Re: [Küldetés] A Völgy

by **Argo** Szomb. Jan. 03 2015, 20:32

Nagyon-nagyon makacs vagy, ezt meg kell hagyni... viszont talán kellett is. Amint kivitted Cathy-t a Toronyból, odabent hatalmas dörrenéssel zuhan le egy jókora darab az egyel feljebb levő szint padlójából és zuhan oda, ahol eredetileg a szárnyas lány állt.
Annyi interakciót végül kapsz válaszul, hogy megmozdul és magától is tesz pár lépést, mielőtt eltávolodnál tőle. Kezét véletlenül vagy direkt, nem tudni, végigsimítja a karodon, ahogy a sárkány felé rohamozol. Bár nem sokat, de sikerül valamennyit lecsippentened az életcsíkjából, amaz pedig továbbra is Hinari felé kapdos, egyik karmával ismét sérülést okozva a lánynak.
Amit ezek után észrevehetsz, az az, hogy ennek ellenére sem fáradtál ki. Yuichi a következő körben is támadhat, nem kell pihennie.

Spoiler:

[Küldetés] A Völgy - Page 5 6a3a657040cb9da7b3b58d7001e44a82_6d42e855af1e2dc93b9b396ed0e12012765f8b06

Hinari: 220/220, 10/70
Yuichi: 150/150, 10/30
Tachi: 120/120, 115/115
Cathy: -40/?

by **Tachibana Makoto** Kedd Jan. 06 2015, 17:08

Sokan nem tudnák megtenni a félelemtől, de én becsuktam a szememet egészen addig, amíg nem érzékeltem a "társaim" közeledését. Egyelőre nem volt rá okom, hogy a félelem érzete megjelenjen az elmémben, hiszen a sárkány csak Leviathán volt, vele pedig nem véletlenül kötöttem paktumot. Hogy megőrizte-e a józan eszét, abban már nem annyira voltam biztos, de egyelőre engem nem fenyegetett, állatias üvöltés ide vagy oda. Aztán ahogy meghallottam Hinari-chan hangját, úgy kezdtem kicsit élénkebbé válni. Újra kinyitottam a szemem, először résnyire, aztán megráztam a fejem, mintha kótyagos lennék még az ütéstől, amit a torony fala adott. És amiről vakolat és apró kavicsok hullottak a fejemre, illetve körém. Szerencsétlen építmény már így is elég romos volt, mióta visszatértünk, és most még inkább lakhatatlanná fog válni :]
Ködös tekintettel meredtem az igazság bajnokaira, majd a sárkányra. Utóbbi lenyűgöző látvány volt, csakúgy mint Hürrem. Azonban egy kicsit másféle értelemben, természetesen. Szívesen megérintettem volna, fenséges szörnyeteg volt, megérdemelt volna egy kis simogatást. Lassan talpra álltam a toronyra támaszkodva.
- Talán kicsit túlzásba vittem a heccelését :] - jegyeztem meg még kissé nyöszörögve, majd eleinte bizonytalan, majd higgadt léptekkel, fegyvertelenül közelítettem meg az óriási lényt - Szóval a patkány nem jelentett kihívást, ahogy elnézlek titeket - tettem hozzá a szöszi felé nézve, majd tekintetem újra Leviathánra vetettem. Tisztelettel a szememben közeledtem hozzá, kezeimet eltartottam a testemtől, hogy lássa, nem kívánok fegyvert emelni rá, ahogy a másik kettő. Tudnom kellett, mennyire van még magánál, és hogy miképpen reagál arra, ha nem agresszívan közelednek feléje. Korántsem volt még biztos, hogy az ő legyőzésével kapunk nyakláncot, és egyébként is szükségem volt rá. Elvégre megígérte, hogy elcipeli a kardforgató fiút :]
- A düh árt a szépségednek :] Muszáj bántanom téged, vagy megnyugszol? - kérdésem a sárkány felé száll, és ha engedi, én bizony megérintem és megsimogatom selymes tollait. Az életcsíkja máris jelentősen megfogyatkozott, egyáltalán nem volt erő lény. Ha ezt a lehetőséget most kihagyom, még akkor is le tudjuk győzni, ha esetleg továbbra is ellenségesen fog viselkedni. Nem volt rizikó abban, amit tettem.

// Nem támadok //

by **Argo** Kedd Jan. 06 2015, 20:12

Nem olyan biztos az, hogy jó ötlet lenne így közeledni felé. A sárkány ügyet sem vet rád, hacsak az nem számít annak, hogy karmos mancsaival alaposan félresöpör téged az útjából. Vérben forgó, dühödt szemeit mindvégig a kardforgató lányon tartja, mintha eltökélte volna: most és mindörökre eltünteti őt a Föld színéről. Csapása most rád volt hatással, bár egyenlőre csak annyi, hogy repülsz egy pár métert a bokáig érő vízig a pataknál, a leviathán pedig kitátja száját, hogy elnyelhesse a katanát forgató ellenfelét.
Cathy ezt látja összekulcsolja kezeit és mormolni kezd valamit.

Spoiler:

Hinari: 220/220, 10/70
Yuichi: 150/150, 10/30
Tachi: 120/120, 115/115
Cathy: -40/?

by **Hinari** Kedd Jan. 06 2015, 23:18

A sárkány árnyéka megnőtt, ahogy újból felém fordult. Beharaptam ajkaim, de a tekintetem ugyanolyan határozott maradt, ahogy eddig. Mélyen beszívtam a levegőt, felegyenesedve a legutóbbi támadása után. Eléje sétáltam, s csak fél szemmel konstatáltam, hogy Yuichi végül kihozta Cathyyt – s bár ez kis megkönnyebbüléssel töltött el, a fölénk tornyosuló mob jelenléte azért aggasztott. Engem nézett, s nem hagyott egy lélegzetvételnyi szünetet.
Pedig bőven lett volna megbeszélnivaló. Nem felejtettem el céhtársam szavait, ám ő is támadott, ahelyett, hogy elmondta volna, amit akart. Amihez mindhárman kellettünk. Tachibana felé pillantottam, ám hiába akartam, nem volt idő a kérdésekre. Mit értett azon, hogy heccelés? És mégis, hogyan volt képes életpont-veszteség nélkül lejutni a torony tetejéről? Ám nem szólaltam meg, a szemeimből úgyis kiolvashatta, ha felém nézett. Megjegyzésére is csupán bólintottam: nem voltam köteles elmagyarázni a hogyanokat, s magamban örültem a lovag érdektelenségének, hogy nem ő vette a kezébe a két tollat. Azzal aztán nem mentünk volna sokra, s valószínű a tűzpatkány is nehezebb feladat lett volna kettőnknek. Összepréselt ajkakkal néztem szembe a Leviathánnal, úgy tervezve, hogy ezután se fogok megszólalni, ám Tachibana cselekedete mégis kihozta belőlem.
- Várj! Ez nem seg… - kezdtem, ám a szavak a torkomon akadtak: a sárkány könnyűszerrel arrébbvágta a lovagot, ám elég volt csak a bal felső sarokba pillantani, hogy megbizonyosodjak róla: mégsem sebzett. Őt nem bántja? Érdekes felvetés volt, ám tudtam, hogy ha kérném se biztos, hogy a lovag leváltana. Addig nem, amíg nem vagyok közvetlen életveszélyben… s lehet még azután se. Érdekelt volna, hogy itt működik-e a switch, de Yuichit nem kérhettem, sokkal kevesebb élete volt, mint nekem – legalábbis a tapasztalataim alapján. Megráztam a fejem, s kitámasztottam, az elrugaszkodás azonban elmaradt: a mob hatalmasra tátotta a száját.
- Nincs jó előérzetem… - húztam el a szám – Semmiképp se válts le, amíg nem muszáj – tettem hozzá, mindezt kaszttársamnak szánva, majd egy sóhajtás után indultam meg, egyenesen a Leviathán felé. Vagyis csak egy ideig. Felgyorsítottam, s kitértem balra, pár szökkenéssel megkerülve a mobot, közben belevágva a Katanát, hogy lassítsam egy kicsit. Nem engedtem közel magamat a pofájához, ám arról is gondoskodtam, hogy velem legyen elfoglalva: a második vágást a szárnya kapta, próbálva megszabadítani őt pár tollcsomótól, de közben egyszer sem álltam meg. Nem kívántam könnyű célpontot szolgáltatni neki, ám azt is tudtam, hogy nem menekülhetek örökké: a kitartásom a végefelé járt...

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jan. 06 2015, 23:18

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Völgy - Page 5 4766612103_86ee832108_s

by **Argo** Szomb. Jan. 10 2015, 23:46

Még közvetlenül azelőtt, hogy a sárkány elnyelné Hinarit, Cathy abbahagyja a mormolást és mintha dobna valamit a hatalmas bestia felé. Akármi is az, láthatatlan, viszont telibe kapja a dög pofáját és attól kis híján az oldalára dől az egész. A gond csupán annyi, hogy farkával, miközben egyensúlyát akarja megtalálni, eltalálja a kislányt és nekiüti alaposan a Torony falának. Cathy elkábul.
Hinari pedig eltalálja mindkétszer a dögöt, mire annak élete immár sárgába fordul. És ekkor érkezik az érdekesség.
-Mi folyik itt? -dörren a hang a magasból, mire a sárkány is megáll és felé fordítja tekintetét. Egy új alak közeledik az erőd felől, egy igazi angyal, csak hogy teljes legyen a történet. Egyik oldalán egy lány sétál, egyik fele gyönyörű, másik fele viszont holt. Másik oldalán pedig egy izé... szóval egy... egy csápos... sokszemű... ismeritek Lovecraftot? Suspect

Akkor tudjátok, mi az a Shoggoth. Bár ő kételhető, hogy pont ő lenne, de hasonló.
Maga az angyal, már ha tényleg az, dühös tekintettel közeledik felétek. A sárkány, ahogy feltápászkodik, máris lehajtja a fejét és mint egy jó kutya, hátrálni kezd, hogy minél távolabb legyen a hármastól, miközben látszik rajta, hogy szégyelli magát. Az új alak és két társa végül megáll tőletek nem messze, végignéz rajtatok, majd ennyit kérdez.
-Melyikőjük hozott ide titeket?
Cathy lassan feláll és felemeli a kezét. Az angyal bólint, hogy rendben, nem kell válaszolnotok, és egyenesen elé lép.
-Mikor hoztad ide őket...?
A lány válaszol: 200 éve.
-Tehát 200 évig képes voltál ezt eltitkolni előlem. Előlünk! Tisztában vagy vele, mi történt volna, ha elérik, amit rájuk bíztál?
Bólint és sírva fakad.
-Ne bőgj, engem nem hat meg az túlérzékenységed. Na hozd szépen helyre a dolgokat, aztán meglátod, mit kapsz tőlem, kisasszony!
Cathy tovább sír. Ismét földrengés. A Torony igencsak összedőlni látszik.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jan. 20 2015, 20:56

Benne volt a pakliban, hogy kapok egy maflást, hiszen nem lehetett megállapítani, hogy mennyire maradt önmaga a kedvenc sárkányom :] Mint kiderült, valószínűleg semennyi józan észt nem őrzött meg, mert egyszer csak a levegőbe emelkedtem, és egy-két méternyi repülést követően a földön is csúsztam még egy kicsit, mielőtt megállapodtam volna az oldalamon fekve. Néma sóhajt hallattam, de nem feküdtem sokáig, éppen csak annyi ideig, ameddig a stun hatás tartott. Életpontot nem veszítettem, ami felettébb örvendetes volt :]
- Vettem észre, Hinari-chan. Azért köszönöm, hogy aggódsz értem :] - vigyorodtam el, miközben lassacskán talpra álltam. Ha nincs józan eszénél, akkor bizonyára nem bánja, ha megszerzem néhány tollát a párnámba, így kezem nyomban a kardom markolatára került. Elő viszont már nem kellett húznom. A nekomata megidézett valamit... vagyis valakit. Nem is akárkit, így első pillantásra :] Különös angyal volt, a két oldalán pedig feltételezéseim szerint a másik két őrző adott neki társaságot. A sárkány pedig nyomban meghunyászkodott. Nahát-nahát...
- És elnyeri méltó jutalmát, aki legalább féltucat alkalommal megpróbált becsapni minket :] - kommentáltam a jelenetet, és bár egyik lény sem volt különösebben bizalomgerjesztő, azzal tisztában voltam, hogy nem merő gonoszságból zárták be a hercegnőt. Éppen ezért tartottam szórakoztatóbbnak a kettős ügynök szerepét. Előléptem, és fejemet meghajtva hívtam fel magamra a figyelmet.
- Angyal, engedj meg egy kérdést, kérlek :] Mennyi kárt okoztunk a jelenlétünkkel ennek a világnak? - tettem fel kérdésem, miközben felemeltem a fejem, és az utolsó szavakat már a lény szemébe nézve intéztem hozzá. Hiába telt el 200 év, a torony állapota, az időjárás és a természeti jelenségeket egybevetve a pusztulás útjára lépett valami, ami csakis azért lehetett, mert a nekomata megidézett minket.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Jan. 20 2015, 22:46

A segítség, ahogyan megacélozta mozdulatom valami, és engedte, hogy végig szántsak a bestián, felemelő volt. De hálámat, hogyan és kinek fejezzem ki? nem tudom honnan jöhetett, egy viszont biztos, eltiport volna, azzal a finom mozgásával is a behemót.
A repülő pirosat elnézve a finom mozgást kicsit félre értelmezhettem.. - Jól vagy? - kiáltottam felé, miközben közte és a teremtmény feje között ingáztam. Ahogy feltápászkodott értelemszerűen, figyelembe sem vett. Minden férfi ilyen? Csak a hölgyek kedvéért adunk bele mindent? Ránéztem Hinarira, ja azt hiszem egyetlen férfi társammal sem tudnék itt jót beszélgetni, vagy ahhoz tényleg nagyon egy húron kell pendülnünk. Minden esetre, jó, hogy egyben maradt, hisz hárman kellünk.
Mielőtt azonban elkezdhettem volna, mondani, mi is következik, vagy mit kellene tennünk Chan szerint, Hinari felé ahogy megindult a sárkány és emelte a nyakát, az valahogy kipattintotta azt a szikrát, amitől kardomat felemelve rohamra készültem. Azonban ő sem rémült meg ettől, hanem csak tette a dolgát és támadni készült, nem lett tűztenger martaléka, sem egy falat*a Leviatánnak. Ahogy eldőlt a sárkány könnyebb célpont lehetett, de mi áron történt ez? Elég volt Cathyre nézni, aki a torony falának tövében volt összerogyva, életjeleket nem mutatva.
- Ne! - talán hangosra sikeredett, talán nem viszont rohantam. Igyekeztem elhúzni a fal közvetlen tövéből, mire hamar már ki is nyitotta szemét. Hála istennek jól van. Nem volt végzetes ütközése, de hogyan került oda?
Ha lett volna időm, hangosan is megkérdeztem volna, de az események egészen mást mutattak, nem csak hogy a gyilkos társunk nem kívánt részt venni a kislány védelmében, hanem inkább leállt eget kémlelni. Követve tekintetét hamar megtaláltam a három alakot, közeledve, először az egyik szélsőt ismertem meg. Vele beszélgettem ott az erdőben. Ő kérte meg, hogy védjük a kislányt, ahogy csak lehet, hisz testvére meg fogja támadni, ami azt jelenti, hogy.. a sárkány..? Viszont a középső alaktól merően eltérő a másik szélső. Mintha a Chtulhu egyik teremtménye lenne, egy pszichó. Ami őrületbe tud kergetni, akár a látványával. Egy biztos, ez sem fest túl barátságosan, de igazán az angyal sem.
Közel voltam hozzájuk, nagyon is közel, Cathy elém lépett és előtérbe került dorgálásban. Viszont ezt hogyan hagyhatnám, hogy folytassa? A páncélos kérdésére, még én is tudom a választ, nézzünk csak körbe.. rengeteg változást hoztunk, de talán sikerült, az amit kértek tőlünk. A két arcú lány felé pillantottam és csak nézéssel próbáltam tőle megtudakolni bármit is.
- Ne bántsa, hisz ő is csak szabad szeretne lenni - fordultam az angyal felé. Lehet ezért a pokolra kerülök, de mégis ha az a sorsa, hogy raboskodnia kellett, az ereje miatt. Most már nincs hol.. a torony összeomlásának robaja, talán erre utalt leginkább. Kétszáz év ide oda, de szerintem megérdemelheti, hogy ne raboskodjon tovább. Kétszáz év, az rengeteg.

----
* Falat - nagyon hasonló egy másik Falathoz, de ez kis betűs.

by **Hinari** Vas. Jan. 25 2015, 19:55

Úgy számoltam, hogy – amennyiben a sárkány semmilyen képességgel nem rendelkezik – sikerülhet legyőznünk, még mielőtt nagyobb kárt tehetne. Ez járt s fejemben most, így Tachibana szavaira sem feleltem és Cathy ténykedését is annak tudtam be, hogy segíteni szeretne. Fel se merült bennem, hogy esetleg más tervei lehetnek, hiszen, végtére is, az ő kiszabadulása volt a tét, nem gondoltam, hogy szándékosan ártani akarna nekünk – bár amilyen gyenge volt, akaratán kívül attól még megtehette ezt.
Ahogy a sárkány a falhoz vágta őt, tekintetemmel Yuichiét kerestem, ha rám nézett, hangtalanul jelezve felé, hogy védje meg a lányt, ha a mob esetleg Cathyt venné célba. Addigis ki akartam használni a helyzeti előnyöm, és a sárkány mögött maradni, hogy onnan támadhassak újra, amint ehetőségem adódik rá. Ami persze nem jött el, ellentétben három teremtménnyel, akik nagyban befolyásolhatták a küldetés sikerét. Némán, ám élénken figyelve hallgattam végig a párbeszédet, közben jól megnézve magamnak az angyalt s két segítőjét. Az a bizonyos szám azonban nem hagyott nyugodni. Kétszáz év… Fél szemmel pillantottam a torony felé, majd magamra megint, csakúgy, mint amikor másodszorra léptünk be a toronyba. Vajon mennyi idő telt el a saoban? Visszajutunk valaha, s ha igen, mennyiedik szintnél fognak tartani? De nem szóltam. Csendesen sétáltam oda céhtársamhoz, egy másodpercre sem fordítva hátat az angyalnak, fejemben a fiú szavai jártak, s a kirakóst próbáltam összeillesztgetni. Vajon az volt a tervük, hogy a toronyban, ahol olyan gyorsan szállt az idő, pusztítsák el a cicafüles lányt? S a három őrző, a másik kettő a sárkányon kívül… vajon Cathy testvérét és barátját használták fel, beléjük ültetve erejük? Végülis a csápok stimmeltek, a folyónál tapasztaltak alapján… Halkan sóhajtva engedtem le a Katanát: ekkora túlerővel szemben aligha érné meg harcba keveredni. Az azonban érdekelt, Piroska mit tervez most, hogy tud-e közös megegyezésre jutni az idegenekkel, s azok vajon mit terveznek velünk. Merthogy eddig egy fél szót se fordítottak ránk, ami bár nem zavart, de elhanyagolható sem volt, az angyal és társai lehetséges erejét figyelembe véve. Én pedig nem kívántam itt meghalni, habár az egy percig nem volt kérdés, hogy Yuichi elé álljak, ha a fiú mondata után az egyik esetleg agresszíven lépne föl vele szemben.

by **Argo** Vas. Jan. 25 2015, 22:35

Tachibana megszólítására az angyal ráveti metsző tekintetét, majd elmosolyodik.
-A jelenlétetek nem okozott itt semmilyen kárt, egész egyszerűen csak veszélybe sodortátok a háborúnk kimenetelét.
Majd Yuichi is részesül ennek a szempárnak a figyelmében, de ezúttal még dörgedelmesebb a hangja, mint az imént.
-Igen, és szabadsága számunkra a rabigát jelentheti!
Cathy halkan megszólal a háttérben, miszerint ez nem igaz, de az angyal nem törődik vele egy cseppnyit sem. Hel, a felemás arcú lép oda hozzá és vigasztalja a szipogó, furcsa teremtményt.
Hinarihoz pedig a csápos szörnyeteg tesz tétova mozdulatokat még, mintha meghajolna, bocsánatot kérne valamiért, és végül a folyó vize felé veszi az irányt, hogy eltűnjön a hullámok között. Ezen kívül, meg sem várva a további kérdéseket, az angyal és a leviathán szárnyra kapnak, hogy elmenjenek, csak az összetört Cathy-t és Helt hagyva hátra, aki kétségbeesetten néz rátok. Tekintete végül Hinarin állapodik meg, így a lány hallhatja fejében a hangot, amin eddig is kommunikált veletek.
-Nem sikerült megszerezni a nyakláncot, igaz?
Ha szükséges, ezt a két férfival is megismétli, lévén, ezek szerint több emberrel nem képes egyszerre beszélni. Cathy tovább üldögél a fűben, a Torony még áll, bár alig-alig, és továbbra is hallani tőle azt a folyamatos "sajnálom, sajnálom" mantrát, amit eddig is. Mikor kicsit összeszedi magát - ezalatt még akár kérdéseket is feltehettek még -, a földre teszi tenyerét, és egy kék kaput hoz létre, olyat, amilyet régen is láthattatok. És a kapun túl ott áll az a három ember, aki idehívott titeket, ám ezúttal Aincrad kövein álldogálnak.

by **Hinari** Hétf. Feb. 02 2015, 11:26

Egyre inkább volt az az érzésem, hogy semmiről sem tudok, ami itt, ebben a világban éppen zajlik. A kirakósról, amelyről azt hittem, száz darabos, kiderült, hogy legalább ezer, én pedig csöndesen, enyhén csodálkozó tekintettel figyeltem az eseményeket és az angyalt, aki teljesen új dolgokról beszélt, új megvilágításba helyezve a történéseket. Az egész küldetést.
- Ha ez egy háború, ti egymás ellen vagytok, nem? – váltottam a tekintetem Cathy és az angyal között – Mégis úgy dorgálod, mintha szégyellnie kéne magát azért, mert ki akart szabadulni. Mi kárt tehet egy kislány, a sajátjainak? – kérdeztem aztán, mert számomra nem tűntek ők ketten esküdt ellenségnek, s az, hogy az általunk ismert őrzőkből kettő is Cathy pártját fogta, csak megerősítette az álláspontomat. A hangom azonban nem volt követelőző, pusztán érdekelt, milyen kapcsolatban is állnak ők egymással, s vajon ki lehet az igazi ellenség?
A csápos őrző felém mozdult, meghajlására jobb híján csak bólintottam, követve még egy ideig alakját, amíg végleg el nem nyelte a víz. Közben az angyal és a sárga életcsíkkal rendelkező mob is otthagytak minket, kezemben önkéntelenül is megremegett a Katana, amint összébb szorítottam a markomat. Elmentek. Így teljesíthetetlen lett a nekünk szánt feladat utolsó része, a kudarc íze pedig nem esett jól, főleg mikor ránéztem az összetört lányra és az őt vigasztaló ismeretlen lényre.
- Nem, sajnos… csak a másik négy van meg – feleltem hangosan a gondolatban kérdezettekre – Az ötödikhez le kellett volna győznünk a Lev… - összeráncolt homlokkal pislogtam párat az ég felé, amerre a harmadik őrző eltűnt, majd visszafordultam Helhez – Ő adta volna az itemet, ugye? Vagy nem? Hiszen sárkányféle volt, de mégsem az… - gondolkodtam el, egyelőre nem foglalkozva a teleportkapuval, amelyen túl Aincrad várt minket vissza.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Feb. 02 2015, 20:41

Eszembe jutottak Chan szavai, vagy Hel-é, valahogy hasonlított rá, és most is, mintha más alakjába bújva lenne. Az angyal egyértelműen népe túlélését akarja, hisz ha Cathy megőrül, romba dönti ezt a világot. Milyen erő lakozhat benne még? A leviatánt is képes volt kiütni, valamint a tűzpatkány ellen is besegített. Igaz a munka nagy részét a lányok végezték el, míg én meg csúszkáltam, majd egy kis lassítás rám, hátha ránk omlik a torony és az az egy kődarab, ami még a helyén van, talán most jött el az ideje, hogy rám essen. Egy szó mint száz, rengeteg kérdésem van hozzád angyal! Ám előbb Hinarinak tudok én is válaszolni. Cathy vajon hogyan reagálhat erre? Kockáztatok.
- Elpusztíthatja a világot - fordultam céhtársam felé, majd az angyal felé - ezért inkább rabságba taszítod, hogy ne ártson népednek? - ahelyett, hogy megadná neki a környezetet, ahol jobban érezheti magát és ne azzal kelljen foglalatoskodnia, hogy merről támadják, Cathyre néztem.. más a látásmódja a harcosnak és más a látásmódja az embernek, és más a látásmódja.. neki. Pillantottam rá a vörös indikátorosra. Volna még mit a fejéhez vágni, de jelenleg nincs értelme.
Hel és Cathy felé fordultam. Hisz most jelenleg két dolog következhet, újra építik a tornyot és újra bezárják, vagy elveszítik a háborút az ismeretlen ellenség ellen és mikor lerohamozzák ezt a helyet a kislány megszűnik létezni ezzel a síkkal együtt.
- Öm.. ha már nem hallotta kérdésünk, te mit gondolsz? Újra vigyáznál rá itt ezen a helyen? - gyarlón nem vártam válaszára, hanem meg is válaszoltam egy lehetséges válasszal - Neki ott fenn lenne a helye - mutattam az ég felé oda sem nézve, amerre az angyal távozott. És innen is jól szembe tűnik Cathy szárnyainak hiányossága, valamint nem véletlen hullik a tolla.
Megvártam, ha van mondani valója, de utána a piros játékos felé fordultam.
- Csalódtam benned - vágtam a fejéhez a szavakat és kivártam, mit reagál, ha nem jött semmi életszerű reakció, úgy kiderültem és folytattam - pozitívan - mosolyodtam el. Mikor viszont jött az a bizonyos kérdés, hogy megvan-e minden, illedelmesen Hinari mellé húzódtam, ha véletlen kiakadna az őrző, akkor ne engem találjon el haragja elsőnek, vagyis megfékezzem a támadást, egyfajta élő pajzsként. Kevésbé figyeltem ez alkalommal, inkább a beszélő céhvezérem mondataira nem figyelve a kislány esedezése keltette el figyelmem, valamint az ahogy feltápászkodott, újra előhívta a kaput. Ott áll az a fickó, a sárkány és egy láány.. Yuri..hime? Ekkor villant át az a bizonyos gondolat, ami már a torony tetején ébredéskor ott lapult. Minek őrzők egy normális lány mellé? Egy család, egy céh többet ér.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Feb. 02 2015, 21:13

- Helyes. Az egyoldalú háborúk amúgy is unalmasak :] - reagáltam a válaszra elvigyorodva. Úgy fest, okoztunk egy kis izgalmat, némi káoszt, és ez önmagában is elégedettséggel töltött el. A nekomatára, majd az angyalra pillantottam, és végül lehuppantam a fűre, unottan elterülve. A borús, viharos égboltot bámultam. Ott fent is a káosz uralkodik, a haragos szelek vezetik a tehetetlen felhőket, melyek villámokkal próbálnak küzdeni ellenük, hasztalanul. Szebb látvány ennél nem nagyon létezik, amit a természet adhat.
- Szóval, hogy elkerüljétek a rabságot, ti magatok zárjátok be minden bajotok okozóját. Tipikus, gyarló emberi viselkedés :] - kommentáltam, de inkább csak magamnak, semmint a jelenlévőknek. Őket is a félelem irányítja, semmivel sem különbek tőlünk. Kár, nagy kár. Becsuktam a szemem egy-két percre, csak a hallásomra hagyatkoztam. Ebből is leszűrtem, hogy akadt néhány távozó, végül csak Hinari-chan szavaira nyitottam ki az egyik szemem, és néztem rá sandán.
- Örülnöd kéne, hogy nem szereztétek meg az ötödiket, nem sajnálkozni - közöltem a lánnyal, bár azt nem tettem hozzá, hogy ha esélyük nyílt volna rá, akkor megakadályozom őket. Jobb, ha nem tudja, nincs rá szükségem, hogy a naivitása konfliktust keltsen közöttünk. Szörnyű, milyen könnyű befolyásolni valakit csupán néhány könnyel. Fejem pedig lassan a lófarkas fiú felé fordult, egy ideig szótlanul bámultam, majd újra az ég felé fordítottam a tekintetem.
- Nem különösebben érdekel - szóltam azért, és csuktam volna be újra a szemem, ha a hanghatás nem tartja nyitva, ami a nekomata felől érkezett. A könyökömre támaszkodva emelkedtem fel. Nahát, a kapu, amivel hazatérhetünk :] Tulajdonképpen már is nem volt miért maradnom, kimerítettem a mai szórakozásomat. Felültem, majd a térdemre támaszkodva talpra álltam, és zsebre dugott kézzel indultam el a "féregjárat" felé.
- Egy élmény volt, nekomata - biccentettem felé, s azzal átléptem a kapun, meg sem várva a többieket.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Feb. 02 2015, 22:09

Ezt el kellett mondjam, erre nem volt lehetőségem korábban, vagyis inkább nem akartam a kislányt ezzel bántani, vagy feldühíteni, hisz egyetlen lehetőség van, hogy ne legyen értelmetlen az itt létünk, ha kap egy kevés kedvességet. ami azért őket elnézve nem egészen igaz. Helre néztem, és agyon igaza van a pajzsosnak. Kár hogy nem érti azt, amit mond. - Pont te mondod - mondtam csak úgy magam elé. Nem, lennél piros, ha értenéd amit beszélsz. Közben szemem folyamatosan Hel és Cathyn tartva. Jó látni, hogy törődik vele. Kicsit olyan, mint amikor leültem arra a padra és a bolyongásomnak egy csapásra vége lett. Sőt, a soha meg nem született húgom helyett kaptam helyből kettőt. Milyen emberi ez az embertelen világ is. Egyben különb talán Aincradtól vagy Tsurugától, hogy ide soha nem térhetek vissza.
Szúrós megjegyzésére nem akartam válaszolni, épp elég ez, amit csinált. Attól, hogy beleborzolt hangjával a levegőbe, vagy embert esetleg embereket ölt, másabb a legtöbb pirostól. Valószínűleg önvédelem volt, túl nagy az élni akarása. Lehet a sárkány ölt volna meg minket, bőven benne volt a lehetőségekben.
Véleményemre vele kapcsolatban válasza egyértelmű volt. Minden helyzetben az ellentétes nem felé vonzódás tapintható. Egyet tudnék, mi férfiak miért akarjuk egymást megölni, ha egy nő van a közelünkben? Mert ez egyértelmű, ha bármilyen ártó szándék lakozik benne iránta, pillantottam a szőke lányra, miközben fejem kissé elfordítottam. Egyértelmű, hogy lehetőségemnél fogva, eltávolítom a támadót, és elkábítom, egy méreggel, míg eliszkolhatunk. Érdekelne téged, ha nem lennél ennyire, irányítható.. lassan megcsóváltam a fejem, de ami igaz, veszélyesnek tartom a jelenlétét. Így örömmel néztem, hogy átlép a kapun. Bosson találkozunk.. "misszter".
Kezem Cathy és Hel felé nyújtottam, de főleg csak kislánynak irányítottam szavaim.
- Gyere velünk, túloldalt nem leszel senkire veszéllyel - mosolyogtam tovább, de ez már nem az a szórakoztató mosoly volt, amit a vörös játékos okozott. Ő kiesett az őrület korlátjai mögül, ami abszolút pozitívum. - Aincradban nem kell bebörtönözve lenned, mit szólsz Cathy és Hel? - kérdeztem.

by **Argo** Szer. Feb. 11 2015, 09:24

Bár Cathy a jelek szerint nem igazán figyel mindarra, amik már történnek körülötte, az utolsó mondatokra fülei megmozdulnak és szinte elképedt, csodálkozó szemekkel néz Yuichira.
-Ain...crad...? Az szép hely...?
Szinte nyújtja a kezét, hogy menni akar, és ahogy átléptek a kapun, ő is megteszi veletek ugyanezt.

Ott ébredtek, ahol elaludtatok.
Semmi sem változott, csupán pár óra telt el, és még fáradtabban is ébredtek, mint mikor elnyomott titeket a buzgóság. Lehet, elég lesz pár szemdörgölés vagy egy kávé, hogy felélénküljetek, mindenesetre az egész nem tűnik másnak, csak egy zavaros álomnak. Az indikátorotokkal semmi gond, megvannak, mintha csak visszakaptátok volna őket.
De Cathy sehol.

***

Jutalmak:

Exp és Arany:

Hinari: 240 exp és 250 arany
Tachi: 235 exp és 250 arany
Yuichi: 155 exp és 170 arany

Céhbónuszok:
(Expbónusz: Hinari, Yuichi; Aranybónusz: Hinari, Tachi)

Justice League: 335 arany

Hinari: 168 exp; RenAi: 26 exp (betelt); Szophie : 74 exp (betelt); Yuichi: 5 exp (betelt); Silver: 49 exp (betelt);; Ozirisz: 54 exp (betelt); Shizu: 19 exp (betelt)

Liberators: 250 arany

Haru: 0 exp (betelt); Tachi: 38 exp; Ayse: 38 exp; Asuka: 22 exp (betelt); Cellindir: 20 exp (betelt)

Jártasságok:

Elsődleges: Tachi: (Hallgatózás 3) ingyen dobhatsz egy tárgy infót, a többi kockánál egyet levonva.

Másodlagos:
Hinari: 20db T3-as érc és 2db T3-as páncélrecept, valamint 20 szint érclátásra.
Yuichi: 20db T2-es növény és 2db T3-as poti/méregrecept, valamint 20 szint növénylátásra.
Tachi: 20-20db T2-es érc és növény, valamint 20 szint érc-, és növénylátásra.

Köszönöm mindenkinek a játékot, Hinarinak külön a végén a hatalmas segítséget a számolásban Embarassed

Mivel félbe lett vágva (kezdőként még igencsak elszámoltam, hogy mennyi ideig fogunk játszani, és sokkal több lett volna benne, mint ez >.>), valamikor lesz hirdetve part 2, kérésre akkor, ha azoknak, akik jönnének, lesz rá szabad helye Smile

by **Rosalia** Csüt. Feb. 12 2015, 22:41

Hinari:
Páncélkovácsolás (T3): Sólyomvezér Sisak Recept, Holdpáncél Mellvért
Érclátás (T3): 260->280; 9 Halvány Holdkő 5 Jeti Bőr 3 Topáz 3 Opál 0 Aranyérc

Yuichi:
Poti/méregfőzés (T3): Tisztító Potion Recept, Veszélyérzet Potion Recept
Növénylátás (T2): 132->152; 9 Vastag Tövisgyökér 2 Faeno Ág 4 Vörös Gomba 3 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang

Tachi:
Érclátás (T2): 122->142; 4 Fémkő 6 Vastag Bőr 3 Drágakő 3 Tömény Rubin 4 Acél
Növénylátás (T2): 100->120; 5 Vastag Tövisgyökér 1 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 3 Nihil Levél 5 Óriás Pitypang 1 Lávatulipán

by Ajánlott tartalom