Re: Holt állatok erdeje

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 12:25

Timidus végre talált egy borzot, amit Shuu kezébe is nyom. Ő aztán lepasszolja a kis lakót nekem. Furcsa, tényleg egész vidám. Mintha nem akarna tudomást venni a halálról, mely körbeveszi. Megsimogatom a buksiját, s rámosolyodom.
- Nem az inventorymba raktam... Azaz igen, de még sem. Van egy másik opció, amivel nem ételként teszed el, mint egy itemet, hanem mint... á, túl fiatal vagy, hogy emlékezz a pokémonra. Szerintem akkor már nem adták. - leginkább pedig így tudnám megfogalmazni. Már az én gyerekkoromban is a végén járt az a mese. Sőt, igazából a szüleim generációja volt, akik annyira rajongtak érte.
- A lényeg, hogy nem eszek cukiságokat! *.* Hacsak nem cukorból van. A legjobb dolog ebben a világban, hogy bármennyi édességet megehetsz, nem kell foglalkoznod a kilóiddal. Ha másért nem, emiatt biztosan megéri itt maradni. - tinédzser korom óta nagyon ügyelek a táplálkozásomra, s a létező összes diétát kipróbáltam már. Még a paleot is. Az ételek viszont ettől olyan ízetlenek voltak. Ahhoz képest itt konkrétan ízorgiát kapok egy adag sütemény után.
- A lényeg, hogy nem halnak meg. Hanem majd szépen kiengedem őket egy olyan szinten, ahol nem kell állattetemek között lenniük. Én nem szívesen laknék itt, olyan lehangoló... Még a fürdőszobámat is rózsaszínűvé festettem. *.* - mi mássá, ugyebár. Very Happy

Aztán Timidus is előadja a maga beszédét. Hosszú ideje hallgatag volt már. Nem hökkenek meg azon, hogy egy vörös céhet feltételez, de ennyiből valóban nem tudok semmilyen információra következtetni. Még arra sem, hogy valóban gyanakszik-e. A legjobb tehát, ha nem reagálom túl. Nem arról van szó, hogy nem szabad tudomást vennem erről. De nem játszom túl a magam kis szerepét. Az ugyanis gyanúsabb lenne, mintha egyből a tetoválásomat mutogatnám.
- Valóban, semmi okod megbízni bennem. Még a történetemet sem kell elhinned, ha nem akarod. De te ugye hiszel nekem? *.* Kis cukiság! *.* - babusgatom egy darabig a borzot. Olyan, mintha nevetne... Lerakom végül a földre, hiszen láthatóan tökéletesen elvan itt. Még szerencse, hogy ilyen vidám. A riadt borzok ugyanis nem adnak túl jó illatokat, ha egyszer megijednek.
Ahogy eleresztem, egy másik állatot is megpillantok. Gyorsaságomat kihasználva rohanok utána, s néhány pillanat múlva egy menyétet babusgatva térek vissza.
- Odakint sokan tartanak házi menyéteket. Lehet, tartanom kéne egy kisállatot. Tiszta aranyos... Szerintetek? - mutogatom a menyétet, aki viszont már inkább ijedtnek tűnik. Inkább ő, mint a borz...

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 12:46

-De igenis emlékszem a pokémonra! És nem vagyok olyan kicsi, mint azt hiszed! Vagyis… na jó, nem emlékszem, meg tényleg nem adták már, de tudom, hogy mi az, és mindig is utáltam. Hülye állatkínzós műsor. Egyszer belenéztem a neten, de ugyanolyan butaság mint a többi ilyen. Ha itt fájdalom lenne, akkor itt sem engedném Timidusnak, hogy harcolgasson, meg össze-vissza szabdalja magát. Persze szerencsére már Kayaba Bácsi is…
Na jó, azt nem mondhatta, hogy meghallgatta a kérését, és emiatt lettek támadhatatlanok a petek a harcokban, mert azt nem akarta kiadni, hogy jóban van az adminnal, meg levelezget vele, mert ez azért elég bizalmas infó volt.
-Szóval Kayaba Bácsi is biztos ezért vezette be azt, hogy a peteket nem lehet támadni a csatákban, meg ugye eleve nem támadták őket a bossok, meg általában a mobok sem. Szerencsére azóta már a felnőttek is rájöttek, hogy az állatkínzást nem kéne a tévében mutogatni…
Kicsit belelovalta magát a felháborodásba, de ezek után megvonta a vállát, és keresgetni kezdett a menüjében, természetesen úgy, hogy Asu ne láthasson bele.
-Tényleg itt van. Soha nem használtam még, pedig az elején az egész menümet átnéztem… napokat töltöttem el azzal, hogy mindent megtaláljak, meg utána már Timi miatt azóta is gyakorolni kell, hogy a lehető leggyorsabban érjek el mindent csata közben.
És igen, azt a bizonyos etikai beállítást is megtalálta, de esze ágában sem volt átállítani. A tortára Asu ismét csak bólogatást kapott, meg egy halk kuncogást.
-Nekem mindenki azt mondja, hogy egy kicsit híznom kellene… de hát azt sem lehet. Nem mintha engem zavarna. Menyétet pedig csak akkor tarts, ha van elég helyed otthon neki, és tudsz rá vigyázni. Ha gondolod, akkor még segítek is, végtére is én vagyok az idomár…
Timidus ezalatt újra csöndbe burkolózott, és csak bólintott Asu szavaira. Semmire sem kötelezhette, főleg arra nem, hogy elhiggyen bármit is.

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 13:11

A fejemet csóválom felháborodására. Mindenki félreérti azt a kedves mesét. Egyszer egy nő beperelte a sorozatot, mert az egyik karakter szerinte egy sztereotíp, fekete nő volt. Valójában viszont az volt a legszeretetteljesebb karakter. Aztán átfestették a bőrét feketéről lilára.
- A Pokémon igazából egy tanító jellegű mese. Arra tanít, hogy két társ hogyan kalandozik együtt, hogyan küzdenek, hogyan állnak ki egymásért. Mint te, és Timidus. A legtöbb rész nem a harcokról és a bántalmazásról szólt. Hanem éppen erről, hogy hiába képesek a pokémonok elképesztő dolgokra, nem szabad őket tárgyként kezelni. Valamint a környezetvédelemről. ^^ - nem voltam kifejezetten rajongója, de azért elég részt megnéztem ahhoz, hogy ezt leszűrjem. Sokan félreértik az ilyen jellegű mesék üzenetét. Pedig igazából csak jó dolgokat tanítanak.
- Ahogyan pedig Pikachu is megküzdött a főszereplőért, így ő is nagyon sok mindent áldozott fel a társáért. Néha többről szólnak a dolgok, mint aminek valójában tűnnek. - az persze még engem is meglepett, hogy valami újat tudtam mutatni Shuunak. Mondjuk nem csoda, hiszen kissé hasonlóan kell beállítani, mint azt az etikai bigyuszt. Nyeh, sok kocka, hogy nekik csak itt jut ilyen élet... Bármennyire is valóságos a virtuális tér, azért ezen picit még én is fenn akadtam, amikor megtaláltam.
- Ha a hízásban nem is tudok segíteni, esetleg új frizurára vágysz, tudod, hol a szalonom. Hűűű... komolyan segítesz? *-* Nem tudom... egyszerűen magányos vagyok. Odakint macskám volt... Azzal sokat nem kellett törődni, mindig azt csinált, amit akart, és a tanulásban sem zavart. ^^ - a saját menümben persze észreveszek egy apró változást, de most nem foglalkozom vele. Csupán leokézom, hogy értettem, miszerint az Aréna miatt már hordhatok T3-as itemeket is, ezáltal pedig a kedvenc cipőm is átváltozott. Persze, semmi látványeffekttel, meg ilyenek. Csak módosultak a statjai. Elengedem ennek örömére a menyétet, hiszen Shuunak igaza van, nálam nem lenne elég hely hozzá. Az egyik fán viszont megpillantok két újabb cukiságot, így pedig nekirugaszkodok, s felugrok arra az ágra, hogy elkaphassam egyből mindkettőt. Olyan könnyűnek tűnik az egész.
- Nem is olyan holt ez az erdő, mint amilyennek tűnik. ^^ De borzokat nem látok innen a magasból.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 13:23

-Persze, persze, meg Andersen is tanító mese, meg azért ilyen kegyetlenek mert a valóság is kegyetlen meg blablabla.
Még a szemét is forgatta. nem nagyon volt jellemző rá az ilyesmi, de az állatkínzás egy olyan téma volt, ami nagyon fel tudta dühíteni, és ilyenkor nem nagyon lehetett a lelkére beszélni, legalább is nem ilyen érvekkel.
-Pont erről beszélek. Én és Timidus is kiállunk egymásért, mégsem kell szegénynek fájdalmat éreznie, nem kell kórházba vinnem, nem kell attól félnem, hogy meghal egy csata közben, és olyan ikszek sem lesznek soha a szeme helyén. De… egyébként úgy látszik hiába volt a pokémon is, mert azok, akik nézhették… bár… nem tudom, hogy mennyire öregek, de például nem sokan szoktak Timidusra hallgatni, pont azért, mert szerintük csak egy pet… pedig sokkal értelmesebb jó néhány embernél. Meg… te is jöttél itt előbb a programoddal… de ha belegondolsz, akkor most te is csak egy program vagy, és semmiben nem különbözöl az itteniektől. Ahogyan én sem. És nekem ez tökéletesen jó így. Nem kell mindig mindenki fölé helyezni magunkat.
A végére már egyáltalán nem volt se csúfolódás, se düh a hangjában, sőt, még mosolygott is, és fel is vidította, hogy ezt elmondhatta.
-Én elhiszem, hogy többről szólnak, meg elhiszem, hogy a fiúknak is el akarták adni, és ezért kellett bele öldöklést tenni… de itt is van harc, és látod, hogy sokkal jobban meg lehetett oldani. Persze… azóta már eltelt egy csomó év, és azt a mesét nem is Kayaba Bácsi írta…
Na igen, mert ha ő írta volna, akkor bizonyára sokkal szebb lett volna. Ezen gondolkodott, meg persze a macskák hatalmas egóján még akkor is, amikor Asu felpattant a fára.
-Mondtam én, hogy nem olyan borongós, mint elsőnek látszik. Csak észre kell venni benne a szépet.

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 13:34

Meglep, hogy Shuu ennyire túlreagálja a dolgot. Bár nem meglepő. Az ő korában az ember sokkal érzékenyebb az olyan dolgokra, mint például a környezetvédelem, meg az állatkínzás. Aztán az emberek felnőnek és elfelejtik, milyen is volt a Bolygó Kapitányának szurkolni. Ehelyett pedig önkéntelenül is azzá válsz, amivé gyermekként sosem akartál. Valóban a sao lenne a megoldás? Tényleg mindenre ez a válasz? Ez a legjobb, amit az univerzum adni tud neked, mint gyógyírt?
Szerintem nem így van. Sok más dolgot tartogat még az élet.
- Ennek ellenére mégis játékosok vesztik életüket. S még ha igaz is, amit mondasz, hogy nem halnak meg valójában, mi, vörösek akkor is ebben a hitben kell élnünk. - vonom meg vállamat. Nem akarok vitát indítani Shuuval, de szerintem cseppet sincs jobban megoldva itt, mint egy több évtizedes rajzfilmben.
- Azt már tudjuk, hogy Kayaba milyen történetet írna. De tegyük fel, hogy neked lenne meg hozzá minden erőforrásod... Szóval, hogy semmi sem korlátoz. Akkor te milyen történetet írnál? Mondjuk, milyen játékot készítenél? - teszem fel kérdésemet. Sok mindent elárul az embertől, s Shuutól mindenképpen valami olyasmire számítok eddigi beszélgetésünk alapján, ahol arra vagy kötelezve, hogy szeresd a helyet. Valahol talán egy mini diktátor bújt el benne? Valahol igazán mélyen. Very Happy

- Hopp, egy borz. Na végre... - átlendülök a következő fára, majd onnan egyenesen leugrok, s megfogom a borzot.
- Remélem, a másik nem ment messze, találtam neki egy társat. - a mókusokat persze már elraktam. Biztos van jobb hely is nekik, ahol turbékolhatnak.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 13:49

Shunak már erre a kérdésre is jó régen megvolt a válasza. Rengeteget gondolkodott ezekről, a világról, az emberekről, és Timidus eléggé nyers megfogalmazásai, nem meg persze a rossz tapasztalatok nem éppen abba az irányba vitték, hogy ő mindenképpen vissza akar jutni abba a világba, ahol őt bántották. Onnan ide menekült, és bár sajnos itt is vannak rossz emberek, itt volt egy hatalmas különbség, mégpedig az, hogy hála a sok gyakorlásnak, a belefektetett iődnek, már nem tudták őt eltiporni. Senki nem fürdethette meg a hóban, senki nem verhette meg, senki nem csúfolhatta. Persze nem féltek tőle, és nem is akart a kötekedő gyerekek helyére állni, hogy akkor most visszafizet mindent, de rendkívül örült annak, hogy ha kell, akkor meg tudja magát védeni.
-Az, hogy játékosok halnak meg, az kizárólag az emberek hibája. Itt sétálunk már egy csomó ideje, és egyetlen mob sem támadt ránk… sőt soha nem láttam még olyan mobot, aki veszélyes lett volna bármikor is. Még az is el lett intézve, hogy csak a saját szinteden maradj, szóval nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy olyan bajba került, ahol meghalhatsz… szerintem azt már akarni kell, és az meg öngyilkosság. Akitől meghalnak az emberek, azok a gyilkosok. A többi emberek. És Timi kedvenc mondása amellett, hogy az emberek furák és idióták, még az, hogy nem lehet őket önmaguktól megvédeni. Én mindössze annyit változtatnék, hogy nem engednék be ide akárkit. Egy csomóan nem érdemlik meg, hogy ebben a világban éljenek, mert csak tönkreteszik. Csak az a baj, hogy ugye akkor meg nem az lenne a baj, hogy nem lehet kijutni, hanem az, hogy nem lehet bejutni. Sehogy sem lehet megfelelni mindenkinek…
A sárkány ezalatt újra megcélzott egy fát majd átvágva a koronáján, ezúttal egy macskát hozott le.
-Tessék. Ha már tartottál macskát, akkor vele könnyebben boldogulsz majd, mint egy menyéttel.
Adta át ezúttal Asunak az állatot.

(macsek)

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 14:07

Érdeklődve hallgatom válaszát. Ami furcsa, hogy nem azt ecsetelte, hogy milyen lenne a világ, mit rakna bele, milyen élővilága lenne, vagy hogy milyen lenne a látvány, hanem azt, hogy miért nem engedne be sokakat. Shuu sokkal jobban belekeseredett az életbe, mint azt talán gondolja. Nagyon fiatal még ahhoz, hogy így gondolkozzon, de mégis. Mindenesetre ráhagyom a dolgot. Ahogyan ő is mondta, nem kell mindenkit megmenteni. Azért van neki ott Timidus, meg az az Anat kicsoda, meg a Hinari, meg a barátai, hogy majd ők megmentsék.
- Igen, ebben igazad van, a legtöbben tényleg a saját hülyeségük miatt halnak meg. Hiába mondod, hogy nem, ne menj oda, mert túl nagy falat neked, akkor is odamegy... Mármint, sokan egyszerűen ilyenek. Nem bírnak nyugiban megmaradni, és folyton csak bizonyítani akarnak, hogy ők a legjobbak. A valódi győztesek viszont nem kérkednek. - nem kevés embert vesztettem el én is azért, mert olyat vállaltak, ami már túl sok lett volna nekik. Meg persze azok, akiket én juttattam ki a játékból. Persze, a saját érdekükben.
- Sokan tényleg nem érdemlik meg... De sokan viszont szenvednek. Egyszer találkoztam egy olyan lánnyal is, aki azt képzelte magáról, hogy egy NJK. Mármint, ő ezt tényleg elhitte. Aztán a régi céhemmel felkaroltuk. Lehet, nem kellett volna, hiszen azóta már fekete az ő neve is. - persze, ennek igazából én vagyok az oka. Nem volt képes túlélni ebben a világban, csak szenvedett, ezért segítettem neki, hogy ne kelljen szenvednie.
- O_O - körülbelül így reagálok, amikor Timidus odahoz nekem egy kiscicát. Egy igazi vadmacskát! *.* Pamacsos fül, izmos alkat, és elegáns pofázmány... Nem szoktam hangoztatni, hogy tényleg odavagyok a macskákért, mert a youtube is tele van macskás videókkal, közben pedig olyan állatoknak örülsz, amiket még csak nem is ismersz. Sokkal jobb viszont, ha te magad gondozod. Így nem csak felszínes, jelentéktelen érzelmek keringenek benned, hanem valóban ott van veled az állat. Szóval, más egy kép, és más a valóság.
- Hát erre nem számítottam. - simizem meg a füle tövét, de még nem túl barátságos, ami azt illeti. Az állat hamarosan fújtatni kezd, bár hamar kiderül, csupán az a sikló nem tetszik neki, ami épp erre kószált.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 14:31

-A valódi győztesnek bizonyítania sem kell, hiszen csak a vereséget kell magyarázni, a győzelmet soha. Elmondtam már az Arénában Rennek is, hallhattad te is. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. Az embereknek a hiúságuk és az irigységük fogja okozni a vesztüket.
És ez volt a terve Timidusnak is az Artessel is. Nem küzdött a vezetőségért, egyszerűen csak kimondta a véleményét, és igaza lett. Így került Anatole közelébe, és a vezérnek el kellett ismernie, hogy érti a dolgát. Elmondta a véleményét mindenről, és a valóságot nem lehetett letagadni. Shu csak nyelt egyet az újabb történetre. Úgy tűnt Asunak sok ilyen fájdalmas emléke volt, amit szeretett volna kiadni magából, és most megtehette. Bár mondjuk az idomár egyáltalán nem értette, hogy miért szenvedés az, ha valaki itteni lakosnak képzeli magát. Ő szívesen lett volna itteni, hiszen akkor senki sem akarná innen kirángatni.
-És az miért lenne szenvedés? Sokan istenben vagy istenekben hisznek, és ők sem szenvednek, és nem akarják, hogy megváltoztasd a véleményüket, mert ők jól érzik úgy magukat. Ha valaki itteni akar lenni, és jól érzi magát, akkor nem szenved. Meg… oké, azt megértem, hogy sokaknak hiányzik a családja… de mondjuk ezt még senkitől sem hallottam. Nagyon kevesen mondták azt, hogy ők ezért küzdenének. Azért harcolnak a fronton, hogy legyőzzék Kayaba Bossait, hogy erősebbé váljanak, hogy megmutassák Kayabának, mert majd ők megmutatják meg bosszút állnak. Meg igazából a szintekért mennek és a tárgyakért. Ezt is tudom, láttam is, és más is ezt mondja, nem csak én. Csak azt felejtik el, hogyha elérnek a századik szintig, akkor eltűnik minden, amit eddig elértek, és újra csak átlagos emberek lesznek, nem pedig hősök.
Ezek persze már Ozirisz szavai voltak, de Shu a végletekig egyetértett azzal a fiúval. A cicás lépés után jól megsimogatta Timidust, majd hirtelen eszébe jutott valami érdekes.
-Szereted a cicákat, ugye? Láttál már olyan igazi nagy cicát? Nem a hiúzra gondolok, nála sokkal nagyobbra. Szeretnéd látni?

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 14:49

Ugyan igyekeztem mindent jó alaposan kifejteni - hiszen alapjába véve szeretem, ha mondandóm tiszta, és nem lehet félreérteni, ezért teszek hozzá rendszerint nagy körítéseket - , ezúttal ismét nem hangsúlyoztam ki a lényeget eléggé.
- Shuu. Az a lány rettegett. Azért élt NJK-ként, mert félt. Félt a haláltól, félt a játékosoktól, félt a moboktól, s félt, hogy sosem látja azokat újra, akik odakint fontosak neki. - ezért is választottam áldozataim közé. Persze, erről nem kell tudniuk.
- Nem azért tett úgy, mintha NJK lenne, mert ő ebben találta a szórakozását. Teljesen feladta emberi mivoltát, elfelejtett mindent, ami azelőtt volt. Az emberek megváltoznak idebent. Van, akiből a legjobbat hozza ki, de sokan igenis, szenvednek. - ahogyan Zelolla is tette. Persze, többé nem kell félnie a csúnya moboktól, hiszen felszabadítottam.
- No igen... Szerintem pedig a frontharcosok hibája az is, hogy még a 20. szinten sem tartunk. Jó, persze, nem ismerem őket, de önzőség tőlük, hogy csipp-csupp ügyekkel és bizonyítási akarással foglalkoznak inkább. Nem szupersztároknak, hanem hősöknek kéne lenniük, és akkor a kicsik is felbátorodnának. - biztos vagyok benne, hogy nem a bossok a nehezek, hanem a frontharcosaink alkalmatlanok bármire is. Shuunak nagyon könnyedén teljesülhet a vágya, ha ez így megy tovább.
- Úgy tervezem, a 20. bosson én is jelen leszek. Csak hogy megnézzem, milyen. Nem tudom, mennyit foglalkoznának viszont az indikátorommal. Meg ha én is olyan leszek, mint ők... Szóval azt nem akarom. - a vadmacska egészen lenyugszik, ahogyan a siklót elrakom útjából, bele a többi közé. Nem olyan fiatal már, éppen ezért érthető, ha nem dorombol. De attól még megnyugtató a jelenléte.
- Nagy cica? Mire gondolsz pontosan? - pillantok rá, hiszen nem igazán értem, mit akar mondani ezzel.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 15:05

Shu elhúzta a száját. Pont ez volt a baj. Nem sok olyan játékos volt a világban, aki ezeket a szegény kezdőket felkarolta volna, és megmutatta volna nekik, hogy ha ügyesek, akkor nem kell félniük. Még a vörösek sem tehetnek semmit, ha kellő távolságban tartják tőlük magukat, és nem engedik, hogy megvezessék őket.
-Valakinek meg kellett volna mondania… mutatnia neki, hogy nincs mitől félnie. Sokan félreértik a világot, meg a küldetéseket is, meg úgy mindent. A mobok csak akkor bántanak, ha belépünk a területükre. Mindössze a saját területüket védik, nem pedig minket akarnak megölni. A minibossok és a bossok pláne, ők még ki sem jönnek arról a kevéske helyről, ami a területük, nem járőröznek úgy, mint mondjuk az Elfek. De… én is találkoztam már olyannal, aki elfelejtette a kinti világot. Jó lenne, ha nekem is sikerülne. Elfelejteni azt a csomó szörnyűséget, és csak ezt a csodálatos világot látni, és erre emlékezni. Persze… akkor talán azt is elfelejteném, hogy a kintiektől legtöbbször tartani kell.
A bossos dolgora viszont még nagyobb szájhúzás következett.
-Szerintem felesleges odamenned. Nem hiszem, hogy bármit is szólnának az indikátorod miatt. Nekik csak az a fontos, hogy minél több bábú legyen a hülye harcukhoz. Ezt ki is mondta az egyik frontharcos. De nem érdemes odamenni, én csak a kapuig mentem, de az is bőven elég volt, hogy soha többé ne akarjak velük együtt harcolni. Láttam olyan csapatot, akik valóban ügyesek, de a frontharcosok legtöbbször inkább egymást ölik, mint a bossokat.
Itt egy kicsit kuncogott, hogy érezhető legyen az átvitt értelem… bár nem mindegyik frontosnál volt ebben biztos, de abban igen, hogy ez neki bőven jó így. Régen azt hitte, hogy majd polgárháború lesz azok között, akik ki akarnak jutni, meg azok között, akik nem, de a frontharcosok bénázása miatt ez a veszély nem fenyegetett. A cica kérdésére pedig csak kiöltötte a nyelvét.
-Majd meglátod, ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel. Erre van, kövess.
És itt már jócskán letértek az ösvényről, és egy kis, kiugró sziklát láthatott meg Asu a távolban.
-Annyi a lényeg, hogy én megyek elől, te pedig maradj hátul, és ha én teleportálok, akkor azonnal teleportálj te is. Rendben?

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 15:23

Tényleg ilyen lenne a front? Mindig is tudtam, hogy nem teljesen százas, ami ott történik, de amit Shuu elmesél, az még döbbenetesebb, mint amire számítottam. Én nem vagyok egy bábu... Bár most, hogy belegondolok, a darázskirálynős minibossnál tényleg így jártunk mi, kezdők. Még az ötödik szinten se lehettem, amikor meghirdettek egy kezdő minibosst az első szinten. Persze Kagurával, meg a többi kezdővel lelkesen elmentünk, de ahelyett, hogy tényleges szerep jutott volna, csak végignézhettük, amint a nagy és erős szupersztárok kivégzik nekünk a minibosst. Nagyszerű, sokra mentünk ezzel... Semmi másra nem voltunk ott, csak hogy switchelgessük magunkat, és átadjuk a saját támadásaink a kis sztárocskáknak. Szóval, elég szánalmas volt, meg az is, ahogyan viselkedtek. Gyakorlatilag teljesen megalázták az összes kicsit.
- Mi próbálkoztunk, de sajnos nem mentünk vele sokra. - vonom meg a vállam. Arra inkább nem válaszolok semmit, amit a mobokról mond. Elképesztő a gyermeki elme. Ezt nekem is meg kell tanulnom... Pedig a mobok egészen biztosan azért akarnak megölni minket, mert beléjük van programozva a gyűlölet. Valamiért pedig nem igazán sajnálom a pár négyzetméternyi helyre besűrített minibossokat meg bossokat, hiszen akkor is csak gyilkolásra betanított, ösztönös programok.
- Attól én még megpróbálom... vagy várjam meg inkább, míg szétszedik magukat és egymást is? Sajnos mire eszükbe jut, hogy fontosabb céljuk van hülye itemek szerzésénél, addigra már nem lesz, ki a helyükre lépjen. - nekem pedig eszem ágában sincs ebben a világban raboskodni. Szóval nagyon is tenni akarok érte, hogy ez ne így legyen.
- Kikérem magamnak, én nem öregszem! ˇ^ˇ Minden este lemosom a sminkemet, valamint a megfelelő arcmaszkokat és pakolásokat használom... A születésnapomat pedig nem vagyok hajlandó ünnepelni! - így húsz felett néha azon kapom magam, hogy megrémülök a saját koromtól. Meg attól, hogy végre egyszer kikerülök innen, de olyan nyeszlett lesz a bőröm, hogy azon a ráncfelvarrás sem segít...
- Teleportálni? Mégis hová? o.o - még mindig nem értem, mit szeretne. Előveszem a kristályt, s követem őt, de nem értem, hogy mit szeretne pontosan. Nem tudom, hogy valóban sötétedik-e, vagy csak ilyen mélyre jöttünk be az erdőbe, de legalább szürkület lehet már. Látásomat bekapcsolom, hogy jobban kivegyem, mi történik körülöttünk.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 15:44

Hát a sok rémtörténet helyett inkább ezt a mesét kellett volna előadnia Asunak. Shu biztosan a körmére nézett volna a nagyoknak… illetve azoknak, akik olyan nagynak gondolják magukat. Megtette ezt már a dojos minibossnál is, és Anattal együtt jól helyretették a buta gőgös emberkéket, akik szegény kicsiket csak úgy bedobták volna egy olyan terembe, ahol burok nélkül könnyedén meghalhattak volna. A következő kifakadásra a sajnosnál ismételten elhúzta a száját.
-Nekem egyáltalán nem sajnos, én pont erre várok. Ha majd végre felfogják a frontosok is, hogy felesleges ilyen erőltetetten a szinteket nyitogatniuk, és semmi mással nem törődni, mert úgysem tudják soha elérni a százas szintet, akkor talán foglalkoznak majd fontosabb dolgokkal is. Mint például a kicsik edzése, a felfegyverzésük… vagy csak annyi, hogy kicsit lazítsanak és körülnézzenek a világban. Vagy egyáltalán tanítani őket, hogy hogyan védjék meg magukat. Egyre több név van a Black Iron kastélyon, és mire elérik az ötvenes szintet, ha valamikor elérik, bár abban sem vagyok biztos, addigra már nem lesz kit kijuttatniuk. Persze én meg Timi hiába mondjuk ezt nekik, én csak egy kislány vagyok, Timi meg csak egy pet. És valóban nem öregszel, ahogy én sem. Ez is ennek a csodavilágnak az ajándéka.
Amikor Asu követni kezdte, akkor a kezével nemet intett.
-Maradj itt! Elrontod a meglepetést nekem. Annyi a lényeg, hogyha látod, hogy az én kristályom villan, akkor te is teleportálj haza. Mondjuk a Főtérre a Kezdetek városában. Ott találkozunk.
Majd elindult a szikla felé, de csak akkor mentek tovább, ha Asu nem követte őket. Ez nem csak azért kellett, hogy ne keveredjen bajba, hanem azért is, mert nem akarta elárulni neki egy ritka mob rejtekhelyét. Ő is csak véletlenül találta meg, és ha sokan megtudnák, akkor tuti jönnének ide farmolni, és állandóan zargatnák szegénykét. Nem telt el öt perc, Shu pedig egy Borostyánsörényű Oroszlánnal az oldalán sétált ki Asu elé.
-No? Mit szólsz? Elég nagy cica? Simizd meg nyugodtan, nem bánt… legalább is addig nem, amíg nem mondom neki.

(.)

by **Asuka** Kedd Jan. 27 2015, 16:03

Sok rémtörténet ide vagy oda, nem jó az, ha valaki egyszerre zúdítja rá valakire minden sértettségét és problémáját. Razz

Ez egy olyan dolog, amin már túltettem magam, hiszen a Turkos miniben végre nem ezt éreztem. Persze ott én voltam a legerősebb, pedig én is csak 10. szinten voltam. Nem akartam viszont azt, hogy én vigyem el a spotlightot, ezért néha inkább ki is hagytam a támadásaimat...
- Nem fognak ezek foglalkozni a kicsikkel. Azért kellenek olyan emberek, mint te Timidussal, akik ezt megteszik helyettük. Pontosabban, önmagukért. Nekem is sokat segítettél, meg Cearsonak is, például. - ezt pedig értékelem. Sajnos sosem láttam még rajta kívül olyat, hogy valamelyik nagy lealacsonyodott volna egy kezdő szintjére. Persze nem is én leszek az, aki ezt megteszi. Én inkább a vörös játékosokat kutatom fel. Igaz, felesleges kutatnom utánuk. Valamiért folyton összeakadok velük. Már a céhen kívül is.
Csendben követem Shuut, s várakozok, amikor azt mondja, tegyek így. Egy ideig még ki-kipillantok a bucka mögül, ahol elrejtőztem, de a szürkület érkeztével a látásviszonyok is átalakultak. Hiába a látás, a távoli idomár párost nem látom. Talán csak két vaddisznót sikerül megpillantanom, ahogy átvágnak a fák között, az ösvény felé.
Mindezek ellenére nyugodtan markolászom a teleport kristályt. Annyira nem mehettek messzire, hogy anélkül teleportáljanak, hogy ne tűnjön fel. Azt pedig nem hiszem, hogy szó nélkül hagynának itt. Mint pedig kiderül, valóban nem kellett ezen idegeskednem, hiszen hamarosan vissza is térnek. Méghozzá nem is egyedül.
- Hát el is vitte a nyelvem... - lesokkol a látvány. Sosem hittem volna, hogy ilyen gyönyörű és magasztos állatok is léteznek itt. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, s felé nyújtom kinyitott tenyereimet, hogy ezzel is jelezzem, nem akarok ártani neki. Nem csak a veszélyesebb állatokhoz, de az idegenekhez is így szokás közeledni. A beszédből nem értenek, ennek ellenére mégis könnyebben átlátnak rajtam. A macskákat viszont nem érdekli, hogy ki vagyok. Amíg nem nekik ártok, addig nekik teljesen mindegy, igaz-e?
- Mégis hogy? Honnan tudtál róla? Mit tettél vele, hogy ilyen szelíd lett? Meg egyáltalán hogy találtál rá? - biztosan macskafűvel eteti, vagy nem tudom. Óvatosan közeledem felé, s amikor már úgy látszik, megengedi, finoman megsimítom a nyakát.

by **Shukaku** Kedd Jan. 27 2015, 16:35

Nem Asu volt az első, és valószínűleg az utolsó sem, aki leemberezte Timidust. Egy ideje változott a helyzet, és nem Timidus volt Shu sárkánya, de még Shura mondták azt, hogy ő a sárkány petje, hanem mindkettőjüket emberszámba vették, még akkor is, ha egyébként a sárkány egyáltalán nem akart ember lenni, de szerencsére az idomár már tudatta vele, hogy a gőgös, önmagukat a piramis tetejére gondoló emberek szemszögéből ez dicséret, és ezen a dicséreten kellőképpen elpirult. valahogy jól alakultak a dolgok, amióta elkezdte ezt a segítő vállalkozását, azóta valahogy mindenki elismerte. Na persze csak azért lehetett ez ennyire sikeres, mert itt nem kellett senkivel együttműködnie azon kívül, hogy Chizura rábízott pár apróságot, de a kis ninja mindig örömmel és megfelelő mértékű kötelességtudattal teljesítette ezeket. Sohasem volt rá panasz, persze ebbe több része volt Shunak, hiszen olyan dolgokat bízott rá, amiket nehéz volt elrontani, és akkor sem szidta le, amikor valamit egy picit elrontott. Jól elvoltak, és rengeteget haladtak. Lényeg a lényeg, most, hogy nem kellett senkire várni, és az idomár haladhatott a saját tempójában, rögtön sikeresebb lett mindenben, és összeveszésektől sem kellett tartani, hiszen Timidus volt úgymond az üzlettársa, a sárkány pedig nem veszett össze még senkivel. Továbbra sem akart hencegni, de azért amit el kellett ismerni, azt el kellett ismerni, és így volt ez az oroszlánnal is.
-Onnan tudtam, hogy én nem a hülye fronttal meg a szinthajhászással törődök, hanem figyelek a környezetemre is. Sétálgatunk, felfedezgetünk dolgokat Timidussal, bekukkantgatunk barlangokba meg ilyesmi. És nem tettem vele semmit, csak olvastam a Kis herceget, Az a legkedvencebb könyvem. Egyszerűen ha kedves vagy vele, akkor ő is kedves veled. Nincs ebben semmi bonyolult, ők is ugyanolyan élőlények mint mi, csak senki nem akarja megérteni őket, csak levadászni a tapasztalatpontokért meg a lootért.
Ezzel fogta magát, felpattant az oroszlán hátára, és elindult vissza az út felé, a sárkány pedig nyugodt tempóban követte.
-Gyere te is! Fognunk kell még egy borzot a jelvényért!

by **Asuka** Pént. Jan. 30 2015, 10:21

Nem kicsit lesokkolt a tény, hogy egy igazi oroszlánt hoztak ide... ráadásul nem is akármilyet. Éppen csak hozzáérek, hogy egy kicsit megsimogassam. Nagy, szőrös és puha! *.* Mindenesetre ezután békén hagyom, s megelégszem a puszta látványával. A macskák nem olyanok, mint a kutyák, hogy állandóan babusgatni kelljen őket. Ha úgy gondolják, bíznak benned, úgyis odamennek hozzád. Persze sokak azt gondolják, hogy sunyik, alattomosak. Persze ebből semmi sem igaz. Ahogyan abból sem, hogy a kutya és a macska ellenség. Valójában jó barátok. Csak az emberi faj képtelen állatot nevelni.
- Ebben a világban könnyű elrévedni a szinthajhászás miatt. De igazán senki sem törődik magával valamiért. Azt hittem, jó ötlet lesz a szalon. Nagyon nehéz volt némelyik alapanyagot beszerezni! >.< Persze alig-alig vannak vendégeim. Senkit sem érdekel valamiért, hogy önmagával törődjön... - helyeselek Shuu szavaira. Bármennyire is megkeményítette, ami idebent történt vele, attól még egy kislány. Egy kislány izgatottságával veti be magát az ismeretlenbe, csak azért, hogy felfedezze.
- Ó, a Kis Herceg. Általánosban kötelező olvasmány volt... Bár sose voltam jó irodalomból. >.> - arra ugyan ügyelek, hogy a kézírásom a szabványnak megfelelő legyen, s minden egyes betű tökéletes, nem vagyok egy nagy irodalmár. Igaz, a sao világában akkor vagy kultúrált, ha mindenféle régi mesét nézel. Rolling Eyes

Emlékszem egy küldire, ahol folyton valami mesékre volt utalás. Aztán még én éreztem magam butának, mert nem ismertem őket.
- Nem is tudtam, hogy lehet nagymacskán lovagolni. o.o - kamillázok nagyokat, amikor meglátom, hogy Shuu-chan csak úgy felpattan a macska hátára. Szegény cicc... T.T Remélem, jól viseli.
- Borzok, igen! Hűűűű... szerinted mit esznek a borzok? *.* Talán van valami nekik való az inventorymban. - nekem már egy kicsit kapkodnom kell a lábaimmal, hogy felzárkózhassak, s nyugodtan velük sétálhassak. Letérünk az ösvényről, s az erdő sűrűjébe indulunk. Hátha ott nagyobb szerencsénk lesz.

by **Shukaku** Pént. Jan. 30 2015, 10:55

-Én sem értem a szinthajhászást. Persze ezt nem nekem kéne mondanom, de nekem jó kifogás, hogy Timidus miatt sikerül ez az egész úgy ahogy. Bár azért vicces…
Ő is kicsit elmereng, majd még hátra is dől az oroszlánon, és a fák lombjait figyelve válaszol.
-Mester szintű lovaglással azt lovagolsz meg, amit csak szeretnél… na meg persze ami elbír téged. És látod, nem zavarja, ez a kis morgás az elégedettség jele. Biztos tetszik neki, hogy vakargatom a hátát. Majd ha elege lesz, akkor úgyis megkér arra, hogy szálljak le róla.
Megpaskolja az oroszlán oldalát, majd egy kicsit lassabbra fogja a tempót, hogy Asu is tudja tartani az iramot.
-Szóval az a vicces, hogy én talán egy egész évet az erdőben voltam, meg igazából az arénán kívül nem is erőltetünk nagyon semmit, ami olyan hű de fejlődéses, mégis elképesztően gyorsan tudunk Timivel szinteket lépegetni. Pedig nem megyünk se bossolni, se minizni, se kazizni, és TCSbe is csak nagyon ritkán, de még mobozni sem szoktunk, és küldikből is csak olyanokat vállalunk, amik érdekesek. Kicsit aggódom, hogy majd valaki megszól ezért, vagy ilyesmi… mindig vannak irigyek, akik el szeretnék venni tőled amiért megdolgoztál. Tudod… azért szeretem ezt a világot, mert mindenkinek ugyanannyi lehetősége van fejlődni, senki nincs kizárva sehonnan a szinteken kívül, ami meg ugye az ő védelmük miatt van… szóval szerintem ez a legigazságosabb, amit csak ki lehetett találni. A szalonodba pedig…
Itt egy kicsit újra elhallgatott.
-Ezt a frizut anyu nagyon szerette, és azóta is így tartom. Meg… én minden reggel tisztálkodom, meg minden, és még Timit is megtanítottam fogat mosni, pedig itt nem kellene. De… mit tudnál találni nekem a boltodban? Ha gondolod… szívesen benézek oda…
Megeresztett egy mosolyt a lány felé, ám nem ült fel a „nyeregben”.
-A borzok pedig mindenevők, de főleg éjszaka vadásznak… de éjszaka Timi meg engem nem enged vadászni, szóval most kell megoldanunk.

by **Asuka** Pént. Jan. 30 2015, 11:17

- Én a bűvészkedésemet emeltem mester szintre. ^^" Az jobban szórakoztat. - nincs az a pénz, ami miatt én felülnék egy állatra. >.< Imádom a macskákat, az egy dolog... de a lovaktól például kiráz a hideg. Brrr... Elöl harap, hátul rúg, és ráadásul még a pónik is nagyobbak nálam. -.-"
- Az Aréna engem szórakoztat. Meg a PvP... Néha jó kicsit másnak lenni, mint a buta Asu-channak. Csak sajna egyre nehezebben találok ellenfelet. Meg ugye a magas sebzésem... Nem vicces, ha valakit egy csapással kiütsz. - tényleg nem az. De határozottan hasznos, ha gyorsan akarsz elvégezni egy munkát. >.< A hardcore-ra pedig nem érzem készen magam... Biztosan csak sznobok játszanak ott. >.>
- Csak sajnos a való élet nem igazságos, Shuu-chan. Egyszer egy tanárom csinált egy kísérletet. Mindenkinek össze kellett gyűrnie egy lapot egy gombóccá, a tanár pedig kirakta a szemetest valahol az első pad elé, középre. El kellett képzelnünk, hogy az a cél, a boldogság, s minden, amire igazán vágysz. Mindenkinek egy esélye van. Egyetlen egy... Szóval, be kellett dobni a célba a papírt. Képzelheted, a hátsó sorokban mekkora felháborodás ment. Akik közel ültek, azoknak sokkal könnyebb volt. - érdekes kísérlet volt. Szerintem sok mindent megmagyaráz.
- Szóval, az élet nem igazságos. Vannak, akik előnnyel indulnak. Jó családba születnek, jó helyre, satöbbi. Mások pedig nem. Ez pedig a valóságban sosem fog változni, még ha itt igen. - ez az egész SAO nem egy csodavilág, hanem egy illúzió. Egy kelepce, ahol nem tanítanak meg igazán küzdeni a céljaidért. Ha kikerülsz innen, mit érsz el vele? semmit. No persze, ezeket már nem kötöm Shuu orrára. Szeretnék én is olyan álomvilágban élni, mint ő.
- Áh. ^^ - hallgatom végig, amit ezután mond. Szóval valamiért az anyja miatt tartja ezt a frizurát... Nem először fordult meg a fejemben, hogy rákérdezek, hogy végül is a szülei nem hiányoznak-e neki, hiszen annyira nem akar visszamenni a kinti világba, hogy nagyon.
- Csak úgy érdeklődésképpen... És ne haragudj, ha megbántalak vele, vagy ilyesmi. Tényleg. De... a szüleid nem hiányoznak? - már igazán kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett. Biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel. Különben nem ragaszkodna ennyire ehhez az álomhoz, amiben ennyire élni szeret. Csupán egy pótlék számára. Valami, amivel betölteni nem tudja az űrt, de legalább kellőképpen leplezi azt.

by **Shukaku** Pént. Jan. 30 2015, 12:04

-Tényleg? Mester szinten bűvészkedsz? Imádom a bűvészeket! Miért nem tartasz előadást a színházban? Biztosan sokan eljönnének. Még… még az ilyen „hasznos” jártasságokat is nagyon kevesen emelik mester szintre, mint a vadászat vagy a horgászat, nem hiszem, hogy sokaknak lenne mester bűvészkedésük.
Szinte látszott a csillogás a szemében, na meg persze a hasznosnál a kezével is mutatta a nyuszifüleket, hogy Asu láthassa, nem úgy gondolja, hogy az övé ne lenne hasznos.
-Én direkt nem fejlesztem egyébként a bűvészkedést. Nem szeretném megtudni, hogy hogyan csinálják a bűvészek. A lovaglást sem fejlesztettem sokáig, de azután Timi elmagyarázta, hogy nem zavarja, ha a hátán ülök, és megígérte, hogy nem fog velem felrepülni, úgyhogy gyakoroltuk ezt is, és most már ilyen jól megy. Az Aréna meg… nem tudom… sohasem szerettem verekedni, de Timi meg szereti, szóval segítek neki. És szerintem egyáltalán nem vagy buta az arénán kívül sem.
A kisérletre csak bólintott, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy újat mondana neki. Sőt, csak még inkább mosolygóssá tette.
-Látod? Pont ezért nem akarok oda visszamenni. Ha itt maradok, akkor nem kell érdekelnie, hogy a kinti világ mennyire igazságos. Meg… nincs is olyan, hogy való élet. Ez is valóság, csak éppen egy igazságosabb valóság. Nem is értem miért vágyik mindenki vissza egy igazságtalanabb világba. Kéne valami rendszer, ami mindenkinek megengedi, hogy itt éljen. Mint a mátrixban. Sohasem értettem, hogy miért a pirosat választotta.
Tovább nézegette a fák lombjait, és még a szemét is lehunyta. Igazából már várta a kérdést, amikor felhozta az édesanyját. Ezt nem lehetett kikerülni, és jobb volt túlesni rajta.
-Hiányoznak. De… a kinti világban is hiányoznának. A sisakot egy intézetben vettem fel. Árvaház igazából… de intézetnek kell hívni… az úgy szebb. És tudom, hogy önző vagyok meg minden, mert másokat meg kint várják a szerettei, nem kell mondanod… de…
Nem. Nem tudta befejezni, mert nem is volt magyarázata. Ennyi önzőséget megengedhetett magának. A sárkány egyelőre nyugodtan sétált mellettük, de egyre több és több pillantást vetett az idomár felé. Időközben pedig egy újabb macska csatlakozott hozzájuk, illetve csak egy egeret kergetett, ami átfutott a pet lábai között, a macsek pedig éppen csak elkerülte az ütközést, ám mivel Timidus megérintette, így a rendszer megfogottnak érzékelte.

(macsek)

by **Asuka** Pént. Jan. 30 2015, 13:26

- Előadást a színházban? Erre nem is gondoltam. Bár nem hiszem, hogy sokan eljönnének... de ha gondolod, mutathatok pár trükköt! *-* Viszont... ahhoz segítened kell keresni valamit. Itt, az erdőben. - ami azt illeti, tényleg lenne talonban pár jópofa trükköm. Fürdés közben találtam ki őket! *-* Aztán, ha Shuu-chant komolyan érdekli, elmondom neki, hogy színes gombákat kell keresni hozzá. Mindenfélét. Kéket, pirosat, narancsot, zöldet, lilát, fektét... amilyet csak szeretne. Very Happy

- Én félnék felülni egy lóra. o.o Vagy bármilyen állatra. A lovakkal nem vagyok túl jóban... Viszont a főzést és a kertészkedést meg akarom tanulni. Főleg, mert imádom a sütiket. ^^ - persze, azzal tisztában vagyok, hogy nem vagyok buta. Ekképpen viszont némiképp emberibbnek tűnök. Néha tényleg elhiszem, hogy közéjük tartozom.
- Áh. Részvétem. - szomorú dolog az, ha valaki ilyen korán elveszti a szüleit. Viszont bármikor bárkivel megeshet. Az enyéim sem élnek már, így pedig nekem kellett gondoskodnom magamról. Minden lehetőségemet kihasználtam, ezért tartok most ott, ahol.
- Tudod... azért választotta, mert volt választása. Vannak olyan emberek, akik nem akarnak behódolni a hatalomnak. Akik nem hiszik, hogy az a jó, amit mondanak. Ismered Stanleyt? Nem, biztosan nem ismered. Amikor olyan idős voltam, mint te, egy hatalmas játék volt. ^^ - Stanley Parable, jól emlékszem rá. A sao-n kívül nem nagyon játszottam más játékokkal, de ez más volt.
- Stanley egy irodában dolgozik. Az a munkája, hogy egy hangosbemondó megmondja, mit csináljon, melyik gombot nyomja meg, és ő megteszi. Minden egyes nap. Ha azt mondják, nyomja meg az entert, ő megnyomja az entert. Aztán az egyik nap más volt, mint a többi. Már egy órája bent ült az irodában, de nem történt semmi. Aztán elkezdesz játszani vele. A narrátor azt mondja, hogy lépj be a bal oldali ajtón... de te mégis választhatod a jobb oldalit. Éppen azért, mert nem élheted úgy az életed, ahogyan mások mondják. Nem mindig az a jó... kockáztatsz, megszeged a szabályt, meg amit mondanak. Mert többre vágysz annál, mintsem egy sötét irodában nyomkodd azokat a gombokat, amiket mondanak neked. - persze, bonyolult lenne az egészet elmagyarázni.
Meglátva egy fácánt intek egyet Shuuéknak, hogy egy pillanat, és ott leszek. A fácánok nem éppen arról híresek, hogy nagyon tudnának repülni, azonban néhány métert még így is képesek a levegőben szárnyalni. Éppen elég ahhoz, hogy a földtől elrugaszkodva odaugorjak, s hozzáérjek valamelyik faroktollához.
- És mi lenne, ha lenne egy olyan módszer, amivel Timidussal bármikor találkozhatnál? - jól emlékszem azokra a kísérletekre, amiket végeztünk. Ugyan nem voltam bétás, de azért jöttem a játékba, hogy leteszteljük, lehetséges-e életszerű Mars szimulátort készíteni itt. Azt pedig úgy sejtem, nem a sao lesz az egyetlen ilyen típusú játék.
- Ezt lehet, nem kellene elmondanom, de odakint, szóval ismerek embereket, akik abban segítenek, hogy ilyen játékokat csináljanak. Egy egészen más célra persze. Szeretnének egy szimulátort csinálni valamihez, hogy aztán biztonságban kísérletezhessenek anélkül, hogy bárkinek bármi baja legyen. Lehetségesnek tartom, hogy csinálnak más játékokat is, amik a SAO motorját használják. Akkor pedig... Akkor pedig nem kell lemondanod se a való világról, sem pedig Timidusról. - úgy érzem, inkább itt van a kutya elásva. Igen, önzőség részéről, hogy itt akar maradni, ezen pedig sürgősen változtatni kell. De senkinek se lesz jó, ha Timidust a frontharcosok ellen fordítom. Még nekem sem.

//fácán//

by **Shukaku** Pént. Jan. 30 2015, 13:49

-Segíteni? Nekem? Persze, szívesen segítek!
És ahogy megkapta az utasítást, helyet cserélt a sárkánnyal, aki felszállt a nagymacska hátára, és onnan figyelte tovább a terepet, míg Shu felhasználva a keresés jártasságát, na meg persze az ismereteit a gombák előfordulási helyéről, gyorsan talált is párat. Szerencsére ezen a szinten nem volt olyan erős a tél, bár azért ebben az időszakban nem volt könnyű dolga, szóval nem egy hatalmas kosárral tért vissza.
-A főzésem és a kertészkedésem is ki van maxolva. Ez valamennyire egyébként segít a gombáknál is. Tessék.
Adja át a talált darabokat.
-Itt sok a tetem, ezért gondolom tápanyagban is gazdag lehet a föld, meg eleve ilyen párás nedves a környezet… szóval pont jó, hogy gombát kértél. Annyira nagyon nem színesek, de ha gondolod keresek még. Meg akkor segítek kertészkedni meg a főzésben is.
A részvétnyilvánításra csak elhúzza a száját. Sohasem szerette, és nem is értette igazán ezt a kifejezést. Csak egy szó, amit az emberek mondanak, mert nem tudnak mit mondani. Nem is törődik vele sokat, főleg azért nem, mert Asu elbeszélése a választásról, na meg persze a bűvészkedés sokkal jobban felvillanyozza.
-Áh, most már értem! A Stanleyt nem ismerem, meg nem is nagyon játszottam ilyesmikkel… inkább olvastam. De értem, hogy mire akarsz kilyukadni. Mindenki azt hiszi, hogy az a jó, hogy ki akarjunk innen jutni, meg lerombolni a világot, meg megbüntetni Kayabát, de attól még nekem nem kell ezt csinálnom, mert sokan mások ezt teszik. Nem kell úgy élnem az életemet, ahogy mások mondják. Ezt… ezt nem te mondod először, és… izé… köszönöm. Sokan csak lehülyéznek meg legyerekeznek… de szerintem igazam van. És… azt is tudod, hogy ez nem így működik. Egyrészt ezek után nem engednék meg, hogy felvegyek még egyszer egy ilyen sisakot, mert szerintük hű de veszélyes meg minden. De már mondtam… azért nem szabad meghalnom, mert akkor nem engednének vissza. meg pénzem sem lenne ilyesmire… meg nem is akarok. Azért jobb így, hogy „be vagyunk zárva”, mert nem tudnak innen kirángatni akkor amikor ők azt gondolják, hogy már eleget játszottam. Mondjuk… ezen is elgondolkodtam már… az igaz lehet, hogy ha leveszik a sisakot, akkor meghalnak az emberek, mert ha az nem lenne igaz, valamelyik nevelő már rég kirángatott volna innen. Szóval… nem, nem jó ötlet. Itt kell maradnom, és addig kell kiélveznem a helyzetet, amíg lehet. Szóóóóóval... milyen trükköt tudsz?

by **Asuka** Pént. Jan. 30 2015, 14:05

A gombákat meg is kapom szerencsére. Nem olyan színesek, mint ami opcionális lenne, de így se rossz. Kiválogatok közülük ötöt, mindegyik elég nagydarab, s más-más színűek. Egy piros, egy kék, egy fehér, egy zöld, valamint egy fekete.
- Pontosan. A saját választásod. Senkinek nincs joga megmondani, hogy hogyan éld az életed, s miben higgy. Az ugyanis a tudatod gyarmatosítása lenne. - nem egészen erre akartam kilyukadni, de így is jó. Nem győzhetem meg Shuut arról, hogy olyan legyen, mint én. De arról igen, hogy merjen önmaga lenni. Valamint talán sikerül megértenie, miért nem osztoznak annyian véleményén.
- Ha esetleg mégis kijutnál innen, mert a frontharcosok legyőzik a századik bosst, amit erősen kétlek, akkor szerintem úgyis megoldanád, hogy hozzájuss a sisakhoz. - ez olyan, mint a drog. Shuu függő. Az elvakult függők pedig bármit megtesznek azért, amit annyira óhajtanak.
- Na de... trükköt ígértem, ugye? - elkérem tőlem a gombákat, s zsonglőrködni kezdek velük. Persze ez önmagába véve nem lenne nagy dolog, hiszen ilyet még egy kezdő is meg tud csinálni. Azonban egyszer csak fogom a piros gombát, s hozzávágom a páncélomhoz. A ruhám piros színűvé változik. Még egyszer körbedobálom a maradék négy gombát, majd a kéket fogom, hozzáérintem a ruhámhoz, az pedig kék színű lesz. Különös módon semmi nyoma a gombának. Majd a következő, ami fehér... aztán zöld, végül pedig a feketével ismét olyan a ruhám, mint azelőtt.
- No? Hogy tetszett? - persze lufikkal lehet, izgalmasabb lenne. A gombáknak semmi nyoma, még ott sem, ahol a ruhámhoz ért. De komolyan, vajon hogy csinálhattam? Rolling Eyes

by **Shukaku** Szomb. Jan. 31 2015, 08:11

-A tudatom gyarmatosítása? Ezt… ezt nagyon szépen mondtad.
Na meg persze már Jun is ezt mondta neki, meg valamennyire Anat is, úgyhogy teljesen biztos benne, hogy ha már ennyien mondták neki, akkor semmiképpen nem hagyja magát gyarmatosítani. Tudja, hogy neki van igaza, meg persze Kayaba Bácsinak, és az Admin már egyébként is az egyik legeslegfontosabb személy az életében. Még a kijutásnak csak a gondolatára is erősen megrázza a fejét.
-Nem fognak kijutni. Soha. Ezt Timidus mondta, és Timidusnak eddig majdnem mindig igaza volt, ha számolásról volt szó. Nagyon lassan haladnak, és egyre többen jönnek rá arra, hogy egyáltalán nem is akarnak bossharcolni. Meg… meg eleve sok olyan dolgot tudok, amit senki már nem tud rajtam kívül, meg azokon kívül, akik nekem elmondták.
Na és most volt a pont, ahol Shunak alakítania kellett. Bár Timidus is megtette az óvintézkedéseket, de az ő eszköztárából hiányzott egy nagyon jelentős fegyver, mégpedig a hazugság fegyvere. Shunak viszont volt lehetősége hazudni, és mivel nem ejtették a fejére, ő sem bízott meg Asuban, meg igazából Kayabán és Junon kívül senkiben sem.
-Szóval… ezt ne mondd el senkinek, de elég sok olyan emberről tudok, akik nagyon nem akarják, hogy a frontharcosok elérjék a századik szintet. Nagyon nem. És erősek. Nem hiszem, hogy erősebbek mint mondjuk a Sayonara, de elégerősek. Voltunk pár gyűlésen. Egyelőre ők is úgy gondolják, hogy nem kell tenni semmit, mert a frontosok elég bénák egyedül is… de ha esetleg javulna az előrejutás sebessége, akkor közbeavatkoznának. A világ pedig… nem tudom, hogy mi történik Aincraddal, ha eljutnak a százas szintig. És nem is akarom megkockáztatni, hogy valami szörnyűség történjen. Te vagy én élhetünk kint is… de rengeteg ismerősöm meg barátom csak itt tud.
~És nem fogom hagyni, hogy megöljék őket.~
Ez az elhatározás már régen megszületett a fejében, és igazából Suzu ültette el a gondolatot. És ami a legviccesebb volt, hogy pont az, akitől sokan a legjobban féltek, hogy ő a felbujtó, ő tartotta vissza attól, hogy bármit is tegyen. Timidus racionalitása volt az, ami megnyugtatta a lányt afelől, hogy a frontharcosok eléggé hátráltatják saját magukat, nem szükséges beavatkozni. Magát a mutatvány ámulattal figyelte, és Asu a végén hatalmas tapsot kapott, ennek örömére pedig az oroszlán visszakapta a szabadságát, persze csak miután Shu jó messzire elküldte maguktól...

by **Asuka** Kedd Feb. 03 2015, 10:42

Azért kissé elkeserítő, hogy ennyien nem akarnak kijutni innen... Persze, Shuu, még ha nem is tud erről, de ezért vagyunk mi, a Felszabadítók. Az apró, galamb tetoválás alig látszik magassarkúm pántja mögött, a vállamon ékeskedő, jelentés nélküli, szívecskés koponya sokkal feltűnőbb. Céhem bélyegjét nem teszem feltűnően láthatóvá, ha nem fontos.
- Valahol érthető, hogy már nem is akarnak kijutni... De tényleg ennyien lennének? Bár ami azt illeti... tudod, egyre kevesebbet gondolok a való világra. Én pedig úgy érzem, hogy ez rossz. Nekem rossz. Már többet álmodok Aincradról, mint a kinti életemről. - ami pedig azért kissé kétségbeejtő. Meglep az információ, hogy tényleg ennyien nem akarnak kijutni. De hogy még szabotálják is őket? Ha ez így van, akkor talán még Shuu is közéjük tartozik Timidussal. Igazából kinézem belőle.
- Sayonara? Pedig csak most találkoztunk! O.O - dunsztom sincs, mi az a Sayonara. Soha nem is hallottam tőle. Nem értem, miért akar Shuu-chan máris elköszönni tőlem. T.T Shuu persze leszáll a macskáról is, akit haza is terelgetnek. Kissé nyugodtabb vagyok így. Nem való egy ilyen macska hátára senki. >.< Nem hátaslónak kell tenyészteni a macskákat. Hanem csak... csak önmaguknak. Sokkal jobb így.
- Nem vagy éhes? Van nálam egy pár gyümölcs... Talán a borzokat is ide tudjuk csalogatni. - rákacsintok, majd az inventorymból előveszek egy almát. Feldobom a levegőbe, majd amikor elkapom, már narancs válik belőle. Újra feldobom, s dinnye lesz. Eljátszom, hogy meglepettségemben nem bírom elkapni, így az a földre esik, s összetörik. Igaz, nem pixelekre, hanem fogyasztható állapotba. A dinnyéknek szerencsére elég jó a tűrésük ilyen téren, hogy ezt meg lehessen csinálni. Valamint talán fel is tudom vidítani vele az idomárt. Wink

- Szerinted a borzok esznek dinnyét? Hátha idejönnek. - nyelvnyújtás a legújabb trükköm után. Régebben nem nagyon ment ez a trükk, könnyű volt átlátni, mikor cserélem ki az egyes gyümölcsöket. De most már valahogy sokkal könnyebb.

by **Shukaku** Kedd Feb. 03 2015, 11:25

A kislány ismételten szinte tátott szájjal figyelte az eseményeket, és igyekezett nem megkérdezni, hogy hogyan is csinálja Asu, hiszen amint el is mondta, egyáltalán nem kíváncsi a mikéntjére, csak élvezni szeretné a csodát. A Sayonárára csak kuncogott, megrázta a fejét.
-Az csak egy elég erős céhnek a neve. Mi ismerjük őket Timivel, küldiztünk is már velük. Szóval nem akarlak itt hagyni.
A dinnye pedig valóban meghozta a várt eredményt, Shu pedig elismerően bólintott.
-Úgy tűnik gyűlés van, mindenki kíváncsi a mutatványodra. Biztosan nekik is nagyon tetszett. A macskafalka értesült az ételosztásról… vagy nem is tudom…
Kuncogott magában Shu, amikor egy újabb cica bukkant elő az egyik bokorból, és természetesen ő is kapott pár falat húsit az idomár eszköztárából. De amikor már egy fácán és egy vaddisznó is megjelent, és igen erőszakosan kezdték követelni a jussukat, Timidus egy kis morgással jobb belátásra térítette őket, így már ki lehetett osztani mindenkinek a megfelelő élelmet, na meg persze a simizást. Ami viszont ennél is remekebb hír volt, hogy a lármára egy borzocska is előbukkant, így Shu dobozkája egy újabb jelvénnyel bővült. Most, hogy mindez sikeresen megvolt, már lehetett válaszolni Asunak, ráadásul nyugodtabb hangnemben, mint amiképpen Shu enélkül tette volna… talán.
-Én teljesen megértem… de az én vagyok. És… neked rossz… de sokaknak meg jó… sokan nem akarnak a kinti világra gondolni, se emlékezni, és örülnek, hogy itt végre elfelejthetik. Nem olyan bonyolult szerintem. Meg… ugye tudod, hogy ez a világ például rengeteg betegséget meggyógyított. Bénulást, vakságot… de ilyen kis dolgokat is… de az is… szóval… rengeteg embernek jelent igazi életet. Igen… így mondták. A dinnye pedig… hát én innen nem ennék a földről. Nincs betegség, de valami mérgezést még kaphatunk, és ahhoz semmi kedvem.

(borzika)

by **Asuka** Kedd Feb. 03 2015, 12:05

Persze, igaza van... egy valamiben biztosan. Túl sok a játékos. Még mindig több ezren vagyunk. Húsz ember érdekeit is nehéz összeegyeztetni, nem hogy ennyit.
- Gondoltál már arra, mi van a testeddel, Shuu? Talán idebent nincsenek betegségek... de odakint bármi történhet. - két év fekvés után még a sportolóknak is nehezükre esik majd járni. S még hosszú évek telhetnek el addig, amíg ki nem visszük a játékot.
- Odakint most betegebb vagy, mint valaha bármikor. Több, mint két éve vagyunk itt, a kintiek pedig semmi haladást nem értek el. Az orvostudománynak is megvannak a határai... valamint a türelmük. Egyszer csak úgy döntenek majd, hogy lekapcsolnak mindenkit. Kegyes halál, aminek ők nevezik. Akkor pedig nem tudsz sem te, sem pedig azok a magas szintű játékosok, de az a Sayonara mifene sem itt élni. Ugyanúgy meghalsz, és semmit sem tehetsz ellene. - előkapom azt az almát, amivel a trükköt mutattam, s beleharapok. Nem ártana végre enni is valamit. Biztos vagyok, hogy odakint csak sós vizet kapok.
- Ha örökké Aincradban akarsz élni, ahhoz előbb kellenek azok is, akik kijutnak. A családtagok és a barátok sem fognak örökké megvédeni. Sőt, talán majd pont ők fogják kérni, hogy kapcsoljanak le minket. Függünk a kinti világtól, és a fizikai testünktől. Valakiknek muszáj kijutniuk, hogy elmagyarázzák, kik azok, akik bent akarnak maradni a világban... Meg persze az sem biztosíték, hogy hallgatnak rá. - könnyedén hihetik, hogy megzavarodott, s vizsgálatoknak vetnék alá, hogy bebizonyítsák, a játék mentálisan tönkretette.
- Akikről te beszélsz, nekik nem a bentiek az ellenségeik. Ha tényleg bent akarnak maradni, akkor nem belülről kell rombolniuk a rendszert, hanem a való világban kell kiharcolniuk, hogy maradhassanak. Ha ilyen ütemben haladunk a bossokkal, akár tíz év is lehet, mire elérünk a 100. szintig. Két és fél éve ápolnak a kórházakban. Nagyjából 9 ezren vagyunk játékban. 9 ezer fő kórházi ellátása... az nagyon sok pénz. Szerinted mikor elégeli meg az állam, hogy fizesse ezt a költséget? Nem, előbb vagy utóbb nem fogja érdekelni őket, hogy emberéletekről van szó. Talán egy év múlva kapcsolnak le minket... Talán már holnap. - gyanítom, Shuu erre még nem gondolt. Még akkor is, ha a játékban nincsenek betegségek, és nem öregszünk, a testünk igen. Van egy bizonyos időkorlátunk, de valamiért erre eddig még senki sem gondolt.
- Hűűű... ez egyáltalán nem a Holt állatok erdeje már. o.o - csak kamillázok hatalmas szemekkel, amikor a kaja miatt ennyi állat idesunnyog. Közöttük még egy macska is, valamint végre, hatalmas örömünkre két borz is. Az egyiket Shuu máris megfogja, én pedig a másikat érintem meg. Nem volt egyszerű megszerezni ezt a jelvényt, de végre csak meglett. Very Happy

//borz//

by Ajánlott tartalom