Re: Franciaágy (Anatole vs Kuromajo)

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 16:06

- Hogy érdesek-e az ajkai? Jesszus, kikkel smároltál te eddig? Nem ismerték a Labellot? Érdes ajkak, brr... pale

- Továbbra is teszem a hülyét, úgy tűnik nem fog egy könnyen vége szakadni a kettőnk között kialakult játék, mellyel egymás kiidegelése a cél. Bár tagadhatatlan, hogy elsőre tényleg érdes ajkakat hallottam édes ajkak helyett Rolling Eyes

Elcsábítani Viot, ugggyan már! Nem veszek be mindenféle légből kapott dumát ettől a rosszindulatú nőszemélytől, egyértelmű, hogy gyengíteni akarja az amúgy is - hmm, mondjuk úgy látványosan - gyengített esélyeimet. Ahogy nyalogatja az ajkaimat, attól pedig kiráz a hideg. Nem tudom minek szánja, de ha felizgatni akar, akkor nagyon rosszul csinálja, mert a libidóm a mínusz ezret súrolja.
- Azt hittem sokkal igényesebb hölgy vagy annál, mintsem előnytelen ruhákban mutatkozz bárki előtt is. Razz

- Szúrok neki újra be ugyanazzal a negédes stílussal, mint amivel ő is beszél hozzám, miközben továbbra is a rám uszított koboldokat kerülgetem, egyik öklömmel aprítva őket, míg másikkal magamat takargatom. Fölöttébb kényelmetlen helyzet, de hát ez van. Ideje viszont elkapni a nőci grabancát és azt a fegyvert ellene fordítani, amivel a legjobban ki lehetne hozni a sodrából, s ami talán elvenné a kedvét a további játszadozástól. Nem igazán füllik hozzá a fogam, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Neutral

- Hogyisne! Nem megyek bele olyasmibe, ami eleve kudarcra van ítélve! Nem fogok minden egyes potiért és használati tárgyért elszenvedni egy-egy pofont - Közben úgy manőverezek, hogy egyre közelebb kerüljek hozzá. Feltett szándékom, hogy elkaphassam és lehetőség szerint hozzá dörgölőzhessek meztelen testemmel, még ha a gondolattól is undorodom. Ugyanakkor a vállán gubbasztó fekete madártól is óvakodnom kell, még a végén megpróbálná kivájni a szememet. Hmm, jobb ötletem támadt... Tulajdonképpen mindegy, hogy kit sikerül elkapnom: vagy a madár, vagy a nőcske. Talán a pettel - merthogy indikátorából úgy sejtem pet - tudom esetleg zsarolni, vagy ha az kicsúszik a markomból, mert teszem azt elrepül, akkor még talán elcsíphetem a lányt, vagy legalább is megpróbálhatom lerángatni róla a ruháimat vagy kicsavarhatnám a kezéből a pörölyömet. Nem szívesen bántalmazok nőt, de ha kell, akkor súlyemelésemhez fogok folyamodni, akrobatikámat használva pedig próbálom kicselezni, ha menekülni próbálna. Legvégső esetben legfeljebb kénytelen leszek felszabadítani még egy kezemet Neutral

A koboldok meg ha utolérnek, hát... valszeg bekapok pár sebzést.

//Rád bízom eddig hány ütésem talált be a koboldoknál.//

by **Kuromajo** Kedd Feb. 11 2014, 17:49

Meglepett és egyben bosszús grimasz került az arcomra a válasz hallatán. Az idegeimre akart hát menni az ostobaságaival, ahelyett hogy értelmesen válaszolna az érdeklődésemre... Oh, mit is várok én egy szellemi fogyatékos neandervölgyi előembertől? Ökleim ettől függetlenül ökölbe szorítottam, és mérgesen haraptam be az alsó ajkamat, hogy kontrolláljam dühömet. Gyűlöltem, ha szándékosan bolondoznak velem, egyáltalán nem voltam vevő az efféle gyerekes, éretlen, humorosnak szánt, de szánalmasan unalmas viselkedésre.
- Tch... - fejeztem ki méltatlankodásom fejemet félig elfordítva. Egyébként is egyre nehezebbé vált számomra, hogy rajta tartsam a szemem ezen a bohócon, immár cseppet sem zavarta az ádámkosztüm. Szégyentelen patkány!
- Kérlek mellőzd a véleményalkotást velem kapcsolatban, a te szádból minden szó csak mocskos szitkozódás... - csendült fel fenyegető hangom. Mégis mit tud rólam? Az, hogy szép ruhában járok, még nem jelenti azt, hogy mindenféle véleményeket alkothat rólam, még akkor sem, ha az pozitív kicsengésű! Úgyis csupán hízelegni akar, hátha megkímélem az életét... Megölöm, kiradírozom a létezését ebből az univerzumból!
- Sou? Ez esetben nem fogod visszakapni a "cuccaidat" =) - reagáltam reá gőgösen kuncogva, miközben hadakozását néztem. A környéken egyre inkább szaporodtak a mobok hívásomra, illetve a respawn rendszernek hála, így megfelelő utánpótlásom volt, hiába bomlott pixelekre már egy-két kobold az értelmetlen csapkodásnak hála. Csak idő kérdése és lassan elfárad... Szavaim hatására azonban némi meglepetésemre úgy tűnt, stratégiát váltott, és felém vette az irányt. Reflexszerűen hátraléptem egyet, de csak egyet, hiszen volt sejtésem, mit szeretne tenni. Lendülete és gyorsasága lehetővé tette, hogy úgy vélje, meglepett, és valóban nem is volt sok időm cselekedni. Itachi károgva reppent a magasba mihelyst megérezte a veszélyt, én viszont nem menekültem. Épp ellenkezőleg. Aljas vigyorra húzódtak ajkaim az utolsó pillanatban, és belevetettem magam a gyorsvonatként közelítő férfi útjába még azelőtt, hogy a közelembe érve lassítani tudott volna. Menthetetlenül összeütköztünk, előretartott keze pedig erős ütést mért rám, mitől természetesen hátra estem. Nem kevés életpontom bánta, de végre elértem a célomat. Indikátora lassan elszíneződött =) Éktelen nevetésben törtem ki, miközben a földön támaszkodtam, majd tőrömet előhúzva álltam talpra.
- Végre, végre a saját két kezemmel onthatom a véredet, féreg! - nevettem tovább hisztérikusan, ám hirtelen elhallgattam, és csupán átszellemült vigyorral az arcomon vetettem rá magam a férfira. Ettől a ponttól kezdve a körülöttünk lévő lények nem érdekeltek, a társamul szegődött hollót használtam fel ahhoz, hogy kétfrontos támadást indítsak ellene. Én elölről, Itachi hátulról szúrt és karmolt =)

// 125/160 HP, kitartásom 5-re esett a képességhasználat miatt //

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 15 2014, 11:05

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Franciaágy (Anatole vs Kuromajo) - Page 2 4767244252_11aeb0c585_s

Franciaágy (Anatole vs Kuromajo) - Page 2 4767244252_11aeb0c585_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
Franciaágy (Anatole vs Kuromajo) - Page 2 4766597959_9de1fd561c_s

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 04 2014, 13:05

Nem fogom visszakapni a cuccaimat... O_O Hát semmi sem használ ez ellen a nő ellen? Mit vessek még be? Fordított pszichológiát? Fenét, nem fogom azt hazudni, hogy akkor már nem is kellene a felszereléseim, mert még a végén képes lenne elteleportálni és akkor aztán bottal üthetem a nyomát és Falánkét is :(Meg a köpenyét, megmegmeg áááááá. Üvölteni tudnék, de nem tehetem. Ha megneszeli a gyengeségem, csak mégjobban meglovagolja majd. >.<
Eszembe jut azonban a lehetséges megoldás, s nem is habozok bevetni. Pofon egyszerű, eddig miért nem jutott eszembe? A madár oda, vele már nem is próbálkozom ezután, hisz a fő célpont a nőcske, ráadásul az, aki tollseprűnek hívja az állatkáját, valószínűleg nem is zsarolható vele. Kár. De az még inkább sajnálatos, hogy alantas mószereket kell, hogy bevessek itt a nagy elkeseredésemben. Mint például ez a pucér parádé is :facepalm:Na de nincs más dolgom, mint segítségül hívni a Mátrixot és alaposan megkötözni a nőcit egy lézerfonállal. Aztán könnyedén elintézhetem a koboldokat, akik kergetnek és ütlegelnek, ezután pedig nincs más dolgom, mint egyenként leszedegetnem a holmijaimat az engem kikészítő nőről. Ahogy azonban elkezdek közeledni felé, hiába látom a Mátrix szálait, egyszerűen nem tudok rájuk kapcsolódni, nem tudok egyetlen szálat sem megragadni. Csődött mond a spec képességem, haszontalan minden próbálkozásom. S ha ez nem lenne elég, utána jön még a lány magánakciója is. :facepalm:Először színeződik el az indikátorom és a látvány felér egy gyomorszájon ütéssel. Hamarosan azonban ebben is részem lehet, mikor is a hisztérikusan viháncoló lány megtámad és bár a koboldok végre abbahagyják a rohamozást, a tollsperű már a hátamat karmolja. Fantasztikus... Továbbra is takarom férfiasságomat egyik kezemmel, ráadásul egyre fáradtabb vagyok, a sok futkorászás kitikkasztott. Ráadásul a nő viselkedése és állandó jellegű beszólogatásai is idegörlőek. Újabb nem várt fordulatra szánom el magam, meg kell próbálnom, legfeljebb nem jön be. De mi van, ha ez a nő tényleg csak az az ártatlan, gyámoltalan kislány, aki ott ázott, fázott az esőben a főtéren. Mi van, ha egy meg nem értett lélek, aki azt sem tudja, milyen az, mikor valaki igazán törődik vele, ha valaki igazán szereti. Meg kell próbálnom, mi veszteni valóm van vele. Miközben engem püföl, megpróbálom elkapni a kezeit - a hollóra ügyet sem vetek, van még életpontom bőven, egyébként sem tudok ellene mit használni üres inventoryval és becsődölt, lehűlő képességgel - szóval egészen egyszerűen megpróbálom magamhoz ölelni a lányt, miközben gondoskodó, kedves, gyengéd hangon szólítom meg. - Cssssh, hagyd abba! Ne csináld ezt, nincs értelme, hogy egymást bántsuk. Csillapodj! - Én továbbra sem támadom, pedig nem csak indikátorom, de életsávom is átváltott immáron sárgába. [/b]

by **Kuromajo** Kedd Márc. 04 2014, 19:14

Pompás. Mennyei. Mesés érzések kerítettek hatalmukba! Varázslatos, szédítő élmény volt megmártani a késem a gyomrában, oly' rég voltam ilyen mámoros állapotban...! Kitört belőlem a hisztérikus, mániákus nevetés, ahogy a felreppenő pixeldarabkákat bámultam, melyek a vért voltak hivatottak helyettesíteni. Az életcsíkja felvette a világ második legszebb színezetét, ennél már csak az lett volna csodálatosabb, ha már vérvörössé vált volna. De ami késik, nem múlik... =) Már láttam rajta a fáradtság jeleit, egyre megviseltebbé, meggyötörtebbé vált, hamarosan eluralkodik rajta a kétségbeesés, a tehetetlenség érzése, pánikba esik, aztán... aztán könyörögni fog az életéért, a lábaim előtt térdelve...! Aaah, milyen szép lesz beletaposni a fejét a sárba! Már alig várom, már alig várom! Siess, ess kétségbe, pánikba, Anatole Saito! Látod, ellenem nem győzhetsz, még a gátlásosságod is akadályoz! Halj meg, múlj ki, pusztulj el, távozz el az örök vadászmezőkre, te nyomorult féreg! Újabb és újabb és újabb suhintás, nem érdekelt, hogy talál-e vagy sem! Széles vigyorral az arcomon vagdalkoztam, tekintetemben a megszállottság fénye csillogott. Véged! Véged! Véged! Véged! Véged! Véged!
Tágra nyílt a szemem. A kezem nem mozdult meg, egy helyben maradt a levegőben, és hiába rángattam, felmondta a szolgálatot. Felkiáltottam, és felemeltem a másikat is, de az is ugyanúgy járt végül. Mi? Mi történt? Miért nem engedelmeskedik nekem a saját, tulajdon kezem? Mozogj! Mozogj, hadd marcangoljam szét ezt a mocskot! Ne merj ellenkezni az akaratommal! Mozogj! Zaklatott pillantással meredtem előre, hajam ziláltan lógott a szemembe. A csuklóm... a csuklómat béklyóba kötötte egy másik kéz. Az ő keze... Megállított... Félelem költözött a szemembe. Mit félelem? Rémület! Miért fogta meg? Ne szorítsd, fáj! Ne merj megütni! Ha egy hajam szála is meggörbül, szétszabdallak, széttrancsírozlak, te rohadék! Nem akarom, hogy fájjon! Félek a fájdalomtól, ne üss meg! Kérlek...
Odarántott magához, de nem éreztem a megrepedő csontot az arcomban. Nem... nem ütött meg. Csak meg...ölelt. Ölelt, és beszélt hozzám. Mit mond? Nem hallottam, csak kitágult pupillákkal meredtem előre, átnézve a férfi válla felett. A hangja, a hangja békés volt... nem, mézes-mázos, mézes-mázosan csitított! Azt... azt mondta, hogy nem fog fájni, hogy nem fog bántani. Tudom mit akar, tudom! Azt, amit a többi! Csak azt!
- Engedj el! ENGEDJ EL! NEM AKAROM, HAGYJ BÉKÉN! NE ÉRJ HOZZÁM! FÁJNI FOG! KÉRLEK! Kérlek, engedj el... könyörgöm, ne... - könnyek csordultak ki a szememből, miközben minden erőmmel megpróbáltam kitépni magam a karjai közül. Máris... máris meztelen volt. A keze... hol a keze! Tapogat, tépi a ruhámat... Felsikítottam.

by **Anatole Saito** Csüt. Márc. 06 2014, 22:05

Hogy valójában mennyire zavar az, hogy anyaszült meztelenül vagyok, azt talán le se tudnám kellően érzékletesen írni. Egy dolog, hogy kezdek dideregni is a hűs levegőben, bár a tüdőgyulladástól nem kell félnem és ilyen lehagyatott helyen, még attól sem, hogy esetleg meglátja valaki a foghagyma fenekemet pale

Az admirálist egészen eddig takargattam, a szemérmességem nem engedi meg, hogy itt lóbáljam, pörgettyűzzek vele... Akármilyen szorult helyzetbe is kerültem, a méltóságomat az utolsó cseppig igyekszem megőrizni. Viszont ahhoz, hogy a lányt le tudjam fogni és az ütlegelését le tudjam állítani, kénytelen vagyok mindkét kezemmel a csuklói után nyúlni. Sikerül is a tervem, a lányt egészen közel tudom vonni magamhoz. Egyre riasztóbb színt kezd ölteni az életsávom amiatt az átkozott madár miatt, de bízom abban, hogy az elképzelésem helyesnek bizonyul és nem sértegetnem, bántanom kell a lányt, hanem úriemberként viselkedni - már amennyire a kényes helyzetem megengedi - és vigasztalnom kell. Ahogyan reagál a kényszerített ölelésemre, az pedig még inkább megerősít abban, hogy a gondolatmenetem helyes volt. Merthogy akadt egy olyan kósza gondolatom, hogy nem véletlenül lehetnek ők olyan nagy kebelbarátnők Violával. Ismeretes előttem egykori kedvesem hányattatott való életbeli sorsa, s könnyen lehet, hogy lelki társban talált ebben a furcsa lányban. Hiszen ha valóban bántalmazták ne adj Isten megerőszakolták ezt a törékeny, ázott kis verebet, akkor bőven van miről mesélniük egymásnak. Sokszor az is felér egy terápiával, ha öngyógyításképpen kibeszélik azt, amit szégyellnek mások előtt. A lány, kinek nevét még mindig nem tudom, túlzott férfiundora, a fájdalomtól bántalmazástól való félelme és könyörgése igazolni látszik a teóriámat. Láttam már hasonlót, Viola is ilyen hisztérikusan reagált, mikor felfedtem előtte az emlékfelidézős képességem. Gondolom nem akarta elém tárni azokat a szörnyűségeket, amiket annak idején át akart élni. Meg akart kímélni. Szeretett engem. Ebben bizonyos vagyok a mai napig is. Egy fél percre megfordul a fejemben, hogy mindez csak egy újabb színjáték, hogy csak a bolondját járatja velem. Mégis, valószínűleg naiv módon, de elengedem a kezeit és gyengéden átölelem. - Sss, nyugodj meg. Nem bántalak. Miért tenném? Nem akarok neked rosszat, sss. Hívd vissza a madaradat és beszélgessünk. Talán segíthetek neked. Hidd el nem esik bántódásod! - Továbbra is kedves, gondoskodó hangon beszélek hozzá, miközben bevetem akár a skilljeimet is, hogy maradásra bírjam, mielőtt kitépné magát a karjaimból. Fokozottan ügyelek arra, hogy altájam még véletlenül se érjen hozzá, nem szeretném félreérthetővé tenni a helyzetet. Így is elég groteszkül nézhetünk ki. Abban tudok csak reménykedni, hogy végre észhez tér, mielőtt még elfogyna a hp-m és kénytelen lennék hazateleportálni. Csudába, még hazateleportálni sem tudok a kristályom nélkül >.>

by **Kuromajo** Szomb. Márc. 08 2014, 18:25

Hazudik! Hazudik, hazudik! Ha nem akarna bántani, elengedne. Bántani akar, ártani nekem, használni és félredobni, mint mindenki... mint mindenki más! Sikítozok, vergődök a kezei között, fáj, nagyon fáj az érintése, nem akarom, nem akarom... Szabadulni akarok! Nem enged, nem enged, addig nem, amíg meg nem kapja, amit akar. Megpróbálom ellökni, beleharapok a vállába, gyomron térdelem, vagyis próbálom, próbáltam, reménytelenül, esélytelenül. Erőm egyre fogy, elfáradok, kifulladok, elgyengülök... Minden hiába...
Lecsillapodok, beletörődök a sorsomba. Ő férfi, ő erős, én csak egy gyenge lány vagyok. Már arra sincs erőm, hogy zokogjak, csak üres tekintettel bámulom a semmit, az ürességet, mely a szívem helyén maradt. Ha ellenállok, akkor jobban fog fájni, akkor tovább fog tartani, akkor többet fogok szenvedni. Nem ellenkezem, tegyen amit akar. Könyörgöm, légy gyors, hiszen csak azt akarod. Ha nem szegülök ellen, nincs okod megütni, nincs okod erőszakoskodni velem. Csak tépd le a bugyim és tedd meg, törd össze a lelkem, zúzd össze a becsületem. Már ami megmaradt belőle, tedd tönkre azt az apró töredéket is, ami megmaradt. Legyünk rajta túl, élvezkedj, te mocskos rohadék! Én addig némán sírok, ha azért nem ütsz meg...
- Segítség... segíts, Nii-sama... - szól halvány, fakó hangom. Az ő segítségéből nem kérek, talán az jár a fejében, hogy amit tesz, az nekem is jó. Hogy én is élvezem... de nem, cseppet sem élvezem, csak fáj, rettentően fáj, sajog. Ha tehetném, élvezném, de nem tudom. Nyöszörgök még egy kicsit, hogy ne tegye, de kezem csupán ernyedten lóg meztelen testem mellett. Nem tudok, nem merek ellenállni. Nem lehet. Csak legyünk túl rajta. Mégse történik semmi, és fénytelen szemeimet megmozdítom. Pislogok kettőt, és könny gyűlik a szemembe. Örömkönny. Imám meghallgattatott, eljött értem! Megmentett, most már nem eshet bajom! Köszönöm! Köszönöm! Megóvtál, mint mindig... te vagy az egyetlen, aki szeret.
- Én is szeretlek. Nii-sama, hallod? Soha ne hagyj el, szeretlek! - vizes szemekkel ölelem át a nyakát és megcsókolom, zaklatottságom múlik, és helyét átveszi a boldogság kéjes érzése. Szívem hevesebben ver, arcom kipirul. Az ő érintésére vágyom. Az övére igen, a máséra nem...

megjegyzés: Itachi nem támad, mivel nem kap rá parancsot

by **Anatole Saito** Csüt. Márc. 13 2014, 14:37

Na most már tényleg rettentő kínosan érzem magam. Meztelenül kell ténykednem, emiatt fázok, amitől pedig dideregni kezdek, közben a karjaimban kell tartanom egy reszkető lányt, aki az imént még válogatott szitkok hadát zúdította rám, most meg itt reszket hozzám bújva. Én ezt komolyan nem értem, egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy nem százas a kiscsaj. Ráadásul már megint azt a Nii-samát emlegeti, tuti valamit haluz. Mit szívhat? O_o Basszus, már sír is! Mi a fene folyik itt? Nem is bántom, hát nem fogja fel? Egyszer sem ütöttem meg, az iménti is az ő hibája volt! Buta liba, add vissza a cuccaim >.< Miért kell nekem mindig ilyen kényes helyzetekbe kerülnöm? Van egy programozó, akit külön azért fizetnek, hogy csesztesse az élharcosokat? Legközelebb megkérdezem már Petert is, hogy őt is annyit szívatják, mint engem? Vagy csak én vonzom magamhoz a sok idiótát és őrült mobot? Most mégis mihez kezdjek? Ez a szeretlek duma biztos nem nekem szól, de akkor mi a csudáért nyúl a csakam felé. Bakker, egyre közelebb jön! Bakker, ne csücsöríts! >.>
Eltartom magamtól a lányt, mielőtt vészesen közel kerülne hozzám. Itt valami nagyon nem stimmel és erre ideje lenne ráébreszteni. - Én nem Nii-sama vagyok! Hahó, figyelsz rám? - Hajolok kicsit lejebb, hogy belenézhessek a szemeibe, miközben még mindig a vállait fogom. Azt azért nem szeretném, ha elgurulna a gyógyszere és elrohanna a cuccaimmal. Az mondjuk bíztató előrelépés, hogy a szemét madara már nem támad. Jócskán megcsappant a hp-m, de akkor sem tudnék egy lányt csak úgy megütni, főleg, hogy nem tiszta az elméje, azt sem tudja, mit tesz. Gondolom én.
- Figyelj, elviszlek a te Nii-samádhoz, csak kérlek add vissza a felszereléseimet, mert így nem mehetek emberek közé. Segítek neked, elkísérlek, jó? Bízz meg bennem, ahogy az imént is tetted! - Próbálom a lehető legegyüttérzőbb mosolyt varázsolni az arcomra, hisz ez lehet az egyetlen fegyverem ellene. Most már igazán kezdek kétségbeesni. Se hp, se ruha... se remény? Ilyenkor mi máshoz fordulhatnék, ha nem a szavakhoz és a meggyőzőképességemhez. Ha annyira akarja a Nii-samáját, hát egye fene, elviszem hozzá. Hátha legalább az emlegetett személy tud majd magyarázattal is szolgálni a lányt illetőleg.

by **Kuromajo** Pént. Márc. 14 2014, 12:34

Miért? Miért nem érezhetem ajkaimon Nii-sama gyengéden tolakodó nyelvét? Miért? Miért nem engedi, hogy szerelmem pecsétjével megajándékozzam? Miért? Miért tart vissza ilyen durván? Döbbenet ült ki az arcomra, tágra nyílt pupillákkal, értetlenül meredtem az előttem magasodó alakra. Nii-sama engedné, ő sose utasította vissza a közeledésem, még sose! Tudja, hogy csak egymás számára létezhetünk, a világ mindkettőnket kivetett magából, az egyetlen menedékünk a másik forró ölelése, nem mondana le erről, mert ő sem akar egyedül maradni, ahogy én se, és ő gondoskodik rólam is, mert fontos vagyok neki, és ő mindig olyan kedves, figyelmes volt velem, sose hagyott magamra, mindig ott volt mellettem, meghallgatott, megvigasztalt, szeretett az egész világ helyett is, apám volt, testvérem és szerelmem egy személyben, és én felnéztem rá mindig is, mert ő volt az egyetlen, aki megértett, aki számára nem voltam egy nem kívánt görcs, egy púp a háton, mint mindenki más szemében, ő nem tett volna velem ilyet soha, soha-soha, soha!
- Nem vagy Nii-sama... átvertél, becsaptál, kihasználtál! Tudtad, tudtad hogy szeretem, és rajta keresztül kívántál a bugyimba jutni, mi? Peched van, én átlátok az álcádon! Lehet, hogy úgy nézel ki, mint ő, de nem ejtesz át te mocskos, aljas rohadék! És most erőszakoskodni fogsz, mi? Nem hagyom, hogy te is foltot ejts rajtam, ha egy ujjal is hozzám nyúlsz, halálnak halálával fogsz lakolni! Ne hidd, hogy üres fenyegetés... =) - üvöltöztem, fenyegettem, beteg nevetést hallattam, és megragadtam a férfi csuklóját, mi a vállamat taperolta. Éreztem, ahogy eltűnik rólam a ruha, már mindent levett*, kivéve a dresszemet, és már csúszott is beljebb a keze, hogy a melleimet fogdossa... Olyan erősen megszorítottam, hogy az ujjaim is kifehéredtek, majd teljes erőmből megrántottam magam, és kiszakadtam a fogságából. Dühödt, villámokat szóró tekintettel meredtem az álbátyámra, miközben lassan hátráltam, aztán hirtelen sarkon fordultam, és teljes erőmből futni kezdtem. Vissza se mertem nézni, szemeimbe könnyek gyűltek, egy idő után már csak homályosan látva botorkáltam csak a mezőn, többször is majdnem elesve. Miért kell minden férfinak egy beteg, szexéhes állatnak lennie? Miért bánt engem mindenki? Lelassítottam, karjaimmal pedig átöleltem magam. Ha mindenki bánt, akkor én is bántok mindenkit... pusztuljatok =)

*a képessége deaktiválódását élte meg így

by **Anatole Saito** Szomb. Márc. 15 2014, 23:27

És már megint kezdi... facepalm

Már megint ez a dacos énje, ami szitkokat szór rám, ami lebecsmérel, ami elkönyvel bugyivadász perverz pasinak. Ez a csaj tuti skizó. Ilyen éles személyiségváltást egy percen belül ép elméjű embert nem tud produkálni O.o Már üvöltözik is, lassan jön majd a sikítozás és mindjárt megvádol majd azzal is, hogy rá akartam mászni. Na tessék, már meg is vádolt... És ez a nevetés O.o Jajj, csak meg ne nyalja az ajkait, mert esküszöm nem állok jót magamért

Megragadja a csuklómat, ennek hatására azonnal készséggel elengedem a vállát, majd feltartott kezekkel hátrálni kezdek. A felszereléseim eltünedeznek azonban róla, s ugyanilyen ütemben kerülnek rám. Hála az égnek, legalább nem kell takargatnom magam. A vicces az a helyzetben, hogy ő tartja a csuklóm, tehát még ha akarnám sem tudnám vetkőztetni, akkor viszont nem tudom mi lehet ez az egész. Időm sincs ezen gondolkozni, mert már játsza is a mártírt és olyan erősen szorítja a csuklóm, hogy attól tartok mindjárt ágyékon is rúg. Ugrásra készen várom a fejleményeket, miközben állom a tekintetét és persze egyetlen kósza mozdulatot sem teszek, amire bármit is ráfoghatna. De gondolatban már ott tartok, hogy kinézném belőle: képes lenne akár az én kezemmel felpofozni magát O.o
Aztán egyszer csak fogja magát és szinte kirobban előlem, hátrálni kezd, közben én továbbra is feltartott kézzel és leplezetlenül meglepett tekintettel meredek rá, abban reménykedve, hogy nem kezdi elölről ezt az egészet. Kínosan ügyelek a mimikámra, de tekintetemmel már a madarat keresem és miközben lopva az életsávomra lesek, már nyúlnék is egy potiért, de nem merek moccanni, óvatlan mozdulatot tenni.

Aztán elrohan...

én pedig még percekig állok feltartott kézzel, majd nem tudom, hogy a sokktól, a megkönnyebbüléstől, vagy attól, hogy Falánk ismét mellettem van, de én bizony fenékre huppanok és csak facepalmolok. Soha többé nem akarok még csak hallani sem erről a lányról

by **Cardinal** Szomb. Márc. 15 2014, 23:35

Ossu!

Lezárom a küzdőteret. Anat jutalma 60 xp és 140+270 arany, Kuromajo meg 140 aranyat kap.

by Ajánlott tartalom