[16. boss]

- Bo… bocsi – feleltem Ren kifakadására meglepetten, nem gondoltam volna, hogy ezen is felkapja a vizet. Oké, hogy nem kértem szépen, de jelen helyzetben mástól sem vártam volna illedelmes, körítéssel telt beszédet. Türelmetlen voltam: annyi minden történt, s a Katanának is jóideig tartott kibogozni a szálakat, úgy tűnik. Akartam szólni, Mirinek, hogy várjon meg, nem tudtam, tud-e a Katanáról, hogy érdemes lenne megvárni, tényleg az lenne. Én bíztam a fegyver elemzőképességében, de ez persze kevés volt. A lány meg nem várt meg, miért is tette volna, ment és támadott és mire rájöttem, hogy nem biztos, hogy jó nekünk, ha leütjük a sima Hullafalót, ő már le is ütötte, a last attack is ott volt, természetesen. Sóhajtottam. Renék meg tudták sebezni, plusz nem véletlenül volt kevesebb élete, mint kellett volna neki, és ami túl könnyű, az általában nem nekünk kedvez, sőt. Hiába a kísérlet, ha az eredményt nem visszük tovább. Nem adnak időt, a gondolatmenetet meg nehézkes lenne elmesélni. Ez az egész parancsnokosdi… totál értelmetlen így. Teljesen fölöslegesnek éreztem magam.
- Egy kicsit várjatok már – kiáltottam bosszúsan, elsősorban Mirire nézve, közben pedig a Katanát kérdeztem gondolatban, hol tart. Rosszul kezdődött ez a harc, Anat a burkolódásával a többieket is idegessé és meggondolatlanná tette, én meg egyedül vajmi kevés voltam. Főleg úgy, hogy időt se hagytak.
- Az Önző megtámadta minden társát, amikor sebződött. Meg kéne próbálni, működik-e a játékosok sebzésével.
- De ha működik is, valahogy gyógyulnak is, minden körben.
- Az osztozkodó gyógyítja őket, mindegyiket.
- Akkor azt kell kiiktatni először.
Mirit ugyan hallottam, de egyelőre nem volt aktuális, nekem pedig most volt lehetőségem a támadásra, így igyekeztem ezt kihasználni. Minden körben elveszítjük a sebzésünk egy részét és az egymást sebző egyedek jelentőségét is, amíg a healelő a pályán van, Mirivel gyorsabban kiiktathattuk volna, de… áh. Nulla csapatmunka, már megint. Megráztam a fejem, és inkább a képességaktiválásra koncentráltam. Árnyék. S amikor ez megvolt, hármat belevágtam a vérengzőbe, ha már Miri is azt támadta, majd fáradtan hátraugrottam, Szophie és a többiek felé fordulva:
- A vérengző után először az Osztozkodót kell eltüntetni, ha az megvolt, az Önzőre támadjatok egy próbát, hogy sebzi-e a társait! – kiabáltam, úgy, hogy mindenki hallja.Reméltem, hogy jóidőre elég lesz ez a pár mondatom, és a gyenge kezdés után csak-csak össze fogunk hozni valamit.

Képességaktiválás: kapok +200 HP-t, a páncél leesése után ebből fogok először sebződni.
3 támadás a Vérengzőre, 55x3 sebzés, plusz 4 a kristály miatt.

- Medvettem! - Kiáltottam a lánynak tisztelegve és kikerestem azt az Alex nevű fiút a szememmel, de előtte felbufoltam mindenkit, és a képességemnek köszönhető hogy minden játékos három körig hat ponttal nő az ereje. Macierő o/
- Swich Halász Alex! - Teszem azt amire a szőke lány megkért.

Képességem:

Néztem körbe... és az első gondolatom az volt hogy  talán túl korán... talán túl hamar vágtunk bele ebbe a bossba.... >< De ez nem jelenti azt hogy nem tenném magam oda teljesen. >< Mikor hallom céhvezérem hangját már cselekedtem is.
- Swich Szophie! - Kiáltom, és végre hasznát vehetem majd a képességemnek is talán. Amit hopp... nem tudok alkalmazni... és ha így halad nem is fogok tudni, hisz állandó healra lesz majd szükség... *össze szorul az öklöm* De úgy teszek ami mindenkinek jó, így osztok egy nagy potiont.

/ Nagy potion osztva +40 hp mindenkinek./

Már ott voltam a számon, Nem! Nyilván nincs tisztában a képességeimmel, kapásból kettővel is végezhetnék, hiszen voltak olyan jó az érzékelő képességeim, hogy lássam, hogy megtehetném. De ezt ő nem tudja. Ő, Hinari… A Justice League céhvezére… Meg is álltam a rohanásban. Így semmi értelme strapálnom magam.
– Switch Mirika – fontam karba a kezem.