A Könyvtár

Énekelt, és győzködnünk sem kellett. Nem tudtam, hogy az altató dal mennyire is volt most jó választás, de mint mondtam, énekelt és nem kellett győzködnünk. Csak örültem ennek és nem panaszkodtam inkább. Egyesek hiányolhatták volna egy hangszer kíséretet, a zongora hangját talán, esetleg egy hegedű, de nem, ez most pont így volt jó. A hangja kicsit elhalt erővel, de visszhangzott a nagyobb tér miatt, pont úgy, mintha egy hegy egy kisebb járatába lettünk volna. Mount Justice.
A dal elérte a hatását, a hatását, mit Utahime is említett. Hisame jobbra - balra dülöngélt, majd hogy véget is ért a dal, úgy kicsit kábultan – elaludva – zuhant a földre ő, majd ugrott is fel hirtelen mondva, tagadva, hogy ő bizony nem aludt el. Jól tudtam, ha jót akart magának bárki is közülünk, úgy nem ellenkeztek, még csak feltételezni sem feltételezték ezt.
Lapoztam egyet a képregényben, ha esetleg Falcot még érdekelte az, majd szóltam újra a lányhoz.
- Ez nagyon szép volt, köszönjük szépen. – a dicséretem őszinte volt, bár nem tudtam, hogy mennyit is ért az. Igazából már a próbálkozást is dicsértem volna, hogy mert énekelni, de erről úgy gondoltam, hogy nem kellett tudniuk - Szép daloktól fog zengeni ez a ház.
Egy újabb lány. Egy újabb szép hang, és képzeltem el azt a mesebeli jelenetet, miként táncolva a lépcsőkön, lelkesen dalolva és énekelve keltenek és teszik szebbé a napomat. Mindegy is. Vártam egy kicsit, hogy akart e valamelyikük mondani valamit, majd úgy folytattam egy kicsit más témával.
- És neked lenne valami kérdésed a csatlakozást illetően? Egy szobát majd mutatok majd nektek és körbe is vezethetlek majd a házon valamikor, vagy esetleg Shuékat is meg lehet kérni erre. A könyvtár után szerintem a tetőnk a másik, mit megmutatnék nektek. Nagyon szép az is. – kis szünet, míg levegőt vettem – A céhben egyébként nem vagyunk sokan. Shu, Timudus. Én és Hisame. – számoltam az ujjaimon – Chancery és Álomkelő. Chan kedves barátja Jay. Arisa, a könyvtáros. Lea, a legszebb kertész és van egy Kau békánk is, ki az egyik volt tagunk kicsiny társa.

Shu vállalta valamennyire a körbevezetést, örültem a lány segítőkészségének.
- Apa, mi az a házirend? – hajolt ismét közelebb hozzám Hisame.
- Házirend? – fordultam én is kérdően Utahiméhez – Hát házon belül nincs sok minden. Érezd jól magad, meg figyelj a többiekre. Házon kívül mi meg plusz dolog lehet, az nem is tudom. – tartottam némi szünetet, hogy átgondoljam.
- Hinariék. – segített a sárkány.
- Áh, igen. A Justice League céhvel igencsak jóban vagyunk, így hozzájuk te is állj majd kicsit másképp, ha esetleg olyan helyzetbe kerülnél. Más egyéb nem hiszem, hogy nagyon van, mi nem lenne egyértelmű. – itt Shura tekintettem, hogyha esetleg van valami, amit ő fontosnak tart, úgy azt jegyezze meg neki.
- Hangszerek? Jay talán zongorázik, másról nem nagyon tudok. Ha nem ő, akkor nem tudom ki, de valaki szokott.
- Van egy szellemünk. – csodálkozott Hisame.
- Szellem. – és csodálkoztam nevetve én is – De nem, szerintem az Jay.
- Vagy egy szellem.
- Hehe. Igen, vagy egy szellem. Viszont ha akarsz, úgy valahonnan biztos tudunk szerezni valamilyen hangszert. – kacsintottam Utahimének – Énekelni meg szinte majd mindenki szokott itt.
- Te nem.
- Igen, én mondjuk nem. Én csak kényeztettem magam veletek. – öltöttem jókedvűen a nyelvem Hisamére, majd fordultam is vissza a lányokhoz – Hát szerintem ennyi. Akkor Shu majd megmutatja a szobákat és nem tudom. Szólj, ha kell még hirtelen valami, ritkán csinálok ilyet, és nem tudom, hogy mi még a teendő most. Shu, Tim? – reméltem, hogy nem hagytam ki semmit sem, de jól tudtam, hogy Shu és Timudus úgy is megjegyzi majd, ha mégis, így inkább elnémultam és figyeltem rájuk.