Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 00:23

Valami megszakadt bennem az utóbbi időben. Tudom. Nem merek bemenni a Justice Legueba. Nem merek az emberek szemébe nézni. Ha megszólítanak, gyorsan hárítok. Mi lehet velem? Miért élek úgy mint egy kitaszított, teljesen magamtól? Senki nem mondta ezt, senki sem akart megbántani, nem tudok arról, hogy haragosom lenne, de akkor miért? Azért ami Zhellel történt. Egyszerűen csak eltűnt. Átküldött pár értékes holmit egy kis levélkével, és eltűnt. Az a mosoly amit tőle kaptam. .... most megrémiszt. Azt hittem, hogy azok után utálni fog, de rám mosolygott, és azt hittem, hogy minden megjavult. Hogy barátok leszünk. Hihetném azt, hogy engem kerül csak, de tudom, hogy nem ez a helyzet. El akartam menni Lewis sanhoz,megbeszélni vele, de, nem mertem. Mindig másokra támaszkodok, és még ha ezt senki sem rótta még fel nekem, tudom, hogy nem jó. Zhel sem rótta fel. Mosolygott, mégis, mégis félek, hogy egyedül maradok.
Két ember halála fertőzte meg a lelkemet. Két ember hat már meg ebben a játékban, és így vagy úgy, de közöm van hozzájuk. Mert vagy nem voltam elég erős, vagy nem voltam elég tapintatos. Fel kell nőnöm. Fel kell ébrednem az álom világból, amelyben eddig éltem.

Egy mélyen kivágott vörös-fekete ruhát hordott, és a kopjájával a hátán közlekedett, mint egy japán samuráj és egy középkori lovag keveréke. Vörös haja most nem volt olyan lobonc mint eddig. Egy fodrásznál szépen rendbe hozta, ezzel is növelve a felnőttesebb hatást, de ez nem elég ha ő maga nem határozná el, hogy ezentúl mindenben másképp fog viselkedni. A legrosszabb az volt, hogy maga sem tudta még, miben és mennyire. Mit fog elhagyni, mit fog megváltoztatni, és milyen új viselkedési formákat fog felvenni. Félelmetes volt, de meg akarta tenni. Az Első szint Főterén állt, mondhatni a közepén, mint egy gyönyörű vörös jelenés. Európából jött szépség. Csak állt és figyelt. Harcra készen. Prédára vadászva. Csendesen, mozdulatlanul, s minden egyes izma csak arra várt, hogy egész lényével rávetődhessen a kiszemeltre. Ám ez nem történt meg. Jasude csak állt, mint egy vörös jelenés messzi földről, különös aurával maga körül. Fakó fehér bőrét hiába sütötte a nap, Svéd génjei nem hagyták, hogy barnuljon. Zöld tekintete pedig a hullámzó tömegbe veszett. Misztikus alakká vált abban a mély csendben, amit sokan megtörni se mertek, mert szentségtörés lenne.
Mert most olyan más volt. Más mint a többi játékos.

by **Ozirisz** Szomb. Júl. 20 2013, 01:10

Nehéz nap után vagyok. Az utóbbi időben már egyre kevésbé tudnak lekötni a mobok a város körül, és kénytelen voltam messzebb menni fejlődni. Bár az sem volt számomra túl szórakoztató, hisz ezt csináltam tegnap, tegnapelőtt, sőt még azelőtt is. Inkább csak bolyongtam a mezőkön, és amikor meguntam, visszatértem a városba. A vadászat már nem igazán kötött le, a mobok nem jelentettek túl nagy kihívást, a komolyabb mobokhoz meg egyedül inkább nem mentem. És kihívás és szórakozás nélkül csak aprítani nem a kedvemre való. Inkább munka mint móka. És elég volt már az unalmas munkából odakinn is, itt nem hiányzik.
Ma is kinn voltam, majd miután meguntam a vaddisznók levadászását, és visszateleportáltam a Kezdetek Városába. Alig hogy elléptem a Teleport Kapu közvetlen közeléből, egy vörös lányt pillantottam meg. Gyönyörű volt, és a vöröses-fekete ruhájának a kivágása egyből felkeltette a figyelmem. Hosszasan néztem, hisz rég volt ilyen jó látványban részem. Jobban szemügyre vettem, és igyekeztem felmérni. Egyszerre erős harcos, és gyönyörű nő. Próbáltam rájönni, vajon mit csinál erre fele, hisz mindvégig csak állt egy helyben, és nézett körbe. Valószínűleg vár valakit, legalábbis elég logikusnak tűnik. Továbbra is ott ácsorogtam a főtéren, és szintén körbenéztem, vissza-visszanézve a vörös démonra, de immáron nem olyan feltűnően, mint eddig. Különös érzés lett rajtam úrrá, ahogy figyeltem őt. Olyan szép, és olyan más volt mint a többi ember, hogy messziről kitűnt a tömegből. Mint a sivatag közepén egy szál vörös rózsa, olyannyira eltért a környezetétől. És mégis egyszerre sugárzódott belőle mind a nőiesség, mind az erős harcos mivoltja. Vajon hogy fér össze ez a kettősség? A kasztját próbáltam meg kikövetkeztetni, de nem sora jutottam, mivel a figyelmem folyton elkalandozott a ruhájának a kivágása láttán...

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 01:36

Csak állt, de nem csak úgy, mint egy szobor. Bármerre tévedt a kalandor tekintete, minden egyes porcikája üvöltötte, hogy él. Vadság sugárzott belőle, és kecses báj. Mindkettő egyedi képesség, és ő mindkettőt birtokolta. Különös dolog. Most először ilyen nyugodt, és most először áll csak úgy egy helyben, de nem most először nézi az embereket, ahogy a céljaik hajtják őket előre. Mindenkit megnézett magának. A mélyzöld szembogarai nem nyughattak, míg egy emberen ki nem igazodott. Így talált rá arra a fekete hollóra is, akinek rajta is megakadt a tekintete nem rég. A régi Jasu elmosolyodott volna, vagy odabaktat, hogy megkérdezze eme "kedves" idegentől, hogy mi az amiért őt nézi, de a mostani nem tette semmit. Azaz nem rögtön. Ott volt benne még mindig a féktelen kislány, és ki akart törni, de már döntött. Új életet kezd. És az új élettel együtt, új képességeket akart szerezni. Ezt pedig úgy vélte megvalósítani, hogy egy időre eddigi jelemétől teljesen eltérően viselkedik. Voltaképpen nem is bánta. Az új Jasunak nem volt ellenére ez a nyugodt szemezés. Mert az volt. Ám egyetlen izma sem rándult meg a férfi láttán.
Most csak figyelt. Jól öltözött, izmos alak, magabiztos mozgás, és a japánokhoz annyira jellemző soványság. Ha Japánban valaki nem sumo birkózó ilyen kis "nyeszlett", de mégsem mondható rondának, sőt. Egész helyes volt a maga sunyi tekintete ellenére. Egyfajta bájt adott a férfinak a csupa finom alak mellé a piciny szembogár, mely éppen olyan fekete mint a zakó amit hord. Összességében olyan ember, akitől ha nem is tartott volna, de túl rejtélyesnek találná, és ezért félelmetesnek. Ám a régi Jasu és az új is egyet ért abban, hogy a kíváncsiság az ami őt hajtja. Az új Jasu eddig sokkal bátrabb is, hogy kikezdjen egy ilyen hollóval.
Lassan megmozdulni látszott, pont azután, hogy lehunyt egy pillanatra szempilláit, s kinyitva új döntéseket hozva hátra nyúlt a kojááért. Maga elé véve pár pillanatot elidőzött rajta. Sokáig nem használta ezt a fegyvert. Ideje megdolgoztatni. Nem mosolygott, csak megfordult, és elindult. A jelenés egyenesen a fekete holló felé indult meg. Semmi kétség nem lehetett afelől, hogy őt akarja. Odaérve pedig teljes nagyságában túlvilági fátyol ötvözte szavait. Hangja kellemesen lágy volt, és némi izgatottság vegyült belé, de a szavak furcsa egyvelege többféle jelenté kaptak.
- Emlékszel egy régi konzolos játékra? A karaktereddel róttad a játékteret, és ha találtál valakit, akkor meg kellett vele küzdened, ahhoz, hogy tovább juthass.
De csak akkor, ha előtte a szemébe néztél és közvetlen vele beszélted meg.
A kezében a kopja ferdén állt, hegyével lefelé, s ahogy közelebb lépett a férfi felé még egy lépést, az is követte annak vonalát, mintha csak a ruha része lenne.
- Ez is egy ilyen játék.

by **Ozirisz** Szomb. Júl. 20 2013, 02:19

Hosszasan néztem a vörös démont, és még a gondolkozásban is megakadtam. Körülbelül olyan szinten, mint akinek nem ért le még a reggeli kávé. Holott már délután volt, és a nap is Aincrad egének nyugati széle felé tartott a maga lusta és lomha módján. De ez a rejtélyes vörös nő valahogy túlságosan elragadta a figyelmem, és képtelen voltam őt nem nézni. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy hátranyúlt a kopjájáért, majd rövid ideig nézte. Egykezes fegyverből következőleg nem lehet sem harcművész, sem harcos. Harcos kétkezessel vadul, a harcművész rendre olyan fegyverrel amit másnak eszébe nem jutna forgatni. Árnyharcos sem lehet, mert ők két szalonnázóbicskával harcolnak, ráadásul ez a nő nem az a tipikus árnyharcos-fajta. Kardforgató sem, vagy csak jól álcázta a kardját. Íjász sem, állatidomár sem. Maradt a lovag, de ahhoz pontosan egyel kevesebb pajzsot látok a szükségesnél, de mégis ez a leglogikusabb a kasztját illetően. De amíg a kasztján gondolkoztam, az ezidáig mozdulatlanul álló nő elindult határozott léptekkel felém. Hirtelen zavarban éreztem magam egy pillanatra, hogy vajon milyen szándék vezérli, esetleg jelenetet rendez az elkalandozó tekintetem miatt? Esetleg valami más? Mindenesetre hamarosan kiderül, tehát állok elébe.
Majd kérdezett egy régi konzolos játék felől, amihez hasonlította ezt a játékot is.
Igen, több hasonló játékot végigvittem régen. - feleltem a titokzatos nőnek, mélyen a zöld szemébe nézve, noha akarva-akaratlan a tekintetem ismét elkalandozott a meglehetősen mély kivágás felé. Aztán hirtelen még egy lépést tett meg felém, miközben elbambultam, és hirtelen felkaptam a fejem arra, hogy a SAO-t is ahhoz a játékhoz hasonlítja - Igen, valóban, ez is egy ilyen játék. - értettem egyet az állításával, ezúttal már tényleg a szemébe nézve - Ebben a világban is a harc tesz erőssé, és a kihívások tesznek igazán erőssé. És ami a továbbjutást illeti, ebben is igazad van, hiszen a szintek főellenségeinek legyőzésével juthatunk egyre feljebb Aincradban.
Noha pontosan mit akar elérni a titokzatos nő, azt biztosan nem tudhatom, de a kézben tartott fegyvere alapján jó eséllyel ebből harc lesz, de akár még harc utáni pihenést is el tudnék viselni.

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 02:47

Egyenesen rákérdezett arra, ami eszébe jutott. A játék miben léte, hogy végül is ez sem különbözik a többitől, csak kicsit élethűbb, meg kicsit halálosabb. Ezt szépen el is mondta a hollónak, majd kijelentette, hogy ez is egy ilyen játék. Pont olyan, amit eddig mindenki könnyedén végig tolt. Érted? Érted szép holló barátom? Csak azt kell tennünk amit eddig is. Pontosan azt amihez értünk. Játszani. A válaszra elmosolyodott. Ott volt benne, a szemében az a játékos pajkosság, amivel lerohamozná, de a tagjait fegyelmezte. Az okfejtés, amivel a férfi alátámasztotta az ő piciny feltevését, kedvére való volt. Elmosolyodott.
Most előszőr használta azt a hollóval szemben, amit eddig le sem vett magáról. Azt a gesztust, amivel eddig alapból üdvözölt boldog boldogtalant. Mosolyt. Ez a felső és alsó ajkaknak lágy felfelé vonulta álomszerűen változtatta meg az egész arcberendezését. Szép márványszobor vonalaira, kitörő energiát vonultatott fel, mintha minden erő benne lenne elrejtve. Mindezt abban a rövid pillanatban amikor megajándékozta vele a férfit. Előre lépésével pedig csak azt leplezte, mennyire érdekli a holló színű szemek fénye. Az a pici lélektükör olyan sejtelmes volt és titokzatos számára. Tudni akarta mi zajlik le benne. Miért ilyen különös. Látni akarta, még többet akart tudni róla. Ám hátrébb lépett, és meglengedte maga előtt a kopját. Egész könnyedén, az újonnan vett Súlyemelés jártasság nem piskóta, de mellé az Akrobatika jártasság se volt rossz döntés. A ruha meg pláne nem. Úgy nézett ki, mintha egy tánc venné kezdetét ezzel. A vörös-feketés samuráj ruha úgy suhogott a mozdulatait követve, mintha saját akaratából maradna rajta. És a lány mosolygott.
- Ahogy mondod. A nevem Jasude, és kihívlak egy párbajra.

by **Ozirisz** Szomb. Júl. 20 2013, 03:22

Noha még magam is meglepődtem rajta, hogy sikerült egy mosolyt kicsalnom eme gyönyörű és rejtélyes nőből, de örültem neki, és visszamosolyogtam rá. És utána hirtelen hátra lépett, meglengette maga előtt a kopját. Öröm volt nézni, hogy annak ellenére, hogy vonzó és fiatal nő, milyen könnyedén forgatja azt a fegyvert, ami még némelyik férfinek is nehézséget okozna. Ismét a kettősség sugárzódott belőle. Egyszerre szép nő, és egyszerre képzett harcos. Ahogy eme mozdulatai közben gyönyörködtem hibátlan alakjában, rájöttem, valahogy mindig tetszettek az ilyen nők. Aztán bemutatkozott, és közölte, hogy kihív párbajra. Szép neved van Jasude! Az én nevem Ozirisz, és örömmel elfogadom a kihívást. Remélem méltó ellenfelei leszünk egymásnak. - mondtam Jasudenak.
Igaz, nem sűrűn párbajoztam ebben a világban, jóval nehezebb dolgom lesz, mint a mobok ellen. A mobok intelligenciája messze nem elég fejlett, sőt, a legtöbbjüket amivel eddig találkoztam, egész könnyű volt kijátszani. Ugyanarra a helyzetre, mozdulatomra, mindig ugyanúgy reagálnak. Vagyis, képesek a mobok elkövetni ugyanazt a hibát rengetegszer. Egy másik játékos elleni harc alapjaiban eltér, hiszen az ellenfél gondolkodik, és ha egyszer hibázik ellenem, másodszor már tudja, hogy erre számíthat, és tesz ellene. És sokszor még előre az ellenfél sem tudja megmondani, hogy milyen taktikát, támadási formát fog használni, hiszen ez az adott pillanatban dől el, és nem egy előre megírt kód határozza meg. Igen, ez valódi kihívás lesz számomra, és Jasude számára is. Végre egy igazi harc, ahol két harcos összemérheti erejét, és még tanulhat is belőle.
Ha felugrott nálam a párbajra kihívás ablak, rányomok az elfogad gombra, ha nem, akkor várok a megjelenéséig, és gyönyörködök tovább a vörös démonban.

by **Jasude** Szomb. Júl. 20 2013, 18:36

Megkönnyebbülés és nagy felüdülés volt számára a férfit mosollyal látni. Nem akart belebonyolódni a gondolati kusza forgatagába, mint eddig, mert akkor kiesne eddigi viselkedési formájából, amit meg nem akart. Eldöntötte, hogy most elhagyja a kislányos jellemvonásokat, és az előtte álló sármőr pont illett ehhez az elképzeléséhez. Tesztelni akarta, amit fejben már lejátszott. És elég elszántnak is tudta magát ahhoz, hogy végig is csinálja. Egészen a legvégéig. Valahol mélyen talán még abban is reménykedett, hogy ezzel majd magáról is sokkal többet meg fog tudni, és felszínre kerülnek majd eddig ismereten tulajdonságai. Mint egy nagy utazás, aminek a vége tele titokzatossággal, ismeretlennel, élményekkel. Mintha ezzel a kalanddal újjáéledne. A döntése pedig végleges volt.
Elküldte a felkérést, ám egész életre szólót. Sosem tett ilyet, félt, hogy mi lesz, de valamiért ez sem izgatta. Talán csak csökönyösségből. A régi Jasu tiltakozott és vissza akarta mondani, utálta az új Jasut a döntésért, de most nem hagyta magát. Az új dönt! Csak figyelte a fiút, s már tudta, hogy mi fogta meg ennyire. Szóval tényleg szépnek tartják. Eddig ezzel sem foglalkozott. Csak élte a saját életét, és a körülötte élő emberekkel nem foglalkozott ilyen értelemben. Hogy mit gondolhatnak róla, az nem volt fontos. Csak az volt, hogy akik mellette vannak, legalább olyan vidámak legyenek, mint ő, de pont emiatt nem vette észre őket. Nem vette figyelembe az ő érzéseket. Önző volt, ha nem is a szó teljes értelmében, de az volt. Magából indult ki, nem nézte a többiek érzéseit.
Rögtön azután küldte a felkérést, ahogy kimondta. A viszont üdvözlést pedig már nem mosollyal az arcán fogadta. Ebben is változtatni akar. Azt akarja, hogy akinek megmutatja ezt a részét, az lássa a különbséget. Nem akar egysíkú lenni, bármit is jelentsen az.
A névválasztás azonban meghökkentette. Persze, ez egy mmo, az emberek általában nem a saját nevükkel nyomulnak benne, de akkor is....vicces!
Kisé oldalra fordulva kuncogott, ám elég hangosan és feltűnően, pedig már ment az egyperces várakozási idő, hiszen Ozirisz elfgadta a felkérést.
- Really? Mint az egyiptomi túlvilág istene? Örülök a találkozásnak, kedves Ozirisz. - kissé meghajolt, mintha pukedlizne a fiú előtt, majd felegyenesedve beállt harci állásba. Tipikus lovag beállás volt az előre tartott kopjával, bal kezébe pedig lehívta a csepp alakú pajzsot. Nem volt túl nagy, épp csak a mellkasát takarta el, hogy könnyedén mozoghasson. A közepén pedig egy előre meredő szegeccsel. Lassan lejárt a várakozási idő, ő pedig úgy döntött, hogy nem kell bejelenteni az indulást. A rendszer segítségét használta elsőnek a támadásához.
Hátrahúzta a kopját, szorosan maga előtt tartva a pajzsot, majd ahogy a kopja hegye felizzott sárgán, engedte a rendszernek, hogy maga dolgozzon.
Így került egyenesen Ozirisz elé, és tovább, ha megvágta, ha nem. Megfordulva pedig a hatást várta.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 21 2013, 22:09

Elküldte a vörös démon a párbaj felkérést, ám nem kis meglepetésemre egész életes kihívást. Azonnal elfogadtam, bár nyugtalanított kissé, hiszen aki veszít, annak a túlélése csak a győztes jóindulatán múlik. De erről a nyugtalanító érzésről nem adtam jelet a külvilág felé. Noha nem tudom mi lesz a végkimenetele a küzdelemnek, de ha én győznék, az utolsó pillanatban megállítanám a kardot. Elegen haltak meg, és nem szeretnék senkit se megölni. Ez egy erőnket összemérő párbaj, nem pedig élet-halál harc. Legalábbis szerintem. Valamint minden emberre szükség lesz a fronton, hisz még messze van Aincrad teteje. Az itteni nevem viszont meglepte a nőt, és kicsit kuncogott rajta, azon, ami számomra már természetes. Hosszú-hosszú ideje, hogy az Ozirisz nevet használom, megannyi játékban, megannyi internetes fórumon, és még sok más helyen. De különbözőek vagyunk, ami számomra megszokott, az mások számára furcsa, és fordítva. Azon viszont meglepődtem, hogy még a nevem eredetét is ismeri. Pontosan. - feleltem neki, mosolyogva - Én is nagyon örülök a találkozásnak, kedves Jasude. Majd kissé meghajolt, mire én is meghajoltam ellenfelem előtt, úgymond viszont megadva a tiszteletet. Pár lépésnyit hátráltam, és felvettem én is a kezdő beállást. Kardomat a jobb kezembe vettem, és vártam a visszaszámlálás végét. Hosszú másodpercek teltek el, ezalatt ismét szemügyre vettem a velem szemben álló gyönyörű nőt, akiről most is a nőiesség és az erő sugárzódott. Vajon főzni is tud? - tűnődtem. Már-már a gondolataim is elkalandoztak, és egyszer csak feleszmélek két dologra: az egyik, a hangeffekt, amivel a játék jelezte, hogy letelt a visszaszámlálás, és kezdődik a harc. A másik, pedig a felém tartó vörös szépség, kivont kopjával a kezében, másikban pedig a pajzsa. Kitérni a támadása elől esélyem sincs, hiába osztottam gyorsaságra viszonylag sok pontot, semmit nem ér, ha az ember elbámészkodik... Noha kitérni nem tudtam a támadása elől, de tétlenül sem néztem, és kardommal támadást intéztem felé, miközben elhaladt mellettem. Majd ahogy a hátam mögé került, utánafordultam, pár másodpercre szemügyre vehettem hátulról is, azután pedig vártam a támadásom eredményét, valamint a nő következő támadását.

Spoiler:

by **Jasude** Kedd Júl. 30 2013, 21:59

A fekete holló is szintúgy örül a találkozásuknak, ha nem még jobban. Valamiért az az érzése támadt, hogy ő jobban érdekli a fiút, mint fordítva, persze ez lehet nem igaz. Meg aztán, őt jelen pillanatban a harcuk érdekli, és hogy milyen is lesz pontosan, mert eddig ilyenre sosem vetemedett. Sosem kért volna fel egy idegent, hogy kt-zanak, és szintúgy nem tette volna meg, hogy egész életest küldjön el. Ráadásul ő küldte el a felkérést, nem is fordítva, hogy azt mondhassa utána, hogy rákényszerült. Valamiért mégis élvezte. A régi, a belső Jasu sírt, jajveszékelt, hogy mi lesz, hogy ő ezt nem akarja. Nem vele, hanem a másikkal. Nem azért, mert olyan erősnek képzeli magát, tudja jól, hogy harmadik szinten az ember nem egy tank, de akkor is. Ha valami veszélyes, azt el kell kerülni. Más dolog a kaland, és más az, amikor szánt szándékkal bajba sodorjuk magunkat. És még ha csak magunkat sodornánk, de másokat is! Megengedhetetlen!
Az új Jasu viszont csak nevetett az egészen, Kívülről is látszott, Jót mulat rajta, jó mulat valamim, ami épp most jutott az eszébe.
Eltalálta a hollót, ami annyira felbátorította, hogy a következő csapást már a rendszer segítsége nélkül akarta bevinni. A lándzsát úgy használta, mint egy pehely könnyű rudat. Mintha olyan lenge kis botok lennének, amiket a balett órákon használnak a balerinák. Ő pedig táncolt, és tánca közben kíméletlenül Oziriszt vette célba.
A lándzsával egész testre ment. Pajzsát előre tartva próbált nagyobbnak, robosztusosabbnak tűnni, hogy meglepődjön az "ellenség". Ő pedig bevigyen egy újabb csapást.
És valamiért nagyon élvezi! *.*

by **Ozirisz** Szer. Júl. 31 2013, 00:20

A Kezdetek Városának főterén a járókelők szép nagy ívben elkerülnek minket, teret hagyva harcunk kibontakozásának. Néhányan kíváncsian figyelik a párbajunkat, de a legtöbb járókelő csak amíg útja elhalad erre, addig figyeli az eseményeket. Jasude lényének ragyogása meglehetősen feltűnő jelenség, főleg így, estefelé, amikor mindenki fáradt, de ő mégis tele van energiával.
Jasude az előbbi sikeres csapása után felbátorodva újra támadásba lendült. Ám most nem a rendszer segítségével támadott, hanem saját mozdulatait használva, és pajzsát maga elé tartva, fegyverével előre, táncszerű, de határozott léptekkel indult meg felém. A maga elé tartott pajzsának nem igazán örültem, két okból. Az első ok: mivel a pajzsával elég jelentős felületen védi magát elölről, így mindenképp oldalt találok támadó felületet rajt. A másik ok: a vonzó nőies alakjából is túl sokat kitakar a pajzs, beleértve a ruhájának a kivágását is. De hát ez van sajnos, bele kell törődnöm. Pedig pár másodpercig gyönyörködtem a vörös démonban, de ezúttal nem néztem annyira, hogy elfelejtsek harcolni, mert annak rossz vége lesz a harcunkat illetően. Jobban belegondolva az előző csapását is a túlzott bámészkodásának köszönhettem. Majd ahogy közelebb ért, kardommal hárítottam a támadást. Tettem jobbra egy kitérő lépést, majd megindultam előre, és egy vágást próbáltam intézni a kardommal a nő jobb oldalára. Majd utána pár lépés távolságra ellépegetek, és megfordulok. Remélem sikerrel járok, hiszen nem szívesen veszítenék Jasude ellen. Amennyire ő erőt sugároz, legalább annyira kell nekem is erősnek tűnnöm. Minden tudásomat, erőmet, ügyességemet, mindent amim van, bele kell adnom. Hiszen a párbajunk után akár elmehetnénk valahova együtt, sétálni a városban, vacsorázni, akárhova, csak mi ketten. És erre akkor lenne a legtöbb esély, ha győznék ebben a párbajban. De mindenesetre az még odébb lesz, és egyelőre még itt kell megvívnunk a harcunkat.

by **Jasude** Pént. Aug. 02 2013, 23:16

~Igen! igen igen igen igen igeeen!
Kivédteeeee ~
Tovább haladt, mint a lovas, vagy hasonlítsuk inkább egy vadászpilótához. Meg fogja a gépet, és kellő távolságba érve fordul meg, hogy új lendületet vehessen. Közben pedig sugárzott belőle az öröm. Igen! Ez az, most élek rendesen!
Ozirisz kivédte a csapását, és megfordult a fejében a speciális képesség, mint lehetőség, ám korainak tartotta még. Későbbre akarta tartogatni, nah meg újdonsült ellenfele, vagy inkább "játszótársa" még nem is támadott. Hát lelke rajta, azért ő meg nem áll. Nem akart időt hagyni, gondolkozási időt arra, hogy a fekete holló összeszedje a gondolatait.
Vadul széttárta a karjait, s egy hosszú pillanatra teljesen védtelenné lett, no meg könnyű rálátást biztosított azokra a bizonyos idomokra. <.<
Hogy magától csinálta e? Egyértelműen. Hogy tudatos volt e? Egyáltalán nem biztos.... avagy nem elvetendő. A vak is jól látja, hogy Ozirisz, alias a fekete holló úgy viselkedik, mint egy mérgezett egér. Az első, rendszer általi csapását teljesen vakon engedte be, a másodikat is csak alig védte ki, és még mindig nem támadott.
És amikor ez bevillant, rájött ara is, hogy ha ügyes, egész végig az orránál fogva vezetheti, és ez valamiféle kéjes örömet jelentett a számára.
Szóval ott tartottunk, hogy egy forró pillanatra széttárta a karjait, majd szinte ugyanabban a pillanatban újra a rendszert hívta segítségül. Most nem elölről, hanem oldalról ugrott a ... a másik mellé. És oldalról próbálta megvágni a kopjával.
Nah igen. Még azt se tudja, hogy Ozirisz barátunk milyen kasztbeli is.
Mondjuk ha már itt tartunk nagy valószínűséggel vagy harcos, vagy harcművész, vagy pedig kardforgató lesz. Hiszen a csata már elkezdődött, és egy kardon kívül nincs semmije, ami minden más kasztot kizár, kivéve ha a pajzsát még nem akarja felszerelni ellene. De ha ez a helyzet, azt megkeserüli. ><

by **Ozirisz** Szomb. Aug. 03 2013, 00:09

Alig, hogy az előző csapását kivédtem, és alig, hogy az előző támadásom ismét nem talált, láttam Jasudén, mintha készülne valamire. De még nem tudom, mire, pedig az az érzésem van. A következő támadás, minden bizonnyal. Aztán láttam, hogy egy hosszú pillanatra széttárta karjait, hogy megnézhessem jó alaposan a hibátlan alakját. Habár csak egy pillanat volt, de kihasználtam, és szemem ismét megakadt a ruhájának a kivágásán. És azon pillanat alatt tágra nyílt szemekkel csak néztem, csak néztem... Majd amikor ismét a rendszert hívta segítségül a támadásához, megvilágosodtam: ezzel a karjait kitáró mozdulattal a célja minden bizonnyal az elterelés volt, valamint, hogy megzavarjon a támadásban. A másik célja pedig, bár ebben még nem vagyok biztos, lehetséges, hogy érdeklődik is utánam? Mondjuk, nem tudhatom előre, hogy mik a tervei a harcunk után, de remélem sok-sok jó dolog szerepel benne.
Na de ott tartunk, hogy épp a rendszert hívja segítségül. Én is hasonlóképp teszek, és a gyorsaságomra támaszkodva rohanok a vörös démon jobb oldala felé, és oldalán ejtek egy szúrást... legalábbis ezt terveztem, amikor láttam, hogy mellém ugrik. A támadását pont időben hárítom a kardommal, miközben próbáltam, immár egy rögtönzött terv miatt a nő mögé kerülni, és hátulról ejteni rajta egy vágást. Bal kézben pajzs, jobb kézben kopja, de hátulról nem védi a pajzsa, tehát megtettem azt a kitérő lépést, és gyorsan Jasude mögé rohantam, és egyet suhintottam felé derékmagasságban, amikor mögötte voltam már, és kellő közel hozzá, aztán újabb pár lépést távolodtam tőle. Majd megfordultam, és vártam a következő lépését, és persze a támadásom eredményét.

Spoiler:

by **Jasude** Vas. Aug. 04 2013, 17:18

~ Sikerült! Sikerült, sikerült! ~
Csak ezek a szavak cikáztak a gondolataiban, ahogy látta a fiút kissé leragadni az épp adott pillanatban. Nem gondolta arra, hogy ugye ez azért nem szép dolog. Ez egy harc, akkor járjunk is el úgy, mintha tényleg harcolnának, azaz a harcban és a szerelemben mindent szabad! \o/
....szóval úgy van, hogy háborúban, de most el lehet siklani efelett az apró tényező felett. ^^
Nekirugaszkodott. Minden erejét, azaz minden gyorsaságpontját beleadta. Teljes sebességbe kapcsolt, hogy újra eltalálhassa a fiút! Győzni jó érzés, ugyebár. Rolling Eyes

Most azért van itt ugye. Azt akarja, hogy a járókelők azt lássák, hogy erős. Hogy megtud menteni másokat. Mert ezt eddig nem tudott. Senkit.
Talán elkalandozott, s a fiú így kerülhetett észrevétlen mögé, de már egy ideje érzi, hogy nagyobb gyorsasággal rendelkezik mint ő. Mikor a pontjait osztotta el, úgy gondolta nem fontos annyira az a skill egy lovagnak, de hát.... valamit valamiért.
Az ő életpontjai nem változtak, hiába talált.
~ Jó az a páncél, amit Zheltől kaptam... ~
És persze ez sem érintette jól, de egyszer túl kell lennie rajta. Ott álltak egymással szemben, s ekkor vette észre, hogy a fiú életcsíkja nagyjából a zöld sáv vége felé lehet. Ez pedig felvillanyozta. Győzelem! \o/
Felkiáltott. Csatakiáltása inkább ujjongás volt, mi az örömét volt hivatott jelezni, mint sem támadásra figyelmeztetni, de hát még is az lett belőle.
- Váóóóúúúúúúúúúúú!!!!
Ozirisz pedig a következő pillanatban újfent a dárda hegyét láthatta közeledni, ám végül még sem a jobb kezében tartott fegyvert suhintotta meg, hanem a bal kezében ( és egyúttal a fiúhoz közelebb lévő) pajzsot tiszta erőből. Ugyanis bekapcsolta a sepciális képességét, amellyel egy körben használhatja ezt is.
Oldalt került, és attól függetlenül, hogy talált e a meglepetés szerű pajzsos akciójával, a fiú felé bökött a dárda végével.
Egy körben két támadás. Ez a skillje.

Spoiler:

by **Ozirisz** Vas. Aug. 04 2013, 17:59

Szerencsére már ez a támadásom talált, bár a vörös jelenés életerőcsíkja meg se rezzent. Hát igen, a lovagok az erős páncélzatukról híresek, mint ahogy más játékokban, itt is. Általában a lovagok hordhatják a legerősebb páncélzatot az ilyen jellegű játékban, valamint a pajzsuknak köszönhető blokkolás, hárítás bónuszok sem elhanyagolhatók. És minden bizonnyal, itt a SAO-ban is így működik. Majd ismét Jasude felé néztem. Csodás látványt nyújtott a vörös nő, ahogy Aincrad lemenő napjának vörös fénye megvilágította. Ahogy a tűzvörös haján megcsillantak a napsugarak, egész különleges hatást kölcsönzött neki. Ismét megbabonázott a vörös démon, pedig még nem is időzött el a tekintetem azon a meglehetősen kihívó dekoltázsán. Még... De egyszerűen nem tudtam nem megbámulni, hiszen nő, és nem is akármilyen! Aztán Jasude csatakiáltására eszméltem, és hogy támadásba lendül. A pajzsával támadott, amit nem tudtam blokkolni, de a dárdájának a szúrását elég gyors voltam, hogy tudjam hárítani. Gyorsaság, gyorsaság, gyorsaság... Ez lehet az egyetlen esélyem ebben a harcban, hiszen a nő mind páncélzat, mind sebzés terén előnyben van velem szemben, és logikus, hogy életerő szerint is felülmúl. De mintha gyorsabb lennék, és ilyen téren ez az előnyöm vele szemben. És az előnyökre kell támaszkodnom, és a hátrányokat legyőznöm. Ezért, ahogy a fegyveres támadását hárítottam, léptem kettőt oldalra, hogy a jobb oldalára kerüljek. Miközben helyzetet változtattam, akarva-akaratlan szemügyre vettem a dekoltázsát, és nőies idomait. A másodperc törtrésze alatt az emlékezetembe véstem a látványt, tudtam, most nem bámészkodhatok hosszú másodpercekig, mert akkor veszítek. Nos, ott tartottam, hogy pár lépés után Jasude jobb oldalára kerültem, és onnan próbáltam intézni egy vágást az oldalára, derékmagasságban, majd pár lépést hátráltam. Talán most is sikerült levinnem valamennyit a páncélzatából.

Spoiler:

by **Jasude** Kedd Aug. 13 2013, 21:55

Szinte ujjongva ugrott egyet örömében, de csak egy kicsit, hiszen ez egy küzdőtér. A másodperc tört része volt ugyan, de látta ahogy ellenfele életcsíkja még lejjebb vonul, és ez csak még jobban lelkesítette. A pajzzsal találhatta el, ha még egyet be tudna vinni a dárdával.... *.* Azonban a kis ugrabugrálás következménye meglett. Ozirisz, az alvilág ura bevitt még egy teljes szúrást, oldalról. Nem is látta a folyamatot igazán, csak a következményt. Még egy kicsit lejjebb ment a pajzs. A végén az életéből is veszíteni fog. Egyre inkább olyan érzése támadt, hogy eza fiú kezdi kiismerni kezdetleges tánc...azaz harcát. Sosem harcolt emberek ellen. Kint csak táncolni tanult, így ezt a technikát használta fel a küzdelem során. Eddig bevált, de ami a hátránya volt a lánynak, az szépen fölé magasította a fiút. Gyorsabb volt. És ezt jól tudta a fekete hajú szépfiú is. Ki is használta. Kegyetlenül. T.T
Megfordult, hogy láthassa ellenfelét, majd kettőt szökellt hátra felé, hogy nagyobb legyen köztük a távolság. Annyival nem gyorsabb a másik, hogy ne lássa, és ha látja, fel tud készülni a támadásra.
Viszont eddigi vidám arckifejezése szomorúvá vált, majd megdöbbenté.
- Ez fájt....
Összehúzta magát, így kisebbnek is látszott, a vállait felfelé húzta, és a harci állása is szét esett. Majdhogynem sírt, talán tényleg eltörik a mécses.
Ott feszített abban a szép vörös ruhában, egy nagy dárdával, és megszeppenve nézett Oziriszra, mintha az ő hibájából érzett volna a támadás hatására fájdalmat. Nagy zöld szemeit viszont nem vette le a fekete hollóról, és ahogy a kezeit felhúzta középen a mellkasán, akaratlanul is összébb tolta a sárga dinnyéket >.>

by **Ozirisz** Szer. Aug. 14 2013, 23:13

A támadásom sikerrel járt, de még mindig csak a vörös démon páncélja csökkent. Aztán ugyebár hátráltam pár lépést, hogy nagyobb legyen a távolság köztünk, és vártam Jasude támadását. De ő megállt egy helyben, és hirtelen szomorúság ült ki az arcára. Eddig vidám volt, most hirtelen összehúzta magát. Még az eddigi szabályos harci beállását sem vette fel. Vajon tényleg valami baj van? Tényleg valami történt? Furcsállom, hogy nem is támad, pedig az eddig olyan jól ment neki. Mindenesetre tartom az eddigi jól bevált taktikámat, miszerint ha támad, én levédem vagy kitérek előle, megpróbálok bevinni egy támadást, és újra távolabb kerülni, hogy jöjjön a következő csapás. Ha eszerint cselekszem, kihasználhatom azon kevés előnyömet, amit a gyorsaságom biztosít az ő erejével szemben. Ha én támadnék, annak nagyon, de nagyon rossz vége lehet. Ha eltalál, akkor csupán Jasude jóindulatán múlik, hogy életben maradok-e vagy sem. Az ő erejével egyetlen csapás is sok, főleg az én életerőmhöz viszonyítva, ami már eléggé a végét járja. És, nem szeretek bárki jóindulatára alapozni.
Aztán, ahogy tovább néztem a gyönyörű nőt, várva a támadását, csak nem indult, csak nem indult. Aztán a kezeit felhúzta középen a mellkasán, ami a kebleit összébb tolta, pont a ruhájának a kivágása felé. Na ezen annyira megakadt a szemem, hogy hirtelen leblokkoltam, és csak néztem ki a fejemből, egyenesen Jasude felé, és a keblei felé, amikre akarva-akaratlan felhívta a figyelmem. És, közben a zöld szemeit le sem vette rólam, csak nézett engem. És én is csak néztem őt, és minden akaraterőmmel arra koncentráltam, hogyha megindulna felém, akkor ki tudjak térni előle. Pont ahogy a taktikám is mondja.

by **Jasude** Szer. Aug. 14 2013, 23:46

Az járt a fejecskéjében, hogy most mi lesz? Kiagyalt egy elterelő taktikát, de annyira belefeledkezett, hogy elmaradt a támadása is, és Ozirisz nem indul, sőt! Megáll egy helyben, tartva az alap beállást, és csak figyeli őt. De mit figyel rajta ennyire? Meghökkent volna? Lehet, ez volt a célja vele, de valami másra számított. Nem olyan beszédes a fiú, mint gondolta, de nem is ijedt meg, ami jelentheti azt, hogy nem is olyan segítőkész mint szerette volna. Habár. Ha jobban belegondolunk, lehet, hogy csak óvatos. De mitől? Egy lánnyal harcol , ráadásul jk-val, és a feje felett ott virít, hogy zöld. Surprised

Mitől lenne ilyen óvatos? Aztán bevillant. Egész életesre adta ki a kt-t és hát a fekete holló, igazi férfiként nem utasította vissza a kockázatos meghívást. Láthatóan rosszabb helyzetben van mint ő. Még az is meglehet, hogy egy ütés kéne csak a végleges győzelemig.
A gondolatra egy pillanat erejéig eltűnt a belső nyugtalanság, és az aggodalom helyét a türelmetlenség vette át. Már nagyon érezni akarta a győzelem ízét és az most az ajtaja előtt kopog. Megadatott az esély, nem ronthatja el!
Annyira izgatottá vált, hogy le sem tudta venni a szemét a fiúról, miközben maga elé emelte a kezeit, összébb húzva a kebleit. Emlékezett, hogy valamit még ezelőtt maga elé motyogott, csak az összhatás kedvéért. Lehet, hogy nem is hallotta a fiú, hogy mit mondott, akkor meg nem is volt értelme, de a következő pillanatban mintha a fekete holló leblokkolt volna. Nem mozdult és láthatóan az állásából is kissé kizökkent.
~Itt az esély *.* ~
Az előbb ugye kihagyott egy kört, így még pihent is egyet, ami sokat segített abban, hogy a teljes erejét bele adja. Nem pazarolt se erőt se időt a védekezésre. Baljában a pajzs lefelé lógott, és mint egy nyílvessző úgy lőtte ki magát, minden sebesség pontját beleadva az egyenes ívébe, pontosságába, sebességébe.
Egy akaratként összpontosult a találat reménye a kitartott dárda hegyén. Most nem baj, ha megvágja a fiú, még van élete sok, de ha ezzel talán, akkor talán... Talán végre nyerhet!

by **Ozirisz** Csüt. Aug. 15 2013, 00:30

Nem támadt, amíg vártam. Ismét elterelte a figyelmemet, és amíg túlságosan a nőies idomai jártak az eszemben, hirtelen támadásba lendült, és mindent beleadott a rohamba, és én is túl későn eszméltem fel. Már közvetlen közel volt, és minden gyorsaságom ellenére képtelen voltam kitérni előle. Az utolsó amit tudtam tenni, magam elé tartottam a karom, hátha beleszalad, amire igen jó esélye van. Igaz, neki csak még egy kicsi ment volna le a páncéljából, ami után még mindig jelentős mennyiség maradt volna, és az életerejével együtt jó pár támadásomat kibírt volna. És ezt tudta ő is, hiszen nem tért el a szándékától, nem ijedt meg a kardomtól, és kanyarodott el. De hát, meg kellett próbálni... Az, hogy a kardom végül megszúrta-e vagy sem, azt nem tudom, és nem is lényeges.
A következő pillanatban, mintha megállt volna az idő, az az érzésem támadt. Már tudom mi történt. Veszítettem. Ráadásul egy nő ellen. Ráadásul teljes életes párbajban. Illett volna győznöm, de elbuktam. Lehajtottam a fejem, és vártam Jasude döntését.
Lehet, hogy itt lesz vége a dalnak? Lehet most fogok meghalni? Nem tudom, ez a döntés csak rajta múlik. Könyöröghetnék az életemért, de nem teszem. Odáig nem süllyedek, hogy bárkitől bármit is kérjek, vagy bármiért is könyörögjek. Valamint, lehet pont ezzel a gesztussal veszíteném el a maradék tekintélyemet is a szemében, és lehet amiatt döntene úgy, hogy végez velem. Azt pedig nem akarom, hogy egy senki legyek a szemében, sem azt, hogy elpatkoljak. Még van pár befejezetlen dolgom itt Aincradban is, és odakinn is. Nem adom meg a világnak azt az örömöt, hogy Ozirisz eltávozik az élők sorából - gondoltam, bár tudtam, a döntés nem az én kezemben van. Úgyhogy csak lehajtott fejjel, csendben, szótlanul vártam a végzetemet, és reménykedtem benne, hogy az utam még nem ért véget.

by **Jasude** Kedd Aug. 20 2013, 15:54

Csábos kedvességgel odacsattog a panel elé, jó közel a panel előtt megáll, és nagy vidáman rányom a a? Ugyan már! mindenki tudja, hogy az "Életben marad" gombra! ^^
Nos, azonban nem egészen történt az előbbi esemény úgy, ahogy azt tette volna rendesen. Amikor egész életre nyomott, azt hitte, hogy így tesz majd, mikor elérkezik az idő, és megkapja azt az a örömöt, amit szeretett volna. A győzelem örömét.
Azonban a győzelem keserűnek bizonyult, és ráadásul nagyon ijesztő is volt. Tudta, hogy ez kint halállal, még pedig mindkettejük halálával végződött volna, és ebbe beleborzongott.
~Soha többé! ~
Fogadkozott magában, még mielőtt leütötte volna az egyértelmű gombot. Utána a dárdára meredt. Amikor nekiugrott Ozirisznek eldöntve, hogy bármi lesz, beviszi a csapást, még nem tudta, mit fog átélni azután. A látvány, ahogy a fiú hasába mélyed a fegyver, és a tudat, mielőtt ez megtörtént volna. Gyötrelmes másodpercek voltak. Meg is ingott mikor észre vette ellenfele kitartott kardját. Átérezte annak fájdalmát, és lemondását. Veszíteni sosem jó érzés, de most egy egész életes küzdelemben voltak, Oziriszt pedig jószerivel lealázta.
~ Soha többé. ~
Fájt neki, hogy veszített a fiú, fájt neki az ő szenvedése is. Nem bírta nézni a lehajtott fejét, de mégsem kedves szóval fordult felé. Maga is meglepődött a pofonon, ami Ozirisz arcán csattant, de hirtelen mérges lett az előtte állóra.
- Baka echi! Azért veszítettél, mert egész végig le sem vetted a szemed a melleimről. Baka baaaka baaaaaka, aho baka Ozirisz! >.<
A végén már hangosan pirongatta, és vöröslően fújta fel magát, mint egy mérges pulyka. A nevet kiejtve pedig nagy, kövér könnycseppek buggyantak ki a szeméből. Legurultak az arcán aztán tovább az áláig. Ott összegyűltek és szomorúan várták társaikat. Azonban Jasu megálljt parancsolt érzelminek. Ezt a fiút csak most ismerte meg, de képes lenne órákig sírni miatta, akár csak tette azt Zhel miatt. A baka fiú hogy hallhatott meg mikor olyan erős volt? És még két könnycsepp legurult az arcán, tovább duzzasztva a már meglévőket. Amazok pedig lecsöppentek az álláról a ruhájára.
~Ez egy gyilkos játék.... és végül magunk is azokká leszünk... nem akarom. >< Soha! ~
Nem indult el, csak nézte nézte a bánatos hollót, de beszélni se volt kedve. Talán még elbőgné magát.

by **Ozirisz** Kedd Aug. 20 2013, 16:51

Örökkévalóságnak tűnő másodpercek voltak, amíg vártam, hogy mi fog történni. Lehajtott fejjel vártam a végzetem. Vesztettem, de odáig nem süllyedek, hogy könyörögjek az életemért. Hosszú hosszú másodpercekig bámultam a Kezdetek Városának a macskaköves főterét, mígnem meghallottam a hangeffektet, ami a Jasude előtti panelon egy gomb lenyomásának hangja volt. De még ekkor sem mertem felnézni, csak vártam, mi fog történni. A látóterem bal felső sarkában megláttam az Életerő 1/15 feliratú csíkot. Egy életpontom maradt. Nem nulla, hanem egy. Nem hullok pixeleimre, nem esek szét, az utam még nem ért véget. Így a járókelők nem tudták elsütni azt a "poént" hogy "Figyeljetek mán, ez meg olyan laza, hogy szétesik", és nem tudnak a színes pixeleimre mutogatni sem. Ettől azért jobb halált érdemlek, és nem ilyet. És nem most.
Hirtelen nagyon örültem Jasude döntésének, hogy megkegyelmezett. Szokatlan emberi reakció, már azt hittem, ez kiveszett az emberekből. A kinti életemben nem szoktam sem kegyelmet sem második esélyt kapni, de itt mégis.
De ahogy felemeltem a fejem, rögtön nagy pofonnak lettem kis gazdája, és mérgesen mondta, hogy azért vesztettem, mert nem vettem le a szemeit a... melleiről. Nos, van benne valami, de a figyelmetlenség még csak az egyik ok. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy magasabb szinten van, mint én, és a felszerelései is jobbak. Ahogy a mondatára felnéztem, láttam, könnycseppek hulltak alá a szemeiből. Nem tudom miért sírt, és mitől tört még így össze, hisz eddig oly erős volt, legalábbis annak mutatta magát.
Valóban, igen megbámultam őket, mivel eléggé szem előtt voltak. De nem csak ez az oka, hogy győztél. Merek fogadni, hogy magasabb szinten vagy már, és a felszerelésed is jobb. - mondtam Jasudenak, és a szemébe néztem - És köszönöm hogy megkegyelmeztél nekem. Ne sírj, nem történt baj, mindketten élünk. Ha fordítva történt volna, én is megkegyelmeztem volna, ez a játék nem egymás gyilkolásáról szól.
Az főtéren járkáló játékosok és NJK-k most már, hogy vége lett a párbajunknak, mentek a maguk dolgára, véget ért számukra az ingyen műsor. Eléggé megalázva érzem magam, nemcsak kikaptam, ráadásul egy nő ellen, hanem még ekkora nézőközönség előtt. Azt hiszem legjobb lesz ha bepusztítok egy ifaplatónyi alkoholt, ami feledteti velem ideigenesen ezt az érzést.
Aztán felegyenesedtem, és újra megszólaltam: Majd számítok egy visszavágóra! Legközelebb már nem lesz ilyen könnyű dolgod, mint most. - mosolyogtam rá a vörös nőre. - de akár összefuthatunk egyébként is, harcok és pofonok nélkül is
Majd lassú léptekkel elindultam a főtér melletti kocsmába, és kikértem a korsó söröm, amit egyből legurítottam, és a második korsóval kiültem a kocsma előtti lépcsőre, és gondoltam: na ezen kívül még ifaplató mínusz két korsó... és végiggondoltam a mai nap történéseit.

by **Cardinal** Pént. Aug. 23 2013, 14:49

Ossu!

Szépen megírt párbaj Very Happy

Jutalmatok 25 xp és 80 arany. Lezárom a küzdőteret.

by Ajánlott tartalom

Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Re: Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.