Re: [Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0

by **Halász Alex** Kedd Nov. 05 2013, 22:08

Az íjász kislány, Saya egy egész sornyi kérdéssel rohanta le (szegény) Cecilt, aminek a felére nem lehet, a másik felének felére meg nem válaszolt az oroszlán, de a név hibát azért kijavította. halovány mosoly futott végig rajtam. Nos, ez így igaz, habár a Cecil nem túl gyakori név Magyarországon. Én nem kérdeztem az ég világon semmit, nem volt mit, csak ki akartam jutni, és mivel most már újra jók voltak a statjaim ~ Cecil szerint ~ én készen álltam megküzdeni bárkivel, aki közém és a kijutás közé áll. Legyen az akárki, nem tudok több ideig oroszlánként élni, ez téboly. \o/
Majd egykedvűen megnyaltam a mancsom, mert valami mintha belement volna a kis párnák közé... neeee pont erről beszélek \o/ Nem akarok elmacskásodni! ><
Cecil végül megnyugtatta Saya kisasszonyt is, akit történetesen sajnáltam is, mert ilyen kis gyerek még, és a saoban ragadt, másfelől érdekelt, hogy honnan tudta azt a magyar mondatot. Tudnom kel, hogy csak egy érdeklődő japán e, vagy tényleg magyar! ><
Végül visszateleportálódtunk. Tuti valamilyen képesség lesz ez. >.> Azonban láthatóan nem úgy működött a visszatérés, ahogy azt Cecil várta. Két ember ~ori~ helyett, csak egyet találtunk, és az is sárga volt. A társuk meg "elment". Mi a fene? Mi történt? De nem mertem odamenni és kérdezősködni, ehelyett Hinari felé vetetettem magam, mint valami ragadozó.... nah már megint. wtf

- Veled mi történt? Visszanyerted a statjaidat?
Érdeklődtem hangosan a lány felől. Erősnek éreztem magam és azon kaptam magam, hogy büszkeséggel tölt el, meg némi reménnyel, hogy ha úgy hozza a helyzet, akkor meg tudjam menteni Hinarit. Jó érzés volt, és biztosan állíthatom, hogy kihúztam a lány előtt magam. Tudtam hogy erős harcos, és hogy ő az egyik nagy frontharcos, meg Lewis jobb keze. Miután a szőke fiú barátnak jelölt, néha beszéltünk, de csak nagy néha amikor összeütköztünk az utcán és egyikünknek sem volt semmi dolga. Ilyenkor megemlítette Hinarit. Ugyan csak egy íjász vagyok, de azokat a nyilakat úgy fogom használni, hogy őt védjem velük.
Majd tovább barangolt a tekintetem a lány hullámzó szőke hajáról a környezetünkre. Még mindig ugyanaz a kissé lehangoló, de mindent egybe véve elég vadregényes hely. Sűrű növényzet, egy oroszlánkirályos kőlap ahol egyikük ücsörög épp, az unott fejhallgatós srác, és mi a többiek, Ayaniról nem is beszélve. Ő meg a petje most igazán hasonlítanak egymásra, legalább már a földtől való távolságukban. Én pedig vártam és vártam és kezdtem nagyon elunni magamat. Csináljunk már valamit! >.<
Nagyon jól tudom, hogy nem szabad belerohanni az ellenség vermébe, de ez egy mmo-ban mikor volt ésszerű figyelmeztetés? Minden egyes bossnál a frontharcosok a saját terepén verik meg az adott bosst, és szinte semmi taktika nélkül rontanak be, hát most mégis mire várunk? \o/
De persze az nem segít, ha magamban mérgelődök, így úgy döntöttem, hogy leteszem a praclimat az egyik kényelmesebb füves részre és onnan figyelem tovább az eseményeket. Persze a lehető legközelebb Hinarihoz. Mert csak wtf

.... öhm, van még egyéb kérdés?
Nincs? Az jó... van? Kár... mi kéne még ha vóóóna? :3 Én indulok amint lehet, de egyedül nem fogom levadászni a mobot, főleg íjászként nem. Nekem ez akaszt túl idegen, nekem nem elég természetes. Sosem tudnék igazi íjász lenni. Valaki olyasvalakai, aki íjon kívül mást nem is használ.

by **Saya** Csüt. Nov. 14 2013, 18:47

A Cecil csak egy kérdésemre válaszolt. Buta :arrogant:Sokkal-sokkal többet kérdeztem, és ha én kérdezek, akkor azt komolyan kérdezem és válaszokat akarok. De nem fogok panaszkodni, mert nem olyanra neveltek, és akkor maradok a helyemen csendben, mert hátha az Alex is akar kérdezni valamit, és akkor már hagyom őt is érvényesülni ^^
Aztán visszamegyünk oda, ahol voltunk, vagy indultunk, vagy mi a szösz. A Nocturn van ott egyedül, és mintha valami megváltozott volna, de nem igazán tudom, hogy micsoda. Plusz a Cecil rákérdez a Harura, amire hegyezem a fülem, de a Haru elment, én meg elszomorodom, mert őt legalább ismertem, nem szerettem, de ismertem, és tudtam, hogy ő erős és jó lett volna az ellen az Angha elleni csatában, ha velünk marad.
~Ne nyavalyogj már. Én örülök, hogy elhúzott a francba.~
És ha már Angha, nézd! Mi az ott fenn?
~Egek Ura. Mama fura.~
Mi? Ez most hogy jött? O.o
~Nem tudom, csak úgy mondtam. Szerintem Petőfi japánul.~
Ja, oké, azt már hallgattam, nagyon poén Very Happy

. De akkor ez ő lenne, mármint az az Angha? O.o Megkérdezzem? Mert jó nagy és félelmetes és már nem tudom, hogy ki akarok-e állni ellene.
~Szerintem egy időre mindenki örülne neki, ha befognád a szádat. És kiállsz ellene, különben megharaplak. Haza akarok menni már, unom az oroszlánkirályosdit.~
A Cecil megint csettint, mire a Hinariék is visszakerülnek. Ahaa, tehát a csettintgetéseivel tud teleportálni! Érdekes. Én is meg akarom tanulni \o/ Tök jó teleportálgató íjász lenne belőlem \o/
-Akkor most utána megyünk, vagy mi? -kérdezem végül, mire a Hugi elkezd röhögni, hogy nna, a Saya csak nem bírta befogni a csőrét. Jó'vanna mattaku

by **Phobos** Pént. Nov. 15 2013, 20:56

Ayani, igen jól sejtetted, hogy rossz fog bekövetkezni. Az Angha farka egy véletlen folytán a sziklaperem legmagasabb pontját szétzúzta, és milliónyi darab alázuhant - egyenesen felétek. Lyra azonban nem volt rest: méretkülönbségeitek miatt bármilyen nehézség nélkül felkapott, és ahogyan a nősténymacska a szájában cipeli a kölykét, úgy vitt benned tovább. Tűzrózsáért és a farkasért sem kell aggódni, mivel még a veszély előtt, egy üvöltéssel jelzett Cecilnek, hogy visszatérhettek oda, ahonnan elindultatok. Mielőtt elteleportáltatok volna, lerakott, s bólintott egyet.
Nem sokról maradtál le. Az első, egyszerű kérdésre a falkavezér biccentett.
- Igen, úgy néz ki. - jelentette ki határozottan, aztán a társaihoz fordult. - Nekünk az lesz a feladatunk, hogy eljuttassuk őket ahhoz a ponthoz, ahol elérhetjük az égkirály legsebezhetőbb részeit: a farkát, a szárnyát, és a fejét. - majd Saya íriszeibe nézett. - Utána kell mennünk, ha innét is ki szeretnénk jutni. - végül mindnyájatok felé intézte a többit. - Nem tudom, milyen erős, de hatalmas, ahogyan ti is láthattátok. Hatalmasabb, mint az eddigi összes boss, amiről tudomásunk van, így az sem kizárt, - mint már mondtam - hogy a vakfoltjain kell csapást mérni. Az elmondottak alapján légi harcra számíthatunk, úgyhogy - itt elvigyorodott, aztán Nestor felé kacsintgatott. - ha nem veszi zokon a kis sárkánybarátunk, akkor a segítségére lenne szükségünk.
- Várj még. - mormolta Noct, ínyét frusztráltan felhúzva, rejtélyesen bámult bele Cecil pofájába. - Szerinted Shiki ezt akarná? Hogy a sárkányát veszélynek tegyük ki?
- Honnan veszed, hogy az övé? - kérdezte Lyra, fejét értetlenül oldalra döntve. A fiú féloldalas mosolyt engedett meg magának.
- Oroszlán vagyok. Hasonló a szaga, mint Shikinek. Ó, és mellesleg hallottam, hogy említve volt. - itt Hinarira nézett, aztán Alexre, Sayara, végül Ayanira. Meglepő lehet, hogy egy olyan fiú, aki néhol a zenéjére, néhol máshova figyel, mindent halljon, nem? Cecil kissé meglepődve húzta fel szemöldökét, majd tétován a tűzsárkányt kémlelte. Nestor a kőlapon ült, keresztbe font karral, aztán mintha meg lett volna zavarodva, úgy lépett Alex mellé. Egy kicsit ottmaradt, aztán Saya felé közelített. Mintha őt is inkább felmérte volna, mert ugyanezt megtette Ayanival, valamint a Tűzrózsával. A sárkány tekintete egy pillanat erejére összefutott Andyével, aki egyáltalán nem volt meglepődött, a tekintetén mégis a csodálkozás ült. Nestor ezt a fajta frusztrált légkört mintha megelégelte volna. Idegesen zümmögve tért vissza a kőlapra, karjait leengedte, vállát megvonta, miközben farkával a talajt verdeste.
- Nestor segíteni akar. De Nestor nem akarja, hogy Shikit belekeverjék. Shiki halott. Nestor szomorú. De Nestor nem bánkódhat. Talált barátokat. Warrior Catsnek sem szabad. Nem tartozik Shikire. - A hangjában valamilyen diadalittasság volt, mintha nem akarta volna, hogy azok, akiknek fogalma sem volt arról a lány haláláról, azt meg akarta kímélni a fájdalmas emlékektől. Cecilnek majdhogynem tátva maradt a szája, s el is fordította fejét. Míg Lyra csak pislogott, Andy elmosolyodva bólintott, jobb hüvelykujjával megerősítő jelzését adta, hogy Igen, ez a beszéd! Nocturn azonban fájdalmasan nézett maga elé, és alig hallhatóan suttogta:
- De igen. Tartozik... - Hangjában is mély fájdalom tükröződött. Ez mindent megmagyaráz - már akinek. Hátat fordítva leült és várt. Hatásszünet, melynek Cecil vetett véget. Még mindig megdöbbentnek látszott a sárkány monológja hallatán, de erőt vett magán, hogy felszólaljon:
- Akkor ez eldőlt. Hálás vagyok a segítségedért, sárkány.
- Nestornak még neve is van. Nestor. - mormolta, kissé gúnyosan a pet.
- Nestor. - javította ki magát Cecil. - Noct segíteni fog neked, igaz? - itt a sráchoz fordult, aki még a gondolatok sokkos hatása alatt állt. Alig láthatóan biccentett, aztán felállt, és lassú léptekkel a sárkányhoz közelített. Megrázta magát, aztán mancsával a sörényéhez nyúlt, és három szál tincset tépett ki belőle. Tenyerébe helyezte azokat, aztán Nestorhoz hajolt. Nem hallhattátok, mit súg neki, és mire felmerült bennetek, mit is mondott a sárkánynak, a három hajszálat a pofájába fújta. Nestor megremegett, aztán négy lábra helyezkedett. Különös borzongás futott át a testén, és hamarosan számotokra is kiderült, mi történik vele: metamorfózison esett át. Kinézete ugyan nem változott, de olyan hatalmasra nőtt, hogy mindnyájatokat - a Warrior Catset is beleértve - elbírhat. Miután az átalakulás befejeződött, Nestor két lábra helyezkedett, és felordított. Eget rengető üvöltése méltó riválisa volt Angháénak. Miután jól megnézte magát, bal térdére támaszkodva letérdelt a földre, kézfejeit a földhöz lapítva várta az indulást.
- Az átalakulás nagyjából a harc végig fog tartani. - mormolta Nocturn. - Akinek van kellő jártassága egy pet meglovaglásához, annak nem lesz vele baja. Viszont akinek nincs, azt Nestornak kézben kell cipelnie, míg Anghához érünk.
- Nestor készen áll.

Ayani statja visszaállt az eredetire, nem kell többet dobnia.

by **Hinari** Szomb. Nov. 16 2013, 22:00

Örültem neki, hogy Alex és a többiek is épségben megérkeztek, a fiú kérdésére csak bólintottam, hiába próbáltam mosolyogni, a feszültségem érezhető volt. Ez a miniboss nagy. Nem láttam belőle sokat odafent, de hogy ezt mi legyőzzük, ahhoz több kellett, mint sima fegyverkezelés. Idegesen pillantottam körbe, megpróbáltam felmérni a többiek hozzáállását, a Katanát a mancsaim között nyugtattam, eszemben sem volt elrakni most.

Egy ideig szótlanul hallgattam a beszélgetést, instrukciókat és észrevételeket. Hogy Cecil minket abszolút meg sem kérdezett, arra csak legyintettem, ám amikor szóba került Nestor, felhúztam az ínyemet, és ráérősen a sárkány mellé ballagtam. Nem mondtam semmit, amíg oda nem értem mellé, majd leültem, és kihívóan, mégis tettetett nyugalommal néztem bele a „vezérünk” szemébe:
- Kis sárkánybarát? Csak én érzem úgy, hogy semmibe veszed őt, ahogy minket is? – intettem az újak felé – Tudom, hogy régebb óta vagytok itt, mint mi. De nem bánhatsz így Nestorral, nem beszélhetsz így róla, ő is érző lény, nem egy tárgy, amit kedvedre használhatsz.
Nem tehettem róla, egyszerűen kijött belőlem, minden feszültség, minden eddig elfojtott düh és harag, és hogy Cecil nem volt szimpatikus, az csak elősegítette, hogy pont rajta töltsem ezt ki. Fél szemmel pillogtam az íjászfiú felé, valószínű ő se látott még ilyennek, de most ez sem érdekelt. Mit képzelnek ezek? Nestor… ha vele is történne valami, mint Lewissel… Megráztam a fejem. Hogy túlreagáltam-e? Valószínűleg. Nocturn közbeavatkozása viszont jólesett, s amikor az oroszlánkölyök ránk nézett, talán megerősítést várva, egyik mellső lábamat felemeltem, és védekezőn a mélykék színű sárkány elé tettem – Igen, ő tényleg Shiki petje volt. Ám mostmár közénk tartozik, és nekem legalább annyira fontos a biztonsága, amennyire Shikinek volt. Nem ti, nem te döntöd el. És én akár egész életemben oroszlán maradok, ha ezzel kivédem azt, hogy végig kelljen néznem a halálát. Vagy akárki másét, aki fontos számomra – néztem Alex felé egy kicsit enyhébben, ám aztán újra felvettem a szemkontaktust Cecillel, határozottan, határozottabban, mint hittem volna. Egész egyszerűen, nem akartam elveszíteni senkit sem, soha többé. Elég volt.

A sárkány elindult, végigmérve a társaság nagy részét, én azonban továbbra is helyben maradtam, ugrásra készen, ha esetleg elfajulna a dolog. Most először, bíztam magamban, lehet csak a bánat miatt, mely lehetővé tette, hogy azt, aki megmaradt, nagyobb erővel védjem. S amikor Nes végül megszólalt, feszült mosollyal nyugtáztam a szituációt: egy pillanatig sem hittem, hogy visszakozni fog, ahhoz valamennyire sikerült már kiismernem. De az ő döntése volt. És egyedül kellett meghoznia, Cecil és a többiek beleszólása nélkül. Ezt pedig sikerült elérni. Nem nyugtatott meg, ám nem éreztem azt sem, hogy ezzel úgymond „vesztettem volna”. Ránéztem a sárkányra, hosszan, majd mosolyogva bólintottam, hogy tudassam vele, elfogadtam a választását. Figyelmem azonban hamar elterelte a fülhallgatós oroszlán, így még utoljára megmutattam fogaim a vezérnek – csakhogy érezze a véleményem – egy bocsánatkérő pillantást intéztem Andy felé is, aki reméltem megérti az előbbieket, majd Nocturn felé indultam. Át tudtam érezni a fájdalmát, maximálisan. Ha a fülén volt a fejhallgatója, és engedte, úgy mancsommal hátratoltam azt, majd szó nélkül átkaroltam, ami rettentő furán hatott, hiszen emberi formában az életben nem tenném meg ezt egy idegen fiúval - azaz, ugyanebben a helyzetben talán mégis. Nem tudtam mit mondani, nem léteztek szavak, ám valahogyan mégiscsak éreztetni szerettem volna vele, hogy igen, én tudom, én értelek. Hogy a többiek mit szóltak ehhez, az cseppet sem foglalkoztatott – Ne aggódj, minden rendben lesz – suttogtam, magamnak legalább annyira, mint őneki. Ha nem jobban.
Hátraléptem, onnan néztem végig az átalakulást, s egy rövidke ideig a csodálat feledtetett velem minden mást. Nestor hatalmas lett, s bár aggódtam érte egy kicsit, hogy hogyan fog rá hatni a változás, végül megborzoltam a sörényem, négy lábra álltam és nyújtózkodtam egyet. Volt lovaglás jártasságom, s már repültem is sárkányon – igaz a Hisamés párbaj kicsit más volt – így nem féltem, a kifejezés mégcsak fel sem merült bennem. A fogaim közé vettem a Katanát, és elindultam, elsőként ugorva fel Nestor hátára, legelőre, s ha útközben Cecil esetleg be akart volna előzni, úgy egy morgással tudattam vele, hogy részemről lerendezettnek tekintem a dolgot: ha ki akar hívni, állok elébe, az előző jelenete után viszont jobb, ha nem idegesít fel mégjobban.

by **Halász Alex** Hétf. Nov. 18 2013, 00:52

csak a hatás kedvéért E/1 \o/

Egy bólintás volt a "jutalmam, de azért megnyugtatott. Hinari feszült. Sokkal inkább,mint kellene, hogy legyen, és sehogy se jövök rá, hogy miért. De nem kérdezhetek rá, az aggódó szemek, a feszült arc, sokat elárulnak róla. Leginkább azt, hogy jobb ha nem bolygatják, de mellette akarok lenni, hogy úgy dönt, hogy elmondja a bánata forrását valakinek, akkor az én lehessek. Önző gondolat? Megeshet. A szeretet önző. Valamilyen szinten, hiszen egy részét kérjük annak a személynek, akinek odaadjuk a sajátunkból is egy szeletet. Nem tudom mit érzek Hinari iránt, csak egyet tudok. Meg akarom őt ismerni. Azért, amilyen erős, amilyen elszánt, amilyen nagy a küzdőszelleme. Arra ösztönöz, hogy látni akarjam mi hajtja őt valójában. Ha ránézek is ez az érzés fog el, és amikor ő nézett most rám az minden gondolatot elűzött és csak ezt hagyta meg. Tudni akarom miért kék a szeme, és miért olyan leomló szőke haja van, és miért olyan az illata, mint az angol erdőknek. Tudnom kell miért nézett rám így.
Elmerültem benne.
Nem volt többé Nestor, vagy a sok sok cica a közelemben. Csak Hinarit láttam, még csak nem is igazán hallottam. Még őt sem. Ám ahogy megmozdult úgy mozdultam utána én is. Felálltam kényelmes ültömből, majd a fejemmel követtem, egészen a céljáig. Nocturnt közelítette meg, végül átölelte. Hirtelen egy keserű érzés futott át rajtam. Engem is... irigy voltam arra fiúra, azonban megráztam a fejem és kissé féloldalt döntve néztem tovább a kis jelentet. Próbáltam magamban összerakni, felidézve az elmosódó hangokat és azok jelentéseit. Nestorról volt szó, és Shikiről...azt hiszem a sárkány már beszélt róla. Ő egy harci pet volt, és ez a Shiki volt az idomár.... már értem. Hinari és Nocturn is elveszítették ugyanazt a személyt. Shikit, és most így mutatta ki az együtt érzését. Valószínűleg ezért ilyen letört. Itt a saoban olyan nehéz elhinni a halált, pedig létezik. És még ha nem is, még ha ki is jutunk, az a bent maradottaknak nem vigasz. Csak egy csalóka érzet, egy "talán". Talán lehet, hogy kint felébred, talán, nem...
Meg tudom érteni mit érezhet a lány, főleg ha hozzá közel állóról volt szó. Csak arra voltam képes, hogy szomorúan figyeljem a jelenetet, és visszaüljek.
Nestor átváltozása azonban megdöbbentett. Kicsit hátráltam is, mit kicsit, majd megtettem két métert hátra felé. Neutral

Az az üvöltés, olyan volt, mintha engem is hívna, hogy üvöltsünk együtt. De lenyeltem a késztetést, és előre ugorva, leakartam hagyni Cecilt. Volt lovaglás jártasságom, minél közelebb akartam kerülni Hinarihoz.
Hiszen megfogadtam, hogy megvédem....
de szólni nem szóltam semmit. Nem tudtam mit. Nem éreztem, hogy lenne foganatja. A lány gyászol. Már megértettem. ...

by **Kusumi Ayani** Csüt. Nov. 21 2013, 21:17

Olybá tűnik igazqm volt a rossz előérzet terén. Az Angha nevű bestia akarva-akaratlanul a sziklához csapta farkát. A felém száguldozó szikladarabok a frászt hozták rám. Lesokkolva állok, és a felém közeledő tömegre sandítok félve. Bár a bossok megedztettek, de csak a szörnyharcok ellen. Az ilyen helyzetekre nem készíthet elő. Már azthittem végem, amikor társnőm felkapott, és nemes egyszerüsségében a szájában kezdett el cipelni. Bevallom sikoltozni kezdetm, amennyire az oroszlánforma engedte. Mikor lerakott, és elteleportálódtunk, még mindig sokkolva meredezek magam elé. Karmaimmal a földbe kapaszkodok, mintha még mindig attól tartanék lezuhannék. Alig figyeltem a többiekre, pedig tisztán hallottam a hangjukat, és fel is fogtam mitnakarnak, de agyam mintha a kapott meglévő infókat tompította volna. Ám a sárkány megnövését követően visszatért belém az élet.
- öhm... Ezt bocsássatok, hogy nem mondtam, de elvben én tudok repülni 2.képességem segítségével. Had próbálkozzak meg.
Ezután megpróbálkozok az átlváltozással, és ha minden jól megy ember alakban 2 tollszárnnyal a hátamon nézek a többiekre. De az is lehet, hogy nem jó, és vagy szárnyas oroszlán leszek, vagy egyálán nem változik semmi. Mindenesetre az esetleges sértő mondásokat, meg ilyeneket, hogy miért nem szóltam csendben türtem, lehajtott fejjel, és elszégyeltem magamat, hogy eddig vártam ezzel. Mindenestre kikapcsolom a képim, ésha még engedik, hogy velük tartsak, és nem küldenek el esetleg idegességükben, akkor felkapaszkodok a sárkány hátára, és várom az indulást.

by **Phobos** Pént. Nov. 22 2013, 15:26

Legjobb barátotok, Cecil nemigen látszott megdöbbentnek - inkább csak meglepődöttnek, de azt is egy pillogással adta tudtotokra. Elkényelmesedve ült a hátsófelére, és állát bal mutatókarmával megvakarva, keresztbe öltötte karjait, ahogyan Nestor tenné. Arcáról viszont nem a negatív érzelmek sütöttek, sőt: szórakoztatta a helyzet. Végre valaki, akinek volt mersze kimondania a lehetetlent - vagy valami ilyesmi járhatott az oroszlánfi fejében. Felhúzta szemöldökét, miközben önelégült mosolygása közben a megnagyobbodott sárkányra nézett.
- Hallhattad a nagyfőnököt. - szólt Hinarihoz. - Segíteni akar. Nem tudok lépést tartani az agytekervényeid ésszerűtlen logikájával, de kedvesem - itt gúnyosan mosolygott, miközben jobb fülkagylódhoz hajolt, hogy csakis te halljad. - ha van valami problémád az elveimmel, meg minden mással... szólj! Ordít rólad, hogy elment valakid. - Lassan, ráérősen hajolt el mellőled, miután elmondta a maga monológját. Hátat fordított neked, tett egy-két lépést előrébb, aztán macskamód nyújtózva csettintett egyet, és máris a sárkány vállán találta magát, jóval azelőtt, hogy te vagy Alex megérkezett volna az általad kiszemelt pontra. Hátat fordított neked, de kuncogott. Andy kölyökmód némán ásított egy jókorát, majd Cecil utóbbi műveletét végrehajtva lépdelt Ayani felé. Nem nagyon foglalkoztatta, mi történik a vezér és a lány között, bár aggódva tekintett a fiú felé. Kedvelte, mint barátot, de ennek jelét nem olyan sokáig teregette. Ayani kijelentésére elmosolyodott. Jött is az üzenet.

Andy Maechen írta:Fölösleges lenne a képességedet és a saját energiáidat a boss előtt elpazarolnod. Gyere, inkább utazz velünk! ^^

Andy játékosan oldalával megbillentett téged, némán felkacagott, és mire bármit is válaszolhattál volna, tigrisbukfenc közepette Nestor tenyerébe ugrott, majd az Cecil mellé felhelyezte őt is. Nocturn, aki eddig semmi más pozitívumot nem mutatott eddig felétek, Hinari következő akciója őt már tényleg megdöbbentette. A szeme sarkából nézett fel rád, ajkai elkerekedtek, majd egyetlen egy pillanat erejére, de fejét a krémszínű mancsnak döntötte. Egyetlen egy pillanat örök érvényű - de Nocturn nem akarta folytatni ezt. Mintha irtózna a közeli eseménytől, úgy húzta össze magát, és lépett ki a félmancsos ölelésből, és a többiek példáját követve, Lyra és Rufus mellett felmásszon Nestorra. A tűzsárkány lassan térdre ereszkedett, miközben egy fejsandítással várta Sayat. Farkát a földnek vágta, szárnyait még a korábbinál is szélesebbre tárta ki, büszkén kiegyenesedett. Mintha büszke lenne jelenlegi alakjára, hogy ő már nem kicsi, hanem vérbeli sárkány, akiről azt rebesgethetnék, ha akarna, mindent lángba borítana. Karját még mindig úgy tartotta a földön, hogy a maradék néhány oroszlánná vált játékos fel tudjon mászni a sárkányra - már ha rendelkeznek kellő jártassággal, ellenben Nestor karján kell utazniuk. És így, miután már mindenki helyet foglalt rajta, az óriássá serdült lény a mennyek felé ordított, majd hátsó lábaival erőteljesen elrúgta magát a talajtól, és elindult - elindultatok az Egek ura nyomán, ami már ki tudja, milyen messze járt.

Saya 500 szóval pótolhat. Mivel Ayaninak nem lett meg a 250 szó, a következő körben +29-et kell írnia (221 szavas lett).

by **Hinari** Szomb. Nov. 23 2013, 19:56

Nem szólt semmit, s ez egy kicsit csalódottá tett, noha a dühöm némiképp feledtette velem az érzést. Csak nézett maga elé, majd rám, s tovább már nem is érdekelt, felborzoltam a szőröm, és léptem is el onnan, szemem csak egy pillanatig keresztezte Andyét, aki ugyanúgy nem szólt bele, mint az, akitől valahol mélyen azért vártam volna. Mindegy is volt, nem számított, ők nem érthették. Nocturn igen, halványan mosolyogtam rá, de nem követtem, hagytam, hogy elhúzódjon, tiszteletben tartottam a kívánságát. De jobb lett, egy kicsit. Mindeközben egyetlen másodpercnyi odafigyelésre nem méltattam Cecilt, ám a szó, amit Nestorra, majd rám – főleg rám – használt, arra morogtam egy sort, csakúgy reflexből. Engem aztán senki sem hívhat így, legalábbis ezzel a gúnyos éllel a hangjában nem. Úgy tűnik, cseppet se hatotta meg az előző mondandóm, sőt, mintha fel sem fogta volna, úgy siklott át felette, hogy éppen azt kérte számon rajtam, amit már rég megtettem. Közeledtére nem léptem hátrébb, csupán csak a Katanát fordítottam el oldalra, hiszen megvágni nem akartam, érezze csak, hogy ennyit ő nem ér. Sőt mi több, a válaszomra sem méltó, na nem azért, mert éppen tele volt a szájam… Rolling Eyes

nem, egyszerűen szólva, minden erőmmel azon voltam, hogy ne hagyjam magam felidegesíteni. Ami, khm, természetesen az utolsó félmondata után úgy elfelejtődött, hogy egy erőteljes fejbólintással szúrtam a kardot a földbe, kieresztett karmaimmal pedig a puha talajt kapartam.
- Ja jól tudom, neked is. Sajnállak, hogy nincsenek érzéseid, lehet akkor megértenéd – szóltam utána, a mondat elejét kifejezetten élesen, amíg a végét tettetett sajnálkozással mondva ki. Ezek után pedig kihúztam magam, felsőbbségteljesen elmosolyodtam, majd újra a fogaim közé vettem a fegyverem, és elballagtam mellette, s ha közben nem teleportált volna el, bizonyosan súrolja őt a Katana – csakúgy egészen véletlenül. De sajnos a tény, hogy közös ellenségünk van, és hogy szükségem van rá is ehhez a harchoz, nem engedte meg a párbajt. Ha innen kikerülünk, biztos, hogy megkapja még. Talán. Egyedül ez tudott némiképp lenyugtatni: márcsak egy minibossharc volt hátra. Egyetlen harc. Utána vége, nem kell többet türtőztetni magam, nem kell többet a közelében maradnom. Nem kell többet függnöm tőle. Nem mintha most kéne, de azért… lehet mégis.

Fürkészőn néztem a néma oroszlánkölyköt, s amikor elmentem mellette, azért nem tudtam nem hozzászólni, halkan, hogy lehetőleg más ne hallja, vagy ha hallja, akkor se értse:
- Az indikátor nem jelent semmit.
Majd léptem is el onnan, az íjászfiúval nem foglalkozva: nagyon úgy tűnt, hogy ebben az egészben egyedül maradtam. Már Cecil sem érdekelt, elhelyezkedtem a tűzsárkány hátán, kényelmesen lefeküdve rajta, elnézve a távolba, amerre Angha repült, gondolataim próbáltam egyetlen dologra összpontosítani, és csak arra: győznünk kell. Nem tudtam, mennyi időt bírnék ki még ebben a közegben, ebben a társaságban a jelenlegi hangulatomban. Csak haza akartam jutni. Feladatom volt.

by **Saya** Szomb. Nov. 23 2013, 22:33

Egy kicsit megint lemaradtam, miközben tátott szájjal bámultam a hatalmas Egek Ura után, aki úgy húzott el fölöttünk, mint a vadliba. Még hatalmas dörgedelmet is okozott, meg mindenféle fejvesztést, és mire ismét a többiekre nézek, már megint azt látom, hogy marják egymást, mint az acsarkodó kutyák. Hugi, miért kap össze folyton mindenki mindenkivel? Előbb a Hadaró meg a Peterék, most meg ezek az oroszlánok! >,<
~Tőlük kérdezd.~
-Miért kell folyton veszekedni???
~...Te most komolyan megkérdezted?~
Azt mondtad, kérdezzem meg O.o
~...Te bolond vagy *sóhaj* Na, nem mintha ezt eddig ne tudtam volna rólad.~
Hát, ne adj olyan tanácsokat, amiket nem gondolsz komolyan ˇ^ˇ

És ne is mondj ilyen gonosz dolgokat, nem esnek ám jól.
~Az engem nem érdekel.~
Közben a fura valamivel is történik valami, amiről az is kiderül, hogy tulajdonképpen sárkány. Nem hittem volna, a sárkányok azok sokkal szebbek ennél O.o Vagy ez ilyen különleges fajta? Nekem nem tetszik, ahogy kinéz, de egye a kutya, ha valakinek tetszik, mégpedig valakinek biztos, akkor annak én csak örülök ^^ A Hisame viszont szerintem sokkal szebb, mondjuk lehet azért, mert ő ilyen másfajta sárkány, meg a Nestor is, és akkor minden sárkány másképp néz ki. Mondjuk asszem erről olvastam is valami könyvben, hogy olyan sokféle van belőlük, de amúgy miért is töprengek én ezen? Elkalandoztam.
A Nestor sárkány aztán elkezd üvölteni, meg jó alaposan megnő, amire megint csak a számat tátom, mert nem értem, meg elbűvöl, meg ilyesmi. Najó, ennyit fejben összedumálni picit nehezebb, mint gondoltam, de ha már vállaltam a Hugiért, akkor hajrá! Na, szóval megdöbbentem, de nagyon, és amikor közölték velem, hogy fel is kell rá mászni, már egyenesen megijedtem. Erre? Felmászni? Miért? Ja, persze, harcolni... de én nem akarok harcolni, főleg nem egy ilyen nagy és félelmetes izé ellen, mint ez az Angha sárkány pale

~Harcolok én helyetted, ha pattansz végre, minicsitri!~
Oké, oké, jól van, csak ne harapj >.> De amúgy nem úgy van, hogy utálsz íjászkodni? O.o
~De, de marhára nem érdekel, ha kell, íjászkodom én, csak haladjál, mert megint megharaplak, ezúttal a hátsódban!~
Oké, megyek már, megyek, csak ezt nem értettem, de már értem... asszem. Maradjunk annyiban, hogy értem.
Óvatosan elindulok, aztán amikor látom, hogy a sárkány nem fog harapni, akkor felkapaszkodom rá, igyekszem nem használni a karmaimat, nehogy megsértsem szegényt. Ha megvagyok, akkor várok, de csak azt látom, hogy már megint, vagy még mindig veszekednek meg morognak egymásra, én meg idegesen ütlegelem a pikkelyeket a farkammal emiatt.
-Ez most amúgy mire jó? Mármint, minden küldetésben mindig morgás van. Most akkor nekem is morognom kell valakire, vagy mi? -kérdezem most kevésbé ingerülten, mint az imént, olyan félredöntött fejjel, ahogy szoktam, mert amúgy ezt most tényleg nem értem. Valami emberi szokás lenne, amiről nem tudok? Vagy netán külföldi?
Mindegy is, mert eszembe jut, hogy ez így talán mégse lesz jó, és lejjebb mászok a Nester karjai közé, mert nem merek rajta nulla tudással lovagolni. -Bocsi, sárkány bácsi, de tudnál inkább vinni? Aztán majd megoldom én az íjászkodást, de nem merlek lovagolni, nehogy megsértselek, bocsi ^^; És köszönöm. -teszem hozzá a végére gyorsan,aztán elgondolkozom, hogy akkor most hogyan kéne majd így íjászkodni. Mondjuk megkérem majd a Nestort, hogy tartsa az íjam sarkait? Majd meglátom, ha eljutunk odáig, talán letesznek minket valahova, és onnan könnyebb lesz ^^

by **Halász Alex** Kedd Nov. 26 2013, 15:04

Rám nézett, ami feledtette velem, hogy hol is vagyok és ki vagyok, de azt nem, hogy mit akarok. Cool

Aztán elfordul, felborzolva a szőrét, mintha az előbb nem engem látott volna, ha nem valaki mást. Valaki olyat, akinek a látványa enyhén szólva is felállítja a szőrt a hátán. Rolling Eyes

Uhh...o.O Mit tettem? Vagy mit nem tettem? Tennem kellett volna valamit? De csak figyelni tudtam, meg épp hogy felállni. Nem mondom, hogy irigykedtem, csak egy kis részben. Az az ölelés más miatt járt Nocturnnek, én mégis csalódottan hajtottam le a fejem akkor. Csöndben őrlődtem. Alex no baka, még is mire vártál? Fújtam egyet, és Hinari után indultam, ám ahogy őt megakasztotta Cecil, úgy engem is a látvány. Miről beszélnek? Habár a fiút nem hallhattam, hallgatózás híján, a lányt igen. Hinari nem súgdolózott. A válasz amit adott, azonban baljós volt. Ez a fiú ki akar kezdeni vele? Eddig is ellenszenves volt, azonban ezután ne várjon tőlem semmi jóra. Utána ugrottam, de leginkább Hinari miatt, hiszen megindult. Olyan lassú vagyok! T.T Azonban szótlanul mentem fel a nagy sárkány hátára, őszinte sértettségemben. Elhaladtam mindenki mellett aki felül foglalt helyett. Hinari mellé mentem, ha akarták ha nem. Én nekem ott van most a helyem, nem állíthatnak meg. ˇ^ˇ

Azért megálltam még Cecil előtt és gyilkos fényben villantottam rá mérgeszöld szemeimet, majd az állkapcsom összecsattintottam, mintha csak őt harapnám ketté. Csak hogy lássa, hogy nincs egyedül Hinari, ő pedig egy felfuvalkodott pulyka. Megjárja még, ha szívózik. Mad

Hinari chan mellé lépve leültem, és arra felé fordultam amerre ő is. Ahol Angha eltűnt.
~ Csak egy miniboss. Nincs miért aggódni. ~
Motyogtam magamban, s látva a gyötrődő lányt, megint csak elfogott az érés, hogy én most mit is tehetnék. Nem tudom. Őszintén nem. Így csak rátettem gyengéden a mancsom Hinari vállára. Talán nincs rá jogom, hogy ezt mondjam, de úgy éreztem, hogy ha mást nem is tehetek, hogy jobban érezze magát, ezt el kell mondjam.
- Én itt vagyok. -
~ Melletted vagyok. Számíthatsz rám. ~

by **Phobos** Szer. Nov. 27 2013, 11:03

- Tőlük kérdezd... - A felettébb indulatos válasz, Saya kérdésére ezúttal Nocturn felől jött. Fejére visszavette a fejhallgatót, és ugyanazt a számot hallgatta, ami elrángatott benneteket a küldetésre. Véletlen lenne? Nem valószínű. A fiú igyekezett az utóbbiakat tökéletesen elfelejteni, és Lyra mellé feküdt. A lány jobbára anyáskodva hajtotta fejét a fiúéra, nem érzett se többet, se kevesebbet. A tűzvörös bundájú Rufus eddig csak ásítozott, nyújtózkodott, és morgolódott, most azonban éberen ült Nestor bal lapockáján, az erős északi szelet élvezve. Talán Andy volt az egyedüli, akinek sikerült a konfliktusokat ignorálnia - bár most nem teli szájjal vigyorgott, hanem ott ült a helyén, Cecil jobbján, és tekintetéből nyugalom sugárzott. A rangidős teljesen elengedte a füle mellett a morgásokat, bár aggodalmasan nézett az ismeretlenbe. Valami nyugtalanította. Andy közel hajolt a füléhez, és noha tudhatjátok, hogy a fiúcska néma, ajkai szavakra formálódtak. Cecil frusztráltan húzta fel szemöldökét, majd kuncogott egy sort.
- De hiszen megígértem neki, hogy vigyázok rád. - mormolta, aztán megrázta magát a hideg szél frusztráló érzésétől, és tovaszemlélte. Pillantása egyikőtökkel sem fonódott össze. Andy szelíd mosolyt eresztett el.
Nestort egyáltalán nem zavarta Saya utazási lehetőségének megváltoztatása. Sőt, könnyebb volt annál.
- Nocturn megmondta. Nestornak nincsen sárkánybüszkesége. Nestor örül, ha segíthet. - felelt rá készségesen, és bár alig láthatóan, de jobb szemével kacsintott egyet, a bizalmatokat megpecsételve. A meghitt, már-már családiasnak mondható jelenet nem tarthatott örökké. Bármilyen előjel hiányában Nestort valami hátulról megtaszítja, de nem sebesíti meg. A sárkányt így is meglepi, azonban minden erejével azon volt, hogy elhúzódjon az ismeretlen támadó közeléből. Újabb lökés, ami fatálisabb volt, mint az előbbi. Nestor megrázódott, amitől szerencsétlen Andy elveszítette egyensúlyát, és lebukfencezett a monstrum válláról, és tehetetlenül zuhant. Társai kétségbeesetten néztek utána, nevét kiáltozva. Mindenkit lesokkolt a néma oroszlánkölyök segítségért való kiáltozása - csak Cecilt nem. Egy elszánt oroszlánüvöltés közepette a fiú után vetődött, mancsát úgy nyújtotta volna barátja felé, mintha emberi keze lenne. Andy, aki már majdhogynem feladta a reményt, ugyanezt tette meg, és ahogyan mancsaik közel kerültek egymáséhoz, kisujjaik egymásba fonódtak. Az ígéret jele - egy pillanatig tartott, de az örök érvényű volt. Aztán Cecil megragadta Andyt a tarkójánál fogva, mint ahogyan a mamaoroszlán a kölykét, és úgy teleportálódtak vissza hozzátok, Nestor hátára. Mire letehette volna a kölyköt, egy hatalmas árnyék húz el felettetek, egy földöntúli ordítás kíséretében. A hatalmas, szárnyas fenevad hátrahúzta négy mancsát, szőrszerű tollai záporként hullott alá, mikor megrázta magát a levegőben. Maga a megjelenése is kihívást ígérő volt, és kétségtelen, hogy miután már a nevét is olvashatjátok: ő Angha, az Egek Ura. Nestor az ígértek szerint a farka felé fogja venni az irányt, hiszen a szörnyeteget csakis részenként tudnátok elpusztítani. A Warrior Cats habozás nélkül fegyvert rántott, és amint kellő távolságba érkeztetek, ráugrottak a szörnyeteg derekára. Ők mással próbálkoznak...

Ayani 529 szóval pótolhat, mivel még az előző körben se érte el a minimumot. Ezt szigorúan veszem!

by **Hinari** Szer. Nov. 27 2013, 15:23

Fejem a mancsaimra tettem, ahogy elindultunk, s próbáltam nem odafigyelni a többiekre. Egyetlen dolog, ami koncentrációt igényelt, hogy a Katanát biztonságba helyezzem, ám mivel ez elég nehézkesen ment, így inkább mégis elraktam az inventorymba, le ne essen az utazás közben. Ezek után pedig próbáltam pihenni egy kicsit, hogy a kitartásom a maximumon legyen a harc kezdetén, szórakozottan nyújtottam ki az egyik kezem, hogy a tőlem pár centire lévő aranykereket megérinthessem. Elvoltam, furán, nem úgy, mint eddig, majd adtam egy kis erőt a tenyeremnek: látni akartam, ahogy forog. Békességet sugárzott, s nekem szükségem volt erre: most először éreztem úgy, hogy kilógok közülük. Andy válaszra sem méltatott, Alex pedig igaz odaült mellém, mégis… nem tudom, nem értette. Talán. Mindenesetre egy halovány mosolyt küldtem feléje, jólesett, hogy próbálkozott, de ideges és feszült voltam, s amint eltelt egy pár perc, a szótlanságban újra eszembe jutottak a tegnap történtek. Behunytam szemeim, hogy még véletlenül se sírhassak, karmaimat önkéntelenül is kieresztettem, s lehet pont ez volt a szerencsém: Nestort valami meglökte hátulról.
Rögtön felpattantam, szemeim az ellenséget keresték, s abban a pillanatban, túl lassú voltam, hogy segíthessek. A fehér oroszlánkölyök lezuhant, én pedig rögtön Ayanira néztem, intve neki, hogy gyorsan növesszen szárnyakat, és kapja el. Nem tudtam, hogy elbír-e kettőnket, de meg kellett próbálnia, ahogy nekem is: nem igazán érdekelt a csapat többi tagja, már ugrottam is volna utána, Aya támogatásában reménykedve, ha Cecil nem tette volna meg előttem. Így azonban helyben maradtam, szemforgatva nézve a naaagy, hősies jelenetet, az üvöltéssel meg mindennel. Pff.
- Nem kell fizikai kontaktus a teleportáláshoz, eddig se kellett – mondtam csakúgy, akár hallhatták is az időközben megérkezők és a sárkány hátán maradók, tekintetem is csak a „vezér” személyén futott át, majd fejemet ingatva sóhajtottam, és fordultam el, azért hozzátéve az előzőekhez – A fölösleges hősködéssel nem bizonyítasz semmit.
Tovább már nem érdekelt, válaszolt-e vagy sem, tette-e egyebet, vagy sem, a felettünk megjelenő madárka után néztem, agyaraimat megvillantva: kezdjük hát. Elmosolyodtam, kihívóan, majd lehívtam a Katanát, és a fogaim közé véve azt, ugrottam a többiek után, reménykedve benne, hogy tudják, mit csinálnak.

by **Kusumi Ayani** Szer. Nov. 27 2013, 16:51

Kissé… nem erre a reakcióra számítottam. Az átalakulás sikeres, majd később a visszaváltozás is, és ahelyett hogy elszidtak volna, vagy ilyesmi semmi ilyen nem történik, sőt még ha talán 2-en esetleg 3-an figyeltek volna rám, már talán akkor már sokat mondanék… Jobbára nem zaklatott volna fel, csak megvontam volna a vállam. De most más volt a helyezet. Különös erők mozgolódnak ebben az oroszlán-modban, amik valamiért kissé megzavartak. Hinari szavaival teljesen egyetértettem. Egy idomár kapcsolatot teremt egy pettel. Ha a pet gazdája meghal, ugyanúgy kapcsolatba léphet mással. Én például belehalnék, ha elveszíteném Tűzrózsát, és ő is őrjöngene, ha én kimúlnék… ha csak nem pixeleződik szét, akkor. Kissé szúrósan nézek Cecilre, és barátságosan Andyre. Sokkal jobb vezér lenne szerintem Andyből. Kedves, barátságos, és segítőkész. Cecil meg.. Ren 2, csak nem perverz… abból a nagyképű idomárból is elegem van. Saya mellé lépkedek, és szomorkás arccal nézek rá, de próbálok mosolygósnak tűnni. Aranyos ez a kis kölyök-oroszlán társunk,. Olyan… ártatlan..
- Tudod a felnőttek nincsenek olyan boldog világképben, mint a fiatalabbak. A mostani időkben nincsen idejük játszadozni, és Aincrad még rontott is ezen. Elég komor itt bent a hangulat személy szerint így látom. Bár megpróbálunk igazodni az itteni élethez nem mindenkinek sikerül. Személy szerint én boldog vagyok itt bent, ám másokat vár kint valaki, és az hogy ide be vannak, zárva csak tetőzi a gondokat. Sosem szerettem a vitákat, de ha nem engedjük, ki haragunkat megörülünk. Majd később te is megérted, ha most nem is… Mindenesetre vigyázz magadra, kapaszkodj, és ne félj! Fedezlek hátulról. – mondom mosolyogva, majd én is felfutok Nestorra utolsóként, és Hinari mellé lépek, ahol már Alex is ott volt, így csak ők halhatják.
- Ne félj Hianri. Ismersz… legalábbis úgy emlékszem voltál bosson, mikor én is ott voltam. Nem hagyom elveszni egy lény életét sem, legyen JK, PET, esetleg NJK. Míg bírom HP-val és szuflával megmentem azokat, akiket meg kell hogy mentsek… Ha Rennek és Kazunak is akaródzok tölteni, addig nem kell félned, hogy bárkit nélkülözök… és Kazu életét megmentettem így már párszor. – nevetek.
Kis híján ezután le is bucskáztam, mikor Nestor felemelkedett. Tudtam, hogy Tűzrózsa Nestor kezeiben foglal helyet, hisz másutt nem tud megkapaszkodni, hisz neki nincsen lovagló jártassága. Kis időn belül végül én is megnyugodtam, és behuny ott szemmel élveztem a szellőt, mely borzolta a szőrömet… Kissé kirázott a hideg ettől a gondolattól. Sosem voltam túlságosan szőrös eddig, most meg már az egész testemet is szőr borítja, még ott is, ahol jobb nem lenne… most hogy belegondolok, ebben a formában mindannyian pucérok vagyunk… ez sajnos benne maradt fejemben, és bárhogy is próbáltam nem tudtam kiverni fejemből. Szerencsére nem látszik a zavarodottságom, de akaratlanul is Alexék felé pillantok. Mi van ha valamelyikük lezuhan, és én rossz helyen kapom el őket…. Az biztos, hogy hálásak lennének, de kitudja minek írnának le utána… meg hát… kitudja melyikük annyira perverz, hogy leselkedjen… jó oroszlánok vagyunk de akkor is… Ebből az igen kellemetlen gondolatmenetből egy lökés húzott ki, mely Nestort érte. Elnyomok egy Oroszlánnyüszítést, majd kicsit később mire észbe kapok, látom, hogy Hina felém int fejével, és Nestor oldala felé néz. Ekkor tűnik, hogy Andy nincs a helyén, és Cecil éppen most ugrik le. Bekapcsolom képességemet, és már ugrok is, ám mikor észbe kapok, már ismét ott ülnek Nestoron… és ekkor esett le Cecil képessége. Emberi kezeimmel a fejemet vakargatom zavaromban, miközben Nestor mellett repülök, ám kicsit később feltűnik, hogy a többiek már elindultak. Mikor megpillantottam Anghat kicsit megzuhantam, mire ismét felkaptam magamat a levegőbe. Mini szívroham jött rám, majd mikor ismét a többieket figyelem. Tűzrózsa gömbje mellém ért. Addig nem kapcsolom ki a képimet, míg mindenki biztonságban el nem érte Anghat, vagy nem maradt 100%-osan Nestoron. Ezután Hinari mellé szállok le, és visszaváltozok, most a petemmel együtt már. Ha Tűzrózsa lezuhanna, akkor ismét képit aktiválok, majd megvárom, míg visszatér Nestor karmaihoz Saya mellé, mert gondolom, ő nem szándékozik kijönni közvetlenül támadni. De mindenképpen kikapcsolva folytatom meg a harcot, mert nem ismerem a csapat többségének a sebzését, így nagy bajba kerülhetek.

by **Halász Alex** Hétf. Dec. 02 2013, 13:31

Teljesen kiestem a történet fonalából, habár arrogancia lenne azt mondani, hogy bármikor is benne voltam. Mert nem. Nem igazán értem a helyzetet, Hinari meg nem akar se beszélni róla, se se... úgy ámblokk a periférián érzem magam. >.> Nem jó érzés, persze, deh ez van. Veehhh....Íjászként nem aktiválok semmilyen képit, a sebzésem elég nagy már, ~ 30 ~ s Nestorról is kiválóan fogok tudni lőni. Elvégre az íjászok távolsági harcosok. Egyszóval eszem ágában sincs leugrani, csak akkor ha Hinari bajba kerül és a képim kell ahhoz, hogy ne zuhanjon le.
Jah igen. Lezuhanni. Cecil hősi magánszáma engem is meglepett, de jószerivel csak akkor esett le, hogy miért, mikor azt Hinari chan szóvá tette. Eddig sem kellett, hogy megfogjon minket ahhoz, hogy a képije hatásos legyen, ám a lánnyal ellentétben ez rám egy széles mosolyt festett. Legalább ha már produkálja magát, az azt jelenti, hogy nem közömbös a mi, vagy épp csak Hinari véleményére, és biztonságban vagyunk. Nem fogunk magunkra maradni, egy ideig biztos. Habár Cecil ellenszenves, azért ő is ugyanúgy ki akar innen jutni, tehát meg lehet bízni benne, ha csak addig is, amíg újra emberek nem leszünk. Szeretnék már újra két lábon járni. ><
Tekintetemmel Hinarit követem, és a nyilaimat is úgy használom, hogy a lányt segítsem vele, de persze ezáltal szépen megsorozom a-Anghát a szörny minibosst. >< Nem igazán jut időm meg energiám sem most azzal törődni, hogy Andy vagv Cecilék mit csinálnak, esteleg Ayani vagy Saya vagy a többi, nekem Hinari és kész.... jó ez olyan tíz másodpercig, aztán körbe néztem, hogy mi a helyzet. Valójában már csak annyit szeretnék elérni, hogy ennek vége legyen és mehessek el innen. Valami kényelmes fogadóba, ahol elfeküdhetek és pihenhetek. Aludni akarok! Sad

by **Saya** Kedd Dec. 03 2013, 10:56

-Oké ^^ -mosolygok vissza a nagy fura izére, ami akkor ezek szerint sárkány, de ezt még mindig nem nagyon tudom elhinni, de amúgy tényleg szép, a maga módján. Szerintem. Hugi, vannak egyáltalán csúnya dolgok a világban.
~Nincsenek, bár ez hozzáállás kérdése. Például ami nekem szép, az neked csúnya, igaz?~
Ahaaa, a Schizophrenia! Igen, igazad van.
Aztán az Ayani is odajön hozzám magyarázni, végre választ kapok a kérdésre, még ha nem is nagyon értem.
-De ha valakinek van kint valamije, akkor minek jött ide játszani? -kérdezem vissza, mert tényleg nem értem. Nekem például semmim sem volt kint, csak te, és én álmodtam is a kastélyról előtte. Most is biztos nem hiányzom senkinek odakint, elvégre nincs se a Papa, se a Mama, se senki, csak te meg a tükör, amin keresztül beszélgettünk. Itt meg itt van a Yuichi bácsi, a Jay bácsi, most már az Alex is meg még sokan, és nem akarok elmenni akkor se, ha véget ér a játék. Kivéve, ha mindenki más elmegy, mert akkor majd kint is megkeresem őket ^^
Az angyal odébb megy a gömbjével, ami aztán tűzpacivá is változik, meg minden ilyesmi, ami fura, de megint csak jó, érdekes dolog. Megkapaszkodom, ahogy azt kérte, de igyekszem, hogy a karmaimmal ne bántsam szegény Nestort. Repülés közben úgy elmerülök a gondolataimba, hogy először észre se veszem, ami történik, csak amikor a Cecil márvisszateleportulál, vagy ilyesmi, és mindenki meggabalyodik, mint valami hangyaboly. O.o
Aztán a Nestor is meginog és hatalmas dördülés jelzi, hogy ideje felnéznem.
-Aaaaztaaaaaa.... -képedek el az Angha mufti láttán, a Hugi meg elvigyorodik belül, afféle "kezdődik a játék" stílussal. Látom, hogy a gazda oroszlánok nekitámadnak, meg az Alexék is elkezdenek készülődni, így én is a fogaim közé kapom az íjam és a farkammal húzva az ideget próbálom valahogy kisilabizálni, hogy hogy kéne megtámadni ezt a nagy dögöt. Myuu... most félek kicsit ><

by **Phobos** Kedd Dec. 03 2013, 15:00

Cecil mindössze a szemöldökét ráncolja, Hinari szavai hallatán. Visszanézett, azonban egyáltalán nem tűnt dühödtnek vagy frusztráltnak. Ezzel szemben Andy csalódottan csóválta fejét, és bár nem tudott beszélni, leolvashatóan tátogott: Bíztam benned... Idősebbik társa egy cöh-vel fejezte ki bosszúságát, amiért szomorúnak kell látnia a kisebbet.
- Három hét bőven elég volt ahhoz, hogy feltérképezzem a dzsungel alaprajzát. Ne várd el tőlem azt, hogy három perc alatt megtegyem ezt az égbolttal is, miközben állandó mozgásban vagyunk. Még ha nem is kedvelsz. - Nem hagyott reagálásnyi időt. Érezte, hogy mennie kell segíteni a társain, még ha furcsa is egy ilyen alaktól, mint amilyen Cecil volt. Bármilyen harci modortok választotok, Angha meglendíti farkát, hogy felkészüljön a harcra. Bosszúsan felüvölt, jelezvén nektek, hogy nem lesz annyira könnyű dolgotok az Egek urával. A farok azonban nem támadás funkcióját képezte, és még életcsíkot sem jelzett ki. Az Angha testrésze szépen lassan elsötétedett, és egy enyhe tollzápor közepette kilövellt magából valamit. Az ismeretlen a napot eltakarva vonta fel a figyelmeteket magára. Fülsüketítő rikoltás közben egy igen rusnya, koponyafejes madárszerűség röppen el mellettetek, feje fölött a nevével: >>Cornix Cantus<<* Rögtön jöhet a következtetés, hogy az Angha farkát egy mob személyesíti meg, amit bárhogy, de le kell győzni.

*Latinul: Éneklő varjú

Hinari (Sebzés: , Minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Hinari
Cornix Cantus
Ayani (Sebzés: , Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Cornix Cantus
Alex (Sebzés: , Minden 6. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Cornix Cantus
Saya (Sebzés: , Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Cornix Cantus

Annak érdekében, hogy valahogyan kiküszöböljem a szintkülönbségek közti csorbát, Sayanál a mostani pontozását vettem figyelembe. Ha valaki nem tartja fairnek vagy valami probléma van vele, privát keretek között megbeszélhetjük!

by **Hinari** Kedd Dec. 03 2013, 19:07

Nem voltam olyan kedvemben, hogy folytassam most ezt a kis oda-odaszólongatást egymásnak, igazából rájuk se néztem, hiszen a felettünk repülő szörny nagyobb látványosság volt, mint Cecil lekezelő pillantása, amivel valószínű végigmért az előbb. Nem, nem foglalkoztam vele, tüntetőleg ásítottam egyet, mint akit kifejezetten untat a magyarázkodása, bár azért meg kell hagyni, ha valóban így működik a képessége, amiről amúgy nem tudom honnan hitte, hogy van akármilyen fogalmam is, akkor lehet tényleg le kellett ugrania Andyért az előbb. De hogy én bármit is átértékeljek, főleg azok után, amiket és ahogyan mondott… ehhez sokkal többre lesz szüksége. S egy pillanatig sem hittem, hogy egyáltalán érdekli őt, hogy én hogyan állok őhozzá, így hamar megvontam a vállam, s fogaim közt a Katanával, ugrottam utánuk.

Ez a bestia sem volt rest megnehezíteni a dolgunkat, nagyon úgy tűnt, hogy több darabból áll, ami furcsának hatott, ám az oroszlánná alakulás óta én már ezen sem csodálkoztam. Egy madárka, le kell ütni, és kész. Morogtam egy sort azért, csakhogy a külvilág felé is mutassam a szándékomat, s fél szemmel a többieket, főleg a régi csapat tagjait néztem, hogy ők vajon beszállnak-e. harcolni fognak-e, és ha igen, mikor és hogyan. Hogy gyorsabb voltam náluk? Nem ért meglepetésként, habár számítottam valami olyan akciózásra is a „vezér” részéről, hogy egy teleportálással majd megint elém vág, hiszen ha ilyen nagyszerű, hogy képes volt visszateleportálni Nestor hátára, akkor biztos ez se jelent majd neki problémát. Rolling Eyes

Mindenesetre nem felejtettem el egy biztató mosolyt küldeni az újak felé, Alex és Saya már készülődtek is a nyilazásra, Ayani pedig már mellettem is volt. Az íjászfiú szemébe nézve bólintottam, „fedezz kérlek”, majd szembefordultam a koponyaarcú madármobbal, és aktiválva az Element Absorb erőbónuszát – gondolatban kimondva a föld! kulcsszót - , rohamoztam meg őt.

/ Képit aktiválok, nem kell dobnom, erőm nő 20-al, így 47 lesz. 2 támadás megy a madárkára. /

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 03 2013, 19:07

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0 - Page 4 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0 - Page 4 4767250438_224285ea8b_s

by **Phobos** Csüt. Dec. 05 2013, 16:39

Cornix Cantus 10-et sebez Hinarira.

Cornix Cantus: -94 élet (zöld)

Hinari: 100 élet, 18 páncél
Ayani: 115 élet, 15 páncél
Alex: 110 élet, 16 páncél
Saya: 30 élet, 24 páncél

Ayani jön.

by **Kusumi Ayani** Pént. Dec. 06 2013, 17:30

Saya kérdésén csak mosolyogni tudtam. Olyan kis ártatlan. Látszik, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy komolyabb nyomot hagyjon benne ez a játék komolysága… vagy az is lehet, hogy annyi szörnyűséget élt már át, hogy nem képes már különbséget tenni. Nem ez lenne az első alkalom, hogyha valaki megőrült volna valaki. Sóhajtok egyet, majd elmosolyodok, bár ez a csak kínmosoly volt, mert mondandómban több volt a bánat, bár próbáltam ezt leplezni.
- Tudod… sok mindenki vesztette el már el a szeretteit itt a játékba. Aki itt bent meghal, kint is meghal. Rám már nem vár senki kint. A szüleim, a bátyám, még a nagymamám is halott. Így ez a játék maradt az utolsó reményem. Viszont sokakakra várnak kint, és nem tudhatta senki, hogyha elkezdik, a játékot a kijátszásig bent kell maradniuk, vagy meghalnak. Élvezni kell addig az életet, míg lehet, ezt ne felejtsed el.
Majd felszállok Nestorra, aki már repült is. Hamarosan a teleprotációs közjáték után Angha is megjelent, hogy végre szemünk elé tárult. Mindannyian tettük a dolgunkat, és hamarosan máris akcióba léphettünk. Hinari máris levette a páncélját, ha a volt, és sebzést is vitt rá elég szépet. Ezután én jöttem. Aktiválom 2. képim, sebzéssel próbálkozok, majd ha sikerült a sebzés gyógyítom Hinarit amennyit tudok, majd végül kikapcsolom képim. Nem szeretnék túl hamar feltöltődni, de minél többet tudok tölteni csapattársaimnak annál jobb. Elvileg… Mindenesetre figyelnem kell, nehogy túlságosan elbízzam magam, és nem szabad túlságosan túlterhelni magamat. Ha nem találok, akkor is kikapcsolom képim. Nem vagyok tisztában a többiek sebzésével, és így nem kockáztatok.

// 1. kocka én támadok, 2. kocka Tűzrózsa támad. spec. képesség aktív (dobnom nem kell), majd kör vége előtt deaktiváltam. //

by **Kayaba Akihiko** Pént. Dec. 06 2013, 17:30

The member 'Kusumi Ayani' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0 - Page 4 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Phobos** Pént. Dec. 06 2013, 21:34

Cornix Cantus 10-et sebez Hinarira.

Cornix Cantus: -114 élet (sárgászöld)

Hinari: 100 élet, 8 páncél
Ayani: 115 élet, 15 páncél
Alex: 110 élet, 16 páncél
Saya: 30 élet, 24 páncél

Alex jön.

by **Halász Alex** Kedd Dec. 10 2013, 13:08

// Hai >< //

Annyira de annyira el voltam magamban, hogy arra már nincs is kifejezés. Üldögéltem Hinari chan mellett és ez pont elég volt arra, hogy ne legyen a világ olyan amilyen. Jó volt. Legalább is nekem. Hogy másnak nem az? Szerény véleményem annyi, hogy egyéni szoc.... legalább is csak akkor, ha az a másik személy nem Hinari chan. Mert az ő problémája igenis érdekel, csakhogy! o.o
Hinari chant nem tudtam megvigasztalni, nem beszélve az aktuálisan kialakult helyzetről. Meg kell említenem a sárkányháton való utazást is, mint nehezítő körülményt, egy idegesítő cicát, mint újabb nehezezítő körülményt ééés a bosst, mint ..... igen, szóval mint nehezítő körülményt. Túl sok a "nehezítő körülmény". >< Jah meg van még egy. A "tömeg". Szívesen cserélném le ezt a felállást valami békésebbre, és nyugodtabbra, csak mi kettesben *.*
Ayani helyébe egy vázást, Tűzrózsa helyébe egy asztalt, Saya helyébe valami terítéket, és így tovább Rolling Eyes

Egy kiadós ebéd, netán vacsora mindig vidámabbá, és nem utolsó sorban könnyebbé teszi a hangulatot. Illetve a beszélgetést. Hinari chan megnyílna nekem, elmondaná, hogy a mi a baj, és én készségesen sietnék a megsegítésére ><
Alex, ébredj! O.O
Hinari chan rám nézett \o/ Mondjuk az előbb semmit sem fogtam fel abból, ami körülöttem zajlott le, és azt sem tudom, hogy most mit akart közölni velem, de még mindig olyan szép a szeme, mint a nyári napsütéses égbolt. \o/ Hát nem mindegy, hogy mi fog történni a közeljövőben? \o/ Így meghalni nem is olyan rossz! \o/
Aleeeex. ><
Okéé, már másodszor kell magamat figyelmeztetnem a mai nap, hogy szálljak le a földre. Kis terep szemle. Mindenki felbolydult, egy nagy tollas izé meredezik fölöttünk éééés még ott van Angha. o.o
Ezek ketten vannak \o/ Jesszus mária. \o/
Nah jó, megrázom a fejem és elő a nyilakat meg az íjat. ><
Azt lőjük, amire Hinari chan is ment. ><
És süvít a nyílvessző. \o/ Imádom a rubin íjat. \o/
És azért megpróbálom bekapcsolni az első képim is, hátha szükség lesz rá. ><

// Eltaláltam: 30-at sebzek a tollas szörnyire.
És képesség aktiválás sikeres: 1/5 (kör)//

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 10 2013, 13:08

The member 'Halász Alex' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0 - Page 4 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0 - Page 4 4767242330_2db9f185a1_s

by **Phobos** Kedd Dec. 10 2013, 14:29

Cornix Cantus 10-et sebez Hinarira.

Cornix Cantus gyors csapásra készül (1/3).

Cornix Cantus: -144 élet (sárga)

Hinari: 98 élet
Ayani: 115 élet, 15 páncél
Alex: 110 élet, 16 páncél
Saya: 30 élet, 24 páncél

Saya jön.

by Ajánlott tartalom