Re: Kis tó

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 21:51

- Tyű de veszett nagy ez a kastély! - Igen, már jártam itt, sőt karácsonykor még be is osontunk Mirikával, hogy odaadjuk Hinari ajándékát, de még mindig elámulok a JL céhház gigantikus nagyságát. Nem aprópénzzel gurigázott megboldogult Lewis barátom, mikor ezt építtette. Csöppet sem irigylem tőlük, sőt inkább erős nagyzolásnak érzek ekkora kecót 10 embernek, de hát ki vagyok én, hogy ilyen megjegyzéseket tegyek Rolling Eyes

Ráadásul bárki, aki a Limen előtt elsétál, hasonló érzés foghatja el, mint most engem. A mi céhházunk is inkább nagyzoló, mint nagyra törő, de majd az új házikónk a szafari szélén sokkal otthonosabb és kevésbé sznob lesz.
Szophie kisasszonynak már tegnap elküldtem a szafariba invitáló üzenetet, most pedig egy szál vörös rózsával várakozok a palota bejáratánál. Az imént pötyögtem neki, hogy megérkeztem, s hogy itt várom. Nem akaródzik bemenni, valamiért kellemetlen érzés fogna el. Nem tudom egészen megmagyarázni, hogy miért, mindenesetre jobb nekem idekint. Csak eltévednék Razz

Azt nem írtam meg végül, hogy miért akarok találkozni a kishölggyel, tartok tőle, hogy ha elmondanám, hogy Tachiról akarom lebeszélni, akkor visszautasította volna a baráti randevút. Lehet szóba se hozom végül, inkább az érdekel, hogy hogy van és szeretném jobban megismerni. Eddig mindig csak harcok, küldetések idején futottunk össze és még sosem volt alkalmunk igazán elbeszélgetni. Nemcsak a céhek közti jó kapcsolatot szeretném ápolni, de törekszem a megfelelő emberekkel a baráti viszony kialakítására is. Szophie pedig erre kiváló személy. Arra is kértem, hogy kivételesen a petjét nélkül érkezzen. Attól nem kell félnie, hogy nem lesz aki megvédje, a biztonságáról én is kezeskedhetek, de az most zavarna, ha Vezér elvonná a figyelmét. Remélem ezt megérti és nem veszi rossz néven. Amint felsejlik az alakja, már messziről integetek neki, s mikor elém ér, pár lépés teszek én is felé.
- Szervusz! Örülök, hogy elfogadtad a megívást. ezt neked hoztam, remélem kedveled ezt a virágot. - A rózsával, főleg a vörös rózsával nem lehet mellélőni. Szorongathatja a kezében is, vagy ha engedi, akár a hajába is tűzhetem, ha úgy tetszik neki. - S gondoltam némi édesség is jól jöhet a kempingezéshez, úgyhogy bekészítettem némi gyümölcsöt és csokoládét a vízpartra. Indulhatunk? ^^

by **Szophie** Szomb. Jún. 28 2014, 22:35

Nagy szemekkel pislogtam az üzenet feladójára, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán megnyitottam volna. Persze nem újdonság, már invitált közös harcra, és úgy hittem, most is ez fog az üzenet témája lenni. Azon törtem a fejem, hogyan fogom Vezér elől eltitkolni az egészet, és hogyan fogok valami kibúvót keresni az egész elől, ugyanis nagyon nem fűlött a fogam egy közös harcra vele, ahol talán ott lesz Hinari is és Alex is. Nem, semmi kedvem nem volt megint elnyomottnak és szerencsétlennek érezni magam a társaságukban, hogy aztán ténylegesen ne legyen semmi hasznom.
Szóval végül megnyitottam, és el is kezdtem írni a választ, hogy "sajnálom, de nem tudok menni, mert.." ... aztán észrevettem, hogy a szöveg most valahogy fura.O.o Így hát elolvastam...
És még nagyobb ledöbbenés. Vajon... mi ez? Kandi kamera? Csak mert... Nem harc? És csak úgy horgászgatni? Velem? De.. miért? De biztosan nem egy rejtett harc meghívás, hiszen azt kéri, hogy Vezér ne jöjjön. Érdekes..
Másnap reggel már korán elkészültem, és az ablakból lestem a fiú érkezését. Ez is egy amolyan izgatott érzést keltett bennem, habár ez azért volt ilyen, mert fogalmam sem volt, mi is fog történni.
Vezért persze nyugodtan ráhagytam Brumira, az ő kis pót anyukájára, így nem is lett gond abból, hogy elmentem. Fogalmam sincs, ezek ketten hogy barátkoztak ennyire össze, de nem jött rosszul ez a dolog.
Mielőtt elért hozzám Anat üzenete, már a folyosókon sétáltam végig, mivel az ablakomból láttam, hogy a harcos megérkezett.
Kissé esetlenül léptem át a kastély küszöbét, mivelhogy enyhén remegett a lábam. Visszaintegettem neki, habár ez is kissé furcsára sikerült, mert közben észrevettem valamilyen furcsa tárgyat, amit elsőre az agyam nem akart behatárolni. Mi ez a rózsa? :O
-Szia. - mondtam csendesen, mikor mellé értem, majd a virágért nyúltam. - Hát.. a fehér rózsa a kedvencem. De az a békülést jelképezi, így azt akkor szoktak adni, ha előtte összevesztek. Mondjuk a vörös rózsa sem jobb ebből a szempontból, mert az a szerelmet jelképezi. - mosolyodtam el. Ezt a tudást akkor szereztem, amikor szintén kaptam egy vörös rózsát. Makototól. Az én kis virágszakértőmtől.:3 Persze ezt az aprócska kis információt most elhallgattam. Ezek ketten tudtommal nincsenek jóban. Még egy ok Anat ellen. Az mellett, hogy még mindig nem borotválkozott meg..
- Egyébként.. kedvelem, igen. És köszönöm. - mondtam, miközben a virággá alakított babérkoszorúm mellé tűztem az igazi növénykét, és tényleg boldog voltam. Figyelmes dolog volt tőle, hogy hozott ajándékot, méh ha kissé zavarba ejtő is ez a dolog. Viszont most azt tartottam rossznak, hogy én nem készültem semmivel. Kissé kezdett már így is aggasztani, hogy én mindig csak kapok, és sohasem adok.. Ha összeszámolnánk azt a sok étkezést, amit mások fizettek nekem... Biztosan hatalmas összeget kapnánk. Így hát gyorsan kotorásztam egyet az invertorymban, majd hamarosan előkaptam egy ~~borotvát~~ sütit, amit Hinaritól kaptam Karácsonyra.
- Ha kapok, akkor adok is. - néztem fel rá. - Ezt jól rakd el! Add az ellenségednek, vagy edd meg te magad.. - mondtam cinkos mosollyal arcomon. - Ha megeszed, akkor egy valamilyen állat testrészévé fog változni egy valamilyen testrészed. Persze ez csak kinézet módosító.. De hidd el, nekem zsiráf nyakam lett tőle._. - suttogtam neki a szavakat, majd a kezébe nyomtam a sütit. Így ni.. Most boldog vagyok.^^ Habár.. nem illik ajándékot tovább ajándékozni, ugye? Ujj.. vissza, az egészet vissza!!! De.. de már nem vehetem csak így vissza. Jajj, mit tettem. Majd elnézést kell kérnem Hinaritól._.
- Huhh.. Csoki és gyümölcs. *-* - ragyogott fel a szemem. - Az nagyon jó. Hogy te ilyenekre is gondolsz.. - ámuldoztam, majd immár sokkal fesztelenebbül indultam el a fiú mellett a tóhoz, hogy ott aztán elővegyem szerény kis pecabotomat, és a vízbe lógassam. Közben végig fesztelenül mosolyogtam, ami meglepő, tekintve a szokatlan társaságomat. Csak arra jönnék rá, mit is akar tőlem..

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 23:07

- Tudtam, hogy liliomot kellett volna hoznom... - mérgelődök kissé és elhúzom a számat, de pár pillanat után visszavarázsolódik a lehengerlőnek szánt mosolyom. - Távol állt tőlem minden színekkel kombináló üzenet, egyszerűen csak kedveskedni szerettem volna, s ha vendégségbe megyünk, akkor különösen illendő ajándékot is vinni. Igaz nem az otthonodban látogatlak meg, de azt már túlzott tolakodásnak véltem. - Tisztában vagyok vele, hogy eddig nem nyertem el igazán a lány szimpátiáját, de amikor azt hitte, hogy meghaltam és könnyek buggyantak ki a szeméből a viszont látásomkor, akkor éreztem, hogy nem is fél igazán tőlem, s nem vagyok közömbös teljesen a számára. Jólesett, no. Eltekintek szokásomtól, s nem nyújtom neki a kezemet, hogy belém karolhasson, sőt bebizonyosodott, hogy a kézcsók mellőzése is jó választás volt. Ha már egy szál virágnak ekkora jelentéstartalmat kölcsönöz, mi lenne, ha még a szokásos ártatlan flörtömet is elővenném? Mindenesetre ma mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megkedveltessem magam a lánnyal. Érteném én, hogy nem csíp, ha adtam volna rá okot. De mivel semmilyen ok-okozati tényezővel nem vagyok tisztában, így aligha érezhetem magam hibásnak. Rá kell jönnöm miért érzi kényelmetlenül magát a jelenlétemben. Suspect

A köszönetére csak bazsalyogva bólintok, aztán már meg is tenném az első lépést a teleportkapu felé, azonban Szo felpezsdülve kutatni kezd az inventoryjában. Ha ez most egy feneketlen kuffer lenne, tuti derékig belemászna, annyira vehemensen lódult neki. Aztán kapok egy sütit én is, meg mellé egy olyan ajánlatot, amit nem tudok mire vélni. Mégis miért adnék sütit az ellenségemnek? Mondjuk Tachit szíves örömest megtréfálnám egy hasmenést okozó sütikével, de hát nem gonoszkodhatok én ennyire Rolling Eyes

Aztán hamar kiderül, hogy igencsak érdekes és talán felettébb hasznos ajándék is ez. - Hálásan köszönöm, igyekszem ügyesen felhasználni majd. Szorult helyzetben jól jöhet még, vagy majd jól megijesztem vele Mirikát vagy Junt - Cinkos válaszmosolyt villantok én is a lány felé, s immáron még szélesebb vigyorral indulok meg a célhelyszín felé. Odafelé úton egy kellemes dallamot fütyörészek, s mivel nem megyünk messzire a szafariban, ezért nem válik kínossá, hogy nem beszélgetünk addig.
Amint megérkezünk a tóhoz, pár gombnyomással a helyére kerül minden a stégen: kemping székek, hűs italok a tartóba, kis asztalka, rajta az ígért finomságokkal, botok, csalik, etetőanyag, spéci kapásjelző, háló. Rend a lelke mindennek és a kényelem is megvan. Elgondolkoztam már azon is, hogy beszerzek egy csónakot, abból még úgysem horgásztam egyszer sem. Legalább is idebent.
- Foglalj helyet! ^^ Ácsi, előbb még hadd ajánljak valamit. Van itt ez a vaníliás kukorica. Veszettül odavannak érte a halak a keleti részben, remélem itt sem fogják megvetni majd. Szagolgatni nem ajánlom, mert elég émelyítő édeskés illata van, de pont ez kell, hogy idevonzza a mobokat. Messzire elviszi a víz a szagokat. - Odanyújtom a tenyeremben a csalit, majd teszek fel magamnak is a horogra. Aztán mielőtt bedobnánk a botokat, még gazdagon meghintem a stégünk környékén a vizet etetőanyaggal, majd mehet a menet. Elégedetten dőlök hátra a székemben, s erre ösztönzöm Szot is a neki kikészítettben. Egyértelmű, hogy nem ma kezdtem a pecázást, a mester szint azért mester szint. - Nos, mesélj, mi újság veled mostanság? Rég csevegtünk! ^^

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 13:50

- Azt nem tudom, az mit jelent.. - húztam el a számat. Majd talán megkérdezem. Vagy én magam nézem meg. Azt hiszem, az Aincradi nagykönyvtárban van ilyen könyv is. Ott majdnem minden van. Csak figyelni kell, nehogy egy olyat fogjunk ki, amely rejtett küldetést takar.
- Természetesen örülök. Semmi okod megmagyarázni.. - próbáltam a szavába vágva elhallgattatni. Hogyha most itt elkezd nekem szabadkozni, én nem tudom, mit teszek.. Anélkül is elég kínos a helyzet. Pláne ha azt is hiszi, hogy félreértettem.
- Nem azért mondtam el az értelmét, mert... úgy értettem volna. Egyszerűen csak úgy gondoltam, megosztom veled, amit tudok. - magyaráztam. - Hogy te is tudd. - magyaráztam most én, próbálva menteni a helyzetemet. Megpróbáltam rámosolyogni, de a szemeim útban a szemei felé, megakadtak a szakállon. Így inkább elkaptam a fejem.
A süteménynek örült, és az én arcomra is széles mosoly ült ki.
- Megnézném mind a kettő arcát. - nevetgéltem, és próbáltam elképzelni a helyzetet. - Persze egy harcban is segítségedre lehet.. Már amennyire az ellenfél szájába bele tudod tömni. - én még nem próbáltam. De egyszer tuti, hogy meg fogom tenni.. Ezért, és csak ezért tartogatom! Meg talán egy ismerőst is meg fogok vele tréfálni, habár még fogalmam sincs, ki lesz a szerencsétlen áldozatom. Céhtag nem lehet, mivel már ők ismerik a sütit. Zun sem használnám, mert ő már vált egyszer a szemem láttára hangyává, még egyszer felesleges lenne elsütnöm ugyanazt a tréfát. De persze majd a megfelelő pillanatban kiderül, ki lesz a megfelelő személy.
Ezután elindultam a szafari felé. Egy darabig tudtam az utat, de amikor már beértünk az erdőbe, hagytam, hogy vezessen Anat. Ugyan már vadásztam a nyugati részen, de nem tudtam, a tó merre van itt.
Amikor odaértünk, belógattam szerény kis botocskámat rögtön a vízbe, és leguggoltam mellé, hogy árgus szemekkel figyeljem a merülőt. A következő pillanatban viszont körbenéztem, és úgy tűnt, mintha nem is ugyanott lennénk, mint az előbb.
Nem tudtam mit mondani, csak tátott szájjal bámultam rá, nagyokat pislogva. Aztán a vaníliás kukoricára terelődött a figyelmem. Aztán a botomra, melynek végén egy egyszerű kis kukac lifegett, már a vízben.
- Hát.. akkor.. következőleg.. Kukorica. - motyogtam, és próbáltam elképzelni, hogyan tuszkolok egy kukoricaszemet a horogra. Kissé bénának éreztem magam az ütött-kopott kis botom mellett ácsorogva. Hát nahh, én nem vagyok az a nagy horgász. Van, aki ezt tökéletesíti, én a konyhai felszerelésemben bővelkedtem, mind alapanyagok, mind egyéb tárgyak terén. És Vezér miatt a vadászat volt a másik, ami tökéletesen ment, habár ahhoz nem volt szükségem semmilyen tárgyra. A horgászatom sajnos - ha már nem is a kezdő szintű -, de elég gyehenna volt, és ez a felszerelésemen is látszott.
- Köszi, de inkább innen figyelem a botot. - pillantottam a székre. - Most várom a halakat. Nem tudnék megülni a fenekemen. - nevettem fel halkan, hiszen a hangommal sem akartam elijeszteni a kapást. És én tényleg fogni akartam valamit, minél előbb. Valahogy mindig izgalommal töltött el, amikor elmerült az az... izéé... és elkezdhettem tekerni. És amikor megláttam a halacskámat, büszkeség töltött el. Már amikor halat fogtam.. Ez egész eddig egyetlen egy eset volt csak. De arra az egyre azóta is büszke vagyok, és ami azt illeti, szívesen elbüszkélkedtem volna vele mindenkinek.. csakhogy rá kellett jönnöm, hogy a mindenkit valószínűleg nem érdekli ez.
Így hát továbbra is ott guggoltam közvetlen a botom mellett, és vártam a fogast... akarom mondani, fogást.
A következő pillanatban viszont kis híja volt, hogy nem nevettem fel hangosan. Rég.. csevegtünk? Nos igen, tény, hogy sohasem tettük. Vagy legalábbis azt a kevés kis beszélgetést nem nevezném annak. Talán a közös küldetésünkön egy keveset beszéltünk, de nagyjából ennyi volt az összes, amit fel tudtam idézni. Ennek ellenére mondani akartam valamit.. És hirtelen ezer dolog jutott az eszembe.. De egyik sem volt olyan, amit vele meg tudtam volna beszélni, vagy egyáltalán érdekelte volna.
- Hát.. hát.. csak.. - próbáltam valamit mondani, de csak nyökögés lett belőle. De komolyan, most mit? - Úgy... Megvagyok. - mondtam ki a legegyszerűbb dolgot, habár ezen igazán nem kellett volna ennyit gondolkodnom. Tök béna vagyok.. De egy céhvezér társaságában mégis ki csodálkozik ezen?

by **Anatole Saito** Hétf. Júl. 07 2014, 15:53

- Én sem tudom, hogy a liliomnak mi a jelentése, de szerintem a liliom a másik legszebb virág a rózsa mellett. Ennyire egyszerű a logikám ^^ - Azt viszont fel is jegyzem a képzeletbeli noteszembe, hogy utána kell járnom ezeknek a rejtett jelentéstartamoknak, amiket az ajándékok hordoznak magukban. Fura dolog, hogy ilyesmi pont egy idebent válik fontos kérdéssé. - Irigylem a tudásod, de majd felzárkózom én is. - húzom ki magam büszkén és eltökélten vigyorgok.
Szó ami szó, én is megnézném Jun vagy Mirika riadt fejét, előbbi biztosan nevetne utána, utóbbi meg tuti lekapna a tíz körmömről, amiért szórakozom vele... vagyis inkább rajta. Nem, Miri így is sokat eltűr nekem, nem járathatom vele a bolondját. Ráadásul csak egy sütim van és azt okosan kell felhasználnom majd. Van is pár ötletem, de remélhetőleg sosem kell majd szorult helyzetben alkalmaznom.
Miután kipakolok, ahogy kell, Szophie fura fejet vág. Joh, lehet kicsit túlzásba vittem a dolgokat, de a terülj-terülj asztalkámat leszámítva én mindig is így szoktam horgászni. Annyi kiegészítéssel, hogy Aldo is általában velem van. Ha már egyszer mester szintre fejlesztettem a horgászat jártasságomat, akkor szeretem megadni a módját és a szintemhez méltóan űzni ezt a tevékenységet. Ha ez Szophiet zavarja, akkor sem fogok összerámolni, hiszen azzal megtagadnám önmagamat más kedvéért.
Amíg a lányka a parton guggol, addig én már hálót vonok az ölembe és elkezdem előkészíteni. Ezt az új halászati technikát nem rég fejlesztettem ki, tulajdonképpen a valóságban is sokan halásznak így. Apró halfalatkákat csomózok a hálóra, amik majd magukhoz vonják a ragadozó halakat némi lakmározásra invitálva, nekem pedig majd csak be kell vonnom a hálót, remélhetőleg tömve nagy fogással. Miután előkészítettem a hálót, egy megfelelő helynek félt részre bedobom, majd a maradék halfalatkákat is utána dobálom. Kész a svédasztal! Ezután már csak várni kell, így koncentrálhatok Szophiera. A bagadozása azonban nem túl sok jót sejtet és ha így fog folytatódni ez a délután, én megpusztulok.
- Nézd, tudom, hogy nem vagyok a barátod, sem a bizalmasod. De valahol el kell kezdeni, nem igaz? Én például mostanában mindig a szafariban töltöm a hétköznapjaimat, ha éppen nem Mirikával vagyok vagy nem küldetésen veszek részt. A boss és miniboss harcok fárasztóak, jólesik az embernek a kikapcsolódás. Sokat lógok itt Aldoval, a macskámmal, de most azért nem hoztam ki, nehogy Vezér megérezze rajtad a macskaszagot. Kellemes itt lenni és még fejlődhetsz is a jelvények által. Kevés embert hozok ide magammal, mert ez az én privát szférám. Te mivel töltöd az idődet két bossharc között? Milyen egy átlagos Szophie nap? hogyan élsz túl idebent?

by **Szophie** Kedd Júl. 08 2014, 17:28

- Hümm.. Köszi, most már tudom, Karácsonyra mit vegyek neked. Liliom.. - mosolyodtam el, miközben elraktároztam magamban az információt, ajándék ötlet gyanánt. Rögtön a borotva mellé. Rolling Eyes

- Azt nem nehéz. - nevettem. - Én is csak ezt a kettőt tudom.. Meg a kaktuszt. De azt inkább nem mondom el. - ráztam meg a fejem elborzadva, miközben megint eszembe jutott a virágárus bácsi, akitől azt kaptam.
Két ember a tó mellett ücsörögve horgászás közben sok mindenről beszélgethet. Nekem viszont egyszerűen ez most nem ment. Pedig egyes helyzetekben igazán jól működik a beszélőkém, most mégis valamiért egy csöppnyit meg voltam zavarodva. Azóta sem tudtam rájönni a horgászásra hívás okára, habár tényleg nagyon örültem neki. Mégis, egy picit arra számítottam, hogy majd maximum boss harci taktikáról, vagy ilyesmikről lesz szó.. Mert mégis mi más lenne? És ez a gondolat kicsit elkeserített. Hiszen ha csak a harc miatt akarnak velem csevegni, az régen rossz.
Viszont hamar kiderült, hogy most tényleg nem ilyesmiről volt szó. Semmi harc, vagy ilyesmi. Eszembe jutott, hogy a szavába vághatnék, vagy mondanom kéne gyorsan valamit, reagálnom, de végül csak csendben végighallgattam, egy csöppet megszeppenve.
Két dolog ragadta meg a figyelmemet leginkább az elmondott mondatok közül, és az egyikre rögtön vissza is kérdeztem, amint lehetőségem volt rá.
- Neked van egy cicád? - kerekedett el a szemem. Persze érthető, hogy én nem tudtam róla, mivel elég kevés dologról tudok. - De Vezér kedveli a macskákat mostanában. Vagy... nem is tudom. Egyet biztosan. Tudom. Láttam, hogy jóban vannak. Sőt, túlságosan is jóban. Suspect

Gyanúsan jóban.. - magyaráztam, miközben eszembe jutott a küldetés, meg hogy miket mesélt Kitemacskuszról, meg hogy egyébként is milyen jól elvannak egymás mellett. Pedig régebben mindig meg akarta ölni a macskákat, már messziről gyűlölte a szagukat. Szóval fogalmam sincs, most mi történt. Az a vakrandi több szempontból is egy különös esemény volt..
A másik, ami megragadott, hogy kevés embert hoz ide, mert ez a privát szférája... Ezen egy csöppet ledöbbentem, majd kicsit megtisztelve is éreztem magam. És - ha eddig nem volt elég - még inkább elfogott a szorongás azzal kapcsolatban, hogy akkor most mit is tegyek? Mert ha ő ide hozott, meg ilyesmik, akkor legalább vissza kell adnom valamivel a kedvességét.. Vagy nem is értem. És miért engem? Miért ide? Mit akarhat tőlem, egy majdnem idegen embertől, ami okot ad arra, hogy ide hozzon?
- Hát én.. öhh.. - próbáltam hirtelen mondani valamit. - Igazból mindig máshogy. - préseltem ki magamból az első értelmes mondatot. - Vagy odahaza gondolkodom az élet nagy dolgairól.. - hangomba egy csöppnyi gúny keveredett, ahogy ezt mondtam. Saját magam minősítettem ezzel. - Mostanában rengeteget sütök és főzök. Új hobbi, amióta Karácsonyra kaptam egy hatalmas recept könyvet, az a célom, hogy mindent megsüssek. És azóta a főzés jártasságomat is maximalizáltam. És.. hát.. Nálam nincs két egyforma nap, ahogy átlagos sincsen. Nem is tudom őket rendesen elmondani. Mindig azt teszem, ami éppen jön. - megvontam a vállam. - Szeretek ismerkedni mindenkivel, aki éppen az utamba kerül. Egy színházban, az erdő közepén, egy eseményen, egy cukrászdában, egy szafarin, vagy akárhol.. Teljesen mindegy, szeretek új embereket megismerni. És a látásmódjukat is meghallgatni. Kitágítja az én látásomat is. És játszani, mindenfélét. De persze sosem veszíteni. Meg spontán fura dolgokkal feldobni a napjaimat.. Esetleg veszekedni Vezérrel, vagy a petekkel közösen csinálni valamit, régi ismerősökkel, meg barátokkal találkozni. Néha még mobozni is szoktam.. szoktunk.. Rolling Eyes

Ha ilyesmiket csinálok, akkor kevesebbet ülök a szobámban, és az minden szempontból kevesebb fölös furcsa gondolatot jelent. - az egészet egy levegővel mondtam el, így most egy kicsit kifulladva vettem mély lélegzetet, miközben szemeim újra a horgászbotomra tapadtak. Hátha megmozdult.. Hátha. Sosem lehet tudni. Tuti, hogy akkor lesz kapásom, amikor majd nem figyelek oda rendesen..
Furcsa volt ezt így mind elmondani Anatnak, de nem tartottam kellemetlennek. Sőt.. Egy kicsit jó érzés is volt, hogy rendesen beszélgettünk. Egyszerre jó érzés, és fura, idegen. Botomról tekintetem a fiúra vándorolt. Az arcát fürkésztem, keresve a vonásaiban a gondolatait.
A következő pillanatban a botom belerepült a vízbe. Persze.. fogtam valamit. Csak az a valami vitte magával a botomat is. Gyorsan utána ugrottam, és még épp idejében elkaptam a végét. Csurom vizesen ugyan, de elkezdtem tekerni. Hogy a végén fogjak egy tehenet.\o/ Vagyis a hal konkrétan rá múúúzott.
- Boci? - néztem rá értetlenül, de azért elpakoltam. Majd vizesen ugyan, de büszkén visszacaplattam a partra. Én fogtam ki az első halat. Még a rossz pontjaim és a szörnyű botom, no meg a kukacom ellenére is. Cool

Ez azért egy kicsit menő érzés volt.. Még ha egy tehén és hal kereszteződéséből létrejött valamit is fogtam.O.o

by **Aidor** Kedd Júl. 08 2014, 20:58

A sárkány hosszas magyarázatba kezdett miközben a halamat vizslattam. Sünhal... Gondoltam. Ezt meg aztán pláne nem értettem, hogy került ebbe a kis tóba. A tüskékre fittyet hányva megböktem a frissen szerzett zsákmányom mire pixelezve eltűnt és meg nyílt előttem az-az ablak amin az újonnan talált tárgyak nevei szerepelnek. Rányomtam a pipára ezzel jóváhagyva, hogy bekerülhessen az Inventorymba. Bár azt kétlem, hogy túl jó húsa lenne, de ha nem tudok vele mit kezdeni akkor legfeljebb eldobom.
Ráhelyeztem a horgász botomra az újabb csalit és meglendítettem, pár pillanattal később a csali ismét a vízben volt. Közben Timidus befejezte a magyarázatot és a lehetőségek felsorolását.
-Meg lehet. Mondtam csak úgy magam elé nem törődve a kacarászó szárnyas gyíkkal. Úgy döntöttem inkább ráhagyom a dolgot. Akárhogyan is nézem csak tippelt. Az idomárt kizárta, de még így is van kitudja hány kaszt még. A fegyverem az inventorymban van így az alapján sem következtethetett. Szóval bölcsebbnek tűnt most lezárni a témát. Elgondolkoztam azon, hogy most mit hozzak fel, de nem jutott eszembe semmi így hallgattam mint sír. A szememmel a horgász botomat figyeltem aztán észre vettem a kezem.
Talán mégsem raktam az Inventoryba? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. Észre se vettem, hogy rajtam van annyira hozzá szoktam. Persze ez egy kesztyű, nem túlzok ha azt mondom, hogy tökéletesen passzol a kezemhez. Bár súlya az van tekintettel arra, hogy bokszerként is üzemel, a szerkezetét meg javarészt vas vagy valamilyen kimondhatatlan nevű misztikus fém alkotja. Aincradban ez is előfordulhat, főleg ritka tárgyaknál. Kíváncsi vagyok milyen lesz majd a következő fegyverem, bár az még oddéb van.

by **Shukaku** Szer. Júl. 09 2014, 05:27

Két szó. Aidor képes volt erre a hosszú, tudományosan megalapozott és teljességgel helytálló fejtegetésre mindössze két darab nyamvadt szavacskával válaszolni. Éppenséggel ugyan azt egyikük sem értette, hogy mi lehet meg, de elfogadták a fiú különvéleményét, hiszen többet amúgy sem tehettek. Meglehet, hogy meg lehet érteni ezt a kifejezést úgy is, ha két külön szóként ejtjük, itt azonban így semmi értelme nem volt. Shu ugyan elidőzött azon, hogy talán arra gondolt, hogy az éppen kifogott sünhalat meg lehet-e enni, és igazából ezen ő is gondolkodott, amikor elsőnek fogta ki ezt a cseppet sem bizalomgerjesztő lényt, így hát igyekezett a harcművész segítségére lenni.
-Igen, meg lehet. Mármint meg lehet enni. Csak… ugye ez a halfajta úgy tudom, hogy mérgező… de azt nem tudom, hogy itt is az-e. Mármint ugye ha mesterszakács vagy, akkor el tudod készíteni az ilyet is, de én nem mertem addig megpróbálkozni vele, amíg el nem értem a maximális szintet a főzés jártasságból, és akkor is csak védett területen belül kóstoltuk meg… de finom volt…
Ezután csak ugyanúgy meredt az úszóra, mint amiképpen ezt a mellette ücsörgő fiú is tette. Néha-néha megmozgatta a botot, és annak vége ide-oda ugrálva rángatta a damilt, mintha csak valami fura rajzot próbálna leírni az égre, miközben azt az úszó hűséges társként másolja az indigópapírrá változott víztükrön, ahol a tükröződés egyébként is mindennek a pontos mását adja vissza.
-Shu! Ez unalmas!
-Menjünk?
-Yup!
Még egy utolsót pislantott a fiú felé, hiszen nem akart udvariatlan lenni, de mivel az csak kukán ücsörgött, így be kellett látnia, hogy Timidusnak igaza van. Mellesleg pedig valóban elkezdett az idő esősre állni, így még hazudnia sem kellett.
-Beborult. Azt hiszem jobb lenne fedett helyre menni.
-Yup!
-Örülök, hogy találkoztunk Aidor! Szerintem siess te is, mielőtt megint elázol.
Lassan behúzta a csalit, szépen elpakolta a felszerelést, majd meghajolt a fiú felé.
-Sayonara! További szép napot!
A sárkány is biccentett, majd együtt elindultak a céhház felé.

/ Köszönöm a játékot! ^^ /

by **Anatole Saito** Csüt. Júl. 10 2014, 01:55

Már csak a gondolat, hogy karácsonyra vesz nekem bármit is, igazán hízelgő volt a lánytól. Tényleg számítok neki valamicskét. Együtt kuncogok vele, de mikor a kaktusz jelentését emlegetve elhúzza előttem a mézes madzagot, akkor rögtön kérlelni akarom, hogy mégis mondja el. A kíváncsiság nagy úr, főleg ha Anatole Saitoról van szó Rolling Eyes

Viszont magam is sejtem, hogy mit jelenthet kaktuszt adni ajándékba, így megspórolok magamnak egy kört Razz

- Igen, van ^^ Aldonak hívják. Egy koromfekete, félperzsa kölyök kandúr. Lehet csavargott már felétek is, de kétlem, hogy ő lenne Vezér macskabarátja. Inkább Álomkelőre tippelek, Chan cicájára. - ÁK állítólag nagyon okos kis jószág és talán jobb ajánlattal is előállhatott a farkasnak, mint a bundája megtépése. - Tényleg, a gekkóval mi lett? Amit az oroszlános küldiben szedtél össze.
Közben a kapásjelzőm bezizzen, de mire odakapnék a kezemmel, a galád hal már lezablálta a kukoricát. Jó tudni, hogy legalább itt is beválik ez a halkaja. Újabb vaníliás kukoricát teszek föl, majd visszadobom a botot a beetetett övezetbe. Úgy sejtem, a halászhálóval majd nagyobb szerencsével járok, de még egy jó ideig bent akarom hagyni, hátha gyarapszik a fogás. Közben Szo egy szusszanásnyi levegővel végre beszélni kezd és egészen sok dolgot megtudok róla, még ha a beszéde kusza és összeszedetlen is.
- Én is szeretek új emberekkel megismerni és téged is azért invitáltalak ide, hogy tágítsd a látókörömet. Nem szeretnék az a fajta ember lenni, aki csak papol a boss kapu előtt állva, de nem tesz azért, hogy épüljenek a bizalmi kapcsolatai. Egyébként... miért szoktatok veszekedni Vezérrel? scratch

Választ azonban már nem kaphatok, mert Szo botja szabály szerűen elrepül. O.O Hiába ugrok fel, hogy segíthessek, a lány már csurom vizes, de legalább megvan... a tehén? O.o Márpedig a kifogott item neve tehénhal. Wow!
- A tehenek mióta esznek kukacot? O.o - lesek ki a fejemből még mindig értetlenkedve, majd a kezemet nyújtom az idomárnak, hogy partra segíthessem.

by **Szophie** Pént. Júl. 11 2014, 20:26

- Igen, Chan cicusa az. - bólintottam, habár a macskusz nevét egészen eddig nem tudtam. Vezér sosem a saját nevén emlegette. Már ha emlegette.. Na jó, úgy kellett kicsikarnom belőle némi információt ezzel kapcsolatban. Amíg én vígan sütiztem, ő fogta magát, és becicacsajozott. Mondjuk engem nem zavar a dolog, sőt, szívesen pároztatnám is őket. *-*
- Falat? - kérdeztem vissza, ezzel jelezve egyúttal azt is, hogy az ajándék gekkóm neve ez. Persze az orra előtt neveztem el, úgyhogy tudhatja így is. Bár nem hiszem, hogy abban a küldiben pont ez maradt meg benne. Nem épp a legfontosabb tényező volt. - Velünk él, és szelíd, mint egy rendes pet. Meg aranyos, nagyon. Mondjuk imád a ruhám alá mászni, ami kezd idegesíteni. De szerencsémre más ruhája alatt ugyanolyan jól elvan, úgyhogy sokszor lepasszolom.. Habára férfiakat nem kedveli. Talán mert büdösek. - nem, a saoban nincsenek szagok. Legalábbis úgy nem, hogy testszagok - alias a fürdés hiánya nem zavarja senki orrát. De az állatokba lehet, hogy programoztak valamiféle szag érzékelő dolgot, ami miatt talán az én kis Falatom nem kedveli a pasikat.
Megint a boss. Szóval ezért akart megismerni? Nem azért, mert mint ember, érdekelném. :/ Pedig már reménykedtem egy picit.. Persze miért is foglalkozna velem akármelyik céhvezér is? Egy jelentéktelen kis senki vagyok. Amit nagyon rühellek, a kinti pozíciómhoz képest ugyanis ez elég... nagy visszaesés. Soha nem kezeltek átlagosként. Erre most..?!
- Hát.. Alapvető nézeteltéréseink vannak. - vontam meg a vállam. - Ő akar irányítani. - Pedig egyértelmű, hogy azért vagyok idomár, hogy én parancsoljak, ő meg engedelmeskedjen. És amúgy is.. legalább neki hadd parancsoljak, ha már másnak nem. - Meg mert mindig harcolni akar, én pedig soooha.. Ha rajtam múlna, én bizony egy bossra sem dugnám ki a képem. - felsóhajtottam. - És lehet, hogy meggyőzöm őt is valahogyan, hogy ne menjünk. Kezdem egyre rosszabbul érezni magam ott. - pff.. hát ő volt az, aki elindította a beszélőkémet. Ezek után úgy gondoltam, minden gondolatimat ki kell mondanom. Így hát megtettem. Pedig ezt egyébként tényleg nem akartam elmondani. Csak most így jött ki. Észre sem vettem, hogy még mindig csacsogok, és nem csak fejben gondolom a dolgokat. Kissé félve pillantottam fel Anatra, viszont a következő pillanatban a nagy félelmemben megzavart az, hogy a botom elrepült. Én pedig hopp, utána.
Fogtam egy tehénhalat. Rögtön el is kezdtem neki Múúúzni, mivel ő is Múúúzott nekem. Gondoltam, biztosan ez náluk a köszönés, vagy ilyesmi. Vagy csak az életéért könyörög? Nos, mindegy, én bizony elteszem. Nem érdekel a három kívánság sem..
- Hát.. Ezt tőle kérdezd. - mutattam a fogásomra nevetve, majd elfogadtam a fiú segítségét, és pixelenként párolgó vízcseppekkel tarkítva kimásztam vissza a szárazra.
- Bocsi, hogy elijesztettem a halakat a csobbanásommal. - néztem rá bűnbánóan.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Júl. 14 2014, 17:05

Fura jelenetnek vagyok szemtanúja. ami még dob rajta egy keveset, hogy fogalmam sincs mi történik. Miért jön rá a depi hírtelen. ezek a nők, legyen pici vagy nagy, mindig érthetetlenek. Elvonul egy fa társaságába, és csak úgy, simán megszomorodik. nincs az az isten, hogy most megszólaljak, még a végén elbőgné magát és az nagyon nem jó. A hugicák közös sírása olyan volt, mint maga egy természeti katasztrófa…. mindent meg kellett tennem, hogy lenyugtassam őket és többnyire a zsebpénzem bánta Sad

A nők sokszor gonoszak.. Kihasználják a kedves férfiakat… Ráhagyom ezt inkább a petecskére….
- Az érzelem hiánya jobban árt – az tuti… az érzelemmentes gyilkoló gépek csak kárt csinálnak. Egy ujjmozdulat, egy kis ratatatatatata és máris hullnak az emberkék, mint a legyek és vörösre festik a terepet… szerintem az gázabb mint egy kis szomorkodás ˇ^ˇ

- Nem felesleges Ezt majd mond azután, hogy te, akinek nincsenek, érzelmei legyőz engem, akinek van, és azokkal együtt harcol. Érzelmek nélkül ok se lenne a harcra – én például szeretek harcolni, főleg ha izgalmas, vagy játékos, esetleg büntető jellegű… de nem rám nézve Rolling Eyes

Már megint kezdi az okoskodást, pedig nem kellene. Kicsit sokra tartja magát, ha azt hiszi, hogy mindent tud.
- Úgy sejtem több playerrel találkoztam, mint ti. Több képességet láttam, így sokkal jobb a viszonyítási alapom, mint nektek. Ha ilyen téren is a buta adataidra hagyatkozol, akkor nem egyszer érnek majd meglepetések. – hmm… azt hiszem ennyi.. részemről ennyi ez a képesség téma. Ha nekem nem hisz, akkor majd a saját szemének fog, csak késő ne legyen.
- Hát sok sikert hozzá.. nem sok szólóst ismerek, aki harcra szánta el magát… azok is többnyire pirik. – jah, azokkal nem kellene kikezdeniük, mert nekik semmi sem szent… nem véletlenül piros az indikátor színük… nagyon gonik…
- Jaja…. valószínűleg ez lenne a helyzet – nem tudom milyen erősek, de szerintem ne ennének túlzottan nagy kihívás Reginek.. talán még segítenem se kellene…
Közösen arra a döntésre jutunk, vagyis én javaslom, hogy menjünk horgászni mert így a végén még alulmaradok…
- o.O – engem is meglep a száguldozó bölény…. nem is teszek semmit. A reakcióidőm simán a tollasé fölött van, de ő is megoldja a helyzetet…
- Brávó-brávó…. Reginald alig pár perce tépett szét egy hasonló bölényt – és a húsija már rég az inventorymat gazdagítja….
- Akkor menjünk… - a tó itt van közel, nem kel sokáig kutyagolni, míg elérünk odáig… szerencse, hogy nem olyan hatalmas ez a szafari. Már akkor előkapom a botocskámat, mikor megpillantom a víz felszínén visszatükröződő fényt..
- Tudtok horgászni?

by **Shukaku** Hétf. Júl. 14 2014, 17:42

-Ahogy gondolod. Szerintem nem, szerinted igen. Egyelőre neked van igazad, mert eredményesebbnek bizonyulsz az érzelmeiddel. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy én érzelmek nélkül Shu mellett jutottam el erre a szintre, akkor talán még is én leszek az eredményesebb. Mint ahogy már mondtad is, engem megvéd az, hogy az emberek tudják, hogy ha engem megölnek, akkor Shunak is ártanak. Engem nem zavart, hogy meg kellett ölnöm valakit, amikor Shut védtem. Bár az valóban hátráltató körülmény, hogy a piros indikátor meg őt meg a többi embert viszont zavarja, de láthatod, hogy az indikátora még zöld. Ha azonos szinten lennénk, akkor talán le is győznénk téged. Kipróbálhatjuk. Szépen leveszel annyi felszerelést, amennyi kiegyenlíti a pontelosztásunkat, és akkor kiállhatunk egymás ellen. Ezzel ugyan bizonyítani nem bizonyítasz semmit, mert még úgy sem lesz teljesen fair a küzdelem, de valamennyivel tisztább képet kaphatunk, mintha mindketten a jelenlegi pontjainkkal harcolnánk. És érzelmek nélkül is van ok a harcra. Megvédem Shut, mert ez a feladatom, és kiérdemelte, hogy megvédjem. Azt mondta, hogy szeretem… és a szeretet definíciója szerint, amit a könyvből olvasott, miszerint az mások javára történő önzetlen, hűséges és jóindulatú törődés, úgy valóban szeretem, de azt nem tudom, hogy mit kellene éreznem.
-Szerintem igenis szeretsz… csak… másképpen mutatod ki…
-Megvédelek.
-Igen… de… éjszaka is odabújsz hozzám… meg az ölembe fészkeled magad…
-Igen.
Azt persze már nem osztotta meg vele, hogy ezek tanult cselekvések. Viszonylag hamar kideríthető volt, hogy a lány mikor boldog és mikor szomorú. A sárkány sikerként könyvelhette el, ha a lány boldog, így az olyan dolgokat, amitől boldog volt, azokat ismételte. Amikor még kicsi volt, akkor a lány ölelte magához, ő cipelte a vállán és az ölében, nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy azért teszi, mert erre vágyik.
-Hagyatkoznék én a te adataidra is, ha megosztod velem. Milyen képességekkel találkoztál, amelyek ellentmondanak a képességpontoknak? Ha pedig a szólósok pirosak, akkor legalább még haragudni sem fognak rám az emberek, amiért megküzdök velük, és még Shu indikátora miatt sem kell aggódnom.
-Nem fogunk megölni senkit.
-Ha veszélyezteti az életedet, akkor de.
-De nem fogjuk őket keresni.
-Persze, hogy nem. Azzal veszélybe sodornálak, és olyat nem teszek. De ha találkozunk ilyenekkel, és már találkoztunk, és solos, akkor megküzdhetek vele.
-Hát ha ő is beleegyezik, és nem veszélyes, akkor tőlem azt csinálsz, amit akarsz.
-Köszönöm. Reginek pedig gratulálok.
Mindketten körbekémlelték az eget, de a főnix nem tűnt fel rajta, így követték a férfit, majd a tóhoz érve ők is előhalászták a felszerelést. A kérdésre Shu meglepődött, hiszen minek egyezett volna bele a horgászatba, ha nem tud horgászni?
-Igen… tudunk.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Júl. 14 2014, 20:35

Elnevetem magam a tollaska makacsságán, be kell hogy ismerjem, elég kitartó fajta, de hozzám még így sem érhet fel. Ha nincsenek érzelmei, ne lehetne büszkesége sem, így nem érdekelné az egész.. hitegesse csak magát.
- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az én szavam jobban nyom a altba az „asztalra letett” teljesítmények, érdemek alapján - ebből nem engedek, ez így van. Majd ha a top tízben az én nevem előtt látom az övét, akkor esetleg adok a szavára egy keveset, de még nincs így, addig ne gondolja, hogy sokkal többet tud, mint én…. kis szemtelen ˇ^ˇ

- Hogy mi, - kérdezek vissza és hangosan felnevetek. Egy ilyen ócska trükk nálam nem válik be, esélytelen. Nem ma jöttem le a falvédőről és nem ő az egyetlen, aki próbálkozott már ezzel. Ez a taktika…. felesleges ellenem.
- Értelmetlen lenne…. A jó felszerelés is az erő bizonyítéka. Ti egy céhbe tartozok, a cuccokat tálcán kínálják fel nektek, van mögöttetek pénz és segítség, meg minden. Erre azt kéred egy olyantól, aki mindenét, amije van nehéz munkával szerezte meg, teljesen egyedül, hogy hagyja magát, csak azért, hogy könnyítsen a lelkivilágodon? – nem vagyok ingerült.. még Rolling Eyes

csak tényeket közlök…
- Amennyiben az erődet, vagy az igazadat akarod bizonygatni, azt a saját erőddel tedd, és ne kérd a másikat, hogy hagyja magát, az mekkora tréééé dolog már?- Én sose kértem mástól ilyeneket, pedig volt idő, hogy gyengébb voltam, mint mások… ˇ^ˇ

- … éééés… ha visszafognám magamat ellened, nem tudnád mihez kellene felnőni – kész, ezzel a téma nálam ennyi… mindent elmondtam az imént, ami az eszembe jutott… ráadásul még csak nem is hülyeséget Rolling Eyes

csak haladok előre a megbeszélt cél felé..
- Egy harmatgyenge lány, esélye sem volt ellenem, mégis megfosztott az összes felszerelésemtől, ruházatomtól, mindentől egy szempillantás alatt… Igaz így is simán lenyomtam – és megérkezünk \o/ na végre \o/ \o/ Az inventorymból előszedem a kényelmes székem és belepattanok, hátradőlök, majd jöhet a többi felszerelés.
- Helyes, akkor nincs gond – hagytam kicsit, had beszélgessenek egymással… vagy vitatkozzanak, hívják úgy, ahogy nekik tetszik… én most lendítek Cool

by **Shukaku** Hétf. Júl. 14 2014, 21:10

Ez a fiú nem is annyira hülye. Sőt, azt is lehet már rá mondani, hogy okos. Legalább is képes gondolkodni, méghozzá több lépéssel előre. A minibossal való harc közben Mirikában is megcsillant az erre való hajlam és a tehetség, csak szerencsére az összeszedetlen csapat miatt képtelen volt a vezetői képességeit alkalmazni, és persze nem volt elég erős kezű vezér. Anat pedig már konkrétan tudott lépésekkel előre gondolkodni. Na de Ren! Az persze igaz, hogy félreértette a helyzetet, hiszen Timidus nem büszke volt. Illetve… furcsa dolog egy mesterséges intelligenciát érzésekkel felruházni, hiszen mindenre csak a saját szavaink léteznek. Az aknakereső is kiteszi a szomorú fejecskét, ha veszítünk, és a sárkány, ha eredményesen dolgozik, az őt is elégedettséggel, vagy legalább is annak a kódjának a lefuttatásával tölti el… vagy valami hasonló. Azonban van egy fontos különbség. Az emberben az érzelmek a motiváló tényezők. Azért küzdenek, hogy elérjék a céljaikat, és az elégedettséggel töltse el őket. Timidus azért védi a lányt, mert ez a feladata. Ugyanolyan hűségesen védelmezné, ha éppen mondjuk olyan harcban kellene megvédenie, amighez nem fűlik a foga. Például egy teljesen értelmetlen küzdelemben. Az, hogy siker esetén azt elkönyvelheti magának, és ez bizonyítja az eredményességét, már csak a siker következménye.
-Rendben, fogalmazzunk úgy. Valóban jobban leírja a helyzetet. A felszereléssel kapcsolatban pedig igazad van. Még egyik ember sem volt képes eljutni ehhez a végkövetkeztetéshez. Gratulálok hozzá. Ugyan így a küzdelem csak a kettőnk között lévő szintkülönbséget fogja megmutatni, de azt legalább hűen. Amint viszont elérem a szintedet, már fair küzdelemben mérhetjük össze az erőnket. Egyébként pedig sem az erőmet, sem az igazamat nem kell bizonygatni. Bebizonyosodik magától előbb vagy utóbb. Ha pedig nem, az azt jelenti, hogy tévedtem. Azt pedig sohasem kértem, hogy fogd vissza magad. Azonban ha most küzdenénk meg, akkor nem te győznél le, hanem a szintkülönbséged. Az sem kevésbé trééé, ugye?
Ismételte el a fiú kifejezését magabiztosan vigyorogva, és remélte, hogy jól következtetett a szó jelentésére. Shunak azonban a képre, ahogyan a harmatgyenge lány megfosztja a ruháitól a fiút újra felfordult a gyomra. Mereven bámulta inkább az úszót, és igyekezett nem odafigyelni. Talán mégis csak van abban valami, hogy ez a férfi… nem… minden férfi egy idő után eljut a szexhez, mint utolsó témához, amiről mindig lehet beszélni, ha már nincs mit mondaniuk…

by **Ryuninji Ren** Kedd Júl. 15 2014, 01:31

Jól elmagyarázom a helyzetet a kis tollas sárkánynak. Máshogy nem érti meg, mert képtelen felfogni az álláspontom, ezért muszáj ehhez a módszerhez folyamodnom. Tehát simában lököm itt a sódert, mert az kell neki, közben pedig pecázok, figyelem a kapásjelzőt, mikor ad valami jelet a rántásra… de még semmi… nem akarnak harapni ezek a lusta halak… Pedig bedobtam a horgot már vagy… öhm…. öt perce? Ez idő alatt már foghattam volna legalább hármat Rolling Eyes

- Látom kapizsgálod már – ennyi, beismerte, hogy nekem van igazam, nincs tovább. ezek után bármilyen szó már csak vetítés, nem kell neki hitelt adni.
- Cöh… - csak azért is próbálkozik, de ezek után minek, Ebből már ne jöhet ki jól, itt én vagyok fölényben… inkább élveznék a horgászást a rizsa helyett… sokkal menőbb Cool

- Ez így nem teljesen így van – teszek egy utolsó kísérletet, hogy megértessem vele, mi is a helyzet, a tuti, és nem utolsó sorban az igazság Suspect

- Mi ugyanakkor lettünk-e világ foglyai, ha jól értettem. Ez azt jelenti, hogy pontosan ugyan annyi idő állt a rendelkezésünkre… Érted? Egy másodperccel sem nyomatta többet, mint ti - kezdek bele… csak jussak is el a végére.
- Szóvaaal… ha ez idő alatt nagyobb szintű lettem, mint ti, akkor ez van… valószínűleg többet tettem érte… egyedül… megszenvedtem érte, míg mások a babérjaikon üldögéltek. – jelez az úszó, de várok még egy kicsit… had játsszon vele a halacska…
- A lényeg, hogy ha nekem egyedül sikerült, akkor másoknak is sikerülhetett volna… ennyi. Ha kikapsz ellenem egy párbajban, akkor ne a szintkülönbségre fogd, hanem a lustaságodra – így van, mert aki lusta az ne is egyék.. vagy.. mi Rolling Eyes

azt hiszem valahogy így van a mondás..
ideje kifogni a halacskám, egy határozott rántás, a hal, mert ezúttal az, máris előttem himbálózik.
- Hooo… egy tonhal *-*- az igazi világban imádtam a husiját, itt pedig még nem volt szerencsém, de most van belőle… csak el kell készíttetnem valakivel
- Hahh… kapásod van – mutatok Chibi-chan úszójára…
- Nagyon hallgatag lettél Chibi-chan… bánt valami? - tisztán emlékszem, hogy én nem bántottam meg… esetleg a sárkánya Suspect

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 05:37

-Foglya vagy te, ember. Beszélj a magad nevében.
Vigyorodik el a sárkány, és ismételten legyint a farkával. A további mondandó előtt azonban a társára sandít.
-Az én feladatom, hogy megvédjem. Egy évig nem állt készen a harcra, és nem fejlődtünk semmit.
A lány válla ekkor egy kissé megremeg, de még mindig nem mond semmit. A sárkány hangjából nem lehet kihallani haragot, nem mondja, hogy nem az ő lustasága, hanem Shu lustasága. Ő kedves, ő egyáltalán nem haragszik rá azért, amit tett. Timidus rendes, nem úgy mint az emberek. A lány már sokkal előbb megbántódott, mielőtt még Ren felhozta volna a szexuális témákat. Igaz, hogy a gyomra attól fordult fel, hiszen egyrészt visszaemlékezett Daneera, a csónakos vakrandis esetre, amikor az a fiú rámászott, amikor meg kellett pofoznia, és Timidusnak is közbe kellett avatkoznia azért, hogy észhez térjen. És… visszaemlékezett a sokkal régebbi esetre is, amikor… amikor még nem volt ott Timidus. Amikor már a férfi sürgeti is, akkor idegesen berántja a botot. Azonnal meg is jelenik a jelzett hal, egy vízisikló. Valami olyasmi, amivel semmit nem tud kezdeni. Feleslegesen fogta… Timidus gyűlöli a feleslegességet… haragudni fog rá… mert ő felesleges… és hátráltatja… a gondolatok csak úgy cikáznak a fejében, és amikor Ren még rá is kérdez, akkor nem bírja tovább. Megkérdezte. Végre alaki megkérdezte… akkor hát viselje a következményeit. Az idomár válla lassan remegni kezd a visszafojtott zokogástól, hangja rekedtes, halk, a torkába szorult gombóc miatt… de beszél.
-Az én lustaságom… az én lustaságom, nem pedig Timidusé. Ha gúnyolódni akarsz, akkor velem tedd, ne vele! És… és igen… egy céhbe tartozunk… tálcán kínálják fel nekünk a dolgokat… van mögöttünk segítség…
Itt már nem tudja visszatartani a könnyeit, egy mozdulattal lekapja a nyakában csüngő kis medaliont, és bár először a vízbe akarja hajítani, mégis inkább a férfihoz vágja hozzá.
-Tudod, hogy mi az?! Tudod, hogy mi van ráírva?!
Kérdezi dühösen, de persze Ren nem tudhatja a választ, amíg meg nem nézi. A kockán a lány neve szerepel, méghozzá a teljes neve, azonban amikor elmozdítja a kockát, akkor a családnév változik, és az Onnanoko helyére Worker kerül.
-Peter Worker. Ő a céhvezér. Tőle kaptam… karácsonyra. Azt ígérte… azt ígérte, hogy… hogy ő majd megvéd. Azt… azt hazudta, hogy azért akarjak kijutni, mert ő majd segít nekem… kint… és… magához vesz... és… hogy lesz megint… családom…tudod… tudod, hogy mikor beszéltünk rendesen utoljára?! Hogy mikor keresett meg? Hogy ő mikor kérdezte meg, hogy bánt-e valami?! Tudod, hogy ki próbálja összetartani a nyavalyás céhét?! Rám bízott mindent! Mindent! És… és… Chan… aki elvileg idősebb… akinek segítenie kellene, ő meg elment… elment a céhtől valahova, és én üldöztem el… utál engem… ahogy Peter is utál… és… és én meg… én meg… meg Falco és Utahime… és a többiek… azt mondtam nekik, hogy a céh majd megvédi őket… én nem vigyázhatok rájuk! Senkire sem vigyázhatok! Nem az én dolgom! Nem tudom megcsinálni! Én…
Többet nem tudott mondani, halkan zokogni kezdett, Timidus pedig sürgető pillantásokat vetett Ren felé. Az emberek több sebzést okoztak a társának, mint Aincrad összes mobja együttvéve, és ez ellen nem tudta megvédeni. Csak egy másik ember adhatott magyarázatot arra, hogy miért kell így bánni egy kislánnyal.

/vízisikló/

by **Ryuninji Ren** Kedd Júl. 15 2014, 13:34

Nem értem a sárkány mit akar ezzel, de kivételesen helytálló az, amit mond. nem vetít… ő e világ „szülötte”
- Igen, én a foglya vagyok, ez nem vitás. Ez egy börtön nekem, ahol próbálok a magam módján boldogulni… ahogy mindenki más is- nem mondom azt, hogy könnyű… illetve könnyű lenne, ha csak azt várnám, hogy mások kivigyék a játékot, közben pedig nem csinálnék semmit, csak élném, a kis unalmas életem a város határait el nem hagyja… de sok ilyen ember van. Én inkább ugrok a sűrűbe… nem tétlenkedhetek, minél hamarabb ki kell jutnom innét; kint várnak egy pár ezren Rolling Eyes

- Nem az én hibám, hogy nem állt készen, a lehetőség meg volt, csak nem éltetek vele…. - rövidre fogom, mert most ennyi bőven elég. Korábban már mindent elmondtam, már nincs mit ˇ^ˇ

Rászólok Chibi-chanra, hogy ideje megrángatni azt a botot, mert veszettül mozog a kapásjelző…. így is tesz és kifog egy nem túl étvágygerjesztő állatkát. Hát nekem aztán ne kellene egy ilyen. de… valami nem stimmel a Chibivel… fogalmam sincs, hogy mi, én mosom kezeimet, nem mondtam vagy tettem semmi olyat, amivel megbánthattam volna… nem én…. valami más lehet Suspect

Vonakodva, de megkérdezem, hogy bántja-e valami, mert én ugye egy onii-chan vagyok… majdhogynem kötelességem.
- Gvehh! – na tessék, már itt is a pityergés… kellett nekem rákérdeznem facepalm

Sosem tanulok a hibáimból…
- Az lényegtelen, hogy kié, és nem gúnyolódok, tényeket közlök – bizony… a tollas is hasonlót mondott és ez most az én szavaimra is igaz. Egy csepp gúnyt sem raktam beléjük, csak elmondtam az érvelésem.
- Öööö… nem - még csak azt sem tudom, hogy most miről beszél, azt meg főleg nem, hogy mit is akar ezzel elmondani, de jobb, ha egyelőre nem szólalok meg… csendesen horgászom tovább…
A szóáradatra csak pislogok, nem értek mindent, de következtetni tudok, nem vagyok én hülye Rolling Eyes

Már amikor először láttam a csókát, tudtam, hogy valami nem kóser vele, de hogy ekkora szemétláda legyen az a Worker… ezt talán még én sem feltételeztem volna. Veeeh.. az a jó szívem… nem tudom csak így elnézni a pityergést… Odalépek hozzá, és nyomok neki egy buksisimit..
- Ha valamit nem akarsz megtenni, hát ne tedd. Ez csak rajtad áll Chibi-chan. Az olyan durva szavakhoz, mint kötelesség, te még túúúúl fiatal vagy – talán még én is, de ezt nem is nekem kell eldöntenem…
- Nem tudom mit gondolsz erről a Workerről, én sosem bírtam, szerintem egy álszent… - legalábbis ezek alapján, amiket most hallok- … de ha problémád van vele, mondd meg neki. Írj neki üzenetet, vagy keresd fel, látnod kell a helyzetét a minimappon, és jóóól mond meg neki a magadét. A sírástól nem oldódik meg semmi, csak pár pillanatig könnyebbé teszi a terhet Suspect

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 15:19

A sárkány csak bólint. Még ő is belátja, hogy most nem érdemes megszólalnia. Ő megvédi a lányt a harcban, hagyja magát dögönyözni, ha Shunak éppen az kell, még dorombolni is dorombol, legalább is a sajátos csipogó-morgó hangján, de itt ő most már teljesen tehetetlen. Az emberek által okozott lelki eredetű bajokat ő sehogyan sem képes kezelni. Emellett persze pedig vitatkozni sem tud a férfival, hiszen annak igaza van. Számára valóban lehet börtön, ahogyan sok más ember számára is, valóban nem az ő hibája, hogy Shu nem állt készen a harcra –bár sem Timidus, sem Shu soha egy szóval nem is mondta, hogy az ő hibája lenne-, és valóban csak tényeket közölt. Nem volt vele min vitázni. A lány azonban annál jobban elképedt azon, amit hallott. Még elhúzódni sem mert, amikor a férfi hozzá közelített. Azt várta, hogy majd megüti, össze is húzta magát, még a szemeit is becsukta, és még az sem jutott eszébe, hogy Ren talán félti a zöld indikátorát, és emiatt nem tenné meg, Timidus azonban már a mozdulatból látta, hogy a férfi nem támadásra készül, így nem is tett ellenlépéseket. Amikor Shu nem kapta meg a pofont, és még bátorító szavakat is hallott, akkor már ki merte nyitni a szemét, és a csodálkozástól még sírni is elfelejtett. Most hordott le egy felnőttet egy másik előtt, Ren pedig neki ad igazat. Neki, a chibi-channak, nem pedig Peternek, aki céhvezér. Talán tényleg túl fiatal a felelősséghez? De… ő ennyire sok rosszat azért nem gondolt Peterről… álszent lenne? De akkor miért segített neki? De… igenis álszent, mert megígérte, és nem tartja be. Rennek igaza van! Megtörölgette egy zsebkendővel az arcát, igyekezett a lehető legkomolyabb tekintetét felvenni, és bólintott.
-Igen… ezt fogom csinálni… megmondom neki… ezt pedig…
Nyúlt a medál után, amit az előbb Renhez vágott… egy ideig gondolkodott azon, hogy elhajítsa, de még nem merte megtenni. Beszélnie kell Peterrel. Ha… ha már nem akarja őt… ha már nem akarja a céhet… ha már nem akar semmit, akkor is vissza kell neki adnia. Ő még mindig Peter, aki ott ült vele az első küldetése után nagyon sokáig azon a kövön, és hazavitte, amikor már kimerült a várakozástól... Peter, aki a sárkányos küldetésen is vele volt... aki karácsonyra adta neki ezt az ékszert... valahol, valami biztosan van még abból a Peterből. Haragszik rá, becsapta, de ha még neki nem is tartozna semmivel, Hisamének akkor is magyarázattal tartozik. Az a szegény sárkány nem tehet semmiről. A mondatát nem fejezte be, mindenesetre a nyakéket nem vette vissza, hanem elsüllyesztette az eszköztárában. Ezután Renre emelte a sírástól vörös tekintetét, és megpróbált mosolyogni.
-Köszönöm.
És erre még Timidus is biccentett.

by **Ryuninji Ren** Szer. Júl. 16 2014, 12:02

Halványlila gőzöm sincs arról, hogy mitől borult ki ennyire, de tényleg nem. Én most full rendes voltam, ahogy a kislányokkal lenni kell, még a petjével is, holott megérdemelt volna egy-két erősebb darabot a szótáramból Suspect

Most bezzeg felrakta a szájzárat, mikor a pöttömnek szüksége lenne egy-két kedves szóra. Nála még Reginald is többet, ér, ha vigasztalásról van szó, pedig…. eléggé nem érdeklik mások problémája, de legalább vicces, mármint folyton vicces szituációkba keveredik Rolling Eyes

Ennek mondjuk, főként én vagyok az oka, hehehe… nem baj az… kell egy kis vidámság a mindennapokba…
Ahogy hallgatom a panaszáradatot, lassan kezdem érteni, hogy mi a helyzet Chibi-channal. Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor nem csak átverték, de még a nyakába is akasztottak egy rakat munkát és az ezzel járó felelősséget… egy pici, tizennégy éves lánynak facepalm

Ez a Worker sokkal rosszabb mint én, ha nőkről van szó… nem tudom mi baja neki, ez így nem okés. Én csak találgatok a hallottak alapján, de az a nyomi elvileg ismeri Chibike körülményeit az igazi világból és ezt még ki is használta, hogy hasznot húzzon belőle. Hát gratula hozzá….. az efféle szemeteket utálom a legjobban… Legszívesebben alaposan elbeszélgetnék Chibi-channal és jellemezném ezt a Worker gyereket…. de nem az én dolgom, hogy ennyire ellene hangoljam a lányt… majd ő eldönti saját maga, hogy hogyan viszonyuljon hozzá…
- Helyes… mond meg neki alaposan, hogy mi nyomja a lelkedet – ez a legjobb, amit tehet, nekem pedig az, hogy megpróbálom nem szétverni az arát, mikor legközelebb meglátom Rolling Eyes

Ha az én húgomnak hazudozna így, akkor nem is tudom, mit tennék vele.. így is nagyon felhúzott.
Figyelemmel kísérem mit akar csinálni a csecsebecséjével, nem szólalok meg, ha nem akarja eldobni, ne tegye. Én rövid úton megszabadulnék tőle, amihez tökéletes ez a tavacska…
- Felesleges… én nem csináltam semmit… Chibi-chan – lenyomok neki egy újabb buksisimit, majd visszatérek a helyemre
- Hophophop… - már jelez is az úszó… itt fogás van Cool

by **Shukaku** Szer. Júl. 16 2014, 12:45

Most… most akkor elmehet? Menjen rögtön, keresse meg Petert, és mondja a szemébe amit gondol? De mit gondol egyáltalán? Nem… azt tudja, hogy mit gondol. Becsapta a céhvezér, ígéreteket tett neki, méghozzá olyanokat, amiket nem is tudott volna betartani akkor sem, ha esetleg be akarja tartani. Más ugyan nem ígért semmit, ő is csak annyit ígért a többieknek, hogy mindent megtesz értük… de talán már ez is sok volt. Talán már ő is hazudott, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy mindent megtesz. Felkutatta a céhvezéreket, megszervezte a céhgyűlést, még Channak is küldött üzenetet, hogy térjen vissza a céhházba. Annyi mindenkitől kért már tanácsot, de a legfontosabb kérdést csak Anatnak és Rennek merte feltenni, mégpedig azt, hogy mi legyen a céhvezérrel. Ő egyáltalán nem érezte úgy, hogy Peter sok terhet rótt volna rá… az elején. Nem ez volt a baj, hiszen szeretett segíteni, és élvezte is, hogy visszaadhat valamit abból a rengeteg segítségből, amit kapott, azonban neki senki nem segített Utahimén kívül. A lány volt az, akivel megbeszélhette a dolgokat, de se Chan, se Peter nem volt ott, amikor szükség lett volna rájuk. Ők ketten, a két fiatal… oké… gyerekek. Tessék, kimondta. Nekik, gyerekeknek kellett azon agyalniuk meg izzadniuk, hogy akkor végtére is hogyan csináljanak a céhből céhet. És persze Timidusnak. A szervezési feladatokban a sárkány zseniális volt. De ahhoz egy ember kellett, hogy az emberek hibáit, az általuk okozott sebeket kiküszöbölje. Ráadásul Ren még szerény is volt. Egy igazi szent.
-De… csináltál… figyeltél rám. És még Timidusra is figyeltél, és neki is segítesz. Köszönjük szépen.
-Erre jók az érzéseid, ember. Én nem tudom, hogy mit kell mondani ilyenkor. Köszönöm.
Alexnak ebben az egy dologban nagyon igaza volt. Shu teljesen támaszkodhat Timidusra a harcban, de a lelki dolgokhoz kell egy ember is. Egy barát. Ezért csalta el Timidus Shut a vakrandira. Kellett egy Utahime… és most egy kívülálló. Egy Ren. Shu még nem akart menni. Még nem mert menni... de nem tudta, hogy ezek után mit is mondhatna.

by **Anatole Saito** Pént. Júl. 18 2014, 21:42

[Szophie]

- Öhm, hát ha úgy nevezted el, akkor igen, Falat ^^" - Bár most, hogy mondja, mintha rémlene egy ilyen felkiáltás ott a zűrzavar kellős közepéről, amit felettébb furcsálltam, hiszen éppen a borostyánsörényű oroszlánnal viaskodtunk, Szo meg úgy tűnt, hogy megint inkább a hasával volt elfoglalva. De akkor most már ez a talán is megoldódott bennem. - Köszi... - jegyzem meg fanyarul, miután kijelentette, hogy a pasik büdösek. Nem mondom, hogy ne találkoztam még orrfacsaróan büdös testszagú férfival, de ami azt illeti, volt szerencsétlenségem ilyen nővel is összefutni már tömegközlekedésen. Ugyanakkor én magam mindig is adtam a higiéniára, talán még túlzásokba is szokásom esni Rolling Eyes

- Amúgy még mindig a SAO-ban vagyunk, ahol a legnagyobb hőség idején sincs testszag, szóval aligha hiszem, hogy falatnak a szagunkkal lenne baj - Azt már hozzá se merem tenni, hogy nem rajongok a hüllőkért, szóval a magam részéről annyira nem is bánnám, ha a gekkócska nem akarna hozzám közeledni.
- No de afelől semmi kétségem, hogy jó kezekben van nálad. Vezért is szépen neveled, úgy hallom beérte Reginaldot is. - Szóval Vezér akar irányítani... Miért nem vagyok meglepve? Razz

Pláne ilyen névvel Very Happy

Az mondjuk kérdést vet fel bennem, hogy mégis kit akar irányítani a lány, de ennyire nyíltan aligha merem feltenni a kérdést, főleg, hogy még csak most kezd megnyílni. A másik kérdésemet azonban nem lehet elodázni.
- Azért nem akarsz bossolni jönni, mert nem füllik a fogad a hadakozáshoz, vagy azért, mert nem is szeretnél kijutni? Látom, hogy kiválóak a felszereléseid, s gondolom ez nem csak a farkas miatt van, hanem hogy erősebb, gyorsabb, ügyesebb legyél a harctéren. Mindemellett szabadjon megjegyeznem, hogy csinos holmikat válogatsz össze ^^ - Egy bóknak már igazán itt volt az ideje, hogy érezze az önfeledt és csöppet sem ellenséges beszélgetés hangulatát. Amit aztán megszakít a vízbe zakózása O.o
Miután partra segítem, jobb lesz, ha meglesem mi került a hálóba. Ideje lenne már amúgy is frissíteni a szereléket. Adok Szonak egy újabb horogra tűzendő csalit, majd bevonom a halászhálóm. Egy polip és egy rák \o/ Micsoda fogás \o/ Elégedetten dobálom be őket az inventorymba, a pecázás után nagy lakomát fogunk csapni. - Mit is mondtál, hogy állsz a főzés jártassággal?

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 20 2014, 22:12

Okés, rendben van… úgy tűnik hat rá a szövegem, nem lesz több könnycsepp, problem solved. Nagyon menő vagyok most is, mint mindig… na meg most egy onii-chan Suspect

Az ilyesmi nekünk már amolyan kötelesség… Ha Chibi-channak is van bátyja, biztos ugyan így tett volna, és már Worker arcán lépkedne Suspect

- Hát őőőőő… így is lehet fogalmazni – egy már-már szokássá vált buksisimit megérdemel a kicsi lányka Suspect

Tolaska szavai sem lepnek meg, valahogy erre számítottam tőle, többre nem. Pedig ilyenkor mindenki tudja, hogy mit kellene tennie, mit tud tenni…
- Ez azért van Tollas, mert buta vagy – nyelvet öltök rá.. igen, az, egy buta kis pet, akinek hatalmas a szájacskája.
- Ilyenkor legalább hozzá bújhatnál és mondhatnál pár kedves szót – azt hiszem hiába beszélek neki erről, nem igazán foga megérteni. Pedig folyton azt szajkózza, hogy megvédeni így, megvédeni úgy, aztán sehol semmi…. nem csak a fizikai támadások ártanak az embereknek… sőőőt… Aincrad világában sokkal súlyosabb sebet ejtenek a szívet célzó támadások… ez már csak így van az embereknél, persze nem mindenkire igaz és nem mindenki mutatja ezt ki. Ahány ember, annyi féle.
Éppen ránézek az úszómra, ami veszettül ugrál fel-le a vízen… odarohanok a botomhoz és egy határozott rántással igyekszem kifogni legújabb szerzeményem…
- Hmmm… egy polip :f… csinálhatunk Takoyakit :F – az az egyik kedvenc kajám és itt még csak nem is volt lehetőségem ilyet kajálni Sad

pedig annyira fini.
- Chibi-chaaan! Neked is kapásod van… siess, még a végén meglép, és akkor bukta van – szólok neki… reményeim szerint már jól van, nincs gáz, minden okés…
- mellesleg nem kérdezz-feleleket tartottunk, Bár véleményem szerint fullra felesleges, mert kicsit vagytok, de próbálkozni i lehet. – már mondtam neki, de cask konkrét kérdésekre válaszolok, nem olyanokra, hogy mit tudsz erről…. csak semmi emsedélután… az egyáltalán nem menő, és nem is az én stílusom…

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 06:17

Shu elmosolyodott, ahogyan látta –legalább is a töltelékszavakkal kezdődő mondatból, amire eddig Ren nem volt hajlamos, ő erre következtetett-, hogy a férfi zavarba jön azért, mert megköszöntek neki valamit. Talán ez a fiú a pletykák alapján szintén olyan szegény, félreismert lélek, mint ő maga. Shuban sokan láthatják Kayaba kis bérencét, akit elhülyített a világ, na meg persze Timidus, és emiatt nem képes logikusan gondolkodni. Sokan ezt a kedves, jószándékú, segítőkész fiút is szoknyapecérnek és kötekedő alaknak kiáltották ki, és az utóbbiban talán volt is valami, de egyáltalán nem tűnt rossz szándékúnak az élcelődései, szurkálódásai ellenére sem. Még Timidus megfeddésénél is csak mosolygott, és ingatta a fejét.
-Nem buta, csak nem ért a…
-Hagyd. Igaza van. Majd még keményebben fogok dolgozni, és igyekszem megérteni ezeket a dolgokat is, hogy ilyenkor is segíthessek.
Fejét a lány ölébe fúrta, és halkan „dorombolni” kezdett, Shu pedig megsimogatta a fejét. Hogy Timidus ismételten idézetekkel dolgozott-e? Hogy utalni akart-e arra, hogy Ren az éles megjegyzésével csak feleslegesen zsarnokoskodik? Utalni arra, hogy Napoleonnak mindig igaza van? Ez igen ironikus lett volna úgy, hogy a vörös szalag az ő mellkasát díszítette, de erről szó sem volt. Egyszerűen erre a következtetésre jutott, de kedves szavakat nem tudott mondani. Ami kedves lett volna, azaz a lánynak tetsző, az jelen esetben mind irreleváns volt, a témával kapcsolatban pedig csak negatív jövőképet tudott előrevetíteni. Ő nem mondhatta, hogy minden rendben lesz, mint ahogyan az emberek hazudták egymásnak, hiszen ő sohasem hazudott a lánynak.
-Látod? Megteszi amit tud, és majd ezt is meg fogja tanulni. Amikor kicsi volt, akkor meséltem és énekeltem neki altatót. Nem kell aludnia, de rájött, hogy ha úgy tesz mintha, akkor az nekem jólesik, és emiatt minden este szépen végigjátssza a kedvemért. Nem várok el tőle semmi olyat, amit nem tudhat. Annak semmi értelme nincs.
Végig mosolygott, és még a bot után is óvatosan, nyugodtan nyúlt, hogy ne zavarja meg a sárkányt. A horgászathoz szerencsére nem kellett erőt kifejteni, mert akkor nagyon nagy bajban lett volna… na majd a híres nagy halnál, ott majd elkel a segítség. Timidus az utolsó kérdésre sem reagált. Feleslegesnek ítélte a válaszadást, és nyugodtan folytatta a lány felvidítását. Shu azonban kapott az ötleten.
-Ha szeretnéd, a horgászat után szívesen elkészítem neked, és akkor pont olyan lesz, mint amilyenre szeretnéd.

/sünhal/

by **Szophie** Csüt. Júl. 24 2014, 20:06

[Anat]

- Ühhümm, Falat. Mert olyan kis picike.. Ő volt a legkisebb az ajándékok közül. - bólintottam mosolyogva. Habár még mindig nem értem, miért kaptam akkor Mirikától ajándékot. Ha most kaptam volna, kicsit jobban megérteném, de hát akkor, és ott.. Nem, nekem nem volt ez világos. Meg az sem, hogy miért csak én vittem haza a kis gyíkot. Nem úgy illett volna, hogy ha már ajándék, ne utasítsa vissza Hope és Anat se? Nohh mindegy, nem az én dolgom ez. Ha nekik nem volt szükségük gyíkocskára, hát akkor nem. Nekem volt.*-*
- Ne-nem úgy értettem. - ráztam meg a fejem, miközben egy csöppet elsápadtam. - Csa-csak talán a gyíkok számára. A férfi szag más.. - kezdtem el magyarázni, habár én sem igazán értettem. Csak annyit tudtam, hogy az én gyíkom csak a nőket kedvelte. És lényegében mi más különbség lett volna, mint a szag? Nem hiszem, hogy az állatok akármilyen más dolog miatt különbséget látnának bennünk.
- Én nem is olyan büdös testszagra értettem, csak.. úgy, hogy.. lehet valamilyen illatunk, amit az állatok éreznek. És Falat számára a férfiaké lehetne büdös.. - próbáltam jól kijönni a helyzetből - kevés sikerrel.
- Neveli az magát. - legyintettem. - Egyébként még nem érte be, csak erőlködik rajta. Ők ketten régi nagy ellenségek, nem beszélve farkasom előretörő mániájával, miszerint ő akar lenni a legerősebb. Megjegyzem, szerinte ebben csak én korlátozom. Egyébként szerinte nem vagyunk már messze, hogy mi legyünk a top1 idomár. Én ebben kicsit kételkedem azért.. - az jutott eszembe, amikor azokat a hatalmas szobrokat láttuk, és mi is ott voltunk a szobrokon, mint a nyolcadik legerősebb játékos és petje. Viszont azóta ellustultunk, és nagyon sokan erősebbek lettek, köztük Alex. Szerintem már beelőzött minket. És nem lepne meg, ha rajta kívül sokan mások is ezt tették volna.
- Igazból egyik sem. - ráztam meg a fejem. - A holmim csak azért kell, hogy meg tudjam magam rendesen védeni.. Nem a bossolás miatt, hanem hogy a mobok ne bántsanak, vagy egy játékos. Meg mert egyébként én is és a farkasom is eléggé nehezen viseljük a vereséget. Igazából én nem is akartam bossozni soha. De az elején már kezdett is megtetszeni, mivel a boss harcokon viszont láthattam rég nem látott barátokat, és ez örömmel töltött el. Meg volt a maga jó hangulata.. Most viszont úgy érzem, nincs igazán meg ez a hangulat, mindig csak a veszekedés, feszengés, meg... kevés az olyan ismerős, akivel jól elvagyok. A legtöbb ember jelenléte még zavar is. Nem kedvelem a tömeget. - vallottam be. És persze azért sem szeretnék már menni, mert tökéletesen haszontalannak érzem magam. De ezt fölösleges volt kimondani, mert ő is tudja bizonyosan. Nincs mit tenni, ha valaki gyenge, az látszik rajta. Főleg ilyen fontos harcokon.. Mert sosem kap feladatot, sosem csinál semmit, néha, ha éppen úgy alakul, üt egyet a bossba, aztán örül, hogy "jééé, én is hozzátettem valamit a dolgokhoz", és ennyi.
Felfűztem a csalit, amit adott, most a vaníliás kukoricát, hátha arra nem a tehenek jönnek...
- Maximum. Tökéletesre fejlesztettem. - húztam ki magam büszkén. Valami, amiben én is jó vagyok.. Rolling Eyes

by **Anatole Saito** Szomb. Aug. 02 2014, 21:52

Hát ebből a "férfiak büdösek" témából már sose mossa ki magát előttem a lány, de inkább legyintek az egészre. Megsérteni úgysem tud egy ilyen ügyetlen elszólással, meg ha még úgy is gondolja, ahogy hangzott, abban sincs semmi. Én nem vagyok átlag pasi, s azt Szo is elismerheti, hogy adok magamra. Néha talán még túlzásba is viszem. Sokan piperkőcnek tartanak, s való igaz, hogy sokszor olyankor is elegánsan jelenek meg, amikor a helyzet alapjában véve nem követelné meg ezt tőlem. Nekem ez legalább annyira természetes, mint ahogyan nem idegenkedem a fizikai kontaktusoktól sem. Van akit kiráz a hideg attól, hogy ha megérintik, számomra az csak egy egyszerű, hétköznapi gesztus, ha egy kedves hölgy kézfejére csókot hintek, vagy ha egy férfi bajtársamnak átkarolom a vállát. Nem értem miért csinálnak akkora ügyet az ilyesmiből az emberek...
Na de visszaérve Szophiehoz és a horgászathoz, azt már megállapíthatom, hogy a horgászhálóm és a csalijaim is kiválóan beváltak, a rák és a polip fontos darabjai egy olyan szafari teljesítménynek, ami komoly exp jutalommal is jár. Így hát határtalan boldogsággal és elégedettséggel dőlök hátra, miután újra belógatom a hálót és a botomat is a megfelelő csalikkal és etetőanyaggal ellátva. Most jön az újabb kivárás időszaka, de legalább van alkalmunk normálisan beszélgetni addig is. Amíg pedig tevékenykedtem, többet megtudhattam Vezérről is és a petnevelésről. Hasznos infók ezek, még jól jöhetnek Aldonál. És persze arra is fény derül, hogy ki fogja megfőzni a fogásunkat, mert hogy én nem fogom a low szintemmel, az biztos Razz

- Én is nosztalgikusan, örömmel gondolok vissza az első bosszharcokra. A jelenlegi viszonyokból visszatekintve olyan gondtalannak tűnik az az időszak, de szerintem csak az idő szépíti meg az emlékeket. Akkor is voltak veszekedések, emlékszem Kotával mindig egymásnak feszültünk. De akkor még olyan tét nélkülinek tűnt a dolog. Most viszont, lassan két év ittlét után már feszültebbek a frontharcosok, mert nem jönnek úgy az eredmények, ahogy vártuk, nem haladunk olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk. S minél tovább ragadunk idebent, annál többen akarnak majd inkább bent maradni, mondván, hogy az itteni élet sokkal könnyebb. - Reménykedek benne, hogy ezzel a gondolatmenettel kiugrasztom a nyulat a bokorból és elárulja, hogy ő miként vélekedik minderről. Arra nem merek nyíltan rákérdezni, hogy ő is bent akar-e maradni, mert nem akarom azt, hogy ha így is van, akkor rossz érzést keltsek benne emiatt. Nem akarnám elmarasztalni sem érte, hiszen az én fejemben is megfordult, hogy jobb lenne inkább itt ragadni és felhagyni a frontharcossággal.

by Ajánlott tartalom