztott nem szorzott. Az számított, azon volt a hangsúly, hogy milyen látványosra sikerül.
Megindult Hinari felé, ám most nyíltan felvállalta, hogy nem elölről fog támadni. Kitért oldalra, s a végén felugrott a levegőbe és oldalt vetve meg a levegőben a lábát, rugaszkodott el Hinari felé. A felgyorsult pallost pedig olyan kettő, másfél méterrel a lánytól elengedte, hogy szelje a levegőt ő előtte hegyével előre szegezve, utat nyitva neki, s így kettős gyorsulással csapódtak be oda, ahol a lány állt... ezzel azt tette lehetővé, hogy először is a meglepetés erejével csaphatott le, másodszor meg felkavarta a levegőt, ha nem is volt túl sok por, valamennyi biztosan. Rolling Eyes

harmadszor meg ő is beleütközött a földbe, még egy kis nyomot is hagyva lent, és egyből a keze ügyében volt a kard, amivel védekezhet.

by Ajánlott tartalom

Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]

Re: Ezmegaz [Alex vs Hinari]