Re: Szophie vs. Zuzu

by **Szophie** Szomb. Nov. 23 2013, 21:50

Órák teltek el a napból. És nem csináltam semmi mást, csak a hasamat süttettem a virtuális napon, és Zuval bohóckodtam. Igaz, meg kell hagyni, a játékok szerves részét képezik napjaimnak, szinte minden alkalommal van valami, amiben szórakozásomat lelem. Ez az alkalom is csak egy volt a sok közül. Annyi kivétellel, hogy most egy nagyon közeli barátommal voltam. Megmosolyogtatott ez a tudat. No meg az a tény is, hogy ez az előttem lévő hangyácska nem is olyan rég meég a kedvesem volt. Szerettem őt, és még mindig szeretem. Csak más értelemben, mint ahogy akkor hitem. Talán valahogy úgy kedvelem, mint egy jóságos testvért. És mint olyan különleges bánásmódot érdemelt. Amíg még hangya volt, addig kívántam közölni vele ezt.. Burkoltan természetesen.
- Sajnálom a történteket. - horgasztottam le a fejem. - De még mindig fontos vagy nekem, Nii-san. - mosolyodtam el, és hogy jobban átérezze mondandóm, a Japán fiú testvér megmevezéssel szólítottam. - Egyébként is csak a fontos szeméjeknek adok becenevet, és téged még mindig Zunak hívlak.. - fordítottam szemem az ég felé, majd vissza. - Tudhattam volna, hogy túl komolytalan vagyok a kapcsolatokhoz. Nekem auz ilyesmi csak egyfajta játék. Az én hibám, hogy nem óvtalak meg magamtól. - vajon megtud bocsátani? Vajon képes lesz ezek után újra a barátom lenni? A jelenlegi viccelődés valami ilyesmot mutat, azt hiszem..
Gondolataim közben önkéntelenül is Kedvesemre vándoroltak. El nem tudom mondani, mennyire hiányzik érintése, hangja dallama, de még illata is. Egy pihenőnap Tachi nélkül nem pihenőnap.. Egy pihenőnap Tachival nem pihenőnap. Szörnyű nagy dilemma.. Találjozni akarok vele! Vajon g vacsira ráér? Vagy ha most zavarom, az túl tolakodó lesz? Elvégre járunk, vagy mi, csak nem lehet baj, ha meghívatom magam sütizni..
Ehh.. Ez a fajta hiányérzet egy játék iránt igazán szokatlan. Talán azért, mert különleges játék. Az viszont biztos volt, hogy őt nem kell féltenem önmagamtól. Tudta, hogy milyen vagyok, előre közöltem vele. És így is vállalt engem. Nos, pofára már nem eshet, és ennél már csak jobbat választhat.. Vagy maradhat is nálam. Smile

Igazából most már elképzelni sem tudnám nélküle az életemet. Pedig a mi kapcsolatunk csupán szerencsés véletlenek összessége.
Észre sem vettem, és Zuk hadserege támadott meg, véres ujjaikkal oldalamat célozva meg. Gonosz ujjak.>< A nagy nevetés közepett egy hang ütötte meg fülem. Hallottatok már hangyát beszélni? Igen, arra a cincogás szerű magas, vékonyka hangra gondolok. Na, hát ezért megérte minden szenvedés. Egyszerűejn fenomenális volt. Szakadtam a röhögéstől. Már majdnem sírtam is. A farkasom meg békésen pihizett az árnyékbanl. Végülis ez nem harc, mi köze lenne hozzá neki?
Szóval ezért a percért folytatódott az egész játék.. Ahogy véresen komolyan nevettetünk, és nevetünk.. Elértem azt, amit a játékszeremtől vártam, és ez épp elég is volt.
- Feladom. - moasolyogtam. Hadd kapja meg a szót, amirt akar.. Nekem az is elég, hogy gondolatban tudom, ő az én játékszerem. És igen, megint sikerült kihasználnom a drágát.

by **Kazuma** Vas. Nov. 24 2013, 14:59

Egy gép vagyok. Eddig is tudtam de, most még erősebben érzem. Eszem, alszom, grindelek. Ennyi. Még ha úgy döntök, hogy szünetet tartok akkor sem tudok szabadulni a játéktól. Nem állok le. Hajtom magam a végtelenségig, hogy beteljesítsem a magamnak tett ígéretemet bármi áron. Azt hittem idebent szabad lehetek. Elkerülhetem, hogy befolyásoljanak, hogy megkössenek. Pedig pont én tiltok meg magamnak mindent. A saját szabadságomat pusztítom el minden nap. Ebből a körből talán már sosem szabadulok, mert már nem is akarok.
Ő viszont nem való az én világomba. Miért nem kerül mégis? Miért mutatja meg, hogy más oldala is van a világnak? Miatta megint megszegtem a saját szabályaimat. Megint nem tehettem azt, amit én akartam. Örülök neki, hogy így tettem de miért érzem mégis úgy, hogy a saját sírom ásom? Túl sokat beszél. Beférkőzik a gondolataimba, és képtelen vagyok eltűnni előle. Pedig már azt hittem minden oldalról bevédtem magam. Visszagondoltam a szavaira. Rosszabbak, mint bármelyik mérgem.
Nii-san…
Hiába tiltakozott ellene mindenem ezt el tudtam fogadni. Sosem volt testvérem. Nem volt senki, aki így szólított volna. Soha nem éreztem úgy hogy ezzel bármit is veszítettem. Most mégis kaptam egyet kéretlenül.
Ne kötődj semmihez. Hiába is emlékeztetem magam erre újra és újra.
Rászabadítottam a képességemet. Hiába voltam én az, aki lenézett rá és hiába volt ő az, aki szinte magatehetetlenül vergődött előttem. Hiába győztem. Mindketten tudtuk hogy valójában az ellenkezője történt. Képtelen voltam eltépni az utolsó szálakat, amik még hozzá kötöttek és ő ezt kihasználta. Úgy rángatott velük, mint egy egyszerű bábut. A mosolya, a nevetése elég volt hogy elfogadjam ezt. Ezért megéri. Nem tudom meddig tart, de lett egy testvérem. Talán nem bánom meg…
Kimondta azt a hazugságot, amire vártam. Egy szempillantás múlva már csak egy árnyék maradt. Az, amelyik segített, hogy még ilyen kicsiként is nagyobb lehessek nála. Aztán mikor visszakaptam a régi alakom Szophiehoz léptem és a jobb kezemmel szorosan megöleltem.
– Vigyázz magadra… hugi. - mosolyogtam rá aztán elindultam a sziget belseje felé.

by **Cardinal** Csüt. Nov. 28 2013, 18:20

Ossu!

Betegek vagytok Neutral

A jó értelemben, persze Very Happy

Főleg a vége ütött a nyuszival, a tehénnel, a hangyával... Jutalmatok 60 xp és 160 arany, lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom