Piroskák párbaja

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 19:34

Jól esett kimozdulni. Kezdett nyomasztóvá válni a Kezdetek városa, persze mindezt amellett, hogy nem mertem feljebb merészkedni. Nem hiszem, hogy igazán a félelem játszana közre. Egyszerűen nem láttam értelmét. Megmászni egy létrát, aminek egy részén már túl voltam. Harmadik szintes vagyok, tizedik helyett. A hetedik szintről estem le már jó pár hete, és azóta sem volt merszem kidugni a hátsómat a frontra. Mindig visszavet, ha valamit újra kell kezdenem. Nos, ez igaz, és azt hiszem valójában nem akartam tudomást venni arról, hogy ez egy börtön. Játéknak fogtam fel, és se nem halálos letargiába nem zuhantam, se pedig a harci vágy nem fogott el. Nem jó módszer. Csak az időmet fecséreltem. Azt hiszem, le kell nyugodnom. Ahogy azt az Ozirisz nevű kardforgatónál is kikötöttem magamban.
Meg kell változnom. Mégpedig gyökeresen. Menni fog. Az ember összetett lény, én se vagyok más. Nem csak játékvágyból, és hevességből állok. Ott van bennem elrejtve sok izgalmas jellemvonás, csak felszínre kell hoznom. És azt hiszem a legkönnyebben ezt úgy tehetem meg, ha mellőzöm az olyan dolgokat amiket eddig tettem.

Mosolygott. A második szint kis tavacskájánál üldögélt, és a lábát lógatta a vízbe. Még mindig a samuráj ruhájában volt. Abban a vörös-fekete csodában, amiben igazán fantasysan érezte magát. Mintha csak a gyűrűk urából lépett volna ki egy tündeként, vagy egy gonosz boszorka lenne, amelyik a szépségével elcsábítja a férfiakat, majd felfalja a lelküket. Persze ő ezt nem akarta megtenni, nem gondolná, hogy finom lehetne egy lélek. Micsoda gondolatok. Csak mosolygott magában. Ez a hely elég nyugodt volt ahhoz, hogy gondolkozzon kicsit, habár nem pont a férfi lélek felfalásáról akart. A hűs víz jólesőn ölelte körbe a lábszárát. Ő pedig átadta magát a kényesztetésnek. Eddig senki nem volt a közelében.

by **Kyrena Juurei** Szomb. Júl. 20 2013, 20:04

Furcsa lények játéka ez. Olyasmiké, melyek megfoghatatlanok, mégis egyszerre érezhetőnek, tapinthatónak tűnnek. Abban a világban, melybe minden egyes pillanatomban vágyok. Azt szállják meg ők, elfoglalva az egész kis birodalmamat. A nyugalom földjét gyalázatos, háborús zónává változtatják, csupán a túszejtést tűzve ki célul és azt tartva szem előtt. Az a lételemük. A színkavalkádba öltözött szörnyeknek, kik rám vadásznak. Én vagyok az egyetlen túsz, kinek elfogásán fáradoznak. A többi, színtelen árnyat egyszerűen csak eltiporják, átvéve helyüket a világban. Engem azonban láncokra vernek, minden egyes alkalommal, s aprólékosan kínoznak, miközben örömmel hallgatják éles sikolyom, mint valami kellemes áriát. Aztán elrángatnak valahová. Egy tömlöcbe, melynek zárja ugyan silány, a kijutás pedig nem lenne nehézkes, ha a kemény kőfalakba vert szegecsekhez nem ragaszkodnának annyira béklyóim. Idővel, lassacskán azért mégiscsak megadják magukat a gyorsan rozsdásodó láncok. Gyorsan tönkremennek, nekem mégis éveknek tűnik a rabság, mi nem lehet több néhány óránál, vagy percnél. Aztán a hosszú folyosóra jutok, mi a kiutat jelenti, amint kitörök a korhadt rácsok közül. Mindig ez van, olykor már arra vágyom, hogy legalább ezen változtassanak, hogy ne legyen ennyire unalmas. Beteges, elborult pillanatok azok, amiket átkozok és örülök, hogy a démonok nem fogadják meg hangokkal meg nem formált tanácsom. Mikor pedig végre sikerül kijutnom, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Valahol még mindig felsejlenek üldözőim, kik elől vad menekülésbe kezdek. Lábaim csak rakosgatom egymás után, tartva attól, hogy újra elkapnak, mígnem... megszűnik ez az egész...

Arra eszmélek fel, hogy egy, a második szint tavacskájának partján lévő nőt meglökök, pontosabban akaratlanul is a vízbe tessékelem. Erősen pislognom kell néhányat, hogy magamhoz térve a szemem előtt lévő kép is kitisztuljon. Pontosabban a vörös-fekete ruhás alak, ki igencsak vizes.
- J-jól van? - kérdem lihegve.
Homlokomról néhány verejtékcseppet letörlök. Mégis mi történt? Egyáltalán hogy kerültem én ide? Emlékszem, nemrég még a mögött a nagy fa mögött pihentem, és... Jaj ne, csak nem elaludtam? Mennyit aludtam és mikor jöttek a rémálmok?
- Ugye... Nem én löktem be? - teszem fel következő kérdésem, egy nagy sóhaj és hajba túrás közepette.

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 20:21

Minidig ez a vége ha az ember nem figyel. Valami fatális, vagy épp banális bénaság. Miközben elmerült a gondolaiba temetkezve, elmerülhetett a vízben is, amibe eddig csak aprónak ugyan nem mondható, de lányosan kecses lábacskáit lógatta. Bumm.... és már tetőtől talpig átáztatta a ruhát a "víz" kódnévvel ellátott adathalmaz. Nagyszerű. Prüszkölve bukott fel a mélyből, és előbb hátra tessékelte a homlokára ragadt hajtincseket. Egy lány állt eddigi helyén. Jah igen, a kérdésből nézve a helyzet csak az lehetett, hogy volt olyan balga, és nem figyelt a környezetére, a lány meg feldöntötte. Úszva kellett a parthoz eveznie, majd még mielőtt kimászott volna elnevette magát.
- Áháhá, nagyon úgy tűnik, de voltaképp nem tudom. ^^"
Segítene?
Mászott ki közben, de ha elég közel került a másik, akkor bizony követte őt is a mélybe. Remélhetőleg tud úszni a kis vakmerő. Még hogy Jasut belökni a hideg vízbe!.... ez ám a szórakozás! Razz

Hogy a mielőbb azon gondolkozott, menyire meg fog komolyodni, nos, az most egy cseppet sem érdekelte. Valójában eszébe se jutott, csak tette ösztönösen, amit ilyenkor szokott. Jól is esett, hogy nem kellet azon agyalni, hogy ezt megtenné e egy felelősségteljes felnőtt.... mert mégiscsak egy mmo-ban vannak! Ott úgy sem hemzseg a sok felelősségteljes jópolgár. Nem de?
- Így már kvittek vagyunk! :]
Meg amúgy is jó a víz. ^^"
Azzal szépen hátradobta magát, hogy hátúszással induljon el valamerre. Az ég, amely most egy kórház plafonja kéne hogy legyen, piciny bárányfelhőket vonultatott fel, és Jasu valahogy tudta ebből, hogy jó úton halad. Aztán eszébe jutott az áldozata.
- Öhm, Sumane, de mit csináltál itt? Elég viharvertnek tűnsz...

by **Kyrena Juurei** Szomb. Júl. 20 2013, 20:47

A nő nagyot csobbant. Remélem tud úszni, nem lenne jó, ha nekem kellene bemenni érte. Lélegzetem visszafojtva várom, hogy végre megjelenjen a víz felszínén. Már tényleg ott jártam, hogy utána vetem magam, erre azonban úgy tűnik, hogy nem volt szükség. Egész... Jól is fogadta a helyzetet. Figyelemmel kísérem, ahogy kiúszik hozzám, majd gondolkodás nélkül nyújtok neki segítő kezet. Ez hiba volt, de még mekkora! Hamarosan már én is magam körül érezhetem a vizet. A levegő helyét átveszi ez a nedvességérzetet keltő pixeltömeg. Szemeim az érkezés előtt összeszorítottam. Ez ugye csak egy rossz vicc? Na igen, de még mennyire, hogy rossz! Egyenesen a tó feneke felé kezdek haladni. Szemeim kinyitva nem látok mást, csak a mindent elnyelő sötétséget. Eleinte még azért nem, de ahogy lefelé bámulok, szinte magával ragad és érzem, ahogy elemészt engem pontról-pontra. Egyetlen rémült pillanatban szinte az összes levegőt kiengedem virtuális tüdőmből, utána pedig makacsul igyekszem ragaszkodni a megmaradthoz. Amint lábam elérte a tó fenekét, erősen elrugaszkodtam, hogy eljussak a felszínig néhány feleslegesnek vélt karcsapás után. Felérve aztán nem marad más, mint az esztelen kapálódzás annak érdekében, hogy fent is maradjak.
- A fenébe... Nemigazán... tudok... jól úszni... - lihegem közben, remélve, hogy kapok segítséget.
Más dolog jelenleg nem is jár az eszemben. A kérdéseket hallom ugyan és igen, tisztában vagyok vele, hogy mindezt megérdemlem, mégis... Jóhiszeműen nem hittem volna, hogy így fogom végezni. Miért pont a vízben? Ezerszer egy párbaj, mint egyszer a mély víz. Nekem ugyan mindegy, hogy két és fél méter, vagy tíz, ha nem ér le a lábam, onnantól kezdve nekem annyi. Még hogy jó a víz... Amíg csak a lábamat kell belelógatnom, vagy leérnek talpaim, úgy, hogy a fejem is kilátszik, nem gond. Akkor tényleg jó lehetne, de most... Emlékszem, jártam már így. Akkor is egy rémálomból riadtam fel, miközben Ren vigyázott rám. A vízből is ő húzott ki néhány pofon árán. Na igen... Elég kellemes este volt, azt leszámítva. Nem akarok még egy olyat, főleg nem mellette! Egyáltalán vizet sem akarok a közelemben tudni, feltéve, ha innen kijutok és nem bomlok perceken belül pixelekre, amire van esély, főleg, hogy már így is jócskán nyeltem a biztosan nem túl tiszta vízből, vagy miből. Még jó, hogy itt az ilyesmi nem árt meg. Vagy mégis?

by **Jasude** Kedd Aug. 13 2013, 21:42

Szóval épp ott tart, hogy vígan lubickol a vízben, mikor is a lány bocsánatot kér, ő meg se szó se beszéd magával rántja, mert az poén. Cool

Aztán kiderül a gikszer. Kedves fellökője nem tud úszni. Nah ez már kevésbé poénos, most mi legyen? Mooooo >.< Ki kell mentenie, pedig az előbb húzta bele a vízbe, micsoda pazarlás. Neutral

Nekiveselkedik akkor, és hátulról megfogja a kapálózó hölgyeményt, és a parthoz segíti. Lehetőleg ha már meg tud kapaszkodni valamiben, akkor nem a haját fogja használni életmentőnek. Midőn a lányka is szerencsésen megmenekült a virtuális vízbe fulladástól, és az ő haja is megmaradt annak ami, még mindig a vízben nekidőlt a partszegélynek.
- És amúgy, mi járatban erre? Tudod mit? Hülye kérdés, inkább arra válaszolj, hogy megvívnál e velem.
Ekkor kezdett el kimászni. Rutinosan, pontról pontra haladt előre, míg ki nem ért, és meg nem rázta nagy loboncos haját, ami most jól elázott a ruhájával egyetemben. Meg amúgy is tiszta víz volt, de hát Kayaba csak nem olyan troll, hogy a játékosait megfázásban patkoltattasa el. Egyszóval teljesen hidegen hagyta az öltözéke, vagy más egyéb. Rámosolygott az előtte álló, ülő, köhögő? nőre, és negédes hangon folytatta.
- Kiengesztelésképp, mindkettőnknek jól jönne az exp. Smile

Halál komolyan gondolta. Nem fázott, minek fázni a SAOban? Vagy ezt nem ő dönti el? hmmmm >< A lényeg, hogy most teljesen jól van és e percben az sem érdekli, hogy leendő küzdőtársa még nincs. Majd jól lesz, csak egy kis vizet nyelt. Nah azért nem tűnt szívtelennek, és nem is volt érdektelen a lány problémája iránt, csak épp "fontosabb" és jobb dolgok foglalták le az elméjét. Miért ne kt-zhatnának, ah már ilyen jól összejöttek? Nem úgy vállnak el, hogy nem csináltak semmit. Egy barátságos küzdelemről van szó, amiben minkét fél jól jár. ^^

by **Kyrena Juurei** Kedd Aug. 13 2013, 21:56

Amikor megérzem a segítő kezet, igyekszem úrrá lenni hirtelen jött pánikomon és nem túlzottan kapálódzni. Nem akarom ezt a lányt is úgy felképelni, mint annak idején Rent, miután rémálmomból kelve a vízbe estem. A mozgolódást tehát abbahagyom, majd amint a part közelébe érek, kinyújtom karom és megkapaszkodok. A segítség jól jött, tényleg. A partra kihúzva magam köhögök egy sort, aztán hátamra fordulok és elterülök. Na igen, volt már kellemesebb pillanatom, nem vitás. A kérdés igencsak váratlanul ér. Hiszen csak most menekültem meg a fulladástól, ez meg máris a párbajon gondolkozik? Bár igazából miért is ne küzdhetnénk meg? A tapasztalatszerzés rám fér. Minél több párbajt vívok meg, a későbbiekben annál sikeresebb lehetek. Vagy nem? Minden esetre felülök. Egy ideig méregetve nézem a még mindig vízben lévő nőszemélyt. Nem sokára ő is kikecmereg. Ideje volt, a vízben lévő emberektől olykor kiráz a hideg. Mégis hogy a fenébe tudnak így megmaradni abban a tóban? Nem, végül is nincs gond a vízzel, amíg leér a lábam úgy, hogy a fejem ki van belőle. De amikor már nem így van, elég nagy a gond. Ujjaimmal hajamba túrok. A tincsek visszatapadnak bőrömre és ruhámra, amint végighaladok köztük ujjaimmal. Ennél vizesebb már tényleg nem lehetek.
Némi várakozás után csak felkelek. Végigsimítok öltözetemen, megigazítva azt, hajamba ismételten beletúrok, a zavaró tincsek eltüntetése végett, aztán a másik nőhöz lépek. Kezem előre nyújtom felé, valami kézfogásfélét kezdeményezve.
- Kyrena Juurei. És ha már itt vagyunk, egye fene, párbajozzunk! - mosolyodom el.
Na igen, kedvességem határtalan. Legalábbis vele szemben. Bizonyos személyeket már bizonyára visszataszítottam volna a vízbe egy jól célzott pofon segítségével, hogy mégis mit képzel, hogy fuldoklás után kihív párbajra.
- Csak kérlek adj még egy-két percet!

by **Cardinal** Szomb. Szept. 07 2013, 13:15

Ossu!

Közös megegyezés alapján lezárom a párbajt. Jutalmatok a kurtasága miatt csupán 10 xp és 30 arany.

by Ajánlott tartalom

Piroskák párbaja

Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja

Re: Piroskák párbaja