Enheriel vs Judy II.

Egész nap robotoltam a boltban, pedig ma nem is volt vendégem. Igaz is... egyelőre a polcok üresek. De ettől függetlenül bent kellett lennem, hátha egy előrerendelés lesz, vagy valaki el akar neked adni ércet, vagy pedig nálam akarják a saját érceikből megcsináltatni a felszereléseiket. Amíg a boltban voltam, addig az időt elütöttem a friss bútorok takarításával. Muszáj lesz hamarosan keresnem egy segédet, aki leveszi a hátamról a teher felét.
Délután bezártam a boltot, majd elmentem a Sweet Dream cukrászdába, hogy elfogyasszam a kedvenc süteményeimet. Nem értem, hogy mit panaszkodnak egyes kicsi szintűek az árra. Csak azért csinálják, mert mint kezdők, nekik csak filléreik vannak. Pillanatok alatt egész jó halmazt össze lehet kaparni küldetésekből, eladásokból nem is olyan kevés aranyat... akkor bezzeg azt fogják mondani, hogy milyen olcsó. Na de igaz, hogy a multimilliárdosok is azt mondják egy ritka drága Ferrarira, hogy milyen olcsó...
Jóízűen fogyasztottam a kókuszos roládot, a citromtortát és a képviselő fánkot. A citromtorta olyan nagy volt, hogy azt inkább utoljára hagytam. A képviselő fánk meg az első volt, mert az szinte csak habos volt, pillanatok alatt el lehet fogyasztani. A kókuszos sütemények és torták meg a mániám: ebből általában mindig többet rendelek, de ezúttal a citromtorta miatt csak egyet vettem.
Idővel később, miután befejeztem a citromtortát, visszavittem a tányért az eladónak, majd kimentem a parkba, hogy ott teljes nyugalomban, békével olvashassam az Akadálytalan szíveket, amit nemrég vásároltam egy esős időben az egyik könyvesboltból. Általában egyesek alig a negyedénél tartanak, hogy kibogozzák a könyvben lezajló eseményeket, de én sok-sok éves olvasgatás után egyszerűen gyorsolvasóvá váltam. Néha utálom ezt a szellemi kitartó-képességemet, de örülök neki, hogy KA kis halálos játéka nem korlátozta ezt is.
Mint egyszer megtapasztaltam már, a mű egyszerűen zseniális, és a karakterek nagyszerűek. Sok akció és erotika is van benne egy ilyen típusú romantikus könyvben.
De amilyen a formám, általában kellemes-kellemetlen meglepetések zavarják meg nyugis tevékenységeimet...

Alaposan kitakarítottunk Luluval a boltban, mert eléggé poros volt minden. Egyelőre nem igen jöttek vevők, de annak a pár rendelésnek is nagyon örülök. Ezután adtam pár nap szabadságot Lulunak, én meg bezártam a boltot, és mentem edzeni. Ugyanis szereztem az egyik boltból egy új fegyvert a régi késem helyére. Egy Hosszú Irányítópálcát. Elsőre talán hülyének hangzik a neve, de megérte, mert nem csak az én stat-jaim, hanem Villámlás stat-jai is növekednek tőle. A park volt a tökéletes hely erre. Elég tágas volt, így nem tudtam senkit sem megsebezni. El is mentünk oda, majd felállítottam pár edző bábut, és azokon gyakoroltunk, hogy ügyesebben harcoljunk. Boldogan tapasztaltam, hogy a bábuk hamarabb estek össze, mint korábban. Én és a kis petem most is a csapatmunkát gyakoroltuk, mint saját stratégia.
- Nézd már, ki van itt! A LÚZER LIBA MEG A CSIRKÉJE! – Már megint. Két srác állandóan piszkált, valahányszor lementünk a parkba, és találkoztunk. Ezek ketten álladóan kihívtak egyszerre egy párbajra, de el se fogadtam, már alaposan megvertek, mert babráltak valamit, hogy az ellenfelük „automatikusan” elfogadja a kihívást, amint megjelenik az üzenet. Persze mindenki tudta, hogy csalnak, de nem mertek semmit tenni ellenük, mert már majdnem megöltek egy játékost.
- Hé kis csitri, takarodjál el a birtokunkról a tyúkoddal együtt! Vagy még jobb, elintézünk téged egy párbajra, végérvényesen! – És kihívtak egy párbajra, és szokásuk szerint megint csaltak, így azonnal nekem rontottak. Csakhogy ezúttal erősebb vagyok, mint ők. Egyszerűen kikerültük petemmel együtt a támadást, majd én az egyik srácot, Villámlás a másik srácot támadtuk. Nem is kellett sok idő, míg a párbaj eredménye kikerült: mi győztünk.
- Hát ezt hogy…? – Hebegte a kisebbik srác, a nagyobbik meg üvöltött:
- CSALÓ VAGY, CSALÓ!! NEM GYŐZHETTÉL LE MINKET 1-ES SZINTEN!!
- Rossz híreim vannak fiúk: 6-os szintű vagyok. És az inkább meg se szólaljon, aki megbabrálta a saját kihívó rendszerét, hogy automatikus elfogadást kapjon párbajra. – Mindenki fújogatta őket, leköpte, ilyesmik. A kisebbik belátva, hogy az ő hibájuk volt, hogy utálták őket, felállt, és csendben távozott. Azóta nem látta őt senki sem. Ami a társát illeti, az bemenekült az erdőbe a tömeg elől. Azt hallottam később róla, hogy megpróbált megölni valakit, de annak a vörös indikátoros társai ölték le előbb. A két srác eltűnése után edzettünk tovább, majd leültünk a parkba pihenni. Villámlás mellém telepedett a padon, és úgy pihent.

Felfigyeltem, hogy valakik mintha üvöltöznének és verekednének egymással, majd láttam először egy csendben elvonuló, könnyeit nyelő kiskölyköt, majd alig pár másodperccel később meg egy nagyobb gyereket, aki meg úgy menekült a Kezdetek Erdejének irányába, mint akit a tatár üldözött volna. De előtte szépen átesett egy szemetesen, ami az én padommal szemben állt. Nem szedte fel a szemetet, és még csak fel se állította legalább a kukát, hanem egyből felpattanva menekült tovább.
Azért igen szigorú megrovással szóltam utána.
- Legalább figyelhetnél a lábad felé és a park tisztaságára, huligán!
Szitkozódva eltettem az Akadálytalan szíveket, hogy felállítsam a kukát, és összeszedjem a szemetet, amit szét sorjában beledobálgattam.
~ Micsoda mocskos, önző alakok! Ha már nem figyelnek oda a Föld természeti világára, legalább az Aincradban ne szemeteljenek! Legalább az a depis kiskölyök odafigyel, nehogy véletlenül se menjen neki bárminek... micsoda dolog ez, kérem szépen? Felborítani minden egyensúlyt és szemetest a világon, és le se tolják, hogy emiatt is fenn áll a globális felmelegedés. Aztán KA nehogy természeti csapásokat programozzon itt nekünk. Elég bajunk van anélkül is... legalábbis azoknak, akik mihamarabb fel akarják kapkodni magukat a 100. szintre.
- A mindenségit neki! - Ezt már hangosan mondtam, mikor felbukkant egy nagy termetű kutya mob, hogy feltúrhassa a szemetest. Szigorú stílusban zavartam el a kukától.
- Most csináltam itt rendet! Az hiányozna, hogy még te is itt malackodj, rossz kutya!
A kutya igen meg volt hökkenve, de volt annyi esze, hogy inkább tovább áll. Most, hogy már nem jött senki olyan, aki gusztustalankodjon itt, végre visszaülhettem a padomra tovább olvasni a könyvemet.
Egy újabb állat érkezőben...

stat és felszerelés ekkor:

Ahogy pihengettünk a padon, gondoltam egyet, és elővettem egy könyvet, melynek az volt a címe, hogy Álombeli Szerelem. A könyv arról szól, hogy egy csapat földi az űrhajójukkal egy idegen bolygóra zuhannak, és az egyik női tag szerelembe esik egy gonosz faj egyik tagjával, de titokban kell tartaniuk. Bizonyos részeknél én sírtam, annyira meghatóak voltak azok. Most annál a résznél vagyok, mikor titokban összeházasodnak. Istenem, ez a könyv legszebb része!^^ Lulu is ezen szokta a legjobban elsírni magát.^^ Sajnos az olvasást egy kissé részeg ember okozta, aki a sörével leöntötte a könyvemet!
- Hé! – A részeg rám nézett értetlen fejjel.
- Mi a baj kisasszony? *HIKK!*^^
- Tönkretette a könyvemet maga részeg állat!
- Én részeeeg? *HIKK!* De hiszen csak egy pohár sört ittam kisasszony! *HIKK!*^^
- Azért áll négyfelé a két szeme, mi?! – És felpofoztam, mire a részeg csodálkozva:
- *HIKK!* De gyorsan hazaértem!
- Maga betyár! – És szomorkodva néztem a könyvre. – Pont a kedvenc részemnél borította le ez is! Most hogy fogom eltüntetni belőle? - Közben Villámlás meg fogta magát, és elkezdte kergetni a részeget, aki sikítozott, hogy szedjék le róla "ezt az agresszív csirkét". Futás közben meg a részeg kikerült egy padon ülő olvasót, de szegény Villámlás már nem tudta, így nekiment szegénynek!
- Jaj istenem!O.O – Rémülten szaladtam oda. – Jól van? – És ekkor láttam, hogy Judy az. – Nahát Judy, szia!^^ Nem esett bajotok? - Feltettem a kérdést Villámlásnak is meg Judynak is. Villámlás jelezte, hogy ő jól van, csak enyhe agyrázkódást kapott, Judy válaszát még mindig várom aggódva.

A rohangáló srácok és a kutya után aligha remélhettem volna további nyugalomra. De nem remélhettem. Csak békét és nyugalmat akartam, egy napot, amikor nem kellett foglalkoznom csipp-csupp gondokkal, és nem kell találkoznom kis gondolkodású srácokkal és buta kislányokkal, akikből amúgy is már nagyon elegem volt. Annyian vannak, mint az oroszok, és mégis ők élik túl a normálisabb, náluk ezerszer jobb személyeket. Szegény Mattre gondoltam, aki a Földalatti Boszorkány küldetésen elbukott, és ezzel talán meg is halhatott.
Ekkor elrohan előttem egy koszos alak, akiből dőlt az alkohol-szag. Még érezni lehetett, mire már jó pár méterre elfutott.
És ekkor jött Villámlás, aki meg nekem jött. Épp jó, hogy a fél karom a pad támláján pihent, így bele tudtam kapaszkodni, hogy ne essek le az ütközettől. A pet viszont szépen lepattant rólam.
Nem ismertem fel elsőre az állatot, mert egyből a kezembe kaptam az íjamat, és rászegeztem.
- Már megint zavaró tényező! Nem lehet úgy közlekedni egy parkban, hogy ne borítsanak fel semmit és senkit sem?! Ez egy békés park, ahol a nyugalmat keresném, nem a balhét!
Ekkor aztán felismertem a kicsit szédelgő Villámlást.
- Óh... szia, Villámlás. - Elraktam az íjamat. - Máskor figyelj a csőröd elé.
Nem mondhattam, hogy inkább az orra elé, mert neki nincs is olyanja, mivel egy griffmadár, és azoknak nyilvánvaló, hogy csőrük van. Ha ő itt van, akkor Enhi sincs messze. Hamarosan ő is befutott olyan kétségbeesve, mintha igazán komoly balhé kellős közepébe csöppent volna. Eleinte magázott, aztán felismert, és megkérdezte jól vagyok-e.
- Csak a békés nyugalmamnak. - legyintettem fásultan. - Manapság egyesek nem tudnak normálisan viselkedni egy közterületen, felborítanak mindent... szóval tanultam a leckéből, és soha többet nem jövök ide a parkba. Még nekem is kellett a szemetet egyesek után szednem.
Eszembe jutott a kukát felborogató srác, aztán tűnődve a lányhoz fordultam.
- Nem tudod esetleg, mik voltak azok a kirohanások? Volt itt egy idióta srác, aki úgy futott, mintha a tatár üldözné, és hát... ő borította fel a kukát közben. Meg aztán miért is kergette Villámlás azt az alkoholszagú tivornyát?

Judy megkérdezte, hogy mi volt az a kiabálás, amit az egyik csalóból jött. Persze, hogy hallani lehetett, hiszen torka szakadtából üvöltött. Meg hogy miért kergette griffem azt a részeget.
- Az az üvöltés abból a szemétből jött, aki felborította a kukát, ugyanis ő és társa megbabrálta valahogy a kihívó rendszerüket úgy, hogy az ellenfelük „automatikusan elfogadja” a kihívást, így azért győztek gyakorlatilag, mert nem készült fel az ellenfelük. És Villámlás azért kergette azt a részeget, mert az a mocskos disznó leborította a kedvenc könyvemet a sörével. – És észrevettem, hogy szétfolytak a betűk is. – Óóóh, még ez is! Pont a kedvenc részemnél! teljesen tönkretette. - Ez még jobban elszomorított, hiszen így a nélkül a szép jelenet nélkül semmi értelme nem volt a könyvnek. Észrevettem, hogy Judy-nál is van egy könyv.
- Óh, látom te is olvasol.^^ Ugye nem öntötte le az a részeg? – Az azért szép lenne, ha kiderülne, hogy a részeg az ő könyvét is leöntötte, majd még vidámodott is egyet, mint nálam. Ha esetleg Judy megkérdezné, hogy az én könyvem micsoda is, feleltem neki:
- Álombeli Szerelem a címe.^^ Egy idegen bolygóra zuhan le egy csapat földi űrhajós, és az egyik tag beleszeret egy gonosz faj egyik férfitagjába, de titokba kell tartaniuk. Annyira megható némelyik rész!^^ És az a részeg állat meg pont a legmeghatóbb részt borította le, és még vidámkodott is, mikor olyan részeg volt, hogy mikor felpofoztam, azt hitte hazaérkezett!T_T – Villámlás megpróbálta szárnyaival felszárítani azt az oldal, hogy el ne folyjanak a betűk, kevés sikerrel. Miután kudarcot vallott, kifulladva terült el a földön.

- Az az üvöltés abból a szemétből jött, aki felborította a kukát, ugyanis ő és társa megbabrálta valahogy a kihívó rendszerüket úgy, hogy az ellenfelük „automatikusan elfogadja” a kihívást, így azért győztek gyakorlatilag, mert nem készült fel az ellenfelük. És Villámlás azért kergette azt a részeget, mert az a mocskos disznó leborította a kedvenc könyvemet a sörével. - jött a válasz, amire már egyértelműbbnek tartottam a történteket. Hát igen. Akármerre történik egy ilyesmi, abban Enheriel is mindig benne van, hiszen ez nem ő lenne, ha nem akarná valaki mindig bántani.
Kicsit logikátlannak tartottam egy virtuális világban, hogy szétkenődik egy csak itt létező könyv tartalma egy kis sörtől. Hiszen ez egy olyan virtuális valóság, ahol mi nem érzünk fájdalmat, nem vérzünk, és a tárgyak általában szétpixeledződnek. Lám-lám, talán KA kis csapata ezalatt is próbálja úgy fejleszteni SAO-t, hogy valóságosnak tűnjön még ez is? A szétkenődött Álombeli Szerelem - ez a címe - miatt igencsak ki volt borulva a lány.
-Most komolyan egy könyv miatt keseregsz a legjobban? - néztem rá kissé megütközve. - Inkább annak örülj, hogy még életben vagy két ilyen csaló után! És ha VP üzemmódot is csináltak volna maguknak? Noha én se szeretem, ha leöntenek nekem is dolgokat, de vannak fontosabb dolgok is a világon, mint szerelmes regények. Azok csak könyvek, melyeket csak szabadidei elfoglaltságként szolgálnak. Majd veszel egy másikat. Úgyis egy adott könyvből itt Aincradban annyit veszel öt aranyért akár, amennyit akarsz.
A pet próbálta helyrehozni a könyvet, de azzal csak jobban tönkreteszi, hogy a szárnyával szétmaszatolja. Ezt azért már ő is belátta végül.
Eltettem a magam könyvét.
-Lényegében mindkettőnk napját tönkretették mára. Már csak egy éles gyakorlás maradt számunkra, ha ebben benne vagy - de szokásos módon fél életesbe, mivel be kell tartanom egy-két szabályt a céhem miatt. Ennyit még megtehetünk, amibe nem pofátlankodnak bele. De esküszöm, ha mégis, nem lesz baj, ha az indikátorom narancssárgára vált, de az illetőt elintézem.
Ezt a lehető leghalálosabban gondoltam. Mármint, hogy aki még egyszer belerondít egy tevékenységembe, annak alaposan ellátom a baját. A múltkori KT-nk se ment le végig, mert akkor is jönnie kellett valakinek, hogy szétverhesse Enherielt. Kíváncsi vagyok, vajon a lány azóta már nem is olyan gyenge-e, mint volt.

Judy úgymond leoltott, hogy egy szerelmes regényért siránkozok, pedig örülnék, hogy a két csaló nem ölt meg.
- Nem is tudtak volna, mivel sose fejlődtek. – Mondtam neki. Judy mondta, hogy mindkettőnk napját elrontották, és csak egy valami maradt: Éles gyakorlás, már ha benne vagyok. Gondolom, azt akarja megnézni, hogy mennyire lettem erősebb.
- Persze, de most szólok, hogy 6-os szintű vagyok.^^ - majd ha Judy készen állt, megvártam, míg megjelenik a párbajra való felkérés. Amint lement a visszaszámláló:
- Villámlás, most! – a petemet előre küldtem, én addig vártam. Villámlás megkísérelt egy Villámkarmokat belevezetni Judy-ba, majd a karját megcsípni, én meg reméltem, hogy talált. Ha ez történne, én megrohamoztam Judy-t, és megkíséreltem a botommal megsebezni, ahol érem. Nem tudom, Judy mennyit erősödött a fél év alatt, de talán le tudom őt győzni. Hiszen már tudom, milyen a harcmodora. Meg az előzőből is tanultam, úgyhogy talán ki tudom számítani, mit tesz majd. S akkor ellen tudom fordítani. A hadműveletünk végén Judy mögé kerültünk, és egyszerre próbáltuk meg leszúrni, hogy sérüljön, ahogyan csak lehetséges.
- És mondd csak, te mennyi szintet fejlődtél? – Kérdeztem tőle, mert látni lehetett rajta, hogy nem ült a babérokon, hanem ő is fejlődött, ahogy illik. Sőt, az muszáj is volt. Egyik küldetésem elbukott, mert rajtam kívül mindenki meghalt, mégpedig azért, mert társaim nem fejlődtek. Bár három hónapig depresszióztam miatta, de Villámlásnak sikerült kihoznia engemet onnan, mielőtt bánatomban megölöm magamat. Most jelenleg figyeltem, hogy mit fog Judy lépni, hogy még időbe ki tudjam kerülni a támadását, meg Villámlás is le tudjon majd időben csapni rá, mivel Judy bal oldalán van, én meg előtte.

- Teljesen mindegy, hányas szintű valaki, csalással vagy más ármánykodással egy egyes szintű is ugyanúgy megölhet még egy kis kezdő is. - magyaráztam a logikus érvet. - Múltkor engem meg valami vörös indikátoros, gyilkos szándékú, szintén egyes szintű vakarcs próbált megölni minden kihívás nélkül, és majdnem sikerült is neki, ha nem fordulok meg, hogy rájöjjek, honnan jön az a motoszkálás. Szóval nem szabad alábecsülni az egyes szintűeket, akár fejlődnek, akár nem.
Akár van még valami ellenérve Enhinek, akár nem, egy ponton azonban egyetértünk: párbaj. 
- Ha nem baj, fél életes lesz. - mondom, aztán mielőtt kezdődött volna, jött a dicsekvés a hatos szinttel. - Én meg nyolcas szintű.
Ment a kihívás, és az elfogadás után Enhi egyből elkövette az első hibát. Minden egyes taktika nélkül rám akarta uszítani képességét bevetve a petjét. Pont a kezemben volt már az íjam, úgyhogy ahogy jött felém, úgy lőttem bele kettőt a hasába célozva.
Én is használtam a képességem. Lövést követően eltűntem Enhi szeme elől, és a lányt hosszú ívben megkerültem, közben Villámlásra is figyeltem, meg a lépéseimre.
Múltkor képesség nélkül harcoltunk, szóval Enhi nem tudhatja, hogy milyen az igazi harcmodorom, és mennyit fejlődtem abban az értelemben is az elmúlt fél év alatt. Mivel ezúttal is képességgel harcolunk, fel kell kötnie rendesen a szoknyáját, ha velem akar kibabrálni, akár sérüljek meg, akár nem. Legalábbis ha van neki egyáltalán észlelése...
Mikor a háta mögé kerültem, akkor lőttem az mögül bele újabb kettőt a lapockái közé.
- Előbb találd ki a taktikád, aztán támadj, ne siess ennyire. - mondtam, és aztán újabb, de figyelemelterelő lövésre készültem. Azonban hiába lőttem, az nyilam valamiért a húrban maradt.
- Mi a...?
Meghúztam, aztán megint elengedtem a húrt, de az nyíl nem repült, hanem a húrral együtt lengett, majd visszaállt a normális állásba.
- Várj egy kicsit, szünet! - szóltam Enhinek. - Azt hiszem, bebugolt a fegyverem!
Az elkövetkező öt perces szünet alatt viaskodtam az íjammal, hogy kizökkentsem a bugjából, és a nyíl eltűnjön róla. Hihetetlen, hogy az ember manapság miféle kis bugokba ütközik. Akármikor bekövetkezhet az ilyen, de pont nem most kellett volna. Miért éppen én szívtam ezt meg éppen egy párbaj közepén?

Hp: 50
Páncél: 16

//Judy, szeretném normálisan befejezni és nem félbehagyni, csak nincsen időm mindenre egyszerre a munkahelyem miatt. Különben is, ki vagyok, mert megint felsőbbrendűt játszott egy analfabéta kollégám... Hidd el, ha a táborban lenne net (ami vagy nem lesz, vagy csak bizonyos személyek kiváltsága lesz), biztos írnák!//

Élet: 40/40 (PET: 20/18)
Páncél: 7/15

Mondta, hogy fél életes lesz a harc. Oké, én sem szerettem volna egészet. A magasabb szintje miatt ki kerülte a támadást, és a Petemet kishíján eltalálta, de vagy Judy nem találta el a szöget, vagy a Petem volt gyors, mert éppen hogy karcolta a kettő egymást. Majd Judy eltűnt.
- Hova lett?? – Döbbentem meg. Hirtelen lövést hallottam. Gyorsan elugrottam, de az egyik így is a hátamba állt. Jó hogy nem fájt.
- Előbb találd ki a taktikád, aztán támadj, ne siess ennyire.
- Már ha hagy időt az ellenfelem párbaj közben rá. – Jegyeztem meg. És újból lőni akart, de valami volt vele: nem lőtte ki a fegyvere a nyilat. Kért is kis időt.
- Rendben. – Vagy öt percig viaskodott a nyíllal. Szegény, mennyiszer szívhatott már így. De az alatt az öt perc alatt kitaláltam valamit. Suttogtam a petemnek, ő meg eltűnt szem elől.  Ajj, kár, hogy nincsen párbajban segítő képességem, biztos jól jönne most! Amint Judy készen állt újból a harcra, előlröl neki rontottam. Igen ám, de aztán az utolsó pillanatban elugrottam, és oldalba ütöttem meg a pálcámmal.
- Felhő! – Villámlás ekkor kiugrott a bokorból, és Villámkarmokkal próbálkozott meg azzal, hogy Judy hasába karmoljon. Remélem beválik, mert elegem van abból, hogy folyton párbajt veszítek. Egyik alkalommal az ellenfelem szívtelenül kijelentette, hogy inkább öljem meg magam, mert egy hasztalan kacat vagyok. Annyira fájt ez nekem lelkileg, hogy azon gondolkodtam, hogy tényleg megölöm magam, de Lulu lelket öntött belém azzal, mikor mondta, hogy ne adjam fel ilyenek miatt, hiszen akkor megszakadna a pótszüleim szíve. És igaza van. Ha a barátaimért nem is, de a szüleimért mindenképp ki kell tartanom!