[Nova B3] Tachibana Makoto vs Hermit

Nem voltam tőle túl boldog, hogy kénytelen voltam komolyan venni egy párbajt, ám más választásom nem volt Chi-chan ellen. Sajnos így a vártnál nagyobb erőfeszítést igényelt a két győzelmem megszerzése. Fuu-chan ellen nagyon élveztem a játékot, de harmadik ellenfelemet megpillantva elkönyveltem magamban, hogy ez a mérkőzés nem lesz annyira szórakoztató. Közönyös arckifejezéssel sétáltam be középre, köszönésére rá sem hederítettem.
- Egy pojáca ellen élvezhetetlen a harc - jegyeztem meg unottan, majd előhúztam a kardomat. Pajzsom egyelőre a derekamon hagytam, szokásomtól eltérően pedig első támadását szimplán a pengémmel sodortam félre, majd azonnal rákontrázva alulról felfelé suhintva kívántam átvágni a férfi mellkasát.

[[ 100 HP 31 páncél ]]

A vak is láthatta, hogy képességgel próbálkozik a szőke herceg, füstszerű árnyalakként pedig nyilvánvaló volt a különbség a gyorsaságában. Nem volt ettől függetlenül túl veszélyes, vagdalkozása egy amatőréhez hasonlított. Szúrásait többnyire sikeresen elkerültem, majd már jött is a közbeszúrásom: egyik kését félreütve kívántam megvágni a védtelen karját.
- Máris untatsz. Csak ennyire vagy képes? - villantottam rá közben vörös szemeimet. Még a páncélomat se tudta levenni, szánalmas...

Bevallom, a gyorsasága bosszantó volt, legalább pontosság nemigen társult mellé. Unott arccal hárítottam a késeit, elég gyors voltam hozzá, hogy kardommal félretoljam őket vagy kilépjek a szúrás vonalából. Elsöprő sorozata azonban olyan nyomást helyezett rám, ami alatt végül megtört a védelmem és két döfése is nagyon tisztán talált.
- Tch... Nem az a típus vagy, aki felel a provokációra, ugye? :] - vigyorodtam el, majd egy határozott, lendületes előrelépéssel, kardom markolatára mindkét kezemmel rámarkolva teljes erőből előredöftem, egyenesen Villám Vili füstös mellkasa felé.

Hümmögve vettem tudomásul, hogy a saját képességem cserbenhagyott, ami meglehetősen kellemetlen volt egy ilyen gyors ellenféllel szemben. A sebzése nem volt eget verő, de sok kicsi sokra megy, és pillanatok alatt eltűnt az életcsíkomnak majdnem a fele.
- Yare-yare... azt hiszem sebességet kell váltanom, ez így nem lesz jó, pajtás :] - szólaltam meg, azzal leakasztottam a pajzsom és komoly tekintettel rohamoztam meg az ellenfelem. A játéknak vége, egyébként sem szórakoztam jól.

Vigyora emlékeztetett az enyémre, csupán én nem voltam abban a hangulatban, hogy használjam egy pillanatot leszámítva. Arcomról végig a tökéletes közöny volt leolvasható, ám most már lenőző pillantásom helyett összpontosításomnak köszönhetően ábrázatom komolyabbá vált. A szánalmas kis késeit így már sokkal egyszerűbb volt ártalmatlanítanom, a Csigaházon koppanva még egészen szép hangjuk is volt. Csupán egy váratlan helyváltoztatás okán találhatott be, de megsebezni nem tudott vele. A beszéd ideje részemről pedig lejárt, már csak azért is, mert kénytelen voltam kifújni magam kicsit.

Míg energiát gyűjtöttem, a fiú szakadatlanul támadt. Persze én is észrevettem, hogy rendkívül fárasztó számára ez a képesség, sokkal többre lehetett volna képes ennél. Azonban.. kipp-kopp, kipp-kopp, támadásait egytől-egyig felfogtam a Csigaházzal, szinte már bohócot csinálva ellenfelemből, miközben lassan hátráltam. Itt volt az ellentámadás ideje, az utolsó koppanást követően a kifulladását kihasználva rántottam félre a pajzsot, és a kardomat a fejem fölé emelve sújtottam le.

[[ 26 HP 1 páncél, 12 erő ]]