A fekete lovag és a kardforgató párbaja, avagy Adoamros Dryadson vs Danee Fedorov

- Ám legyen! - biccentettem felé.
Halva az öreg katonát, aki átengedtem nekem a kezdeményezés jogát, erősen gondolkodni kezdtem. Két életpontja választ el a győzelemtől, az már csak egyetlen szúrás vagy vágás, ez rendben is van, de hogyan próbáljam befejezni a párbajt, úgy hogy a közönség elismerését is kivívjam, és mutassak is nekik valamit. Legegyszerűbb lett volna újfent kihasználni a két penge közti hosszkülönbséget, mint Niovennél. De arra még biztosan jó páran emlékeznek a közönségből. Pedig megcsavarni a kardja körül a sajátom, egy kígyó mozgásával, és szinte kirepíteni a markából a fegyverét, majd vállon szúrni, úgy hogy közben a hosszú kardom miatt az ő rövid kardja nem ér el, az megfizethetetlen! De már volt, legyen valami más
Ott van mondjuk az Anatole Saito ellen bevetett ellen-hátbaszúrás, amikor háttal voltam neki, és fogást váltva a kardon magam mögé szúrtam. Nagyon rizikós szúrás, könnyedén felakadhatnék a pengéjében, de ugyanakkor nagyon látványos is, szinte már kegyetlen, inkább egy árnyharcos arzenáljába tudnám elképzelni, de különleges helyzetben beválhat! Na persze ez nem olyan volt.
Legyen látványos, és olyan amit még nem igen mutattam be az aréna közönségének.
Megvan!
Megsuhintottam a pengém balra lefele, majd jobbra is, had kavarjon föl egy kis homokot, csak úgy látványosságként, s mint hogy táv megint volt köztünk rendesen, mióta a legutolsó támadása elől kitértem, nyugodtan lépdelve indultam el felé. Kardommal pedig az iménti mozdulatsort ismételgettem, mintha csak fel akarnám seperni a küzdőteret.
Fele távnál jobb lábammal a másik mögé lépve fordultam jobbra, kardom pedig egészen a fejem fölé íveltem, egy fél kört mintázva magam mellett, majd a testsúlyomat áthelyezve a jobb lábról a balra szökkenve a megkezdett kört folytatva ugrottam egy felet, kardom hegye pedig a homokban fejezte be a körívet. Ezt a mozdulatsort táncoltam egyre gyorsabban, olyannyira felpörögve, amennyire még egyensúllyal bírtam, egészen a lovagig haladva vele.
Pengém az előbbi táncát járva egy felfele ívelő haránt vágással köszöntötte ellenfelem, s ha jól számítottam, ez a köszöntése már eléggé húsba vágóra sikerül.

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Eltartott egy ideig, míg az asztmás köhögéses, krákogásos, bordamarkolászós, szemösszepréselős, homokban összegömbölyödős, alig túlélős, megfulladós állapotból talpra szenvedtem magam. Nem épp egy győzelmi futás, ahogy az olimpiákon látnánk.
De csak összeszedtem magam és némi körbeintegetés, csókdobálás a hölgyeknek
- Hiiiii! - vigyorogtam csíkká vékonyodott szemekkel
Aztán nemes ellenfelemhez fordultam:
- Csak azért sikerült, mert olyan ellenfelem volt, aki kihozta belőlem a lehetőségeimet! -riposztoltam
- Mindenképp, mindenképp! Sort fogunk rá keríteni!
S látva a felém nyújtott jobbját, ledöftem a homokba a kardom, belecsaptam a hatalmas tenyérbe és jóóóól kezet is ráztunk.
- Teljesen jó szokás! És várlak a céhbe, ha komolyan gondolod, hogy elfogadod a meghívást!
Jól esett a győzelem, bevonni egy magamfajta kezdőt ebbe a világba, de szinte már vágytam rá, hogy egy alig valamivel magasabb szintű ellenfél ellen is megküzdhessek, hogy fogcsikorgatva kelljen küzdenem, és mindenféle szégyen nélkül veszíthessek, ha úgy hozza a sors, hogy a másik bizonyul jobbnak.
Egy igazán meglepő, fordulatos, kiismerhetetlen és tapasztalt ellenfélre vágytam, akivel szemben ott van az, hogy tudom, hogy épp úgy győzhetek, vagy veszíthetek, és nem nekem kell felpiszkálnom hozzá a kedélyeket, csak hogy végre kardélen táncoltathassam!