Harcművészek párbaja

A jó ízű alvást egy rémálom zavarta meg, éppen a 100 szinten voltam ahol a boss-al harcoltunk és szerencsémre sikerült pont az utolsó pillanatban meghalnom egyedül egy sötét sarokba fájdalmat nem érezve  haldokoltam még csak az életem se perget le . - Mi ez Senshi  meg ijedtél egy álomtól ? Tényleg nem vagy a régi. Kiabáltam magammal az ágyon ülve. Mikor kitomboltam magam vissza feküdtem bár aludni nem tudtam de ez nem az állom hibája egyszerűen meg untam. - Ha meg is halok akkor az a legmegfelelőbb hely a 100 szint egy hősies cselekedet lenne, majd  bájos lányok karjába halnék meg, igen ha meg kell legalább így legyen vége. Mikor végeztem a nyugtató gondolatokkal
készülődtem  a városba hátha találok egy kellemes  csendes és napos helyet, sajnos nem a legjobb helyen van a szállás mindig nagy a hangzavar.
A reggelit kihagyván a füves területeket céloztam meg közbe eszembe jutott hogy nem is olyan rossz itt csak hiányoznak a barátok és a család, na meg jó lenne ha nem halnék meg mert figyelmetlen voltam egy játék során
de soha nem húztam a számat az ilyenek miatt.
Amikor elértem a ligetet egy kényelmes fát kerestem sok árnyékkal talán túlságosan is mert későn vettem észre az előttem ülő lány akivel kis híján frontálisan ütköztem de szerencsére gyorsabban elvetődtem  aminek hála megfeleltem a földet.-Áááá bass.... Fojtottam magamba a szót hiszen mégis egy lány társaságában vagyok, felé fordultam . -Nem mentem neked? Nagyon sajnálom ha igen. Kértem bocsánatot miközben a fejemet  fogtam.
-Hogy lehetek ilyen barom elfelejtek a lábam elé nézni. Szidtam magamat talán egy kicsit hangosan.. éppen annyira hogy felhívjam magamra a figyelmet

Mikor befejeztem  magam szidalmazását felnéztem a lányra aki látszólag értelmetlenül  nézte mit csinálok, ez enyhén kínos volt  vajon miért néz így rám? megsérthettem vagy csak van valami az arcomon? Kérdezgettem magam
mikor jött a válasz.
-Még szerencse, de akkor se lehettem volna ennyire figyelmetlen.
Örültem hogy nem lett semmi baja de még mindig kínosan éreztem magam ahogy nézet vajon mire gondolhat? Talán
hogy mekkora tapló vagyok, látszólag őt is bántotta valami. Gyorsan felpattantam leporoltam magam közbe azon gondolkoztam ez kint mennyire fájt volna, de nem is ez zavart hanem hogy figyelmetlenné tesz ez a világ pedig itt kéne igazán oda figyelni a legkisebb dolgokra is. Szemügyre vettem a lányt aki alacsonyabb volt mint én és igazán nem látszót vérszomjas embernek.
-Nyugi semmi gond csak mióta itt vagyok nem sok jó történt velem, és átlagosan unalmas napom van de azért köszönöm a kérdést.
Most mit tegyek vissza kéne kérdezni ? vagy  mutatkozzak be  valamit csak kéne hátha tényleg taplónak gondol.
-És veled minden rendben biztos nem ütöttelek meg ? Mondtam neki érdeklődve az idegességemet unott arcommal lepleztem nehogy rosszat gondoljon.
-A nevem Mirouki Senshi de szólíts Mirouki-nak, valamivel tudlak kárpótolni ha meg ijedtél vagy .. mindegy nem akarlak zavarni így is elég gondot okoztam . Nem támadhatom le ilyenekkel még félre érti, és  remélem nem veszi rossz néven hogy a kezemet nem nyújtottam felé hiába tűnt kint hogy bunkó vagyok mindig is szabályok szerint éltem és nem szerettem a tiszteletlenséget, és ugyebár egy  nőnek nem nyújthatjuk a kezünk.

-Rendben van. Bólintottam a fejem. -Örülök hogy nincs bajod, és nincs miért bocsánatot kérni csak természetes.
Nem tudtam elképzelni miért nevet de lehet hogy velem van a baj a tragédia után nem igazán vagyok az a nevetgélő ember de nem néztem le az olyanokat akik tudnak örülni az életnek.
Hadarva de mintha meg köszönte volna hogy jobb lett a napja ez vegyes érzelmeket keltett bennem mert örültem hogy érdekessé tettem a napját, viszont kellemetlen volt a földön feküdni, de gondolom mindennek ára van.
-Örülök neki hogy segítettem. Ennyit még nem nevettek rajtam furcsa, volt de én csak az unott fejemet vakargattam
és néztem ahogy a lány hirtelen vidámból komollyá vált .
-Ugyan nincs miért haragudjak szóval te is megnyugodhatsz .-Örülök a találkozásnak Nio. És nem idegesített a nevetésed csak még nem nevettek rajtam ennyit ez minden.Válaszoltam őszintén.
Ráztam a fejem Nio kijelentésén miszerint ő log nekem valamivel.
-Nyugodtan nevethetsz nem idegesít, és nem tudom hirtelen jött valamiért azt hittem taplónak tartasz.
-De ha szeretnél nincs ugyan sok aranyam de szívesen meghívlak valamire.
Válaszom után eszembe jutott hogy még nem is reggeliztem butaságvolt kihagyni mert igazán rám férne valami harapni való de nem sétálhatok csak úgy el, pár lépésre volt egy fa mögöttem neki dőltem ásítottam egyet sunyin hogy Nio ne lássa majd töprengeni kezdtem mit is csinálhatnánk amit nem értene félre.
-Elmehetnénk esetleg egy árnyékos nyugodt helyre ha volna kedved természetesen,  úgy is azért indultam el
közbe kereshetnénk valamit ahol hideg üdítőt is adnak. Kérdeztem tőle jól takarva idegességemet vajon min gondolkozhat ennyire.

Hirtelen enyhe fáradság jött rám szinte állva a fánál eltudtam volna aludni de jól is éreztem magam és  eddig még nem vertek meg mondtam magamba enyhén mosolyogva.
-Te vagy a második játékos akivel beszéltem, és én is örülök ha már jobbá tettem a napod  akkor elértem valamit.
Feleltem neki mosolyogva miközben nyújtózkodtam. Bár én megvagyok egyedül is néha jó emberekkel beszélni
vagy barátkozni, kitudja mikor lesz rá szüksége az embernek . -Kár hogy nem vagy itt jól elszórakoznánk itt
és nem félnék hogy védetlen marad a hátam. Beszéltem magamba az egyetlen barátomhoz aki kint ragadt.
-Ch mintha meghallanád. Hangosabban dadogtam vigyorogva az égre bambulva .
Nézem Niot mikor vissza utasította a meg hívást nem tudom miért tette hiszen felajánlottam.
-Nehéz eset vagy tudod e ? Feleltem nevetve. -Az ilyet valaki követeli te pedig kétszer is vissza utasítottad, na nembaj nem haragszok érte. Rossz hatással van rám a vidámsága, talán túl vidám leszek én is  azt pedig régen voltam, lehet megijedtem hogy nem jutok haza? Talán vontam a vállam, kicsit hülyén nézhettem ki a magammal való kommunikálás közbe de efelett elsiklottam.
-Most már tényleg nem tudom mit gondoljak rólad vagy te rólam. Vigyorogtam. -Én meg hívlak valamire erre te egy párbajra na mindegy alkalmazkodni kell. Feleltem belegondolva hogy ő lesz a második lány aki elver nem túl fényes.
-Elfogadom. Bólintottam rá. - De menyük egy kicsit arrébb rosszul esne ha ennyien látnák ahogy kikapok. Feleltem Barátságosan mutatván egy kis erdősebb részhez nem is olyan messze  .
-Ha neked meg felel? Érdeklődtem  a helyszínről.

Rosszul éreztem magam mert úgy éreztem hogy meg sértettem mert az aranyos vidám lányból elkomolyodott
amitől megijedtem mert nem akartam rosszat csak még nem vagyok a legjobb a kapcsolat felvételben.
-Öö esetleg meg eshet hogy megbántottalak valamivel?? Nem akarok tapló lenni és jobban áll a mosoly .
Mondtam neki bátortalanul és talán kicsit kipirulva. A fenébe csak nem elvörösödtem? Kérdeztem magamtól értetlenül gyorsan elfordultam majd hirtelen megfejeltem tarkóval a mögöttem lévő falat, hirtelen a fejemhez nyúltam de rájöttem hogy még mindig nem érzek fájdalmat ezért sokszor okozok kínos pillanatot magamnak.
-Ezzel az a baj, hogy ... Vettem el a fejem kerülvén a szemkontaktust. -Nem tudok úgy harcolni egy nő ellen,
még ha szánalmasnak is hangzik akkor is, semmi férfiasság nincs abba ha megverek egy nőt.
Mondtam neki eléggé komoly arccal legbelül átkozva magam hogy talán ez lesz a vesztem.
Az öngyűlölet után a lenyitottam a menü ablakot és a pénzemet néztem majd nagyot sóhajtottam.
-Rendben van, de remélem megszánsz azzal hogy nem fényűző vacsorát szeretnél mert attól félek hogy akkor várnod kell  még egy kicsit míg össze vadászom a pénzt.
Mondtam szánakozva hiszen eléggé gáz hogy nem tudok egy lányt meghívni legalábbis nem biztos hogy arra amire szeretné.
Kiegyenesedtem és elindultam egy nyugodtabb helyre ami egy kisebb tisztásvolt egypár fával.
-Itt megfelel? Kérdeztem  unottan -Vagy mehetünk arrébb is ha nem tetszik?
Sajnos soha nem voltam jó az érzelmek kimutatásában ezért minden érzést eltüntetek egy fal mögé ami az unott arckifejezésem változatai bambultam el a kék égben miközben Nio válaszát vártam.

Miközben a küzdőhelyszínre sétáltunk  elkezdtem gondolkozni hogy milyen kasztba lehet, nem tudnék rá egyértelműen kijelenteni egyet de ha tippelnem kéne akkor íjászra tenném a voksom nem néz ki olyannak aki közelharcban megölne bárkit is. Mikor oda értünk belém nyilat hogy miért küzdök már megint hiszen semmi kedvem nincsen hozzá túlságosan fáradt és éhes vagyok de most már végig kell csinálni néztem rosszkedvűen majd sóhajtottam egyet.
 Megjött a felkérés a csatára kicsit meglepett hogy teljes életes talán meg akar ölni, talán gondoltam vállat vontam és elfogadtam a küzdelmet.
-Remélem nem vagy erőszakos és nem akarod unalmas valómat pixelekre bontani. Viccelődtem  hogy oldjam a feszültséget.
Amikor oda fordultam egy hatalmas lándzsa volt nála ami olyan szinten meglepett hogy a szám is nyitva maradt.
Basszus ezt benézted ha nem figyelsz akkor hamar a nyárson találod magad.
-Nem gondoltam volna hogy ilyen fegyvered lesz azt hittem íjászvágy. Egyre izgalmasabb egy kicsit még a víz is levert soha nem küzdöttem még lándzsa ellen, majd a kungfu filmekre kezdtem gondolni hátha segít valamelyik.
Lassan elkezdtem bemelegíteni csináltam egy két nyújtást  majd felszerelkeztem de a kardomat még nem húztam ki a hüvelyéből.
-Azon gondolkoztam hogy csinálhatnék frappánsabb belépőt a tiednél, talán ha villogna a kardom amikor előhúzom és
egy veszélyesen csengő nevet kiabálnék közbe de sajnos ez nem egy manga. Nevetgéltem kicsit hátha megnyugszunk mind a ketten sajnos messziről meglátszik hogy nem vagyunk profik ebben.
Beálltam kezdő pocizóba majd kihúztam a katanámat a hüvelyből és felkészültem minden támadásra.
-Kezdenéd te ? Vagy fussak neki én annak a túlméretezett nyársnak? Csipkelődtem egy kicsit Nion

Pontok:

Felszerelés:

Örültem neki hogy nem tapasztaltabb nálam de azért nem becsülöm le  úgy fogom kezelni mint ha vérre menne jót tenne az önbizalmam vissza állításának ha nyernék ma, persze törekedni fogok hogy minél kevesebb fájdalmat okozzak neki.
-Neked se kell félni, én se vagyok az aki mesterien bánik a fegyverével, és én se nyertem több párbajt mint te.
Feleltem kérdésére feszülten figyelve a vissza számlálót, kitudja mit hoz ha le nullázódik lehet hogy csak átvert az előbb és profi harcos de hát akkor meg érdemlem, gondoltam magamba.
A következő pillanatban furcsán nézett rám és a kardomat bámulta amit nem értek mert előző párbajomnál is így volt pedig csak egy átlagos katana, aztán jött a  kérdés eléggé fura képet vágtam talán mert elárulta hogy támadni fog aminek örültem mert feltudtam készülni.
-Nem nem kardfogató vagyok hanem harcművész szeretem ezt a fegyvert és ebben a kasztban kitudom használni.
Néztem a kardomra azon gondolkozván hogy tényleg el kéne neveznem, a gondolataimat az zavarta meg hogy a számláló a nullához ért .
Hirtelen elindult idegesen figyeltem mivel nagyon nehezen tudtam követni ezért az első lépései után elugrottam,
mikor meg álltam rezzenéstelen arccal tükröztem idegességemet mivel a lándzsája pont felnyársalt volna ha megpróbálom kivédeni.
-Nem fogok hazudni ez megrémisztett hogy nem látom amikor támadsz de két dolgot szeretnék mondani .
Az arcom komollyá változott mintha egy hidegvérű gyilkos viselné mégis nyugodtan folytattam.
-Először is  bocsánatot kérek ha fájdalmat okozók tudom ez egy küzdelem de nőket nem szeretek bántani,
 a második hogy tiszta erőmből és tudásomból fogok küzdeni.
Mondtam neki jelezvén hogy tiszteletben tartom az erőkülönbséget és hogy ezt a párbajt komolyan veszem.
Neki indultam én is minden erőmet bevetve futottam elugrottam mellette és a háta mögül próbáltam szerencsét egy vágással amit alacsonyan indítottam útnak a háta közepe felé

 

Pontok:

Felszerelés:

Betaláltam? Nem vártam hogy enyém az első sebzés de örültem neki feldobta a napomat éppen annyira hogy egy pillanatra elfelejtsem a köztünk lévő erőkülönbséget, de kicsit le is hangolt  mert  hátba kellet hozzá támadnom.
Nio arca mint eléggé sokszor a mai napon most is eléggé kérdően festett nem tudtam eldönteni hogy izguljak miatta
vagy kérdezzem meg hogy mi aggasztja ennyire rajtam.
-Rendben van. Bólintottam válaszára.
Néhány másodperc csend után ismét támadásnak lendült de ezúttal láttam a mozdulatait ami egy táncos nőéhez hasonlított leginkább aki egy cirkuszban a köteleken lép fel.
Bal oldalról jött a támadás ezért a kardomat a bal vállam felől védekezésre használtam készen az ellen támadásra,
mikor oda érd mellém gyorsan irányt váltott , mire észbe kaptam a lándzsa hegye végig suhant a hátamon.
-Basszus. Kiabáltam el magam miközben előre ugrottam.
Nio felé fordultam majd a pontjaimat néztem majd sóhajtottam egy nagyot.
-Hát azt hiszem eddig tartott a páncélom. Vakarásztam a fejem savanyú képet vágva közbe.
-Van egy olyan érzésem hogy nem most foglak lenyűgözni a harctudásommal sajnos ez eléggé egyoldalú,
de nem szeretném ha vissza fognád magad mivel az előbb láttam támadni.
Vajon mit csináljak ha tudnám használni a képességem talán jobban érezném magam de így elégé nagy az esélye hogy kikapok ma, gondolkoztam a következő támadásomon.
Erőt vettem magamon és nekifutottam de most  szemtől szembe alacsonyan érkeztem és egy keresztvágással próbálkoztam, ahogy végre hajtottam egyből elrugaszkodtam jobboldalra nem is figyelvén hogy talált e vagy nem.

Pontok:

Felszerelés:

Ismét találtam bár szerencsém van hogy inkább a hátára koncentrálta a védelmét, de  ha ez  így megy akkor ide oda passzolgatós focira fog emlékeztetni amíg a labda jelenesetben "én" ki nem durran, vajon hány találatot vagyok még képes kibírni  kettőt talán hármat kitudja de nem most kéne feladnom. Hiába is  esélytelen a győzelem, de valahogy meg kéne szorongatni ezt a lányt morfondíroztam magamba.
A következő támadás előtt Nio elgondolkozott ami közben eléggé rémisztőre változott az arckifejezése mint ha a prédáját mérné fől vagy talán egy kis gyerek aki nem azt kapta mint amire várt mosolyodtam magamba a gondolataimon.
-Ne vágj ilyen képet meg ijesztesz, meg nem is áll olyan jól mint a mosoly. Szóltam neki enyhén talán tudatlan fejjel.
Hirtelen ismét támadni kezdett és szemből szúrt egyet, másodpercek alatt átfutott rajtam egy tv reklám az új nyársonsült csípős Senshi nyárs falatokról.
A szúrás a bordám és a bal karom közt talált el, habár hátra estem még a levegőbe csaptam egyet amerre Niot gondoltam, majd háttal a földnek estem. 
-Áááááá ez veszélyes tudod mit csinálsz te ha ? Fel ugrottam a földről és hirtelen rémülten kiabálni kezdtem miközben csapkodtam a karjaimmal .
-És ha felnyársalsz ez az izé át menne rajtam és meghalnék kész ennyi és nekem nem tetszene a pixeles énem az nem olyan különleges mint én csak kék konfettii  .
A kitörésem végén csípőre tettem a kezem majd a földet bámulva kicsit meg dőlve vettem nagy levegőket, végre megállt a reszketés gondoltam magamba.
-N ne haragudj Nio csak leesett a vércukrom. Sóhajtottam egyet majd a legbarátságosabb arcommal és hangommal folytattam.
-De ez tényleg veszélyen minek neked ekkora fegyver ami nagyobb mint te? Na de végre megnyugodtam  folytathatjuk, csak most voltam a legközelebb a halálhoz ha az az izé belém szorul nem tudom mi lesz velem, na meg ez az ijesztő arcod mint ha a vacsorádra néznél tényleg félelmetes. Beszéltem mosolyogva
Végre elértem odáig hogy a kardomat felvegyem a földről nyújtózkodtam egyet majd neki lendültem a válaszcsapásnak.
Ezúttal nekifutásból felugrottam és onnan kíséreltem meg lesújtani megmutatván hogy én is tudok vérszomjas lenni.

 

Pontok:

Felszerelések:

A hirtelen felindulásomra nio szerencsére csak nevetett aminek örültem mert nem volt olyan boszorkányosan rémisztő,  most már koncentrálhatok a párbajra.
 A támadásomat ki kerülte ezért egy erőteljes pofont sikerült egy szerencsétlen
növénynek kiosztani aminek hála az pixelekre bomlott. A virág széthullását  egy zombi agykapacitásával bambultam,
ezért kaptam fel a fejem mikor a semmiből egy gyerekhangját véltem felfedezni amiről kiderült hogy csak Nio-volt.
A kardomat könnyebb  kihúzni belőled mint a lándzsádat mert a tiednek a hegye akármikor meg akadhat bennem.
Fordítottam felé a fejem félig álomba merült tekintettel.
-Örülök neki hogy így vélekedsz, szerencsédre én se vagyok gyerek gyilkos. Csipkelődtem az előző kislányos hangjára célozva. - És még mindig nem haragszom ha nevetsz, csak az igazat megvallva eléggé fáradt vagyok ezért lehet hogy kisit tahónak tűnik az arcom . Vakargattam a fejem miközben felálltam majd a kardomat néztem nem e lett baja az előző kapálós támadásom miatt. Nio fel kiáltott jelezvén hogy halált megvető bátorsággal kíván életemre törni,
de a gyorsaságán kívül az stratégiáját nem vetette be mert oldalról támadott ereje felével sújtott le rám.
Szerencsémre időben védekezni tudtam, bár egy kicsit kibillentett az egyensúlyomból eltudtam lökni a lándzsáját és vágtam egyet én is nehogy elbízza magát.
A támadása után gondolkozóba eset megint engem bámulva ami egyre jobban kezdet zavarba hozni ezt ki is mutattam az arc kifejezésemmel meg hamar elfordítottam a fejem.
Beindult az én fantáziám is a kardom hegye a lábam mellet érte a földet miközben azon gondolkoztam mit nézhet megint rajtam talán kicsit el is pirultam mikor rosszakra gondoltam de hamar elhessegettem őket majd káromkodtam egy sort halkan japánul.
-Azt hiszem bocsánatot kérek a gondolataim miatt, és most én is figyelmeztetlek a támadásom előtt.
Amint kimondtam felmértem a lehetőségeimet és elindultam ismét szemtől szembe a kardommal beleütöttem a lándzsájába és alacsonyan indítottam egy szúrást a feje felé.

Pontok:

Felszerelések:

//Bocsi a késésért, legközelebb igyekszem... :S//

A meccs egyre jobbnak ígérkezett. Nem csak az állás miatt, de igencsak szórakoztató volt Miroukival. Tény hogy régen nevettem ilyen jót és ennyit, meg is felejtkeztem egy pillanatra a helyzettől, hogy éppen párbajozunk, és a sikertelen támadásom után beengedtem következő támadását, mely egyenesen a fejemre ment és talált.
Meg is lepett, de rendesen, még hátrább is lépkedtem önkéntelenül egyensúlyom vesztve a szálló pixeldarabkáimat nézegetve. Szép volt az tény. Eléggé éber Mirouki az biztos. Ooo, hamarosan ő is le fog körözni engemet, ahogy szinte mindenki akivel eddig csak párbajoztam.
Szomorodtam el egy pillanatra, de nem tartott sokáig. Jöjjön aminek jönnie kell. Még van mit tanulnom az biztos. E gondolatokkal gyorsan felmértem a helyzetet és valami újdonsággal akartam előrukkolni.
Még nem voltam fáradt, de a speciális képességem nem olyan látványos. Ezért vásárolt, kitanult képességem mellett döntöttem, az akrobatikánál, ami bár alap szinten van, de már most hasznos.
-Ígérem mostantól figyelni fogok!- álltam be egy kényelmes pózba és kezdtem ami kellett, támadtam.
Egy laza kis rohammal indítottam, majd felugrottam, és egy amolyan filmes levegőben pörgős mozdulattal felülről támadtam, majd miután lecsaptam néhány szökkenéssel ismét helyemre kerültem, ahol az előbb álltam, de most jobban figyeltem, mint az előbb.

Páncél: 32/45 ;Élet: 40.

Pontosan a fejét találtam el rosszul éreztem magam miatta mert mi lesz ha rosszul rakják össze az arcát és torz lesz azt sose bocsátanám meg magamnak.
-Minden rendben van ? Nem szándékosan a fejedre céloztam csak reflexből jött, sajnálom.
Mentegetőztem mert látszólag bántotta valami és én csak reménykedtem hogy nem miattam.
Mosolyodtam el nio kijelentésére kihívóan mint ha csak azt akarnám hogy nekem támadjon.
-Rendben van akkor én is eszerint cselekszem
Mikor nio elindult gyorsan gondolkozva elindultam én is felé  amikor felugrott gyönyörködtem a látványán mivel
akár egy madár úgy szárnyalt az égben de hát ha késve is én is neki ugrottam és habár a támadása a vállamat találta el, de azért még én is szúrtam egyet , mikor leérkeztem nem is várattam magam egyből leggyorsabb mozgásommal neki lendültem és habár tudatában voltam hogy valószínüleg az utolsó támadásom az arcomon mégis magabiztos mosolyvolt mint ha még megnyerhetném a szemeimmel meg embertis lehetne ölni.
Mikor oda értem csak vagdostam össze vissza és ugráltam körülötte majd mikor teljesen kimerültem hátra ugrottam
és egy percig kapkodtam a levegőért.
Na eljött a meccslabda vagy kivédem vagy khm meghalok, mosolyodtam el gondolataimon azon tűnődve vajon megnyerhettem e volna ha tudom használni a sepckos képességeimet.
-Tudod valoszinüleg ez az utolsó támadás de csak hogy tudd akarok egy vissza vágót ha közelebbi szinten leszek.
Mosolyodtam el és felkészültem mindenre mert be álltam egy fa elé hogy ne tudja használni az akrobatikáját és védve legyen a hátam na meg azzal a hatalmas izével nehezebb oldalról is támadni sőt ha szerencsém van és ügyes vagyok még a fába is ragadhat a lándzsája.

Pontok:

Felszerelések :

Nio látszólag össze zavarodott vagy nem tudta eldönteni hogy hogyan támadjon meg ezért gondolatlanul rohant nekem és a mellkasom felé csapot amit ki tudtam védeni  bár egy kicsit arrébb csúsztam, a támadása után nio vissza ugrott a kezdő helyére és várta a következő lépésemet.
Én is e szerinte tettem nem tudtam miként cselekedjek mivel ezen a szinten sok mindent nem tudok csinálni.
A fenébe megint vesztek pedig kijárna a győzelem de majd máskor egyszerre csak egy dolgot.
-Bevallom rosszul esik ez a vereség de most bele törödők teljesen kimerültem, de így legalább eljössz végre meginni egy üdítőt.
Mosolyogtam el a kijelentésemen majd neki indultam és teljes megmaradt erőmmel egy nagyon alacsony jobboldali vágást ejtettem meg
bár félvén hogy ketté vágom teljesen elhatároztam hogy okozok még meglepetést a következő öt percben.
A támadásom után én is vissza ugrottam a fám alá a következő lépésén törvén a fejem .
- Tudod nagyon jó az idő itt a fa alatt. Jegyeztem meg hívogatóan
hátha még jobban össze zavarom niot.
Ezt kellet volna az elejétől fogva csinálnom össze zavarni és kiszámíthatatlannak lenni na de mindegy majd a vissza vágón.
Gondoltam magamba ám egy új ötlet is született még legalább néhány percnyi időhúzásra.
A következő pillanatban ide oda kezdtem el cikázni és futkároztam körbe körbe nio körül hát ha hamarabb szédül el mint én.

Pontok:

Felszerelések: