[14. boss]

Hát persze, hogy nagy bajban lenne most, ha nem váltottam volna le, és hagytam volna, hogy duplákat sebezzen belé a boss - na nem mintha így nem lettünk volna bajban. Aggódva néztem körbe, az életcsíkok állását figyeltem, és egyáltalán nem tetszett, hogy sok JL-esnek láthatóan elég kevés pontja volt a staton. Szophiera rámosolyogtam, tudtam ám, hogy ő is be fog jönni, Vezér ki nem hagyná a bossharcot a gazdája miatt. Kellemes meglepetések is értek, például hogy a csapatmunka jobb volt, mint eddig, mindenki hallgatott a kiáltozó Mirikára, aki sorban osztotta a feladatokat, ezzel egyelőre elkerülve, hogy burkok használódjanak. Valaki a nevemet kiáltotta, a lovagsrác volt az, eddig azt se tudtam, hogy ő is itt van. Túlságosan is csöndes, ám úgy tűnt legalább együttműködő, jelen pillanatban. Vagy csak nem akarta, hogy Mirika neki is feladatot adjon? Mindenesetre bólintottam a fiúnak, egy kérdő pillantás a szervezőre, és már támadtam is a növényt.

1 pihikör, majd támadás, 68-as sebzéssel.

- Uguu.. *-* - Lepődtem meg. Az egyik aranyos lányka átadta a körét Miri kérésére. Nem tűnt kihívásnak a feladat, főleg hogy felkészülten jöttem ide. Már vettem is ki a potiont az inventorymból és a magasba dobva egy egyszerű mozdulattal meg is osztottam. És a vörös hóesésben láttam hogy hatásos volt. Megnyugodtam. Szeretek hasznos lenni, főleg hogy Rita-nyannak fogytán volt az élete és mégsem tudtam segíteni neki, bár megnyugvással tapasztaltam hogy Ayani ezt is megtette. A kardom a kezemben, és ugye a buffolással nem végeztem még be a feladatomat... ha csak picit is de legalább megsebzem a bosst.  ˇ^ˇ Ezt elhatároztam. Így támadtam is.

/Egy nagy potion megoszva. (+40Hp) mindenkinek. /

- Neh, csak RenAit ne! - mérgelődök hevesen. Nem olyan jó dolog ám a föld alá süllyedni, igaz én csak pár másodpercig "élvezhettem ki" ennek lehetőségét. - Na ezért most megbüntetleg goni gaz! - S átvéve Himécske támadási lehetőségét, már meg is rohamozom a boss csápját, hogy péppé kalapáljam azt.

Biztos 76-os sebzés + 1 seb az indára, majd pihikör.

- Kyaa~ Nyögtem ki mikor a föld alá lettem rántva... és eme kellemetlen helyzetből akárhogy próbáltam nem tudtam kificánkolni magam. ><" Bosszantó... nem tehetek mást csak várom hogy kivirágozzak? oO Nem akartam elfogadni a tényt hogy mozgás és cselekményképtelen lettem. Gonosz... ez a növény maga a Gonosz. Az egyik férfi hanját hallottam hogy csak engem ne... meglepődtem, de nagyon jól esett. Bár a tényeken már változtatni nem tudok, várom hogy valaki legyakja végre azt a bosst, és amint kievickélek innen felgyógyítsam, vagy buffoljam a népet. o/

/Off. *fejet vakargat* Nos Ai-nak értelem szerűnek tűnt hogy nem tud képit használni mivel ahhoz neki: elő kell hívja az inventoryját, kihalássza belőle a potit... és felhajítja a magasba... ezt a föld alatt mozdulatlan kicsit furcsa... de okés... ajándék lónak nem nézzük a fogát. Felfogtam boss-butítónak... ><"/

Már azt hittem nincs remény... nem bírtam mozogni, pedig kitartóan ficánkoltam. >< Igyekeztem a kezem legalább annyira kiszabadítani hogy a kézfejem tudjam mozgatni. Először csak gyengéden mozgattam előre hátra a kézfejem és az újacskáimat hogy ki tudjam ásni magam mint valami kakondka. Igyekeztem fentebb és fentebb kaparni.. de csak centimétereket haladtam előre és a körmöm is tuti telement földel. QQ Nem láttam hogy mennyi lehet még hátra... a percek viszont teltek. Az egyik hosszú hajú srác biztatott hogy sikerülni fog, én pedig a fiú mondataira felbátorodva, és talán némi súlyemelésnek is köszönhetően, kibukkant a pici kezem egészen az alkarom feléig. Gyorsan előhívtam a menüt, kiválasztottam a rakim... és görgetni kezdtem... gurul...gurul... és megpillantom a potion nevet.. rákatt., de elcsúszott így egy halom édesség borult a fejemre... ><" szépen nézünk ki... főleg hogy megenni sem tudom őket QQ... majd előröl: gurul... guruul... és lassabban guruul, majd megállítom. Ahh, és igen a potionok! Sikeresen rákattintok,  és már meg is jelenik a kezemben a piros nedü, amit ha nem is magasra de feldobok, hogy aktiválódjon a képességem. Időközben hallom az előttem lévő fiú szavait, folytatólagosan... aki az előbb "támogatott" most olyasmit magyaráz hogy mindannyian sokkal tartozunk neki, és megtaposta az egyik fekete hajó fiú fejecskéjét. Ahogy nézem neki volt leginkább lecsúszva az életcsíkja. Nem nézhetem az ilyet tételnéül... >< Nem szeretem azt amikor egy csapatba, csapatbontóként viselkedik bárki is.... és főleg nem vélem úgy hogy tartoznék neki... ><" így simételten, inventory előhív, és egy gyors mozdulattal elő is halásztam a Hinaritól karácsonyra kapott ajándékom >< Egy kalapács. Nem tűnik veszélyesnek, de nézzétek csak? *gonosz mosoly*
- Nem tartozok én neked semmivel! >..<"- Kiáltom el magam, de már lendült is felé a több méteres kalapács ami gombnyomásra nagyobbodik. Igyekeztem eltalálni és ellökni vele, a hosszú hajú fura srácot, a másikról, bár tudtam hogy sebzést nem okoz... de akkor is... >< ezt meg kellett tennem! ><

/Használtam egy nagy potiont. (+40HP)/

//666. post //

Nem sokáig élvezhettem a könnyű találatok után fogyatkozó életcsík látványát, ugyanis egyik pillanatban még két lábbal álltam a talajon a másikban meg már csak a fejem lógott ki belőle. Eleinte nem volt gond. Bekaptam ugyan pár sebzést, de nem kellett csalódnom ugyanis hamarosan érkezett a switch. Minden simán ment, amíg az élete sárgába nem váltott de akkor aztán rohamosan csökkenni kezdett az életem. Rengeteg sebzést szenvedtem el és a többiek csíkjai is gyorsan csökkent. Ám akárhányszor felkészültem volna rá, hogy aktiválódik a burkom az életem mindig megugrott kicsit. És az ide-oda ugráló csíkot figyelve csak remélni tudtam, hogy a healerek bírni fogják az iramot.
Egy idő után mozgásra lettem figyelmes a szemem sarkából és Tachit véltem felfedezni a közeledő alakban. Végül megállapodott a fejemen.
– Ha egyszer kimászok innen, teszek róla, hogy többé ne tudd használni a lábaidat. - morogtam sötéten, hogy talán még ő sem hallotta. Ismét megugrott az életem és túléltem az újabb sebzést. Nem terveztem tovább nézni tétlenül a kis csíkot a fejem felett, hátha egyszer csak elfelejtenek visszatölteni így aktiváltam a képességemet mire megjelent a hasonmásom Tachi mögött. Ügyeltem rá hogy ne vegye észre túl hamar aztán kiadtam a parancsot mire az árnyékom a lábával taszított egyet a lovag hátsó felén reményeim szerint elérve, hogy az szépen hasra essen. Ezek után pedig, magamhoz parancsoltam hogy a szokásos páncélomként megvédjen a következő sebzésektől. Végül Vezér irányába fordítottam a fejem. Támadni a jelenlegi helyzetemben nem tudok, viszont valamit ki akarok próbálni.
– Vezér, támadj! - adtam ki az egyszerű parancsot remélve, hogy a maszkom kellő hatást gyakorol majd rá. Remélem, nem kell ennyivel a vége előtt kiteleportálnom.

//Sikeres képinél +55 HP + a maszkommal megpróbálom Szophie farkasát rávenni, hogy támadjon. Ha sikertelen a képi aktiválás akkor a maszkos próba után kiteleportálok.//