Re: A Könyvtár

by **Shukaku** Csüt. Jan. 30 2014, 18:26

(Sinon-Peter-Shu)

A sárkány vigyorogva bólintott a madárnak, amikor az ilyen gyorsan megértette, hogy mi is a feladata, és megint csak csalódott az idomárban, aki ismételten csak ijedezéssel meg értetlenkedéssel válaszolt az ő tökéletesen kidolgozott és megvalósított tervére, meg Falco teljesen tisztán érthető szavaira. Igaz, úgy tervezte, hogy nem ad több segítséget, de ennyire reménytelen teremtéssel még nem igazán találkozott mint ez az idomár… na jó, nem reménytelen volt, mert az mondjuk az Alex, de a sárkány biztos volt abban, hogy valami koncentrálási meg figyelemmel kapcsolatos problémái biztosan vannak, ami persze egyáltalán nem az ő hibája lehetett, csak ilyen volt a jelleme, tehát nem haragudhatott rá emiatt.
-Ne aggódj, nem csináltál rosszul semmit, csak úgy látszik, hogy a te barátod picit lassabban tanul, mint az enyém. De segítek. Shu! Igen!
Hallatott egy sokkal rövidebb csippantást, és bólogatott hozzá, majd fejével Falco felé intett, mire a lány is bólogatott.
-Igen, így kell elkezdeni velük a beszélgetést, de az is nagyon fontos, hogy ha elkezdted, akkor fejezd is be. Te sem örülnél annak, ha valaki a beszélgetés közepén egyszer csak elkezdene nem figyelni rád. Emlékszel? Azt meséltem, hogy egy csipogás az igen, és kettő a nem. Falco erre emlékezett, és válaszolt is neked, amikor kérdeztél tőle. Találjatok ki valami közös hangot, amivel a beszélgetés végét jelzitek. Mint amikor a rajzfilmekben a régi levelekhez odaírják, hogy stop.
Ha megoldódott a probléma, és a lánynak sikerült elsajátítani a nyelvleckét, és megértetnie magát a pettel, akkor Timidus elismerően bólintva folytatta.
-Shu okos. Sokat tud majd segíteni nektek, és persze én is segítek. Álomkelő pedig… nos neki ki kell vívni a tiszteletét, és eddig csak nekem és Channak sikerült ez, de ő se annyira mogorva, mint amilyennek szereti mutatni magát.
A bemutató után természetesen mindketten tapsoltak, bár Timidus picit forgatta a szemét azon, hogy a lány vadászatnak nevezte amit csinált, amikor még a támadást sem sikerült eddig bekapcsolnia, de ezt úgy tette, hogy még Falco se láthassa. Shu ezután ugyan belekezdett valami magyarázat félébe, de mivel egyáltalán nem értett a fegyverekhez, így a vívótőrhöz sem, nem sok információt tartalmazott a mondanivalója, és gyorsan tovább is sodorta magát a témáról.
-Én csak azt tudom, hogy ezekkel így kell harcolni, és a késnek a mozdulatait tanultam még meg… de aki több időt játszik késekkel a kezében az bizonyára ügyesebben forgatná mint én. Az ingyen felszerelés pedig… hmm… az bizonyára az Artes lehetett. Én is szereztem tőlük dolgokat, például ezt a páncélt is. Az ő céhvezérük is nagyon kedves. Persze egy saját céhben is ellátnak mindennel, amivel csak tudnak, hogy segíthessenek. Rengeteg mindent kaptam már a céhtől, és én is igyekszem rengeteg mindent betenni a bankba. És… azt nem tudom, hogy mi számít régen-nek. Nagyon sok minden történt amióta oda kerültem, tehát biztosan elég rég volt… jó pár hónapja. A képességed pedig…
Itt a lány elhallgatott. Ennek a hallgatásnak két oka volt. Egyrészt Timidus azt mesélte neki, hogy ne adja ki ezeket az infókat, tehát gondolta, hogy nem is illik rákérdezni, másrészt pedig megérkeztek a céhház bejáratához. Természetesen maga a palota már messziről látható volt, így a lány és a madárka lehet, hogy egy ideje már nem is az ő szavaival törődtek, hanem a látvánnyal, így észre sem vették azt, hogy elhallgatott.
-Üdvözöllek titeket a Young Justice céhpalotájában, a Mount Justice-ban.
Széttárta a kezeit, majd a bejárati ajtót is, és végigvezette őket, egészen a könyvtárig, miközben folyamatosan mutogatott.
-Arra van a konyha, arra az ebédlő, ott a nagy gyűlésterem, fönt pedig a lakrészek. Ez pedig a könyvtár, ő pedig Peter a céhvezér. Szia Peter!
-Szia Peter!
Ha minden jól ment, ahogyan a levélváltásban megbeszélték, akkor Peter a könyvtárban várta őket. Shu azért döntött a könyvtár mellett, mert a lány amúgy is meg szerette volna nézni, és ő is nagyon büszke volt Chan hatalmas gyűjteményére.

by **Utahime** Csüt. Jan. 30 2014, 20:20

- Ó, így akartál válaszolni? - Simogattam meg Falcot a fejemen. Tehát kell egy jelzés, amiről tudom, hogy nekem próbál csipogni, és egy jelzés, amivel befejezi a mondandóját. Egy ideig a kislányt és a sárkányát nézegettem, de a csipogása normális madár csipogásnak tűnt. Most komolyan Shukaku tanulta meg, hogy mit jelentenek a csettintések és füttyök? Hallottam, hogy bizonyos bennszülött törzsek csattogó hangokon beszélnek, de a nyelvtanulás sosem volt az erősségem emberi nyelveken sem. Madárul csak nem fogok megtanulni... Viszont, ha Falco érti amit mondok, és hajlandó különböző jelzéseket megtanulni, akkor elég lehet csak megtanítani neki a morze ábécét. Ez Így nem tűnik olyan nehéz feladatnak. Ha egyszer leülünk beszélgetni, majd el is magyarázom neki a tervemet...
- Szóval a peteknek ilyen jó a memóriájuk? - Vagy csak azért emlékezett rá mert pár perce történt? Néztem kérdőn a kislányra. Valamilyen szinten robotok, tehát nem kizárt, hogy mindent megjegyezzenek ami történik velük. De, ha nem is így van, hozzám képest bárki többet jegyez meg a körülötte zajló eseményekből, így már csak emlékezetem kiegészítésére sem ártana megtanulnom kommunikálni vele.
Ahogy mentünk a céh felé végig mosolyogtam. Mennyi jó dolog történt velem ma! Rengeteg jó tanácsot kaptam a petemmel kapcsolatban, sikerült aktiválnom a harci képességem, és most egy céhbe is bevehetnek, ha más tagok is beleegyeznek. Az örömködés közben persze igyekeztem figyelni a magyarázatra is, már amennyire a petemel kapcsolatos információkkal túlterhelt fejem engedte.
- Tehát minden fegyvert máshogy kell használni? - Ez mondjuk nyilvánvaló is volt, de most tudatosodott bennem, hogy bizony a használatát gyakorolni is kell, hogy rendesen menjen. - Ez esetben talán jobb is, ha csak egyféle van...
A többire már csak bólogattam. Az elején még piros játékosokkal ijesztgetett, de tulajdonképpen eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik meglepően kedvesek és segítőkészek voltak.
- Majd én is igyekszem sok mindent találni a bankba. - Ígértem.
Alig bírtam megszólalni, amikor hirtelen megállt egy hatalmas épület előtt. Már messziről is ezt néztem, de nem gondoltam, hogy ez a végállomás is...
- E- Egy palota?! - Nyílt kerekre a szemem, és talán a szám is tátva maradt. Nagyot nyelve néztem fel az épületre. - Hatalmas... - Suttogtam.
- De szép! Itt biztosan van sok hely gyakorolni is. - Csipogta Falco és egy hatalmas tűzcsóvát lőtt az ég felé.
- Így kibírom majd, hogy bent ne gyújtsak fel semmit. - Mentegetőzött Timidusnak. - De azért remélem, hogy ez is sérthetetlen...
- Akkor... elnézést a zavarásért. - Motyogtam a küszöböt átlépve, és megszeppenve követtem a kislányt. Csak ide-oda kapkodtam a fejem a sok látni valótól, majd benyitottunk a könyvtárba. Egy katedrális tele könyvekkel! Ha lehetséges, még jobban kikerekedett a szemem.
- J- Jó napot! - Hebegtem, és meghajoltam elfelejtve, hogy Falco is a fejemen van. - Au - Szisszentem fel amikor a hajamba kapaszkodva maradt a helyén, és gyorsan felegyenesedtem.
- Én Utahime vagyok, a főnixem pedig Falco. - Mutatkoztam be vörös arccal, a fejemet dörzsölve. Igyekeztem a szemébe nézni és megállni, hogy a szobát vegyem tüzetesen szemügyre.

by **Peter Worker** Csüt. Jan. 30 2014, 20:46

Shu üzenetet küldött, egy vendég érkezett hozzánk. Első olvasatra nem is a vendég lepett meg, hanem hogy őt Shu hívta meg hozzánk. Nehezen tudtam elképzelni, hogy hogy is történhetett az a jelenet, de ha addig eljutott, hogy belopja magát Shu szívébe, akkor rossz ember már nem lehetett. Lehetett szabadabb, bátrabb a kicsi lány, de az idegenekkel mindig is óvatos volt és ezért sem féltem most oly nagyon ettől a helyzettől. Persze a házigazda szerepet sosem tudtam olyan átéléssel játszani, mint egyesek, de volt egy társam, volt egy lányom, ki majd mindig segített ilyen helyzetekben. Persze nem akartam csak Hisamére támaszkodni, mert az nem lett volna szép, de segített már nem egyszer tovább lendíteni a történéseket, hol én már rég megakadtam volna.
A helyszín a könyvtár volt, Chan és Shu csendes birodalma. Őszintén, nem jártam erre annyit, mint a két lány, de nem volt számomra se idegen a könyvtár. Egyszerűen csak nem vonzott annyira a betűk és sorok sokasága, mint a céhtársaimat.
A lépteink visszhangoztak a terembe, csak ketten vártunk Hisamével.
- Szóval Shu egy vendéget hoz.
- Ühüm. – néztem fel rá, ahogy haladtunk a sorok között.
- És fiú, vagy lány?
- Nem tudom. – vontam a vállam egyszerűen.
- Ha fiú össze lehetne hozni őket. – és csillogtam váratlan a szemei a beszűrődő napfény miatt.
- De Shu még csak tizenkét, tizenhárom éves.
- És? – nézett rám értetlenkedő arccal – Nem látok semmilyen problémát. – csak csóváltam a fejem és inkább nem válaszoltam.

A könyvtár ajtaja nyitva volt, így már távolról is hallottuk a lépteiket. Felálltunk, igazítottam a ruhámat, majd így vártunk rájuk az ajtóban. Shu erre vezette őt, így nem éreztem szükségét, hogy elébük rohanjunk. Hisz ha eddig elvezette a vendéget, akkor nem éreztem úgy, hogy egy folyosó kifogott volna rajtuk.
- Sziasztok. – a kezem szerencsére nem izzadt, azonban nem volt olyan erő benne, mint máskor szokott lenni. Az első benyomással járó aggódás nem tűnt el teljesen, de ennyi szorongás talán még természetes is volt ilyen helyzetben. Nyújtottam a kezem, azonban ő meghajolt és csak ekkor vettem észre, hogy a vendégünk fején egy kis színes társ is volt és jöttem rá, hogy talán ő vonzhatta annyira Shut hozzájuk. Gyógyíthatatlan volt a lány petekhez való ilyen vonzalma, de ez talán nem is volt olyan nagy baj tőle.
- Nem kell a meghajlás… - szóltam elhaló hangon, de már késő volt.
- Majdnem fiú. – ekkor lépett az oldalamhoz és a fülemhez hajolva jegyezte meg ezt halkan nekem Hisame. Csak kuncogtam szolidan az ostobaságán, majd hogy felegyenesedett, úgy újra szóltam.
- Peter vagyok, ő pedig Hisame. - mutattam be magunkat -Üdv a Young Justice könyvtárába. Sajnos körbevezetni nem tudlak itt. A könyvtár Chancery érdeme, azonban ő sajnos nincs most itt, azonban úgy hiszem, hogy Shu is elég járat1os már erre. – mosolyogtam rájuk. Amennyire a vendégünk Utahime is zavarba volt, annyira én is vörösödhettem most.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 30 2014, 22:02

A lány kérdésére nem csak a főnix bólogathatott serényen, hanem mind Timidus, mind Shukaku kivették a részüket abból, hogy meggyőzzék az idomárt arról, hogy Falco igenis válaszolni szeretett volna, és talán eddig is sokszor szeretett volna, ha Utahime meghallgatja, és ezután pedig reméli, hogy meg fogja hallgatni a kéréseit, kérdéseit, és válaszolni is fog azokra.
-Azt nem tudom, hogy minden petnek ilyen jó-e a memóriája, de Timidus például nagyon okos. Van saját napirendünk például, amit mindig betartunk… és még sok időnk van vacsoráig, tehát valószínűleg most sem kell majd felrúgnunk.
A sárkány felnézett az égre, majd ütemes kattogásba kezdett, mintha csak az óra hangját utánozná, és erre metronómként kezdte mozgatni a fejét is. Timidus imádta a pontosságot, és ha nem is csapott belőle hatalmas patáliát, ha véletlenül nem sikerült betartani valamit, mindig igyekezett pontos maradni.
-A fegyverekhez… mint mondtam nem értek... de majd a könyvtárban...
-Valaki szerint jobb ha több fegyverhez értesz, mert akkor nem kerülhetsz olyan könnyen bajba, mások szerint jobb ha van egy saját fegyvered, amihez ragaszkodsz és amihez értesz. Én inkább az utóbbi pártján állok.
Magyarázta Timidus inkább a főnixnek a dolgokat, hiszen benne sokkal több reményt táplált ezeknek a megértéséhez, mint a két lányban összesen.
-A bankba pedig az elején én is csak azokat a dolgokat tettem vissza, amiket kivettem, de egy idő után majd te is szerzel olyanokat, amik esetleg nem kellenek, és akkor bővítheted a készleteket. A céh egyáltalán nem siettet, vagy vár el ilyeneket… legalább is nekem mindig azt mondták, hogy nem kell aggódnom emiatt, persze én mindig visszatettem az ellenértéket. Vagy talán többet is.
Shunak ugyanúgy tetszett az épület, és még őt is lenyűgözte, minden alkalommal amikor belépett. Nem hitte, hogy valaha is megszokottá válik majd számára, hogy egy ilyen monumentális valamiben élhet, így egy „Ugye?” kérdésen kívül nem sokat tudott hozzátenni, inkább együtt figyelte az épületet a lánnyal, mielőtt beléptek.
-Emiatt ne aggódj, itt is minden sérthetetlen. Bár… talán a könyvek nem. Nem tudom.Hát… akkor talán mégis aggódj, és légy óvatos. Illetve ne aggódj, csak ha nagyon kell, akkor próbáld a fal felé irányítani a lángokat. Maga az épület biztosan sérthetetlen és mivel védett területen van, itt mi is azok vagyunk.
Az elnézéstkérésre és a nézelődésre Shu csak kedvesen mosolygott, azonban a meghajlásos jelenetet már egy rövid kuncogás is kísérte, Peter szavaira pedig azonnal bólintott.
-Szívesen körbevezetlek, de szerintem most inkább beszélgessetek egy kicsit egymással. Addig mi keresünk pár könyvet, ami érdekelt titeket Utahime. Gyere Timidus, te mész a petes részlegbe, F-24 körül kell keresned ha jól emlékszem, én addig megnézem a fegyvereket a…
És már el is tűntek a sorok között, hogy megtalálhassanak mindent amivel csak segíthetnek a két újoncnak, udvariasan magukra hagyva így a céhvezért és a friss tagot a tárgyalások lefolytatásához.

by **Utahime** Csüt. Jan. 30 2014, 23:34

- És a kezdő késsel mit tudok csinálni amit nem hordok? Azt csak dobjam el, vagy jó valamire? - Kérdeztem gyorsan, ha már a bankról volt szó. Persze az ilyesmi senkinek sem kellhet használatra, de talán beolvasztható fémanyagnak, vagy ilyesmi...
A főnix csak bólintott Timidusnak. Tehát jobb egyhez jól érteni? Attól tartok a gazdámat jobban érdeklik a csillogó kések, de majd meglátjuk... Úgy tűnik egy ideig úgyis csak pálcája lesz.
- Ha tényleg itt lakhatunk, nekünk egy olyan szoba kéne majd, ahol semmi sem gyúlékony...

A hatalmas épület teljesen lenyűgözött, de még Shukakuék is eltűntek mire összeszedtem volna magam.
- Sziasztok, én Falco vagyok. - Csipogta lelkesen a főnix, amikor már nem kellett a leeséstől tartania. - Timidus már mesélt rólad, te tényleg tudsz az emberek nyelvén is beszélni?
Megszeppenve álltam csak egy ideig, és a nyakláncomat birizgáltam.
- Hatalmas ez a könyvtár... - Állapítottam meg végül körbetekintve, és a mennyezetet nézve majdnem hátra szédülve. Mindig lenyűgöznek a hatalmas épületek, de hogy ezt tele pakolják könyvekkel! Már csak a zongorát kéne megkeresnem, hátha koncertterem is van... vagy ilyen helyen inkább orgona van? Végül is az épület inkább egy gótikus templomra emlékeztet... hol jobban, hol kevésbé...
- Üm, izé... - Próbálkoztam, de nem találtam szavakat. Miért kell kettesben maradnunk? Persze, inkább négyesben... Mégis mit kéne mondanom? Csak kérjem meg, hogy vegyen be a céhbe? Esetleg valamilyen követelménynek is meg kell felelni hozzá? Persze Shukaku ilyent nem említett, de csak nem vesznek be mindenkit csak úgy...
- Szeretnénk mi is belépni a céhbe. Még elég kezdők vagyunk, ezért nem sokat tudunk a harcokról, és taktikáktól, de Timidus már adott néhány jó tanácsot. - Csiripelt közben Falco, majd kicsit megbillentette a fejét. - A gazdám általában nem viselkedik ám így, csak eddig nem sokat jöttünk ki az erdőből... És egész ügyesen tanul, Shu is sok mindent tanított neki.
- Esetleg... felvesztek új tagokat a céhbe? - Kérdeztem végül. Lopva arra néztem, amerre a kislány és a a sárkány eltűntek.
- Shukaku említette, hogy itt többet tanulhatnék... - Többek között.

by **Peter Worker** Pént. Jan. 31 2014, 07:54

Shu hamar kettesben nyolc szem között hagyott minket, hogy bizonyos könyvek után járjon Utahimének. Valószínű korábban beszélték meg ezt, így nem is problémáztam, hogy ilyen hamar eltűnt a sorok között a kicsiny lány. Inkább csak magamban kuncogtam, hogy ilyen jól és otthonosan érezte magát a könyvtár szobájában.
Falco – így mutatta be a lány – hamar csiripelésbe kezdett, Hisaméhez szólt. Én nem értettem, de jól tudtam, hogy a lányom velem ellentétben talán majd minden „szót” fordítani tudott volna. Nem tűzmadár volt, távol állt tőle, igazából egy jégsárkány, de társnak társ úgy, mint a lánynak a főnix, így mondhatni ketten egy nyelvet is beszélhettek. Sosem bonyolítottam túl a megértésüket, a nevelt állatok értették egymást, nekem ennyi épp elég volt.
- Csirip - csirip. Csirip - csip. – azonban, hogy Hisame madárhangokat hallatott váratlan magából, úgy nyitott szemekkel fordultam felé – Hehe. Tényleg tudok emberül. – és kuncogott ő is.
- Igen, az. – értettem egyet Utahimével, hisz én is csodáltam mindig. Bár magában a könyvtárat ritkán, inkább az egész épületet egyben.
- Újabb erdőlakók? – hajolt ismét közelebb Hisame, azonban mit sem ért ez, hisz a hangja erejéből nem vett lejjebb.
- Ezt szerintem hallották ők is. – sóhajtottam – Csatlakozni? Ti? Máris? Rendben. – és nyújtottam is a kezem a lánynak.
Tán a nem értő szemek mindezt a döntést gyorsnak nevezték volna, elsietettnek, azonban nekem nem volt az. Bár igen, négy szó, pár másodperc, ugyanakkor min korábban meglepődtem, azt most sem lehetett feledni. Shu hozta el őket hozzánk és a lány barátainak, vagy legalábbis jó ismerőseinek lenni pont elég volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül megbízzak az előttem állókban.
- Persze kérdések lesznek, de részemről hirtelen nincs akadálya. Hely bőven van nálunk, és ha már Shuval és Timudussal jóba vagytok az talán elég, hogy némi bizalmat élvezettek e házban. Csak mielőtt felelőtlen vezérnek gondolnál. – előztem meg mosolyogva a feltételezését.
- Van barátod, tudod, olyan szoros fiúbarát?
- Tátárádám és a váratlan első kérdés. – mutatta be magát Hisame - Shu... - fordultam segítségkérően a könyvespolcok felé - gyertek gyorsan...

by **Shukaku** Pént. Jan. 31 2014, 09:21

-Eldobni?
-Már miért is akarnád eldobni?
Pislogtak mindketten értetlenül a lányra.
-Az egy fegyver.
-Hát… igen. Bármikor szükséged lehet rá, ha mondjuk a másikkal történik valami. Mondjuk kiejtheted a kezedből, vagy eldobhatod, mert úgy tudom, hogy a fegyverek akkor is sebeznek, ha dobod őket…
-De ahhoz kell súlyemelés is ám, mert különben nem sokat ér.
-Illetve azt nem tudom, hogy eltörhetnek-e, de a páncél ugye tönkremehet, tehát lehet, hogy a fegyver is. Meg… hát az mégis csak az első fegyvered, amit ugye ajándékba kaptál. Az ajándékokat nem illik eldobni, meg ugye főleg semmit nem illik eldobni, mert lehet, hogy másnak még jól jöhet, és ha nem jöhet jól, mondjuk ha valami szemét, még azt sem lehet csak úgy eldobni, mármint ugye ez egy fegyver, tehát biztosan le kell adni valahol, mert ugye elég veszélyes eszköz.
Shu továbbra is értetlenül pislogott, és nem is tudta, hogy miként támadhatott ilyen ötlete a lánynak, de akkor hirtelen neki is eszébe ötlött valami, ami talán a megoldást jelentette.
-Vagy… ugye azt meséltem, hogy én kristályíró vagyok? Ott az olyan recepteket, amik nem kellenek senkinek, azokat meg lehet semmisíteni, és akkor növeli azt a szintedet, ami fontos a kristályíráshoz…
~Húú… most nem jut eszembe, hogy pontosan mit, mert még csak egyszer csináltam ilyet, de majd megnézem a könyvben.~
-Tehát lehet, hogy a fegyverkészítők is tudnak ilyet. Szóval ha senkinek nem kell, akkor még őket is megkérdezheted, hogy nem tudják-e felhasználni. De erről Peter biztosan többet tud, mint én.
-Azért a fejét nem kell leharapni… biztosan nem szemetelni akart.
Nyugtatta egy kicsit a lányt Timidus, hiszen őt igazából csak az lepte meg, hogy valaki csak úgy megválna bármilyen fegyvertől, ami nem utalt jó stratégiai érzékre, de ezen kívül ő már napirendre is tért volna az ügy fölött.
-A szobákat pedig ti alakítjátok ki. Illetve ágy, meg szekrény meg ilyenek természetesen vannak benne, de azon túl úgy rendezed be vagy alakítod át, ahogy csak szeretnéd. Majd Shu biztosan megmutatja az ő szobáját is, és akkor majd meglátod. Ott lakunk a legfelső emeleten.
Mutatott az épület teteje felé az orrával. Bent a könyvtárban azért elmondásával ellentétben Shu és Timidus annyira mégsem távolodtak el a céhvezértől és az újonctól, hiszen mindkettejüket érdekelték az események. Shu kívülről tudta már a könyvtár alaprajzát, és valamilyen véletlen folytán azok a keresendő könyvek, amiket előre vett, és amiknek az oda vitelére vállalkozott, csak egy-két sorral voltak beljebb, mint ahol a páros állt, így nagyjából mindent hallottak. Mindketten kuncogtak egy kicsit Hisame rájuk használt megnevezésén, és elpirultak amikor Peter ennyire jó emberismerőnek titulálta őket, és kifejtette, hogy mennyire megbízik a feltételezéseikben. Emiatt az okból kifolyólag viszonylag hamar vissza is értek a hívásra, Shu kezében kettő nagyobb, Timidus mancsai között pedig két kisebb könyvvel.
-Igen Peter?
-Jelen!
A lány saját magából kiindulva gyorsan újdonsült ismerőse segítségére sietett, és Hisame kérdésére adandó választ igyekezvén eltolni, sorolni kezdte, hogy mit találtak.
-Találtam nektek egy nagy könyvet az idomárokról, és egy még nagyobbat a főnixekről, Timidus pedig egyet a fegyverekről, és egy…
Pislantott rá a sárkány mancsai között lévő irományokra.
-…és egy képregényt, amit valószínűleg inkább magának talált.
Fejezte be elmosolyodva, és játékosan korholó tekintettel figyelte a sárkányt, kissé ingatva a fejét.
-Dehogy! Biztos őket is érdekli! Ugye?
-Majd ha céhtagok lesztek, akkor be kell jelölnötök, hogy ti vettétek ki, úgyhogy addig csak leteszem ide. Majd megmutatom, hogy hogyan kell.
Mivel több minden fontoskodás egyelőre nem jutott az eszébe, így csöndben maradt, és Peterre figyelve várta a kérdést.

(Kezd az egyetem, szóval du. 6-7 óráig ne várjatok új postot. :/ )

by **Utahime** Pént. Jan. 31 2014, 14:12

- Ó, szóval lefegyverezhetnek? Akkor inkább elől hordom, amíg új fegyvert nem találok, és majd később válok meg tőle. - Állapítottam meg, majd azt mondta, ez egy ajándék volna. Mármint a játék ajándéka? De hiszen minden játékban alap felszereléssel kezdenek a játékosok, ahogy itt is. Ezt nem kifejezetten gondoltam ajándéknak... A többi ruhám annál inkább. Bár abban egyet értettem, hogy ez egy szép kés, és ilyenem nem lehet másik, ha ezentúl csak pálcát használok. Márpedig akkor nem árt eltenni emlékbe.
- Kristályíró? - Néztem újra értetlenül. Más játékokhoz hasonlóan itt is biztosan többféle szakma lehet, de ezehet valódi foglalkozások alapján nevezik el. Esetleg van "elbűvölés" vagy hasonló is, de ebben a játékban elvileg nincsen varázslat, így sehogy sem értettem, mit ért ez alatt. - Ez milyen szakma?
- Tehát sok foglalkozást lehet űzni a játékban. Én is kinézek majd egyet magamnak. - Mosolyodtam el. Lehet, hogy evvel majd tudok segíteni a többieknek. És a fegyverkészítés legalább egyértelműnek hangzik, így talán tényleg odaadhatom valakinek a kinőtt fegyvereimet alapanyagnak is. Hiszen ilyen kis szintű dolgokra másoknak nem lehet szüksége...
- A legtetején? Biztosan szép onnan a kilátás. - Néz a magas tornyokra Falco. - Melyik toronyban? Lehet, hogy mi is kivennék az egyiket, ami nem foglalt még... Ha megnövök, jó felszállóhely is lehet. - Hiszen mégiscsak kényelmesebb lehet siklani, mint csapkodni, és zuhanás közben jobban lehet gyorsulni is.

Nahát, a sárkány beszél! De hogy erdő lakók? Miről csipog neki ez a madár? Bár nem ellenkeztem, mert való igaz, hogy szívesebben mászkálok az erdőben, mint a városokban. Kint ezt kevésbé tehettem meg, de amióta kikelt a madárkám, tény, hogy csak egy-kétszer mentünk a városba venni valamit. Mindenesetre ha itt maradok, később úgyis meglátják, hogy mennyire igaz, vagy sem. Ha nem maradok, akkor egyébként sem érdemes ezen rágódni. Az "újabb" jelző inkább érdekelt. Tehát több természet kedvelő is van már itt, és az egyiknek a segítőkész kislányt tippeltem. Olyan érzésem támadt, mintha valami mesébe csöppentem volna. Az elvarázsolt kislány és a palota már stimmel.
- Bizony, egész eddig az erdőben laktunk. De miután Timidusék megijesztették a pirosokkal, egészen idáig követte őket. - Magyarázza Falco. - Persze nem csak azért... néha kicsit félős tud lenni, de hamar elmúlik. - Ígérte, vagy inkább remélte a főnix.
Majd a vezér, Péter, meglepően hamar bólintott a csatlakozásomra is, de gyorsan meg is magyarázta Végül is, logikus, ha egy tag ajánl valakit, úgy az az illető kevésbé gyanús... és talán később is kidobhat, ha úgy adódik. Viszont ettől csak még inkább úgy éreztem, hogy kihasználom a kislány kedvességét. De mielőtt ezen komolyabban aggódni kezdtem volna, a sárkány újra megszólalt, és hirtelen azt sem tudtam, hogy engem kérdez-e vagy Falcot. Mindenesetre ha engem is kérdezett volna sem tudtam volna válaszolni, csak rákvörösen léptem egyet hátra, és egy meghatározhatatlan hangot adtam ki magamból.
- Nem igazán...
- Eddig még nem sokat beszélt ember fiúkkal. De szerintem lány barátja sem nagyon van. - Válaszolt a főnix. - Bár én nem tudom, mikortól hívnak valakit barátnak. Timidus azt mondta, Shu nem a gazdája, hanem a barátja. Az én gazdám még nem érti meg amit mondok, de majd utána talán mi is barátok lehetünk. Vagy ez valami mástól függ? - Mindenki ilyen barátokról beszél, ez biztos valami fontos dolog lehet.
Majd a kislány és a sárkány visszatért néhány könyvvel. A könyveket kicsit zavarodottan megköszöntem, és igyekeztem megnyugodni, valamint a gyanús jégsárkánytól távol maradni. Tulajdonképpen még mindig nem tudtam, hogy mire jó egy céh, azon kívül hogy segítenek egymásnak a tagok. Mivel én még semmit nem tudok, így lényegében kuncsorogni jöttem volna? Mindenesetre jobbnak láttam most csak megvárni mi történik. Nem akartam csak ingyen szállást, így reméltem valami feladatot is kapok... először talán valami egyszerűbbet, bár tekintve, hogy ez egy játék még por sincsen, hogy takarítani kelljen...
- Nem tudom, én még nem voltam könyvtárban. De a gazdám szereti a meséket, és én is szeretem, amikor mesél. Viszont talán énekelni még jobban szeret, de csak olyankor, amikor egyedül van. A meséket is szokott énekelni nekem. - Fordult Timidus felé a főnix, és érdeklődve figyelte a szerzeményeket.

by **Peter Worker** Pént. Jan. 31 2014, 17:20

- Azta, képregény! – és téptem ki az említett tárgyat Utahime kezei, vagy épp Timudus mancsai közül – Ha én ezt tudtam volna. – a csodálkozó tekintettem elárulhatta, hogy annyira talán mégsem voltam járatos ebben a szobában, azonban hamar lapozgatni is kezdtem a füzetet és huppantam le a földre törökülésbe Timudus mellé – Ki a kedvenc szuperhősöd? És neked? – először a tollas sárkányt, majd a lányt kérdeztem lelkesen.
- Utahime, azt csiripelik a madarak, hogy szeretsz énekelni. – Hisame látványosan hol rá, hol pedig Falcora tekintett utalva arra az egy bizonyos madárra. Csak csóváltam nevetve a fejemet, majd ért el lassan az agyamig, hogy mit is mondott most a pikkelyes négylábú.
- Énekelni? – a szemeim talán a korábbinál is fényesebben csilloghattak, úgy néztem fel a lányra – Halljuk! Halljuk, kérlek!
Nos, kellett egy pár másodperc, hogy rájöjjek mit is csináltam épp most. Törökülésbe ültem, kezemben egy képregénnyel és egy szép énekért könyörögtem röpke pár pillanat alatt. Gyakorlatilag, mint egy lelkes és türelmetlen óvodásként mutatkoztam be neki vezérhez hűtlen viselkedéssel.
- Oh. Bocsánat. – álltam fel és szinte rohantam is az asztalokhoz, hogy azonnal - a szavaikat beléjük fojtva - két székkel a vállaimon térjek vissza hozzájuk. Talán kicsit akaratosan is kínáltam hellyel a két lányt, de addig nem engedtem a továbbiakat, míg le nem ültek ők is. Így volt illendő, hogy újra a földre telepedve nyissam ki a képregényt és figyeljek fel rájuk most már minden bűntudat nélkül.
- Hisame is szeret énekelni. – gyenge próbálkozás volt ez a részemről az ösztönzésre – És a könyvtár akusztikája is nagyon jó. – erről igazából fogalmam sem volt, de csak az lehetett.
Pislogtam gyorsan, hogy némi könny szökjön a szemeimbe és kérlelő tekintettel néztem fel Utahimére, na meg a kis Falcora.

by **Shukaku** Pént. Jan. 31 2014, 19:46

Timidus is meresztette a szemét a torony felé, majd rábökött az egyikre.
-Abban ott. Jó magasan a tetőn. Bár Shu nem enged ki a tetőre játszani. Húú… ha beköltöztök, akkor lakhatnánk akár egymás mellett is. Nagyon sok mindent meg kell ám mutatnom, mert Shu nem mutat meg mindent. Például a viccesvizet sem. De majd meglátod. Most menjünk!
-Hát… azt igazából nem tudom, hogy lefegyverezhetnek-e. Erről majd kérdezd meg Petert. A kristályíró meg azt jelenti, hogy kristályokat írok.
-Well Duh! Na ne mondd!
A lány azonban ügyet sem vetett Timidusra, hanem elkezdte előszedegetni az egyik kristályt az eszköztárjából, de ekkor már az épületben sétáltak, így inkább későbbre hagyta.
-Szóval ezek ilyen… ilyen kristályok, amik hasonlóképpen működnek mint a potionok, csak ezeket el kell törni. Ez is le van írva a füzetemben, de a szobámban van egy prospektus is, amit én rajzoltam. Majd később megmutatok és elmagyarázok mindent.
-Mesélni is? Azt Shu is nagyon szeret! Akkor majd most már mesélhetnek majd ketten is, és mi hallgatjuk, és akkor egyikőjük mesélheti az egyik szerepeket, a másikuk meg a másikat… Shu elég bénán utánozza a fiúk hangját, talán Utahime jobban csinálja.
Mivel Shu letette az asztalra a könyveket, így szerencsére senkinek a karmai közül nem kellett kitépnie a céhvezérnek. A kérdésére azonban mindketten csak pislogni tudtak, és amikor Peter bele is kukkantott a képregénybe, akkor már meg is értette, hogy miről volt szó. Timidus csak azért emelte le ezt a polcról, mert Shu azt mondta neki, hogy ne a borítója alapján ítélje meg a könyveket, hiszen ő a legelején csak olyat volt hajlandó olvasni, amin szerepeltek sárkányok képei. Timidus megfogadta a tanácsot, és ezután már csak olyan füzetkék után kutatott, aminek a címében voltak.
-Én nem nagyon meséltem Timidusnak szuperhősöket. Garfieldet szereti nagyon, de az ugye itt nincsen, így azt én rajzolom neki. De… ha megkérdezed Chant, akkor biztosan mutat neked szuperhősös képregényeket is.
~Talán a meséknél tartja… nem tudom, olyat még sohasem kerestem.~
Ezután csak még nagyobb pislogás következett, amikor Peter és Hisame kérlelni kezdte az új jövevényt, hogy énekeljen nekik. Shu teljesen zavarban volt a jelenettől, de azért mosolygott, mert talán még sohasem látta ilyen vidámnak Petert. Timidus azonnal elfoglalta a neki felajánlott széket, majd Shu felemelte róla a sárkányt, és ő foglalta el, Timidussal az ölében, és onnan nézték tovább, ahogyan Peter és Hisame elég fura beavatási szertartást improvizált a lánynak. Timidus azért nem hagyhatta szó nélkül, és odacsipogott Falconak, nem zavartatva magát azzal, hogy Hisame is értheti a szavait.
-Mint egy nagy család. Legalább is azt hiszem az ilyen… a könyvekből valahogy így képzelem el. Az emberek pedig… mint mondtam, a mi feladatunk, hogy megvédjük őket mindentől…
~…még saját maguk butaságától is.~
Direkt befejezetlenül hagyta a mondatot, de biztos volt abban, hogy Falco emlékszik a befejezésére.

by **Utahime** Pént. Jan. 31 2014, 22:08

Ahogy Timidus a közelbe ért, Péter rávetette magát a képregényre, és elkezdte lapozgatni. Nem egésszen erre számítottam...
- Te rajzolod neki a képregényeket? - Kaptam fel a fejem. - Itt minden könyvet a játékosok is készítenek emlékezetből? - Kérdeztem, mert hát el voltunk zárva a külvilágtól, és így egyéb információk mellett valószínűleg az irodalom is kint maradt.
- Shu biztosan nagyon szépen rajzol. Én is meg akarom majd nézni a rajzait! - Csiripelte lelkesen Falco is, és elkezdett ficeregni. Letettem a földre, és egy pillanatra hátranézett, majd botladozva elevickélt a képregényhez.
- Ez is érdekes lehet.
Eközben Hisame újra megszólalt, és rájöttem, hogy nem is tőle, hanem a saját főnixemtől kéne félnem.
- Igen, szeretek. - Mondtam megszeppenten, majd rájöttem, hogy erre egyébként is rájöhet, hiszen már "Utahimeként" mutatkoztam be. Majd rögtön meg is kért, hogy énekeljek valamit.
- Hogy most? - Kérdeztem, és igazából nem is jutott eszembe semmi így hirtelen, de szerencsémre gyorsan fel is pattant, és elfutott két székért, hogy hellyel kínáljon.
- Köszönöm. - Mondtam egyik meglepetésből a másikba esve. - Magadnak miért nem hoztál? - Persze egyrészt mert nincs több keze, de mi is oda mehettünk volna ahol a székek vannak, vagy ha mindenképpen itt kell lennünk három párnát is hozhatott volna...
Erre még Falco is rosszallóan csipogott felém.
- Ha ő is olyan magasan ülne, én nem látnám a könyvet! - Úgy tűnt Falconak is tetszett a mesekönyv, így amikor újra énekre biztattak elmosolyodtam.
- Egy altatódal jó lesz? - Mivel már késő délután volt és úgy ültek előttem mint az esti mesét olvasó gyerekek, ez volt az első ami eszembe jutott. Így, ha beleegyeztek, vettem egy mély levegőt és elénekeltem a dalt, majd vártam, hogy mit szólnak hozzá.

(Ezt a dalt éneklem, de nekem alt hangom van :3)

by **Peter Worker** Vas. Feb. 02 2014, 11:08

Énekelt, és győzködnünk sem kellett. Nem tudtam, hogy az altató dal mennyire is volt most jó választás, de mint mondtam, énekelt és nem kellett győzködnünk. Csak örültem ennek és nem panaszkodtam inkább. Egyesek hiányolhatták volna egy hangszer kíséretet, a zongora hangját talán, esetleg egy hegedű, de nem, ez most pont így volt jó. A hangja kicsit elhalt erővel, de visszhangzott a nagyobb tér miatt, pont úgy, mintha egy hegy egy kisebb járatába lettünk volna. Mount Justice.
A dal elérte a hatását, a hatását, mit Utahime is említett. Hisame jobbra - balra dülöngélt, majd hogy véget is ért a dal, úgy kicsit kábultan – elaludva – zuhant a földre ő, majd ugrott is fel hirtelen mondva, tagadva, hogy ő bizony nem aludt el. Jól tudtam, ha jót akart magának bárki is közülünk, úgy nem ellenkeztek, még csak feltételezni sem feltételezték ezt.
Lapoztam egyet a képregényben, ha esetleg Falcot még érdekelte az, majd szóltam újra a lányhoz.
- Ez nagyon szép volt, köszönjük szépen. – a dicséretem őszinte volt, bár nem tudtam, hogy mennyit is ért az. Igazából már a próbálkozást is dicsértem volna, hogy mert énekelni, de erről úgy gondoltam, hogy nem kellett tudniuk - Szép daloktól fog zengeni ez a ház.
Egy újabb lány. Egy újabb szép hang, és képzeltem el azt a mesebeli jelenetet, miként táncolva a lépcsőkön, lelkesen dalolva és énekelve keltenek és teszik szebbé a napomat. Mindegy is. Vártam egy kicsit, hogy akart e valamelyikük mondani valamit, majd úgy folytattam egy kicsit más témával.
- És neked lenne valami kérdésed a csatlakozást illetően? Egy szobát majd mutatok majd nektek és körbe is vezethetlek majd a házon valamikor, vagy esetleg Shuékat is meg lehet kérni erre. A könyvtár után szerintem a tetőnk a másik, mit megmutatnék nektek. Nagyon szép az is. – kis szünet, míg levegőt vettem – A céhben egyébként nem vagyunk sokan. Shu, Timudus. Én és Hisame. – számoltam az ujjaimon – Chancery és Álomkelő. Chan kedves barátja Jay. Arisa, a könyvtáros. Lea, a legszebb kertész és van egy Kau békánk is, ki az egyik volt tagunk kicsiny társa.

by **Shukaku** Vas. Feb. 02 2014, 13:02

Shu egy kicsit kuncogott arra a feltételezésre, hogy itt a játékosok írnák a könyveket. Bár ő valóban dolgozott egyen, azért ezt a sok könyvet megírni, amik már csak itt a könyvtárban körbevették őket is lehetetlen lenne, és akkor még nem is tudnak a többi céh könyveiről. Shu tudta, hogy Kayaba bácsi nem akarta őket úgy bezárni, -már ha bezárásól lehet egyáltalán beszélni amikor szabadon mozoghatnak mindenhova ezeken a hatalmas területeken- hogy teljes melankóliába essenek, így mindent megtett azért, hogy mindenki teljes kényelemben élhessen. Gondolt az olyan dolgokra, mint a fürdőszoba, ha esetleg valaki ragaszkodna a mosakodáshoz vagy az ilyesfajta dolgokhoz, pedig ugye erre sem volt szükség, vagy ugye éppen a könyvek, amikkel eltölthetik az időt azok a játékosok, akik nem csak harcolni szeretnének, hanem valami békésebb tevékenységet folytatnának. Kayaba mindenre gondolt. Shu csak elmosolyodva és elpirulva tudott válaszolni a lánynak, már a csodálkozását is dicséretnek véve, amit azért azokért a rajzokért nem nagyon érdemelt meg maga szerint, mert nem volt akkora nagy tehetség.
-Igen… én rajzolom neki. Nem vagyok valami ügyes, de lehet belőle látni a történetet.
Timidus persze ezt nem így látta, és nagyon jól tudta, hogy barátjával ezt csak a végtelen szerénység mondatja, így rögvest vitába is szállt vele, illetve ha nem is vele, inkább csak Falcoval tudatta az ellenvetését, miközben letelepedett mellé a képregényt vizsgálgatva.
-Persze, hogy nagyon szépen rajzol. Még Channál is szebben, pedig ő is nagyon szépen rajzol ám. Kint van a folyosón mindkettejük rajza, méghozzá egymás mellett, úgyhogy össze is tudod őket majd hasonlítani, ha megmutatom.
Persze Chan sokkal szebben rajzolt mint Shu, de a sárkánynak természetesen mégis a lány által rajzolt, és legfőképpen neki rajzolt képek tetszettek jobban. Nem volt végtelenségig elfogult a lánnyal szemben, és számos dologban tudta, hogy bárki lekörözhetné Aincradban, de a rajzolás és a petek ismeretében nem hitte, hogy Shu valaha is kihívóra akadhat majd. Az éneklés megemlítésére felkapta a fejét, és ő is együtt kérlelte a dalt Peterrel, nagy bociszemeket meresztve a lányra, az altató tervére pedig bőszen bólogatva.
-Minden ilyet ki kell emelni, amiben ügyesek, és bátorítani kell őket. Nagyon jó dolog lehet idomárnak lenni, mert ugye mi mindig mellettük vagyunk, de azért az kevésbé jó, hogy folyamatosan azt kell látniuk, hogy mennyire ügyesebbek vagyunk náluk a legtöbb mindenben. Nem hiszem, hogy irigykednének, de azért hagyni kell őket is néha szerepelni. Jól esik nekik.
A dal közben újra elővette metronóm szerű fejmozgását, és a dal gyors kiismerése után már ő is dúdolta, halkan, csipogva, újra csak egy-két oktávval magasabban mint a lány, de nagyrészt pontosan. Eközben folyamatosan Hisamét figyelte, hogy mikor kezd végre ő is dalolni, hiszen neki még nála is szebb hangja volt, de Hisamére jobban hatott a dal mint kisebb társára, és úgy dőlt el puffanva, mint egy zsák. Timidusnak is énekelt ugyan Shu altatókat, de a sárkánynak fontosabb volt a napirendje. Megvolt az alvásra szánt idő, és akkor el is aludt az altatóra, most azonban még csak délután volt, tehát nem kellett aludnia, de azt elismerte, hogy tényleg andalító a dallam. Shukakunak ezzel szemben nem azonnal az altató jutott eszébe, hiszen neki az anyukája ritkábban énekelt ilyen dalokat, mint inkább a nyugati fajtákat, amik egyáltalán nem így hangzottak. Timidusnak azonban ő is énekelgetett ehhez hasonlókat, így bár számára picit ijesztő volt a dallam, de tudta, hogy a sárkánynak például nem az, és ugye a lánynak sem, tehát a végén mindketten elismerően tapsolták meg az előadást.
-Tényleg nagyon szépen énekelsz.
-Majdnem olyan szépen, mint Hisame.
Shu Peter szavaira először fellelkesült, majd picit el is komorodott, de rögtön meg is magyarázta ennek az okát.
-A házban szívesen körbevezetlek titeket, és az üres szobákat is szívesen megmutatom, amik közül választhattok…
-Válasszátok azt, ami mellettünk van!
Vágott közbe a sárkány, de Shu gyorsan elnézést kért helyette is.
-Természetesen azt választjátok, amelyiket ti szeretnétek. Viszont… a tetőt majd Peter megmutatja… persze csak ha van ideje… vagy majd később. De a többit természetesen szívesen átvállalom, és majd a többiekkel is biztosan találkozni fogtok.
Rámosolygott a lányra, majd egy kicsit félénkebben Peterre, és nagyon remélte, hogy a fiú nem kéri meg arra, hogy mégis ő mutassa be a tetőt. Ha megkérte volna, akkor természetesen nem utasította vissza, de nem akart rögtön úgy bemutatkozni, hogy kudarcba fullad egy körbevezetés csak azért, mert ő a fal mellett kucorogva próbálja elfelejteni, hogy mennyire magasan van.

by **Utahime** Vas. Feb. 02 2014, 15:04

- Ha megengeded, egyszer szívesen megnézném a rajzaidat... - Mondtam, vagy inkább kértem, hallva, hogy milyen művész a kisleány.
- Én is! - csipogta azonnal Falco Timidushoz fordulva. - Miután berendezkedtünk, én szeretném megnézni Garfieldot. Ugye szabad? - Majd Timidus csipogására még élénkebben csipogott.
- Azt is meg szeretném nézni, biztos nagyon ügyesek. - Majd bólogatni kezdett. - Igazad lehet, az én gazdám szinte semmihez sem ért, de nagyon szépen énekel szerintem. Majd bátorítani is fogom.
Elénekeltem a dalt és eközben Falco inkább a képregényt figyelte, hiszen sokszor hallotta már. A kis sárkány velem csipogott, a nagy beszélő sárkány pedig mintha el is bóbiskolt volna közben. Amióta beléptem a játékba, talán most voltam a legboldogabb, hiszen mindig is szerettem zenélni, és megdicsérték a dalomat is. Bár nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasak-e, mert amilyen kedvesek biztos nem mondanának rá rosszat akkor sem, ha nem különösebben tetszik nekik a dal. Azért a zongorázás talán mégiscsak jobban megy...
Pironkodva megköszöntem a bókokat, de most már kevésbé izgultam mint eddig. Bizony az éneklés felszabadító dolog! Hálásan mosolyogtam rájuk hogy meghallgattak és megjegyeztem,
- Legközelebb én is meghallgatnám Hisame énekét. - mert a gazdija elárulta, hogy ő is szeret énekelni.
Hogy kérdés a csatlakozást illetően? Hát kérdésem az volt bőven, de nem feltétlen a csatlakozást illetően. Meg egyébként sem akartam mindet rázúdítani, hiszen ha itt leszek, akkor szépen lassan tanulhatok tőlük. Meg egyébként is... ennyi információt nem lehet egy nap alatt feldolgozni, még ha meg is kérdezném egyszerre mind. A végén még elfelejtem amit eddig az erdőben tanultam. Talán az egyetlen amit jó lenne hamar megtudnom, és még mindig nem jöttem rá, hogy mit is kéne tennem egy céh tagjaként...
- Esetleg lenne valami feladatom, a céhben? Valamilyen szabály, vagy házirend csak van... ? - Ha mást nem egy ki-mit-csinál listán beosztva, hogy ki mikor főz/takarít >.< Egy ekkora épületet nem lehet könnyű karban tartani a hatalmas kerttel és rengeteg teremmel. Ha csak nem NPC cselédek takarítanak...
Egy kis gondolkodás után elpirulva kérdeztem.
- Esetleg a hangszerek vannak itt? - Elsősorban billentyűsnek örülnék, de egy síp vagy citera is megtenné. A húrosokhoz annyira nem értek ugyan, de ha felveszem "szakmának" a rendszer biztosan kisegít...
Az idegenvezetés ajánlatát is megköszöntem, és bár nem tudtam, hogy a tető alatt a főépület tetejét vagy valamelyik torony tetejét kell-e érteni, de lelkesen bólogattam. Hiszen itt még kilátó is van!
- Miután beköltöztem, örömmel elfogadnám az idegenvezetést. - Majd halkan kérdeztem - Esetleg szabad... először szobát foglalni - És az előkészített könyvekre vetettem egy pillantást. Első körben talán el kéne pakolnom, hogy ne felejtsem el, és illene bemutatkoznom a többieknek... Azt mondta nincsenek sokan, de így felsorolna nekem mégis soknak tűnt. Talán csak azért, mert már kora délután óta minden szó amit hallok teljesen új számomra...
- Majd átmehetek hozzátok képeket nézni? - Lelkendezett Falco.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Feb. 04 2014, 17:09

// Régebbi ismerkedés. //

Chancery: Farkasagyar (A kristály aktiválás után a játékos szintjének megfelelő számú farkas illúzióját kelti. Ezek az állatok nem sebeznek, át lehet haladni rajtuk, érintésre szeretefoszlanak, viszont félelemkeltőek, zavaró hatásúak.)
Shukaku: Nagy Körpajzs (+4 páncél)

by **Peter Worker** Csüt. Feb. 06 2014, 06:42

Shu vállalta valamennyire a körbevezetést, örültem a lány segítőkészségének.
- Apa, mi az a házirend? – hajolt ismét közelebb hozzám Hisame.
- Házirend? – fordultam én is kérdően Utahiméhez – Hát házon belül nincs sok minden. Érezd jól magad, meg figyelj a többiekre. Házon kívül mi meg plusz dolog lehet, az nem is tudom. – tartottam némi szünetet, hogy átgondoljam.
- Hinariék. – segített a sárkány.
- Áh, igen. A Justice League céhvel igencsak jóban vagyunk, így hozzájuk te is állj majd kicsit másképp, ha esetleg olyan helyzetbe kerülnél. Más egyéb nem hiszem, hogy nagyon van, mi nem lenne egyértelmű. – itt Shura tekintettem, hogyha esetleg van valami, amit ő fontosnak tart, úgy azt jegyezze meg neki.
- Hangszerek? Jay talán zongorázik, másról nem nagyon tudok. Ha nem ő, akkor nem tudom ki, de valaki szokott.
- Van egy szellemünk. – csodálkozott Hisame.
- Szellem. – és csodálkoztam nevetve én is – De nem, szerintem az Jay.
- Vagy egy szellem.
- Hehe. Igen, vagy egy szellem. Viszont ha akarsz, úgy valahonnan biztos tudunk szerezni valamilyen hangszert. – kacsintottam Utahimének – Énekelni meg szinte majd mindenki szokott itt.
- Te nem.
- Igen, én mondjuk nem. Én csak kényeztettem magam veletek. – öltöttem jókedvűen a nyelvem Hisamére, majd fordultam is vissza a lányokhoz – Hát szerintem ennyi. Akkor Shu majd megmutatja a szobákat és nem tudom. Szólj, ha kell még hirtelen valami, ritkán csinálok ilyet, és nem tudom, hogy mi még a teendő most. Shu, Tim? – reméltem, hogy nem hagytam ki semmit sem, de jól tudtam, hogy Shu és Timudus úgy is megjegyzi majd, ha mégis, így inkább elnémultam és figyeltem rájuk.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 06 2014, 07:48

Shu ismételten elpirult, hogy azonnal a rajzai iránt érdeklődnek, de természetesen bólintott.
-Persze. Megengedem… de ne számíts nagyon… nagyon nagy dologra.
-Már megint szerénykedik. Majd ha megmutatom, akkor meglátjátok, hogy mennyire gyönyörűséges. Nem sok mindenhez ért ő sem, de rajzolni azt nagyon szépen tud.
Kontrázott rá a sárkány a lány szavaira vidáman, és már előre örült annak, hogy az elismeréstől majd kicsit nőni fog Shu önbizalma, és esetleg ennél is jobban meghozza a kedvét a rajzoláshoz, ami számára még több képregényt jelent. A lány a szabályok elmondását természetesen Peterre hagyta, egyrészt azért, mert ez mégis csak a vezér feladata volt, és szerette volna, ha a fiú tetszeleghet egy picit ebben a szerepben, másrészt azért, mert ő sem tudott sok szabályról, és ebben az épületben leginkább a saját illemtudása és Timidus szigorú napirendje kötötte meg a kezét, mintsem valamiféle házirend, így nem sokat tudott hozzáfűzni Peter szavaihoz.
-Azt hiszem az úton már mindent elmondtam. Ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bárhol máshol, de nem hiszem, hogy neked ezzel problémád lenne.
Halkan kuncogott egy kicsit, és még hozzátette.
-Nem hangoskodunk amikor a többiek alszanak, igyekszünk semmit nem tönkretenni… bár egyszer már Timidusék csatáztak a folyosón… de azt Chan megengedte.
Toldotta meg gyorsan a magyarázatot Peter felé pislantva, és nagyon remélte, hogy nem sodorta ezzel bajba a lányt.
-Szerintem ezeket a szabályokat mindenki ismeri. A beköltözés viszont…
Összenéztek Timidussal, a sárkány pedig erősen bólogatni kezdett.
-Szerintem mégis csak úgy a legkönnyebb, hogy előbb körbevezetlek, mert akkor ti választhatjátok ki, hogy hova szeretnétek beköltözni. Egy ilyen nagy épületben elég sok szoba van… és gondolom nem mi jelöljük ki, hogy hova mehettek… azt hiszem… legalább is én saját magamnak választottam a szobát. Ugye Peter?
Ezek után újra egy kis gondolkodás következett, sorra vették, hogy mi is lett már letudva, és milyen teendők vannak még hátra. A megoldásra Timidus jött rá, aki Shu feje mellett mutogatott a levegőbe a céhlogóra, türelmetlenül csipogva.
-A céh! Azt felejtettétek el.
~Jellemző. Idehozzuk, hogy bekerüljön a céhbe, és csak azt hagyjátok ki, hogy elküldjétek neki a felkérést. Ha én nem lennék…~
-Igen. Timidusnak igaza van. Még nem vagy céhtag, Utahime.
Mosolygott a lányra, majd mindketten Peter felé fordultak. Amint megtörtént a beavatószertartás, azonnal munkához is láttak, hogy körbevezessék az friss tagokat. Shu a tető és mások szobájának belső terének kivételével –de azért az ajtókat természetesen igen, hogy kit hol kell keresni-, mindent megmutogatott, és utoljára hagyta a saját szobáját, aminek az ajtaját már ki is nyitotta Utahiméék előtt, de nem lépett be rajta.
-Azt hiszem ennyi… ez az utolsó, az én szobám. Ti persze választhattok nagyobbat, de nekem ez is bőven megfelel. Ha sikerült választani, akkor már nem is zavarnék tovább. Mondtad, hogy szeretnél beköltözni, és biztosan fáradtak is vagytok…
-De a rajzok…
-Igen, majd utána.
-És költözzetek mellénk!
-Válasszátok ki nyugodtan ti, hogy hol, melyik szobát szeretnétek.
Meghajolt, de természetesen nem ment be a szobájába, hanem mosolyogva várta, hogy van-e még rá szükség. Természetesen nem az volt a szándéka, hogy lekoptassa az idomárt és a főnixet, mindössze nem akart udvariatlankodni. Ha Utahiméék mondjuk egy másik céhházból jöttek volna, vagy magasabb szinten lennének, akkor felajánlotta volna a segítségét a berendezkedésben, így azonban tudta, hogy ugyanúgy nem lehet sok mindenük, mint ahogy neki sem volt amikor ide jött, és már csak azért sem akart betolakodni a lány leendő szobájába, hogy nehogy kényelmetlenséget okozzon, ha Utahime esetleg rosszul érzi magát emiatt. Ő anno feleslegesnek érezte magát a céhben, és neki még pálcája sem volt, csak az alap felszerelése. Nem tudta, hogy az előtte állók miként gondolkodnak erről, de mivel ők maguk is sürgették már a beköltözést nem egyszer, nem akart tovább zavarni.

by **Utahime** Csüt. Feb. 06 2014, 18:24

Úgy tűnt, semmi különösebb dolga nincs a céhnek, vagy legalábbis olyan nincs amit egy ilyen újoncra bíznának. Úgy értettem, tagnak lenni is hasonló dolgot jelenthet, mint egy kollégium tagjának lenni, és még fizetni sem kell. Persze van egy bank, ahová gondolomnyit lehet adózni, ahogy Shu is mondta útközben. Ha sikerül néhány küldetést elvégeznem, ezt majd igyekszem is mihamarább elkövetni...
- Justice League? Ők amolyan testvér céh? A nevük is hasonló... - Kérdeztem, csak kíváncsiságból. Lehet, mégiscsak valami komolyabb szervezet ez a céh-dolog, és kereskednek is egymással vagy hasonló. Majd Shu is kiegészítette a tudnivalókat.
- Rendben, igyekszem majd vigyázni... - Nem mintha zavarni akarnám a többieket... Régebben is szerettem sokáig fenn maradni, és egy világító pettel, nem könnyű elaludni sem. Bár a rendszerető kislánnyal és a sárkánnyal ellentétben én inkább a káoszt képviseltetem, és így időérzékem sincsen. De szerencsére mivel egy játékban vagyunk, a látóterem aljában lévő óra sokat segít ennek kiküszöbölésében. Már, ha figyelnék rá persze... Akárhogy is a "takarodó" betartása nem az erősségem, de azért hangoskodni csak nem fogok, vagy megkérem Falcot, hogy szóljon rám, ha sokáig játszanék... És Falcot is hamar le kéne szoktatnom a random kitöréseiről, ha nem akarjuk elporlasztani az éghető bútorokat... Így belegondolva, még ezt sem lesz könnyű betartani.
- Majd igyekszem kint tüzelni. - Csipogta Falco is.
A játékban tényleg vannak hangszerek is! Felcsillant a szemem ahogy hallottam, és reméltem, hogy a "szellemmel" is találkozhatok majd.
- Köszönöm, esetleg a zongoráját néha használnám én is, ha megengedi... - Igaz már az is remekül hangzik, hogy szerezhetek valahonnan.Ha ennyien szeretnek zenélni, talán egy Aincrad együttest is alkothatunk... Néhány másodpercbe beletelt amíg magamhoz tértem, majd úgy nézett ki, már a szobaválasztás következik, de a kislány azt mondta, még nem vagyok tag.
- És, mit kell tennem, hogy az lehessek? - Kérdeztem értetlenül. Hát mégsem olyan egyszerű a dolog. Mikor valódi taggá válhattam, hálásan megköszöntem azt, majd, ha mindennel végeztünk látszólag, úgy lecsaptam a kislány által válogatott könyvekre.
Shunak is megköszöntem a könyveket, valamint az idegenvezetés felajánlását, majd körbejártuk a hatalmas palotát. Bár körbe lettem vezetve, talán minden részén, de amilyen jó a memóriám, biztos el fogok tévedni párszor. Falco az idegenvezetés közben tűzcsóvát küldött a egy folyosó padlózatára. Szerencsére már elég jól céloz ahhoz, hogy ne találjon el semmit, ha nem muszáj, már így is meglepő, hogy eddig kibírta. Az utolsó szoba, amit megnéztünk, Shu és a kis sárkány szobája volt.
- Köszönjük szépen az idegenvezetést, a jó tanácsokat, és mindent, amit értünk tettél. - Próbáltam kifejezni a hálámat, amiért a fél napját ránk áldozta.
- Csak azért akartam beköltözni, mert Falco még fióka, és elég sokat alszik... - Már így is elég régóta fent van, bár a meseolvasás óta elég fárdtnak tűnik.
- Igen, a Garfielet is meg szeretném nézni... - Kapta fel a fejét Falco.
- És ezeket a könyveket is átnézném... - Mondtam, és kelleni is fog egy kis idő, hogy a rengeteg információt amit ma hallottam feldolgozzam.
- Az egyik torony szobát néztem ki... jó a kilátás, és Falco is levegőzhetne, így talán nem is gyúlyt fel semmit. - Mutattam egy közeli ajtóra.
- Nem volt szándékos. - Csipogta szomorúan, amiért a padlóra tüzelt.
- Esetleg, megengeded, hogy holnap megnézzük a rajzaidat? Biztosan Falco is kíváncsi lenne rá... - Kérdeztem mosolyogva, hiszen láthatólag neki is nagyon tetszett az előbbi mese. Majd a választ megköszöntem, és Falcoval együtt elfoglaltam a kiszemelt szobát.

by **Justin Taylor** Hétf. Feb. 17 2014, 18:57

/Shukaku/
A feladatom egyértelmű, vagy is hát egy kicsit fura. Még is csak egy idegen céhnek megyek a könyvtárába, hogy találkozzak Shukakuval. Először egy kicsit elbizonytalanodtam … tényleg oda akarok menni? … tényleg miatta? … igen oda kell mennem, hogy lássam őt. Arra viszont nagyon kíváncsi leszek, hogy a céh többi tagja mit fog ehhez szólni, elvégre még is csak idegen vagyok. Az viszont erőt adott hogy ott volt nálam Shukaku könyve. Mikor el váltunk egymástól nem volt már időm még arra sem, hogy el köszönjek tőle … remélem, hogy most lesz időnk jobban megismerni egymást. Ez a könyvtár olyan volt mint bármelyik más egyszerű könyvtár, leszámítva persze, hogy ez azért még sem egyszerű világ, tehát ez sem egy teljesen átlagos könyvtár. Míg vártam arra, higy feltűnjön valahol Shukaku és persze a kis sárkánya Timidus, addig kicsit el bolyongtam a könyv oszlopok között. Miközben sétálgattam, keresvén a számomra megfelelő kategóriákat eszembe jutott, hogy otthon én is szoktam járni könyvtárba (nem túl sűrűn de szoktam). Különösen szerettem a fantasztikus kaland regényeket, amik inkább egy olyan világot mutatnak be amiket nem ismerünk, jobban mondva nem is létezik. Valahogy mindig is oda voltam ezekért a fantázia dús világokért. Ja és persze nem maradhattak ki az állatos és a horror könyvek sem. Ezek voltak azok amiket igazán szeretek, de igazából bármilyen könyvet szívesen elolvasok. Na de visszatérve ide … vajon merre lehet Shukaku. Azért már nem ártana ha megtalálnám vagy lehet, hogy el sem jött? De még is ott van ... hát akkor történjen aminek történnie kell …

by **Shukaku** Hétf. Feb. 17 2014, 19:45

Shu természetesen ott várt a helyszínen. Nagyon, nagyon régóta. Majdhogynem ott is aludt, de mivel Timidus ágyban akart aludni, így inkább azt választotta. Igaz nem volt semmifajta jártasságuk a rejtőzéshez, és Timidust ebben a nagyobb formában már nehéz is lett volna rejtegetni, de azért megpróbálták. Figyelték, ahogy a fiú belép, figyelték minden mozdulatát. Shu már jobban ismerte a könyvtárat mint a saját tenyerét. Úgy tervezte, hogy majd kilép az egyik könyvsor mögül, pont amikor a fiú csak pár méterre van tőle, és meglepi… de a terve nem vált be. Figyelte a fiút, várta a megfelelő alkalmat, és figyelte a fiút… és figyelte… és bámulta… és elbambult.
~Vajon… vajon miért engem? Lehet, hogy csak tegnap a randihangulat miatt hitte úgy, és most már nem is. AZ is lehet, hogy az utánam való lány kedvesebb volt, és aranyosabb… de biztosan szebb… meg érettebb, és inkább őt választotta. Igen… semmi nincs nála! Se virág, se csoki, se semmi! Pedig… pedig azt szoktak adni. Akkor… akkor én se adjam oda a csokit? De… én neki vettem, és oda fogom adni, akkor is, ha mégsem szeretne velem barátkozni. A könyvet visszahozta. Ott szorongatja a kezében. De csak azt… biztosan nem is akar velem igazából találkozni, és csak a könyvet szeretné visszahozni, mert… mert nem szeretné ellopni. Igen… justin biztos nagyon becsületes. Mondta is, hogy sohasem bántana senkit… vagy… vagy csak engem nem? De… biztosan becsületes. És rendes is. nagyon rendszerető, mert különben csak letette volna a könyvet valamelyik asztalra, és már mehetne is. De… körbe járkál. Biztosan azért, mert a helyére szeretné visszatenni a könyvet, és azt keresi, hogy hol van rés a polcon a többi között. Akkor… akkor ebben legalább hasonlítunk. Ez jó… ez a mai nap első jó eseménye Timidus után. Jajj! Remélem nem fog megijedni Timidustól. Jajj… meglátott!~
Így hát nem volt mit tenni, mindketten előléptek a sorok közül, meghajoltak, integettek, és Shu nagyon vigyázott arra, hogy egyik keze a háta mögött maradjon végig. Lassan lépdelt közelebb, továbbra is pirulva, és nagyon félve, hogy vajon miért is jött végül is Justin. Halkan, reszkető hangon szólalt meg.
-Szervusz! Én… ezt neked hoztam.
Húzta elő a kezét a háta mögül, és átnyújtotta a doboz csokoládét.
-Én is szia! Én is készültem ám meglepivel. Tádááám!
És Timidus újra felvett valami hősies pózt. Igen, természetesen ő maga volt a meglepetés. Az, hogy nagyobb volt, immár jócskán kifejlett kutya mérető, aki hátsó lábaira ágaskodva már könnyen a társa szemébe nézhetett, és persze beszélni is megtanult hirtelen, és megkapta azt a hangot, amit Shu már régen megszeretett egy küldetésük során. A hangja eléggé hasonlított a csipogósra, mindössze egy picit mélyült, és persze beszélhetővé vált, nem volt nehéz érteni.
-Köszönöm, hogy eljöttél.
Pirult el a lány újra, és ismét meghajolt. Nagyon reménykedett benne persze, hogy a fiú eljön, de azért az ő önbecsülése nem jutott el olyan magasra, hogy bízni is merjen abban, hogy valaki csak érte elmenne bárhova is Timiduson és Peteren kívül.

by **Justin Taylor** Kedd Feb. 18 2014, 19:07

Végre megint együtt. Nagyon örültem neki, hogy eljött már kezdtem megijedni, hogy talán meggondolja magát és elfelejt. Természetesen Timidus is vele volt akit először fel sem ismertem. Eléggé megnőtt szinte már akkora méretű volt mint egy kutya. Elöl szorítottam a könyvet a kezemben remélve, hogy ezzel eltudom terelni a figyelmet a kabátom alatt rejtegetett ajándékokról. És szerintem sikerrel is jártam. Remek … így legalább még nagyobb lesz a meglepetés.
- Szia! Köszönöm szépen. – és viszonoztam neki a múltkori puszit.
- Neked is szia Timidus. Örülök, hogy újra látlak. – Timidus viszonozta a köszönést és … Várjunk csak! … Timidus mióta tud beszélni? o.O Hát jó kis meglepetés volt az egyszer biztos Very Happy

.
- Ti … Timidus tud beszélni?! Wáóó. Ez aztán a meglepetés köszönöm! – A kis … vagy is hát már nagy sárkány nagyon elégedett volt, hogy sikerült jól meglepnie. Így végre most már én is tudni fogom, hogy mit mond. Shukaku természetesen végig kipirult arccal figyelte az eseményeket.
- Ó! Hoztam neked én is valamit. – És elővettem a kabátom mögé rejtett piros rózsát amit Shukakunak szántam. Remegő kézzel nyúlt ki a virágért, biztos nem számított rá, hogy én is hoztam valamit. Akkor ezek szerint még is csak sikerült őt meglepnem.
- És Timidus, neked is hoztam valamit … Nem tudom, hogy mit szeretnek a petek, de azért remélem, hogy ízleni fog. – Nyújtottam át neki egy kis doboz csokit. Azért remélem, hogy neki is sikerült a kedvére tennem.
- Nincs mit megköszönnöd. Szívesen jöttem … És visszahoztam a könyvedet is. - Kacsintottam rá egyet amolyan Jus stílusban. Szuper … mindenki megkapott mindent és szemmel láthatólag tetszett is nekik. Akkor mostmár csak keresni kellene egy nyugodt helyet ahol beszélgethetünk.
- Mit szólnátok ha leülnénk valamelyik asztalhoz?

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 20:13

A vakrandin adott puszi ilyen gyors viszonzása volt az, amire most Shu egyáltalán nem számított. Illetve természetesen nem csak az, hiszen számos dologra nem számított és számíthatott még azon kívül, például arra, hogy Justin továbbra is kedves lesz vele. Arra sem, hogy mégis hoz neki valamit, arra sem, hogy Timidus butáskodásait tényleg meglepetésként értékeli, sőt, még neki is hoz valamit. Emellett a sok minden mellett már nem is tűnt olyan hatalmas ajándéknak az a kis doboz csoki, amit Shu hozott, és emiatt el is szégyellte magát. Már el is kezdett volna bocsánatot kérni a meglehetősen szerény ajándék miatt, amikor is Timidus szerencsére közbevágott, így Shu inkább a virágot forgatta a kezei között, és szagolgatta.
-Persze, hogy tudok beszélni! Én eddig is tudtam, és meg is értettem a nyelveteket, csak éppen az emberek nem tudnak sárkányul… tisztelet a kivételnek.
Biccentett a lány felé, aki ekkor azonban felkapta a fejét, és hirtelen elrohant, Justin pedig kettesben maradt a sárkánnyal. Timidus nem értette, hogy mi történhetett, azt azonban tudta, hogy ha Shu elrohan, annak oka van, és általában amikor elrohant, olyankor egyedül kellett egy picit hagyni, így ezt a tudását gyorsan átadta a fiúnak is.
-Most… most ne menj utána. Ilyenkor nem szabad. És… köszönöm szépen a csokoládét. Valóban szeretem, de… ha egy sárkánynak… illetve hát pontosabban nekem szeretnél igazán jó ajándékot hozni, akkor halat hozz. Félig átsütve… vagy félig nyersen. Mindkettő fajtát nagyon szeretem.
~Tachi bezzeg tudta, hogy egy sárkánynak halat kell adni. Innen is látszik, hogy én jobban tudok párt választani… de hát nem vagyunk egyformák.~
-A könyvet pedig majd én elteszem.
Vette át a fiútól, továbbra is mosolyogva.
-Gondolom olvastad. Azért is rózsát hoztál, ugye?
Kérdezte, fel sem nézve a könyvből lapozgatás közben. Bár továbbra is mancsa volt, sokkal ügyesebben tudta már használni, mint az előző szintjén, így már letennie sem kellett ahhoz, hogy lapozgasson, és mivel a levegőben lebegett pár centire a talaj felett, így még két lábra sem kellett állnia. Befejezte a lapozgatást, és olvasni kezdett.
-Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Felnézett a könyvből, mélyen a fiú szemébe, komoly tekintettel.
-Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Vigyázni fogok Shukakura, és nem hagyom, hogy bántsd, és azt sem hagyom, hogy megbántsd. Bánj vele jól, és akkor jóban leszünk.
Ezután elvigyorodott, és becsukta a könyvet. Timidus két esetben tudott komoly lenni. Ha harcról volt szó, vagy ha a társáról. Természetesen féltékeny nem volt, hiszen nagyon jól tudta, hogy Justin sohasem fog olyan közel állni a lányhoz, mint ő, és igazából nagyon örült annak, hogy Shu végre a saját fajtársa mellett is boldog tud lenni. Ekkorra azonban már Shu is visszaért, és az is kiderült, hogy miért rohant el. Egy vázát szorongatott a kezében, a vázában pedig a rózsa pihent.
-Sajnálom…
Pihegte egy kicsit kimerülten a futástól.
-Csak nem szerettem volna, hogy elpixeleződjön. Még szerencse, hogy van kertészkedés jártasságom. És… oh… a könyv… köszönöm szépen.
Ő is elmosolyodott, majd újra megszagolta a virágot.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Összenéztek Timidussal, majd egymásra mosolyogtak.
-Igen, szerintem is az lenne a legjobb, ha leülnénk.
Vetette fel Timidus a fiú gondolatát, és elkezdte kettejüket terelni az egyik asztal felé, aminek a közepére Shu szépen lehelyezte a vázát, majd helyet foglalt, és csak nézte Justint… nem nagyot tudta, hogy mivel kezdje ezt az egészet, így inkább maradt őszinte…
-Még sohasem csináltam ilyet. Szeretnék… szeretnék neked mindent elmondani, hogy… hogy biztosan tudhasd, hogy azt szeretnéd-e, amit mondtál. De… csak akkor… ha érdekel…
Ismét elpirult, és lesütötte a szemét.

by **Justin Taylor** Pént. Feb. 21 2014, 18:46

Nagyon örültem neki, hogy újra találkozhatok Shukakuval és Timidussal. Arra viszont nem számítottam, hogy én is kapok ajándékot. Miután a lány átadta nekem a csokit én már kicsit szégyelltem magam, hogy csak egy nyamvadt szál virágot vittem neki. Remélem nem fogja azt rólam hinni, hogy csóró és igénytelen vagyok. Mikor átadta nekem a csokit viszonoztam neki a múltkori puszit és átadtam neki a rózsámat. Nem mondott semmit az ajándékra, csak forgatta a kezében és szagolgatta. Biztosan nem tetszik neki … lehet, hogy nem is szereti a rózsákat … vagy talán kevesli az ajándékot. Aztán valami olyasmi történt amire végképp nem számítottam … Shukaku elszaladt. Jaj nekem biztos miattam van, utána kell mennem. Azonban amikor elindultam volna Timidus vissza fogott és közölte, hogy Shukakut jobb ilyenkor magára hagyni egy kicsit. De … miért rohant el szó nélkül? Megbántottam valamivel vagy amiket a vakrandin mondott azt már nem is gondolja komolyan? Minden porcikám arra ösztönzött, hogy utána mennyek … de Timidus mindig visszatartott. Így kettesben maradtam a sárkánnyal.
- Értem, akkor legközelebb halat hozok neked. – Feleltem neki, de a gondolataim végig Shukakun jártak. Vajon mikor jön vissza? Visszajön egyáltalán? Remélem …
Közben elkérte Timidus tőlem a könyvet és végig mosolygott, aminek nagyon örültem. Legalább egyikünknek jó kedve van.
- Ami azt illeti, igen. Nagyon szeretem ezt a könyvet és gondolom Shukaku is … ezért hoztam neki rózsát. – Timidus újra elmosolyodott. Elkezdte lapozni a könyvet és felolvasott nekem egy részt belőle. „Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú mint a többi száz- meg százezer . És szükségem sincs rád. Ahogy neked sincsen én rám. Számodra én is egy ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.” Újra elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett …
- Nem kell félned Timidus. Amit a vakrandin mondtam Shukakunak azt teljesen komolyan gondoltam. Nem éreztem ilyet senki iránt mióta … - egy pillanatra elhallgattam. Hirtelen feltörtek belőlem az emlékek … hogy milyen jó volt régen … vele … alig bírtam magamba fojtani a sírást. Tudom, hogy a fiúk általában nem ilyen érzékenyek, de ha valaki átélte volna azt a sok borzalmat amit én ők is ezt tennék. – ne haragudj … A lényeg … igaz, hogy nem is merem olyan régóta Shukakut … de én ettől függetlenül szeretem … és sohasem bántanám meg semmivel, még véletlenül sem. Vele akarok lenni … meg akarom védeni. – Timidus nagyon örült neki, hogy ezt mondtam neki. – Mellesleg téged is nagy megszerettelek. – Rá mosolyogtam és finoman megsimítottam a fejét. Shukaku közben visszatér a kezében egy vázával amiben az a rózsa volt amit tőlem kapott. Tehát tetszik neki … teszik neki a rózsa, csak nem akarta hogy elpixeleződjön. Ezután Timidus el terelt minket egy asztalhoz ahova letudunk ülni. Először mind a hárman csak hallgattunk, aztán Shukaku azt mondta, hogy hogyha érdekel engem akkor mindent el mond.
- Szeretnék veled jobban megismerkedni. És nagyon nagyon érdekel amit mondani akarsz. Szerintem kezd a legelején. – Mosolyodtam el újra és vártam a választ …

by **Shukaku** Pént. Feb. 21 2014, 21:58

Timidus csak végig a könyvet figyelte, és vigyorgott magában. Nagyon tetszett neki a gondolat, hogy Shu párt találjon magának, és persze természetesen az érdem is kizárólagosan csak az övé volt, így hízott is a mája rendesen. Ő volt az, aki elráncigálta a lányt a kávézóba, ő volt az, aki betuszkolta az ajtón, és az is ő volt, aki nem engedte, hogy elmenjen. Ha Timidus ismerte volna Mekk Mester meséjét, akkor bizonyára gyorsan arra a következtetésre jutott volna, hogy ő ugyanaz, csak fordítva. Bármibe belefog, abban sikeres lesz, és újra és újra pakolhatná fel tudományainak cégérjeit a céhház ajtaja felé. Persze magát a sárkányt ez nem igazán lepte meg. Tudta jól, hogy tehetséges kerítőnő… persze a szó ismeretének nem volt a birtokában, de azért tudta. És azt is tudta, hogy garde de dame-nak sem utolsó. A fiú szavaira csak helyeslően bólogatott, mint a tanár, a jól felelő diák szavalata alatt.
-Igen. Halat. Az pedig nagyon jó, ha szereted a könyveket. Shu is szereti, és ez már egy beszédtéma.
~Shukakuval nagyon nehéz beszélgetni, ha ember vagy, és nem az állatokról vagy a petekről szeretnél. Remélem ő nem szúrja el, és megfelelő dolgokról akar majd beszélgetni.~
-Félnem? Azt hiszem félreértettél. Én nem félek. Én féltek. Shukakut féltem. Félned neked kell, ha esetleg mégis be akarod csapni. Nekem semmi okom nincsen félni.
Hangja teljesen nyugodt volt, kijelentő. Egyáltalán nem hangzott fenyegetően. Tényként kezelte a dolgokat.
~Mióta? Hát… mindegy... majd megkérdem később.~
-Nem haragszom. Egyébként szerintem nem én félek, hanem te. De… azt hiszem megnyugtathatlak. Te nem ismered Shut, így nem is érzed a félelmét. Van amikor ijedt, van amikor fél, van amikor aggódik… és a sárkányoknak még számos különböző szavuk van erre, de azt nem tudom a te nyelveden. Szóval most nem úgy félt, hogy neked is félni kelljen. Vissza fog jönni.
És mintegy varázsszóra a lány már vissza is ért, Timidus elvigyorodott a fiú felé, és odaterelte őket az asztalhoz.
~Szereti? Ez nagyon kedves tőle. Én is szeretem. Viszont nem hiszem, hogy nálam jobban meg tudná védeni. De majd megengedem, hogy segítsen. És… hogy engem is? Na engem meg miért? Mármint… engem biztosan nem úgy szeret. Ehh… miért nem tudnak az emberek több szót kitalálni a különböző jelentésekre? Végül is kedves vagyok, és miattam ismerhette meg Shut. Még jó, hogy szeret. Ki ne szeretne engem a Bunkón kívül?~
Legyintett egyet a farkával, felkönyökölt az asztalra, és hol a lányra, hol a fiúra pislantott, várva a szavaikat. Shu el is kezdte, Justin pedig helyeselt, Timidus pedig elnyomott egy ásítást.
~A legelején? Az elég hosszú lenne…~
Shu azonban érdekes módon nem a fiú felé fordult, hanem egyenesen rá nézett, mintha valamit várna, majd miután látta, hogy Timidus nem érti, vagy nem akarja érteni a jelzést, megszólalt.
-Timi, nem tudod, hogy mikor illik másokat kettesben hagyni?
-Nem. Nem tudom. Egyébként maradni fogok, mert semmi titkunk nincs egymás előtt. Ugye?
-Igazából kettő van. Legalább is nekem. De ha szeretnéd, akkor maradj csak.
-És mi a második?
-Mi az első?
-Tudom, hogy hova dugod a nasit.
-Tudom, hogy tudod.
-Tudtam!
Shu mosolyogva csóválta meg a fejét, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarná a sárkány jelenléte. Kíváncsi volt arra, hogy Timidusnál a jó modor, vagy a védő ösztön és a kíváncsiság az erősebb, és megkapta azt a választ, amiben úgy kilencvenkilenc százalékig biztos is volt. Egy pislantást azért vetett a fiú felé, hogy őt nem zavarja-e, de az is látszódott az arcán, hogy őt viszont nagyon zavarná, ha Justint zavarná, és nem éppen a legjobb indulás lenne randi téren.
-Szóval a legelején? Inkább nem. Elmondom azokat a dolgokat, amiket titkolok mások előtt. Azokat, amik miatt sokan haragudnak rám, vagy őrültnek hisznek. Azt hiszem ezek azok a dolgok, amik miatt nem akarnál velem maradni, tehát ezeket mondom el elsőnek.
-De Peter azt mondta, hogy…
-Tudom. De egy ilyen… szóval az ilyeneket úgy kell csinálni, hogy megbízunk egymásban. Ez biztos. Anya és apa is mindent elmondott egymásnak. A legkisebb dolgokat is. Leültek, és beszélgettek, és semmi titkuk nem volt egymás előtt. Apa azt mondta, hogy azért tudják ennyire szeretni egymást, mert ismerik a másikat, és így nem tudnak meglepődni, vagy csalódni.
A lány megmarkolta az asztal szélét, vett egy nagy levegőt, majd kifújta. Majd újra vett egy nagy levegőt. Ezután lehajtotta a fejét, majd megrázta, és zavartan pislantott fel, kifújva a levegőt.
-Vagy… vagy nem így kellene csinálnom? Nem akarok semmit elrontani…

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 23 2014, 09:55

Peter Worker: Kis Potion
Shukaku: Gyertya Kristály
Utahime: Gyenge Tisztító Kristály

by Ajánlott tartalom