Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

by **Aida Atsumori** Csüt. Szept. 12 2013, 16:57

A sok elvesztett csata után, kezdtem úgy érezni, semmi értelme élni. ”Minek harcoljak, ha mindig legyőznek? Ha mindig alul maradok? Miért kell élni ha úgyis meghalunk? Semmi értelme. Belekezdünk, egyszer-kétszer jól érezzük magunkat, aztán mire észbe kapunk, meghalunk. És amúgy is! Engem mindenki utál itt! Egy ember sincs aki legalább barátként tekintene rám. Ainak csak egy pót öcsi vagyok, Yurihime illedelmes lány azért szólt egyáltalán hozzám, Hime csupán nem akart megbántani… és a régi küldetéstársaim…Kimiko…többiek…ők is csak azért dolgoztak velem együtt, mert muszáj volt...” – ültem egyedül a szobámba, függönyöket behúzva. Nem akartam fényt. Nem akartam világost. Csak a magányos sötétséget, ami lágyan körbeölel...”Magány…igen…ez kell nekem. A végén még másnak is elveszem az életkedvét…”
Először éreztem ilyen mélyen ezt az érzést. Azelőtt csak gyengén bujkált bennem, a valóvilágbeli lúzerségem miatt, de ez azokban a pillanatokban, egyszerűen már nem érdekelt. Érteni se értettem, miért történik ez velem, csak ösztönből jött. Órákon át kuporogtam a sarokban, takarómmal körbe kerítve magam, délkörül határoztam el magam, hogy azért valamit mégis kéne tennem, ha már ennyit szenvedtem. Öltözékem ezúttal sokkal egyszerűbb volt, sima, fekete-fehér és a szemeim se az én megszokott hitemet tükrözték, sokkal inkább fájdalmat, megtörtséget, bizonytalanságot…nem tudom…
Arbusból egyenesen a Kezdetek Városába teleportáltam a kristályommal, ott beugrottam a Sweet Dreamsbe, majd elkezdtem céltalanul bóklászni a városban. Először úgy gondoltam betérek egy kocsmába és leiszom magam a sárgaföldig, vagy valami, de inkább kimentem az erdőbe. Akkor kivételesen nem kergettem a farkasokat, csak leültem egy fatövébe, és vártam, hogy a csoda az ölembe hulljon.

by **Ozirisz** Csüt. Szept. 12 2013, 20:48

Reggel jó szokásomhoz híven sokáig húztam a lóbőrt. Amikor reggel (ami már inkább délelőtt volt) felkeltem. Tündérkém ismét hajnalok hajnalán kelt és elment Himekoval vadászni. Reflexből hívtam le a térképet, és kerestem a helyzetjelzőjét. Áhá igen, a Kezdetek Erdejében van. Elég messze a várostól ugyan, de annyira nagyon nem. Bár tud magára vigyázni, és tudom, ha baj van kiteleportál. Megígértettem vele, hogy óvatos lesz, és ha túl erős mobok jönnek, vagy valami gond van, menekül, és nem hősködik. De attól függetlenül aggódtam érte. Annak ellenére, hogy folyton látom az életerő csíkját, aggódok, de megnyugtató, hogy látom, hogy végig a zöld zónában marad. Sietve összekaptam magam, vettem magamhoz egy kis reggelit a fogadóban, és elindultam ki vadászni én is.
Alig hagytam magam mögött Aincrad legnagyobb városát, és alig értem el az erdő széléig, megláttam egy srácot ücsörögni egy fa tövében. Csak ücsörgött. Talán valami bántotta? Talán csak egy kicsit maga akart lenni? Talán csak az élet nagy dolgairól gondolkozik? Annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy talán észre se vett, vagy csak nem akart észrevenni, hisz már messziről kiszúrhatott volna. Vagy csak ha látta, hogy erre visz az utam, megvár? Nem tudni, de úgyis kiderül mindjárt. Nem éreztem csapdának, hiszen az indikátora zöld volt, pont mint az enyém. Egy gubbasztó piros játékosnál minden bizonnyal a kristályommal a kezem ügyében kezdeményeztem volna beszélgetést, de ebben az esetben nem éreztem szükségesnek.
Hali! Valami történt? - kérdeztem meg a srácot - Nem a legbölcsebb dolog itt ücsörögni. A mobok nem jelentenek veszélyt, lehet, de járhatnak erre piros játékosok is. Velük védett területen kívül csak óvatosan. - mondtam neki. Noha nem kell mindenkiből a rosszat feltételezni, de nem árt velük vigyázni.

EDIT: erre a KT-ra színt váltottam, mert ennyi zöldtől egy kupacon khm... kicsit jól érezné magát aki erre jár Very Happy

by **Aida Atsumori** Kedd Szept. 24 2013, 21:12

A fa tövébe üldögélve, teljesen elmerültem a gondolataimban. Szinte már kezdtem félálomba merülni. Érzékeltem a körülöttem lévő Aincradot, de mintha még valami mást is. ”Puha…”
Félálmomból egy férfihang rázott ki. Kinyitottam a szemem, és előttem egy fekete hajú srác állt. Idősebb volt nálam, öt-tíz évvel biztos. Azt mondta, hogy bár erre mobok nem nagyon fognak megtámadni, piros indikátorosok lehet.
- Igazad van… - mosolyodtam el. – köszönöm hogy szóltál!
”Úgy látom mindenkit jobb emberré tett Aincrad, a piros indikátorosok kivételével. Ehh…Kayaba…remélem csak vicceltél, és halál után az emberek kikerülnek. Mindenkit elgondolkodtattál. „Mi lesz ha meghalok!?”, „De hát miért tette!?”…ezek mindenki fejében ott keringenek. Kayaba, talán tényleg ez volt a célod? Megmutatni az embereknek, milyen fontosak is a szerettei? Milyen fontos is az életük? Milyen fontos is…minden?” – kalandoztam el.
- De ez rád is vonatkozik, szóval, te is vigyázz!
”Esküszöm, ez már kezd nevetséges lenni. Bármerre megyek, mindig összefutok valakivel…Mondjuk most nem lánnyal, de akkor is. Kell találnom valami értelmes, dolgot de mobot gyilkolászni nincs kedvem.”
- Mit szólnál ha párbajoznánk egyet? Mondjuk egy teljes életest? Vagy egy felest? Nekem mindegy, döntsd el te. Ha akarod lehet elsőtalálatos is. Nekem mindegy. De csak ha akarod.
Azonnal bele is kezdtem az elemzésbe. ”Nem hinném, hogy annyira nagy szintű, hisz itt járkál a Kezdetek Erdejében, szerintem maximum, MAXIMUM annyi lehet mint én, de ki tudja. Rendes alak, indikátorja zöld, így teljes életes vesztés esetén nagy valószínűséggel nem öl meg. Kasztját majd meg tudom, mondjuk ahhoz előtte elkell fogadnia a kihívást. Még mindig mindenki elfogadta a kihívásomat! Tuti ő is elfogja…gondolom…”

by **Ozirisz** Vas. Szept. 29 2013, 00:49

A srác illendően megköszönte, hogy figyelmeztettem a veszélyre.
Szóra sem érdemes... Csak tudod az ördög sosem alszik, és jobb óvatosnak lenni - válaszoltam neki. - Igaz, én is eléggé elgondolkodtam útközben - mondtam kicsit vidámabban.
A párbaj ötletével meglepett, és védett területen kívül felettébb szokatlan.
A felest majd párbaj után a kocsmában, párbaj előtt, vagy közben nem a legjobb, ideiglenesen csökkenti a gyorsaságot és a találati esélyt - mondtam nevetve. - De határozottan jó ötlet, gondolom te is meguntad már a disznóvágást... Nekem sincs ínyemre... Lehetne valami változatosság a mobok terén, de hát ez van...
Noha mehetnénk magasabb szintekre is vadászni, de inkább a párommal a jól bevált első szinten vadászgatunk, igaz az exp nagy része küldikből, vagy párbajokból jön, de legalább nyugodtak lehetünk, nem kell azon rettegni, hogy a másikunk mikor tér vissza, nem-e túl veszélyes, ha egyedül megy valamelyikünk. Noha csapatban együtt vadászni jobb volna, de hát... a koránkelés... az nem az én műfajom, ahogy a lustálkodás sem Ai Hane szokása.
A fél életes küzdelem lenne a legbölcsebb döntés. A teljes életes addig szép és jó, hogy nem öljük meg egymást, de a kritikus egy életpontot könnyen leviszi egy "egész véletlenül pont ide spawnolt vaddisznó"... - fejtettem ki az érvelésemet a párbajmód mellett, az utolsó szavakat már más hangsúlyban mondva. Érhetnek váratlan meglepetések Aincradban, és valahogy nem szeretném, ha bármelyikünk is így járna - Kayaba útjai kifürkészhetetlenek!
Majdnem el is küldtem a párbajfelkérést a srácnak, fél életes küzdelem módot kiválasztva, amikor egy olyan beállítást láttam, amit eddig még sosem.
Egy apró jelölőnégyzet volt amit bepipálva engedélyezhetem számára a speciális képesség használatát. Ezek szerint ez van, ha sokkal többet fejlesztettem a képességem, mint ellenfelem. Bepipáltam a jelölőt, és rányomtam a [Párbajfelkérés küldése] gombra, és vártam a srác válaszát.
A képességedet nyugodtan használhatod. A kiegyensúlyozott küzdelem híve vagyok, és így lenne korrekt.

Ponzozás:

by **Aida Atsumori** Vas. Szept. 29 2013, 01:35

Humoros választ kaptam tőle, máris szimpatikus lett. Azt mondta, a felest majd párbaj után kocsmában, mert előtte, vagy alatta, nem túl előnyös, a gyorsaság mínusz, és találati esély csökkenés miatt. Máris tudtam, nagy arc a srác. Mindketten felnevettünk. Kicsit komolyabban folytatta mondandóját, egész jó ötletnek tartotta a dolgot, hisz már ő is unta a mobok szűkös listáját. Végül azt mondta, a fél életes küzdelem lenne a legjobb, mert nincs esély arra, hogy meghaljunk, hisz kitudja mikre képes Kayaba stb.
- Ha jól tudom, akkor az élet elfogyása után átmenetileg Immortal Objecté válik a személy, míg a másik ki nem válassza, hogy kívánja megölni, vagy sem, de valóban sokkal jobb ötlet a fél életes…nem tudni mi történhet, még ha a „nem”-re nyomunk is.
Elküldte a párbajfelkérést, amit természetesen elfogadtam. Szólt, hogy tudom használni a képességem, mivel a korrekt, egyenlő párbajoknak a híve.
- Rendben – mosolyogtam. – kösz! – szereltem fel a tárgyaimat, kivétel a lándzsát.
Szemeim fölött lebegett a visszaszámláló.
„Nem fedhetem fel azonnal milyen gyors vagyok, mennyit sebzek, mi a fegyverem, mert a meglepetés ereje a legnagyobb. Azonban ha ő is ezt használja, és makacs típus, én leszek az, aki először támad, mert van bennem türelmetlenség, és nem várom meg, míg naaaa előkapja. Hogy is csinálhattam Yurihiménél? Igen…megvan… ezt megpróbáljuk majd itt is, ha nem húzza át a számításaim. Próbáltam nem túl gyorsan mozogni, így kicsit lassan befutottam a fák közé. Amint beértem a sűrűlombok takarásába, úgy futottam ahogy tudtam, és úgy gondoltam, ötvözöm a Yuichi ellen használt technikámat, a Yurihiméjével, így egy meglepetés sorozatot generálok. ”Garantált a nyereség” – gondoltam, a fák között futva.

by **Ozirisz** Vas. Szept. 29 2013, 01:59

A felesen együtt nevettünk. Még a végén kiderül, hogy a srác nagyobb kocsmabútor mint én! Na az már tényleg poén lenne!
Az élet elfogyással kapcsolatos magyarázatát kijavítottam:
Nem egészen, csupán annyi, hogy ideiglenesen védelmet kap a karakter a támadójától, mielőtt nullázódna az életpontja. A támadó karakter megáll a támadásban, és felugrik előtte az ablak a döntéséről. De a mobok ellen nem hiszem, hogy védene, valamint idekinn párbaj után egyetlen életponttal minden másodperc egyenlő az orosz rulettel. Melléd spawnol egy vaddisznó, és hiába gyenge, azzal az egy életpontos sebzésével amivel normál esetben csak simogatna, akkor kivégezne. Idekinn nem kockáztatunk ilyesmivel! - magyaráztam ellenfelemnek a helyzetet.
A teljes életes párbaj végén a felugró ablakot megtapasztaltam, mindkét oldalról. Egyszer vesztettem, meg egyszer győztem. Mindkét esetben az [Életben marad] gomb került lenyomásra, és egyszer sem bugolt be a rendszer. - emlékeztem vissza Jasura és Kurokotora. - Vajon mi lehet mostanság Jasuval?
Amíg elkalandoztak a gondolataim, ellenfelem elfogadta a párbajfelkérést. Elindult a visszaszámlálás, és a srác befutott a fák közé. Máris menekülne? Vagy csak taktikázik? - futottak át a gondolatok az elmémen.
Mindenesetre én maradtam ahol voltam, pár lépést tettem meg szép kényelmesen azon a helyen ahol ácsorogtam. A páncélom már idefelé jövet rajtam volt, anélkül nem szívesen indulok el a városfalon kívülre. A kardom eddig az oldalamon lógott, most a kezembe vettem, és magam elé tartottam, a hegyével enyhén felfelé.
Vártam a visszaszámlálás végét, és kíváncsi voltam, mi sül ki ebből?
Lehet elmenekült a srác? Á, nem hinném, hogy nyuszi lenne. Valószínűleg a kezdő támadásra készül. - agyaltam, és erősen fogtam a kardom, hogy egy bejövő támadást le tudjak védeni, és akár adott helyzetben sikeres ellentámadást is képes legyek kivitelezni...

Életpont: 80
Páncél: 18
Sebzés: 14

by **Aida Atsumori** Vas. Szept. 29 2013, 10:26

A hatalmas lombok között haladva tovább folytattam gondolatvitelemet. ”Kardját láttam az oldalán, így vagy Kardforgató, vagy Harcművész, vagy cseles Lovag…A hp csíkját is megnéztem elég szépen…dupla annyi élete van mint nekem. Ezenkívül elég jól felszereltnek tűnik, ismételten esélyem sincs. Mondjuk, mivel csak egyszerű, barátságos meccs, nem hinném, hogy probléma lenne…túlzottan. És már Himének is elmondtam: „Azért vannak vesztesek, hogy legyenek győztesek”…és én ezen az alapon bármikor vesztenék, csak, hogy az ellenfelem, egy barátom arcán mosolyt lássak. Bár ez Yuichitől elmaradt, még is sokat köszönhetek neki. Rengeteget. Amikor ellene harcoltam, bizonyos dolgok felfedeződtek előttem. De most…harc.”
A sűrű fák miatt valószínűleg rejtve voltam, ezt is terveztem. ”Ha van esze, berohan ő is a fák közé, és ezzel teljesen megszakítsa a tervemet…igazából ha nem így cselekedik, akkor is lehet hogy értelmes, csak inkább szembenéz velem. A lényeg…hogy gyorsan cselekedjek. Remélhetőleg nálam lassabb, és simán lekörözöm, még képesség nélkül is, amennyiben nem így van...Azonnal vesztettem. Egyetlen esélyem, ismételten a gyorsaságom. Dupla annyi élete van, sokkal jobban felszerelt, viszont! Ha nem tud eltalálni, én meg sorra visszem be a csapásokat…Nyerhetek.”
Egy hatalmas félkört tettem, hogy mögé kerüljek, és amikor már úgy éreztem elég jó helyen vagyok, kiugrottam a bokrok közül. Ha már nem állt ott, visszaugrottam a bokrok közé gyorsan, és vártam a támadás, ha pedig még nem mozdult el, rohantam felé, ahogy tudtam. Bal kezemet ökölbe szorítottam, és fejem fölött tartottam, míg jobbal az invertorymban kutakodtam. Bal kezemet ellenfelem felé lendítettem, mintha pusztakézzel szeretnék harcolni, majd mikor már elég közel jártam hozzá, elővettem a lándzsámat, és tettem egy 360 fokos fordulatot. Pördülés után szúrtam egyet, aztán felhúztam a lándzsát, majd lecsaptam. Támadásomat egy hátraugrással fejeztem be, úgy éreztem biztonságosnak. Direkt nem csináltam valami bonyolultabb manővert, értelmetlen lett volna. ”Így még tartogathatok neki meglepetéseket.”

Élet: 40
Páncél: 16
Erő: 13

by **Ozirisz** Vas. Szept. 29 2013, 11:03

Végre valahára letelt a visszaszámlálás, és vártam, mi fog történni. Toporogtam a helyen ahol voltam, és néztem az erdőt, ahol ellenfelem eltűnt a susnyásban. Közben hátra-hátranéztem, hátha hátulról támad. Hosszú másodpercek teltek el, amíg vártam, és valószínűleg túlságosan is a gondolataimba merültem. Agyaltam, mire készülhet, éppen lesből támadna, vagy “Nyuszi vagy McFly?!”-t játszik. Nem tudhatom, de nem hiszem, hogy elmenekülne. Inkább valamire készül... És ahogy vártam, valószínűleg figyelhette, mikor fordítok neki hátat, mert egyik ilyen pillanatban zajt hallottam hátulról.
Megfordultam, és annyit láttam, hogy a srác puszta kézzel nekem ugrik. Már-már meg is nyugodtam volna, hogy ez a támadás nem lesz olyan vészes, amikor hirtelen megjelent a kezében egy lándzsa. Nem kicsit voltam meglepődve rajt, és a srác elég gyorsan támadott is, és a szúrása elég rendesen betalált. Aztán ő hátraugrott, én pedig kicsit hátraestem.
Ahogy felkeltem a földről, a kardomra támaszkodva, felmértem a csapásának az erejét: elég rendesen levitte a páncélomat... Nem lesz ez így jó! - gondoltam. - De legalább a céhemtől kapott felszerelések megvédenek. A régi felszerelésem nem adott ennyi bónuszt életre és páncélra, és valahogy furcsa. A sok életpont az mindig jól jön. Főleg párbajban. Mobokra vadászgatva is kevesebbet kell megállnom pihenni, szóval a disznóvágás is hatékonyabb... Kíváncsi vagyok, még mit rejteget a tarsolyában. De ezzel a lándzsa előkapásos pusztakezes megtévesztő dolog nem volt gyenge. Majd rohantam a srác felé, kivont karddal, és egy vágást próbáltam meg ejteni rajta. A jobb vállát vettem célba, és akár sikerült a támadásom, akár nem, utána pár lépést még távolodok tőle, és a következő támadásának levédésére koncentrálok.

Életpont: 80/80
Páncél: 5/18
Sebzés: 14

by **Aida Atsumori** Hétf. Okt. 07 2013, 20:50

Amint hátraugrottam, láttam, közeledik felém. ”Rossz helyre csaptam! Ahhj! Mindegy! Most a lényeg, hogy egy lépéssel előtte járjak mindig. Jön. Támad. Nem tűnik túl gyorsnak és előbb is meglepődött. Alapból arra gondol, hogy vagy védekezek, vagy támadok, vagy talán megpróbálok odébb ugrani, cselesen mozogni. Számít a cselekre….számít. De biztos vannak olyan mozdulatok, amikre mégsem számít. Úgy látom, Gyorsaságra nem rakott túl sokat, ennyi a biztos. Lehet Életre, vagy Erőre épített, esetleg ha PVE stílusban játszik nagyon, akkor Kitartás is esetleg. Ha igen, mákom van. Ha nem, szívtam. Mindjárt itt van…kikell találnom valamit.”
Vágott felém, de én védekezés, vagy odébb mozdulás helyett, egyszerűen feldobtam a lándzsámat, majd megfogtam a kardjának pengéjét. Próbáltam valamennyire kiszámítani, hova fog becsapódni az én csodálatos fegyverem, és ellenfelem arra húztam. Ha valahogy megszakította az egészet, egyszerűen aktiváltam a képességem, majd odébb ugrottam, ha pedig sikerült feldobnom, és afelé húznom, majd betalált a lándzsám is, gyorsan felvettem a földről, aztán elengedtem a kardpengéjét, elgurultam, végül mozdulatsorozatomat befejezve felálltam. Máris a következő támadást terveztem, valamiért felvoltam pörögve. ”Ez nem elég meglepetés. Nem kiszámítható, viszont nincs csattanás. Nincs semmi érdekes benne. És még a fegyverem is veszélyeztettem.” Rájöttem. Ez csak egy barátságos párbaj. ”Nem kéne ennyire komolyan vennem a dolgokat, ez most tényleg csak egy játék. Minden rosszban van valami jó.” Mosolyra húzódott a szám.
- Nagoyaka Kiyoshi…. – mondtam neki nyugodtan, majd előhalásztam egy komplett svédasztalt az inventorymból, és szééééééé~pen elkezdtem rávarázsolni drága barátom arcára. Amikor már körülbelül három torta, hetvennégy lepény, kilencvenkettő pite, és öt banán lógott róla, még hozzávágtam egy rántotthúsos zsömlét is, ami múlthétről maradt. Védekező pózban vártam a reagálását, már ha betaláltam.
Élet: 40
Páncél: 3
Erő: 13

by **Ozirisz** Kedd Okt. 08 2013, 23:46

A támadásom telibe talált, és szépen levitte ellenfelem páncéljának nagy részét. Alakul, alakul, mint púpos gyerek a prés alatt - gondoltam. Aztán ismét meglepődtem: a srác feldobta a lándzsáját, és a kardomra pályázott. Megfogta a pengéjét, és minden bizonnyal ki akarta húzni a kezemből a kardot. Azt már nem! - mondtam neki, és pár lépéssel arrébb orientálódtam a helyről, nagy nehezen kihúzva a kezéből a kardom. Aztán a srácra néztem, aki mintha várna valamire. Egy-két másodperc múlva bevillant, egy találós kérdés formájában: "Mi az? Feldobják lándzsa, leesik leviszi a maradék páncélod?" Aztán abban a pillanatban ahogy eszembe jutott, éreztem is a lándzsát, ahogy szó szerint a fejembe hasított. Kicsit kellemetlen érzés volt, a valóságban már belehaltam volna. Itt, viszont csak egyszerűen biccentettem egyet oldalra, és ki is esett a lándzsa, amit ellenfelem azonnal felkapott. Már értem, a kard megfogása csak elterelés volt, és a lándzsa alá terelésem volt a célja vele... - gondoltam.
Aztán láttam, elvigyorodik, majd mondott valamit, és elkezdett a menüjében matatni. Na ha most előkap egy másik fegyvert lehidalok - gondoltam magamban. Aztán láttam, ahogy materializálódik a kezében egy torta. - Nincs szülinapom! - mondtam neki, ahogy láttam repülni a tortát felém. Aztán jött még egy torta, meg egy harmadik - Még mindig nincs szülinapom! - mondtam kicsit hangosabban. A torták elől sikerült kitérnem, de amikor láttam, hogy a többi kaját is elkezdi szórni, valahogy nem akartam kifárasztani magam a hajládozásban. - Inkább valami ihatóval dobj meg! - mondtam neki, de semmi reakció, leszámítva a további kaja dobálását. Valami 10 percig csak szórta a kaját, a lepényeket (remélem nem a tehenes fajtát), pitéket, banánt, és a végén egy rántotthúsos szendvicset, aminek már évezredekkel korábban lejárt a szavatossága, és ha lett volna lába, önként elsétált volna az inventoryjából. Aztán láttam megunta a dobálózást, vagy csak kifogyott a dobnivalóból, megszólaltam: Másutt éheznek, erre így pazarolsz? Bár... te tudod... de nem olcsó mulatság, és kétlem hogy 1-2 nap alatt kifarmoltad az árát. - majd kis szünet után folytattam - De most jövök én!
És megnyitottam a menümet, és az inventorymat. Kicsit elmosolyodtam, és előkaptam egy üres üveget. Egy üres sörösüveget, amit a srác felé hajítottam. Aztán még egyet, és még egyet, és még vagy 30 darabot. Lusta voltam visszaváltani a kocsmában az NJK-nál. Aztán a legvégén lehívtam az utolsó üveget is, ami még félig volt sörrel. Ezen még én is meglepődtem, hogy maradt benn. Egy húzásra kiürítettem, majd az üres üveg követte a társait, és repült a srác felé. Ha már innivalót nem vágott hozzám, kénytelen voltam saját magam orvosolni a szomjúságot. Aztán újra megfogtam a kardom, és támadást indítottam a srác ellen, a bal oldala volt a cél. Szép nagy ívben közelítettem meg, és a bal lábán, combja-térde tájékán próbáltam egy vágást ejteni rajt. Akár sikerült, akár nem, távolodtam tőle egy pár lépést, és vártam a támadását.

Életpont: 72/80
Páncél: 0/18
Sebzés: 14

by **Aida Atsumori** Vas. Okt. 13 2013, 13:45

Örültem neki, hogy betaláltam, a tortadobálás felétől kezdve, már Happy Birthday-t is énekeltem, mert megemlítette, hogy nincs szülinapja. Amikor befejeztem a dobálózást, hamar elkerekedett az én szemem is, üres piás üvegek áradata repült felém, drága ellenfelem jóvoltából. Teljesen betemetett a sok palack, végül kidugtam a fejem.
Épp akkor itta meg az egyik üveg tartalmát, amibe körülbelül egy félkorty lehetett, mivel gyorsan lerendezte.
- Hééé! – szóltam oda neki. – És nekem nem is hagysz? Itt vagyok egy üres üveg kupacban, a zsíros reggeli után nem kívánok egyebet, csak egy szelet…üveg sört! Amm’ mikor ittál te ennyit!? Még nincs is Szilveszter!
Gyorsan felálltam, amint megláttam, hogy felém fut, viszont ha válaszolt, ha nem, én azt már nem hallhattam, a hatalmas csörömpölés miatt. Gondoltam, megint valami egyszerű lenne hatásos, valami olyan, amire tényleg nem számít. ”Kajadobálás. Ez már megvolt, sőt a penge megfogás is. Új dolog kell, amivel szintén átverhetem. Előbb én is megsebződtem, hisz rángattam a kardját, ezúttal nem szabad olyat tennem, amitől csökken az életcsíkom. Az övé már nem teljes, ez nekem jó. De még nem győztem. Sok az élete, többet sebez mint én…viszont lassú! Mindjárt itt van…muszáj lesz valamit kitalálnom!”
Vágni készült, és hirtelen semmi jó ötlet nem jutott eszembe, így úgy gondoltam: Nem halok bele ha egyszer valami tök alap mozdulatot teszek. Szóval, feljebb csúsztattam a kezem, fordítottam egyet a lándzsán, úgy hogy a penge legyen felém, és mielőtt még elég közel jutott volna, fogtam magam, majd gyönyörűen megpróbáltam fejbekólintani vele.
- OTT MARADSZ!!! – ordítottam a fülébe.
Ha sikerült, ha nem hátraugrottam, tervet szövögetve.

Off: Ha nem tudtalak fejbeverni, akkor betaláltál.

Élet: 40
Páncél: 0
Erő: 13

by **Ozirisz** Kedd Nov. 26 2013, 14:18

Ellenfelem kicsit meglepődött a felé repülő üvegektől, de hát ez van. Kellett neki kajával dobálózni? Csak megadta az ötletet, amúgy is lusta vagyok mindig njk-hoz futkosni üvegvisszavátani. Talán emiatt is gyűltek az üvegek. Aztán amikor legurítottam a maradék szittyót, épp akkor dugta ki a srác a fejét a palackok közül, és megjegyezte hogy neki nem is adok.
Egyszer volt, hol nem volt, a svédasztalon innen, az üveghegyen túl - mondtam röhögve, mutogatva közben az üveghegy fele amiben a srác kuksolt.
Na de komolyra fordítva, párbaj után mehetünk kocsmázni. Kétlem hogy a digitális sör megártana neked - mondtam neki. A valódi világban kétlem hogy kiszolgálnák egy kocsmában, de Aincradban más a helyzet. Meglehetősen érdekes figura ez a srác, hát ami azt illeti, ilyet még nem pipáltam. Hozzám vág egy kupac kaját, amikor pedig visszahajítok pár üres üveget, akkor még csodálkozik.... De legalább jól szórakozok közben.
Aztán azt vettem észre, hogy fejbekólintott a lándzsájával, és beleüvöltött a fülembe.
EMBER! Itt vagyok közvetlen melletted, megsüketülök - üvöltöttem vissza neki. Igaz ő már hátrált, szóval nem az igazi. Ahogy távolodott, és magamhoz tértem, rohantam is ellenfelem felé, és az oldalán próbáltam megvágni.
Az előbbi pár támadás alapján megállapítottam, a srác gyorsabb mint én, de a felszerelései kicsit gyengébbek. A fegyverkezelésünk... hát, az hasonló szinten lehet, a spec-e kevesebb. Ki kell okoskodnom valami stratégiát. Valahogy ellene kell fordítanom a gyorsaságát, mert ez a nagy gyorsaságkülönbség nem jó így. Nagyon nem jó... Az életerejét sem tudom, mennyi van ellenfelemnek, de a páncélja nem sokkal lehetett kevesebb, mint nekem – gondoltam végig pár gyors fejszámolás után, amit a sebzésem, és a korábbi támadásaimkor a páncélcsíkjának a fogyása alapján végeztem. Ha az életcsíkjából is lemegy egy kicsi, akkor elvileg azt is körülbelülre meg tudom határozni....

Életpont: 59/80
Páncél: 0/18
Sebzés: 14

by **Aida Atsumori** Vas. Dec. 01 2013, 10:37

Persze a csávesz máris elkezdett viccelődni rajtam, hogy „üveghegy” vagyok stb., de mindegy.
- De nekem legalább nincs egy csokitorta a lábam között! Meg egy fél muffin a fejemen! – nyújtogattam a nyelvem, de már elég közel járt. A fejbekólintásom sikerült, szinte hallottam magamban, ahogy a sok pici chibi Kiyo menetel a Kiyo úton, kezükben pici kiyorudakkal, a kiyorudakon ici-pici kiyolepedőkkel, ici-pici kiyolepedőn, icipici kiyofejjel s közbe egy nemes szót ordibálnak: „Kiyo!”
Persze ezen irtó nagyot röhögtem, a földön fetrengve, könnyek között röhögtem intenzíven.
- VÁÁJJJÁÁÁ!!! – próbáltam felállni, de még mindig megszakadtam. –TECHNIKAI SZÜNET!!!
Sikerült felegyenesednem, és megköszörültem a torkom, próbáltam véget vetni a röhögőgörcsnek.
- Khm… - köszörültem meg a torkom, majd ismét halálosan röhögtem. – B*zdmeeeg!
Nagy nehezen sikerült ismételten komoly állapotba kerülnöm, viszont ekkor már másfél méterre járt tőlem ellenfelem. ”ÚRISTEN, ÚRISTEN!!!!! MIT CSINÁLJAK!!!??? Nem találhat el..nincs páncélom..a következő támadása már az életemből fog levenni! És abból nekem irtózatosan nincs sok! Mit tegyek!?”
- „Azért vannak vesztesek, hogy legyenek győztesek…és ha ezzel mosolyt tudok varázsolni egy barátom arcára, bármennyiszer hajlandó vagyok veszteni”…- védtem ki az ütését, a lándzsám függőlegesen tartásával. – Viszont egyszer nekem is van jogom nyerni. Noreal, mert megérdemled. – mosolyodtam el, majd eltaszítottam magamtól.
- Amm bocs, ha teljesen elmebetegnek tűnök egyes pillanatokban, csak nem vagyok mostanában túl jó passzban, aztán valahogy lekell vezetni a feszültséget. – fogtam a fejem. – De hogy Aincradban mért nincs Aspirin… - léptem hátra párat.
”Kikell találnom valamit…nem akarok veszteni. Most nem. Még mindig sok élete van, és csak kevéssel vagyok gyorsabb nála...taktika…ez kell…de mégis milyen? Oké..meglepetés…de már szinte mindenemet ellőttem. És ha elmebetegmódjára elkezdek támadni, az se jó, eltalál, meg még egyszer és körülbelül annyi volt a teljes életem. Mit kéne kihasználnom? Értelmes, gyors, sokat sebez, sok az élete, arrgh…”

by **Ozirisz** Hétf. Dec. 30 2013, 19:07

Elkezdett gúnyolódni, majd röhögni, majd ordítva röhögni, vagy röhögve ordítani...
Technikai szünet...az meg minek? Sebaj, addig újra bogarásztam a menümben, lehívtam egy üveg sört, legurítottam. Na, hogy egyszer legyen gyereknap, lehívtam neki is egy üveg sört, legalábbis annak látszott, helyette viszont csak csapvíz volt benne. Igazából nem csapdának szántam, csak nem olyan túl rég, egy másik párbajom során az ellenfelem kilőtte a kezemből a vizeskulacsomat, ami szétpixeleződve hullt megannyi darabra, azóta meg lusta voltam venni még egy kulacsot. Bőven megteszi az egyik üres üveg, mert ugye az mindig van nálam, már persze, csak ha az embernek nem támad kedve üvegdobálással válaszolni a feléje tartó 6*10^23 db félig megcsócsált szendvics és egyéb kajaszerű dolgokra...
Tessék! Egyszer van gyereknap - mondtam röhögve, miközben átadtam ellenfelemnek a sörnek álcázott vizet.
Ismét nem sikerült a támadásom, de csak idő kérdése, a srác előbb-utóbb elbambul, vagy csak szimplán hibázik. Megpróbált feltaszítani, de csak odébb löknie sikerült.
Majd meglátjuk ki a vesztes, és ki a győztes. Egy JL-es, ha veszít, emelt fővel veszít, de nem adja magát könnyen, nem adja fel - mondtam határozottan, majd kicsit hátráltam.
Ellenfelem magyarázkodott, hogy nem őrült, csak le kell vezetnie a feszültséget.
Aszpirin? Az minek... ha véletlen leejted, akkor kiüldöznek a világból is, hogy elgurult a gyógyszered - mondtam röhögve, kicsit elpoénkodva... Már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy sétál a városban, és fogja a fejét, előkapja a gyógyszert, leesik, és gurul. Gurul, pattog... A kinti világból egy hasonló emlékképem bevillant. Kisbusszal mentünk kirándulni, majd az egyik piros lámpánál fékezés, a bal első kerék meg vidáman begurult az útkereszteződésbe, ment tovább, a kanyarban bekanyarodott, a srác meg futott utána és kiabált utána. És valami hasonlót képzeltem el, ahogy ellenfelem is fut keresztül-kasul a fél kezdetek városán a guruló aszpirin után...
Küzdöttem a röhögéssel, majd amikor már kordában tudtam tartani a túl vizuális természetemet, felvettem a speciális képességem kezdőmozdulatát, majd rohantam a srác felé, és megpróbáltam egy szép nagy vágást ejteni rajta.

Aztán akár sikerült, akár nem, újból hátráltam.

by **Aida Atsumori** Szomb. Jan. 11 2014, 18:37

Előhúzott egy sörösüveget, amit meg is ivott, én pedig száraz torokkal figyeltem a műveletet.
- Naaaa kérlek! Ki van száradva a torkom! Nem vágyik másra, csak egy kis söröcskére, a komló ízletes gyümölcsére! Na, haver, csak egy kicsit! Egy kortyot!
Valahogy, valamivel sikerült meghatnom a fickót, mert lássatok csodát, kaptam egy üveggel. Nagy boldogan bele is kortyoltam…de…várjunk csak...jobbra néztem, majd balra, elkezdtem forgatni a szemgolyómat. Lassan leemeltem az arcomtól a sörösüveget, pofazacskóim televoltak egy bizonyos folyadékkal…mindet az arcába fújtam.
- Gyereknap, mi? – mosolyogtam. – Nem vizet kértem – nyújtogattam a nyelvem. – Ennél sokkal nemesebb itókára lenne szükségem.

- Justice Leauge…hallottam már róla…Aincrad egyik legsikeresebb céhe, tele jóemberekkel. – ült ki mosoly az arcomra. – Justice Leauge…Az Igazság Ligája…Yuichi is a tagja, nem igaz? Add át neki üdvözletemet…elég lesz ha annyit mondasz neki hogy narancssárga dzseki, biztos ráfog jönni. És mielőtt még megkérdeznéd, hogy önkéntes munkás voltam-e a Ligánál, nem, csak amikor találkoztunk, narancssárga dzseki volt rajtam. Egy Liga taggal öröm a találkozás…Nagoyaka Kiyoshi vagyok, a Fehér Rózsából. Benned kit tisztelhetek? – ugrottam hátrébb.
- Amúgy igen, az Aspirin nem a legjobb megoldás valóban – húzódott felfele a szám ismét. – elég egy pofon a világtól.
Egy kicsit elkalandoztam a múlt gondolatával, visszaemlékeztem, a jó és rossz dolgokra és kicsit merengtem azon is, hogy vajon mi lehet kint…hogy lehetnek az ősök…hogy lehet Nigori…
Eléggé belemerültem a gondolataimba, nem is igazán figyeltem a harcra…már csak az figyeltem, hogy egy penge süvit felém…lándzsámat elengedtem, próbáltam a jobb kezemmel megragadni ellenfelem csuklóját, de mire sikerült, már benne volt a vállamban. Életcsíkom lejjebb ment, már nem kellett sok ahhoz, hogy elérje a felét. ”A fenébe! Mmmh…nincs sok életem…egy ütés és vesztettem…nincs mit tenni, támadnom kell”
Hátrarúgtam, majd gyorsan felkaptam a lándzsát, közelebb léptem hozzá, megpördültem, aztán hátraugrottam és befutottam az erdőbe. ”Imádkozom hogy nincs keresésed!”

by **Ozirisz** Szomb. Jan. 18 2014, 20:35

Az itókát nem illik pazarolni... A sivatagban szomjaznak, te meg csak így pazarolsz?

Várjá-várjá, keresek neked itókát - majd újra lehívtam az inventorymat, és keresgéltem. ~ez lesz az~ csillantak fel a szemeim a gyerekpezsgő üvegének láttán, amit egy fémes csörömpölés követett, melynek eredménye az üveg materializálódása volt. Átnyújtottam a srácnak az üveget, majd lehívtam magamnak is egy üveggel, igaz én már a rendes pezsgőből. Még szerencse, hogy külsőre egyformának tűnik a két üveg...

Belekortyoltam, majd vártam, hogy kortyoljon egyet ő is...

A céhem említésére egész beszédes lett. Yuichit is ismeri valahonnan, és elviccelődve a narancssárga dzsekin és a közmunkáson felnevettem. Hirtelen bejött előttem a kép, ahogy söprögeti az utcát a céhház előtt, vagy hogy épp Vezér után szedi össze a kutyagumit, meg hasonlók...

Majd bemutatkozott, és hátrébb ugrott.. A Fehér Rózsa céh egyik tagja.

Ozirisz vagyok, és igen, átadom Yuichinak az üdvözleted - mondtam Kiyoshinak.

Az előző körben a támadásom betalált, és már nem sok kell, hogy a részéről „Half Life” azaz fél élet legyen,és győzzek. Ám nem könnyíti meg a dolgomat Kiyoshi, és berohant az erdőbe. Ismerős trükk, és elég könnyen ellenem fordíthatja ott a környezetet. Lesből támadna, vagy csak szerencsétlenségemre eltanyálnék valamiben. És mivel a srác jóval gyorsabb mint én, utolérni sem hiszem, hogy utolérném egykönnyen... Vagy hátha a nagy sietségben kinőne az orrom előtt egy gomba, és abba esnék el... Lehet, hogy kellene gyorsaságra is pontot osztanom szintlépéskor? Igen, ez elég egyértelmű. Ám a SAO az olyan MMO, hogy nem igazán vannak felesleges statok, amiket nem használsz. Itt ha valamit megnövel az ember, valami más lényeges tulajdonság kárára megy általában... De akkor is valamit ki kell okoskodni, hogy az ember elől ne tudjon elfutni mindenki, és fordított esetben ne érje utol mindenki...

Nem bölcs dolog az erdőbe berohanni, így a nyílt terep felé léptem párat, és a lehető legéberebben figyeltem a mozgásokat, és igyekeztem kiszúrni, honnan fog támadni, és ha támad, igyekszem kitérni előle...

by **Cardinal** Vas. Ápr. 20 2014, 13:08

Ossu!

Tekintve, hogy három hónapja áll a KT, én ezt bizony lezárom. 25 xp és 50 arany jutalmat kaptok.

by Ajánlott tartalom

Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)

Re: Egy depis Kiyo és Mr. Hollócska párbaja (Kiyo vs. Ozirisz)