Földalatti Fennsík

by **The Gleam Eyes** Kedd Ápr. 12 2022, 19:37

A neve megtévesztővé teszi ezt a helyet, minden esetre azonban biztosra állítható, hogy Aincrad egyik leglátványosabb látképével rendelkező területe ez. A fentebb látható kép az, amit a játékosok elsőként láthatnak az egyetlen bejáratból, mely a Mélység központi régiójából érhető el leggyorsabban. Ez hagyján, de innen nézve az egész terület mohás domborzatnak tűnik csupán, azonban, ahogy lejebb és lejebb ereszkednek az emberek, elsőként tényleg úgy tűnik a hely, mintha soha nem érnétek az aljára. Mi föntről mohás földnek tűnik, az valjában egy bőséges fatenger, mi komplett földalatti hegységrendszerekkel van tarkítva. Az egész hely megkoronázásáért pedig a gigantikus napkő felelős, mi fenti napfénnyel világítja meg a helyet. Ezt a követ azonban nem éri meg becserkészni, mivel könnyen ropogóssá sülhet az, aki megróbálja megközelíteni az említett ritka nyersanyagforrást.

by **Hinari** Kedd Ápr. 12 2022, 20:27

Különleges dixik nyomában I. - Természet

Mióta a játékosok számára is megnyílt a lehetőség, hogy - saját testükben is - bejárhassák a harmincadik szint titkos hasadéka alatt rejtőző világot, szinte alig bírtam magammal: most, hogy végre magam oszthattam be az időm szinte teljes részét, különös izgatottsággal töltött el a veszélytelen kalandok lehetősége. Valami más, valami új, amiben nincs semmi felelősség, semmi feladat és semmi könyörtelenség.
Lassan tíz, játékban töltött év után nem vágytam se harcra, se téttel bíró akciókra.

- Szükségem van az én egyik legnagyobb szafaritársamra - rohantam le Oziriszt fülig érő mosollyal, amint utolértem a palota folyosóján. A srác valószínű a reggeli kávéja után lehetett, de mivel én már órák óta fenn voltam, nem igazán voltam tudatában annak, hogy esetleg még fáradt lehet: rámosolyogtam és már nyitottam is le a térképet, hogy megmutathassam neki a hasadék koordinátáját.
- A harmincadik szinten van egy egész szintnyi felfedezetlen terület, tele dixikkel, és el szeretnék látogatni oda. Velem tartasz? - kérdeztem és szinte, de csak szinte meg sem vártam a választ, úgy folytattam - Tudomásom szerint több, nagyobb Régióra oszlik és olyan dixik találhatók ott meg, amelyek sehol máshol Aincradban - meséltem és az emlékek lágy vonásokkal ruházták fel a lelkesedéstől kipirult arcom. Igazság szerint rég nem motivált semmi ennyire, mint ez a kis, ártatlan gyűjtögetés. Csupán egy minijátéka a Sword Art Online végtelen világának, mégis olyat képes adni, amit más aligha képes: a biztonságot, hogy nem történhet baj.
És én minden erőmmel kapaszkodtam ebbe.
- Ha gondolod, akár indulhatunk is - tettem hozzá és sétáltam el vele a szobájáig, közben azon gondolkodva, melyik területet is látogassuk meg először - Mivel a térkép odabent nem működik, nem igazán lehet előre készülni. Nem kell sem csali, sem horgászbot. Csak egy strapabíró cipő - nevettem fel és ha Ozirisz beleegyezett, boldogan bólintottam és hagytam meg, hogy találkozzunk a céhház bejárata előtt tíz perc múlva. Mert annyi idő elég összeszednie magát, nem igaz? Mire odaérünk, talán már a kávé is be fog ütni neki.

Aktív dixi: Kalandwarf

by **Ozirisz** Szer. Ápr. 13 2022, 12:03

Egy átlagos reggelnek indult ez a mai. Annak ellenére, hogy reggel fenn voltam, még messze nem jelentette azt, hogy megszoktam volna a korán - vagyis inkább korábban? - kelést. A különbség mindössze annyi, hogy a délelőtti órák helyett a reggeli időszakban találkozhatnak a céhtársak a folyosón félkómásan, el-elgondolkozva - vagyis inkább elzombulva? - járkáló Ozival.
Hasonlóképp történt ma reggel is, amikor a konyhából felfelé ballagva Hinarival futottam össze. Valószínűsíthetően ő már messziről kiszúrt a folyosón, míg az én ilyentájt meglehetősen lassan működő jelfeldolgozásom már csak a nagy lelkesen, az egész szintnyi felfedeznivalóról mesélő lánynál kapott észbe. - Persze - válaszoltam a lánynak, fellelkesülve. Na ez volt az a pillanat, amikor valami átkattant bennem, és valamelyest magamhoz tértem fejben. - Dixi-szafari? - kérdeztem vissza, egyfajta megerősítésként - Jól hangzik, és ismerve magunkat és a korábbi tapasztalatainkat, jó mókának ígérkezik - mosolyodtam el, és egy kellemes, nosztalgikus érzés lett rajtam úrrá. Jó nap lesz ez a mai~
- Rendben, csak összekészülődök - bólintottam rá Hinari ötletére, konstatálva magamban, hogy igencsak rá van pörögve erre a dixis dologra, ami érthető is. Jóval többet látott Aincradból, jót is, rosszat is, és rengeteg sok minden van már mögötte. Egy lazább, önfeledtebb elfoglaltság, amolyan kikapcsolódás pedig őszintén szólva mindannyiunkra ránk fér. És ki ne szeretne új helyekre utazni, új dolgokat látni és megtapasztalni? Ráadásul Aincradban az utazási idő is lerövidül, az utazási költségekről nem is beszélve. - Csak egy strapabíró cipő? - ismételtem meg, miközben beugrott egy emlék odakintről. Bizonyára mindenkinek akad olyan ismerőse, akivel előfordult már, hogy nem a megfelelő cipőt választotta túrázáshoz, ugye? ~~Ha mégsincs, akkor az rossz hír, mert ebben az esetben nagy valószínűséggel a delikvensnek a saját emlékei közt lenne érdemes körbenézni xD~~. Nos, biztos ami biztos alapon a Frost Cityben kapható csúszásálló speckó bakancsot húztam fel - elvégre harmincas szint, ahol minden csupa jég. Akrobatikával rendelkezőknek szerencsére csak a jégbor, de az anélkülieknek minden is csúszik. Az inventory elejére készítettem be még váltásnak egy másik, nem kényelmesebb, de kellőképp vastag talpú lábbelit, gondolva az ilyen-olyan apró kavicsokra. Vastag pulóver, vastag kabát, tűzálló kesztyű - csak megszokásból, és mert kellemesen melegen tartja az ember mancsát a legzordabb télben is. És persze a céhházból kifelé menet útbakanyarítottam a csokiszobát - elvégre a tíz percbe bőven belefér - elcsomagolva némi süteményt és enyhén rumos forrócsokit. Pusztán arra az esetre, ha valami szép és hangulatos helyen megpihennénk egy kicsit és eltöltenénk egy kis időt. Majd sietős léptekkel trappoltam a céhház elé, ahol Hinari már várt - Nos, indulhatunk - mondtam nagy vidáman, vigyorogva - Dixik, rettegjetek! - majd elindultunk a nagy felfedezőútra.

// Aktív Dixi: Little Jester

by **Hinari** Csüt. Ápr. 14 2022, 10:01

Volt egy olyan érzésem, hogyha Ozi nem akart volna jönni, akkor se lett volna sok választása, látva a lelkesedésemet, de szerencsére a kardforgatónak is tetszett az ötlet, így hamarosan elindultunk a céhház elől, felteleportálva a harmincadikra. Én magam - amíg el nem értük a hasadékot - a halványkék, fehér prémmel bélelt télikabátomat vettem fel hozzáillő csizmával, azonban reméltem, hogy a Mélység területén ennél jóval barátságosabb lesz majd az időjárás.
- Elég rejtett az a hasadék, amin át készülünk menni; nem véletlenül nem fedezték fel eddig - meséltem odafele menet, kikerülve pár befagyott jégtócsát - De a koordináták megvannak. És onnantól, hogy megvannak, már sima ügy az egész - mosolyogtam rá és folytattam az utat, ami még a mi gyorsaságunkkal is majd fél óra volt. Végül aztán elérkeztünk a bejárathoz, aminek kezdeti szakasza még csúszós volt lecsorgó, olvadt hótól.
- Gondoltam először megnézhetnénk azt a részt, amit Természet Régiónak hívnak - vetettem fel és lejjebb ereszkedtem a barlangba, fülemet azonban furcsa hangok ütötték meg, amelyek visszhangot vertek a falak között. Először azt hittem, hogy talán egy eddig felfedezetlen dixi az, de ahogy megálltam, hogy (ugyan jártasság nélkül, de) hallgatózzak, hamar rájöttem, hogy ez igazából nem más, mint egy kétségbeesett hápogás. Valahonnan jobbról; pont arrafele, amerre amúgyis menni terveztünk.
Nem telt bele pár perc, hogy az Észlelésemmel és Látásommal felfedezzem a barlang egy szűk járatába szorult, látszólag elég régóta betévedt kacsát.
- Hát te...? - léptem oda hozzá és szabadítottam ki, a madár pedig megrázta tollait, hápogott párat és már repült is tovább, még ijedten az őt ért bonyodalmak után - Nem hinném, hogy kifele igyekezne a hóba - tippeltem - Gyere, Ozi, kövessük! Biztos tudja, hogy merre tart, vagy... hát, ha nem, maximum majd kiszabadítjuk megint. Vagy megsütjük ebédre - kacagtam fel és meggyorsítottam lépteimet, hogy ne maradjunk le túlzottan.

Kacsa

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 14 2022, 12:10

Jókedvűen vágtam bele az előttünk álló kihívásokba - mert ugye vannak, ismerve a harmincas szintet. - Az sem segített a hasadék hamarabbi felfedezésén, hogy akrobatika nélkül az óvatlan kalandor többet tartózkodik fenéken, mint lábon - osztottam meg Hinarival a megállapításom, miközben kerülgettük a jégtócsákat, jégbe fagyott fákat és hasonló, tipikusan hideg dolgokat. - Emlékszem rá, hogy amikor először a szinten jártam, csak estem-keltem, és külön kihívás volt eljutni egyik épülettől a másikig. Aztán meg fogtam a fejem, amikor hallom, hogy a helyiektől lehet venni ilyen lábbelit - meséltem el, amikor először jártam Frost City jeges városában, kicsit dobva a hangulaton - Igen, a koordináták birtokában már sokkal egyszerűbb az eseten nagyrészében - bólintottam a lány megállapítására. Koordinátákkal gyakorlatilag bárki, aki kicsit is jártas, és tud térképet olvasni, gond nélkül odatalál, kivéve ha valami rejtélyes okból bugos vagy nem működik a térkép és az "Aincradi GPS". De szerencsére az esetek többségében nem ez a jellemző.
Majd elérkeztünk a sokat emlegetett hasadékhoz - Mit kell tudni ezekről a régiókról? - tettem fel a kérdést - Ha jól sejtem, hasonló lehet, mint a szafarin az égtájak szerinti bontás, más-más felhozatallal - legalábbis erre gondolok így elsőre, saját kútfőből. Azonban Hinari fülét fura zajok ütötték meg, ami felkeltette az én figyelmem is. Kíváncsian füleltem, mi lehet. Elvileg mobok nem lehetnek, kizárásos alapon dixi lesz. - Áh, méghogy dixi, kacsa az egész - mondtam, ahogy közelebb értünk, és mit ad Isten: tényleg kacsa volt. - Hogy került ide? Tudtommal nem őshonosak errefele. Bár... végülis a fagyott kacsa tovább eláll, vagy nem? - tűnődtem el, próbálva megmagyarázni a furcsa jövevény ittlétét. Közben haladtunk tovább a mélybe, követve a kacsát, amit miután céhtársam kiszabadított, ment is tovább a dolgára.
Meggyorsítva a lépteinket, hogy nagyon le ne maradjunk, követtük az állatot. Azonban az egyik kanyar után valami megváltozott - Azt hiszem, ez itt a Mátrix - mondtam Hinarinak, fapofával. Majd kis hatásszünet után hozzátettem - Kövesd a fehér nyulat! - mutatva a kacsa közelében ugrabugráló nyuszi irányába. - Lássuk, Dorothy, milyen mély a nyúl ürege... - aztán mint akit puskából lőttek ki, nekiiramodtam a tapsifüles után, hogy elkapjam. Nos, amire nem számítottam, az a következő kanyar volt, amit nem igazából sikerült időben lereagálnom, egy kis koccanás, egy csúszás és egy bukfenc után a hátsó felemen csúszva végül pont el sikerült kapnom - Megvan! - kiáltottam fel, nagy lelkesen, mutatva a lánynak az igencsak megszeppent állapotban levő nyulat.

Nyúl

by **Hinari** Csüt. Ápr. 14 2022, 13:30

- Vagy talán épp úgy fedezték fel a hasadékot, hogy valaki fenékre esett és becsúszott a hó alatti nyíláson - fűztem tovább Ozi gondolatmenetét menet közben és ha már így szóba került, én is figyeltem rá, hogy jártasságomhoz hűen ne essek el egyszer sem. Amikor azonban céhtársam a különleges cipőt emlegette, én is megnéztem azt magamnak, a történetre pedig vidáman bólintottam, elképzelve, ahogyan a srác házfaltól házfalig tántorog - és nem a sok alkohol miatt.
- Úgy tudom, hogy három fő régió van: a Természet Régió, az Árny Régió és az Elemi Régió - kezdtem aztán bele a válaszadásba egy kis gondolkodás után - Sokat nem tudok róluk, csak azt, hogy minden területen másfajta dixik élnek és az összes régió a hasadék felől érhető el, az előcsarnokon át - mutattam körbe, miután megérkeztünk, figyelmem azonban hamar lekötötte az ijedt szárnyas, aki segítségért hápogott. Ozi pedig... Ozi hozta a formáját.
- Nem véletlenül kértem tőled viccet a Kicsi Jesterhez - nevettem és mosolyogva engedtem el az állatot - Ha már kiszabadítottam, nem lenne szép dolog megenni - tűnődtem aztán el félhangosan, nem sokkal később pedig enyhén felhúzva a szemöldökömet fordultam céhtársam felé, hátha lemaradtam valamiről, amit csak ő lát. Fekete alapon zöld hálózatra asszociáltam, és mire észrevettem az előttünk ugrándozó fehér nyulat, kaszttársam már utána is vetette magát. Jókedvűen, az átlagomnál látványosan lassabb tempót felvéve követtem az üldözést és mire Ozirisz elkapta az állatot, én már az ebédben kezdtem el gondolkodni.
A fehér nyúl húsa ugyanis nagy közkedveltségnek örvendett Aincradban, és ez alól én sem voltam kivétel.
- Vágd le és küldd át nekem a húsát - mondtam azonnal - Egy két fős ebédnek tökéletes és minden van hozzá nálam, ami csak kell - kacsintottam céhtársam felé - Mesterhez közelítő Főzés jártassággal gond nélkül elboldogulok - tettem hozzá és csak most vettem észre, hogy a nagy futásban tulajdonképpen hol is kötöttünk ki. A látvány pedig magáért beszélt. Leengedtem karjaim és tágra nyílt szemekkel, felfelé görbülő ajkakkal léptem párat előre, egy pillanatra meg is feledkezve a nyúlról és a tervezett ebédről.
- Ez... gyönyörű - suttogtam halkan, ahogyan tekintetemet végifuttattam az előttünk elterülő fennsíkon.

by **Ozirisz** Pént. Ápr. 15 2022, 14:26

Bólintottam Hinari gondolatára, ami a hasadék felfedezésének egyik lehetséges forgatókönyvét írta le. Bizony, ezen a szinten könnyen előfordulhat egy szép nagy esés - vagy minimum egy csúszás. Majd rövidesen már a hasadéknál voltunk, és az új területekről, régiókról beszélgettünk. Megtudtam, három fő régió van, ahol más és másfajta dixik élnek - Áh, értem. Akkor tényleg sokban hasonlít a szafarihoz, leszámítva a jártasságkövetelményeket. De az a része stimmel, hogy minden területen más és más van - folytattam az eszmecserét. Valószínű nem csak nekem tűnik fel a párhuzam a Mélység és a Szafari között.
Azonban a figyelmünk hamarosan a kacsára terelődött, amit egy spontán jött szóviccel toldottam meg - Na igen. Kár, hogy nem láttam Smile arcát, amikor felkerested. Vagy a tiédet, amikor megnyitottad az üzenetet - nevettem el magam. Bár, feltételezem, messze nem ütött akkorát céhtársamnál, mintha teljesen váratlanul hallja. Felkészülve viszont van az embernek egy bizonyos rezisztenciája, avagy "tudom, kb mire számítsak".
Egyetértőn bólintottam a lányra, tényleg nem lenne túl szép dolog kiszabadítás után megenni a kacsát. Viszont az aggodalom, hogy esetleg éhesek maradnánk, egy pillanat alatt szertefoszlott, ahogy megjelent az a bizonyos fehér nyúl. Én pedig - szokásom szerint - hoztam a formám. Oké, sikerült elkapnom, de szép nagy eséssel megtoldva, ami már lassan védjegyemmé válik. Valahogy a nagy rohanás, a bizonytalan és ismeretlen terep az akrobatika hiányával bekombózva általában aktiválják a [Hogyan nyekkenjünk szép nagyokat] skillem. De különösképp nem aggasztott, Hinari tőlem már megszokta az efféle dolgokat. Leó jelenlétében viszont nem feltétlen kockáztatnék ilyen csetlő-botló mutatványt, ismerve a srácot egy jó darabig cinkelne vele.
Céhtársam javaslatát hallva, kicsit megsajnáltam a nyuszit, de a ritka és jó minőségű hozzávaló, valamint a finom ebéd gondolata felülírta a rossz érzést. - Bocsi nyuszi, de te leszel az ebédünk - szólaltam meg, miközben előhívtam az inventoryból egy kést. Már majdnem levágtam, amikor céhtársam hangját meghallottam újfent. Tekintetem körbevándorolt a helyen - legalábbis első körben azon a részén, amit innen, a földön ülve látni lehetett. A fent ragyogó fényforrás és a hely szokatlan, sejtelmes megvilágítása adott a környéknek egy sajátos hangulatot. - Valóban. Mintha kint lennénk, de mégis bent. Olyan fura az egész, de épp ez adja a hely varázsát - kommentáltam, majd visszatértem az előző ténykedésemhez. Egy gyors mozdulattal levágtam a nyulat, majd két rutinosabb kézmozdulattal átküldtem Hinarinak a nyusziból eső lootot. Végül feltápászkodtam - elvégre most már abszolute nem kellett aggódnom, hogy az ebédünk elugrabugrál - és céhtársam mellé állva megnéztem én is a helyet - Ez tényleg valami hatalmas nagy - szólaltam meg ámulattal a hangomban - Eddig még nem láttam fele ekkora barlangszerű képződményt. Vajon mi lehet, az odafent? - tettem fel a másik kérdést, ami motoszkált bennem - Elég rendesen beragyogja a helyet...

by **Hinari** Szomb. Ápr. 16 2022, 18:14

Kezemet szemellenzőként használva néztem szét az alattunk elterülő tájon, arcomon pedig békés mosoly játszott, amit még a mögöttem vergődő nyúl sikolyai sem tudtak felülírni. Ozirisz közben mellém lépett, én pedig nem tudtam mást, mint bólintani a szavaira: igen, tényleg olyan volt az egész, mintha a fenti világ (egyébként szintúgy mesterséges) égitestjei adnák a fényt.
- Nem tudom - feleltem aztán őszintén, tűnődőn fordulva a céhtársam által említett, hatalmasnak tűnő, világító képződmény felé - Valamilyen kristály lehet - tippeltem aztán, majd elnevettem magam és megvontam a vállam - De talán majd kiderül. Ha hoztam volna Nestort, ő közelebb repülhetne. Végtére is tűzsárkány; a meleg csak nincs rá hatással.
Közben egy kis késéssel, de becsuktam az előttem felugró panelt is a nyúl-loottal, egy biccentéssel köszönve meg a srácnak a hozzávalókat. Igaz, a munka nagyrészét majd én fogom elvégezni, de még nem most: alig felénél jártunk még a délelőttnek és egyébkéntis, előbb még el akartam kezdeni a felfedezést is. Inventorymból hamar előhalásztam tehát egy Szagos Dixi Sprayt és aktiváltam az itemet, hogy ha a közelben bármilyen, ismert vagy ismeretlen dixi lapulna, azt közelebb csalhassam magunkhoz.
- Nálad van ilyesmi? - kérdeztem aztán a srácot, az előbb pixeleire esett sprayre gondolva - Talán kettővel hatékonyabbak leszünk. Aztán ki tudja, mennyire félősek az itteni vadak és dixik. Mindenesetre, vadászatra fel! - léptem előre és körültekintően bár, de meglehetősen nagy tempóval vetettem be magam a fennsík térdig érő növényzetébe, messziről elkerülve a kialakított ösvényt. Ha pedig Ozirisz a nyomomban indult volna el, inkább azt ajánlottam neki, hogy egymástól öt-hat méterre keressünk, hiszen így nagyobb területet tudunk bejárni. Nem is olyan sokkal később pedig végre megmozdult előttem egy bokor. Gyorsan megtorpantam és csak a kezemmel jeleztem céhtársamnak, hogy ott van valami, majd hirtelen gyorsítottam fel és nyúltam bele a növényzetbe, hogy el tudjam kapni azt, ami a sűrűjében, a levelek és ágak között bújik.

Dixi

by **The Gleam Eyes** Szomb. Ápr. 16 2022, 18:47

A bokor leveleit szét hajtva, egy különös lényt pillanathat meg Hina. Egy leginkább hernyóra emlékeztető valami, ami egy összerácságcsált faágat maszjol. Mindeközben olyan hangokat hallat a kicsi lény, mintha vékonyka hangján végig nevetgelne ("~Fuhuhuhuhuhu).

#53 - Fufu
„Egy vastag, puha szőrmével
borított cuki hernyóféle, aki
imád dolgokat rágcsálni.”
Érték: d4
Rarity: Uncommon
Evolválódhat: ?? (lvl5)

by **Ozirisz** Szomb. Ápr. 16 2022, 20:29

A nyúllal folytatott ádáz küzdelmet egy rövid időre félbeszakította céhtársam ámulata a hely iránt. Ezzel persze csak jelképes, pár másodperccel lett elodázva a tapsifüles végzete - a húsa ugyanis utána Hinari inventoryjába ugrándozott. Rövidesen pedig az előttünk-alattunk elterülő fennsíkot csodáltuk, és a fényforrásról kezdtünk el ötletelni - Nekem is kristályszerűségnek tűnik - hunyorogva megnéztem a fent ragyogó képződményt - Talán. De megnéztem volna, hogy a bejáratnál hogy szuszakolod le ide magad előtt a sárkányt - nevettem el magam. - Persze annyira azért nem szűkös a hasadék, hogy ne férjen át, de az alapvető ösztöneinek szerintem ellentmondana a sötét, szűk helyre mászás. A sárkányok inkább a tágas, nyílt terepet kedvelik, meg persze a repülést, ami valahogy... - álltam meg egy levegővétel erejéig - Ha csak a hasadékot és a fenti világot látja az ember, hihetetlen, amit idelent találhat... Volt egy film, ami azt az elgondolást játszotta ki, hogy mi van, ha a földfelszín alatt egy teljesen elzárt világ létezik, tavakkal, növényekkel, állatokkal. - kezdtem bele a régesrégi emlékfoszlányok felidézésébe, amik már a sok év távlatából igencsak megkoptak - Valami nehezen járható, hosszú barlangrendszeren át lehetett megközelíteni - persze tisztában voltam vele, hogy az egész csak egy fikció, hisz a modern technika már régesrég kiszúrta volna, ha létezne bármi ilyesmi. Lehet a "Mélység" tervezőit is ez ihlette meg?
Amikor előkerült Hinari inventoryjából az a fura spray, csak forgattam a szemem - Az.. micsoda? - majd amikor megkaptam a választ, eltűnődtem - Talán. Lehet... Őszintén szólva nem rémlik, hacsak... - nyitottam le kissé bizonytalanul az inventoryt, és keresgéltem az itemek között - Áh, megvan! - nagy lelkesen megmutattam az előhívott itemet, majd mint aki jól végezte dolgát, el is fújtam a sprayt a közelben. Közben pedig elkezdtük felderíteni a nagy ismeretlent, elsősorban dixik után kutatva. Kissé ugyan szétváltunk, de még bőven látó- és hallótávolságban. Céhtársamnak pedig nem is kellett sok, rövidesen jelzett, hogy valamit észrevett. Kíváncsian figyeltem, hogy a lány vajon mit fog előhozni a bokorból. - Szép volt! - majd közelebb mentem, szemügyre venni a kis apróságot, ami meglepettségében még a gallyat is elfelejtette elejteni, amit egész eddig rágcsált. - Legalább tudjuk, hogy működik a "Dixisziszegő" - állapítottam meg, közben reménykedve benne, hogy a szerencse engem sem fog elkerülni.
Alig egy-két perc múlva, láttam, ahogy előttem pár méterre megmozdul az aljnövényzet. Megálltam, hogy jobban megfigyeljem, és kizárjam a másik racionális eshetőséget, miszerint csak a szél vagy a huzat a felelős. Azonban újra megmozdult, kissé távolodva. Felgyorsítottam a lépteimet, mielőtt elszelel, és amikor már közvetlenül a mozgó fűcsomóknál jártam, benyúltam a fűbe, bármi is mozgatja azt. Remélhetőleg nem egy eltévedt krokodil~

Dixi

by **The Gleam Eyes** Vas. Ápr. 17 2022, 02:31

Ozy benyúl a fűbe, hogy kivegye amit benn talál, de hamar el is kapja a kezét, mikor hirtelen forróságot érez az ujai között, melyet némi füstölő fű is követett. Ahogy, pedig elhúzza a fűvet láthatja az eltévedt Elemi Dixit, aki kitáott aprója szájából mérgesen szikrákat fújtat Ozy felé. Nagy eséllyel megpróbálja elijeszteni a fiút.

#71 - Sparky
„Egy leginkább szalamandrára
hajazó apró, piromániás
hüllőcske.”
Érték: d5
Rarity: Common
Evolválódhat: -

by **Hinari** Vas. Ápr. 17 2022, 23:09

Abban mondjuk egyetértettem Ozival és én is elmosolyodtam rajta, hogy valóigaz, Nestort nem lett volna egyszerű a tágas, havas mezőkről bevezényelni a kintről látszólag elég sötét helyre, még akkor is, ha ez a "Hasadék" igazából nagyobb volt, mint a teljes Justice League palota.
- Igen, ezt többminden dolgozta már fel és úgy tűnik, a sao sem kivétel.
Mosolyogva figyeltem a lábaink előtti tájat. Én először talán egy meséből emlékszem ilyesmire, ahol dinoszauruszok éltek, de megesett már, hogy egy tenger közepéből aláeső víz-zuhatag mögé írtak le a készítők mesés, végeláthatatlan vidéket, sárkányokkal. Oda még Nestor is beillett volna, talán.
Nemsokára elindultunk. Az igazat megvallva kissé furcsálltam, hogy Ozirisznak látszólag fogalma sincsen, milyen itemekkel is rendelkezik pontosan, sőt, még fel sem ismeri őket, ha másnál látja, most azonban nem abban a szituációban voltunk, hogy ezt hangosan is felhozzam neki: most nem akartam semmi olyasmiről beszélni, ami magával vonna feladatokat és nehézségeket a sword art játszása kapcsán, eltettem tehát ezt az információt későbbre, de ki tudja, lehet soha nem is fog előkerülni már. Helyette inkább belevetettem magam a magas fűbe, a spray (vagy a vadászat?) pedig hamar meghozta a gyümölcsét. Vagyis a hernyóját, hogy egészen pontosak legyünk.
- Fuhuhuhu-hu, hát ez édes - emeltem fel a kicsiny lényt, persze faággal együtt, ha már olyan jól eleszegette itt, anélkül, hogy közben látszólag ránk se hederített. Mutatam is Ozirisznak, aki időközben mellém ért, a szóviccére pedig elnevettem magam és bólintottam is rá:
- Nem is rossz név. Lehet legközelebb feldobom az ötletet Smile-nak, hogy nevezze át - tűnődtem el és eltettem az új diximet az inventorymba, hogy újra teljes figyelemmel tudjam folytatni a keresgélést. Újfent eltávolodtunk egymástól, ám ezúttal nem sokáig: láttam, amint céhtársam megáll, majd felgyorsítja lépteit, így vigyázva rá, hogy ne legyek útban igyekeztem a srác felé, akit, hát... majdnem felgyújtott egy elég tüzes kis dixi.
- Mire nem jó az a tűzálló kesztyű, ugye? - nevettem, azért megtartva a kellemes egy méter távolságot Ozi új szerzeményétől.

by **Ozirisz** Hétf. Ápr. 18 2022, 16:35

A hasadékról és az idelenti világról beszélgettünk - Na igen. Aincrad meglepően tele van mindenféle utalásokkal - tettem hozzá a lány megállapításához. - Ez még valahogy jobban passzol a sao világához, mint mondjuk a Fazbear Pizzéria - tűnődtem el egy kicsit. Rövidesen pedig belekezdtünk az ismeretlen dixik felkutatásába és "levadászásába". Befújtuk a környéket dixisprayel, aminek hamar meg is lett az eredménye. Először Hinari akadt rá egy hernyószerű teremtményre, ami a magas fűben lapult. Amire nem számítottam, hogy a spontán átkeresztelt itemnév kiváltott Hinariból egy nevetést - De most őszintén, nem találóbb - és könnyen megjegyezhetőbb? Elvégre köze van a dixikhez, és sziszeg is - majd ahogy felvetette, hogy lehet szól Smile-nak az item hivatalos átneveztetését illetőleg, hirtelen vizualizálódott előttem a jelenet - Remélem Smile is legalább annyira kiég rajta - figyelembe véve a tényt, hogy Hinari a komolyságáról híres. Így tőle Smile is valami komolyabb javaslatra számítana.
Alig egy-két perc múlva már én is figyeltem az egyik, gyanúsan mozgó fűcsomót, amiben dixit - vagy legalábbis valami élőlényt - sejtettem. Rágyorsítva ott teremtem, és lenyúltam, hogy elkapjam a prédát - akármi is legyen az. Az első pillanatban valami kellemes meleget éreztem az ujjaimban, ami aztán igencsak gyorsan majdhogynem égetővé vált. - Áucs - rántottam vissza a kezem, majd miután valamelyest félrehajtottam a még nem kiégett füvet, határozottabban nyúltam le a hüllőszerű lényért. Ezúttal nem vaktában, hanem a dixi hátulsó, nem szikrázó és/vagy füstölgő részénél fogtam meg és emeltem fel az állatkát. - Na igen. Bár egy pillanatra még így is éreztem a hőt. De amúgy... az egyik leghasznosabb és legpraktikusabb ajándék az a kesztyű. Véd a tűztől, véd a hidegtől. Ideális választás hóemberépítéshez és tűz típusú dixik szelidítéséhez - nevettem fel a végére. Majd az új dixit vettem jobban szemügyre, vizsgálgattam az apróságot - Hühm... Ez olyan, mint a "Tűzgyújtás Kezdőknek" készlet egy nehezített, limitált szériás változata - kommentáltam a lényt - Legalább tudunk tüzet gyújtani akkor is, ha a kardok valamiért csütörtököt mondanak. Vaagy... - csillant fel a szemem, ahogy eszembe jutott még valami - Vagy ha Leó megint elhagyja az öngyújtóját, és tüzet kér... Szerinted megijedne? - tűnődtem el, a végére fel-felnevetve. Azonban amikor a dixi igencsak nyugtalan és/vagy eleven lett, és próbált kiszökni a kezemből, úgy döntöttem, inkább elteszem az állatkát az inventory mélyére - Aztán nem ám felgyújtasz valamit odabent, oké? - mondtam, miközben a fényeffekt kíséretében eltűnt a dixi a tenyeremből.

by **Hinari** Szer. Ápr. 20 2022, 19:02

A kis, hamuvá égetett foltot néztem a fűben, fél kezemet csípőre téve:
- Képzelem, mi lett volna, ha mondjuk én nyúlok oda. Vagy te, kesztyű nélkül - ingattam meg a fejem, de persze mosolyogva, hiszen semmi rossz nem történt - Ezek után azt hiszem óvatosabban kell ismeretlen bozótosokba vagy fűcsomók alá benyúlkálni - vontam le aztán hangosan a következtetést és megnéztem magamnak közelebbről is a sárgás, gyíkszerű lényt, mielőtt Ozi eltette volna.
- Hiszen ezek az állatok gondolom nem akarják, hogy kesztyűs kézzel bánjunk velük - gondolkoztam el, arcomon pedig átfutott egyfajta mosoly, amit azon ritka esetekre tartogattam, amikor pont nekem jutott eszembe valami szóviccnek is beillő mondat. Nem igazán passzolt hozzám mondjuk, de Ozirisz társaságában az embernek egy idő után már-már magától jön; nem kell külön gondolkodnia rajta. Azzal persze egyet értettem, hogy dixi-kívánság ide vagy oda, valóban hasznos kiegészítő, főleg egy tüzes katanát forgató játékos számára. Ehhez mérten aztán bólintottam is, már ami céhtársam szavait illeti, ahogyan viszont csak fűzte és fűzte tovább a szót, valahol a tűzgyújtás után fordultam el és réveteg tekintettel néztem meg a domboldalt, aminek tetején álltunk.
- Hát, nem számítana rá, az biztos - fordultam végül vissza Ozi felé szelíd mosollyal, majd esélyt sem adva neki, hogy tovább folytassa a Leos témát indultam el, bár szerencsére a srác gondolatai eddigre már visszatértek a markában forgolódó állatkához és hamarosan inkább el is tette azt.
Nyújtóztam egyet és egy sóhajjal vártam be a kissé lemaradó férfit.
- Ebédnek valót és gyújtót már szereztünk, sőt, ha a rögtönzött tűzrakóhelyhez csak hosszú faágakat találnánk, már van is ki elrágcsálja őket. Mostmár csak egy lábosnak való kellene, meg pár tányér, olyan, ami lehetőleg sokáig melegen tartja az ételt. Mit gondolsz, vajon ilyesmi dixik is előbukkannak majd? - kuncogtam és elkezdtem lefelé lépdelni a dombról. Ahogy azonban megközelítettük az első facsoportosulást, megláttam egy mókust az egyik ágon, egy ugrással és egy gyors mozdulattal pedig hamarosan újabb húsféle került az ebédünk repertoárjába.

Mókus -.-

by **Ozirisz** Szer. Ápr. 20 2022, 22:43

A dixivadászat közben kissé meleg lett a helyzet, a szó szoros értelmében, legalábbis a kiégett fűcsomó alapján egyértelműen. Hinari az események alternatív folyamán kezdett el tűnődni - Na igen. Jó ez a kesztyű, köszönöm még egyszer - mondtam mosolyogva a lánynak, és tényleg számtalanszor hasznosnak bizonyult valamilyen formában - Legrosszabb esetben nagyjából egy kis potionnyi életponttól szabadított volna meg, ami idebent nem vészes a mi szintünkön. Odakint... nos mentő és/vagy tűzoltó nélkül nem feltétlenül úszná meg az ember, ha efféle jószágokat tartana a terráriumban - közben vizualizálódott a jelenet, ahogy Tüzeske szökni próbál etetéskor, és a gazdi reflexből utánakap. Majd amíg folyó víz alá rakja a kezét, addigra a kisállat sem tétlenkedik, csak úgy ég a keze alatt a munka... meg a berendezés...
Majd miután Sparkyt szemügyre vettük, a következtetéseket is levontuk. Hinari kesztyűs kezes mondata felett elsőre átsiklottam, csupán azután a bizonyos mosolyt követően kapcsoltam, de akkor ki is tört belőlem a nevetés. Valószínűleg, ha épp nem dixit tartok a kezem közt, akkor ezt egy kesztyűs kezes facepalm követte volna. - Avagy amikor a hóhért akasztják, ugye? - szólaltam meg nevetgélés közepette - Amikor nem számít rá az ember, akkor üt a leginkább - kommentáltam a nyilvánvalót. Hisz ez a tény számomra régesrég ismert volt, és rendre alkalmazom is a spontán vagy kevésbé spontán jövő szóviccek, kétértelmű megszólalások alkalmával. Bár, akik ismernek már elég régóta, ők már az arckifejezésemből általában tudják, hogy "na most valami nagy ökörséget fog benyögni". De van, hogy ennek ellenére is recsegnek a faviccektől az agysejtek, mint Fufufufu esetén a lehullott gallyak.
Rövidesen pedig a tüzes dixi alternatív felhasználási lehetőségeiről kezdtünk ötletelni, szóba került egy röpke pillanat erejéig a tüzet kérő Leó - aki a megszokottól némiképp eltérő formában kapná a "tüzet". Majd az időközben rakoncátlankodó, nyughatatlan kis lényt eltettem az inventoryba. Ezután visszatértem a kissé előttem várakozó lányhoz, majd bólogattam a megállapításaira. Ebéd pipa, gyújtós pipa, faág-daraboló pipa. - Hát, lábosnak való... ha elé tesszük az ennivalót, jó eséllyel beépítik a szervezetükbe. Mondjuk az elraktározott étel kinyerése a "lábosból" - itt két kézzel mutattam is a lábos körüli macskakörmöket - az már problémásabb lenne. - szóltam hozzá a témához - Ami a tányért illeti... amennyire tele van Aincrad popkultúrás utalásokkal, nem tartom kizártnak, hogy találunk dixivé konvertált repülő csészealjakat. Ha elég nagy, tányérnak is használható akár - nevettem fel, amire rátett egy lapáttal az is, ahogy lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet, amint egy ufó-szerű dixit próbálunk szétszedni mint az oreós kekszet, elvégre ketten vagyunk - Még a végén összejön idelent egy komplett dixi étkészlet. Ki tudja? - tűnődtem el a gondolatmeneten, és az igazat megvallva, Aincradban ez egyáltalán nem is lehetetlen. Hisz láttunk már furcsább dolgokat is, nem?
Nem sokkal később Hinari bővítette az idelenti gyűjteményét egy mókussal - Sima, vagy repülő? - érdeklődtem, mivel csak egy pillanatra láttam a mókusszerű lény sziluettjét. Mire azonban a látási infó feldolgozásra kerülhetett volna, céhtársam már be is cserkészte az újabb zsákmányát. Majd ahogy tovább haladtunk, elfújtam még egy "Dixisziszegőt", aminek meg is lett az eredménye: az egyik közeli bokorban neszelést hallottam. Kissé óvatosabban hajoltam le, és nyúltam be érte, a következő pillanatban pedig éles kotkodácsolás ütötte meg a fülem, és egy-két elhullajtott toll kíséretében kiemeltem a közönséges csirkét.
- Lehet megérezte a rendszer, hogy túl sokat beszélünk a kajáról - kommentáltam a fogást, miközben megmutattam céhtársamnak a madarat - Mintha valami felsőbb erő meglehetősen sűrűn sodorná utunkba az ehető mobokat. Kacsa, nyúl, csirke... na jó, a mókus talán kivétel...

// Csirke

by **Hinari** Csüt. Ápr. 21 2022, 13:58

Ha lehet, csak még szélesebbé vált a mosolyom, amikor észrevettem, hogy céhtársamnak nem esik le azonnal a tantusz, a szemeim csillogásából pedig lehetett rá következtetni, hogy igen, nagyonis élvezem, amikor a hóhért akasztják. A kérdésre magam is elnevetve magam bólintottam, úgy tértünk rá az ebéd témakörére, hát, a mai nap során már sokadszorra: ha így folytatjuk, még délelőtt megéhezem, bár elnézve az inventorym tartalmát, volt miből válogatni bőven.
- Nem is rossz elgondolás - kuncogtam a csészealjas megszólaláson - Igaz nemcsak nagynak kéne lennie, de kellően lassúnak is. Nem lenne szép dolog, ha miután ráraktuk az ételt, elrohanna - ingattam a fejem nevetve, a dixis étkészlet említése viszont adott egy jó ötletet: mostanában valamennyire már felkapott ez a dixivadászatos dolog, nem lepődnék tehát meg rajta, ha bizonyos boltokban lehetne kapni dixiket mintázó, ilyen-olyan tárgyakat. Párat egészen biztosan elvinnék ajándékba, mondjuk Fuwának vagy Channak.
Végül haladtunk tovább és lassacskán be is értünk az erdőbe, de még annak szélén megláttam egy vadat mozgolódni, így az állat hamar pixelekként végezte, a felugró panelt pedig elégedett bólintással csuktam be, Ozi felé fordulva:
- Sima, szerencsére - mosolyodtam el - A repülőn túl sok a bőr - gondolkoztam hangosan, de ekkor céhtársam is észrevett valamit, így inkább csöndesen és kíváncsian vártam ki, hogy vajon egy dixi lesz-e az. De csak egy csirke volt. A csirke pedig volt, majd hamarosan nem volt többé.
- Akkor nincs mese, innentől dixikről kell beszélnünk - nevettem fel, azzal viszont, hogy a mókus kivétel lenne, nem feltétlen értettem egyet - A mókushús igazi ínyencség, nem tudtad? Lehet a nyúl mellé főzök egy kis mókusragut is, csakhogy kipróbálhasd - mosolyogtam rá, majd folytattam tovább az utat az erdőben.
- Nos, visszatérve a témára, A témára, neked van kedvenc dixid?

by **Ozirisz** Vas. Ápr. 24 2022, 12:57

Némi hóhér-akasztás után az ebédre terelődött a beszélgetés, aminek hála jobbnál jobb ötletek reppentek fel. A lábosnak való dixis ötletemmel ugyan merült fel probléma, de az ufós-csészaljas dixi, mint tányér, szintén csak elsőre tűnt jónak. - Ahhoz, hogy általunk is hasznosítható legyen, még kell teljesülnie pár feltételnek - értettem egyet a lánnyal. Lassúnak is kell lennie, különben az ebédünk az tálalás után úgy eltűnne, mintha egy volt-nincs szekrénybe raktuk volna minimum. Azonban beugrott egy másik elgondolás is - Mondjuk abban is lenne ráció, hogy nulladik szinten pici és gyors. Aztán tálalásonként mindig lépne egy szintet, nőne is... és mivel nehezebb is lenne, a tehetetlenség törvénye miatt szükségszerűen lassulna - kezdtem bele a kósza gondolat elméletté alakításába - Kivéve, ha szintlépésenként mindent gyorsaságra osztana önhatalmúlag - nevettem fel a végén. A dixikről és az ebédről végül eljutottunk a dixis étkészletekig, amit előbb Hinari mókusa, majd az én elsőre dixinek hitt csirkém követett. Történetesen erről is támadt szinte egyből egy elméletem: a Rendszer figyeli a játékosok cselekvését, ténykedését, és az erre adott reakciók formájában irányítja a világot. Jelen esetben, mivel az ebédről és az étkészletekről beszélgettünk, így logikus, hogy emiatt jöttek szép sorban az ehető mobok. Egy pillanatra találtam is egy látszólagos hibát egy random mókus képében, amit amúgy betudtam volna "a kivétel erősíti a szabályt" jelenségnek. Azonban rövidesen elkerekedett a szemem: - Mókusragu? - hangomban némi meglepettség hallatszott - Erről még nem is hallottam - tettem hozzá, majd a felajánlásra kissé elgondolkodva, de végül rábólintottam - Miért is ne? Mesterhez közeli főzéssel biztos finom lesz - mosolyodtam el, majd a kérdésre kissé jobban el kellett gondolkodnom. - Az igazat megvallva, ezen még nem gondolkodtam. A mini chocobó az egyik, mert ugye JL és aranyos is. De a Liliommanó is kedvenc. Az arckifejezése arra emlékeztet, amikor valami fájdalmas szóviccel zsibbasztom a céhtársak agyát - nevettem fel a mondat végére, majd egy levegővételnyi szünet után folytattam - Rajtuk kívül van még egy Jesterke, ami viszonylag új szerzemény, és Sparky, ami még újabb. De... most így meghoztad a kedvem ezzel a dixiszafarival a dixikhez- mondtam mosolyogva a lánynak. - Ideje lenne gyűjtögetnem nekem is, főleg miután a rendszer is a fókuszba helyezte ezeket a lényeket. Valami célja biztos lehet vele, csak ez még előttünk rejtély... - tűnődtem el, majd eszembe jutott valami - Ömm... lehet egy kérésem? - majd az igenlő válasz után folytattam - Ha mégy hó elején a dixi boltba, tudnál szólni nekem is? Valahogy mindig elfeledkezek róla, ahogy a hetek-hónapok múlása is más, mint odakint - avagy a "jaj ne, megint hétfő" érzés már az ébredés utáni első héten nyomtalanul eltűnt, míg odakint rendre ott lapult a hétvégékben megbújva. Idebent mintha folyamatosan hétvége lenne, idább-odább eventekkel, ünnepekkel megspékelve, de a szürke hétköznapok fogalma teljesen átalakult, vele együtt az időérzékelésünk nagyobb távlatokat felölelő része is.

by **Hinari** Hétf. Ápr. 25 2022, 16:30

Együtt nevettem Ozival a dixi-étkészlet gondolatmenet mostanra már eléggé kidolgozott ötletein és bár a dixiknek egyértelműen nem voltak statjaik, amikre oszthattak volna, de az elgondolás ettől függetlenül nem is volt rossz.
- Csak ne legyen gyorsabb, mint mi - mosolyodtam el a végére - Bár az elég keveseknek sikerül - tettem hozzá és egy nagy, jóleső sóhajt szakadt fel belőlem, ahogyan körülnéztem és megszemléltem a magunk felett meredező sziklákat és a fényt, amely az egészet beborítja.
Továbbindultunk.
A fennsíkról lassan ereszkedtünk alább az erdős részekig, utunkba pedig hamar újabb élőlények akadtak, igaz egyik sem volt dixi, de ehetőnek ehetőek voltak - még akkor is, ha Ozirisz még sosem hallott az ínyenc ételről.
- A Brit szigeteken, ahol kiskoromban éltünk, egyre inkább elterjedt volt a mókushús, kizárólag szürke mókusból egyébként. Ez egy invazív faj; azért kezdték el ételnek is levadászni, hogy ne szorítsa ki az őshonos vörös mókust. Így finomat eszel és a környezeted is véded - magyaráztam a srácnak jókedvűen, jóllehet én magam talánha egyszer kóstoltam ilyesmit, mert hiába volt gyakori állat, az ára azért még az egekben volt. Aztán meg el is költöztünk, egy messzi, zsúfoltabb szigetre. Végül aztán, hallgatva valami belső megérzésre (vagy éppen Ozi poénnak szánt javaslatára), a téma visszatért a dixikhez: nem lepődtem meg rajta, hogy céhtársamnak sem volt kedvence, mert én sem tudtam volna kiemelni egyetlen egyet sem így hirtelen, vagy legalábbis... nem sokkal ezelőttig nem tudtam volna. A srác azonban nem kérdezett vissza, így csupán sejtelmesen mosolyogva ballagtam mellette, a kérdésére pedig felnéztem rá, majd nevetve bólintottam:
- Hát ez nem olyan nagy kérés, mint ahogy elővezetted - kuncogtam - Hát persze, szólok. Majd elsétálunk együtt - bólintottam, Észlelésem viszont pont ebben a pillanatban jelzett be, íy nem tudtam folytatni. Fejem a jel irányába kaptam és egy gyors mozdulattal ugrottam arrafelé, hátha el tudom kapni, bármi is rejtőzzön a fatörzsek túloldalán.

Dixi ^^

by **The Gleam Eyes** Hétf. Ápr. 25 2022, 17:05

Hina meglepetten veszi észre, hogy semmit nem fedez fel a fa túloldalán, legalábbis dixit nem, azonban egy odút igen. Nem nehéz kitalálni, hogy merre találja a kis apróságot, viszont ahogy benéz az odúba, nem lát mást csak sötétséget. Gondolom az első dolgod az, hogy aktivált a látás jártasságodat, ha még nem volt bekapcsolva, ám semmi mást nem látsz továbbra sem, csak sötétséget. Azonban ahogy a mondás tartja, ha túl sokáig bámulod a sötétséget az egyszer visszanéz rád. Most megtapasztalod ezt szó szerint. Hirtelen az egyik pillanatról a másikra egy zölden világító szempárt nyílik, hüllőszerű szemmel, majd rövidesen a sötétség eloszlik, ahogy a zöld szempár torz mosolyra húzza a száját. Lassú már-már "horrorisztikus" mozdulatokkal nyúl ki karmos kezével az odúból, előmászva ez a furcsa, vagy legalábbis elkésett öltözetű kis lény, miközben halk, de baljós "Gi-hi-hi"-vel nevetgél.

Felfedezett Dixi:

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 26 2022, 12:24

Jókat nevettünk a dixis étkészlet és az ufószerű dixi tányérként alkalmazásával kapcsolatos ötleteken. Hinari megállapítása, hogy ne legyen gyorsabb, mint mi, egyetértően bólogattam - Játékosi statokkal és tíz szinttel számolva is csak 50 gyorsi. Azzal még engem sem gyorsul le, nemhogy téged - fűztem hozzá a gondolatmenethez. Persze a dixiknek másfajta tulajdonságaik és értékeik vannak, mint a játékosoknak, de az már más kérdés.
Majd továbbindultunk, dixik reményében, de a sors - vagy a rendszer, nevezzük is bárhogy - máshogy akarta. Céhtársam egy mókust szedett össze, majd ezt követően én egy csirkét. Végül, mint kiderült, a mókus sem lóg ki annyira az ebédnek valók sorából. Figyelmesen hallgattam a lányt, ahogy a mókushússal kapcsolatosan egy újabb darabkát osztott meg a kinti életével, múltjával kapcsolatban - Áh értem - bólintottam - Tehát azért vadászták a szürkét, hogy maradjon vörös - egyszerűsítettem le Ozi-szintre a dolgot - Ha tippelnem kellene, akkor valamikor régen hajón hurcolták be, tök észrevétlenül. Vagy csak nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, és évek múltán nőtte ki magát valós problémának - avagy az egész aprónak tűnő dolgok is elindíthatnak olyan hullámokat az események folyamában, amik mire partot érnek, minimum szökőárként azonosítaná az ember a begyűrűződő hatások miatt - Mindenesetre kíváncsi vagyok, milyen lesz a mókusragu.
Aztán visszakanyarodtunk a dixikre - elvégre túl sokat beszéltünk a kajáról, és ha az elméletem helyes, pont emiatt jöttek dixik helyett is az ehető mobok. Tehát a megoldás: Dixikről kell témázgatni, és a lány nem volt rest, fel is dobta a témát, végül pedig előhozakodtam egy hatalmas kéréssel, amiről kiderült Hinari reakcióját látva, tényleg csak egy apróság - Köszönöm - mosolyodtam el - Az úgy szuper lenne. Így legalább biztos nem feledkezem el róla - tettem hozzá nagy lelkesen. Azonban mire kérdezhettem volna újfent, céhtársam észrevett valamit az egyik fa irányából.
Kíváncsian figyeltem a történéseket, különösképp azt, hogy Hinari mit fog előbányászni, amikor felegyenesedik a fa mögül. - Ahogy látom, máris meglett az eredménye a témaváltásnak - vigyorodtam el, ahogy megláttam a lánynál a feltételezhetőleg eddig ismeretlen dixit. Majd hirtelen félrekaptam a tekintetem, ahogy a látómezőm szélén valami bemozdult. Hosszú másodpercekig figyeltem a bokrokat, magasabb füvet, ahogy megmozdult, mire hozzánk is elért a kiváltó ok egy fuvallat formájában. - Ehh... azt hittem van valami, erre csak a szél - húztam el a számat egy kicsit - Na de... Neked hány dixid van eddig, és milyenek? - érdeklődtem, és egyúttal sugalltam a rendszernek, hogy dixit kérünk - mert nemhogy az ebéd, de még a vacsora is bőven megvan. Közben tovább ballagtunk a földalatti rejtett világban, szép kényelmesen, el-elbámészkodva a szokatlan, de csodálatos környezetben. Majd kicsit később észrevettem egy igencsak össze-vissza mozgó bokrot. - Szerinted dixi, vagy kaja? - tettem fel a kérdést, mutatva a mozgás irányába. Rövidesen pedig ott teremtem, minden gyorsaságpontot beleadva - remélve, hogy a dixi nem osztott kényelmetlenül sok virtuális statpontot az említett tulajdonságra. Majd kíváncsian lehajoltam, hogy megnézzem és begyűjtsem a lényt. Tűzálló kesztyű a helyén, szóval mi baj lehet?

// Dixi

by **The Gleam Eyes** Kedd Ápr. 26 2022, 17:24

A kérés elhangzott, a kesztyű a helyén, csak a probléma, hogy a kesztyű tűz, nem pedig bökés álló. Ahogy óvatosan benyúlsz a bokorba, ahova a nemlátott lény menekült, ösztönösen elkapod a kis jószágot, azonban meglepetten vissza is rántod a kezed. Tűszórás szerű nyomást éreztél a kezeden, és bár nem fájt, érzed, ahogy az egész karod kezd zsibbadni a kis lény mérgétől. Persze méregként említem, de rövidesen elmúlik az említett hatás, és statisztikailag se változott semmid se. De ez különös élmény volt annyi biztos. Akárhogy is, a kis dixi felreppen a bokor felé, levélszerű szárnyait legyezgetve, majd félredönti a fejét, ahogy rád néz.

#37 - Rózsatündér
„A rózsabokrok között élő,
gyönyörű virágtündér. Vigyázz...
szúr! Nem picit! Nagyon!”
Érték: d5
Rarity: Common
Evolválódhat: -

by **Hinari** Csüt. Ápr. 28 2022, 11:41

Ozi elég jól átlátta a mókus-problémát, így bólintottam is a leegyszerűsítésére, habár abban nem voltam biztos, hogy pontosan mikor és hogyan került be az országba az első pár példány. Ennyi év távlatából mondjuk sajnos már mindegy is volt, de talán hatékonyan fel tudnak lépni ellene, igaz... igaz én szerettem, amikor kiskoromban odajöttek hozzám a parkokban.
Aztán lehet, mire eljutok Angliába újra, már egyetlen egy se lesz sehol.
Dixi bolt. Amióta kitöltöttem Smile-nál azt a kérdőívet, furcsa érzések kerítettek hatalmukba, ahogyan a boltra gondoltam, de persze fel se merült bennem, hogy ne látogatnék el oda innentől újra és újra, sőt, most, hogy Ozirisz megkért, hogy szóljak neki, az egész előlépett egy közös programmá a céhtársammal, ezeknek a lehetőségeknek pedig mostanában különösen örültem. Mindenkivel szerettem volna időt együtt tölteni, az aktuális dixi készlet és a bajnokok kihívása pedig remek szórakozásnak tűnt, amit a srác jelenléte csak méginkább feldob majd.
- Majd összeszervezzük, melyikünknek mikor jó - mosolyogtam rá Oziriszra és folytattuk utunkat az erdő mélye felé. Ahogy pedig meghallottam valamit az egyik fa mögött és odaléptem, rögtön észrevettem az odút, mosolyom pedig kiszélesedett, amint megláttam a sötétben egy zöld, macska- vagy hüllőszerű szempárt rám villanni. Mielőtt még az állat kiugorhatott volna nyúltam bele és markoltam rá, majd kiemelve a furcsa kis lényt elcsodálkoztam rajta, hogy mit keres ez itt mikulásruhában, az erdő közepén tavasszal.
- Nézd, milyen kis furcsa - mutattam céhtársamnak is - Kicsit el van tévedve térben és időben is - nevettem, majd egy mozdulattal dixi-gömbbé változtattam a lényt és eltettem az inventorymba, hosszan eltűnődve Ozirisz kérdésén, amíg lefelé sétáltunk:
- Lassan húsz körül, és majdnem mind különböző - feleltem, miután gondolatban nagyjából megszámoltam őket - Az édestől a különlegesig minden van közte - nevettem - Ha visszaértünk, majd megmutatom őket. A palotában bőven van elég üres szoba, így az egyiket berendeztem dixi-szobának - meséltem, habár az egyik közös vacsora alkalmával mintha már említettem volna ezt a többieknek, de lehet Ozi éppen késett vagy nem tudott eljönni, nem is emlékszem már igazán. A beszélgetést azonban félbeszakította a közeli bokor mozgása, én pedig kíváncsian fordultam az azt megközelítő kardforgató felé.
- Remélem dixi - kuncogtam és vártam, céhtársam mit fog előhúzni a levelek közül.

by **Ozirisz** Pént. Ápr. 29 2022, 11:47

A mókusragutól a behurcolt és elszaporodott szürke mókusokon át eljutottunk a - már akinek - szokásos hónaponkénti dixivásárlásig. - Köszi. Így legalább én sem feledkezek meg róla, és gyűlnek nálam is a dixik. - mondtam a lánynak mosolyogva. - És persze újabb közös program! - lelkesedtem fel. Így legalább tényleg nem marad el a kis lények beszerzése, holmi feledékenység miatt, ráadásul céhtársammal is értékes időt töltök el eközben. Avagy kellemest a hasznossal. Rövidesen pedig Hinari az egyik fa mögött vett észre valamit, majd egy fél perc múlva mutatta is az új szerzeményét. - Egy kicsit tényleg eltévedt - nevettem fel - De nem tartom kizártnak, hogy decemberben elindult, aztán valahogy lepottyant ide a hasadéknál, és szegényke nem tudott vissza felmenni, hogy folytathassa az eredeti küldetését - folytattam egy frissen gyártott elmélettel, miközben szemügyre vettem a mikulásruhás manószerű lényt, mielőtt céhtársam eltette biztos helyre.
Majd egy kósza légáramlatra lettem figyelmes, ami megmozgatta a magas aljnövényzetet és a bokrok, fák leveleit. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy dixik nyüzsögnek a közelben, de sajnos nem volt ilyen könnyű. Pedig így, hogy elsők között vagyunk - hacsak nem ténylegesen is elsők? - akik idelent járunk, jogos lenne a feltevés, hogy minden telis-tele van dixivel, elvégre még nem nagyon szedegették össze más játékosok. De úgy tűnik, ennyire azért nem programoztak sok dixit idelentre.
- Húsz? - kaptam fel a fejem, nem kicsit meglepődve. Na igen, aki veszi a fáradtságot, hogy ellátogat a dixi boltba, és otthagy egy kis aranyat minden hónapban, nem meglepő. - Az azért már szép mennyiség. - majd a dixi szoba említésére kezdett derengeni valami - Kíváncsi vagyok, miket gyűjtöttél össze. A dixi szoba rémlett, hogy említetted, de azt hittem, még csak tervezési fázisban van az ötlet. De húsz körüli dixinél jahh... nem árt nekik a játszótér, mielőtt az inventoryban csinálnának őskáoszt - nevettem fel, vizualizálva azt a jelenetet, amikor az unatkozó dixik szépen össze-vissza pakolják a gyanútlan játékos leltárában az itemeket. Persze azzal tisztában voltam, vagyok, hogy anyagtalan halmazállapotban nem nagyon tudnak mit rosszalkodni, de attól még vicces lenne, hogy valakik átrendezik az inventory tartalmát. Bár, jó esetben megmaradnának a dixisziszegő környékén...
Alig egy perc múlva pedig észrevettem egy össze-vissza mozgó bokrot, és az észlelés is visszaigazolta: van ott valami, ez nem csak a tavaszi szél. A feltett kérdésemre pedig mindketten reménykedtünk, hogy dixi lesz, és nem pedig kaja. - Bízzunk benne - válaszoltam, majd a bokorhoz igyekeztem. Bár a kesztyű a helyén volt, ahogy lenyúltam, az első amit éreztem az a szúrás és a pillanatnyi zsibbadás a jobbomban. - Ez bizony dixi lesz, ráadásul a mérgesebbik fajta - nevettem el magam, ahogy megláttam a rózsalényt, aminek a tüskéjébe sikerült belenyúlnom - No gyere csak ide, hadd lássalak, ki vagy - szép óvatosan a bal kezemmel kiemeltem a bokor tövéből, gondosan ügyelve, hogy nehogy megint rányúljak a tüskékre. Miután pedig ezzel megvoltam, visszatértem Hinarihoz, megmutatva neki a szerzeményt - A tüskéivel vigyázz! - figyelmeztettem a lányt - Valami gyenge paralízis méreghez hasonló vegyületet választ ki. Pár másodperces zsibbadás az érintett végtagon - osztottam meg Hinarival az előbbi tapasztalatomat.

by **Hinari** Szomb. Ápr. 30 2022, 20:21

Nevettem Ozi felvetésén és feljebb emeltem a kezemben ficergő lényt:
- Talán tényleg karácsony óta kóborol itt és egész ezidáig a kijáratot kereste. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ennyi idő távlatából akár én magam visszatalálnék - néztem a magunk mögött hagyott fennsíkra - De, szerencsére, ezért van nálunk a Teleport Kristály - mosolyodtam el és továbbindultam céhtársam oldalán, lefelé a völgybe.
Igaz ami igaz, magas szintű Nyomkövetés nélkül aligha lehetne visszatalálni akárcsak a Hasadékhoz is, nemhogy a kijárathoz, ami azért eltöltött némi aggodalommal, de ezt nem mutattam ki, mert... hát, nem ezért voltunk itt. Helyette inkább folytattuk a dixikról szóló eszmecserét, Ozi pedig úgy néz ki nem kicsit lepődött meg a számon, amit kiejtettem a számon.
- Dixi szoba ide vagy oda, sokszor tartom őket inkább az inventorymban, gömbkristály formájában - feleltem - Hogy egy-egy kaland során mindig azt vehessem elő, akit épp szeretnék - igyekeztem megmagyarázni a srácnak a dolgot - De ha terepszemlét szeretnék tartani, tényleg kell a nagyobb tér és a viszonylag egyszerű terep, ahol nem tudnak leverni semmit. Van köztük kalandvágyó, repkedő, ugráló és olyan is, ami csak helyben ül. Egyszer majd megmutatom őket együtt - ígértem, eközben pedig beértünk az erdő igazán sűrű részeibe, a magas bokrok között pedig céhtársam hamar ki is szúrt valamit: egy tüskés, növényszerű dixit.
- Érdekes egy lényecske - mosolyogtam rá a nekem felmutatott szerzeményre, de persze Ozirisz figyelmeztetése után nem simogattam meg, sőt nem is nyúltam hozzá - Kíváncsi vagyok, összesen mennyi különböző fajta él itt - tűnődtem el, rátérve az ösvényre a fák alatt.
Beszélgettünk. Általános és vidám dolgokról, követve a csapást, amit ki tudja ki járt már meg előttünk és hamar azon kaptuk magunkat, hogy bizony ebédidő van. Nem sokkal később pedig ki is értünk egy tágasabb tisztásra, aminek közepén végül megálltam és jólesőn, hosszan nyújtóztam egyet:
- Szerintem itt lesz a táborhely. Amíg hozok egy kevés fát, megtennéd, hogy kicsit megtisztítod a terepet? Túl magas itt a fű - kértem a fiút, azután pedig besétáltam a fák közé, fa helyett azonban valami mást pillantottam meg. De hogy mit is? A folytatásból majd kiderül!

Dixi

by **Ozirisz** Szomb. Ápr. 30 2022, 22:49

Az eltévedt mikulásruhás dixi eredetéről gyártottunk elméleteket, amiről aztán oda lyukadtunk ki, hogy nem csoda, ha eltévedt. Valószínű mi magunk sem találnánk vissza. - Ha jó a tájékozódási képességed, azt mondanám, sima ügy. De amilyen szokatlan a hely Aincrad többi részéhez képest, amennyire becsapós helyenként, hát... az sem segít, hogy már egy jó ideje sétálunk. - szóltam hozzá a témához - És azt sem árt észben tartani, hogy a tájékozódási képességeink ellustultak idebent, mivel szinte mindenhol van minimap - nevettem el magam, és rámutatva egy újabb, keserű igazságra. Nos, aki képes akár egy sima, egyutcás faluban is eltévedni, neki idebent a térkép kész megváltás volt, főleg, ha új városba, új szintre sodorták az események.
Majd visszakanyarodtunk a dixikhez, és a dixi szobáról beszélgettünk - Igaz - bólintottam a dixikristályos témára. - Tényleg egyszerűbb, hogyha az inventoryban vannak. - arra pedig túl sok esélyt nem látok, hogy valamelyik patch során bekerüljön a funkció, amivel az otthon hagyott dixiket meg lehetne idézni. Azért ez mégsem Magic Art Online...
- Na, arra kíváncsi vagyok - lelkesedtem fel, ahogy a komplett gyűjtemény megmutatása szóba került. Ilyet úgysem mindennap lát az ember. - Volt, hogy levertek valamit? - kérdeztem vissza, ami az ugráló, repkedő dixiktől nem túl meglepő. Viszont egy vicces sztori, amikor a majd két tucatnyi dixi rendetlenkedik, az egyértelműen jobban hangzik - Hát, biztos nagy rendetlenkedésre képesek együtt - majd ahogy vizualizálódott lelki szemeim előtt a jelenet, nagy lelkesen osztottam meg Hinarival is - Most így elképzeltem, ahogy az egyikük ki akar szökni a szobából kalandozni, a másik össze-vissza ugrál, a harmadik felkap egy negyediket és elrepül vele, amíg amaz nem ficánkol és esik rá egy egyhelyben ücsörgő ötödikre, aki csak furcsán néz ki a fejéből, hogy itt mi történik, aztán inkább csatlakozik az elsőhöz. Ha már dixik potyognak az égből, akkor attól még a kalandozás is veszélytelenebb lehet - nevettem fel jóízűen a képzeletbeli szituáción.
Rövidesen pedig az egyik bokorban nézelődtem, miután mozgást észleltem onnan, rövidesen pedig egy pillanatnyi zsibbadással és egy új dixivel lettem gazdagabb. - Valóban. - értettem egyet a lánnyal, miközben szemügyre vettük a Rózsatündért. - Meg kell hagyni, volt fantáziája a fejlesztőnek, aki ezeket a lényeket megálmodta és leprogramozta - majd eltűnődtem a lány kérdésén, hogy mennyi különböző, új dixi lehet itt - Figyelembe véve, hogy ez az egész hely bőven ad több hónapnyi, ha nem több évnyi felfedeznivalót, elsőre azt mondanám, hogy száz körüli. - legalábbis az alapján, hogy csak egy nagyon kis részét jártuk be ennek az új, föld alatti világnak, és kapásból négy dixi, valószínű, hogy nem kevés.
- Rendben - válaszoltam a lánynak, majd neki is kezdtem a leendő táborhelyünk megtisztításának. Persze csak, miután alaposan átbogarásztam észlelés és látás jártasságoknak hála, hogy mi lapulhat a fűben. Ezzel egy jó fél percet elvesztegettem, mivel ott konkrétan semmi említésre sem volt, így nyugodtan neki is álltam a fűnyírásnak a lángoló karddal. Ez utóbbi hasznosnak bizonyul, mivel a levágott és kiégett fű valamivel később fog regenerálódni. És persze a tűzálló kesztyű is jól jött - szinte meg is feledkeztem róla, hogy tűzzel dolgozok, annyira nem éreztem a kardom markolatán a hőt.
- Noh ezzel meg is volnánk - elégedetten nyújtóztam a jól végzett munka után, ahogy végignéztem a terepen. Azonban szinte azonnal be is jelzett az észlelésem: valami, ami egész eddig a közelben lapított, a fűnyírás zajának elmúlásával úgy döntött, menekülőre fogja. Utána is eredtem, reménykedve benne, hogy egy újabb dixi. Azonban ahogy a menekülő lényre rávetettem magam, a kotkodács hallatán ez a remény eloszlott.
- Nézd, mit találtam! Dixi, mesterszintű álcázással - mutattam meg a lánynak, amint visszatért a fagyűjtésből - Bemutatom Chickyt! - nevettem fel jóízűen a hirtelen jött bohóckodás hatására, amire a szárnyas igencsak megszeppent ábrázata is rátett egy lapáttal.

// Csirke

by Ajánlott tartalom

Földalatti Fennsík

Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík

Re: Földalatti Fennsík