[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Sajnos az edények felkutatása nem hozott sikert, ugyan a halast megtaláltam, de csak csont volt benne, amire az állatka nem ugrott. Aztán a vörös hajú lány barátja megcsókolta... Alig bírtam visszatartani a röhögést, de a teremtmény úgy ledöbbent, hogy elejtette a halait, és a kulcsot, majd hebegett, habogott, hogy mit képzelünk mi róla, ő csak a hintalován akart volna lovagolni a lánnyal. Igen, én pedig a dalai láma... Hozzáteszem sehol nem láttam a teremben hintalovat... Na és akkor ki néz hülyének kit?
Minden esetre a kulcs megvan, továbbmentünk, és a következő teremben egy lány fogadott minket a táncával, és állítom az összes férfit megbabonázta. Én helyet foglaltam az egyik pálmafa alatt, és onnan néztem az előadást. Majd a végén egy teleport kristályt mutat felénk, hogy nem hiányzik-e valamelyikünknek. Azonnal intettem a jobb kezemmel hogy előhozzam a menümet, és az inventorym tartalmát néztem. Hát, az enyém megvan. De akinek elveszett, az hogy szerez másikat, ha nem adja vissza a lány? Nem hiszem hogy olcsó lenne egy másik... Mindenesetre jobb ötletem nincs, és már többen is próbálkoztak a felajánlással, talán növelem a siker esélyét, ha adok bele én is.
Odamentem a lányhoz, és 10 aranyat letettem elé:
Ezt felajánlom neked a kristályért és a kulcsért cserébe. Köszönjük a csodás táncot, sőt, túlságosan is rád figyeltünk, de mi csak tovább szeretnénk menni. Békével jöttünk, és békével is szeretnénk továbbmenni. - mondtam a titokzatos lánynak, remélve, hogy talán a felajánlásokért cserébe megkapjuk a kristályt és a kulcsot. Igaz a 10 arany, amit felajánlottam, nem sok, de a semminél több, és egyelőre még ez is az induló aranyamból van. És valaki nagyon régen azt mondta a szándék a legfontosabb. Remélem sikerrel jár a próbálkozásom.

 

Nekomata csak kuncog Jun ajánlata hallatán. -Azok a párnák az enyémek. Értelmetlen lenne a csere, nem gondolod?
Jay aranyérméjére sem igazán vet különösebb figyelmet. Kényes kéztartással, mint egy úrihölgy, kuncog mosolyogva. Mivel nem megy oda, felveszi a földről az odagurított érmét és visszadobja a srác felé. -Számomra ez semmit sem ér, de köszönöm. A trükköddel pedig egy közönséges macskánál próbálkozz inkább. -kacsint.
Yuichi kristályát félredöntött fejjel megnézi, majd elneveti magát. Így telik el pár másodperc, majd, miután a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgeti, csak legyint, továbbra sem hervadó mosollyal az arcán. -Már van egy kristályom. Nem kell még egy, de köszönöm, aranyos vagy.
Ozirisz monológja hallatán, mintha megpuhulna kicsit, de megrázza a fejét és visszanyújtja a 10 aranyat a férfi felé. -Mint már mondtam, nekem nincs szükségem aranyra. A Gazdánk eltart minket, de jótét lelked talán még segítségére lehet a csapatodnak valaki másnál. -kacsint és egy puszit nyom Ozirisz arcára.
Mind Hermit, mind Primrose ajánlatát viszont érdeklődve hallgatja. Hermitet nem támadják meg a kék fénygömbök, de tovább köröznek körülöttük. -Ez tetszik. Ez esetben gyertek, járjunk egy hármas táncot. Mindenki foglaljon helyet kényelmesen, és szórakozzunk egy kicsit!
Egy mozdulattal eltünteti a tárgyakat a kezéből, tapsol kettőt, s a dallam újra felcsendül. Nekomata még bátrabban és még mozgékonyabban tekergőzik körülöttetek, mindkettőtökkel ugyanannyi időt táncol át, bár Hermittel mintha jobban élvezné a dolgot. Mikor a dal véget ér és minden elcsendesül, egy kézmozdulattal elővarázsolja a kulcsot és a férfinak nyújtja. Primrose, ha megnézi az inventoryját, láthatja, hogy a kristályt is visszakapta már (ha nem teszi, de rákérdez Nekomatánál, az kedvesen elmondja neki, hogy nézzen be a menüjébe).
-Köszönöm nektek ezt a csodás mulatságot. -pukedlizik enyhén felétek. -Rúnakönny, Hermit, ügyesek voltatok. A további jó szerencse legyen veletek.
Az ajtó kitárul, szabad utat biztosítva nektek. Ha valaki hátrafordul, a terem közepén ülve egy fekete, kétfarkú, sárga szemű macskát lát, aki körül tovább táncolnak a kék fénygömbök.

A következő terem merőben eltér az eddigiektől. Odakint a nap már lemenőben van, így az üde napsütés helyett az alkony narancssárgájában úsznak a színek. Az egész terem egy hatalmas medence, a víz olyan sötét, hogy alig ujjnyira láttok csak át rajta. Mindössze két platform képezi a "szárazföldet", amin most álltok, és ami a szemközti ajtó előtt áll. A kettőt egy hosszú, vastag gerenda köti össze, amin libasorban tudtok áthaladni, de elég erős ahhoz, hogy mindenkit egyszerre megtartson. Előttetek a padlóba szokás szerint egy szöveget karcoltak:

SOKOU NO ISONADE
Kérjük, ne etessék az állatokat!

Miután átmasíroztok, az ajtó nem moccan, a lakat a helyén marad. Ha körbenéztek a kulcsot keresve, észrevehetitek, hogy a gerenda közepén egy vékony kötél öleli körbe a fát és valami lelóg róla a vízbe: halványan ki is vehető a kulcs alakja. Ha az nem ad elég okot a töprengésre, hogy a gerendán átkelve miért nem volt még ott a kötél, a terem lakója is megmutatja magát, mikor átugrik a hevenyészett híd fölött: egy hatalmas, három farkú cápa. A jelek szerint nem fogja könnyen adni a kulcsot, de nem is tűnik valami értelmesnek.


Feladat: Egyszerű, mint az egyszeregy. Szerezzétek meg a kulcsot. De óvatosan.
Azok, akik vízfóbia miatt nem szeretnének akcióba kezdeni, azoknak csak 150 a szóhatár. Akik tesznek is a kulcs megszerzéséért valamilyen formában, azoknak 250. Azt nem fogadom el, hogy senki sem csinál semmit!
Ekiguchi Ran, Shakan, Clark, nektek a karakter itteni reakciójától függően 400 vagy 500 a minimum szókövetelmény. Clark, mivel te alkotói válságban szenvedsz, még egy kör védelmed lehet.

A csere ötletem nem vált be, sokan követték a példám is szintúgy felajánlgattak a lánynak tárgyakat, de ő mindet visszautasította. Talán van valami értékesebb cuccom is, mint néhány párna, mialatt keresgéltem a felszereléseim között, eredménytelenül a lány ismét táncba kezdett azzal a lánnyal akitől ellopta a kristályt és egy idegesítő fazonnal.  Mivel, nincs jobb ötletem nem is fárasztom magam tovább, hagyom a többieket kibontakozni és a háttérbe vonulok kicsit lepihentetve. Végignéztem a kicsit furcsábbra sikeredett táncot, unalmamban a lábaimat lóbáltam. Picit méregettem a többieket, így látszatra azonos szinten lehetünk. Majd végül a zene abba maradt, és a lány visszaszolgáltatta a tárgyat és a kulcsot is nekünk adta. Felpattantam a párnámról, és az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt tovább haladtam volna még egy pillantást akartam vetni a lányra, és a maszkjára. De meglepetésemre, egy macska volt ott helyette. Furcsa egy küldetés annyi szent. Elsőkként értem be a terembe, és már kerestem is a szememmel az újabb utasítást. Most már nem hagyom figyelmen kívül a buta szövegelést. Eddig is segítségünkre szolgált most sem lesz másként. A terem többi részét egy hatalmas medence szerű dolog képezte. Le kellett hajolnom, hogy jobban megnézhessem a vizet, de túl koszos ahhoz, hogy lássam van e benne állat. Ez hülyeség, biztos hogy van, ha nem lenne miért írták volna ki a szöveget? Meg mért lenne itt egyáltalán vízzel töltve? Kicsit még néztem a vizet, ha a többiek úgy döntenek, hogy átmenjünk a túlpartra követem őket. Eddig minden jel arra mutat, hogy a kulcsot a medence alján találjuk majd. De az már kérdéses, hogy hogy szedjük ki. Talán az lenne a legjobb, ha itt is megvillogtatnám az úszó készségemet mint meg annyiszor korábban. Épp a vízbe készültem beleugrani amikor egy hatalmas cápa szerű állat ugrott át a deszka felett. Kirázott a hideg, én ebbe bele nem megyek. Kicsit hátráltam majd észrevettem, hogy egy kötél van erősítve a deszkára.
- Szerintem húzzuk ki a kötelet a vízből, csak nem véletlenül lett ottfelejtve. - mutattam a kötél irányába. Bár ezt mondani sokkal könnyebb mint csinálni, a hal nem fogja olyan könnyen hagyni, hogy ellopjuk tőle a kötelét... - valakinél van valami hús, amivel elterelhetjük a cápa figyelmét? - kérdeztem a többiektől. Most már bántam, hogy nem hoztam magammal semmit sem. Ha valaki felvállalta a cápa figyelmének elterelését akkor visszamasíroztam a deszkán és elvágtam a kötelet, majd a többiek felé kezdtem vele szaladni, a partról biztosabban ki tudjuk húzni, ha esetleg valami rá van nehezedve vagy túl hosszú.

A csere ötletem nem igazán jött be a Nekomatánál, mint mondotta, inkább egy közönséges macskánál próbálkozzak ezzel.
A többiek által felajánlott barterek sem nyerte el igazán a tetszését, viszont a tánc, melyre ketten is kihívták, már annál inkább. A hármas tánc után megköszönte a kis játékot, és kinyitotta nekünk az ajtót. Elindultam hát a többiekkel az ajtó felé, de még mielőtt kiléptem volna, visszafordultam megköszönni, hogy elengedett minket: de ott már csak a lány hűlt helyét találtam, viszont egy kétfarkú fekete macsek ott volt. Mostmár 100% voltam benne. A következőnek tuti három farka lesz, és az is biztos, hogy az utolsónál nagyon nagyot fogunk szívni...nem lesz könnyű túljárni majd ANNAK az eszén.
Beléptem hát küldetéstársaimmal a harmadik teremben, és mint észrevettem, elkezdett esteledni. Félelmetes így a medence, mely vaksötét vízével csak a baljós árnyakat hozza a szememre. Nincs túl sok helyünk és időnk se az álldogálásra, mert mögöttünk az ajtó már be is csapódott. A már várt véset pedig megjelent előttem a padlón: SOKOU NO ISONADE, Kérjük, ne etessék az állatokat.
Na, köszönöm szépen, nem mintha etetni akarnám, akár magammal, akár mással.
Mikor körbenéztem, mint minden teremben, egy vékonyka kötelet láttam azon a pallón, mely az egyetlen átkelőhelyen csüngött, körbetekerve. A kötél végén pedig a kulcsot magát sejtettem, mely biztosan nyitja a következő ajtót.
Mielőtt lassan és óvatosan kisétáltam a medence gerendájának közepére, egy nagy, három farkú cápa ugrott ki a vízből, nem kicsit megijesztve.
A gerenda közepén, isten se tudja miért, kibírhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megszólaljak:
- Hópihe..? Hahópihe..?

Majd mikor a párocska női tagja hirtelen nekiiramodik, barátja színjátékát látva, megrángatva a kötelet, hogy kiszabaduljon, én is nekiindultam és próbáltam a kötelet kiszedni, hogy megszerezzük a kulcsot.
Nem tudom, hogy ért-e esetleg a cápa, de a igen és felfigyel a mozdulataimra, felmutatok a mennyezetre és elkiálltom magam:
-Nézd! TURUL!

Mikor Yuichi a víz széléhez lép és elkezd ugrálni-csápolni, első látásra nem történik semmi, a víz túl sötét ahhoz, hogy szemmel követhessétek a cápa mozgását. Hirtelen kibukkan fehér-szürke teste a vízből, bűzös száját tátva, és olyan közel van a férfihoz, hogy még az apró vízcseppeket is gond nélkül megszámolhatná az állat bőrén.
Szemmel láthatólag a lényt nem igazán érdekli a fog-szépségverseny, annál inkább Yuichi-t szeretné a fogai közé kapni és jól "megszeretgetni".
A dolognak viszont az a jó oldala, hogy így Jun oda tud masírozni a kötélhez, elvághatja, és a rajta lógó kulccsal máris visszaszaladhat a többiekhez.
Amint nyílik az ajtó, a cápa mintha bevadulna (nem mintha eddig ne lett volna elég vad), de szerencsétekre nem tud kijönni a szárazra. A fogai viszont súrolják Yuichi-t, mivel ő állt hozzá legközelebb, és összesen 12-t sebeznek a fiún.
A következő teremben már a koraesti sötétség fogad titeket, a nap lenyugodott odakint, és az átlátszó kupolán túl lassan megjelennek a digitális csillagok. A padlóba ezúttal a következőt vésték:

YONBI
"Twinkle, twinkle, little star"

Szokás szerint szemben veletek ott az ajtó, de a kulcsot sehol sem látjátok. Körben a falak mentén pont annyi ágy van, ahányan vagytok, kényelmes, puha matracokkal, mellettük éjjeliszekrények, azokon egy-egy tál vajas kenyér és pohár tej, a falakra szerelt gyertyák vígan égnek, némi fényt adva. Fent a kupola alatt keresztben egy hosszú rúd zavarja a kilátást.
-Sziasztok! -hangzik fel Ellen hangja vidáman, de nem tudjátok honnan. Mintha elrejtett hangszórókból szólna hozzátok. -Kicsit elszámítottuk az időt, már késő van, az állatok is aludnak már. Ezt a termet hálóhelynek alakítottuk ki nektek átmenetileg. Vacsorázzatok, pihenjetek, aludjatok, reggel viszem a reggelit és holnap már kész lesztek. Nyugodalmas jóéjszakát!
Ezzel a kislány hangja el is hal, újból magatokra maradtok. A gyertyák még fél óráig égnek, majd kialszanak maguktól.
Egészen hajnalig. Akár aludtok, akár nem, még fel sem kel a nap a láthatáron, fülsüketítő kukorékolás ijeszt meg titeket. A sötétben nem látjátok, mi vagy ki okozza, de percenként megismétli a vijjogást. Mikor a nap tíz perc múlva rátok ereszti első sugarait, látjátok, hogy a fejetek feletti rúdon egy furcsa madár ül. Első látásra kakas, de annál kétszer nagyobb, és négy zöld, kígyóéra emlékeztető, tollas farok lóg kevéssel a fejetek fölé.


Mintha ott se lennétek, tovább kukorékol, láthatólag ugyanúgy nem rendelkezik értelemmel, mint az iménti cápa. Ellenben a kulcs ott lóg a nyakában.


Feladat a szokásos: Szerezzétek meg a kulcsot.
Ha meghúzzátok a kakas farkát, az csak nagyot rikolt, még hangosabban, mint a kukorékolása, de nem száll le közétek. Úgy is mondhatni, hülye mint az ágyú és egyáltalán nem agresszív. A kis rajz minden elárul szerintem
Yuichi, nem kell szívrohamot kapnod, páncélodnak hála keveset sebződtél, és mivel pont éjszakai pihenő előtt lett baleseted, hajnalra újra teli életed van.
Hermit, neked előző körbeli reakciótól függően 400 vagy 500 szó a minimum. Clarknak már 650 vagy 750, következő körben kiesik. Primrose ismét szabadságon, ő eddig a 400-500 szónál jár. Shakan szintén, kivételes körelőnyt kap, mivel rég lépett be utoljára.
Akiknek a minimum követelménye meghaladja az 500 szót, kihagyhatják valamelyik szobát, de akkor nem kapnak annyi jutalmat, mint azok, akik végigviszik az összeset.

Fun Fact: Ezután már félúton járunk :3 Csak így tovább :3

Szerencsére akadt elég jelentkező akik elterelték a cápa figyelmét és sikeresen megszereztük a kulcsot. Ami a kötél végére volt rögzítve, nem pocsékoltam sokat az időm a leszedésével csak levágtam a kötelet és kinyitottam a kaput.
- Tudtam én, hogy jó csapat vagyunk Ran. - dicsértem meg a lányt hatalmas mosollyal az arcomon, majd indultam a többiek után a következő terembe. Őszintén szólva eddig ez a cápa tűnt a legveszélyesebbnek, nem igen tudok elképzelni ijesztőbb dolgot. A következő terem az eddigiekkel ellentétben a legsötétebb és furább hatást kelti. Nem sokat látni, az ajtó szokás szerint a terem túlvégén van, és körbe ágyak helyezkednek el, mellettük éjjeli szekrényekkel. Pont az egyik ágy minőségét ellenőriztem amikor megszólalt a hangosbemondó. Kicsit cikinek éreztem a helyzetet, hogy lehet valamit ennyire elszámolni? De ha van ingyen szállás és még vacsora is akkor nincs különösebb bajom a dolgokkal. Leültem az ágyam szélére és elfogyasztottam az ételt. Nem éreztem semmi gyanakvást, hogy mérgezett lenne, mért mérgeznének meg, ha kint se tették?
- Szerintem aludjunk, kipihenten több energiánk lesz a következő kulcs megkeresésére. - javasoltam az ötletet, és már bontottam is fel az ágyat. Mielőtt még lefeküdtem volna levettem a kemény páncélzatot, hogy kényelmesen aludhassak.
- Jó éjszakát. - majd nyugovóra tértem. Épp a legszebb álmaimat álmodtam a saját kis királyságomról és csodálatosságomról amikor valami irtózatos zaj kirázott az álomból. Annyira megijedtem, hogy még az ágyból is kiugrottam.
- Ez.. mi a fene volt? - kérdeztem fáradtan, egy ásítás kíséretében. Majd megpróbáltam visszamászni az ágyra, megtörölve szemeim. Az idegesítő hang egészen addig ismétlődött amíg fel nem eszméltem, hogy egy szörny termében alszunk. Gyorsan felkaptam a páncélzatot, hogy esetleges támadásokat fel tudjam fogni. Elkezdtem a tekintetemmel az állatot keresni, majd végül Hime barátja világított rá, hogy mi is az ellenfelünk. Egy kakas, furcsa ufó lábakkal. A tekintete csak úgy sugározta az észt. Nehéz ellenfél lesz.
- Semmi pánik emberek, majd én megoldom a nehéz problémát mint azt már annyiszor is tettem. Természetesen nem egyedül, a hű társam Ran és a ti segítségetekkel. - kicsit elgondolkodtam mit is kéne tenni, a kakas túl magasan van, és nem úgy tűnik mint aki le szeretne jönni, sőt jól is érzi ott magát. Felkaptam egy párnát az ágyról és felmutattam. - ezekkel fogjuk leszedni. Ha mindenki megdobálja akkor egy idő után leesik, vagy lejön magától és akkor ráugrunk, és megszerezzük a kulcsunkat. - javasoltam az ötletet a többieknek. Ha legalább még valaki benne van a dologban rögtön neki is kezdtem a párnák hajigálásának.

Sikerült szerencsésen megszereznünk hát a kulcsot ettől a fogas fenevadtól, bár úgy tűnt, nagyon falatozni akar az egyis srácból. Hála égnek, hogy ez nem egy lábas szörnyeteg és csak úszni tud, így nem képes utánunk jönni. Mikor megláttam, hogy megpróbálja mégis megtámadni a túl közel hajolt csávót, azonnal előkaptam a fegyverem, hogy segítsek, ha tudok. Bár erre nem lett végül szükség, mert azonnal tovább tudtunk menni.
A negyedik szobában már sokat nem láttunk a napfényből, a sötétség az éjszakával együtt lassan leszáll mindannyiónkra. A fényt pár gyertya mindenesetre még erősíti, hogy ne essünk hasra egymásban.
A szokásos feliratot keresve már látom is a kőbe vájt szavakat: " YONBI: Twinkle, Twinkle little star." Hmm. Ez elég ismerős, ilyen gyerekdalocska lehet.
Mégegyszer átolvasva rájöttem: Yon. Kíváncsian várom, itt vajon milyen alakot fog ölteni a négyfarkas lény.
Már mintegy rutinból körbenéztem, mindent alaposan megviszgálva a közelemben, de egy fia kulcsot se találtam, de még mást se a bennt lévőkön kívül. Volt viszont a számunkkal megegyező ágyikó, kis szerkényekkel, rajta egy szerény, de kielégítő vacsorával.
Fölöttem egy furcsa rudat pillantottam meg, ami belerondított a kilátásba. Talán ezen kell majd valamilyen mutatványt véghez vinnünk? Áh, fene egye már, minek aggodalmaskodok én már mindenért? Majd csak kiderül.
Épp elindultam volna hát egy ágyhoz, hogy lepihenjek rá, mikor a semmiből felszólalt egy hang, melyet rögtön felismertem: Ellen volt az. Állítása szerint az állatok már aludnak, tegyünk így mi is. Jó éjszakát kívánt, és megígérte, hogy reggelit is hoz majd nekünk. A hang, amilyen hirtelen jött, oly hamar el is halt a szobában. Honnan szólhatott egyáltalán?
Ezen gondolataimba mélyedve telepedtem le az egyik ágyra, megettem a vajaskenyeret, bár kicsit morzsáztam, megittam a tejet is, majd a többiektől elbúcsúztam egy jóéjt-el. Egy szemhunyásnyit ha aludtam, de talán még annyit sem, mert folyton pörgött az agyam. Nem tudom, mennyi idő telhetett el a sötétben, de valószínűleg pont hogy elszundítottam, ugyanis egy dobhártyaszaggató rikácsolásra pattantam ki az ágyamból.
-Mi a f.....ene?- káromkodtam majdnem el magam meglepetésemben.
Pontosan egy perc múlva megint megszólalt a félkegyelmű, pontosan a fejünk felől. Majd megint. És megint. És megint, és megint és megint, minden egyes percben, egészen napfelkeltéig. Ekkor megpillanthattam a lényt, mely a hangot kiadta: Egy kakas. Kakas? Biztos? Nem. Ez nagyobb, és egy kakasnak nincsenek tollas farkak a seggében /jobb esetben XD/.
Nem is farkak, hanem mintha csápok lennének. Szerencsétlen, kinézetre elég retardáltnak tűnik, még mintha butább lenne, mint a cápa maga. Az se volt egy Einstein. Viszont ott lóg a nyakába a kulcs!
Az a srác, akit megtámadott a cápa, egy aranyérmét tett le a földre, hogy elvonja a figyelmét a négyfarkúnak.
Jun szerint viszont meg kéne dobálni párnákkal. Egy harmadik illető pedig körbeugrándozott a teremben, miközben énekelgetni kezdett.
Jobban belegondolva: miért is kellene bántani ezt a szerencsétlen állatot? Csak a kulcsot kell megszerezni tőle. Nem úgy tűnik, mintha bárkit is bántani akarna, nem mintha szorult volna szerencsétlenbe annyi értelem, hogy támadjon
Nekem azonban több tervem is támad. Megpróbálom először lecsalogatni a morzsákkal, kicsit szórva, pi-pi-pi-zés közben. Hiába nem pipi, akkor is eszik
Ha ez nem működik, akkor megpróbálok valakit megkérni, hogy tartson bakot, amíg felmászok a gerendára, hogy valahogy kiszedjem a polikas /off: a kakalip nem hangzott valami jól...XD/ nyakából a kulcsunkat. Ha nem sikerül, akkor valahogy megpróbálom letuszkolni a gerendáról, hogy a többiek elszedjék tőle a kulcsot.
Viszont ha simán el tudom szedni tőle hála Yuichi elterelésének, akkor leemelem róla, mondok neki egy köszit, és lemászok a gerendáról, Yuichinek is megköszönve.

Egymás után hajigáltam a párnákat, a legtöbb talált, de a kakas meg sem moccan. Ez a dög teljesen hülye, rá is untam, majd leültem az egyik ágyra és figyeltem a többiek próbálkozását, ami valljuk be nagyon jó móka volt. Egyik hülyébb ötlettel állt elő mint a másik. Végül Ran énekére valahogy leesett a kulcs.
- Tudtam én, hogy jó tanítványt választottam. - rohantam oda hozzá, hogy megdicsérhessem. Végül is, amit a tanítvány megtesz az a mestere dicsősége is. - menjünk tovább. - a következő terembe lépve, tömérdek mennyiségű étel fogadott. Az asztalhoz léptem, hogy közelebbről is megnézhessem mi is a választék, van itt szalonna, tojás, kenyér, néhány féle jam, és még vaj is.
- Állj! Hol van itt a szörny? - tettem fel a költőivé váló kérdést, amit a hangosbemondó rögtön meg is válaszolt nekünk. - oh...- nem is törtem magam tovább, farkas éhes vagyok, lekapok az asztalról egy szendvicset és neki is kezdek. A kulcsot már korábban megkaptuk a lány macskájától, szóval az miatt nem kell aggódni. De amint átléptünk az ajtón, két az eddigieknél sokkal veszélyesebb dög várt ránk.
- Ki volt olyan hülye, hogy egymással szembe rakja ezt a két vadállatot?... és hol van a kulcs? - Kérdőn pillantok a többiekre, akik úgy tűnik szintén ezen törik az agyukat. Mindenki hülye...közelebb lépek a felirathoz, különösebben nem értem én sem mit akar ez jelenteni. Talán át kéne menni a túloldalra... Elkezdtem magam átpréselni a ketrecek között, ami nem bizonyult túl jó ötletnek mivel mind a két szörny kisülései és szélrohamai sebeztek egy keveset.
Na nézzük csak... összesen 11 farok...és két bestia.. az már 13 igaz? Na meg persze, Raijuu-é eredetileg is a terem... Szóval az ő ketrecében van. Nem túl nagy a ketrec, épp hogy elférnek benne, de ez nem akadályozza meg őket, hogy megsüssenek, vagy szétszaggassanak... A kezemben lévő szendvicsre pillantottam, majd bedobtam a sárga állat ketrecébe, természetesen jól belülre, hogy ne vegye észre.
- Change. - más erre úgysem képes, szóval nekem kell megtennem a többiekért. Na hol is lehet a kulcs.. Ha nem találok semmit, akkor visszacserélem magam a szendvicsre mielőtt még megölne a fenevad, illetve ha észrevesz szintén.

Minden kísérletem a kulcs megszerzésére működésképtelennek bizonyult, ugyanis Jun "tanítványa" általi ének hatására a Polikas elkezdett "táncolni", a kulcs meg simán leesett a nyakáról. Valaki elfelejtette megkötni! Hah!
Sebaj, legalább könnyebben ment, mint vártam.
Beléptünk a kövi teremben, ahol egy svédasztalos reggelit megszégyenítő étel-repertoár várt minket, de a figyelmemet nem kerülte el a padlóba vájt felirat: "HOUKOU. Vigyázz, a kutya harap!"
Na, lehet, hogy kell harcolnunk majd? Remélem nem, ahhoz még gyenge vagyok, hogy egy bosscsatát megvívjak...
Mindenesetre, megintcsak körbetekintve Ellen macsekját, ha jól emlékszem Sokrates-t láttam, nyakában egy kulccsal. Már elkezdtem agyalni, hogy szerezzük meg tőle, mikor szimplán kinyílt az ajtó, hogy haladhassunk. Éhesnek éhes nem vagyok, de megpróbálok mindenből legalább egy keveset félretenni, az előző szobák állatainak viselkedéséből következtetve, hátha el lehet őket majd csalni valamivel.
Miután követtem a többieket a következő terembe, kis pittyenést hallottam és egy villanó jelet láttam: üzenetet kaptam.
"Mósoki arimaszen, nem is tudom, ezt hogy írják pontosan....."
Feladó nem volt, de nagyon úgy érzem, hogy ezt bizony Ellen írta nekünk. De hogy tudta a nevét "levédetni"? Kezd nagyon idegesíteni ez a titkos képességekkel ellátott kislány. Már ha kislány és nem csak annak adja ki magát.
Még mielőtt kinyílt az ajtó, valami félelmetes üvöltést és morgást, vihart hallottam bentről. Egy olyan állatot kell legyőznünk, aki képes szelet vetni?
Beléptünk hát a következő helységbe, a padlón figyelmeztettek minket RAIJUU-ra.
Öt és hatfarkú. Egyszerre a kettő már nem lesz kis falat. Kisebb villámok és a sebző szél eléggé zavar a gondolkodásban, pedig az állatok maguk ketrecben vannak.
Egyértelmű, hogy azért tették át az ötfarkút, hogy jobban az utunkat állják, hisz a szél a villámmal méginkább csak sebzi az embereket. Magam is elszenvedtem némi sebződést, aggódva figyeltem az élet-csíkomat.
Kulcsot sehol se látok.
És bár B.F-ről se tudok sokat, annyit igen, hogy ő a villámhárító feltalálója és hogy mértékletesen próbálta élni az életét. A harmadik sorban a kőbe vésett felirat a következőt írja: 13. Alázat.
Nem emlékszem sokra belőle, annyira emlékszem, hogy követni kellene valakit. Vagy valakiket. Mivel vallásos ember volt, az egyik biztosan Jézus volt. A másik meg.....Sokrates.
A szememmel próbálom megkeresni a macskát, ha megtalálom a teremben, akkor követem.
Ha nem, akkor fejet hajtok a két fenevad előtt, tisztelegve erejüknek és várva, hátha átengednek mindannyiónkat. Mindkét farkas szörnyeteg elég büszkének tűnik, így térdre ereszkedve mutatok nekik tiszteletet.

The member 'Jay' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Jun' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Hime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :