Kis tó

És ím eljött egy olyan nap, amikor totálisan nincs semmi fontosabb, amit megtehetnék. De, esetleg igen. Nagyon rég vadásztam már, pedig nagyon szerettem elmenni régebben vadászni. Talán azért sem akartam volna menni, mert felelevenül bennem az a régi emlék, mikor Yuichival mentünk együtt egy meghittre sikerült vadászatra. Az ilyesminek nem szabadna visszatartania engem attól, amit régebben is nagyon szerettem csinálni.
Ám aztán eszembe jutott, hogy nemrég fejlesztgettem egy kicsit a horgászatot gyakorlati szintre. Ez az! Lehet, hogy akkor inkább horgászni megyek, hogy élesben is bevessem ezt a fajta gyakorlatot. Amúgy sincs még vízi állatom a gyűjteményembe, de lehet, hogy csak egy rövid ideig, mert úgyis meg fogom sütni azt a bizonyos halacskát. Finom, kibelezett, ropogósra sütött, fűszerezett, étolajban tocsogó halacska sült krumplival és ketchuppal. Ejj-ejj, de rég ettem már ilyet.
Magamhoz vettem minden vadászati és halászati felszerelésemet és ellenőriztem a fegyverzetem, felszerelésem, hogy mind megvan-e. Önvédelemhez minden megvan, átlagos programomhoz is. Így nem kell aggódnia szerelmemnek amiatt, hogy bármi bajom eshet vadászat, illetve halászat közben. Velem nem fog ugyanaz a tragédia megtörténni, mint előző barátnőjével. Különben sem megyek el olyan messzire, mert nem elég kedvező ahhoz az idő, hogy beljebb menjek én az erdőbe a kis tón túlra, ahol egy egész napra tábort verek, amíg kifogok valami érdemesebb csemegét. Ha szerencsém van, akkor káprázatos vacsi elé fogok nézni. Ha nem, akkor legalább a tapasztalatom megnő.
Az egész nap a horgászással töltöttem el. Néha-néha volt egy kis esemény, de nem jelentősek. Még rosszfiúk sincsenek a közelben, akik ellen bekapcsoltam az észlelésemet. Néhány ártalmatlanabb állat-mob járt errefelé, a kisebb-nagyobb halak néhányszor felugrottak a víz felszínére. Játékosok is jártak errefelé, de ezek sem jelentettek túlzott jelentőséget, bár néhányan vagy az időt kérdezték tőlem (egek... hát nem ott van a panelen az óra?!), vagy azt, hogy merre van dél (ott jelzi a térkép is, könyörgöm!), vagy pedig ki akartak hívni párbajra (halászni jöttem, nem az időmet fecsérelni olyan kis szintűekkel, akik annyira nagyra értékelik magukat, pedig van még mit tanulniuk). A zavaró tényezőket azért megkértem udvariasan, hogy távozzanak vagy csak maradjanak végre csendben, mert horgászok éppen.
Azért egészen békés napom volt. Ebből is látszik, hogy halászathoz csendre és nyugalomra van szükség, és ezt nagyon sokan be is tartják. Félig-meddig olyan, mintha meditálnék, csak itt halakra, békákra, vagy bármi másra kell egy kicsit koncentrálni, amik ott a kis tó mélyén arra várnak, hogy kihorgásszák őket.
Így teltek és múltak az órák, délután felé egy újabb játékos fordult hozzám. Egy félénk kislányt, amolyan kilencéves forma, és külsőleg is úgy néz ki. Állatidomár lehetett, hiszen egy ilyen jellegű botot is tartott a kezében.
- Csókolom néni! - szólított meg a kislány halk hangon, mivel látta, hogy éppen horgászom. - Tud nekem segíteni?
- Szervusz - köszöntem vissza a kislánynak. - Miben segíthetek?
- Elveszett a kis petecském! Nem tetszett látni őt errefelé?
- Mi a peted és hogy néz ki?
- Egy Jeti, tudja, a nagylábú szőrös lényecske, ami úgy néz ki, mint egy kismajom... kismajom, csak mert még kicsinyke.
- ???
- Barna szőre van, nagy bajsza és szemei olyanok, mintha két bogárka szorult volna oda, és olyanok a szarvai, mint egy tehénnek.
Jeti? Úristen! Hogy lehet egy Jeti pet? Melyik volt az az idétlen készítő, aki kitalálta, hogy legyen a petek közt egy Jeti is? Láttam már pár furcsa petet, mint démon, démonfarkas, tündér, kobold... de ez már mindennek a teteje, kérem szépen.
- Sajnos nem láttam a kis... jeti-peted, kislány. Add meg a neved, és ha meglátom, akkor küldök neked egy levelet, jó lesz?
- Nagyszerű!
- Szóval mi a neved, kislány?
- Burgundi.
- ????????????????
- Burgundi, csak simán Burgundi.
- Ez a játékos neved?
- Igen, az igazi nevem nem nagyon merem más társaságokban használni, mert kicsit szégyellem, és a szüleim is inkább Burgundinak hívnak. Az igazi nevem Burgundungusila Fortissima.
- ??????????????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Pszt! Ez maradjon köztünk, néni! Senki se tudhatja meg a nevem. Ugye nem árulja el senkinek?
- Persze, kedves Burgi leánykám, hallgatok, mint a sír...
- Köszönöm, néni! Ha tetszik látni a petem, majd írjon nekem! Pápá!
- Szervusz, további szép napot.
Még mindig döbbent voltam, mikor a kislány már lelkesebb szökdécseléssel eltűnt. Csak tudnám, mi járhatott ilyenkor a szülei fejében, mikor ezt a szegény párát Burgundu..mumicso-micsodának nevezték el születésükkor. Talán az egyik szülő felmenői vikingek voltak, vagy mi? Ahhoz képest inkább olyan illedelmes volt a kislány, mint egy sznob olasz. De mivel ott a Jeti-pet, ami elég erőteljes, brutális állat, tényleg nem áll messze attól, hogy a kislány valamelyik szülője vikingek leszármazottja (ámbárot a Jeti ázsiai legendalénynek számít).
Beesteledett, mire zsákmányommal az inventorymban komótosan hazasétáltam. Felesleges volt elhoznom a teljes harci felszerelésem, de hát ki tudja, hogy milyen meglepetések érhetnek vadászat vagy horgászat között. Örültem a zsákmányomnak, még akkor is, ha nem is olyan nagy jelentőségű.

Már órák óta álldogáltam a parton... de nem jött semmi sem... úgy tűnik valami gond van a csalival... a halak nem szeretik. Pedig ez még egy viszonylag kis szintű tó... igazából lövésem sincs miért nem úszik erre semmi. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen tóban a halak csak úgy kilökik egymást a partra olyan szűkösen vannak. Sajnos csalódnom kellet. Hangosan *ásítottam*. Unalmas... ki gondolta volna, hogy nem sokára én leszek az aki felszántja a tófeneket? Én biztos nem...

Valami iszonyatos erővel rántott magával. Motorcsónakhoz hasonlóan siklottam az aljzaton. Különböző vízinövények tekeredtek körém, de a hatalmas erőnek ők se tudtak ellen állni. Engem... illetve azt a homályba vesző valamit nem állíthatták meg. Néhány szikla közeledett felém... illetve én közeledtem feléjük... A horgászbotomba még jobban belekapaszkodtam és előre lendültem, hogy a lábammal támasszam ki magam. Ez sikerült... Egy időre. A fogamat csikorgatva feszültem neki, a halnak és próbáltam visszahúzni. De a végeredmény az lett, hogy a szikla kimozdult a helyéről...
  Úgy tűnik mégse volt annyira be ágyazódva mint tűnt... Na nem számít mentünk tovább én és a szikla... mentünk mendegéltünk aztán találkoztunk az ábrándos cettel [ami valójában egy ponty volt, de a cet sokkal jobban hangzik]. Illetve ekkor már csak én... a sziklát oda félúton elhagytam valahol... Na fene.. ez megúszott. [elúszott]
Én meg szánkáztam tovább az aljazaton aztán egyszer csak éreztem, hogy a zsineg elpattan és... desa vu O_o.
Siklottam tovább a felszín fele. Közben láttam, hogy a levegő csíkom már igen csak fogyóban van. Szerencse, hogy a túl part már a közelben volt... ha egyáltalán ez a túl... elég sokat kanyarogtunk nehéz megállapítani...
A víz a part ezen részén elég hirtelen mélyült. A kezemet kinyújtva állítottam meg magam, hogy azért ne fejel menjek neki a "falnak". A fékezési kísérlet sikeres volt néhány repedésbe belekapaszkodtam és fel löktem magam a felszínre. Mikor a felszín már csak karnyújtásnyira volt. Kinyúltam a kezemmel, hogy kapaszkodót keressek a kimászáshoz és úgy húzzam ki magam a vízből. Találtam is... de azt még csak nem is sejtettem, hogy az valakinek a lába...    Hoppá...

Hoppsz... ez bizony... hoppsz. Ez a legjobb kifejezés rá. Sok mindenre számítottam csak arra nem, hogy valakinek a lábát fogom meg... ha bár nemigen volt időm kielemezni a helyzetet, de két dolgot gyorsan megállapítottam 1. nem az isten lábát fogtam meg... [most se] 2. repülök.   és már megint itt ez-az érzés... Déjà vu
És végül földet értem... Nem észleltem sokat az egészből csak azt, hogy hirtelen valami megragadott hátulról aztán repültem... és végül földet értem. Ezek után normál esetben nyilván elégé elkenődve éreztem volna magam... Szerencsére itt nincs fájdalom, de még így is, a szó szoros értelmében is padlót fogtam. Kicsit szédültem... hangokat halottam. Felnéztem még mindig a földön fekve... és nagyot néztem. Egy lány és a sárkánya. De még csak nem is ez volt az érdekes. Ez a valami ugyanis beszélt. Még sose láttam beszélő petet. Vagy eddig is beszéltek csak akkor nem mikor ott voltam?
Lassan fel álltam, a világ még mindig forgott velem. Hátratántorodtam... de valamiben megbotlottam. A következő pillanatban nagyot csobbantam. A hullámok összecsapódtak a fejem fölött. A hideg zuhany jót tett, hamar magamhoz tértem és felúsztam a felszínre. Ezúttal az előzőnél kicsit szokványosabban. A valamikor a fejemre került béka is beleugrott a vízbe. Tökéletes... sikerült teljesen hülyét csinálnom magamból. Azt hiszem ez nem az én napom...
Inkább vadásznék vízszörnyekre, akkor legalább tudom, hogy nem én szúrtam el a dolgot... vagy legalábbis nem annyira mint amennyire most úgy érzem elrontottam valamit. Még akkor is ha nem... de ez akkor is égő... ezért jó szokásomhoz híven inkább mintha semmi sem történt volna mosolyogtam és bemutatkoztam:
-Heló a nevem Aidor. Köszöntem, bár lassan átkeresztelhetném magam HALIdorra

Igaz, hogy a vízbe estem, de legalább hamar kiszedtek. Ha már így jártam próbáljuk meg értékelni a helyzet komikumát és nevesünk rajta. Gondoltam, de inkább mégsem teszem. Még a végén azt hinnék, hogy bevertem a fejem. Kicsit meglepődtem mikor azt láttam, hogy a lány felveszi a békát. Ez nem túl gyakori, még akkor sem ha ez csak egy virtuális valóság. Szép lassan felkecmeregtem. Közben hallgattam a lány bemutatkozását. Szóval Shukakunak hívják. A sárkánya pedig Timidus. Ami a legmegdöbbentőbb az még mindig az, hogy beszél. Persze halottam pletykákat arról, hogy az idomárok képesek a petjükkel beszélni és fordítva. De ez az első, hogy magam is hallok egyet.
Bár beszélő állatot elég sokat láttam már, szóval talán nem is kéne olyan meglepőnek lennie ennek a jelenetnek. Kicsit bizonytalan voltam benne, hogy megköszönjem-e kéretlen megmentőmnek, hogy kihalászott, igazán nem lett volna szükséges. De jobb ha nem viselkedek illetlenül, szóval inkább beletörődve helyzetembe köszönetet mondtam.
-Timidus... ugye? Kösz. Mondtam.
- És neked is Shu... Mondtam. A céhet amit meg nevezett egyből felismertem. Elég híres idomár céh és elég sikeresek, tekintettel az idomárok meglehetősen nagy számára. Azt hiszem ha kategorizálnom kéne a céheket akkor egyértelműen a fejlődő kategóriába raknám. Hát igen nem is idomár lenne ha nem Justic-es lenne. Ellenben a mi Voicunkkal amit inkább a hanyatló kategóriába raknék. A tagok többsége halott és alig páran vagyunk akik még életben tartják a céhet. Szomorú bár én csak a pletykákból ismerem milyen is volt. Nem volt alkalmam meg csodálni míg fénykorában volt. Hála a rendszer bugjának.

"Hogy a harcművészek szeretnek úszni" Kikérem magamnak, mintha szándékosan ugrottam volna fejest a vízbe és szánkáztam volna végig az aljzaton. Utána meg ne is beszéljünk róla... elárulom, hogy az se szándékos volt és ezt most meg is mondom. De előtte... levettem a csizmám és kiöntöttem belőle a vizet, ami miután földet ért el is tűnt néhány pixel kíséretében. Aztán mondtam.
-Nem direkt csináltam. Csak az-az átkozott hal... Kezdtem hozzá aztán feltűnt, hogy minek nevezett. Harcművésznek, nem rémlik, hogy mondtam volna. Elgondolkoztam...
-Talán találkoztunk már? Hirtelen ez volt az első ami az eszembe jutott. De az fix, hogy egyáltalán nem emlékszem rá. Nem rémlik, hogy valaha is találkoztunk volna. Lehet, hogy láttak valamikor? Lehet, de majd úgyis kiderül. Ezek után témát váltottam.
-Szóval mi dolga erre egy lánynak és egy sárkánynak? Nem látok nálatok horgász felszerelést. Nem mintha bármi jelentőséget tulajdonítottam volna ennek a kérdésnek vagy a válaszukra attól függetlenül, hogy mi az. Csak úgy éreztem most én vagyok a soros a beszélgetés tovább lendítésében. Hm, minden esetre érdekes látvány egy megszelídített beszélő sárkány. Eddig csak egyet láttam de az... hogy is fogalmazzak. Kicsit nagyobb volt... és vadabb... és nagyot harapott. Bár igaz, nem mintha nagyon megszenvedtem volna vele. Négyen voltunk ellene... igaz csak 2-en harcoltunk a másik kettő nem is tudom mit csinált, de legyőztük így is. Félelmetesebb volt annál mint amilyen erős. Bár az a lebegő fogaskerék tényleg veszélyesnek tűnt. Kíváncsi vagyok mi történt volna ha nem tudjuk legyőzni időben, de talán jobb így, hogy nem tudom. Az a lényeg, hogy épp bőrrel megúsztuk.

Hm... úgy tűnik igazam volt. Csakugyan nem találkoztam még vele. Ez viszont nem adott magyarázatot a kérdésemre. *sóhaj
-Csak elgondolkodtam, nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy harcművész vagyok. Mondtam, remélve, hogy a nyílt kérdésre nyílt választ is kapok. Mondtam miközben néztem ahogy shu a vízbe dobja a botot. Talán nekem is csatlakoznom kéne, gondoltam és elővettem a tartalék botot az inventoryból. A cápás eset óta mindig kettőt hozok magammal a biztonság kedvéért. Kiválasztottam a csalit és „feltűztem” a horogra.
– Szabad? Kérdeztem és shu mellé álltam egy másfél 2 méterre majd meglendítettem a botom és messzire hajítottam a horgot. Így talán nem akadnak össze. Majd elméláztam.
– Különös... régen eszembe se jutott volna, hogy naphosszat kint álljak a parton egy szál bottal a kezemben arra várva, hogy történjen valami. Mióta ez a játék elkezdődött ez egyre gyakrabban megtörténik. Valahogy olyan megnyugtató, főleg estefelé. Akkor kifejezetten szeretek kint lenni. Régen unalmasnak találtam a horgászatot, kínt állni a parton egy bottal és egy vödörrel arra várva, hogy valami ráharapjon. Nagyon nem az én világom volt. A véleményem azóta nem sokat változott, de talán épp ezért szerettem meg. Ez segít kikapcsolódni a rengeteg kaland után. Mostanában nem sok időm van unatkozni. Ez egyike azoknak a tevékenységeknek melyek még ezt lehetővé teszik. Persze tisztelet a kivételnek. Előfordulnak esetek mikor hirtelen a horgászat izgalmasabbá válik a kelleténél. De néha-néha ez is belefér. Bár... csak addig amíg bizonyos korlátok között van az egész. Mondjuk amíg nem az élet-halál között hanem stabilan az élet oldalán van a horgász kaland addig még élvezni is lehet.

/tonhal/

Hallgattam a sárkány magyarázatát. Értem mire utal a fegyver alapján meglehet különböztetni a kasztokat, csak, hogy nálam nincs fegyver... és ezt szóvá is teszem.
-Lehet én vagyok a hülye, de ha jól értem arra célzol, hogy a különböző kasztokat a fegyverük alapján lehet meg különböztetni, viszont nálam nincs semmilyen fegyver, akkor, hogy találtad ki? Kérdeztem teljesen jogosan. Timidus sokat beszél, de keveset mond. Legalábbis most sem a kérdésemre válaszolt.
Ezek után vissza fordultam Shukakuhoz.
-Foglyuk rá, legalábbis megpróbálok minél több időt a parton tölteni.Mondtam.
A lány botja megmozdult ő meg kirántotta a zsákmányt. A válla fölött meglestem, hogy mit ír a rendszer, mit fogott. "Tonhal".
-Nocsak mik nem vannak egy ilyen kis tóban, legközelebb konzerv hal lesz. Próbáltam viccelni a lánnyal. Majd az én botomat is megrántotta valami. Egy hirtelen mozdulattal kirántottam a vízből. Kicsit túl erősen is a hal halász körüli pályára állt. Pár pillanattal később a fejem fölött, utána meg már mögöttem volt. Csak később jutott eszembe, hogy véletlen nem mögöttem állt-e Timidus még nem is olyan rég. Ami pedig a halat illeti... nem tudtam jól kivenni, de mindjárt meg tudom nézni mi is az. Csak egy pillanatra láttam, de úgy tűnt gömbölyű... ennyit tudtam megállapítani ami nem ép a megfigyelő képességeim tökéletességéről árulkodik. Megfordultam, hogy utána járjak mi történt a halammal. Tekintettel arra, hogy cipőn és pontyon kívül nemigen fogtam még mást úgy nagy reményeket fűztem ehhez a halhoz. Akárcsak a következőhöz és az-azutánihoz is. Lassan már kezdem unni a pontyot. Tengeri kígyót akarok vagy minimum valami nagyot. Bár gyanítom nem ez lesz az én várva várt tengeri sárkányom.

/Sünhal/

A sárkány hosszas magyarázatba kezdett miközben a halamat vizslattam. Sünhal... Gondoltam. Ezt meg aztán pláne nem értettem, hogy került ebbe a kis tóba. A tüskékre fittyet hányva megböktem a frissen szerzett zsákmányom mire pixelezve eltűnt és meg nyílt előttem az-az ablak amin az újonnan talált tárgyak nevei szerepelnek. Rányomtam a pipára ezzel jóváhagyva, hogy bekerülhessen az Inventorymba. Bár azt kétlem, hogy túl jó húsa lenne, de ha nem tudok vele mit kezdeni akkor legfeljebb eldobom.
Ráhelyeztem a horgász botomra az újabb csalit és meglendítettem, pár pillanattal később a csali ismét a vízben volt. Közben Timidus befejezte a magyarázatot és a lehetőségek felsorolását.
-Meg lehet. Mondtam csak úgy magam elé nem törődve a kacarászó szárnyas gyíkkal. Úgy döntöttem inkább ráhagyom a dolgot. Akárhogyan is nézem csak tippelt. Az idomárt kizárta, de még így is van kitudja hány kaszt még. A fegyverem az inventorymban van így az alapján sem következtethetett. Szóval bölcsebbnek tűnt most lezárni a témát. Elgondolkoztam azon, hogy most mit hozzak fel, de nem jutott eszembe semmi így hallgattam mint sír. A szememmel a horgász botomat figyeltem aztán észre vettem a kezem.
Talán mégsem raktam az Inventoryba? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. Észre se vettem, hogy rajtam van annyira hozzá szoktam. Persze ez egy kesztyű, nem túlzok ha azt mondom, hogy tökéletesen passzol a kezemhez. Bár súlya az van tekintettel arra, hogy bokszerként is üzemel, a szerkezetét meg javarészt vas vagy valamilyen kimondhatatlan nevű misztikus fém alkotja. Aincradban ez is előfordulhat, főleg ritka tárgyaknál. Kíváncsi vagyok milyen lesz majd a következő fegyverem, bár az még oddéb van.