Re: Kis Patak #4

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 14 2014, 16:13

~Mást. De… most zárták le a vitát. Miért akarna mást találni amin vitatkozhat? Ez a férfi olyan mint Timidus…~
A sárkány ezen azonban nem gondolkodott el ennyire, mindössze bólintott a felajánlásra. Kíváncsi volt ugyan nagyon arra, hogy a vitapartnere most mivel fog előhozakodni, de kivételesen nem sürgette. A kérdésnél azonban ő is a társára pillantott, és érdeklődve figyelte.
-Hát… azért gondolom, mert veled másképpen beszélget mint a többi emberrel. Igazából… eddig még csak velem volt ilyen türelmes és csak velem beszélt ilyen sokat. És ennek örülök. Ezért gondoltam, hogy kedvel. De ezek szerint nem.
-Azt nem mondtam, hogy nem kedvelem.
-És szeretnél vele barátkozni?
-Azt még ki kell tapasztalnom.
-Hogyan?
-Figyelj! Nem, nem felel meg. Van amiben valóban igazat mondtál, de azokról a dolgokról nem is vitatkoztunk, szóval ott nem győztél le. Látod? Azt be tudom ismerni, hogy te valóban mondtál igazat. Nem nehéz. De ez nem jelenti, azt, hogy neked lett volna igazad, és nem nekem. Bár…
Kicsit elgondolkozott, és visszapörgette magában a történteket.
-Akkor valóban mindkettőnknek lehetett igaza. De nem ugyanabban. Abban, amiben nem értettünk egyet, abban nekem volt, vagy nekem lesz igazam. Csak még nem derült ki. De én türelmes vagyok. A türelem is nagyon nagyon fontos.
Újra elvigyorodott, és ezúttal ő ajánlotta fel az elfogadás lehetőségét.
-Így megfelel?
Shu egy pillanatra megijedt, amikor Lancer azt mondta, hogy félreértette őt. Először attól, mert félt, hogy most megint leégette magát, másrészt pedig akkor, amikor a fiú az igazi állatokat említette. Már fel is készült az Alexféle szentbeszédre, és már készítette is a kristályt, hogy minél előbb elteleportálhasson, mielőtt Timidus megmutatja Lancernek, hogy néha mennyire is nem tud türelmes lenni. A lány egyáltalán nem akart veszekedni. Szerencsére azonban hamar kiderült, hogy a fiú csak óriásokról beszélt… bár Shu még sohasem találkozott itt óriásokkal…
-Igen. Nagyon szép helyek. Legalább is Daisetsuzan nagyon szép. Gyönyörű hely. Tokyo már nem.
Egy kicsit elhúzta a száját a visszaemlékezésre… és talán ez a pillanat volt elég ahhoz, hogy picit ki merjen lépni a szerepéből, és meg akarja előzni az állandó körforgást. Itt sok minden más volt mint kint, és ő is rengeteget tanult. Tudta, hogy az, hogy valaki sokat hallott az adott valamiről sokszor csak azért van, hogy a másiknak jobb színben tűnjön fel. Shu utálta ha hazudnak neki. Ráadásul most ezt nem is volt nehéz észrevenni, hiszen Hokkaido egy prefektúra volt, míg a Daisetsuzan egy nemzeti park. Egyik sem város, és mivel a fiú azt mondta, hogy soha nem járt azokban a városokban, így az is egyértelművé vállt, hogy hazudott akkor, amikor azt állította, hogy hallott róluk.
-Mit hallottál róluk?

by **Cú Chulainn** Kedd Ápr. 15 2014, 11:51

Shukaku a kérésemre elmagyarázta miért is hiszi azt, hogy kedvel a sárkány.

-Nos Timidus, kedvelsz vagy nem?

Végighallgatom a sárkány gondolatvezetését abban, hogy kinek és mikor volt igaza. Elutasította ugyan az ajánlatomat, de látva szemében a versenyszellemet ezen nem csodálkozom. Most ő tett fel ajánlatot nekem. Valamiért úgy érzem, ha elfogadom, én maradok alul. Persze megoldás mindig van.

- Rendben, akkor várjunk még, majd kiderül kinek lesz. Lehet nekem. –mondom neki nevetve és nyújtom a kezem kézfogásra, jelezvén hogy elfogadtam az ajánlatot. Remélem ért belőle. Ennyit már csak azért is megérdemel, mert eddig húzta a dolgot. A végén még tényleg kedvelni fog.

Shukaku meéslt kicsit a helyekről amiket kérdeztem. Pontosítok...válaszolt a kérdésemre. Magától nem mondott semmit. Azonban meglepett az új húzása, ezúttal ő kérdezett.

- Tokyóról láttam képeket, az egyik barátom dolgozott is ott. Hokkaidó környékéről származik a NerveGearem, legalábbis a boltos szerint. Gondolom város, nem falvakban gyártanak ilyet. Arról a harmadik Dai izéről még nem hallottam. Szerintem Tokyó is szép hely csak kicsit nagy és zsúfolt. De ez ízlés kérdése. Én jobban szeretem a kisvárosokat, de legalább városok legyenek. A településeket nem szeretem. Te melyiket szereted jobban? Na és te, Timidus? –beszélgessünk a sárkánnyal is, ha már itt van, ne csak vitázzunk. Nem mintha az egyik nem lenne eléggé szórakoztató, de udvariatlanság nem bevonni a beszélgetésbe. Ha nem akar majd így hármasban beszélgetni, úgy is kilátszik válaszán, vagy egyáltalán nem is válaszol. Bár eddig nem ilyennek ismertem meg. Leülök a fűbe és kényelembe helyezem magam.

-Ti nem foglaltok helyet?

by **Shukaku** Kedd Ápr. 15 2014, 12:42

A sárkány elgondolkodott, hiszen ez a kérdés bizonyára nagyon befolyásolta a későbbi viszonyukat a vitapartnerével, és nem nagyon akaródzott elveszíteni, mert értelmesnek tűnt. Ráadásul az ilyesfajta kérdések fontosak is voltak, talán csapda is lehetett mögöttük. Felszegte a fejét, majd rávigyorgott a fiúra és csak azután válaszolt.
-Még nem döntöttem. Egyelőre jól haladsz.
Egy ideig figyelte a férfi előrenyújtott jobbját, majd a saját mellsőjére nézett, amelyen a karperec virított. Büszke volt arra a karperecre, és örült annak, hogy Lancer a jobb kezét nyújtotta előre, mert így ismét dicsekedhetett vele. Ő is előrelendítette a mancsát és beletette azt a fiú tenyerébe. A sárkány ugyan rá tudott fogni a dolgokra, de még véletlenül sem akarta megkockáztatni, hogy karmaival vagy szorításával felsértse a gyengének tűnő emberi bőrt.
-Igen. Várunk. De ne nagyon reménykedj.
Shu picit megnyugodott, mert egyrészt vége lett a vitának, és a két fél ha ugyan meg nem egyezett teljesen, hiszen továbbra is csak elnapolták a programot, de nem tűntek úgy, mint akik egymásnak ugranának. Másrészt azért is nyugodott meg, mert Lancer nem kezdett el Hokkaidoról hadoválni, hogy mennyi mindent tud róla, hanem szépen, töredelmesen bevallotta, hogy csak sejtései vannak. Ez így már sokkal jobban rendben volt, mint az előbbi mondat.
-Hokkaido egy sziget, nem egy város. A legnagyobb japán sziget, és sok város van rajta, amik közül Szapporo a legnagyobb. A Daisetsuzan pedig egy nemzeti park. Tele van magas hegyekkel és sűrű erdőkkel, és persze rengeteg állattal. Szerintem sokkal szebb mint a városok.
Timidus viszont csak legyintett a farkával, de látszott rajta, hogy elgondolkodik a kérdésen.
-Szerintem mindkettőre szükség van. A védett területeken lehet pihenni, és a gyengék elbújhatnak. Azokon kívül pedig vadászni lehet.
A sárkánynak teljesen mást jelentett a város és a természet. Neki nem volt baja a nyüzsgéssel, és a két terület legfontosabb különbsége valóban csak az övezetekben rejlett.
-Egyébként nem úgy volt, hogy horgászunk?
-De… gondoltam miközben beszélgetünk…
-Azt a száddal teszed, horgászni pedig a kezeddel kell. Éhes vagyok.
-Hát… ha Lancert nem zavarja…
Vette elő a lány újra a pecabotot, és a nem volt semmi ellenkezés, akkor behajította a vízbe.

/keszeg/

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 16 2014, 17:17

//Másodjára írva, mert elszállt az áram...//

Végre Timidus is nevetett. Jól haladunk. A vitát meg elnapoltuk. Majd valamikor, a 90. Szint környékén egy szép kilátással bíró asztalnál befejezzük. Vagy akkor sem.

- Te is afelé, hogy én is. Ja igen...köszönöm a vitát. –nevetek rá vissza és megrázom a kezembe rakott mancsot. Feltűnik a rajta lévő karperec, szép darab. Nem fogok rákérdezni honnan van, szerintem illetlenség lenne. Majd elmeséli magától, ha akarja, bár az sem lenne túl illendő. Ezután Shukaku magyarázta el nekem amit nem tudtam Japán városairól...meg nemzeti parkjairól...meg úgy minden ilyesmiről. Legalább találtam egy olyan témát, amiről úgy látom, érdekli. – Tényleg nagyon nagy lehet, ha ilyen sok dolog van rajta. Mesélj még ezekről nyugodtan, ha tetszik a téma, szívesen hallgatlak.

Timidus is elgondolkozott azon amit kérdeztem tőle, csak kicsit félreértette. Nem csodálom, ő még nem járt kint. Ez az első, hogy beszélgetek egy pettel...érdekes lesz.

- Na, most képzeld el úgy a dolgot, hogy nincs védett terület. A gyengébbet bárhol megölhetik. Bár szerintem felesleges erről mesélnem, hallottál már róla eleget Shukakutól, vagy másoktól.

Shukaku elkezdett pecázni (Timidus csípős megjegyzését követve...úgy látszik őt sem kíméli meg tőlük), ugyan úgy, mint a valóságban. Fogta a botot, beledobta és kész, várhatjuk is a kapást. Remélem azért majd nem egy felugró ablak értesít, hogy „Jeej, fogtál egy...semmit”, hanem meg kell küzdeni a halért, mint a valóságban. Inkább rákérdezek a lánytól.

-Hallottam már arról, hogy lehet itt vadászni, de még nem láttam. Hogyan működik? Kell hozzá jártasság, vagy csak a bot? Szívesen kipróbálnám egyszer, kint szerettem horgászni.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 16 2014, 18:00

Bár a fiú nem vehette észre, hiszen nem volt gyakorlott a horgászásban, Shu ahogy bedobta a botot máris fogott valamit. Csak egy apró rántás kellett, hogy a hal fennakadjon a horgon, és még fel sem kellett csörlőzni, mert a hús az inventoryban termett. Ezért is szeretett jobban pecázni mint vadászni, hiszen nem kellett látnia az állat haláltusáját, és még ki se kellett bányásznia a horgot a szájából, mint a valóságban. Arról nem is beszélve, amikor a hal benyeli a csalit és… bele sem mert gondolni, és nagyon örült annak, hogy Kayaba ilyen ügyesen kikerülte ezeket a felesleges részeket. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a fiú is szeretne-e horgászni, de mivel az inkább elbeszélést kért tőle, így hát azt adta meg neki.
-Igen, tényleg nagyon nagy. Ez Japán legnagyobb nemzeti parkja… bár arra nem emlékszem pontosan, hogy mekkora. Azt viszont tudom, hogy a neve azt jelenti, hogy „hatalmas havas hegyek”. Rengeteg hegy van rajta, ami még kettőezer méternél is magasabb. Számtalan youkai lakik ott az erdőkben… bár én még csak egyel találkoztam.
Felsorolhatta volna az összes ott élő állatot, de inkább nem tette. Egyrészt nem akarta untatni a fiút, másrészt ő is kíváncsi volt Timidus válaszára. Ő nem nagyon mesélt a sárkánynak a kinti dolgokról, Timidus egy idő után nem kérdezett, Hisamének pedig, akitől még hallhatott róla, Peter eléggé mesevilágot festett le. Timidus valóban elmélázott egy picit a kérdésen, de gyorsan megtalálta a válaszát.
-Csak azt tudom, hogy a világotok igazságtalan. Se indikátor, se védett terület, se szabályok. Teljesen megértem, amiért ide menekültetek, a mi világunkba.
Shu egy pár percig csak csöndben ült. Nem mert se bólintani, se megszólalni, de folytatni sem akarta ezt a témát, mert másnak talán érzékenyebb pont lehet. Szerencsére azonban Lancer maga ajánlotta fel a kiutat, így gyorsan el is kezdett mesélni a horgászásról.
-Kell hozzá bot is, és pontokat is kell osztani, de máshol van mint a többi jártasság, és a pontokat is másképpen kapjuk.
Lenyitotta a menüjét, és sorban elmondta a lépéseket a fiúnak, hogy miként juthat el a megfelelő ponthoz. természetesen végig úgy fordult, hogy lancer ne láthasson be az ő menüjébe.
-Ott, a felső sarokban láthatja, hogy mennyi pontot oszthat el, ha még sohasem csinálta. Nekem már haladó szinten van a horgászásom, de mivel ez egy kis szintű tó, itt ön is pecázhat. Csak egy bot kell hozzá.
És már elő is kapta azt a spiccbotot, amit még legelsőnek vett, amikor elkezdett horgászni. Azóta a szintje növekedésével erősebb, orsós botot szerzett, de természetesen mindent megtartott, hogy ha esetleg valakinek kellene a céhből, akkor tovább tudja adni. Ugyan nem szívesen adta oda senkinek csak úgy, de ha ez volt az ára annak, hogy a fiú lefoglalja magát, és ne kérdezgessen többet a kinti világról, akkor megtette.
-Bedobja, és ha jelzi a kapást, akkor csak berántja. Nem kell kihúzni meg semmi ilyesmi, a hal azonnal az eszköztárjába kerül. Ilyen egyszerű.

by **Cú Chulainn** Csüt. Ápr. 17 2014, 20:49

- Öm...bocsi, hogy nem értek hozzá, de mi az a Youkai? –intézem hozzá a kérdést, és esetlenül mosolygom.

Nem örülök, hogy ilyen téren való tájékozatlanságomat meg kell mutatnom az előbbi vitapartnerem előtt, de érdekel a dolog. Valamint ahogy látom Shukakut is. Timidus megtisztelt azzal, hogy válaszolt a kérdésemre, a saját maga módján. Érdekes elgondolás, de az ő szempontjából igaz is. És mit hazudjunk...tényleg igazságtalan világunk van. Ami azt illetti...ez még jobb is. Ha valaki nem akar harcolni, nem kötelező neki. Élhet páncélkovácsként, vagy ilyesmi. Igazából...miért ellenkezünk ennyire e világ ellen? Legalábbis már aki. Gondolom mert akaratunkon kívül vagyunk itt. Hiányoznak a szerettek. De nekem nincs annyira okom küzdeni. A szüleim ott vannak az igaz, de nem szoktam valami gyakran látogatni őket amúgy sem. Nem is olyan rossz itt...

-Igen Timidus...tényleg igazságtalan. De az már olyan is fog maradni, örökké. Vagy ha nem is, nagyon sok ideig.

Ezután Shukaku választ kérdéseimre a horgászással kapcsolatban. Azonban feltűnt, hogy magáz...szerintem ez fura. Gyorsa meg is kérem, hogy ne tegye.

-Nem szükséges magáznod, nem hiszem, hogy olyan óriási korkülönbség lenne kettőnk között. Nyugodtan tegezz csak. Ez a halászat meg érdekesnek tűnik így, de közel sem annyira mint a valóságban. Szívesen kipróbálnám majd egyszer, ha osztok ezekre a pontokra...hogy is volt? –próbálom utánozni a lány mozgását és követni az utasításait. Úgy látom sikerült is ráosztanom a szükséges pontokra, legközelebb már én is halászhatok, ha lesz egy botom.

Mintha beindult volna a beszélgetés, de mindez lehet csak azért tűnik így, mert kérdezgetem, ő pedig úgy gondolja, illik válaszolnia rá. Most nem kérdeztem,meglátjuk mit lép.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 18 2014, 09:35

-A Youkai… mások szellemeknek hívnák őket. Vagy démonoknak. Mint az önök mondáiban Kelpie. Főleg az erdőkben és a hegyekben laknak. Párról biztosan Ön is hallott már. Tanuki, Kitsune, Bakeneko?
A kérdésben könnyen észre lehetett venni a segítő szándékot, ilyesfajta „Biztosan te is tudod.” kérdés volt. A lány nagyon remélte, hogy ha valaki egy ilyen helyre csöppen, azért egy picit utánanéz ezeknek a dolgoknak, hiszen feltehetően a játék során szerepelni fognak a japán folklór elemei, ha már magát a játékot is ők írták. Persze ebben a hozzászólásban az is közrejátszott, hogy ő sem ismeri nagyon az ír mitológiát, és még abban sem volt biztos, hogy amit tudni vél, azt nem keveri-e a skót vagy kelta elemekkel. Kelpiere még emlékezett, hiszen őt nemrég próbálta felkutatni, amikor Kincaiddal találkozott. Shu egyáltalán nem várta el senkitől, hogy ismerje a japán mondai elemeket, vagy történelmet, nem ő számított a legnagyobb nemzeti érzelmű valakinek a világon, főleg úgy, hogy nem is volt teljesen ahhoz a kultúrához kötve a neveltetése, de mivel szerette azokat a történeteket, és némelyiket igaznak is vélte, szívesen mesélt róla. Persze nem többet, mint amennyit feltétlenül szükséges, mint amennyi választ ad a feltett kérdésre.
A sárkánynak tetszett a válasz, hiszen ismét elgondolkodhatott rajta. Alex, aki kivont karddal védte az ő igazi kinti világát, teljesen másképpen gondolkodhatott ezekről a dolgokról, de Timidus egyre biztosabb volt abban, hogy a szöszi fiú mindenben téved. A sokadik olyan emberrel találkozott már, aki egyáltalán nem akar visszamenni, nem érzi itt rosszul magát, és nyíltan bevallja, hogy az állítólagos világuk egy pocsék hely. A pet a lány felé fordult, majd halkan csipogva szólalt meg.
-Örülök, hogy itt vagy.
Shu csak elmosolyodott, és bólintott. Ő is nagyon örült annak, hogy itt van, meg persze annak is, hogy jó ideje nem érkezett hír arról, hogy a frontharcosok új kapukat, újabb szinteket nyitottak volna meg. Úgy érezte, hogy még sok ideje van, és az is sokszor eszébe jutott, hogy talán Timidusnak valóban igaza van, és tényleg nem fognak tudni innen kijutni sohasem.
A tegezés kérdésére csak végigtekintett a férfin, és megrázta a fejét.
-Szerintem van. És így illendő, Lancer-san.
Sokkal könnyebb volt így elmondani, mintha azt mondaná, hogy ő nem akarja tegezni a másikat, mert az számára lenne kényelmetlen. Timidus persze minden teketóriázás nélkül tegezett le akárkit, de Shu őt nem is próbálta erről leszoktatni. A sárkányra más szabályok voltak érvényesek, mint az emberekre. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy a férfi direkt nem vette e észre a mellé lehelyezett spiccbotot, vagy csak nem biztos-e abban, hogy az neki lett felajánlva, de most, hogy már a pontokat is ráosztotta a képességre, mindenképpen úgy szerette volna, hogy horgásszon is, ha már itt van.
-A valóságban sokkal… kegyetlenebb. Szerintem jobb így.
Jegyezte meg halkan, de szigorúan úgy, hogy ne ellentmondásnak hangzzon, csak egy véleménynek.
-Nyugodtan használja az én régi botomat. Kettővel úgy sem tudok horgászni.
És jelzésképpen még közelebb tolta kissé az itemet.

by **Cú Chulainn** Pént. Ápr. 18 2014, 17:35

Tévedtem. Nem mesélt, vagy mondott többet, csak amennyivel muszáj volt a kérdésekre válaszolnia. Megtartotta az illemet, de mintha nem szeretne beszélgetni. Lehet csak a természete ilyen, nem ismerem még túlságosabban, de az is lehet, valamiért nem vagyok szimpatikus neki. Nos, ameddig nem űz el (azt pedig nem hiszem, hogy megteszi), addig nincs problémám. Kérdezek, ő válaszol, próbálkozni szabad. Hátha a végén még ő is feloldódik. Lehet a korkülönbség miatt érzi magát így? Nem hinném.

- Amit te említettél, az egész pontosan kelta, de közel áll az írhez is, mi is emlegetjük. A Kitsune nevet már hallottam, egy ismerősöm használta felhasználónévként, most már legalább tudom honnan szedte. Soha nem érdeklődtem a japán mitológia iránt, görög, egyiptomi és ezeket szerettem, nem az ázsiai változatukat. Viszont...azt mondod találkoztál már egy ilyennel. Azt hogy? Nem hiszek túlságosabban a szellemekben, de kitudja, lehet léteznek. Mindenesetre félni nem fogok tőlük.

Nem akar tegezni. Ez igazolhatja egy picit azt a feltételezésemet, miszerint a korkülönbség miatt nem beszélget velem, esetleg zavarban van. Értelmes lány, a sárkányával együtt, nem hiszem, hogy ilyen miatt jönne pont zavarba. Húzom tovább a dolgot, nem fogom itthagyni őket, ameddig nem beszélgetünk rendesen. Sem őt, sem a sárkányát. A tegezést nem erőltetem tovább, emlékszem fiatalabb koromban mennyire utáltam ha anya barátnői arra kényszerítették tegezzem őket. Nekem mégis illetlenség volt, bár ott sokkal nagyobb volt a korkülönbség.

-Rendben, ha nem szeretnél, ne tegezz. Annyival tetszik jobban a valóságban, hogy izgalmasabb és érdekesebb. De az is igaz amit te mondassz, kegyetlenebb is egyben. Köszönöm az ajánlatot, akkor mindjárt ki is próbálom.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 18 2014, 18:54

Shukaku számára nem sok kellemetlenséget okozott a játék rendszere, a legtöbb részét imádta, Kayabát pedig csaknem imáiba foglalta néha azért, hogy megalkotta neki ezt a világot… egyvalami fölött azonban soha nem tudott napirendre térni, és ez a probléma Justin megjelenésével csak még nagyobb szerepet kapott az életében, még inkább elgondolkodtatta. A korkülönbség kérdése elég fura volt ebben a világban. Hogyan gondoljon ő most a korára? Mit mondjon, ha ezt kérdezik tőle? A játékbeli énje… megjelenése… még igazából azt sem tudta, hogy miként írja le… szóval az, ahogy kinézett, a tizenkét éves valóját tükrözte, de az azóta eltelt idő miatt ő már mondhatná magát tizennégynek is. Hiszen tizennégy évet élt, akkor is, ha ez most nem is igazán látszik. Persze ha valaki ránézett, akkor tizenkét évesnek látta, és úgy is kezelte. Néha jót kuncogott azon, hogy mi lesz majd, ha betölti a tizennyolcat, és még mindig így fog kinézni. Mennyire fognak majd csodálkozni, hiszen általában ebbe az emberek nem gondoltak bele. Legalább is neki még sohasem beszélt erről senki, hogy elgondolkodna rajta. Persze ez a kérdés nem csak megnevettette, hanem néha nagyon elszomorította attól függően, hogy milyen aspektusból tekintett rá. Bármennyire is jó volt gyereknek lenni, hiszen emiatt például akkor is nehezen engedték volna bossharcokra, ha akart volna menni, de azért felnőni sem lett volna rossz. Szerencsére két év még nem volt nagy idő, de néha-néha azért elgondolkodott ezen.
-Oh… elnézést kérek. Nem voltam benne biztos, hogy valóban jól tudom… nem kellett volna mondanom.
Szegte le a fejét egy pillanatra, elszégyellve magát, de azután már folytatta is, kissé lendületesebben.
-Az antik dolgok engem is nagyon érdekelnek. Manticoreval például már találkoztam itt, és úgy tudom, hogy egy régi küldetésen egy Tanuki is felbukkant. Kint pedig az erdőben találkoztam egy Inugamival. Ő egy henge, alakváltó kutyaszellem. Onnan tudom, hogy youkai volt, mert visszakergette hozzám a cicámat, aki elkóborolt. Egy sima kutya bántotta volna, de ő csak visszaterelte hozzám. Megköszöntem neki, ő pedig elment. A segítő szellemek kedvesek, nem kell tőlük félni…
Elmosolyodott, talán az emlék felidézése miatt, talán másért. Persze észbe kapott, hogy túl sokat beszélt, ezért inkább a vizen ringatózó úszót kezdte bámulni. Tudta, hogy lassan újra kapása lesz, tehát figyelnie kell, és igaza is lett rántott egy aprót a boton, majd megnézte az eszköztárjában, hogy mit fogott.
-Tényleg nem nehéz.
Timidus egy ideje nem szólt, de mivel úgy tűnt, hogy a fiú hajlandó beszélni a kinti világról, így kapva kapott az alkalmon, hogy beszéltesse.
-Hogyan lehet ez az izé izgalmas és érdekes? A vadászat az. Ott űzni kell a zsákmányt. Ez viszont…
Felemelte a végén a hangsúlyt, és becsmérlően legyintett a farkával. Mindig is unta a horgászást, de a jó falatok reményében, persze türelmesen végigvárta.

/Rák/

by **Cú Chulainn** Csüt. Ápr. 24 2014, 16:44

-Nincs semi gond, te sem tudhatsz mindent. Legközelebb is nyugodtan mond, majd elmondom, ha véletlenül mégsem jól tudod. Mint ahogyan te is tetted velem, a helyekkel kapcsolatban.Végül is így jó, ha az ember megossza a tudását. Mantikór? Érdekesen hangzik,remélem én is találkozom majd ilyesmi ritkaságokkal. Eddig csak egy óriási jégmadárhoz volt szerencsém, meg a tojásaihoz. Ez kedves történet, jól mondod, sima kutya nem csinált volna ilyet. Legalábbis azt leszámítva, hogy kedves kutya. Nekem még nem volt szerencsém szellemekhez, sem kint, sem a játékban. –ennyit reagáltam csak a szellemre, nem akarom elszomorítani. Ilyen idős korban ha jól emlékszem, még a Mikulásban is hittem. Timidusnak nem jön be túlságosan a horgászás, gazdája leírása alapján meg is értem. – A valóságban más volt. Ott itt is űzni kellett a zsákmányt, annyi plusszal, hogy nem láttad. Fárasztani kellett, vezetni, lassítani, nehogy elszakadjona horog. Azonban itt ilyet a leírás alapján nem kell. Mindössze bedobom, majd kihúzom...nem csodálom ha unod.

Végül a kezembe veszem a Shukaku által felajánlott botot, és a vízbe dobom. Várok picit..majd még egy picit mindig...majd fura érzést, talán egy pici rántást érzek, ami arra késztet, húzzam ki a botot.

-Hát ez tényleg dög unalmas. Elvileg fogtam is valamit... –visszaadom a botot Shukakunak- Köszönöm szépen a lehetőséget, de szerintem többször nem élnék vele. Na és neked mi a véleményed a kinti világról, Shukaku? Azt már tudom, hogy szereted a zöld helyeket, mesélhetsz még bármiről, nyugodtan. \^o^/

//Halszálka//

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 24 2014, 18:18

-Nem. Valóban nem. Senki sem tudhat mindent.
Vonta meg a lány a vállát és elmosolyodott ahogy a tükörképüket nézte a tő felszínén. Vicces volt, és fura.
-Igen. Nagyon jó ha az ember megosztja a tudását. És persze jutalmat is kapunk érte, ha felfedezünk egy új lényt. Tudod… én azzal töltöm a legtöbb időmet, hogy keresem a mobokat, hogy megfigyelhessem és leírhassam őket.
Kezdett bele kedvenc témájába, ami már csak arra is jó volt, hogy ne kelljen a kinti világról beszélnie. Ott azóta, hogy kiszakították az erdőből nem történt semmi jó, tehát nem volt érdemes beszélni róla, és nem is szeretett volna. El akarta felejteni azokat a szörnyű emlékeket.
-Óriás jégmadár?
-Tojások?
Ismétlik el a szavakat, majd Shu elő is kapja a Bestiáriumot, majd a saját lila füzetét is, és a biztonság kedvéért azért átnézi, hogy nem frissült-e az egy óra alatt, amíg nem nézett rá, de nem. Tényleg nem volt ilyen lény egyik gyűjteményben sem. Timidus ezalatt megforgatja a szemét, és nagyot bólint.
-Igen. Mondtam, hogy ez így…
Picit elgondolkodott az új kifejezésen, majd jól kiemelve, kihangsúlyozva használta ő is.
-…tényleg dögunalmas. De itt is lehet ám rendesen halra vadászni, csak Shu jobban szereti a horgászós módszert. Mondjuk az emberek nem tudnak repülni, szóval nekik sajnos ilyen unalmas módszerrel kell dolgozniuk.
Elvigyorodott, felugrott a levegőbe és máris a tó fölött termett, majd jégmadárként vetette bele magát, lefröcskölve kissé kettejüket és eltűnve a habok között. Timidus másképpen szeretett horgászni. Shut a fröcskölés rázta ki a füzetben való keresgélésből, de nem tűnt úgy, mintha haragudna a társára. Eltette a visszaadott botot.
-Nem mindenkinek tetszik, és tényleg lehet egy picit uncsi... de a hal finom amit szerzünk vele. Véletlenül nem sárkányt láttál? Jégsárkányt. Mint Hisame. Mob volt vagy pet vagy miniboss vagy boss? Tudod ha valaki új fajt fedez fel, akkor azt fel kell vezetni a Bestiáriumba, hogy mások is láthassák, és akkor kapsz érte jutalmat is. Persze csak az, aki először látta meg. Mi eddig egy csörgőkígyót és a hollókat fedeztük fel, de biztosan van még sok-sok ismeretlen faj. Elmesélnéd nekem, hogy hogyan nézett ki a lény, és ha emlékszel rá, akkor leírnám a pontjait is.
A füzet új, tiszta oldalon volt kinyitva és a sárkányos ceruzák is rég elő voltak készítve, hogy Shu felvezethesse az eleddig ismeretlen madárkát a többi társa közé.

by **Cú Chulainn** Vas. Ápr. 27 2014, 21:19

- Na ugye. \^o^/ Akkor ez a hobbiв? Ezekszerint még hasznot is hoz, kellemest a hasznossal.

Elkezdett kérdezgetni az általam említett jégmadárról. Kényesen kerüli a választ a kinti dolgokkal kapcsolatos kérdésekre…nem fogom erőltetni, beszéljünk arról akkor amiről szeretne.

-Igen. Leginkább egy főnixhez hasonlított, csak jégben. A tojásokban gondolom a kicsinyei voltak, nem törtük meg őket. Egyedi szörny volt, egy gyengébb szintfőnök. –Timidusnak megtetszett az általam használt szó, majd azt is ecseteli, milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy nem tudunk repülni, és unalmas módszert kell használunk. Be is mutatja mire gondolt, csukást ugrott a vízbe a felszín alatt űzte a halakat. A rendszer érvényes, elégg ott is csak hozzáérni, ha úgy kezeli mint a vadászatot.- Szerinted ha utánavetném magam, belefulladok a vízbe? Szívesen kipróbálnám ezt a módszert..remélem cápával nem találkozom a víz alatt. Halat sem ettem még, de ha most azt fogtam, elkészítem valahogy. Nem mintha lenne főzés jártasságom. Neked van?
Elkezdett a mobról faggatózni amit láttam. Tényleg érdekli a téma, akkor meséljünk neki róla. \^o^/

-Nem, nem sárkány volt. Legalábbis nem hiszem. A neve Carla volt, a jég űrnője. Jól mondod, miniboss volt. Igen, az egyik kazamatában mi is fedeztünk fel egy új fajt, Jéggólemet...vagy valami ilyesmi volt, nem emlékszem már pontosan, bocsi. A ritka fajok közzé tartozott, ha jól tudom.

Végreee. \^o^/ Megtaláltam a témát, ami érdekli és amiről hajlandó is bőven beszélni. Ennek nagyon örülök, remélem ő is jól fog szórakozni mostantól. Bár lehet eddig is tette, csak nem mutatta ki...ki tudja.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 27 2014, 21:50

-Hobbi? Igen. Ez a hobbim.
Mosolyodott el Shu, bár ő sokkal inkább érezte valamiféle hivatásnak, fontos feladatnak ezt, amivel segíthet a többieknek. Meg persze imádta is a felfedezés örömét, lerajzolgatni az állatkákat, és úgy figyelni őket, hogy ő még bántani se bántotta a mobokat. Amikozben a fiú beszélt, ő folyamatosan jegyzetelt.
-Szóval akkor főnix szerű, de jég elemű. És Carlanak hívták. Érdekes név egy főnixnek. A jég úrnője. És miniboss. Kicsit… le tudnád nekem jobban írni, hogy lerajzolhassam? Végig mutatom majd, és ceruzával rajzolom, hogy tudjak radírozni. A jéggólemet pedig… mobként talán ti fedeztétek fel, de pet már régóta lehetett. Ismerek is egyet, a neve Aisu. Kedves, csak egy picit szótlan. És igen, valóban a ritka fajok közé tartozik. A pontjaira véletlenül nem emlékszel? Felírnám a füzetembe, és akkor meg tudom mutatni másoknak is. Mondjuk ha valaki kazamatába szeretne menni, akkor hasznos lehet neki. A vízben pedig cápák azt hiszem nem élnek. Timidus sem látott még soha cápát, és én sem fogtam ki még. Egyedül a sünhal szúrós, de ezek a mobok úgy tudom nem tudnak sebezni. Viszont… talán felfedezhetsz egy új vízi mobot. Érdekes lenne, mert olyanról még nem nagyon tudunk…
Kicsit elhallgatott, és elpirult. Megint túl sokat beszélt. Valamint…
-Most… izé… itt szeretnél fürdeni? Mármint… Timidussal együtt? Én… mármint én akkor nem fogok. Mármint se fürdeni, de leskelődni. Megígérem.
És már el is fordult, fülig elpirulva.
-És… azt hiszem úgy is lehet vadászni, igen. A rendszer úgy működik, hogy elejtettnek veszi azt a halat, amihez hozzáértél. De… nem tudom, hogy okos dolog-e ott pancsolni, ahol horgászom. Timidus be tud repülni beljebb, de akkor amíg bemész, addig visszahúzom a botot… bár… nem tudom, hogy mit csinál, ha ember akad bele. Furi lenne, ha bekerülnél az inventorymba…
Idegesen nevetett, de nagyon látszott, hogy mennyire kényelmetlen számára a szituáció…

by **Cú Chulainn** Hétf. Ápr. 28 2014, 16:12

-Te legalább már megtaláltad. Én még egyenlőre erősen keresem, ezért is szeretnék kipróbálgatni dolgokat. Eddig próbáltam már a vadászatot, az tényleg izgalmasabb és érdekesebb. Tehát Carla. A szárnyai ránézésre jégből voltak, bunda fedte, ha jól emlékszem. Na várj, megmutatom a papíron, hogy hogyan képzeltem –közelebb megyek és az ujjaimmal húzom a körvonalait, miközben megpróbálom felidézni emlékeimből. Feltűnt hogy tegez, ezt meg is említem neki. – Mégis csak megy a tegeződés, örülök neki. Hát...Aisu velem szemben kicsit ingerült volt. Konkrétan rámdőlt egy székkel, meg az idomárjával. Carla pontjaira nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy tizet sebzett támadásonként. Két fázisa volt. Az elsőben, egyre hidegebb levegőt kevert, de ez lehetett a barlang adottsága is, ahol voltunk. Egy idő után annyira hideg lett, hogy sebzést okozott, ami folyamatosan nőtt. Második fázishoz nem igazán volt szerencsém, nem sok időt volt benne, gyorsan kivégeztük. A tojások mozgolódni kezdtek, valamint megnőtt a madár Carla, ennyi rémlik belőle. Megvárom míg Timidus visszajön, megkérdezem tőle milyen ötletnek tartja, hogy utána menjek. A sebességemmel lesznek bajok, de szórakozásnak jó lesz.

Nagyon zavarbajött a lány, arra a gondolatra, hogy levetkőzöm és elkezdek majd fürdeni. Még el is pirult.

-Ne félj, levetkőzni nem fogok. Jó lesz nekem ruhával együtt. Hiába is leskelődnél, nem látnál semmit. Nem kell megígérned. Miért ne lenne jó ötlet? Ha már a fulladás szélén vagyok, feljövök, ha fel tudok. A rendszer pedig nem hiszem hogy annyi miatt, hogy a vízben tartókozdom, halnak, vagy mobnak fog e számolni. Legalábbis remélem...Ha pedig a tárgylistádra kerülök légyszíves engedj szabadon. –nevetek én is, ám jókedvűen. Őt kicsit zavarja a szituáció, úgy látom.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 28 2014, 19:49

-Megtaláltam?
Elgondolkodik egy pillanatra, majd elmosolyodva bólint rá.
-Igaz, de… kicsit mégsem. Azt hiszem már valahol eleve azért jöttem ide, hogy megfigyelhessem azállatkákat. Egyelőre még veszélytelen, főéeg az első szinten, és a Bestirárium szerint még mindig van pár olyan pet és mob, akikkel nem találkoztam. Van még dolgom bőven, és sok rajz is lesz a füzetemben szerencsére.
-Csak a vadászatot próbáltad ki? Vannak annál sokkal érdekesebbek is.
Dugja ki a fejét Timidus a patak vizéből, aki eddig észrevétlenül –legalább is Shu nem mutatta, hogy észrevette volna- figyelte a beszélgetést, csak kis füleit kidugva. Szájából egy nagyobb fésűkagylót dob a lány elé, mutatván fáradalmainak gyülölcsét.
-Te ki tudod az ilyet nyitni?
-Szia Timi! Óh, kagyló! Ügyes vagy nagyon!
-Tudom. Ki tudod nyitni?
-Hát… megpróbálhatom…
Előkerül a kezdő idomár kés, és Shu egy ideig ügyködik a kagyló hélyának felnyitásával. Azzal, hogy Timidus nem csak megérintette a zsákmányt, hanem ki is halászta, már nem lehetett visszaengedni, így a lány inkább felhasználja a húsát, hogy ne vesszen kárba.
-Nagyon szép díszt lehet készíteni a héjából, a húsa pedig nagyon finom. Azt elteszem későbbre, a többit pedig kitesszük valahova.
-Oké-oké! De akkor nem ehetem meg most?
-Tudod mit? Edd meg, te fogtad.
És már elő is kerül a tálka, ami időközben kissé nagyobb lett, ahogy Timidus is nőtt, és Shu bele is helyezi a kagyló húsát, aminek azonnal neki is lát a sárkány.
-Még szerencse, hogy az ilyen dolgok nem pixeleződnek el. Kiteszem majd otthon a polcra.
-Mhmm.
Fűzi hozzá a sárkány teleszájjal. A kis húsdarab nem tart neki sokáig, így hamarosan már folytatja is a kérdéseit.
-Szóval csak vadásztál? Mi mást csináltál még?
A lány egy ideig jegyzetel, azonban amikor Lancer az ujjával kezd mutogatni, egyszerűen a kezébe nyom egy üres rajzlapot és egy ceruzát. természetesen nem a sárkányosat.
-Rajzold le kérlek, hogy hogyan nézett ki, és akkor megpróbálom lemásolni.
A ruhás válaszra ismét csak elneveti magát, bár már annyira nem kínos a nevetés.
-Úgy gondoltam, hogy csak addig fordulok el, amíg kicseréled a páncélt fürdőruhára… ha úszni akarsz, akkor gondolom van nálad. Úszás jártasság az nincs… gondolom a gyorsasággal számolja ki, Timidus viszont csak lebukik és följön, mintha repülne. Nem tudom, hogy neked mennyi esélyed lesz így halat fogni. A tegezés pedig…
Egy kicsit elpirul, de inkább úgy tesz, mintha lazábbra venni a fonalat, és megvonja a vállát.
-Azt hiszem szabad. És… ahogy látom nem zavar. Kedves vagy velünk… köszönjük.
-Yap!

/kagyló/

by **Cú Chulainn** Csüt. Május 01 2014, 12:11

- Később majd megvéd Timidus, én, vagy a barátaid, nincs mitől félni. \^o^/ -nyugtatom meg, anélkül hogy tudnám mégis milyen szintű lenne. Lehet magasabb szinten van mint én. – Szerintem is sok izgalmat tartogat még ez a világ. Ha tudsz valami, avass be –kacsintok rá, és folytatom. Meg sem lepett a sárkány váratlan feltűnése. Lehet hallgatózott is, nem zavar.- Timidus, szerinted érdemes megpróbálnom úgy halászni ahogyan te? Búvárkodni a víz alatt picit. Úgy tényleg izgalmasnak tűnik. ^o^/

Jóízüen és mosolyogva nézem ahogyan a páros felnyitja a kagylót és Timidus elkezd falatozni.

-Jó étvágyat. Igen, tényleg szép lehet egy olyan kagylódísz, bár még nem láttam senkinél. Csak otthon volt sok embernk, ugye említettem tengerpart mellett éltem. Talán túl sok is volt az ilyenből. Igen Timidus, meg amiket az előbb említettem. Most ezt a búvárkodást szeretném kipróbálni...remélem jó lesz. \^o^/

Shukaku fog és kezembe nyom egy lapot a mutogatásom után, rajzoljam le én...rossz ötlet.

-Nem vagyok túlságosan művész alkat, nem biztos hogy ez a legjobb ötlet..de azért megpróbálom. –megfogom a ceruzát és rajzolni kezdek. Nem is tettem mióta a játékban vagyok. Sőt, már azelőtt sem, elég régóta. Azért megpróbálom lefirkantani, ahogyan láttam. Remélem felismeri majd belőle és letudja másolni helyesen. Visszaadom neki. – Tessék, ennyi tellett tőlem.
Innen már meglesz?

Kicsit félreértettem amit mondott...na jó, talán nagyon. De legalább emiatt is kuncog.

- Oh, félreértettük egymást. Fürdőruha nem kell, mondom jó lesz a mostani öltözetemben, majd kiszárad, szép idő van. Egy próbát a halak ellen is megér a dolog. A tegezésre pedig már az elején is mondtam ám, hogy nem zavar. Nincs mit, ti is azok vagytok velem, magától értetődő hogy akkor én is az leszek. \^o^/

by **Shukaku** Csüt. Május 01 2014, 14:36

-Félni? Mitől kellene félnem?
Tekint föl a sárkány értetlenül a lakomából, de mivel fogalma sincs arról, hogy miről beszélsz, így inkább nem szól bele. Elkönyveli úgy, hogy valamit beszélgettetek amíg ő távol volt.
-Egyébként pedig köszi! Hagyjak neked is?
-Nem hiszem, hogy ő szeretné a nyers kagylóhúst. Egyébként… nekem nem volt soha ilyen kagylódíszem, de tényleg nagyon szép. Viszont… elhiszem, hogy te már unhatod.
Nézegette egy picit, elgondolkodott azon, hogy a kristályírás jártassággal vajon tudna-e a kagyló héjára is kis rajzokat vagy neveket vésni, és akkor akár az egyik felét oda is adhatná Justinnak, míg a másikat megtartaná magának. Igen. Abban biztos volt, hogy így fog tenni, és azt is remélte, hogy addig felcsinosíthatja egy picit. Közben végig figyeli ahogy alkotsz, bele-belekukkant a készülő műbe, ha engeded, a végeredményre pedig elismerően bólint.
-Valóban nem olyan szép, mint ahogyan Chan rajzol, de így már sokkal könnyebb lesz. Köszönöm szépen!
-Te? Halra vadászni? Az emberek nem is tudnak repülni, se úszni.
-Úszni tudnak Timidus.
-Akkor miért nem úszol velem soha?
-Nem is soha. Néha bemegyek én is, ha nincs ott senki…
-De az nem úszás. Végig leér a lábad.
-Az attól még úszás…
-De olyan gyorsan biztosan nem tudtok úszni, mint én.
-Hát… mivel te belezuhansz a vízbe, így talán nem.
-De… azért megpróbálhatod. Hátha mégis fogsz valamit.
-Igen. nyugodtan menj csak Timidussal, én addig megpróbálom lerajzolni arról amit te rajzoltál. Utána ha gondolod még beszélgethetünk, és… hát… én nagyon sok mindent érdekesnek tartok, és nem biztos, hogy te is így fogod gondolni. De talán igen. Nem tudom…
És már bele is mélyedt a füzetbe, Timidus pedig felröppent a víz fölé, és türelmetlenül figyelt téged.

by **Cú Chulainn** Pént. Május 02 2014, 19:22

-A nagyobb szintek erősebb és veszélyesebb mobjaitól. Nincs mit, de én inkább tényleg nem kérek...majd máskor. Ha most van először ilyen a kezedben, vagy szerzed, nem csodálom, hogy tetszik. Dísznek nagyon szép, főleg falakra, meg ilyen helyekre.

Nem szólta le a rajzomat...pedig könnyen megtehette volna, nem volt mestermű, mint már mondtam. Kedves.

-Nincs mit, kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle. Nem ismerem a Chant, akiről beszélsz sajnos, de szívesen megismerném. Tudunk úszni, bár nem olyan gyorsan, mint egyes fajok. Legalábbis a valóságban. Itt gondolom a gyorsaságra osztott pontoktól függ, vagy passz. Mindjárt kiderül. Ki is próbálom, hátha. Szerencsém lesz. ^o^/

Látom, hogy Timidus is arra vár, vessem magam a vízbe, ha már egyszer ajánlottam. Mivel nem messze voltam a parttól, elég volt egy ugrás és máris érzem bőrömön a víz kellemes simogatását. A csobbanás zaja sem volt túlságosan halk, ebből is éreztem sikerült a manőver. Kinyitottam a szemem a víz alatt, és akár a való világban, itt is megpróbáltam az úszást. Sikerült, a tengerpart melleti felnövésem eléggé segített a dologban, és a gyorsaságra osztott pontjaimnak hála, nem is voltam olyan lassú mint képzeltem. Éreztem van elég levegőm, hogy a tó aljára merülve elérjem az ott megcsillanó rákot. Szerencsére a parttól nem távol értem a tóhoz, nem volt annyira mély. Megfogtam a rákot és úsztam is felfelé, hogy kitartson a levegőm. Légszomjasan kidugom a fejem a vízszint fölé és nagy örömmel emelem fel a kezem, benne a rákkal. Hát nem hal...nem mozog annyira...de csak sikerült fognom valamit.
Rák

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 20:06

Timidus lenyelte az utolsó falatot is, lenyalogatta a száját, majd megcsóválta a fejét.
-Máskor nem kérhetsz, mert elfogyott. És… nem tudom, hogy mikor fogok megint kagylót.
Csodálkozva pislogott párat az emberek újabb érthetetlen butaságain, meg persze azon, hogy ilyen jó falatokat hagynak ki, de éppenséggel tudta jól, hogy így neki több jut, ami cseppet sem zavarta. Ő megkínálta a fiút, tehát az udvariassági törvényeknek már eleget tett, könyörögni vagy belé tömni nem fogja a falatot. Shu szépen eltette a kagylóhájakat az inventoryába, vigyázva, hogy ne törjenek szét. A megbontástól valamiért még nem pixeleződött el, talán csak a lány magas szintű horgászat és vadászat jártassága miatt, de azt már nem merte megkockáztatni, hogy véletlenül megsérüljenek. A kedveskedő szavakra újra elpirult, és ügyetlenül megpróbált valami legyintés félét imitálni. Látta Chan rajzait, tudta jól, hogy azokhoz képest ő sehol sincsen.
-Hát… nem tudom, hogy mikor találkozhatsz vele… majd… majd átadom neki, hogy szívesen megismernéd. Biztosan örülni fog.
-Hmm… gyorsaságon nincs olyan sok pontunk, így talán még esélyed is lesz. Bár nem hiszem…
Amikor a fiú elugrott, a sárkány is elrugaszkodott, és egyszerre csobbantak a vízbe, bár Timidus áramvonalasabb teste sokkal kisebb hullámokat keltett, és a víz alatt már csak úgy szelte a habokat, ahogy a lendületét kihasználva, majd kígyószerű mozgásba kezdve haladt előre. Már a rajt után pár másodperccel tudta, hogy ő győzött, mert a fiú nagyon lemaradt. Még az is megfordult a sárkány fejében, hogy tényleg nem tud úszni, és már süllyed is, mint anno Danee a Halloween partyn, így megfordult, és figyelte Lancert, hogy idejében kimenthesse… de meglepetésére nem kellett. A fiúnak tényleg sikerült úszás közben levadásznia valamit, ami még így is teljesítmény volt, hogy nem egy gyorsan tovasuhanó halról volt szó, csak egy, a talajon araszoló rákocskáról. A pet még ezt sem tudta elképzelni, így a fiú hirtelen hatalmasat nőtt a szemében. A sárkány elrúgta magát az aljzattól, majd szárnyaival rásegítve ő is kiemelkedett a vízből, és megcsillogtatta tollait a Napfényben. Tudta jól, hogy így nagyon szépen mutat, és Timidus csak egy egész picit volt hiú ahhoz, hogy ezt ki is használja, és lassú emelkedéssel még rá is játsszon egy picit, hogy mindenkinek legyen ideje megcsodálni. Ezután leereszkedett a partra, Shu mellé, és megborzolta a tollait, hogy gyorsabban száradjon.
-Ügyes vagy. Nem hitte volna, hogy tényleg sikerül.
Fordult a fiú felé.
-A rákot sem szereted? Megehetem én?
-Timidus! Izé… tudom, hogy te fogtad, Lancer… de ha gondolod, vissza lehet engedni őket a vízbe. Timidus csőre már elkezdte felnyitni a kagylót, így azt kifogottnak tekintette a rendszer, de ahogy látom, a ráknak még nem esett baja…
Persze egyenesen nem kérhette arra a fiút, hogy elengedje szegény állatkát, de azért csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy van erre lehetőség, és látszott az arcán, hogy ő általában előnyben is részesíti ezt a lehetőséget…

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 13:01

Kijöttünk a vízből. Ahogyan figyeltem Timidust, kissé önelégülten tette ezt, megcsillantva a napfényben tollait. Szép volt, nem tagadhatom le, de a lányok még mindig jobban bejönnek mint a sárkányok. Tényleg...Timidus vajon hím vagy nőstény? Illetlenség lenne rákérdezni, lehet már említették is, de ennek ellenére sem maradt meg sehogyan a fejemben. Remélem a következő szavaikból kivehetem majd, ez most eléggé kíváncsivá tett. Miután kiértünk a partra megdícsért. Oh...erre nem számítottam tőle, azok alapján, ahogyan eddig megismertem. A ruhám természetesen tiszta víz, de tíz percen belül kiszárad magától, ahogyan a rendszert ismerem. Legutóbb mikor a szökőkútban landoltam legalábbis ennyi időbe telt a dolog.

-Köszönöm. Szeretni szeretem a rákot, legalábbis kint szerettem. Itt bent nem tudom ugyanolyan e az íze mint kint. – Shukaku eléggé félénken megemlítette, hogy nem muszáj megennünk és megölnünk a rákot, hanem vissza is engedhetem, hogy vígon úszkáljon. Értem a célzást, örülne ha ezt tenném. Megértem még, hogy sajnálja az ilyen kis állatokat, sok fiatal átesik ezen. Bizonyos fokig még máig is sajnálom, a levágandó haszonállatokat...még szép, hogy eleget teszek a „kérésének”. Megsimogatom picit a rák fejét és visszaengedem a vízbe. – Bocsi Timidus, ezt már nem eszed meg. Majd legközelebb.

Elment az idő, lassan inkább délután lesz, mint délelőtt. Lehet hazakellene indulnom? Nem egésznaposra terveztem a dolgot. Akár rossznéven is vehetik, ha sokáig feltartom őket. Bár nem úgy tűnik mintha nem barátkoztak volna meg a dologgal, hogy mi itt most beszélgetünk. Shukaku elkezdett tegezni. Lehet már barátnak számítok? Nem hinném, ez „csak” tegezés. Később kiderül.

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 13:45

Timidus látta, hogy a fiú figyeli, ahogy csodálja, ahogy gyönyörködik benne, így úgy határozott, hogy egy kicsit még a szokásosnál is hosszadalmasabbra nyújtja a tündöklését, és csak ezután telepedett le a beszélgetéshez. A kinti világról való újabb hadoválás egy kicsit elgondolkodtatta, de hagyta, hadd űzzék az emberek a fura kis álmaikat a fura kis világukról. Amíg nem akarják rákényszeríteni azt a valamit erre a világra, addig sok bajuk nem származhatott belőle. Az ételekkel kapcsolatban Shu sokat mesélt neki, hiszen a sárkány egyik kedvenc témája volt ez, így Timidus nagyon jól tudta, hogy a legtöbb dolognak ugyanolyan íze van itt, mint abban az állítólagos kinti világban, vagy még talán jobb is, mert ott egy kitűnő szakács is eltudja rontani az étkeket, míg ebben a világban ez mester főzéstudománnyal már közel lehetetlen volt, de mindenesetre még nem hallottak rá példát. Timidus inkább nem mondott semmit, de nem nagyon értette, hogy miért mindent ahhoz hasonlítanak mások, amikor eddig bárki akivel találkozott csak azt ecsetelte, hogy itt mennyire hasonlóak a dolgok, vagy még sokkalta jobbak is. Kinek hiányzott így az a másik világ? Szerencsére a petnek csak olyankor kellett ezeken háborognia, amikor összeakadtak valaki idegennel, mert a lány is ugyanúgy gondolkodott mint ő. És persze ez fordítva is hasonlóképpen működött, és a sárkány is megértette a lány gondolatait, így egy faroklegyintéssel elintézte amikor a rákocska újra a vízbe csobbant.
-Semmi gond. Akkor fogok magamnak valamit, amikor csak akarok, és általában ehető dolgokat találok. És úgy tudom a rák amúgy sem kellett abba a valamibe, amit csinálni akarunk.
-Nem. Valóban nem kell. És ahogy látom ő sem fog kelleni nekünk, de sajnos már őt sem dobhatjuk vissza.
Pillantott rá az inventoryjában a frissen kifogott sünhalra.
-Azt hiszem ma nincs szerencsénk Timidus. Szerintem a maradékot majd megvesszük a boltban. Nem szeretnék feleslegesen kifogni olyan halakat, amiket nem tudok elkészíteni.
A sárkány átpillantott a lány válla felett, és elhúzta a száját.
-És ha letördelnéd a tüskéit? Mint a kagyló héját… úgy sem finom?
-Az ilyen halak általában mérgezőek, Timidus. De… ha jól tudom Channak nagyobb a főzés jártassága mint a miénk, hátha ő el tudja készíteni, és akkor nem fogtuk ki hiába.
A sárkány nem szólt semmit, csak megnyalta a száját. Szerette az ételeket, amit Chan készített. A fiú viszont hirtelen szótlanná vállt, ami kicsit feszélyezni kezdte Shukakut. Talán megint túl sokat beszélt, és eluntatta a másikat… behúzta a pecabotot és elpakolta, majd hosszasan pakolászni kezdett az eszköztárjában, hogy a fiú esetleg marasztalhassa őket, ha úgy gondolja… illetlenség lett volna csak úgy faképnél hagyni…

/sünhal/

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 15:01

Hiúság. Ez a szó jutott leginkább eszembe most Timidusról, akinek amikor feltűnt, hogy nézem, mégtovább csillogtatta magát. Figyelem Shukaku reakcióját arra, hogy visszadobtam a rákot a vízbe, de semmit nem vélek felfedezni az acán. Lehet nem is ezért mondta, csak szimplán tájékoztatni akart? Utólag mindegy, főleg hogy én is örömmel figyeltem a rákocskát, ameddig csak látni lehetett. Mosolyogva figyelem ahogyan megvitatják maguk között halásszanak e még, vagy mit kezdjenek a kifogott hallal. Ahogy elnézem Timidusnak feneketlen gyomra van, megenne mindent, akár még egy követ is, ha tudja róla, hogy finom. Újra hallottam Chan nevét. Nagyon szerethetik egymást, ha ennyit emlegeti, és pozitívan.

-Shukakunak igaza van, tényleg mérgező lehet az a hal, vigyázzatok vele. Ha nem titok, mit szeretnétek főzni, hogy csak a kiválasztott alapanyagok kellenek bele? -kérdezek rá, remélem nem veszik pofátlanságnak. Az viszot már meglepett, hogy Shukaku elkezdett összepakolni. Lehet nagyon hirtelen merültem a gondolataimba az előbb és hallgattam el? Ebből következtethetett arra, hogy meguntam őket és én is mennék, csak nem akarok illetlenséget csinálni, és otthagyni őket. Igazából reméltem, hogy valamit mesél, vagy mond magától, az előbbiek örömére, de már látom, nem ilyen fából faragták. Ha beszéltetem, beszélgetni fog velem kedvesen, de ha nem, akkor nem. Nem fogom elengedni. – Siettek valahová, vagy fertartalak benneteket, hogy készülődtök elmenni? Mert én még szívesen maradok és beszélgetek veletek. Ha viszont menni szeretnétek, haza is kísérlek benneteket szívesen. –ajánlom fel, és azért remélem, hogy sikerült maradásra bírnom őket. Vagy ha nem, akkor legalább azt elfogadják, hogy hazakísérjem őket.

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 15:31

Lancer talán csak azért nem vette észre az örömöt a lány szemeiben, amikor elengedte a rákocskát, mert Shu igyekezett elfordulni amikor egy halk, megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy a mob is kiszabadult, és még Lancer sem volt rá mérges azért, mert arra kérte, hogy engedje el a frissen fogott zsákmányát. Volt már olyan alkalom, hogy kicsúfolták azért, mert szimpatizált a mobokkal, és nem akarta, hogy ez a kellemesnek induló beszélgetés is így végződjön, így hát igyekezte leplezni az érzelmeit. Ettől függetlenül, amikor odapislantott, és meglátta, hogy a fiút is jóleső érzés keríthette hatalmába a megmenekülő állatka láttán, mégiscsak elmosolyodott, és örült annak, hogy talált valakit, aki talán hasonlóképpen gondolkodik a világ lényeiről, ahogyan ő is teszi. A magyarázkodás viszont már teljesen összezavarta, viszont először a kérdésre próbált meg válaszolni.
-Fish Soup. Japánul nem találtam meg, de olyasféle lehet, mint a dashi. Chan, akiről már meséltem neked, ő Európából származik, és ott elvileg ezt nagyon szeretik. Remélem, hogy ő is szereti… Elvileg mindenféle hal kell bele, zöldségek és fűszer, és ezt sokáig kell főzni szabad tűzön. Szeretném vele meglepni, mert ő mindig nagyon finomakat főz.
Ez még a válasz könnyebbik része volt, azon viszont már erősen elgondolkodott, hogy mit feleljen a kérdés második felére.
-Igazából… nem sietünk nagyon sehova, ezt a napot a horgászásnak és a főzésnek terveztük be, és az ételt csak vacsorára szeretném elkészíteni. Csak… mivel elhallgattál, így arra gondoltam, hogy menni szeretnél… és nem szerettelek volna feltartani…
És eleve utálta azokat a szituációkat, amikor rendszerint az ő hibájából, csak ültek vagy álltak egymással szemben, és meg sem tudtak mukkanni, nem találtak megfelelő beszédtémát. Túl kényelmetlen volt, és állandóan arra emlékeztette a lányt, hogy mennyire nem képes az emberekkel megértetni magát. Timidusnak persze mindegy volt, hogy maradnak vagy mennek, és amíg ezt nem találták ki, inkább kifeküdt a napra szárítgatni a tollait.
-Ha… szeretnél még beszélgetni… akkor szívesen beszélgetünk… de hazakísérni nem kell… köszönjük szépen.
Arról persze fogalma sem volt, hogy miről beszélgessenek, de azt tudta, hogy a hazakísérés már sok lenne neki. Már az is félelmetes és kényelmetlen volt, amikor Kincaid mindenáron vele akart tartani… ezek a semmiből jött barátkozós alakok mindig megijesztették a lányt, mert a valóságban sohasem találkozott velük, itt pedig valahogy nem tűntek ritkának. Mintha ez a világ kedvesebbé tette volna az embereket…

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 17:12

-Áh, ezt ismerem. Japánul nagy valószínűséggel nem ismertem volna fel a nevét. Így viszont ismerem, én is nagyon szeretem. Szeretem általában a tengeri herkentyűket is, halak, ilyesmiket. Érdekes, annak ellenére sem untam meg ezeket, hogy tengerparton éltem és sokat ettem. Ha majd lesz alapanyagom, szólok, és ha szépen kérem remélem nekem is megfőzöd. Jó étvágyat előre nektek, majd ha fogyasztjátok, tényleg finom étel. Chant pedig üdvözlöm, annak ellenére, hogy nem ismerem. ^o^/ -Hát igen...mindenkit üdvözölni szoktam. Ez is egy szokásom. Majdnem az összes ember elfelejti átadni annak akinek kértem. Az esetek felében pedig még csak nem is ismerem ezeket az embereket. Ergó lényegtelen átadják e az üdvözlést. Én azért mindig elmondom, ahányszor csak egy idegen nevet említenek. Ha netán ellenségem lenne az illető, vagy haragudnék rá, akkor is.
Amit ezután mondott, az nagyon szaggatottra sikeredett, mintha félne. Félénk lány lehet, csak egy egyszerű beszélgetésre kérem.
- Nem azért hallgattam el, mert menni szeretnék. Azt hittem neked is van mondandód, vagy mesélnél valamit, azért vártam. Ne légy ennyire feszéjezett, beszélgessünk nyugodtan tovább, ahogy eddig is tettük. Rendben, akkor nem kísérlek haza, nincs mit. Apropó, hogy áll a rajz az én firkálmányom után Carláról? Ha jól emlékszem elkezted, mielőtt a vízbe csobbantam volna.

Időközben kiszáradt a ruhám. Talán újra bekellene ugrani egy vizi élőlényért, hogy legyen mit enni? Nem lenne jó, főleg nem Shukaku előtt, elszomorodna, ha úgy jönnnék ki, hogy a kezembe van valami. Hazudni viszont nem szeretnék azzal, hogy a víz alatt elrakom és azt mondom kint, nincs kapás. Majd maximum fogok valamit, ha már elmentek.

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 17:46

-Oh… tényleg. Bocsánat.
Kicsit elpirult, majd a következő mondatát már angolul folytatta, érezhetted rajta a japán-amerikai akcentust, ha véletlenül ismerted ezt a fajtát, de mivel ez nem valószínű, mindössze abban lehettél biztos, hogy nem brit, és a lány vagy egy nyelvzseni, ha ilyen fiatalon elsajátított két nyelvet -vagy éppen csak a rendszer fordította le neki a japánra a szavakat de akkor miért nevezte volna eredetileg angolul az ételt… meg persze a vonásai is eléggé keletiesek voltak…-, vagy egyszerűen kétnyelvű közegben nevelkedett.
-El is felejtettem, hogy az írek is angolul beszélnek. Legalább is… ugye angolul? Sajnos az ír nyelvet nem ismerem…
Méginkább belepirult a mondatba, és nagyon remélte, hogy nem sértett meg semmivel. Ritkán használta az anyanyelvét, Timidussal is japánul beszélt, és a legtöbb játékos is a rendszer által felkínált fordítóprogramot használta, hogy megérthessék egymást, de azért sokszor írt még angolul, és dalokat is énekelt a sárkánynak ezen a nyelven, hiszen az ő anyja is így énekelt neki.
-Ha hozol alapanyagot, akkor szívesen főzök neked. Bár… soha nem gondoltam volna, hogy a kristályírás mellett majd a főzés jártasságomat is kamatoztatni fogom… de ha gondolod…
Halkan kuncogott, majd matatni kezdett az inventoryában.
-Szerintem Channal sokkal jobban jársz, ő ügyesebben főz, mint én. És… a főzés jártasság nem csak a főzésre meg a sütésre jó, hanem például a szendvicsek is sokkal finomabbak lesznek, ha eleget gyakorolsz. Ha megnézed a pontokat amit mutattam, akkor láthatod, hogy most, hogy horgásztál azok is nőttek. Ezek a pontok akkor nőnek, ha gyakorlod az adott dolgot. De… igen… szóval szendvicsek…
Elővett két szendvicset, és az egyiket átnyújtotta neked, majd egy kis tálkát is maga elé tett, amiben valamiféle húsos-zöldséges keverék úszkált. Mindennek nagyon finom illata volt.
-Tessék. És neked is van Timidus, ha már lemaradtál miattam a rákról. Tudod…
Fordult ismét a fiú felé.
-Én inkább a petekkel szeretnék foglalkozni, nekik szeretnék ételeket gyártani. Talán ezt is árulhatnám a kristályok mellett… de majd csak akkor, ha elérem a legjobb szintet. Channak pedig átadom az üdvözlést.
A füzetet természetesen már szépen visszatette a helyére, így újra csak az eszköztárba kellett nyúlnia, hogy megmutathassa a rajzot.
-Még csak a vonalakat rajzoltam fel, a színezést majd a szobámban befejezem. Ha… esetleg gondolod… Timidus nyeregtáskájában találsz színeseket, a saját rajzodon bejelölheted, hogy melyik része milyen színű volt, és akkor az is élethűbb lesz.
A sárkány már ugrott is, és melléd helyezkedett, hogy elérd a nyeregtáskát. Egyáltalán nem volt irigy, főleg nem akkor, ha cserébe figyelheti ahogy rajzolsz, plusz még közben ehet is, és még a terve is sikerült, hogy beszéltesse a lányt. Timidus elégedetten morgott, kis csirregésekkel megszakítva a morgást. Mintha csak dorombolt volna. Csak megfelelő téma kellett. Ezt persze az idomár is észrevette, és félénk kis mosollyal az arcán figyelt, majd ki is bökte a kérdését.
-Így… így már jó lesz?

by Ajánlott tartalom