Re: Holt állatok erdeje

by **Shukaku** Kedd Feb. 03 2015, 17:16

-Hát… persze, hogy gondoltunk!
Vágja rá szinte azonnal Shu, és nem is hazudik nagyot, hiszen vannak akikkel már komoly beszélgetéseket folytatott a témáról, de mindig ugyanoda lyukadtak ki.
-Az a baj, hogy ha kijutna valaki, akkor is hiába próbálna meggyőzni bárkit is, biztos őrültnek mondanák, meg azt, hogy a világ elvette az eszét. Te is rögtön azzal jöttél, hogy a világ megváltoztatja az embereket… pedig szerintem csak sokan felismerték, hogy itt nekik jobb. Meg az a baj, hogy ha eljutunk odáig, hogy elérjék a százas szintet, akkor már akárkit kirángathatnak, és az is lehet, hogy a világ is lerombolódik, vagy ha nem, akkor csak összetörik a sisakokat.
Szomorúan megcsóválta a fejét, és már nem is nézett a másikra.
-Egyébként nem hiszem, hogy olyan nagyon betegek lennénk kint. A suliban jó voltam bioszból, meg egyszer láttam egy filmet is, amiben nagyon régóta kómában lévő embert mutattak, aki felébredt és fel is épült. Több tíz évig. És… és akivel meg beszéltem, és ő ért hozzá, ő meg azt mondta, hogy az emberek nem engednék, hogy ennyi sok embert megöljenek csak úgy. Mindegy, hogy mennyi pénzbe kerül, mert az… hogy is mondta? Tömeggyilkosság… vagy valami ilyesmi… szóval biztosan nem fognak minket lekapcsolni sehonnan. Azt is mondta, akivel beszéltem, hogy ott vannak a börtönökben is az emberek, meg amúgy is vannak kómában, és őket sem… szóval na… miért pont minket, amikor mi nem tettünk semmi rosszat? Biztos nem engednék ezt az emberek.
A tíz évre egy kicsit mosolyra rándult a szája. Optimista becslés volt Asu részéről. Nagyon optimista.
-De igazából szerintem az lesz, hogy Kayaba ugyanolyanná tesz minket, mint az NPC-ket, vagy a peteket, és akkor végre nem kell majd a kinti testünktől függnünk. Biztos nem nehéz olyasvalakinek ezt megoldani, mint Kayaba Akihiko… és az is lehet, hogy már meg is oldotta, csak mi nem tudunk róla. De... most te meg akarsz engem győzni valamiről? Az előbb még azt mesélted, hogy nem kell úgy élnem, ahogy mások mondják...
Ez persze költői kérdés volt, és tudta is rá a választ, de még azt is, hogy Asu lehetetlen küldetésre vállalkozott.

by **Asuka** Szer. Feb. 04 2015, 10:55

- Meggyőzni? - hebegek-habogok egy pillanatra. Azt hiszem, sikerült kissé elragadtatnom magam.
- Bocsika, ha így jött le... Nem mindig veszem észre magamon. Tudod, azért beszélek sokat, mert hangosan gondolkozom... és könnyebb, ha valaki másnak magyarázok, nem pedig magamban beszélek. ^^ *.* Tudod, nem sok barátom van Aincradban, nincs sok ember, akivel tudnék beszélgetni, a legtöbben már meghaltak... Főleg ilyen dolgokról nincs kivel kibeszélnem magam. Aztán emiatt néha megered a nyelvem, ha alkalmam van rá, és tudom, hogy sokszor biti-butaságokat beszélek... T.T De bocsi, ha úgy jött le, téged akarlak meggyőzni. Tényleg nem akartam. - kezdek már-már össze-vissza beszélni. Persze előtte meghallgatom, amit Shuu-chan mond, majd pedig az új jelvényemben gyönyörködve - melyet időközben megkapunk inventorynkba is - dőlök neki az egyik fának.
- Nem lenne rossz, ha lenne lehetőségünk választani. De akkor sem volt, amikor bekerültünk ide. Én pedig nem bízom annyira a kinti világban... Félek attól, hogy tényleg feladnak minket, márpedig szerintem előbb vagy utóbb megteszik. Na de mindegy... Megkaptad a jelvényedet te is, ShuuShuu, igaz? *.* - nyújtom felé a sajátomat.
- Imádok gyűjtögetni! *.* Legalább lesz mivel kitöltenem a hátralévő egy évtizedet anélkül, hogy bárki is zaklasson. - meglepő, de tényleg élvezem a szafarizást. Horgászni még nem nagyon volt alkalmam persze, de ezzel valahogy lefoglalom magam. Legalább tudom, mit csinálok, ha elégedetlen leszek a boss csatákkal.

by **Shukaku** Szer. Feb. 04 2015, 12:12

Shu mosolyogva bólogat, és megnyugodva hallgatja a lány elbeszélését. Egyáltalán nem volt furcsa az, hogy egy vörössel nem szívesen beszélgettek az emberek, és ez persze csak még tovább süllyesztette őket a kislány szemében. Ahogy Yuichi is mondta, a harcra beengedik őket, kihasználják az erejüket meg a képességeiket a hülye bossharcaikban meg a minibossok ellen, de az, hogy segítsenek nekik, meg társaságot nyújtsanak nekik, persze csak azoknak, akik tényleg megérdemlik. Nem kezdenek semmit a gonosz vörikkel, és nem segítik azokat a szegény valahogy bevörösödött játékosokat, akiknek elkelne a segítség. Még nem is látott olyasvalakit, aki hagyományos céhbe lett volna vörösként. Mondjuk arról tudott, hogy Miut, hála a fiatal mivoltának és kedvességének, na meg persze tisztán látható ártatlanságának, őt azért pártfogolják páran, meg ugye ott van Marlunának Cearso… de ez nem valami sok.
-Hát ha nem, hát nem. Nem mintha tudnál, csak nem akartam, hogy veled is… szóval sokszor kerül elő ez a téma, és vagy csodálkoznak egy sort az emberek, vagy sajnálnak, vagy gyűlölnek, vagy meg akarnak győzni. Én érdekes módon soha senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy ne akarjon kijutni. Bár mondjuk az nem igaz, hogy ne lett volna választásunk. Az a valaki, akivel beszéltem, ő is megmondta, hogy az ilyen játékokkal általában olyanok játszanak, akik egyébként is… ilyen… maguknak valók… meg antiszockodnak, vagy micsoda. Nem is találkoztam még nagyon olyanokkal, akiknek teljesen normális családja lett volna. Szóval majdnem mindenki egy másik világba vágyott, amikor felvette a sisakot… és most itt vannak. A jelvényem pedig nekem is megvan. Majd felvarrom ezt is a szalagra a többi mellé. De… lassan sötétedik, szóval szerintem induljunk el visszafelé. Ha pedig szeretsz szafarizni, akkor elmehetnénk a nyolcas szintre. Két jelvényhez is csak a csirkék hiányoznak már…

by **Asuka** Szer. Feb. 04 2015, 12:29

Megvonom a vállam kijelentésére. Van valami abban, amit mond. Gyermekként engem is sokan akartak sok dologról meggyőzni. A gyermekpszichológustól kezdve a tanárokig mindenki. Szóval nem tudom hibáztatni ezen gondolataiért.
- Hát igen, tény, hogy sok a kocka itt. De ez nem mindenkire igaz. Nekem ez az első ilyen játékom például. De azt hiszem, értem, amit mondasz. - bólogatok, s jelvényemben csodálkozom még egy darabig. Persze, ez igazából nem jelent semmit, de nekem tetszik ez a gyűjtögetős dolog. Mostanában annyit arénáztam úgyis, hogy alig van, aki ki mer állni ellenem. Vagy csak a szintjük túl alacsony az enyémhez képest. Majd elrakom a jelvényt az inventorymba, hogy összekészülődhessek. Már tényleg későre jár.
- Szerintem nem létezik olyan, hogy normális család. Mindenkinek megvan a maga dilemmája. ^^ - előkészítem a teleport kristályt, amivel majd szépen hazateleportálok.
- Csirkék? Igen, rémlik valami csirkés jelvény... amihez sok csirke kell, ugye? Nem bánom, majd megpróbálhatjuk. Mára viszont ennyi. Köszi a társaságot, jól esett. És nyugodtan kereshettek ti is, nem harapok. - rákacsintok, majd a Kezdetek Városába teleportálok. Onnan már nincs messze a boltom, aminek felső emeletén lakom. A csirkevadászat pedig jól hangzik. Hmmm... lehet, hozni kellett volna hozzá egy rókát?

by Ajánlott tartalom