[Nova B2] Tachibana Makoto vs Chitose

Kissé meglepett, hogy Fuu-chan lényegében feladta a küzdelmet ellenem, hiszen lett volna lehetősége védeni a petjét. Az elkerülhetetlent sürgette csupán meg, így nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki azon kívül, hogy minden bizonnyal az utolsó leheletéig küzd, amennyiben nem lettem volna szimpatikus a számára. Kifejezetten vártam már a torna végét, hogy tánctudásomat átadhassam a lánynak, azonban jelenleg az járt a fejemben, hogy begyűjtöttem egy győzelmet és szükségem lesz még kettőre. A következő ellenfelem is egy hölgy volt, első pillantásából pedig nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Fuukoval ellentétben az indikátorom jelentése befészkelte magát elméjébe.
- Örvendek, az én nevem Tachi :] - vigyorodtam el - Kegyed felkészült még egy vereségre? - kérdeztem távolságtartó, kissé provokatív hangnemben. Unalmas lenne ugyanazt a hozzáállást használni, mint az előző párbajomban, egyébként sem fogott meg annyira ez a lány. Egyelőre. Támadása elhamarkodott és gyenge volt, nem okozott nehézséget a pajzsommal félretolni kardjának pengéjét. A védelmi rés adott volt, hasznavehetetlen kardommal pedig igyekeztem is beleszúrni, bár nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy ezzel az ócskavassal találni fogok...

Elhajítottam a kardom. Teljesen felesleges volt magamnál tartanom és reménytelenül próbálkoznom vele. Elárult, cserben hagyott a fegyverem, melyet oly' hűségesen szolgáltam... Vagy fordítva. Annyi baj legyen, megvoltam nélküle az előző két párbajomban is :]
- Hm, nahát... pedig a természetes örök vesztesek külső jegyeit hordozod magadon :] - feleltem elvigyorodva. Nem kifejezetten jó pont, hogy nem is követte a többi mérkőzést, ha mást nem, legalább az eredményt. Bevallom, én sem láttam egy másodpercet sem Chi-chan párbajából, viszont arra odafigyeltem, hogy győztes vagy vesztes ellenfelet kapok-e. Egy vereséget szenvedett harcos tüzesebb, elszántabb, és könnyebben provokálható, vagy hajszolható hibába, hiszen győzelmi kényszere van :]
A lány támadása ezúttal pontos volt, nem tudtam idejében emelni a pajzsom, sem pedig odébb táncolni a kardcsapás elől. Tisztességes pontmennyiséget húzott le a páncélomból, azt hiszem ezen a párbajon nagyobb szükségem lesz a képességemre. Én mindenesetre mikor láttam, hogy védhetetlen, azonnal ellentámadásra mozdultam, és pajzsommal kívántam fejbe csapni ellenfelemet. Őt jóval kevésbé sajnáltam, mint Fuu-chant... valamiért :]


[[ 100 HP 7 páncél ]]

Nahát... nem mondom, mókásan reagált a szavaimra, nagyon nem számított erre. Vissza kellett tartanom a nevetésem, úgy véltem lehet erre még építeni, nem muszáj most befejezni a játékot :] Egyébként elég stramm leányka, jól viselte a Csigaház kongó találatát a fején. Lássuk, mennyit bír :]
- Yare-yare... erre kegyednek kell rájönnie. Túl egyszerű lenne, ha rámutatnék, nemde? Ne várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, kedves :] - mosolyodtam el huncutul. Támadása újfent betalált, tulajdonképpen nem is nagyon erőlködtem azon, hogy kivédjem. Most a pajzsom volt a fegyverem, és mint ilyen, nem engedhettem meg magamnak, hogy kivonja a forgalomból egy súlyos csapással.
- Fluktuál a sebzése, milyen érdekes... - jegyeztem meg magamnak és neki is halkan, miközben a pajzs mögé bújva indítottam újabb rohamot. El kívántam sodorni a testsúlyomat is belevetve a támadásba.

Nahát... a képességem besült. Ez igen kellemetlennek fog bizonyulni, ha így marad, kiegyensúlyozottabb küzdelemnek tűnik az a mostani, mint az előző volt, a különbséget pedig a páncélom jelentheti. Szükségem volt egy kevés pihenőre, fárasztó a faltörő kost játszani. Mélyeket lélegeztem, hogy hamarabb helyreálljon a légzőszervi egyensúlyom.
- Nem zavar. Miért zavarna, kedves? :] Kár, hogy csinos lány létedre ostoba is vagy. Sok férfitársam kedveli ezt a kombinációt, én nemigen tartozok közéjük :] - gonoszkodtam tovább, majd magam elé emeltem a pajzsomat, de nem azzal hárítottam a gyengécske szúrását, hanem szimplán félretáncoltam előle, és újfent a Csigaházat lendítettem támadási formaként, hátha gyomron tudom vágni vele.

[[ 91 HP ]]

- Elszámoltam volna magam...? - pillantottam fel az égre, a szavak céltalanul hagyták el az ajkaimat. Körülöttem kicsiny vörös pixeldarabkák szálltak Chi-chan újabb találata révén. Képzett kardforgatónak tűnt a mozdulatai alapján, de így is túl sokszor márthatta virtuális húsomba a pengéjét.
- Hibáznod kellett volna. A düh, a türelmetlenség, a kapkodás csökkentik a koncentrálókészséget, pontatlanná teszik a mozdulatokat. Te azonban szembemész a józan ésszel, neked erőt adnak az érzelmeid. Shounen hősnek képzeled magad? :] - kérdeztem, miután hátráltam tőle néhány lépést és leeresztettem a fegyverzetemet. Oldalra döntöttem a fejemet, és úgy tanulmányoztam a 17-18 éves lányt. Ennyinek vallotta magát azzal, hogy a középiskola befejezését emlegette.
- Én már egyetemre járok. Ezek szerint okosabb vagyok nálad? - vontam le a következtetést az általa megfogalmazott definícióból, ami párhuzamot vont az intelligencia és az iskolázottság között. Újra felemeltem a Csigaházat, és oldalvást tettem néhány lépést, tartva a távolságot a lánytól, majd váratlanságra játszva iramodtam neki, hogy újra megkíséreljem gyomron vágni a pajzsom élével.

[[ 75 HP 16 páncél, ha sikerül a képesség
75 HP páncél nélkül, ha nem ]]

Hallgattam a szavait, közönyös arccal bámulva rá. Nem a ragyogó elme sütött róla. Aki képes az iskolai előmenetelt párhuzamba állítani az intelligenciával, az nem lehetett ott, amikor az észt osztották. Az egyebekről nem is beszélve. A lány ellenben képzettségét újfent bizonyította, ügyesen lökte félre a pajzsom és kreált rést ezzel a védelmemen. Kis híján így is sikerült elkerülnöm a pengét, de az felszántotta legnagyobb sajnálatomra a virtuális testem felszínét, piros pixelhálót hagyva maga mögött. Azonban most én is gyors voltam, és elkaptam a csuklóját.
- Valóban, sokkal inkább tűnsz hősNŐnek. Aki csinos... - húztam magamhoz közel a hölgyeményt - ...és ostoba :] - suttogtam a fülébe, Csigaházamat pedig újfent ütésre lendítettem. Hogy ki tudja-e tépni magát szorításomból időben, az csak rajta múlott, nem szorongattam erősen a csuklóját. Nem erőszakos kívántam lenni, csupán szemtelen :]