Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

by **Aida Atsumori** Csüt. Jún. 20 2013, 12:20

"Még mindig az első szinten" - gondoltam egy padon ülve.
"A közel múltban csak arra gondoltam hogy mi lehet kint, hogy milyen jó lenne ott lenni, de tett helyett csak ülök és merengek. Lehet depressziós vagyok? Mondjuk akkor öngyillkos akarnék lenni, ha jól tudom. Talán keresnem kéne egy agyturkászt a játékosok között, aki megtudná mondani. Ai-chant se láttam azóta és Yuri-channak is megígértem még egy megmérkőzést. Sőt, a családom, a barátaim is kint vannak! Bár még csak az út elején vagyok, elérhetem a végét!" - pattantam fel hevesen ülőhelyemről. "Igen! Irány fejlődni!" - égett bennem a lelkesedés. "Már hármas vagyok, még 97 szint, és vége ennek az egésznek! Ha jó matekos lennék, kiszámolnám hogy ezt mennyi idő alatt fogom megtenni, ám mivel nem vagyok jó matekos nem teszem, inkább elindu---HÁRMAS VAGYOK!? Akkor nekem át kéne mennem a következő szintre! De mégis hol!? Most kezdjek itt mindenkitől kérdezősködni? Az nem megoldás...akkor maradok itt egy ideig." - törtem le hirtelen. Bóklászni kezdtem. Keresni ellenfelet, akivel gyakorolhatok és talán elárulja az átkelés helyét. Hosszú órákig próbálkoztam, kevés sikerrel. Mindenki olyan összeszedett volt, magabiztos, aki tudja mit kell csinálni, hova kell menni. Kezdtem azt hinni én vagyok az egyetlen ilyen és mindenki más kemény legény. "Istenem, mért kell folyton arra várnom hogy a csoda az ölembe pottyanjon? Eddigi utamon követtél engem, továbbra is így lesz?" - néztem körbe, keresve egy másik olyan tekintetet, mint amilyen az enyém. "Nem szabad hagynom hogy akár egy pillanatra is a bánat kezébe kerüljek! Ha csak a lábam elé nézek, ki juthatok. Sőt, mindenki aki így vélekedik..."

by **Hime** Csüt. Jún. 20 2013, 14:23

Ismét forró reggelre ébredtem. A nap csak úgy ontotta magából a meleget, mintha mindenkit élve akarta volna megfőzni. Bár azt mondják, itt nem lehet semmit érezni, én mégis éreztem a nap melegét, és az éhséget, sőt az álmosságot is.
Gondolataimba merülve ballagtam ki a szállóból, és bakancsom tiszteletet követelve csattogott az utca kövén.
Még csak egyes szintű vagyok, de páran már így is tartanak tőlem. Lehet megjelenésem, lehet kisugárzásom teszi.
Vörös hajam szinte lebegett utánnam, ahogy lépteimet kicsit meggyorsítva haladtam az étterem felé. Pechemre tömve volt, így éhes hassal indultam tovább.
Mivel már ideges voltam, egy gyors süti után a küzdőtér felé vettem az irányt. Mindenképpen gyakorolnom kell, hiszen, ha nem csinálok semmit, akkor nem fogom megtanulni a határaimat, és nem fogok tudni bekerülni a frontharcosok közé se.
Most nem csak a harcokat nézni mentem oda, bár abból is tanulhattam valamit. Nem, most megpróbáltam kiszúrni magamnak valakit, aki magasabb szinten lehet nálam.

Mikor megérkeztem, köpenyemet, amivel eddig arcomat rejtettem, eltettem az invertorymba, és most a szokásos vörös ruha látszott csak.
Páran azok közül, akik észrevettek idegesen, szinte ijedten álltak félre az utamból. Emlékeztek a legutóbbi harcom végére, amikor a fele közönség a sárban kötött ki. Reménykedtem benne, hogy most nem járok így, most nem fog majd esni az eső.
Ahogy az embereket figyeltem észrevettem egy barnahajú fiút, aki mintha csak keresne valamit, úgy lézengett a lelátón.
Arra gondoltam, hogy bele kéne kötnöm, úgy, mint legutóbb Jun-ba de most valahogy nem volt hozzá kedvem.
Inkább leültem, és arcomat a nap fele fordítva élveztem a pihenést.

by **Aida Atsumori** Csüt. Jún. 20 2013, 15:43

Akár hogy meresztettem a szemem, néztem minden irányba, hiába, egyik irányba se volt olyan személy, aki megragadta volna a figyelmemet. "Istenem, mond meg nekem, lesz-e e helyen olyan ember, kire tekintetem biztosan rá szegezem?" - vettem egy nagy levegőt, majd ki is fújtam. Pár pillanatig beletörődtem, a gyenge egyéniségű emberekbe, de mint egy lágy szellő, ez az érzés elvonult, és újra nézelődni kezdtem. "Senki..még mindig senki. Ez nem feleség választás, vagy hasonló, nincs nagy súlya, de olyan harcot akarok, ahol egy erős személyiséggel vívok, nem egy beszari nyúllal. Vagy mindenki beszari itt, vagy nem ismerem fel amit keresek." A jobb oldalt álló emberi sorfal addigra eltűnt, ami miatt sikerült megpillantanom egy vörös hajú lányt...egy kicsit kirívó öltözettel. "Ehh..kicsit merész. Mindegy, ő rajta akadt meg a szemem, ezért őt hívom ki." Az eget bámulta, úgy ahogy én szoktam. Bár maga a Nap hamis világi volt, a fénye úgy ragyogott, mint az igazi, mert mi mind a családunkért és a szabadságért küzdöttünk. Ismét nagy levegőt vettem, majd magabiztos léptekkel haladtam felé, próbáltam jó benyomást kelteni.
- Szia! Lenne kedved megmérkőzni velem? - kezdeményeztem a beszélgetést, a szokásos mosolygásommal.
Sosem tudtam mért mosolygok ismerkedéskor, valahogy ösztönösen jött. Talán azért, mert mindenki örül annak, ha a viccén nevetnek, vagy már annak is örülnek, ha látják. Igen, azt hiszem ilyesmi érzésekkel akartam őket is vidítani. "Most két dolog történhet. Egyik az hogy elfogadja és lesz egy szép csata, ami közbe az ellenfelek jó barátok lesznek, mint a többi esetemnél, a másik pedig az hogy nemet mond és én szomorú leszek. Csak remélni tudom az előbbit. Ha meg az utóbbi következik be akkor addig hergelem amíg ki nem áll ellenem."

by **Hime** Csüt. Jún. 20 2013, 16:41

Hát ez meg mit akar tőlem? Néztem oldalra, mikor meghallottam, hogy a fiú felém indul.
ekkor hirtelen széles mosollyal az arcán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele harcolni. Most két választásom van. Vagy elfogadom, vagy húzom az időt, és kivárom mit lép ha nemet mondok.
Élveztem még egy kicsit a Napot, mintha kérdéséd meg se hallottam volna, majd hirtelen megszólaltam:
-Nem zavar, hogy eltakarod előlem a napot?-Kérdeztem kicsit ingerülten.
-Mit is kérdeztél? Párbaj? És milyenre gondoltál? Mit szólnál egy fél életig tartóra, és a vesztes meghívja mondjuk fagyizni a győztest.-Vigyorogtam gúnyos mosollyal az ellenfelemre.
-Vagy nem is, tudod mit. Kíváncsi vagyok, mit reagálsz arra, ha azt mondom, nem.-Dirket ki akartam idegelni. Remélem eléggé felhúzza magát, és nem lesz képes nyugodtan, higgadtan koncentrálni, és hibákat ejt. Még húztam pár percig az agyát mindenféle ócsárlással, majd így szóltam:
-Na akkor egy fél életig tartó, ha neked is megfelel.

Ha elfogadta a fél életig tartó harcot, akkor elindultam lefele a harctérre. Lépteim után a bakancsom porvihart kavart.
Elindítottam a harcfelkérést, és vártam. Abban a pillanatban, hogy elindult a visszaszámlálás feszülten vártam. Mikor láttam, hogy már csak pár másodpercem van egy hirtelen mozdulattal felnyitottam az invertorymat.
Páncélcsere, kard és pajzs. És kész is vagyok. Csak hogy egy kicsit még megzavarjam ellenfelem elméjét, a pajzsomat magam mellett tartottam, nem magam előtt.
Tudtam, hogy ez a páncél jó választás volt. Ettől minden pasi elveszti az eszét, és amég engem stíröl, addig én bőven darabokra tudom szedni.
-Na mi van, mit nézel ennyire? Mindjárt kiesik a szemeb a helyéről ember.-Kiáltottam ellenfelemnek ördöki kacajjal fűszerezve.

by **Aida Atsumori** Csüt. Jún. 20 2013, 17:09

Egy ideig csak csipkelődött, megpróbált összezavarni, de végül megállapodtunk abban hogy fél életig tartó harc, és a vesztes elviszi fagyizni a másikat. Lefelé haladtunk a lépcsőkön, a harctér felé, bakancsa fölverte a port, egyenesen az arcomba. "Nagyon kedves..."
Leéréskor elfogadtam a párbajt és elkezdődött a visszaszámlálás. Az idő lepergésekor hirtelen megnyitotta az invertory ját és felszerelkezett. "Nagy páncélzat, pajzs, kard. Kétségtelenül lovag. És az a páncélzat...merészebb mint az alap ruhája. Valószínűleg ezzel akar nyerni. Amíg én a csodálatos alakját és egyéb testrészeit bámulom, addig ő idejön és lecsap. Na nálam ez nem fog bejönni...szakadjak meg de ez nem fog megbabonázni" - határoztam el magam.
Hamar rájöttem előbbi gondolatom hibájára, ugyanis férfiból vagyok!!! Csodálkozva bámultam, de azok a zöldes, mosolygó szemek mögött megfontoltság lapult. "Rájöttem a taktikájára, legalábbis az egyikére, szóval mással kell próbálkoznia. Ha egy lány ilyen ruhákat hord, a férfiak fejének elcsavarásáért teszi, mi másért?"
- Csodálatos alakod van és hmmmm...most hogy jobban látlak, valóban dögös vagy. - próbáltam én is összezavarni.
- Na mi van babe, nem jössz? Ha csak állsz és kéreted magad, nem nyered meg a meccset. - mosolyogtam rá ravaszan.
Én is megnyitottam az invertorym, az utolsó OK ra kellett volna nyomnom, de nem tettem. "Ki kell várnom az utolsó pillanatot, különben a taktikám nem jön be."

by **Hime** Csüt. Jún. 20 2013, 19:52

Azt hiszi össze tud zavarni, hogy ez mennyire nagyot téved. Nem fogalakozva azzal, amit a srác mond, óvatosan megközelítettem. Kardom pengéjével a fényt szemébe irányítottam, és abban a pillanatban hogy sikerült elvakítanom támadtam. Háromszor egymás után rohantam felé majd léptem párat vissza hátra. Ha minden igaz, akkor mindhárom vágás betalált.
-Nem vagyok babe, ezt jegyezd meg mindenkorra. Nashimaru Lyliana vagyok, de szólíts csak Hime-nek. Csak hogy tudd, hogy ki fog a sárba tiporni.-Néztem rá miközben pár lépést ismét hátráltam tőle.
Az adrenalin gyosrabban dübörgött az ereimben, mint egy intercity, és hangosabban vert a szívem, mint egy légkalapács.
Nyugodtam végiggondoltam a következő lépéseket, majd így szóltam:
-Na mi van öcskös, nem mersz visszatámadni? Félsz, hogy egy lány lealáz?-Próbáltam húzni az agyát. Reméltem így egy kicsit kibillenteni lelki egyensúlyából.
-Na mi van? Ennyire nem tetszett a kis meglepetésem.- Néztem rá kissé kihívóan.
Ismét lejjebb eresztettem a pajzsomat, hogy megint láttassam páncélomat, majd védekező pozíciót vettem fel.
Vártam mit lép ellenfelem, akinek még csak a nevét se tudom.
-Te ott, amúgy hogy hívnak? Csak hogy tudjam, hogy milyen nevet véssek majd fel a vesztesek listájára.
Miközben felmértem a köztünk lévő távolságot, majd újabb rohamra készültem.
Nem sejtettem, hogy neki mi lehet a kasztja, és azt sem, hogy mennyire lehet gyors.
Próbáltam kideríteni, hogy mik lehetnek a statjai.

Idő közben a lelátóról hallottam az elégedetlen hangokat. De megpróbáltam kiküszöbölni minden mást, és csak az ellenfelemre koncentrálni. Sajnos ez elég nehezen ment, mert a tömeg moraja már szinte elviselhetetlenné vált.

Pontjaim::

by **Aida Atsumori** Csüt. Jún. 20 2013, 20:58

Nem tétovázott sokat, azonnal támadást indított. Háromszor rohamozott és próbált megvágni, ebből egyszer sikerült elbukfenceznem, viszont az utolsó kettő betalált. Jobb és bal karomon kirajzolódott a kard nyoma. "Basszus, így veszteni fogok! Figyelnem kell. Nem tűnik valami gyorsnak, ami jó, de a páncélzata és pajzsa nagyban akadályoz. Pontos információim nincsenek az itteni páncélokról, ezért ez újdonság lesz számomra."
A Le"babe"zéstől a viselkedése még ellenségesebb lett. Bár elárulta a nevét, - ami barátságosságra utalt - a következő szavaiból kiderült mégsem olyan kedves. "Egyik pillanatba ellenséges, másikba rendes, egyszerűen kiismerhetetlen"
Még egy ideig csipkelődött, aztán megkérdezte a nevem. Bármennyit is heccelt, bármennyit is sértegetett, éreztem igazából nem olyan.
- Nagoyaka Kiyoshi lennék, de a Kiyo is megteszi. És hidd el ha valahova be kell vésni a nevem, akkor az a győztesek listája lesz, közel sem az amit te említettél.
Ismét támadásra készült, most annyi változással, hogy felkészültem.
- Lassú.
Aktiváltam a képességem, amitől Hime-chan olyan lassú lett mint egy csiga. Gyorsan a háta mögé kerültem, és elkezdtem a tervemet.
- Hime-chan!!! - térdeltem le mögötte. - Szívem örökké tiéd. Hű szolgád leszek és szeretni foglak, életed végéig, itt és a valóéletben is!
Éreztem a veszélyt, ezért gyorsan ledaráltam a szöveget, mégsem vonultam vissza. Helyette elővettem a lándzsám, suhintottam egyet, majd hátraugrottam. "Ha nem reagálok elég gyorsan, eltalál és vesztek. Tíz a max életem, ebből nekem már csak hat van. Ami azt jelenti, egy ütés és végem. A mező nem aktív túl sokáig, bár tudom kapcsolgatni, nem tart sokáig. És azután már nincs sok esélyem. Még akkor is nagy különbség lesz a sebességünk között, ami jó, de nem elég. Kevés az életem, keveset sebzek, az egyetlen amim van az a gyorsaságom."

by **Hime** Csüt. Jún. 20 2013, 21:34

Örömmel konstatáltam, hogy a 3 csapásomból kettő eltalálta, és az is kiderül, hogy ha sikerül még egyszer megsebeznem, akkor győztem. De hirtelen, minhta mindenem ólomból lett volna. Valószínűleg valami képességet aktiválhatott. De ezzel még nem ért véget a meglepetések sorozata. Hirtelen a hátam mögül hallottam a hangját:

-Hime-chan!!!Szívem örökké tiéd. Hű szolgád leszek és szeretni foglak, életed végéig, itt és a valóéletben is!
Ez meg mi az istent csinál? Kérdeztem magamban. Ám még a gondolatmenetem végére se értem már éreztem hogy hátolról egy lándzsa hatol belém a gerincem mellett. Bár fizikai fájdalmat nem éreztem, de az agyam felfogta a dolgokat, és ez is felért azzal, mintha valóban éreztem volna. Kissé megtántorodtam, és mire visszanyertem egyensúlyom, és hátra tudtam fordulni, addigra ő már jópár lépéssel messzebb volt.

- Ez most mire volt jó te szemét? Mit képzelsz te magadról? Orvul hátbatámadni egy hölgyet ennyire aljas módon? Ezt nem néztem volna ki belőled.-Ontottam rá a szidalmaimat dupla hangerőn, mint általában szoktam kiabálni.
Eközben a nézőtér felől is megvető hangokat, fújjolást lehetett hallani, és kissé gyilkos hangulat uralkodott fenn.
-Szerintem kifele menet vigyázz magadra. Vagy ha szépen megkérsz megvédelek, mielőtt a tömeg esetleg meglincselne. Nagyon nem tetszett nekik az előző mutatványod.-Mondtam gúnyos vigyorral az arcomon.
Rájöttem, magamban nagyon alábecsültem ezt a fiút, ami hiba volt tőlem. Ilyen meggondolatlanságot mégegyszer nem követhetek el. Nagyon oda kell figyelnem, hogy innentől mit lépek, mert akár a végén még tényleg vesztes leszek.

-Amúgy hányas szinten vagy?- Kérdeztem, csak hogy húzzam egy kicsit az időt, és vissza nyerjem valamennyire az eddig elvesztett energiámat.

Pontjaim:

by **Aida Atsumori** Csüt. Jún. 20 2013, 22:17

Pár pillanatig a helyzetet értelmezte, aztán megfordult és belekezdett a szokásos szidásba.
- Hidd el nem szívesen tettem. Egy hölgyet sose bántanák így, de most muszáj volt. Túl gyenge vagyok hozzád képest. Gyors vagyok, kevés élettel, kevés sebzéssel, ha jól látom még a páncélzatodat se törtem át. Hármas szintű vagyok, és amint látod elég béna. A közelmúltban elég lusta voltam, aztán most vettem erőt magamon. Örülnék ha a meccs után barátok lehetnénk. És te? Fejlődhetnénk együtt is, mind két barátom eltűnt. Amíg én depiztem addig ők tovább fejlődtek. Amúgy, a lovag erős kaszt. Egyszerre van kardod és pajzsod, tudsz védekezni, támadni, gyors nem vagy a páncélzatod miatt, de ezek mind egyensúlyozzák.
Beszédem közbe teljesen megfelejtkeztem a csatáról. Nem csak arról feledkeztem meg hogy csatázunk, még arról is hogy Aincardba vagyunk!
- Beszélgethetnénk a harc közbe. Mit szólsz hozzá? Mesélhetnénk a múltunkról. Valamit szeretnék tudni arról aki veszi nekem a fagyit. Ja igen, étcsoki vanilliát kérek majd. És mivel jól harcolsz te is kérhetsz. A tiédet én fizetem, te az enyémet. - mosolyogtam rá.
Közbe felvettem egy másik pózt, mert bármelyik pillanatba támadhatott volna. Szeretek beszélgetni, talán a legnagyobb gyenge pontom és hajlamos vagyok még az ellenfelemmel is csevegni. Terpeszbe voltam, fél oldalasan felé fordulva. Bal lábam elől nyújtottan tartottam, a jobb lábammal támaszkodtam, lándzsám két kezemmel fogtam, és a nyújtott lábamra helyeztem. Igazából semmi értelmét nem láttam ennek, de kedvenc nyújtógyakorlatom volt és itt azt használom, amit láttam a valóságba. Ottani tapasztalataimat kombináltam az itteniekkel és egy olyan hülyeség jött ki belőle, ami már művészetnek nevezhető. "Mindketten tartogatunk még érdekességeket a tarsolyunkban."

by **Hime** Pént. Jún. 21 2013, 01:26

Ellenfelem támadása még mindig dühített, de magyarázata eléggé logikusnak tűnt. Ezek szerint ő sokkal gyorsabb nálam, viszont jóval kevesebb élete van, mint nekem. Egyre jobban kezdett érdekelni, hogy milyen lehet valójában főleg, hogy a harc kellős közepén nekiállt beszélgetni. Ez újfent egy meglepő lépés volt és tőle, pláne, hogy bocsánatot is kért közben előző tettéért. Nekem mondjuk nem tetszett ez a kis leállás, de rá jöttem,hogy egy képesség nem tarthat örökké, és ha én is húzom egy kicsit az időt, akkor talán lejár végre rólam a debuff, és újult erővel támadhatok ellenfelemre. Kicsit megsajnáltam amiatt, amit mondott, hisz nem tűni annyira rossz srácnak.
-Mire vagy kíváncsi?-Kérdeztem vissza.
Közben én is lábaimat kissé behajlítva, fél oldalasan álltam, pajzsom hozzá közelebb, kardom támadásra kész.
-Remélem ez nem ugyanolyan csapda, mint az előző megmozdulásod, mert akkor nagyon mérges leszek.-Mondtam Kiyo-nak kissé ingerültebben.
A nézőtéren is zajlottak a dolgok. A fele banda, megunva a beszélgetést, inkább lelépett, még a másik fele banda, még lincshangulatban várta fenn küzdőtársamat.
-Asszem az előző húzásoddal nagyon rossz fát tettél a tűzre sokak szemében. De szerintem, ha mégegy ilyet nem csinálsz, akkor segíthetek innen épségben kijutni, mielőtt téged ölnének meg, vagy te ölnél embert. Gondolom te se szeretnéd narancssárga vagy vörös indikátorral leélni az elkövetkezendő idődet a játékban. De talán egy ilyen fiatal, ártatlan, törékeny hölgy társaságában nem bántanak.-Jeleztem Kiyo-nak majd kérdő tekintettel néztem rá a folytatásra várva.

Az égen lassan pár bárányfelhő vonult, ám a távolban már látni lehetett pár sötétebb felhőt, és a messzeségből hallani lehetett a dörgést, és látni lehetett a villámok cikázását.

-Ezt nem hiszem el.-Mutattam az ég felé.-Én soha nem úszom meg eső nélkül ha ide jövök.-Néztem kissé hitetlenkedve az ég felé.

Pontjaim::

by **Aida Atsumori** Pént. Jún. 21 2013, 02:11

Hamar rájöttem, hogy Hime eddigi csipkelődései tényleg csak a csata miatt voltak. Láttam az arcán a merengést, beszédem közbe. "Elfelejtettem a képességem!! még mindig aktív!" - Kapcsoltam ki gyorsan. "Pfuhh...körülbelül a képességem két harmadát használtam el. Amíg még van képességem, addig biztonságba vagyok, de utána már necces a dolog. Lelassulok ő pedig felgyorsul, ami kifejezetten rossz."
Hime megkérdezte mire vagyok kíváncsi a múltjából.
- Hmmmm - gondolkoztam. - Hova valósi vagy? Van testvéred?
Még azt is feltételezte hogy az egész kommunikálásom csapda és azt teszem mint előbb: hátba támadom.
- Esküszöm, nem akarlak téged átvágni. Komolyan csak beszélgetni akarok, semmi több. Na meg hazajutni - nevettem fel nosztalgikusan.
Eszembe jutott Tokyo, a családom, Nigori és minden jó dolog amit átéltem. Emlékeztetett az előbbi húzásomra és a hatásra amit a nézők soraiba keltettem. Felajánlotta azt is hogy megvéd tőlük, ha szépen kérem.
- Drága Hime, kérlek, - kezdtem bele, nevetésemet nehezen visszafojtva. - Védj meg tőlük, de tényleg! Szemed fénylik, mint az éjféli hold, Bármit megteszek, nézd, bókolok! Nézőtéren ülök engem mind utálnak, mert szépségedet csúnyán bántottam. Mond meg nékem, mit tehetek, hogy elnyerjem tetszésedet?
Egy ideig csak álltam, aztán hangosan fel kacagtam.
- Na jó, a vers írás tényleg nem az én asztalom, de azért jó lenne ha segítenél a kifelé úton, mert tényleg nem jött be nekik. - mosolyogtam rá.
- Ha a küzdőtér elhagyása közbe megvédsz a rosszakaróimtól, három gombóc fagyit kapsz, rendben? Étterembe is elviszlek, ha a fagyizás után is éhes leszel. De azért ne ragadtasd el magad, én is csóró vagyok. Már említettem, de újra felidézem, az utóbbi időkben lusta voltam, depiztem, nem harcoltam, nem gyűjtöttem pénzt, nem csináltam semmit csak ültem és morciztam. - kanyarodott felfelé a szám, ugyanazzal az őszinteséggel, mint előbb.

by **Hime** Pént. Jún. 21 2013, 16:26

Ellenfelem megpróbált meggyőzni arról, hogy ez nem csapda, és én, bár kicsit kételkedve, de hittem neki. Fegyveremet támadásra készen tartva válaszoltam kérdésére.
-Japánban egy Yokohama nevű helyről származom, ami Tokyo-tól nem messze van. Elég csendes környéknek mondhatom. Testvérem sajnos nincs, és a barátoknak is híján voltam a kinti világban. Részben emiatt is lettem neet.
És veled mi a helyzet? Te honnan jöttél. És testvérekkel hogy állsz? Neked vannak testvéreid?- Kérdeztem vissza, miközben élveztem a pár perces pihenőt.
Idő közben észleltem, hogy kikapcsolta képességét. Ez még hasznomra válhat. gondoltam magamban, miközben a tömeg egyre jobban acsarkodott amiatt, hogy percek óta nem mozdultunk.
-Szépen tudsz bókolni, meg kell dícsérjelek. Ha már ilyen szépen megkértél megvédelek a tömeg aljas szándékú licselésétől. Mivel mondtad, hogy kevés aranyad van az étteremtől eltekintek, de cserébe a fagyi mellé kapok egy csokiturmixot is.- Néztem rá, mint egy cserfes tízéves kislány.
Abban a pillanatban az eső hatalmas cseppekben kezdett el szakadni pillanatok allatt sártengerré változtatva a lábunk alatt a talajt. Tudtam, ez nem kedvez nekem, de reméltem, hogy most nem esek majd el, és nem leszek nyakig sáros.
Ha mégis, akkor azzal megint a közönségnek fog tetszeni a mutatvány. De engem már nem érdekel a közönség, Már rég nem az ő szórakoztatásokra harcolok, mint régen, otthon a versenyeken. Itt minden egyes harcnak nagyon nagy tétje van. A tisztelet megszerzése, a felemelkedés, szintlépés.
Itt nem csak arra megy a játék, hogy ha vesztesz, akkor ez van majd a következő versenyen. itt a vesztest lenézik, esetenként megalázzák.
Közben kicsit közelebb léptem ellenfelemhez.

by **Aida Atsumori** Pént. Jún. 21 2013, 17:38

"Egész jó fej csaj, a látszat tényleg gyakran csal" Elmesélte hogy, Yokohamából jött, testvérei nincsenek, és barátai se igazán. Ő is szeretett volna valamit tudni rólam.
- Igen, tudom hol van Yokohama, nem vagyok ennyire rossz földrajzból. Sőt, az egyik nagymamám ott is lakik, tehát párszor már jártam arra. Én Tokyo-ba születtem, testvérem nincs, barátom is csak egy. Nigori. Óvodába találkoztunk, és azóta is jó barátok vagyunk. Ő ismertetett meg az MMORPG-kkel, az animékkel. Szóval, én már 6 éves korom óta ilyen játékokon élek. Bár azok nem virtuális valóságok voltak, csak sima MMORPG-k, ugyanaz a lényeg. Gondolom ezt te is tudod.
A nézőtéri népség egyre jobban megfogyatkozott, nem tetszett nekik a beszélgetés show. Biztos valami "egymást szétszedjük" műsorra számítottak. Közbe eleredt az eső, és megállapodtunk, hogy nem három gombóc fagyit kér, hanem kettőt, és mellé egy csokiturmixot, illetve az éttermezés is elmarad, a kevés pénzem miatt. Beszélgetés közbe a talaj, hatalmas sártengerré változott. "Ez nem jó...sárba nem tudok rohangálni. Így már csak egy dolgot lehet tenni, megváltoztatni a csatát"
- Mit szólnál, ha a fél életes csata helyett, kihasználva a terepet, lenyomnánk egy sár-birkót?
- dobtam félre a lándzsám, az ingem és pólóm.
Legyen az a nyertes, aki tovább sár alá tudja nyomni a másikat. Amúgy, ne merd kifogásolni a csodálatosan gyenge testemet. - mosolyogtam. - Míg az izomagyak konditerembe gyúrt és fejlesztette az izmait, én addig olvastam és fejlesztettem az ujjaimat a gépeléssel. Te így akarsz birkózni? N-ne értsd félre, úgy értettem hogy aa általános viseleted jobban illene ide, legalábbis szerintem.

by **Hime** Pént. Jún. 21 2013, 19:57

Ellenfelem szintén válaszolt kérdéseimre. Vajon az abizonyos barát is itt lehet a játékosok között? vagy ő kinn várja, hogy a fiú visszatérjen? Ezen töprengtem, mikor a harc során váratlan fordulat következett be, amin nem csak én, de a nézőközösség is nagyot nézett. Érdekes hangok hallatszottak a közönség soraiból, de én is ledöbbenve néztem a történéseket.
Kiyo hirtelen eldobta a kezéből a lándzsát, és levette a felsőjét.Eközben így szólt:

-Legyen az a nyertes, aki tovább sár alá tudja nyomni a másikat. Amúgy, ne merd kifogásolni a csodálatosan gyenge testemet.Míg az izomagyak konditerembe gyúrt és fejlesztette az izmait, én addig olvastam és fejlesztettem az ujjaimat a gépeléssel. Te így akarsz birkózni? N-ne értsd félre, úgy értettem hogy aa általános viseleted jobban illene ide, legalábbis szerintem.

Legszívesebben kinevettem volna, ám nem tettem.
-Hát jó legyen.-Mondtam, miközben én is messzebb dobtam kardomat és pajzsomat, és az invetorymból elő vettem fekete rövidnadrágomat, és vörös fekete tűzmintás bikinifelsőmet.
-Akkor az nyer aki tovább lenn tudja tartani a másikat?- Kérdeztem gúnyosan nézve a nyeszlett fiúcskára. Ez tetszik. Úgyis régen gyakorolhattam a karatét. Óvatosan elindultam az irányába, és lábbammal próbáltam kapaszkodókat találni, hogy oda fele még véletlen se csússzak el. Pár méterre tőle megálltam.

-Na gyere!- Vetettem oda neki.

-Nem bántalak.-Annyira. Gondoltam magamban, és legszívesebben kacagtam volna mivel tudtam, hogy még van egy ütőkártya a tarsolyomban. De reménykedtem benne, hogy már a ruhám is alapos meglepetést okozott neki.
Ahogy a pasikat ismerem egy ilyen ruha nem kis koncentrációzavart okoz nekik.

by **Aida Atsumori** Pént. Jún. 21 2013, 22:01

Beleegyezett a szutyok-harcba, eldobta a pajzsát és kardját. "Azt hittem rám fog támadni. Örülök hogy nem így lett." És emellett...olyan öltözéket vett fel, amihez képest az előbbi kettő semmi. Csinos, fekete rövidnadrágot, és egy lángnyelves bikinifelsőt. Az állam szinte placcsant a sárban. Ilyen cuccba harcolni? Bár bolondok háza az egész, szerintem kicsit túlzásba vitte. Mondjuk a célra megfelelő. Amint megláttam majdnem elolvadtam és valószínűleg ezt akarta elérni." Amíg én az új ruháján csodálkoztam, addig ő megközelített. "Jól van, csak egy csaj, ami azt jelenti könnyen lenyomom. Ahhoz hogy leverjen, lány létére, legalább Karate Kidnek kell lennie. De az a ruha nem hagy nyugodni...Amikor beszerezte tudta milyen szerkót kell vennie a férfiak elbájolásához." Erőt vettem magamon és eltekintettem tőle...valamennyire. A nézők díjazták Hime merészségét. Hangosan ordibáltak, folytatást követelve. Egy pillanatra azt hittem, a csatáét követelik, de rá kellett jönnöm, Hime vetkőzésére gondoltak.
- Te aztán nem vagy szégyenlős. - mosolyogtam rá. - Ha annyira szeretnél veszteni akkor rendben, megyek én.
Lassú, biztos léptekkel haladtam felé, kezemmel úgy egyensúlyoztam, mintha kötéldróton lennék.
- Érdekes egy lány vagy te. Úgy tudtam hogy ti nem szeretitek a piszkos dolgokat. Tévedtem? Eldöntötted már milyen ízű fagyit kérsz?
Útközbe bekentem a kezemet, amitől az általános lányok számára igazi halálos fegyver lett. De már csak egy a kérdés, Hime számára is? Az egész helyzet arra emlékeztetett, amikor ősszel kimentünk Nigorival a parkba. Annak is ilyesmi csata lett a vége. Amint oda értem, megpróbáltam teljesen beteríteni a felázott talajjal, több-kevesebb sikerrel.

by **Hime** Pént. Jún. 21 2013, 22:29

Végre teljesen a közelembe ért, ám azt nem sejtette, hogy én mire készülök. A nézőknél elég nagy sikert ért el ruházatom, és azt szerették volna, hogy még több ruhadarab kerüljön le rólam. Hát azt leshetitek, gondoltam magamban, miközben Kiyo egy adag sárral terített be. Azt hitte ettől ugyanúgy írtózom, mint a többi lány, ám ez nem így van.
-Ha azt hitted öcskös, hogy engem egy kis sárral halálra tudsz rémiszteni, akkor tévedtél. Tény, nem szívesen sározom be magam, de nem undorodok tőle, és nagyon nagy örömmel foglak a sárba tiporni.Ennyivel engem nem lehet eltántorítani egy kis harctól.

Abban a pillanatban, hogy a közelembe ért egyetlenegy szót suttogtam bele az eső forgatagába.
-Hollow.-És drága ellenfelem máris azt hihette hogy a szeme káprázik. Három lánnyal már nem fog olyan könnyen elbánni gondoltam magamban, és közben abban reménykedtem, hogy nem használja megmaradt képességkörét. Ha véletlen használná, akkor nagy bajban lennék, hisz moccani se tudnék. De talán az előző gonoszsága után nem hiszem hogy meg meri ezt tenni.
-Ja visszatérve a fagyira- Mosolyogtam rá gúnyosan.- Asszem egy csoki-Meggy párosítás megfelelő édesség lesz egy ilyen párbaj után. Nem gondoltam, volna hogy ennyi meglepetést tudsz okozni nekem Kiyo. Azt hiszem egy kissé félreismertelek.- Mondtam neki, miközben két klónnommal együtt egyszerre vetettünk magunkat felé. Reméltem, hogy valamelyikünknek sikerül a földre teríteni, és lennt is tartani.
Ha mégse akkor megpróbáltunk minnél előbb a földről felkelni, és reménykedni benn, hogy nem engem ragadott meg esetleg hanem egy klónomat, és így van még esélyem a győzelemre.

by **Aida Atsumori** Pént. Jún. 21 2013, 23:27

Hirtelen három Himét láttam. Egy hatásszünet állt be a fejembe. "Biztos jól vagyok én? Megártott a depizés? Egy Hime, két Hime, három Hime...Az kicsit több a normális mennyiségnél nem? Szóval van három Hime, három bikinifelső és három fekete rövidnadrág."
Amíg próbáltam bármit is felfogni, addig a három szépség körbe fogott, és rám vetődött. A földön feküdtem, a sárba, és én még mindig azon gondolkoztam, mi a fene folyik itt??? "Kayaba megint nagyon viccelődsz velem. Valami virtuális partydrogot dobtál a számaim közé, igaz? Na várjunk. Eddig volt egy Hime, aki pofázott, meg vetkőzött, meg minden. Most van három Hime, de a felsorolt tevékenységek közül egyiket se teszik."
Pár másodpercig gondolkoztam, hogy a fenébe lehet három Hime és a közül a három Hime közül, mért olyan szótlan az összes. De aztán rájöttem: "Csak a képessége lehet. Mi más? Hisz még nem vetett be semmi különlegeset. Kíváncsi lennék hogy pontosan mi a képessége. Bedrogozza az ellenséget és amíg be van tépve, addig leüti, vagy klónokat csinál és azokat hívja segítségül, nem tudom, csak hogy zavaró tud lenni egyszerre három ugyanolyan arcot látni." Gondolkodási hibernációmat elhagyva, gyorsan reagáltam az egyesített erő ellen. Hátamon feküdtem, és egy egyedi védekező technikámat vetettem be. Kezeimmel és lábaimmal egyszerre kapálóztam, becsukott szemmel, várva valami hatást, közbe egy csodálatos hangkiadással.
- GYÁGYÁGYÁGYÁGYÁGYÁGYÁGYÁ!!!
Körülbelül úgy nézhettem mint egy teknős akit felrúgtak, és megpróbálja lekungfuzni az ellenfelét. "Jó ezt már buktam, hisz földön fagyok, de még bármelyik pillanatba lekerülhetnek ők is"
Ebben a pillanatba körbekaroltam a formás lábakat, és kihúztam alóluk.

by **Hime** Szomb. Jún. 22 2013, 00:51

Kiyo, mint valami kisbaba elkezdett a földön egy hisztiroham szerűséget levágni. Körülbelül úgy nézett ki, mint én 5 éves koromban, dackorszakom kellős közepén, mikor a boltban valamit nem kaptam meg, és a földhöz csapkodtam magam a bolt kellős közepén. Ez egy kicsit meglepett de örültem neki,hisz ekkor már egy ideje a földön feküdt.
Ám egy pillanatal később már azt láttam hogy egyik klónom nyakig sárosan a földön fekszik. Puff neki, legalább nem én. Utasítottam másik klónomat, hogy ülljön rá Kiyo mellkasára, én pedig már felette is álltam kezemben a kardommal.
-Ha megmozdulsz, akkor pórul jársz.
-Beszélgessünk egy kicsit. Mire is volt jó ez az iszapbirkózás? És miért nem akarsz velem rendesen harcolni? Ha azt hiszed, hogy gyenge vagyok, és nem vagyok méltó ellenfeled, akkor nagyot tévedtél. Szerintem erre te magad is rájöhettél már rég. De tudod mit. Nem húzom fel magam. Ennyi miatt nem.
Eldobom a kardomat és miközben utasítom klónjaimat, hogy fogják le Kiyo kezeit és lábait aközben és a mellkasára lépek egyik lábammal.
-És most azt hiszem, itt az ideje, hogy feladd a harcot. Nézek gúnyosan a fiúra.
Eközben hatalmas villámok cikáznak körülöttünk, és hallani hogy a mennydörgések szüneteiben a nézősereg ámul a 3 lány látványától, és nagyon tetszik nekik a mostani műsor.
Az érzelmileg túlfűtött csőcselék látványa, viszont eléggé felidegesített. Csak reménykedni tudtam abban, hogy kifele menet nem kell használnom a kardomat, és nem kapok narancssárga vagy ne adj isten piros indikátort.
Na mindegy túl sok időm nincs gondolkodni, hisz még mindig arra várok, hogy Kiyo válaszoljon.

by **Aida Atsumori** Szomb. Jún. 22 2013, 01:14

Végül nem jött be a védelmi üzemmódom. Hime nagyon félreértette a helyzetet. Szerinte azért nem harcoltam ellene rendesen, mert nem vettem rendes ellenfélnek.
- Hime, ha komolyan gondoltad, ha összezavarásnak, azért nem harcolunk rendesen, mert sárba én tulajdonképpen esélytelen vagyok. Te még valamit összehozhatsz, de én nem.
A két klónja kifeszítette a kezeimet és lábaimat, ő pedig a mellkasomra lépett.
- Amúgy tudom hogy az időt húzod. Jó taktika. Amíg lekötöd az ellenfeled, és cseverészel vele, addig közbe megnyered.
- Most megtudnálak rugdosni, de nem teszem. Az már hozzám túlságosan nagy pofátlanság. Ja tényleg, ruhát mosni lehet itt? Vagy újat kell venni? Esetleg magától lejön a kosz? Mert valahogy nagyon nem mutat jól a barnászöld ingem és annyira a már-már barna farmerom se. Tényleg, most mit akarsz velem kezdeni? Talán elveszed a pénzem és megeszed helyettem a fagyimat? - nyújtogattam a nyelvem.
Közbe próbáltam megszabadulni az illúziók szorításából, eredménytelenül.
- Naa Hime, egyezzünk meg egy döntetlenben és menjünk el fagyizni, mert már kezd zavaró lenni ez a helyzet. - próbáltam átvágni.
Igazából a feladás opciót teljesen kiment a fejemből, beletörődés helyett, már valami megoldást kerestem. "Nézzük...kezemet képtelen vagyok használni, a lábamat úgy szintén. Ha kitudnám várni a klónok lejártát, még nyerhetnék...viszont Hime hamarabb megnyeri minthogy eltűnnek. Feladni én aztán nem fogom! Csak tudnám meddig tartanak ezek az izék. Azok nélkül ő se ér olyan sokat. Jó, kéne mostanra is egy terv. Mondjuuuk, fekszek a sárba és megvárom Hime nyerését. Istenem, tűnjenek már el ezek a segítők!"

by **Hime** Szomb. Jún. 22 2013, 23:45

Ha ez a kis hülye azt hiszi, hogy át tud verni, és belemegyek a döntetlenbe, akkor nagyot téved. Nem fogom magamat hagyni semmi áron.Bár már csak ebben a körben vannak benn a klónok, de még talán így, puszta kézzel is le tudom majd győzni. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit lép majd arra ha egyenlőre nem lépek semmit.
-Itt nem kell ruhát mosni. Ha véget ér a csata, rá nemsokra a kosz magától szétpixeleződik.-Mondtam Kiyonak, miközben lábamat még mindig mellkasán pihentettem.
-Am kikérem magamnak, hogy közönséges tolvajnak nézel engem. Nem tudom, mit sír a szád, mikor te hívtál ki tudtommal. Ha nagyon szemét akarnák lenni, akkor most szépen lazán leszúrnálak, mint egy veszett kutyát, de mivel nem vagyok annyira gerinctelen, ezért most inkább elengedem a fülem mellett ezeket a sértéseket.-Mondtam kissé durcásan.
-Amúgy arról, hogy én beleegyezek a döntetlenbe, arról csak álmodozhatsz öcskös. Felejtős elég gyorsan. Azon gondolkozok amúgy hogy egy kisbaba, egy félős nyuszi, vagy egy férfi hívott-e ki párbajra. Bár ez utóbbiban nagyon kételkedek. Mondjuk a kisbaba-nyuszi keveréket még el is tudnám képzelni. Talán ha kegyelemért könyörögsz, akkor gyorsan és fájdalommentesen véget vetek a meccsnek. De csak akkor.- Néztem rá gúnyosan az ellenfelemre.
A villámok továbbra is úgy cikáztak körülöttünk, hogy a villanásoktól majd megvakultunk, és a sártanger lassan már ragacsos mocsárrá alakult.
Hogy innen hogy fogunk kijutni épségben arról fogalmam sincs, de tudtam, hogy ezt a kis őrültet nekem kell majd megvédenem a tömegtől. Talán ha bevetem a bájos mosolyomat, akkor utat fognak engedni nekünk.

by **Aida Atsumori** Vas. Jún. 23 2013, 00:48

Tényleg a mellkasomat taposgáló Hime volt az igazi, mivel senki más nem tud úgy beszélni mint ő. Nagyon pörgette a nyelvét, gúnyolt ezerrel. De legalább kiderült hogy a meccs után lejön a sár.
- Szerintem, én valahol a nyuszi és a férfi között vagyok, mindegy. Amúgy, én vagyok az egyetlen aki majd megvakul ezektől a hülye villámoktól? Ja tényleg. Azt várhatod hogy könyörgök. Úgy se érezni itt a fizikális fájdalmat, és még a hosszas ütögetés is kivan zárva, mivel egy ütés és nyertél. Mikor járnak le a klónjaid? Kicsit unom már Jézust játszani.
"Hime nyavalyái már tényleg az agyamra mennek. Megalázó érzés feküdni a sárba, lefogva, mellkasomon egy hölgyemény csülkével. Kéne keresnem, valamit amit tudok bámulni a meccs végéig." Először Hime bikinifelsőjére és a mögötte lévő dolgokra vetült a szemem, de gyorsan félrenéztem, mivel ha észreveszi, kifelé menet nem hogy nem véd meg, ő tép ki a virtuális belsőszerveimet a két kezével. Helyette inkább a nézőtér felé kukucskáltam. Két felé lehetett volna osztani az ottani bagázst. Az egyik csoportot az unott nézőknek tudnám besorolni, akik már a padról lefordulva aludtak és azt se tudták hol vannak, a másikat pedig a még reménykedőknek, akik hisznek, hogy látnak még valami érdekeset. Mivel nem láttam túl nagy lelkesedést, visszafordítottam a tekintetem Hime felé. "Már egy ideje kint vannak a másolatai, tehát túl sokáig nem lesznek itt. Egyszerűen kiidegel ez a tehetetlenség és veszteni sincs kedvem egy lány ellen."
- Hime, légy szíves, levennéd a lábad a mellkasomról? Nem fáj, csak kicsit zavaró tud lenni.

by **Hime** Vas. Jún. 23 2013, 01:11

Abban a pillanatban hogy Kiyo befejezte a mondókáját a klónjaim egy villámcsapásnyi idő alatt eltűntek, mintha tényleg csak a képzelet szüleményei lettek volna. Ekkor egy kis lendületet véve ellenfelem mellkasáról egy hátraszaltó kíséretében távolabb ugrottam tőle.

-Mit képzelsz magadról te perverz állat, hogy ennyire feltűnően bámulsz. És különben is nem vagy te túl fiatal az ilyenekhez? -Kérdeztem felháborodott hangom, bár magamban nevettem, hisz tudtam, hogy a pasik ellen az ilyen ruha a leghatásosabb fegyver.Minnél kivágottabb a ruha, annál jobban el lehet őket tántorítani a terveiktől, és annál jobban össze lehet őket zavarni. És nem utolsó sorban kéznél levő ürügy egy jó kis harchoz.

Úgy terveztem, hogy abban a pillanatban, ha a közelembe jön vagy egy jól irányzott rúgás, vagy egy jólirányzott ütés és véget vetek ennek a számomra már túl unalmas harcnak.
Azt vettem észre, hogy bár van még a közönségben olyan, akik a lincselésre várnak, néhányan már fejüket lógatva jóízűen aludtak.
-Na így már jobb öcskös?-Néztem rá gúnyosan.
-Hogy tetszett a szaltóm? Remélem nem bántottalak meg azzal, hogy rólad vettem lendületet, de sajna te vagy az egyetlen olyan felület, amelyről ez lehetséges.Sajnos mást nem tehettem tehát, hogy egy pillanatra ugródeszkának használtalak. Amúgy a villámok számomra is zavaróak, szóval szeretnék minnél előbb végezni. Szóval legyél szépen jó kisfiú és gyere ide hogy végre megadhassam a kegyelemdöfést.-Néztem rá várakozó tekintettel, bár legbelül sejtettem, ez nem fog olyan egyszerően menni. Ám ha megpróbál a fölrde vinni, akkor is egy rúgás vagy egy ütés, és GAME OVER. Mosolyogtam magamban.

by **Aida Atsumori** Vas. Jún. 23 2013, 02:25

"Úgy tűnik a zöld szemeim túlságosan tükrözik a dolgokat..." - gondoltam, amikor Hime elkezdett ócsárolni, és a mellkasomról hátraugrott. Azt mondta, hogy ezek nem nekem valók! És perverznek is nevezett!
- Ezt kikérem magamnak! A perverz nagyon is súlyos szó! Egyáltalán nem illik rám! Csupán... - gondolkoztam mit mondjak. - véletlenül odanéztem. Utálom hogy a korom miatt folyton lenéznek. Mégis mit várnak? Nézzek meséket?
"Most én aztán komolyan nem tehetek a figyelemfelkeltő melltartójáról! Odavonzotta a szemeimet! Legközelebb meggondolja, mit vesz fel és akkor nem fogja a fél közönség bámulni vagy követelni a vetkőzésének folytatását. Ő keverte magának a bajt. Felnőtt nő, tudnia kell uralni a helyzetet, és egy ilyen ruha viselésének következményeit."
- Amúgy most hogy levetted a lábad a mellkasomról sokkal jobb. És a szaltód is nagyon menő volt, majd tanítsd meg. - tápászkodtam fel.
- Szeretnéd ha mennék? Tudod mit, akkor megyek? Aztán a nyerésem után ne sírj. Én szóltam. - próbáltam sétálásnál valamivel gyorsabban haladni felé, közbe mosollyal arcomon.
"Na jó, semmi esélyem, már nem tudom semmivel se megfordítani a csatát, de szerelemben és háborúban mindent szabad, ebből az egyik megvan tehát hajrá."
Amint elég közel kerültem hozzá, ugrottam egy nagyot, próbáltam leteríteni. Ha sikerült, akkor kifeszítettem a kezeit, a lábaira rátérdepeltem majd így szóltam: - Kipróbáljuk mennyit sebez egy fejelés? - vigyorogtam gúnyolódva, és mielőtt szólhatott volna bármit is, lefelejtem.
Ha pedig füstbe ment a terv, akkor nagy valószínűséggel csattantam egy hatalmasat a vastag sárrétegen és kaptam egy kis alázást, taposgálást, rugdosódást, meg hasonlókat.

by **Hime** Vas. Jún. 23 2013, 12:40

-Hát igen, az ilyen kisfiúknak otthon kéne lenniük anyuci mellett, és meséket nézni.Nem pedig pimaszkodni a hölgyekkel.-Néztem rá gúnyosan.
-De ha nagyon szépen megkérsz, majd egyszer megtanítalak a szaltóra.Amúgy épp itt lesz az ideje, hogy ide gyere és férfiként viselkedj végre, nem pedig egy nyápic kis nyusziként.Kezdem unni, hogy a pasik csak azért mert lány vagyok, lenézik a képességeimet, utánna meg úgy viselkednek, mint a kiscsibék, nem mernek semmit csinálni.

Elindult felém, és megpróbált gyors lenni, bár számomra inkább nevetségesnek tűnt ez a próbálkozása. Ám mikor a közelembe ért, hirtelen felém vetődött, és abban a pillanatban lefogott, és lefejelt.

-Ez meg mi volt? Te normális vagy ilyenkor? Azt hiszem, nem vagy észnél ennél a résznél.-Néztem kissé felháborodott tekintettel Kiyo-ra.

-Ha harc hát legyen harc.-Mondtam, és megpróbáltam lelökni őr magamról. Karmoltam a kezét, és megpróbáltam megharapni, mint egy igazi vadmacska.
Ha sikerült, és kiszabadult a kezem, akkor adtam neki egy hatalmas pofont. Tudtam, hogy ezzel megnyerhetem a mérközést. Idő közben az eső is elált, és a tömeg moraja is egyre erősebb lett. Tudtam, hogy ha épségben ki akarom majd innen juttatni Kiyo-t az nem kevés erőfeszítésembe fog kerülni. Pedig pont erőnek voltam kissé híján. Bár ez a pár kör, amég beszélgettünk jó volt arra, hogy valamennyire fel tudjam tölteni az energiaszintemet, de ennyi ember ellen elég kevés lesz.
Ha nem sikerült kiszabadítanom magam, akkor tovább próbálkoztam minden lehetséges módon. Karmoltam, megpróbáltam harapni, csíptem, mozogtam, amennyire tudtam, reménykedve abban, hogy egyszer csak sikerül végre kiszabadíti magam, és megnyerhetem a meccset.

Pontjaim::

by **Aida Atsumori** Vas. Jún. 23 2013, 20:52

Hime még mindig nem unta meg a gúnyolódást. Olyasmiket mondott hogy „Ilyen ’kisfiúknak’ otthon kéne lenni Anyucival,” meg „Igen-igen, meséket nézni” de még mindig folytatta.
- Egyáltalán nem nézlek le téged, vagy a képességeidet mert nő vagy. Nem tudom honnan veszed.
Kicsit hülyének nézett az ellökés és a fejelés után, de nem egészen értettem.
- Csak kíváncsi voltam mennyit sebez egy fejelés, aztán most kipróbáltam. Semmi több. Hülye azért nem vagyok.
Hime ebben a pillanatban megfordította a kockát, a helyzetet és a felállást egyszerre. Egy óvatlan pillanatban hempergett egyet amitől én kerültem alulra ő pedig felülre.
- Ki gondolta volna hogy ma még lesznek meglepetéseid. – mosolyogtam rá.
Ahogy elhagyta a számat a mondat, erősen felpofozott, az életem 5 alá csökkent, tehát a fél életem alá, ezért Hime nyert, felcsengett a győztes zenéje és kiíródott a neve.
- Gratulálok. Megnyerted. Azért vannak a vesztesek, hogy legyenek győztesek. Most itt az előbbinek kellett lennem. Mindegy, majd legközelebb legyőzlek. Hime… - szedtem össze a szavaimat. – Mit szólnál ha a fagyizás után együtt fejlődnénk? Csak ha téged se zavarna. Nincs sok kedvem egyedül bóklászni, már így is elég volt. Bár találkoztam sok jó emberrel és a barátaim lettek, az én depizésem alatt elhúztak előttem. Szeretnék legalább egyet akivel tartom a kapcsolatot, egyenletesen fejlődök vele. És mivel most te vagy az egyetlen ismerős, rád gondoltam. – fordítottam el a fejemet a kínos helyzetben.
- Na jó – kászálódtam ki alóla. – szerintem induljunk. – haladtam a kijárat felé.
Megálltam, majd hátra fordultam.
- Szükségem van a hú de aranyos arcodra, mert anélkül vagy kilenc darabba hagyom el az arénát vagy vörös indikátorral.
- És ne merd félreérteni a szavaimat, különben esküszöm addig nyaggatlak míg nem kezdünk bele még egy ilyen baromi lapos végű csatába!

by Ajánlott tartalom

Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza

Re: Hime vs. Kiyo - Bolondok háza