Re: Teleport pláza

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 22:01

Na ez volt az a pont ahol már kezdtem picit kényelmetlenül érezni magam. Úgy beszél mint ha már nem is tudom mióta járnánk és eleve hogy tudná elképzelni a parfümöm illatát ha sose érezte.
- Milyen illatról fantáziálsz? – Kérdezek rá. Lehet, hogy emlékeztetem egy volt szerelmére? Ez sok mindent megmagyarázna. A különleges bánásmódot, a figyelmet amit kapok tőle és a kedves ám fura bókokat. Lehet nem kellene kombinálnom, ebből születnek a pletykák.
- A szép hajhoz valóban sok türelem és szorgalom kell. Sokáig tartott megnövesztened a tied? – Ha már a hajról van szó akkor említsük meg az övét is.
Bánom-e, hogy egy vadidegen kényelmetlenül közel kerül hozzám? Zavarnia kellene de olyan mértékben nem zavar, hogy elküldjem őt vagy, hogy én hagyjam ott.
- Talán egy picit. – Vallom be. Lehet maga a tudat, hogy ez ami itt van körülöttem nem valódi, vagy csak részben az. Viszont mikor már végig simítja a karom majd megfogja a kezem már valósan kezdek el feszengeni. Hogy miért pont most mikor az előbb konkrétan hozzá voltam bújva? Nem tudom megmondani viszont ez volt az a pillanat mikor úgy éreztem ideje felállnom.
- Utóbbi. – Mosolygok rá. – Nem tudtam eldönteni, hogy merjek-e venni vagy ne. Így mivel úgy is csak egy programról van szó megkóstoltam mielőtt döntök. – Adom meg a választ. Külső szemlélőként nézve ez nem is lehetne annyira valótlan. - Nem akarsz inkább sétálni? – Nézek körbe. Elég nagy tér ez, hogy megtegyünk pár kört. Meg talán erre a kérdésre nem csupán kitérést kapok válaszol. Két egyszerű kérdést tettem fel csupán még se kaptam rá rendes választ. Építs misztikumot magad körül?

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 12:44

- Hmm... valami játékos és ártatlan illik hozzád... például vanília :] - feleltem némi töprengés után, most anélkül hogy esetleg újra illatmintát vettem volna, mert ugye az hogy néz ki, hogy ha látványosan szaglászom, mint valami kutya? :] Mindenesetre könnyedén el tudtam képzelni, ahogy a lágy, cseppet sem tolakodó vaníliaillat körbelengi őt, sunyin rángatva az orromnál fogva. Mondjuk rólam cseppet se volt elmondható, hogy ne lettem volna tolakodó, ami azt illeti, már vártam, mikor kezdi el végre kényelmetlenül érezni magát. Eddig cseppet se bánta a közelségem, még hozzám is bújt - nyilván nem azért, mert fázott, hanem mert érdeke fűzte hozzá.
- Úgy 10-12 éve növesztem. Remélem az ápolóim nem játszanak fodrászt :] - válaszoltam, kifejezve néminemű aggodalmam, habár sok mindent úgysem tehettem, úgyhogy nem is hagytam, hogy ilyen nem evilági problémák megmérgezzék az elmémet, és esetleg eltereljék a figyelmemet arról, ami előttem van. Például róla.
És eljött a pillanat. A továbblépés meghozta a várt reakciót, és ezzel együtt az én kisugárzásom is egy kicsit megváltozott. Már nem mosolyogtam úgy, mint a vadalma, komoly pillantásokat vetettem a hölgyeményre, aki jól láthatóan feszültebbé vált, és próbált a maga módján hárítani, bátortalan javaslatokat téve és finoman utalva rá, hogy túl közvetlen vagyok. Miközben tovább játszotta az ártatlan, naiv csitri szerepet.
- Nos, nem akarok - feleltem egyszerűen és közönyösen, miközben kicsit határozottabban fogtam meg a kezét. No nem erőszakosan, csak annyira, hogy érezze a ragaszkodásom.
- Aranyos, ahogy próbálsz kikeveredni a helyzetből, de túl finom vagy. Határozottabbnak kéne lenned, de mivel érdekellek, ezért félsz, hogy esetleg itt hagylak, ha túl drasztikusan reagálsz - folytattam némi fölényességgel a hangomban - Tudod, te is érdekelsz engem, de nem tudom eldönteni, hogy mennyi energiát fektessek beléd. Így mivel úgy is csak egy simlis lányról van szó, megkóstollak, mielőtt döntök :] - vigyorodtam el gúnyosan, ugyanazokat a szavakat használva, amiket az imént ő is. Tulajdonképpen tényleg az árusnál lejátszódott jelenet ismétlődött meg, csak itt most ő volt a gyanútlan NPC :]
- Két lehetőséged van. Vagy nem próbálsz többet palira venni és akkor megveszlek, vagy tovább játszod az ártatlan lányka szerepét, és tovább kóstolgatlak - hajoltam hozzá közel, és suttogtam a fülébe, majd finoman meg is fújtam, hátha érzékeny ott.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 13:43

- Nem vagyok túlzottan oda a vaníliáért. Túl erős az illata számomra. – Fejezem ki nem tetszésem az illatra de tekintve, hogy ez csak az ő fejében van így nagy jelentősége nincs.
Annak már annál inkább, hogy amint távolodni próbálok ő ezt nem engedi és hamar eltűnik a kedves és sármos férfi képe a szememben helyére pedig már egy kissé fenyegető kép kezd kialakulni.
- Nos, nem akarok.
- Kár… - Hozzá akartam még tenni, hogy sokkal kellemesebb időtöltés lenne de ekkora ő már folytatta én pedig értetlen arccal hallgattam végig amit mond.
- Sajnálom... – Tolom el magamtól mialatt egy lépést teszek hátra, (vagy épp felállok a padról kibontva a kezem. Itt nem volt tiszta, hogy ülünk-e még vagy állunk) megint csak mosolyogva. – Nem vagyok eladó és a kóstolóból is már a harmadik szemet vetted. – Úgy gondolom nem kell külön elmagyaráznom neki ennek jelentését hisz okos fiúnak látszik Rájön ő magától is. – Értékelem a közeledésedet és a kedvességed és élveztem is de nem érdeklődöm irántad. Csak szerettem volna kedves és hálás lenni azért amiért megtaláltad a késem. – Ha még ebben a pillanatban is fogja a kezem akkor épp itt az ideje, hogy kifejtsem azt a szorításából. Nem túl durván de kellően határozottan ahogy ő azt kérte. – Kérlek ne haragudj ha félreérthető jeleket küldtem feléd és megbántottalak. Nem ez volt a célom. – Hajolok meg pluszba bocsánatkérésem jeléül. – Azt hiszem későre jár így jobb ha most megyek. Örültem a találkozásnak. – Még egy utolsó intés és már fordulok (fordulnák) is sarkon. Vele ellentétben én nem szeretném és nem is fogom kiteríteni a lapjaimat. Most már nyilvánvaló, hogy nem csak egy véletlenszerűen kiszemelt „áldozat” vagyok. Na meg az is, hogy közös a hobbink, máskülönben nem veszi észre az apró jeleket. Csak, hogy én nem tervezem társulni. :3

/hacsak Tachi nem marasztal valahogy(erőszakkal Razz

) akkor Kurama lelép /

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 16:27

Nahát, nem hittem volna, hogy a dacos típusba tartozik az eddigiek alapján, hiszen kifejezetten simulékonynak tűnt, nem pedig olyannak, aki a nyílt, agresszív támadást heves védekezéssel reagálja le. Ez kissé... csalódást keltő volt, még úgy is, hogy én kértem, hogy ha le akar pattintani, akkor határozottabban tegye. Nem az engedelmességet vártam :] Persze számomra ez még nem jelent vereséget, távolról sem. Mi több, szinte minden alkalommal felülök erre a hullámvasútra, vagy fogalmazhatunk úgy is, bolygóként keringek a csillag körül - hol közelebb kerülök, hol távolabb sodródom. Most háromféle lehetőséget láttam magam előtt: vagy erőszakkal tartom meg és kényszerítem, ami értelemszerűen nem a leggyümölcsözőbb megoldás hosszú távon, vagy úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és egyszerűen melléje szegődöm sétapartnernek, vagy pedig beszállok a kis játékába és alkalmazkodom hozzá. Igazság szerint mindegyiknek voltak előnyei és hátrányai, és egyik opcióval sem voltam maradéktalanul elégedett. A nemtörődömség nem oldja fel a konfliktushelyzetet, az alkalmazkodással pedig elvesztem az eddig szerzett tekintélyem, a felsőbbrendűségem. Igaz ez utóbbit vissza lehet szerezni könnyedén :]
- Megnyugtattál, köszönöm :] - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, és el is mosolyodtam, na meg persze elengedtem a kacsóját - Szeretném elnézésed kérni, ha esetleg megijesztettelek a viselkedésemmel - hajoltam meg - Ezen a környéken különösen óvatosnak kell lenni, a legártatlanabb maszk alatt is rejtőzhetnek sunyi rókák - tettem hozzá - Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy nincsenek-e hátsó szándékaid - magyaráztam. Nyilvánvaló lehet számára is, hogy amit én csinálok, az is teljes színjáték, ahogy azt is tudja, hogy én tudom, hogy ő mit tud. Azonban Kurama-chan sehogy sem volt vevő a nyílt játékra, sajnálatos módon, legalábbis úgy tűnt. Kár, igazán kár.
- Nem engedhetek el egy védtelen lányt egyedül, engedd meg kérlek, hogy hazakísérjelek, amennyiben ragaszkodsz hozzá, hogy megválnál a társaságomtól. Vagy esetleg állhat még a sétára vonatkozó ajánlatod ezek után is? - kérdeztem óvatosan. Kétségtelenül arcot veszítettem, de ha elengedem, az sokkal nagyobb vereség lett volna. Az én szememben mindenképp :]

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 17:14

Mint ha a rókával célozni szeretne valamire. Razz

- Ugyan-ugyan. Nem kell bocsánatot kérned. Teljesen megértelek, Sosem lehet tudni kiben lehet bízni és kiben nem. - Fogom meg a vállát biztatóan mosolyogva. – Meg tényleg én voltam az aki félreérthetően viselkedett emiatt nem kell bocsánatot kérned. – Most már tényleg sarkon fordulok és el is indulok de Tachi csak nem adja fel. Valamit nagyon szeretne tőlem ha ennyire kétségbe esetten próbál a közelemben maradni.
- Az nagyon rendes dolog lenne tőled... - Nézek vissza rá az ajánlatát követően. - ...és ha szeretnéd a teleport kapuig elkísérhetsz. Persze csak ha nem túl nagy teher a számodra. – Ezzel elég nyilvánvaló, hogy elúszott a hosszabb ismerkedés lehetősége és most már kíváncsi is lettem mivel próbál maradásra bírni vagy épp mikor szakad el nála a cérna és ködösítés helyett előáll a konkrét szándékaival. Én továbbra is maradok a „színjátéknál” ami annyira nem is az. Vannak bizonyos dolgok amik megkülönböztetnek az átlag bűnözőktől és pont emiatt nehéz rám akasztani azt a bizonyos bűnös táblácskát.
- Ha nem vagy kardforgató akkor biztosan lovag vagy… - Terelem kicsit más irányba a beszélgetést még ismét sétálunk. - Rajtuk kívül még a harcművészek hordhatnak rövidkardot de nem hiszem, hogy az lennél. – Pillantok időről időre rá, megtartva a kedves és ártatlan mosolyt (ami megjegyzem elég őszinte is). – Gáláns vagy és figyelmes mint egy igazi lovag. Igaz picit rámenős de senki sem lehet tökéletes ugyebár. – Ahogy ennek a mondatnak a végére érek úgy lassan meg is érkezünk a célhoz így én is megtorpanok. – Köszönöm vigyáztál rám…

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 17:52

- Cseppet sem jelent terhet, kötelességemnek érzem :] - ingattam a fejemet. Teleportkapuig, mi? Úgy fest, ma este nem lelem meg a titkos járatot, ami a rejtett kincsekig vezet, ugyanakkor egyvalamire jó volt a ragaszkodás: a kíváncsiságát felkelthettem vele. Tulajdonképpen nem is baj, ha az első alkalom csupán ilyen kurtára sikeredik, az álmoskönyvek szerint az egyetlen fontos dolog az erős benyomás keltése, abban pedig biztosan nem vallottam kudarcot. Különösen, ha teszek is érte még egy apróságot, hogy legyen oka megkeresni :]
- Nem tehetek róla, a szépséged még a legnemesebb lelkű lovag elméjét is megmérgezné, én magam csak egy gyarló emberi lény vagyok, aki elragadónak találja a szemeid :] - bókoltam még egyszer a lánynak rövid utunk során. Valóban rövid volt, tulajdonképpen két mondatot tudtunk még váltani egymással, ami felettébb sajnálatos volt. Nagyon-nagyon sajnálatos.
- Örömmel tettem, és tenném meg máskor is. Akármikor, ha úgy tartja kedved - kíséreltem meg arcán lágyan végigsimítani. Az viszont már nem kísérlet volt, ahogy búcsúzás gyanánt derekát megragadtam, és magamhoz vontam egy ölelés erejéig. Éppen csak annyi időre, hogy a teleport kristályát leemeljem az övéről, és miközben elengedtem, a köpenyem alá rejtsem. Tudni fogja, hogy nálam van :] És még arra is tudtam figyelni, hogy a karkötőm és a kardom biztosan a helyén maradjon, innen legfeljebb az erszényemet érhette el, ha esetleg megfordulna a fejében, hogy ő is búcsúajándékot ad nekem.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 18:50

- Köszönöm. – Kuncogom el magam a bókra. - Pedig azt gondoltam, hogy ebben a ruhában elég slamposnak nézek ki ami eléggé eltudja rontani az összképet. – Nézek végig saját magamon, hogy végül elérkezzen a búcsú ideje.
Nem mondom, hogy nem valami hasonlóra számítottam mert de Razz

. A kísérlet sikeres volt és minden probléma nélkül simította végig a kezét az arcomon, hogy ártatlan pillantással vesszek el a tekintetében és mikor hirtelen közeledni kezdett hozzám még egy pár pillanatra be is hunytam a szemem. Csókra számítottam de ölelés lett helyette. Semmi gond, ez is bőven megfelelt a céljának és az enyémnek is. Ahogy testközelbe kerültünk ujjaim óhatatlanul is az erszényére fonódtak épp csak egy pár pillanatra mielött még észrevehetné és…
Elengedem. Megtehettem volna, hogy leemelem, annyira könnyűnek tűnt. De nem volt az. Nem, semmi féle morális blabla nincs a háttérben. Ahogy korábban is, úgy most is pontosan egyazon okból kifolyólag nem tettem meg. Túl nyilvánvaló lett volna ki tette. Így hát engedtem a nem létező csábításnak és otthagytam a kis erszényt. Nem vétek amatőr hibákat, vele ellentétben aki elfelejtett informálódni mielőtt lépett volna. Hála a korábbi közelkerülésnek már pontosan tudtam hova nyúljak még ő vakon tapogatózott amit meg is éreztem ahogy és a késeken kívül alig ha talál mást amiket viszont gond nélkül el tud venni.
Az ölelés rövid volt és nem is igazán volt szüksége egyikünknek sem többre. Még egyszer elköszönök tőle és közvetlen a kapu elé lépek ám mielőtt eltűnnék még visszafordulok felé.
- Egyébként, ez a valódi színe a szemeimnek. – Osztom meg vele ezt a kis aprócska infót, ha már annyit dicsérte. Ezzel pedig vissza is térhettem a kezdetek városába.

/Ha nincs más amit szeretnél akkor én befejezném. Köszönöm a játékot, tanulságos volt a karakter számára/

by **Kuradeel** Szer. Dec. 30 2015, 19:46

Well done

Tessék, a jutalmatok ^^

Kurama: Fém Íj
Tachibana: Répa Díszes Horgászboton ^^

by **Kiwi** Vas. Jan. 24 2016, 10:21

Végül arra jutottunk hogy iszunk egy teát valahol. És csupán reméltem hogy el fogja majd fogadni az ajánlatom… És az.. az hogy ennek köszönhetően tudja, hogy a rendszer lassabb harc közben… ez csupán kifogás. Azért mondja hogy ne érezzem magam rosszul tőle, és hogy ne tűnjek ön sajnáltatónak így jó pofát is vágtam hozzá. Végül még aznap megejtettük a teát. Mármint még ott a szint egyik teázójában. Hisz teleportálásunk után Akichi nem tartott velünk, amit egy kicsit nem is bánok. Furcsa nekem az a fiú… De nem teszem szóvá hangosan, nem akarom kibeszélni, vagy ilyesmi.
- Tudod… lenyűgöz hogy olyan sokat tudsz. – Dicsértem meg a lányt még útközben.
- Szép a mozgásod, le merem fogadni akrobatikát használsz. – Jegyzem meg mosolyogva, mindenféle hátsó szándék nélkül… Végül elérünk a közeli teázóig, beülünk és az npc máris fogad minket. Átnézem az ital lapot, végül megszólalok…
- Rendel nyugodtan, én még… - Felelem Kuramának.
- Én egy erős fekete teát szeretnék… vagy… nincs esetleg… kávéjuk? – A kávét pár fokkal halványabb hangon tettem hozzá, hisz teázóba kávé, ráadásul a listán sem szerepelt. Végül sikerrel jártam.
- Akkor egy dél amerikai babkávéból készültet szeretnék. – Majd távozott az npc.
- Szóval, mióta játszol? – Kérdeztem a lényegre, hisz tapasztaltabbnak tűnt mint úgy az újak tömkelege, viszont nem volt túl erős, vagy legalábbis a pontozását nem ismerhettem… Nálam biztos jobb volt… Egy négy személyes asztalnál ültünk ketten, kicsit zavart a félhomály. Viszont maga a teázónak nagyszerű hangulata volt. Még társasokat is lehetet használni, és ha nem lennék ilyen nyuszi lehet meg is próbálkoznék egyel.
- Nem láttam céhlogót a fejed felett. Vagy nem is szeretnél csatlakozni sehová? – Kérdeztem a lányt. Persze csak általános töltelék kérdések jutottak az eszembe, pedig szerettem volna jobban megismerni… Végül kicsit elhallgattam, és a kihozott kávém mellett elgondolkodva és elpirulva, kisvártatva megszólaltam.
- Köszönöm… hogy nem erőltetted rám. – Nem magyaráztam körbe, gondolom tudja miről is beszélek. Végül a már kihozott italomat kiöntöttem, jól megcukroztam, majd visszatettem a kávémelegítőre ami alatt egy mécses hangulatosan pislákolt. Végül belekóstoltam… Majd csend és….
- Prhuuu… ><” Ez nagyon rossz!!! – Mint a vizezet kávé… @.@ Nem is tudom mit vártam, de nem ezt. Láttam már akkor is hogy híg… de… Kis híján kiköptem… majd kelletlenül letettem az asztalra és félre toltam…
- Ha gondolod, megkóstolhatod. – Ajánlottam fel nagy kedélyűen, de somolyogva az orrom alatt, majd a pincért kezdtem el keresni.

by **Kurama** Vas. Jan. 24 2016, 13:15

Kiwi-chan elfogadta a meghívásom viszont valamiért még is ő volt az aki végül kiválasztotta helyet és ugye ennek megfelelően a szintet is. Én a kezdetek városára gondoltam, de ugye maradunk Taftba. Az előző itt létem tapasztalata szerint viszont még sétálunk addig el teszem a késeim és a teleport kristályt az inventorymba.
- Köszönöm a bókot, de a tudásom kimerül az alapokban. – Szabadkozom a dicséretre. – Aki valaha is játszott efféle online mmo-kal annak többnyire ismerős lehet minden így ez annyira nem nagy kunszt. – Bár igaz, hogy azért bele-bele olvasgattam a kézikönyvbe is.
Kicsivel később meg is találtuk a megfelelő helyszínt és ezzel együtt egy újabb dicséretben volt részem amit egyfajta illemnek vettem vagy hízelgésnek mert ha valami akkor járásom nagyon béna volt.
- Ugyan, a járásom elég ostobán festhet, még mindig nehezen szokom a mozgást idebent. – Mondjuk azért már elég sokat javult a kezdetekhez képest. – Én egy jázmin teát kérek. – Mosolygok rá a pincérre. – Csak pár hete ébredtem, azóta igyekszem hozzászokni az itteni körülményekhez és magához a rendszerhez. Gondolom te is csak nemrég tértél magadhoz… - Kortyolok bele a teámba. – Hisz nincsenek elosztva a pontjaid és még a peted sem kelt ki. Van már neki neve? – Pillantok rá a tojáskára.
Idővel viszont a céhcsatlakozás témája is előtérbe kerül és a kérdésére enyhén meg is rázom a fejem.
- De szeretnék csak még nem néztem túlzottan körbe, hogy mi is lenne a választék. – Viszont Kiwi reakciója a kávéra önkéntelenül is kuncogásra késztet.
- Nem, köszönöm. Nem szeretem a kávét, inkább a teát kedvelem. – Ez idő alatt pedig már intek is a kiszolgálónak aki készségesen állt a rendelkezésemre. – Egy Keemun Mao Feng teát kérnék. Ez egy nagyon finom, kellően erős tea, enyhe kakaós íz világgal. – Magyarázom Kiwinek majd pár perc múlva meg is hozzák a neki rendelt italt.

by **Kiwi** Vas. Jan. 24 2016, 13:57

Persze hogy én választottam ki a helyszínt és az időpontot. Így érhetett a legkevesebb negatív lehetőség, és kizárt hogy elfogadjam ha mások invitálnak meg. Abba variálni fogok, miután molesztált az a nyomorék Warren… Még egyszer nem fogok efféle csapdába sétálni… Míg ő elpakolta a felesleget én a késemet azért az övemre tűzve hordom, miközben egy tartalék ott figyel az inventorymba. Ugyanakkor amikor leültünk elővettem a táskámból Lunát és letettem az ölembe. Luna kapott egy kis ruhácskát, így hiába tojás elvileg éreznek és hallanak dolgokat, tehát óvom őt a hideg elől is. Így egy pont rászabott, zsákocskát kapott, ami nem ér a tojás tetejéig, hanem egy kapucnival végződik, amit ha rá is húzok, egy picike rés marad neki.
- Értem. Mmo-kal én is játszottam, de én jobban szerettem a modernebb és korlátlanabb felépítését. Az egyikben nagy szerepet játszottak az elementek, és ehhez kellett resistenket alkotni, ott is letehet petünk, és egy-egy kártyával fejleszthettük a karaktereinket. A másik nagy kedvencem viszont egy tps-típusú lövöldözős játék, rengeteg móddal, kiegészítőkkel, fegyverrel és fegyvertípussal. Imádtam. És az volt az egyetlen olyan játék ahol a kevesebb néha több. – Az utóbbi mondatot némileg diszkrétebben említettem meg neki, persze nem fejtettem ki bővebben, de reméltem leesett neki hogy a ruhára és azok felépítésére gondolok. Na meg a hajakra… Bár ez is inkább a játékstílustól függött. Végül a mozgását is megdicsérem, bár én nem a járására gondoltam. És részben csak mondani akartam valamit, nem akartam hogy beálljon az a tipikus kínos csönd.
- Ez nem látszik. – Jelentem ki.
- Bár, én a harc közbeni mozgásodra céloztam. ^^” – Még a végén félreértheti, aminek azért nem örülnék.
- Csak pár hete? – Lepődtem meg.
- Én is úgy egy hónapja. – Teszem közzé.
- Igen, van. Luna. Vagyis még… Pár naponta változik, és amúgy sem tudom mit adjak neki amíg… amíg ugye nem tudom hogy fiú-e vagy lány. Vagy miféle állatka lesz. – Magyarázkodom.
- Amúgy… a pontjaim is miatta nem osztottam még el. – Folytatom a magyarázkodást, mert sokaknak logikátlan vagy érthetetlen lenne. Végül megemlítettem neki a céh lehetőségét. Igaz még én sem vagyok igazi tag, vagyis még nem érzem annak magam, dee…
- Én azt hiszem a Jumpy Vigor-ba fogok csatlakozni. – Jegyzem meg.
- Jun nevű lány a céhvezér, de Shukaku egy idomár, említette meg a lehetőséget. És Cearso volt aki azt hiszem szintén bátorítani akart. – Jegyzem meg. Bár a sötét titokról nem teszek említést. A céhvezér eltűnése. Ki fogom deríteni mi történhetett…
- De több szórólapot is láttam. Azt hiszem a White Rose is tagokat keres, meg az Unity. Bár nem tudom mennyire lehetnek elévültek a hirdetések, és nem is igazán ismerem a céheket sem. – Adom tovább a tudásom. Majd bele kóstolok a kávémba… Nem kellet sok majdnem kiköptem, igencsak meg kellett erőtlenem magam hogy a számban lévő korty lecsússzon. És kis is lettem nevetve.
- Ne nevess ki… nem gondoltam hogy ilyen… - Jöttem kissé zavarba, és szabadkoztam. Végül kaptam egy új rendelést.
- Én szeretem a kávét, ha jól van elkészítve. És ha kicsit hűltebb. – Persze a hidegben jobb kicsit langyosan, de azt már nem említem meg hogy ha tehetem hidegen iszom.
- Úgy látom otthon vagy a teákban. – Mosolyodtam el. Én nem sokat tudok róluk, nekem szinte mindegyik ugyanolyan, de szeretek pörögni, ezért is szoktam inkább kávét inni.
- Kakaós?.. De ugye semmi fahéj? – Kérdeztem kicsit aggódva. Nem akartam megbántani, de a fahéjas dolgokat nem szeretem… Sem az illatát sem az ízét… Végül kihozták, én pedig belekóstoltam. Meglepően gyors volt a pincér, bár nincs is annyira teltház sem, vagyis ezzel magyaráztam.
- Tényleg finom . –Dicsérem meg, és a meleg tea szinte azonnal átjárt, és az arcom is kissé kipirult. A kezem nem bírta a meleget, így nem tartottam állandóan kézben.
- Amúgy azt hittem hogy kevés lány játszik efféle játékokkal, de rengetegen vagyunk. – Jelentettem ki.
- Először kicsit aggódtam is, hogy egyedüli vagy ritka számban fogok menni ebben a világban, végül azt hiszem több lehet a női játékos mint a férfi, vagy legalább fifty-fifty arányban lehet. – Kortyoltam még egyet.
- Pedig sokszor ha csak beleszóltam a mikrofonban sok pattanásos láma el volt alélva hogy tényleg lány vagyok. – Vigyorodtam el.
- Lányként tudhatod milyen ez. – Vittem tovább a beszélgetést, bár nem tudtam hogy a téma helyén való-e... Egyszerűen nem tudtam mit kitalálni.

by **Kurama** Hétf. Feb. 01 2016, 09:36

Hát nem nagyon tudtam hova tenni a kevesebb több mondatát de nem is teszem neki szóvá inkább hallgatom tovább és gyorsan tisztázzuk a félreértést a mozgásommal kapcsolatban.
- Oh, hát a rendszer sokat segít a harcban szóval ez alig ha az én érdemem. – Na ez egy hazugság volt. Habár nem sűrűn használtam késeket, főleg nem harcban a mozgásom harc közben pontosan átvette azt amit tolvajlás közben is használtam, halk, precíz léptek felesleges mozdulatok nélkül, ahogyan azt kell.
- Hát az első megérzések általában be szoktak jönni szóval biztosan kislány lesz. – Mosolygok még a pontozós dologra bólintok egyet. – Érthető hisz teljesen más harcmodort igényel majd ha már a pettel karöltve harcolhatsz. De emiatt nem kell aggódnod mert van lehetőséged rá újraosztani a pontjaidat, csak pár szafari jelvényre van szükség. – Na kezdőként ez meglepő lehet, hogy tudom de ebbe pont véletlen futottam bele. Találtam egy njk-át ami jelvényeket vált be és kíváncsi voltam miket kaphatok meg hogy miféle jelvényekről is van szó így ezzel tisztában voltam, később pedig a kézikönyvben is megtaláltam.
- Shukakuval én is találkoztam és azt hiszem nekem is említette a céhet, de nem hiszem, hogy oda megyek. Jumpy Vigor… nem szimpatikus a név. A white rosetól pedig már üzenetet is kaptam ami vicces mert egyetlen taggal sem találkoztam, nem tetszik a rámenősségük. – Na már majdnem teljesen le is szűkítettem a kört. – De úgy tudom van kereskedő céh is talán az is hasznos lehet. – Majd később kicsit jobban átmérlegelem magamban. Na mikor az új rendelés megérkezik úgy a téma is változik.
- Annyira nem tapasztaltam, nem használtam mikrofont és olyan nagyon sokat nem is játszottam, de tény hogy ha női avatart indítasz az emberek kedvesebbek veled, viszont az én tapasztalatom szerint tényleg fele-fele arányban vannak fiúk és lányok, de olyan sok emberrel nem találkoztam még.

by **Kiwi** Csüt. Feb. 11 2016, 11:33

- Tényleg? Én is vettem akrobatikát, bár nekem még csak egyes szintű… és… de mindegy, biztos ki kell tapasztani, végül is nem is olyan rég szereztem be. – Egy zavart mosoly, szinte megbeszéltem magammal, na mindegy következőleg ügyesebb leszek.
- Amúgy én is remélem, valahogy jobban el tudnék képzelni egy lány petet mint fiút, bár sok különbség aligha lenne közöttük, de a név adást megkönnyítené. – Mosolyodtam el. Hát igen, lány vagyok a lányos dolgok jobban mennek mint a fiúsak. Végül meg lettem értve, örültem neki, ugyanakkor igen a szafari jelvény az egy másik dolog volt.
- Igazság szerint a jelvények beváltása jó, de úgy tudom hogy egyre nehezedik, és ha tehetem inkább a fejlesztésekre használnám majd el. – Magyarázom, bár lehet megint túlbonyolítom a dolgokat. Végül a céhek kerültek terítékre.
- Tényleg csak a név miatt? – Nevettem fel, picit meglepve ugyanakkor hát nah. Valahol tetszett a lány válasza, bár kicsit kétkedtem hogy tényleg ennyire meg lehetne ítélni látatlanban a neve miatt.
- Igen, tőlük én is kaptam. Meg is lepődtem hogy hogy és honnan és ki… mármint érted. – Vakartam meg a homlokom zavaromban, bár tény hogy a rámenősségük nekem sem jött be túlzottan. És igyekeztem kutatni az emlékeim között, de én sem találkoztam velük.
- Kereskedő céh? A Jumpi is az. Meg azt hiszem a legtöbb céh az. – Gondolkodtam el ténylegesen ami az arcomon is meglátszódott. Igazság szerint nevek után kutattam, de hirtelen semmi sem ugrott be.
- Ahhoz képest hogy azt mondod hogy nem játszottál, vagyis keveset hasonló játékokkal, akkor viszont nagyon ráérzel dolgokra. Tudod én a megszokás híve vagyok, és nehezen állok át egyik típusról a másikra, és a sao kényszer játék… de azt hiszem kezdek megbarátkozni vele. – Jelentettem ki.
- Igen, én csináltam lány és fiú avataros karikat is, és tény hogy tényleg kedvesebb a lány karikkal. – Értettem egyet a lánnyal.
- Amúgy nem tudom, én mindig azt hittem hogy a fiúk többet játszanak mint a lányok, mármint ilyenekkel. – Adok egy kicsit az előítéletekre, és tény a való életben kevesebb kocka lánnyal találkoztam mint fiúval, végül picit helyezkedtem a székemen.
- Amúgy van pasid? - Kérdek rá ha már témánál vagyunk, persze rögtön hozzáteszem kissé zavartan, a kezeimet rázva.
- De, nem muszáj válaszolnod ha túl intim. - Magyarázom.

by **Marluna** Hétf. Júl. 17 2017, 11:23

/Szophie/

Sokkal jobban szeretem Taftot, mint bármelyik másik várost. Talán mert erre egy kicsit több a vörös játékos, mint más városokban, és nem néz rám furcsán, vagy tér ki az utamból minden második ember, aki az utamba kerül. Persze ezeknek az embereknek az esetek többségében csak az indikátoruk vörös, és nem olyan teljesen vörösek, mint én, szóval így is elég feltűnő jelenség lehetek, de azért már kevesebben bámulnak meg, és legalább senki nem tér ki az utamból. Itt legalább nem...
Nem mintha nem bírnám a tömeget, viszont azt egyenesen ki nem állhatom, ha én vagyok a figyelem központjában. Ezért inkább kerülni szoktam azokat a helyeket, ahol sok ember szokott lenni egyszerre. Meg aztán nem árt, ha az "ügyfeleim"-mel kettesben tudok tartózkodni, ha már elég sokat meg is tudtam róluk.
Most viszont nincs ilyen dolgok, és elég látványosan unatkozom, ahogy sétálgatok a pláza előtt.
Meglátok magam előtt néhány kavicsot, és elgondolkozom. Ha már ennyire unatkozom, akkor inkább feldobom egy kicsit a hangulatomat. Megvárom, míg elég kevesen legyenek körülöttem, és mikor úgy érzem, hogy senki se figyel rám, fogom magam, és berúgom az egyik tömeg közepébe, én meg gyorsan bebújok a Pláza ajtaján, hogy onnan figyeljem az eseményeket.
Szerencsére sikerült eltalálnom egy nagydarab fickót hátulról, aki megfordult, és egy nagyot ütött a mögötte állóba. Szerencsére ezek után láncreakcióba követte egymást a többi pofon. Persze ezek a klisés verekedések idebent nem érnek sokat, de egy darabig elég nagy káoszt csinálnak, hogy szinte mindenki ezzel legyen elfoglalva.
Én pedig megeresztek magamnak egy mosolyt, mint aki jól végezte a dolgát, és elindulok az ellenkező irányba.

by **Szophie** Hétf. Júl. 17 2017, 12:34

Piroska és a farkas

Azt hiszem, túl fényesek voltunk mi ketten oda. Habár a teleport plázában többnyire vörös indikátorosok fordultak meg, és ilyen szinten nem lógtunk ki egy kicsit sem a többi alkudni vágyó közül, mégis, ahogy végigsétáltunk arra Leoval karöltve, mintha minden szem ránk szegeződött volna.
- Ez is az miatt a feltűnő hülye kék-rózsás köpenyed miatt van. - cseszett le társam szinte a semmiből, pont azzal egy időben, hogy elkezdtem fontolgatni, ráfogom a szőke üstökére és nevetséges mosolyára a dolgot.
- Nem mintha az ember nem választhatna kedve szerinti színt. - vágtam vissza sértődöttet tettetve.
- Ha nem vennéd észre, itt mindenkié fekete meg vörös meg sötétzöld. - mutatott körbe hevesen gesztikulálva.
- Az enyém meg itt sötétkék. - húztam fel az orrom. - Az ugyanaz. Attól még, hogy neked fekete szakadt csóresz köpenyed van, nem leszel beolvadóbb azzal a bandzsa fejeddel.
- Persze, mert a te fejed éppen beolvadós.. Talán jobb lenne, ha te mennél erre, én meg arra, meglátnánk, melyikünket néznék meg jobban. És legalább nyugodtan intézhetném a dolgomat. - itt erősen fintorgott egyet, gondolom, arra a rengeteg teendőre gondolt, amelyet ma még el kell végeznie. Na persze, tudtam én, hogy jobb, ha nem zavarom, de nekem is erre volt dolgom, gondoltam, miért is ne mehetnénk együtt, ha már bajtársak vagyunk, vagy mi.
- Hát persze, hogy engem néznek meg többen, mert lány vagyok, és itt többnyire férfiak vannak, te hülye. Attól még nem miattam vagyunk ilyen feltűnőek.
- Hülye a nénikéd, te hülyegyerek.
- Vagy csak azért néz mindenki minket, mert így veszekedtek.. - szűrte roppant halkan farkasom, majd sóhajtva eltávozott úgy, hogy észre sem vettem, mikor lépett le.
- Hogy mi a fenének kell nekem veled jönnöm, az isten szerelmére.. - sóhajtottam, mintha nem épp én mennék inkább vele.
- Mert csak engem ismersz ebben az életedben.
- Nem sokáig, meglásd! - nyújtottam ki felé a nyelvemet.
- Helyes. Ideje volna, hogy végre leakaszkodj rólam, bizony, bolondítsd a többi embert is egy kicsit az idegesítő szövegeiddel.
- Na mert te aztán kevésbé vagy idegesítő..

- Nem túl érett dolog így viselkedni. - hajolt a farkasfülű pet a vörös lányka fölé egyszerre a semmiből. Amaz észre sem vehette örömködésében, mikor is sompolygott az állat mögé, hacsak nem volt bekapcsolva észlelése, ámbár ahhoz igen óvatos természetűnek kellene lenni. - De ha verekedést generáltál, mi lenne, ha hasznát is látnád, és gyakorolnád egy kicsit benne a harcot? - csípte el a köpönyegét annak, és állította meg jártában. - A semmiért nem komiszkodunk, kölyök. - és ezzel elkezdte húzni a verekedők irányába.

by **Marluna** Hétf. Júl. 17 2017, 13:35

Sose gondoltam volna, hogy bárki észrevenné, hogy én voltam, aki elindította ezt az egész lavinát. Azt hittem, vagyok olyan ügyes, hogy senki se fog felfigyelni rám, de ezek szerint nem így történt. Mivel nem számítottam rá, ezért valóban meg is lepett, hogy valaki így felém hajol, és egyszerűen elkapja a ruhámat. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy lekötöm, és úgy megyek a dolgomra, de amint eltávolodnék a közeléből simán meglazulna a kötél, és biztos vagyok benne, hogy másodszor is ugyanolyan jól meg fog tud lepni, mint ahogy elsőként tette. Szóval ezt, mint lehetőséget egyenlőre elvetettem.
Természetesen megpróbálok ellenállni neki, és ahogy húz, a másik irányba, a bolt irányába menni. Egyáltalán nem volt kedvem a tömegverekedéshez, hisz elég könnyen ki tudnak ütni, és akkor meg hallgathatom, és átélhetem, ahogy a mocskos pasik megpróbálnak ismét az eszméletemhez juttatni... Na, azt már nem.
-Én, kölyök? Kikérem magamnak. Nem én vagyok itt farkasjelmezbe öltözve, és még csak nem is Farsang van.
Ami azt illeti, én sem vagyok sokkal kevésbé jelmezes ruhában, főleg ha egy farkas próbál meg a társaságom lenni. Még ha nem is szó szerint a társaságom, hanem csak a verekedők közé hajítóm.
-Igenis volt oka, nem pedig a semmiért csináltam. Utálom, mikor mindenki engem bámul bevásárlás közben... de erről már akár le is tehetek, mert mi ketten úgy nézünk ki, mint egy bábjáték két főszereplője. És akik megunták a verekedés bámulását, most biztos minket figyelnek.
Már érzem is a figyelő tekintetüket... totál libabőrös lett a hátam.
-Szóval, ha megtennéd, hogy elengedsz bevásárolni, akkor nem csinálok olyat, amit később akár meg is bánhatsz.

by **Szophie** Hétf. Júl. 17 2017, 19:09

Természetesen Vezér számára túlságosan is bajos volt, hogy ilyesmi cél érdekében túl sok lépést tegyen meg, és felhívja magára a figyelmet, így mivel ellenkezést kapott válaszul, könnyen letett a lány cibálásáról. Nem tanítóbácsi ő, vagy valami, hogy csak úgy ragaszkodjon a leckéihez. Csupán csak úgy gondolta, jót tenne a lánynak az ilyesmi. A kölyökfarkasok ilyenkor mindig vidáman álltak elébe a tanulságnak. Mindig elfelejtette, hogy az emberek kicsit másképp működnek, és itt nincs a feje fölé írva, hogy ő volna a falkavezér.
- Farkasjelmez? - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra. Általában az esetek többségében nem tévesztik össze egy valós férfival, aminek többnyire az az oka, hogy Szophie még azelőtt bemutatja, hogy bármilyen félreértés is kisülhetne a dologból, na meg elég feltűnő a feje fölött másként kirajzolódó jelek hálózata, és hogy fülei és farka igazi mivoltát jelzi azok mozgása.
Most viszont, tényleg nem volt mozgatás, tényleg nem volt egyértelmű a helyzet.
- Bábjáték.. - füleit kérdőn féloldalasan megrántotta, s szemöldökét felvonta. Erősen kutatott a belé táplált memóriában, és hamarosan rá is akadt a megfelelő momentumra. Volt valami, amit még Szophie mesélt, valami könyvben egy gonosz farkasról.. Egy pillanatra elgondolkodva meredt maga elé.
- Ohh..! Nem foglak megenni. - csapta össze a tenyereit, mint aki rájött a megoldásra. - A farkasok nem esznek embereket, az mese. Persze, a pixelekkel más a helyzet..
Mindeközben tényleg elkezdtek emberek köréjük gyűlni, és figyelni a tevékenységüket. Vezér pedig ezt pont annyira nem szerette, mint a lány. Morcosan tekintett körbe, kisugárzása megváltozott egy pillanatra, még valami morgásféle is felszakadt a torkából.
- Menjünk akkor bevásárolni. - indult meg a pláza irányába, hogy eloszlasson minden kételyt maga körül, és tegye azt, mint bármely másik járókelő is tenné: nézegesse a kirakatokat. Többnyire fülei ellenére nem számított feltűnő jelenségnek, nem volt hozzászokva, hogy nézzék. Kifejezetten zavarta is, ha figyelik. És ennek a talpig vörös lánynak a társaságában márpedig végig nézték.
Természetesen egy pillanatra sem hagyta el a lányt. Elhatározta, hogy valamit kezdeni fog vele, már csak azért is, mert azt hitte, ő olyan emberevő fajta farkas, pedig dehogy is. Meg kellett mutatnia neki, hogy ő egy teljesen átlagos, ám az átlagosnál természetesen erősebb, hófarkas.
Mindeközben úgy tűnt, Szophie és Leo ketté váltak, és a lány éppen petjét kereste, azaz már meg is találta.
- Jajj, hát ne hagyj még te is magamra.. Mit csináltál? Hol voltál? - kérdezte a lány morcosan, dühösen a hangjában, ám mégis kedvességgel az arcán. Nagy átverés ez ám, mert pont fordítva kéne lennie, dühösen az arcon, és kedvesen a hangban.
- Csak találtam egy bajkeverőt..

by **Marluna** Hétf. Júl. 17 2017, 20:58

Elég könnyen ment ez az elengedés dolog. Szóval a másik vagy nem gondolta komolyan a fenyegetést, vagy ő is kerülni akarja a feltűnést. Bármelyik is volt az igaz, így már a jelmezes férfi társasága is sokkal kellemesebb volt, és valami nagyon jó kis jelmez lehet, hisz mikor meglepődött, akkor a füle is vele együtt mozgott.
- Persze, nem is mondtam azt, hogy megennél. Csak úgy nézzünk ki.
Átfutott néhány pillanatig, hogy kiabálhatnám azt, hogy "segítség, meg akar enni a csúnya farkas", de ezt tényleg csak akkor akartam elsütni, ha már tényleg nincs más lehetőségem, mert azzal tényleg nagyon sok ember figyelmét magunkra vontam volna, amit meg egyikünk se nagyon akart igazából. És miután arról is biztosított, hogy nem áll szándékában bántani (na jó, csak azt mondta, hogy nem fog megenni, de ez nagyjából ugyanazt jelenti), egy kicsit könnyedebben is viszonyultam a sráchoz.
Az igazi nagy áttörés viszont akkor érkezett, mikor valami morgással sikerült elérnie, hogy a minket körülvevő emberek többsége eliramodjon a közelünkből. Ez olyan, mintha a farkas jelmeze miatt azt is képzelné magáról, hogy ő valójában egy igazi farkas. Ez valahogy, olyan bájossá tette a kisugárzását.
- Rendben, menjünk bevásárolni.
Igazából a bevásárlást csak azért hoztam fel előtte, hogy nagyobb eséllyel engedje el a ruhámat, és hihetőbb is legyen a történetem, de most már semmi ellenvetésem az ellen, hogy együtt menjünk bevásárolni. Ami igazából abból állt, hogy én vettem két darab nyakláncot, egyiken vörös rókával, a másikon egy fehér farkassal, ő pedig csak nézte a többi kirakatot.
Mikor megérkezik a lány a fiút szidni, egy kicsit meglepődök.
- Szóval te egy másik lánnyal vagy?
Egy picit azért lelomboz ez a hír, és megszorítom a kezembe a farkasos nyakláncot, de próbálom nem kimutatni a csalódásomat. Csakis magamat hibáztathatom... Erre is nekem kellett volna gondolni.

by **Szophie** Kedd Júl. 18 2017, 20:53

A pet ugyan észrevette, de nem véleményezte egy percig sem a medálok vásárlását. Egy pillanatig sem fordult meg más a fejében, mint ami valójában történt; a lány bizonyára kedveli a rókákat - mint azt a ruhája is mutatja, és a farkasokat. Vagy csak szeret ilyen nyakláncot hordani. Ennyi. Egy pillanatig sem gondolta magát annyira fontosnak, hogy úgy érezze, bármivel is őt fogják megjutalmazni, ámbár karácsonyra kapott ajándékokat, sokszor hasznosakat is, soha nem tekintett azokra érzelmi értékkel egy-egy kivételtől eltekintve.
Mindeközben a lassan kellemesnek mondható nézelődést, megzavarta egy probléma. Egy hatalmas probléma. Pedig már éppen tökéletesen kikeveredtek a figyelem középpontjából. Szophie érkezett meg nagy hévvel a semmiből, mint mindig persze..
- Vele vagyok hát..Ha egyszer a muszáj megkívánja.. - sóhajtott fel a pet. Na persze.. Nem mintha egyébként nem kedvelne, csak egyszerűen tuskó hozzá, hogy bevallja. Születése óta én nevelem, még szép, hogy kedvel. Ez amolyan anyuci pici bajkeverő fia kapcsolat, vagy éppen fordítva, farkaska pici lánya.. Szóval egészen érdekes
- Remélem, egyszer végig fogod nézni, ahogy elkóborlásod ideje alatt szépen megölnek engem. - hordtam le dühöngve az állatot,és nem csak azért, mert csúnya módon lejáratott valaki más előtt, hanem mert mégis csak arról van itt szó kérem szépen, hogy ő az én petem. Namármost, ő a fegyverem. A pontozásunk kialakítása is erre épült, ő támad, én védekezek, és a lehető legtávolabb kerülök a bajtól. Ez így a legbiztonságosabb egy olyan ember számára, aki könnyen megriad, megtéveszthető, kihasználható, és nem olyan harc őrült, mint ez a farkas itt, aki könnyedén tud koncentrálni éles helyzetben. Ez a kulcsa a mi párosunknak bizonyos szinten, habár tegyük hozzá, ez elég átlagos taktika. Sokkal ritkább, hogy valaki a petében nem bízva önmagát erősítse. Én hagyatkozom száz százalékosan Kayaba rendszeréhez. A petem jobban ismeri ezt a helyet, ez a világ valójába az övé. Meg egyébként sem hagyná, hogy én legyek a falka erősebb tagja. Az viszont zavaró, hogy rendszeresen lelép az, akinek meg kéne védenie. Egyedül konkrétan használhatatlan vagyok. Nem mintha bármire is akarnám magam hasznosítani akármilyen harcban vagy bármilyen cselekvésben. Én csak élem a kis életemet.
De nem sokáig, ha ez itt mindig cserbenhagy.
- Elnézést kérek, ha faragatlan volt. - fordultam a lányhoz bocsánatkérő mosollyal arcomon. - Ő már csak ilyen. Már amikor egyáltalán akármilyen.. - igaz is.. Ritka dolog, ha Vezért bármi is cselekvésre készteti. Hühm.. Vajon miféle bajt keverhetett ez a lány?
- És te.. Mi rosszat csináltál? - kérdeztem meg, gyanakvóan. Nem azért gyanakvóan, mert a lánytól vártam bármi csúnyát, inkább azért, mert Vezértől vártam el, hogy érthetetlen indokkal találjon meg magának valakit. Néha elég nehéz követni az agyjárását, ugyanis legtöbbször érdektelen, máskor teszi az agyát arról, hogy ő micsoda Vezér, most meg nesze, ez, játssza itt a nagy oktatóbajnokot. Tán nem német juhásznak képzeli magát hirtelen?

by **Marluna** Szer. Júl. 19 2017, 09:00

A válasz meglepett, vagyis inkább egyetlen szó a válaszából.
-A muszáj?
Majdnem rákérdeztem, hogy mért van vele, ha nem akar vele lenni, de a másik lány gyorsabb volt, és furcsán beszélt. Nem úgy, ahogy a kedveséhez szokott beszélni az ember... Inkább mintha valamelyik beosztottját szidta volna le az adott pillanatban.
-Akkor te testőr vagy?
Ez sok mindent megmagyaráz. Részben még a jelmezt is, hisz sose mernék közvetlen egy olyan emberre támadni, akire egy farkas vigyáz, és egy testőrnek ébernek kell lennie, ki kell tudnia szúrni minden lehetséges bajnak a forrását. Ezek után nem csoda, hogy kiszúrta az én kis pimaszságomat.
Nem tudtam, hogy örüljek a hírnek, vagy elszomorítson. Hisz ez azt jelenti, hogy úgy nincsenek együtt, ahogy én gondoltam, de mint testőr, nem igazán lehet túl sok szabadideje, és a lány reagálásól ítélve azt se nagyon jutalmazzák, ha messzire elcsatangol a védelme alá tartozó embertől. Így nem mintha lehetne kapcsolata... Ráadásul biztos, hogy nem olyannal, mint én, akinek minden gondolata a halál körül forog. Meg most egy kicsit ekörül a pasi körül, de ez tényleg csak mellékes a többi gondolat mellett.
-Nem volt faragatlan. Ami azt illeti, nagyon is kedves....
Nem fejeztem be a mondatot, és a következő kérdést már én kaptam
-Én?... Én csak az ügyvédem jelenlétében beszélhetek.
A válaszommal egy időben közelebb húzódom a farkas jelmezeshez, nem mintha félnék a lánytól, de az ő közelsége egy kicsit megnyugtatóbb.
Ha egyszer van idebent testőr, akkor mért lenne olyan nehéz elképzelni azt, hogy ügyvédek ne folytassanak praxist? Még szerencse, hogy mindig odafigyeltem az anyámra, aki belém sulykolta, mit kell mondani, ha ilyen helyzetben találnak. Persze arról nem szólt, mit mondjak, ha egy farkasbőrbe bújt testőr látja amit csinálok, és olyan kedvesen viselkedik...

by **Szophie** Hétf. Júl. 31 2017, 18:25

Sandán mértem végig kettejüket, a lányt, aki védelmezte minden szavában, tettében, hangszínében és még testtartásában is farkasomat, és a farkast, aki csupán szokásos lazaságával állt ott, oda sem figyelve többnyire a szituációra, amit pedig ő maga teremtett. Vajon mi történhetett kettejük között?
- Igen, ő a testőröm. - bólintottam. Végül is ez logikus, nemde? Az idomárok fegyverei a petek, és a többségük rájuk támaszkodva pontoz. Azaz a petjük lesz a testőrük. Ahogy nem hátrányos kihasználni a lehetőséget sem, hogy a petnek is van életpontja, azaz bizonyos szituációkban képes megvédeni a gazdáját csupán azzal, hogy elé veti magát. Nem gondoltam volna, hogy valaha bárki is megkérdőjelezheti ezt az összhangot, természetesnek tartottam a dolgot. Ám jobban belegondolva, bizonyos szempontból ez igencsak veszélyes, hiszen a petek akarattal rendelkeznek és programok. Talán mégse volna annyira egyértelmű, hogy párként harcoljon idomár és társa? Végül is, ha az ember óvatosan gondolkodik, érthető a dolog, ha nem bízol meg benne. De akkor miért is választaná bárki is ezt a kasztot? Mondjuk a többség nem tudhatta annak idején, hogy életre fog menni a harc.. Ha jobban belegondolok, nem is túl elterjedt a petekben való megbízás, a többség inkább fegyverekkel rohangál, és nem fecsérli az idejét kóborló állatkákra. De jó nekik, ugye.
Sosem gondoltam bele, milyen is volna más kasztban lenni. A börtön óta úgy voltam vele, nem is akarok. Egy farkas kiváltképp hasznos tud lenni bármilyen helyzetben. Mégis, ott hagyott amikor kijutott a börtönből, rögvest mobbá alakította a rendszer, és időbe telt, míg vissza szelidült mellém. Azóta is érzem ennek hatásait, sokkal vadabb lett, vérszomjasabb bizonyos helyzetekben. Vagy talán a börtön tette ezt vele?
Felnevettem a tipikus ügyvédes válaszán.
- Tegyük fel, hogy Vezér az ügyvéded. Úgy bevallod? - böktem fejemmel a farkas irányába, még mindig mosolyogva. Mitől nőhettek ezek ketten így össze, hogy a lány még mögé is bújik? Egyszerűen fel nem foghattam, alig fél óra telhetett el talán.. Vagy negyven perc? Mennyit is vitatkoztam Leoval?
- De akár folytathatjuk a beszélgetést vásárlás közben is. Még sok dolgom van, meg venni akarok valami harapnivalót is. Ha esetleg van kedved csatlakozni, leróhatod társaságoddal a bűneidet. - biztatóan néztem a lányra, habár ismeretlen volt, nem zavart a tény, végül is, Vezérrel is elvolt, meg ő is kedvelte a farkast. Hát miért is ne hívhatnám el?

by **Marluna** Csüt. Aug. 17 2017, 12:24

Elég gyorsan választ kaptam a testőrös félelmemre. Persze nem tört le jobban, mint ahogy eddig letört bármelyik csalódás. A lány furcsa kérdést tesz fel, viszont én egy másik furcsaságot nem értek a furcsa kérdésben. Rá is kérdezek, miért ezt a furcsa nevet használja:
- Vezér?
Néztem vissza kérdően a lányra. Egy darabig eltartom, míg leesett, hogy a testőrt hívja Vezérnek. Milyen név ez már? És akkor most valójában ki is az igazi vezér? A testőr feladata lenne, hogy vigyázzon a vezérére... Vagy én tudok valamit nagyon rosszul? Inkább meg sem szólalok ezzel kapcsolatban.
- De hát, ő már a te testőröd. Nem lenne egy kicsit különös, vagy bizarr, ha velem is töltene egy keveset a rád szánt idejéből?
Igazából ezt most nem csak az ügyvédeskedésre értem, hanem más egyéb apró dolgokra is. Csak nagyon halványan reménykedek abban a válaszban, amit én hallani szeretnék.
- Vásárlás közben?
Igazából eszembe se volt, hogy bármit vásároljak, csak a farkas fickó miatt mondtam hirtelen, hogy le tudjam rázni, de úgy néz ki ez többszörös értelemben is csődöt mondott. Először nem tudtam lerázni, most pedig azt szeretném, ha engem nem rázna le. Se a lány, se a srác, de leginkább a srác...
- Rendben.
Simán mondhatnám, hogy én már mindent megvettem, amit akartam, (sőt, igazából többet is,) de inkább elhallgattam ezt az aprócska részletet. A farkasos medált óvatosan az egyik zsebembe csúsztatom, a rókásat meg a nyakamba akasztom, és úgy csatlakozom a lány társaságához. Viszont amikor csak tehetem, inkább a Vezér testőr farkas sráchoz húzódok közelebb, mint a lányhoz.

by **Szophie** Vas. Aug. 27 2017, 12:37

- Igen, így hívják. - mosolygok a lányra. Még be sem mutatkozott ez a tökkelütött farkas, de már rögtön rászáll egy kedves kislányra az utca közepén? Szép, mit ne mondjak. Hát így neveltem én ezt a dögöt? Jobban belegondolva, igazán sohasem neveltem, a fene esne belém, azért ilyen faragatlan. Nem mintha szüksége volna rá, hogy az angol etikettet elmagyarázzam neki, egyébként is tálból eszik, és nem igazán villával, de még pálcikával sem. Igazság szerint, a volt tanárom felfordulna, ha néha meglátná, hogyan is viselkedem más emberek előtt, ugyanakkor ez csak egy játék. Ez nem üzleti élet. Nem foglalkoztam vele, mit gondolnak rólam mások. Eszembe sem jutott az etikett semmilyen formájában, pedig neveltetésem eléggé szigorú volt, és többnyire furcsa is egy átlagos ember számára. Igazság szerint, az az idő már nagyon réginek és elveszettnek tűnt, pedig még rengeteg maradt bennem belőle. Sokkal inkább tűnt a jelenlegi helyzetem valóságnak, mint amaz, és sokkal kevésbé éreztem ezt játéknak.
A felvetése, miszerint nem lenne-e különös, ha valaki másra is vigyázna a petem, kifejezetten jogos volt. Hiszen az a természetes, ha az emberre a saját pete vigyáz egyedül.
- Hát, ha megparancsolom neki, hogy másra is vigyázzon, szerintem azzal nincs semmi baj. Mármint, akkor teljesíteni is fogja, ha megfelelőnek tartja az okát. Sőt, bizonyos helyzetekben lehet, hogy maga hozná meg ezt a döntést, nem tudom, még sosem kerültünk ilyen szituációba. De igazad van, talán kicsit furcsa lenne. Viszont szerintem a barátkozás nincs kizárva, azt ugyanúgy megteheti bárkivel bármikor. Nem szabályozom le, ő is egy külön lény, hadd élje az életét. - elgondolkodva simogattam meg az államat. Végül is, az én petem. Köti a rendszer hozzám, mint ebet a karóhoz. Mégis rengetegszer mentem már útra nélküle, neki is hagytam szabad életet, nem vagyunk összenőve, pedig az lenne a normális. Úgy gondolom, ha szükségem van rá, mindig ott van, és ez teljesen természetes dolog. Még sosem kellett csalódnom a védelmében, még most sem, hogy valamivel vadabb, mint annak előtte volt. Még él benne a tapasztalat, amikor egy kazamata szintvédője volt, a farkasok vezére. Nehéz is volt újra magamhoz csábítani, és még nehezebb egyáltalán rábukkanni, de idővel, ahogy visszatért a tudata, az emlékei, és szerintem az érzései is, egyszer csak magától visszatért. Nem mondanám, hogy kezesbárány, de hát melyik északi farkas az?
- Szép nyaklánc. - jegyzem meg, amint meglátom a rókamedál csillogását. - Illik hozzád. - mosolygok rá a lányra őszintén.
- Nézzük csak, nekem kell vennem néhány ételt, fel kell frissítenem magam pár ritka potionnal, meg fel kéne újítani a túlélő felszerelésem. - sorolom fel, hogy nagyjából miket keresek. - Azt hiszem, tudom, kiket kell keressek. - nézek körül, majd elindulok célirányosan az egyik vörös indikátoros férfi irányába, aki egy árnyékban rejtőzik. Ismertem jól Chaset, bizton tudtam róla, hogy a legjobb potionkereskedő a környéken, bármit megszerez neked, ha megfelelő kapcsolatban vagy vele, de ha nem, akkor inkább kerüld el jó messzire.
- Egyébként a nevem Szophie. Örvendek. - álnevekkel vagy bújkálással bajlódni sosem volt az én stílusom. Nyílt voltam, őszinte, és kedves. És talán éppen ezért lehettem akár veszélyes is.

by **Marluna** Szomb. Jan. 27 2018, 09:01

Igen, én is arra jutottam, hogy ez csak az ő neve lehett. Amúgy nem egy rossz név, de nagy az esély arra, hogy jobban járt azzal, hogy nem mutatkozott be, mert a végén még egy hatalmas pofon is súlyosbíthatta volna a bűneim listáját, amiért olyan fennhéjázóan beszél velem. Most már nem adhatok neki pofont, mert arról tudnám, hogy befolyásolná abban, hogy megvédje a lányt. Meg nincs is okom rá. Meg nem akarom, hogy akármelyikük megutáljon engem. Főleg most nem.
Szóval nincs teljesen megkötve a keze, és amíg teljesíti a testőri kötelezettségét, azt csinál, amit akar. Ezt jó hallani.
-Akkor se szeretném, ha az ügyvédem lenne. Maradjon csak a testőröd, és inkább beszélek.
-Ami azt illeti rosszalkodtam egy picit, és próbált megnevelni. Aztán közösen jöttünk vásárolni.
Dióhéjban ennyi történt abban a kevés időben, amíg együtt voltunk.
Megdícsérte a nyakláncom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltünően fogtam a kezembe.
-Köszönöm, de még nem vagyok teljesen biztos benne...
Igen, sejtettem hogy jól áll majd, és tükrözi a személyiségemet, de inkább a másik nyaklánc miatt vagyok bizonytalan.
Felsorolta a teendőket, legalább nem nekem kell irányítani.
-Akkor.. Azt hiszem követlek, én még csak most járok errefelé először. Nem igazán szeretem a tömeget.
Sokkal jobban szeretem az elszórt kis üzleteket, ahova csak ritkán tér be vendég, és mégis minőségi a kiszolgálás.
-Szophie? Mintha hallottam volna valamikor... Amúgy engem Marlunának hívnak mostanában.
Már én se igazán emlékszem, hogy mi lehetett azelőtt a nevem, de a Marluna szépen hozzám ragadt, és most nincs okom arra, hogy másnak adjam ki magam, mint aki vagyok.
-Mondj csak Szophie, kérdezhetek tőled valamit négyszemközt?
Majd suttogva hozzáteszem:
-Anélkül, hogy Vezér hallaná.
Úgy döntöttem, nem kerülgetem a forró kását, és egyenesen rákérdezek, hogy szabad-e a srác, ráadásul olyantól, aki ezt tudhatja. Szemtől szembe majd beszélek vele, ha egyrészt szabad, másrészt a főnökét sem zavarná a dolog.

by Ajánlott tartalom