Shu & Timidus vs Judy

- Hát itt meg mi van? - kérdeztem Mogorvától, amikor próbáltam áttolakodni az ácsorgó emberek közt.
- Én kezd sejteni - morogta Mogorva, közben meg akart kerülni egy kipislogó, rosszindulatú öregasszonyt, aki a botjával csépelte az egyik előtte állót, hogy adjon helyet az idősebbeknek is. Tiszteltem az öregeket mindig is, de azt nagyon utáltam az öregekben, hogy velük sose lehet udvariatlan lenni, mert elvárják, de bezzeg ők szidhatják a fiatalabbakat, és meghazudtolva a koraikat a buszokon is felturbózzák magukat, ha van egy üres hely.
Kinéztem a tömegből. Amiért idejött mindenki, az nem volt más, mint egy új, nagyobb bár, ami épp most fog megnyílni. A bár szó szoros értelmében törökös stílusú volt kívülről is és belülről is, méghozzá olyan alacsonyabban elfekvő asztalokkal, ahol párnás puffokon ülve lehetett enni. Még a bejárat előtt is egy kicsiny perzsaszőnyeg állt, ami lábtörlőként mutatkozott.
A piros szalaggal lezárt bejárat előtt egy pódium és egy mikrofon állt. Ezelőtt tengtek a kamerás és a fotós robotok, amik fotózták és felvették a jelenetet.
- Mahabala Törökországa - olvastam el a bár tetején álló nevet. - Ki a fene ez a Mahabala?
- Üdvözletem, emberek! - hallatszott egy duruzsoló hang.
A közönség ujjongva tapsolni kezdett, amikor a pódiumon megjelent egy alak. A férfiról még messziről is ordított viselete miatt, hogy egy igazi török. Kicsiny, piros cipőjének tekercses orra kikukkantott a bő fekete selyemnadrágjából, amit lila köténnyel tartott magán a fehér inges és szintén fekete kis mellényes Mahabala. A jóember nemcsak pöndörödő kecskeszakállat viselt, hanem egy piros fordított pohárformájú kis sapkát, aminek a tetejéről madzagon lógott a sárga bojt. A török szakács olyan kövér volt, hogy még hosszában is meglátszott szélességével együtt- Szinte egy Aladdinnak felöltöztetett malacra hasonlított. A fotókristályos játékosoknak még távolabbra kellett elhúzódniuk, hogy kiférhessen a képeken.
- Isten hozta mindenkit... vagyis értik, attól függve, milyen vallásunk van! - hahotázott Mahabala. - Nagy nap a mai! Elszántam magam, és végre itt a Kezdetek Városában is megnyithatom saját kis bároma. Szóval nem is keresem tovább a szót... jöjjön a szablya és vágjunk bele a közepébe! Illetve egy olló is elég lesz ahhoz, hogy ezennel hivatalosan is megnyissak!
Elővett egy kis aranyozott ollót, amivel elvágta a piros szalagot. A vendégek örömmel indultak be a frissen megnyitott törökös bárba.
- Figyelted, hogy sétált? A hája úgy rengett, mint Jabbának, a hutnak a Star Warsból - pislogtam
- Mi az a Star Wars? - nézett rám Mogorva. - Valami fogamzásgátló?
Úgy néztem rá Mogorvára, mint aki életében nem látott ilyen küllemű férfiembert. Nem létezik, hogy valaki ne ismerje a Star Warst, még egy csecsemő is, pedig mi nem éppenséggel abban az időszakban nőttünk fel, mikor nagy durranás volt. Elmagyaráztam a lényeget Mogorvának, ak iviszont kijelentette, hogy neki esze ágában sincs ezzel pocsékolni az idejét, mikor ezernyi beverhető arc vár rá. Így váltak külön útjaink. Egyelőe nem törődtem többet Mahabala Törökországával sem, inkább visszamentem a céhházba, ahol némi nyugalomra számíthattam. Ám de valaki kopogott hozzánk, és mivel most senki se volt itthon, nekem kellett elmennem ajtót nyitni.
- Szervusz! - köszöntöttem az Állatidomár lányt. - Miben segíthetek neked?

Mikor fogadtam a lányt, majd ránéztem a sárkányra, majd neki is köszöntem, hiszen egy pár másodpercig még nem is vettem észre. Elég kis termetű a sárkány, bár a gazdája sem egy magas emberke. A lány elmondta, hogy engem keresnek, de a sárkánya fejtette ki, miért. Nocsak? Párbajra akarnak hívni? Enheriel óta nem harcoltam idomárral, de ez így most egész jól jött ki.
A legjobb, amin el is mosolyodtam, az volt, hogy igazából nem is sejtették, hogy én vagyok az, akit keresnek. Na jól van, talán be kell szállni ebbe a játékba. Hadd lepjem meg őket, ha már ilyen szépen kérve eljöttek a céhembe, hogy megküzdhessenek velem.
- Áh, Judy Noxia-nee-samát keresitek? - kérdeztem rá udvarias meghajlással. - Szerencsétek van! A Phoenix Brotherhood céhvezére pont itthon van. Gyertek beljebb, elkísérlek benneteket hozzá, kedves kicsi lány és kedves sárkány!
Beengedtem őket a céhházba, hogy elvigyem őket a dojohoz, ahol mindig is gyakoroltuk a küzdelmeket párbaj-rendszerben. Átvittem őket a tiszta, márványos csarnokunkon, majd ki a japán stílusú szép kertünkön keresztül hosszas és kellemesebb sétával (nagyon szép időnk van egy ilyen békés parki sétához, nemde?), elmentünk a fürdőnk mellett is, ahová csak a PB tagjai és a meghívottak mehettek élményfürődni. Direkt lassan sétáltam, hadd nézzen egy kicsit körül a kis állatidomár és a petje.
Végül bekísértem őket a dojoba. A hely most teljesen üres volt, hiszen most csak én voltam otthon. Előre engedtem őket, majd csak utánuk léptem be az tolóajtón, mait magam után becsuktam. Ha a kislány éppen ámulva nézne körül és most is ezt teszi, akkor megvárom, amíg a lenyűgözött-üzemmódból visszaáll a normális kerékvágásba, csak azután szólaltam meg. Ha mégsem, akkor is.
- Megérkeztünk! Általában itt nyomjuk le a párbajokat a céhtársaimmal - magyaráztam. - Ja és apropó! Szabad megérdeklődnöm, hogy mi a becses nevetek, kedves kicsi lány és kedves sárkány?

Észrevettem, hogy az idő folyamán a párosban inkább a sárkányka az, aki játssza a vezért és az okosabbat, az idomárlány pedig nagy ívben szót fogadott neki. Végignéztem, mit művelnek a dojo bejáratában, majd leülnek. Én is leülök végül. Mindketten bemutatkoztak, bár itt a sárkányka ismételten átvette a párosban az első szót.
- Shukaku és Timidus, nagyon örvendek, hogy megismerhetlek benneteket - mosolyogtam rájuk. - És ha nem mindenkiben bízunk meg SAO-ban, főleg a vörös indikátorosok és az őket felbérlő, valamint őket ölő zöldek miatt, mindig örülök, ha megismerhetek egy új embert. Én kérdésedre válaszolva csak annyit mondhatok, hogy én csak egy jelentős PB-s tag vagyok. Én vagyok az a "member", akin keresztül veheted fel a kapcsolatot a céhvezérnővel.
Várakozóan ránéztem az órára.
- Azt hiszem, már itt kéne lennie. Vagy lehet, hogy még dolga van valahol valakivel. Úgyis majd szólni fog, ha itt lesz. Esetleg - fordultam vissza Shukakuhoz és Timidushoz. - Mit szólnál hozzá, ha addig letolunk egy baráti párbajt? Kíváncsi vagyok, mit tudsz a harcban. Judy Noxia csak olyanokkal harcol küzdőtéren, akik még értenek is hozzá. Sokszor találkozott már olyan emberekkel, akiket pillanatok alatt levert, mert az ellenfele például egyáltalán nem tudott taktikázni, vagy nem volt jól kiosztva a pontjai, vagy pedig egyszerűen értelmetlen egy ember volt. Remélem, egyikőtök sem az, és nem kell csalódnom bennetek. Eleget csalódtam az élet folyamán.
A sok megaláztatásra, kiközösítésekre és Yuichi árulására gondoltam, de hamar elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat. Szerencsére semmi se látszott ezekből az arcomban, továbbra is barátságos és kedves voltam a vendégeimmel.
- Megtisztelő lenne, és nagyon is ragaszkodnék hozzá, ha leütnénk egy gyors párbajt az érkezésig. Ne aggódj, ha netán legyengülnél, a párbaj után gyorsan kikúrállak, hogy felkészülhessetek a következő harcra. Szóval? - néztem rájuk szinte kérlelően.

Végighallgattam, ahogy a vendégeim beszéltek hozzám és egymással is.
- Ugyan, ne aggódjatok. Nem az a típus vagyok, aki lebecsül mindenkit. Tisztességes harcokat vívtam eddig is, legyen az front vagy párba - vagy amikor meg kellett védenem magam. - Az utóbbi mondatot csak úgy hozzátettem itt, hiszen egyszer volt rá lehetőségem, hogy megöljek egy pszichopata játékost, de végül nem tettem meg, mert hiába maradt volna zöld az indikátorom, akkor sem vagyok hajlandó ölni. - És szavamat adom, hogy nem árulom el senkinek sem árulom el a harcstílusotokat. Bár úgyis meg kellküzdenetek a céhvezérnőmmel is, úgyhogy ő ugyanúgy meg fogja tapasztalni. És biztos vagyok benne, hogy mások is, akikkel eddig már harcoltatok.
Tudtam, hogy már harcolhattak, hiszen nem tűntek eléggé kis szintűnek, és ha már a sárkány ilyen hévvel szeret okoskodni az ilyen dolgokról. Meg hát elég ránézni erre a kis petre és már a bolond is látja, hogy nagyon harcszerető típus.
Még a feltételezéseknél is okoskodott.
- Ezekkel a pont-rendszerekkel ugyanúgy tisztában vagyok, mint ti, kedves Timidus barátom. Sajnos már azóta, amióta azon a szörnyű első napon beléptem ebbe a játékba. De végül is jogos a kérés - Azzal elkezdtem levenni magamról mindent plusz statot adó felszerelést. Nem kellett vele vacakolni, elég volt egy-két kattintás, és már lejöttek azok a holmik, amiket a feltétel mellett nem kéne rajtam lennie. Még a fegyvereimet is eltettem, és a cipőmtől is megszabadultam, ha bár itt nem követjük egyáltalán a japán szokásokat, mivel vegyes nemzetiségűek vagyunk itt a céhben.
Csak a Fémpáncél maradt rajtam, mert az páncélt kivéve nem adott semmilyen pluszt.
- No, megvolnánk. Nem kell levennetek semmit sem, maradjon csak rajtatok. Még a kiegészítő felszerelések nélkül is komoly gondot okozhatok még... hát akkor legyen egy teljes életes párbaj.
Azzal el is küldtem a párbajra kihívó üzenetet Shukakunak.

Így most a pontom:
Élet: 21 (105 hp)
Fegyverkezelés: 29
Erő: 20
Kitartás: 13
Gyorsaság: 39
Speciális képesség: 13
Páncél: +19

-Aggódni? Nem aggódunk.
-Mármint… úgy érti, hogy fel sem merült bennünk, hogy esetleg nem tisztességes harcokat vívnál.
-Front? Frontharcos lennél? Így csak még érdekesebb lesz.
-Harcoltál már frontharcossal Timidus…
-Tudom. Le is győztem őket. Egyszer kíváncsi lennék, hogy milyenek csapatban. A frontharcosok elvileg csapatban harcolva ügyesek. Egyébként nem az a baj, ha valaki megtudja a harc közben. Az már nem számít, de azért a harc előtt ne tudja meg. Egyébként még az is mindegy, mert rengeteg stratégiát dolgoztunk ki, úgysem lennék kiszámítható, ha esetleg figyelemmel kísérné a mi harcunkat.
-És… köszönjük, hogy a szavadat adtad. Ha úgy gondolod, akkor mi is megfogadjuk, hogy nem adjuk tovább senkinek.
-Ez csak természetes. Elvileg a céhek egymást segítik, nem sok értelme lenne gyengíteni a másikat.
Shu csak lehajtotta a fejét, amikor a nő a szörnyű első napról kezdett mesélni. Ilyenkor neki szomorúnak kellett volna látszania, tudta, hogy mások, legalább is a nagy többség ezt várta volna el tőle… de ő nem akarta becsapni őket, nem akart szomorúságot tettetni, így inkább csak eltakarta azt, hogy nem szomorú. Timidus persze nem gondolkodott el ezen.
-Már azóta? Akkor gyorsan tanulsz. Valaki –és itt nem mutatta semmivel, hogy a társára gondol- még most sem érti igazán a pontokat. Egyébként mi történt az első napon?
-Timidus! Ilyet nem illik kérdezni.
-De… ő említette meg a témát.
-De… nem azért, hogy illetlenül kutakodj. Elnézést kérünk.
A sárkány csak legyintett a farkával, és megcsóválta a fejét. Az emberek furák.
-Jó. Akkor elnézést. Nem kérdezem meg többet.
Shu előzékenyen elfordult amikor a nő leváltotta a páncéljait, hiszen tudta, hogy nem mindenki hord ruhákat alatta, Timidus azonban fürkésző tekintettel figyelte, hogy milyen felszerelések kerülnek le, és számolgatta a pontokat. Fogalma sem volt a játékos szintjétől, de mivel második szintű felszereléseket látott a lányon, így tizedik és huszadik szint közé saccolta be, azonban amikor az azt mondta, hogy így is komoly gondokat okozhat, valamint tőlük nem kérte a páncél levételét, ráadául minden páncélját levetette… egyértelműen maguk fölé helyezte, és nem számított könnyű küzdelemre.
-Rendben. Akkor nem vesszük le a nyúlcipőt sem, viszont akkor a tatami mellett fogunk harcolni. Ez a szabály.
Shu egy szájhúzással visszapakolta a cipőket. Nem akarta megbántani a barátját, de ő annyira nem volt oda az ilyen dolgokért. Tisztelte a szellemeket, tisztelte a nagyobbakat, de ezeket az elveket már csak azért tartotta be, hogy ne bántsa meg vele a nőt vagy a sárkányt. A lány elfogadta a felkérést, mindketten meghajoltak az ellenfél fel, majd Timidus már át is váltott csipogásba.
-Te! Kettő! Együtt! Három!
És már neki is indult. Shukakunak még kellett egy pillanat, hogy felfogja, hogy már el is kezdődött a harc, de természetesen azonnal követte a kettejük által kidolgozott tervet, és Timidust követve csapott le a pálcájával a képességgel való próbálkozás után.  

Shu: 90 hp (28 páncél)
Timidus: 45 hp

/ Timidusé az első kocka, Shukakué a második, a lány a támadás előtt megpróbálja aktiválni a második képijét. Ha sikerül, akkor két körig a te gyorsaságpontod 25 pont lesz, míg Shu erőpontja 24 /

Pontok:

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 'Római stílusos 6-os' :

- Az első szörnyűséges napon mi történt? Csak annyi, hogy Kayaba mindannyiunkat a főtérre teleportált és elmondta a dolgokat, amit szerintem ti is tudjátok - Azért válaszoltam a kérdésre, akármennyire is mondta a lány a petjének, hogy illetlenség ilyenekről kérdezősködni. - Hát végül is már megszoktam az itteni életet. Nem igyekszem minél hamarabb kiszabadulni. A valós világ sokkal rosszabb, itt legalább bármi összejöhet.
Fogalmam sem volt, miért fordult el Timidus, mikor levedlettem a bizonyos holmikat. Bizonyára illemségből, bár nem említettem meg neki, hogy tulajdonképpen az alap ruha ott van a felszereléseink alatt, amit az első szintünk óta hordunk. Most meg ki kellett mennünk a dojo elé, csakhogy a cipőt Shukakun hagyhassák. Ezt akarja Timidus, majd azt akarja... jesszusom, hogy lehet egy kis pet ennyire követelőző, csak mert ő be akarja tartani a szabályokat olyan hevesen? És ez a lány szót fogad neki. Elég vicces, hogy Shukaku fogad inkább szót a saját petjének, és nem fordítva. Minden más állatidomár, akiket ismertem, azoknak a petjeik szentnek tartják utasításaikat, mert kötelességük. Ha nem vigyáz a lány, a sárkánykája annyira átveszi felette az uralmat, hogy akár már túl késő lenne ahhoz, hogy ezúttal ő hordhassa a nadrágot. Eh... állatidomárok és petek. Soha nem lehet őket megérteni.
Timidus mintha túl nagyra lett volna azzal, hogy "ők" nagyobb taktikusok, mint mindenki más. Csakhogy én még ennél is ügyesebb taktikus vagyok... harcoltam én már annyi állatidomárral, hogy lassan megismertem az ők harcstílusukat. Én meg csak aszerint harcolok. Emlékszem, hogy a legelső párbajom Enheriellel volt, aki szintén állatidomár, persze a párbajunk hamar abbamaradt egy hülye közbelépő ember miatt, aki elszántan verte az ellenfelemet. Én meg őt vertem el. Akkoriban igen nehéz volt Enheriel agyáig eltolni, hogy nem minden van úgy, ahogy ő hiszi, és nem kéne ennyire megbíznia másokban, mert csak a vesztét okozzák. Hála istennek ma már ő is céhvezér és kiegyensúlyozott életet él a párjával és a petekkel. Hejj, mennyi idő telt el azóta! Mindketten teljesen mások voltunk akkor... ma már meg rohan az idő, mi meg jobb, bölcsebb emberekké, valamint céhvezérekké nőttük ki magunkat.
Viszonyoztam a harc előtti meghajlást, és mehetett a menet. Megindultam előre, a Timidus szintén előre, a lányka meg utána. Tudtam nagyon jól, hogy nem a petre kell koncentrálni. Ha a lány hp szintje lemegy, akkor a játéknak vége. Legalábbis így emlékszem. De a lényeg, hogy előbb az állatidomár, a "tankkal", mármint a pettel nem szabad foglalkozni.
A pet támadását kikerültem egy meghajlással, és egy ugrással a lányra akartam vetni magam. Ütni készül, így gyorsan aktiválni készültem a Villámvértet, és úgy ütni, hogy legalább legyen valami hasznom abból, hogy megüt.

Élet: 105
Páncél: 14

//Első két kocka a támadásom, mivel úgyis tudok kétszer egymás után ütni a kasztom miatt. Ha sikerül a spec képimet aktiválni, akkor a sebzésed eredeti értékének a felére csökken egy körre. Azért ha valami nem jó, szóljál, mert hosszas távollét után kicsit meg szokott romlani a memóriám//

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Körülvettek az ellenfelek és lecsaptak rám. Most a sárkányra kellett koncentrálnom, hogy legalább őt elkerüljem. Hogy volt lehetséges az, hogy ez a sárkány kétszer támad a körben, mint én? Felfoghatatlan... hacsak nem valami speciális képesség volt.
Mikor éppen ütöttem Shukakut, Timidus ekkor támadott meg hátulról, és a csapása sikeres lett. A második nem, de ezt pótolta a lány támadása mely bevitt nekem egy újabb ütést
~ Na jól van, ennek nem szabadna megtörténnie, valamit ki kell találnom. Shukaku nem erősebb Timidusnál, de idő még, mire leütöm. Timidus erősebb, de a hp szintje gazdája életének a fele, és nincs páncélpontjai a peteknek, hacsak nincs olyan képije is, amivel kis ideig tudja alkalmazni. Nehéz döntés lesz és harc lesz, persze akkor lennék bajban, ha minden egyes ütésük biztosan betalál.
Alig egy másodperc alatt gondoltam ennyit. Na jól van, új taktika: előbb a sárkányka, aztán a gazdikája. Ha Timidus veszít, akkor Shuaku is, hiszen egy állatidomár nem tud harcolni igazán a petje nélkül. Meg kéne gondolnom a taktikázást az állatidomár ellenfelekkel szemben. Enheriellel azért volt anno könnyebb, mert ő nem túlzottan gondolkodó, taktikázó típus. Pont ezért vagyok kiszámíthatatlan mert, ha úgy adódik, mindig más és más módszert alkalmazok mások harcmodorától, jellemétől, állóképességétől függően, és addig harcolok ellenük, amíg kell. A Fehér Főnix soha nem adja fel.
Akkor most fight time. Leguggoltam és átgurultam az engem közbezáró ellenfél gyűrűjéből, ahogy az akrobatikám még megengedte, egészen Timidus mögé, hogy jól odavagdossak neki. Ha nem tudja kikerülni a támadást, vagy én nem fogok félreütni, akkor bizony komoly hp-vesztességgel kell a kis hiú, repülő hüllőállatnak szembenéznie, és elgondolkozni azon, hogy még megkockáztassa-e a harcot, vagy inkább várja ki, hogy alakul majd a harc köztem és gazdája között.

Élet: 98
Páncél: -

/Kétszer támadom 2x20 sebzéssel Timidust, ha sikerül. OFF: Utál a dobókocka /

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Bár a harc eddig nem úgy alakult, ahogy Timidus ezt előre eltervezte, ami egy csöppet zavarta a tollassárkányt, de azért továbbra is a mancsaiban tartotta az irányítást, és úgy rángatta az ellenfelüket ide-oda, ahogyan szerette volna. Ugyan a második támadása nem sikerült, sikerült elhitetnie az ellenfelével, hogy őt kell támadnia, az pedig már ugrott is neki, Timidus azonban mindkétszer kitért a támadások elől. Ügyesebbek voltak mint az ellenfelük, hiszen ők eddig minden körben találtak, míg az ellenfél sorozatosan ütött luftot. Ugyan kicsit nehezebb volt úgy harcolni, hogy a lánynak is két lehetősége volt a támadásra, de Timidus gyorsan elintézte, hogy akkor neki három legyen. Nem az volt a lényeg, hogy a második képességgel is találjon, hanem az, hogy megmutassa az ellenfelének, ő még mindig felette van. Persze akkor is felette lett volna, ha esetleg gyengébben kezdenek, hiszen egy jó taktikával könnyedén lehet venni az akadályokat. Most már csak az volt a kérdés, hogy a Timidus által kidolgozott taktika vajon jó-e. Persze akkor sem történt volna semmi gond, ha a lány esetleg eltalálja a sárkányt, hiszen Shu közel volt, és azonnal switchelte volna. Nem véletlenül támadott mindig Timidus előbb. Ugyan így Shu lehetősége elveszik a támadásra, de az ő feladata volt az, hogy bekapja a sebesüléseket amíg a sárkány végzi a saját dolgát. Ez persze azt jelentette, hogy a taktikán is változtatni kellett egy picit. Jó lett volna, ha azonnal bekapcsol Shu második képessége, most azonban, hogy az ellenfél Timidust támadta már nem volt annyira fontos, hogy Shu nagyot sebezzen, így a sárkány gyorsan döntésre jutott.
-Shu! Kettő! Te! Védj!
Shu megpróbálkozott az első képességével. Amennyiben sikeres volt, úgy az ellenfél minden sebzésének a fele őt magát érte, akármelyiküket is támadta. Az idomár csak akkor támadott, ha Judy nem próbálta megsebezni a felé száguldó sárkányt. Amennyiben Timidust érte volna a támadás, akkor Shu azonnal switchelt.


Shu: 90 hp (8 páncél)
Timidus: 45 hp

/Egyik támadásod sem ment be, nincs találat.
Első kocka Timidusé, második Shukakué abban az esetben, ha nem a sárkányt támadod. Ha igen, akkor Shu switchel, így őt éri a találat.
Római kocka Shu második képije, ha sikerül, akkor minden támadásod felét te is bekapod, három körön keresztül./

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

A mindenit, ez azért elég komoly összecsapás! Nem rossz. Összedolgozó kis csapat. Észrevettem, hogy valami újabb képességet aktivált Shukaku, de még nem tudom, hogy mit. A nemrég használt képességemet nemsokára újra tudom használni, ám de előbb valahogy össze kell zavarnom őket. Bár ebben a harcban még switch is beüthet, de annyi baj is legyen belőle... szívből azt kívántam, hogy ne sikerüljön minden ütés.
Abban a taktikában viszont nem fogok változtatni, hogy ütöm a sárkányt továbbra is, még switch mellett is. Igaz, ha ezek használják, akkor egy ütés rámegy a lányra, és egy része rám is, de ettől még továbbra is majd a sárkányt igyekszem ütni, hiszen nem switchelhetnek egymásra örökké.
Csak ezt okosan kell csinálnom. De hogyan is tehetném meg ezt? Lássuk a képességeimet. Egyet már bevetettem. A Főnix Szárnyát még túl korai bedobni, másfelől meg erősebb ütés, erősebb sebzés még nekem is, ha sikerülne. A harmadik meg healer képesség... hát ez nagyszerű, nincs egyelőre semmi olyan képességem, amit be tudnék vetni, hogy Shukakut egy kicsit leblokkoljam, vagy befolyásoljam bármijét is a statpontjaiban. Talán majd legközelebb a harmincadik szinten lesz majd valami annál komolyabb képességem, amit bármikor be tudok úgy vetni, hogy tényleg nekem kedvezzen az égadta egy világon.
Fogom magam és megindulok az ezúttal csipogó sárkánynak, mivel továbbra is őt támadtam. Ha sikerül is az egyik ütésem a sárkány felé, valóban megtörténik ez a switch-taktika, és így őt ütöm be, és ezzel szemben saját magamnak is okozok sérülést.
Ha nem sikerül ez a támadás, akkor ideje lesz egy kicsit hátra lépnem tőlük.

Élet: 47

//No, mivel látszólag éppen itt kaptam be a spec képidet, és a sárkányka eltalált. Sima ütés kétszer a sárkányra, de mivel switchltél, esetleges ütés sebzése rád megy... habár ennek a fele//

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A lány már meg sem szólalt a támadások között. Ezidáig fecsegett, beszélt hozzájuk, most azonban látványosan csöndben maradt. Timidus ebből már tudta, hogy bajban van. Ha az előző képi nem sült volna be, akkor most mégnagyobb bajban lenne. Kár volt érte. Azonban mivel Shukakunak csak a második képessége sikerült, és az első besülésétől számolva már letelt egy kör, így volt lehetőség újabb használatra, így a sárkány nem volt nagyon elkeseredve. Nem tudta, hogy mennyi élete van az ellefélnek, de úgy számolta, hogy kevesebb lehet mint nekik. Most, hogy Shu kapja a támadásokat, már ugyan úk sem ugrálhatnak nagyon, hiszen az idomárnak csak ötvennyolc élete maradt, de még mindig volt kristálya is, potionja is, amit bevethetett, és ezzel Timidus számolt. Persze arról fogalma sem volt, hogy a lánynak éppenséggel mi van az eszköztárjában. A terv már készenállt, és a sárkány ki is adta a parancsot.
-Shu! Kettő! Te! Egy! Védj!
A lány bólintott, Timidus pedig megindult. Shu ismételten figyelte, hogy az ellenfél kit támad, megpróbálta bekapcsolni a második képességét, majd ha Judy nem őt támadta, akkor ezúttal csak az első támadását switchelte le. Már sikerült kifigyelnie, hogy miként támad az árnyharcos, így ha az előző körben ez nem is lett volna lehetséges, most már meg tudta oldani, hála Timidus gyorsaságának.

Shu:  58 élet (0 páncél)
Timidus: 45 élet

/Timidus támad, övé az első kocka, Shu megpróbálja ismét aktiválni a második képijét. Ezúttal csak egyetlen támadást switchel el, de csak akkor, ha a sárkányt támadod. Ha nem akkor ő is támad./

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Hát az biztos, hogy így talán elég hamar véget is fog érni ez a baráti küzdelem, ha így megy ez tovább, akkor biztos vége. Most viszont elég időm lesz most így meggondolni a taktikát egy kis pihenővel. Van, amikor beszédes típus vagyok, hol nem. A harcoknál bizony én soha nem is szoktam beszélni, csak csendben támadok, mint egy rejtekhelyéről kiugró tigris az áldozatára. Rejtőzködésem nekem már nincs speciális képességben, így azt a régi harci taktikát nem tudom használni, hacsak van egy láthatatlanság kristályom, de annak birtoklása is egy a hetvenezerhez az esélye ilyen nyomasztó, sürgős-forgós világban. Még a WoW-ban sem dobtak a bossok száz százalékban mindent, amire egy játékosnak nagyon szüksége van.
Egyszer csak, ahogy elkerültem Timidus támadását, és Shukaku leütött belőlem egy újabb hp szintet, hátraugrottam kecsesen, majd lustán oldalasan feküdve lepihentem egy kicsit.
Mosolyogva néztem rá a két talán meglepődött ellenfelemre, ha netán nem értik, miért csinálom én ezt.
- Bocsi, srácok, szívesen ütnék, de a kitartásom arra késztet, hogy pihenjek le egy kicsit. Legalább a speciális képességedből is így gyorsan le fog menni egy kis része. Azt hiszem, hamarosan személyesen is megismerhetitek Judy Noxiát.
Azért elismeréssel néztem lusta mosolygással a két ellenfelemre. Első állatidomárok, akik tizenötös szintjük révén kemény taktikai harcot tudnak csinálni, nem úgy, mint mindenki más, és ezalatt nem éppenséggel csak az állatidomár-kasztra értettem. Talán majd eljön a visszavágó ideje, de most még szeretnék egy kicsit bolondozni velük, amíg még lehet. Ez is ugyan már rég terv volt, csakhogy felmérjem őket, mennyire jók a harcban is, és amúgy általánosságban is milyenek. Mindig jó, ha megismerünk másokat, még a mozdulatuk egy aprócska részletében is.

Élet: 37

/4. kör bekövetkeztével ez az én pihenőköröm/

- Nos, kiálltátok a próbát, de a párbajnak még nincs vége - mondtam mosolyogva. - De ha ennyire szeretnétek, akkor be is fejezhetjük. A küzdelem még így is szoros lett volna, ugyanúgy még akár a kocka is megfordulhatott volna. Nagyon ügyesek voltatok, és nem is hiába vagytok ti az egyik legjobb céhnek a tagjai - mutattam rá Shu céhlogójára. - Az igazat bevallva nem adtam bele mindent ebbe a harcba, mert akkor még felszerelés nélkül is tényleg gondot okoztam volna... habár régóta nem párbajoztam már mással, és hát a frontharcolást és a küldizést kivéve nem nagyon volt időm formába jönni - ismertem be. - De mostantól ígéretek teszek magamnak, és visszatérek a régi jól bevált gyakorlásra. Szeretném, ha most velem jönnétek a céhvezér irodájába.
Azzal fejet hajtottam feléjük, mint ahogy egy gáláns vesztesnek illene egy becsületes baráti csata után. A feladással a winner szó meg is jelenik Shukaku feje felett. Aztán elkísérem őket vissza ugyanazon az útvonalon, de ezúttal nem kifelé, hanem a céhház belsejébe. Ott meg felmentünk a második emeletre az irodámba, mely egy nyolcas alakú körszoba volt, akár Albus Dumbledore-nak (na jó, igazából majdnem hogy a replikája, de nekem így is tetszett a szoba félreneszánsz stílusa).
- Nos, itt is volnánk, és a céhvezér is már megérkezett - mondtam. És most már az ideje is eljött, hogy felfedjem valódi kilétemet Shukaku és Timidus előtt. Átmentek a próbán, így már felesleges volna tovább játszanom velük, hadd lássam a meglepetést az arcukon.
- Amikor azt mondtam, hogy egy jelentős "member" vagyok a céhben, és rajtam keresztül lehet felvenni a kapcsolatot a céhvezérrel... tulajdonképpen tényleg így van, mert... - elvigyorodtam. - Meglepődnétek, ha azt mondanám, hogy én volnék Judy Noxia, a PB céhvezére?

//A küzdelmet Timidus javaslatára feladtam, hogy azért a megbeszélt egyhetes határidőt tartsuk be, és így akkor te is gyorsan felfejlődhetsz a 16. szintre és tudsz jönni a bossra ^^//