Aiko

Néha- néha találkozunk, de semmiben nem segít.

Név: Hana Shibuya
Nem: Lány
Kaszt: Kardforgató
Kor: 17

Szint: 2
XP: 65/100
Arany: 110
Pontozás: Ismeretlen.
Felszerelés:
Vas Kard (+2 erő)
Kezdő ruha (+2 páncél)

kinézet:  Hosszú, barna hajú, kékeszöldes szemű, hófehér bőrű, 172 centiméter magas, 59 kilós lány.

Jellem: Nagyon kedves, okos , nyílt lány, tudja hogy mit akar, eléggé határozott.

Megismerkedés:Történet
Hanát, egy fogadóban, megtámadta három Red Devils tag és segélykiáltása ellenére, senki, még csak meg sem próbált segíteni neki, kivéve Neuro-t aki azonnal rohant, hogy segítséget nyújtson a bajbajutott lánynak. Miután Neuro elüldözte a három srácot, neki távoznia kellett a fogadóból, így a lány nem tudta megköszönni neki korábbi segítségét. Még aznap este, találkoznak egy másik fogadóban, mikor Kazuma kizárja Neuro-t a szobából és Hana fogadja be őt estére..

Ha lehet, az akrobatikát, érclátásra cserélném, mivel a karakterem, így is folyamatosan esik, kel, mert ez illik a kapkodós jelleméhez. Ha nem lehet megváltoztatni az elsődleges jártasságot másodlagosra, akkor keresésre váltanám.

Szeretném Neut egy új karakterré átpályázni minden adat itt van és szeretném Hetero dolgait is átadni neki:

Név: Miki Aiko
Nicknév: Aiko
Nem: nő
Kaszt: árnyharcos
Kor: 15

Kinézet: 150 cm magas és 40 kilogramm. Fekete haja van, már kiskora óta növeszti, és vigyáz rá, szeme vörös.

Jellem: A valódi érzéseit sose mutatja ki, mindig próbál másokhoz igazodni, hogy minél közelebb kerüljön mindenkihez, ő maga sem tudja pontosan, hogy melyik az igazi arca, hiszen azt talán még maga elől is rejti, ezt az arc cserélgetést már egészen kiskorától kezdve elsajátította, hiszen arra jött rá hogy így tud barátokat szerezni, és még azokkal is jóban lenni, akiket nem kedvel. Általában felnőttesen öltözködik ezzel is szerezve magának egy-két plusz évet. Nem kedveli a férfiakat, úgy gondolja, hogy mind mocskos és perverz, de bájával véleménye szerint bármelyiket eltudja csábítani korához képest túl éretten viselkedik.

Képesség:
Shadow Dance: három szintenként plusz 1 állandó sebességet kapok mindig aktív.

Előtörténet:

Születésem után, az Aiko nevet kaptam, mely szerelem gyereket jelent, ami annyit tesz hogy talán meg sem születtem volna, ha apám nem azzal kezdi anyámnak, hogy „Majd kihúzom” bár még ennek a névnek is jobban örülök, legalábbis örülnöm kéne, hogy megszülethettem... De itt kezdődik a probléma, valahogy nem tudok ennek örülni, ugyanis hála a születésemnek, apám négy évvel később, nem bírta már a „terhelést” tisztán emlékszek, hogy ezt mondta az anyámnak, mintha én ott sem lettem volna, vagy legalábbis nem fognám fel a dolgokat, pedig igen is felfogtam, majd apám kiment a kocsijához és elhajtott az új nőével. Ohh hát persze most mondhatnám hogy innentől minden szép és tökéletes volt, de valószínűleg anyám engem okolt az egészért, nem foglalkozott velem, vagy új pasikat hozott fel, vagy dolgozott egész nap, de a lényeg hogy velem nem törődött nekem meg sorra elkellet fogadnom az újabb és újabb apukákat, szerettem volna hogy anya boldog legyen, hiszen ha nem vagyok talán még mindig apámmal lenne, ezért gyűlölöm is a férfiakat. Végül úgy döntöttem, hogy minden apukának, illetve apuka jelöltnek tökéletes lánya leszek, volt egy kettő, aki néha erőszakoskodott anyával, de ha jó kislány voltam,, és mindent jól csináltam, akkor le tudott higgadni mind. Ekkor alakult ki bennem az, hogy mindenkinek megfeleljek, hiszen a gondolataimat úgysem hallják, nekik csak a kimondott szó számít és hogy milyen szépen mosolygok hozzá. Ezzel a módszerrel egyre több barátra tettem szert, azt vettem el, azt tettem amit csak akartam, nem számított, hiszen mindenki szeretett, egyszerűen tökéletes emberré váltam. Mindenki azért szeretett, aki vagyok, bár nem tudták hogy ezzel én magamat is kínzom, esténként alig tudtam elaludni, ha nyolc órakor lefeküdtem, akkor is örülhettem, hogy ha háromkor eltudtam aludni. Miközben ők boldogok voltak hogy egy ilyen barátjuk van én úgy éreztem hogy lassan szét hullok, ha lehunytam a szemem a saját magam által kreált arcaim jelentek meg előttem, és nem hagytak nyugodtan, egészen addig amíg végleg ki nem merültem és nem is elaludtam hanem már szinte elájultam a fáradtságtól. Ennek hála viszont sokszor végighallgathattam, ahogy anyám az épp aktuális férfival hál, egyrészt örültem neki, hogy jól érzi magát. Másrészt néha olyan hevesek voltak, hogy engem is beindítottak és tudom hogy furcsának vagy gusztustalannak találjátok a dolgot, de én talán még kíváncsiságból, vagy az agyam kitisztításának céljából, néha, néha a résnyire tárt ajtón keresztül bámultam őket, miközben „dolgoztak”. De sose tudtam magam elképzelni egy fiúval, vagy férfivel, hiszen a velük szembeni ellenszenv mindig is ott lebegett a szemem előtt, persze én is vágyom a szőke hercegre, de kétlem hogy találnék olyan fiút, akinek nem csak „az” jár a fejében. A jó kislányos viselkedés miatt viszont mindent megkaptam a gazdag apukáktól, ami csak kelhetett, persze sosem kértem semmit, hagytam, hogy maguktól cselekedjenek, így néha olyan dolgokat is kaptam amikre egyáltalán nem tartottam igényt, de még azokhoz a dolgokhoz is ragaszkodtam, hiszen én kaptam, az enyémek. Így jutottam hozzá egy NervGear-hez is. Ettől valahogy egyre izgatottabb lettem.. „Végre egy világ ahol magamat adhatom.” Bár a nagy örömnek gyorsan vége lett, hiszen felmerült egy újabb kérdés.. „Milyen is vagyok? Ki is vagyok?” ekkor szembesültem az igazsággal, hogy teljesen elvesztettem önmagam, de biztos voltam benne hogy még valahol magamban megtalálhatom az igazi énemet. A játék már indult is, névnek a sajátomat adtam meg, hiszen ez az ami kapcsolódik az egykori igazi énemhez ezzel a névvel születtem, akkor ezt is kell szeretnem. Kasztnak végül, az árnyharcost választottam, hiszen ez tűnik a legmókásabbnak. Ahogy beléptem csodálatos kép tárult elém, nem is gondoltam hogy ilyen fejlett lehet ez a cucc. Nem tétlenkedtem, rögtön neki is láttam, hogy fejlődjek, egy kis gyakorlás után már egész jól mentek a dolgok bár a fejlődés nem tűnt valami gyorsnak. Majd eljött a pillanat, mely sokak életének egy sötét pont teleportáció, Kayaba szövege, és a tömeges pánik. Ekkor megtört az álcám, valahogy nem tudtam mosolyogni, pedig tudtam, hogy sok embernek most szüksége lenne egy mosolygó lány arcára. Részben valahogy örültem, hiszen anyám talán most boldogan élhet, de a szomorúságom nagyobb volt, eluralkodott rajtam a félelem, nagyon sok ideig csak a tér közepén ültem és bámultam magam elé élettelen szemmel. Majd végül, valahogy sikerült ismét felvenni az álcám, felkeltem és elindultam kifelé a városból. Az első dolog, ami elém tárult, hogy egy játékos épp pixelekre hullik, és eltűnik. Megtorpantam a város szélén. „Én innen ki nem teszem a lábam.” Mondtam, majd az esélytelenek nyugalmával visszatértem a városba, hiszen valamit mégis kell csinálnom. Csatlakoztam egy kis bolthoz eladóként, voltak akik csak a mosolyomért jöttek be vásárolni, nem sokkal később, egy fiú jött oda hozzám, és megkérdezte hogy mennyi idős vagyok, azt mondtam neki hogy tizenkilenc hiszen talán még ki is nézek annyira, de ha nem is akkor is pontosan tudom hogy mit akar, és azzal hogy ennyit mondok neki, megkönnyítem a lelkiismeretét. Megkért hogy járjunk, hogy legyek a felesége a játékban. A valóságban erre nemet mondtam volna, de tudtam, hogy ő nagy szintű és jó cuccai lehetnek és ha összeházasodunk, akkor hozzájutok a felszereléseihez. Végül összeköltöztünk, Bár undorodtam, de a csókot engedtem neki, azonban ő többet akart, és mikor nem bírtam már tovább akkor piknikezni hívtam, ki a városból. Ki is mentünk, de közel maradtam a város falához, hiszen csak egy dolgot tehettem akkor már, és pontosan tudtam hogy mit teszek. Egy szert tettem az italába, amitől pár percre elaludt, ekkor megkötöztem, hogy ha felébredne, akkor is meg tudjam tenni azt, amit akarok. Keze lába összekötve és a szája bekötve, végül ráültem, nagyjából derék tájon, megfogtam a késemet, és a szívébe döftem. Ő erre persze felébredt, de nem tudott mit tenni, hiszen ki volt kötözve, én sírtam és azt mondogattam neki, hogy „Bocsánat, bocsánat, bocsánat!” Végül elporladt és előttem két üzenet is feltárult, egyrészt hogy ő meghalt másrészt hogy fejlődtem, és mivel ekkora szintkülönbséggel öltem meg, így rögtön hármas szintű lettem. A szint lépés valahogy feldobta a napom és mint valami pszichopata, már nem is foglalkoztam azzal, hogy nemrég öltem meg valakit. Ez után újabb 5 hasonló akkor már eltervezett gyilkosság történt. Már én vallottam szerelmet, magam választottam ki az áldozataimat. Lassan egy Fekete özvegyről szóló „legenda” indult el a városban, ekkor tudtam, hogy itt le kell állnom, ekkor voltam hatos szintű. Gondoltam, innentől megoldom egyedül is, a város körüli szörnyek már nem jelentenek rám nagy veszélyt. A város falain kívülre merészkedtem és onnan akartam fejlődni tovább. Így kezdődött el az én történetem.