Re: [Küldetés] Broken - Drágán add az életed

by **Danee** Csüt. Júl. 18 2019, 19:10

Hinari felhúzza Ozit, Ozi összeszedi magát, Arisu mint egy sült bolond rohan az imént mutatott irányba...
Na jó:
- Maradj veszteg, kislány! - lépek utána, s ragadom meg újra a kezét - Nem szaladgálunk négyen négy felé
- És egyelőre nincs szándékomban meghátrálni sem, ami visszateleportálást illeti - mondom a többieknek
- Lehet, Ozirisz, hogy most az tűnik a legegyszerűbbnek, hogy evakuálunk meg lezárunk szintet, de ez nem csak itt megy szerintem, itt többről lehet szó, többről, mint amit egy szintlezárás megoldana
- De igen, a rendszer nyilván irányítani és felhasználni akar minket, de nekem úgy tűnik, hogy ha most nem közreműködünk, akkor később nem marad hova kimozdulni a városainkból
Közelebb vontam magamhoz Arisut még mindig a karjánál fogva, és szigorú tekintettel a szemébe néztem
- Az erdei út, Hinari induljunk! Remélem Ozey, te is inkább jössz velünk - mutattam immáron az erdei út irányába: lehet Arisunak csak ez kell, hogy tudja merre megyünk, nem valami elf-wannabe királynő után akar szaladgálni teljesen egyedül
A fegyvert eltéve jobbnak láttam, ha az elfek tömegében, amin át szándékoztam menni, inkább a pajzsom segít, annál is inkább mert a gyíkmadarak enyhén szólva is a frászt hozták rám, mikor lecsücsültek mellé, és úgy pislogtak ránk, mint valami kajára
A kiöltözött elf felé veszem hát az irányt.
- Eredményes és hosszú életet, drága elf uraim - intettem feléjük Spock módra, miután letettem a nehéz pajzsot
- Felteszem nem Arnelt keresik - néztem át köztük a nemesnek látszó tekintetét keresve
- Talán segíthetünk egymásnak úrrá lenni az itt kialakult káoszon - ütöttem fel az első lapot a pakliból
- A nevem Danee, és az emberek legerősebb céheiből, ha úgy tetszik klánjaiból jöttünk két, nem három társammal - néztem pillanatra Arisura majd ha látom rajta, hogy nem akar elmenekülni, akkor elengedem végre a karját
- Segíteni - tettem hozzá kisvártatva, némi torokköszörülés közepette

by **Hinari** Szomb. Júl. 20 2019, 21:54

- Pontosan nem tudom, de találkoztam már ilyen szem-színpárral rendelkező szörnyekkel, és azok a normálisnál sokkalta erősebbek voltak - feleltem Daneenak egy cseppnyi megnyugvással, miután kijelentette, hogy Arnel elmenekült. Tegye csak. Mi úgy járunk a legjobban - És ismerek egy... ugyanilyennel rendelkező játékost is, de nem szeretnék találkozni vele - szögeztem le. Persze lehet, semmi köze nincs Kuromajonak ezekhez, de sosem lehet tudni. Ha viszont mégis megint egy Tenkás játékba csöppentünk...
- Se vele, sem pedig a céhtársaival - tettem még hozzá sötéten és már indultunk is volna az erdei úton, ha Arisu nem kezdett el volna épp az ellenkező irányba rohanni. Nekem azonban mozdulnom sem kellett, Danee hamar elintézte ezt a kérdéskört - Egyetértek. Együtt kell maradnunk - bólintottam, de... nem kezdtem el győzködni az íjászlányt, hogy mégis miért érdemes így tennünk. Régen talán megtettem volna, de most rábíztam ezt a fiúkra és én csak... minél hamarabb el akartam tűnni innen. Éreztem őt. Éreztem azt az alakot, aki szavakat suttog a fülembe és amikor a szörnyek elénk léptek, ezek a hangok mindennél hangosabban ordítottak velem.
- Igen... induljunk - léptem Danee után és innentől csöndesen folytattam az utat, a lovag mögött haladva, meg sem próbálva a teleportációt, hisz Arisu bizonyosan nem jönne velünk, itthagyni pedig egyszerűen nem lehetett. Talán én is maradnék, ha Nestor esett volna csapdába. Azt hiszem... meg tudtam érteni őt, nagyjából. Közben beértünk az elf táborba, ami nálam csupán annyit jelentett, hogy közelebb húzódtam Oziriszhez, tenyeremet pedig a tokjába tett Katana markolatán nyugtattam, biztos ami biztos. És Danee kezébe vette az irányítást. Jól tette. Rápillantottam Ozira, hogy vajon hogy van és Arisut is figyeltem fél szemmel, de a körülöttünk lévő mobok sokkalta jobban foglalkoztattak. Ki kéne deríteni, mi folyik itt, megtalálni Arisu sárkányát és hazateleportálni. Minél hamarabb, mert... fogalmam sem volt, mennyi időt bírok még ki itt, a káosz közepén, növekvő gombóccal a torkomban és azzal az összetéveszthetetlen, csalogató lehellettel a nyakam tövében...

by **Ozirisz** Hétf. Júl. 22 2019, 00:18

Úgy tűnik hiába téptem a számat, ismét süket fülekre találtak az aggodalmaim. Milyen meglepő, az utóbbi időben egyre gyakoribb jelenség. De akkor is legalább szólnom kellett róla. - Lehetséges. - válaszoltam Daneenak. Bár kétlem, hogy a rendszer ennyire hagyná elszabadulni a poklot hogy egész Aincradot elfoglalják – ahogy az is, hogy a jelenlétünk sem változtat semmit a végkifejleten. - tettem hozzá. Hogy lehetnénk már mi a nagy világmegváltó hősök, amikor egyetlen egy hatalommániás elf ribit se vagyunk képesek elintézni. És még a serege sem volt kéznél...
Majd az időközben letelepedett nagyra nőtt madár felé irányult a tekintetem. Csak megnézett minket, de különösképp nem foglalkozott velünk. Legalábbis egyelőre. Vajon csak olyan jelentéktelenek vagyunk számára, mint minekünk a Kezdetek Mezején levő vaddisznók? Vagy ezek csak szimplán dögevők, és még nem illünk bele az étrendjébe? Fene se tudja. - Gondolom senkinél sincs egy "Legendás állatok és megfigyelésük" kézikönyv... - jegyeztem meg hangosan is, miközben továbbra is a "madárkát" figyeltem. Alig tudunk valamit ezekről a valamikről, vagy egyáltalán arról, hogy mi a jó fészkes fene folyik itt...
- Egyetértek. Bárhogy is, de együtt kell maradnunk – válaszoltam Hinarinak – bár kétlem hogy valamit is érnénk... nem a mi szintünkhöz van méretezve a terep – húztam el a számat... Tudva azt, hogy Hinari már régesrég elérte a maximumot, és én se vagyok olyan messze a hírhedt 50-es szinttől, mégis... a statjaink az égadta világon semmit sem érnek...
Majd elindultunk az erdei ösvényen. Túl sok lelkesedés nem volt bennem. Korábban már elmondtam, hogy mi lenne a logikus döntés, de le lettem szavazva. Mi mást tehetnék? Persze, foghatnám magam, és leléphetnék, de nope. Hinarit semmiképp sem fogom itthagyni, hisz megígértem neki. Sem a Danee-Arisu párost. Sokmindent elmondhatnak rólam, de a gyáva az nincs köztük. Az ellenség szintbeli és létszámbeli fölényben van hozzánk képest, de csak ennyink van. Ha elteleportálnék, akkor legjobb esetben is negyedével csökkenne a csapat ereje. Így még talán tudok tenni valamit, ha mást nem, egy kis időt nyerni a többieknek...
- Danee, nincs nálad véletlen hangrögzítő kristályon a "Highway to Hell"? - tettem fel a költői kérdést a lovag srácnak – Csak a hangulat végett – tettem hozzá. Avagy ennek is megvan a maga szépsége, amikor négyen trappolnak az erdőben az ellenséges terület kellős közepére..
Amint az elf táborba beértünk, még feszültebb lettem, mint előtte. Eszembe jutott a legutóbbi alkalom amikor itt voltunk, és az azelőtti is. Hagytam Daneet érvényesülni, én addig a továbbra is bekapcsolt észlelés-látás kombóval figyeltem a környéket. Elvileg Arnel nélkül vagyunk, de nem mernék rá nagy összegben fogadni. Gyors, gyorsabb mint bármelyikünk, és ami a szintet illeti, kiváló helyismerete van...

by **Cardinal** Vas. Aug. 11 2019, 00:05

Mondanom sem kell, Arisunak a legkevésbé sem tetszik a közbelépés, de hiába próbálja elszakítani magát, Danee természetesen erősebb nála. Nem mintha ez egy picit is meghatná a lányt, ő a sárkányát akarja, és ezért sok mindenre képes. Például karmol. Vagy bokán rúg amolyan nőies finomsággal. Sőt, még a könyörgést és a sírást is beveti, mint végső fegyvert, és csak azután nyugszik meg, miután végigment ezen a repertoáron. Viszont az látszik rajta ezután is, hogy haragszik. Nagyon. Szerencsétekre az elf táborból már nem fog meglógni, mert a forró nyom idővel kihűlt, most már hiába próbálná megkeresni Arnelt. Arisu egyáltalán nem ostoba, nem fog egyedül visszamenni a szörnyekkel teli városba, hogy megkeresse a tűt a szénakazalban.

Nos, a pillanatnyi vezetőtökké tehát Danee válik, amikor megpillantjátok az egy helyben cövekelő elfeket. Felfigyelnek az érkezésetekre, a vezetőjük még felétek is fordul. Nem viselkednek ellenségesen veletek szemben.
- Attól tartok, ezen a káoszon nem itt, és nem most leszü-
- Ezek szerint Arnel nee-chan kudarcot vallott, ugye? Vagy nem is találkoztatok vele? - fiatalos hang szakítja félbe az elf mondandóját, aki nyomban elharapja az ajkait, és egy rosszalló pillantást vet hátra a válla felett. Egy szőke fiú bújik elő a csapat mögött felállított sátorból, hegyes fülei vannak, mint az elfeknek, de zöld az indikátora, tehát játékos, mint ti.
- Tomoya vagyok. Ha Arnel nee-chan a királynő, akkor én herceg vagyok, vagy valami ilyesmi - gondolkodik el kissé a bemutatkozást követően, aztán megvonja a vállát. Láthatóan nem érdeklik a titulusok - Hinari, Ozirisz, Danee és a csini lány, aki véletlenül idetévedt - mutogat végig rajtatok, bár Ozit és Daneet éppenséggel pont összekeveri - Jó tudni, hogy működnek Ghost markerei - bólint egyet. Ártalmatlannak tűnik, legalábbis a mosolya rokonszenves és a testbeszéde sem árulkodik semmi hátsó szándékról. Ahogy közelebb lép, az életcsíkotok mellett ráadásul megjelenik két ikon, az egyik egy Danee számára mindenképp ismerős buff jelző. Védve vagytok a negatív státuszok ellen. Meg a pozitívak ellen is, ami a másik ikont illeti.
- Ha segíteni akartok, akkor rossz irányba tartotok. Hacsak nem azért jöttetek, hogy megvédjétek a tábort, de Arnel nee-chan biztosan nem védekező szerepet szánt nektek. Ennyire még ő sem béna - vigyorodik el, majd a srác megpördül a saját tengelye körül. Talán kicsit hiperaktív.
- Szóval miért is vagytok itt?

Elnézést a késlekedésért.

by **Danee** Kedd Aug. 13 2019, 11:39

- Arnel nee-chan? - ismétlem megdöbbenve és kétkedve a fura megnevezést
Ki a fene hívja azt a zsebdiktátort nee-channak?
Még inkább megrökönyödök, amikor egy Arnelhez hasonló elf imposztor bújik elő
- Mi a f... ?!
- Herceg, háh? - billentem a test súlyom oldalra, és nem csak azt, de a fejem is enyhén, fél szemöldököm az egekbe száll
Egy újabb kis rohadék, jól nézünk ki, nézek hátra a társaimra felkavartan
- Ghost markerei? Valami kutya hugyozásról beszélünk?
- Nos, találkoztunk vele... - ez a buff blokkoló debuff elég nyugtalanító - De nem volt hajlandó együttműködni velünk és végül elinalt
- Úgy is mondhatnám, hogy kámforrá vált, arról nem is beszélve, hogy előbb ránk támadt
- Szóval, nem tudom mennyire béna, de ha köze van ehhez a felforduláshoz, és gyanítom így van, akkor ... - néztem egyenest a fiú szemébe, de aztán nem fejeztem be a mondatom. Inkább nem. És amúgy se tudom igazán mit tennénk, vagy mint merjek mondani
- Azért jöttünk, mert minden npc ezzel a, ha úgy tetszik "eventtel" bosszant minket a városban
- Neked gondolom nem kell magyaráznom milyen idegesítő lehet, hiszen magad is közülünk való vagy
- Szóval meg kell oldanunk az eventet, vagy lezárnunk, vagy tudom is én
- Te kije vagy Arnelnek, ha már itt tartunk? Netán kisöccse? - mutattam felé
Bohóc...
- És miből gondolod, hogy épp neki kéne segítenünk? Arnel egy háborús bűnös, csak mondom
- Meg mi lenne az a bizonyos jó irány, ha már itt tartunk? - kérdések özöne, és még a felét se tettem fel, annak ami kellene ahhoz, hogy tisztán lássak. Lássunk.

by **Hinari** Kedd Aug. 13 2019, 15:54

Ozi igazán rendes volt, hogy próbálta oldani a hangulatot; a kézikönyves mondatára halványan, egészen halványan el is mosolyodtam. Ismertem azt a mesét, de oly távolinak tűnt - mint minden, ami az odakintről emlék megmaradt. Séta közben Kuromajon gondolkodtam. Eddig nem, de most először örültem, hogy Al nem jött velünk. Azt már nem bírtam volna el. Mélyeket lélegeztem és mindent rábíztam Daneera: az elf nemest, Arnel ezek szerint kisöccsét, az ikonokat a fejünk felett, a teljes kiszolgáltatottságot.
Egyetlen szóra kaptam csak fel a fejem.
És nem tudtam mégcsak mosolyogni se Danee asszociációján.
- Ghost Tenka tag - feleltem halkan és komoran a rám vetett, felkavart pillantásra - És egyetlen találattal képes hosszú időre elaltatni - tettem hozzá és hogy értsék a megoldás hiányát, megnéztem újra azokat az ikonokat a látóterem sarkában. Vajon az altatás negatív státusznak minősül? Egészen bizonyosan. Felemeltem a fejem és elnéztem fejünk felett a felhőket. Olyan közel voltam Oziriszhez, hogy a fiú érezhette vállán az enyém nyomását és a szívdobogásomat is, ami egyre csak fokozódott. Behunytam szemeim, majd pár másodperccel később belenéztem az izgága elf íriszeibe:
- Ha elmondod, mi a köze a Tenka tagjainak ehhez az egészhez, talán segítek. Ja, és ha van itt egy Viktor nevű, öltönyös, kecskeszakállú úriember a céhből, beszédem van vele - közöltem sötéten, a jelzőt a lehető legmaróbb gúnnyal kiejtve. Megígérte, hogy több játékába nem kever bele minket közvetlenül. Megígérte. Ha ezzel szemben ez mégis valami ilyesmi... markerekkel és módosított teleporttal... személy szerint... akkor újra kell gondolnom egy s mást.
Főleg, hogy sehogyansem stimmelt a dolog.
Ha azoknak a szörnyeknek közük van Kuromajohoz, a Tenka miért Arnel oldalán van?

by **Ozirisz** Pént. Aug. 23 2019, 18:41

Bár Aernelt megúsztuk, de úgytűnik a famíliát nem. Az "Arnel nee-chan" hallatán felhúztam a szemöldököm. Ez meg ki a lótúró lehet? A kisöccse? Vagy egy random játékos akit a szolgálatába állított? Az első verzió adja magát, de a másik... hát, azt a lehetőséget sem árt kizárni, hogy Arnelnek nincs valami jó híre globális szinten, és van amikor pont egy másik arc kellhet a céljai elérése érdekében. Danee jelenlétének örültem, abból a szempontból, hogy a lehetőségekhez mérten vezet minket, és a kommunikációt intézi. Úgy tűnik, ő jóval higgadtabb, mint én, és nem csaponganak szanaszét a gondolatai. A diplomácia meg mint korábban kiderült, nem épp az erősségem. A jelenlegi lelkiállapotomban még a kétirányú kommunikációt se tartom valószínűnek, hogy olyan szépeket mondanék, hogy ez a Tomoya-Arnel-fióka vagy kiféle nem értene a sípolásból sokat, már ha be van kapcsolva nála az etikai mód. Eleve nyűgös voltam, feszült, ideges, a nyálkás-kristályos-elterülős mutatvány óta pedig még dühös is. És minden okom megvan dühösnek lenni, amikor kábé az orrunknál rángatnak minket, legyen az a rendszer, vagy az elfek. És csapdában vagyunk, az ellenség területének kellős közepén...
Meg azok a markerek. Hinari mondjuk adott egy kis támpontot Ghosttal kapcsolatban, de minden volt, csak nem megnyugtató. A Tenka is belekeveredett? Hogy kerülnek a képbe? Eszembe jutottak a szörnyarénában történtek még réges régről. Már megkoptak az emlékek, de a gyilkosra a soraik közt kristálytisztán emlékszem. Nem lehet elfelejteni az ilyesmit, főleg amikor legelőször látja az ember egy másik halálát. Céhtársam szavait hallva már értettem a nyugtalanságot valamelyest. Hogy pontosan mi is történt, azt nem tudom, nem tudhatom. De nyilván Hinarinak is megvoltak a nem épp kellemes tapasztalatai annak a céhnek a tagjaival...
- És ezek a markerek mit tudnak? És mennyi idő múlva fognak lejárni? - tettem fel én is a kérdést. -Nagyon nem szimpi hogy célkereszttel a homlokunkon járkálunk, anélkül, hogy tudnánk róla – avagy nem szeretnék holnap, holnapután, vagy akár hetek múlva spontán "random encounter"-eket mert valakik követik ezeket a markereket. Már ha nem gondolom félre a marker szó jelentését. - Ideje lenne nyílt lapokkal játszani, szóval szeretnénk tudni minden lényeges infóról, ami itt zajlik, ha már valami rejtélyes okból ide keveredtünk... - próbáltam a lehető leghiggadtabban beszélni, de valószínűleg érződött a hangomban, hogy ez az egész nagyon nincs ínyemre. A dróton rángatás, a kiszolgáltatottság, és a feszültség ami olyan sűrűn átjárja a szintet, hogy akár rá is könyökölhetnénk. És úgy érzem nem kérek irreálisan sokat, ha már a segítségünket remélik, akkor alap dolog. Az a nagy szerencséjük, hogy nem rajtam múlik hogy itt vagyunk. Ha rajtam múlna, már éppen zárnánk le a szintet, Arnel meg oldja meg a problémáját...

by **Cardinal** Szomb. Aug. 24 2019, 14:48

Kérdések \o/ Lehet, hogy végre haladunk valamerre? Tomoya mindenesetre elneveti magát, miközben Danee nekiszegezi a kérdéseit.
- Értem, akkor ezt is elszúrta. Jellemző - jegyzi meg kedélyesen, majd végignéz rajtatok. Láthatóan gondolkodik, kicsit még hümmög is hozzá, mielőtt döntést hoz - Oké, elmondom mi folyik itt - bólint egyet a kissrác, bár egy kicsit még vakarja a halántékát, mielőtt nekikezd.
- Hú, hát először is, Arnel nee-chan segítségül hívott minket. Engem meg azt a törpe szellemet. Kellettek neki a képességeink, az enyém azért, hogy legalább ez a maroknyi katona épeszű maradjon - kocogtatta meg az elf nemes páncélját, aki mindezt csendben tűrte - Be tudom fagyasztani mindenki státuszát 20 méteres körzetben - húzza ki magát büszkén - És én segítek neki, mert mi elf játékosok összetartunk. Meg Arnel nee-chan megígérte, hogy randizhatok vele, ha segítek - villant egy harminckét fogas mosolyt, majd Urbus túlfele felé mutat - Van ott egy csajszi, aki irányítani tudja a szörnyeket, és meg akarja ölni Arnel nee-chant. Úgy tűnik, hogy kicsit túlzásba vitte, mert Cardinal is bepöccent és elvette az elf mobokat Arnel nee-chantól. Hülye gép, nem tud gondolkodni. Biztos ezért kattantak meg az NPC-k is - tárja szét a kezeit - Mindenesetre rájöttünk, hogy nem vagyunk elegen, és Arnel nee-chan kitalálta, hogy majd titeket iderángat, és akkor együtt megoldjuk - fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt, majd ránéz Hinarira - Gőzöm sincs mi az a Tenka, és itt tuti nincsen semmilyen szakállas fazon. A markerekről meg a gazdijukat kérdezd, én csak annyit tudok, hogy idehoztak titeket - fordul Ozirisz felé, aztán visszanéz Daneera és elvigyorodik.
- Szóval van egy olyan rossz hírem, hogy vagy segítetek nekünk, vagy nem tudjátok lezárni az "eventet". Szívás, mi? Mondjuk szerintem ti se akarjátok, hogy az az őrült tyúk összevissza szaladgáljon azokkal a szörnyekkel - érvel tovább - Amúgy nem tudom Arnel nee-chan mit eszik rajtatok, tök gáz arcok vagytok. Mind úgy néztek ki, mint aki citromba harapott, de komolyan! - vigyorodik el, majd a sátortábor széle felé néz, mintha várna valakit.

by **Danee** Pént. Szept. 06 2019, 00:14

- Ah-a, Ghost - adtam hangot meglepődésemnek, bár nem vittem túlzásba
A Ghost is olyan aranyosan hangzott, mintha egy akita lett volna: simán megjelöl minden tűzcsapot
- Tenka? Never heard of them ... - lehet tanyasi paraszt vagyok, de ezek a rejtett nagy céhek, klánok, egyéb alvilági és hasonló szerveződések sose hoztak lázba

Figyelmesen hallgattam a beszámolót, csípőre tett kézzel, egyik lábamról a másikra nehézkedve, hol elismerően bólogatva, hol meg szemöldök ráncolva.
- Aha ... -
- Nem volt csak silver tequilájuk - mondtam halál nyugodtan, pislogva, lazán magam mögé bökve hüvelyujjal vál fölött
- Én inkább narancs és gold párti vagyok, ha már tequila. Miért te mivel innád inkább? - böktem mellkason enyhén ráförmedve
De aztán visszavettem a stílusból
- Szóval, Arnel-"neechannak" riválisa akadt, azt mondod? - simogattam meg elgondolkodva az államat
- Hey, Hina, Ozi, hallottátok, amit az előbb mondott? Hogy van valami másik örült spiné is a történetben?
Meg kéne nézni, azzal még adósok vagyunk magunknak ... gondoltam de nem mondtam ki hangosan
- Oké, nem vagy olyan borzasztóan idegesítő alak elsőre, mint Arnel-"sama", részemről dolgozhatunk együtt, hogy ki segít kinek, az mellékes
- Ja, ahogy Ozirisz társam is kérdezi, mi ez a marker dolog, és státusz befagyasztás alatt mit is kell érteni? - köröztem az ujjammal a levegőben, ahol nagyjából az én kijelzőmön megjelent

Szívesen hátat fordítottam volna inkább ennek az elf imitátor pö**nek, hogy megnézem milyen nőről beszél, hiszen rögtön idejöttünk, meg se nézve mi folyik a csatatéren, mert hát ezek szerint itt a város mellett komoly harc folyik. És mellékesen nem volt kedvem újabb kiselőadást hallani Arnel elvitathatatlan érdemeiről, meg hasonlókról. Én bizta' nem szerveznék reguláris hadsereget elfekből, ha a helyükben lehetnék...

by **Hinari** Kedd Szept. 17 2019, 21:48

Elnézést a késésért.

Csöndben, de összeráncolt homlokkal figyeltem az eseményeket. Talán túlságosan is csöndesen... mert elmagyarázhattam volna Ozinak, szerintem mit takar a marker és Daneenak is, hogy a befagyasztás a státuszra vonatkozik nagy valószínűséggel, tehát ahogy az ikonok is mutatják: se buff, se debuff. De inkább nem szóltam semmit; a felém szegezett, költői kérdésre is csak elnéztem az említett irányba. Szóval tényleg ők intézték el, hogy itt kössünk ki... és vonuljunk harcba a lány ellenében, aki számunkra legyőzhetetlen szörnyeket irányít. Kifakadt belőlem egy gyenge sóhaj, ajkaimat szorosra préseltem össze: úgy döntöttem, több információt nem osztok meg a sráccal, aki nyilvánvalóan Arnel oldalán volt. Én nem voltam. Sem Kuromajo oldalán, ha már itt tartunk, de mivel erőszakkal rángattak ide minket, mást úgyse tehettem, minthogy meghallgatom a történetet, aztán remélem, hogy sem Arisu, sem a két fiú nem csinál semmi meggondolatlanságot.
Mert még mindig nem igazán stimmelt, főleg ez a Cardinalos rész. Tomoya tehát vagy maga is csak féligazságot tud, vagy szándékosan akar félrevezetni minket - hogy melyik, az igazából lényegtelen volt. Egy pillanatra megszédültem. Erővel kellett tartanom magam, befeszülve, mereven néztem a földet magam előtt és azt kívántam, bárcsak bárhol máshol lehetnék most. Éreztem a zizegést a fülemben... mintha egy bokrot ráznának, kiszáradt a torkom és csak homályosan ért el a tudatomig, hogy rá kellett dőlnöm céhtársamra, hogy ne essek el. Nem is hallottam, ha hozzám szóltak. Egyszerűen... ez az előző fél-egy év után túl sok volt. Vagy az előző hat után? Igen, talán mondtam valami olyasmit, dühtől felerősödve, hogy segítek. De lenne erőm rá valójában? Önkéntelenül emeltem kezemet tekintetem elé és érintettem meg a csuklómat ott, azon a helyen. Mintha most jobban bizsergett volna, mint ezelőtt. Mintha még mindig ott volna - csak most egy másik, egy leszedhetetlen. Hosszan néztem a helyét. Volt időm rá, hiszen vártunk valakire. Egyszer csak meg kell jönnie, nem igaz? A valakinek, aki majd mond valamit... elmenni innen úgysem engednének minket addig.

by **Ozirisz** Vas. Szept. 22 2019, 15:54

Bocsánat a késésért Embarassed

Végre elkezdtek csöpörögni az információmorzsák. Bár túl nagy érdeklődést nem mutattam, de azért figyeltem, mert hátha fontos. Természetesen nem készpénznek véve, hiszen mi garantálja hogy Arnel talpnyalója igazat mond? Az égadta világon semmi. Az első mondatokból ítélve valószínűsíthető hogy ezt a figurát és a markeres szellemes valakit kihasználja Arnel. Tomoyát láthatóan az orránál fogva vezeti, hogy "majd randizhatok vele" meg hasonlók. De előtte még elveszi azt ami kell neki, különben esze ágában sem lett volna foglalkozni ezzel a gyerekkel.
- Kár, hogy Arnelre nem hatott ez az épeszűség megőrzése képesség – jegyeztem meg hangosan is. Majd kiderült van még valaki a képben, aki Arnelre utazik. Vérzik a szívem komolyan mondom. Csupán azt nem tudom, hogy melyik oldalra lenne érdemes állni? Egyelőre a két rossz közül kell választani, vagy Arnel és az elf elnyomás, játékosmészárlás, vagy a másik oldal ami kétségkívül veszélyes. Vajon melyik lenne a rosszabb? Vagy egyáltalán melyik fog győzni? Mert akárhogy is vesszük, ha a vesztes oldalra állunk, nekünk jó eséllyel befellegzett...
- Ebben tévedsz. Amíg kettőt pislantasz, a rendszer, vagy Cardinal, ahogy te nevezed, többezer variációt lefuttat. Gondolkodik, és a céljainak leginkább megfelelő lépéseket hozza meg, legyen szó a szint védelméről vagy éppenséggel a saját védelméről. Az már más tészta hogy a Cardinal céljai nem egyeznek a tiétekkel vagy az övékkel... - avagy a rendszer mindent és mindenkit felhasznál, ha épp az kell az optimális kimenetelhez. Utána pedig félredob mindent és mindenkit, ilyen egyszerű a történet. Az empátia nem tartozik a figyelt paraméterek közé, csupán a hatékonyság, ami mérhető, számokkal kifejezhető. A megunt játékszerek meg utána rághatják a kefét. Csupán az nem tiszta, hogy ez az egész a rendszer műve, vagy a rendszer irányítójáé. Vagy épp egy olyan hatalmi tényezőé, amiről csak sejtésünk lehet legfeljebb. - A gazdijuk nincs itt, veled ellentétben – vágtam vissza a srácnak. Jó lenne valamit tudni azért ezekről a markerekről, ha már megjelöltek minket, érdekelne, meddig tart, és kik érzékelhetik. De az biztos, hogy az első utam ezután a Kezdetek Városának nagytemplomába fog vezetni, és egy kisebb vagyont otthagyok "ördögűzés" címszóval. Meg huzira megiszok két liter szenteltvizet, az már csak elég lesz ez ellen az ördögi pecsét ellen...
Azonban túl sokat nem ábrándozhattam a jövőn, és a "ha ezen túl leszünk" dolgon. Míg Danee a tequila fogyasztási szokásairól kezdett kiselőadásba, addig Hinari kicsit elveszíthette az egyensúlyát. Odakint kapásból alacsony vagy magas vérnyomásra gondoltam volna az alapján. - Jól vagy? Minden rendben? - kérdeztem céhtársamat, miközben a vállánál megfogtam. Próbáltam felvenni a lánnyal a szemkontaktust, és valamelyest szóval tartani. Hogy pontosan mi történhetett vele, arról halványlila sejtelmem sincs, de az első tippem az a lelkileg kimerülés lenne. Elég nehéz időszakot hagyott már maga mögött. És őt ismerve próbált erős maradni, amennyire csak lehetséges, legalábbis kifelé azt az oldalát mutatni, ha idegenek is vannak. De legbelül ez a maradék energiáját is felemészthette. Ahogy Arnellel szembeszállt amikor rámtámadt, a régi, fogság előtti Hinarit idézte. És a fogság utáni, lelkileg megviselt Hinari is odabent van, mint amikor a teleportból kilépve nem látta a többieket a céhből. Ez a kettősség és folyamatos belső harc engem felemésztene, az biztos. De hogy erről van-e szó, vagy teljesen el vagyok tévedve vele kapcsolatban, az más kérdés. Ezt csak ő tudhatja – Erősnek kell maradnod még egy kicsit... voltunk már nehezebb helyzetben is, és itt vagyunk... ez sem fog kifogni rajtunk... – mondtam a lánynak alig hallhatóan, hogy ő azért hallja, de Danee és a paradicsomos Tomatoe vagy mi a franc csávó véletlenül se. Ők most úgyis elvannak még a tequilával, de ha nem így lenne sem változtatna semmit. Hinari sem hagyna szétcsúszni fordított helyzetben, ahogy Arneltől is megvédett, szóval ez a minimum, amit megtehetek, meg kell tennem érte.

by **Cardinal** Vas. Okt. 13 2019, 13:18

A srác továbbra is meglehetősen jó kedélyű, ízesen nevet a poénjaitokon, legyen szó tequiláról vagy éppen épeszűségről. Úgy látszik, nem tartja veszélyesnek a helyzetet, vagy csak éppen neki sincs ki a négy kereke.
- Hát te sem vagy a legélesebb kés a fiókban - sóhajt fel Danee-ra nézve és a fejét csóválja - Amíg a közelemben vagy, nem fognak változni a státuszjelzőid. Például itt vannak az elfek. Rajtuk van egy dominancia jelző, vagy mi, vagyis kötelesek engedelmeskedni valakinek. Amíg itt vagyok, addig semmi sem tudja eltüntetni róluk ezt. Vagy például ha agyonbuffolnak téged, és én belépek melléd, akkor megmaradnak a buffjaid, akkor is amúgy lejárnának. Klassz, nem? - meséli lelkesen és büszkén, majd Hinarira téved a tekintete és elidőzik rajta kicsit.
- Tök sápadt vagy. Biztos azért vagy rosszul, mert terhes vagy. Nyugi, el fog múlni - villantja meg százwattos mosolyát, aztán összecsapja a tenyerét.
- Na jó, meg kéne találni Arnel nee-chant, nélküle ez az egész lekváros bukta. Hol hagytátok? Nélküle én se tudok mozogni, rám nem igazán hallgatnak ezek a mamlaszok - böki a könyökével oldalba az elfek vezetőjének kinéző alakot. Ugye milyen jó, hogy fogalmatok sincs, hol lehet hőn szeretett bajtársatok? Szerencsére van itt olyan, aki tudja. Igaz eddig még észre se vettétek.
- ...tudom, hol van... - halvány, de tisztán érthető hang üti meg a fületek a semmiből. A tetőtől-talpig feketébe öltözött köpenyes alak jól rá is ijeszt a nagyszájú elf csibészre. Ghost, merthogy ő érkezett meg (vagy eddig is itt volt?) teljesen érzékelhetetlen, de ha más nem, Hinari fölismerheti.
- ..kövessetek... sietünk... - adja ki az ukázt, és meg se várva, hogy reagáltok, elindul a város felé. Vagy repül a föld felett húsz centivel. Kábé így néz ki a mozgása. Ha nem indultok azonnal utána, Tomoya azon nyomban noszogatni kezd titeket, és ha túl sokat tököltök, akkor rájöhettek, hogy elég nehéz követni, mert pillanatok alatt elveszítitek a nyomát, és csak kisvártatva bukkan fel újra. Ha viszont utána mentek, akkor visszaértek a városba, ami jelen pillanatban csatatérre hasonlít inkább, már idáig visszaszorították az elfek arcvonalát. A szörnyek, amiket itt láttok, teljesen közönséges és gyenge lények, olyanok, amiket bárhol tucatszámra tudnátok aprítani. Nyoma sincs a korábban látott repülő förmedvényeknek, amik kihívást jelentenének még nektek is. Legalábbis addig, amíg át nem vágtok néhány sikátoron, az egyik zsákutcában ugyanis rátalálhattok Arnelre, aki eléggé megcsappant életcsíkkal igyekszik túlélni két vöröses szőrű nagymacska ellen. Megmentitek, ugye? Ugye?

by **Hinari** Vas. Okt. 13 2019, 16:58

Elfolytak a szavak, a nevetés. Az öröm, de még a nyugtalanság is és már nem érdekelt Tomoya válasza sem. Egy ponton felém nézett és rám vigyorgott - valami ilyesmit szokott Leo is, nem? -, de mondanivalója nem ért el hozzám. Elnéztem felette; amíg nem támadólag közeledett, nem váltott ki semmilyen reakciót. Egyszerűen... beleveszett a várakozás szürkeségébe, hátunk mögött csattogó csatazaj hátterében és a mellettem álló fiú volt az egyetlen, aki lényével még elérte érzékszervem bármelyikét. Felpillantottam rá és lassan megráztam a fejem: nem, egyáltalán nem voltam jól. Kicsit sem. Kezem jéghideg, arcom fehér, szemeim pedig jól mutatták, hogy csak pillanatokra vagyok itt. Csak akkor, ha kellek.
Hallottam céhtársam nyugtatónak szánt szavait is, de egy halovány mosolynál több nem futotta belőle, tekintetem érzelemmentesen pihent a megszólaló, eddig elrejtőzött alakon, miközben belülről szét tudtam volna robbanni a rámtörő pániktól. Lecövekeltem és nem mozdultam el, még akkor sem, ha az elf elkezdett noszogatni.
- Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy... - ejtettem ki alig hallhatóan, szinte csak magamnak, így aki nem figyelt akkor rám, nem is érthette a lényegét. Igazából nem is volt fontos. Akkor sem követtük, és mivel nem követtük, megtalálta a módját rá, hogy tőrbe csaljon. Szó szerint.
Persze... ott is csak a végrehajtó volt, mint itt is: a Tenka egy újabb piszkos játékában.
Mit tehettem mást mint végül követni őket - legalább Ozirisz mellettem volt, habár nem voltam benne biztos, hogy pajzs vagy ellenem bevetett fegyverré alakul időközben, az irányítók kénye kedve szerint. Hogy is volt Allal? Mert aki fontos neked... megráztam a fejem és beharapott ajkakkal, könnyes íriszekkel követtem céhtársamat a csapat legvégén. Megálltam, amikor ők is. Ha Ozi nem figyelt rám és húzott magával, lehet el sem indultam időben, be sem fordultam azon az utcasarkon; túl régi rongybaba voltam ahhoz, hogy szakadás nélkül ráncigáljanak. Megtették már elégszer... És Arnel? Nem is érzékeltem, hogy ott van előttünk, sem azt, hogy bajban van. És mégha láttam volna sem segítettem volna neki: már az sem érdekelt, meghal-e vagy túléli a káoszt, amit ő maga okozott.
Talán, ha nem leszek hasznukra, eldobnak. Talán, ha Arnel meghal, hazateleportálhatunk végre... talán... talán vége lesz ennek egyszer.

by **Ozirisz** Hétf. Nov. 04 2019, 21:30

Kaptunk egy kis infót a markerek mibenlétéről. Az elmondás alapján a státuszeffekteket fagyasztja be, és elvileg nem egy bazi nagy célkeresztként funkcionál. - Vagy éppen a vérzést, mérgezést és paralízist fenntartja az idők végezetéig, amit nem éppen klassz – jegyeztem meg. Avagy eléggé kétélű fegyver, amit használhatnak a szövetségesek erősítésére vagy éppenséggel az ellenségek kiiktatására. Ha sima képesség, akkor elvileg kellene legyen valamiféle korlátja, de figyelembe véve a tapasztalatokat, nem mernék fogadni nagy összegben, hogy nem-e esett át valami buheráláson. Elvégre Arnel egy csaló, és ki tudja még kik csalnak hozzá hasonlóan...
A következő megszólalására csak sóhajtottam. Az a beígért randi Arnellel egy kicsit elvette a kiscsávó maradék eszét, mert eléggé egysíkú a gondolkodása. Mondjuk hibáztatni nem hibáztatom érte, hisz a befagyasztott státuszeffektek bizonyára erre is hatással vannak nála...
Jobban aggasztott Hinari állapota, hogy nagyon nincs jól. És az a halovány mosoly sem épp tűnt épp bíztatónak. Talán mindössze egy jelzés lehetett a részéről, hogy még legbelül harcol, még legbelül ott van. Nem tudom, nem is tudhatom mi játszódik le a lányban, de nagyon úgy fest, hogy ez az egész már tényleg sok neki, ami történik. Csak egy látszólag szimpla, egyszerű küldetésnek indult, de kapásból bekrepált a teleport, majd egy rejtőzködőt "fogtunk". Igaz, csak Arisu volt, de ezt nem tudhattuk. Aztán jött Arnel, aki nagyjából annyira kellett, mint helikopterra a katapultülés. A furcsa, ismeretlen szörnyekről már nem is beszélve...
Hinari félmondatát nem tudtam hová tenni. Milyen hibát? Az elrabláshoz lehet köze? Ott is a sátor előtt még együtt volt a céh, aztán szétváltunk, majd mi akik egy sátorban voltunk is szétszedtek. Most is hasonlóképp indult, a portolás előtt együtt voltunk, most meg szanaszét. Egyfelől jó lenne a céhtársak segítsége a jelen helyzetben, viszont örülök is neki, hogy ők legalább megúszták ezt. Ugye nem egy sokkal veszélyesebb helyre dobta őket ki a teleport? Ugye nem?
- Mennünk kell – mondtam a lánynak, ahogy a furcsa idegen, aki felbukkant a semmiből, elindult Arnel fele. Ha Hinari nem indult el utánunk, akkor szükség esetén kézenfogva "húztam" magam után. Az biztos, hogy semmiképp se hagytam ott azzal a Tomoya-gyerekkel meg az elfekkel. Ugyanúgy útközben is gyakran hátranéztem, hogy nem-e maradt le Hinari. Elég kínos lenne, hogyha akkor vennénk észre, hogy egyel kevesebben vagyunk, amikor odaérünk az úticélunkhoz. Elvégre fordított helyzetben ő sem hagyna ott, ahogy akkor sem tette amikor Arnel a városban kiütött, és ez a minimum, amit megtehetek. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha történne vele valami. Most nincs itt Alex, szóval nekem kell megvédenem és gondoskodnom róla, hogy egy darabban visszatérjen a sráchoz ha itt végre valahára végeztünk.
A furcsa idegen mozgását eénézve megjegyeztem útközben – Tisztára mint Mirai... ő is csak úgy suhant a föld felett, és vele is alig lehetett tartani a lépést... - azonban mire fejben összeesküvés-elméleteket gyárthattam volna arról a kristálygyűjtögetős küldetésről, már beértünk Urbus városába. Az első furcsaság, hogy mintha eltűntek volna azok a fenevadak amik nemrég még a városban nyüzsögtek.Vajon hová lettek? Mintha csak a föld nyelte volna el... Majd hamarosan egy sikátorban kötöttünk ki, ahol Arnel két vörös macska társaságában mulatta a szabadidejét. Normál körülmények között, és egy normál játékos esetében már nekiugrottam volna a házikedvenceknek. Azonban Arnellel a legutóbbi találkozás óta nem árt a fokozott óvatosság. - Ez felettébb gyanús. Bizonyára csapda. – mondtam a többieknek, majd védekezőleg beálltam Hinari elé. Valahogy nem éreztem úgy, hogy segítségre szorulna Őnagysága. Egyrészt olyan gyors, hogy a legutóbb a támadását még csak lekövetni sem tudtam, nemhogy kivédeni. De még céhtársamnak se hagyott esélyt megakadályozni, pedig ha valaki, akkor ő egyértelműen méltó a "Villám" titulusra. Plusz még ki tudja milyen trükkjei vannak, kristályok, jártasságok. Szóval nem éreztem szükségét a közbeavatkozásnak. Persze, amíg én macskázok, ő simán nekiront Hinarinak, aki hát... nem igazán van harcképes állapotban. Vagy jobb esetben ott maradnánk a mobokkal, míg ő lelécel, aztán oldjuk meg, ha tudjuk... - Ugye te sem gondoltad, hogy kétszer bedőlünk ugyanannak a trükknek? - mondtam az elf-imitátornak hidegen és nyersen. - Szóval ha olyan nagy volt az arcod legutóbb, oldd meg ezt is. Alájuk dobsz egy trutyi kristályt vagy bánom is én... - közben továbbra is tartottam a védekező állást, kivont karddal a kezemben. Bármi is próbálna közelíteni felénk, legyen szó elfről, denevérről vagy éppen egy fenékbe billentett egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló mozgást végző macskáról, készen kell állnom rá. Sokkal tartozok Hinarinak, ideje törleszteni a számlát...

by **Cardinal** Szer. Nov. 06 2019, 14:08

Milyen jó, hogy segítséget ígértetek Rolling Eyes

Hát jó, szerencsére nem csak ti ketten vagytok ott, úgyhogy amíg Ozi védi a K1 szelleme által megszállt Hinarit, addig történik körülöttetek néhány dolog. Tanúi lehettek annak, ahogy Arnel valóban eltör egy kristályt, majd egy istentelen nagyot rúg az egyik macsekba amolyan karate kölyök módra, amitől a cicus megtorpan ugyan, de a HP-csíkja talán csak a harmadával megy lejjebb.
- Jöttetek... végignézni ahogy... meghalok? Mocskos csótányok... - néz ridegen Ozira, miközben erősen lihegve próbál megmaradni a talpán. Nyilvánvaló, hogy rossz bőrben van, a kitartása végén jár. De ha ti nem tesztek semmit, akkor majd Arisu, hiszen számára tétje is van mindennek. Más kérdés, hogy ő, a nyilvánvalóan nem túl magas szintjével mit tud segíteni, de a bátorság megvan benne. Most még. Ám hiába rohan át mindenki között, és áll be Arnel elé védekezően, a támadása legfeljebb megcsiklandozza a támadásra kész szörnyek egyikét. A macskafélék pedig nem tétováznak, az egyik megkarmolja az íjász kislányt, aki az ütéstől a falnak repül, és mivel sárgába csúszott az élete, nyilvánvaló, hogy még egy támadást nem bír ki. Arnel is kap egyet, ő egy kicsit jobban bírja, de ha más nem, a Katana ennyiből láthatja, hogy előbb fog elfogyni az ő élete, mint a cicáké.
A Katana, és ha figyeltek, akkor ti is láthatjátok azt, hogy minimális mértékben töltődik vissza az elf királykisasszony élete, minden bizonnyal azért, mert a denevérje a nyakába akaszkodva harapja őt folyamatosan. Illetve talán az is feltűnhet, hogy Ghost a háttérbe húzódott, és nem tesz semmit.

Danee 500 szóval pótolhat.

by **Ozirisz** Vas. Nov. 17 2019, 22:15

Arnel eltört egy valamilyen kristályt, majd belerúgott az egyik macskába. Na igen, látszólag rossz bőrben van, ahhoz képest meg elég rendesen belesebzett a mobba. - Ja, amint látod sorbanállunk a lootért – válaszoltam Arnel csótányos fröcsögésére – Mellesleg te is pontosan ugyanezt tennéd... ne tégy úgy, mintha nem így lenne - tettem hozzá hidegen. Nem tudom ez mégis mi a francot gondolt. Alig egy órája még pont ő akart kicsinálni engem, most meg mit várt? Majd nagy vigyorogva megmentem a felsőbbrendű hátsóját a macskáktól, csak azért, hogy utána hátbatámadjon?
Aztán történt valami, amire rohadtul nem számítottam: Arisu ismét önállósította magát, és naná hogy Arnelt védte, naná... - Az isten verje meg... - mordultam fel, de megakadályozni már nem tudtam, hogy a mob a falnak ne vágja – Ezt meg mi a rossebnek kellett? Azt hiszed segíteni fog neked? Tévedsz! Ha a sárkányodat „esetleg” vissza is szerzi.... a társadat nem fogja tudni visszahozni... - majd Hinarihoz szóltam – Védd meg Arisut... nem bír ki még egyet... és... ne hagyd mocorogni... én addig fedezlek bennetek - mondtam céhtársamnak, majd az íjászlányt támadó macsek elé vágódtam be, védekező állásba. Nem kezdtem támadásba, véletlenül se akartam a másik mob figyelmét rám vonni. Azzal csak küzdjön Arnel. Majd ha megindult felénk a macska, akkor odasóztam neki a kardom élesebbik felével. Közben Arisuba próbáltam némi értelmet pofázni – Amúgy pont ez miatt a csodálatos Arnel miatt veszett oda a társad... ha nem mosta volna át a szint elfjeinek az agyát és nem akar világuralomra törni, mindez nem történt volna meg... Jópár ember halála szárad már a lelkén... - remélhetőleg ebből el is jutott valami Arisu tudatáig, hogy nem érdemes Arnel-féléket a védelmébe venni. Pláne nem úgy, hogy közbe kvázi az egész csapatot veszélybe sodorja. Mert hát nagyon úgy fest, hogy a legjobb forgatókönyv az, hogy amíg mi macskázunk Arnel elhúz a francba. A legrosszabb pedig hogy macskázás közben/után kivégez minket, vagy csak egyszerűen idegagaszt minket a trutyi kristállyal és a mobokra bízza a piszkos munkát. De a nyakamat rá, hogy ez nem fog egy fikarcnyit se segíteni Arisu sárkánya ügyében. Miért is segítene? Egy laza mozdulattal elintézi ha számon kéri rajta az ígéretet.

by **Hinari** Hétf. Nov. 18 2019, 00:40

Éreztem a kezét a kezemben. Annak nyugtató melegségét. Hogy nem hagy magamra. Nagy levegőt vettem és próbáltam követni a lépéseit, egészen addig, amíg valamiért meg nem álltunk. Nem pillantottam előre. Nem láttam, mi történik; csak homályos képek és foszló hangok jutottak el hozzám. Mobok fogcsikorgatása... Ozirisz beszélt. Hozzám beszél? Nem... Felemeltem tekintetem.
Miért is vagyok én itt?
Éreztem, hogy gond van. Nem fogtam fel, mi, de tudtam. Mélyen beszívtam a levegőt és két kézbe vettem a Katanát. Ozirisz elengedte a kezem, elszaladt. Mobot ment megfékezni. Édes duruzsolás töltötte be a teret és nehezedett rá a vállamra, kívánta, óhajtotta, hogy csak őrá figyeljek, hogy veszítsek el minden mást, hogy veszítsek el minden mást. Összeráncoltam a homlokom, markomban szinte rezegett a fegyver, olyan erővel markoltam rá. Segíts...

Tudatában voltam mindennek, ami körülöttünk történt. A sárkány szemével láttam és amint és ahogy a lány kívánta, úgy segítettem ki őt. Utasítottam, mikor merre lépjen, kielemeztem neki, amire szüksége volt. Begyakorolt, már-már programszerű rutinnal - és talán ez is volt az igazság.
Így azonban még nem kért segítséget tőlem. Készültem rá, hogy megosszam vele az optimális lépést, de a fejében lévő, ellentétes gondolatok ellentétes megoldásokat szültek. Megvártam tehát, amíg több bejövő jel is érkezik: két gondolatirányt érzékeltem, amelyből előzetes információim alapján a halkabbat, a gyengébbet értelmeztem övének. Kérése is éppenhogy ezt támasztotta alá. Tehát ennek engedelmeskedtem. Egy részem nem is lett volna képes ellentmondani neki. Belém volt kódolva - az egyetlen reális magyarázat arra, ami késztetést éreztem, mindig, amikor kézben voltam tartva.
Nem képes kiszűrni a környezete adta lényeges információkat és ekképpen reagálni sem képes rá.
- Arisu játékos élete sárgában. A mob, ami targeteli, többet sebez életének felénél. Ozirisz nem switchelt rá. Összesen két mob van, a másik Arnelt támadja. Még...
Kérlek...
Kellett pár tizedmásodperc, amíg feldolgoztam a gondolatát. Tévedtem. A reakció hiánya nem csak a lényeges információk kiszűrésének hiányából fakad: nem is képes értelmezni azokat. Még nem tapasztaltam ilyen mértékű deficitet a lánynál. Módosítottam a kommunikációt.

- Switchelj Arisuról.
- Switch Arisu! - hajtottam végre szinte automatikusan a parancsot. Jó volt ezt tenni. Biztonságot adott.
- Támadd meg a hozzád közelebbi mobot - folytatta a Katana, én pedig nem is igazán gondolkoztam el rajta, mennyire jó vagy nem jó ötlet ezt megtenni. Arisut azonban láttam, mostmár. Tisztán kivehetően. Emlékeztem rá, hogy a sárkányát akarja... ha pedig ehhez Arnel segítsége a kulcs, akár fel is áldozná az életét, hogy megmentse, igaz? Még mindig zúgott a fejem. Nehezen kaptam levegőt, égett a torkom. Arnel nem érdekelt, ki akartam jutni innen, nem láttam Ghostot, össze kellett szednem magam, mert... mert... miért is?
Könnyek szöktek a szemembe és folytak le onnan, végig portól piszkos arcomon. Nem tudtam feltartóztatni tovább, nem tudtam tűrni tovább. Elegem volt. Elég volt, elég volt,
- Elég volt! - tört ki belőlem, felzokogtam. Nem érdekelt. Senki sem érdekelt. Magamtól gyorsítottam fel, pixelek szálldostak körülöttem, addig vágtam, amíg egyetlen macska sem maradt sehol, de itt nem álltam meg, odalöktem Arnelt a sikátor falához és felizzítás nélkül a nyakába szúrtam a Katana hegyét. Minden körben a fegyver erejével megegyező sebzés. Egy-kettőbe egészen biztosan nem hal bele még; én is láttam, jól láttam, hogy a petje időközben gyógyítja.
- Engem egyedül a lány sárkánya érdekel, az életetek csak annyira, amennyire titeket a miénk. Elmondod hogyan tervezed visszaszerezni és segítesz benne. Most indul - pillantottam először rá, majd az egyik, bármelyik időközben előbukkanó, kétszínű mobra hidegen. Fogalmam sem volt, Kuromajo hallja-e, amit a szörnyikéi, de kicsit sem érdekelt már. El akartam innen menni. Minél hamarabb. Csak ez járt a fejemben, ismétlődőn és vadul, tiszta, reális gondolatok nélkül. Otthon akartam lenni. Én csak... otthon akartam lenni már.

by **Cardinal** Hétf. Dec. 02 2019, 00:10

Szólózni ezt a két szörnyet lehetetlen lenne, de így, hogy három... vagy mondjuk úgy, három és fél játékos esik nekik, már annyira nem vészes a helyzet. Hinari a berserker akciója közben bekap néhány karmolást és harapást, de összességében még zöldben marad az élete és Ozi, illetve bizony Arnel hathatós közreműködésével a cicák pixelekké változnak. Persze arra az elf abszolút nem számít, hogy a következő pillanatban a nyakából fog kiállni a legendás katana pengéje. A szúrástól Arnel élete pirosba csúszik, de ott megáll, úgy fest, hogy a pet gyógyítása tartja a lépést a kard sebzésével. Egyelőre. Ez nem változtat azon hogy a fiatal lány őszintén megrémül Hinari eszelős arcától, és rámarkol Hinari csuklójára, hogy megpróbálja eltolni a céhvezér kezét, és ezzel a pengét a torkától. Érezhető, hogy sok erő van benne, de nem több, mint a kardforgató karjában.
- Engedj... el... kérlek... így nem tudok... - nyögi, miközben ilyen közelről tisztán látszik, hogy könnycseppek gyűlnek a szeme sarkában. De gondolom ez nem hat meg téged, ugye, Hinari?

Ozirisz, te pedig választhatsz, hogy a céhtársaddal foglalkozol, aki talán élete legnagyobb hibáját készül elkövetni éppen, vagy az iménti ütéstől és a szemetek előtt lezajló jelenettől pánikrohamot kapó Arisut próbálod megnyugtatni, aki azért könyörög, hogy mentsétek meg az egyetlen barátját, a sárkányát...

Danee valószínűleg eltévedt, Ghost pedig továbbra is tétlenül figyel, bár néha olyan, mintha eltűnne a szemetek elől egy-egy pillanatra. Pedig csak egy helyben áll. A sikátorba beszűrődő fényt pedig eltakarja egy árnyék... és nem, nem egy felhő kúszott fölétek.

by **Ozirisz** Szomb. Dec. 07 2019, 21:26

Na igen, a Switch-ről mint olyanról teljesen megfeledkeztem. Bár évek óta Aincrad földjét taposom, mégsem rögződött belém ez a váltós dolog annyira, hogy alapból jöjjön. Egyrészt azért, mert régen leginkább egyedül aprítottam a mobállományt. Másrészt pedig azért, mert tudatalatt nem érzem életszerűnek, hogy amiatt a két szó hatására megváltozna a mob viselkedése valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan erő miatt. És erre egyik-másik boss, miniboss is rácáfolt. A magam részéről egy fokkal jobban bíztam a reflexeimben és a súlyemelésemben, valamint a helyezkedésben. Ha jó helyre állok és jókor mozdulok, csak oda tudok sózni a száguldó mobnak, nem? És ha a mobnak van egy alap intelligenciája, akkor a nagyobb sebzés nagyobb fenyegetés alapján újragondolná a dolgokat, nem? Mindenesetre az elmaradt "parancsot" Hinari bepótolta, s mint egy hamvaiból újjászülető főnixmadár, újult erővel vetette bele magát a harc sűrűjébe. Legalábbis egy röpke pillanatra erre asszociáltam, ismerve a régi Hinarit. Aztán hirtelen átváltott ez az érzet egy másik, jóval aggasztóbb érzésbe. Mintha valami elpattant volna a céhtársamnál. Nem is tudtam jóformán feldolgozni a dolgokat, hiszen halvány lila fogalmam sincs, mit is érez a lány pontosan. Mi zajlik le benne? Mi történt vele odalenn? Nem tudom, csak azt, hogy mély és maradandó nyomott hagyott legbelül. Az efféle dolgok nem múlnak el csak úgy, nem fognak meg nem történtté válni. Csak... hozzászokunk, és megtanulunk együtt élni vele.
A macskákat a kardforgató lány el is intézte, én mindössze egy-egy csapással járultam hozzá a sikeréhez amikor éppenséggel közelemben volt a mob, és anélkül tudtam támadni, hogy szabad út nyílt volna Arisuhoz. Majd Hinari következő célpontja Arnel lett. Úgy tűnt, a céhtársam a kezében tartotta a dolgokat, azonban aggódtam érte, nagyon is. Elég, ha csak egy pillanatra is lankad a figyelme, Arnel pedig kihasználja az alkalmat. - Nehogy bedőlj neki, elengeded egyből támad – szóltam oda Hinarinak, azonban jött is a következő nem várt esemény – Te pedig csituljál már légyszives... ha nem látod pont azon van, de ha eltereled a figyelmét, mind itt döglünk meg... vagy ezt akarod? - hogy Arisunak is mindig a lehető legjobbkor kell közbeavatkoznia. Pont akkor kell elkezdenie pánikolni amikor a legjobban kellene figyelni a részletekre. Naná, hogy pont akkor. Ahogy az előbb is mit csinált ez a lány? Végre előnyösebb pozícióban voltunk, erre naná hogy lehúzza Arnelről a mobokat, naná. A macskára bezzeg rátámadt, de amikor az elején próbáltuk volna leszerelni az elf-imitátort, akkor rémlik, hogy bármit is próbált volna. Mintha átállt volna az elfek oldalára, vagy nem tudom. Vagy ennyire naív lenne, hogy egy mészáros szavaira jobban ad, mint a miénkre, akik védjük a hátsóját? Nem tudom, de valami itt nagyon bűzlik. Arisu elé toppantam, próbálva vele normálisan beszélni, immár kicsit higgadtabban. Próbáltam vele tartani a szemkontaktust és ha kapálózott akkor megfogtam a kezét, és igyekeztem lenyugtatni egy kicsit. - Maradj nyugton, és bízd ránk a dolgot, és megtesszük a tőlünk telhetőt. De ha felül kerekedik rajta, és kikerül a szorult helyzetéből, gondolkodás nélkül kinyír minket, mert ilyen. Ha nincs kényszerítve, nem fogsz tőle sárkányt látni. - próbáltam valami élrtelem-félét verni a lányba. Csak el ne felejtsem, hogy legközelebb küldetés előtt pakoljak be az inventoryba ipari mennyiségű gumipókot. Muszáj, ha egyesek mennek a saját fejük után...
A fényviszonyok hirtelen változása volt a következő, amire felfigyeltem. - Na végre, azt hittem már elmentél a hegyre borért... - oké, hogy a lovag kaszt nem a gyorsaságáról híres, de azért ennyire nem lomhák. - Kedves tőled, hogy beugrasz – majd pillantottam hátra, de nem Danee állta el a beszűrődő virtuális napfény útját, hanem valaki, vagy valami más...

by **Hinari** Vas. Dec. 08 2019, 14:14

Érzékeltem az arcán lecsorgó könnyeit és ha nagyon odakoncentráltam, a szavait is talán. Megrettent - vagy csak tettette, igazából nem gondolkoztam el rajta, annál erőteljesebb érzelemhullámok hevítették fel testem és tették határozottá mozdulataim. Nem engedtem el, az pedig, hogy az ő élete pirosban, én pedig nagy valószínűséggel már most sárga indikátorral, el sem jutott a tudatomig. Az sem, hogy pár életpont, és mindkettőben változás fog beállni.
Ozi pedig Arisuval foglalkozott, nem is vette ezt észre hát. Mintha a tábornál még többen lettünk volna, nem? A fölénk húzódó árnyék megnyugtató sötétséget adott: mintha ez az elboruló félhomály kellett volna ide, mintha rég idetartozott volna már. Behunytam a szemeim és egy pár pillanatra ellazultak izmaim is, majd felnéztem az árnyra, a szemeit kerestem, azokat a felemás szemeket. Ha ült rajta valaki, akkor méginkább... majd egyetlen mozdulattal kihúztam a Katanát a lány torkából, de persze odafigyeltem rá; ha felém mozdult, azonnal belekönyököltem a mellkasába és ha támadt volna, a fegyveremet is megfelelően használtam. De, természetesen, most biztosan volt nagyobb problémája is - én azonban úgy voltam vele, hogy ez tényleg, egyedül az ő és az elf barátjának a problémája. Nem a mienk.
- Nekünk csak a kislány sárkány petje kell - emeltem meg a hangom és böktem Arisu felé. Sajnáltam a lányt, nem kellett volna ilyeneket átélnie... nem akartam őt magára hagyni, az érzés erősen tombolt bennem, erősebben, mint a menekülés vágya. Egyszerűen hányingerem lett ettől az egésztől, egyre jobban - És egyébként is, intézzétek el egymás között. A pszihopata csajszi a feketében Tenka tag, ezt a hazug hosszúfülűt meg szintén egy Tenka tag támogatja. Én pedig semmilyen céhes hülyeségben nem kívánok benne lenni, főleg nem ennél a céhnél. Szóval valamelyiktek adja vissza a sárkányt és komolyan, már itt sem vagyunk - torkolltam le őket mindenfajta megfontoltság és előrelátás nélkül. Játékosok rég nem lakták a szintet, csak elf mobok szaladgáltak itt mindenütt, már jóideje. Akkor tehát miért számítana, hogy melyikük nyer? Van elég szint Aincradban ezen az egyen kívül is...

by **Cardinal** Hétf. Dec. 09 2019, 22:35

Hát, Ozirisz, nem mondanám, hogy nagy jövőd lenne ijedt tinilányok megnyugtatásában. Ez itt konkrétan felpofoz téged, amikor elé lépsz és a szemébe nézel.
- Miért kéne megbíznom bennetek? Semmit se tettetek azért, hogy segítsetek! - feleli ingerülten, bár a végén már az ajkába harap, minden erőfeszítése arra megy el, hogy ne sírja el magát. Szemei könnyek helyett villámokat szórnak, igazából nem sok választotta el őt attól, hogy ellenetek forduljon. Viszont így, hogy Hinari végül elengedi Arnelt, ettől nem kell tartani.
Ami az elfet illeti, ő ezzel a lendülettel térdre is esik, és erősen lihegve próbálja magát összeszedni. Esze ágában sincs támadni, szüksége van rátok. És ha nem jelent volna meg fölöttetek az árnyék, akkor még talán el is kezdte volna magyarázni nektek a tervet, így viszont nagyot nyel, és próbál olyan pozíciót felvenni, hogy könnyebben védekezhessen egy támadás ellen.
- Ha közel visztek ahhoz a micsodához, véget tudok vetni ennek az egésznek és a lány is visszakapja a gyíkját - suttogja. És hogy mi az a micsoda? Nos, egy kifejlett jégsárkány repked felettetek, rajta egy lovassal. A lila indikátoros szörny hamar lejjebb ereszkedik, szárnycsapásai nem csak lehűtik a levegőt, de olyan erős légáramlatokat kelt a félig zárt térben, hogy alig bírtok talpon maradni még akrobatikával is. Amint a sárkány a háztető magasságába ér, a lovasa leugrik róla, és a tetőn, biztonságos távolságban áll meg tőletek, míg a szárnyas lény újra felemelkedik. Helyét egy jóval kisebb sárkány veszi át alig egy percen belül - Arisu hátasa.
- Biztosíthatlak róla, Hinari-san, hogy ennek semmi köze a Tenkához =) - kuncog kicsit a női alak, azokkal a jellegzetes felemás színekben pompázó szemekkel - Csak egy kicsinyke játék kettőnk között, csak egy kicsinyke játék =) - nevetgél tovább, majd abból a nagyjából két emeletnyi magasságból végignéz a társaságon. Nem mondanám, hogy barátságos a tekintete.
- Eleinte nem szerettem volna, ha ti ölitek meg, de igazából miért is ne? Visszaadom a sárkányt, ha végeztek a hosszú fülű patkánnyal - jelenti ki fölényesen, majd látványosan elgondolkodik, mintha eszébe jutott volna valami - Ha pedig nem teszitek meg, vagy rám támadtok, akkor megetetem a jégsárkányom. Hogy hangzik, hogy hangzik? =) - kérdi izgatottan, persze nem túl nehéz kitalálni, hogy a sárkányeledel Arisu társa lenne - Javaslom, igyekezzetek, mielőtt Arnel-san élete visszatöltődik. Most sokkal sebezhetőbb, csak egy találat kell, csak egy találat =) - sürget titeket. Ha akarjátok, ha nem, belekerültetek kettejük játszmájába. De vajon van-e kiút?

by **Hinari** Csüt. Dec. 12 2019, 13:55

Volt az a pont, amikor elkezdett tisztulni a kép. Már kevésbé forrongón kavarogtak bennem az elmúlt időszak történései, olyan volt, mintha a jégsárkány keltette, hűvös levegő egyetlen perc alatt lehűtötte volna az egészet. Mint amikor váratlanul és keményen az arcodba kapsz egy hógolyót. Vagy egy pohár vizet. Ha már Kuromajonál tartunk...
Zihálva dőltem neki a sikátor falának, de mindinkább a lassan csillapodó, de még mindig elég heves szívveréstől, mintsem a félelemtől. Persze azért odapillantottam céhtársamra és Arisura, ők hogyan reagálnak a szörnyre és gazdájára, de végig a lányt figyeltem, aki lehet jól tette, hogy nem jött közelebb. Jobb kezemmel minden eddiginél erősebben markoltam rá a Katanára, előre azonban nem helyeztem még: a helyzet nem kívánt meg erőszakos folytatást - egyelőre. Arnel suttogására fanyarul bólintottam, mert bár egy gyenge próbát megért volna a terv, de fogalmam sem volt, hogyan lehetne kivitelezni. Innen nézve mondjuk Arnel elég könnyűnek tűnt, lévén mégiscsak egy kislány, de azért néztem volna, ha Ozi fogja magát a súlyemelésével és elhajítja mint egy követ... jó vagy éppen rossz célzási képességekkel, ugyebár.
- Aha, és a szellemfazon akkor mit keres itt? - böktem az említett lebegő lényre, de igazából mindegy volt, hisz akár igazat mondott, akár nem, sokmindent nem befolyásolt. Az ittlétünk okát viszont hiba volt megosztani vele. Monológja közben mélyen beszívtam a levegőt, amikor pedig megjelent Arisu sárkánya, ajkaim vonallá keskenyedtek a feszültségtől. Kérdés azonban részemről nem merült fel; egyértelmű volt, hogy mit választok. Legalábbis én. De mivel én voltam a legközelebb Arnelhez, talán ez többet számított, mint például Arisu véleménye... talán. Pillantásom ráemeltem az elf királynőre, majd homlokráncolva vissza Kuromajora. Egyik kutya, másik eb.
- Ha végeztünk Arnellel, akkor is megölheti a sárkányod - szóltam Arisunak - Szóval ezzel alapól nem lennénk előrébb... - sóhajtottam bosszúsan. Megnéztem, hogy Arnel képessége még mindig blokkolja-e az enyémet, majd elkezdtem ennek fényében gondolatban átvenni, milyen itemek vannak az övemre erősített szütyőben, hiszen jelenleg nem lett volna elég idő az inventoryban kotorászni - Ti mit gondoltok? Azért megér egy próbát? - kérdeztem aztán Ozit és Arisut kíváncsian, megemelve a fegyverem, csakhogy nem szándékosan húzzam az időt Arnel petjének. Az nyilvánvaló volt, hogy egy programnál sokkal fontosabb az emberélet. Még az ilyen kiállhatatlan, elkényeztetett, gyilkos lánykáké is. Egy pet pedig tudtommal újraéleszthető, így tulajdonképpen még jobb is lenne, ha inkább elpixeleződne... és mialatt Arnel elintézi a fősárkányt, Kuromajo bestiái megölnek annyi elfet, hogy aztán egy erősebb játékosi hullámmal vissza lehessen verni őket és újra miénk legyen a szint. Tökéletes.

by **Ozirisz** Vas. Dec. 15 2019, 14:51

Ami Arisut illeti, most kezdett betelni nálam a pohár de úgy istenigazából. Az egy dolog, hogy nagyon úgy fest, mintha szabotálni akart volna minden egyes lépésünket, a legkritikusabb pillanatokban nem csinálva semmit vagy épp aktiválta a magasszintű «Hiszti»vagy «Pánikolás» skilljeit... de az, hogy amikor épp próbálja az ember lenyugtatni, hogy a valódi problémára tudjon koncentrálni, erre még beaktivál egy «Felpofozás» pusztakezes képesség kombót, az már betette a kaput. Az, amit utána mondott, az pedig végképp kivágta a biztosítékot. - Méghogy nem tettünk semmit? - fakadtam ki - Nézz már kicsit körül, ő az aki a vásárra viszi a bőrét a sárkányodért – mutattam Hinari felé – Meg ha már itt tartunk, ha mi tényleg nem csináltunk volna semmit, már rég macskakaja lennél... - persze tudtam volna még tovább mondani a magamét, de jött az a hirtelen sötétség és a sarkvidéki eredetű hideg szél. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem Danee tért vissza a hegyről a borral. A hirtelen jött erős légáramlat hatására egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, és az egyik ház falánál kötöttem ki végül. Nagyjából hallottam a beszélgetést, bár túl sokat nem tudtam kezdeni azzal az össze-vissza vihorászó, látszólag zakkant lánnyal. Valami olyasmibe keveredtünk, amibe nagyon nem kellett volna, és ahogy leszűröm a dolgokat, a Vihogó Démon és a céhtársam között a múltban történt már valami összetűzés-féle. És rohadtul nem tetszik ez a helyzet, hogy csak rángatnak össze-vissza minket, Arisut belekeverték ebbe az egészbe azzal hogy lenyúlták alóla a sárkányt. Minket belekevertek azzal, hogy szétbarmolták a teleportot. És most itt vagyunk, két – vagyis inkább három – tűz között. Egy hideg és könyörtelen gyilkos elf-imitátor, egy vihorászó kattant nőszemély és egy totál kiszámíthatatlanul ténykedő Arisu között, aki hol egyik, hol másik oldalra húz. Nem lennék meglepődve ha most a Kacagi által bedobott gumicsontra ráharapva ő maga ugrana neki Arnelnek, hátha kap érte egy sárkányt. Bár ezzel kapcsolatban Hinari már kifejtette a véleményét: nincs garancia rá, hogy bármit is nyernénk vele. Túl sok a bizonytalan, és gyakorlatilag semmi felett sincs irányításunk. - Talán. Nem tudom. - válaszoltam Hinarinak – Bármit is teszünk, lehet, hogy csak rosszabb lesz. Vagy amit előre elterveztek, akármi is legyen az. - egy olyan "kicsinyke játék"-ba keveredtünk, ahol nem mi játszunk, csupán velünk játszanak. - Szerintem menjünk haza, ők majd lemeccselik egymás között. Arisutól már megkaptuk, hogy nem csinálunk semmit, legyen meg az igaza – nagyjából ez lenne a logikus lépés, lelépni, ők ketten meg rendezzék le egymás között. Legszívesebben így is tennék, de valami okból mindazok ellenére, hogy Arisu – akarva vagy akaratlan – borsot tört az orrunk alá, mégis aggódom érte. És ahogy eddig tapasztaltam, a sárkánya említésére egy magas szintű «Irányítás» debuff hatása alá kerül. Ha lelépünk, a Vihogó vagy vele végezteti el a "piszkos munkát", vagy csak egyszerűen sárkányeledelként végzi sárkányostól-mindenestől. Vagy ha a másik oldal győzedelmeskedik, akkor vadiúj hegyes fülekkel lesz gazdagabb és egy elit ranggal Arnel udvarában. Mert hogy Arisu nagyon nem önmaga, az biztos. Régen még Fubukiékkal együtt az elfek ellen harcolt, és eszébe nem jutott volna Arnel védelmére sietni a nálánál legalább tíz szinttel erősebb mobok ellen.
Szóval lelépés gyakorlatilag kizárva, Hinarit ismerve ő sem hagyná itt Arisut. Remélhetőleg ő is tisztában van vele, hogy én is hasonlóképp gondolkodom, mint ő. Azonban nem ártott hangosan is felvázolni ezt az opciót, hogy milyen lenne, ha ténylegesen nem csinálnánk semmit. Csak az az egy piszok nagy szerencséje, hogy nekünk nem szokásunk bennhagyni a másikat a trágyában...

by **Cardinal** Szomb. Jan. 11 2020, 12:34

Nézzünk szét egy kicsit.

1. A kék sarokban Arnel, aki ahogy tanakodtok, két kristályt is a kezébe varázsol. Az egyikről fogalmatok sincs, mi lehet, a másikról fel lehet ismerni, hogy az egy Mágnes Kristály. A HP-csíkja már elhagyta a vöröset, de ettől függetlenül sarokba szorított vadként remeg, és azzal fenyegetőzik, hogy ha rá támadtok, az egyikőtöket fixen magával viszi. Ami azt illeti, ez nem is egy légből kapott eshetőség, Ozinak már hosszú ideje nincs páncélja, Hinarinak kábé kétharmadon áll a HP-csíkja, Arisu pedig továbbra is egy találatra a haláltól.

2. A piros sarokban Kuromajo, aki fölényes félmosollyal pillant le rátok. Még vár, de ha sokat hezitáltok, könnyen lehet, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. Arisu apró sárkánya mintegy "élő" pajzsként repked előtte, szemei felemás színben izzanak. Láthatóan magabiztos, tudatja veletek, hogy nyuszik vagytok ahhoz, hogy gyilkoljatok, és ezzel magatokra vegyétek a vörös indikátor terhét. Hiszen Arnel zöld...

3. Felettetek a magasban a jégsárkány. Ahhoz túl nagy, hogy beférjen a sikátorba, de kétség sem fér hozzá, hogy van olyan támadása, ami elér titeket. A levegő érezhetően hűvösebbé vált, mióta megérkezett, a tető peremén mintha jégkristályok is megjelentek volna már.

4. Ami a mellékszereplőket illeti, Arisut Ozirisz utóbbi kirohanása nagyjából teljesen elidegenítette, most tőletek néhány lépésre próbálja Kuromajot rávenni, hogy adja vissza a sárkányát, de szavai süket fülekre találnak. Ghost pedig... nos, ő felszívódott.

Sok időtök nincs már döntésre jutni: rátámadtok valakire, hazamentek, esetleg megvárjátok, amíg Kuro megunja a tétlenségetek?

by **Hinari** Szer. Jan. 15 2020, 16:00

Ozirisz Arisunak adott válaszát csak fél füllel, szakaszokban érzékeltem: agyam nem ezen pörgött, ahogy az sem váltott ki belőlem különösebb reakciót, hogy Ghost, mire odamutathattam volna rá, már nem volt sehol. Persze, lehet neki volt igaza - könnyebb lett volna egyszerűen elteleportálni, de akkor egészen biztosan megölnék Arisut. Egy újabb pillantás az életcsíkomra, mialatt céhtársam tovább fűzte a szót, de az a makacskodó ikon, ami tiltotta a képességhasználatot, továbbra sem akart eltűnni onnan. Bosszúsan sóhajtottam: így egészen kevés opciónk maradt csak.
- Nem is rossz ötlet - biccentettem Ozi felé, de ezt már azzal az iróniával, amit valaki vagy kiérzett a hangomból, vagy nem - Arnel fenyegetőzése és Kuromajo vigyora sem hatott meg különösképpen, annál sokkal inkább tudtam, mit akarok tenni.
Az pedig veszteségekkel járt.
- A bestia a tied. Ne szúrd el - szűrtem a fogaim közt Arnelnek, majd felugrottam Kuromajo felé a levegőbe és odavágtam eléjük egy Gyenge Területi Kábító Kristályt, ami remélhetőleg egyszerre fogja hatástalanítani Arisu sárkányát és a mögötte rejtőző lányt is. Közben megkapaszkodtam az ereszcsatornában, egy szaltóval megérkeztem a tetőre, mindezt persze azzal az előnnyel, amiért annyi pontot osztottam gyorsaságra: a kezdeményezés bájos lehetőségével. Pillanatok alatt ott voltam a lány mellett és már izzítottam is a Katanát, hogy leüthessem őt a ház tetejéről a poros földre, közben pedig reméltem, hogy Arnel arra készült, amivel a kristályai alapján számoltam, Ozirisz pedig lesz olyan éles eszű, hogy szavak nélkül is tudja, mit kell ebben a szituációban tennie. A szűk keresztmetszet persze a Jégsárkány volt és annak távolsági támadása, azonban ha Kuromajo a kábulása miatt elkésik a paranccsal, úgy vélekedtem, hogy a szörny nem fog magától cselekedni. Ha pedig Arnel egy Mágnes megfordításával tényleg oda tud jutni hozzá, talán még azelőtt ki tudja iktatni, hogy amaz támadásba lendülne, és, nos... megölne vele legalább két játékost a jelenlévők közül. Arisu sárkánya volt az utolsó, ami érdekelt: ha kellett, egy sebzés nélküli lendített vágással ütöttem el az utamból, de az biztos, hogy élete nem befolyásolta döntéseim, annál több múlott ezeken a perceken most. Márcsak Ozirisznak és Arnelnek kell gyorsan és jót döntenie. A fekete-vörös lányt ugyanis valószínűleg mind a hárman erőteljesen legyorsuljuk...

by Ajánlott tartalom