Harcművészek párbaja

Hirtelen csak annyit vettem észre hogy dobtam egy szaltót a levegőbe mintha megállt volna  az idő és percekig gondolkozhatok a balul elsült cselekedeteimen, vajon ez a vég meghalok itt fogok pixelekre esni egy számítógépes valóságba?? Ilyen szörnyűségek jártak az eszembe amit csak nio képe zavart meg  mintha mindjárt kihányja még a tegnapi reggelit is.
Amikor a végtelen perceknek vége szakadt a földbe vertem a fejemet iszonyatos majd a gyomromkezdet fájni gondolom ott talált el  nio .
Mikor magamhoz tértem a gyomromat fogtam és néztem az életem pontjaimat ahogy szinte lenullázódik.
-Aú ez fájt. jegyeztem meg halkan. Majd Niot elnézve inkább miatta kezdtem el aggódni.
Minden rendbe van ? Ugye nem fogsz ide hányni ? Tettem fel kérdéseimet majd szépen lassan feltápászkodtam és leporoltam magam.
Mit tegyek már csak egy csíkom van akkor is vége ha még egyszer elbotlok.
Egy gyors gondolkozás után lefeküdtem az alattam lévő fatörzsre és a fejem alá tettem a kezeimet.
-Nio sajnálom de azt hiszem feladom legalább nem fájdul meg jobban a fejem mint most és az igazat megvallva teljesen elfáradtam.
Szóltam teljesen elfáradva a megszégyenülés leghalványabb jelét se mutatva az arcomon. talán nem is éreztem.
-Ha megfelel akkor mehetünk inni valamit vagy ad meg a kegyelem döfést.

-Örülök neki hogy nem akarsz most megölni, de sajnos a következőben nem lesz ekkora szerencséd mivel én fogok nyerni..
 Válaszoltam sunyi mosollyal az arcomon jelezvén hogy a győztes címére igényt tartok és nem lesz egyszerű elvenni tőlem.
Nio kérdésén egy pillanatot gondolkoztam hova kéne mennünk de csak egy kiskocsma jutott eszembe talán tízperc sétára innen
.-Hát ismerek egy helyet nincs messze, de lehet hogy a mosolyod túlságosan feltűnő lenne egy komor csehóhoz.Ezért ha találunk útközbe egy jobb helyet majd beülünk oda.
Jegyeztem meg egy kis bókszerűséggel a mondandómba na meg nem is szeretem ha mindenki engem bámul.
Nagyot nyögve keltem fel a kényelmes fa alól majd nyújtóztam egyet majd elindultam abba az irányba amerre a kocsmát gondoltam..
-Ha nem sietsz, nem kapsz inni..
 Csipkelődtem nioval hogy fokozzam a verseny hangulatunkat  ami így is eléggé stabilan üti a mércéket.
-Jó volt ez a nap, csak rá jöttem hogy rémisztő vagy, a mosolyod kedves de az a kettő méteres izé amivel az életemre törtél az nem jöttbe. 
Viccelődtem útközben amíg meg nem találtuk a normális utat a kocsmáig, majd tarkóra tettem a kezeimet és elindultam figyelve a bárokat útközben..




/Köszönöm a párbajt, de a visszavágó nem lesz ennyire egyszerű /