Re: Kis tó

by **Szophie** Szomb. Szept. 27 2014, 14:02

Erre igazán még nem is gondoltam. Talán a sütemények iránti szenvedélyes szerelmemnek van valami köze a munkámhoz? Lehetséges. Persze ez csak egy ilyen játékban bukhat elő ennyire a felszínre, amikor nem kell figyelnem az egészséges és változatos étrendre. És tényleg mindig a sütemény körül járhat az eszem..
- Öhm... Igazából ott éltem. Vagyis odaköltöztünk a játék indulása előtt körülbelül hat évvel. Szóval igen, nevezhetjük úgy, hogy ott éltem. Tokióban. Viszont olyannyira nem mozdultam ki otthonról, és nem határolódtam el sem a szokásainktól, sem a nyelvemtől, hogy az a csoda, hogy tudok most veled beszélgetni. Még így is hiányos a szókincsem. És az írásotokat abszolút nem sajátítottam el. - vállat vontam. Van ez így.. Na jó, annyira talán mégsem szokásos, hogy valaki hat évig éljen egy országban, és ne ragadjon rá semmi. De velem ez így történt.
- Viszont erről a külföldi dologról... Szerintem biztosan el jutott más országokba is a híre, és árulták is. Már csak azért is gondolom ezt, mert rengeteg külföldit látok az utcákon nap, mint nap. És mivel ez egy új fejlesztésű, méghozzá korlátozott példányszámú játék volt, hülyék lettek volna leszorítani a piacot Japán területére, ahol talán nem is akadt volna elég vevő rá. Világviszonylatban viszont sokkal nagyobb a kereslet rá, és mivel csak tízezer példányszámban állt rendelkezésre a játék, nyugodtan emelhették az árakat.. - folytattam üzleti ágon a beszélgetést és a magyarázatot. Szerintem ő érti, neki mondhatok ilyesmiket. - Egyszerű kereslet - kínálat függvény, ami meghatározza az árszínvonalat. ^^
Aztán felnevettem, és rámosolyogtam. - Nos, az van, hogy én pedig életemben nem is foglalkoztam ilyesmikkel. - kuncogtam. - Úgy tűnik, mind a ketten kezdők vagyunk. És lám, mégis frontharcosok. - utaltam ezzel arra, hogy a sok kocka mellett mégis nekünk sikerült viszonylag jó eredményeket elérnünk. Rá vetítve a dolgot pedig nem csak viszonylag...
Bólintottam. - Ühhümm, oda nem is próbáltam. Nincs olcsó, jó fekvésű földterület sem. - nevettem fel. Ezek mindent belaktak. O.o
- Hümm.. Aincradi piackutatás. Ez tetszik. És a kijutásunkkal már lenne is egy szűk 8 - 9 000 fős felvevőpiacunk, a SAO-s rétegből. Mert aki itt rászokik az édességre, az odakint is megfogja venni. És mivel minden bizonnyal a kijutásunkkor hatalmas lesz a felhajtás körülöttünk, ezt kihasználva tovább növelhetjük az ismertséget. Így pedig kevesebbet is kellene költeni a reklámozásra, magától is elterjed az édesség híre. Onnantól pedig már szabad az út.. Már ha nem szól bele egy esetleges versenytárs... - felsóhajtottam. - Gyorsan kell majd cselekednünk, hogy maximálisan kihasználhassuk az újdonság erejét. - mutatóujjamat az állam alá téve veszem fel a gondolkodó pózomat. majd hamarosan más irányba terelődnek a gondolataim.
- Egyelőre viszont.. - szólaltam meg újra, kicsit csendesebben. - Nem szeretném, ha kiterjedten belelátnál az üzletembe. Gondolom, megérted. A kommunikációs politikát rád bízom nyugodt szívvel, ha te is benne vagy, de a többivel majd én foglalkozom. - jelentem ki határozottan. Üzleti hangnemben beszélek, arcizmaim megfeszülnek, tekintetem komoly és fölényes. Ha üzletről van szó, még Anatole sem állhat fölöttem. Itt én vagyok a vezető. Egy marketing cég csak intézze szépen a reklámokat más cégek számára, és örüljön, hogy kap munkát. Rolling Eyes

Persze még nekem is be kell látnom, hogy az hozzájuk hasonlók közreműködése nélkül nem vihetném sikerre. De tudnia kell, ki a főnök, akitől a pénzt kapja. Vagyis... egyelőre az együttműködésre való hajlamot. O.o És mivel üzleti dolgokról van szó, ezért vele szemben alkalmaznom kell komolyabb stílusomat és hanghordozásomat. Talán még soha, senkivel nem viselkedtem így a játék kezdete óta. Most viszont ismerős érzésként köszöntött a dolog. Már talán nagyon is hiányzott ez a téma.. Egy kicsit úgy érzem, mintha csak önmagamra találtam volna hirtelen rá.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 27 2014, 19:58

- Hmm, akkor valamit nem értek. Ha hat éve élsz Japánban, igaz, ahogy mondtad, elég elszigetelten, akkor hogyhogy még nem törtetek be a japán piacra? Vagy nem is próbálkoztál vele? Vagy én értettem félre valamit az eddigi beszélgetésünkből? Bocs, ha értetlennek tűnök. Végül is miért költöztél Japánba? Ez nem sokkal azután lehetett, hogy átvetted a céget? Elmenekültél az országodból... öhm.. honnan is? - Csak most esett le, hogy azt nem is tudom, hogy honnan származik. Vagy mondta volna, csak én nem figyeltem? Tekintetemet viszont elragadja a horgászbotom, azonban semmi komoly, csak egyszer mozdult meg az úszó, úgyhogy valami csak nekiütközhetett a zsinegnek.
- A legfrissebb információim szerint nem volt korlátozott példányszámú a játék. Legalább is nem úgy, ahogy mi hittük. Úgy tűnik nem csak 10.000 példányszámban adtak el, mivel már három emberrel is találkoztam, akik egyfajta kómába kerültek a belogolás után. Ahogy elkezdtek kihullani a JK-k, úgy kerültek a helyükre a hibernációból feltételezhetőleg azok, akik nem fértek bele az első 10.000-be. - A további okfejtésére pedig erősen bólogatok.
- Igen-igen! Tökéletesen tovább vitted a gondolatmenetemet. Sőt, egyenesen építhetünk a SAO-ra is és felhasználhatjuk azt a tényt, hogy - remélhetőleg - túléltük a játékot. Az emberek szeretik a katasztrófaturizmust, így a mi termékeinket is szeretnék. Szerintem a játékosok világában már így is celebek lehetünk, feltéve, ha ugyanúgy közvetítik a benti életünket, mint ahogyan mi is figyelemmel követhettük a Viadalt. - Szeretném hinni, hogy sztár lettem odakint. Ugyanakkor ez nyomasztóan rám is telepszik, hiszen akkor azt is láthatják kint, ha nem teljesen erkölcsösen cselekszem. Jesszusom, szegény anyám. Bakker! Remélem nem nézegetik esténként, hogy miként bújunk össze Mirikával O.O Atya ég, ebbe eddig bele se gondoltam! Arcomra kiül a rémület, de mielőtt még Szo rákérdezhetne, megment a kapásjelző. Fogás van, fogás! Na de hogy mit vonszolok a partra? Egy korallt... Egy korallt? O.o Egy korallt! - EGY KORALL! Már mióta várok rád kicsikéééém! Végre kimaxoltam egy újabb teljesítményt! Öhm, bocsánat, figyelek - Igyekszem felidézni az utolsó mondatokat, hogy reagálhassak rájuk.
- Persze, meg ez egyelőre egy légből kapott dolog, még komolyabban végig kell gondolnom az egészet és ki kell találnom a stratégiát és a lehetőségeket. És ahogy mondtad is, mindenki végezze a maga dolgát, amihez a legjobban ért. Elfogadok javaslatokat a marketingben is, de a menedzsment az én asztalom. Viszont annyit kérnék, hogy a legközelebbi üzleti összejövetelünkig állj elő egy tervezettel te is, amivel elkezdhetjük az aincradi közös üzleti kooperációnkat. Bármikor írhatsz, ha van valami megtárgyalni valód üziben, vagy személyesen is. Felveszlek a barát listámra, úgy el tudsz érni, rendben? És már le is nyitom a menümet, hogy belehajítsam a korallt és hogy elküldhessem a barát felkérést.

[korall]

by **Szophie** Vas. Szept. 28 2014, 19:45

- Úgy van, ahogy mondod. Nem próbálkoztam vele. Egyáltalán nem nyitottam Japán felé, semmilyen mértékben. Egy tengernyi távolságot akartam tartani a munkámmal, ez ilyen egyszerű. Nem ismernek az ottani fejesek, legalábbis kevesen tudják, hogy ott lakom. Mint mondtam, próbáltam elszigetelődni. Minden módon. - ennek fontos okai voltak, melyekbe nem kívánok belemenni. Főleg biztonsági kérdés. Csak kevés ember tartja közvetlen velem a kapcsolatot. És az a kevés tartja egy nagyobb csoporttal, akik egy még nagyobb csoporttal, és a legalján dolgozóknak már fogalmuk sincs talán, mi egyáltalán a nevem, vagy hogy nő vagyok-e vagy férfi, gyermek, vagy öreg. És én nem is várok el többet, minthogy tökéletesen teljesítsenek, és termeljék nekem a pénzt. Felőlem aztán azt sem kell tudniuk, mi a cég neve.
- Öhmm.. Angol vagyok. És megvolt rá az okom. - vallom be, ám ennél többet nem kívánok mondani sem a családomról, a költözés okáról, vagy más személyes kérdésről, és ezt láthatta is pillantásomon.
- Hümm.. Ez érdekes. - nézek magam elé őszinte megdöbbenéssel, és elraktároztam magamban az információt. Habár találkoztam olyanokkal, akiket a játék hibernált, én mindvégig úgy gondoltam, azok is bele tartoznak abba a bizonyos tízezerbe.
- Hát.. Nem érdekelt annyira ez a biznisz. - vontam meg a vállam. - Mi plüssmackókat, meg hasonlókat gyártunk, kisebb korosztálynak. Az elektrokikus játékok nem ütköznek a felvevőpiacommal, így nem néztem utána pontosan. - ezt a tízezres dolgot is csak a játékban tudtam meg.
- Mi? Ezt.. nem értem. - néztem rá kérdőn. Közvetíteni? Kinek? Mit? Celeb? Ki? Hogy? Nagy, értetlen pislogásokkal jutalmaztam a fiút. Ez a gondolatmenet nekem nem volt teljesen világos..
- Nos, tervezetet természetesen én is elvárok. Tudod, ha nem is a Japán piacon, nekem megvannak a bevett embereim. Szóval fel kell mérnem a tehetségedet, Anatole-san. - mosolygok rá. - És van egy másik fontos... része is annak, ha velem szeretnék dolgozni. - újra komoly hangnemre váltok, számat kicsiny vonallá préselem, miközben az arcát figyelem. - A tervezetet pedig természetesen elkészítem. Időpontot most nem kívánok megszabni, gondolom neked is vannak más elfoglaltságaid.. Viszont azt mindenképpen szeretném, ha kitérnél a díjra. Fix fizetést szeretnél, vagy inkább osztalékot?
- És még valami.. Habár jelen esetben te állsz fölényben valamely szinten, ugyanis neked van ismert vállalkozásod, így inkább úgy tűnik, mintha én kotnyeleskednék bele a te üzletedbe. Ugyanakkor odakint ez máshogy lesz. A te vállalkozásod fog az enyém és saját érdekében nekem dolgozni. Persze ez egy társi viszony, de.. én vagyok az, aki felfogad, ha valóban sikerül egyezségre jutnunk. És nem te döntöd el, hogy melyik cég marketingjét készíted. Így elvárom, hogy most is ehhez mérten viselkedj, és így mérlegeld döntéseidet. - lehunytam a szemem, kifújtam a levegőt. Abban a pillanatban megmozdult a kapásjelzőm, így én újra visszaváltoztam a vidáman horgászgató közemberré, és rántottam.^^
És kifogok egy... hal.. szálkát..O.o

by **Ryuninji Ren** Szer. Okt. 01 2014, 18:02

Shu

- De…. ezt nevezik butának, holott nagyon is okosnak állítja be magát… blöeeee – nyújtom ki a nyelvem játékosan… ennyit megérdemel a pici tollas, nem olyan nagy sértés ez, és még igazat is ad nekem… részben. Ezek után teszi csak meg azt, amire az imént hívtam fel a figyelmét…. Jellemző, de remélem legalább megjegyzi és máskor már automatikusan csinálja. Bár azon a doromboláson elnevetem magam egy picikét…
- Pffff.. hehehe… mi vagy te? macska? – kérdezek rá még mindig nevetve, de lassan lenyugszom és megköszörülöm a torkom. A pecabotom megrázkódik, de lehet csak a hullámok miatt…. még várok vele, nem akarok egyetlen egy lehetőséget sem elszalasztani… , közben hallgatom Chibi-chant is…
- Jaja… értem én, de akkor sem értem, hogy ezt eddig még miért nem tanulta meg… Bezzeg másokat lenézni… na azt megtanult…. – ilyen szempontból pont olyan mint Reginald, bár ő hiába dörgöli ezt mások orra alá, kevésbé kifinomultan és… khöm.. helyesen, ők ezt nem értik. Nagyon kevés ember van, aki felfogja, mit csipog és ennek én örülök a legjobban… nem éget annyira… bár elegek néha a nyomi cselekedetei is.
Jól tettem, hogy vártam, mert egy polip lett a jutalmam… imádom a polipot, már ha jó el van készítve, például a fini takoyaki :F Na, az mindennél finomabb… micsoda kár, hogy én nem tudok főzni Sad

- o.o….. hát hogy a fenébe ne szeretném :F – nem lehet visszautasítani ezt az ajánlatot. Ma tuti, hogy jól bevacsorázok és még csak pénzembe sem kerül… mondjuk a tollasból kinézem, hogy kér némi aranyat a szolgáltatásért….
- …és… hol akarod megsütni? - ez érdekel, mert nem volt róla szó, közben meg visszadobom, belógatom megint a csalit… kell nekem még egy pár halacska, ennyivel nem érem be, időm meg mint a tenger….. kivéve, ha Reginald másként gondolja….

by **Shukaku** Csüt. Okt. 02 2014, 07:27

Shu egy pillanatra megvonja a vállát, ám utána rájön, hogy nem egy akármilyen felnőttel beszél, és Ren bácsi eddig is nagyon kedves volt vele, ráadásul most is kiölti a nyelvét, tehát egyértelműen viccelődni szeretne.
-De… de nem ezt nevezik butának! Buta az, aki semmihez nem ért, és Timi meg csak ehhez a pár dologhoz nem, de ezt is igyekszik megtanulni. És egyáltalán nem néz le másokat, nem tudom, hogy honnan veszed ezt.
Ölti ki ezúttal ő a nyelvét. Tudja jól, hogy Timidus sokra értékeli önmagát, és az elért eredményeit, amikért valóban együtt dolgoztak meg… bár Shu nem nevezné olyan hatalmas feladatnak, hiszen sohasem érezte a fejlődés kényszerének a súlyát, és Kayaba bácsi mindig a segítségükre volt, meg egyébként sem állította őket megoldhatatlan feladatok elé. Nehéz feladatok voltak, de megoldhatatlanok nem, hiszen akkor nem lennének itt.
-A bácsi egyébként mivel foglalkozik, hogy ennyire okosnak tetszik lenni? Agysebészet vagy rakétatudomány?
Ha már Timidus nem bökdösött vissza, mert nem érezte szükségét, akkor a kislány kelt barátja védelmére. Ő azért sokkal érzelmesebben fogadta, és a sárkánnyal csipkelődhetett akármeddig a másik idomár, max annyira juthatott volna, hogy Timidus hol beismeri, hol nem tartja megalapozottnak a hiányosságai felsorolását, és ahol igen, ott rábólint, hogy ebben még fejlődnie kell. Bár sokan hitték így, Timidus nem volt beképzelt, mindössze a körülmények alakultak úgy, hogy elhihette magáról, hogy igenis eredményes, hiszen soha senki nem gyapálta még el annyira, vagy alázta meg, hogy ezt másképpen kellene hinnie. A macska beszólásra ismételten csak Shu reagált, kissé már morcosan.
-Jajj ne piszkáld már szegényt! Biztosan a sárkányok öröm hangja is hasonlít a macskáéra. Amúgy is, a vadmacska meg a gepárd és a puma is tud dorombolni, mégsem jobban macskák, mint az oroszlán, a leopárd meg a jaguár, akik meg nem tudnak dorombolni. És eddig is megtanulta, csak… csak…
-Csak ha itt van egy ember, aki ezt eredményesebben el tudja végezni, kevesebb hibalehetőséggel, és még alkalmasnak is tartom arra, hogy megvigasztalja a lányt, akkor engedem neki.
-Igen! Nalátod! Miért olyan nagy baj ez?
Replikázott rögtön vissza a kis idomár, bár nem nagyon foglalkozott azzal, hogy végiggondolja amit a sárkány mondott, csak egyszerűen igazat adott neki, hogy ne Rennek legyen igaza a csúfolkodásban. Persze nem volt megsértődve, és bár egy kicsit duzzogott, az látszott, hogy semmi komoly haragosság nincs benne, és ezt az is jelezte, hogy könnyedén tudott váltani a következő témára.
-Hát… akkor találd ki, hogy mit szeretnél, és megcsinálom neked… ha te már a főzéshez is buta vagy.
Nem bírta ki, hogy ne vágjon vissza még utoljára a Timidust ért sérelmekért, de a kis kuncogás nagyon elvette az élét a dolognak.
-Sok helyen vannak a fogadók mellett ilyen sütögetős kemping bigyuszok, de akár itt is rakhatunk tüzet. A vadászat jártasságom is a maximumon van, nem csak a főzés.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Okt. 02 2014, 15:00

Jót nevetek azon, ahogy Chibi-chan megint a kis tollas védelmére kel, még ha csak szavakkal is…., Remélem egyszer majd rájön, hogy miként is működik az ő kapcsolatuk…. igaz én nagyom sem értem , csupán sejtéseim vannak és nem valami jók, de amíg neki ezzel gondja nincs, okom sincs tenni ellene…
- Nem-nem-nem, a buta az buuutaaaaaa. Nem csak szellemi hiányosságokra utal… te buta Van aki nem Buta, de butaságot csinál, és akkor már rá lehet mondani, hogy buta. Vagy azért buta, mert nem csinál valamit é abból lesz butaság, tehát buta…. Ezért ő is buta blöeeee - magyarázom meg a magam módján, kicsit nyakatekerten, de mégis érthetően, hehe. De nem hagyja magát a picike, szemtelenül feltesz egy kérdést, de nem vág át, kicsit megcsavarjuk a szavakat, heheheh…
- Hogy én? Asztronómiával. Keresem a második legfényesebb csillagot – egyrészt mindig is érdekelt ez a tudomány, igaz hobbiszinten, másrészt meg…. nálam nagyobb csillag nincs a világon \o/ nyehehehe….
Tovább piszkálgatom a sárkánykát, most éppen azért, mert macskaként viselkedik. Na, de kérem… egy sárkány ne doromboljon, hová fajul már ez a világ is? :O Legközelebb már a cicák Muuuuu-znak, a madarak meg béééégetnek?
Tollas mondandójára kezemmel „hápogást2 mutatok, jelezvén, hogy ez megint csak duma, nem több, azzal meg tele a padlás, és a pince is Suspect

- A sárkányok örömhangja a mélyről jövő morgás, nem a dorombolás - folytatom a gyerekeskedést egy picikét…. azután kerül szóba a polipom elkészítése, amit felajánlott és utána egyből be is szólt…
- Nem vagyok hozzá buta, csak nincs rajta pontom, mert nem érdekel ez a tudomány… én falni és nem főzni szeretek De mesteri szinten keverem az italokat, bizony-bizony – a specialitásomból már nem adnák neki, alkoholból egy csepp is sok lenne picinyke szervezetének…. még rászokna és lenne részeges Chibi-chan facepalm

- Takoyaki… olajban sült, ropogós takoyaki \o/ - a rendelés leadva, már csak fognom kell mellé pár polipot, hogy bőségesen belakmározhassak :F:F:F
- Bocsika, de azt nem nevezném vadászatnak…. fogalmazzunk úgy, hogy mesterien nyomod az állatsimogatást – viccelődök…

by **Shukaku** Csüt. Okt. 02 2014, 15:29

Shu csak értetlenül pislogva hallgatta végig a férfi felettébb felnőttes érvelését, majd mire végzett, már teljesen rájött, hogy csak cukkolja, és semmi oka nincs vitázni vele. Ami azonban felettébb különös volt, hogy ezúttal nem zavarta a cukkolás, nem zavarta, hogy gyerekként bánnak vele, hiszen a másik idomár is olyan szinten viselkedett gyerekesként, amit más felnőttől még soha nem is látott, és Rennek még jól is állt, nem úgy, mintha csúfolódni szeretne, csak olyan viccesen. Meg azt azért biztosan nem gondolhatta komolyan, hogy rá is azt mondaná, hogy buta, és komolyan is gondolná, miután annyit segített, így hát csak nevetett, és bólogatott, hadd legyen igaza a buta Ren bácsinak. Razz

-Csillagászattal? Mármint igazival? Nem asztrológiával?
Azért nem tudta volna elképzelni Rent, ahogy szennylapokba írogat valami varázslónéven horoszkópokat és válaszokat az olvasóknak… de hát minden megtörténhetett.
-A legfényesebb csillag az a Sirius. Sokan azt hiszik, hogy a sarkcsillag, de az igazából a Vénusz, ami nem csillag, hanem bolygó. Itt pedig…
Na ezen elgondolkodott, és nem is tudta azonnal, szóval elő kellett venni a füzetét, hogy fellapozza.
-Itt van egy olyan csillagkép, ami kutyusra hasonlít, és annak a nyakörvén van egy medál, ami fényes. Én is szeretem este nézni a csillagokat, és már felrajzoltam sook csillagképet, meg elnevezgettem őket… és azt is kipróbáltam, hogy ha elromlik a minimapp, akkor már a csillagok állásából is haza tudok találni. Te miket figyeltél meg eddig?
Nézett csillogó szemekkel ismét a másikra, és már a sárkányos ceruza is a kezében volt, hogy lejegyzetelje a férfi szavait, közben persze még befejezte a többi választ is, és persze újra csak nevetett.
-De hát pont azt csinálja! Morog, csak úgy, mintha közben dorombolna is. Nekem tetszik, és nekem csinálja, nem neked. Ha meg nincs az ételkészítésen pontod… mit is mondtál? Valaki azért is buta, ha nem csinál valamit, és abból lesz butaság… például az, hogy éhen marad, ha valaki nem főz neki takoyakit?
Ezúttal ő öltötte ki a nyelvét, persze ismételten nevetve. Ren bácsin nem lehetett nem nevetni.
-És igen, de akkor is jobban csinálom, mint te!

by **Ryuninji Ren** Pént. Okt. 03 2014, 16:12

Diadalittasan kihúzom magam, mert megnyertem azt a „buta” vitát… enyém a győzelem \o/ Hehehe… legyőztem egy mit tudom én mennyiidős kislányt \o/ huuuuh… ez most egy kis elégedettséggel tölt el… Cool

A megvívott csata után azért még megkérdezi, hogy én magam mit tanulok… egy frappáns válasszal rukkolok elő, mint a nagyok, mert ugye én az vagyok… a legnagyobb Cool

- o.O – hehh… egy pillanatra elképedek… hmmmm… milyen elit iskolába járatták a leányzót? :O Kellene egyáltalán iskolába járnia még? Szerintem még a játszószobában kellene zajongania a többi csibésszel együtt, nem ilyen marhaságokat magolni Suspect

- Öhm…. jah.. is-is… a jövőbe is látok néha, de csak a sajátomba – nem mondanám jövőbelátásnak, de az tuti, hogy én kijutok innét és ennél csak menőbb leszek Cool

- Nananana….. Tudod… a legfényesebb csillag neve az valójában: Ren - büszkén húzom ki magam újfent. Bizton állíthatom, hogy nálam fényesebben tündöklő idol nincs az országomban, talán még a világon se ˇ^ˇ

A felvilágosítás után kuncogva figyelem, ahogy a szövegelést egy pillanatra abbahagyja, majd egy rövid kutakodás után elővesz egy kis füzetet, fellapozza és csak azután folytatja
- Ejj…. de tudálékos itt valaki – viccelődöm továbbra is Chibikével
- Nem jó dolog ám mindent tudni… nem hallottad még, hogy: a boldog tudatlanság? blöeeee…..- lassan már verseny lesz ebből a nyelvöltögetésből, de az is én nyerem meg, nem engedem át a győzelmet ˇ^ˇ

- Mit figyeltem meg eddig? Lássuk csak hmmm…. – ezen most én gondolkodom el egy picikét… rengeteg dolgot megfigyeltem már, mos éppen nem nagyon jut eszembe…. fel kell idéznem párat
- Hmmm…. megfigyeltem, hogy mostanában elég sok itt a szemtelen ember - és nem csak szemtelen, pofátlan is, hangemberek, akik körülbelül tíz méterről dumálnak, majd elfutnak ha gáz van Suspect

- Nem…. a morgás az ilyen…. arrrrrghhhhh…. –imitálok neki egy igazán férfias, mélyről jövő morgást, a miheztartást végett…
- …. és ez nem dorombolás. Amit a tollaska csinál az meg az Mellesleg éhes sem maradok Mindig van ennivalóm - csak nem mindig minőségi és főleg nem mindig olcsó… ha finomat akarok enni, akkor azt rendesen meg kell fizetnem Sad

- A simogatást… azt igen te kis huncut – pöckölöm meg az orrocskáját… büntetés gyanánt ~.~, majd megrántom a pecabotot, hogy megvillantsam legújabb zsákmányomat.... egy undi békát...
- Fujjjjj.... nekem ez nem kell ...- és már dobom is vissza bhrrrr..

by **Shukaku** Pént. Okt. 03 2014, 19:17

~De… most komolyan büszke magára? Jajj dehogy is! Ren bácsi annyira vicces!~
És csak nevetett és nevetett a jövőbelátó legfényesebb csillagon, aki úgy hencegett, mint valami… nem… fogalma sem volt, még soha senkit nem látott így hencegni. Timidusra sokan mondták, hogy nagyképű, de ezt ő egyrészt csak nagyon ritkán vette észre, és akkor rá is szólt, másrészről pedig Ren sokkal de sokkal felülmúlta Tollaskát. Az azonban azonnal lelombozta, és elvette a kedvét, hogy még Ren bácsi is tudálékosnak nevezte. Elszontyolodva bámult maga elé, az úszót figyelve.
-Én csak… én nem akartam… csak gondoltam örülni fogsz, hogy ugyanazt szeretjük… és nem akarom, hogy butának tarts… de tudálékosnak sem… az sem akarok lenni… és nem tudok mindent, csak a természeti dolgokat… a természet órán nagyon figyeltem mindig…
Persze ez a szomorgás sem tarthatott sokáig, és Ren morgása már újra mosolyra derítette. Annyira aranyos volt, ahogyan Ren morogni tanította a sárkányt, és nem lehetett nem megmosolyogni. Amikor pedig a sárkány is újra hallatta a hangját, már visszafojthatatlan nevetésben tört ki.
-Tévedsz Ren. Ez a morgás nem a boldogság hangja a sárkányoknál, hanem annak, amikor különleges figyelmet szentelsz egy másik sárkánynak. Persze rosszul utánozod, de ahhoz áll közel. Köszönöm a bókot.
És az a gondolat, hogy Ren a buta pipiskedésével éppen udvarolni kezdett el Timidusnak, annyira lenyűgözte a kis idomárt, hogy már hanyatt dőlt a nevetéstől, na meg persze az orrpöccintéstől. Talán még soha nem kacagott ennyit, vagy legalább is nagyon régóta nem. Még az volt a szerencse, hogy amikor hátradőlt, akkor a botot csak egy picit rántotta meg, így a rendszer bár kifogottnak értékelte a zsákmányt, de az leakadt a horogról még időben, és nem kellett kézbe vennie a gyönyörű kis állatkát.

/pióca/

by **Ryuninji Ren** Pént. Okt. 03 2014, 21:38

Hmmmm…. nem teljesen értem, hogy mi ez a nagy elszontyolodás így hírtelen Suspect

Végül is ő is a nő nemhez tartozik, így esélytelen felfogni ésszel egyes reakcióit, ezért nem is próbálkozom ezzel…. azért valamit teszek Rolling Eyes

- Jah… persze…. örülök… izé…. de én magamat is szeretem ám – mondom kuncogva….. nem hiszem, hogy újat mondtam volna, szerintem mindenki tudja, ez így van, arról nem is beszélve, hogy mások is imádnak… rengetegen Cool

Közben megszabadulok a kifogott békámtól, pfujj, de undi teremtés… nekem nincs szükségem fajának egy tagjára sem, bleee…. ezután meg elmagyarázom, hogy a dorombolás és a morgás nem ugyan az…. lehet, hogy egy icipicit hasonlít egymásra a kettő, de mégsem azonos. még meg is mutatom, milyen sárkányos morgás, hogy tudjon Chibi-chan mihez viszonyítani
- Cöh…. >.> - a kis tollasnak csak egyszer kell megszólalnia, hogy felhúzzon egy minimálisan…. kis szégyentelen… ˇ^ˇ

- Nagyon szívesen… blöeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee – egy hosszú nyelvöltést megérdemel… ossza be ezt a bókot, mert többet nem kap, legalábbis nem mostanában, erről biztosíthatok mindenkit ˇ^ˇ

Még abban sem vagyok biztos, hogy a nagyon menő morgásom valóban azt jelenti sárkány nyelven, gesztusban, amit ő állít Suspect

Abban mondjuk egyetértek, hogy illene hozzám ez a „sárkánystílus” ez vitathatatlan, azonban nem a tollasra morognék így Suspect

Nincs az a pénz, amiért megtenném, ellenben egy csinos lánykával, már más a helyzet Rolling Eyes

Chibi-chan meg jól mulat az egészen, a picike szemtelen mindenit…. Még az a pöckös is hatástalan, amit nevelés célzatával eresztettem el…
- Hehehehe… beszakadtál – gúnyolódok gyerekesen ˇ^ˇ

Mondtam én, hogy csak az állatsimogatáshoz ért, de ahhoz cefetül
- Ne nevess…. vagy tudod mit? Akkor nevess.. nesze-nesze-nesze… - próbálom megcsikizni ott ahol érem, közben letámasztottam a pecabotom a támaszra, mert nekem az is van, jól felkészült vagyok Cool

Már csak a csikire kell koncentrálnom

by **Shukaku** Szomb. Okt. 04 2014, 07:02

~Most akkor nem is haragszik rám? Nem is úgy gondolta? De akkor… akkor tényleg buta vagyok, mert azt hittem, hogy úgy gondolta, pedig nem is. Most biztos azért haragszik rám, mert azt hittem, hogy haragszik rám… és most akkor ezért is haragudni fog, pedig eddig nem haragudott…~
Fura volt a kedvesség, az egyenesség, a gyerekesség… ez az egész helyzet fura volt, ahogy Ren bácsi viszonyult hozzá. Peter egyszer kapott tőle egy ölelést, egyetlen egyszer, és akkor is azért, mert biztosította Timidus védelmét, és helyét a céhben. Nem mintha akkor nem hazudott volna. De nem! Most nem gondolhat rá, most szép dolgokra kell gondolnia, és örülnie, hogy végre eljutott idáig. Már nem félt tőlük. Egyáltalán nem félt. Pont egy ilyen hencegő és nyelvét öltögető ficsúr oszlatta el a felnőttekről alkotott tudálékos és nagyképű képet, ahol ők mindig mindent jobban tudnak. Az elszontyolodás is ezért volt. Eddig ő mondhatott akármit, senki nem vette komolyan őt, mert csak egy gyerek. Talán ezért volt pöppet okoskodó, hogy bizonyítson… persze abból meg mindig az jött le, hogy ő a tudálékos… de hát akkor végre felnőttesen viselkedik… persze a felnőttek ezt sem így látták. Ezért tudott együtt érezni Timidussal is, hiszen ő is mondhatott akármilyen okosat, nem vették komolyan, hiszen csak egy pet. Ezzel szemben Ren bácsi… hát igazából fogalma sem volt, hogy mi tudott benne máshogyan működni, hiszen ugyanúgy kinevette, ugyanúgy csúfolódott… de mégis teljesen másképpen. Már ekkor ott volt a száján az a bizonyos válasz, de még a csikizés sem hozta elő… annyira régen csinálta ezt vele bárki is. Az apjára gondolt… és ez azon kevés pillanatok egyike volt, amikor jó érzéssel gondolt vissza rá. A csikizés… egy régi mondóka. Pisze, pisze orrom pisze, én is pisze, te is pisze,gyere pisze vesszünk össze! És nevetett, és nem azért, mert Ren bácsi arra kérte, de még csak nem is a csikizéstől. Jól érezte magát. És persze ha Ren bácsi önmagát is szereti, akkor Shu is szerette őt… bár ezt még sikerült magában tartania a csikizés ellenére is.

by **Anatole Saito** Szomb. Okt. 04 2014, 11:11

[Szophie]

Lassan összeáll a kép a fejemben ennek a lánynak a hátteréről és így sok minden értelmet nyer az eddigi beszélgetésünkből. Abból, amit a mai napig tapasztaltam a lány személyiségéből, csöppet sem ez a kép jött le róla, mint ami most kialakult, így igazán pozitív csalódás a mai nap. Persze eddig is kedveltem, de lényegesen több van benne, mint hittem.
- Már csak egy valamit nem értek. Ambiciózus, talpraesett és okos lány vagy, ez egyértelművé vált számomra az eddigi beszélgetésünk alatt. Akkor mégis hogy a csudába jön a képbe Tachi? Nekem sokkal okosabbnak tűnsz annál, minthogy megvezessen a hízelgéseivel és az átlátszó udvarlásaival. - Szerintem egyre köztudottabb, hogy Tachival ki nem állhatjuk egymást, csak míg ő jókat szórakozik és élcelődik rajtam, addig én szívből gyűlölöm. Nemcsak a férfiúi rivalizálás miatt, hanem mert a saját szememmel láttam, hogy mit művelt azzal a lánnyal első találkozásunk alkalmával. S ami azt illeti, féltem Szophiet attól a gyilkostól és nehezen tudom elhinni, hogy a lány kedvéért megjuhádzott volna. De reményeim szerint mindjárt felvilágosít Szo Tachit illetőleg.
- Természetesen az üzlet az üzlet és nem keverem bele a magánéletet, tehát el tudok vonatkoztatni az személyes viszonyunktól. És természetesen osztalékot kérek, mert ha belegondolsz, ezzel garantálod magadnak azt is, hogy én még jobban törekedjek a sikerre, hiszen minél jobban végzem a munkám, neked annál nagyobb a bevételed, ergo az én osztalékom után járó összeg is. Abban viszont nem adok neked igazat, hogy idebent is ugyanúgy kell együttműködnünk, mint odakint. Kint egyértelmű, hogy a te vállalatod megbízza az én cégemet, ez tiszta sor. Idebent viszont mi ketten alapíthatunk egy vadonatúj vállalkozást társakként, kihasználva mindkettőnk népszerűségét és szakmai előmenetelét. A tervezetet pedig megkapod, a barát kérés pedig ment. /profilodon fogadd el/

by **Ryuninji Ren** Szomb. Okt. 04 2014, 13:44

Shu

Hehehehe….. azt hiszem minden téren győzelmet arattam már a kis Chibi-chan felett, kivéve az állatsimogatásban. Az eddig sok null az ő javára, de az nem számít, mert a rendes vadászatok aránya pont ennek a fordítottja ˇ^ˇ

A gyermeki szemtelenség benne is megtalálható, és a szájacskája is nagyobb a kelleténél…. hmmm… szerintem én is ilyen voltam, mármint a szájméretet elnézve, és engem si hasonló képpen büntettek meg…. csikizéssel, egészen addig, míg úgy elfáradtam, hogy percekig mozdulni sem bírtam Suspect

Gonosz nővérkék Smile

mindig én voltam a terrorizálás célpontja Sad

Lehetséges, hogy pontosan ez miatt adom ugyan ezt a „büntit” Chibi-channak, ő meg csak nevet, és nevet, heheh…
- Nesze… nesze-nesze… hehehe…- csiklandozom folyamatosan, még a égén eltunyul… a kapálózás meg remek testmozgásnak minősül Suspect

Egy jó darabig büntetek, hehehe, majd mikor úgy vélem elég, akkor abbahagyom és visszadőlök a kis székecskémbe
- Na, bünti letudva - felelem, majd a tollaskára nézek Suspect

Ő sokkal több mindent tett, mondott, amiért büntit érdemelne…. hmmmm…..
- Hmmmm… - nézegetem a pici sárkányt, hol közelebb hajolok hozzá, hol távolabbról szemlélem meg alaposabban….
- Te figyu Chibi-chan - szólok neki, miután kiheveri a csikis büntetés okozta „fáradtságot”
- A Petek csiklandósak? – bevallom, én még nem próbáltam meg megcsiklandozni egyetlen egy petet sem, holott elképzelhető, hogy kiváló taktika lenne… Nyomom a csikitámadást, a petecske vonaglik, a pajtim meg beviszi a sok csapást a védtelen állatkának Cool

- … csak mert van itt valaki, aki szintén rászolgált egy kis…. büntire… - kuncogom el magam, kezeim felemel és fürgén mozgatom mind a tíz ujjamat, ezzel jelezve, hogy bizony, ha lehet, akkor büntetek a jól bevált és imént látott módszerrel Cool

by **Shukaku** Szomb. Okt. 04 2014, 19:10

-Jól van, jól van, feladom!
Fuldoklott már lassan a nevetéstől a lány, és igyekezett valamilyen módon a sárkány tudtára is adni, hogy nem kell aggódnia. Persze ez megint csak neki volt fontos, hiszen Timidus egyáltalán nem aggódott, mindössze értetlenül, és érdeklődve nézte, hogy mit is csinálnak előtte ezek a fura jószágok, na és természetesen azt, hogy ennek az egésznek vajon mi értelme is lehet. Hamar rá kellett azonban döbbennie arra, hogy bármiképpen is okoskodik, sehogyan nem fogja tudni megérteni. Azonban Shu mosolygott, jól érezte magát, és ez volt a lényeg. Sokszor gondolta úgy, hogy bármit is mond Alex, eddig szegény lányra az emberek hosszabb-rövidebb távon mindig csak bajt és szomorúságot hoztak, de Ren másmilyen volt, és most lehatározta, hogy hozzá gyakrabban fogja elhozni, és majd úgy intézi, hogy sűrűbben fussanak össze. Mint ahogy a fiú is a visszaemlékezéseiben, a kis idomár sem kelt fel fektéből, csak nagyokat szuszogva, az eget bámulva próbálta kifújni magát, ami igen csak nehezen ment, egészen addig, amíg Ren bácsi újra meg nem szólította. Akkor szinte keljfeljancsiként vágta magát újra ülő pozícióba, és várta a kérdést, hogy tudjon rá válaszolni. Már maga a kérdés is megmosolyogtatta, viszont a válasz sem váratott sokáig magára, hiszen egyértelműen megrázta a fejét.
-Azt nem tudom, hogy a petek általában csiklandósak-e… mert nem minden ember sem csiklandós, szóval szerintem ez náluk is ugyanúgy működött. De…
Egy kedveskedő, és megnyugtató pillantást vetett a sárkány felé, aki továbbra se nagyon értette, hogy Ren miért akarja nála is alkalmazni az idomáron használt felvidító technikáját, amikor egyrészt ő nem érzi magát rosszul, és amúgy sem működne, hiszen ez eleve nonszensz, hogy egy ilyen segítsen rajta.
-De Timidus nem csiklandós. Próbáltam már. És… és arra is figyelj kérlek, hogy… hogy a szavaidra… arra, hogy mit mondasz. Timi sokszor szó szerint vesz olyan dolgokat is, amit nem úgy értettünk… és ha meg akarod büntetni anélkül, hogy bármi rosszat is tett volna…
-Annak semmi értelme nincs. A cselekedeteim következményeiért vállalom a felelősséget, azonban nem érdemlek büntetést olyasmiért, amit nem tettem. Miért akarsz megbüntetni?
Nézett kérdőn egyenesen a fiúra.

by **Szophie** Szer. Okt. 22 2014, 20:08

/Anat/

Nagyokat pislogva meredtem a fiúra. Én sem értettem, hogy jön hirtelen a képbe Makoto. Egész eddig teljesen más úton haladt a beszélgetés, most meg hirtelen.. bumm! Váltás.
- Gondoltam rá, hogy üzletből megyek férjhez. De ezt az ambíciót felülírta… pár dolog. – vontam vállat. – Nem érdekből vagyok vele. – magyaráztam. Reméltem, így érti. Mert ez legalább kötődött valamelyest az üzleti világhoz. Mert más különben…. Miért érdekelné a magánéletem nagy hirtelen? Vagy én nem is tudom.. Ez most gonoszan hangzott. Persze értem én, hogy azok ketten nincsenek kifejezetten jó kapcsolatban, de ez a megvezetés kifejezés számomra csöppnyit sértő volt. Arról nem is beszélve, hogy egészen eddig alig beszélgettem ezzel a fiúval. Még csak alig van valami fogalmam róla, mit is takarhat a szakáll. Persze tetszik, amit eddig láttam, és kifejezetten kezd pozitívvá fordulni a véleményem... De ettől függetlenül ő az, akit kevésbé ismerek. És csak azért, mert sokan mások megteszik, nem fogok egyből bízni benne. Csak azért, mert az Artes eddig általam ismert tagjai mind csodás dolgokat meséltek róla – nem mintha sokukkal beszéltem volna. Csak azért, mert jól levezet egy-egy boss harcot, vagy mert az ereje fontos a harcokban.. Ez mind szép, de nem elég, hogy rögtön bízzak benne. Persze tény, ha ez egy más helyzet lenne, rábíznám magam. Egy harcban hallgatnék rá, egy küldetésben szintúgy. De a fiúmat csak Hinari kritizálhatja, és még az ő véleménye sem változtatja meg az enyémet. És mégis mi az, hogy hízelgés? Átlátszó udvarlás? Elkomorodva meredtem magam elé. Sok-sok kép játszódott le a fejemben, de minden alkalommal visszatért képzeletem a Karácsonyhoz. A meggyötört kisfiúarc.. És ahogy kéri, hogy vigyázzak magamra.
- Te nem ismered. – jelentem ki. – Én.. – mindig nehéz az érzelmeimről beszélni. Erről pedig különösképp. – Gyűlölöm. És szeretem. – sóhajtok fel, még mindig a vízen felejtve tekintetem.
- Ha megvezetett, hát akkor egy nagyon-nagyon-nagyon buta áldozat vagyok, de nem tehetek ellene. – hajtom le a fejemet szomorkásan a gondolatra.

- Ergo a te osztalékod is. – bólintok, immár üzleti énnel. – Helyes hozzáállás. – véleményezem hangosan is. A következő pillanatban viszont újra csendessé lettem, arcizmaim megfeszültek. Hogy társi viszony? Ajjajj.. Még sosem dolgoztam igazán társként senkivel. És szerintem képtelen is vagyok a megfelelő együttműködésre irányításmániámból kifolyólag. És ez a fajta működés több kontaktot is jelent, illetve jóval több együttműködés, és… minél kevesebb titkot. Azt kell mondjam, a lehető legrosszabb, rám nézve. Persze ez csak az idebentre vonatkozik, így egy ideig elkerülhető, hogy belelásson a dolgaimba. De mi lesz akkor, ha véletlenül rájön valamire? Ha puszta figyelmetlenségből elkottyintok neki valamit, amit nem kéne? Titoktartási szerződést amúgy is aláírattam volna vele, de egy ilyen társas helyzetben.. Lehet, kissé.. át kell dolgozni a szerződés pontjait. Bár kétlem, hogy abba belemenne. Mit tegyek? Akarom ezt az üzletet! Anatostul szeretném! Bizonytalanul elfogadtam a barát felkérést..

- Társ.. izéé.. Társ. – mondogattam csendesen magamnak. – Társ. Társ. Társ.. – folytattam, mintha csak kimondva egyszerűbb lenne az egész helyzet. – Ebben az esetben mélyebb személyes kapcsolat kialakítását szeretném először. – emeltem fel a fejem, és mondtam határozottan és hangosan, hogy már ő is hallja.

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 17:25

Csendben, türelmesen és nagy odafigyeléssel fogadom a Tachiról szóló válaszait. Nem áll szándékomban nekiesni a lánynak, számon kérni vagy éppen erélyesen lebeszélni a fickóról, hiszen az csak olaj lenne a tűzre. Ráadásul amit eddig felépítettünk egymás közt, az egy szempillantás alatt összeomlana. Persze tisztában voltam azzal, hogy nem fogok konkrét válaszokat kapni, valami ilyesmire számítottam a lány részéről, viszont azt is észreveszem, hogy némiképp mégis elgondolkodott azon, amit mondtam. Fogalmam sincs, hogy mennyire lehet belsőséges a viszonyuk és hogy Tachinak mennyire sikerült behálóznia a lányt, de az mindenképpen furcsa számomra, hogy Hinari mindezt hagyja, sőt, ha úgy vesszük, még asszisztál is hozz. Bűnüldöző céh, mi? Nah mindegy, nem kell beleártanom magam mindenbe, de Tachival még van jócskán elszámolni valóm, viszont ettől fogva még inkább tekintettel kell lennem Szophiera. Túl törékeny a kialakuló kapcsolatunk és túl értékes - emberileg és üzletileg is - ahhoz, hogy hagyjam összetörni. Így hát csak somolygok az orrom alatt.

Ami pedig az üzletet illeti, elismerő szavait már sokkal elégedettebb mosollyal fogadom. A kezembe veszek egy marék halkaját és kis galacsinokat gyúrok belőlük, majd időnként bedobok egyet-egyet a vízbe, hadd jöjjenek csak a halacskák, polipocskák, rákocskák :F Persze közben csöppet sem lankad a figyelmem és fejben átrágok minden mondatot, amit Szo megoszt velem... ami nem sok. Csak azt hajtogatja, hogy "társ". Nem tudom, hogy ebben mi olyan nagy dolog, de talán egy utolsó érvelés megadja a végső löketet. - Mirikával is társultam a páncélkovácsolásban és magad is tapasztalhatod, hogy jelenleg nincs vetélytársunk a piacon. szóval ha más nem, ez elég meggyőző bizonyíték ahhoz, hogy érdemes legyen társulni velem - Azt pedig a lány is tudhatja, hogy az egyik legtehetősebb céh az enyém, ergo nem csak Mirika üzleti érzékének és tudásának köszönhető, hogy a társulásunk gyümölcsöző lett, nem csak kolonc voltam, nem mellékes tényező az egyenletben. A mélyebb kapcsolat említésére elmosolyodok, ez viszont egy önfeledt, minden mögöttes gondolattól mentes, felszabadult mosoly.
- Szívesen, állok elébe! Akár itt és most, kezdhetjük is. Vagyis hát folytathatjuk. Soká még az este és én nem félek a sötétben sem - Arról már nem is beszélve, hogy bármeddig képes vagyok a vízparton ülni és pecázni, szóval emberére akadt. Persze nem kötelező maradnia, viszont az én magatartásom azt bizonyítja, hogy valóban szívesen időzöm a társaságában.

[kövi körben dobunk]

by **Szophie** Szomb. Okt. 25 2014, 01:53

Fellélegeztem, hogy könnyedén és viszonylag egyszerűen lezártuk a Nyuszimról folytatott beszélgetést. Habár így is több volt, mint amennyi kellett volna. Nem szerettem az érzelmeimről beszélni, főleg úgy nem, hogy a másik eleve negatívan áll hozzá Kedvesemhez. Habár hozzá ki nem? O.o Ezt sem igazán értem egyébként.. Mármint ismerem azt az oldalát, amikor kiborít másokat puszta szórakozás és megfigyelés céljából. Mégsem hittem volna soha, hogy ennyire ellenszenvvel viseltetnek vele szemben ezért. Persze velem másféle játékokat játszott el, így nem is érthetem meg teljesen azt az álláspontot, amit Anatole képvisel. De én minden elfogultság nélkül néha szórakoztatónak is találom Makoto ilyen jellegű megmozdulásait. Persze azért nem mindig. De véleményem szerint nevelhető a fiú.^^
Végül visszatértünk újra a beszélgetés üzleti részéhez, amire talán fel is sóhajtottam volna, ha nem ment volna el az egész dolog a társ irányába. Ez valahogy kevésbé tetszett. Végül viszont a férfi adott megoldást a kezembe a probléma megoldásához.
- Mirika, tényleg! - csillant fel a szemem, és rögtön kitaláltam, hogy először vele kell ez ügyben majd beszélgetnem. Hogy Anat milyen az üzletben, mennyire férnek bele számára az.. erősebb, célratörőbb eladási, és főleg pozíció megtartási módok. És Mirika segítséget nyújthat ahhoz is, hogy a jellemének olyan oldalát ismerjem meg, amit talán nem mutat nekem. Csak egy csajos beszélgetést kell kezdeményeznünk, a pasikról.:3 És a lány segíthet abban is, hogy milyen viselkedéssel lehet Anatole kedvében járni. Így könnyebbé téve a közös munkát. Habár nem tudom elképzelni, hogy akárki kedvéért is tettessem magam valakinek. Hogy a munkában valakinek alávessem jellemem. Nem, ez nem lehetséges. Képtelen vagyok igazán elnyomni önmagamat, és ez főleg igaz, ha munkáról van szó. Kedvem támadt rágyújtani. Szerettem az üzleti megbeszélésekkor. Valahogy jobban ment tőle a gondolkodás. És most feléledt bennem a vágy rá. Pedig azt hittem, a saoval végleg leszoktam.
- Veled érdemes tárulni. Ám azt kell itt fontolóra vennem, hogy neked érdemes-e velem. Hogy képesek vagyunk-e igazán az együttműködésre. Attól tartok, lehetnek nézetbeli különbözőségeink, ami miatt nem működnek a dolgok. - mondtam ki nyíltan és őszintén, amit gondolok.
- Ezért szükséges, hogy jobban megismerjelek. - folytatom tovább a gondolatmenetet, megmagyarázva végül, hogy hogyan és miért is ötlött fel bennem a gondolat egyáltalán erre. Viszont már csak azt kellene kitalálnom, hogyan is kezdjek neki, mit is akarok igazán tudni róla, és ezeket az információkat hogyan szerezhetem meg tapintatosan.
- Nekem meg van gyertyakristályom. - nevetek fel.
- Nyuhmm, viszont nem igazán tudom, hogyan is lehetne egy mélyebb kapcsolatot csak így.. terv szerűen kialakítani. Azt hiszem, neked több tapasztalatod lehet az ilyesmik terén, így hát a kezdést neked ajánlom. - mosolygok rá, ezzel el is hárítva magamról a felelősséget, és közben meg is adva neki a lehetőséget, hogy tovább faggasson rólam.

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 23 2014, 22:54

- Én nem tartok semmitől, egyszerűen belevágok a dolgokba és a gyakorlat majd megmutatja, hogy mi működik és miben kell csiszolódnunk egymáshoz. Szóval csak pozitívan, Szo - és biza oda is kacsintok, aztán vadul elkezdem szórni be a halkaját. Ideje kifogni valami combos dögöt vacsorára. S valóban, én azért elég vakmerően szoktam belevágni a dolgokba, és ennek meg is iszom néha a levét mondjuk egy bossharcon, viszont úgy tartom, hogy aki mer az nyer és kockázat nélkül nincs nyereség. Több közhelyem most nincs hirtelen Razz

- Köszönöm - és már át is veszem a felajánlott kezdés jogát. Nincs itt semmilyen tervszerű, kényszerismerkedés, eleve azért hívtam el ma együtt tölteni ezt a délutánt, hogy jobban kiismerjük egymást és ettől hatásosabban tudjunk összedolgozni majd a fronton is. Azt persze nem reméltem, hogy még üzlettársat is találok a személyében. Na de ideje magamról beszélni, és ez nem is esik nehezemre. Vannak, akik nem szívesen mesélnek a kinti életükről, de nekem nincs titkolnivalóm. A bentiről annál több, de az most kevésbé lényeges.
- Szóval, akkor kezdjük az elején szerintem. Én már elég sokat tudok a gyerekkorodról, így én is mesélek arról is. A fővárosban, Tokyóban születtem, bár majdnem Kanada lett belőle. Anyám kanadai újságíró, és vannak francia felmenői. Innen a nevem, az Anatole. Apám egy marketinggel foglalkozó cég leányvállalatának a vezérigazgatója és egy ideig kanadában dolgozott, akkor ismerkedett meg anyámmal. Aztán x hónap után összejöttek, anyám meg átcuccolt Japánba és idővel jöttem én is. Elég jól csinálják együtt a dolgokat, mert pl apám nem kérte arra anyámat, hogy szigorúan kövesse a japán tradíciókat, annak ellenére is, hogy Tokyóban élünk. Szóval bármennyire is vaskalapos és kemény ember az apám, anyám révén elég liberális felfogásban nevelkedtem. Nyaranta sokat lógtam a japán és a kanadai nagyszüleimnél is, mindketten tóparton élnek, szóval onnan a horgászszenvedélyem.
S csak emlegetnem kellett a horgászatot, máris jelez a kapásjelző. Aztán ami a horgomra akad, attól elkerekednek a szemeim. - Na ezt én bizony meg nem fogom! >.< - Állítólag ha a medúza megcsíp, akkor le kell pisilni a helyét. Na mármost nem tudom ez hogy működik idebent, de mivel ha szeretnék se tudnék pisilni, ezért elég bajos lenne mindezt kivitelezni O.o Öcsém, de durva lesz, amikor kijutunk és újra megtapasztaljuk a vizelési ingert x"D Naszóval a kis medúzácskámat úgy ahogy van behajítom az inventorymba, aztán majd eladom a piacon, neveljen belőle petet aki akar Razz

Csali fel, majd lendítem is vissza a vízbe. Aztán visszahuppanok és próbálok visszarázódni a beszélgetésbe.
- Nah, szóval ott tartottam, hogy elég liberális szellemben nevelkedem. Japán létemre nálunk nem volt tabu a testi kontaktus, értsd: még az én szikár tartású ér erkölcsű apám is ellágyult anyám mosolya láttán és úgy ölelték egymást, mint bármelyik amerikai vagy európai. Nekem furcsa volt az, amikor barátoknál ebédeltem, hogy mennyire visszafogottak és tartózkodóak. Anyám sosem volt ilyen. Mindent megengedett, még a zenélést is, pedig apám nagyon zabos volt a gitározás miatt meg a rockegyüttesért, mert mindig is úgy tartotta, hogy csak elvonja a figyelmemet a tanulásról és a céljaim megvalósításáról. Amik ugye az ő céljai voltak, vagyis hogy én is a vállalatnál dolgozzak anya viszont... anya egy tündér. Még az sem zavarta, ha néha nem csajt, hanem pasit vittem fel xD Meg hát eleve úgy tartotta, hogy próbáljak ki mindent, akkor nincs a tiltás miatti kísértés. Talán pont ezért nem iszom alkoholt, nem dohányzom és sosem drogoztam. A kinti együttesem minden tagja ilyen antiember, eléggé csodabogaraknak számítunk egy görbe estén Szóval csinálhattam mindenfélét, zenéltem, meg kendóztam. Az mondjuk azért kellett, hogy önvédelmet tanuljak meg ne legyek annyira nyeszlett. Mint láthatod, nem vagyok egy nagy csomag Magasnak magas voltam kicsiként is, de hamar megnyúltam és nem sok izomtömeg jött mellé. Szóval tipikus könnyű préda voltam a menő gyerekeknek és rendesen megagyaltak. Igazság szerint az egyetemen tudtam csak kibontakozni a hasonszőrűek között. Az volt az én világom és veszettül hiányzik. Már célegyenesben voltam, amikor én hülye életemben először kipróbáltam egy MMORPG-t...

[medúza]

by **Szophie** Szer. Dec. 03 2014, 17:19

- Hát pont ettől a csiszolódás dologtól félek.. Mármint magától a folyamattól. Az rengeteg információval jár a másikról..Rólam. Mármint.. úgy hiszem. - még sosem volt társam, így nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. De úgy véltem, és apától is úgy tanultam, hogy azért nem szabad társként, egyenrangú félként bánni senkivel, mert akkor annak lehetősége van akaratod ellenére a kelleténél több információhoz jutni, amit könnyen ellened tud fordítani. És én nem igazán bíztam meg ebben a férfiban ahhoz, hogy ilyesmit olyan könnyen el tudjak vállalni. Még Hinari és Makoto esetében is vacillálós lenne a dolog. Nem azért, mert nem állnak hozzám közel, de.. Hinarinak jobb, ha nem tud mindent. Kedvesemet pedig nem akarom ebbe belekeverni, épp elég, hogy a saját ügyeit intézi. Ő maximum a tesztalany lesz, ha egyszer sampon gyártásba kezdek. Rolling Eyes

Pozitívan.. Persze, azt olyan könnyű..neki. Neki biztosan. Én világ életemben negatívan álltam hozzá mindenhez, így nem estem soha pofára. Na jó.. nem mindig, de amióta benne vagyok az üzletben, azóta igen. Egy ilyen játékban rengeteget kell kockáztatni természetesen, így hát meg kell próbálni legalább az ilyen problémákat a legkisebbre szorítani. Persze ez csak odakint igaz. Aincradban talán nem érhet annyi baj, hisz itt amúgy sem játszanák "olyat". Mármint, nem hiszem, hogy szükséges lenne.
- De hát egyszer a magányos farkasnak is csatlakoznia kell egy falkához. - sóhajtottam fel végül. - Pozitívan.. - mormoltam aztán gondolkodva.
Érdeklődve figyeltem utána történetét, kedvesen elmosolyodva. Még a nagyszülei is biztosan rendes emberek voltak. Én csak két mamámat ismertem. Mindegyikkel alig találkoztam. Az egyik egészen szigorú, megköveteli a rendet és a fegyelmet. A másik pedig az a tipikus archúzogatós "jajj de cuki, kicsi, édes, drágaságos unokám" típus. Mind a kettő él még valahol Brit földön, de a temetés volt az utolsó alkalom, hogy láttam őket. A katonás mamám ott láttam először teljesen letörtnek, és tökéletesen tartását vesztve. A cukor mamámat pedig először keménynek és hidegnek. Rettenetes volt. Ma már értem, miért, de akkor egészen fájt, ahogy a szemembe mondta, hogy meg ne próbáljam folytatni azt, amit apu. Nem értettem, és meggyűlöltem őt amiatt, mert óvni akart ettől az egésztől. De a munkám az életem, egyetlen örömöm és örök játékom. Ezt már nem adom csak úgy fel. Továbbra is úgy érzem, jó döntés volt, hogy nem hallgattam rá.
Anatolenak viszont egészen boldog élete lehetett, csodálatos nagyszülőkkel és szülőkkel, átlagos problémákkal. Vajon mennyire rázta meg az, hogy bent ragadt? Mármint azon kívül, hogy úgy tűnik, itt is megtalálta a maga helyét. De elsőre, amikor megtudta, hogy mellőznie kell ezt a csodás életet?
- Jajj, én megfogom! Meg akarom simizni! - csillant fel a szemem, és már nyúltam is volna, de túl késő volt.. Mire észbe kaptam, a medúza már a vízbe csobbant.
- Moo.. Pedig itt most az egyszer az életben nem lett volna bajom belőle, ha megfogom.>< - nyafogtam. Majd intettem, hogy folytassa a történetet. Persze szerintem enélkül is megtette volna.
Ezután először csak mosolyogtam, végül viszont már csak nevetni tudtam. Az elképzelés, ahogy Anatole felcipel egy férfit a lakására.. Hát, hogy is mondjam.. Nem egyszerűen megbotránkoztató volt az én visszafogott kis lelkemnek. Ez olyan volt, mint amikor a bohóc a csupasz popsiját mutatja. Egyszerűen vicces, akármennyire sem akartam ilyet látni, vagy ez esetben hallani. Persze a nevetés nem ült el, hisz ott volt még az antiember fogalom, egy rockbanda esetében.. Most képzeljetek el frakkos, nyakkendős pasasokat keményen tolni a zenét.. Hát, hogy is mondjam.. Nem lehet. De komolyan, még csak alkoholt sem? Pedig aztán ez pont egy olyan műfaj, hogy...
- Szóval akkor kicsiként bántottak? Surprised

- kérdeztem vissza a végén. Talán neki is voltak problémái. Az iskolák ilyen helyek, ahol verekednek a gyerekek? De miért?
- És.. akkor te nagyon nem szereted ezt a játékot? És akkor miért próbáltad ki, mármint hogyhogy pont ezt választottad életedben elsőként? Habár.. azt hiszem, mind a ketten jól belefogtunk a választásba. - kuncogtam. - Vagyis inkább a bátyám fogott bele nekem.><
Közben jelzett a kapásjelző, vagy mi a nyavalya a neve.. Én pedig rántottam, és nem úszott el a halacska. Nagy kár lett volna érte, mert én biza ilyen mutánst még életemben nem láttam.
- Először egy bokorból fogok elefántot, most meg sikerül egy tóból. Suspect

Azt hiszem, ezek követnek engem.>.>

by **Anatole Saito** Szomb. Dec. 06 2014, 17:51

Számomra mindig is furcsa volt, ha valaki ennyire félt kitárulkozni mások előtt. Nem vájkálni szeretnék az életében, egyszerűen csak jobban megismerni. Az pedig, hogy össze kellene csiszolódnunk, nem lehet olyan nagy dolog. Persze mindketten eléggé akaratosak, öntörvényűek és önálló személyiségek vagyunk, de ha mindketten akarjuk majd, akkor szerintem működőképes lehet közöttünk bármilyen összmunka az üzleti életben. A harc az már más, de talán a társulás jótékony hatással lesz más téren is a kettőnk viszonyára. Amikor végre kimondja a pozitívan szót, én is könnyedebben állok neki a mesélésnek.
Aztán ugye témázgatás közben kifogom azt az undi medúzát, amit be is hajítottam az inventoryba, mire Szo sipákolásba kezd, hogy mennyire szerette volna megfogni >.> - Hát ha jelenleg ez minden vágyad, én aztán nem állok az útjába. Viszont most már csak megsütni lehet, simizni meg játszani már nem hiszem, hogy szeretnél egy husi itemmel Majd megpróbálom újra kifogni neked - Miután visszadobtam a botom és újra beszélgetésbe kezdünk az iménti témáról, közben nekiállok tűzifát gyűjteni a vacsikészítéshez. Nem ettem még medúzát, de hát mindent ki kell próbálni idebent >.< Na meg fogtunk más érdekességeket is, mint például Szo az imént azt az elefánthalat xD
- Neked is megvan az elefántos teljesítmény? Az nagyon komoly xD Elefánt a bokorból. - és nagy kuncogások közepette nekiállok megrakni a tüzet. Aztán kicsit elkomorodok a lányka kérdése hallatán, de igyekszem derűsebbre fogni a dolgot. - Nos, igen. Elég sokat szekáltak, volt hogy meg is vertek, de aztán apám bejött az iskolába és utána már nem tették. Persze ennek egyáltalán nem örültem, mert innentől kezdve minden felsőbb éves fiú legyávázott, amiért az apám véd meg Pedig én nem mondtam semmit, csak a lila foltjaim árulkodtak. És a leestem a lépcsőn szöveg nem volt sokáig hihető Amúgy ajándék volt anyámtól, szegény azt hitte jó kikapcsolódás lesz. A kiadójánál ajánlották neki a játékot, ő meg jóhiszeműen berendelte születésnapomra. És amúgy meg fogsz lepődni, de az elején nem voltam elkenődve, hogy bezártak ide minket. Új lehetőségek tárházának képzeltem ezt a világot és eltökélt szándékom volt megállni a helyem itt is és profitálni minden idebent eltöltött napból. És persze meg akarok felelni apámnak is. Hallottál az OFF-ról? A szerverleállásról, amikor páran felébredtek odakint? Én is köztük voltam, mégis visszatértem és éppen apám volt az, aki segített. Szophie, én végig akarom vinni ezt a játékot! Porrá akarom zúzni Kayaba Akihiko álmát, mint ahogyan ő is porrá zúzta 10.000 ember jövőjét!

by **Szophie** Szomb. Dec. 06 2014, 20:35

- Megsütni? Megenni?! - kérdeztem, teljesen elhalt képpel. - Jajj szegény. Ugye nem akarod, hogy egy halottat simogassak? - kérdeztem, továbbra is kiakadva. - Inkább.. inkább fogj egyet! Vagy ha most nem is, de legközelebb, ígérd meg, hogy egy akváriumba rakod, és elhozod nekem! - kértem aztán meg. Mert én tuti sohasem fogok ilyet kifogni. Nem vagyok valahogy az a fajta. Inkább ilyen furcsaságokat fogok, mint tehénhal meg elefánthal.O.o Semmi normális. >.>
- Igen. - nevettem fel. - Méghozzá egymás után kettő jött elő egy bokorból! A gyereke is vele volt! - nevettem tovább, visszaemlékezve, micsoda fejet vágtam én is és Vezér is erre az egészre.
- Jajj.:O - kerekedett el a szemem. - Japánban ennyire szörnyű a nevelés? Vagy mi? - kérdeztem, teljesen elámulva, és kiakadva. Makoto is azt mesélte, hogy bántották a haja miatt, meg az ő húgát az esze miatt.. Ez nekem nagyon furcsa. Mi Justinnal, meg azzal a pár gyerekkel, akiket még ismertem, sosem csináltunk ilyesmit. Pedig volt közöttünk szemüveges, ronda, szerencsétlen, gyenge, esetlen, törékeny, okoskodó, felvágós.. Minden. Mi mind ilyen kis különcök voltunk, azt hiszem. A mai napig azok vagyunk. De sosem jutott eszembe ilyesmi miatt másokat bántani.
- Én is a bátyámtól kaptam.. - az okát ugyan el nem mondom. De tőle kaptam, ez tény. - Azt sem tudtam, mi ez, vagy mit kell kezdeni vele. De felcsatlakoztam, mert ő ettől boldog volt.
- Hát.. Én is voltam kint. - vallottam be. - Legalábbis elméletileg. Szerintem az a valóságban nem történt meg. Az üzenet ellenére sem. - és lenyitottam a menüm, és megmutattam a fiúnak. - A második alkalom olyan volt, amilyen sosem lehetne.. Biztosan nem történt ilyen. Csak játszottak velünk, mint már annyiszor. Az is lehet, hogy csak küldetés volt. Hisz máskülönben miért kaptam érte jutalmat is?
- A jövőnket pedig csak lekorlátozta, de nem zúzta porrá. Szerintem ez egy jó világ. De igazad van, ki kell jutnunk. Smile

by **Anatole Saito** Pént. Dec. 12 2014, 19:05

Kicsit elképedek, amikor Szo szinte sokkos állapotban kérdezget arról, hogy megeszem-e a fogásomat. Nem tudom mit hitt eddig a piacon lévő halak és egyéb húsok származási helyeiről O.o A szafari csupán abban tér el a többi erdőtől és egyéb vadászhelytől, hogy itt sokkal gyakoribb a vadak és halak előfordulási arányai és még jelvényeket is kapunk az elkapásaikért. Az élelemen felül természetesen. Én is városi srác vagyok, de azt már a nagyszülőkkel való horgászatok során is megtanultam, hogy ha minőségi finom falatokat akarsz enni, akkor őstermelőtől vedd meg, vagy valamilyen szakavatott bennfentestől, de a legfinomabb mindig az, amit magad fogsz ki és magad dolgozol fel. Nem véletlenül kezdtem el fejleszteni a főzés jártasságomat. A szafariban töltött idő alatt már profi szintre fejlődtem és nem kell száraz szendvicseken élnem akkor sem, ha nem főznek rám vagy ha kint vagyok terepen. De ezt mégis hogy magyarázzam el egy idomárnak? scratch

- Azon leszek, hogy fogjak egy másikat o.o7 És az majd a tiéd lesz! - Elképzelem a lányt, ahogy húz maga után egy kiskocsit, amire ráapplikál egy csinos kis akváriumot, hogy tudja mindenhova hurcolni magával az új petjét >.< A bokros sztorit hallgatva jóízűen kacarászok, megnéztem volna Szo fejét ennél a jelenetnél. Vezér viszont biztos örült a dupla "dózisnak". Az iskolai témára visszatérve már nem nevetgélek, de annyira nem is vagyok elkenődve. Vállat vonok, aztán csak kibökök valamit, miközben kenyérgalacsinokat dobálok a vízbe.
- Fene tudja. Már egyetemista voltam, amikor Amerikában tanultam egy fél évet, de az teljesen más. Az egyetemen nem szokás verekedni Ott már a karrierével játszadozik az ember. Arról viszont nincsenek beható ismereteim, hogy a japán gyerekek neveltetése rosszabb vagy jobb-e, mint más országokban. Japán fejlett ország, szóval nem lehetnek katasztrofális állapotok. Inkább arra tudok gondolni, hogy neked volt jó dolgod az iskolában. Otthon tanultál esetleg magántanárral? Vagy valamilyen elit suliban? Én egy viszonylag jobb iskolába jártam, de nem elit suliba. Na nem azért, mert nem engedhettük volna meg magunknak, hanem mert apám nem szereti a kivételezgetést és úgy vélte, jobb ha normál körülmények között szocializálódom, úgy jobban megállom majd a helyem az életben. Aztán gimnáziumba már ugye sokkal jobb volt a viszony, mert oda a tanulmányi átlagommal jutottam be. De már megint csak fecsegek és nem hagylak sóhoz jutni - Na erről annyit, hogy csak kibökök pár szót Rolling Eyes

Annak viszont különösen örülök, hogy a kijutás gondolatában egyetértünk.
- Egyébként most jutott eszembe egy nem mellékes dolog az üzlettel kapcsolatban. Nem tudom mennyire ismered a segédemet, Mitot, de a boltomban már biztosan megfordultál többször és láthattad a srác süteményeit. Hozzá mit szólsz, mint alkalmazotthoz? Egy kisebb vevőköre már így is van, csak azt kell kiszélesíteni.

by **Szophie** Szomb. Dec. 27 2014, 22:06

- Uhmm.. Rendben.*.* Köszönöm! - ragyogó és hálás szemmel néztem rá. Persze csak a visszafogott barátkozós kereteken belül. A szerepemet azért nem lépem túl, tudom, kivel beszélek. Nem olyan egyszerű elfelejteni, ha az ember képébe folyamatosan bekúszik egy szakáll.
Ezek után, közben és előtt csendesen hallgattam a beszámolóját az életéről. Egészen különös volt nekem ez a rendbe szedett elbeszélés. Mintha csak készült volna már arra, hogy neki ezt el kell mondania. Mintha egyszer összeszedte volna a gondolatait erről, és megtanulta volna pontosan a szöveget, és tudná, mit kell elmondania, és mit nem. Ha nekem kellene beszámolót tartanom, biztosan sokkal jobban összekevert, kevésbé áttekinthető, és még kevésbé időrendi előadást adnék magamról. És még némi hazugsággal is valószínűleg megfűszerezném, de biztos lennének dolgok, amiket elhallgatok. Előle meg aztán pláne.. Nem bízom benne. Még mindig nem. Bár azt sem tudom, mi okom van erre. Sokkal több van az ellenkezőjére.
Talán.. Bökhetek ide egy talánt. Hogy egyszer majd hamarosan lehet olyan a kapcsolatunk, hogy kedveljem. Igazából már most is jól érzem magam a társaságában. Tehát innentől kezdve nem kell sok ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta.. hümm.. viszony. Hogy ez milyen lesz, az is kiderül majd. Persze még el is lehet rontani mindent. Rolling Eyes

- Nos.. Otthon tanultam, igen. Magántanárokkal. - biccentettem. - Nálunk pont úgy gondolták, hogy semmi jó nem származhat abból, ha átlagos gyerekekkel nevelkedem. És a magántanárokkal a saját tempómban is haladhattam. Már van érettségim is. - mosolyogtam rá vidáman. - Ohh.. Egyébként 16 évesen ragadtam a játékban. - magyaráztam meg, miért is nagy dolog az, hogy már van olyanom. Rolling Eyes

- Egyébként mindig is sajátos volt körülöttem minden. Világ életemben azt éreztem, hogy különleges vagyok, és hogy körülöttem mindenki értem van. Ezért is fura ez a hely nekem.. Ezért sem szeretem.. - vallottam aztán be. - És otthon saját szabályaink is voltak. Olyasmik, amiket - úgy tudom - normális esetben máshogy csinálnak. Például sosem tiltották meg nekem, hogy rosszat csináljak. Egészen addig, amíg el tudtam érni, hogy senki ne tudjon róla, vagy hogy a szolgák is hallgassanak róla, jó volt. Sőt, még dicséretet is kaptam érte. Mármint.. ha tényleg elértem, hogy ne tudódjon ki, vagy csak később, amikor már nem volt jelentősége. Meg akkor sem volt semmi baj, ha időben pótolni tudtam a károkat, már ha okoztam olyat. Tehát arra neveltek, hogy simítsam el az ügyeket magam körül. Meg még sok dologhoz különösen állt hozzá a családom.. Tanulásra sem kényszerítettek, és kötelezően csak a nyelvtan órákra meg a táncra kellett járnom. Azokat nem kedveltem. Az összes többire csak akkor mentem be, ha kedvem volt. De azokra mindig volt, így hát.. voltaképp sokat tanultam. Kicsi koromtól kezdve. És szerettem is. Meg ha valamihez az kellett, akkor a tanárommal elmentünk kirándulni, és úgy néztük meg. Például történelemből.. Egy csomó helyet bejártunk, és úgy tanultunk, hogy ott ültünk a színhelyen. Meg egyébként is apuékkal szoktunk utazgatni. Meg rengeteget játszottunk mindig. Mindenfélét. És közösen lovagoltunk, meg piknikeztünk, meg úsztunk.. És mindenféle emlékművet látogattunk meg. Egyszer voltam én is New Yorkban. De az nem tetszett. Nem volt ott semmi érdekes, csak rengeteg ember, meg felhőkarcolók.. Mármint semmi olyan, amit igazán meg akartam nézni. Ilyen szempontból nálam Európa a nyerő, annak minden egyes pontját szívesen bejárom. - magyaráztam, beleélve magam. Most én voltam soron a sok beszédben. És mosolyogtam. Vidám voltam. Feszült tartásom is engedett. Nem is olyan rossz ez a társaság..
- Igen, ettem már a süteményéből. Ízlett is. Ti is fel vagytok írva a süteményes listámra. - bólintottam mosolyogva.

by **Anatole Saito** Kedd Jan. 06 2015, 00:09

- Nem vagyok pedagógus, nem igazán tudom megítélni, hogy melyik a jobb oktatási forma egy gyereknek. A társadalomtól elszigetelt magántanulás vagy az integrált, de felhígultabb és tanmenethez ragaszkodó oktatás. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyszerű élményeket szerezhettél tanulás közben. Irigykedem is, de a nagyszülőknél töltött nyarak azért jórészt kárpótolnak.
Azt mondhatom, hogy viszonylag különc neveltetést kaptam én is, de ezek a furcsaságok, amikről Szo beszámol, még engem is meglepnek. Van egyfajta sajátos logika ezekben a nevelési módszerekben, de még csak tippelni se tudnék, hogy mennyire hatékonyak ezek. Azonban mindezek megmagyarázzák, hogy miként tanulhatott olyan gyors ütemben és miként lehetett egy komplett céghálózat feje ennyire fiatalon. Úgy hiszem, kiváló üzleti partnerre leltem a személyében.
- Európába én is szívesen ellátogatnék egyszer, eddig még csak Észak-Amerikában voltam, de szívesen megnézném francia őseim országát is. És ha már úgyis Európában járok, akkor kerülnék egyet Anglia felé, mert onnan is többen vagytok játékosok, végül pedig megnézném Magyarországot is, mert több céhtagom is onnan valósi. Valami csak lehet abban az országban, ha ennyire japán fanok lehetnek Ez persze most még csak egy álom, jelenleg azzal is elégedett lennék, ha elhúzhatnánk innen a csíkot, vissza a valóságba. S ahogy értelmezem a szavaidat, úgy hiszem mélységesen egyetértesz ebben velem.
Annak pedig kiváltképpen örülök, hogy egy olyan édességszakértőnek szereplünk a listáján, mint Szophie. Kezd azonban beesteledni, így hát ideje szedelőcködni még azelőtt, hogy itt érne bennünket az este. Éjjel látás nélkül bajos lenne gond nélkül elpakolni a horgászfelszerelést. Legalább a fogással nem kell babrálnom, az már ott pihen az inventorymban. Aldo igencsak örvendeni fog ennyi finom halas falatnak, ha hazaérek. Csak egy töltött gombóc marad a macska után reggelre Razz

- Az hiszem ideje pakolásznunk. És tartom az ígéretemet, ha legközelebb medúzát fogok, akkor azt feltétlenül életben hagyom és épségben elszállítom neked egy akváriumban
Pakolászás közben annyi extra történik még, hogy ráakadok egy fűcsomóban bujkáló siklóra, amit már csak a teljesítménylista miatt sem illenék elszalasztani. Arról már nem is beszélve, milyen rendkívül ízletes a húsa. Szophiet szépen hazakísérgetem, út közben szívesen csevegek még vele, s összességében elkönyvelem magamban, hogy ez egy igazán sikeresnek mondható baráti randevúra sikeredett *.*

[vízisikló]

Köszönöm szépen a játékot

by **Szophie** Csüt. Jan. 15 2015, 12:59

Bólintottam.
- Azért neked sem volt rossz gyerekkorod. - mosolyogtam rá. Leszámítva az iskolát - tettem volna hozzá, de végül meggondoltam magam. Hisz úgy tűnik, ő elégedett azzal is, hiába a verések. Nos, talán meg van a szocializációnak az előnye. Hisz most mégis ő a nagy céhvezér, nem pedig én. Itt a saoban, ahol nem számít holmi vér, örökség, nincs veled született vagyonod.. Itt valahogy minden nehezebb egy magamfajtának, aki ahhoz szokott hozzá, hogy ő a kiskirály, és még a kisujját sem kell érte mozdítania. Anatole pedig képes volt ugyanúgy nagyszerűt alkotni, már ha az Artest elkönyvelhetjük nagyszerűnek. Persze miért is ne tennénk, hisz tény, hogy egyike a legerősebb céheknek. Akárhogy nézem, igazán jól működik. Csak valami miatt mégsem vagyok képes szimpatizálni vele... Kivéve Esutelt. Őt kedvelem. Meg is hívott egyszer hozzájuk, és azt mesélte, hogy nagyon jó kis céh ők.. Hát, fogalmam sincs. Egyszer talán tényleg be kellene néznem.. Ha Anatolelal is ilyen jól elvoltunk.. És Esutellel is.. Talán a többiek sem lehetnek olyan égből szalajtott boszorkányok. És lehet, Alexszal is ennyire egyszerű lenne beszélgetni egyszer. Talán nem is akarja ellopni tőlem Hinarit.. Lehet, nem is teszi. Nem tudom. Fogalmam sincs.
- Tekintetemet az ég felé fordítottam.. Nos.. Az általunk valóságnak nevezett világnak megvannak a magam előnyei is, és hátrányai is. Fogalmam sincs, mi lesz, ha újra kint leszünk.. De.. Igen, szeretnék kimenni. És nem csak a pénzem és hatalmam miatt, de... Meg kell tapasztalnom, hogy odakint is ugyanilyen érzés-e szeretni. - mosolyodtam el. - Ettől függetlenül azt érezném a leg.. csodálatosabbnak, ha az itteni világ szabályaival gyúrnánk össze a kintit. - szeretem ezt a helyet, mert annyira logikusan van felépítve, hogy az valami hihetetlen. Habár a kinti világ is.. Ott még sincs fegyverkezeléssel szabályozva a véletlen. Ott nem lehet a fáradékonyságodat kitartás pontokkal javítani. És egyáltalán nem hiányzik az sem, hogy romlanak a fogaim, hogy egészségesen és változatosan kell táplálkoznom, hogy wc-re kell pazarolnom a drága időmet.. És a főzés jártasságomat sem akarom elveszíteni. És akkor még az öltözésre fordított rengeteg feles időről és energiáról nem is beszéltünk.. Valljuk be, élvezem a sao kényelmi előnyeit.
- Én voltam Magyarországon. - jelentettem ki büszkén. - Nem sokra emlékszem belőle.. - tettem aztán hozzá kicsit bűntudatosan. - De a házak, azt hiszem, nagyon tetszettek. Egyébként.. kivételes eset vagy. - mosolyogtam rá. - Alapvetően nem kedvelem a franciákat. - csóváltam meg a fejem. - Hát még a konyhájuk..

- Rendben, köszönöm. - kezdtem el én is pakolászgatni, miután sikeresen kifogtam, vagy megfogtam, utolsó áldozatomat, Anatole siklójának a testvérét. - Én pedig nem felejtkezem el az üzleti tervről. - mosolyogtam rá, majd el is indultunk haza.. Nekem haza. Miért kísér? Érdekes.. A kapuban megálltam, és hát.. úgy döntöttem, kivételesen megengedek magamnak vele szemben egy kis közvetlenséget. Gyors búcsúpuszit kapott, egy barátságos mosolyt, majd berohantam a kapun, végig a kerten, fel a lépcsőkön, be a szobámba.. Hogy aztán egész este azon gondolkozzak, mégis mi a franc történt ezen a napon..

Vízisikló ["Na, de vízben?!"]

by Ajánlott tartalom