Kazuma vs Aiko

by **Aiko** Kedd Aug. 13 2013, 20:23

Előzmény
A kazamatában egyre beljebb haladtunk, még mindig nagyon törtem a fejem, hogy vele maradjak vagy ne… „Végül is erős, úgyhogy biztonságban lennék vele, és biztos gyorsabban fejlődhetek, ha vele vagyok.” De még mindig bajlódtam a gondolattal, hiszen az arcát még nem láttam és bármennyire is zavar, nem fogom tudni rávenni, hogy levegye azt. Ami viszont jó volt abban, hogy ennyit gondolkodtam róla az, az hogy nem figyeltem annyira a körülöttünk lévő mobokra, és így valahogy könnyebb volt az utazás, egy két kanyarnál megálltunk egy kicsit, pedig én biztos voltam benne, hogy ő már járt itt, de ezek szerint, a portált szokta használni általában. Egyértelmű volt számomra, hogy a pénz miatt jövünk erre és semmi másért, bár mintha, már alapból erre akart volna jönni, de erre most nem emlékszek pontosan. Mintha hallotta volna a gondolataimat, rögtön emlékeztetett, hogy arannyal tartozom neki. Persze úgy voltam vele, hogy a városban oda adom neki, vagy esetleg neki adok néhány felesleges holmit, amit aranyra válthat.
- Kazuma-sama, van néhány felesleges felszerelésem, amit talán el tudnál adni a kereskedésekben. Ha az is megfelel… És még talán többet is érhet, mint 50 arany. Az áldozataimtól vannak, és nekem ez haszontalan, de még nem szabadultam meg tőlük.
Mondtam és közben haladtunk tovább, már a boss terem környékén járhattunk, mikor megállt és megint evett. „Nem hiszem el, hogy ennyi jó modor nincs benne, folyton azt kell bámulnom, ahogy eszik, nekem meg már járni is alig van erőm.” A gyomrom meg is kordult, ekkor már szinte reménykedtem, hogy meghallja, de nem úgy tűnt. Kérdezett.. és a kérdésétől el is felejtetem, hogy éhes vagyok. Mintha az életem pergett volna le előttem, kezeim ökölbe szorultak és közben karmaim végigkaparták a falat, aminek támaszkodtam. Lepergett előttem, ahogy itt a járatokban kényszerít olyan dolgokra, amit nem szeretnék. „Mind ezt kérdezték, mielőtt le akartak feküdni velem. Szóval kibújt a szög a zsákból, te féreg…” Az idegességtől a fogaim már csikorogtak.
- Végül csak levetted a maszkodat….
Mondtam, s közben nyúltam a késeim felé.
- Az egész út azért volt, hogy mire ideérünk, megkefélhess a sötétben igaz? Úgy gondolod most már eléggé fáradt, vagyok igaz? Hogy most már biztosan nem tudok védekezni ellened… DE ABBÓL NEM ESZEL! Inkább halok meg harcban, minthogy… m-minthogy g-g-g-gusztustalan dolgokat csináljak veled!
Az agyam teljesen elborult, talán az éhség a fáradtság, a félelem, mind összejátszhatott, de bármit is mondott, meg se hallottam. Nekirontottam a késeimmel, az sem érdekelt, ha nem találom el, de így legalább adok neki okot, hogy inkább öljön meg, mint megerőszakoljon.

by **Kazuma** Kedd Aug. 13 2013, 20:31

Feltettem neki egy kérdést. Csak úgy különösebb ok nélkül mert miért ne? Ha már itt kutyagol mögöttem egy ideje, akkor ennyit talán megtehetek. Hogy ez a kérdés okozta-e a történteket vagy talán kezdetektől fogva ezt tervezte, nem tudom. Azt viszont rögtön tudtam, hogy valami nincs rendben vele. A maszkos megszólalása furcsán hidegen hatott. Elveszett a korábbi ”alázatos” hangnem. A maszkomat meg persze hogy nem vettem le. Ezek után fél szemmel felé sandítottam a szendvicsemen rágódva és a keze furcsa helyeken nyúlkált. Egy darab mob nem volt a kazamatának ebben a részében erről megbizonyosodtam. Akkor viszont elég egyértelmű, hogy miért nyúl a késért. Közben tovább beszélt de én is kijelentettem a magamét.
– Rossz ötlet kislány. - morogtam miután lenyeltem az utolsó falatot. Ő azonban folytatta, mintha meg se hallotta volna. Igencsak érdekes dolgokat hallucinálhatott be magának. Ellöktem magam a faltól, aminek támaszkodtam de ő addigra már megindult felém. Mit is tudok eddig róla? Alacsonyabb szintű és lassú. Na meg a felszerelése se valami nagy cucc az alapján, amit eddig láttam belőle. Mégis mit akar ő tőlem? Egyelőre hagytam a késemet a helyén. Ide a Parazita bőven elég lesz. Még talán sok is. Amikor elért akkor bal kézzel megpróbáltam elkapni az egyik kését és kitépni a kezéből és elhajítani messzire. Szemét mutatvány lesz, ha sikerül de utána talán tudni fogja, hogy hol van a helye. A másik kését viszont beengedtem. Ahogy sejtettem. Az én sebzésem sem valami sok, hiszen rengeteg pontot tettem gyorsaságra de az övé szinte nulla volt. Estig is elcsapkodhat, ha meg akar ölni.
– Na figyelj - mondtam neki nyugodt hangnemben. - Nem áll szándékomban megölni. Szóval légy oly szíves és fejezd be a vagdalkozást. - beszéd közben nem támadom meg inkább csak a gyorsaságomra és az ügyességemre hagyatkozva, próbálom elkerülni a kését/eit.

Élet: 100/100
Páncél: 5/9

by **Aiko** Kedd Aug. 13 2013, 20:49

- Hmm? Szóval kislány mi? Szóval erre gerjedsz! Beteg vagy! Minden férfi beteg!
Tudtam, hogy lassú, ráadásul fáradt, és jóval kisebb vagyok, mint ő, de belőlem nem eszik, az én mézes bödönömhöz nem kapja meg a kulcsot, ő nem márthat belém semmit, semmit csak a Késeit, az életem elveheted de nem adom magam te mocsok. Félek, hiszen félek a haláltól is, de én a megfelelő embernek tartogatom magam, inkább a halál, mint ő, akit még csak nem is ismerek. Végül, sikerült az egyik késemtől megszabadítania, de a másik késemmel, végül sikerült eltalálnom. Végül ismét megszólalt, erre már teljesen kifordultam magamból.
- Hát persze, hogy nem akarsz megölni…
Húztam fel a szoknyám.
- Hiszen szeretnéd belém mélyeszteni ide a farkad!
Közben a késemet erősen a bugyimhoz nyomtam, így kirajzolódott, ajkaim formája. Majd ismét támadtam.
- Biztos ezért nem vetted le a maszkod, mocskos egy sunyi képed lehet, vagy így akarod elfelejteni az áldozataid? Hány nőt kúrtál eddig meg? Tízet.. húszat? Milyen kis hülye és naiv voltam… Azt hittem létezik normális férfi a földön. Szóval, te ezért vagy piros? Minden lánynak eljátszod a frontharcost, pedig csak egy mocskos perverz vagy, lefekteted őket, majd megölöd és elfelejted még az arcukat is… Én nem hagyom, hogy elfelejts te szemétláda!
Az összes férfiak állati gyűlöletem össze gyűlt és ezzel erővel küzdöttem. „Ha nem is vagyok elég erős, attól még, csak elégszer el kell találnom, talán még győzhetek is.” Biztattam magam, bár ekkor sok félelem már nem volt bennem, hiszen a gyűlölet és az undor átvette a helyét. Ismét támadni kezdtem, folyamatosan támadtam, gyomor és láb magasságban szurkáltam, ekkor már egy késsel, de odafigyeltem, nehogy ezt is elveszítsem, mert akkor mindennek vége.

by **Kazuma** Kedd Aug. 13 2013, 20:51

Továbbra is járt a szája minden egyes szúrás mellé egy újabb hülyeség csúszott ki a száján de eltalálni nem tudott többször. Aztán felhúzta a szoknyáját, és mutogatni kezdte magát.
– Te tényleg nem vagy normális… - morogtam az orrom alatt. Ezután ismét támadott és mondta tovább a magét. Továbbra is csak hallgattam és vártam, hátha lenyugszik, majd vagy ha más nem, akkor a nagy csapkodásban kifárad de, úgy tűnik az nem most lesz. Kitértem egy újabb szúrás elől de az utána következőt már bal kézzel ütöttem félre és előre lendültem. Jobb kézzel a torka felé kaptam, és hogyha sikerült elkapni, akkor megpróbáltam a kazamata falához szorítani.
– Elég legyen most már! - hajoltam bele az arcába. Ha közben újra felém szúrt azt hagytam betalálni. Úgysem ér vele semmit. Én viszont egyelőre megpróbáltam elkerülni, hogy megpiszkáljam az életcsíkját, bár kezdett eléggé bosszantani a hülyesége. Na meg az hogy már a bal kezem is bizsergett tőle az duplán bosszantó volt. Ha így folytatja a végén, még eléri, hogy megöljem, pedig nem sok kedvem lenne hozzá. Az elejét leszámítva eddig elviselhetőbb volt, mint a legtöbb ember, akivel találkoztam. Persze lehet csak egy álarccal próbált elvakítani. Ha pedig így van, akkor nem lesz más lehetőségem.
– Két lehetőséged van. Egy: folytatod a szurkálást és kinyírlak. Kettő: lenyugszol és szépen mész, amerre látsz. Világos? - ha lenyugodott végre, akkor elengedtem és nem törődve, azzal hogy velem jön-e elindultam a járatban, ha viszont ezután sem volt hajlandó leállni, akkor egyszerűen félrelöktem és felkészültem rá, hogy elintézzem. A késemet viszont továbbra sem vettem elő.

Élet: 100/100
Páncél: 5/9

by **Aiko** Kedd Aug. 13 2013, 21:55

Sikerült hárítania a támadásaimat, majd elkapta a nyakam, és falhoz szorított, de így sem adtam fel, és bevittem egy találatot az oldalába. „Ekkora szintkülönbséggel, ez túl nehéz, egyszerűen lehetetlen." Belehajolt az arcomba, és rám üvöltött. A sikertelen támadásoktól eléggé kimerültem, de mégis olyan közel volt, olyan közel volt az a maszk, és a keze a torkommal volt elfoglalva. Levettem a maszkját, de valahogy nem erre voltam felkészülve.
- E-egész helyes vagy…
Mondtam, mintha az előbb még nem is az életemért küzdöttem volna, valahogy lesokkolt az egész, hiszen már annyi arcot elképzeltem neki tele mindenféle ronda kinövéssel, de hogy még jól is nézzen ki és erős is legyen… Elkezdtem vörösödni, hiszen az imént még a perverz fiúkkal volt problémám, de most valahogy perverz gondolataim támadtak vele kapcsolatban. De az arca alapján, nem tűnt rossz embernek, talán ő is kicsit meglepődött, hiszen az arcunk olyan közel volt egymáshoz, ami szinte már kínosnak mondható volt. A keze szorítása mintha gyengült volna, én meg talán egy gyengébb pillanatomban voltam, és nem tudtam megállni. Fejemet a fejéhez emeltem és megcsókoltam ajkait, ha ő is engedett, akkor átdugtam a nyelvem a szájába, majd egy rövid, de élvezetes csók után, elhúztam a fejem.
- B-biztos, hogy nem fogsz megerőszakolni?
Néztem pirosló arccal, kezemben a maszkjával.
- M-miért takargatsz, egy ilyen szép arcot?
Nem volt több félelmem vele kapcsolatban
A-az előző kérdésedre válaszolva, 17 éves vagyok.
Nem akartam, hogy tudja, hogy mennyi vagyok, de tudom, hogyha ennyinél többet mondok, azt már nem hinné el.
- Sajnálom az előbbit, csak tudod olyan …olyan fá….
Végül nem tudtam tovább tartani magam, ezzel a harccal a maradék energiámat is elhasználtam, a végsőkig kimerültem, megszédültem, és elestem, ha Kazuma-sama nem kapott el. Magamnál voltam, csak egyszerűen állni is nehezemre esett.

by **Kazuma** Szer. Aug. 14 2013, 17:57

Ahogy a falhoz szorítottam még egyszer belém szúrt de úgy tűnik, kezdi végre felfogni a helyzetét, mert nem erőlködik még több szúrással. Már majdnem el is engedtem, hogy eldöntse, mit akar mikor az arcom felé kapott. Nem ijedek meg egy kis pofontól. Mégis mennyit sebezhet vele, ha még késsel se tudta levenni eddig a páncélomat? Meglepetésemre viszont nem megütni próbált, hanem a maszkomat tépte le az arcomról. Enyhítettem a szorításon. Kíváncsi voltam megpróbál-e támadni. Az arcomon éreztem a leheletét és hirtelen kicsit zavarni kezdett, hogy olyan közel van. Az arca gyorsan megtette a kis távolságot, ami köztünk volt, és ahogy éreztem, hogy a szája az enyémhez ér elengedtem és hátrébb léptem.
– Hé! Mi a franc van veled!? - néztem rá értetlenkedve. Miért vagyok mindig idiótákkal körülvéve?
– Mi nálad ez a rögeszme? Azt ajánlom, nézesd meg a fejedet valakivel, mert neked valami komoly bajod van. - ütögettem meg a saját fejemet, nyomatékosítva a szavaimat.
– Ezt meg kérem vissza. - téptem ki a maszkot a kezéből. Szinte oda se figyeltem, arra hogy mit mond. Ennek tényleg valami nagy baj van a fejével. Először megpróbál kinyírni, mert beképzeli magának, hogy akarok, tőle valamit aztán meg megpróbálja a számba dugni a nyelvét. Éreztem, hogy ég az arcom, úgyhogy inkább gyorsan felvettem a maszkom és vettem egy nagy levegőt hogy aztán lassan kifújjam. Nagyjából ekkor hallottam meg a puffanást, ahogy elterült. A szemeim az ég felé fordultak és valami olyasmi futott át az agyamon: „Miért büntetsz?” Mellé léptem, és ha nem mozdult, akkor kicsit meg is böktem az oldalát a cipőm orrával.
– Hé… egyben vagy? - kérdeztem meg kicsit nyugodtabb és talán kedvesebb hangnemben. Ennyire kifárasztotta ez a kis vagdalkozás?

Élet: 100/100
Páncél: 1/9

by **Aiko** Szer. Aug. 14 2013, 19:13

A maszkját elvette, majd nem sokkal később össze estem. Valahogy semmi érzést nem láttam az arcán, és úgy éreztem, most már tudom, hogy mért hord maszkot, talán nemek is ezt kéne tennem.
- B-bocsánat a csókért csak… n-nem is tudom, mit mondjak, hogy mért tettem… csak szimplán úgy éreztem, meg kell tennem ^^ Talán, sikerült elcsábítanod, egy kicsit… T-tudod…. Eléggé érzéketlen vagy, észre sem vetted, hogy nem ettem már mióta? Ráadásul próbálok gyorsabban haladni miattad? Bár, gondolom eddig nem volt kihez igazodnod igaz, nekem sem nagyon, és megbízni sem tudok sok emberben és úgy gondolom, hogy aki a barátjának tekint, az rosszul gondolja, mert ez egyoldalú dolog. Nem ismernek valójában, nem tudják milyen is, vagyok és az a baj, hogy én sem… Eredetileg azért jöttem ebbe a játékba, hogy meg tudjam ki is vagyok és amit eddig láttam az nem tetszett. Eddig minden fiú, vagy mondhatni áldozatom, azt kérdezte, hogy mennyi idős vagyok, mielőtt meg akartak fektetni, gondolom nem akartak lefeküdni egy kislánnyal.. Hát nem gusztustalan dolog? A kérdésednél, hogy is mondjam.. már eléggé kivoltam készülve ahhoz, hogy egy félreértés álljon össze a fejemben… Nem vagyok hülye, sem elmeroggyant és nincs rögeszmém, csak egyszerűen, a hercegemre várok. Tudom, hogy ez gyerekesen hangzik, de ha gyilkolni is képesek ebben a játékban, akkor az erőszak sem áll messze tőlük, és te piros játékos vagy, nem tudom hogy milyért, hogy milyen voltál azelőtt, de most piros vagy, és könnyedén gyilkolsz. Biztos nem véletlenül takarod el azt a szép arcot, bizonyára már semmilyen érzést nem tudsz táplálni az áldozataid iránt, vagy mások iránt, nem véletlenül egyedül futottam beléd, és gondolom téged bánt ez a legjobban, de addig jó, amíg bánt… Ehh bocsánat, kicsit talán sokat beszélek. A lényeg, hogyha egy lánnyal utazol, akkor figyelj oda az igényeire, főleg ha még fizet is neked… Bocsánat, tudom hogy, nem érthetek meg sokat abból, hogy mit érez egy frontharcos, biztos jobb is érzelmek nélkül élni…
Felé nyújtottam a kezem.
- K-kérlek segíts felkelni, Kazuma-sama…
Majd, miután felálltam a földről, a falnak támaszkodtam.
- Sajnos nem tarthatok veled, bármilyen szívesen is szeretnék, de úgy érzem a saját talpamra kell állnom és megismernem az igazi énemet, hogy majd megtudjam mutatni neked is.. Remélem nem olyasvalakit, látok majd a tükörben, akitől undorodok. Az érzéseimmel sem vagyok biztos veled kapcsolatban, meg aztán biztos van barátnőd… Még gondolkodnom kell, persze gondolom, nem érdekelnek téged a kislányok… és ha már itt tartunk… a korommal kapcsolatban… izé… i-gazából csak 15 voltam a játék kezdetekor… sajnálom, hogy hazudtam.
Hajoltam meg előtte bocsánatot kérve. Egy kis pihenés után, akár haladhattunk is tovább a második szint felé vezető úton.

by **Kazuma** Csüt. Aug. 15 2013, 19:05

A földön feküdt és beszélt, de még mennyit! Komolyan mondom még Szophie sem beszélt soha ennyit egyhuzamban. Talán kicsit túloztam de, azért egy versenyben nem lennék benne biztos, hogy ki győzne. Nem is tudtam mást csinálni, mint hallgatni. Továbbra is össze-vissza hadovált de, legalább nem próbált meg közben leszúrni tehát némi fejlődés talán tapasztalható nála. Amit mondott nagyrészt teljesen hidegen hagyott. Végül aztán csak tartott egy kis szünetet. Elkaptam a kezét és talpra állítottam. Indultam is volna tovább de, látszólag annyira azért még nem szedte össze magát. Akár itt is hagyhattam volna de, mégis maradtam. Nem hagyom futni a pénzem, még ha ilyen kevés is. Még az életét is megmentettem és nem öltem meg mikor ő megpróbált engem eltenni láb alól szóval szerintem jócskán túlteljesítettem az én részemet. Ezek után próbáljon meg panaszkodni nekem.
Hiába kelt azonban fel csak mondta tovább a magáét. Míg beszélt egy kicsit matattam az inventorymban, aztán mikor befejezte, a kezébe nyomtam az egyik szendvicsemet.
– Nesze. - tettem hozzá. Azt hittem van olyan önálló, hogy gondoskodik magának kajáról. Így is sokkal többet tettem érte, mint amennyi a megállapodásunkban volt ő meg úgy tesz, mintha nekem kéne gondoskodnom minden kis szükségletéről. Ébresztő! Anyádnak sírj ne nekem! Remélem ez a szendvics, elhallgattatja legalább. Akkor már megérte nekiadni. Végül csak tovább indulhattunk végre. Ha valamit megtanultam ebből a nem egész két napból, hát az az hogy vigyázz a koloncokkal. A fizetségem nevetséges volt de annak örültem, hogy nem kell tovább elviselnem. Úgy érzem erősen, ráfizettem erre az útra. Majd egyszer talán behajtom rajta a tartozást.

by **Cardinal** Csüt. Aug. 15 2013, 22:01

Ossu!

Elég fura egy "párbaj" volt, mindenesetre lezárom. Kurtasága miatt csak minimális jutalommal tudok szolgálni, azaz 15 xp és 40 arany jár érte.

by Ajánlott tartalom

Kazuma vs Aiko

Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko

Re: Kazuma vs Aiko