Re: Földalatti Fennsík

by **The Gleam Eyes** Vas. Május 01 2022, 21:26

Hinari hamar úgy fog dönteni, hogy jobb inkább nem tovább menni az erdőn túlra, mivel ahogy beljebb botorkálsz, egy különös bokordixire bukkansz. Elsőként előbb érzed, mint látod, ugyanis leginkább borz bűzre hasonlító szagot ereget, ahogy megpillant. Ez biztos valami önvédelmi mehanizmus, a baj az, hogy bár megpróbál menekülni, gyakorlatilag rövid úton körbe-körbe kezd el futkozni, és a levélzörgés pedig bőven elegendő zajt csap, hogy könnyen kiszúrd.

#64 – Torzon Borzót
„Egy aprócska bozótlény, aki
nem pont kellemes szagot áraszt.”
Érték: d4
Rarity: Uncommon
Evolválódhat: ?? (lvl5)

by **Hinari** Szer. Május 04 2022, 15:53

- Nem, szerencsére odáig nem jutott egyik sem - ráztam meg a fejem mosolyogva Oizirzs kérdésére, hogy történt-e már dixi-baleset - De nem árt előre gondolkodni. Egy központi területről hozott korsót például nem szívesen látnék pixeleződni, bár... hát, nem tudom, védett övezetben hogy működnek ezek a dolgok. De jobb nem kísérletezni - mosolyogtam a fiúra, miközben sétáltunk tovább. Céhtársamnak mondjuk eléggé előre szaladt a fantáziája és egykettőre egy komplett eseménysorozattal állt elő, amin csak fejcsóválva nevettem, hiszen tudtam jól, hogy szerencsére ezek a lények azt teszik, amit parancsolsz nekik, azaz csak észnél kell lenni, melyiknek milyen utasítást adsz. Onnantól pedig márcsak rajtad és az összeszedettségeden múlik, hogy mi lesz belőle.
Ezek az itteni dixik mondjuk többet tudtak, mint a boltiak: ez a bokorból előszedett lény például mérgezett és így nem is nyúltam hozzá, csak bólintottam Ozi számszerűsítésére, elnézve magam előtt a tájat:
- Száz körüli... hát, igazad lehet. És mégcsak a legelején járunk - mosolyodtam el, amint pedig kiértünk egy kis tisztásra, én elmentem tüzifáért, a srácnak pedig meghagytam, hogy kicsit tisztítsa ki a terepet. A sűrű aljnövényzet között sétálva kutattam megfelelő méretű ágak után, amit viszont észrevettem, annak bár voltak ágszerű végtagjai, mégsem tűnt úgy, mint aki a tűz közelébe akar kerülni. Vagy akár az én közelembe, ahogy elnéztem az ijedelmét, no meg a szagot, amit védekezésképp kilökött magából.
Ha nyugton marad, talán észre sem veszem, de így...?
- Tényleg elég sokfélék vagytok - mondtam ki félhangosan és odaléptem a mozgó bokor mellé, kezemet rátéve annak "fejére", remélve, hogy az elkapással ez a valami is megnyugszik mostmár. - Utánam - utasítottam őt ezek után, a dixi pedig követett végig, amíg összeszedtem pár ölnyi fát és még azután is, hogy visszaértem Ozihoz a tisztásra.
A srác bemutatására pedig csak felnevettem és intettem a tyúk felé:
- Szia Chicky! Vagy nevezzelek inkább ebédnek? - tűnődtem el, majd Ozihoz fordultam - Szóval mesterszintű álcázás, azt mondod? Akkor nézd meg ezt! - intettem a hátam mögé, ahol eddig a bokor kuksolt mozdulatlanul egy fatörzs mellett - Ide hozzám - mondtam fennhangon, a bokor pedig megmozdult és áglábain sietve mellénk tipegett.

by **Ozirisz** Csüt. Május 12 2022, 12:08

A dixiszobától indulva a dixibalesetekhez értünk. Egyetértettem a lánnyal, hogy a levert korsó nem lenne túl jó móka - Pláne, hogy elég ritkának számítanak, tekintve hogy csak eventek idején lehet hozzájutni. - aztán ki tudja, lehet, hogy már valahol, valamelyik boltban lehet kapni az utánzatot, ami ugyanúgy funkcionál, mint a rendes korsó, csak épp teljesítmény nem jár érte. De akármennyire is utánzat, az eredetit nem pótolja, amihez olyan jópofa emlékek is társulnak, mint amikor az óvatlan kalandor úgy horgássza ki a vízből, hogy az az ember fején kössön ki.
Rövidesen pedig a rosszalkodó dixikről formáltam spontán egy igencsak elborult történetet, ami Hinarinak is igencsak tetszett a nevetéséből ítélve - Szóval ezt te is elképzelted - nevettem fel vele együtt én is. Ha az ember vizuális típus, akkor képes szinte bármi megelevenedni a lelki szemei előtt, bármennyire is legyen valószerű vagy valóságtól elrugaszkodott jelenet.
Séta közben az itteni, új dixikről is ötleteltünk, hogy vajon hányféle lehet belőlük. Első tippre száz körülit mondtam, amivel céhtársam is egyetértett. Még nagyon az elején járunk a Mélység felfedezésének, és amilyen arányban találkoztunk eddig ismeretlen dixikkel, valószínű, hogy él idelent még jópár. És még szerintem jövő ilyenkor is meglesz az esélye, hogy új dixit fedezzünk fel.
Majd megérkeztünk egy tágasabb tisztásra, amit kineveztünk táborhelynek. Míg céhtársam elment faágakat szedni a tábortűzhöz, én a sűrű aljnövényzettől és relative magas fűtől tisztítottam meg a területet. A nagy munka után pedig kiszúrtam egy eddig lapító, majd hirtelen menekülő valamit, ami sajnos nem dixi volt, hanem még egy csirke. Rögtönzött poént faragtam a helyzetből, amikor Hinari visszatért a fahordásból - avagy ha már fa, akkor pont ideje van egy faviccnek is, nem igaz? Chicky viszont igencsak megszeppent az "ebéd" szó hallatán, és az addig hallatott kot-kot-kot hangok is abbamaradtak, mintha elvágták volna.
- Az igen - esett le az állam, ahogy a lány demonstrálta, milyen is az a mester szintű álcázás. Kíváncsian néztem a bokordixit, ahogy szedte az ágas-bogas lábait - Jogos. Ez az igazi mester szintű álcázás. Bocs Chicky, erre még gyúrnod kell - pillantottam rá újfent a csirkére. A szárnyas pedig ha fel is fogta, mi történik körülötte, bizonyára mindent megadna hasonló szintű "jártasságért". - Akkor azt mondod, ebéd? - kérdeztem vissza, majd rövidesen a ficánkoló állatra fókuszáltam, ami igencsak küzdött a szabadságáért. - Bocs, de kettő éhes kardforgató ellen keveset ér a szavazatod - csóváltam a fejem, majd egy gyors mozdulattal ebéd-alapanyaggá konvertáltam az állatot, a húsát pedig átküldtem a lánynak.
- Őt hol találtad? - kérdeztem a lányt az új szerzeményről - Vagyis inkább... hogy vetted észre? Nem hiszem, hogy túlságosan kilógott volna a környezetéből, és nem is tűnik túl hangoskodó fajtának sem... Viszont nagy szerencséje, hogy nem a fűben lapított, mert a tüzes kard az káros az egészségére. - tűnődtem el. Oké, hogy észlelés, de ha mester szintű álcázása van, akkor az ideális körülmények között akár hatástalaníthatja is azt. Például ha az ember kissé figyelmetlen, vagy ilyesmi...

by **Hinari** Szer. Május 18 2022, 15:14

Ami azt illeti, Ozirisz elég jól eltalálta: tényleg éhes voltam már és amennyit az ennivalókról az elmúlt időszakban beszélgettünk (az alapanyagok listáját már nem is említve, ami az inventorymban csücsült), hát bőven itt volt az ideje az ebédnek. Meg is állapodtam tehát Ozirisz mellett a tisztáson és amíg céhtársam kérdezett, én előpakoltam a főzéshez szükséges felszerelést.
- Nem olyan messze innen - feleltem és rámosolyogtam a srácra, mielőtt egy bólintással elfogadtam volna az átküldött itemet és bezártam volna a panelt - Igazából megijedt és elkezdett körbe-körbe futkosni, sőt, még valami bűzös gázt is a levegőbe eresztett - nevettem, közben pedig már fel is állt a rögtönzött táborhely, fahasábokkal, bográccsal és minden egyébbel, ami egy jó ebédhez kellett - Szegény nem tudta, hogy nem ijeszt el vele. Bár azt hiszem, ezért nevezik "Torzon borzótnak". Bozót is és borz is, igaz a torzról nekem más fogalmaim vannak. Szerintem elég szimmetrikus - fordultam hümmögve a még mindig mellettünk álldogáló dixire - Adsz egy kis tüzet? - kérdeztem aztán a céhtársamat és amíg ő meggyújtotta a farönköket, én előszedtem a mókushúst és pár gombnyomással elő is készítettem azt - Először megkóstoljuk a mókust ragunak, bár ebből azért nem lesz sok, mert kicsi és kevés a húsa. Aztán jön a nyúlpörkölt, végezetül pedig, ha bírunk még enni, fűszerezett csirkehúst terveztem tejszínes mártásban. Köretnek pedig mit szólsz egy kis salátához? - mosolyogtam Ozira és alig öt perc múlva már el is készült az első fogás.

Ebéd közben beszélgettünk. Kérdeztem Oziriszt az ő dixijeiről és a kalandjairól, amikben részt vett, meg persze a terveiről, hogy hova tervez menni felfedezni, vagy tervez-e egyáltalán. Hogy mivel tölti a hétköznapjait és azért néha leülnek-e Leoval iszogatni, vagy éppen Aftonnal elfogyasztani egy közös, reggeli kávét.
- És, milyen volt a mókus? - tettem fel aztán a döntő kérdést nevetve, már jócskán a nyúl feltálalása után, részemről pedig végül kihagytam a csirkét, annyira tele ettem magam a vadakkal előtte. Persze azért Ozinak elkészítettem, ha úgy ítéltem meg, hogy a srác még éhes.
És hogy az étkezés után vajon rohanva indultunk-e tovább? Nem; még elidőztünk kicsit a tisztáson, behunyt szemmel - ámbár aktív Észleléssel - hallgatva a madarak énekét és a csendet, ami oly szokatlan kincs volt az alsóbb szinteken.

by **Ozirisz** Kedd Május 24 2022, 12:16

Az ebédhez valók listája bővült egy újabb csirke húsával. Úgy tűnik, a rendszernek is kell egy kis idő, amíg feldolgozza a témaváltást, és dixiket sodor az utunkba. Bár, lehet csak tudat alatt még éhesebb voltam, vagyok, mint tudnék róla? Lehet, hisz Hinarinak dixi jött fahordás közben. Ahogy a lány elmesélte a kalandját az új dixivel, fejcsóválva nevettem vele együtt én is - Mintha a körbe-körbe futkározással messzire lehetne jutni. Úgy tűnik, az Intelligenciára szánt pontokat is Rejtőzésre osztotta szegény - fűztem tovább a gondolatot. Időközben a lány szépen elő is készült a táborozáshoz és az ebédhez, miközben a dixi rendszer szerinti elnevezését elemezte ki - Szerintem hívjuk egyszerűen csak Büdinek - vettem szemügyre a Torzon Borzót névre hallgató dixit, átkeresztelve a biológiai hadviselésre való hajlamai miatt - Avagy az a dixi, aki ha inventoryn kívül van, előszeretettel rontja a levegőt - nevettem el magam.
Majd a lány kérésére feleltem - Persze - majd a lángoló kardommal alágyújtottam a bekészített tűzifának. - Na ez is sokkal egyszerűbb, mint odakint. Nem kell gyújtóssal szórakozni, csak sutty, könnyedén lángra kap a hasábfa is. Igaz, kint ekkora öngyújtóval sem nagyon futkoznak az emberek - tűnődtem el egy kicsit. Sok tekintetben egyszerűbb az élet Aincradban, másfelől viszont sokminden van, ami túlságosan is le van egyszerűsítve ahhoz képest, amit a SAO előtti életünkben megszoktunk.
Azonban mielőtt elmerülhettem volna a gondolataimban, vissza is zökkentett a lány a jelenbe, az itt és mostba. A fogások hallatán instant beindult nálam a nyálelválasztás, sőt még egy gyomorkorgással is reagált a szervezetem a finomabbnál finomabb falatok hallatán - és jó eséllyel kapcsolódó jártasság nélkül is hallani lehetett azt. - Részemről rendben - felltem mosolyogva.

Miközben Hinari a mókusragu elkészítésével foglalatoskodott, kíváncsian és érdeklődéssel figyeltem a mozdulatait, hátha el tudok lesni egy-két praktikát. Bár még a mester szinttől igencsak messze állok, de egyszer talán majd eljön az az idő is. Ahhoz sokat kell gyakorolnom, de ugyanakkor a vadászat-horgászat kombót sem ártana fejlesztenem, ami szintén időbe telik. Nehéz az élet. Közben el is készült az első fogás, és neki is láttunk a falatozásnak. Közben persze nem a néma csend uralkodott, amit megtört némi csámcsogás. Beszélgettünk a dixikről, a mindennapi dolgokról, egy-két sztori, amikor Leóval túl jól sikerült az erkélyre kiülős lazulós iszogatás. Vagy épp egy álmos reggel, aminek a csöndjét az asztalon koppanó fejek hangja törte meg, amikor a reggeli kávé előtt-közben Aftonnal oda-vissza repkedtek a fárasztó poénok. És persze az egyéb csínyek is legalább említés szintjén előkerültek, amik főleg április elsején szoktak előfordulni, de időnként persze máskor is.
- Finom volt, elismerésem a szakácsnak - mondtam a lánynak mosolyogva - Ahhoz képest, hogy eddig még nem ettem mókust, szerintem jól sikerült. - közben rá is tértünk a következő fogásra - Na akkor jöjjön az ugróiskola - viccelődtem egy kicsit - Azt beszélik, a sok nyúlhús ideiglenesen növeli az ugrás jártasságot. - utaltam az egyik fogadóban hallott szóbeszédre, aminek a valóságalapja igencsak megkérdőjelezhető - Vagy ellenállhatatlan késztetést ébreszt ipari mennyiségű sárgarépa elfogyasztására - poénkodtam el a dolgot, közben falatoztam kicsit a nyúlból. Majd eszembe jutott valami - Visszatérve a mókusra... Mennyire jól utánozza a rendszer a kinti ízeket a ritkább, ínyenc fogások esetében? - tettem fel a kérdést. Avagy mókus ügyben kettőnk közül csak Hinarinak van összehasonlítási alapja a kinti mókussal.
Majd a nyúlpörkölt elfogyasztása során kezdtem kellemesen eltelni, jóllakni - Huhm... Ez a nyúl nagyobb volt, mint amekkorának elsőre hinné az ember - állapítottam meg. Avagy a tipikus jelenség, amikor többet enne az ember szeme, mint a szája. És még nagy naívan abban a hitben voltam alig fél órája, hogy még a csirkék is le fognak csúszni. - Egy kis desszert? - kérdeztem a lányt, majd előhívtam az inventoryból az indulás előtt elcsomagolt süteményeket, és persze két bögrét és a termoszt - benne az enyhén rumos forrócsokival.

by **Hinari** Szomb. Jún. 11 2022, 18:45

Így visszagondolva, a medúza tehetett mindenről.
De kezdjük csak az elején (vagyis inkább a közepén, ha a nap állását nézzük az égen).
Az ebéd egészen kellemesen telt el; Ozirisszal vicces vagy épp tanulságos történeteket osztottunk meg egymással, volt szó az iszogatásokról is és persze ha már az áprilisi tréfáknál tartottunk, akkor nevetve említettem meg a srácnak, hogy gyakran látom az ablakból, amint ilyen-olyan játékosok a tóban úszkáló, maradék gumikacsa kihalászására tesznek próbát, hát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ennek mondjuk leginkább Nestorhoz van köze, mert ilyenkor a sárkány is játszik, csak ő nem a tóban úszkáló gumikacsákat igyekszik kihalászni, hanem a tóban úszkáló, gumikacsára vadászó játékosokat.
Puszta jóindulatból és segítőkészségből, természetesen.
Örültem annak is, hogy céhtársamnak ízlett a mókus (illetve hozzátettem márcsak a kérdés miatt is, hogy többé kevésbé hasonlít az íze a kintihez), a nyúlhús hatásait említve pedig feldobtam az ötletet, hogy a délután folyamán majd kipróbálhatja, hogyan és milyen magasra tud ugrani, azt persze csak halkan téve hozzá, hogy a bemutató nagy pillanatában egy Fotó Kristály egészen biztosan lesz nálam. Én persze - a jártasságomra hivatkozva - gyorsan kimentettem magam a tesztalany szerepéből és elgondolkodtam rajta, hogy vajon Leo mennyire lenne mérges, ha elennénk Tapsi elől minden, a közös raktárban található sárgarépát. Igen, erre még tisztán emlékszem, ahogyan Ozi arcára is, amikor pár órával később bizony számonkértem tőle az ugróiskolát, habár az eredmény részletei valahogyan homályba vesztek, talán csak a túl sok napsütés miatt, ami megárthatott a séta közben. ... Vagy a túl sok rum miatt?
Nem, annak a négy-öt bögrének, amit teli hassal eliszogattunk, bizonyosan nem volt semmi köze hozzá.
Hogy hogyan botlottam el és estem bele egy kisebb tengerszembe - vagyis, még specifikusabban, egy abban úszkáló medúzába - a domb túloldalán, azt sem volt feltétlenül tiszta számomra, ám arra, hogy megcsípett - vagyis, még specifikusabban, agyoncsípett -, már határozottan emlékszem: a látóterem sarkában azonnal megjelent a mérgezést jelző ikon és nem is akart egyhamar elmúlni, így pár perc vakarózás után úgy döntöttem, hogy jobb lenne hazamenni inkább és kipihenni magam a védett övezetben, ahol elmúlnak a hatások, mondjuk egy jó - frissítő - tea mellett. Fogtam is a teleportkristályom és biztosítva Oziriszt afelől, hogy az ugrálása nem fog kitudódni, visszaportoltam a Főtérre, onnan pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve Szophiehoz siettem és mosolyogva, talán túlontúl nagy jókedvvel huppantam le a medence szélére és kezdtem el elmesélni neki a mai napot. Mert tényleg: a medúza tehetett mindenről, nem igaz?

Medúza
Köszi a játékot! ^^
Kalandwarf lv8 --> lv9

by **Ozirisz** Kedd Jún. 21 2022, 00:11

Ahogy sztorizgattunk, jókat derültünk a felidézett emlékeken. Jómagam is elnevettem magam, ahogy Hinari mesélte Nestor új játékát. Pedig akkor nem is gondoltam egyáltalán, hogy a gumikacsák ekkora sikert fognak aratni. Nestoron pedig csak csóváltam a fejem - Valami sosem változik - nevettem fel. Közben elkészült az ebéd, a mókusragu is meglepően finom volt. Mint kiderült, többé-kevésbé odakint is hasonló a mókushús. De ami a lényeg, az nyúl volt, és a nyúlhús hatásai köré épült hiedelmek. Hinari ötletére persze rábólintottam, annak ellenére, hogy tudtam, hogy csak mendemonda az egész. Hisz már az itt töltött éveim alatt volt rá példa, hogy annyira unatkoztam, hogy kipróbáljam, nem? De nem is ez a lényeg, hanem a móka és a nevetés. Ha az ügyetlen ugrabugrálási kísérleteimmel feldobom a lány napját, már megéri, nem? Hisz csak mi magunk leszünk, báááár... az a Fotó Kristály kissé aggasztó. El tudom képzelni, milyen képek fognak lógni a Palota falán...
Egy pillanatra beleborzongtam, ahogy vizualizáltam némelyiket, de aztán a desszerthez elfogyasztott rumos forrócsoki valahogy feledtette ezt. Szép fokozatosan az amúgy jelenlévő gátlások szertefoszlottak, egyre kevésbé érdekelt, hogy ki mit fog szólni. Ilyenkor szoktam kissé túltolni a dolgokat, avagy amikor "beakad" a lemez és hasonlók - de erre igyekeztem odafigyelni. Ami az ugróiskolát illeti, ideig-óráig még én is elfeledkeztem róla, ahogy továbbindulva sikerült belebotlanom egy random dixire, amit ahogy megláttam, azonnal rá is vetettem magam. Nem kell rosszra gondolni, mindössze annyi történt, hogy a fűben hason fetreng egy Ozi, amint épp sikerült elcsípni a menekülő kis lényt. - Na ugye, hogy segített a nyuszi? - röhögtem el magam, ahogy feltápászkodtam és mutattam Hinarinak az új szerzeményem. - Ugye te is szereted a forrócsokit? - kérdeztem az apróságot, aki csak rémülten fészkelődött - Sebaj, több marad nekünk - vigyorodtam el, majd miután a dixi az inventorymba került, ugyanazzal a lendülettel pedig a jól ismert termosz materializálódott a bögréinkkel.
A következő villanás pedig az, ahogy céhtársam a nyúlhús adta ugrás jártasságra kíváncsi. Jelezvén, hogy kell hozzá egy kis előkészület, kicsit szöszöltem az inventoryban, majd előkerült a gitár. Na, ilyenkor szoktak történni a váratlan dolgok. Rezzenéstelen arccal kezdtem el pengetni az ikonikus retro játék zenéjét: c'-c' c' a-c' d' d... és vele egy időben megindultam ugrálva. Épp csak a piros baseball sapka és a kék színű kantáros munkásnadrág hiányzott rólam. Meg persze néhány szintnyi akrobatika-ugrás jártasság, természetesen. De valahogy úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, akkor adjuk is meg a módját, nem igaz? Valószínűleg Hinari is ezt a mutatványt látva kiégett, mint a villanykörte - de cseppet sem bántam, sőt! Valahol ez volt a célom, sok nevetés, sok ökörség - meg persze egy olyan váratlan helyzet, amiben kis szerencsével a kristályát is elfelejti elkattintani.
- Ejj, pedig neked még jártasságod is volt - szólaltam meg, kissé gonoszkásan, ahogy céhtársam csobbant a vízben egy óvatlan pillanatban. Azonban amint láttam, hogy valami baj van, azonnal a segítségére siettem, és kihúztam a vízből - Jól vagy? Minden oké? - kérdeztem aggódón a lányt. Bár az életcsíkja továbbra is zöld volt, az az ikon, amiért az a fránya medúza volt a felelős, eléggé aggasztott. Végül úgy döntöttünk, hogy hazateleportálunk. A főtéren felajánlottam, hogy elkísérem ahová megy, legalább egy darabon, biztos ami biztos alapon, persze csak ha nem volt ellenvetése. De szerencsére nem lett a lánynak komolyabb baja, és a védett övezeten belül az ilyen-olyan negatív hatások is gyorsabban múlnak - kivéve persze azt, aminek a végéhez etilcsoport kötődik.
Nyugodt szívvel sétáltam haza, fejben az elmúlt nap eseményeit pörgettem. Kényelmes tempóban ballagtam, nem nagyon igyekezve. Persze az út is kissé hosszabb lett a megszokottól, hogy hozzáadódott az utca szélessége vagy egy tucatszor, de ez nem tudatosult bennem. Bizonyára a lassabb, ráérősebb séta az oka, véletlenül sem a rumos forrócsoki, ugyebár...

Dixi

Little Jester Lv0 >> Lv1

Köszi a játékot ^^

by **The Gleam Eyes** Pént. Júl. 01 2022, 22:07

Talált Dixi

#56 - Tagrassecla
”Csípése afrodiziákum hatással
bír, nyelvével pedig szeret bizonyos
dolgokat nyalogatni… fúj! Perverz!
Ő a fagyit szereti. FÚJ NEM AZT!!!
Érték: d5
Rarity: Common
Evolválódhat: -

by Ajánlott tartalom