Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka

by **Saya** Pént. Jún. 06 2014, 14:45

Hugi nagyon dühös, mikor azt látja, hogy a sas nem csak kikerüli, de még le is telepszik pihenni. Elhúzza a számat torz fintorba és újabb nyilat rak az idegre, hogy megint lőjön, de nekem fura előérzetem van. Próbálom elérni, de ijedten tapasztalom, hogy nem érem el, sem a tudatát, sem az elméjét. Megijedek és a fura börtön hirtelen mintha rám szakadna.
Mindenhol Hugi dühét érzem és látom, ahogy elvakítja és azt akarja látni, hogy a sas szívéből kimered a nyílvessző és szétpixeleződik. Nyerni akar, megölni a kis rohadékot, és aztán hazamenni, hogy végre nyugtunk legyen. Én viszont ezt nem akarom, nem akarom, hogy végleg eltűnjön az állat. Kétségbeesetten próbálok előre nyúlkálni, szólni neki, hogy hagyja abba.
A figyelme végül elterelődik, mikor meghallja a Shukaku hangját. Arra fordul, és én is meglepődöm azon, amit látok. A kislány még sosem nézett ilyen szemekkel ezelőtt, és mintha teljesen megfagyott volna a levegő körülötte. Csak nem....?
~Az lehetetlen...~
Ja, igen, igazad van. Túl szép lenne ._.
A kislány és a vezér végül párbajozni kezd. Én félek, és rájuk akarok szólni, hogy hagyják abba, de a Hugi nem engedi. Szorosan összepréseli a szánkat, hogy szerintem csak egy keskeny vonal az egész, és koncentrál, hogy elől maradjon. Nem akar vissza engedni még, mert tudja, hogy mit akarok tenni. Hogy közbe akarok én is lépni és megakadályozni az egészet.
Végül vége. Biztos rövid idő volt, de én sokkal többnek éreztem. Hugi leereszti az íjat és figyel, merev testtartásban, olyanban, ami nem jellemző rám. Rá akarok szólni, de nem merek hangosabban megszólalni, és ahogy érzem, most ő sem figyel a gondolataimra. A helyzetet elemzi, nem akar kihagyni egy apró pillanatot sem.
A Shukaku kioktatja a vezért meg a sast, a Chan üvöltözik, a Peter vsiszafogja, aztán a Jay is üvölt valamit, aztán a Chan mintha még a Peterékre is dühös lenne és elfordul. A Shukaku ugyanolyan gyűrűket mutogat, vagy talán pont ugyanazokat, amikkel a Kobura jött hozzánk, a Shana és a Ken pedig csak állnak és néznek. Hugi úgy is gondolja, hogy kéne valamit beleszólniuk, és reméli, hogy észreveszik a szigorú pillantását, aztán megint a Young Justice tagjai felé veti a tekintetünket.
Nem kéne nekik segíteni?
~Minek? Nem a mi céhtagjaink.~
De barátok ._.
~El tudják ezt ők is intézni.~
Mikor a Peter is kihívta külön párbajra a vezért, a Hugi közelebb lépett a többiekhez és lazán tartotta az íjat maga mellett, mert már úgy gondolta, hogy nem fog kelleni még egy ideig. Volt egy nyíl is nálunk, arra az esetre, ha mégis kellene, mert valaki hátba támadj a párbaj közben a Petert vagy sem, de remélte, hogy ez úgysem történik meg.
~Azok a szemetek túl gyávának tűnnek, a vezér meg csak bábnak használja őket. Nem lesz itt gond.~
Aztán a Shukaku színes indikátorára nézett. Én nem akartam, de ő ragaszkodott hozzá.
~Ezt pedig még mindig alig hiszem el.~
Én is ._. Amúgy, van egy ötletem...
Hugi kíváncsin hallgatja, amit magyarázok neki arról, hogy... és elvigyorodik. Nagyon szélesen elmosolyodik. Jó ötletnek tartja, én viszont már meg is bántam, hogy kimondtam. Főleg azért, mert úgy akár el is árulhatnám magam, másrészt azért, mert akkor közel kéne mennünk a vezérhez, az megakkor elkap minket és jaj nekünk ._.
~Nem fog. Előbb megijed, sokkot kap, és majd utána...~
Hugi, ne, mégse! Ezt had rendezze le a Peter...
~...~
Kérlek!
~Jól van. De ha Peter bajba kerül, akkor használni fogom.~
Köszi ^^

by **Strea** Szomb. Jún. 07 2014, 15:12

A korábbi feszült csönd kezd alábbhagyni, az emberek tanácstalanul álldogálnak, ki a vezérét nézi, ki pedig titeket, sőt, van olyan is, aki az erdőt szemléli összeráncolt homlokkal. Ken unottan ásít egyet, látszik rajta, hogy sem a Vezér, sem Jay, sem a többiek mondanivalója nem keltette fel túlzottan az érdeklődését, lábai azonban megfeszülnek, futásra készen; talán csak ő tudja, hogy miért.
- Persze, a kinyalt seggű céheknek rendelkezésére áll, de más, gyengébb játékosoknak nem – felel Shunak a Vezető – Tudod, bőven vannak, akik a sztázis miatt le vannak maradva, esélyük sincs veletek szemben – folytatja, Kenre és Shanára pillantva, s amíg a fiú elhúzza a száját, az idomárlány belevörösödik a szavakba – Ezt pedig ki lehet ám használni – fejezi be gúnyosan, majd megmozgatja tagjait. Harchoz készülődik, ahogy a petje és a mögötte állók is, ám még mielőtt bármi lenne ebből az egészből, Kennek elege lesz:
- Az a baj, hogy ők tényleg le tudnának győzni titeket – forgatja a szemét, főleg Peter felé intézve a szavakat – Nem is vettétek észre, hogy egyetlen képességet sem aktiváltak eddig? De komolyan… - grimaszol egyet, majd a Vezető felé fordul, vidáman állva annak dühös pillantását – Ami pedig téged illet, nem vagyok olyan ostoba, mint ezek itt – mondja neki, a csapat tagjaira mutatva a lándzsájával – Ők mind azt hiszik, hogy neked köszönhetik az életüket. Én is ezt hittem, amikor az a dög – bök Hisame felé – kis híján megölt. Ezért védenek, akár az életük árán is, hisz oda-vissza működik a dolog, nemde? De hibáztál, így szerintem a legtöbb, amit tehetsz, hogy elkotródsz – teszi csípőre a kezét, s látszólag nem is érdekli, hogy a Vezető már rég kiadta az utasítást a sasnak, aki zuhanórepülésben közeledik a fiú felé…

by **Shukaku** Szomb. Jún. 07 2014, 15:40

Timidus gyorsan elhadarja ÁK-nak, hogy valakik közelednek az erdőből, majd még arra is felhívja a macsek figyelmét, hogy erre az ellenséges csapat tagjai sem nagyon tudják, hogy miként reagáljanak, és persze arra is, hogy Kent is figyelje. Az a fiú valamit tud, amit ők nem, és jó lesz azt tenni, amit ő tesz. A vezér beszédén már egyikőjük sem lepődik meg, a sárkánynak és a lánynak egyszerre fut át az arcán az elképedés és az undor grimasza. Azt persze Shu nem osztja meg a főnökkel, hogy halvány lila gőze sincs arról, hogy mi az a sztázis, vagy arról, hogy ennek milyen hatása van a fejlődésre. Ha ő képes volt fejlődni úgy, hogy nem is akart, akkor bárki képes erre.
-A céhek nem egymással szemben vannak. Nem velünk szemben kell senkinek esélye legyen. Csak azoknak a céheknek nincs esélye, akik így gondolkodnak. A normális céhek segítik egymást, és ha bármelyikük esetleg csatlakozni akarna hozzánk, vagy másik céhez, akkor ők is kapnának egy idő után ilyen tárgyakat. Ez nem nagy kiváltság, csak együtt kell működni.
A sárkánynak felettébb tetszik az a modor, amit most Shu használ, és ami nagyon nem jellemző rá, azonban amikor Ken megszólal, csak még nagyobb vigyor ül ki az arcára. Azt ugyan nem hiszi, hogy ne lenne esélyük, de azért elgondolkodtató, hogy a fiú miért gondolja így. Újra Álomra néz, majd a társa felé kapja a fejét. A madár elindult, és mindketten tudták, hogy Kennek mennyire nincsen élete. A fiú mellé csak egyvalaki léphetett be. Shu talán tudta, hogy ez fog következni, de ahogyan abban biztos volt, hogy Ken mellé áll, most abban is biztos volt, hogy meg kell védenie.
-Switch Ken!
És már ugrott is a madár elé, majd Timidus is lépett, és Álomkelő felé kiabált, a lehető legsürgetőbb hangján.
-Álom! Veszély az erdő felől. El kell tűnnünk! Küld szét!
Csak a macska lehetett képes arra, hogy a lehető leggyorsabban, mindenkinek továbbítsa az üzenetet, és most erre volt szükség.

/Szeretném, ha ÁK reagálhatna elsőnek. ^^" /

by **Chancery** Szomb. Jún. 07 2014, 16:45

Karba tett kézzel hallgatom a szavak áradatát; magyarul csinálom, amit eddig is. Nem szívesen vallom be még magamnak sem, de a Vezér és társai nem igazán szimpatikusak nekem, pedig engem ismerve ez elég ritkaságszámba megy. Igaz, hogy is lehet a szememben szimpatikus olyan, aki bánt egy kislányt?
-Szerintem félreérted a céh fogalmát. -forgatom a szemem, és bár felemelem a hangom, tipikus, hogy a rohadék úgyse figyelne rám. Hát persze, mert mi a jó édes fenének is hallaná meg egyáltalán a Chancery-t, ezt a szánalmas cicafülű kis ribancot? Egyáltalán minek vagyok én még itt? Úgyse érek semmit, úgyse tehetek semmit, a szavaim meg leperegnek nem csak a vezérről, de még a saját céhtársaimról is ._.;
-Te meg fogd be. -villantom a szemem Ken felé, miután végigmondta ő is a monológját, majd a cipőjére nézek. Nem használom sokat, tudom, hogy a rendszert úgyse tudom becsapni, de nem akarom, hogy látványos legyen vagy sebzést okozzon. A srác, ha működik a képesség, csak azt érezheti, hogy égetően forró a lába. Nincsenek lángok, a sebzés is igen elenyésző, észre se vehető talán, nincs tűz, csak a hő. Végül elkapom a szemem tőle és egy vigyorral nyugtázom az ő arckifejezését. -Még mi sem.
Az akcióm viszont arra elég volt, hogy elterelje a figyelmem a sas támadásáról. Csak Shukaku lépésére figyelek fel, és persze rögvest jön az érzés, hogy bár inkább én tettem volna. Bár én vettem volna észre előbb a madarat és lépek elé, kiabálva. Nekem jóval több életerőm van, mint a kislánynak, de láncot tudom, hogy nem indíthatok már el, mert a rendszer nem fogja engedni. Már megint lemaradtam, ezúttal a saját butaságom miatt. Shukaku megelőzött.
Álomkelő figyelme viszont a sárkányra összpontosul, az emberek hülyeségeire nem figyel. Mikor Timidus akcióba lendül, és felfogja, mi is a feladata, gyors ellenőrzést végez; mindenki felé nyitva a csatornája, aki a közelébe került. Amilyen gyorsan és pontosan képes rá, elzárja az ellenfél felé vezetőket, így csak mi maradtunk. Jay, Peter, Shu, én, Shana, Saya, mind meghalljuk a szavát. Kenben amiatt, mert megtámadtam, ha nem is sebzést okozón, nem bízik eléggé.
~Erdő! Támadás az erdő felől!~

by **Jay** Pént. Júl. 04 2014, 17:28

Az, hogy a szavaim semmit sem érnek egy ilyen pondró ellen, már meg sem lep. Ahogyan az sem, hogy a mi drágalátos védelmezett Kenünk is olyan közönnyel áll továbbra is, mint hogyha egy darab fa lennék. Ja.
Sztázis? Ezzer mire gondolt? Meg Shunak van egy ilyen nagyon értékes gyűrűje...talán még sem olyan értékes az? Lehet, hogy itt a harc teljesen értelmetlenül folyik? Most komolyan, muszáj ezt?
Ken beszólása, hogy ők le tudnának győzni minket, már a gyomromat forgatja ki. Ilyen egy köpönyegforgató embert... mi a fenének kellett minket ebbe belerángatni?! Ha Shana nagyon jól tudta, hogy az ellenfelek ilyen erősek, akkor miért?! Oké, én sem harcolnék a párommal, főleg nem élet-halál harcot, na de akkor is! Elegem van az ilyen emberekből, és egyre csak azt érzem, hogy el akarok innen tűnni mi hamarabb. Chan se úgy áll már hozzá a dolgokhoz, ahogy eddig, legalábbis a saját szívem szerint.
ÁK figyelmeztetése viszont, hogy támadás érkezik az erdő felől, már inkább felkelti a figyelmemet. Hallgatózásomat kihasználva próbálom hallgatni, hogy hányan lehetnek körülbelöl... már csak az a kérdés, hogy ellenségesek-e a szándékok, vagy baráti?

Mindenesetre fegyveremet védekező pozícióba tartva csikorgatom ki a szavakat a fogaim közül:
-Ha kell, akár az életem árán és megvédek mindenkit, aki fontos a számomra.- és itt egy röpke pillanatra Chanra nézek, de csak a a szemem sarkából, hogy más ne vegye észre. Nem érdekel, hogy kevesebb az életerőpontom, nem érdekel, ha belehalok, de hogy őt megvédem, az biztos.
Aztán végre kerüljünk ki ebből a nyavajás erdőből... az tuti, hogy soha többet senkinek nem fogok segíteni ilyen kevés információval ellátva...főleg nem olyannak, aki korábban már egyszer elárulta a céhet. Még ha nem is vagyok igazán tag, de akkor sem.

by **Strea** Vas. Júl. 13 2014, 13:33

Ken egy ideig tartja a vezetővel a szemkontaktust, arcán gúnyos vigyorral, majd elfordítja a fejét, csodálkozva nézve a lába felé. Majd, mint akinek későn esik le a dolog, kezd el ugrálni, nem is foglalkozva sem a felé repülő madárkával, sem pedig Shuval, aki elé ugrik.
- Forró-forró-forró! – kiabálja, majd a földre vágódik, csak azért, hogy egy másodperccel később, vigyorogva felálljon. Végignéz az arcokon, és elégedetten tapasztalja, hogy sokak egész jól fogadták a színészkedését – Csak vicceltem! – mondja, de arcáról hamar eltűnik az önelégült vigyor, ő is az erdő felé fordul, ám aki őt nézi, nem a fák sűrűjét, az észreveheti, hogy félelem nélkül integet befelé. A vezér ellenben dühösen fordul a jövevények felé, miközben petje megsebzi Shukakut, Ken helyett. Egy a többieknél öregebb játékos lép elő a fák mögül, mellette az Árnyharcos, még ijedten pillantva körbe, és az Idomár, ölében a kisfarkassal.
Ekkor sokminden történik egyszerre. Ken egy „köszi” – t mond azért Shunak, mielőtt megindulna, s igyekszik minél hamarabb az öreg elé érni. A Vezető támadásra utasítja a sast, aki leír egy kört a levegőben, majd alázuhan, az öreget véve célba. Mind az árnyharcos, mind pedig az idomár védekező állásba áll. A csapat többi tagja nem érti, mi történik, ők nem mozdulnak; hiába sürgeti őket a vezetőjük, hogy támadják meg az öreget, csak értetlenül bámulják a kialakuló helyzetet.

Peter 500 szóval pótolhat. Határidő: július 18, péntek.

by **Chancery** Vas. Júl. 13 2014, 13:53

"Csak vicceltem!"
-Ch. Akkor legyél szíves, és rohadj meg. Köszönöm. -váltok anyanyelvemre, bár nem tudom, a rendszer valakinél lefordítja-e a magyar szavakat vagy sem. Ha lehet mondani, hogy gazda és petje hasonlítanak egymásra, akkor az enyém az, miszerint érzékenyen érint, ha gyengének vagyok beállítva. Ez pedig, hogy kiderült, valamilyen oknál fogva ki van kapcsolva minden képességem - és ezek alapján ÁK-é is -, csak még inkább ront a hangulatomon. Ezek az átkozott képik folyton kikapcsolódnak, mikor szükség lenne rájuk, vagyis jó sok pontot kéne erre is tennem, hogy ne legyek ennyire használhatatlan.
A tűz az én lételemem. Szükségem van rá, ha túl akarok élni.
Álom a fákat figyeli, én a srácot, és nem értem, mire jó az integetés. Talán nem is mellettünk, vagy a Vezér mellett áll, hanem a harmadik, feltehetőleg ellenséges csoporthoz tartozik. Újabb fogcsikorgatást követően magam is az erdő felé fordulok, főleg azért, mert nem értem, Álom miért nem mozdul, sőt, miért csendesült el ennyire és tompultak el az érzékei. A fogcsikorgatást végül felváltja a döbbenet.
-Nem azokat győztük le ezelőtt...?
Kérdezem, természetesen költőien.
Természetesen, az én felfogóképességem túl lassú az egészhez, ez viszont Álomkelőről ennyire nem mondható el. Ennek köze nincs a pontokhoz, inkább mondhatom azt, hogy laggolok. Az agyam az, amely nem képes az információkat feldolgozni, nem pedig a SAO rendszere vagy a NerveGear, s ennek folyományaként állok a helyemen, döbbenten, próbálva kitalálni, hogy most ki van kivel...
A macska viszont mozdul, helyzetéből fakadóan a másik oldalról közelíti meg a társaságot, főleg a Vezért. Maga sem tudja, minek engedelmeskedik; furcsa, digitálisan betáplált ösztönnek, vagy az én ösztöneimnek, amiket magáévá tett a lassan két év alatt. Társainak, Timidusnak, Peternek, Shunak, Jaynek, csupán ezt az érzést továbbítja, miszerint "jobb, ha nem sérül meg senki, mielőtt nem tisztázódik az új szereplők helyzete". Szavakká semmi sem áll össze, képek sokadalma támad meg minket. Annak ellenére, hogy az imént a képességem látszólag nem működött, ő megkísérli használni a sajátját, látva, hogy nem fog a sas előtt odaérni az Öreghez. Fekete tollak tömege bukkan fel a semmiből, anyaguk a levegőből születik újjá, és sebesen haladnak a három tagú társaság elé, hogy pajzsként foghassák fel a sas karmainak erejét.

//Nem tudom, kell-e dobni, szal megteszem, Álomra. Ha sikeres, akkor a tollak felfogják az öreget ért támadás sebzését.//

by **Kayaba Akihiko** Vas. Júl. 13 2014, 13:53

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
kapocs - [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka - Page 5 4766604173_492736719c_s

kapocs - [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka - Page 5 4766604173_492736719c_s

by **Shukaku** Vas. Júl. 13 2014, 14:17

A dolgok csak úgy elkezdenek önmaguktól történni. Ez az egyik nagyon rossz szokásuk, hogy ha egyetlen kis faágat kihúzunk abból a hódvárból –mert mi mással is élhetnénk, mint állatos hasonlattal-, akkor a megduzzadt folyó mindent elsöprő ereje összezúzza a gátat, lédózerólja a partokat, és magával sodor mindent, ami volt olyan szerencsétlen, hogy éppen a folyóban téblábolt. Természetesen ez történik akkor is, ha engedjük a dolgoknak, hogy maguktól folyjanak, nem szabunk gátat a sodródásnak, és nem tartjuk kezünkben vasmarokkal az események folyását. A felettébb idegesítő inkompetencia miatt sajnos a baj már megtörtént, és még a sárkány számára is nehéz követni, hogy jelenleg mi hova tart. Számára már egyértelmű, hogy Ken ha nem is mellettük áll, de legalább ellenük nincsen. Ez látható volt a támadásaiból, hiszen még a leggyengébb tagot sem sikerült eltalálnia, és szinte ordított arról a mozdulatról, hogy direkt ment mellé az ütés. Chan magamutogatásán már meg sem lepődik. Nagyon látszik, hogy a kardforgató és az idomár egymásnak van teremtve, hiszen segíteni nem nagyon tudnak, de azért idétlen szónoklatokkal és trükkökkel még húzzák feljebb az így is eléggé feszült hangulatot. Jay fog az élete árán megvédeni mindenkit? Hát az biztos, hogy az életébe fog kerülni, ha sokat kackiáskodik, de az is biztos, hogy ezzel senkit nem véd meg. Ezután pedig még Chan is elkezd itt valamiféle showt csinálni, mintha a szemben álló vadorzók az ő attrakciói miatt gyülekeztek volna össze, nem pedig azért, hogy megöljék őket. Szerencsére persze van ész is a csapatban, Álomkelő a tőle megszokott és a petektől –főleg az olyanoktól, akire még Timidus is felnéz- elvárható zsenialitással látja át a helyzetet, és már cselekszik is, és már a tervet is közli, amire, és persze elismerésképpen a sárkány bólint.
-Értetted?
Súgja oda a társának, aki kicsit zavartan ugyan, de szintén bólint. Shu nem nagyon biztos abban, hogy mi történik, de nagyon reméli, hogy a kiérkező emberkék a felmentőcsapatot jelentik, annak pedig külön örül, hogy Mufurckának láthatóan semmi baja nem lett. Remélhetőleg az a kedves idős ember talált rájuk, és ugyanúgy bosszút esküdtek a céhvezér ellen, amiképpen Shu is, amikor látta, hogy engedné meghalni a szegény petecskét. Ha valaki beviszi az utolsó ütést a vezérnek, annak a valakinek a kisfarkas kell lennie. Nagyon meg fogja érdemelni.

by **Strea** Hétf. Júl. 21 2014, 20:13

Ken hiába rohan, a sas sokkal gyorsabb nála, ám hála Álom képességének, a tollak sikeresen felfogják a sebzést, és az öreg sértetlenül bukkan elő a tollak mögül, ahogy a madár kanyart ír le a levegőben. Ken megtorpan, tőle nem megszokott módon arcán megkönnyebbültség tükröződik, ám ez csupán egy pillanatig tart, még mielőtt visszatérne az állandó vigyora.
- Szép volt – kacsint a macska és idomárja felé, majd szembefordul a Vezetővel, mondandóját azonban a csapattagoknak szánja – Ő itt Gregar – mutat az öregre – Az ő képességének hála menekültetek meg, mindannyian. Nem annak a pöffeszkedő alaknak köszönhetitek az életetek, ő csak eszközként használt titeket, ahogy Gregart is – húzza el a száját a fiú, majd a Vezető szemébe mered. Amaz csak összeszűkült szemekkel mered rá, kezében szinte remeg a fegyvere az indulattól. Már éppen nyitná a száját, de Ken – mintha csak erre várt volna – megelőzi, a szavába vágva – Hogy hogyan jöttem rá? Amikor az a túlméretezett gyík majdnem megölt, és az öreg megmentett, a teleportálásom után te voltál csak ott. Így azt hihettük, hogy te vagy, akinek hálával tartozunk. De amikor az első kérdésed az volt, hogy nálam vannak-e a gyűrűk, megértettem – mosolyog. A többiek eleinte nem hisznek neki, ám az idomár és az árnyharcos bólintására hamar átlátják ők is a helyzetet, és – hiába ordibál velük a Vezető – az öreghez sétálnak.
Shana még mindig ijedten és elkerekedett szemekkel figyeli az eseményeket, össze is rezzen, amikor Ken odaballag melléje, megsimogatva Koburát.
- Köszi, hogy hoztál erősítést – mondja a lánynak, majd felétek, a YJ tagjai felé fordul – Nektek pedig köszi a harcot. Élveztem – vigyorog, majd egy fokkal komolyabb hangnemre vált – Harc és áldozatok nélkül sose értem volna el, hogy higgyenek nekem. Szal köszi. – biccent, majd kézenfogja Shanát, visszakéri a lánynak a gyűrűket, és elindul az öreg és társai felé. Shana még visszafordul, meghajolva köszöni meg a segítségetek, és elpirulva követi a fiút, vállán Koburával.
A vezető, ahogy a csapattagjai elpártoltak tőle, már veszi is elő a teleportkristályát, és egy másik itemet is, amit eltörve sűrű füstfelhőbe burkolódzik. Ken és a többiek azonban nem foglalkoznak vele. Nem érdekli őket, hiszen veszített.

Aki akar, írhat mégegy reagot. Csütörtök-péntek magasságában zárom a küldetést, több mesélés már nem lesz.

by **Shukaku** Kedd Júl. 22 2014, 07:31

Kétféleképpen lehet értékelni a megtörtént eseményeket. lehet egyrészről egy kislány szemszögéből, aki már nem is nagyon érti az egészet, de annak nagyon nagyon örül, hogy bebizonyosodott, hogy Ken tényleg nem gonosz, és jól döntött, amikor meg szerette volna védeni, és meg is védte a lecsapó madárkától. És persze az is remek dolog, hogy a farkaskának sincsen semmi baja, sem az idomárjának, meg persze egyik másik játékosnak sem, mindenki épp bőrrel megúszta a kalandot. Persze azzal már régóta szembesült, hogy ha valaki megtámadja, és az életét veszélyezteti, akkor az őt védelmező sárkány gondolkodás nélkül képes lesz megölni akárkit, de abban is bízott, hogy ha Timidus meg tudja oldani gyilkolás nélkül is, akkor úgy oldja meg. Mindenesetre az a fura kép, az a gyűlölet, ami eddig Shu arcát torzította nyomtalanul eltűnt, és a megkönnyebbülés vette át a helyét. Csak hálás ábrázattal nézte az öreget, aki mindannyijukat megmentette, és nagyon remélte, hogy az le is tudja olvasni a köszönömöt az arcáról, hiszen megszólalni még nem nagyon tudott az események hatása miatt. Következőleg pedig a farkaskára és az idomára pillantott… nagyon remélte, hogy megérti, hogy nem tehettek mást… nem akarták bántani. Lassan Chan felé sétált, és megállt mellette. Bőven elég volt ennyi izgalom mára… meg holnapra… meg még nagyon sokáig.

Értékelhetjük azonban Timidus szemszögéből is, amivel viszont teljesen más képet kapunk. Egyrészt az idióta Ken nem informálta őket, sem Shanát, így mindannyiukat veszélybe sodorta, és bábként rángatta őket, kihasználva a segítőkészségüket... és elérte a célját. Nem is olyan hülye az a fiú mint hitte. Ha megtehette volna, akkor gratulált volna neki ezért a remekül kidolgozott tervért, így azonban csak biccentett felé. Azonban a csapat, amely hirtelen átpártolt az egyik oldalról a másikra már nem volt ilyen okos. Nem sétálgatni kellett volna egyik emberkétől a másikig, hanem elkapni a vezért. Csak idő kérdése, hogy mikor fog új csapatot szervezni és bosszút állni. Az emberek nem képesek hosszútávon gondolkodni. Megnyernek egy csatát, és győztesnek gondolják a háborút is.

by **Jay** Kedd Júl. 22 2014, 20:04

/Pótlásul egy kicsit hosszabbat írok...bocsánat a sok kimaradásért és megvárakoztatásért, és köszönöm a mesélést./

Hatalmas szónoklatomra a reakciók pontosan olyanok, amiket vártam: semmilyenek. Nem is azért mondtam, hogy villogjak, hanem azért, hogy magamat erősítsem vele, illetve a körülöttem lévők bizalmát próbáljam jobban felerősíteni felém, még ha nem is voltak kétségeik.
Aztán Ken kezd el ugrálni, mint valami elvetemült, azt kiabálva hogy forró... Sandán átnézek Chanra - csak nem ő művelt valamit? Nagyon jól tudom, hogy mire képes a képessége a játékban, szóval nem lennék meglepődve, ha kicsit meg"melegítette" volna a Ken baba lábikráit. És haha, nagyon vicces volt a reakciód... -.-
Végre abbahagyja a vigyorgást, majd el kezd az erdő felé integetni. Na, viszont hogy majdhogynem örül az érkezőknek, az már számomra gyanús, itt valami nincs rendjén, főleg, hogy az érkezők nem mások, mint a korábban "megölt" játékos, illetve az idomár, aki sírva rohant el... plusz még egy idősebb férfi. Imigyen telik el az az öt perc, amíg én csak állok és nézek magam elé, mint valami fadarab, ami semmire sem képes. És valóban, nem hogy szinte, de semmit sem tettem azért, hogy nyertesen kerüljünk ki a helyzetből. Pedig az ellenség támad. Az ellenség, a Vezér sasát utasítja támadásra, mégpedig az öregre. Többi társa viszont olybá tűnik, hogy nem akar az öreggel harcolni: még "vezérjük" parancsára sem hajlandóak támadni.
Majd valahonnan egy érzés, miszerint tisztázni kellene a helyzetet, hogy az új jövevények melyik oldalon állnak, csapódott belém, ilyen macskaszerűen... akkor ezt tuti ÁK küldte útjára a fejünkben. ÁK megpróbálja képességével felfogni a Sas Tamását...mármint támadását, véleményeim szerint 100%-os sikerrel.
Ekkor ismét Ken lép a színpadra, kacsingatva ÁK-ra meg Chanra...
~Anyádra kacsingass~ gondolom magamban, miközben elteszem a fegyveremet. Itt már harc az nem lesz, az biztos, ugyanis végre kiderült az igazság: a Vezér valóban csak kihasznált mindenkit, főleg azt a Gregar nevezetű öreget. Mondjuk nem meglepő. Az ilyen mocskok mindig kihasználják a maguknál gyengébbeket.
Szépen Chan mellé sétálok, majd enyhén átkarolom, nyugtatván, hogy itt több baj már nem lesz.
Ken megköszöni mindenkinek a harcot, másnak az erősítést, a Vezér kiabál, mint a sakál, de annyira érdekel mindenkit, mintha egy darab kő ordítozna felénk. Magyarán meg se halljuk.
-Úgy őszintén, legközelebb azért legalább beavathatnál minket is. Egy üzenetet küldhettél volna Shana-nak legalább, hogy mit akarsz, még ha mindannyiónkat nem is ismertél korábban. Mellékesen, ha a mi céhünkből halt volna meg valaki, akkor azt hogy oldottad volna meg?- kérdezem, de többet inkább nem mondok, mert kezd bennem felmenni a pumpa.

-Héhéhé, senki nem megy sehova, még le kell rendezni ezt a Vezér uraságot...szépen vigyük a börtönbe... - mondom, de mire a Vezér felé fordulok, már füstté vált, a szó legszorosabb értelmében. Na szép, még egy idegbeteg fog rohangálni Aincrad területén bosszúra szomjazva... megint nem fogok tudni napokig nyugodtan aludni -.-
Úgy is volt. Visszamentünk a céhházba szépen, pontosítva én azonnal visszatértem. Átöltöztem, lepihentem, de lenyugodni nem tudtam: valóban az életem forgott ott kockán. Ez itt nem egy játék... nem csak egy játék. Itt a saját, és mások életével játszadozunk, és ha nem vigyázunk eléggé, el is veszíthetjük azokat. Azt pedig nem akarom.
Napokig figyeltem éjszakánként az ajtót, hogy nem ront-e be vérben forgó szemekkel a vezér egy tőrrel vagy hasonlóval a kezében, készen arra, hogy felszabdalja a testem apró pixelcafatokra...de végül nem jött el. Én pedig ugyanúgy aludtam később, mint előtte. De örökre bennem lesz a tudat: ez a játék az életnél is rosszabb, ha magasabb szintúek ellen kell harcolnod.

by **Strea** Hétf. Júl. 28 2014, 18:32

A küldetést lezárom.

Jutalmazás:

Aktivitási bónuszt csak Chan és Shu kap, Sayának pedig köszönöm a részvételt. Smile

Exp és arany:

Peter: 81 exp és 90 arany
Chan: 111 exp és 120 arany
Shukaku: 116 exp és 130 arany
Jay: 96 exp és 110 arany

Elsődleges jártasságok:

Keresés:
Jay: Trükkös Köpeny (+2 kitartás)
Shu: A Látnok Irányítópálcája (+3 irányítás +1 élet, küldetések után minden Tier 1-es látás jártasságra +1 képzettségpont jár, ha a táskában van), Bőrruha (+4 páncél)
Peter: Bőr Cipő (+2 gyorsaság)

Másodlagos jártaságok:

Peter: 2db T3as kristályrecept és 20db T3as növény / 16 szint növénylátásra
Chan: 2db T2es kristályrecept és 20db T2es növény / 18 szint növénylátásra
Shu: 2db T1es kristályrecept (átadott 2 receptet másnak, így nincs meg az összes receptje) és 20db T1es növény / 19 szint növénylátásra
Jay: 20-20 T1es érc és növény / 19 szint növény-, és érclátásra

Céhbónusz:

Young Justice: 225 arany és 260 exp (Shu 7-es dobásával bazárban), utóbbi a következőképpen osztva el:

(2414/2500) Peter: 47 exp
(1606/1700) Shukaku: 47 exp
(1584/1700) Chancery: 48 exp
(609/700) Jay: 48 exp
(383/400) Utahime: 17 exp (betelt)
(511/600) Desdemona: 48 exp
(45/50) Scott: 5 exp (betelt)

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 12 2014, 01:54

Peter Worker: Kristályírás (T3): Kirobbanó Gyógyító Kristály Recept
Növénylátás (T3): 220 -> 236, 8 Nihil Ág 1 Eknier Levél 3 Gyilkos Galóca 1 Ezüst Százszorszép 7 Gigantikus Pitypang

Chancery: Kristályírás (T2): Gyenge Bossgyengítő Kristály Recept, Hamis Sebzés Kristály Recept
Növénylátás (T2): 125 -> 143, 6 Vastag Tövisgyökér 5 Faeno Ág 5 Vörös Gomba 2 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang

Shukaku: Kristályírás: 2 recept amelyeket átadta
Növénylátás: 84 -> 100, 6 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél 7 Barna Gomba 6 Tövisgyökér

Jay: Érclátás: 41 -> 60, 8 Bronzérc 3 Munkálatlan Bőr 3 Sida Kő 4 Halvány Rubin 2 Vasérc
Növénylátás: 51 -> 70, 8 Kis Tövisgyökér 4 Faeno Levél 4 Barna Gomba 2 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom