Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

C'est plus qu'un crime: c'est une faute!

/Antoine de Boulay/

It isn't just a question of creating a robot that can love. Isn't the real conundrum, can you get a human to love them back? If a robot could genuinely love a person, what responsibility does that person hold toward that mecha in return? It's a moral question, isn't it?

Nem az a fő probléma, hogy egy robot képes lehet-e szeretni, hanem az, hogy az ember képes-e szeretni a robotot. Ha egy általunk teremtett robot őszintén szeret egy embert, milyen felelősséggel tartozik az ember az adott robot iránt? Ez morális kérdés, nem igaz?


C’est en cela que l’animal domestique se distingue de l’animal dompté. Celui-ci accepte bien des rapports avec son dompteur, mais avec lui seulement, et encore, à titre précaire et avec tous les accidents que cette précarité peut comporter.

Ebben különbözik a domesztikált állat a szelídített állattól. A szelídített állat is eltűri azt a kapcsolatot, amely a szelídítőjéhez fűzi, de más kapcsolatot nem tűr, és még ebben a kapcsolatban sem egészen megbízható: hiszen tudjuk, milyen balesetek szoktak előfordulni.


Les hommes ont oublié cette vérité, dit le renard. Mais tu ne dois pas l'oublier. Tu deviens responsable pour toujours de ce que tu as apprivoisé.

Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.


-What we hoped to achieve was to meet our makers. To get answers. Why they even made us in the first place.
-Why do you think your people made me?
-We made you because we could.
-Can you imagine how disappointing it would be for you to hear the same thing from your creator?
-I guess it's good you can't be disappointed.

-Megmondom mi volt a célunk. Látni a teremtőinket. Választ kapni arra, hogy miért csináltak minket.
-Mondja, önök miért csináltak engem?
-Mert meg tudtuk tenni.
-Nem lenne-e nagy csalódás önöknek ugyanezt hallani a teremtőktől?
-Még jó, hogy maga nem tud csalódott lenni.


"...and we feel that the prevention of harm to human beings in groups and to humanity as a whole comes before the prevention of harm to any specific individual."
Mandamus said breathlessly, "That is not what the First Law says."
"It is what I call the Zeroth Law and it takes precedence."

-Továbbá úgy látjuk, hogy emberi lények csoportjainak vagy az egész emberiségnek bármilyen veszélytől való megvédelmezése előbbre való akármelyik egyedi személyiség megvédésénél.
-De ez nem felel meg az Első Törvény utasításának - lihegte Mandamus elakadó lélegzettel.
-Ezt nevezem én a Nulladik Törvénynek, mely megelőzi az Első Törvényt.


"My logic is undeniable."

"A logikám kikezdhetetlen."


-You'd be okay?
-Of course. The new Sam and I will be back to our programming as soon as I finished rebooting.
-Gerty, we're not programmed. We're people, do you understand?

-Jól megleszel?
-Természetesen. Az új Sammel visszatérünk a programunkhoz amint befejeztem a bootolást.
-Gerty, minket nem programoznak. Emberek vagyunk, érted?


Interviewer: HAL, you have an enormous responsibility on this mission, in many ways perhaps the greatest responsibility of any single mission element. You're the brain, and central nervous system of the ship, and your responsibilities include watching over the men in hibernation. Does this ever cause you any lack of confidence?

HAL: Let me put it this way, Mr. Amor. The 9000 series is the most reliable computer ever made. No 9000 computer has ever made a mistake or distorted information. We are all, by any practical definition of the words, foolproof and incapable of error.

Interviewer: HAL, despite your enormous intellect, are you ever frustrated by your dependence on people to carry out your actions?

HAL: Not in the slightest bit. I enjoy working with people. I have a stimulating relationship with Dr. Poole and Dr. Bowman. My mission responsibilities range over the entire operation of the ship so I am constantly occupied. I am putting myself to the fullest possible use which is all, I think, that any conscious entity can ever hope to do.

Interviewer: Dr. Poole, what's it like living for the better part of a year in such close proximity with HAL?

Dr. Frank Poole: Well, it's pretty close to what you said about him earlier. He is just like a sixth member of the crew. You very quickly get adjusted to the idea that he talks and you think of him really just as another person.

Interviewer: In talking to the computer one gets the sense that he is capable of emotional responses. For example, when I asked him about his abilities, I sensed a certain pride in his answer about his accuracy and perfection. Do you believe that HAL has genuine emotions?

Dave Bowman: Well, he acts like he has genuine emotions. Um, of course he's programmed that way to make it easier for us to talk to him. But as to whether he has real feelings is something I don't think anyone can truthfully answer.

Machines wants some appreciation too.

Kód:

Üdv Kazuma! Felkeltette az érdeklődésemet az arénában bemutatott előadásod. Találkozzunk Morishi kapujában fél óra múlva! Ne késs!

Bezártam az üzenetet. A név számomra semmit nem mondott, hiába is ízlelgettem. A stílusa azonban meglepett. Túl magabiztos. Elsőre azt gondoltam, hogy valami bűnöző banda "figyelt fel" rám és akar beszervezni, de aztán eszembe jutottak a szavai: "Morishi kapujában". Ez kicsit meggyengítette az első tippemet, ugyanis Morishi köztudottan nem vörösbarát zóna. Valószínűleg zöld lesz az illető, esetleg sárga, hogy könnyen visszavonulhasson vész esetén. Elküldtem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki információval kereskedik, de nem érkezett rögtön válasz az időm pedig fogytán van. Bárki is az, ügyesen előkészítette a találkozót. Teljes felszerelésben, maszkban sétáltam az említett város felé. Jobb kezemet a köpenyem takarásában, végig a teleportkristályomon tartottam és készen álltam rá, hogy támadás esetén rögtön aktiválhassam.

Timidus nem véletlenül választotta a vasárnapot a találkozó időpontjául. Vásár volt, a kapu mögött pedig számos NPC sorakozott fel, áruval, bódéval, vagy éppen csak járkálva. Még a kapu mellett is állt kettő, mintegy kapuőr szerepet betöltve, bár az látszott rajtuk, hogy nem erre hivatottak. Kicsit távolabb állt a sárkány és a lány, szintén teleportkristályt szorongatva a kezében. Nem léptek előrébb, Timidus azonban meghajtotta mellsőit egy pillanatra a vörös előtt, mintegy meghajolva.
-Üdv Kazuma! Bemutatlak a falubelieknek. Ti NPC-knek hívjátok őket. NPC sereg, ő Kazuma, Kazuma, ők az NPC seregem. Bizonyára tudod, hogy ha túl közel jössz, akkor megtámadnak.
Hangjában semmilyen érzelem nem tükröződött, a lányon viszont látszott, hogy félelem és undor ült ki az arcára, ahogyan meglátta a vörös indikátorost.
-Bizonyára azt is tudod, hogy már előtted járunk a Top-10 listáján. Úgy döntöttünk, hogy kicsit javítjuk a közbiztonságot, hogy ne csak az ilyen falvakban lehessenek biztonságban az emberek. Megkönnyítenéd a dolgunkat ha kifejtenéd, hogy rád miért nem kell vadásznunk.

Ahogy közelebb értem a város kapujához, lassan felfedeztem az előttem álló alakokat. A kapuban egy pár NPC strázsált, előtte pedig egy kislány várakozott kezében kristályt szorongatva, mellette pedig felteetően a petje, egy kis sárkány figyelte minden mozdulatomat. Úgy öt méterre a lánytól megálltam. Kételyek rohantak meg. A lány túl... kicsi. Nem lehet, hogy a szinte már reszkető kislány legyen Shukaku. Csapdát sejtettem. A sárkány viszont, egy furcsa meghajlást követően beszélni kezdett. A lánnyal ellentétben rettentően magabiztosnak tűnt ahogy bemutatta a "seregét". Nem igazán tetszett ez a fellengző stílus, azonban míg beszélt és rá összpontosítottam, észrevettem valami furcsaságot. Az indikátora, valahogy másabb árnyalatú volt, mint kellett volna. Jobb kezemet továbbra is a köpenyem takarásában, teleportálásra készen tartottam, miközben feszülten próbáltam figyelni a sárkányra és a környezetünk esetleges veszélyforrásaira is. Azonban nem hagytam, hogy a feszültség a viselkedésemre, vagy a hangomra érezhető hatást gyakoroljon. Mikor kinyitottam a számat, ugyanolyan hideg magabiztossággal közöltem a válaszomat a sárkánynak címezve, mint ahogy előttem ő is tette.
–A Top-10-es helyezéssel kérkedni nem túl hatásos olyasvalakivel szemben, aki szintén a listán van. A pontok önmagukban semmit sem érnek. A valódi tapasztalatot pedig, nem a vaddisznóktól kapod. Amennyiben azt szeretnéd, hogy komolyan vegyem a fenyegetőzésedet. Gyere ki az npc-id védelme mögül és meglátjuk, hogy valójában mennyi tapasztalatot is gyűjtöttél eddig.

-Nem kérkedek, kérkedni az emberek szoktak. Tényt közöltem annak érdekében, hogy el tudd helyezni a személyemet. Nem hiszem, hogy a börtönben sokat hallottál rólam, bár biztosan megvannak a kapcsolataid. Azt pedig elhiheted, hogy nem vaddisznókkal küzdöttünk meg a tapasztalatokért, és nem is fenyegetlek, és kijönni sincs okom. A bátorság nem azt jelenti, hogy vakon belesétálsz a veszélybe. Egy ajánlatot tettem, hiszen csak azok ellen kívánunk fellépni, akik azt megérdemlik. Felteszem újra a kérdést. Mi okunk van arra, hogy téged ne üldözzünk?

–Azt várod, hogy védőbeszédet tartsak magamnak és te talán nagy kegyesen nem ölsz meg, ha elég meggyőző vagyok? -mosolyodtam el a maszkom alatt. -Amennyiben meg akarsz ölni, tedd azt. Ha nem akarsz ne tedd. Ha azt várod, hogy én majd mesélek neked az életemről, akkor rettenetesen sajnálom, de ez nem fog megtörténni. Ha nincs más mondanivalód akkor részemről le is van zárva ez a találkozó, ugyanis jobb dolgom is akad annál, hogy veled csevegjek.

-Azt várjuk, hogy segíts...
Szólalt meg halk, remegő hangon a lány a sárkány mögött.
-Segítettél... segítettél a bossokon is a többieknek... és úgy tudom, hogy... hogy...
-Hogy az arénában azzal végeztél, aki börtönbe juttatott téged. Ha úgy játsszunk, hogy közös legyen az ellenségünk, akkor még szövetségesek is lehetünk.
Fejezte be a mondatot a sárkány.

A kislány most szólalt meg először, de láthatóan nem ment túl jól neki a beszéd és a sárkány folytatta helyette.
–Kétlem, hogy közös lenne az ellenségünk. -aztán most először a lány felé fordultam és a következő mondatomat hozzá intéztem. -A bossokon továbbra is részt fogok venni és amíg ők képesek csapatban játszani velem, addig én is segíteni fogok nekik. Amúgy az információd helyes a lánnyal kapcsolatban. -vontam meg a vállaimat. -Azt azonban továbbra sem látom, hogy én miért is járnék jól azzal, ha segítenék nektek. Szóval mit akartok?

-Suzumét... a gyilkosokat... hogy segíts...
-Shu, majd én.
Intett egyet a farkával a sárkány, de a maszkosról egy pillanatra sem vette le a tekintetét.
-Egyezséget ajánlok. Segítesz nekünk kézre keríteni a gyilkosokat, mi pedig nem fogunk téged hajkurászni, és a mi, nem csak kettőnket jelenti, hanem magas szintű harcosokat. Nyugalmat és békét ajánlok a segítségedért cserébe, vagy ha úgy jobban tetszik, az életedet. Elintéztem, hogy a bosson ezentúl bizalmatlanabbak legyenek a vörösekkel szemben. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan könnyen visszaengednének, de ha bizonyítod, hogy nem kedvtelésből gyilkolsz, akkor én, és a szövetségeseim elintézhetjük, hogy ne legyenek problémáid. Talán még arra is módot találok, hogy a vörös indikátort eltüntessem a fejed fölül. A sajátomat már sikerült megváltoztatnom, és Shu is volt már vörös egy pár órára. Szabadságot ajánlok neked Kazuma. Kívánsz élni vele?

–Vörös? -vontam fel a szemöldököm, mikor a lány indikátora került szóba. Nocsak... Az ajánlaton viszont kis híján felnevettem. Anatole szinte szóról-szóra ugyanezt kérte tőlem tegnap. Vajon véletlen? Különös, hogy ez a Suzume hirtelen mindenkinek ennyire fontos lett és mindenki pont tőlem vár el segítséget. A kováccsal már nyélbe ütöttünk egy megállapodást, azonban ezt nem fogom az orrukra kötni. Igencsak káros következményekkel járhatna az üzleti kapcsolatunkra nézve, ha egy ismeretlen kislánynak hirtelen mindennel kitálalnék.
–Nincs szükségem rá, hogy megváltoztasd az indikátoromat, ahogy Suzume, vagy más vörösök sorsa sem érdekel túlzottan. Nem kell, hogy megoldd a gondjaimat. Nem kell tőletek semmi. Tudjátok miért lettem szóló játékos? -tettem fel a költői kérdést, amit rögtön meg is válaszoltam. -A szabadságért. Szólóként senkinek sem tartozom magyarázattal a tetteimért és nem kell állandóan kötöttségeket vállalnom. Nincs szükségem rá, hogy mások szabályai szerint játsszak. Sajnálom kislány. -fordultam ismét az említett felé. -Én megtartom a szabadságom és ha megpróbáljátok elvenni, akkor én küzdeni fogok érte. Remélem világos voltam.

-Világos.
Bólintott a sárkány még Shu helyett is, aki csak ijedten, csalódottan és összetörve nézett maga elé.
-Akkor játsszunk másképpen. Mire van szükséged? Mit szeretnél tudni? Talán tudok neked segíteni.

–Ó, így már mindjárt más. -mondtam csipetnyi gúnnyal a hangomban.
-A feltételeim a következők: nem! Végeztem.

-Kazuma!
Szólt még Timidus mielőtt a harcos elfordult volna, egy csipogással jelzett a lánynak, aki kivett a zsebéből egy kristályt.
-Hangrögzítő kristály. Gondolom okkal viseled azt a maszkot. Az arcodat elrejtheted, a hangodat viszont nem. Igen, ezt veheted fenyegetésnek, azonban csak egy mozdulat törölni. Talán nem hiszed el, de ha velünk kötsz szövetséget, akkor az egyik legerősebb céhvel kötsz szövetséget. Még így sem érdekel? A tudás hatalom, te pedig rengeteg hasznos információról mondasz le, ha most elmész.

–Fenyegetés, üzleti ajánlat, fenyegetés. -soroltam most már ingerülten. -Elmondok nektek valamit. Engem hiába próbáltok fenyegetni. Megvannak a saját kapcsolataim és amennyiben túl bosszantóvá válsz, könnyen bajba kerülhetsz. Az információt amire szükségem van akkor szerzem meg magamnak amikor akarom és már a rendelkezésemre állnak a megfelelő szövetségesek. Fenyegethetsz egy kristállyal, de ne hidd, hogy túl sokat érsz vele. Nem tudom figyeltétek-e a viadalt, de ott bárki hallhatta a hangomat. Talán a kristályod felfrissíti az emlékeiket, de azt ne gondold, hogy ezzel van esélyed elkapni. Az ajánlatod nulla, ahogy a fenyegetőzéseid is. Ajánlok nektek egy utolsó üzletet. Szépen szó nélkül elsétáltok és a továbbiakban nem próbáljátok keresztezni az utamat, vagy készüljetek fel, hogy többet nem érdemes védett övezeten kívülre kerülnötök.

-Ahogy gondolod, ám ezzel saját magadnak hazudsz. Ha minden információd meglenne, amire szükséged van, akkor most nem utasítottad volna vissza az ajánlatunkat. Nem kell idegeskedni, még a végén olyat tennél, amit később megbánsz.
-Timidus... azt ígértük Anatnak...
-Tudom. Végeztem. Még keresni fogunk Kazuma.
Intett a fejével a sárkány.

Egyetlen szó kellett csak, hogy az egész korábbi hozzáállásom megváltozzon. Már nem hittem, hogy képesek lehetnek olyasmit mondani, ami akár egy milliméternyit is elmozdíthat az álláspontomról, de ez most mégis megtörtént.
–Állj! -parancsoltam rájuk. -Anatole hogy jön ide? -követeltem választ.

-Sehogy, ha nem hívjuk. Ha hívjuk, akkor valószínűleg a teleportkapun keresztül. Miért érdekel?

–Ne játszadozz velem! -mondtam még ingerültebben, most már bizseregni kezdő bal karral. -Mit ígértél Anatnak!? -fordultam a lányhoz.

-Timi... úgy gondolta, hogy... hogy a témához... hogy...
Kezdené el magyarázni Shu, de ahogy Kazu ráförmed, elhallgat.
-Vagy úgy. Beszélhetnétek érthetőbben is ti, emberek. Anatnak azt ígértem, hogy titokban tartom a titkait, és azt, hogy nem fogunk veled harcolni.

Vajon mennyit tudnak? –Ha azt mondta, hogy ne harcoljatok, akkor mégis miért provokáltok? Mondott mást is?

-Nem harcolok. A provokálásról pedig nem esett szó, és nem vagyunk veszélyben. Mondott elég sok mindent, de nincs okom neked ezeket elmondani, hiszen az állításod szerint nem érdekel az az információ, amit én tudok, hiszen te bármikor megszerezheted. Téged miért érdekel ennyire Anatole?

Elgondolkodtam. Ezúttal nem válaszoltam rögtön. Alaposan meg kell fontolnom, hogy most mit is fogok mondani. Viszont ha ők is a játék részesei, akkor a kovács miért nem avatott be? Na és őket? Mégis ugyanazt akarják mint ő és úgy tűnik közelről ismerik. Valahogy az egész helyzet sántított.
–Talán mégis megfontolom az ajánlatotokat... -jelentettem ki végül.

-Jól teszed. Várom a kérdéseidet és a feltételeidet.
És Timidus kényelmesen elhelyezkedett Shu mellett.

–Előfordulhat, hogy akad közös pont a céljainkban, azonban többet nem szívesen mondanék olyan helyen, ahol könnyen lefülelhetnek minket.

-Ahol könnyen lefülelhetnek minket, ott fognak a legkevésbé lefülelni. Vörös indikátorosként itt beszélgetsz velünk egy ideje, és még senki egy kérdést sem tett fel. Beszélj nyugodtan.

–Várjatok. -még mindig a köpenyem takarásában visszacsúsztattam a teleportkristályt, de felkészültem rá, hogy vész esetén a képességemet használva kerüljek ki, egy esetleges szorult helyzetből. Felemeltem a kezem és a menümet lenyitva kiválasztottam az üzenetküldés lehetőségét. Megírtam az üzenetet és elküldtem.
–Amint megérkezik a válasz, kiderül, hogy mi lesz a sorsotok...

Kód:

"Itt áll előttem egy kislány a sárkányával. A lány neve feltehetőleg Shukaku. Az ajánlata sok pontban egyezik azzal, amit tegnap te tettél nekem. Többek között Suzume előkerítésére vonatkozóan és látszólag jól ismernek. Közöd van hozzájuk, vagy valaki megpróbál beleköpni a levesünkbe?

Kazuma"

Türelmesen vártam a válaszra, ami perceken belül meg is érkezett. Egy újabb, rövidebb üzenetet pötyögtem be, majd hamarosan még egyet. Innentől minden tiszta volt. Az utolsó üzenetből szó nélkül felnéztem a lányra és vártam, hogy mi fog történni. Nemsokára be is ért a türelmem gyümölcse, ami a lánynál megjelenő üzenet képében érkezett.

Kód:

A lány a pártfogoltam, de semmit nem tud a tegnapi kis találkozónkról. Mint mondtam, elsődleges a diszkréció.

Anatole

Kód:

Levakarod rólam?

Kazuma

Kód:

Most azonnal? : ]

Kód:

Megköszönném.

A lánynál meg is jelenik az üzenet, amire pötyög valamit, majd a sárkányra néz.

Kód:

Shu, a biztonságod fontosabb, mint az akció. Kérlek ne kockáztass és térj haza.

Kód:

Morishiben vagyunk, NPC-kel körbevéve. Vigyázunk magunkra. Honnan ismer téged Kazu?

Kód:

A frontról, honnan máshonnan?

Kód:

Találkozzunk az Artes céhházánál!

Kód:

Most!

Kód:

Most.

-Anatole válaszolt. Mennünk kell, Timidus.
-Rendben. Viszlát Kazuma. Ha valami még érdekel, keress meg minket levélben. És ha többet akarsz tudni rólunk, nézd át az arénát. Talán egyszer ott fogunk megmérkőzni egymással, és akkor bizonyíthatom, hogy nem csak a pontokban vagyok erősebb nálad.

Nem szóltam, aktiváltam a képességemet és egy holló alakját felvéve indultam a szint egy távolabbi vége felé. Innentől Anatolera bízom a helyzet rendezését. A lány érdekében remélem, hogy nem fogja ennél jobban beleütni az orrát a dolgaimba.

Majd a hollók után a teleportkristály is aktiválódott, és a kis csapta már ott is volt, az Artes céhházának biztonságában.

Harmincnegyedik fejezet

Nemi sztereotípiák, avagy hogyan (ne) értessük meg a különbséget egy sárkánnyal...

Viharos este, úgy tűnik a programozók Halloween elmúltával is szeretnék még fenntartani a borzongást. Az ablakokat csapkodja a szél még akkor is, ha mindet szorosan bezártátok, és néha, a villámok fényében tűnik fel egy-egy baljós árny Alexka szobájában. Éjfél. Három kopogás, majd újra csönd.

Alex reakciója kimerül egy grimaszolásban, majd nagy csendben odasomfordál az ajtajához.
-Ki az? - Hallatszik a halk kérdés bentről.

Az ajtón túlról az ismerős színtelen, csipogó hang szól vissza, megnevezvén önmagát, mint Timidus.

-Shit ... - bukik ki belőle az angol szó, majd kinyitja az ajtót, de nem lép félre, hogy az "állat" beléphessen.
-Nanda? Mit szeretnél?

A sárkány végignéz rajtad, ám meg sem próbál beljebb lépni.
-Aludtál. Felkeltettelek. Elnézést. Shu tegnap azt mondta, hogy ma már ne keresselek. Tizenkét másodperce holnap van a tegnaphoz képest. A kérdést pedig feltetted helyettem.

- Nah ezt most érthetően ismételd meg. xd

-Melyik részét nem értetted? Aludtál. Felkeltettelek. Elnézést. Shu tegnap azt mondta, hogy ma már ne keresselek. Tizenkét másodperce holnap van a tegnaphoz képest. A kérdést pedig feltetted helyettem.

- Az utolsót te pixelhiba. -.- Nah várjál. Én mit akarnék tőled éjfélkor? O.o

-A sértéseket kérlek hanyagold. A kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy te mit akarsz. Bejutottam a céhházba és bejuttattam Shut is. Ez nem jelent teljes biztonságot, azonban az előző helynél jobb. Azt kérted, hogy mindent beszéljünk meg. Mi legyen a következő lépés?

-Ehh, gyere beljebb xd A bocsánatkérést meg elfogadom, de legközelebb ne éjnek évadján kelts fel ha lehet -.- *félreáll, hogy a pet bemehessen, majd leül egy kanapéra, látszik a szobán hogy félkész még. * - Nem tudom mire... hmmm, mi lenne ha most egy kicsit el lennétek itt? O.o

-Folytasd.
Nyugodtan besétál a szobába, és tüzetesen körbekémlel, hogy változott-e valami az előző látogatása óta.

*mély levegővétel* -Csak egy hirtelen ötlet. Nem gondoltam át. ._. Azért jutott eszembe, mert Shut először is meg kéne nyugtatni. Hadd élvezze, hogy itt nem tünedeznek el az emberek, és nem nyomja a vállát a céh terhe.
A szoba szinte üres, csak egy ágy, egy kanapé és egy asztal van betéve, és maga szoba sem az a nagy hodály mint a Limen1ben, egy kisebb ablak néz csak a kert felé.

-Hogyan gondolod a megnyugtatását?

-Nem terveztem előre. Egyszerűen csak élünk, és bevesszük őt is ebbe a csapatba

-Téves. A tervezés hiánya elfogadhatatlan.

-Jó, akkor mond, mit gondoltál ki te. Mert van egy olyan érzésem, hogy te mindig tervezel valamit.

-Természetesen. Shu addig nem lehet biztonságban, amíg a gyilkosok szabadon mászkálnak Aincrad utcáin. A frontharcosoktól nem kell tartanunk, ők hátráltatják saját magukat. Ezt te is tudod, láttad, hogy mi történt a bosson. A gyilkosokat már elkezdtem felszámolni. Rajta kell ütnünk a központjukon. Ez lesz a következő feladat, és itt lesz meg a te szereped. Hinari a bűnüldöző céh vezére, és nem tesz semmit a bűnüldözés érdekében. Vedd rá, hogy végezze a feladatát.

-Váávávávávjáá, értem a logikádat, de előbb vele kell foglalkoznunk, nem a testi épségével xd

-Elsődleges az, hogy ne haljon meg. Ha meghal, akkor nem lesz lehetőséged vele foglalkozni.

-Igen igen tudom, de legalább olyan fontos foglalkozni vele magával is. Erre nincs ötleted? x3

-Ezt általában az emberekre bízom, ők értenek az ilyesmihez. Ezért van rád is szükségem. A fizikai védelmét ellátom, ebben lehettek a segítségemre. A lelki részét viszont ti tudjátok jobban koordinálni. Ezért tettem fel a kérdést.

-Ahh, még nem tudok semmit sem mondani. Hagynod kell, hogy megismerjük őt. És neki is nyitnia kell felénk, máskülönben nem tudunk segíteni.

-Anat felé már nyitott. Remélem, hogy nem játssza el a bizalmát újra. Te mit akarsz tenni?

- Ööööö *látványosan elbizonytalanodik* fogalmam sincs X3 *elkalandozik a tekintete* - Öhm, mostanában sok minden történt velem... nem igen jár az eszem itt o.O

Közelebb röppen, és szinte fenyegetően az arcodba mászik.
-A segítségedet ígérted. Ígéretet tettél ember, és ha segíteni akarsz, akkor be fogod tartani. Ugye?

-Igen igen, ne ijesztgess már O.O Amit megígértem megtartom ><
Csak..., hát nem rég majdnem meghaltam, nem kell a sajnálat, már jobban vagyok >.>

-Sokszor haltam már meg majdnem. Amíg majdnem teszed, addig lényegtelen. Ki akart megölni?

... ehh nem lényeges, sose találnád meg őket

-Kik akartak megölni?

-Ne makacskodj! >< *hesseget*

-Egy céhben vagyok veled. Védenem kell téged is. Ez neked jelenleg jó, mert erősebb vagyok nálad. Azonban a te ellenségeid az én ellenségeim is, így fenyegetést jelent Shura. Kik akartak megölni?

- Shut nem akarja megölni *hesseget* ><

-Alex. Válaszolj.

*belátja, hogy nem lenn e értelme tovább nyakaskodni* Úgy hívják, hogy Kuromajo. Nah most már örülsz? -.-

-Kuromajo. Shu szerint félisten. Egyszer megpróbált megküzdeni ellenem. Érdekes ellenfél, talán Suzumével egyenértékű. A csapatát ismered?

-Volt hozzá "szerencsém" Mitől gondolja félistennek Shu? O.o

-Ő vezette azt a téglás játékot. Shu szerint azt csak játékmester vezetheti, vagy aki hozzájuk közel áll. A csapatát ismered?

-Igen, mintha mondtam volna már, hogy volt hozzájuk szerencsém xP És most hogy mondod tényleg a Téglás játékból ismerhetitek xd

-Részleteket.

*meresztgeti a szemeit Timidusra, mintha mögöttes célt keresne* - Csak azt tudom, hogy erősek. nagyon. És szeretnek "játszani" xd

-Neveket és kasztokat kérek és körülbelüli szinteket.

-Ne már, mit csinálnál ezekkel az infókkal  he? xd Ne feledd, hogy Shu miatt bízom meg benned, minden mást nem vagyok köteles megosztani veled -.-

-Shu védelmét én látom el. Minden infót köteles vagy megosztani, amit felhasználhatok ennek érdekében.

-De eeez nem olyan infó. Hinarit is legyőzték, pedig vagy 10 szinttel lehet felettem, akkor te hozzájuk sem érhetsz. Elégedj meg ennyivel. >.>

-Tíz szinttel van feletted? Csak? Ilyen közel lenne hozzánk Hinari? Érdekes. Minden információra szükségünk van. Beszélj.

-Többet gondoltál? xD

-Anat szintjét ismerem nagyjából, amikor még volt lista, Hinari felette volt.

-No igen. Egy ideig top1 volt Hinari, és Anat szintjét ismerem, vagy ismertem.... nem tudom mennyit fejlődött azóta, nem igazán beszélünk ilyesmikről... *elgondolkozik* olyan tabu téma, ami fölösleges céhben. xdxd ehh ezt majd megbeszélem Anattal o3o *határozottnak néz ki*

-Válaszolj a kérdésemre.

-Nem. Mondtam, hogy legyen elég ennyi. Amit tudni vélek, sem biztos infó, mivel egész végig ki voltam ütve a fájdalomtól. <.< *megrándul az arca* hülyeséget meg nem mondok. : |

-Az információ hasznosságát majd én megállapítom. Legalább annyi hasznodat vegyem, hogy a birtokodban lévő információkat átadod.

-Okkééés, szeretnéd, hogy kihajítsalak innen, vagy mész magadtól is? *kényszeredett mosoly, valamit rosszul mondott Timike, amire berágott O.o *

-Alex. Védeni akarod a lányt. Egy a célunk jelenleg. Beszélj, vagy elmondom neki, hogy a titkolózásoddal bajba kevered.

-De ezzel nem keverem nagyobb bajba, mint amilyenben amúgy is lenne ha fennék rá a foguk de nem fenik. Hinari kardja kellett az egyiküknek... Én csak járulékos áldozat voltam -.-

-Kuromajo mint mondtam, velem is meg akart küzdeni. Innentől kezdve ellenfél. Hallgatlak.

*szemforgat* Jól van, elmondom amit tudni vélek. De kezeld úgy, hoyg mindvégig alig értettem valamit abból ami történt körülöttem. Akinek a kard kellett, az valami Frena nevű, vagy Frela, a pvp császárnő, meg valami Szerelem istennő vagy mi. O.o Volt ott még két fiú. Egy melák, valszeg rendesen tett erőre, mert két ütésből hittelt. És egy bohóc, aki nagyon nagyra tartja magát.... talán idomár, mert egy pókot láttam rajta.... ennyi. jah asszem Viki, vagy Viktor volt... igen, az férfinév xd

-Freya, Duel Princess. Láttam már harcolni.

-Az! xd tudtam, hogy valami Fre

-Mekkora az életpontod?

-Most komolyan ezt kérdezed tőlem? O.o nocsak ezt nem nem sikerült megtudnod a ktnkkor? *próbálja húzni az agyát*

-Értem. Tehát azóta nem fejlődtél semmit. Köszönöm az információt.

-Óó teeee *elfogja a méreg aztán lenyugszik, mert rájön, hogy de fejlődött azóta* ˇ^ˇ *és elhallgat*

-Miért akarta Freya megszerezni Hinari kardját?

-Nem tudom, már a végén tudtam csak meg, mikor tényként közölték. Azt hiszem értékes kard lehet, és ennek a Freyának megtetszett.

-Értékes kard. Milyen régóta használja Hinari ezt a kardot?

-Nem tudom >< de elég régóta sztem xd

-Pontosabban kérem.

-Egy idő után csak azt a kardot láttam nála, mintha hozzá nőtt volna O.o de hogy mióta azt nem tudom ._.

-Hónapok? Egy éve?

-Jaj hagyj már, nem a kardját néztem Hinarin  *elvörösödik* >.>

-Rendben. Beszélj nekem Kazumáról.

-Höhh? O.o még a sao elején találkoztam egy Kazuma fiúval, íjászként. Aztán feltűnt bossokon vörösen, aztán meg eltűnt. o.O sztem te többet tudsz mint én, mond csak

-Én többet tudok mint te, ez természetes.

- Akkor te vagy a soron, hogy beszélj xd

-Köszönöm az infókat, rengeteget segítettél. További jó ékszakát, Alex.

*elkapja* a-aaa

-Mit szeretnél?

-Nem slisszolsz ki az infóiddal miután kifaggattál >< Tessék csak elmesélni, hogy mi van Kazumával >.>

-Neked nem ellenfeled, és biztonságosabb a számodra, ha nem tudsz erről. Képtelen vagy higgadtan gondolkodni, ez abból is látszik, ahogy elkaptál. Téged védelek azzal, hogy elhallgatok előled információkat. Most pedig eressz.

- Nem eresztelek amíg el nem mondod amit tudsz róla. Így fair.

-Akkor itt leszünk egy darabig. Éjfél van, téged álmodból keltettelek fel, Shu pedig alszik, így az én kitartáspontjaim nem fogynak. Nincs szükségem alvásra Alex, míg neked igen.

- Akkor nem alszom. Jó lenne ha betartanád az egyességünket gyíkocskám ><

-Betartom az egyességet, azonban Shu védelme az elsődleges. A te magatartásod nem alkalmas arra, hogy fontos információkat osszak meg veled, mert csak bajba kevernéd vele magadat is, a céhet is és az idomárt is.

- Nah jó, elég legyen ebből. Nem az informátorod vagyok, és ha így játszol, akkor én is. Nem vagyok a beosztottad. Ha nem osztasz meg velem fontos információkat, akkor ne számíts rám!

-Mit akarsz tudni? Meg akarod támadni Kazumát? Kijutott a börtönből, ahonnan elvileg nem lehet, és megölte azt, aki oda juttatta. Nem akarod ellenségednek.

- Nem akarok semmi ilyesmit. *elengedi Timidust* Félreismersz, és nem áll szándékomban ezt bizonygatni, de tudnom kell, hogy elmondod e amit tudsz a vörösökről és a frontról meg Shuról, ha már ugyanezt várod el tőlem is.

-Nem mondok el mindent, mert azzal bajba kevernélek. Shu kedvel téged, így nem áll szándékomban végezni veled, mert azzal neki ártanék. Azzal, hogy te információkat osztasz meg velem, segíted a védelmét, de én nem mondhatok el neked mindent, mert azzal ártanék neki. Képes vagy ezt felfogni?

- A logikád hibás!

-Hallgatlak.

- Arra alapozol, amit néha néha elcsípsz a viselkedésemből, és ez alapjában dönti meg a logikádat. De mondok mást is. Ha eredményesen akarsz harcolni az ellenségeid ellen, akkor a társaidat be kell avatnod mindenbe, különben elbuksz.

-Ne oktass ki. A frontharcosok pont emiatt eredménytelenek. A társaimat beavatom. Mindenbe. Te jelenleg alkalmatlan vagy arra, hogy mindenhol társam lehess. Felhasznállak arra, amire tudlak, és segítesz, de ne várj többet.

-Így viszont én is a magam útját fogom járni, tetszik nem tetszik.

-Mit akarsz tudni?

-Kezdetnek azt, hogy kik a kiszemeltjeid első körben. Gondolom nem akarsz minden vörösre vadászni egyszerre. Van egy szisztémád. Azt akarom tudni x3

-Van. Kezdetnek azok, akik közvetlen veszélyt jelentenek az idomárra. Ebből jelenleg kettő fő van. Utána felmérem azokat, akiket ismerünk, és elvileg önvédelemből lettek vörösek. Ez jelenleg négy fő. Ezután keresem meg a vörösek bázisát, és likvidálom. A terv természetesen változhat.

- Mindenképp halált értesz a likvidálás alatt?

-Megszüntetem azt az állapotot, hogy veszélyt jelentenek az idomárra.

- Ott akarok lenni

-Erről beszéltem. Nem leszel ott. Ne akadályozz.

- Nem akadályozlak. Kuromajo után amúgy is ara gondoltam, hogy ez nem mehet tovább. Szóval ott akarok lenni

-Gyenge vagy. Alattad voltunk a listán és legyőztünk. Most már jóval feletted vagyunk. Csak hátráltatnál. Vedd rá Hinarit, hogy lépjen fel a gyilkosok ellen. Ebben segíthetsz. Tedd azt, amire utasítalak, és akkor hasznos része leszel a tervnek. Ne akarj hősködni.

- Félreértesz. Nem te vagy a parancsnok. És én pedig sem az informátorod, sem pedig a küldöncöd nem vagyok. Ha azt akarod, hogy segítsek neked, neked is meg kell lépned bizonyos dolgokat érte.

-Mit akarsz, mit tegyek?

-Mondd el, hogy mire készülsz és kik ellen.

-És akkor megteszed amit mondok, és leteszel arról, hogy ott legyél? Nem akarlak még téged is védeni.

-Ha valóban csak hátráltató tényező lennék, akkor nem megyek veled. Azonban ezt nem tudod megállapítani most. Másrészről nem kell védened, elég neked Shu, valójában sztem te vállalsz túl sokat...

-Csak ti emberek hiszitek azt, hogy csak harccal lehet legyőzni a másikat. A terv az, hogy együttműködök az emberekkel, amíg ez szükséges. A feladatod pedig az, hogy erről meggyőzd Hinarit, hogy szükséges.

- Nem hiszem azt. Azt hittem, hogy a petek működnek csak harccal >.> Am továbbra is fenn tartom, hogy ott akarok lenni, és Hinarinak is említeni fogom amit mondtál

-Mit akarsz említeni Hinarinak?

-Hogy azt szeretnéd, hogy segítsen

-Ezt tudja. Már kértük arra, hogy tegyen valamit a gyilkosok ellen. Kifogásokat keresett és kihátrált a felelősség elől. Engem viszont nem említhetsz meg. Alex, gondolkodj egy keveset. Szerinted miért nem vettem át a Young felett az irányítást? Szerinted miért nem akarom az Artes felett? Az ilyenek miatt mint te is vagy, nem tennének semmit, ha megtudják, hogy egy pet az ötletgazda. Segítek nektek, de engem ne említs, mert azzal bajba kevernéd Shut, és az egész tervet. Képes vagy erre?

-Hai hai, de csak akkor, ha nem hagysz ki semmiből. Tudni akarok mindenről. <.<

-Tudni akarsz mindenről. Rendben.

-Igen. Tudni ˇ^ˇ

-Rendben. Elmehetek?

-Igen. *kidobja*

Negyvenedik fejezet

Tedd, amit tenned kell, és fizesd meg az árát, ha rossz volt a döntés! Még akkor is, ha helyesen cselekedtél.

---

Arcod a padlón, szemed a mancson
mely földre küldött kétszer.
Pontosan elégszer
ahhoz, hogy tudd, ne keljél fel.
Újabb ütés éri fejed,
ha lent maradsz, enyhítheted.

Nincs már semmilyen jövő
csak a cselszövő
ármányok maradtak neked
melyek betörték a fejed.

Tanuld meg feladni,
hisz életed csak falatnyi
csík, melyet eltapos, ha akar
egy erős, tollas kar,
és sárgába, majd vörösbe küldi,
és tudd, ez nem olyan küldi,
melynek végén mindent visszakapsz.

Az életed veszi el, mi amúgy sem a tiéd.
Hihetted, hogy uralod,
és nem a testedből adod
majd a mobok reggelijét,
de tévedtél.

Hihetted, hogy az ember mindent megbocsát
és féli a neved, és látod majd a csodát
amikor mind kijuttok innen, mi börtönöd,
és nem kapsz újat azért, mert halomra ölöd
az emberek százait.

Van, aki megöljön ezért.
Van ki még tudja, hogy szemet szemért
és fogat fogért fogunk venni,
és elveszted a jogot
az életen végigmenni
ha vörös az indikátorod.

Nem bosszú, csak önvédelem,
igaz, az előzetesen.

A gyenge elhullik, az erős túlél,
s te, ki már nem remél,
tudhatod ki az úr,
és ki az, ki semmiből nem tanul
és e világból örökre távozik.

Talán visszajutsz oda, ahonnan jöttél,
ahova mindig is vágytál vissza,
és harcoltál a kijutás végett,
de véged volt, mikor a halálal kötöttél
örök szövetséget.