[Nova B1] Fuuko Shinatsu vs Tachibana Makoto

Igazán különös volt újra a kezembe venni régi pajzsomat. Még el sem szakadtunk egymástól igazán, mégis furcsa érzést keltett bennem, hogy viselnem kellett, és nem egy karperecként függött a csuklómon. Nyugodt, higgadt léptekkel sétáltam be a küzdőtérre, néhányszor megmozgatva a kezemben a Csigaházat, kardomat pedig máris előhúztam a derekamon függő hüvelyéből. Előző párbajomban nem sokra mentem ezzel a darab vassal, lehet talán egy buzogánnyal jobban járnék, hiába szeretem jobban a kifinomult mozdulatokat.
- Szervusz, bájos hölgy. Szabad egy táncra? :] - kérdeztem a lánytól, ajkaimat halvány, pajkos vigyorra húzva, kezemet pedig feléje nyújtottam. Hopplá, benne volt a kard is :] Yare-yare, így talán nem olyan lehengerlő a kérésem. Annyi baj legyen, idomár volt, márpedig az idomárokat nem szerettem. Idegesítően sok életük volt, és nem csak rájuk, de petjükre is oda kellett figyelni. Igazán sajnálatos, hogy egy ilyen tüneményes virágszál efféle ostoba kasztot választott, ráadásul társa sem illett hozzá. A béka mindenesetre megtámadott, és meglehetősen gyors mozgása nem hagyott esélyt számomra kivédeni a támadását. Sérült a páncélom, de nem volt vészes a dolog, így azon mód rá is csaptam egyet az állatra pajzsommal, legalábbis ezt terveztem arra az esetre, ha nem ugrik el.

[100 HP 12 páncél]

A pajzs ismét csak jó szolgálatot tett, érzéketlenül figyeltem, ahogy az adatokból álló "élő"lényt röppályára állította csapásom. A fiatal hölgy aggódása láttán némileg ráncolni kezdtem a homlokom, valószínűleg olyan betegsége van, mint azoknak a kockáknak, akik ráfüggnek a virtuális barátnőjükre. Érzelmi kötődés egy halom bit irányába, csak azért, mert a tulajdonuknak tekinthetik... Felsóhajtottam, és megvontam a vállamat. A szemrevaló teremtés úgy döntött, hogy a békája helyett inkább saját maga támad, ami szokatlan fejlemény volt, majmóca volt eddig az egyetlen idomár, aki nem csak a petjére hagyatkozott harcban. Megpróbált rám vágni a pálcájával, amit bár éppen csak, de elkerültem, és a félrelépés után kiejtettem a hasznavehetetlen kardot a kezemből. A csuklója után nyúltam, hogy elkapjam és magamhoz húzzam a lányt.
- Tudsz táncolni? Ha nem, szívesen megtanítalak akár most is. Ilyen elbűvölő szempárokra mindig szakítok időt :] Fuu-chan, ugye? - szólaltam meg előszedve legsármosabb mosolyomat, majd derekánál fogva tettem vele néhány lépést. Úgy próbáltam fordítani, hogy immár ne álljon köztem és Kau között, majd selymes tapintású kezecskéjét fogva eltávolodtam tőle és lassan elengedtem. Még két lépés, és egy lendületes suhintással ismét a béka felé ütöttem a Csigaházzal. Azt hiszem, a lány nem fog kedvelni

[[ 100 HP 12 páncél ]]

A lány a pajzsom elé vetette és feláldozta magát a petjéért. A tornaszabályzat alapján alapvető stratégia volt az idomárok részéről, így ezt nem tulajdonítottam be afféle beteges imádatnak. Előttem kétféle stratégia rajzolódott ki, és lévén az előbbi támadása Fuu-channak elég ügyes volt, úgy véltem jól döntöttem, amikor a békára irányítottam a támadásaimat.
- Ne haragudj, jól vagy? - kérdeztem színlelt aggódással, habár tényleg nem szívesen bántottam a virágszálat - Nagyon aranyos vagy egyébként, mikor zavarba jössz :] Hogyhogy nem táncoltál még senkivel? Nem létezik! - hitetlenkedtem, miközben újabb suhintása elől léptem el. Elragadó volt az egész lénye, a pirospozsgás arca, a bátortalan hangja, és mégis, ha Kauról volt szó, képes volt bármire.
- Ne hidd, hogy csak áltatlak, tényleg szívesen tanítgatnálak. Akár másra is, nem csak táncra :] - szólaltam meg, bár valószínűleg nem hitt a szavaimnak az előző trükköm után. Most éppen ezért nem is folyamodtam ilyesmihez, egyszerűen el kívántam tiporni a pajzsommal a kisállatot, miután megkerültem a lányt. Így legalább megakadályozhatom a békát a támadásban, úgy sejtettem a gazdija nem üt olyan nagyot.

[[ 100 HP 12 páncél ]]

Ezúttal nem akadályozta meg a béka sérülését. Bátor tett volt, nem sok maradt az életéből. Viszont így Kau vissza tudott vágni nekem, ami főleg azért volt kellemetlen, mert újra eltalált. Nahát... nem véletlenül akarom megbénítani az állatot, egyre bizonyosabb voltam benne, hogy jó taktikát választottam. Kicsit megtántorodtam, szükségem volt egy kevés pihenőre.
- Ügyes peted van :] - jegyeztem meg, majd közelebb léptem Fuu-chanhoz, és megérintettem az állát, hogy felemelhessem a fejét és a szemébe nézhessek.
- Yare-yare... Egyrészt édes vagy, mikor lesütöd a szemed és nem mersz rám nézni, másrészről meg így nem láthatom a ragyogó tekinteted. Kételkedsz benne, hogy lennék a mestered? Akár táncban, akár... másban? - érdeklődtem jóságos mosollyal az arcomon, mint valami cukros bácsi. Vörös indikátorom igen érdekes színezetet adott mindennek, habár a lány cseppet sem tartott tőlem úgy tűnik.

[[ 93 HP 0 páncél ]]
Pihenőkör, így a képességem sem működhet.

Ránéztem a petre egy pillanatra, majd vissza a lányra. Nem tagadom, jó érzés volt végre nyeregben lenni egy idomár ellen, a rengeteg életük nagyon bosszantó volt. Fegyverforgatási képességem immár azonban meghaladta az átlagot, illetve inkább úgy fogalmazok, hogy valószínűleg ezen a tornán átlag felett lesz. Csak ne találkozzak íjásszal... Fuu-chan is szuszogott a kezeim között, ami azt illeti, elég nagy hévvel estünk egymásnak. Szerencsére én már kezdtem visszanyerni az energiám, így miután vörösödő arcát megsimítottam, újfent eltávolodtam tőle, és felszedtem a földről a kardom.
- Hadd kérdezzek vissza. Egy fiú miért mond szerinted szép dolgokat egy csinos lánynak? :] - pillantottam rá pajkos, félszeg mosollyal, majd suhintottam egyet a karddal. Egyre jobban undorodtam tőle, de nem szerettem ezt a feldühödött bika-stílust sem, sokkal inkább tetszett a fürge szurkálás. Mindenesetre amíg a válaszon gondolkodott, újfent támadásba lendültem, és ezúttal a pajzsom mögül döftem a kis békára. A stratégiámat nem változtattam meg, bár szerettem volna elhúzni kicsit a küzdelmet még.

[[ 93 HP 0 páncél ]]

Már korántsem lep meg, hogy a kezemben lévő kard nem engedelmeskedik az akaratomnak. A béka elugrik, én pedig mellédöfök. Yare-yare... ha nem számítottam volna rá, hogy megtörténhet, minden bizonnyal újabb vörös pixelcsík ékesítené habtestemet, de így, hogy pajzsommal szabadon rendelkezhettem, hárítottam Kau támadását. Elhátráltam, miközben hasznavehetetlen fegyveremre pillantottam. Undorral, megvetéssel. Ugyanolyan volt, mint a sajátom, az is defektes volt, meg ez is. Felsóhajtottam, majd visszavéve kedves mosolyomat újra ránéztem a lányra. Lelkemnek megnyugvást jelentett rápillantani a félénk és nyilvánvalóan végtelenül naiv teremtésre.
- Úgy van, magányos vagyok, akárcsak te :] - nevettem fel. Úgy véltem, magából indul ki - Végső soron nevezhetjük ezt az okának, amiért bókokkal halmozlak el. A tánc pedig remek lehetőség arra, hogy közel kerüljünk egymáshoz mind testileg, mind lelkileg - feleltem, majd egy hanyag mozdulattal elhajítottam a béka felé a kardomat. Úgy döntöttem, végleg megszabadulok ettől a kolonctól, amit fegyvernek hívnak, de voltaképpen csak egy darab ócskavas.

[[ 93 HP 0 páncél]]
Ha talál a támadásom, csak 3 pont sebzést okoz.