Hime VS Aidor

by **Hime** Pént. Júl. 05 2013, 22:17

Újabb unalmas reggelre ébredtem, hisz Yui még mindig egy küldetésen volt. Már hetek óta csak üzeneteket tudtunk váltani. Már nagyon hiányzott nekem. Gyorsan magamra öltöttem a szokásos öltözékemet: A rövidnadrágban végződő egybe-ruhát a fordított kereszt alakú kivágással, a húsz soros bakancsomat, és hogy elkerüljem a vizslató tekinteteket, magamra terítettem köpenyemet is. Aznap reggel eléggé hűvös volt, így a köpeny duplán jó ötletnek tűnt, hisz nemcsak a vizslató tekintetektől mentett meg, de a hideg ellen is védett. Utam először egy hangulatos kis étterembe vezetett. Itt ettem először is. És hála Yui-nak most már szendvicset is lehet kapni. Ki is használtam és rendeltem egy szendvicset, és egy omlettet. Mintha éreztem volna, hogy kelleni fog az energia. Mikor végeztem a reggelivel odaköszöntem a pincérnek, és ma is tiszteletemet küldtem a szakácsnak. Utam innen a cukrászdába vezetett. Ezt soha nem hagytam ki reggeli után. Idő közben a nap bágyadtan küldte sugarait, de már érezni lehetett, hogy a levegő kezd melegedni. A cukrászdába érve a szokásos fagyi helyett most kivételesen egy nagy adag krémes sütit rendeltem sok tejszínhabbal, és egy nagy pohár csokiturmixot. Miközben eszegettem, azt tervezgettem, mit is csináljak. Mivel semmi ötletem nem akadt, így elindultam a főtérre, ám a küldetés táblában most is csak csalódnom kellett. Semmi nekem való nem volt rajta. Elindultam a küzdőtér felé. Hátha most is szerencsém lesz, és akad valaki, akivel egy kis erőpróbát tudok végezni, hisz az utolsó párbajom óta elég sokat erősödtem. Lassan a nap is egyre erősebben sütött és úgy döntöttem, hogy itt már levehetem a köpenyemet. Mikor ez megtörtént magabiztos léptekkel mentem be az arénába, és ültem le a nézőtérre arra várva, hátha majd történik valami. Idő közben, pár úgy nézett ki hogy csak a napsugarakat élvezem, és a lenti harcot nézem, valójában a lehetséges ellenfeleket kerestem.

by **Aidor** Pént. Júl. 05 2013, 22:54

És ott van az ős ellenségem. Az átkozott, prédára less. Ott üldögél a nézőtéren. Mindjárt lecsap! *Gondoltam miközben egyre közeledtem a célpont felé.* A világ érdeke, meg kell halnia. *Ragoztam tovább, miközben gyilkos pillantásokat vetettem felé. Csak most óvatosan, még a végén észre vessz és megint elmenekül. Az egész városon át végig üldöztem, most nem szabadul... azok után amit tett semmikép. Megölőm, kitekerem a... mindegy.
Üvöltve ugrottam fel és azt kiáltottam!
-Az enyém vagy!!! Gyilkos tekintettel ugrottam rá a légyre. És csaptam le rá mint a héja. De már megint túljárt az eszemen, fel se tűnt, hogy valakinek a vállán volt, és az ugrás is kicsit túl nagyra is sikeredett, a becsapódás elkerülhetetlen. Paf, elég szerencsétlen helyzet, az ártatlan áldozat egy lány volt.
Ez tényleg szerencsétlen, de csak annyit mondtam, megbosszullak majd ismét a légy után eredtem. Aki mintha csak erre várt volna mély repülésbe kezdet egyenesen a fejem irányába. Éppen, hogy sikerült elhajolnom előle, majd ismét helyett foglalt az imént említett vállon. Mire természetesen megint ugrottam...
Az-az átkozott légy reggel mikor felébredtem, ott pofátlankodott az arcomon. Aztán egész nap nem hagyott békén. Végül egy egész szobát is sikerült romba dönteni a hajkurászása közben. Sose gondoltam, volna, hogy legyek is lettek programozva. De valahogy a rovarirtó spray kimaradta játékból. Na mindegy. Még sose dühíttek fel ennyire, ennek már egy napja, és éjjel se hagyott aludni, így az egész éjszakát a kergetésének szenteltem, az egész városon át. Végül idáig jutottunk. És eljött a végső leszámolás ideje, most véged! Nem menekülsz!

by **Hime** Vas. Júl. 07 2013, 19:05

Szép békésen ücsörgök a küzdőtéren magányosan, gondolkodva. Sok minden jár a fejemben. Yui hiánya, az, hogy valamit kéne magammal kezdenem, a tehetetlenség, és a leendő ellenfelem kiszemelése közben érzett enyhe idegesség. Ám egy másodperccel később egy bogár száll rám, és a következő pillanatban egy srác vágódik nekem. Egy fekete hajú srác csapódott nekem, mint meteorit a földnek majdnem leterítve. Hirtelen szemeim villámokat szórtak, de láttam az ő tekintetében is a gyűlöletet, csak ő a bogárra haragudott. Ám engem abban a percben semmi nem hatott meg.
- Mégis mit képzelsz magadról? Csak úgy minden szó nélkül lecsapod az ellenfeledet? Nem vagy te egy kicsit elvetemült? Vagy csak így szeretnél felszedni? Mert akkor nagyon el vagy tévedve. Udvarolni nem így kell. De egy ilyen szemtelen emberkét nem fogok megtanítani az ilyenekre.- Üvöltöttem rá, és azzal a lendülettel vágtam képen.
-Egy ilyen pofátlan ember igazán megérdemli, hogy valaki megtanítsa arra, hogy a másik embereket, főleg a nőket tisztelni kell. Kihívlak hát egy fél életig tartó párbajra. Itt és most.- Kiáltottam oda neki, miközben ruhámról a páncélomra váltottam. Ez még talán kevesebbet takar, mint alap ruhám. De nem is baj, a pasiknak ezzel el lehet terelni a figyelmét, így egy minimális előnyhöz juttatom magam. Ám fegyveremet és pajzsomat még nem vettem elő, hisz nem tudhattam, neki mi a kasztja, így arra gondoltam, hogy én is titkolom az utolsó pillanatig. Így tűnt a leglogikusabbnak.
Ha elfogadta a felkérést, akkor beugrottam a küzdőtér közepére, és vártam, hogy a visszaszámlálás a végéhez közeledjen. Ha nem fogadta el, akkor még tovább hergelte, és még jobban üvöltöztem vele, megpróbálva kizökkenteni egy kicsit.

by **Aidor** Kedd Júl. 09 2013, 21:12

Pofon vágott... na ná... én persze biztos nem csináltam volna ilyesmit ilyen helyzetben sem. Én elegánsan lerúgtam volna aztán vágtam volna pofán. Ebből is látszik, menyire különböznek az emberek. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy mazoista vagyok, természetesen akkor cselekedtem volna így, ha nem én vagyok az áldozat. De nem... Most másról van szó, ez is a légy hibája, ma már ez a harmadik. Bár az a serpenyős eset... sokkal elegánsabb volt ennél, a virágcserépről nem is szólva... Filmbe illő jelenetek.
Na a pofonnal nem foglalkoztam, folytattam a hajszát. A kiabálással szintén nem foglalkoztam. Egy ellenségem van, az pedig egy hatlábú, összetett szemű, potrohos, szárnyas, negyed hüvelyk nagyságú szörnyeteg. Komolyan... Egy boss harc nem ennyire kemény, mint ez.
De mintha a pokol szabadult volna el, még jobban elkezdet ordítozni, mindenféle elhangzott, egy idő múlván már azt se tudtam miről van szó.
Magánál van? Tudja, ismerek egy jó pszichiátert... Mentegetőzök, aztán leesik a tantusz. Eddig nem tűnt fel a párbaj felkérés, ami gyanítom, már egy ideje ott világít az orrom előtt. Figyelni meg nem nagyon figyeltem... Mit is csináltam az imént? Mivel érdemeltem ezt ki? Az a légy... Vicsorogtam, és oldalt fordulva a talajt bámultam. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt hinném, hogy még a talaj is sírva akar elmenekülni a tekintetem elöl. Biztos képzelődtem... Mindegy, abbahagytam a vicsorgást és egy sötét pillantást vetettem a nőre, akin ép a légy is trónolt. Ez valami manipulációs trükk lenne? Tud ez a légy... Így hát elfogadtam a kihívást, ha ez az útra, hogy eltávolítsam, és ki iktassam acélszemélyt, ez a kötelességem.
Nem sokára már az arénában álltunk.
A számláló lepergett. Megvillantak a kések és egyenesen rohantam ellenfelem felé...

by **Hime** Szer. Júl. 10 2013, 17:30

Hála isten elfogadta a felkérést, és már az aréna közepén álltunk egymástól kellő távolságra. 10..9..8..7..6..Most!
Ebben a pillanatban kaptam elő invertory-mból a pajzsom, és a kardom. 1.. Start!
Abban a pillanatban, hogy megszólalt a kezdést jelző kürt, ellenfelem már be is támadott, ám pajzsommal és kardommal az utolsó pillanatban hárítottam, és már ugrottam is hátrább pár lépést
-Ebből nem eszel!- Üvöltöttem felé.
-Jahm, és csak hogy tudd, ki tanít ma móresre Hime vagyok A Lovag! És most megtanítalak, hogy kell egy hölgy-el viselkedni. Először is, illik előbb bemutatkozni, mint a hölgy.
-Másodszor, nem rontunk rá úgy egy hölgyre, mint egy megvadult Bika. Azzal két dolgot érhetsz el. Az első, hogy elijeszted. De mivel én nem vagyok ijedős, ezért ez nálam nem fog előfordulni. Másodszor pedig, hogy bedühödik, és válaszol a támadásra.-Mondtam full nyugodt hangon, majd ellenfelemre rontottam.
Reménykedtem benne, hogy sikerül valamelyik támadásom, ám előre megfontolt szándékból kissé hátrább ugrottam, és védekező állást vettem fel. Végigmértem a fiút, és elgondolkodtam kicsit. Valószínűleg árnyharcos. Nem szabad, hogy megsebezzen, különben mérgezhet is.
Végignéztem a nézőtéren és észrevettem, hogy egyre fogyatkozik ott a nép, majd távolabb pillantva észrevettem az okát is. Az égen sötét fellegek kezdtek el gyülekezni. Na ne! Már megint eső? Ez egy kicsit dühítő. Vagy vegyem rossz ómennek? Ha az lenne, már elkésett vele, innen már nincs vissza út. Eddig 3 harcot megnyertem, ha ügyes vagyok, talán ezt is megnyerhetem. Úgy gondoltam, hogyha már kiismerem egy kicsit ezt az alakot, akkor vetem majd csak be a képességemet. Talán így is jól jövök majd ki belőle.

Statjaim:

by **Aidor** Szer. Júl. 10 2013, 22:11

Esős idő? Na az ilyen pillanatok azok amikor senki sem találkozik szívesen vele. A tekintete néha így is elég sötét volt ahhoz, hogy még az oroszlán is nyüszítve meneküljön, egy vihar meg erre csak jobban rá játszik. Azon meg, hogy mi volt az oka az emberek hirtelen távozásának azon lehetne vitatkozni...

Az első támadásom nem járt sikerrel, nem baj... általában nem is szokott. Ilyen egyszerű lenni. Szóval lovag lenne... Aha... Mi a fenének várt ennyit mielőtt elővette azt a vacak pajzsot és kardot? Sose értem meg... De még sose küzdöttem lovaggal, igaz ennyire lobbanékony nővel sem... Pedig köztudottan vonzom magamhoz a... Bajt. De úgy tűnik, eddig ez viszi a pálmát. És minek beszél ennyit? Csata, sőt egy támadás kellő közepén. Teljesen felborítja vele a légzési egyensúlyát! Még ha csak egy-egy szót mondana... de nem, neki áll prédikálni. Ez pedig a koncentráció teljes hiányát jelzi. A csapást meg gyengítheti, ha pont, akkor kell ennyi beszéd után levegőt vennie... Ezt se fogom soha sem megérteni. Ha legalább kivárná a megfelelő alkalmat a beszédre... És egyébként is, az önmérséklet nem tartozik a lovagi erények közé? Talán azokéba... ez is csak egy dilis csaj, aki katonásdit akar játszani... és ekkor belém ütött a felismerés. Eddig minden párbajom nőkkel volt!!!!!! Ahogy visszaemlékezett rá. Ez... Ez... Mi a szösz? Csak a nők szoktak párbajozni vagy mi van? Nem rossz észrevétel... és ismételten átnyújtottam magamnak a képzeletbeli nobel díjat. Hogy mutatkozzak be? Inkább nem... és, hogy nem illik? Mégis kit érdekel? Ebben a világban csak a túlélés számít! Ennek is az a légy az oka. Kinyírom... az már biztos.... ez legalább egy kis bossnak felel meg, halnia kell. De előtte. Kihasználom az alkalmat, amíg prédikál. Az ellentámadása fabatkát se ért ellenem. Könnyűszerrel kitértem előle. Ha valamit az mát megállapíthatom, hogy sokkal gyorsabb a mozgásom az övénél. Elmosolyodom, mikor rájövök, hogy a tempót én diktálom. Kiléptem oldalra a kard felöli oldalára mely ártalmatlanul siklott el mellettem, majd egy gyors lépés előre és már támadható az ellenfelem. A kések megvillantak és 4 villámgyors vágással gazdagítom ellenfelem feltehetően még mindig védtelen oldalát....

by **Hime** Hétf. Júl. 15 2013, 16:04

A fene, egy határozott mozdulattal került l a támadásomat, és szinte ugyanazzal a mozdulattal már támadott is vissza, de nem egyszer, hanem kapásból négyszer. Kettőt valahogy, nagyon nehezen kivédtem, ám a másik kettő eltalált, és mivel idő közben eleredt az eső, a következő pillanatban megcsúszott a lábam, és arccal a földre zuhantam. Na ne, most aztán tuti, hogy megint betámad. Ahogy tudtam, felugrottam a földről, vigyázva, el ne essek, és szemeim villámokat szórtak. Ha ölni tudtam volna vele, akkor eléggé bepirosodott volna a fejem felett az indikátor. De hála isten, arra még nem jöttem rá, hogy azt hogy kell megoldani, különben mindig napszemüvegben kéne legyek. Ám nem gondolkodhatok, mozognom kell, hisz tudom, ellenfelem gyorsabb, mint én, és többször is támadhat, mint én. Nekem ez nagyon nem jó, de hát ez van, ő kezdte, azzal, hogy fellökött. De nem adhatom fel. Csak reménykedhetek benne, hogy legalább a kitartása kevesebb, mint az enyém, és így nekem egy plusz köröm lesz a támadásra, még ő pihen. Bár lehet, hogy védekezni akkor is védekezhet, de úgy kell időzítenem, hogy akkor tájban aktiváljam a képességemet. De ahhoz nagyon szemfülesnek kell lennem. Ám ha rosszul időzítek, akkor mindennek vége körülbelül, hisz gyorsaság terén ő elég nagy előnyben van velem szemben. De ez eddig se gátolt, sőt, most hogy megint esik. Tanulva az előzőkből, tudtam, hogy azoknak, akiknek nagy a gyorsaságuk, nem igazán tesz jót a sár, és a csúszós felület. Egy másodperccel később már ugrottam is vadmacskaként, és megpróbáltam ismét megvágni pajzsommal szorosan védve magam.

Statjaim:

by **Aidor** Hétf. Júl. 15 2013, 18:38

Hm... Esik, a nézőtér hamarosan kiürül. Nem csodálom, annyira senkit nem érdekel két "senki" párbaja. Elvégre semmiben sem különbözik a többitől. Tizenkettő egy tucat, majd visszajönnek holnap, ha kedvük van hozzá.
De nyilván ennyit nem ér meg ez a kis küzdelem. Találatom betalált, illetve kettő... betalált, egész jó arány. De mit vár az ember egy lovagtól? A pajzsot csak dísznek hordják? Amúgy se reménykedtem a szemtől szemben összecsapástól túl nagy sikereket. De ezért szeretek trükközni, ugyebár? Trükkből amúgy se lehet hiány, nálam nem. Már szövöm is a tervem mikor ellenfelem egy látszólagos kamikaze akcióba kezdett. Hátra is ugrottam, de mint kiderült csak pofára esett. Kár a fáradtságért. Mostanában túl sokan esnek pofára a közelembe... erősen el kell gondolkodnom rajta, hogy felkeresek valami kuruzslót neme átok ül rajtam... Na, nem mondom amíg, nem én vagyok az áldozat vannak jótékony hatásai... De jobb biztosra menni. Nem szeretnék egy nap én is így járni... Végül is úgy döntöttem egy ugrás elég volt mára... Igaz megkaptam érte, ami járt, nem mintha megérdemeltem volna. Az egész világ érdeke megszabadítani azt a gonosztól. Szóval inkább, csak vártam, kivételesen, lányokat bántani amúgy se helyes dolog.... és amilyen erotikus ez a jelenet... Inkább kiélvezem minden pillanatát.
Siess, állj fel! Normál esetben már halott lennél. Mondom ridegen, aztán eszembe jut valami. Apropó hová lett a légy? Aztán felvilágosodok.
Ráfeküdtél!!!!!Megölted!!! Gyilkos!!!!! Kiáltom, amíg az felkászálódik. Bár jobban belegondolva... nem ez volt ép a cél? Akkor viszont a naphőse... de valahogy mégsem olyan jó... ki hitte volna, hogy az ős gonosz ott végzi az ellenség ülepe alatt. Én biztos nem... Ezt a csalódást... Ez legalább egy kisebb boss volt, kiábrándító azok számára, akik a napjuk a vadászatára szánták. Na persze legalább már nem kell aggódnom emiatt. Időközben felállt és már támadt is. A pajzsával kísérelt meg megvágni. Ennek csak egy hátránya van, védtelené teszi a saját testét.
Amit én ki is használok, egyszerűen leguggoltam és figyeltem, ahogy a pajzs elhalad a fejem felett, kitűnő esernyőként szolgálva. Nem is haboztam tovább, 4 villámgyors döféssel próbáltam kilyuggatni a testét. Ebből az utolsó kettőt nem akarom kihúzni, így ha találnak inkább megkapaszkodva bennük megkísérlem fellökni, úgy, hogy nekirohanok. Egyéb esetben meg kísérlem elkapni a fejem felett lévő karját egy hirtelen felállás kíséretében.

by **Hime** Szer. Júl. 17 2013, 19:11

Már megint csak azzal a hülye léggyel foglalkozik, ám engem legjobban az dühít, hogy még csak el se találtam. Úgy látszik elég kemény ellenfelem van, de nem adhatom fel. Ha most feladom, akkor akár meg is írhatom a gyászjelentésemet, és megáshatom valahol a síromat, mert akkor semmit nem érek ebben a világban. Akkor nincs itt semmi keresnivalóm. Bár abban biztos vagyok, hogy ez a srác magasabb szinten van, mint én, és valamivel tapasztaltabb nálam, de az már kezd nevetségessé válni, hogy meg se tudom karcolni. Ő pedig már így is elég sok sebet ejtett rajtam. Most is két vágása ismét betalált, hála isten az utolsó kettőt kivédtem a kardommal, és sikerült az utolsó pillanatban hátra ugranom, mielőtt megint megvágott volna. Nagyon oda kell figyelnem magamra.Eléggé fogy az életem, nem engedhetek meg magamnak még egy hibát. Azt már tudom róla, hogy kegyetlenül gyors, és hogy négyszer támad, de talán lassan ő is kifárad. Most mi tévő legyek. Lassan nekem is pihennem kell majd, de addig van még kis időm. Na próba szerencse. Ha most jól játszom ki a lapjaimat akkor talán mázlim lesz.
-Hollow.- Suttogom bele az eső monoton hangjába, és azonnal megjelenik két klónom. Igaz, így kicsit lassabb vagyok, de ez még talán belefér, és ha szerencsém van, akkor meg tudom sebezni. Elkezdek ellenfelem fele futni két klónommal együtt, és ahogy mögé érek egy határozott mozdulattal helyet cserélek az egyikkel. Ha csendbe maradok, akkor nem fog rájönni, semmire, hisz mindhárman ugyanúgy nézünk ki. Mikor megtörtént a helycsere, akkor támadok, én az egyik oldalról, egyik klónom elölről, a másik pedig a másik oldalról. Így remélem megúszom sérülés nélkül, és sikerül sebzést bevinnem.

Statjaim:

by **Aidor** Hétf. Júl. 22 2013, 12:12

Ellenfelem összeszedte magát és én is. Nem sok híja volt, hogy öröm ódát jártam... Kérdés..., hogy lehet ódát járni? Mindegy... De most jobb lesz összpontosítanom habár keményen nyerésre állok még mindig nem láttam a képességét, vagy láttam csak nem vettem észre? a lényeg, hogy még mindig meglephet. ami meg is történt. A következő pillanatban 3 lovag csaj ugrott rám. Képletesen. Körbevettek, had szenvedjek meg velük. Tudtam, hogy túl könnyű... Ha bár jelentősen le lassultak így volt időm megfordulnia saját tengelyem körül és alaposan szemre vételezni őket. Illúziók? Akkor nagyon jók, teljesen egyformák melyik az igazi? Ha illúziók, akkor, ha hozzáérek, az egyikhez az eltűnik, de az még nem változtat azon a tényen, hogy fogalmam sincs melyik a valódi. Egyszerre támadnak, mivel nem tudom, mit csináljak a szembe lévő kardját odébb löktem a baloldalon lévő elől odébb ugrottam viszont valamelyik a hátam mögött betalált és tarolt is. A kardja egy csapásra áttörte a páncélomat és kibukkant a szembe lévő oldalon.
-Nem illúziók. Mondom, összeszorított foggal. Nem azért mert fájt, hanem mert így jobban hangzik. Akkor klónok, de ezek szerint csak akkor tűnek el ha lejár az idejük ha van egyáltalán élettartalmuk vagy ha megölöm őket. Az utóbbi egy biztos pont, gondolom ugyan azok a tulajdonságaik, de mégis csak meddig tartana? Kikel találnom melyik a valódi. De egyelőre szerencsejátékozni fogok. Ideje komolyan venni. Feldobtam a tőrömet jó magasra a levegőben így ki teleportáltam kardból, egyáltalán nem tetszett, hogy oda vagyok szögezve. Most pedig jön az egyik kedvencem. A zuhanás lendületével együtt emeltem szúrásra a tőröm és mikor elég közel voltam már szúrtam is mind a kettővel, nem létezik lovag, aki egy ilyen közvetlen találat után ne vágná "képletesen" földhöz a pajzsát. Célba is vettem találomra az egyiket. [// 6 oldalú kockával dobok, 1-2 az eredmény téged vettelek célba, ha 3-4 az egyes klónodat, ha 5-6 a kettes klónodat.//]
A találat vagy nem találat után, pedig miután földet értem addig ütöm a kiszemeltet, amíg bírom, mielőtt reagálni tudna. [//ez még összesen 6 támadást jelent//]

Páncél: 0/4
Élet 23/25

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Júl. 22 2013, 12:12

The member 'Aidor' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hime VS Aidor 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Hime** Hétf. Júl. 22 2013, 17:03

Ezaz! Végre! a támadásom siker koronázta, végre sikerült megsebesítenem őt. Mámoros örömben úszta, hisz tudom a klónjaimmal végre időt nyertem. Sikerül megsértenem, és most csak ez számít, Ám ő is bevitt pár találatot, de szerencsére nem nekem, hanem az egyik klónomnak, aki pillanatok alatt pixeljei-re esett szét. Gonosz vigyor futott át arcomon, aztán újra pókerarcra váltottam, hisz így újfent nem sejthette, hogy melyikünk az igazi. Újfent támadásra indultam, miközben a látótér teljesen kiürült, és az eső valamint a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. A sár már megint elviselhetetlen mennyiségű, de ez talán még a hasznomra is válhat. Újfent támadok, én az egyik, megmaradt klónom pedig a másik irányból egyszerre, mintha egymás tükörképei lennénk, mint egy tánc, ami a folyó vizében tükröződve úgy látszódik, mintha két táncos táncolná a lépéseket. Ám mi most korántsem táncolunk, bár a harc olyan, mint egy furcsa autentikus tánc, melyet néha az életért vívnak. Most ez is valami olyasmi. Eddig egyszer se vesztettem, és nem most szeretném elkezdeni. De akárhogyan is lesz, én büszke leszek magamra. És hogy miért? Azért, mert eddig eljutottam, azért mert már jó pár dolgot fel tudtam mutatni, és azért, mert soha nem futamodtam meg semmilyen kihívás elől. Ahogy elvégeztem az alulról felfele irányuló vágást ellenfelem oldalánál abban a pillanatban ugrottam hátrább, és újfent csak reménykedtem benne, hogy most is klónomat veszi célba. Tudtam, most nagyon vigyáznom kell, mert a következő köröm sajnos pihenőkör, így a védekezésen kívül túl sok mindent nem tudok csinálni. Még hátrább ugrottam tehát, és védekező pozíciót vettem fel, de vigyázva, hogy menekülni is tudjak esetleg, ha arra kerülne sor.

Statjaim:

by **Aidor** Csüt. Júl. 25 2013, 13:40

A támadás sikeres, a klón pixeleire hullott, de még mindig van kettő, amik közül az egyik a valódi. Ezt a klónt gyorsan lepofoztam, ha a valódit is ilyen könnyű lenne... De jó lenne gyorsan lepofozni még egyet kétfelé figyelni azért nem egy kellemes dolog, még akkor, sem ha a sebességük jelenleg és hozzám képest csigáéval vetekszik.
Ezúttal már nem tudtak körbe venni e helyett a bal és a jobb oldalamat vették célba egyszerre mind két tükörkép. Gyorsan közbe pillantottam felmértem a lehetőségeimet majd vállat vontam és kísérletet tettem egy ó divatú. a filmekben unalomig ismert cselre. Egyszerűen félre ugrottam, hátha egymást döfik le, de nem kockáztatom meg, hogy ne pixeleződd-jön szét az egyik. Ezért megint találomra ráugrottam az egyikre és soroztam meg ismételten [ 8 támadás], meg kockáztatva, hogy a másik megint... már ha az előző ő volt belém döfi azt a rozsdás kis bicskáját. Lassan nem ártana sietne, ez az átkozott zápor, szívesebben lennék most egy koszos kazamatába, mint egy dühöngő vihar kellős közepén, a küzdőtéren, ott legalább nem ázom bőrig, normál esetben nem...
Legszívesebben azonnal abba hagynám a párbajt, hogy elmehessek kedvenc fogadómba és ott töltsem a nap további részét, de ellenfelem nem úgy néz ki mint akit különösebben zavarja a zápor. Persze, hogy nem... Ha védekezésre nem is annyira de, esernyőnek és szélfogónak kitűnően alkalmas az a pajzs. Valahogy ilyenkor nagyon tudom irigyelni a lovagokat, én meg használjam a késemet esernyőnek? Villámhárítónak talán még elmegy…
Jól van ideje szecskázni, jobb híján még arra is jó lesz.

//megint dobok, 1-3 téged vettelek célba, a felett a klónodat//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 25 2013, 13:40

The member 'Aidor' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hime VS Aidor 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Hime** Vas. Júl. 28 2013, 15:13

Ahogy az várható volt, a klónom, ahogy a srác betámadta, azonnal a pixeljeire hullt. De legalább maradt még esélyem nekem is, hogy megsebesítsem őt. Ám a következő csapásomat elkerülte, és egyenesen a másik klónom felé fordult, és már támadott, ezzel védtelenül hagyva a hátát. Nekem több se kellett, kardommal azonnal le is csaptam oda, és egy átlós vágással, majd hátra ugrottam párat. Lábam alatt a sártenger szinte már ragadt is, nemcsak csúszott, és mint egy ragacsos, nyúlós massza terítette be az egész küzdőteret. A közönség sorai elég foghíjasan festettek, amit meg is tudtam érteni. De jelenleg egy volt a szerencsém. Mivel mindkét klónom szét pixeleződött, így a statjaim vissza álltak eredeti helyzetükbe. A vihar pedig, mintha csak érezné a lelkemben dúló csatát, még erősebb, és erősebb lett, így alig lehetett valamit látni miatta. Szívesebben lettem volna a szállóban, vagy a cukrászdában, vagy bárhol máshol, csak ne itt. De nem adhatom fel, most már nem. Amit egyszer elkezdtem, azt illik befejezni. Ezt már rég megtanultam. Soha nem volt olyan, hogy valamibe ha belekezdtem, akkor ne fejeztem volna be. De ez most nem az ilyen lelki ténykedések helye, itt kőkemény csata megy. Vissza is tértem a valóságba, és védekezőhelyzetbe vágtam magam. Most, hogy gyorsabb vagyok, annyira nem kell aggódnom. Vagy mégis, hisz ha kétszer sikerül megvágnia, akkor nekem már úgyis mindegy. Akkor ez lesz az első elveszített párbajomat. De azt az egyet már most eldöntöttem, hogy árnyharcos ellen egy jó darabig nem vagyok hajlandó harcolni. Nagyon nem tudom, hogy mit kell ellenük tennem.

Statjaim::

by **Aidor** Hétf. Aug. 05 2013, 18:19

És!!! Pixel... Ez nem jött be. De még mennyire, hogy nem. A klónok eltűntek ugyan. De jobb örültem volna, ha az eredetit találom el. Ez szomorú, főleg, hogy bekaptam egy újabb találatot. Lehet, hogy nem olyan magas szintű mint én, de kétségtelenül nagy a sebzése.
Nincs szerencsém ezen a téren. A késeimmel ehhez képest csak simogatok. Komolyan igazán kitalálhattak volna pár erősebb fegyvert is az árnyharcosnak. De nem... mostanában sokat nézelődtem a műhelyekben, de nem, hogy egy jóra való fegyvert, de még csak árnyharcos fegyvert se találtam. Úgy fest egy darabig kénytelen leszek ezekkel a fogpiszkálókkal kibírni valahogy. Vagy legalábbis nem macska kaja ként végezni... A vihar tovább tombol, a sár is egyre nagyobb. Könyörgök... süssön már ki a nap... legalább ilyenkor.... Ez is csak a balszerencse sorozatom miatt van. Bár nem ért váratlanul. Murphy törvényei mindig beválnak. Kivéve mikor nem, de olyankor sose számít.
Ellenfelem bölcsen kihasznált az alkalmat, hogy megsebezzen. Én se sokáig pihenhetek. Kiugrottam a kardjából és szembe fordultam vele.
Most megvagy! Mondom és megkísérlek a képébe rúgni egy adag sarat. Iszappakolás jót tesz, remélem értékeli majd. De most... ezek után kiléptem jobbra és egy újabb sorozattal oldalba támadom. Már nem kell sok... gondoltam.

Páncél: 0/4
Élet 17/25

by **Hime** Hétf. Aug. 12 2013, 16:40

Örömmel láttam, hogy már csak egy vágás, és nagy az esélye, hogy egy újabb nyert harcot tudhatok magam mögött. Ez minimális elégedettséggel töltött el, ám félve nézve rám az én életcsíkomra. Igencsak fogytán volt, és ha most ő talál el hamarabb, akkor nekem mindennek vége. Ám ezt még végig se tudtam gondolni, máris a szemembe repült egy nagy adag sár. Mire ki tudtam volna belőle pucolni, hogy lássak is valamit, már ott is volt és támadott is. Esélyem se volt védeni, és egyszer csak megjelent a fejem felett a vesztett tábla. Lepergett előttem az eddigi itteni életem. Eddig csak nyert harcom volt, Ám most, ha ez egy egész életes párharc lett volna, akkor most az életem az ellenfelem kezében lett volna. Hála isten, hogy ez csak egy fél életes párharc. De valami így is összetört bennem. persze, hogy ne tűnjek tiszteletlennek, ezért gratuláltam az ellenfelemnek.
- Jó kis harc volt, köszönöm. Bár elég szoros küzdelem volt, de azért köszönöm.
Mintha szégyenemet az időjárás is megérezte volna, az eső még sokkal jobban rákezdett. Hirtelen, nem a fájdalomtól, hisz azt itt nem érzünk, hanem a csalódottságtól összeestem. Mint a lányok azokban a híres animékben, ha nem úgy jön össze nekik valami, ahogy szeretnék. Valami ripityára tört bennem. Legbelül úgy éreztem, hogy meghalok szégyenemben. Örültem neki, hogy a vihar mindenkit elüldözött, még a legbátrabb nézőket is. Mint egy kivert kutya indultam el kifele az arénából. Befele sírtam. De csak befele, hogy szégyenemet ne lássa senki más. Hisz csak úgy maradhatok erős, ha annak is látszok.

/Én meg is köszönném a KT-t, nagyon jó, nagyon szoros harc volt Smile

/

by **Aidor** Hétf. Aug. 12 2013, 17:40

Én győztem, ellenfelem életereje a fele alá csökkent. Fejem felett már villogott a párbaj győztes felirat. Ez hányadik is? Nem tudom. Már elvesztettem a fonalat. Na, nem mintha mindig győztem volna. Hányszor is? Azt hiszem... igen... Egyben biztos vagyok eddig 2-szer vesztettem és vajon még hány van hátra? Kitudja... de ma ismét egy lépcsőt tudhattam magam mögött. Ez volt az első alkalom, hogy egy lovaggal harcoltam. Ezt a harcot megjegyzem magamnak. Ellenfelem udvariasan gratulált, az eső talán még jobban zuhogott, mint eddig. Az égen villámok cikáztak.
Ellenfelem meg összerogyott. Elfáradt? Vagy ennyire szörnyen érinti a vereség? Azért ennél nagyobb tragédiákat is láttam már. De talán az emberismereti képességeim miatt, talán megérzés tudtam, hogy az utóbbi az igaz. Felnéztem az égre
és elgondolkodtam rajta, hogy mit mondhatnék. Az egy dolog, hogy ha én ilyen világvége hangulatban vagyok, de mást így látni elég nyomasztó érzés. De végül csak annyit tudtam kinyögni, hogy:
-Állj fel lovag, nem illik hozzád ez a póz.
Majd egy darabig néztem remélve, hogy valami hatásosabb is eszembe jut. De semmi... Szótlan némaságban hátat fordítottam és szokásomhoz híven még visszaintettem. Úgy döntöttem meg hagyom neki ezt a hatás vadász jelenetet. Kemény harc volt, ki kéne dolgoznom egy klón biztos módszert. Léptem ki az aréna fő kapuján az egyik késemmel játszva. Majd egy villám csapott az egyik útszéli fába. Nagyot nyeltem, na, jó tőrt nem piszkálni... és elindultam a legközelebbi fogadóba, miközben végig azon törtem a fejem, hogy egyáltalán miért is jöttem ma az arénába... nem tudom, de biztos nem azért, hogy elázzak.

/te érdemed, meg a megbuherált kockáké Smile

/

by **Cardinal** Hétf. Aug. 12 2013, 22:04

Ossu!

Ez a legyes incidens mulattató felütés volt a párbajnak Very Happy

Lezárom a párbajt, jutalmatok 25 xp és 65 arany.

by Ajánlott tartalom

Hime VS Aidor

Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor

Re: Hime VS Aidor