Re: Erdőség #1

by **Akae** Szomb. Aug. 08 2015, 22:03

Akae csak nézet mikor Shu szépen elsorolta hogy mit honnan és miből tud beszerezni.
- Ömm.... gondolom ezeket az alapanyagokat nehéz lesz beszerezni.
Látszott rajta hogy halvány fogalma sincs róla hogy mik is ezek, hogy néznek ki és hogy mire valók egyáltalán. Elvette a cetlit majd az inventoryában megnézte menyi pénze is van arra hogy ezeket beszerezze valahonnan.
- Hát... úgy... 700 aranyam van abból ezek közül valamiket meg tudom majd venni? És Junnal kellene beszéljek... de, de hát ő... hát izé... biztos van fontosabb dolga mint hogy egy kis béna harcművésszel foglalkozzon...
Mondta el Akae. Azért nem tartotta reálisnak az hogy Jun akár szóba áljon vele hisz mégiscsak ő birtokolja a legendás fegyvert és az a kislány szemében felért a Szent Grállal. Jun az ő szemében olyan volt mint egy istennő.
- Talán a maszkot meg a köpenyt be tudom olcsón szerezni... és akkor csak a többire kell majd tetemesebb összeget mozgósítanom.
Mosolygott a kislány reménnyel teli arckifejezéssel. Azután Shu megmutatta neki hogy miket is hibázott a levelében. A lányka csak ámuldozott hogy miket hibázott úgy , hogy észre sem vette azt még másodszori megnézésre sem.
- Azta.... én észre sem vettem ezeket pedig... pedig... még át is olvastam mielőtt elküldtem.
Mikor végignézte rendesen a levelet felnézett és kicsit körülkémlelte a terepet hátha meglát már az elején valami kis állatkát, de természetesen még hűlt helyét sem látta az általa elképzelt állatkáknak. A tekintete ezt követően Shura meredt és várta hogy vajon merre is fognak tovább indulni, és felfedezni a hely vadvilágát.

by **Shukaku** Szomb. Aug. 08 2015, 22:31

Shu egy halovány kuncogással fogadta Akae elképedt tekintetét, na meg persze egy kis pirulással is, és gyorsan megmagyarázta, hogy honnan is tud ő ennyit. Azért okosabbnak nem akart tűnni annál, mint ami, így hát a harcművész orra alá dugta a füzetét, persze csak egy pár pillanatra.
-Látod? Ide le vannak nekem írva, hogy ki mit gyárt és miből, és valahol még az is, hogy mennyiért, de azt nem szeretném elárulni, mert az is lehet, hogy azóta megváltoztatta az árát valaminek, vagy csak nekem adta olcsóbban vagy drágábban, és nem szeretném, hogy ebből félreértés legyen. Szóval... nehogy valakinek még véletlenül azt meséld, hogy én ezeket fejből tudom. Azért gyűjtjük ezeket, hogy olyanoknak segítsünk, mint te. És... hát...
Kicsit elgondolkodik, és megvakarja a fejét.
-Igen, a tierváltás elég költséges. Mi is inkább csak kiegészítgetjük a felszerelést mindig valamivel, és majd egyszer készen lesz. Nem rohanunk sehová, és nekünk a képi miatt még jól jön az előző tieres felszerelés is. Szóval... te se aggódj, ha nem tudsz mindent egyszerre beszerezni.
Azon jót kuncogott, hogy Junnak milyen fontos feladatai vannak, majd jó látványosan megrázta a fejét.
-Segítő céh vagyunk, és Jun a céhvezérünk. Az a legfontosabb feladata, hogy segítse a többieket. Téged is. És egyáltalán nem vagy béna, ne beszélj ilyen butaságokat!
Közben belépnek a kapun, Timidus pedig fel is ajánlja a hátát a harcművésznek, hogy fejleszthesse a lovaglás jártasságát. Shu csak legyint a levélre, és már ő is a tájat kémleli.
-Ne aggódj, csak gyakorolni kell, és egy picit jobban odafigyelni. Minden rendben lesz.

by **Akae** Hétf. Aug. 10 2015, 20:36

Mikor Shu megmutatta neki a kis füzetet, csak nézegette hogy menyi minden van benne és ezek milyen értékes infók lehetnek egy kezdő számára.
- Lassan olyan sokat tudok ti ketten hogy elmehettek kémnek is.
Kuncogott picit kislány.
- Értemm
Mondta elgondolkodva.
- Értem szóóval akkor nem muszáj egyszerre mindent megvegyek? Nem fog nagyon összekavarodni a stat kiosztásom, ha nem teljes a szett?
Majd Shu elmondta Junról a tudnivalókat ÉS a véleményét Akae bénaságáról.
- Háát... aki nem ügyes az béna nem? És én közel sem vagyok ügyes. Tehát akkor csak béna lehetek.
Fejtette ki gondolatmenetét a kislány.
Akae lékesedése az egekbe szökött az idomár bátorító szavaitól.
- Szorgalmasan fogok gyakorolni és és talán egyszer olyan erős és okos lehetek mit ti. Amúgy a dojoba csak tanulni vagy edzeni is szoktatok?
Majd észrevette hogy Timidus lényegében csak arra vár hogy ő fel pattant a hátára.
- Köszönöm.
És azzal a lendülettel ahogy kimondta már szált is fel a sárkány hátára, igaz kicsit óvatosan. Onnan kémlelte tovább a gyönyörű tájat.
- Shu-chan.... Én... Én szeretek itt lenni... Szeretem ezt a világot... az itteni embereket és állatokat. Még ha csak egy program akkor is olyan valós... olyan nyugodt és békés. Itt olyan könnyedén megy a barátkozás... a beszélgetés... a moz... vagyis a gyakorlás... Itt szinte minden tökéletes. De ki szeretném juttatni azokat a játékosokat akik nem szeretnek itt leni... és nem igazán tudom mit is kellene csináljak.
Fakadt ki szinte egyik pillanatról a másikra a kislány, talán még egy könnycsepp is lehullt a kis arcán ám ezt próbálta elrejteni.
- Beszélek itt butaságokat... ne is figyelj rám.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 20:59

-Kémnek?
Nevetett fel Shu, de egy kis idegesség azért kihallható volt a hangjában, bár nem lehetett tudni, hogy a közelükben megrezzenő bokor-e az oka, amit Timi azonnal figyelni kezdett, vagy tényleg az, amire most megpróbálta ráfogni.
-Hűha... most lebuktunk! De nem szabad elmondanod senkinek, hogy kémek vagyunk, mert tudod...
És ekkor döntött úgy az orrszarvú, hogy az idomár szavába vág, na meg persze a testébe is, persze csak véletlenül, hiszen Shu pont ott állt, amerre ő menni szeretett volna. Kicsiny hősünk azonban nem hagyta magát, és mivel Timidus most Akaeval foglalkozott, neki kellett megoldania valahogy a helyzetet. A magasba ugrott, majd leérkezve az orrszarvú hátán kötött ki. Kellett ugyan pár rodeós mutatvány, mire sikerült bekapcsolni a képit, és megszelídíteni a vadállatot, ám fél perc múlva már a rinó ott baktatott Timi mellett, Shuval a hátán.
-Bocsi, remélem nem ijesztettünk meg. Szóval... nem kell nagyon kémkedni, elég, ha csak beszélgetsz az emberekkel, és akkor nemhogy ezt, de ennél sokkal több dolgot is megtudhatsz. Olyan dolgokat, amiért mások tényleg fizetnek a kémeknek, hogy derítsék ki, pedig közben nem is titkosak. És...
Itt Timire pillantott, mert ez az ő szakterülete volt.
-Elkerülhetetlen, hogy ideiglenesen felboruljon az összeállításod, amennyiben nem tudod azonnal megszerezni a tárgyakat, viszont még úgy is előrébb tartasz, mintha arra várnál, hogy kigyűljenek, és hordhasd őket.
-És most már fejezd be ezt a bénáskodást, mert a végén még megharagszunk!
Korholta le Shu a harcművészt, ám egy pár pillanat múlva belé akadt a szó.
-A mozgás? Az megy könnyedén, Akae? Ezért mondod annyiszor, hogy béna vagy?
Meg kellett tudnia. Ez most nagyon fontos volt.

(orrszarvú)

by **Akae** Hétf. Aug. 10 2015, 23:41

Mikor Shu lényegében beismerte hogy kém Akae kicsit felnevetett majd jött az az orrszarvú és a kis szemei csillogva, csodálták a nagy szarvas jószágot.
- Beszélgetni emberekkel? Nem lehet ilyen egyszerű. De ha neked sikerült akkor biztos nem lehetetlen.
Majd a sárkány szépen elmondta mivel jár a felszerelés váltás.
- Értem, akkor meg sem próbálom egyszerre beszerezni a cuccokat.
Suh kicsit erőteljesben felhívta a kislány figyelmét hogy ne bénázza saját magát. Majd rákérdezett arra amit a kislány minél jobban el akart kerülni. Nem igazán tudta hogy inkább próbálja terelni a témát vagy elmesélje a teljes történetet. Egy kis csöndbelét után az arca kissé komorabbá vált és leszállt a sárkány hátáról.
- Hát... Hol is kezdjem...
Gondolkodott el egy picit Akae.
- Hát... emlékszel még mikor először találkoztunk meséltem hogy harcművész voltam a másik világban is. És háát meséltem talán arról is hogy nagyon sokat edzettem, nagyon kevés barátom volt és szinte mindig az edzésen vagy a tanuláson járt az eszem.
Mesélte a kislány.
- Szépen lassan tellett az idő és hát.. egy küzdelem folyamán megsérült a bal lábam... És ezzel a doktorok szerint nem is lett volna semmi baj, csak egy szilánk maradt a lábamban. Azt állították hogy többet nem fogok küzdeni sőt az is csoda hogyha lábra tudok állni a műtét után. Apukám azt mondta hogy inkább vegyék ki azt a szilánkot, mert később csak rosszabb lesz és hát... én hogy is mondjam...
Kicsit elpirult.
- Sírva elfutottam... és nagyon sokáig rágtam magam, de végül meggyőzött Apa és a tesóm. A műtét után nem volt semmi probléma és ennek nagyon megörült és szinte rögtön visszamentem edzeni és készülni hogy legyőzhessek mindenkit. Egy két hét után viszont megtörtént aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. A bal lábam szinte teljesen lebénult egyik pillanatról a másikra.
Leült a földre és térdeit átkarolta.
- Ez volt az a pont az életemben amikor elkezdtem érdeklődni a számítógépes és ilyen olyan játékok iránt. Majd megjelent a SAO és a WR technológia. Amikor megláttam hogy talán újra úgy harcolhatok mint régen azonnal mentem Apuhoz és megkértem hogy vegyen nekem egyet. Persze eleinte ellenezte a dolgot, de elmondtam neki hogy miért is lenne jó ha mégis venne egyet. Hát persze vett is egyet és bekerültem a játékba, amit nagyon élveztem eleinte... de azután rá kellet jöjjek hogy sokaknak nem tetszik a világ mert beragadtak... és ott azon a helyen szinte én voltam az egyetlen aki nem bánta hogy itt kell maradnia.
Majd a fejét belehajtotta a térdébe.
- Úgy éreztem különc vagyok és nem nagyon kommunikáltam senkivel. És ekkor jöttél te és Timi... innen pedig már tudod a története.
Majd Akae felkelt és elfordult és nem igazán tudta hogy jó ötlet volt-e elmondani ezt.

by **Shukaku** Kedd Aug. 11 2015, 06:02

-Hát...
Vakarta meg egy picit a tarkóját zavarában, mert megint csak olyasmibe futott bele, amit annyira nagyon nem szeretett volna. Túldicsérésbe. Kevesen voltak olyanok, akik csak tényleg megfelelően ismerték el a tetteit. Valakik haragudtak rá, valakik meg rajongtak érte, és ezt nehezen tudta kezelni. Talán csak Mirika, Jun, Asu és Akira-san tudta őt a helyén kezelni, mindenki más szélsőségekben gondolkodott... véleménye azonban mindenkinek akadt.
-Szóval... valakikkel tényleg nehéz szót érteni, de általában nem annyira bonyolult, mint hiszed.
Timidus viszont már megcsóválta a fejét, és nemleges választ adott.
-Nem azt mondtam, hogy lehetetlen, és meg se próbáld. Azt mondtam, hogy nagyon nehéz.
Majd jött a beismerő vallomás, és a szomorú történet. Nagyon szomorú történet. Shu maga is érezte, hogy milyen szörnyű volt számára a szabadságból, a végtelen erdőkből bezárkózni egy kis szobába, vagy a könyvtár egyik eldugott sarkába. Tőle is elvették a mozgás szabadságát, de Akaenak talán még ennél is rosszabb lehetett, mert ő örökre elveszítette azt, amire Shunak azért még egy csöppnyi reménye mindig maradt. A szülei visszaszerzésére viszont nem... tehát át tudta érezni a helyzetet. Lassan ő is leszállt az orrszarvúról, majd elhajtotta az állatot az egyik ösvényen, be a bozótosba. Mondani azonban még mindig nem tudta, hogy mit mondjon, egészen addig, amíg a végére nem ért a harcművész a történetének. Itt már teljesen bizonyos volt abban, hogy azt a meglepetés bulit feltétlenül meg kell tartania. Atoru kedvéért, Akae kedvéért, és a többiekért is. Mindenkiért, akinek visszaadta a világ az életét.
-Nem vagy különc. Sőt... szerintem mi vagyunk többen, Akae. Mi, akik nem akarnak innen kijutni... csak gondolj bele, hogy több ezer játékos közül miért csak páran frontharcolnak... és... és talán nekik kellene alkalmazkodniuk a többséghez... végre egy picit a mi javunkat is nézni... nem... egyáltalán nem vagy különc...

by **Akae** Szer. Aug. 12 2015, 20:16

- Értem... tehát akkor nem mindenkivel könnyű beszélni, de sokan vannak akikkel könnyű?
Majd tekintete Timidusra fordult.
- Igen tudom mire gondoltál, csak hát gondolom nem igazán éri meg arra várni hogy egyből minden felszerelést fel tudjak szerelni.
A kis történet után Shu próbálta vigasztalni a kicsit elkenődött harcművész lánykát.
- De a frontharcosokon kívül még sokan szeretnének kijutni, csak nincs meg hozzá a kellő erejük hogy ezt segítsék... legalábbis szerintem ez így van. Annak örülök hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, de mégis olyan rossz érzés hogy vannak akik csak kényszerből vannak ezen a csodás helyen. És vannak még azok akik kezdenek hozzászokni, de még mindig inkább lenének a másik világba. Én is szeretném kijátszani ezt a játékot, de csak azért hogy a bátyó büszke lehessen rám és elismerje hogy én sem vagyok ügyetlen az ő világában. Na de elég a rossz kedvből!
Jelentette ki a kislány.
- Shu-chan te is lány vagy úgyhogy megkérdezem... szerinted jó ötlet lenne befestetni fehérre a hajamat? Vagy jobb így?
Kérdezte kicsit félénkebben.
- Kíváncsiak vagytok a képességemre?
Próbálta terelni a témát olyanra ami kevésbé kínos és talán még ért is hozzá egy picit. Remélte hogy igent mondanak rá és kettő legyet üt egy csapásra. Leteszteli a képességét és bemutatja azt Shuéknak.
-Kíváncsi leszek mit fognak szólni az első támadáshoz, elvégre az nem sebez.-
Kuncogott egy picit magában és illedelmesen várta az idomárlány vagy a sárkány válaszát. A fejében ugyan még kavarogtak a gondolatok és ez a kis szünet pont jó volt hogy rendezze őket és megnyugodjon.

by **Shukaku** Szer. Aug. 12 2015, 20:31

-Pontosan! Ahogy mondod, Akae. Nem mindenkivel könnyű beszélni, de sokan vannak akikkel könnyű. Viszont azt is tudnod kell, hogy azokat sem szabad azonnal otthagyni, akikkel mondjuk eleinte nem könnyű, mert lehet, hogy utána mégis könnyű lesz, ha eleget próbálkozol.
Ő is picit terelni akarta a szót, így felemelte mutatóujját, és lassan körbe kezdett járkálni a harcművész körül, és próbálta visszaidézni Timidus beszédstílusát, vagy valamelyik olyan rajzfilmet, ahol bátorító beszédet hallott.
-Kitartás. Ez a legfontosabb ebben a helyzetben. Ha elég kitartó vagy, akkor egy idő után biztos sikerül megtalálnod olyanokkal is a hangot, akikkel eleinte nem ment. Így tudtam például a vörösök közelébe férkőzni, és megtudni, hogy egy csomóan nem is olyan gonoszak, mint amilyen gonosznak hiszik őket. De ez titok... azt hiszem. Ééééés...
Itt hagyott egy leheletnyi időt gondolkodni magának, na meg persze a sárkánynak bólintani a lány feltett kérdésére, majd úgy döntött, hogy elég volt a vidításból, legalább is a bohóckodással való vidításból. Nem szabad így hozzáállni, mert itt igenis nagyon komoly dolgokról van szó. Lassan Akae mellé sétált, és a vállára tette a kezét, majd úgy döntött, hogy ez nem elég, és félig át is karolta.
-Tudod jól, hogy ez butaság, Akae. Mi sem hajszoljuk a szinteket Timivel, mégis lassan elérjük az ötveneset. Aki akarna fejlődni, az fejlődne, csak könnyebb ezzel a kifogással élni, hogy nem elég erősek hozzá, mint megmondani, hogy nem akarják az idejüket fecsérelni a buta frontra, hanem egyszerűen élvezni akarják az életet. Ha ezt megmondanák, akkor a frontosok ugyanúgy megbélyegeznék őket, ahogy engem is. Ettől félnek... de már nem sokáig kell félniük, és neked se. Nem kell azért bujkálnod, mert szereted ezt a világot, és nem is kell titokban tartanod. Majd mi megvédünk, ha bárki bántani akar emiatt. Rendben?
És ennyi is volt. Tényleg vége a szomorúságnak- A fehér haj viszont... hogy jön ez ide? Furcsállva megrázta a fejét.
-Nem... a fehér haj öreges. És... milyen képi?
-Ha harci, akkor javaslom, hogy indítsunk előtte párbajt.
-Mhmm...
Bólintott az idomár is, és kérdő tekintettel vizslatta a másikat.

by **Akae** Szer. Aug. 12 2015, 20:55

Shu bátorító szavai tényleg felvidították a kislányt és annak talán még a bátorító szavaknál is jobban örült hogy megmutathatja a képességét.
- Igen harci képesség.
Majd el is küldte a felkérést egy fél életes összecsapásról. Felvette a kesztyűjét és nagy levegőt véve felkészült arra hogy támadni fog amit lejár a számláló. A számok már majdnem a nullán álltak és ekkor Akae felfigyelt egy kis hangra és a fejét rögtön oda is kapta. A bokorból előugrott egy termetesebb szarvas, szép nagy agancsokkal. de egy kis nézelődés után már úgy is döntött hogy ő már pedig továbbáll és nem várja meg hogy mi fog itt történni. Eközben persze a számláló már nullát mutatott amit a kis harcművész teljesen elfejetett a látogató miatt. Még mindig csak azt a bokrot figyelte értetlenül amiiből az előbb kijött az a nagy állat. Majd tekintetét Shu felé fordította valami magyarázatszerűséget várva hogy mi is volt ez a kis látogatás az állatól. Ekkor vette észre hogy már elkezdődött a küzdelem.
- Én buta... nah készen álltok?
Kérdezte egy kis mosollyal az arcán. Majd odasétált Shuhoz és tenyerével egy gyengédet ütött a vállán. Ha a képessége nem lenne aktív sebzett volna de így nem történt látszólag semmi. Akae szeme a találatot követően kifehéredett majdnem teljesen. Shuék ugyan nem túl sok mindent érzékelhettek a történtekből a szem változást leszámítva, de a kis Akae pontosan tudta hogy ha még egyszer támad akkor mi is fog történni.
- Na ez volt a képességem első fele.
Eközben kicsit kuncogott hisz külső szemlélők szemében nem történt semmi és még csak meg sem sebezte Shut.

(Szarvas)

by **Shukaku** Csüt. Aug. 13 2015, 05:48

Shu pedig rendkívüli módon örült annak, hogy a szavai nem süket fülekre találtak, és újra vidámságot láthatott a lány arcán. Egy végső, megnyugtató mosolyt küldött felé, majd Timidus felé is, egy csipogással egybekötve, ami biztosította a sárkányt afelől, hogy nem lesz semmi gond abból adódóan, hogy vldett területen kívül kezdtek neki egy harcnak, és egy ismeretlen képesség önmagukon való tesztelésének. A menü paneljét, kinyitva a feladás felületnél azért mindenképpen nyitva hagyatta az idomárral, hogy szükség esetén azonnal ki tudja léptetni, ezzel megszüntetve a képi hatását, ha a helyzet úgy adódik. Akae-ről azonban nem gondolt annyit, és nem is gondolta úgy, hogy veszélyes lehet, ha pedig valaki ezt a szituációt akarná kihasználni... ahhoz túl sok véletlen egybeesésnek kellene történnie, ennek az esélye pedig majdhogynem elhanyagolható. A rövid szarvasos incidens után meg is kezdődhetett a bemutató. Az idomár csak egy pillantást vetett az állatra, Timidus majdhogy még annyit sem. Shu még ismerte is talán az állatot, mármint nem azt, hogy szarvas, hanem személyesen is ezt a szarvast. Szerencsére idejében elment, és nem keltett zavart. Az viszont keltett, hogy Akae megállt ott, hogy a képessége csak elkezdjen aktiválódni. Ezt Timidus felismerte, hiszen a szem elfehéredése tipikus ilyen jel volt. Látott már nem egy töltődő képességet az Arénában, és sok működött úgy, hogy valamilyen testi változást okozott, sőt, volt olyan jártasság is, ami így működött. Shu tehát értetlenül pislogott, amíg a harcművész el nem mondta, hogy ez csak az első fele, Timidus pedig felkészülve várta a második felét is.
-De... legalább azt elmondhatnád, hogy mire számítsunk...

(süni)

by **Akae** Pént. Aug. 14 2015, 20:28

A támadást követően a sárkányon látszott hogy kicsit sincs meglepődve.
- Shu-chan ne ijedj meg a következő támadásommal pontosan 13,5 sebzést kell majd kapjál mind életre és mind a pajzsodra. Az azt követő találattal pedig 26-ot de azt az életedre közvetlenül. Az utolsónál külsőre nem fog változni semmi de a következőnél még igen.
Mesélte el hogy mi is fog elméletben történni, majd ismét egy gyengédebb "ütést" mért az idomár lányra akinek így pontosan annyi élete és páncélja fogyott mint amennyit Akae az előbb mondott neki. Akae szeme mellett kidagadtak az erek.
- Ez az a kis változás ami még történik ilyenkor, de már nem is olyan feltűnő.
Kacagott egy picit rajta a kislány.
- Lényegében a képességem figyelmen kívül hadja a 3. ütésnél és az azután következőknél az ellenfelem páncélját és közvetlen a testére támadhatok. A 2. ütésem fele fele arányban osztja el a teljes sebzésemet, míg az első nem sebez, csak előkészíti a támadásokat. Ez az amit attól az öreg bácsitól és az ő edzésétől sikerült kifejlesszek. És azt mondta, ám bár én ebbe kevésbé hiszek... hogy ha elérem azt a szinthatárt hogy kinyíljon a 2. képességem akkor megtanít arra hogy hogyan láthatom azt hogy az ellenfeleimnek pontosan menyi életük és pajzsuk van. Számokban kimutatva. Pedig nagyon hasznos lenne ha egy-egy főnökharcnál nem kellene tippelgetni az értékeket hanem egyszerűen meg tudnám mondani hogy menyi az annyi. De javíts ki ha butaságokat beszélek.
Mosolygott a lányka miközben kifejtette gondolatmenetét, majd ezt követően csöndbe maradt mert már kicsit kellemetlenül érezte magát így is az előbbi "vallomása" miatt. El is pirult ahogy ez lejátszódott a fejében.

by **Shukaku** Pént. Aug. 14 2015, 20:46

-Tizenhárom és felet? Eddig még soha senki nem tudott fél sebzést kiosztani, és szerintem olyan nincs is... vagy... izé... ez is a képességed része? Mert... Timinek is van olyan képessége, ami mondjuk negyedeli a pontokat, vagy ilyesmi, meg nekem is van, de az mindig kerekít, ha úgy jönne ki, hogy fél sebzést sebződne az ellenfél...
Miután Akae elmagyarázta a dolgokat, már mindent értett. A páncélt ignoráló képességek eléggé logikusak, várhatóak, és gyakoriak voltak, nem egyszer találkozott már ilyennel, vagy hasonlóval. Lovagok ellen nagyon jól beválik ez a taktika, akik általában a rengeteg páncélra építenek... bár amennyi lovaggal eddig megküzdöttek a nagyobbak közül, ők azért rendesen pakoltak életre is. Timidus persze már futtatta is a fejében a lehetséges kérdéseket, majd fel is tette az elsőt.
-Az első töltődéshez számolandó ütéshez is találnod kell? Vagy elég, ha aktiválod a képességet, és ha sikerül, akkor abban a pillanatban már elindul? Úgy vélem, hogy az első a logikusabb, hiszen ha nem így lenne, nem veszítenél semmit akkor, ha nem kell kiesnie egy támadásnak. Mi történik akkor, ha az elsőnél találsz, tölt a képesség, de a második ütést elvéted? Akkor is folytatódik tovább, és belép a harmadik fázisba, vagy addig nem, amíg nem találsz, vagy meg is szakad a képesség?
Egy pillanatra elhallgatott, majd megcsóválta a fejét.
-Ez a második képesség pedig majdhogynem felesleges. A saját sebzésedet ismered, így az első bevitt ütésből meg tudod saccolni az ellenfél páncélértékét, ha az nem nullázódik azonnal. Ha nullázódik, az esetben úgyis lényegtelen, és a második ütésből, ha addigra elfogy, már az életét is kikövetkeztetheted hozzávetőlegesen. Mindössze figyelni kell, hogy milyen arányban csökken a csík. Szemmérték. Nem teljesen pontos, de a pontosítása véleményem szerint nem egy képességgel egyenértékű.
Shu egy kicsit hátrált, és észre sem vette, hogy a lábával meglökött véletlenül egy sünit. Őt sokkal jobban zavarta amit a másik arcán látott.
-És... ez a buta rajzfilmes effekt feltétlenül kell hozzá? Miért kell elcsúnyítani az arcodat egy képesség miatt?

by **Akae** Pént. Aug. 14 2015, 22:53

Timi szabályos szőnyegbobázás szerű kérdészugtaggal árasztotta el a kislányt aki ennek örült mert számára ez azt jelentette hogy érdekli hogy hogyan is működik mind ez.
- Még nem próbáltam gyakorlatban a képességet, csak most nem igazán tudom hogy hogyan kerekít.
Majd Timidus felé fordult.
- Nah hol is kezdjem.... Mint te is láttad 3 fázisra bontható a képesség, ami egy passzív. Az első fázis egy előkészület, de ehhez is el kell találnom a célpontomat. A második fázistól kezdődik el a tényleges használat ami mint mondtam fele fele arányban elosztja a támadásomat pajzsra és életre. Ha nem találna a 2. ütésem akkor csak nem lép tovább a harmadik fázisba, nem esik vissza az elejére. A harmadik fázisba ugye már teljesen figyelmen kívül hagyom a páncélt és erre is ugyan az vonatkozik mint az előzőre, tehát nem kell elölről kezdjem ha melléütök.
Majd a sárkány kifejtette az érvét hogy miért is nem lenne túl hasznos az a képesség, ami a kislányt meg is győzte arról hogy ez közel sem lenne olyan hasznos mint amilyennek először gondolta.
- Értem... örülök hogy elmondtad. Ennek fényében lehet hogy rákérdezek a bácsinál egy másik képességre.
Ezt követően Shu volt a soros a kérdésben és meg is érkezett a kérdés.
- Hát igazából... még mikor a bátyó picivolt akkor volt egy rajzfilm amiben a hasonló képességű fiúnak ilyen lett a szeme és megtetszett. No meg persze nem is vagyok egy bálvány, nem nagyon van mit elrondítani.
Mosolygott és közben rányomott a feladásgombra,amivel rögtön deaktiválta a képességét.

by **Shukaku** Szomb. Aug. 15 2015, 04:55

-Hát...
Vakarta meg a tarkóját Shu kissé zavartan.
-Most én sem néztem meg, hogy pontosan mennyi életet vett le az előbb, de ha gondolod megismételhetjük, és akkor megmondom neked, hogy felfelé vagy lefelé kerekít a képid.
-Amennyiben utolsó ütésnél, végső csapásként kívánod alkalmazni, mert tudod, hogy az ellenfeled inkább páncélra épít, mint életre, ami kis szinten még elképzelhető akár ilyen mértékben is, akkor ez fontos információ a számodra.
Miközben végighallgatta Timi kérdésére adott válaszokat, aközben látta meg Shu a kis villogó ikont a szeme sarkában, amire azon nyomban rá is bökött, majd egy nagy mosollyal az arcán, elégedetten szemlélte a felugró panelt. Pont olyan állatkát sikerült találnia, akire éppenséggel szüksége volt, és amilyen állatkával egy picikét sajnálatos módon, még kétszer össze kellett futnia itt a jelvényért cserébe.
-Izé... el szabad téged rabolni a délelőttre, Akae? Vagy... van valami programod?
Egy pillanatra kicsit aggódóan a sárkányra nézett, de Timidus máris megnyugtatta, és megcsóválta a fejét. A fel sem tett kérdés persze a süni hogyléte felé irányult, hiszen mivel Shu észre sem vette, hogy megfogta, így az is felmerült benne, hogy esetleg végezhetett is az állattal, ám Timi természetesen észlelte, hogy az idomár csak megbökte a lábával az állatot. Persze Shu megnézhette volna az inventoryjában is, hogy van-e valamilyen sündisznó alkatrész benne, de ez akkor nem jutott eszébe. A feleletre azonban csak csóválta a fejét.
-Megtetszett? Ez? De hát miért? Olyan... undi... már bocsi... és igenis van mit elrondítani, ne beszélj ilyen butaságokat, mert akkor Timidus nem fog visszaengedni a hátára. ˇ^ˇ
Persze Timidus visszaengedte a hátára a kislányt... Rolling Eyes

by **Akae** Hétf. Aug. 17 2015, 20:19

- Semmi gond, de úgy emlékszem hogy ha a képességben nincsen pontosan megadva akkor lefele kerekít.
Majd meg hallgatta a Timi véleményét és Shu kérdését szépen illedelmesen válaszol.
- Igazából ráérek miért? Nem terveztem mára mást.
Válaszolt mosolyogva a kislány. Majd észrevette hogy nem túl messze tőlük a földet túrta egy vaddisznó. Szépen lassan odasétált és megsimogatta, majd az állat továbblát és keresett más földet ahol bekéssen turkálhat. Visszasétált Shuhoz aki még mindig sérelmezte Akae szép szemeit.
- Hát szerintem jobban kiemeli az hogy nem egy törékeny lány vagyok, és még menő is. Nem tudom.... soha nem tartottam magam szépnek, de nem is nagyon érdekelt az hogy szép vagyok vagy nem. Aki szeret az szeressen úgy ahogy vagyok.
Majd karba tette a kezét és pufi arcot vágva kicsit elfordította a fejét. Akae eközben a tesójára gondolt, de hát persze ezt Shu nem tudhatta. Szerencsére a kis lányka ez eszébe is jutott és mindjárt szépített a helyzetén.
- Tudod... Rey mindig piszkált azzal hogy ha ilyen sokat edzek olyan leszek mint egy fiú... meg ilyenek, de Apu mindig azt mondta hogy ne foglalkozzak vele és aki tényleg szeret az akár hogy nézek is ki szeretni fog.
Magyarázta meg a helyzetet. Majd szépen lassan odasétált Timihez és fölült a hátára hogy fejlődjön tovább a lovaglása.
- Amúgy hova szeretnél menni? vagy csak szeretnél jóóóóó sokáig itt állatokat keresni és beszélgetni?
Kérdezte ismét mosollyal az arcán a lányka. Picit oldalra fórdíva a fejét, jelezve ezzel a kíváncsiságát az idomár felé. Majd szépen türelmesen megvárta amíg Suh válaszolt neki.

by **Shukaku** Kedd Aug. 18 2015, 06:06

-Ha nincsen pontosan megadva? Nekem még soha nem volt pontosan megadva egyik képességemhez sem, hogy felfele vagy lefele kerekít a sebzésnél... sőt... semmi ilyesmi nem szokott megadva lenni, csak mi szépen kitapasztaljuk Timivel. De én is emlékszem valami ilyesmire, de nem voltunk biztosak abban, hogy ez mindegyik képességre szabály. Tudod... találkoztunk már elég meredek dolgokkal is a harcaink során...
Shu türelmesen megvárta a vadkan megfogását, és még egy kis képességgel is rásegített arra, hogy a malacka biztosan ne nézze valami ehető dolognak Akaet. Ezek az állatok itt, a szafarin szelídebbek voltak, főleg akkor, ha ilyen magas szinten közelítették meg őket, és lassan már mindenki húszas szintű volt... elméletben.
-Még találnunk kellene két sünit, ahhoz viszont nyomkeresnem kell, és az elég hosszú munka. Percek is eltelhetnek azzal, hogy követem a nyomaikat, és még az is lehet, hogy úgy sem bukkanok semmire. Ráadásul ugye a nyomot is meg kell találni... de a sünis jelvény nagyon fontos. Képzeld, már nem sok hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a megszerezhető összes!
A lány válaszára kissé megbotránkozott, majd inkább elmosolyodott, mert rájött, hogy máshogyan is hozzá tud állni a kérdéshez, és megcsóválta a fejét.
-Emeli a fenét! Az csak a filmekben van, hogy minél rondább valaki, annál erősebb. Kayaba sokkal szebb világot alkotott. Látod, mi is gyönyörűek vagyunk Timivel, mégis nagyon erősek vagyunk. És te is szép vagy, és nyugodtan kidobathatnád a narancssárga bácsival a képességnek ezt a részét. Meg... gondolj bele, nem attól leszel törékeny lány, hogy hogyan nézel ki. Ezt már Kayaba eltörölte. Nem fontos a kinézet, csak az, hogy mit értél el. Ez egy sokkal igazságosabb világ, mint a kinti. Ray pedig... apudnak igaza volt...
Legyintett, és elmerengve kezdte bámulni a felhőket.
-Akira-san megtanította nekem, hogy ez tényleg úgy van, ahogy apud mondta. Egyébként meg egyáltalán nem vagy fiús, de ha ettől félsz, látogasd meg Asuut. Ő biztosan segít.

(I)

by **Akae** Csüt. Aug. 20 2015, 20:13

- Előfordulhat hogy rosszul emlékszem.
Majd meghallgatta Shut.
- Már majdnem megszerezted az összes jelvényt? Akkor gratulálok, és és biztos fogunk találni még süniket... ám fogalmam sincs hogy mikor bukkantál az előzőre. Biztos nem figyeltem oda.
Ezt követően Shu kicsit "megdorgálta".
- Hááát... ebben is van igazság... lehet hogy túl sok rajzfilmet nézek... de nekem akkor is tetszik.
Nem igazán tudott ellenérvet felmutatni, de azért próbálkozott valamivel, tudta hogy nem túl hatékony de hát ez van.
- Félni? Egy dologtól félek csak... de hát... izé. Igazából még büszke is vagyok rá, legalábbis egy kicsit biztosan.
És Akae megint csak sikeresen belefutott egy olyan témába amiről szinte semmit nem tud ezért szereti azt kerülni, de most már muszáj volt valamit kezdeni a helyzettel már nem terelhette a témát. Túl feltünő lett volna ha megint csak passzol.
- Miért? Asu mit tud kezdeni vele? Tudtommal nincs a játékban olyan item ami megváltoztatja a külsőnket. Vagy talán mégis?
Ez kicsit jobban foglalkoztatta a kislányt hisz a világ sajátosságai sokkal jobban érdekelték mint a külseje.
- Ez valami boss loot, vagy valami különleges képesség? Esetleg Kayaba bácsi ajándéka?
Kérdezgette szinte megállás nélkül a kislány hogy vajon hogyan is működhet ez a szépítős dolog. Hirtelen nagyon elkezdett érdeklődni hisz úgy gondolta hogy ez valami új mechanika és valami újat tanulhat a még amúgy is szinte ismeretlen működésű világból. Remélte hogy egy szép napon majd megtanul mindent ebből a világból, az összes szabályt, az összes rendszert és mindent amit tudni lehet egy bizonyos világból.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 20 2015, 20:32

-De az is előfordulhat, hogy mi emlékszünk rosszul.
-Mi? Nem mi, csak te egyedül. Én semmit nem mondtam.
Jelenti ki a sárkány, persze egyáltalán nem sértődötten, csak a tények rögzítése végett, Shu pedig hevesen bólogatni kezd.
-Igen, igen, nem is úgy értettem, bocsánat! Szóval...
Fordul vissza újra Akae felé, miután meggyőződött arról, hogy megfelelő módon kiengesztelte a barátját, aki mint említettem meg sem sértődött, tehát erre semmi szükség nem volt.
-Szóval... az is lehet, hogy én emlékszem rosszul. De tényleg! Timi, te tudsz ilyen szabályról?
-Olvastam az egyik újságban, hogy az eddigi ismert képességek alapján lefele kerekít.
-Hmm... látod, meg is van a megoldás! A sünik meg... csak megböködhettem a lábammal véletlenül, mert csak felvillant a panel, de nincs az inventorymban se bőr, se semmi szerencsére. Van ilyen, amikor véletlenül sikerül elkezdenem egy jelvényt, de most már nem szabad abbahagyni. Meg is van a nyom! Látod?
Térdel le egy pici csapáshoz, ami Akae számára talán teljesen láthatatlan, Shu jártasságának hála azonban számára szinte világít... vagy nem is szinte. Viszont a válaszra csak vakarni tudta a fejét.
-Hát nem értem, hogy mi tetszik ebben neked. Amikor mi győztünk le fiúkat, nekik sokkal gázabb volt, hogy nem néztünk ki erősnek, hanem egy kislány és egy pici sárkányka verte el őket. Szóval nem értem, hogy mitől lenne jobb ez a butaság... de ha neked tetszik, akkor tetszik... a te képid... Asu pedig...
Kicsit felnevetett a felsorolásra, majd megrázta a fejét.
-Nem, nem, semmi ilyesmi! Vagyis... hát itt minden Kayaba ajándéka, de ezek igazából kenőcsök meg kenceficék. Asu kozmetikus. A potifőzés mellett tanulta, és nagyon jól megy neki. Csodákra képes. A kinézetedet pedig nagyon csak kristállyal változtathatod meg, egy kis időre... de egy új frizura meg egy jó smink is rengeteget tud változtatni...

by **Akae** Pént. Aug. 28 2015, 20:00

Mikor a sárkány kijavította Shut Akae kicsit felnevetett. Majd kicsivel később az idomárlány elmagyarázta hogy hogyan is történt a sünis incidens, és rámutatott egy nyomra is. A kis Akae viszont ebből semmit nem látott.
- Én jobban szeretem ha az ellenfeleim büszkén veszítenek, nem pedig "meaglázva". Ne érts félre nem arra gondolok hogy megalázod őket, de ha magamból indulok ki akkor tudom hogy ha egy látszólag gyenge ellenfél győz le az olyan rossz érzés... mintha nem adtam volna bele mindent. De ha egy olyan ellenfél győz le akin látom hogy tényleg nagyon erős akkor büszkén emelt fővel távozok megköszönve a mérkőzést. És...
Itt kicsit elpirult a kislány.
- És vannak azok a meccsek amikor tudom hogy meg bírtam volna nyerni csak végül a figyelmetlenségem, vagy egyéb ok miatt mégis elveszítem... Ilyenkor hát... olyan érzésem van mindig mintha úgy kezdenék el ugrálni egy befagyott tavon hogy tudván tudom hogy nem bír el és be fog szakadni. Vagy valami ilyesmi... De ezeknek a mérkőzéseknek a vége általában....
Itt még jobban elvörösödött.
- El szoktam magam ... szóval ilyenkor... hát...
Hebeget habogott nem nagyon akarta kimondani a szót amire gondol, de biztos volt benne hogy Shu már tudja miről is van szó.
Ezt követően Shu választ adott Asu-t körbeölelő sűrű és rejtélyes ködre, ami gyorsan fel is szált a válasz halva.
- Kozmetikus? Olyan dolgokat csinál mint amiket azok a nagyobb lányok az arcukra kennek? Meg a szemükre és a szájukra?
Kérdezett rák kissé furcsa hangnemben.
- Azon gondolkodtam hogy kicsit megváltoztatom a hajamat, de fogalmam sincs hogy milyen másik haj lenne jó.

by **Shukaku** Pént. Aug. 28 2015, 20:17

-Hát... jó, ebben van valami. Erre én még eddig nem is gondoltam. Persze Hikarunál azért sejtettem, de ő nagyon felhúzta magát ezen, meg csúnyákat mondott, ami szerencsére kisípolódott, bár az nem, amikor csalónak nevezett minket, de nem értette meg, hogy csak ügyesebbek voltunk, mint ő. Vagyis... hát Timi megmondta, hogy mit tegyek, én pedig csináltam, szóval végül is...
-Te is ügyes voltál.
-Whee! Akkor én is ügyes voltam.
Szorítja ökölbe a kezét, majd meglendíti maga előtt.
-Szóval... nem tudom... a többiek igazán megtanulhatták már volna, hogy itt nem a kinézet számít. Ha valaki sokkal kisebb szintű, és nincsen isteni hatalma, akkor teljesen mindegy, hogy ez izompacsirtának néz ki, én meg egy kislánynak, én fogok győzni. Hála Kayabának itt már nem az számít, hogy kinek milyen testi adottságai vannak. Mármint... hogy a közdelemben nem az számít...
Vörösödött el most ő, és ismét Mirire, Asura, na meg persze Akira-sanra gondolt.
-És... mindenki hibázik, Akae. Meséltem már, hogy Timit is legyőzték már páran, és biztos vagyok benne, hogy tud neked olyan harcot mondani, amit utólag máshogyan csinált volna.
-Tudok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hibáztam. Az akkori ismereteimhez mérten a lehető legjobb döntést hoztam.
-Hát... izé... oké! A lényeg, hogy semmi baj nincs azzal, ha sírsz. Ha valaki kigúnyol ezért, az buta, és az is fog maradni. Ez ilyen egyszerű. Mi meg ugye nem vagyunk buták, szóval mi vagyunk az okosabbak, és az sokkal inkább számít, minthogy valaki sír-e, vagy sem. A hajaddal pedig szerintem menj Asuhoz, ő majd mutat neked újságot, meg ad tippeket.

by **Akae** Pént. Aug. 28 2015, 20:42

- Főleg a nagyobbaknál vettem észre azt hogy beléük rögződött az hogy ha valaki veszélyesnek és erősnek néz ki akkor azzal kevésbé csúfolódnak még azokkal akik gyengének azokat sokkal jobban piszkálják...Ez nem jóó...
Majd Shu kicsit meg akarta nyugtatni Akaet azza hogy felhozza hogy ők is hibáznak.
- Ez igaz... és hát... tudom hogy utólag sokkal könnyebb átgondolni a helyzetet, de akkor is olyan érzés mintha nem adtam volna bele mindent a harcba. És hát... valahogy nekem mindig is kellemetlen dolog volt ha pityeregni lát valaki és utána legszívesebben elfutottam volna hogy ne lássam hogy hogy reagál erre. Pici korom óta nagyon érzékeny vagyok, de mindig próbáltam magamat nagyon is érzéketlennek mutatni hogy az ellenfeleim ne jöhessenek erre rá. Mert hát egy csatát sokkal könnyebb úgy megnyerni ha az ellenfél nem tud arra koncentrálni amit éppen csinál, de ezt biztosan ti is tudjátok. Ez titok ugyan, de nektek elárulom... Engem nagyon könnyen ki lehet zökkenteni még a legkomolyabb koncentrációból is azzal ha a magasságommal piszkálnak, vagy valami aranyos dolgot adnak...
Mesélte el ezt a sok információt alig pár perc alatt, szinte levegőt sem vett közben.
- Tényleg? Asu-neechan ilyen sokat tud a szép dolgokról? Mármint arról hogy hogyan csináljon valakiből szépet? Apu mindig mondta hogy az akinek ilyen dolgokra van szüksége ahhoz hogy tetsszen saját magának az igazából nem is szép... Szerinted is így van ez? Apuval nem nagyon tudtam ilyen dolgokról beszélgetni... és hát barátom nagyon nagyon kevés volt a másik világban. Remélem nem nagy baj hogy tőled kérdezek meg ilyen butaságokat.

by **Shukaku** Pént. Aug. 28 2015, 20:59

-Most meg a magasabb szintűek csinálják ezt a kisebbekkel, Akae. Sajnos az emberek csak nagyon lassan javulnak. Persze... van meg aki egyáltalán nem, de ő nem is maradhat túlságosan sokáig ebben a világban, mert a végén tönkretenné. Mármint... amikor a magasabb szintűekre gondoltam, akkor nem magunkra, mert ugye mi nem csinálunk ilyet, de például védtünk már meg nem egy embert azért, mert a nála magasabb szintűek csak úgy elkezdtek vele kötekedni. Csak azért, mert megtehetik. Már olyan vadásszal is találkoztam, aki csak azért ölt mobokat, mert megteheti. Vagy csak azért ölt pirosakat, mert attól ő nem lesz piros. Az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni...
Kicsit elmélázott, majd megrázta a fejét.
-Na! De vidámabb dolgokról kell beszélnünk. Vagyis... nem... még ezt elmondom, mert fontos. Azt még én is tudom, Timi sem kell hozzá, hogy elmondjam, hogy a hibáidból is tanulsz, és abból is erősebbé válsz. Ugye Timi?
-Valóban.
-Na már most, ha soha nem hibáznál, akkor csak elbíznád magad, és az sem lenne jó. Ugye Timidus? Ezt mondta nekünk Deliz is, pedig ugye te nem is...
-Valóban nem.
-Az érzéketlenség pedig... hidd el, nem éri meg. Engem sokat bántottak, és rájöttem, hogy ha nem sírok, akkor abbahagyják. Azért ütöttek meg rugdostak, hogy sírjak. De itt ez már nem érvényes. Itt nincs olyan, hogy mindig gyengébb leszel valakinél. Oké, az isteneknél igen, de az nem számít. És... a magasságod? Komolyan?
Egy szökkenéssel mellette termett, és fölé magasodott majdnem három centivel.
-Ez legalább ugyanolyan butaság, mint engem a... de az mindegy! Lényeg, hogy butaság. Apudnak pedig igaza volt... egy picit... de csak azoknál, akik túlzásba viszik. De ezt majd Asu tudja elmondani, mert én sem értek hozzá olyan nagyon. Majd elviszlek hozzá.

(II)

by **Akae** Csüt. Szept. 03 2015, 19:47

- De ahogyan észrevettem ebben a világban talán kevesebben vannak akik visszaélnek a hatalmukkal, és azt inkább mások segítésére fordítják. És hát ez gondolom ilyen emberi sajátosság hogy a saját javunkra még akár más kárának áráért is kepések vagyunk cselekedni.
Mondta el saját véleményét is a dologról.
- Hibákból tanulunk ez igaz... de akkor is rossz érzés. És egyetértek ha valaki teljesen hibátlan lenne annak a hibája egyszerűen a magabiztossága lenne.
Végighallgatta Shu-t és ő is véleményt alkotott.
- Engem a fizikai bántás nem viselt túlzottan meg sose.... de ha csúnyákat mondanak rólam vagy piszkálnak az sokkal inkább. Én ettől próbálok mindig elzárkózni azzal hogy nem mutatok ki érzelmeket.
Majd Shu oda állt mellé és látta hogy nem is túl sokkal magasabb mint ő, talán 4-5 cm lehetett Akae szemében.
- Hát... izé... és téged sose piszkáltak a magasságoddal?
Pirult picit el a kislány.
- Tényleg elkísérnél? Egyedül kicsit félek odamenni...
Majd a kis harcművész egy hangra lesz figyelmes, de egy kis ideig nem foglalkozik vele majd mikor a hang erősödik odafordul és nem más állt a tőlük nem túl mesze lévő bokorba mint egy szép termetes szarvas, jó nagy agancsokkal.
- Shu, nézz csak oda...
Mutat a szarvas felé.
- De széép, ez egy szarvas igaz?
Ugyan már látott szarvast mégsem volt benne biztos hogy a mostani állat valóban az-e, vagy valami nagyon szarvasra hasonlító agancsos állat. Nem akarta megzavarni abban amit csinál így inkább nem is ment közelebb.
- Szerintem haddjuk békén, had csinálja... ő... hát amit csinál most éppen.

by **Shukaku** Pént. Szept. 04 2015, 06:25

-Igen... az önzőség az teljesen emberi dolog. Timidust például soha nem láttam önzően viselkedni, mert ő mindig az én érdekeimet tartja szem előtt, és sohasem a sajátját. Ugye Timi?
A sárkány bólint, majd megáll egy pillanatra, és ő is abba az irányba kezd fürkészni, amerről majd a későbbiekben a szarvas előbukkan, ám amikor ezt Shu meglátja, azonnal nyugalomra inti a barátját.
-Timi, hagyd békén kérlek szépen. Most sünit keresünk, és már percek óta követem ezt a csapást... utána ráadásul kell még egy süni. Hihetetlen, hogy milyen nehezek ezek a feladatok így a végére...
Egy kis szusszanás, egy kis homloktörölgetés, mintha tényleg fizikailag is kifárasztaná a séta, de mivel végig mosolyog, és Timi sem érzi magát fáradtnak, pedig egy kitartáspontból gazdálkodnak, a sárkány tudja jól, hogy a társa csak játssza az agyát.
-A magabiztossága... igen... ezt nagyon szépen mondtad. Viszont... akkor mi van velünk? Mi se hívjunk ki többet harcolni, amíg nem tudsz majd legyőzni minket? Mert... tudod, Timi szerint csalás lenne, ha engednénk győzni, mert ugye azt hazudod, hogy gyengébb vagy mint a másik, és hazudni csúnya dolog... de azt sem szeretnénk, hogy szomorú légy a vereség miatt.
Miután erre a kérdésre is megkapta a választ, kis kuncogással áttért a másikra.
-Jajj dehogynem! Sőt, vannak olyanok, akik még mindig piszkálnak. Tudod, a homlokomra teszik a kezüket, és úgy akarnak távol tartani a harc közben, vagy felkapnak, és felemelnek magasra... meg ilyenek. De butaság ezen idegeskedni. Tudom, hogy Akira-san így szeret engem, szóval nem aggódom. És Kayaba nem véletlenül adta nekünk ezt a formát. Ezzel kell megtanulnunk élni, és Kayabának mindig igaza van. Ashuhoz pedig szívesen elkísérlek, tőle pedig aztán igazán nem kell félni...
~Ha csak nem akarsz nagyon kijutni... bár akkor sem kell félni, mert segít...~
Ezután együtt nézték a szarvast, Shu pedig csak egy bólintással válaszolt a lánynak, de már egy újabb kérdés merült fel benne.
-A harc közben láttam, hogy Enhiék céhében vagy. Mesélsz nekem róla egy picit?

Infó Akaenak:

by **Akae** Pént. Dec. 04 2015, 21:47

Türelmesen végighallgatta Suékat majd, ő is beszélni kezdett.
- Hát ha jobban belegondolunk az is egy fajta önzőség ha csak egy valakinek nézzük az érdekeit, de tudom hogy veletek ez tejesen más. Ami a harcot illeti, tény nem szeretek veszíteni, de tanulni nagyon szeretek és a veletek való küzdelmeimből csak tanultam eddig. Ahogyan a mesterem mondta "Győzz szerényen és veszíts büszkén" igazság szerint ez utóbbira nem rég jöttem rá hogy mit is jelent. Minden harc tapasztalatot jelent és most nem azokra a számokra gondolok, hiába veszítünk abból is csak tanulni tudunk.
Fejezte be a mondatot, majd vett egy nagy levegőt.
- Nem tudtam hogy téged is piszálnak.... pedig te nagyon erős vagy.... én pedig hát annyira nem és eddig azt hittem ez csak azért van.
Majd Shu rákérdezett a céhre.
- Igen, nem túl rég kerültem be és még nem nagyon tudok róla mesélni... háát... Enhi nagyon segítőkész és a céhben a többiek is... mondjuk még nem ismerek mindenkit.... és nagyon új nekem az hogy vannak "csapatársaim" akikre bármikor számíthatok. Kint soha nem voltak barátaim és ...
Mutat a mellkasára.
- Itt belül olyan meleg érzés ez nekem.
Ezzel befejezte a mondatot és gondolkozott vajon mit felejtett el elmondani Shunak majd hirtelen eszébe jutott.
- Shu... el kellene neked mondjak valamit, csak nem igazán tudom hogyan is kezdjem el. Hát...
Megnyitja a levéltárját.
- Kaptam egy levelet a mesteremtől hogy a közeljövőben rendez egy kis versenyt ami után szüksége lesz egy utódra aki segít az arra tévedő játékosokat, és bevezeti őket a harc művészet világába. Nagyon meg örültem amikor a mester rám gondolt de egy pillanatra meg is ijedtem hogy mi lesz ha nem leszek olyan jó mester mint amilyen ő volt... mi lesz ha nem tudok majd tanácsokat adni az arra tévedő utazókan?

by Ajánlott tartalom