Re: Kis tó

by **Ryuninji Ren** Hétf. Júl. 14, 2014 5:05 pm

Fura jelenetnek vagyok szemtanúja. ami még dob rajta egy keveset, hogy fogalmam sincs mi történik. Miért jön rá a depi hírtelen. ezek a nők, legyen pici vagy nagy, mindig érthetetlenek. Elvonul egy fa társaságába, és csak úgy, simán megszomorodik. nincs az az isten, hogy most megszólaljak, még a végén elbőgné magát és az nagyon nem jó. A hugicák közös sírása olyan volt, mint maga egy természeti katasztrófa…. mindent meg kellett tennem, hogy lenyugtassam őket és többnyire a zsebpénzem bánta Sad

A nők sokszor gonoszak.. Kihasználják a kedves férfiakat… Ráhagyom ezt inkább a petecskére….
- Az érzelem hiánya jobban árt – az tuti… az érzelemmentes gyilkoló gépek csak kárt csinálnak. Egy ujjmozdulat, egy kis ratatatatatata és máris hullnak az emberkék, mint a legyek és vörösre festik a terepet… szerintem az gázabb mint egy kis szomorkodás ˇ^ˇ

- Nem felesleges Ezt majd mond azután, hogy te, akinek nincsenek, érzelmei legyőz engem, akinek van, és azokkal együtt harcol. Érzelmek nélkül ok se lenne a harcra – én például szeretek harcolni, főleg ha izgalmas, vagy játékos, esetleg büntető jellegű… de nem rám nézve Rolling Eyes

Már megint kezdi az okoskodást, pedig nem kellene. Kicsit sokra tartja magát, ha azt hiszi, hogy mindent tud.
- Úgy sejtem több playerrel találkoztam, mint ti. Több képességet láttam, így sokkal jobb a viszonyítási alapom, mint nektek. Ha ilyen téren is a buta adataidra hagyatkozol, akkor nem egyszer érnek majd meglepetések. – hmm… azt hiszem ennyi.. részemről ennyi ez a képesség téma. Ha nekem nem hisz, akkor majd a saját szemének fog, csak késő ne legyen.
- Hát sok sikert hozzá.. nem sok szólóst ismerek, aki harcra szánta el magát… azok is többnyire pirik. – jah, azokkal nem kellene kikezdeniük, mert nekik semmi sem szent… nem véletlenül piros az indikátor színük… nagyon gonik…
- Jaja…. valószínűleg ez lenne a helyzet – nem tudom milyen erősek, de szerintem ne ennének túlzottan nagy kihívás Reginek.. talán még segítenem se kellene…
Közösen arra a döntésre jutunk, vagyis én javaslom, hogy menjünk horgászni mert így a végén még alulmaradok…
- o.O – engem is meglep a száguldozó bölény…. nem is teszek semmit. A reakcióidőm simán a tollasé fölött van, de ő is megoldja a helyzetet…
- Brávó-brávó…. Reginald alig pár perce tépett szét egy hasonló bölényt – és a húsija már rég az inventorymat gazdagítja….
- Akkor menjünk… - a tó itt van közel, nem kel sokáig kutyagolni, míg elérünk odáig… szerencse, hogy nem olyan hatalmas ez a szafari. Már akkor előkapom a botocskámat, mikor megpillantom a víz felszínén visszatükröződő fényt..
- Tudtok horgászni?

by **Shukaku** Hétf. Júl. 14, 2014 5:42 pm

-Ahogy gondolod. Szerintem nem, szerinted igen. Egyelőre neked van igazad, mert eredményesebbnek bizonyulsz az érzelmeiddel. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy én érzelmek nélkül Shu mellett jutottam el erre a szintre, akkor talán még is én leszek az eredményesebb. Mint ahogy már mondtad is, engem megvéd az, hogy az emberek tudják, hogy ha engem megölnek, akkor Shunak is ártanak. Engem nem zavart, hogy meg kellett ölnöm valakit, amikor Shut védtem. Bár az valóban hátráltató körülmény, hogy a piros indikátor meg őt meg a többi embert viszont zavarja, de láthatod, hogy az indikátora még zöld. Ha azonos szinten lennénk, akkor talán le is győznénk téged. Kipróbálhatjuk. Szépen leveszel annyi felszerelést, amennyi kiegyenlíti a pontelosztásunkat, és akkor kiállhatunk egymás ellen. Ezzel ugyan bizonyítani nem bizonyítasz semmit, mert még úgy sem lesz teljesen fair a küzdelem, de valamennyivel tisztább képet kaphatunk, mintha mindketten a jelenlegi pontjainkkal harcolnánk. És érzelmek nélkül is van ok a harcra. Megvédem Shut, mert ez a feladatom, és kiérdemelte, hogy megvédjem. Azt mondta, hogy szeretem… és a szeretet definíciója szerint, amit a könyvből olvasott, miszerint az mások javára történő önzetlen, hűséges és jóindulatú törődés, úgy valóban szeretem, de azt nem tudom, hogy mit kellene éreznem.
-Szerintem igenis szeretsz… csak… másképpen mutatod ki…
-Megvédelek.
-Igen… de… éjszaka is odabújsz hozzám… meg az ölembe fészkeled magad…
-Igen.
Azt persze már nem osztotta meg vele, hogy ezek tanult cselekvések. Viszonylag hamar kideríthető volt, hogy a lány mikor boldog és mikor szomorú. A sárkány sikerként könyvelhette el, ha a lány boldog, így az olyan dolgokat, amitől boldog volt, azokat ismételte. Amikor még kicsi volt, akkor a lány ölelte magához, ő cipelte a vállán és az ölében, nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy azért teszi, mert erre vágyik.
-Hagyatkoznék én a te adataidra is, ha megosztod velem. Milyen képességekkel találkoztál, amelyek ellentmondanak a képességpontoknak? Ha pedig a szólósok pirosak, akkor legalább még haragudni sem fognak rám az emberek, amiért megküzdök velük, és még Shu indikátora miatt sem kell aggódnom.
-Nem fogunk megölni senkit.
-Ha veszélyezteti az életedet, akkor de.
-De nem fogjuk őket keresni.
-Persze, hogy nem. Azzal veszélybe sodornálak, és olyat nem teszek. De ha találkozunk ilyenekkel, és már találkoztunk, és solos, akkor megküzdhetek vele.
-Hát ha ő is beleegyezik, és nem veszélyes, akkor tőlem azt csinálsz, amit akarsz.
-Köszönöm. Reginek pedig gratulálok.
Mindketten körbekémlelték az eget, de a főnix nem tűnt fel rajta, így követték a férfit, majd a tóhoz érve ők is előhalászták a felszerelést. A kérdésre Shu meglepődött, hiszen minek egyezett volna bele a horgászatba, ha nem tud horgászni?
-Igen… tudunk.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Júl. 14, 2014 8:35 pm

Elnevetem magam a tollaska makacsságán, be kell hogy ismerjem, elég kitartó fajta, de hozzám még így sem érhet fel. Ha nincsenek érzelmei, ne lehetne büszkesége sem, így nem érdekelné az egész.. hitegesse csak magát.
- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az én szavam jobban nyom a altba az „asztalra letett” teljesítmények, érdemek alapján - ebből nem engedek, ez így van. Majd ha a top tízben az én nevem előtt látom az övét, akkor esetleg adok a szavára egy keveset, de még nincs így, addig ne gondolja, hogy sokkal többet tud, mint én…. kis szemtelen ˇ^ˇ

- Hogy mi, - kérdezek vissza és hangosan felnevetek. Egy ilyen ócska trükk nálam nem válik be, esélytelen. Nem ma jöttem le a falvédőről és nem ő az egyetlen, aki próbálkozott már ezzel. Ez a taktika…. felesleges ellenem.
- Értelmetlen lenne…. A jó felszerelés is az erő bizonyítéka. Ti egy céhbe tartozok, a cuccokat tálcán kínálják fel nektek, van mögöttetek pénz és segítség, meg minden. Erre azt kéred egy olyantól, aki mindenét, amije van nehéz munkával szerezte meg, teljesen egyedül, hogy hagyja magát, csak azért, hogy könnyítsen a lelkivilágodon? – nem vagyok ingerült.. még Rolling Eyes

csak tényeket közlök…
- Amennyiben az erődet, vagy az igazadat akarod bizonygatni, azt a saját erőddel tedd, és ne kérd a másikat, hogy hagyja magát, az mekkora tréééé dolog már?- Én sose kértem mástól ilyeneket, pedig volt idő, hogy gyengébb voltam, mint mások… ˇ^ˇ

- … éééés… ha visszafognám magamat ellened, nem tudnád mihez kellene felnőni – kész, ezzel a téma nálam ennyi… mindent elmondtam az imént, ami az eszembe jutott… ráadásul még csak nem is hülyeséget Rolling Eyes

csak haladok előre a megbeszélt cél felé..
- Egy harmatgyenge lány, esélye sem volt ellenem, mégis megfosztott az összes felszerelésemtől, ruházatomtól, mindentől egy szempillantás alatt… Igaz így is simán lenyomtam – és megérkezünk \o/ na végre \o/ \o/ Az inventorymból előszedem a kényelmes székem és belepattanok, hátradőlök, majd jöhet a többi felszerelés.
- Helyes, akkor nincs gond – hagytam kicsit, had beszélgessenek egymással… vagy vitatkozzanak, hívják úgy, ahogy nekik tetszik… én most lendítek Cool

by **Shukaku** Hétf. Júl. 14, 2014 9:10 pm

Ez a fiú nem is annyira hülye. Sőt, azt is lehet már rá mondani, hogy okos. Legalább is képes gondolkodni, méghozzá több lépéssel előre. A minibossal való harc közben Mirikában is megcsillant az erre való hajlam és a tehetség, csak szerencsére az összeszedetlen csapat miatt képtelen volt a vezetői képességeit alkalmazni, és persze nem volt elég erős kezű vezér. Anat pedig már konkrétan tudott lépésekkel előre gondolkodni. Na de Ren! Az persze igaz, hogy félreértette a helyzetet, hiszen Timidus nem büszke volt. Illetve… furcsa dolog egy mesterséges intelligenciát érzésekkel felruházni, hiszen mindenre csak a saját szavaink léteznek. Az aknakereső is kiteszi a szomorú fejecskét, ha veszítünk, és a sárkány, ha eredményesen dolgozik, az őt is elégedettséggel, vagy legalább is annak a kódjának a lefuttatásával tölti el… vagy valami hasonló. Azonban van egy fontos különbség. Az emberben az érzelmek a motiváló tényezők. Azért küzdenek, hogy elérjék a céljaikat, és az elégedettséggel töltse el őket. Timidus azért védi a lányt, mert ez a feladata. Ugyanolyan hűségesen védelmezné, ha éppen mondjuk olyan harcban kellene megvédenie, amighez nem fűlik a foga. Például egy teljesen értelmetlen küzdelemben. Az, hogy siker esetén azt elkönyvelheti magának, és ez bizonyítja az eredményességét, már csak a siker következménye.
-Rendben, fogalmazzunk úgy. Valóban jobban leírja a helyzetet. A felszereléssel kapcsolatban pedig igazad van. Még egyik ember sem volt képes eljutni ehhez a végkövetkeztetéshez. Gratulálok hozzá. Ugyan így a küzdelem csak a kettőnk között lévő szintkülönbséget fogja megmutatni, de azt legalább hűen. Amint viszont elérem a szintedet, már fair küzdelemben mérhetjük össze az erőnket. Egyébként pedig sem az erőmet, sem az igazamat nem kell bizonygatni. Bebizonyosodik magától előbb vagy utóbb. Ha pedig nem, az azt jelenti, hogy tévedtem. Azt pedig sohasem kértem, hogy fogd vissza magad. Azonban ha most küzdenénk meg, akkor nem te győznél le, hanem a szintkülönbséged. Az sem kevésbé trééé, ugye?
Ismételte el a fiú kifejezését magabiztosan vigyorogva, és remélte, hogy jól következtetett a szó jelentésére. Shunak azonban a képre, ahogyan a harmatgyenge lány megfosztja a ruháitól a fiút újra felfordult a gyomra. Mereven bámulta inkább az úszót, és igyekezett nem odafigyelni. Talán mégis csak van abban valami, hogy ez a férfi… nem… minden férfi egy idő után eljut a szexhez, mint utolsó témához, amiről mindig lehet beszélni, ha már nincs mit mondaniuk…

by **Ryuninji Ren** Kedd Júl. 15, 2014 1:31 am

Jól elmagyarázom a helyzetet a kis tollas sárkánynak. Máshogy nem érti meg, mert képtelen felfogni az álláspontom, ezért muszáj ehhez a módszerhez folyamodnom. Tehát simában lököm itt a sódert, mert az kell neki, közben pedig pecázok, figyelem a kapásjelzőt, mikor ad valami jelet a rántásra… de még semmi… nem akarnak harapni ezek a lusta halak… Pedig bedobtam a horgot már vagy… öhm…. öt perce? Ez idő alatt már foghattam volna legalább hármat Rolling Eyes

- Látom kapizsgálod már – ennyi, beismerte, hogy nekem van igazam, nincs tovább. ezek után bármilyen szó már csak vetítés, nem kell neki hitelt adni.
- Cöh… - csak azért is próbálkozik, de ezek után minek, Ebből már ne jöhet ki jól, itt én vagyok fölényben… inkább élveznék a horgászást a rizsa helyett… sokkal menőbb Cool

- Ez így nem teljesen így van – teszek egy utolsó kísérletet, hogy megértessem vele, mi is a helyzet, a tuti, és nem utolsó sorban az igazság Suspect

- Mi ugyanakkor lettünk-e világ foglyai, ha jól értettem. Ez azt jelenti, hogy pontosan ugyan annyi idő állt a rendelkezésünkre… Érted? Egy másodperccel sem nyomatta többet, mint ti - kezdek bele… csak jussak is el a végére.
- Szóvaaal… ha ez idő alatt nagyobb szintű lettem, mint ti, akkor ez van… valószínűleg többet tettem érte… egyedül… megszenvedtem érte, míg mások a babérjaikon üldögéltek. – jelez az úszó, de várok még egy kicsit… had játsszon vele a halacska…
- A lényeg, hogy ha nekem egyedül sikerült, akkor másoknak is sikerülhetett volna… ennyi. Ha kikapsz ellenem egy párbajban, akkor ne a szintkülönbségre fogd, hanem a lustaságodra – így van, mert aki lusta az ne is egyék.. vagy.. mi Rolling Eyes

azt hiszem valahogy így van a mondás..
ideje kifogni a halacskám, egy határozott rántás, a hal, mert ezúttal az, máris előttem himbálózik.
- Hooo… egy tonhal *-*- az igazi világban imádtam a husiját, itt pedig még nem volt szerencsém, de most van belőle… csak el kell készíttetnem valakivel
- Hahh… kapásod van – mutatok Chibi-chan úszójára…
- Nagyon hallgatag lettél Chibi-chan… bánt valami? - tisztán emlékszem, hogy én nem bántottam meg… esetleg a sárkánya Suspect

by **Shukaku** Kedd Júl. 15, 2014 5:37 am

-Foglya vagy te, ember. Beszélj a magad nevében.
Vigyorodik el a sárkány, és ismételten legyint a farkával. A további mondandó előtt azonban a társára sandít.
-Az én feladatom, hogy megvédjem. Egy évig nem állt készen a harcra, és nem fejlődtünk semmit.
A lány válla ekkor egy kissé megremeg, de még mindig nem mond semmit. A sárkány hangjából nem lehet kihallani haragot, nem mondja, hogy nem az ő lustasága, hanem Shu lustasága. Ő kedves, ő egyáltalán nem haragszik rá azért, amit tett. Timidus rendes, nem úgy mint az emberek. A lány már sokkal előbb megbántódott, mielőtt még Ren felhozta volna a szexuális témákat. Igaz, hogy a gyomra attól fordult fel, hiszen egyrészt visszaemlékezett Daneera, a csónakos vakrandis esetre, amikor az a fiú rámászott, amikor meg kellett pofoznia, és Timidusnak is közbe kellett avatkoznia azért, hogy észhez térjen. És… visszaemlékezett a sokkal régebbi esetre is, amikor… amikor még nem volt ott Timidus. Amikor már a férfi sürgeti is, akkor idegesen berántja a botot. Azonnal meg is jelenik a jelzett hal, egy vízisikló. Valami olyasmi, amivel semmit nem tud kezdeni. Feleslegesen fogta… Timidus gyűlöli a feleslegességet… haragudni fog rá… mert ő felesleges… és hátráltatja… a gondolatok csak úgy cikáznak a fejében, és amikor Ren még rá is kérdez, akkor nem bírja tovább. Megkérdezte. Végre alaki megkérdezte… akkor hát viselje a következményeit. Az idomár válla lassan remegni kezd a visszafojtott zokogástól, hangja rekedtes, halk, a torkába szorult gombóc miatt… de beszél.
-Az én lustaságom… az én lustaságom, nem pedig Timidusé. Ha gúnyolódni akarsz, akkor velem tedd, ne vele! És… és igen… egy céhbe tartozunk… tálcán kínálják fel nekünk a dolgokat… van mögöttünk segítség…
Itt már nem tudja visszatartani a könnyeit, egy mozdulattal lekapja a nyakában csüngő kis medaliont, és bár először a vízbe akarja hajítani, mégis inkább a férfihoz vágja hozzá.
-Tudod, hogy mi az?! Tudod, hogy mi van ráírva?!
Kérdezi dühösen, de persze Ren nem tudhatja a választ, amíg meg nem nézi. A kockán a lány neve szerepel, méghozzá a teljes neve, azonban amikor elmozdítja a kockát, akkor a családnév változik, és az Onnanoko helyére Worker kerül.
-Peter Worker. Ő a céhvezér. Tőle kaptam… karácsonyra. Azt ígérte… azt ígérte, hogy… hogy ő majd megvéd. Azt… azt hazudta, hogy azért akarjak kijutni, mert ő majd segít nekem… kint… és… magához vesz... és… hogy lesz megint… családom…tudod… tudod, hogy mikor beszéltünk rendesen utoljára?! Hogy mikor keresett meg? Hogy ő mikor kérdezte meg, hogy bánt-e valami?! Tudod, hogy ki próbálja összetartani a nyavalyás céhét?! Rám bízott mindent! Mindent! És… és… Chan… aki elvileg idősebb… akinek segítenie kellene, ő meg elment… elment a céhtől valahova, és én üldöztem el… utál engem… ahogy Peter is utál… és… és én meg… én meg… meg Falco és Utahime… és a többiek… azt mondtam nekik, hogy a céh majd megvédi őket… én nem vigyázhatok rájuk! Senkire sem vigyázhatok! Nem az én dolgom! Nem tudom megcsinálni! Én…
Többet nem tudott mondani, halkan zokogni kezdett, Timidus pedig sürgető pillantásokat vetett Ren felé. Az emberek több sebzést okoztak a társának, mint Aincrad összes mobja együttvéve, és ez ellen nem tudta megvédeni. Csak egy másik ember adhatott magyarázatot arra, hogy miért kell így bánni egy kislánnyal.

/vízisikló/

by **Ryuninji Ren** Kedd Júl. 15, 2014 1:34 pm

Nem értem a sárkány mit akar ezzel, de kivételesen helytálló az, amit mond. nem vetít… ő e világ „szülötte”
- Igen, én a foglya vagyok, ez nem vitás. Ez egy börtön nekem, ahol próbálok a magam módján boldogulni… ahogy mindenki más is- nem mondom azt, hogy könnyű… illetve könnyű lenne, ha csak azt várnám, hogy mások kivigyék a játékot, közben pedig nem csinálnék semmit, csak élném, a kis unalmas életem a város határait el nem hagyja… de sok ilyen ember van. Én inkább ugrok a sűrűbe… nem tétlenkedhetek, minél hamarabb ki kell jutnom innét; kint várnak egy pár ezren Rolling Eyes

- Nem az én hibám, hogy nem állt készen, a lehetőség meg volt, csak nem éltetek vele…. - rövidre fogom, mert most ennyi bőven elég. Korábban már mindent elmondtam, már nincs mit ˇ^ˇ

Rászólok Chibi-chanra, hogy ideje megrángatni azt a botot, mert veszettül mozog a kapásjelző…. így is tesz és kifog egy nem túl étvágygerjesztő állatkát. Hát nekem aztán ne kellene egy ilyen. de… valami nem stimmel a Chibivel… fogalmam sincs, hogy mi, én mosom kezeimet, nem mondtam vagy tettem semmi olyat, amivel megbánthattam volna… nem én…. valami más lehet Suspect

Vonakodva, de megkérdezem, hogy bántja-e valami, mert én ugye egy onii-chan vagyok… majdhogynem kötelességem.
- Gvehh! – na tessék, már itt is a pityergés… kellett nekem rákérdeznem facepalm

Sosem tanulok a hibáimból…
- Az lényegtelen, hogy kié, és nem gúnyolódok, tényeket közlök – bizony… a tollas is hasonlót mondott és ez most az én szavaimra is igaz. Egy csepp gúnyt sem raktam beléjük, csak elmondtam az érvelésem.
- Öööö… nem - még csak azt sem tudom, hogy most miről beszél, azt meg főleg nem, hogy mit is akar ezzel elmondani, de jobb, ha egyelőre nem szólalok meg… csendesen horgászom tovább…
A szóáradatra csak pislogok, nem értek mindent, de következtetni tudok, nem vagyok én hülye Rolling Eyes

Már amikor először láttam a csókát, tudtam, hogy valami nem kóser vele, de hogy ekkora szemétláda legyen az a Worker… ezt talán még én sem feltételeztem volna. Veeeh.. az a jó szívem… nem tudom csak így elnézni a pityergést… Odalépek hozzá, és nyomok neki egy buksisimit..
- Ha valamit nem akarsz megtenni, hát ne tedd. Ez csak rajtad áll Chibi-chan. Az olyan durva szavakhoz, mint kötelesség, te még túúúúl fiatal vagy – talán még én is, de ezt nem is nekem kell eldöntenem…
- Nem tudom mit gondolsz erről a Workerről, én sosem bírtam, szerintem egy álszent… - legalábbis ezek alapján, amiket most hallok- … de ha problémád van vele, mondd meg neki. Írj neki üzenetet, vagy keresd fel, látnod kell a helyzetét a minimappon, és jóóól mond meg neki a magadét. A sírástól nem oldódik meg semmi, csak pár pillanatig könnyebbé teszi a terhet Suspect

by **Shukaku** Kedd Júl. 15, 2014 3:19 pm

A sárkány csak bólint. Még ő is belátja, hogy most nem érdemes megszólalnia. Ő megvédi a lányt a harcban, hagyja magát dögönyözni, ha Shunak éppen az kell, még dorombolni is dorombol, legalább is a sajátos csipogó-morgó hangján, de itt ő most már teljesen tehetetlen. Az emberek által okozott lelki eredetű bajokat ő sehogyan sem képes kezelni. Emellett persze pedig vitatkozni sem tud a férfival, hiszen annak igaza van. Számára valóban lehet börtön, ahogyan sok más ember számára is, valóban nem az ő hibája, hogy Shu nem állt készen a harcra –bár sem Timidus, sem Shu soha egy szóval nem is mondta, hogy az ő hibája lenne-, és valóban csak tényeket közölt. Nem volt vele min vitázni. A lány azonban annál jobban elképedt azon, amit hallott. Még elhúzódni sem mert, amikor a férfi hozzá közelített. Azt várta, hogy majd megüti, össze is húzta magát, még a szemeit is becsukta, és még az sem jutott eszébe, hogy Ren talán félti a zöld indikátorát, és emiatt nem tenné meg, Timidus azonban már a mozdulatból látta, hogy a férfi nem támadásra készül, így nem is tett ellenlépéseket. Amikor Shu nem kapta meg a pofont, és még bátorító szavakat is hallott, akkor már ki merte nyitni a szemét, és a csodálkozástól még sírni is elfelejtett. Most hordott le egy felnőttet egy másik előtt, Ren pedig neki ad igazat. Neki, a chibi-channak, nem pedig Peternek, aki céhvezér. Talán tényleg túl fiatal a felelősséghez? De… ő ennyire sok rosszat azért nem gondolt Peterről… álszent lenne? De akkor miért segített neki? De… igenis álszent, mert megígérte, és nem tartja be. Rennek igaza van! Megtörölgette egy zsebkendővel az arcát, igyekezett a lehető legkomolyabb tekintetét felvenni, és bólintott.
-Igen… ezt fogom csinálni… megmondom neki… ezt pedig…
Nyúlt a medál után, amit az előbb Renhez vágott… egy ideig gondolkodott azon, hogy elhajítsa, de még nem merte megtenni. Beszélnie kell Peterrel. Ha… ha már nem akarja őt… ha már nem akarja a céhet… ha már nem akar semmit, akkor is vissza kell neki adnia. Ő még mindig Peter, aki ott ült vele az első küldetése után nagyon sokáig azon a kövön, és hazavitte, amikor már kimerült a várakozástól... Peter, aki a sárkányos küldetésen is vele volt... aki karácsonyra adta neki ezt az ékszert... valahol, valami biztosan van még abból a Peterből. Haragszik rá, becsapta, de ha még neki nem is tartozna semmivel, Hisamének akkor is magyarázattal tartozik. Az a szegény sárkány nem tehet semmiről. A mondatát nem fejezte be, mindenesetre a nyakéket nem vette vissza, hanem elsüllyesztette az eszköztárában. Ezután Renre emelte a sírástól vörös tekintetét, és megpróbált mosolyogni.
-Köszönöm.
És erre még Timidus is biccentett.

by **Ryuninji Ren** Szer. Júl. 16, 2014 12:02 pm

Halványlila gőzöm sincs arról, hogy mitől borult ki ennyire, de tényleg nem. Én most full rendes voltam, ahogy a kislányokkal lenni kell, még a petjével is, holott megérdemelt volna egy-két erősebb darabot a szótáramból Suspect

Most bezzeg felrakta a szájzárat, mikor a pöttömnek szüksége lenne egy-két kedves szóra. Nála még Reginald is többet, ér, ha vigasztalásról van szó, pedig…. eléggé nem érdeklik mások problémája, de legalább vicces, mármint folyton vicces szituációkba keveredik Rolling Eyes

Ennek mondjuk, főként én vagyok az oka, hehehe… nem baj az… kell egy kis vidámság a mindennapokba…
Ahogy hallgatom a panaszáradatot, lassan kezdem érteni, hogy mi a helyzet Chibi-channal. Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor nem csak átverték, de még a nyakába is akasztottak egy rakat munkát és az ezzel járó felelősséget… egy pici, tizennégy éves lánynak facepalm

Ez a Worker sokkal rosszabb mint én, ha nőkről van szó… nem tudom mi baja neki, ez így nem okés. Én csak találgatok a hallottak alapján, de az a nyomi elvileg ismeri Chibike körülményeit az igazi világból és ezt még ki is használta, hogy hasznot húzzon belőle. Hát gratula hozzá….. az efféle szemeteket utálom a legjobban… Legszívesebben alaposan elbeszélgetnék Chibi-channal és jellemezném ezt a Worker gyereket…. de nem az én dolgom, hogy ennyire ellene hangoljam a lányt… majd ő eldönti saját maga, hogy hogyan viszonyuljon hozzá…
- Helyes… mond meg neki alaposan, hogy mi nyomja a lelkedet – ez a legjobb, amit tehet, nekem pedig az, hogy megpróbálom nem szétverni az arát, mikor legközelebb meglátom Rolling Eyes

Ha az én húgomnak hazudozna így, akkor nem is tudom, mit tennék vele.. így is nagyon felhúzott.
Figyelemmel kísérem mit akar csinálni a csecsebecséjével, nem szólalok meg, ha nem akarja eldobni, ne tegye. Én rövid úton megszabadulnék tőle, amihez tökéletes ez a tavacska…
- Felesleges… én nem csináltam semmit… Chibi-chan – lenyomok neki egy újabb buksisimit, majd visszatérek a helyemre
- Hophophop… - már jelez is az úszó… itt fogás van Cool

by **Shukaku** Szer. Júl. 16, 2014 12:45 pm

Most… most akkor elmehet? Menjen rögtön, keresse meg Petert, és mondja a szemébe amit gondol? De mit gondol egyáltalán? Nem… azt tudja, hogy mit gondol. Becsapta a céhvezér, ígéreteket tett neki, méghozzá olyanokat, amiket nem is tudott volna betartani akkor sem, ha esetleg be akarja tartani. Más ugyan nem ígért semmit, ő is csak annyit ígért a többieknek, hogy mindent megtesz értük… de talán már ez is sok volt. Talán már ő is hazudott, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy mindent megtesz. Felkutatta a céhvezéreket, megszervezte a céhgyűlést, még Channak is küldött üzenetet, hogy térjen vissza a céhházba. Annyi mindenkitől kért már tanácsot, de a legfontosabb kérdést csak Anatnak és Rennek merte feltenni, mégpedig azt, hogy mi legyen a céhvezérrel. Ő egyáltalán nem érezte úgy, hogy Peter sok terhet rótt volna rá… az elején. Nem ez volt a baj, hiszen szeretett segíteni, és élvezte is, hogy visszaadhat valamit abból a rengeteg segítségből, amit kapott, azonban neki senki nem segített Utahimén kívül. A lány volt az, akivel megbeszélhette a dolgokat, de se Chan, se Peter nem volt ott, amikor szükség lett volna rájuk. Ők ketten, a két fiatal… oké… gyerekek. Tessék, kimondta. Nekik, gyerekeknek kellett azon agyalniuk meg izzadniuk, hogy akkor végtére is hogyan csináljanak a céhből céhet. És persze Timidusnak. A szervezési feladatokban a sárkány zseniális volt. De ahhoz egy ember kellett, hogy az emberek hibáit, az általuk okozott sebeket kiküszöbölje. Ráadásul Ren még szerény is volt. Egy igazi szent.
-De… csináltál… figyeltél rám. És még Timidusra is figyeltél, és neki is segítesz. Köszönjük szépen.
-Erre jók az érzéseid, ember. Én nem tudom, hogy mit kell mondani ilyenkor. Köszönöm.
Alexnak ebben az egy dologban nagyon igaza volt. Shu teljesen támaszkodhat Timidusra a harcban, de a lelki dolgokhoz kell egy ember is. Egy barát. Ezért csalta el Timidus Shut a vakrandira. Kellett egy Utahime… és most egy kívülálló. Egy Ren. Shu még nem akart menni. Még nem mert menni... de nem tudta, hogy ezek után mit is mondhatna.

by **Anatole Saito** Pént. Júl. 18, 2014 9:42 pm

[Szophie]

- Öhm, hát ha úgy nevezted el, akkor igen, Falat ^^" - Bár most, hogy mondja, mintha rémlene egy ilyen felkiáltás ott a zűrzavar kellős közepéről, amit felettébb furcsálltam, hiszen éppen a borostyánsörényű oroszlánnal viaskodtunk, Szo meg úgy tűnt, hogy megint inkább a hasával volt elfoglalva. De akkor most már ez a talán is megoldódott bennem. - Köszi... - jegyzem meg fanyarul, miután kijelentette, hogy a pasik büdösek. Nem mondom, hogy ne találkoztam még orrfacsaróan büdös testszagú férfival, de ami azt illeti, volt szerencsétlenségem ilyen nővel is összefutni már tömegközlekedésen. Ugyanakkor én magam mindig is adtam a higiéniára, talán még túlzásokba is szokásom esni Rolling Eyes

- Amúgy még mindig a SAO-ban vagyunk, ahol a legnagyobb hőség idején sincs testszag, szóval aligha hiszem, hogy falatnak a szagunkkal lenne baj - Azt már hozzá se merem tenni, hogy nem rajongok a hüllőkért, szóval a magam részéről annyira nem is bánnám, ha a gekkócska nem akarna hozzám közeledni.
- No de afelől semmi kétségem, hogy jó kezekben van nálad. Vezért is szépen neveled, úgy hallom beérte Reginaldot is. - Szóval Vezér akar irányítani... Miért nem vagyok meglepve? Razz

Pláne ilyen névvel Very Happy

Az mondjuk kérdést vet fel bennem, hogy mégis kit akar irányítani a lány, de ennyire nyíltan aligha merem feltenni a kérdést, főleg, hogy még csak most kezd megnyílni. A másik kérdésemet azonban nem lehet elodázni.
- Azért nem akarsz bossolni jönni, mert nem füllik a fogad a hadakozáshoz, vagy azért, mert nem is szeretnél kijutni? Látom, hogy kiválóak a felszereléseid, s gondolom ez nem csak a farkas miatt van, hanem hogy erősebb, gyorsabb, ügyesebb legyél a harctéren. Mindemellett szabadjon megjegyeznem, hogy csinos holmikat válogatsz össze ^^ - Egy bóknak már igazán itt volt az ideje, hogy érezze az önfeledt és csöppet sem ellenséges beszélgetés hangulatát. Amit aztán megszakít a vízbe zakózása O.o
Miután partra segítem, jobb lesz, ha meglesem mi került a hálóba. Ideje lenne már amúgy is frissíteni a szereléket. Adok Szonak egy újabb horogra tűzendő csalit, majd bevonom a halászhálóm. Egy polip és egy rák \o/ Micsoda fogás \o/ Elégedetten dobálom be őket az inventorymba, a pecázás után nagy lakomát fogunk csapni. - Mit is mondtál, hogy állsz a főzés jártassággal?

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 20, 2014 10:12 pm

Okés, rendben van… úgy tűnik hat rá a szövegem, nem lesz több könnycsepp, problem solved. Nagyon menő vagyok most is, mint mindig… na meg most egy onii-chan Suspect

Az ilyesmi nekünk már amolyan kötelesség… Ha Chibi-channak is van bátyja, biztos ugyan így tett volna, és már Worker arcán lépkedne Suspect

- Hát őőőőő… így is lehet fogalmazni – egy már-már szokássá vált buksisimit megérdemel a kicsi lányka Suspect

Tolaska szavai sem lepnek meg, valahogy erre számítottam tőle, többre nem. Pedig ilyenkor mindenki tudja, hogy mit kellene tennie, mit tud tenni…
- Ez azért van Tollas, mert buta vagy – nyelvet öltök rá.. igen, az, egy buta kis pet, akinek hatalmas a szájacskája.
- Ilyenkor legalább hozzá bújhatnál és mondhatnál pár kedves szót – azt hiszem hiába beszélek neki erről, nem igazán foga megérteni. Pedig folyton azt szajkózza, hogy megvédeni így, megvédeni úgy, aztán sehol semmi…. nem csak a fizikai támadások ártanak az embereknek… sőőőt… Aincrad világában sokkal súlyosabb sebet ejtenek a szívet célzó támadások… ez már csak így van az embereknél, persze nem mindenkire igaz és nem mindenki mutatja ezt ki. Ahány ember, annyi féle.
Éppen ránézek az úszómra, ami veszettül ugrál fel-le a vízen… odarohanok a botomhoz és egy határozott rántással igyekszem kifogni legújabb szerzeményem…
- Hmmm… egy polip :f… csinálhatunk Takoyakit :F – az az egyik kedvenc kajám és itt még csak nem is volt lehetőségem ilyet kajálni Sad

pedig annyira fini.
- Chibi-chaaan! Neked is kapásod van… siess, még a végén meglép, és akkor bukta van – szólok neki… reményeim szerint már jól van, nincs gáz, minden okés…
- mellesleg nem kérdezz-feleleket tartottunk, Bár véleményem szerint fullra felesleges, mert kicsit vagytok, de próbálkozni i lehet. – már mondtam neki, de cask konkrét kérdésekre válaszolok, nem olyanokra, hogy mit tudsz erről…. csak semmi emsedélután… az egyáltalán nem menő, és nem is az én stílusom…

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21, 2014 6:17 am

Shu elmosolyodott, ahogyan látta –legalább is a töltelékszavakkal kezdődő mondatból, amire eddig Ren nem volt hajlamos, ő erre következtetett-, hogy a férfi zavarba jön azért, mert megköszöntek neki valamit. Talán ez a fiú a pletykák alapján szintén olyan szegény, félreismert lélek, mint ő maga. Shuban sokan láthatják Kayaba kis bérencét, akit elhülyített a világ, na meg persze Timidus, és emiatt nem képes logikusan gondolkodni. Sokan ezt a kedves, jószándékú, segítőkész fiút is szoknyapecérnek és kötekedő alaknak kiáltották ki, és az utóbbiban talán volt is valami, de egyáltalán nem tűnt rossz szándékúnak az élcelődései, szurkálódásai ellenére sem. Még Timidus megfeddésénél is csak mosolygott, és ingatta a fejét.
-Nem buta, csak nem ért a…
-Hagyd. Igaza van. Majd még keményebben fogok dolgozni, és igyekszem megérteni ezeket a dolgokat is, hogy ilyenkor is segíthessek.
Fejét a lány ölébe fúrta, és halkan „dorombolni” kezdett, Shu pedig megsimogatta a fejét. Hogy Timidus ismételten idézetekkel dolgozott-e? Hogy utalni akart-e arra, hogy Ren az éles megjegyzésével csak feleslegesen zsarnokoskodik? Utalni arra, hogy Napoleonnak mindig igaza van? Ez igen ironikus lett volna úgy, hogy a vörös szalag az ő mellkasát díszítette, de erről szó sem volt. Egyszerűen erre a következtetésre jutott, de kedves szavakat nem tudott mondani. Ami kedves lett volna, azaz a lánynak tetsző, az jelen esetben mind irreleváns volt, a témával kapcsolatban pedig csak negatív jövőképet tudott előrevetíteni. Ő nem mondhatta, hogy minden rendben lesz, mint ahogyan az emberek hazudták egymásnak, hiszen ő sohasem hazudott a lánynak.
-Látod? Megteszi amit tud, és majd ezt is meg fogja tanulni. Amikor kicsi volt, akkor meséltem és énekeltem neki altatót. Nem kell aludnia, de rájött, hogy ha úgy tesz mintha, akkor az nekem jólesik, és emiatt minden este szépen végigjátssza a kedvemért. Nem várok el tőle semmi olyat, amit nem tudhat. Annak semmi értelme nincs.
Végig mosolygott, és még a bot után is óvatosan, nyugodtan nyúlt, hogy ne zavarja meg a sárkányt. A horgászathoz szerencsére nem kellett erőt kifejteni, mert akkor nagyon nagy bajban lett volna… na majd a híres nagy halnál, ott majd elkel a segítség. Timidus az utolsó kérdésre sem reagált. Feleslegesnek ítélte a válaszadást, és nyugodtan folytatta a lány felvidítását. Shu azonban kapott az ötleten.
-Ha szeretnéd, a horgászat után szívesen elkészítem neked, és akkor pont olyan lesz, mint amilyenre szeretnéd.

/sünhal/

by **Szophie** Csüt. Júl. 24, 2014 8:06 pm

[Anat]

- Ühhümm, Falat. Mert olyan kis picike.. Ő volt a legkisebb az ajándékok közül. - bólintottam mosolyogva. Habár még mindig nem értem, miért kaptam akkor Mirikától ajándékot. Ha most kaptam volna, kicsit jobban megérteném, de hát akkor, és ott.. Nem, nekem nem volt ez világos. Meg az sem, hogy miért csak én vittem haza a kis gyíkot. Nem úgy illett volna, hogy ha már ajándék, ne utasítsa vissza Hope és Anat se? Nohh mindegy, nem az én dolgom ez. Ha nekik nem volt szükségük gyíkocskára, hát akkor nem. Nekem volt.*-*
- Ne-nem úgy értettem. - ráztam meg a fejem, miközben egy csöppet elsápadtam. - Csa-csak talán a gyíkok számára. A férfi szag más.. - kezdtem el magyarázni, habár én sem igazán értettem. Csak annyit tudtam, hogy az én gyíkom csak a nőket kedvelte. És lényegében mi más különbség lett volna, mint a szag? Nem hiszem, hogy az állatok akármilyen más dolog miatt különbséget látnának bennünk.
- Én nem is olyan büdös testszagra értettem, csak.. úgy, hogy.. lehet valamilyen illatunk, amit az állatok éreznek. És Falat számára a férfiaké lehetne büdös.. - próbáltam jól kijönni a helyzetből - kevés sikerrel.
- Neveli az magát. - legyintettem. - Egyébként még nem érte be, csak erőlködik rajta. Ők ketten régi nagy ellenségek, nem beszélve farkasom előretörő mániájával, miszerint ő akar lenni a legerősebb. Megjegyzem, szerinte ebben csak én korlátozom. Egyébként szerinte nem vagyunk már messze, hogy mi legyünk a top1 idomár. Én ebben kicsit kételkedem azért.. - az jutott eszembe, amikor azokat a hatalmas szobrokat láttuk, és mi is ott voltunk a szobrokon, mint a nyolcadik legerősebb játékos és petje. Viszont azóta ellustultunk, és nagyon sokan erősebbek lettek, köztük Alex. Szerintem már beelőzött minket. És nem lepne meg, ha rajta kívül sokan mások is ezt tették volna.
- Igazból egyik sem. - ráztam meg a fejem. - A holmim csak azért kell, hogy meg tudjam magam rendesen védeni.. Nem a bossolás miatt, hanem hogy a mobok ne bántsanak, vagy egy játékos. Meg mert egyébként én is és a farkasom is eléggé nehezen viseljük a vereséget. Igazából én nem is akartam bossozni soha. De az elején már kezdett is megtetszeni, mivel a boss harcokon viszont láthattam rég nem látott barátokat, és ez örömmel töltött el. Meg volt a maga jó hangulata.. Most viszont úgy érzem, nincs igazán meg ez a hangulat, mindig csak a veszekedés, feszengés, meg... kevés az olyan ismerős, akivel jól elvagyok. A legtöbb ember jelenléte még zavar is. Nem kedvelem a tömeget. - vallottam be. És persze azért sem szeretnék már menni, mert tökéletesen haszontalannak érzem magam. De ezt fölösleges volt kimondani, mert ő is tudja bizonyosan. Nincs mit tenni, ha valaki gyenge, az látszik rajta. Főleg ilyen fontos harcokon.. Mert sosem kap feladatot, sosem csinál semmit, néha, ha éppen úgy alakul, üt egyet a bossba, aztán örül, hogy "jééé, én is hozzátettem valamit a dolgokhoz", és ennyi.
Felfűztem a csalit, amit adott, most a vaníliás kukoricát, hátha arra nem a tehenek jönnek...
- Maximum. Tökéletesre fejlesztettem. - húztam ki magam büszkén. Valami, amiben én is jó vagyok.. Rolling Eyes

by **Anatole Saito** Szomb. Aug. 02, 2014 9:52 pm

Hát ebből a "férfiak büdösek" témából már sose mossa ki magát előttem a lány, de inkább legyintek az egészre. Megsérteni úgysem tud egy ilyen ügyetlen elszólással, meg ha még úgy is gondolja, ahogy hangzott, abban sincs semmi. Én nem vagyok átlag pasi, s azt Szo is elismerheti, hogy adok magamra. Néha talán még túlzásba is viszem. Sokan piperkőcnek tartanak, s való igaz, hogy sokszor olyankor is elegánsan jelenek meg, amikor a helyzet alapjában véve nem követelné meg ezt tőlem. Nekem ez legalább annyira természetes, mint ahogyan nem idegenkedem a fizikai kontaktusoktól sem. Van akit kiráz a hideg attól, hogy ha megérintik, számomra az csak egy egyszerű, hétköznapi gesztus, ha egy kedves hölgy kézfejére csókot hintek, vagy ha egy férfi bajtársamnak átkarolom a vállát. Nem értem miért csinálnak akkora ügyet az ilyesmiből az emberek...
Na de visszaérve Szophiehoz és a horgászathoz, azt már megállapíthatom, hogy a horgászhálóm és a csalijaim is kiválóan beváltak, a rák és a polip fontos darabjai egy olyan szafari teljesítménynek, ami komoly exp jutalommal is jár. Így hát határtalan boldogsággal és elégedettséggel dőlök hátra, miután újra belógatom a hálót és a botomat is a megfelelő csalikkal és etetőanyaggal ellátva. Most jön az újabb kivárás időszaka, de legalább van alkalmunk normálisan beszélgetni addig is. Amíg pedig tevékenykedtem, többet megtudhattam Vezérről is és a petnevelésről. Hasznos infók ezek, még jól jöhetnek Aldonál. És persze arra is fény derül, hogy ki fogja megfőzni a fogásunkat, mert hogy én nem fogom a low szintemmel, az biztos Razz

- Én is nosztalgikusan, örömmel gondolok vissza az első bosszharcokra. A jelenlegi viszonyokból visszatekintve olyan gondtalannak tűnik az az időszak, de szerintem csak az idő szépíti meg az emlékeket. Akkor is voltak veszekedések, emlékszem Kotával mindig egymásnak feszültünk. De akkor még olyan tét nélkülinek tűnt a dolog. Most viszont, lassan két év ittlét után már feszültebbek a frontharcosok, mert nem jönnek úgy az eredmények, ahogy vártuk, nem haladunk olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk. S minél tovább ragadunk idebent, annál többen akarnak majd inkább bent maradni, mondván, hogy az itteni élet sokkal könnyebb. - Reménykedek benne, hogy ezzel a gondolatmenettel kiugrasztom a nyulat a bokorból és elárulja, hogy ő miként vélekedik minderről. Arra nem merek nyíltan rákérdezni, hogy ő is bent akar-e maradni, mert nem akarom azt, hogy ha így is van, akkor rossz érzést keltsek benne emiatt. Nem akarnám elmarasztalni sem érte, hiszen az én fejemben is megfordult, hogy jobb lenne inkább itt ragadni és felhagyni a frontharcossággal.

by **Szophie** Vas. Aug. 10, 2014 8:13 pm

A szám szélét rágogatva figyeltem a tó vízének hullámzását. Egyáltalán nem zavart a beállt csend, mivel nem volt kínos, egyszerűen csak azt jelezte, véget ért a témánk. Reméltem, azért megértette a végére, hogy hogyan értettem ezt a büdös férfi dolgot.. Habár nem nagyon tudtam értelmezni a legyintést, mint reakciót. Csendben csücsültem. Sokszor vagyok képes rengeteget beszélni, de akik jobban ismernek, azok tudják, van egy sokkal csendesebb oldalam is. Azt már nem biztos, hogy merném állítani, hogy gondolkodóbb, mindenesetre tényleg szerettem ilyenkor változatos témában rengeteg dolgot elemezni, átgondolni. És persze beszéd kényszerem sem volt. Sőt. Néha már önmagamat zavarta az a sok fölös információ, amit másoknak volt szokásom átadni. Mindenféle sületlenség. Nos, de néha a semmiről is jó beszélgetni. Máskor pedig mindenről hallgatni. Ez van, ez a világ.
Most viszont nem maradt sokáig meg a csend közöttünk, mivelhogy a férfi mellettem akarta, hogy beszélgessünk, hogy jobban megismerjük egymást. És ki vagyok én, hogy ezt ellenezzem? Igazból minden nézeteltérés ellenére.. Sőt, eltérés sem igazán volt. Kimondott legalábbis nem. Szóval.. Mindennek ellenére én is meg akartam ismerni Anatolet jobban. Hogy milyen ember. Hogy jutott odáig, ahol most van. Milyen a hétköznapokban, boss harcokon kívül. Egy fontos információt máris megtudtam róla, méghozzá a horgászás szenvedélyét. Jó kis hobbi, és pihentető elfoglaltság. Én mégsem gondoltam volna rá sosem, ha meg kérdezték volna, hogy szerintem mivel foglakozik szabadidejében. A másik aprócska, de fontos tény róla a macskája volt. Erre sem gondoltam volna soha. És apró kis dolgoknak tűntek ezek, de valamilyen szinten kedvessé tették előttem a férfit. Igaz, még a legfélelmetesebbek is jámbornak tűnnek, ha bepillantást engednek a hétköznapjaikba.
- Hümm.. Igazad lehet. - tekintetem a tó túloldalára siklott, az apró kis hullámokra, melyek a partot mosták. Nem volt messze, persze azért közel sem. Kicsike kis tó volt, de épp elég nagy, hogy bőven jusson benne hely halaknak. Tökéletesen élethű volt az egész. Megszoktam, és szerettem is valamennyire itt éni. Talán ha majd kijutunk, az élet fog egy játéknak tűnni. Biztos vagyok benne, hogy komolyan meg fog terhelni minden játékost mind testileg, mind lelkileg az újra beilleszkedés. A testünk változása, az, hogy éveket hagytunk ki az életből. Talán jobb is lenne itt maradni. Bennem is felötlött már a gondolat.. Csak kevesen fogják tudni teljesen kiheverni az itt töltött időt, és úgy hiszem, én sem fogok a kevesek közé tartozni. Hiszen egy majdnem nyolc évvel ezelőtti tragédiát a mai napig nem tudtam megemészteni.. Persze azért ki szeretnék menni. És ez talán főleg Makoto érdeme. Jobb megfogalmazás lenen az, hogy vele szeretnék kimenni. Hogy a valós testemen érezhessem őt. Az igazi kezemben a kezét, az igazi arcomon a tekintetét.. Meg hasonlók. Na meg persze.. Azért a vállalkozásaimat nem hagyom el. Valószínűleg nem sok fog belőlük maradni, főleg, ha a bátyám vette át az irányítást, de nem fog sokba telleni visszakapcsolódni az üzleti életbe. Igaz, ami igaz, hiányzik a hatalom.
- De tudod.. Legalább már rájöttek sokan, hogy az itteni élet könnyebb. Ez is egy lépés. Kezdetben mindenki azt mondogatta, mennyivel rosszabb idebent, meg félnek a haláltól.. Pedig a rendszer sokkal igazságosabb. Nem is értettem soha őket. - csóváltam meg a fejem. Közben a botom jelzett, én pedig tettem a dolgom.

Harcsa ["A legbetyárabb hal"]

by **Anatole Saito** Hétf. Aug. 11, 2014 4:51 pm

- Ebben igazad van! - ismerem el a lány véleményének helyességét. Valóban, a kezdetekkor sokan inkább leugrottak a szint széléről, vagy begubóztak a Kezdetek városában. nehezen tudom megérteni ezeket az embereket, kegyetlen lehet számukra, mármint a még élő gyávák számára minden egyes eltöltött perc itt. A segédem, Mito sem éppen arról híres, hogy mobokat öldököl halomra, mégis tevékenyen hozzájárul a munkájával a kijutásunkhoz. nélküle nem tartanék sem én, sem a céhem ott, ahol most. Sosem kértem arra a cukrász fiút, hogy a habzsákot váltsa föl kardra, mégis jól kijövünk. De hogy mégis mit kezdhete magával az a ki tudja hány száz ember, aki az első naptól fogva retteg és várja a csodát...
- Én azon szerencsések közé tartoztam, akik nem börtönként, hanem a lehetőségek tárházaként tekintett a játékra. - folytatom a gondolatmenetemet hangosan - A cselekedeteim hátterében általában olyan gondolatmenetek állnak, hogy miként hasznosíthatom a kinti tapasztalataimat a játékban, illetve hogy az idebenti tapasztalataim hogy segíthetnek majd a kinti életemben. Tulajdonképpen azt csinálom idebent is, amit odakint: az üzleti életben tevékenykedem, küzdő sportolok, szabadidőmben pedig zenélek - persze mindezt az itteni lehetőségekhez mérten. Társakat, barátokat, szerelmet találtam idebent és hiszem azt, hogy az itteni ismertségek értéke kint nemhogy megcsorbulna, hanem még erősebb és tartósabb is lesz. Akár a miénk is... - Cinkos, barátságos mosolyt villantok a lány felé, bízom benne, hogy mostanra sikerül oldanom a feszélyezettségét és rákap ő is a beszélgetés fonalára. A botom közben kapást jelez, de túl gyorsan akasztok be. Mivel elkapkodom a lehetőséget, ezért újabb zsákmány nélkül vonom partra a horgomat, amelyre újabb csalit felhelyezve vissza is lendítek a vízbe.

by **Szophie** Vas. Aug. 24, 2014 7:05 pm

Enyhe mosollyal arcomon pillantottam fel rá, ahogy kimondta, hogy igazam van. Örültem, hogy osztja a véleményem. Nem mindenki volt ezzel így. De logikusan átgondolva tudom, hogy nekem van igazam. Persze ez meglehet, hogy csak az én meggyőződésem, meg az övé, meg talán még pár száz emberé.. Hisz természetesen nem érthet mindig mindenki egyet velem. Az emberek soha nem érthetnek egye egy témában. Mármint nagy tömegek. Mindig lesz legalább egy, aki máshogy vélekedik. És ez miatt vannak a világban konfliktusok. De persze enélkül nem születhetne meg a szintézis sosem. Kell ellenvélemény ahhoz, hogy végül megfelelő nézet szülessen.
Aztán kissé furcsán néztem rá. Nem is nagyon értettem, hogy jön ez most ide, hogy miétr választja külön a dolgokat.
- Idebent is ugyanazt jelentik a cselekedeteink, amit odakint. Ez nem nagy dolog, már ha engem kérdezel. Te nem csinálsz mást, csak úgy élsz, ahogy odakint is tetted. Persze ez helyes dolog. Ez A helyes dolog. De nem igazán értem ezt a hasznosítás dolgot, ami azt illeti. - vakargattam meg a buksimat.
Elmosolyodtam a mondandója végén, habár ez a mosoly egészen halovány volt. Nem tudtam biztosra, hogy mi is lesz odakint. De kedves volt tőle. Viszont egyelőre az idebent történő kapcsolatépítés volt a cél, amiben még mindig álltak előttünk akadályok jócskán.
- Én is találtam ilyesmiket.. - bólintottam. - De... te.. Üzleti élet? Ez nekem új, mesélj csak! - kezdtem faggatni az engem igazán érdeklő témáról. Megeshet, hogy ez a kinti kapcsolatépítés tényleg lehetséges lesz. Csak egy kicsit üzletiesebb formában, mint ő azt most gondolja..

by **Anatole Saito** Vas. Aug. 24, 2014 7:23 pm

- Akkor szívesen elmagyarázom! - elmosolyodom, de nem kioktatni akarom, nem is tudálékoskodni, mindössze örülök annak, hogy ahelyett, hogy csak bólintana és fejben legyintve rám hagyná az egész témát, őszintén bevallja, hogy nem érti a gondolatmenetemet - Ugye abban egyetértünk, hogy az itteni cselekedeteinknek is súlya van, és akkor úgy hiszem abban is egyetértünk, hogy bár a bentragadt emberek egy mikroközösséget alkotnak, mégis ugyanolyan átlagemberek, mint kint. az aincradi társadalom is ugyanolyan emberekből épül fel, mint a valóság. Itt is vannak ugyanúgy segítőkész, jóravaló emberek, mint ahogyan lustálkodó naplopók, életvidámak és depresszióra hajlamosak, ép elméjűek és kattantak és persze számító alakok és szélhámosok is. Gyakorlatilag Aincrad egy kicsinyített változata a kinti világnak. Na már most ha ebből indulok ki, akkor minden ugyanúgy működik, mint odakint is. Tehát ha én idebent kifejlesztek egy rám, Anatole Saitora jellemző üzletpolitikát, üzleti etikát, annak a valóságban is működnie kell majd. Tehát az, ahogy ideben megtanultam bánni a kovácsműhelyemben a megrendelőimmel, azokat a tapasztalatokat majd átültethetem a valóságbéli ügyfeleimmel és üzlettársaimmal kapcsolatos kommunikációba is. Vagy egy másik példa: Idebent megtanultam, hogy felelősséggel tartozom a tetteimért, és ez a hozzáállás szerintem segíteni fog majd a való életben is. De hogy a másik kérdésedre is válaszoljak: Kereskedelem és marketing szakra jártam a fővárosi egyetemen. Mostanra valószínűleg apám reklámcégénél dolgoznék, ha nem próbáltam volna ki életemben először egy MMORPG-t. - Keserű mosollyal vigyorgok rá, aztán belekortyolok az italomba. Sokat beszéltem. Talán túlságosan is. - És te? Középiskolás voltál még, vagy szakmát tanultál esetleg? Hogy tervezed folytatni az életed, ha kijutunk?

by **Szophie** Vas. Aug. 24, 2014 7:55 pm

Törökülésbe helyezkedtem gyorsan, mivel úgy kényelmesebb volt, majd a fiú fel fordulva hallgattam szavait. Minden egyes "egyetértünk"-nél bólintottam egyet, habár néha egy csöppnyit habozva, meggondolva a bólintást. Egyetértettünk, csak talán egy kicsit másféle szempontból. Például a cselekedeteink súlyát tekintve. Én éppen próbaidős Szophie vagyok, aki a kinti majdhogynem tökéletes ellentéte. Ha úgy tetszik, egy tíz éves korom után elnyomott személyiség lélegzett fel bennem. De azért ott volt az a másik Szo is, aki tíz éves korom után volt. Ha kimegyek, és nem teljesen azzá válok vissza, akkor is valamilyen keveréke leszek a mostani és ottani énnek. Ugyanakkor itt nyugodtan megtehetem azt, hogy próbálgatom az énemet. Mert abban a korban vagyok, hogy végre meg kell találnom önmagamat. És most itt lehetőségem van rá. És az itteni tetteimnek ilyen szempontból nincsen súlya. Teljesen mindegy, melyik Szohiet adom. Vagyis.. nem teljesen, hiszen aki így ismer meg, az odakint talán csodálkozni fog. De aki igazán közel áll hozzám, az tudja úgyis rólam, hogy van az a másik énem is..
Viszont amit utána mondott, az nem volt butaság. Sőt, tetszett. Nagyon is. Azt már tudtam, hogy okos fiú, de hogy ennyire hasznosan okos, az újdonság számomra. Na meg az a tény is, hogy mivel foglalkozik.
- Hümm.. És te szeretnél apukádnál dolgozni? Nem nyomasztana a tény, hogy a főnök kicsi fia vagy? Mit szeretnél elérni az életben, a munkahelyeden mikre törekedsz? - rohamoztam meg kérdésekkel, miközben rendesen elhelyezkedtem a székben, keresztbe tettem a lábamat, hátradőltem, és lágy mosollyal fürkésztem az arcát. Ezeket a kérdéseket már rengetegszer feltettem, habár talán más körítéssel, más szavakkal, de hasonlóképpen, ugyanilyen mosollyal, ugyanilyen testtartásban.
- Sosem jártam iskolába, magántanuló voltam. - válaszoltam szokatlan őszinteséggel kérdésére. Nem szerettem a kinti dolgokról beszélni, habár ez nem volt valami fontos információ rólam. És az is igaz, hogy nem sokan kérdezték eddig.
- De levizsgáztam már.. Vagyis érettségiztem. Előrehozottan. Pont a SAO előtt tettem le, 16 évesen. És most diplomára hajtok én is. Vagyis hajtottam volna... Egyébként közben dolgozom. És ki nem fogod találni, mit csinálok.. - kis szünetet tartottam, majd kiböktem. - Vállalkozást vezetek. Vagyis vállalkozásokat. Összetett a dolog. Több ágazatban is van érdekeltségem..

by **Anatole Saito** Vas. Aug. 24, 2014 8:50 pm

- Nos... - kicsit vonakodom válaszolni, de sem hazudni, sem titkolózni nem akarok a lány előtt - ami azt illeti, mielőtt bent ragadtam volna, sok konfliktusom volt apámmal, éppen azért, mert nem akartam a cégnél dolgozni. Sokkal jobban foglalkoztatott a zenélés. Tisztában vagyok vele, hogy zenészként alig van esélyem a tisztességes megélhetésre, éppen ezért szorgalmasan tanultam is az egyetemen, de talán inkább azért, hogy legalább ebben megfelelhessek apámnak... na meg ameddig jók voltak a jegyeim, addig sem szekált a zenekari próbák miatt Apám nem híve annak, hogy bármit is az ő protekciója révén érjek el, na meg azt úgyse engedném, viszont ahhoz ragaszkodott, hogy egyszer majd átvegyem a céget. Az életműve, meg tovább kell vinni a Saito nevet a szakmában, meg blablabla... Viszont... viszont a SAO segített abban, hogy rájöjjek mit is érez akkor, mikor ezekkel a nagy dumákkal tömi a fejem. A céhem az aincradi életművem, büszkeséggel tölt el és rengeteg munkám van benne. Ő is így érezhet a céggel kapcsolatban. - Most, hogy így kimondtam a gondolataimat, egyszersmind megkönnyebbülten sóhajtok is egyet. Végigvezetve a gondolatmenetet, meg kell hogy állapítsam: nagyon önző voltam apámmal szemben. ráadásul mindezek ellenére az OFF idején hagyta, hogy visszatérjek a játékba és bevégezzem a feladatomat. Soha nem lehetek neki elég hálás mindazért, amit értem tett és azért meg pláne, hogy elviselte a fiatalságom hóbortosságát.
- Ha kijutunk, akkor szeretnék magam is alapítani egy céget, egy leányvállalatot, ami az apámé alá tartozik. Elkezdeném kicsiben, amit ő is annak idején, hogy végigjárjam a lépcsőfokokat, közben pedig a gyakorlatban is kitanulnám a szakmát. Azt még nem tudom, hogy mi lenne a cég fő profilja, de kacérkodom a gondolattal, hogy maradok a virtuális világ vonalán. - Ezt még soha senkinek sem mondtam el O.o Egyik céhtagomnak sem, egyik barátomnak sem, de még Mirikának sem. Talán azért, mert soha nem is kérdezték. De ez a lány igen! És úgy tűnt, tényleg komolyan érdekli is a válasz.
- Nofene! - Kissé ledöbbenek. Én is fiatalnak számítok a szakmámban, hát még ő! De így már logikus a magántanulás. - 16 évesen máris vállalkoZÁSOKAT vezettél? Avass be a titkodba! Taníts mester! Mivel foglalkoztál? - A kapásjelzőm beindul, izibe utána is kapok a botnak, de csak egy komisz rák okvetlenkedik. - Figyelek!

by **Szophie** Vas. Aug. 24, 2014 10:01 pm

Csendesen hallgattam, néha egyet-egyet hümmögve is. Megértettem az apa álláspontját, és talán egy kicsit az ő felére is húzott a szívem, lévén én is úgy voltam nevelve, hogy átvegyem a vállalkozások irányításának feladatát. Én pedig szívesen megtettem azt, hiszen ez volt az, amit akartam, ez volt az életem. Imádom a munkámat, ez tény, még akkor is, ha néha eléggé nyomasztó a sok tárgyalás, számolás, papírmunka.. De azért imádom. És mindent, ami vele jár. A zenélés kapcsán pedig nem tudok állást foglalni, hisz saját hobbimból zongorázom ugyan, de sosem gondoltam igazán komolyan. Egyszerűen csak azért, hogy néha kikapcsolódjak vele. Meg azért, mert a zenei tudás ad valamiféle megmagyarázhatatlan pluszt az emberbe. Mégis megértettem Anatot abból a szempontból, hogy ő csak azt szeretné tenni, ami tényleg igazán érdekli és boldoggá teszi. Ha fordított helyzetben lennék, és engem mondjuk kényszerítenének arra, hogy zenéljek, amikor én a vállalkozásaimat akarom vezetni, talán én is egészen sértett lennék. De nincs így, tehát nem érezhetem át igazán az ő álláspontját.
Aztán a mondandója végén egy csöppnyi érzékeny mosoly ült ki az arcomra. Már majdnem eleredtek a könnyeim, annyira szép volt, amit ott megfogalmazott. De persze csak majdnem, mert hát.. hát amúgy nem.
- Hümm.. Ez nem rossz ötlet, sőt. Szerintem ha ezt tényleg végrehajtod, rettenetesen büszke lesz rád. Én az lennék. - mosolyogtam magam elé. Egy gyerek, aki ennyire önálló, és ennyire nagyszerű tervei vannak, ésés..
- És ha mégis máshogy alakul, akkor várlak nagyon nagy szeretettel magam mellé.*-* Én felveszlek akármikor! Részleteket meg megbeszéljük, ha esedékes. Wink

- kacsintottam rá, habár az előzőekből lejött, hogy neki egyáltalán nem terve az, hogy másnál dolgozzon. Vagy apuéban, vagy sajátban. És ez egyébként jó. Tetszik. Mégis van ebben a fiúban valami a szakáll alatt..
- Igazából önhibámon kívül került tíz éves koromban a kezembe az irányítás. Persze akkor még volt, aki segítsen.. Legalábbis úgy tett, mint aki segít. - megráztam a fejem. Volt egy ökör, aki magának akart minden pénzt, és majdhogynem tönkretette azt a keveset is, ami az egészből maradt a szüleim halála után. Szerencsére időben kirúgtam.
- Én is úgy örököltem a pozíciót. Habár kiskorom óta úgy voltam nevelve, hogy ezt nekem át kell vennem. Vagyis.. igazából volt választásom. De én ezt szeretem csinálni. A bátyámnak nem voltak ilyen céljai, így ő most orvosira jár.. Neki is volt választása, és a szüleink beletörődtek, hogy nem szeretné folytatni az egészet. Viszont helyette folytatom én. - magyaráztam, habár ez a téma már egy csöppnyit mélyen érintett. Mégsem szomorodtam el, meg semmi ilyesmi. Sőt, szívesen beszéltem erről. Kevés ember van, aki ezt igazán megérthette. És ő talán egy olyan ember.
- ~~Ismered a Milkát?~~ Egyébként csokiban és játékban utazom! Már egész szép, több generációra visszatekintő múlttal rendelkezik a vállalkozás, az alapokat még az üknagyapám fektette le, és ma már a világ összes kontinensén jelen vagyunk így, vagy úgy. Én pedig most tovább bővítettem.. vagyis próbáltam.. Pár helyen sikerült jó telkeket vásárolnom olcsón. Így hát szállodákat építtettem. De sajnos nem jutott idő arra, hogy meg is lássam, kamatozóak-e a befektetéseim. - vontam meg a vállam. A SAO közbeszólt. Eddig ketten tudnak csak a munkámról. Hinari és Tachi. Nem mintha titok lenne. Egyszerűen csak nem került szóba sosem. Illetve annyira beszélni sem szeretek róla, hisz elég közel áll a téma a család témájához. Közben én sem voltam rest figyelni a pecabotomat, meg azt, hogy jelzett.
- Jaaajj, egy teknős! - csillant fel a szemem. - De ariii..!!

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 15, 2014 2:00 am

- Köszönöm. Mindennél nagyobb vágyam, hogy apám büszke lehessen rám. - Szende mosoly ül ki az arcomra kedves szavai hallatán. Volt valami igazán magával ragadó abban, amit a lány mondott és ahogy közben rám nézett. Olyan érzésem támadt, mintha leomlott volna köztünk egy fal. Arra, hogy felvenne maga mellé, csak kuncogok egyet, mert bár aligha dolgoznék egy rangban alatta lévő pozícióban az alkalmazottként, de a világért sem sérteném meg azzal, hogy a gondolatomat ki is mondjam. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy akár partnerek lehessünk valamilyen közös projekt folyamán. Egyre kíváncsibbá tesz ez az egész, s csak bízni tudok abban, hogy a többi kérdésemre is kielégítő választ kapok.
- Nos, ha a bátyád úgymond kihátrált a felelősség alól, akkor az azt jelenti, hogy mindaz rád hárult... így pedig aligha hiszem, hogy maradt lehetőséged tényleges választásra. Bár ez csak amolyan filozofikus eszmefuttatás, mert egyértelműen látszik rajtad, hogy nem bánod, hogy úgy alakult a kinti életed, ahogy. Mindenesetre irigylésre méltó az, amit ilyen fiatalon véghez vittél, akár erre voltál nevelve, akár nem. Én is abban a tudatban nőttem fel, hogy eleve el van rendelve a sorsom a cégnél, mégis lázadni próbáltam ellene. Te sokkal érettebben viselkedtél és ezért különösen tisztellek.
Amikor pedig kiderül, hogy a vállalkozása a csokoládéra és a játékokra épül, vigyorogva összecsapom a tenyerem. - Már mindent értek! Hát persze! - Azonban a rákocska és a teknős megzavarja a kialakult eszmecserét, de az újabb csalik felszerelése után ismét visszatérhetünk a témához. - Bizonyára bevált marketingeseid vannak, de ha eddig nem sikerült kiterjeszteni a vonzáskörzetedet Japánra, talán a cég..ünk tudna segíteni. De akár egy közös projektben is szívesen részt vennék veled majd odakint. Gondolkoztál esetleg azon valaha, hogy miként tudod majd kamatoztatni a kinti vállalkozásaidban a SAO-s pályafutásodat? Na és... bocsásd meg a kérdésemet, de mi van akkor, ha az általad említett gyerekkori "mentorodhoz" hasonló alakok mostanra a te cégeden nyerészkednek, megfosztva téged a pozíciódtól? Van arra bármilyen biztosíték, hogy visszakapod a vezetőséget, még mielőtt széthordanák a részvényeidet? - Azt már meg sem merem említeni, hogy akár még az élete is veszélyben lehet. Szinte látom a kétségbejtő szalagcímet: A multimilliomos csokimágnás unokája szörnyű baleset áldozatává vált... idő előtt vették le róla a sisakot. Elegendő lehet egy bátty, hogy megvédhesse Szophie alvó testét a keselyűktől?

by **Szophie** Kedd Szept. 23, 2014 4:07 pm

Elgondolkodtam szavain. Nem feltétlenül volt igaza, mert születhetett volna akár még egy testvérem, aki átveszi az irányítást, ha én nem. Apuék még nem voltak öregek, amikor meghaltak, simán lehetett volna még egy gyermekük. De persze a mi lett volna, ha nem is érdekes a mi szempontunkból. Lényegében nem is kell igazán vele foglalkozni. Ez történt, és kész. És Anatole is megmondta. Ennek az eszmefuttatásnak voltaképp semmi értelme. Így inkább nem is foglalkoztam vele tovább.
- Csak szerencsém volt. - legyintettem. És tényleg, nem hiszem, hogy egy jó adag négylevelű lóhere nélkül túlélhetett volna a cég. De sikerült összekaparni a porból. Ez részben köszönhető a jól kiválasztott alkalmazottaknak is, és a rendszernek, melyet apám felépített. De valami közöm azért csak volt hozzá nekem is, ezt nem tagadom, és ha dicsérnek, hát azt elfogadom egy széles mosollyal arcomon.
Az érett viselkedésre viszont nem igazán reagáltam, mert nem tudtam, hogyan. Még senki sem mondott nekem ilyesmit soha.. Habár biztosan szerepet játszott a dolgaimban az is.. Sok más, fontosabb dolog mellett. Ám az ő szemszögéből nézve tényleg érett voltam. Na nem mintha nem tudnám magamról, hogy amit tíz éves koromtól a játék kezdete előttig végrehajtottam, az fenomenális teljesítmény. Persze áldozatokkal és lemondásokkal járt, de az lényegtelen. Nekem már nem igazán volt miről lemondanom. És talán épp ez miatt, hogy képes voltam mindent kockára tenni, vagyok ott most, ahol. Vagyis odakint.. vagyok ott.. Remélhetőleg nem egy kórházban, vagy gumiszobában.>.<
- Mindent értesz? - kérdeztem vissza, kissé értetlenül meredve rá. - Mi mindent?
- Bevallom, a kelet felé terjeszkedést semmivel sem lendítettem előrébb, mint apám idejében volt.^^" Nem igazán értettem akkor még a kultúrát, és nem is akartam a lakhelyemhez közel hozni a dolgokat. Még a mai napig értetlenül meredek egyes szokásaitokra, ebből adódóan pedig nem tudom egyszerűen mihez igazítani a marketinget. Persze erre is vannak szakemberek, dee... Nem is igazán bízom a.. köhhöm.. sárgákban. - az utolsó szót kissé viccesre véve mondtam ki, remélve, hogy nem sértem meg vele.__. Az viszont tényleg igaz, hogy a Japánban rejlő lehetőségeket még a jövőre tartogattam. Volt nekem bajom anélkül is.
- Egyelőre csak Indiában vagyok érdekelt. - folytattam tovább. - És egy kis részben Kínában. Ugye, az olcsó munkaerő szempontjából. Ezenkívül csak a szállodáim vannak egzotikus keleti helyeken. Japánban egyébként sem kedvelik különösebben a hozzám hasonlókat. Legalábbis ez az én tapasztalatom. - Közben lassú unalommal húztam ki, tekertem fel a zsinórt, majd újra lendítettem, remélve, hogy most jó helyre dobok. Én nem megint egy zoknit fogok ki. Rolling Eyes

Vagy egy édibédi teknőst.*-*
- Egyébként még eszembe sem jutott az a lehetőség, amit te említettél. Egyáltalán nem. - vallottam be, kissé szégyellve butaságom. Pedig annyira kézenfekvő lenne itt is folytatni mindent, amit kint elkezdtem...
- Nos... Nincs. Csak abban tudok reménykedni, hogy a bátyám nem szúrja nagyon el.>.> - kissé elszontyolodtam, ahogy újra eszembe juttatta ezt a lehetőséget. Arra a hozzá nem értőre bízni akármit is.. De nem kell neki semmi újat létesítenie, csak a régieket fenntartani.__. 10 évre előre tervezett üzletpolitikánk van.. És igen, még így is tönkreteheti újra az egészet.
- Ha így lesz, akkor kezdem majd elölről az újjáépítést. Nem tudok jobbat tenni. A kapcsolataimat már legalább kiépítettem, és beletanultam a rendszerbe. Valahol már jobban állok, mint 10 éves koromban. Aztán valamit csak összehozok.. - Nem lehetséges, hogy más munkát folytassak. A vezetés volt az életem.. Az egyetlen, amiben tökéletesen biztos voltam. Ha kell, az utolsó filléremet is befektetem! Képtelen vagyok az életemet másként elképzelni. Én öreg koromig tárgyalásokra fogok járni, meg új termékeken agyalok, meg embereket rúgok ki és veszek fel, és számolok, és papír munkázok, na meg néha egy csöppnyit játszom is.^^ Olyan nagylányos hatalmi játékot, amit annyira szeretek. Kivéve persze, ha előbb meghalok. És ez is benne van a játékban. Mint mindig..

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 26, 2014 2:47 pm

- Hát úgy mindent. A süteményt, hogy Falatnak hívod a gekkód, meg minden ilyen kis apróságot, ami az édességiparhoz köthető. Azt viszont nem igazán értem, hogy ha ennyire tartózkodtál eddig a keleti kultúrától, akkor hogy kerültél egy japán játékba? Külföldön is árulták a játékot? Más országokból is fel lehetett csatlakozni a japán szerverre? Mert ha jól veszem ki a szavaidból, nem Japánban éltél, mikor bekerültél a játékba. - Be kell látnom, hogy bár valószínűleg elég buta kérdéseket tettem fel, legalább a válaszokkal közelebb kerülök ahhoz, hogy az alapvető MMORPG-s hiányosságaim egy részét pótoljam. - Ami azt illeti, a SAO előtt nem voltam egy nagy játékmogul, online szerveren meg sose játszottam azelőtt. ^^" - Kényelmetlenül vakargatom a tarkómat, miközben félrenézek a botom felé. Most, hogy Aincrad legjobb játékosa vagyok, bizonyára kevesen hinnék el nekem azt, amit az imént mondtam. De a jelenlegi top 10-es pozícióm is csak azt bizonyítja, hogy mennyire veszettül ki akarok jutni és hogy mennyire becsvágyó vagyok.
- Japánban nem hiszem, hogy a szállodaiparban be tudnál törni a nyugati stílussal. A japánok ragaszkodnak a sajátos kultúrájukhoz. Nem véletlen, hogy anyám, aki kanadai, sokkal inkább igazodik a japán apám szokásaihoz. Meg mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy Tokióban élünk, szóval nyilván anyámnak kell alkalmazkodnia. Azon lehet elmélkedni, hogy nyugati üzletemberek és turisták számára keresett lehet egy nyugati stílusú szálloda, de aki külföldről Japánba jön, az pont hogy nem a megszokott stílust keresi. Szerintem. Viszont azt gondolom magad is tapasztaltad már, már ha csak az interneten böngészel akkor is belefutsz, hogy mennyire odavagyunk az ízekért, főleg az ötletes édességekért. Ha a saját édességipari termékeidet olyan formában tudod előállítani, hogy az egy extrém ízlésű japán fiatal számára megkapó legyen, akkor az újdonság erejével élve még akár kapósak is lehetnek a termékeid. Egyébként hasonlót kicsiben akár itt is elkezdhetünk. Idebent nem bukhatunk akkorát, mint odakint, hogyha esetleg nem sikerülne vagy nem tudnánk olyan jól együtt dolgozni, mint ahogyan elképzeltük. Viszont ha bejönne az idebenti kis szubkultúrában, akkor odakint nagyban is működőképes lehetne. Erre értettem, hogy tudsz profitálni a benti életedből odakint is.

by Ajánlott tartalom