Re: [Küldetés] Viasz Mennyegző

by **Tetsuko Jin** Csüt. Jún. 12 2014, 01:35

Ai-chan túlzott kíváncsisága és merészsége egyáltalán nem lep meg, ahogy a fiú erre történő reakciója sem. Nem szólok közbe, ez az ő dolguk, nekem nincs közöm hozzá, míg el nem fajul a dolog, amit nagyon remélek, hogy nem fog. A kis közjáték után választ kapok a kérdésemre. Túl sok információ nem szerepel benne, lényegében semmilyen. Fogalmunk sincs, hogy mivel van dolgunk és ez módfelett aggasztó. Így készülni sem tudunk rá és megnő az esélye annak, hogy valami váratlan, negatív dolog történik velünk.
- Szörnyű hangok, morgás, visítás és vörös szemek… értettem – nagyjából ennyi az, ami számít, és ez: semmi! A fiú állítása szerint eme ismeretlen lények akkor költöztek be a házba, mikor elhagyták azt egy egész hónapra. Nos, nem próbálom megfejteni az okokat a ház elhagyása, sem a házbiztonság hiánya végett… elvégre ez egy küldetés, egyszerűen így kell lennie. Egy valami azonban nem hagy nyugodni és szöget is ütött a fejemben.

Átlépve az ajtón az egyből becsuklódik és ez elég ahhoz, hogy kedvesem egy rövid időre pánikba essen
- Nem lesz semmi baj – jutalmazom ismét egy buksisimivel, de erre nem igazán van szükség, mert amint meglátja a velünk maradt plüssállatot, rögvest elmúlik minden félelme. A korábban említett hangos sem maradhatnak el, valóban ijesztő, még sosem hallottam ehhez hasonlót, igazán kellemetlen. Ráadásul az egyik ajtó is kigyullad, majd egy tűzgolyó rongálja a berendezést, de nekünk bajunk nem esik.
Elkerekedett szemekkel figyelem a szokatlan és megmagyarázhatatlan eseményeket.
- Hát öhm…. Ez fura – ejtem ki a szavakat halkan, és azon gondolkozom közben, hogy merre tovább.
- Valami nem hagy nyugodni egy ideje abban a kiskölyökben. Ha valóban az a nappali az egyetlen helyiség, amit használni mer, akkor mit keresett korábban egy emelettel feljebb a terasz korlátján? – teszem fel a kérdésem a körülöttem lévőknek.
- Arról nem is beszélve, hogy bezárt minket ide – elképzelhető, hogy túl gyanakvó vagyok vele szemben, de ezúttal jogosnak érzem. Ha csak itt állunk, nem jutunk semmire… pajzsom magam elé emelem és elindulok előre, hogy benyissak az első ajtón…. óvatosan.

by **Kirigaya Suguha** Pént. Jún. 13 2014, 20:24

Határidő: 1 hét
Norika 750 szóval pótolhat.

Tehát Jin belép a mellette levő első ajtón, mely egyszerű fehér fából van, rajta semmilyen dísz nincsen. Az előbb épp oda csusszant be az a kígyó szerű valami, amit Ai-chan észre is vett nem sokkal előbb.
Odabent egy majdnem teljesen üres szoba fogad titeket - valószínűleg a bútorok nagy része már elpixeleződött -, a fal pedig mindenfelé karcolásokkal van tele. Egyedül egy asztal maradt épen, amely a szoba közepén foglal helyet, és hosszú, földig érő lepel takarja. Egy darabig csend van, de ha megközelítitek, visító, magas hang üti meg a fületeket, majd az asztal mozogni kezd, végül pedig felborul, és egy mob bújik elő mögüle.
Feje fölött a Agáma póni név szerepel.

[Küldetés] Viasz Mennyegző - Page 2 Dr_www.kepfeltoltes.hu_

Elég alacsony termetű, alig fél méter magas, és egy méter hosszú kis ló szerű lényről van szó, mely hátáról nagyjából húsz centis tüskék merednek az égbe, és testét néhol mintha pikkelyek fednék. Bizonytalanul méreget titeket, majd prüszköl egyet, de végül nem támad rátok.

by **RenAi** Vas. Jún. 15 2014, 20:20

Ahogy sejtettem, Jin már mormolta is magában a szavakat amik lényegesek. >< Látszott rajta hogy gondolkodott és hogy azon volt hogy segítsünk és eljutsunk a küdi végéig. Ameddig így vagy úgy ugye de el is fogunk. Beléptünk az ajtón, ami nem sokra rá be is csapódott mögöttünk. Majd furcsa morajok és tüzgöm és uhhh >< Vissza akarok menniiii! >< Ordítoztam és ütöttem az ajtót, majd Jin megnyugtatott, sőt kaptam tőle egy buksi simit is. *-* Szinte doromboltam mikor a buksimat simizte, és aggodalmamról teljesen meg is feledkeztem, majd megpillantottam Maci-san-t is. Szegény ott gubbasztott magában a sarokban, és nagyon elhagyattva érezhette magát, így magamhoz is vettem. Jin valamire felfigyelt, majd ki is fejtette a véleményét…
- Uhhh >< Tényleg >< Nekem ez eddig fel sem tűnt….>.> De izéé…. az a kisfiú nem lehet gonosz. Hisz olyan kawaiii és olyan könnyen zavarba jött. A gonoszak nem jönnek könnyen zavarba… vagy igen? Igen? – Néztem tanácstalanul páromra. Nem akarom elhinni hogy tényleg gonosz lenne, és bántani akarna minket.
- Ohhmmm most biztos magányos lehet a macija nélkül odakint… - Sopánkodtam és kapott egy szorongató ölelést a maci-san is.
- Nem akarom hogy rosszul érezzék magukat, lehet Maci-sant is vissza kéne vinni a fiúcskának … - Motyogom.
- Amúgy az is furcsa hogy ez az egész nem értem miként kapcsolódik a küldtésben meghírdetett szövegre….>< - Én esküvői ruhát akartam látni…>< De ezt már nem mondtam ki hangosan.><
- És hogy a kisfiú mondta hogy elbújtatta előlünk a házat és egy piknikező csoportott láttunk helyette… és most a szörnyek….>< Nem érteeem…. túl sok… túl sokk.>< Jin mi lehet az összefüggés?oO - Magyarázom Jin-nek. Majd belépünk egy ajtón ami fura volt. Bútorok alig, csupán egy asztal ami mozgott. oO
- Egy… mozgó asztal? oO – Majd nem sokra rá, kiderült hogy nem is. >< Egy furcsa kis sárkány hapcizott és figyelt kíváncsian, én pedig csillogó szemmel őt. Jin kezébe nyomtam Maci-sant, majd óvatosan megindultam felé, és a jobb kezem előre tartva kezdtem el lassítani a mozgásom, és legugolni elé.
-Cicc, ciii-ciii-ci-cic~ - Kezdtem el szólítgatni és hívogatni mint egy macskát. Hát nah…>< Nem tudjuk hogy hogy csalogassunk sárkánylényt, vagy hibridlényt, de cicát azt tudtam csalogatni és ő olyan volt mint valami nagyobb cicus és törpe sárkány keveréke, aki találkozott egy sünivel is és megtanult tüskéket növeszteni tőe…>< Bár ráfókuszálva a nevére valami póni lehet.
- Jiiin? Hogy csalogatjuk a pónkat? Mit kell nekik mondani? - Majd eszembe jutott hogy a pónik szeretik a kockacukrot, így előhalásztam a zsebemből egy minyont... cukor helyett megteszi. ><

by **Tetsuko Jin** Pént. Jún. 20 2014, 12:39

Minimális gondolkodási idő után, úgy döntök, hogy megosztom gondolataim a jelenlévőkkel, miszerint egy ideje már gyanakodom erre a neveletlen fiatalemberre. Az állításai és az, amit a szemem látott ne egyeznek, ez kis aggodalomra ad okot. Ai-chan természetesen próbálja védeni a fiút. Minden bizonnyal még mindig nem képes külön kezelni az e világ alkotta embereket és a valódiakat. Holott az egyik valóban érző lény, míg a másik csak program. Nem ugyan az a kettő…
- Egy szóval sem mondtam, hogy gonosz – felelem mosolyogva.
- Ellenben maga a küldetés lehet, hogy az. Különben is: miért hagyná itt a Maciját velünk, mikor alig akart megválni tőle korábban? Továbbá ahhoz, hogy segítsünk neki miért kellett bezárnia minket? – kérdezem, de inkább magamtól, mintsem a többiektől.
- Sokkal inkább tűnik ez csapdának, mint egy simaküldetésnek. – Töprengéssel nem jutunk semmire, így ötlet és információ hiányában benyitok az első szobába, ami a közelünkben van.
A szoba majdnem teljesen üres, csupán egy asztal van a szoba közepén letakarva valami lepellel. Itt sem jobb a helyzet, mint a folyosón… valakik vagy valamik nagyon elengedhették itt magukat. Mikor épp fordulnék vissza, hogy leellenőrizzem a következő helységet , fülsüketítő hangzavar csapja meg a fülem, majd az asztal is, mintha életre kelne, mozogni kezd. Ez még engem is meg tud lepni egy pillanatra, azután eszembe jut, hol is vagyok… egy furcsaságokkal teli világban.
Végül az asztal alól előkerül a tettes…egy mob, ami leginkább egy lóra hasonlít. Külső jellemzői ragadozóra emlékeztetnek… éles agyarak, hosszú tüskék. Vigyáznunk kell vele, nem tudhatjuk mennyire erős ez a mob. ai-chan hozza a formáját és ciceg a póninak… meg is nevettet vele egy kicsit. Szerencsénkre nem veszi zokon s nem támad ránk, de ettől még nem tudom, hogy mit kellene kezdenünk vele.
- Nem tudom Ai-chan. Még nem volt dolgom igazi pónilóval, ilyennel végképp nem. Talán mutasd be a macinak – ötlet híján… majd a ház urai közül az egyik rendezkedik….így illene.
- Egyébként…. pontosan mi a küldetésünk?

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Jún. 26 2014, 17:00

*Felsóhajt* Hát akkor.. Norika 1000 szóval pótolhat. (A végén kisregény lesz.>.<)
Határidő: 1 hét/kör

Norika úgy tűnik, hallgatag. Vagy csak nincs is a teremben veletek? Hát akkor hol van? Úgy tűnik, őt inkább egy másik ajtóra volt kíváncsi.. (Nori, ha visszatérsz, írj nekem egy PÜ-t, kérlek és akkor megírom neked, mi is történt a mögött a másik ajtó mögött veled, és miért is arra mentél.)
Nori eltűnése lehet az egyik dolog, amit felfedezhettek. A másik pedig, hogy a falon nyílik egy ajtó, habár szinte alig lehet kivenni az alakját. Ugyanakkor nincs is szükség arra, hogy észrevegyétek, mivel a következő pillanatban hirtelen kigyullad, majd elpixeleződik. A "paci" nem megy oda Aihoz és Jin-hez, hanem bizonytalanul méregeti őket egészen idáig, ám amikor meglátja a tüzet, hirtelen megint azt a szörcsögő vijjogó furcsa hangot adja ki, majd elszelel Ai-chan mögött a nyitott ajtón át. A másik teremből egy << Tűz póni >> lép ki elétek.

Spoiler:

Ő már korántsem tűnik annyira veszélytelennek, mint az előző. Amint meglát titeket, rögtön egy tűzgolyót lövell felétek, ami ugyan nem talál, de jól láthatóan készül elsütni egy következőt is. Választhattok, vagy szembeszálltok vele, vagy elfuttok.
Maci szája közben hirtelen mintha megmozdult volna egy csöppet.. Lehet, hogy csak ti képzelitek ezt be, de most mintha mosolyogna, ellenben eddig végig komor arckifejezése volt.

[Ez is egy béna mesélés lett, sajnálom.>.< Ha nem megy a 250 szó, akkor most nem megy, nem is kell... Ha mégis megy, akkor azt úgy fogom számolni.
Ígérem, hamarosan felpörgetem az eseményeket, és visszatérünk azokra a menyasszonyokra..]

by **RenAi** Csüt. Júl. 03 2014, 01:31

Bizonytalanul álltam a dolgok előtt, még akkor is ha mindezt nem igazán akartam mutatni. Főleg nem Jin előtt. Alig telt el pár perc és Norika máris eltűnt mellőlünk, nem szólt, vagyis nem hallottam mást csupán egy másik ajtó csukódását. Aggódva néztem vissza a vállam fölött, hisz nem jó dolog elkószálni és különvállni. Igen, az a legrosszabb, legalábbis a horrorfilmek tanulsága szerint. Majd Jin elmondja miként vélekedik a dologról. Igaz, hogy igaza van… mégsem gondolom az hogy a kisfiú gonosz lenne. Amit persze gyorsan meg is magyaráz, kedvesen és türelmesen.
- Nem tudom, talán azért hogy vigyázzon ránk Maci. – Öleltem magamhoz.
- Vagy lehet hogy nem is akarta velünk hagyni, Ő is jönni akart, de az ajtó hamarabb becsukódott hogy ide tudjon jönni… és lehet Maci gyorsabb volt… bár tudom hogy butaság de nah…>< Ő maci és egy kisfiú, nem akarhatnak rosszat…- Magyarázkodom.
- Igen, lehet tényleg csapda, de akkor mi egyenest a közepénben vagyunk… és ez lehet nem is olyan rossz dolog. – Mondom párocskámnak.
- Etooo... nem igazán emlékszem pontosan... Valami arany színű ház, meg esküvő... de nem tudom...- Majd a furcsa szobában körülnézve hamarosan felfedeztünk egy megfázott tűzpónit, amit eleinte mindennek néztem csak annak nem. Nem tudtam hogy hívjam oda magamhoz hogy megsímogathassam, de Jin adott egy remek ötletet.
- Maci-kun Ő Póni-sama. És Póni-sama Ő itt Ma… - Mire befejezném egy fura ajtó nyílik vagy mit csinál és a póni csak úgy átszalad rajta. oO
- Hehh? – Meglepődtem, hisz még kezet sem fogtak, és Póni-sama úgy távozott mintha elijesztetük volna, de mi még csak hasonlót sem tettünk. Nem kellett sok idő, egy tűzgojó röppent megint, majd megjelent az is aki mindezeket „gyártja”…
- Lehet az anyukája? Vaaagy a nagytesója?... – Akad meg a szemem a teremtményen.
- Neki valahogy már nem is akarom bemutatni… - Rejtettem Maci-kunt a hátam alá.
- Szerinted? Mit kéne tennünk? Nem akar ránk támadni, hisz akkor már megtette volna… inkább csak félti a területét… azt hiszem…>.> - Hát igen, az ilyenekben sosem voltam igazán jó.
- De nem hiszem hogy átakar majd minket engedni ahhoz a fura ajtóhoz… - Magyarázom, vagyis inkább hangosan gondolkodok. Belemarkoltam Jin karjába miközben az arcát fürkésztem miként fog dönteni.

by **Tetsuko Jin** Szer. Júl. 09 2014, 18:43

Egy ideje ne érkezik válasz Norika-santól, ennek az okára is fény derül. Már nincs velünk. Felettébb nagy butaság elkószálni egyedül egy ismeretlen, furcsaságokkal teli házban… A lehető legrosszabb döntést hozta, amit jelen pillanatban csak lehetett….
Időközben megosztom aggályaimat a fiúval és a plüssmacival kapcsolatban Ai-channal. Túl sok dolog szól ellenük, több mint mellettük, ezért érthető a gyanakvásom. kedvesem természetesen védeni próbálja azt a kettőt, ezért nem haragszom rá. Csupán túl naiv még és képtelen különbséget tenni egyes dolgok között. Mindaddig nincs ezzel semmi probléma, míg nem történik valami baj emiatt… Remélem, sosem kerül sor arra.
- Kötve hiszem, hogy ekkora erővel rendelkezne egy egyszerű plüssállat, de nem lehet kizárni – ennek ellenére fokozottan figyelem a pónit, és őt is egyaránt. Az ember sosem lehet elég óvatos, jobb félni, mint megijedni.
- Érdekesnek találnám, ha a saját házában ne tudná kinyitni és bezárni az ajtókat. A fiú azt mondta, hogy nem meri használni a többi helyiséget, nem azt, hogy nem tudja – minden bizonnyal ki tudná nyitni az ajtót, amennyiben szándékában állna, elvégre ez az ő otthona, és a macié, mivel többes számot használt mindig, mintha élne… és valóban, magam is szemtanúja voltam, mikor belekortyolt egy csésze teába.
Míg én elmélkedem, az események felgyorsulnak. Egy újabb ajtó, majd lángok és a fülsüketítő visítás. A jámbor póni elszalad, de helyette egy újabb teremtmény jelenik meg előttünk, mely már korántsem oly barátságos, mint az előző. Egyből támadást indít ellenünk, szerencsékre elvéti, így nem sérül meg egyikőnk sem.
- Ez is egy lehetőség – lehet az édesanyja, vagy testvére, ez nekünk most nem számít, más problémákkal kell szembenéznünk.
- Ai-chan?! – nézek rá meglepetten.
- Szerinted a korábbi tűzgolyó mi volt, ha nem támadás? – hangomban nincs gúny, eszembe sem jutna, azonban lehet, hogy ő észrevett valamit, amit én nem.
- Mindenesetre… gome Ai-chan – mondom és kikapom a macit a kezéből és a lángoló póni elé dobom. Érdekel mi fog történni és közben készülök a menekülésre is a kedvesemmel egyetemben, ha minden balul sülne el… Kezét megragadom és nem engedem a plüssmacihoz, amennyiben oda akarna hozzá szaladni.

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Júl. 21 2014, 21:36

Norika 1250 szó.. (minek írom én ezt még ide? Rolling Eyes

)

Miután Jin eldobja a plüssmacit, az események hirtelen felgyorsulnak. A medve megmozdul, majd rettenetes sebességgel rátámad a póni mobra, rögtön két csapással, mire az teljesen elpusztul. A következő pillanatban pedig hirtelen fényes kis csillámokat kezdetek látni, melyek egyre jobban körbevesznek titeket, míg végül nem láttok már mást, mind csak azokat. Viszont pár másodperc múlva tisztulni kezd a látásotok, ám addigra teljesen más helyen találjátok magatokat, mint ahol eddig voltatok. Egy hatalmas szoba, melynek szélein női alakokat láttok, mind menyasszonyi ruhában, arcán megfagyott sikollyal. Nem mozdulnak, ám fejük fölött indikátor díszeleg. A folyosó végén két szék. Az egyik, dísztelenebben foglal helye a fiú, akivel előtte is találkoztatok. A másik üres. Maci közvetlen előttetek áll, és titeket méreget.
- Szép, szép.. - szólal meg mély, tipikusan mackós, dörmögő hangon, miközben tetőtől talpig végigmér titeket. Ahogy végignéztek magatokon, azt vehetitek észre, hogy hosszú, hófehér esküvői ruha van rajtatok, még fátyolban sem szenvedtek hiányt, habár az nem lóg az arcotokba. A hajatok is szépen meg van csinálva - még Jiné is. - és fehér rózsa díszíti.
Egy-egy menyasszony mellett feltűnik néha-néha néhány előbb látott Agáma póni is.

by **RenAi** Szer. Júl. 23 2014, 16:26

Jól tudtam hogy igaza van Jinnek… mégis ellenkeztem vele. Nem azért mert jó érzés lett volna ellenére tenni, inkább azért mert nem akartam elhinni, nem tudtam elképzelni hogy az a cuki fiúcska ártó szándékkal lene felénk. Bár tény hogy az érvek ellene szólnak, mégsem akarom elhinni hogy egy kisfiú képes lenne ilyesféle gonoszságokra… Akik körmönfont csapdájába csalogatna minket, és mi lennénk a pókhálóba ragadt álldozatok ő és a maci meg a gonosz pókocska. ~Brrrr, bele is borzongok.>.> Mégis Jinnel folytatott civakodásban egyértelműen ő kerekedik felül, elvégre igaza van… és ezt én is tudom… valahol mélyen, épp csak képtelen vagyok elfogadni.

- Igazad van… de akkor sem akarom elhinni…elfogadni… - Jelentem ki, megadva magam mégis magamhoz szorítom a macikát. Majd megjelenik a póni nagy tesója vagy anyukája is..
- De szerintem nem akart minket eltalálni… - Mondtam válaszul, csupán figyelmeztetett minket. Majd azon kapom magam hogy Jin hirtelen felém nyúl, bocsánatot kér, majd kitpi a kezemből a macit.
- Neee! – És nyúlok utána, de Jin visszatart, nem ereszt. Majd meglepetten figyelem az eseményeket. oO Hirtelen nem tudtam hogy ami történt az jó vagy rossz dolog volt-e, de erre túl sok időm nem is volt elmélkedni, hisz furcsa csillámos fény terített be minket, ilyedten bújtam oda Jinhez, majd amikor kitisztult minden megváltozott… A szorításból nem engedtem még egy ideig. Kellett némi idő mire felfogtam mit látok… Tekintetem csakis Jin-t pásztázta, majd saját magam mértem fel, de mindezek után visszapillantottam a páromra, és az igazat megvallva egyszerre fogott el rajongás és nevető görcs. *-* Tetszett amit láttam, és gyorsan a menümben kezdtm el kutatni a kristályok között…>< De nem találtam…. >.> Nincs nálam fotókristály. T.T
- Van nálad fotókristály? – Kérdezem, miközben kutattam tovább. Ügyet sem vetve a macira és a fiúcskára. Akkor tűnt fel hogy ők is itt vannak mikor a Maci megszólalt.
- Ohh, hát jól vagytok. Örülök. ^^ - Mondtam, majd rájuk mosolyogtam.
- Öhhhmmm, amúgy most mi is folyik itt konkrétan? – Nézek rájuk, majd Jin-re felváltva.

by **Tetsuko Jin** Csüt. Aug. 14 2014, 18:08

Ai-chan az érveim ellenére sem képes rosszat feltételezni a fiúról és kis plüssmackójáról, aki most velünk van, holott számomra szinte elválaszthatatlannak tűntek rövid beszélgetésünk alatt. Ahogy egyre többet foglalkozom eme témával, úgy lesz gyanúsabb a fiú és társa, főleg annak megmagyarázhatatlan furcsaságai, pedig egy egyszerű plüssnek néz ki…
Az előző pónival nem volt különösebb problémánk, csupán megijedtünk egymástól, nem több. Egyikünk sem mutatott harc iránta hajlandóságot, nem történt támadás, ellenben a mostani jószág jóval agresszívabbnak mutatkozik. Támadást indít ellenünk, és annak ellenére, hogy célt téveszt, ez nem nevezném kedves gesztusnak. Én és a párom lovagok vagyunk, a támadóerőnk elhanyagolható, a védelem a mi szakterületünk nem mások sebzése, ezért hírtelen ötlettől vezérelve kapom ki Ai-chan kezéből a plüssmackót és dobom oda prédául a vérmes állatnak. Kedvesem próbál közbelépni, de nem engedem meg, túl veszélyes, arról nem is beszélve, hogy effélét ne tegyen meg egy könnyen pótolható játékszerért.
Ami ezután következik, arra nem számítottam. Gondoltam, hogy történik valami, a maci felfedi kilétét, azonban ő nem csak megmozdul, hanem könnyűszerrel megsemmisíti korábbi támadónkat, bármiféle megerőltetés nélkül. roppant érdekes, ez az egy biztos.
Egyik pillanatról a másikra fényes és egyben vakító csillámszerűségek tompítják el látásom, szinte teljesen meg is szüntetik, de hamar elmúlik… más helyszínen találjuk magunkat, továbbá kissé morbid látvány tárul szemem elé. Menyasszonyi ruhába öltözött playerek, arcukra rémült sikoly fagyva. Ezt tetézi, hogy igen kényelmetlenül érzem magam, mintha jóval szűkebb lenne az öltözékem, ezért vetek rá egy pillantást….
Egyszerűen sokkol a látvány illetve főként a tudat, hogy jelen pillanatban a nők legszentebb ruháját aggatták rám, egy férfira, akaratomon kívül. Felháborítónak tartom az egészet, szinte azonnal megpróbálom lecserélni a normál öltözékemre…ez így, ebben a formában nem állapot. A plüssállaton meg sem lepődöm már… ú
- Mit tettél velük? – mutatok a többi menyasszony felé, kik éppen álldogál egy korábban látott póni.
Ai-chan kérdésére fordulok felé, és veszem észre, hogy neki remekül áll ezen ruha, mintha ráöntötték volna, egy pillanatra el is feledkezem arról, hogy miért is vagyunk itt, csak bámulom némán egy rövidke percig.
- Öhm… nincs és nem is szeretném, ha megörökítenének így – mondom zavartan. Rendkívül kényelmetlenül érzem magam (ha még mindig abban a ruhában feszít szegény xD ) Kedvesem elé lépek, ha netán terveznének valamit, már semmi bizalom nincs bennük feléjük nézve…

by **Kirigaya Suguha** Szer. Aug. 27 2014, 17:57

Csak azért is ide írom! Norika 1500 szó! reagkorbács

Jinnek nem sikerül az átöltözés, ugyanis a ruhatára teljesen üres. És ha pucérra akar vetkőzni, sajnos az sem megy neki.

Vagyis megy, de csak annyira, hogy egy cuki kis fehér, csipkés bugyi maradjon rajta.. Szóval övé a döntés: szoknya, vagy bugyika? Esetleg fent hagyhatja a harisnyakötőt...
Maci-san nem is figyel közben rátok, vagyis figyel, méghozzá olyannyira elmélyülten tanulmányoz titeket tetőtől talpig, hogy meg sem hallja, ha beszéltek hozzá. A fiút meg nem is érdekli nagyon az egész, egyszerűen csak ásít egyet, majd elfordul a székében, helyezkedik egy csöppet, végül pedig becsukja a szemeit.
- Remek. - halljátok végül Maci hangját, akiről csak úgy sugárzik a boldogság most, hogy végzett a tanulmányozásotokkal. - Akkor most jöjjön a próba! A legszerencsésebb végül az én mátkám lehet.*-* - ragyognak fel a szemei, miközben valamit nyomkod a menüjében. - A többi sajnos nem volt elég megfelelő alany.. De talán valamelyikőtöknek szerencséje lesz, és a párommá lehet! - bólogat maga elé. Végül elővesz egy csomó növényt, két asztalt, étkészletet, székeket. - Az első feladatotok, hogy főzzetek nekem valami finomat. Ételt és italt. Majd terítsetek meg! Aki ügyesebb, az kaphat akár egy puszikát is.. \o/ Embarassed

by **RenAi** Szer. Aug. 27 2014, 19:23

Még számomra is furcsa fordulatot vettek a dolgok. Igaz Norika eltűnt, és hiába kerestük már nem futottunk vele össze. De az hogy… Jin szoknyában. Ráadásul esküvői ruhában… :F Sejtelmesen csillogó szemekkel pillantottam páromra, megpróbáltam minden másodpercet felitatni a memóriámmal, bele égetni azt. De azért voltak kérdéseim, amiket fel is tettem.. És igaz választ nem kaptam, de legalább tudjuk az okot, vagyis valami ahhoz hasonlót. Macikun csak barátot akar, azért csinálta mindezt. Kedves tőle, ámbár a kivitelezésének módja aligha volt megfelelőnek nevezhető, de mindegy is. A fiúcska nem igen foglakozott a dolgokkal, úgy látom érdeklődés hiányában inkább elmerült ismét önmagába.
- És milyen ételt szeretne Maci-kun? – Kérdeztem. Hisz elénk tárt pár növényt, és használati eszközöket, de ezekből sok-sok mindent lehet csinálni. Egyszerűbb salátáktól, a tükörtojásig. Köhöm… na igen, nálam idáig terjed a tudományom, meg a sült csirkecombig, de azt is csak Kyubei miatt tanultam meg, és a kis szemtelennek még ez sem jó… Így ha kaptam, ha nem neki láttam, a számomra fellelhető ételek, elkészítésének. Majd ha sikerült valamit alkotnom, jöhet a tálalás. Izgulok, így elég nehéz lesz, a lábaim remegnek, de eljutok velük a tálaló asztalig, kirakok egy-két tányért, szépen meghajtogatom a szalvétákat, majd jöhet a pohár, és ugye az sem maradhat üres. Pezsgőt találok, amit fel tudok használni….
- Ejnye..ejnye Maci-san, az alkohol nem tesz jót. – Csóválom a fejem, majd öntök bele málna lét a saját menümből előhívva.
- Maci-san ha megengedi… Kérhetném, hogy az én szívem másé, így önhöz nem kívánkozok menni, de szívesen leszek a barátja. Hisz hiába, csak barátkozni szeretne, ugye? Maci-san…- Kérdezem mosolyogva, kedvesen.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Szept. 08 2014, 22:56

Próbálkozásaim, hogy normális, férfihoz illő ruházatot öltsek magamra, mind kudarcra vannak ítélve. Az inventorym teljesen üres, nincs benne semmi, ami nem csupán érdekes, de módfelett bosszantó i s. A benne lévő tárgyakat kemény munkával gyűjtöttem össze és nem egyhez szép emlékek fűznek. Csak remélni tudom, hogy előkerülnek még… mindenesetre maradok a jelenlegi ruhámban, hisz illetlenség lenne fedetlenül mászkálni mások jelenlétében, főleg, mivel egy hölgy, a kedvesem is jelen van. Nagy levegőt veszek és próbálom elviselni az elviselhetetlent. Kérdésemre válasz nem érkezik, a plüssállat nem méltat rá, sem annak gazdája, ellenben nagy gonddal méreget minket.
Válaszom helyett mást kapok, mitől egy szemem is elkerekedik. Bevallom, erre egyáltalán nem számítottam. Ha a megjelenésem nem lenne önmagában is elég kínos, és sértő a női nemre nézve, most a semmiből kapok egy amolyan sértő ajánlatot. Figyelem, ahogy pötyög a menüjében, majd az előkerülő asztalokat, nyersanyagokat, azonban nem teszek semmit, nem lépek közelebb és nem kezdek el válogatnia növények és hasonlók között.
- Elnézést, de nem áll szándékomban nőül menni senkihez, tekintve, hogy férfi vagyok. Ez így alapból lehetetlen. Mindemellett vágyat sem érzek rá, hogy megtegyem. E módszer egyszerűen felháborító, erőszakkal nem vehetünk rá másokat a szeretetre, ez így elfogadhatatlan – adok hangot a véleményemnek és karba tett kézzel figyelem Ai-chan ügyeskedését, amit nem igazán értek… betudom rendkívüli naivságának és kedvességének.
- E próbán nem kívánok részt venni, a jutalom,amennyiben lehet rá ezt mondani, egyáltalán nem vonz- felelem és ha lehetőségem adódik rá, körüljárom a terepet, sosem lehet tudni mikor látok valami érdekeset, használhatót. A többi menyasszonyra is vetek pár pillantást… megvizsgálom, megérintem őket lehetőség adtán. Minden mást a kedvesemre bízok, azaz a figyelemelterelést is. Ha ő jónak látja a főzőcskézést, én nem állok az útjába. Nem mondom meg mit tegyen, teljesen tudatában van ő saját cselekedeteinek. A látszat és hiedelem ellenére nem egy buta lány… de ideje körülnéznem….

by **Kirigaya Suguha** Szer. Szept. 10 2014, 19:48

Maci-kun érdeklődve szemléli Ai-chan tevékenységét, továbbra is ignorálva azért minden egyes mondatot. Hagyja azt is, hogy Jin nézelődjön. A viasz kisasszonyoknak a felülete viaszos, (Nocsak) és kemény. Semmi mást nem találsz és nem érzel. Csak a pónik kezdenek el téged méregetni, vizslatni. Mintha azt méregetnék, ártó szándékod van-e irányukba.
Vizsgálódásodat Maci tapsikolása zavarja meg.
- Egészen nagyon ügyes. *-* - mosolyog Ai-chanra. - És lelkes is vagy! Remek-remek. - ezzel megpaskolja a lány fejét. - És persze, most még csak barátkozunk. Aztán majd alakul. - kacsint végezetül rá, majd Jin-ku...chan asztalához lépdel.
- Te viszont pont olyan vagy, mint a többiek. - csóválja meg a fejét. - De majd ösztönözlek picit, hogy komolyabban vegyél, szépség. - kacsint aztán rád is, majd bizsergést érezhetsz a lábadban, melynek hatására az lebénul.. Sőt, nem is csak egyszerűen bénulásról van itt szó! A szó szoros értelmében viasszá lesz. És az életpontjaid is csökkenni látszanak, egészen 20 Hp veszteséget szenvedsz el.
- Sajnálom, de csak egy nyertes lehet most. Aki az én mátkám lesz.*-* A többi.. - körbenéz a teremben, majd elmosolyodik. - Na de nem is húzom az időt. Az első kört Ai-chan nyerte. A következő feladat pedig: Tánc. Igen-igen. Vigyünk egy kis eleganciát a hétköznapokba, egy kis erotikát.. És ezt hogyan lehet - ágyon kívül természetesen - máshogy elérni, mintsem egy kis romantikus tangóval, vagy lassú keringővel? Nos, most mutassátok magatokat, szépségeim!
Sajnálom, Jin-chan, de a rosszaságod miatt te máris hátrányból indulsz. De ha ügyes vagy és jó, akkor ezt a hátrányt könnyen ledolgozhatod. - küld feléd egy puszit. <3

by **RenAi** Hétf. Szept. 15 2014, 11:00

Maci-kunnak csupán szeretetre és figyelemre van szüksége. Vontam le eme nemes egyszerű következtetést, miközben készítgettem a kívánságát. Fincsi kaják, szép megterítés. Mindezt gondosan és alaposan végrehajtva. Jin felé vetettem a pillantásom. Mikor láttam hogy Maci megdorgálja, persze az hogy nem hallotta amiket mondtam, szerintem csupán úgy csinált mintha nem hallaná. A kis sunyi. ^^ Sok mindent elnéztem neki, egészen addig amíg meg nem támadta Jint. Akkor vége lett minden kedvességemnek, és leginkább az asztalra csaptam volna, de nem tettem. Nyeltem egy nagyot, tudtam hogy most ők vannak hazai pályán. Így bele mentem a játékukba ami ugyan nehezemre nem esett, viszont… azt nem tűröm hogy bántsák Jint. ><”
- Maci-kun. Jin számomra egy nagyon, de nagyon fontos személy. Szeretném ha vissza változtatnád! – Szólok oda a macinak. Majd Jinnek küldök egy röpke üzenetet.

Kód:: Idő házás céljából inkább menjünk bele a játékukba!

Csupán ennyi állt benne hisz nem akartam hogy ők is el tudják olvasni így egy gyors pötöygés és olvasgatás célából röviden fogalmaztam.
- Maci-kun. Szívesen táncolok veled. – Kacsintottam oda neki egyet.
- Rég óta érdekel hogy az a kis srác kid neked? Hisz úgy nézem nagyon jól kijöttök egymással. – Hátha tudok meg valami érdekeset, de amúgy tényleg érdekelt is hogy kis is lenne az a cukorfalat. Reméltem hogy Jin enged, és kötélnek áll, hisz amíg nem tudjuk hogy miként szabaduljunk ki innen, hogy miként kezeljük őket, és hogy mi az amit tehetnénk ellenük addig idő kell! Sok-sok idő, ami minket támogat, épp csak ki kell használnunk. Jinre pillantottam, és bólogattam neki hogy szálljon be, persze külön élvezem ezt a helyzetet, épp csak a viasszá változást nem élvezném. >.>

by **Tetsuko Jin** Pént. Szept. 26 2014, 16:07

Én magam nem állok kötélnek, nem kívánok részt venni eme gusztustalan próbatételeken. Az egész sértő rám és a többi menyasszonyjelöltre nézve, ráadásul nagyon. Ai-chan viselkedésén nem lepődöm meg, ő mindig a jót keresi a rosszban, még akkor is, ha az nem, vagy csak alig észrevehetően található meg. Ő bőszen főzőcskézik, én nem teszem, helyette körülnézek, nyomokat keresek, de mindhiába. Nem jutok előrébb, mint ahol most vagyok, nincs új információ, amit hasznosíthatnék egy megoldási tervhez. Rendkívül rosszak a kilátások.
Ai-chan befejezi a ténykedését, még dicséretet is kap velem ellentétben. A rosszalló szavak leperegnek rólam, azonban nem csak azzal jutalmazzák tétlenségem… Lábaim egyik pillanatról a másikra lebénulnak, Hp csíkom is csökken nem kevesebb, mint húsz ponttal. Lenézve veszem észre, lábaim elváltozását. Ugyan az, mint az ittlévő szerencsétlen hölgyek esetében, egyszerűen viasszá változik.
- A szerelmet nem lehet megvenni, sem rákényszeríteni valakire – fogalmazom meg válaszom olyan egyszerűen, amennyire lehet, így megérti az a gyermeki plüssállat is, minden bajunk okozója… Mint mindig, most is a probléma megoldásán járatom az eszem, közben figyelek a második feladat közlésére is. Ha lehet, ez még rosszabb, mint az előző, ráadásul ilyen lábakkal? Normálisan sem fűlne hozzá a fogam…. Ai-chan üzenetét olvasva megrázom a fejem… már csak férfiúi büszkeségből sem adom meg magam e teremtménynek, én nem fogok neki táncolni ezt nyomatékosítom. A felém küldött puszitól szint megborzongok…
A lábaim viaszból vannak, a hp-m lecsökkent ennek hatására… Ha a viasz elolvad, akkor talán, ha iszom egy potiont visszanőne rendesen, az eredeti, nem pedig a viasz lábam? Egy próbát megér, már csak keresnem kellene valami hőforrást, legyen az fáklya, gyertya az asztalon vagy bármi más, hogy tehessek egy rövid próbát.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Okt. 08 2014, 20:37

Elnézést a késésért.><

Maci-kun hát rögvest Ai-chan mellé lép, széles vigyorral arcán, majd megfogja a lány kezét, és lehúzza azt magához. Így a lány egy különös, félig begörnyedős pózba kerül, mint amikor a magas emberek kezét fogják a gyermekek. Csak most egy alacsony lányt fog egy még kisebb plüssmackónak kinéző.. valami. Aztán a teremben a fáklyák mintegy villámcsapás alatt elsötétültek, laza félhomályba burkolva titeket. Lassan egyre erősödő, lány dallamszó csendül valahonnan, és kezdetét veszi a tánc... Körbe-körbe a folyosón.
- Csitt! - teszi Maci.kun Ai szájára mancsát, amikor az kérdezni kezd. - Ez most nem a beszéd ideje.. Csak merüljünk el egymásban, kedves. - ejti ki a szavakat ámulatba esve, mélyen a szemedbe nézve, miközben magával.. vonszol végig a termen, ütemre ringva. Habár számodra az egész olyasmi lehet, mint egy öreg néninek, aki behajlott háttal, csoszogva közlekedik..

Jin-kun is végigszemlélheti a táncot, és még arra is van ideje, hogy megigya a potiját, ha valóban megteszi ezt végül. A hp-ja rendesen felmegy ettől, ahogy annak lennie is kell. Viszont a lába nem változik, marad a régi viasz. A tűz és semmi hasonló sem segít, hiába próbálkozik szegény Jin.. A viasz nem olvad. (Szerencsédre. Razz

A végén még elfolyósodna a lábacskád, azt pedig senki nem akarja.

A lába lett viasz, nem pedig a lábadat veszi körül a viasz. Wink

)
Aztán Maci-kun hozzád is oda lép.
- Neked kicsit erősebb kihívást ajánlok. - tartja maga elé a kezét, miközben a zene lassan megváltozik, felgyorsul, és ütemesebbé válik. A tangó fülledt, erotikus dallama csendül fel, és valahonnan Maci előkerít és a szájába vesz még egy rózsát is. <3

Ha Jin elfogadta a tánc felajánlást, ha nem, a terem lassan újra fénybe borult, a zene elhalkult, minden visszaállt az eredetivé. Maci-kun kilép a terem közepére, és beszélni kezd.
- Rendben, most pedig ha már az első randi megvolt.. - ugye a vacsora és tánc szerintetek is tökéletes egy első vagy akár egy sokadik randihoz? Mert Maci szerint az. Igen-igen, ez egy randi volt.^^ Vagyis még az..
- Most ütemterv szerint folytathatjuk a romantikázást, drága szép szerelmeim. Na, ki tudja, mi is jön most? ^^

by **RenAi** Kedd Okt. 14 2014, 09:54

Kezdtem kicsit úgy érezni mintha elveszítettem volna a realitás talaját, arról nem is beszélve hogy már rég nem tudom pontosan hogy mi is folyik körülöttem. Minden zavaros, valahogy minden olyan kesze-kusza… Jin félig viaszból én meg egy medvével táncolok. Vagyis inkább a medve táncol velem. Elég kellemetlen ez a begörnyedt póz, és kezdek rájönni hogy Maci-san-nak mondhatunk mi bármit csakis saját magát fogja meghallani. Nem tudtam mi tévő legyek is pontosan, úgyhogy addig amíg ki nem találom beszálltam a játékába, rosszul úgy csaknem jöhetek ki, gondoltam ezt addig amíg Jint be nem viaszozta. A fények elhalványulnak és végre vége a gerincmegeröltető gyakorlatnak is, mert én inkább annak éreztem ezt mintsem igazi táncnak. Sok-sok dolog megfordult a fejemben hogy mit is kéne tennem, de sorra vetettem el őket. Jinnel foglakozott immáron Kuma-san így volt némi szusszanásom, a termet nézegettem hogy mit is tudnék felhasználni, de egyik dolog sem volt jobb a másiknál. Oda sétáltam a furcsa pacikához, csak nyugodtan, nem síetve. Intettem Jinnek hogy próbálja feltartani a macit ha tudja, hisz én most a paci segítségét szeretném kérni. Ha magához enged megsímogatom és suttogva megkérdezem tőle hogy megengedi-e hogy felüljek rá és hogy segít-e nekem. Valamiért a pacikáról mindig is az volt az érzésem hogy nem tartozik igazán Maci-kunékhez, kicsit különállób valamivel, és a lovak mintsem tudjuk nem buta állatok, illetve jelen esetünkben mobok. Ha nem sikerült nem erőltettem. Tudtam hogy a pici srác aranyos és szemérmes. Így felé fordultam. Köhöm ha ló nincs jó a kisfiú is, vagy mi alapon.
- Szia. – Ültem le mellé nem túl közel, de azért elég közel annyira hogy ne kelljen hangosan beszélnem.
- Ti mióta vagytok ilyen jóban Maci-san-al? – Próbálom faggatni, és felfedni pár dolgot.

by **Tetsuko Jin** Kedd Okt. 28 2014, 19:10

Továbbra sem vagyok hajlandó részt venni eme szégyenteljes komédiában. Pontosan elég szégyen számomra, hogy olyan ruhát kell viseljek, mely a másik nemnek szent, azonban az én esetemben már komplikáltabb jelentése van, amikre nem térnék ki, különösen a szexuális beállítottságokra nem. Míg Ai-chan elvonja a plüssállat figyelmét, én próbálkozom pár dologgal. Gyertya fölé tartom viaszos lábam, kíváncsi vagyok a következményekre. Ahogy sejtettem, nem leolvad a testrészemről, hanem maga a testrészem, a saját lábam kezd olvadni. Erre gondoltam is, azonban arra nem, hogy az általam megivott potion csak a hp-m tölti vissza, a lában nem regenerálódik tőle. Igen, ez módfelett komoly probléma a jelen helyzetben. Egyelőre nem látom a kiutat, vagy annak jelét, csak azt tudom biztosan, hogy nem teszek maci kedvére.
Amikor a kitömött állam elém áll, megszólít és még a kezét is nyújtja, szolidan, egy kézlendítéssel elutasítom. Már többször is kifejeztem szándékaimat. Nem kívánok részt venni e félresiklott történetben, ennyi. Ezt Ai-channak is észre kell vennie…. felettébb kínos helyzetben vagyok, nem akarok tovább rontani saját helyzetemen.
Maci továbbra sem veszi észre magát és a tetteit. Nem racionális, képtelen felfogni bizonyos fogalmakat, ebből adódóan talán a szavak sincsenek rá megfelelő hatással.
- Véleményem szerint az jönne, hogy elengeded eme hölgyeket, majd elengeded Ai-chant, és engem- mondom mindezt mosolyogva
- …. majd elgondolkozol tetteid súlyosságán és azon, hogy szerelem nem így működik. Van, hogy csak úgy megtörténik, azonnal vagy hosszú barátság, ismeretség után, de kierőszakolni nem lehet. Amennyiben nem változtatsz ezen rossz és erőszakos próbálkozásaidon, igazi menyasszonyod sosem lesz, ellenben viaszbabád rengeteg – okító jelleggel szónokolok most. Nem szokásom, ritka eset az, amikor kénytelen vagyok magam átvenni az irányító szerepet és megfelelő irányba terelni az eltévedt lelkeket…

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Nov. 01 2014, 18:13

- Szia. - mosolyog a fiú Ai-chanra. - Már majdnem két éve. - válaszol készségesen. - A kapcsolatunk eleje kissé döcögős volt, de azóta.. Ő az egyetlen barátom. - néz mosolyogva a plüssnek kinéző valami felé.

Közben Maci és Jin között a levegő megfagyni látszik a romantikus hangulat ellenére is. A plüss szemei először csak elkerekednek - már amennyire a gombeszem képes erre, főleg úgy, hogy az egyiket szemkötő fedi -, és szája is tátva marad egy ideig.
- Látom, te is olyan szörnyű vagy, mint a többi. - fújtat aztán dühösen. - Nem szeretleeek! - kezd el utána hisztizni, és Jinhez elkezdi hozzávágni az asztalra kitett tányérokat és poharakat.
Mindeközben a fiú bizsergést érez az egész testén, majd azt veszi észre, hogy élete rohamosan csökken, és testét egyre jobban kezdi beteríteni a viasz. A körben már a mellkasának felső részéig jut. És abban a pózban, ahogy állt, egyszerűen csak megmerevedett.
Összesen 30 Hp-ja maradt.

by **RenAi** Vas. Nov. 02 2014, 20:08

Meglepődtem mikor rám mosolygott, hisz eddig olyan kis tartózkodó volt, szinte zavarba is jöttem, persze csak a meglepettségtől.
- Értem, bár kedves fiúcskának tűnsz, nem értem miért csak ő lenne a barátod. Bát ő kissé magának való, de szerintem ő is aranyos. – Próbálok közelebb kerülni a fiúcskához, az én kis ügyes bajos módszereimmel. Időközbe Jinre pillantgattam, zavart a helyzete, és az is hogy hősies ugyan, de nem tudjuk pontosan mivel is állunk szembe, így bele kéne mnni a játékba és húzni az időt míg ki nem tapasztaljuk a dolgokat. Hiába mondtam Jin-nek nem értette, és a beszédét is csillogó szemekkel hallgattam végig, egészen addig amíg még tovább nem lett viaszozva, akkor ugyanis lesápadtam és megijedtem.
- Kérlek ne csináld ezt! – Pattantam fel, és álltam közéjük. Hangom hasította a levegőt. Nagyot nyeltem hisz ezzel az állcám és a tervem is puccsba fulladt.
- Kérlek, mond meg neki hogy amit csinál az nem jó! Ő tényleg egy szerethető maci, és kedvelem is, de Jin-nek van igaza. A szerelem az vagy jön vagy sem, ráerőszakolni valakire nem lehet. Az mindenképp csak egyoldalú becsapás lesz, és azt ugye te sem szeretnéd Maci-kun. Te is az igazit szerenéd, és nem azt hogy kedves szavakat hazudjanak csupa félelemől vagy haszonból. Azt szeretnéd ha igazán szeretnének, és mindent megtennének érted. És ez jó! A szerelem jó dolog, de arra rá kell találni, és nem megfélemlítéssel kicsikarni a másikból.- Majd Jin, felé fordultam, az inventorymból előhívtam egy potiont az üvegcsét a számhoz emeltem, majd kinyerve belőle minden nedüt Jin ajkaihoz tapasztottam az enyém, és átadtam neki mindet egy szenvedélyes csók formájában.

Elhasználva:
Egyszerű Frissítő Potion (+4 gyorsaság egy körig és +25 HP-t gyógyít)

Gome a silány postért. ><

by **Tetsuko Jin** Csüt. Nov. 06 2014, 17:55

Míg Ai-chan belemegy a játékokba és próbál minél több időt nyerni és a maga módján megoldást találni a bajunkra, igen, bajunkra, mert máshogy nem tudom nevezni a helyzetünket. Addig én makacson ellenállok és igyekszem megőrizni férfiúi becsületem maradékát. Be kell hogy valljam, ebben az öltözékben ez rendkívül nehezem re esik. Annyit teszek hát, hogy nem adom meg az örömet elrablómnak azzal, hogy belemegyek a kisded játékaiba. Nem, erre nem vagyok hajlandó, jobban mondva képtelen vagyok. Hiába nem tudom egyelőre a kiutat, hiába válik testem viasszá, hiába fogy rettentő gyorsan a hp-m, ebből nem engedek. Ha megteszem, úgy érezném, hogy már nincs lejjebb. Ráadásul ,míg velem van elfoglalva, békén hagyja Ai-chan, így ő mindaddig biztonságban van, míg figyelme rám összpontosul a gonosz plüssállatnak.
mikor már nem bírom tovább, kimondom azt, amit már jóval előbb ki kellett volna. elmagyarázom macinak, hogy amit tesz, az helytelen és a szerelem korántsem ilyen kicsinyes, hogy erőszakkal meg lehessen szerezni. Be kellene látnia, hogy nekem van igazam, mert a többi ittlévő viasszá vált menyasszony is hasonló következtetésre juthatott, mint én magam. Ezért vannak most viaszba zárva, mert nem tudták megerőszakolni szívük érzéseit.
Reakciója kicsit sem lep meg, ahogy az sem, hogy életem már a végét járja és majdnem az egész testem viasszá vált már. Tekintetemben tisztán látszik a határozottság, nyoma nincs félelemnek.
Ai-chan sokkal jobban bepánikol, mint én magam, fordított helyzetben valószínűleg én sem tudnék nyugodt maradni. Újra kifejteném véleményem, sokkalta bővebben, de olyan dolog történik, melyre egyáltalán nem számítottam Embarassed

Mondani nem tudok semmit, moccanni alapból nem tudok és azt próbálom hírtelenjében eldönteni, hogy nyeljek, vagy csókoljak, esetleg hogy csináljam mind a kettőt egyszerre Embarassed

by **Kirigaya Suguha** Pént. Nov. 07 2014, 19:27

Maci-kun egy darabig egészen értelmese, sőt, érdeklődve figyelte Ai-chant. Úgy tűnik, őt jobban kedveli, így aztán jobban megpróbálja felfogni azt, amit a lány mond neki. Még egy csöppnyi hümmögést is hallat, miközben látszólag elgondolkozik a mondottakon. Közben a kisfiú felkel helyéről, és szintén közelebb lépked. Arcán gyengéd, gondoskodó mosollyal lépked medvéje felé. Aztán valami elromlik.. Ai-chan csókjára Maci teljesen kiborul, szeme szikrákat vet a lány felé, és a következő pillanatban Jin teljesen viasszá lesz, rögtön utána pedig Ai is.
Úgy tűnik, Maci megértő volt, de az ilyesfajta kontaktot nem tolerálja menyasszonyai között. Vagy nem tudom, mi baja volt.. Lényeg, hogy viasszá lettetek, és ugyanolyan üres tekintettel meredtek a semmibe, mint a többi menyasszony körülöttetek. Nem éreztek semmit, nem hallotok, nem láttok. Olyan az egész, mintha csak aludnátok.
Viszont mindezek előtt Ai lenyelte a potit, az életpontjai egyszerre csökkentek a viasz hatására, és növekedtek, hisz ő itta, így nem tudta átadni szerelmének a segítő nedűt. A rendszer nem engedte.

Aztán egyszer, egy szép napon elérkezett a felszabadulás ideje. Igazából semmit sem érzékeltek, csak mintha hosszú, szép pihenőből ébredtetek volna. Leolvad a testetekről a viasz, és kinyújtóztathatjátok elgémberedett tagjaitokat. Mind a ketten csekély életponttal rendelkeztek (amennyit a potik töltöttek), de legalább nem haltatok meg. A többi menyasszony is kiolvad, és bizony aki a viasszá válása előtt nem fogyasztott potiont, az már csak pixelként hagyta el a termet.

Előttetek Maci-kun sír, a kisfiú a hátát simogatja, úgy vigasztalja. Egy csapat morcos, női ruhába öltözött férfi állja őket körül, és nem igazán süt róluk a boldogság, hogy sikerült végigvinniük a küldetést. Közben titeket és még a többi életben maradt kisasszonyt (köztük Norikát) és úrfit kikísér egy szintén menyasszonyi ruhába öltözött nő a konyhába, ahova leültet, és segít egy kicsi életpont töltéssel, majd "kirugdos" a természetbe, és mehet, ki merre lát..

Egyébként még mindig ott villog a kis panel nálatok, rajta a feladattal: Keressétek meg az arany színű házikót.
Hoppá, hisz ti nem is a megfelelő házba mentetek be. Ejnye, ekkora tévedést.:O És közben még ezt sem tudtátok teljesíteni. Sem a fiú valódi kérését, hogy irtsátok ki a szörnyeket. Sem Maci-sant nem sikerült meggyőzni arról, hogy milyen szörnyű az, amiket művelt.. Hajjajj. Ez nem a ti napotok volt.

Az utolsó kör. Erre még reagáljatok, aztán.. zárás.\o/

by **RenAi** Vas. Nov. 09 2014, 17:49

Hirtelen minden megváltozott, nem értettem mi is történik körülöttem. Én nem akartam rosszat sem bajt. Azt szerettem volna ha minden simán megy, és sikeresen megétetjük Maci-kun-al hogy amit tesz az helytelen. A képességét a mai napig nem értem, de nem is az én posztom megérteni ezeket a rendszerbéli dolgokat. Jin-en akartam csak segíteni, de hevességemmel túlzásba vittem, pedig más módot aligha találtam volna olyan kellemesnek minthogy számmal osztom meg vele a potiont, gondosan ügyelve hogy ne nyeljem le. Úgy-ahogy talán sikerült is, hisz mikor mindketten viasszá válltunk, nehezebben ment le az életünk, majd mély álomba merültünk mind a ketten, egy csókkal átitatott ezeregy éjszaka teremtményeiként. Tudatlan állapotban, csupán az utolsó gondolatok cikáztak a fejemben, a félelem és rettegés, bizonytalanság hangjai, majd azok is elhalkultak, és eltűntek a csendbe…

Mint mikor hosszú állomból kényelmetlen ébredünk, elgémberedett testtel és még fáradtabb arccal és tekintettel. Első pillantásom Jinre vetődött, majd a többi emberekere… felfordulás, Maci sír, a fiú ápolgatja… értetlen pillantásokat vetettem Jinre, de hamar felismertem hogy vesztettünk, vagyis vesztettem, miattam történt ez az egész így… elszomorodtam, a butaságom okozta majdnem a vesztünket… bánakozó arccal néztem Jinre, majd csendesen kivonultam a többiekel. Macira rá pillantottam és a fiúra is, de úgy hogy ne vegyék észre. A többi viaszbábu is magához tért már addigra, bár akadt akik nem jártak akkora sikerrel mint mi…

A lány aki végül megmentett, igazán hálás voltam neki, csendben oda léptem hozzá, rámosolyogtam.
- Igazán köszönjük! – Köszöntem meg, mindenki nevében, akiknek szintén elbuktak mint mi… miközben mélyen meg is hajoltam előtte. Bosszantott ez az egész… sőt… teljesen elvette a kedvem mindentől. Mikor kiértünk a mezőre, Jinre pillantottam, de féltem ránézni…
- Bocsánat… - Mondtam halkan.
- Ez… az egész az én hibám… - Igazán nem vártam választ, vagy vígasztalást… megdorgálást… semmit sem, mindehhez is túlzottan bántott a dolog.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Nov. 10 2014, 00:24

Minden olyan gyorsan történik. Felvilágosítom a plüssállatot a szerelem mibenlétéről és annak megszerzéséről, de ezt nem veszi annyira jó néven tőlem, ellenben Ai-chanra már hallgat, de amint bizonyítani szeretné szerelmünket, minden elsötétedik. Olyan hirtelen történt, hogy feleszmélni sincs időm, egyáltalán…. Csak a csend és nyugalom, ez az ami rám vár….

Hosszú és mély álomból ébredek fel, szemem is nehezemre esik kinyitni először, de apránként megoldom. Felülök, körülnézek, igyekszem feldolgozni a látottakat és a történteket egyaránt. Természetesen Ai-chan az első, akit szememmel megkeresek, és miután megbizonyosodom róla, hogy nincs semmi baja Utána nézek körül alaposabban. Mit ne mondjak, rendkívül hátborzongató látvány tárul elém. Több férfi nőnek öltözve, akárcsak én magam. Sosem hittem, illetve reméltem, hogy én valaha ilyen kimenetelű rendezvényen részt veszek, de e világ újra keresztülhúzta számításaimat.
Szinte figyelembe sem veszem, hogy mi történik még, annyira el szeretnék menni már innen és elfelejteni a megaláztatást, amit itt átéltem. Büszkeségem morzsáit sikerült csak megőriznem… Amennyiben lehetőségem adódik rá, azonnal lecserélem ruháimat normális, férfias öltözékre.
Még mindig nem értem teljesen a helyzetünket, csupán sodródom az árral, nem ellenkezek, nincs is miért igazán. Ezúttal kérdéseket sem kívánok feltenni, minél hamarabb szeretnék felejteni.
Hamarosan a hp pontjaink is növekedni kezdenek megmentőink egyikének köszönhetően. Igazán kedves tőlük, bár illene, mégsem tudom, hogy miként köszönjem meg. Ennek legfőbb oka az, hogy életünk biztonságos szintre növelése után kitessékelnek minket a házból, mint a nem kívánt vendégeket.
Továbbra sem tudom mitévő legyek ezzel az egésszel, de egyelőre jobb nem foglalkozni vele, kiváltképp Ai-chan állapota miatt. Hiába mondanék pár vigaszt nyújtó szót, kétlem, hogy segítene, ezért csak szorosan magamhoz ölelem….
- Menjünk haza – mondom mosolyogva és már nyúlok is a teleport kristályomért

by Ajánlott tartalom