[14. boss]

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jan. 05 2014, 17:03

Érkezzetek meg, beszéljétek meg a taktikát. Az ajtó alatt füvet láthattok. (Szókövetelmény nincs)

Határidő: Jan. 11. 23:00
Harci körök határideje: 2 nap/fő

by **Mirika** Vas. Jan. 05 2014, 20:10

Szervezőség, ez kellett csak nekem Cool

Meghívókat küldeni a céheknek, kihirdetni a harc időpontját, hogy a kívánt és nemkívánt szólósok is idetaláljanak, mindenkinél előbb itt lenni és egyesével fogadni az érkezőket... Nem tudom, mennyire hiányzott a sok hercehurca vele, de úgy nagyjából elvoltam és most energiám és kedvem is volt hozzá, hála valakinek :3 Ezúttal úgy döntöttem, nem szervezek semmilyen taktikai megbeszélést, az elmúlt alkalmakkor sem volt igazából túl jelentős szerepük. A 10. boss óta egyik szintfőnökkel sem volt olyan nagy gondunk, és ha lehet hinni az eddigi tendenciáknak, csak később fognak azok jönni, amik esetleg megszívathatnak minket.
- Hahó-hahó :3 Örülök, hogy eljöttetek :3 - jött a szokásos köszöntés, lányoknak ölelés, fiúknak puszi, mert miért ne? Hinari és Alex kapott egy pajkos kacsintást, Peteren a napszemcsit kerestem, Esut külön jó alaposan megnyomorgattam, sőt még arra a Kazumára is vetettem egy pillantást, csak hogy ne érezze magát egyedül, szólni viszont nem szóltam hozzá. Örüljön, hogy nyílt harcot hirdettem Rolling Eyes

Utoljára pedig Anathoz keveredtem oda, hogy a lehető legkevesebb figyelem kerüljön ránk, és pajkosan loptam tőle egy csókot, bár szerintem úgyis vágja majd' mindenki, hogy van valami köztünk Rolling Eyes

Lám, még Szophie se titkolózik, bár arról halvány lila gőzöm sincs, ki az a vörös alak, akit folyton ölelget. Biztos lebokszolta már a dolgot a céhével, elég furán hatott, hogy pont egy JL-es Suspect

Mindegy.
- Köszöntök minden egybegyűltet ezen a szomorú napon. Azért vagyunk ma itt, hogy végső nyugalomra helyezzük a 14. szintfőnököt... - itt tartottam gyászbeszédemben egy kicsi hatásszünetet - ...és salátát csináljunk belőle! - virult ki az arcom - A fű amit láttok a kapunál, nem véletlen. Akárcsak kettővel ezelőtt, most is szintetizáló ellenfelünk lesz, azaz egy növényKE! :3 - emeltem ki egy intéssel a becézést, bár fogalmam sincs, miért így szerepelt az infómban Rolling Eyes

- Ha valakinek van tudomása arról, mi vár ránk odabent, akkor most ossza meg. Köszi :3 - néztem széjjel elmosolyodva, és vártam, hogy lépjen elő valaki, vagy mindenki kussoljon és folytathassam valami általános taktikai maszlaggal, amit majd úgyis felborít a boss az első pár aprítási kísérletünk után.

// Raven infói után egy random időpontban fogok írni még egy rövid reagot taktikai elképzelésekkel. Nem kell feltétlenül megvárni, lehet csak péntek-szombaton lesz belőle valami //

by **Anatole Saito** Vas. Jan. 05 2014, 21:15

Esuval és Alexel az oldalamon érkezek a kazamata bejáratához, csak úgy lobog az Arteses köpeny a hátunkon Cool

A két szöszi közrefogásában lépkedek jókedvűen, miközben arról csevegek velük, hogy tavasszal hogy kéne feldobni majd a céhház küllemét. Valamiért egyáltalán nem vagyok ma gondterhelt, de valahol mégis sejtem, hogy mi lehet az oka. Egyrészről Mirika szervezi a bossharcot, így tudom, hogy a taktikai infók biztos kézben vannak és maximálisan jól lesz koordinálva a csapat. Másrészről bár az én előző szervezésemkor az én koordinálásomba becsúszott olykor-olykor némi hiba, de az odafigyelő tagoknak és összességében bár nem tökéletes, de kielégítő csapatmunkának hála viszonylag sima menet volt a harc. Az mondjuk fúrja az oldalamat, hogy vajon mi lehetett a boss item, de talán ma láthatom Kazumán és fény derül a titokra. Harmadrészt volt még itt egy elég fontos momentum a mai napban, ami jó kedvre derített. Történetesen az, hogy nemcsak a frontharcosok oszlopos tagjává váló Alex csatlakozott ma ismét hozzám, hanem Raven, sőt, Esu is ismételten tiszteletét teszi a bossteremben. Óriási dolog számomra, hogy az a lány, aki kezdetekben hallani sem akart a bossharcokról, mostanra frontharcossá avanzsálódott.
- Nem tudom meséltem-e nektek valaha, de mikor elkezdődött a játék, hónapokig hallani sem akartam arról, hogy a frontra menjek. Tulajdonképpen ezért is hagytam ki az Ilfang elleni összecsapást. - váltok témát a szöszikkel, mikor már megállunk a kazamata bejáratánál Ravenre várva - Akkor változott meg a véleményem, amikor a Voice tagja lettem és Mirika elvitt minket egy miniboss harcra, valami pókasszony és a kicsinyei ellen. Akkor tapasztaltam meg először igazán, hogy milyen jó érzés csapatban együtt és egymásért küzdeni és onnantól kezdve már nem csak exp-szerzésként tekintettem a mobok irtására. - Mire befejezem a csacsogást, Raven is végre befut, akit pacsizással köszöntök is. Irány a boss kapuja.
Elsőként érkezünk, úgy ahogy illik Cool

Persze csak Mirika után, aki sürgölődve köszönteni is kezdi a többieket. Én türelmesen kivárom a soromat, de mire hozzám érhetne, befutnak a többiek is. Kazut egy ideig méregetem, mire az új maszkja már el is árulja számomra, hogy mi lehetett az item. A csudába, ezt tuti nem tudjuk megvenni tőle, egy maszktól sosem válna meg >.< Tachira vetek egy rosszalló pillantást, de Szophiera való tekintettel nem fogok leállni kötözködni vele, na meg a mai jó napomat különben sem ronthatja el még a szendvicszabálásával sem. Jobb is, ha nincs láb alatt wtf

Petert és Hinarit szívélyes öleléssel köszöntöm, s a többi érkezőnek is intek vagy szólok pár jó szót. S végre beérem Mirikát is, akit mikor megölelek, esetlenül puszit akarnék neki adni, erre mit csinál? Shocked

- Kana... figyelj... ne mindenki előtt, nem akarom, hogy tudjanak rólunk. Nem akarom kiteregetni a magánéletemet Embarassed

- súgom a lánynak megilletődötten. Nem a csók van ellenemre, ugyan dehogy, de amíg mi magunk sem tudjuk mi is van kettőnk között, addig nem kellene pletykákra okot adni. Az utóbbi időben épp elég gebasz történt az életemben, hogy jobban féltsek egy olyan törékeny dolgot, mint ami kialakulóban van. Arról meg nem is beszélve, hogy pirik is vannak itt, akikben nem lehet megbízni >.>
Egy dolog azonban igazán zavart... Annyi az össz infónk, hogy a boss egy növény? Oh, pardon, növényKE? Ez nem sok, ennél azért picit többet vártam Mirikától, bár az én kutatásaim is eredménytelenek bizonyultak. Micsoda pénz pocsékolás volt, besúgóval el kell beszélgetnem Razz

No, hát mindegy, abból főzünk, amint van, ma történetesen egy jó zöldséglevest Twisted Evil

- Egy dolgot szeretnék kérni... - emeltem fel a hangom a torkomat megköszörülve, a többiekre körbetekintve - A legutóbbi bossharc még egészen simán ment, s bízzunk benne, hogy ez sem lesz sokkal komplikáltabb. Viszont nem engedhetünk meg magunknak olyan hibákat, mint a legutóbb. Nem kérhetek tehát most sem mást, minthogy figyeljünk oda egymásra harc közben, főleg, ha valamit kér tőlünk a másik. Köszönöm. - Majd intéztem azért egy mosolyt a társak felé, hogy ne tűnjek egy követelőző vaskalapos diktátornak, mert az igazán nem szeretnék lenni. Szerintem amit kértem, az ésszerű volt, s úgy tűnik nem lehet elégszer kihangsúlyozni. - Sok szerencsét, és csak ügyesen! - kacsintok oda a céhtársaimnak, majd pörölyömet a vállamra vetem, majd már indulnék is, hogy előzékenyen kaput nyissak a nálamnál gyorsabbak előtt.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Jan. 05 2014, 21:34

* Olyan... különösen mámorító érzés volt, ahogy Anat mellett-mögött siettünk a bossterem felé. Anat ment középen, csak egy icipicit, a hatás kedvéért állt előrébb, mint mi ketten. Direkt csináltam, hogy lemaradtam, s jeleztem Alexnak is, hogy tegyen így. Mert most menők voltunk, ahogy lobogó köpennyel, az Artes címert büszkén hordozva meneteltünk mi, a frontharcosok egészen a 14. szintre, a bossterem elé. És hát kinek másnak kell elöl haladnia, mint a hős vezérnek, Anatolenak! ^^ Láttam az embereken, ahogy végignéznek rajtunk, s hirtelen olyan, de olyan büszkének éreztem magam. Anat mindig s adott a látványra, így ha ő teljesen felszerelkezve indult el, akkor énrajtam is ott volt már minden cucc a diadémmal együtt. S most Artemist viszem a bossra. Valahogy büszkévé tesz az is, hogy egy régi frontharcos hősies fegyverével küzdhetek úgy, mint újabb frontharcos. Sőt... most esik le nekem. Az egyetlen íjász vagyok, aki a bossokon mostanában megjelenik! Szuper! Olyan vagyok, mint a kaméleon. Ha valakinek jó kedve van, rám ragad. Anat lelkesedése annyira átjárt engem, hogy majd fülig ért a szám, úgy vigyorogtam. Nem szeretem a kicsinyes dolgokról való csevegéseket, de most valahogy megnyugtatott, s jól esett, hogy olyan apróságokról beszélgettünk, mint a céhház tavaszi dizájnja. Öcsém, hol van még a tavasz?! Tél közepe van! Sebaj, elviseljük, ma úgyis mindent elviselek. *
- Nekem mondod? Sosem mertem volna elképzelni, hogy valaha frontharcossá válok.
* Szólaltam meg, hogy ne csak úgy magában beszélgessen a céhvezér. Azonban elmerengtem azon, hogy kicsit leálltam a fejlődéssel, s ha nem húzok bele, a következő bossra már nem mehetek. Pont 14es szintű vagyok. *
~ Nem leszek teher? Nem leszek túl alacsony szintű e kihíváshoz? ~
* Kételyeimet azonban meghagytam magamnak. Mikor megérkeztünk, Mirika jól megszorongatott. Oh anyám, borogass, kinyomja belőlem idő előtt a szuszt. *
- Szerbusz Mirika!
*Tudom ám, hogy miért csinálja! Mert tudja rólam, hogy nem vagyok az az ölelkezős típus. Ch... na még visszakapja! Biccentettem a többieknek, mosolyogtam rájuk, viszont amikor kiderült, mennyi infónk van a bossról, kicsit kételkedni kezdtem. *
~ Burok megvan... az a lényeg. Nem lesz baj, ha így, minden infó nélkül vágunk bele? ~
* Azonban nem akartam, hogy aggodalmam meglátszódjék rajtam, s mások jókedvét, s lelkesedését lelohasszam. Így ismét csak mosolyogtam, s úgy tettem, mintha minden szuper lenne. *

by **Peter Worker** Vas. Jan. 05 2014, 21:51

Egy klasszikus járt a fejemben, ahogy a tizennegyedik szörny terméhez sétáltam és lépkedtem a zene felidézett ütemére. Táncnak túlzás lett volna nevezni. Ritmusosan lépkedtem kezemmel a combjaimon dobolva, vagy épp imitálva, hogy egy basszusgitáron játszok. Szó, mi szó elég szórakozott voltam, de jó kedvem volt, kevés dolog érdekelt most különösebben. Hisame felettem szállt, nem ültem rajta. Nem siettünk és most valamiért kényelmesebbnek is éreztem a sétát. Őt sem zavarta, hogy nem voltam rajta, biztos könnyebb lehetett neki is így időnként, szabadabban kicsit.
- Living easy, living free ♫ - kezdtem bele újból a dalba és nevettem fel közben. Csóváltam a fejem, a hangom szörnyen hamis volt – Hehe.
Emeltem a tekintettem és lépés közben fordultam hátra, hogy az égen a sárkányt keressem. Bár emeltem a kezem, hogy úgy nyújtsak árnyékot a szemeimnek, azonban csak a megszokás vezérelt. A kapott napszemüvegben voltam, nem zavart a Nap fénye. Intettem a lányomnak, hogy ideje leszállnia, majd még dúdoltam az utolsó sorokat.
- I'm on the highway to hell… ó igen. – és értem a többiekhez, kocogtam hozzájuk, hogy Hisame is leszállt hozzánk. Mindenkinek köszöntem, de kikkel jóba is voltam, hozzájuk szabadabban álltam. Például Hi derekára tettem a jobbomat, ahogy puszit adtam neki, vagy tőlem szokatlan mód lendületesebb és férfiasabb is volt az Anattal való kézfogásom. De még a Mirikával való ölelkezés sem hozott annyira zavarba, mint máskor szokott.
- Köszönöm még egyszer az ajándékot. – súgtam a lánynak.
Ahogy beálltam a sorba úgy nagyot sóhajtottam és csak ekkor vettem le a szemüveget.
- Furcsa vagy Apa. – kuncogott Hisame.
- Tudom. – mosolyogtam rá, majd tartottam az öklöm, hogy a homlokával érintse azt – Mindjárt túl leszünk ezen is. - és fordultam vissza a többiekhez figyelve az információkat.

by **Rita Hanami** Hétf. Jan. 06 2014, 10:52

Melyiken is voltam utoljára? Tizenegy, tizenkettő? Áh, végül is teljesen mindegy. Már régóta nem követem, hogy pontosan melyik bossnál is tart a frontharcos csapat. Hinaritól persze a legtöbb esetben megkapom az időt és a koordinátákat, hogy hol is lesz a következő csata, de ezeket egy egyszerű „most kihagynám a bossharcot” válasszal lepasszolom. Most is ugyan úgy kezdődött minden. Vezérünktől megkaptam az üzenetet, én órákon át morfondírozok rajta, hogy elmenjek vagy ne menjek, most viszont nem megint egy lepattintós választ kapott. Ezúttal ott leszek! Lassan és komótosan ballagtam a szint nagyágyújának terme felé, nem siettem, volt bőven időm. Valójában még ha el is késtem volna és a harc már kezdetét vette volna az sem számítana. Sosem voltam és ha őszinte akarok lenni nem is akarok fontos eleme lenni a harcnak. Oda megyek, bele ütöm azt minimális sebzésem a szörnyetegbe, a többiek közben megölik, megkapom azt a csekélyke jutalmat és a front már megy is a következőre. Nem titkoltan, ezúttal semmi sem vonzott ide azon a néhány tapasztalati ponton kívül amit itt szerezhetünk. Rengeteg remek harcos teszi tiszteletét ezeken az „eseményeken” így nem féltem attól, hogy bármi probléma is adódna vagy, hogy valakinek bármi baja is esik a céhből. Ez a nyugalom ahogy néztem nem csak engem hatott át. Mikor megérkeztem, rögtön feltűnt, hogy mennyivel másabb a hangulat és a légkör mint azokon amiken eddig voltam. Régebben mindenki feszült és ideges volt. Ennek most nyoma sincs, mindenki vidám és jókedvű vagy legalábbis annak tűnt. Milyen éles váltás ez a számomra, de talán ez is azt mutatja, hogy mennyire rutinszerűvé vált a bossharc és talán ez így van jól. Habár én magam nem mentem oda külön mindenkihez, hogy köszöntsem de természetesen ha valaki odajött hozzám akkor illő módon üdvözöltem. A szörnyetegről eddig túl sok mindent nem tudtunk meg leszámítva annyit, hogy valami növény lesz. Szegényt már előre sajnáltam, ahogy a fegyvereinknek nevezett „bozót vágóinkkal” neki esünk és prémium salátát csinálunk belőle. Szinte már csak azt várom, hogy valaki felmutat egy tubus ezer sziget öntetet.

by **Phobos** Hétf. Jan. 06 2014, 18:13

Késtem. Alapjából megbocsáthatatlan bűnnek tűnhet az, ha egy ilyen fontos randevúról elkésik az idegen, ám volt valamim, ami miatt elnézhették a többiek a hibámat: információ a tizennégyes számú bossról. Már csak rajtuk múlik, vajon mit is kezdenek ezzel, miféle stratégiát fognak kivitelezni - az az ő bajuk, oldják is meg.
A ló mindig segített ott, ahol tudott, és ez a krízishelyzet sem élvezhetett kivételt. Sálamat vígan lengette a szél, miközben lelkesen fütyörésztem... amire igazából nem is volt nagyon okom, de mindegy. A hátasállat fenemód rugdalózott, mialatt a mezős kietlenségekben baktattunk, a szintfőnök hadiszállása felé galoppozva. Hiába is kérdezhetném meg Sleipnirtől a baj forrását, többnyire hallgatásra sarkallna, vagy éppenséggel értelmetlen választ adna, amit akárcsak a kelbimbót, úgy ezt sem szívlelek. Nem semmiképpen sem. Ő is akkor hagy cserben, mikor tényleg sietnem kellett volna, de végül megérkeztem a sárkány... vagyis a főnök barlangjába. A ló odaléptetett a céhtársaimhoz, majd miután leszálltam róla, eltűnt. Anatot az ő furcsa módján köszöntöttem, - magyarán pacsizással - Esut és azt a másik fiút egy-egy bólintással. Miután a szervező elmondta mindazt, amit tudott róla, kissé elszomorodtam:
- Pedig azt hittem, hogy vakond lesz... - motyogtam magam elé, majd összeszedvén magamat a lány felé tettem egy-két lépést, s torokköszörüléssel felkészültem a megszerzett információk átadására. - A bossról annyit kell még tudni, hogy Tenglo speciális képesség pontjai nem több tíznél, és ezerhatszáz életre számítsatok... és... őőő... - megakadtam. Magamtól nem jutott eszembe az! Bár szerencsére (!) felírtam mindent. Szépen lekaptam bal lábamról az Egyedi Nyúlcipőmet, és elővettem azt a sárga, szélét meghamvasztott pergamenpapírt, melyre művészi írással lefirkantottam mindazt, amit a tizennégyesről megtudtam. - "Tenglo minden második körben leránt valakit a föld alá, aki onnantól nem tud támadni, mindaddig, amíg ki nem szabadul. Ha a lerántás egy olyan célpontra esik, aki már le van rántva, akkor az kiszabadul, mindaddig, amíg le nem lesz újra rántva." - sóhajtottam egyet, majd miután az olvasmány végéhez értem, összehajtottam a papírost. Úgy, ahogyan a cipőben volt...

by **Noxy** Hétf. Jan. 06 2014, 18:58

Hmm, hmm, hmm, lássuk csak, mi a ai programom. Bank ellenőrzés a céh kis kaszájában, boltom, külső megjelenés beállításai (azaz átöltözés és ilyesmik), ebéd elkészítése, egy levél küldése a kedveskémnek, hogy ráér-e ma vagy holnap egy kis romantikus együttlétre, aztán harci felszerelések felszerelése, legyőzni a tizennegyedik boss-t, csevegni egy kicsit Mirikáékkal baráti összejövetelben (ha ráérnek... de csak ő és Anat, meg Esu és Peter, ha akarnak), felkeresem a jelenleg két darab céhtársamat is, toborzási kísérletet viszek véghez, gyakorlok egy kicsit, meditálok, kitakarítok, vacsorát főzök, még intézem egyéb intéznivalómat, szabadidő aztán szunyi. Holnap meg rákapcsolok a küldikre és talán kihívok valakit párbajozni egy kicsit, de csak úgy barátilag. Meg aztán össze is kell írnom, hogy a céhemnek kiket kell majd körözés alá vonnia. Darknes az elsők között, miután kiderült róla minden, és gyilkossági kísérletet akart Joey Chrome ellen elkövetni. Akár megölte volna, akár nem, akkor is mások megtámadásáért bekapott egy kis indikátor-színváltást. Legalábbis azután, hogy Joey helyett belém lőtte az íjat minden kihívás nélkül. De a rendszer az rendszer. Remélem ezek után meghúzza magát a kicsike, mert ha mindenki megtudja, micsoda egy bajkeverő alak és rászáll a céhem is körözésileg, akkor igen nagy bajba kerülhet. Azért neki is lenne mit lenyalogatnia sebeiről...
Mikor megérkeztem, barátságosan köszöntöttem mindenkit, és megölelgettem Mirikát és kedvesen integettem eddig jelenlévő összes ismerősömnek, akikkel eddig ütöttük a bosszokat és voltam egy küldin. Persze eddig a jelenlévő társaságból csak Gilbert az, aki még annyira nem ismerősöm.
- Mi a helyzet, Mirika? Céh? Hogy megy Anattal? Majd ha ráértek, a boss után elugorhatunk esetleg inni győzelmet megünnepelve. Aztán lehet, hogy jön majd Ozirisz is, mert ő szereti az ilyen italos összejöviket - Persze a meghívásom csak azoknak szólt, akiknek fent megemlítettem. Legszívesebben mindenkit meghívnék, de Ayanival még mindig nem nagyon szeretnék még inni sem, másrészt annyi aranyam azért nincs, hogy mindenkiét áljam, hacsak nem szabadkoznak, hogy beszállnak a költségekbe. De mindegy, a lényeg, hogy azért jól esne egy kis összejövetel minden bonyodalmak nélkül, baráti körülmények között. Persze ennyivel azért még nem bizonyíthatom, hogy megváltoztam.
Ezután már csak az instrukciókat hallgattam a bosszról. Először Mirika számolt be arról, hogy a boss megint egy növényféle lesz, ami még mindig ugyanúgy vicces (akár félelmetes akár nem), mint az előző volt.
- Ez jó hír a jamaikaiaknak számára - szólaltam meg. - Majd egy kis reggie-zene mellett elszívják azt, ami marad belőle. - Ez is vicces, hogy igen jó hangulatom van ahhoz, hogy még egy ilyen viccet is eleresszek, pedig elég fegyelmezett és határozott alak vagyok. De legalább megpróbáltam egy kis hangulatot adni az egész megbeszélésnek.
Aztán átvette a szót Anat, aki arra figyelmeztetett mindannyiunkat, hogy ne kövessük el a múltkori hibákat és figyeljünk egymásra. Szerinte az utolsó lecsapott boss után nem lesz nehezebb ez a növényke. Aztán végül Gilbert vette át tovább a szót, és elmondta, hogy a bossznak, Tenglonak mennyi élete van, és minden második körben leránt valakit a föld alá, ahonnét csak összetettebb módon tudnánk kiszabadulni. És be is fejezte ezzel a beszámolót.
- A növények nem bírják a tüzet és a fagyot - szólaltam meg. - Nem hiszem, hogy ez a bosszunk bármivel különbözne a közönséges társaitól ebben az alapban. Egy próbát megérne az ilyen elemű támadásokkal lecsapni rá. Ayani és Peter rajta lehetnének.

by **Szophie** Hétf. Jan. 06 2014, 21:34

Szokásomhoz híven... Nos igen. A mai reggel is így indult. Kezdtek komolyan untatni a bossok, a szokásos gyülekezés - csapás - kisebb probléma - csapás - pixelek - hazagyaloglás. Persze magyarázd el egy bezsongott farkasnak mindezen monoton tevékenyseg hátrányát.. méghozzá az unalmat. Nos nem, ő sosem unatkozik ezeken. Sőt, ha megkapom valakitől az időpontot, meg a koordinátákat, olyan lesz a reakciója, mintha isteni jelet kaptunk volna. Felvettem a páncélokat, csak úgy csilingelt. Elköszöntünk Brumitól és Falattól. Majd elindultam a legmagasabb elérhető szintre. Ám nem az úton sétáltam, sokkal szívesebben bóklásztam a magas fűben, széllel, és siettető farkasmorgással kísérve. Hiába nyugtattam, hogy időben odaérünk, ő már csak ilyen. Még így is, számításaimmal ellenben korán érkeztünk. Már távolról láttam az összeverődött társaságot, és újra csak az érzés fogott el, hogy nem akarok ott lenni. Nem volt kedvem mindenkinek köszönni, ismerősöket ölelgetni, trécselni.. semmi. Megálltam egy távolabbi bokornál, aktiváltam lopakodásom, és térdemet felhúzva csüccsentem le.
- Hé. - morgott a nem epp rejtőzködő Vezér.
- Csitt. Bújj el! Majd mi is megyünk, ha nyitják a kaput. - nyugtattam, és magam mellé húztam a fűbe' bokorba. Na jó.. talán távolról furcsán nézhetett ki egy lány és farkas füles srác a bokorban kuporogva, de na. Ezt úgyis csak a kettes észleléssel rendelkezők veszik észre. Ők meg mit foglalkoznának velem? A boss gyülekező most érdekesebb. Már akinek. Leheveredtem, és az égen kúszó felhőket vizslattam csendesen. És senki ne értsen félre, nem volt rosz hangulatom, sőt. Csak ma nem volt kedvem sem tömeghez, sem barátok üdvözléséhez. Néha kell ilyen nap is. És hogy lemaradok a taktikáról, a boss információkról? Eddig sem volt értelme, hogy meghallgatam őket, most sem lett volna. Úgyis idejében kiderül majd minden.

by **Halász Alex** Kedd Jan. 07 2014, 13:12

Anatékkal érkeztem, azaz Anat és Esu chan társaságában. Jó volt csak úgy beszélgetni a "semmiről", amit persze Anat, ha tudná, hogy gondolkozunk, akkor biztos megvétózná. De igenis nagyon fontos, hogy hogyan is nézzen ki a Limen tavasszal. \o\ Hát persze, a Limen a minden, \o/ Valahogy tudtam hogy Esu hogy érez, mert úgy gondoltam, én is hasonlóan.
- Hehe, a legelején én is úgy voltam, mint ti, de miután kimásztam a Kezdetek városából az vált fő feladatommá, hogy bossra járhassak. Nem szívesen hagynék ki már egyet sem. ^^ -
Néztem rá Anatra. Szólósként biztos kihagytam volna a bossokat, de így, hogy nagy sebzésem van és nem is kevés páncélom, meg életem, bűnnek tartanám nem eljönni. Az a célunk, hogy kijussunk. De ha másoknak nem is, ~ gondolok itt azokra akik megtámadtak ~, nekem az. Mindenképp ki akarok jutni. Visszaszerezni a döntés jogát. Hogy beléphessek ide és ki is léphessek akkor, amikor kedvem tartja. Raven megérkeztével már indulhattunk is tovább a boss terem ajtaja felé. A főbólintásra majdnem éni s csak ennyivel köszöntem, de végül nem akartam meghazudtolni magamat, csak mert Hinari jár a fejemben. Intettem neki, és mosolyogva köszöntöttem.
- Üdv Raven. ^^ -
Egyértelmű, hogy az ember tudja a céhtagjai nevét, hiszen ha máshol nem, a menüben fel vannak sorolva és kizárásosan ő lehet csak Raven. ^^
Esu láthatóan élvezte a kis bemutatót, meg azt ahogyan bevonulunk a frontharcosokhoz hasonló ruhával, céhjelvénnyel a hátunkon. Már rajtam is ott virít a medál, amit kitűzőként magamra tűztem. Mindenkit köszöntöttem, azokat is akiket nem ismerek, hiszen bent a teremben egyként kell majd dolgoznunk. Ők itt erre az időre a bajtársaim lesznek. Hinari channak meg különösen örültem.
- Üdv Hinari chan ^^ - és integettem neki. xD
Nagyszerű vagyok, már tudok Hinarinak integetni. \o/
Miután meghallgattuk a beszámolókat, elővettem a pallost. Hát ez van. Talán mégse lesz olyan könnyű, mint az előzőek, deh nem is vár az ember, ha Kayabáról van szó, nem? Rolling Eyes

by **Yurihime** Pént. Jan. 10 2014, 02:36

Gondosan megigazgattam magamon a felszerelésemet, úgy szerettem volna, ha makulátlanul állnak rajtam, hogy ezzel is megtiszteljem azokat, akik hozzájuk segítettek, akik nekem adományozták ezt a csodálatos öltözetet. A sisak, mely Fafnir-sama kincse volt, a vért, melyet Hinari-sama bízott a gondjaimra, a köpeny, melyet Mirika-sama és Hinari-sama közös erőfeszítései nyomán viselhetek, a cipő és a gyűrű, melyeket Anatole-sama bocsátott a rendelkezésemre, a másik gyűrű, melyet maga Hinari-sama kovácsolt számomra Peter-sama segítségével, és végül a legszebb darab, a fegyver, melyet Ren-samának hála forgathatok. Roppantul boldog voltam, ugyanakkor nem voltam benne bizonyos, hogy érdemes vagyok minderre a sok kedvességre, amit kapok ettől a sok jó embertől. Végtére is én csupán egy kicsikét ügyetlen lány vagyok, aki folyton útban van, de legalább igyekszik hasznossá válni. És talán, legalábbis azt hiszem, egyszer-egyszer már képes voltam segíteni másokon.
Ezúttal ügyeltem rá, hogy még véletlenül se késsek el, de mire megérkeztem, így is sokan ott voltak már. Őszintén szólva egy kicsit megilletődve álltam ott, a naginatát szorongatva a kezemben, hisz' mindenki olyan jó barátja volt a másiknak, látszott rajtuk, hogy közel állnak egymáshoz. Ez pedig engem is boldoggá tett, de ahogy mosolyogva néztem őket, hiányérzetem támadt, noha nem voltam benne biztos, hogy az oka ismert előttem. Végül összeszedtem minden bátorságomat, és Peter-sama mellé léptem, mélyen meghajolva előtte. Ma különösen kitűnt a máskor alig észrevehető fiatalúr, bár tudnám, miért volt ez ^.^"
- Szeretném legmélyebb tiszteletemet és hálámat kifejezni, amiért idejét és energiáját nem kímélve Hinari-sama segítésére siet munkájában, és megtisztelve érzem magam, amiért fáradozásaik gyümölcsét viselhetem magamon. Nagyon kszönöm ^.^ - fejeztem ki hálámat alázatosan, majd felemelkedtem és vidám mosolyommal is kifejeztem köszönetemet. Végül mellettük ragadva vártam meg, míg a kapu kinyílik.

by **Kusumi Ayani** Pént. Jan. 10 2014, 06:23

A 13. boss maga volt a rémálom… nem mintha annyira veszélyes lett volna, vagy közelkerültünk a véghez, hanem mert kis híján fél napig tartott a levágása. Jó megint túlzok, de azért közel volt hozzá. Mindenestre mostanra már sokkal vidámabb vagyok. Pontozásom már-már megfelelő számomra, életem már igencsak megugrott, és kihitte volna, de elérte, a 17. szintet is. Már csak 70 EXP és megint szintet lépek, ami azt jelenti, hogy ismételten közelebb kerülök a számomra igen várt 20-as szinthez. Éppen a Kezdetek Városában tengek-lengek, mert ma túl korán keltem fel a bosshoz, és nem tudtam visszaaludni. Mindenesetre ittam egy kis forró csokit az egyik Fogadóba, megreggeliztem ugyanott, és felkészültem lélekben a harchoz. A Nevelés Kesztyűjét végre nem díszként tartom, és kettőt pislogtam, máris 4. szintre lépett. Hehe, 18-as Irányítását is feljebb tudom tornázni 22-esre. Vagy éppen Gyorsiját javítom, hogy következőre az Unikornis többet sebezzen. Végül azonban sikeresen elnéztem az időt, és csak szaladni tudtam. Éppen, hogy csak beértem a taktikai dolgokra. Éppen ezért kicsit szidtam is magamat, hogy hogy volt eszemben elnézni az órát. Lihegve hallgatom a többieket, miközben összeszedem magamat. Mikor az első bossozás szóba került visszagondoltam… Én a 3. bossnál szálltam be a frontba, és előtte csak álmodozni tudtam róla, ugyanis mindig kisebb voltam előtte, most végre sikerült szinten tartanom, és a 17.-ig remélhetőleg még stabilan itt is lehetek. Az új viszont mostanra az, hogy 2. képességem változott, amely nemrégiben következett be. A céhtagokat ölelem, a többiekkel kezelek, és végignézek a társaságon. A legfurcsább, hogy Kazumát nem látom, pedig ha jól tudom, megvan hozzá a szintje. Mindenestre eddig nyugodt voltam, mert így nem kell tartanom a hátba szúrástól. Mindenesetre amint nyílik a kapu szaladok is be.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jan. 10 2014, 18:52

Rohantam a főtérre, még mindig elég messze volt és ráadásként a tizennegyedik szint is ismeretlen számomra, hosszú és nehéz út fog vezetni a boss terméig. Szerencsére kitudtam lesni Ayani térképén, mert amit Mirika küldött, az valamiért pixelhibásan érkezett hozzám Rolling Eyes

Előzőről szépen lemaradtam, de remélem, legalább karácsonnyal sikerült, valamicskét javítanom ezen, és most meglepetés lesz neki, hogy jövök. Direkt nem szóltam este, csak elengedtem, azért egy magyarázattal tartozni fogok neki, mert azt hazudtam, hogy fontos dolgom van a céhházban. Még volna is, de a bossnál jelenleg csak egy fontosabb van, Ayani..
Lábaim is fürgébben szedtem a csúszós kövezeten mire befutottam a főtérrel és hangos 'bocsánat' kéréssekkel becsúsztam a teleport kapuba. A megfelelő szavak után fényár vett körbe, és megjelentem egy erdős területen. Magam elé tettem a térképem és a legrövidebb úton megindultam a Kazamata felé. Utamat sűrűn szegélyezték nehezebbnél- nehezebb szörnyek, és sokat lassítottak is rajtam. A pihenő zónában feltöltöttem életem és folytattam az utolsó folyosókkal, a bejárat felé.
Amikor megláttam az összegyűlt apró csapatot, megörültem, főleg, hogy Ayani nem látta meg érkezésem. Beszélgettek, de nem volt túl vidám a társaság, legalábbis hangos kacarászást nem szimatoltam a levegőben.
Itt volt még Anatole elixir árus, Mirikaa.. elfordítottam a fejem a következő ember felé, túlságosan szégyenlem azt. Megörültem, hogy megláttam céhtársaim, Mesterem és Yurihimét. Aztán itt is van Ayani háta. Tovább már nem néztem az embereken, ugyanis, megszerettem volna lepni. Gyorsan oda ugráltam halkan és átkaroltam derekát hátulról és magamhoz vontam. Tűzrózsa rúgott egyet a levegőbe mellém, mivel kitértem a találat elől.
- Szia - majd megcsókoltam, hogy végleg ne higgyen a szemének - mehetünk be? - kérdeztem és szúrós tekintettel néztem az ajtó mintázatára, majd megenyhültebben kedvesemre. A többieknek intettem, ahogy megláttam Judyt, furán éreztem magam és lehervadt jó kedvem is. Ha nem lett volna ez a véletlen amire nulla egész huszonhátomszázezred esélyem van, hogy találkozom Ayanival, akkor most valószínűleg a terem túlvégén tettem volna ugyan ezt. Vajon valaha megfog bocsájtani, hogy eltűntem életéből? Ha ő meg is, én magamnak sose. Keserű mosolyt csalogatott arcomra a felismerés, ha ez a lány nem pottyan le arról a fáról másba nem taposok bele. Miri..vajon ő komolyan gondolta volna? Olyan fiatalnak és éretlennek tűnt, de attól még tudta hogyan csináljon belőlem fali díszt. Jobban átkaroltam magam előtt Ayanit többet ez nem fordul elő, se fali dísz, sem elsétálás.
És a bossnak meg kell halnia.

by **Tachibana Makoto** Pént. Jan. 10 2014, 19:36

Újra itt vagyok, nemkívánt téglaként nehezíteni a frontharcosok dolgát. Igaz ami igaz, az én parányi jelenlétem nem különösebben szól bele a harcok kimenetelébe, bár volt már olyan küzdelem valamelyik miniboss ellen, ahol ténykedésem olyannyira remekül sikerült, hogy még magam is elképedtem sikeremen :] Akárhogy is, kényelmes, kimért léptekkel sétáltam oda a gyülekező tömeghez a szokásos csuklyámban, mely teljesen árnyékba vonta az arcomat, és eltakarta védjegyemnek számító hosszú, befont hajamat is. Ugyan már sokan tudhatták, ki vagyok, hiszen Szophieval már nem egyszer mutatkozam együtt csuklyával és nélküle is, így csak a vak nem képes összekapcsolni a két dolgot és a két személy közé egyenlőségjelet tenni; azonban már szokásommá vált az inkognitóm fenntartása, és vannak olyanok a csapatban, akik jobb, ha nem tudják, ki rejtőzik a titokzatos alak árnya mögött. Elvégre nem kívánom senkinek, hogy egy ilyen küzdelem előtt felizgassa magát :]
Megtámaszkodtam egy csendesebb helyen, és miközben a beszámolókat hallgattam, előbb fél szemmel, aztán teljes figyelemmel is Kincsemet kerestem a tekintetemmel. Felvontam a szemöldököm, máskor már rég Hinari-chanra tapadt volt, mint a légypapír, Kazuma-kunt ölelgetné, vagy mellém somfordálna oda. Most azonban sehol sem láttam, hiába nyújtogattam a nyakam, vagy lestem be az árnyékok közé. Késne? Vagy el sem jött? Aggódni nem aggódtam miatta, de fellettébb furcsa volt a hiánya. Mindenféle értelemben :]

by **Hinari** Szomb. Jan. 11 2014, 00:15

Csak a szokásos, köremailek a céhtagoknak miután megkaptam az infókat, a lassan rutinszerű készülődés, ami kezdett egyre semmitmondóbbá válni a korábbi feszültséggel és idegeskedéssel teli órákhoz képest, amik megelőztek egy-egy bossharcot. De már nem izgultam. Nem is tudom, mivel telt el a nap első része, a szobámat rendeztem, miközben Nestorral beszélgettem, aki jobbára csak hallgatóközönség volt, de annak elsőrangú. Még egy rövidke szakaszon el is kísért a kazamata felé, ahová már nem szívesen engedtem be, így végül, egy jóleső bemelegítő-solozás után én is megérkeztem a bossterem elé, ezúttal egyedül. Persze a figyelmetlenséget a szintkülönbség ellenére sem engedhettem meg magamnak, Észlelésemnek hála szinte rögtön kiszúrtam a lányt a farkasával, ám úgy döntöttem, nem megyek oda hozzájuk, nem véletlenül álldogálnak egymagukban, távol a csapat többi tagjától. Egy halvány mosolyra azért futotta, amikor megláttam, hogy a csuklyás lovag bizony nem találja őket, mást aligha kereshetett volna, s az, hogy Szophie még az ő társaságát sem kívánta, valamelyest megnyugtatott. Anat ölelését vidáman, Peter pusziját a szokatlan önbizalma miatt kissé csodálkozva viszonoztam, szemüvegben egészen máshogy nézett ki. Közben Miri is belekezdett a beszédébe, majd Raven folytatta a taktikát, Alex integetett, én pedig csakazértsem sétáltam oda hozzá, majd ő jön, ha akar. Egyszóval történt egy-két furcsaság, és az idő előrehaladtával azon vettem észre magam, hogy nem is igazán görcsölök rá a boss információira, helyette inkább a csapattagokon járatom a tekintetem, különösebb ok nélkül. Ritának viszont örültem. Régóta nem láttam már, így ő volt az, akihez odamentem, bár egy „örülök, hogy itt vagy” és egy „sok sikert” –en kívül így hirtelenjében nem tudtam mit mondani neki, fogalmam sem volt, mi járhat a fejében. Yuichit nem zavartam, úgy tűnt Ayanival jól megvannak, Yurihime is elbeszélgetett Peterrel, így jobbára a kaszttársam mellett vártam végig a taktikát, már ekkor elővéve a Katanát, hogy ő is mindent halljon. És amikor kellett, berohantam én is, hogy megmérkőzzünk ezzel a növénykével. Őszintén? Kezdett egyre könnyebbé válni a szinttisztítás, és ez rányomta bélyegét a hozzáállásomra is. Hogy jó vagy rossz irányba-e, az majd kiderül.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Jan. 11 2014, 17:42

Hehh… megint egy boss, de nem valami bíztató, még abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet elmennem…. kíváncsiságból vásároltam infót a besúgótól, hogy legyen valami fogalmam arról, hogy mégis miféle szörnyeteggel szállunk majd szembe Reginald-al, de nagyot kellett csalódjak. Az infóim alapján arra következtetek, hogy a gyengébbek közé tartozik a 14. boss. Nekem nem sok kedvem van menni már, de Regi-vel nem tudok mit kezdeni, ő továbbra is szeret harcolni, legyen az ellenfele harmatgyenge vagy kihívást jelentő, neki mindegy, én azonban már más véleményen vagyok….
Szokás szerint kések egy kicsit, ez van, ha nincs meg a kellő motiváció. Regi is hiába hívja fel rá a figyelmem, hogy nem ártana kicsit jobban szedni a lábam, egyszerűen nem megy. Amúgy is mindegy nem? Ideéretünk, itt vagyunk, nem maradunk le semmiről, még ha pár perccel később is érkezünk, akkor sem. Zsebre vágott kézzel, komótosan sétálok petem mögött, aki fel van tüzelve… talán túlságosan is
~ Lecsapom… szétszedem… kinyírom ~.~ ~ Kész, már teljesen beleéli magát, nincs visszaút. Meg sem áll, hogy meghallgassa az infókat, azok őt nem érdeklik, helyette egyenesen a boss termének kapuja felé tart, ő már be szeretne menni. Én azért le vagyok maradva tőle rendesen, meghallgatom az információkat…. Mit ne mondjak… ettől nem vágom magam hanyatt… Én is elindulok a kapu felé, csak jóval lassabban, nagyokat ásítozva, és egy két sóhaj is belefér..
- Tsumaranai….. – Mikor elhaladok a mostani szervező mellett, elküldöm neki az infókat, amik semmire sem jók, nekem meg nem kellenek, hát legyen az övé, engem egyáltalán nem érdekel, mit kezd vele. Sétálok tovább, és pár gombnyomással magamra öltöm páncélom, fegyverem, szóval a harci felszerelésemet, majd amint elérek a kapuhoz, én magam nyitok be, pontosabban rúgom be a lábammal, ha nem teszi ezt meg előttem senki. Ha a kapu nyitva, Reginald beviharzik és kelletlenül követem én is…

by **Kincaid** Szomb. Jan. 11 2014, 18:02

Hát csak úgy tűnt, hogy itt vagyok most is, és ezen semmi nem változtatott olyan mértékben, hogy azt lehessen mondani: nem vagyok itt. Mert én megfellebbezhetetlenül itt voltam! Elégszer elmondtam már? Mármint, hogy én is itt vagyok…
Láthatóan ezt muszáj volt kimondani, különben nem lett volna triviális. Merthogy a jelenlétemnek igazán nem volt történetfordító hatása. Egyelőre! Lehet még máshogy is. Nem mintha én nagyon akarnám, hogy képben legyek, azt meg aztán főleg nem, hogy útban, de aztán a fene se tudja, hogy mi lesz ezzel az egésszel. Fejben máshol jártam. Szerettem volna teljes biztonságban lenni, mondjuk nem túl sok csapattárssal, és minél alacsonyabb szintűekkel, kevéske kis páncélban – ha úgy tetszik: ágról szakadtakkal –, és ráérősen gyakni valahol. Kicsi pénz, kicsi energiaráfordításért, minimális exp, de azért mégiscsak valami. Éppen egy ilyet terveztem meg, miközben szónoklatok csattantak… meg talán csókok is? Csak fél szemmel figyeltem arrafelé. Lemaradtam az „eksönről”. Jó nekik – állapítottam meg bús komorságomban, és tegyük hozzá: teljes magányomban, majd mintha csak egy ágyban feküdnék, és nem sziklafalnak dőlnék, másik oldalamra fordultam.
Egy sapkával több volt rajtam, mint eddig bármikor, így elmondhattam, hogy külsőleg is kis fejlődést mutatok a többiek felé. Talán így hihetőbb, hogy éppen hogy tudom csak tartani velük a szintet. Gyorsaságom még mindig a béka segge alatt van, így bár életem rengeteg, ütéseim pedig elvileg elég zúzósak, mégis gyenge vagyok hozzájuk képest. Vagánykodnak a jó kis cuccaikban. Nem mintha nem irigyelném tőlük… Mármint nem mintha irigyelném tőlük. A fene! Hát persze, hogy irigylem tőlük! De inkább a magasabb szintek, mint a jobb cuccok – jutok dűlőre magammal kapcsolatban.
Friss elhatározásomat meglovagolva kapom elő kardomat. Bármi is vár minket a túloldalon, lássa ő a kárát annak, hogy ott van!

by **Kazuma** Szomb. Jan. 11 2014, 20:25

Ma sem történt semmi különös. Megkaptam az infót az újabb bossról és elindultam. Ennyiben össze is tudnám foglalni. Nyugis tempóban haladtam a késemet dobálgatva a levegőbe majd elkapva. Nem siettem túlzottan. Tudtam, hogy késni fogok a kiszabott időhöz képest, de kételkedtem benne, hogy lemaradnék bármiről is. Először még úgyis lefutják a szokásos köröket üdvözlik egymást, és csak aztán kezdenek el tárgyalni róla, hogy talán be is kéne menni.
Így végül meg is érkeztem a kés pedig szépen pihent a helyén, hogy aztán egy pillanat alatt ismét a kezembe kerüljön ölésre készen. Körbenézve nagyjából csak azokat az arcokat láttam, akiket már megszoktam. Illetve volt egy arc, amit hiányoltam. Nem voltam benne biztos, hogy mi az oka de Szophie úgy látszik ezúttal nem jött el, bár lehet, hogy ő is csak késik. Szépen odasétáltam a többiekhez bár még nem túl közel nehogy véletlenül kényelmetlenül érezzék magukat. Elégedett voltam a legutóbbi teljesítményemmel bár kicsit nehézkesen adta meg magát a boss, de végül sikerült leütnöm. Én voltam az első, aki a terembe lépett és én voltam az utolsó, aki lesújtott a farkasra szépen keretbe foglalva a harcot. A fáradozásaim eredménye pedig szépen elfoglalta helyét a felszerelésemben.
A megbeszélés közepére értem oda de annyi világos volt a számomra hogy ez a boss már veszélyesebb lehet az előzőnél annak ellenére, hogy csak egy zöldség. Abban azonban nem kételkedem, hogy ezt is elintézzük majd. Ezek után megvártam, míg befejezik, és az ajtónál szépen besoroltam a csapat elejére Anatole mellé.
– Sok sikert kovács. - morogtam oda neki, majd elstartoltam.

by **RenAi** Szomb. Jan. 11 2014, 21:44

Yeee és íme ez a nap is elérkezett, a tizennegyedik boss épp arra vár hogy pár… természetesen véletlenül és cseppet sem ártó szándékkal felé, arra készül hogy jól popónrúgja és megnyithassuk a következő szintet. Igaz az elmúlt napokban, hetekben viszább eset picit a lelkesedésem, de valami megmoccant bennem. Véget vetek a lustaságomnak és úgy döntöttem hogy amennyi küldetést és kalandot csak tudok elvállalok, és csinálom ezeket kifulladásig. Igaz még mindig a toppban vagyok, de ezt nem magamnak köszönhetem, és nincs ez így jól. Nem a legnagyobb szintű akarok lenni és nem is a legerősebb vagy épp a legtöbb élettel bíró, nem vágyok nevekre és rangokra… szimplán csak játszani akarok! És ez volt az amit elfelejtettem, a nyakamra nőttek a saját magam választott feladatok, kihívások… már csak fárasztó munka volt és nem szórakoztató kihívás. Sok dolgon már nem változtathatok, így megteszem az egyetlen lépést amit még meg tudok. Ha a megtörtént és elmulasztott eseményeket már nem is tudom visszacsinálni, de nem adok esélyt arra hogy ismét kicsússzon a kezemből az irányítás. *Nagyot sóhajt* Lépteim szelik a talajt, és tőlem nem túl megszokottan ki is kerülöm a földből kiálló gyökereket így nem taknyoltam még el a mai nap folyamán. Nem soká megérkezek, szinte már látom is a kazamata ajtaját mikor kiérek az erdőből. Még szerencse hogy már megtanultam a térkép használatát, bár ahogy nézem így is elkéstem kissé. A többiek már mind összegyűltek, és én oda siettem hozzájuk. Miri monológját megmosolyogtam, majd elkezdtem figyelgetni az embereket. Ritát pillantottam meg és oda is szökeltem hozzá hogy kifejezzem örömömet és köszönjek neki. Sokan voltunk most is, és ha már így nézzük lassan egy teljes banda áll össze fix tagokkal. Legalábbis mindig hasonló a felállás.Ki-kihajolgatva és megkerülve pár embert kerestem még valakit, de szomorú szemekkel tértem vissza Ritához, főleg hogy láttam hogy egyesek milyen jól elvoltak. Volt pár fura tag is… akit már régebben kiszemeltem hogy valami úton módon megismerjem, de még nem esett alkalmam a leszólításukra. Hogy is esne? Ez nem a megfelelő pillanat bár tény hogy itt mutatja meg az ember az igazi mivoltját, de úgy ám. Szemügyre vettem a füvet… én nem voltam a kettővel ezelőtti bosson így nekem ez újdonság lesz. Kicsit aggódok hogy tudom-e hozni majd azt amit szeretnék, de ha figyelek és bele adok mindent akkor nincs lehetetlen, talán még számomra sem. :3

by **Mirika** Szomb. Jan. 11 2014, 21:56

A szokottnál nagyobb volt a sürgés-forgás, amit természetesen annak tudtam, hogy én szervezem ezt a harcot. Igaz, a stratégia felállítása még hátra volt, de örömmel láttam a kialakuló felszabadult trécselést, úgy éreztem, egy ilyen csapat mellett semmi gond nem lehet :3 Hihi, és még Pete is viselte a napszemcsit, egészen másképpen festett benne, meg amúgy is. Tiszta magabiztos volt, tetszetős kisugárzással. Lehet Alexnek is csak egy ilyen kell, és akkor megembereli magát Razz

- Remélem hasznát veszed. Határozottan jól áll :3 - mosolyogtam rá a máskor jámbor srácra, és még egy kacsintást is megengedtem magamnak vele szemben, mielőtt tovább haladtam volna. Pár arc láttán mondjuk átsuhant egy kisebb kedvetlenség rajtam, de nem hagytam, hogy úrrá legyen rajtam bármilyen érzelem. Egy tíz bossharccal ezelőtt még könnyen elragadt a kedvem, most viszont sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, hála Anatnak. Csak ne lenne ez a szörnyű titkolózása, azok után, amit Karácsonykor mondott, ezt vehetném sértésnek is Rolling Eyes

- Így is tudja mindenki, baka Senki se fog rossz szemmel nézni rád, nyugi :3 - súgtam a fülébe, majd finoman sípcsonton rúgtam és mentem is tovább, hiába szerettem volna mellette maradni. Más dolgom volt, az viszont jól esett, hogy megtanulta a nevem, lendületet adott.
- Még állunk, semmi sem omlott össze - vetettem oda Judynak így menet közben, de persze egy pillanatra megálltam, nem akartam, hogy csak úgy foghegyről odanyomjak valamit, és ne is köszönjek neki normálisan. Elvégre nem haragszom rá, vagy mi :3

// innentől taktika //

Kis beszédem után aztán végül az egyik új arteses fiú lépett elő, cipőjében az infókkal. Néhány pillanatra magamba mélyedtem, lejátszottam magamban az eshetőségeket, és kicsit elfehéredtem. Ha páratlanul vagyunk, akkor Tenglo szép sorban lehúzgál a föld alá mindenkit és lesz egy hullám, amikor senki sem fog tudni támadni pale

- Hmm... remélem tényleg csak támadni nem fogunk tudni, és a potijainkat és a képességeinket használhatjuk. Hányan vagyunk, hadd számoljam meg! - emeltem fel a hangom, hogy mindenki hallja és akkor talán nyugton maradnak egy pár pillanatra, míg kisilabizálom a létszámot. Ren azonban mit sem törődve vele indult el, de elhaladva mellettem átküldött egy üzenetet, ami miatt abbahagytam a népszámlálást. Mondjuk nem számítottam sok jóra, de kellemesen csalódtam. Infók voltak benne, nem is akármilyenek.
- Aha... Tenglo normál sebzése tíz, páncélja pedig nincs, tehát a létszám miatt 3200 HP-t kell róla levernünk. Viszont ha valakit a föld alá fog húzni, az semmiképp se vegye magára a boss sebzését, akit fogva tart, azt duplán sebzi! Nem lesz switchlánc, kérem a tankokat, hogy aki a felszínen marad, az fogja a bosst, a healerek, tehát Ayani és Yuri-chan pedig álljanak készenlétben és pótolják a tankok életét! Ha kell switcheljünk rájuk! - mosolyodtam el, az eddigi tehetetlenségből hirtelen sikerült összekaparni valami épkézláb tervet. Ha páratlanul leszünk, arra viszont ki kell találnom valamit, talán switchekkel kijátszható Tenglo képessége.
- Raven-kun, Ren, köszönöm az infókat, sokat segítettetek :3 - hajoltam meg feléjük, majd jeleztem, hogy indulhatunk Hosszú harc várt reánk így, bár 3200 HP az nem olyan vészes. Kivéve, ha a növényke gyors lesz. Akkor problémásabb az eset :/

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jan. 12 2014, 01:03

Ahogy kinyílt az ajtó egy szép nagy mezőt láttok fákkal körbevéve, tele színes virágokkal, majd a mező közepén a következő boss áll: Tenglo

Képe:

Kazuma (Sebzés: 27/kés, minden 6. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött)
Kazuma
Kazuma
Kazuma
Boss
Ryuninji Ren (Sebzés: 6, pet sebzés: 44, minden 5. körében pihen, támadáshoz, spechez nem kell dobnia)
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Boss
Mirika (Sebzés: 34/kés, minden 5. körében pihen, támadáshoz, spechez nem kell dobnia)
Mirika
Mirika
Mirika
Boss
Anatole Saito (Sebzés: Z76, S83, P90, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Anatole Saito
Anatole Saito
Anatole Saito
Boss
Hinari (Sebzés: 38, minden 5. körében pihen, támadáshoz és spechez nem kell dobnia)
Hinari
Hinari
Hinari
Boss
Halász Alex (Sebzés: Z55, S60, P65, minden 6. körében pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, spechez 3 vagy afölött kell dobnia)
Halász Alex
Halász Alex
Boss
Hayashi Yuichi (Sebzés: 30, minden 4. körében pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Boss
Szophie (Sebzés: 3, pet sebzés: 38, minden 6. körében sebez, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 3 vagy afölött kell dobnia)
Szophie
Szophie
Boss
Raven (Sebzés: 24, minden 6. körében sebez, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 3 vagy afölött kell dobnia)
Raven
Raven
Boss
Rita Hanami (Sebzés: 54, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Rita Hanami
Rita Hanami
Boss
Peter Worker (Sebzés: 9, pet sebzés: 21, minden 6. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Peter Worker
Peter Worker
Boss
Koshitsu Esutel (Sebzés: 38, minden 5. körében pihen, támadáshoz és spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Koshitsu Esutel
Boss
Kincaid (Sebzés: 33, minden 4. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 3 vagy afölött kell dobnia)
Kincaid
Boss
Kusumi Ayani (Sebzés: 3, pet sebzés: 26, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Kusumi Ayani
Boss
Judy Noxia (Sebzés: 19/kés, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 3 vagy afölött kell dobnia)
Judy Noxia
Boss
Yurihime (Sebzés: 30, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Yurihime
Boss
RenAi (Sebzés: 23, minden 5. körében pihen, támadáshoz és spechez nem kell dobnia)
RenAi
Boss
Tachibana Makoto (Sebzés: 28, minden 5. körében pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)

Boss: teljes HP
--------
Kazuma: 110 HP, 20 páncél
Ryuninji Ren: 150 HP, 35 páncél
Mirika: 120 HP, 20 páncél
Anatole Saito: 165 HP, 12 páncél
Hinari: 150 HP, 35 páncél
Halász Alex: 100 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 28 páncél
Szophie: 130 HP, 40 páncél
Raven: 145 HP, 94 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 15 páncél
Peter Worker: 170 HP, 40 páncél
Koshitsu Esutel: 130 HP, 39 páncél
Kincaid: 165 HP, 17 páncél
Kusumi Ayani: 165 HP, 38 páncél
Judy Noxia: 90 HP, 35 páncél
Yurihime: 80 HP, 43 páncél
RenAi: 225 HP, 60 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 82 páncél

by **Kazuma** Vas. Jan. 12 2014, 04:21

Rohantam a nagyra nőtt gaz felé késemet megpörgetve, hogy eleven fűnyíróként begyűjtsem a következő trófeámat.

//216 sebzés a bossba//

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jan. 12 2014, 10:56

A boss 10-et sebez Kazumára.

A boss készülődik. (1/2)

Boss: -216 HP, zöld
--------
Kazuma: 110 HP, 10 páncél
Ryuninji Ren: 150 HP, 35 páncél
Mirika: 120 HP, 20 páncél
Anatole Saito: 165 HP, 12 páncél
Hinari: 150 HP, 35 páncél
Halász Alex: 100 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 28 páncél
Szophie: 130 HP, 40 páncél
Raven: 145 HP, 94 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 15 páncél
Peter Worker: 170 HP, 40 páncél
Koshitsu Esutel: 130 HP, 39 páncél
Kincaid: 165 HP, 17 páncél
Kusumi Ayani: 165 HP, 38 páncél
Judy Noxia: 90 HP, 35 páncél
Yurihime: 80 HP, 43 páncél
RenAi: 225 HP, 60 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 82 páncél

by **Ryuninji Ren** Vas. Jan. 12 2014, 16:45

A kapu nyitva, nincs más hátra, mint beözönleni. Reginald előre, full motivált, nincs mit tenni, meg engem nem is zavar igazán. A boss nem annyira ronda, mint a többi, egész tűrhető egy növényhez képest. Annál a pókos bossnál tuti szebb.
Mire odaérek Regi már bőszen karmolássza ammm.. mi ez? Mindegy... zöldség és kész... Nem tehetek mást, mint én is rácsapok párat, bár kedvem az nem sok van ehhez... egyelőre semmi érdekes.
- Tsumaranai - sóhajtozok

// sebzés: 200 //

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jan. 12 2014, 16:50

A boss lerántja Kazumát a föld alá.

A boss 20-at sebez Kazumára

Boss: -416 HP, zöld
--------
Kazuma: 100 HP (Nem tud támadni)
Ryuninji Ren: 150 HP, 35 páncél
Mirika: 120 HP, 20 páncél
Anatole Saito: 165 HP, 12 páncél
Hinari: 150 HP, 35 páncél
Halász Alex: 100 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 28 páncél
Szophie: 130 HP, 40 páncél
Raven: 145 HP, 94 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 15 páncél
Peter Worker: 170 HP, 40 páncél
Koshitsu Esutel: 130 HP, 39 páncél
Kincaid: 165 HP, 17 páncél
Kusumi Ayani: 165 HP, 38 páncél
Judy Noxia: 90 HP, 35 páncél
Yurihime: 80 HP, 43 páncél
RenAi: 225 HP, 60 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 82 páncél

by Ajánlott tartalom

[14. boss]

[14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]

Re: [14. boss]