[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

A róka ismét elégedetten fújtat a válasz hallatán, és egy biccentéssel jelzi, hogy készen áll a visszavágóra.
Bár keveset kell gondolkodnia, csak a második tippjére bólint Ozirisz, hogy helyes, az Esthajnalcsillag az - első a Hold volt.
-Cseles. Másodszorra kellett kétszer is tippelnem. Te és az a másik... -pillant Yuichi felé. -... titeket megjegyezlek. No, de nézzük, mit tudsz te, kis hölgy.

Lehajol Hime előtt, s rákezd:

"Repülő madár, szárnyak nélkül,
fára leül lábak nélkül,
Jön egy király napkeletrül,
mind megeszi szája nélkül.
Mi az?"

---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 4
Yuichi (1): -
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

A róka egy nagyot ásít a kérdés meghallgatása közben, kicsit cuppog, mintha csak most ébredt volna, majd kiböki: -Szél.
Ejnye-ejnye, hölgyem. A fejemben olvasol? -mutatja meg fogait, de érződik a hangján, hogy nem akar bántani. -Én is gondoltam rá, hogy olyan kérdést teszek fel nektek, aminek már szerepelt egyszer a válasza. Nem rossz, nem rossz.

A róka ismét Jay felé fordul. -Nézzük csak...

"Melyik ló tud szállni?"

---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 4
Yuichi (1): -
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

Égett az arcom, hogy nem találtam ki az első kérdést, még mielőtt Yuichi mondta volna, már eszembe jutott a jó megoldás. Sebaj, majd legközelebb megmutatom én!
Szépen sorban végighallgattam a többiek kérdéseit majd a Kyuubiét is, és mikor újra felém fordult a kérdésével, már pörgött is az agyam.
"Melyik ló tud szállni?"
Egyből egy pegazusra gondoltam, és majdnem ki is mondtam, de sejtettem, hogy egy ravasz róka megpróbál beugratósat adni, így hát ezen az úton kezdtem el gondolkodni.
Melyik ló száll... hát a szálló!

- A megoldás: szálló. Száll is meg ló is.

És most halld az én kérdésemet Kyuubi.
Megfoghatsz és nem is. Láthatsz is és nem is. Érezhetsz is és nem is.
Mi vagyok én?

A róka megcsattintja a fogát a szemüveges srác felé és így szól:
-Kicsit jobb, de nem ez a megoldás. A magam részéről legalábbis nem erre gondoltam. -érződik viszont, hogy ezúttal nem haragszik annyira rád.

Majd figyelme ismét Yuichi felé fordul és megismétli a kérdést.

"Melyik ló tud szállni?"

[Off: A kocka értékének felét fogom csak számolni (felfelé kerekítve), mert amúgy tényleg nem volt rossz... >.>]
---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 7
Yuichi (1): -
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A róka ismét kivillantja fogsorát. -Hát... ez sem. Legalábbis nem pontosan. Adjatok egy percet. -mereng el újra, megnyalva a szája szélét, majd folytatja. -Nem fogadom el. Jobb felé tapogatózol, mint a szemüveges, de nem erre gondoltam. És pegazusra sem. -járatja végig tekintetét a többieken, de ennél többet a jelek szerint nem hajlandó egyenlőre segíteni.
-Tőletek is megkérdezem ugyanezt. Ha valaki kitalálja azt a megfejtést, amire gondoltam, meggondolom, hogy nyertetek-e. Ha nem, elárulom a választ és új kérdéssel megyünk tovább.
Farkainak suhogása kissé hangosabbá válik, mint eddig, talán ezzel elárulva, mennyire izgatottá kezd válni. Félig nyitott pofával pillant Jun felé és ismét, immár harmadszorra is, felteszi a kérdést.

"Melyik ló tud szállni?"

[Off: Ismét kockaérték fele lesz számolva. Nem rossz, Yuichi, de a megoldás egy kicsit trükkösebb *kunc*]

---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 7
Yuichi (1): 3
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Az egyszerűnek tűnő kérdés úgy tűnik nem is olyan könnyű mint azt hittük először Jay majd a srác aki Hime-vel jött, mind a ketten jónak tűnő választ adtak. Most pedig én következek, pár másodpercig szemezgettem a rókával, hátha a szeméből kiolvashatok valamit. Szálló nem...és a darázs sem...akkor valami olyasmire kell gondolni ami tényleg tud repülni.
- A megoldás Holló? - néztem csillogó szemekkel a róka démonra, hátha megszán és elfogadja a válaszom. - tudod nagyon jól áll neked ez a kilenc farok... kiemeli a...szőröd szépségét... - próbáltam kicsit hízelegni. Majd ha elfogadta a válaszom kicsit elgondolkodtam és felteszem neki az én kérdésem.
-Mindig volt és mindig lesz, de öthetes sose lesz.
Mi az? - na ezt old meg kutyuli, kicsit kuncogtam is, ezzel is idegesítve. Aki ideges kevésbé tud józanul gondolkozni, és én leszek a legokosabb. Ismét..

//bocsi hogy ilyen rövidke lett, következőnél megpróbálom jobban összeszedni a gondolataim >< //

-Igen, az. -bólint a megoldás hallatán a róka, majd félredöntött fejjel hallgatja a továbbiakat. Szinte látni rajta, hogy kissé meglepte a bókolás. -Nos... köszönöm... -hajtja meg fejét a játékos előtt, pávaszerűen szétterítve kilenc farkát a háta mögött. Meg kell hagyni, pompás látványt nyújt pár másodpercig, majd visszatér eredeti testhelyzetébe.
Mikor feladványt kap, elégedetten megnyalja a szája szélét. -Ez viszont már valóban a Hold lesz. -utal Ozirisz előző talányára.

Miután Jun elégedetten bólint, Kyuubi Ozirisz felé fordul ismét.

"A szobának négy sarka van. Minden sarokban ül egy macska. Minden macskával szemben három macska ül. Minden macska farkán is ül egy macska. Hány macska van a szobában?"

---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 7
Yuichi (1): 3
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

Ozirisz reményei ellenére a róka nem gondolkozik most túl sokat, miután végighallgatja a fiú helyes válaszát követő kérdést. -Az óra mutatói. -vágja rá egyhamar vigyorogva. -Ez túl könnyű volt. Már fáradtok is, vagy van még trükk a tarsolyotokban? -pillant végig a társaságon, egyik mancsát a másikra helyezi, mintha feküdni is kényelmesebben szeretne a földön.

Tekintete végül ismét Hime felé fordul, és így szól:

"Hány feje van az embernek?"

---



Kérdezés sorrendje:
- boss
- Jay
- boss
- Yuichi
- boss
- Jun
- boss
- Ozirisz
- boss
- Hime

Idegesítés mértéke (hátralévő passzok):
Jay (1): 7
Yuichi (1): 3
Jun (1): -
Ozirisz (1): -
Hime (1): -

A róka hátracsapja a fülét Hime kérdésének hallatán. A fejét dönti erre, dönti arra, sokat gondolkodik, majd sorban elmond egymás után négy tippet is - pulóver, kabát, zokni, sál -, de egyik se a helyes megoldás. Talán fél óra is eltelik csendes töprengéssel, a róka néha felmordul, száját nyitja, de végül becsukja. Az utolsó tippje sem talált, mire felemelkedik a földről, tesz egy kis kört a helyén, majd így szól.
-Nem rossz. Nem volt rossz. Mi a válasz, hölgyem?
Bólogat a szőnyeg szó hallatán. -Igen, igazad van. *Sóhaj* Vereségem elismerem. Gratulálok mindannyiótoknak. Az ajtó nyitva áll.
S valóban, a mögötte levő ajtón se lakat, se kulcs, de a mellette levő csapóajtó mintha mozogna még egy kicsit a lendülettől. A róka félreáll, hogy kényelmesen elindulhassatok és elégedetten szemléli a társaságot.


A záró körötök :)Lehet véleményt formálni még utoljára Kyuubinak, avagy hasonló. A lényeg, hogy az ajtóhoz azért induljatok szépen el ^^

Határidő: Augusztus 31.
Sorrend nincs

Kényelmesen üldögéltem figyeltem a többieket miközben próbálnak túljárni a róka eszén. Fene se gondolta volna, hogy pont Hime feladványa lesz ilyen megoldhatatlan számára. Jókat kuncogtam a butábbnál butább válaszain. Nem tudom, hogy a nevetés tovább hergelte e, de már elég vörös volt a feje, ha szabad ezt mondani. Szinte már látni lehetett, ahogyan felrobban, de nem tette. Sóhajtott egyet, és kicsit odébb mászott, és gratulált nekünk.
- Na ugye, hogy nem tudtál túljárni az Isteni Jun eszén, aki Aincrad legjobb és legerősebb harcosa? - mosolyogtam az óriási állatra. - még találkozunk. - intettem felé egyet, majd elindultam a kijárat felé. Még egy utolsó pillantást vetettem az óriási teremre, mélyet szippantottam a levegőbe, amit talán nem kellett volna ugyanis nem a legkellemesebb érzés, beszippantani a róka szőrt... De büszkének éreztem magam, átküzdöttük magunkat kilenc termen, különösebbnél különösebb feladványokkal találtuk szembe magunkat és a majdnem egy tucat játékosból csak egy maroknyian maradtunk a végsőkig.
- Oh majdnem elfelejtettem, -  rohantam vissza a terem kijáratából a szoba túl oldalára, felkaptam a földön felejtett párnát amit egy korábbi teremből vettem kölcsön. - nem lenne jó ha ezt itt felejteném igaz? - vakartam meg a fejem, majd egy picit meghajoltam és sétáltam ismét a kijárat felé. Majd hirtelen valami mintha megmoccant volna mellettem. képzeltem volna? És újra! Nem képzeltem, a földön egy csapóajtó volt, eddig fel sem tűnt, hogy itt van. Biztos a róka egyik farka takarta amíg erre ült.
- Nem bánod ha kinyitom? Megöl a kíváncsiság... Hopp és már nyitottam is. - annyira kíváncsivá tett, hogy nem tudtam megvárni még a válaszát sem. Ha volt benne valami és mozdítható jutalom fejében és a róka engedélyével magammal vittem, ha viszont nincs tovább haladtam a kijárat felé.
- Most már tényleg indulok, bye bye - nevetgélve rontottam ki az ajtón. Majd ha a kislány ott várt az ajtó túloldalán a kezébe nyomtam a párnát és megköszöntem neki, a kellemes kalandot.

// Köszönöm a kellemes kalandot :3 Jól éreztem magam, igaz,  hogy ez még csak a harmadik lezárt küldetésem, de azt hiszem a kedvenceim közé került :3 Várunk még hasonló jókat, biztos részt fogok venni //

Sajnáltam, hogy nem jutottam túl a lódarázson, hogy megtaláljam a Hollót. Ez úgy valahogy tarkón ütött. Hogy lehettem ilyen ostoba. De nem baj, a többiek szépen teljesítettek és miközben éreztem Hime ujjait bőrömön, visszaszorítottam ahogy megfogta a kezem. Azonban tudtam nem lesz más választásom, vagy vége, vagy szünetetltetni kell, amíg letudom, bűnöm. Képtelen lennék megölni, őt. Már csak fel kell kutassam, vajon lebujokban járhat, vagy közöttünk az első szint utcáin, netalán van céhe? Nem tudom..
Hime körében, amikor ő jött elengedtem a kezést és ölembe vettem saját két kezem. Válasza jó volt, örültem ennek. És kérdése, azonnal megfogott. Még egy apró darab ötletem sem volt. Ahogy a róka is küszködött. Kyubbi négyszer és ötödjére is ráhibázott. közel járt, ugyanis odáig eljutott, hogy ruha vagyis szőnyeg készül az anyagból. Furfangos volt Hime talánya. Csókot érdemelne ezért, de akkor annál nehezebb lenne elválnom tőle. Sóhajtottam egyet. És belegondoltam a mögöttünk lévő két napra, talán nem is szabadott volna belekezdenem, hogy felejthettem el, azt az ígéretet. Buta!
Két nap, a szünetbe nem fog beleegyezni biztosan. Más nőt fog gondolni, főleg, hogy megszóltam, hogy nem tetszett, amit Tearnek mondott. Barátom volt a lány, több? Nem. Az egy bugyuta véletlen dolog volt. Barátom, biztos? Nem. Egy jó ismerős, de akkor sem tiszta miért kell egy vad idegent le szukázni.. Inkább végét mondok, még jó, hogy itt a fájdalomba nem lehet belehalni. Hacsak nem öngyilkos lennék, az azonban kizárt. Dolgom van ezen a helyen, kijutni és laposra verni pár száz önkényes programozót, és saját orvérükből kechup gyárat nyitni. Igen ez már egy használható észérv. Ránéztem Himére, sokat romlott a kedve. Biztosan nagyon szomorú lesz, nagyon. De ott az a fekete hajú srác, aki most is úgy nézi, valószínű tetszik neki. Ugyan kinek nem tetszene? Kinek? A csuhásnak is biztosan tetszene, és ezért akarná elvenni, valahogy. Mondjuk hogy megölöm, mert ő arra kér. És megtenném, biztosan, ez az elhivatottságom.
Ahogy felálltam hogy távozzunk, még a Kyuubira néztem, és valahogy jobban festene kulcstartóként ez a monstrum. A kijárat felé fordítottam fejem és kitöröltem az előbbi gondolatot örökre, tisztelem ezt a teremtményt és bármilyen másikat, mégha egy program része is. Mesterséges intelligencián még mindig csiszolni kell, még msot sem tökéletes. Kifelé menet, nem közeledtem Himéhez, de rámosolyogtam, és megdícsértem mégegyszer amiért ilyen ügyes volt. Kint valószínűleg fogadóink a kislány és a macska várhattak. Akik rengeteg ennivalóval és egyéb jósággal halmoztak el minket. Továbbra sem ettem, hisz még volt nálam pár bogyó, ha nagyon akarok enni, és amint alkalmam adódott rá, kimondtam Himének, hogy vége. Sajnálom és hülye voltam, de van egy dolog, amit lekell rendezzek. A veszélyéről nem beszéltem, hogy mellettem veszélyben lenne, bárhogyan kérlelt, könnyekkel szép szemmel, csókkal, ellenálltam. Elhatároztam magam míg megölhetem egy kérésre addig, vége. szomorúan elballagtam, és itt valószínűleg hosszú ideig a távolodó hátamon kívül mást nem látott. Egy csáót még korábban a többieknek és intést intéztem, valószínűleg ők korábban távozhattak.

Üres szívvel, bandukoltam, a tikkasztó hőségben, a kezdetek városa kövezetén. Valahogy úgy éreztem magam mint első nap, csak most többet vesztettem el magamból. A csuklyás képe derengett fel szemeim előtt és fogaim közül kiszűrődött egy szó: "Megtalállak".

//Köszönöm Chan a küldetést nagyon jó volt, két bossnál sajnos csak álldogált karakterem, de ennek ellenére is feledhetetlen! Jövök máskor is kell egy darab a Kyuubiból  És bocsi Hime usere Yuichi külön útra réved, és jellemtorzuláson esett keresztül ezen a kalandon ez jelezve lesz pályázatokban. Dicséret a küldiért és hogy megverted a Kyuubit ! //

Örömmel konstatáltam, hogy jó volt a válaszom, és azt is, hogy sikerült megfognom őt az én fejtörőmmel. Négyszer, vagy ötször próbálkozott, de sehogy sem jött rá a megoldásra. Pedig olyan egyszerű volt, gondoltam magamban, mikor megmondtam neki a választ. Nem tudom, hogy nem jöhetett rá. Ezután kinyílt az ajtó. Yui-ra néztem, ám most egy kis gratuláción, és egy kis mosolyon kívül semmit nem kaptam. Nem értettem, mi van. Kifele menet én is észrevettem a csapóajtót, ám engem Yui jobban érdekelt. Vajon miért viselkedik velem így. Meg is kaptam a kérdéseimre. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, majd amikor magamhoz tértem a sokktól, ő már elment. Én is elkezdtem rohanni. Nem érdekelt merre. Nem fogtam fel, hogy mit is csinálok. Csak futottam, és zokogtam. Nem hittem el, ami történt. Miért kellett akkor ez a két nap? Mire volt jó a sok szerelmes szó, mire volt jó a sok csók és ölelés? Nem tudtam választ találni. másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy az bántotta, hogy arra a másik lányra azt mondtam, hogy szuka. Megpróbáltam Yui-nak levelet küldeni, ám nem olvasta el őket. Úgy döntöttem, ki is költözök a szállóból, ezzel is megkönnyítve a dolgát.

/Bocsánat, de több ihlet nem jut eszembe, így is kicsit előrehaladtam az időben. Nagyon köszönöm a lehetőséget. Szintén a kedvenc küldim volt. Bocsánat a kitalálhatatlan fejtörőért. Yuichi, semmi baj. Hime majd talán valahogy kiheveri. Egyenlőre minimális depresszióba esik... aztán lesz ami lesz... Még egyszer köszönöm a lehetőséget /

Egyetlen kérdést sem sikerült kitalálnom, pedig a másodiknál egész közel jártam..azt hittem, sikerülni fog. Kissé csalódottan kullogok hát a kinyílt ajtó felé, hisz az egyik lány kérdésére nem tudta már megadni a válasz a kilencfarkú.
Még mielőtt kimentem volna, azért ránéztem a Kyuubira és hozzászóltam:
-Egy élmény volt, Kyuubi. Remélem, találkozunk még és feladhatunk egymásnak ismét pár találós kérdést. Addigra jobban fel fogok készülni, de te is készülj fel jobban.
Szép lassan így hát elindultam az ajtó felé.

/Köszi a küldit, jó volt, bár majd elsüllyedek szégyenemben, hogy egyiket se találtam ki, csak azután, hogy leírtam a rossz választ XD És egyedül én voltam az, aki mindig felidegesítette a Kyuubit  /

Kyuubi könnyen kitalálta a találós kérdésemet, majd a vörös lány is kitalálta a rá kiszabott kérdést. És, nem kis meglepetésre, a szőnyeges kérdésével megfogta a rókát, hiába ravaszdi, de túljárt az eszén. Ezzel a lány szó szerint a szőnyeg alá söpörte az utolsó akadályt a küldetés teljesítése során. Kyuubi továbbengedett minket az utolsó ajtó felé, mely immár az utolsó volt, amin át kellett jutnunk. Odakinn valószínűleg Ellen és Szokratész fog minket várni, remélem valami nagyszabású lakomával, és a jutalommal, amit a küldetés teljesítésével kiérdemeltünk. Különösen a vörös lány, aki ismét sokat segített a továbbjutásban. Egy küldetés alatt, alig 24 óra leforgásával mennyire meg tudnak változni a dolgok. Az első néhány teremnél amíg a vörös lány és a barátja boldognak tűntek, az utolsó termekhez érve viszont megváltoztak, eltávolodtak egymástól. Ki hitte volna, hogy 24 óra alatt ennyit változhatnak az emberek, és a világ. És én is változtam valamicskét, a borz jókívánságait hallgatva reménykedni kezdtem benne, hogy rám is rám találhat a boldogság. De azt tudom, hogy ha rátalálok az igazira, én nem engedem el soha.
Kyuubihoz még volt egy utolsó mondatom: Remélem még találkozunk valaha. Örömmel hallgattam a fejtörőidet, és hallgattam volna még egy jó darabig. És remélem lesz rá alkalmam! Minden jót Kyuubi! - majd átléptem az ajtón.


// Chan, nagyon jó küldi volt, köszönöm szépen a lehetőséget, remélem még fogsz mesélni, látszik sok munkád volt benne ^^ Szóval csak így tovább ^^ //

-Minden bizonyára, ifjú. -néz Jayre válaszul Kyuubi, majd mintha nagyot szippantana a levegőből körülötted. -Sőt... talán nem is lesz olyan sok idő, mire újra találkozunk.
Miután kiléptek a róka mögött levő kapun, egy hosszabb folyosón találjátok magatokat. Szemben az ajtónál Sokrates várakozik, de amint észrevesz titeket, kisurran egy csapóajtón. Nincsenek csapdák, Jay sem érez semmi furcsát, ahogy végigmentek a folyosón.
Az ajtón túl immár a szabad ég vár titeket. Ismét a Kezdetek Városában találjátok magatokat, annak az épületnek a túloldalán, ahova bementetek. Tőletek nem messze Ellen beszélget, kezében a táblával, egy barna hajú, cicafüles pántokat viselő lánnyal, aki az ajtó csikorgásának hallatán megfordul és derűs mosollyal integet felétek.


-Sziasztok!
Pontosan. A méltán-még-nem-híres Chancery az, akit elsősorban Jay meg Yuichi ismerhet fel. Sokrates mellett egy szintén unott képű, szürke alapon fekete csíkos kiscica is üldögél. A szemüveges lány Ellen felé fordul és így szól.
-Látod? Megmondtam, hogy nem fogja bántani őket. Na, de remélem, sokat tanultál a bijuukról közben.
Majd tenyerét összecsapva ismét rátok irányul a figyelme és közelebb lép hozzátok.
-Köszönöm! De... izé... nem többen voltatok? -csodálkozik el, majd megrázza a fejét. -Nem baj, akkor velük majd üzenetben beszélek. Tényleg köszönöm, hogy ránéztetek mind a kilenc állatkára. Izé... -majd megnyitja a menüjét, kicsit kutakodik benne egy darabig, aztán mindenki előtt felvillan egy-egy üzenet, némi arany-csatolmánnyal. -Nem sok, de Ellentől mindjárt kaptok többet. Ez afféle extra ^^
Ezután ha teheti, odacsapódik Yuichihoz és Jayhez kérdezősködni, hogy mik történtek odabent - azokon kívül, amiket látott is Ellen jóvoltából


És ezúton is gratulálok mindenkinek, köszönöm, hogy csatlakoztatok első mesélésemhez \o/
Mindenki, aki helyesen oldott meg egy-egy termet (tehát vagy azt tette, amit vártam, vagy nekem tetsző megoldással rukkolt elő), kap megoldásonként 5 aranyat pluszba.

\o/ A 9 bijuu legyen veletek a továbbiakban is.

The member 'Kayaba Akihiko' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :