Kazuma vs Ayani 4. forduló

Mit keresek én pont a második szinten? Természetesen egy minibosst. Ez még azon kevés dolgok közé tartozik, amiért érdemes lemászni a frontról. A probléma viszont ott kezdődik, hogy itt nincs boss. Bár ez nem csak az én problémám. Ha nem találom meg a bosst, amit a kölyök említett akkor lehet rajta fogok inkább gyakorolni. Azt mondta, hogy a tó környékén szokott feltűnni de egyelőre nyomát sem láttam.
Épp egy nádast akartam megkerülni mikor a közelből hangos nyerítést hallottam. Elővigyázatosságból rögtön aktiváltam a lopakodásom és úgy indultam meg a hang irányába. Az én szintemen már kevés játékos jelenthet igazi veszélyt de, sosem lehet tudni kibe fut az ember, na meg hogy hányan is vannak. Óvatosan közelítettem végig a nádas takarásában haladva, míg egy tisztább partszakaszon megláttam a hang gazdáját. A lángoló paripa láttán egyből megfeledkeztem a keresett minibossról. Ayani és Tűzrózsa tökéletesen megfelel boss pótlónak. Legutóbb már legyőztem de, sosem éreztem igazán a magaménak azt a győzelmet figyelembe véve, hogy akkor nem a saját pontjaimmal küzdöttem ellene. Most viszont itt az alkalom, hogy egyszer s mindenkorra megmutassam ki a jobb. Ha kell, akkor az életével együtt zárom le a mi kis párbajsorozatunkat. Ideje előhalászni a kasztom erősségét. Benyúltam a köpenyem alatt rejtőző üvegcsék közé és hamarosan már a késemen tudhattam az egyik paralízis mérgemet. Talán az összes többi közül ez volt a kedvencem. Volt is belőle elég. Eltettem a kést bár úgyis hamarosan újra elő kell húznom. Aztán lopakodásomat kikapcsolva el is indultam feléjük. Amint megláttam Ayanit felbukkanni a vízből, szépen köszöntem is neki.
– Védett területen kívül, felszerelés nélkül egy tóban úszkálni? Így nem fogod sokáig húzni… - közelítettem feléjük nyugodtan.

//1x Gyenge Paralízis Méreg elhasználva//

Lassan csökkent köztünk a távolság és nőtt a pet idegessége. Nem zavartattam magam különösebben, de azért a fél szememet az állaton tartottam. Ayani végül megszólalt a pethez intézve a szavait én, pedig megálltam pár méterre tőle. Aztán nekem is válaszolt. Kicsit mondjuk meglepett mikor a víz alá merülve felszerelkezett. Nem gondoltam volna, hogy páncélban is ilyen jól tud úszni.
– Nekem elhiheted, hogy nem miattad vagyok itt, de ez végül is mindegy. Mellesleg ha sunyi módon akarnék végezni veled, akkor kapnál egy kis bénító mérget és hagynám, hogy a tó elvégezze a munka nehezét. Gondolom a lovacskád, nem szívesen követne a vízbe… Ez viszont nem lenne épp kedvemre való megoldás ellened. Nincs szükségem ilyen aljas húzásra, ahhoz hogy legyőzzelek. - kis szünetet tartottam, míg partra evickélt. Megnyitottam a menümet de észrevettem valamit az indikátoránál. - Még mindig a Voice kutyája vagy? - vetettem oda foghegyről. - Érdekelne, hogy merre is találhatnék meg egy bizonyos Kotarut. Feltételezem, ismered. - vártam kicsit a válaszára hátha tud valami hasznos infóval szolgálni. Azt a mocskot szívesebben fojtanám vízbe, mint a csapat healerét. A lánynak legalább még lehet haszna a későbbiekben is. Kotaru már csak holtan használhat bárkinek is. Reményeim szerint nekem. Aztán ha már nem volt más lenyomtam pár gombot a menümben.
– Ha nincs ló, a szamár is megteszi… - morogtam az orrom alatt és elküldtem a teljes életes párbajfelkérést. Az első lépés lehetőségét meghagyom neki. Előhúztam a késemet és már készen álltam a harcra. Jobban belegondolva… ő most találkozik először a Parazitával. Talán emlékezetessé tehetném számára az első találkozás élményét.

A csipkelődő megjegyzését válaszra sem méltattam. A makacsságom az egyik leghasznosabb képességem. Ezért vagyok még itt. Elfogadta a felkérést és jött a visszaszámlálás. Nyugodtan ácsorogva válaszoltam a korábbi kérdésére.
– Nem akarok én tőle semmi különöset. Csak visszafizetném neki az adósságomat. - szép lassan aztán elérte a számláló a nullát bár azt nem tudtam nem észrevenni, hogy babrál valamit a kesztyűjén. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot de, azt hiszem nem is fontos.
– Érezd csak megtisztelve magad, amiért az én kezem által fogsz veszíteni ismét. - láttam, mire készül. Nagyon is jól ismertem már a képességét. Úgy gondolja, hogy a lángok miatt úgysem tudom megérinteni legfeljebb kitérni előle és megvárni, amíg lecsillapodnak a patás lángjai. A késsel tényleg nem próbálkoznék így de, van neki egy meglepetésem.
Nem mozdulok a közeledő unikornis láttán de, készen állok a válasszal. Amint elég közel egyet pördülve balra térek ki, és mire elér már csak a bal kezemet, hagyom az orra előtt. Kíváncsi lennék a lány reakciójára, ha eltalálna és csak a lovacskája, sérülne. Attól nem tartok, hogy esetleg megpróbál kitérni a kezem útjából, hisz miért is félne egy egyszerű balkéznek nekirohanni?
Aztán attól függetlenül, hogy a bal kezem elérte-e az unikornist csak néztem utána, ahogy elrobogott mellettem. A mozdulatsor miatt ugyan kettejük közé kerültem de, bíztam a hallgatózásomban, ha esetleg Ayani meg is próbálna a hátam mögé osonni, akkor időben tudok reagálni rá. Végül, míg Tűzrózsa lelassított vagy megpróbált megfordulni addig én nyugodtan lépkedve elindultam balra, hogy azért mégse nyílegyenesen kettejük között legyek. Továbbra sem kívántam kezdeményezni. Emlékeztem még a korábbi párbajaink egyik fontos buktatójára. Túl gyorsan akartam túl sokat, de ha nyugodt maradok, és nem sietek minden meglepetést már a párbaj kezdetén elsütni, akkor végig megőrizhetem az irányító szerepet. A védekezésből kitámadó taktika pedig jól illeszkedett a Parazita tulajdonságaihoz.

Élet: 90/90
Páncél: 9/9

pontok:

A patás erősen lángolva rohant felém, de reméltem hogy eléggé távol tudom tartani ahhoz, hogy a lángok ne érjenek el de én még éppen elkaphassam. Megvártam, míg elég közel ér, hogy a lehető legkevesebb ideje maradjon korrigálni az irányt. Aztán pedig a terv szerint egy fordulattal kitérjek az útjából és egyúttal el is kapjam. Szinte tökéletesen sikerült a mozdulatsor. A vártnál ugyan kicsivel erősebb volt az ütés ugyanis nem csak a kézfejemet kapta el hanem az alkaromat is de két lépéssel korrigáltam a hibát és talpon is maradtam. Tűzrózsa életereje szépen megcsappant az ütésemtől és bár sárgába nem vittem le de ránézésre elég közel került hozzá. Azonban az már nem tetszett hogy az én csíkom is megmozdult. Ezek szerint még a kartávolság sem elég, hogy kikerüljek a lángok hatósugarából. Ebben az esetben csak egy dolgot tehetek. Meg kell várnom, hogy a patás visszavegyen kicsit.
Azonban nem álltam meg gondolkodás közben. Kihasználtam a kis időt, amit nyertem azzal, hogy a négylábút továbbvitte a saját lendülete. Oldalazva próbáltam kikerülni Tűzrózsa és Ayani közül, hogy lehetőleg egyikük se töltsön túl sok időt a hátam mögött, bár lopakodás jártasság híján a hallgatózásom valószínűleg lebuktatja majd őket, ha ilyesmivel próbálkoznának. Eddig legalábbis nem láttam semmi jelét, hogy ilyen jártasságot tanultak volna.
Megvan a tervem, amivel könnyedén eltűntethetem a petet a képből, azonban meg kell várnom, míg a lángjai lenyugszanak kicsit. Addig nem tehetek mást, minthogy várok. Azonban nem tervezek egyhelyben ácsorogni, míg ő belém rohan. Fárasztó megoldás, de amíg nem változik a helyzet, addig a gyorsaságomra támaszkodom, és egyszerűen nem engedem a közelembe. A gyorsaságomnak elégnek kell lennie, ahhoz hogy egyikük se kerülhessen hozzám öt méternél közelebb. Végül egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megszólalok persze továbbra is figyelve a távolságra.
– Kössünk egy kis fogadást. - tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet majd folytattam. - Ha legyőzlek, akkor megmutatod nekem, hogy merre találom Kotarut. Ha pedig én veszítek akkor te, kérhetsz tőlem valamit. - ebbe talán még bele is megy, de természetesen most sem fogok veszíteni.

Élet: 75/90
Páncél: 0/9

Próbálnak bekeríteni… ahogy sejtettem. Eddig semmi újdonságot nem produkáltak. Gyorsaságommal pedig elég könnyen tudtam tartani tőlük a távolságot. A futkározás közben feltett kérdésemre nem épp azt a választ, adta amit hallani szerettem volna. Mindenesetre a válasza alapján arról megbizonyosodhattam, hogy nem ad magának túl sok esélyt a győzelemre. Hamarosan a patás lángjai kezdtek lecsillapodni. Itt az ideje a másik irányba futni. Legalábbis így gondoltam. Az idomár viszont előbb lépett. Talán megérezte a veszélyt, mert Tűzrózsával együtt megindultak felém. Nem ért túl nagy meglepetésként a dolog hisz tudom milyen kamikaze akciókat szokott végrehajtani. Végül is van elég élete, hogy megkockáztassa. A fő problémát nem is ez jelentette, hisz viszonylag egyszerűen kitérhettem a támadásuk elől csak kicsit jobban be kellett gyorsítanom. Az igazi gond az volt hogy ezek után együtt is maradtak így kicsit meg kellett variálnom az eredeti tervet. Végül valószínűleg a saját életemből is fel kell áldoznom egy kicsit, de ha ezzel gyorsan pontot tehetek a harc végére, akkor megéri.
Továbbra is tartottam tőlük a távolságot de már nem sokáig. Egyenlítenem kell kicsit az erőviszonyokon. A második képességemhez nyúltam és pillanatokon belül az árnyékom már saját életet élt. Tettünk egy 180 fokos fordulatot és megindultunk a két üldöző felé. Az árnyékom Ayanit célozta, míg én egyenesen Tűzrózsának rohantam. Ayanit valószínűleg sikeresen lefoglalja majd a gyengécske másolatom, amíg én nullázom az állatkáját. Az árnyékom egyszerűen csak megpróbálja minél távolabb terelni tőlem és megkísérli lefogni az idomárt bármibe is kerül ez neki.
Közben mikor elértem a petet a késemmel döftem felé egyet. Ha épp rohant felém nem törődtem vele túlzottan hogy eltalál-e, csak arra összpontosítottam, hogy a késem biztosan célba érjen. Tudtam, ha ez sikerül, akkor már nem sok esélye lesz ebből a helyzetből kikeveredni, és mivel egyszerre foglaljuk le mindkettőt, még csak segíteni se nagyon tudnak egymásnak. Végül, ha a késem elérte a kitűzött célját és Ayanit elég jól lefoglalta az árnyékom, akkor még nem vittem be a végzetes csapást. Megálltam a lebénult állat fölött és megjegyeztem.
– Elgyengültél…
Ha pedig Ayani valahogy kicselezte az árnyékomat vagy a késem szaladt mellé, akkor a bal kezemmel próbáltam megütni a lovat.

Élet: 75/90
Páncél: 0/9

Árny:
Élet: 23/23
Páncél: -/-

//Ha a kés talál akkor Tűzrózsa 1 körre lebénul.//