[Miniboss] A Darázskirálynő

by **Egil** Szomb. Május 11 2013, 10:12

A darázskirálnyő

Résztvevők:

Kusumi Ayani
Asuka
Ichiga Zakuro
Askr
Kyuushiro
Möraja Chancery
Joey Chrome
Saiba Kunochi
Yurihime
Halász Alex
Tiffany Williams
Kagura
Hayashi Yuichi
Fuuko Shinatsu
Lizzy
Nomad
Hermit
Koshitsu Esutel (?)
Mao
Tachibana Makoto
Miyako
Mesuda Reiko

Legalábbis ennyien jelentkeztettek.

Érkezettek meg a darázskirálynő termének ajtaja elé egy Miss Evans meghívására. A nő, mert már nem lány, magas, sovány, dús keblű. Szép, hosszú, hullámos vörös haja majd a háta közepéig ér és ijesztő, sunyi mosolya van. Miként megérkeztek mind, úgy hangot is ad magának.
- Örülök, hogy megérkezzztettek. – mosolyog, majd tart egy kis szünetet, így hallhatjátok a méhek hangját, mely a teremből érkezik. Ijesztő lehet, persze csak ha féltek a méhektől – Nem régiben fel lett fedezzzve a Darázskirálynő és azzzóta sikerült szerezzzni róla még több információt. Lassú és gyenge, ám sok élettel rendelkezzzik és nincs egyedül, mint azzzt hallhatjátok. – határozottak a szavai, így hihetők lehetnek az információi. Ám, hogy lassú lenne egy méh, azt nehéz elképzelni, de a Királynőről van szó, ki egy miniboss, bármi megtörténhet.
Nos, ki fél, az menjen haza, ki marad és harcolni akar, az lépjen be Miss Evans után a terembe. A nő nem enged szólni, a kérdésekre nem ad választ, türelmetlen, a méhek között akar lenni már.

Első köri határidő mindenkinek május 19, vasárnap este 10 óra.
Nincs sorrend. Ki nem ír, az nem vehet részt a csatában, függetlenül attól, hogy jelentkezett.

Kérdéssel lehet zaklatni privát üzenet formájában.

Kellemes írást!

by **Mao** Szomb. Május 11 2013, 21:40

- Potik.. megvannak... felszerelés... fent. - kezdtem el magamba elmélyülten leltározni a cuccaimat miközben a macskaköves utakat jártam petemmel, Enigmával az oldalamon. Nekem ez afféle szokás volt, mindig biztosra akartam menni, hogy minden megvan mielőtt bármit is tennék. Óvatosság vagy furcsa szokás, nem is tudom. De azért sosem árt az, ha az ember nem túl könnyelmű. Egy csipogó hang zavart meg , s az a bizonyos bosszantó hang az üzenet érkezését jelezte. Sosem kedveltem azt a hangot. Nagyot sóhajtottam majd megnyitottam. A tartalma nem volt más mint egy meghívó egy mini - boss leütésére, nevezetesen a darázskirálynő kipurcantására volt alkalma annak, aki élt a lehetőséggel.
- Na mit szólsz, megyünk darazsakat enni? - fordultam mosolyogva Enigma felé aki mint mindig, most sem halaszthatta el a harc lehetőségét és felettébb ijesztő szokásához híven sziszegve jelezte, hogy lázba hozta a harc gondolata, és a világért nem hagyná ki, hogy kettéharaphasson pár méhecskét. Mivel egyikőnknek sem volt ellenvetése, elindultunk a darázskirálynő " kaptára " felé. Mire odaértem a mini - boss terme elé az a bizonyos Miss Evans - aki küldte a meghívót - már ott állt. Pont olyan volt, mint amilyennek egy ilyen nevű illetőt elképzel az átlagember. Magas volt, sovány és az ég jó nagy cicikkel áldotta meg. Az a tipikus nőideál volt a maga hosszú, hullámos vörös hajával, amire felettébb féltékeny lettem. Nem elég, hogy a haja olyan volt , mint amilyenről én mindig is álmodoztam, s ez már alapvető rosszindulatot keltett bennem - hiszen mint tudjuk egyikőnk sem szent, és igen, mindenki lehet irigy - de még ott volt az a sunyi, rosszat sejtető mosolya is. Hátborzongató kisugárzás...
-Örülök, hogy megérkezzztettek. - mondta mikor már odaértek azok, akiknek küldte a meghívót, majd szünetet tartott.
< Most direkt hosszabbította meg azt a z betűt? Haha, nagyon elmés > Duzzogtam magamban. Nem tudom mi ütött belém, nem szoktam rosszindulatú tinilányként viselkedni, de az a nő szörnyű dolgokat hozott ki belőlem. A hatásszünete alatt végig hallani lehetett a teremben zajoskodó darazsak szorgoskodását. Fogalmam sem volt mire számíthatok majd mikor belépek. Kicsit megijedtem, de amúgy sosem rettegtem igazán ezektől a repülő rovaroktól, így nem mondhatni, hogy bepánikoltam.
– Nem régiben fel lett fedezzzve a Darázskirálynő és azzzóta sikerült szerezzzni róla még több információt. Lassú és gyenge, ám sok élettel rendelkezzzik és nincs egyedül, mint azzzt hallhatjátok.
< Mi a fene van ezzel? Ideggörcsöket kap miközben beszél vagy csak nagyon viccesnek hiszi magát? > Azt gondoltam, hogy sok segítője van az előbbiek miatt, de az nem jutott volna eszembe, hogy lassú lenne.. Bár ha belegondolunk logikusan, a valóságban is .. vagy nem? Mindegy. Annyira sietett az a nő, hogy már be is ment a terembe nem hagyva szót senkinek. Merész gondolat futott át az agyamon.
< Mi van ha ez a nő maga a méhkirálynő, és mi magunktól sétálunk be a csapdájába? Az megmagyarázná a zizegését.. > - de hamar elhessegettem ezt a feltevést magamból, és szinte hangosan kiröhögtem magamat, hogy mennyire negatívak az előérzeteim ezzel a nővel kapcsolatban. Beléptem a kapun, és vártam, mi fog történni. Enigma már nagyon izgatott volt és hevesen "szaglászgatott" a levegőben.

by **Chancery** Szomb. Május 11 2013, 22:13

Csak a szokásos. Magamhoz vettem a Késemet, ellenőriztem a felszerelésem, és Norm is engedelmesen bebújt a kis szütyőbe. Hogy őszinte legyek, hamarosan kell készítenem egy nagyobbat, szegénynek hamarosan már ki fognak lógni a lábai. Nem tudom, egy óriáspók mekkorára nő meg, így is van egy halovány sejtésem arról, hogy kisebb, mint amekkorának lennie kéne ebben a korban. Talán a rengeteg semmitevés és a fejlődés hiánya okozhatja, de ezen még úgyis ráérek aggódni.
Igazság szerint még mindig meg vagyok lepődve. Alig az első szint közepét taposom, de máris meghívás jött egy miniboss leütésére? A feladó neve eleve nem volt ismerős, fogalmam sem volt róla, hogy kerülhettem a listájára. Ahhoz viszont túlságosan vonzott az exp szerzés lehetősége, hogy nemet mondjak, annak ellenére, hogy utálom a darazsakat.
Viszont mondhatjuk, hogy az utálatom folytán szeretném kinyírni őket mind egy szálig. Najó, pár darab életben maradhat a természet egyensúlya nyomán, de ne jöjjenek a közelembe.
Mire odaérünk a térkép mutatta helyre, már állt ott valaki. Idomár, és olyan gyönyörű kígyója van, hogy megint elfogott a kutya-irigység - igaz, ezt soha nem vallanám be Normnak, és remélem, ő sem érzi rajtam. Szeretem meg ilyesmi, de még mindig megvan bennem az a rosszindulatú tüske, hogy bár nekem is hozzám illő petem lenne.
Na és ha a pók a hozzám illő? Egy pók gusztustalan, félelmetes, és mindenki agyon akarja csapni, akárcsak engem. Talán a rendszer mégse olyan hülye, vagy csak én vagyok túlzottan negatív kedvemben?
Nagyon nem is akarok most beszélni. Maonak és a további érkezőknek is bólintok, Miss Evansra pedig próbálok nem ránézni, csak hallgatni. A darazsak zümmögése odabent csak még jobban felhúzzák az idegeimet: ma tényleg nem vagyok jó kedvemben. Viszont megvan a taktikám.
Darázskirálynő.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy addig fogom csépelni azt a ronda fejed meg potrohod, amíg egy nagy véres-beles masszává nem változol. Tiszta balszerencse, hogy itt max kék pixelekre eshetsz...
Kezdek egyre dühösebb lenni. Mikor megyünk már be?

by **Askr** Vas. Május 12 2013, 11:52

Nagy nap, nagy zsákmánnyal. Azt hittem, a napom átlagosan unalmasan fog telni, de tévedtem. A reggeli teámat szürcsölve és Hati békés horkolását hallgatva kaptam egy meghívót egy újonnan felfedezett miniboss, a darázskirálynő legyőzéséhez. Igazán érdekesen hangzott és mivel sosem küzdhettem meg ilyen ellenféllel, rögvest elfogadtam a meghívást. Hatinak elmesélve a hírt már tettre kész állapotban volt. Ezúttal azonban nem "lovagolva" mentünk, hanem átlagosan, felhajtás nélkül. Szüksége lehetett minden erejére, így felesleges volt már így az utazásnál használni az alakváltó képességét. Hadd ijessze meg azokat a bogarakat rettentő kinézetével. Ezt az élvezetet nem akartam elvenni se a démonfarkastól, se magamtól. Ennyi sétálás-futás nem jelentett gondot, csak hát az otthontól egy kicsit messze esett az a hely, ahova igyekeztünk. És az a helyszín nem volt más, mint egy óriási kaptár, a miniboss "otthona". Rögtön a méz jutott eszembe, de jól fejbe koppinthattam volna magamat a tudatlanságom miatt: csak a méhek készítenek mézet. Ennek ellenére Hati már jó vaskosan szippantott be az idegen levegőből és feszült, figyelő testtartást fel az ismeretlen okából.
Büszke voltam magamra, miszerint már nem csak egy szál magamat, hanem a Young Justice-ot képviselhettem a darázskirálynő megölésénél. És ebben nem is maradtam egyedül: megpillantottam Maot az igen különleges kígyójával. Picit mintha a nagy események előtti izgalmam egy picikét múlott volna, egy ismerős láttán. Maon kívül egy igen érdekes csaj volt ott egy igazán ocsmány pókkal az oldalán. A céhtársat csak távolról tudtam köszönteni, ugyanis nem vesztegethettük az időt. Amint összegyűltünk, a megbízó - név szerint Miss Evans - már a tettek mezejére lépett egy üdvözlő monológgal. Kissé elpirultam a nő láttán, de az nem tartott sokáig, ugyanis Hati sunyin, fogatlanul kezdett el röhögni, ama démoni módján. Egy szót sem szóltam, hanem figyeltem, mit mond a megbízó.
- Örülök, hogy megérkezzztettek. - mondta, majd egy rövid idő erejéig szünetet tartott. Már bentről hallatszottak a kaptárban lévő darazsak idegesítő zümmögése. – Nem régiben fel lett fedezzzve a Darázskirálynő és azzzóta sikerült szerezzzni róla még több információt. Lassú és gyenge, ám sok élettel rendelkezzzik és nincs egyedül, mint azzzt hallhatjátok.
Szép nő volt a maga módján, ámbár felmerült bennem egy kérdés: miért úgy beszélt, mint valami bogárféle? Kissé gyanúsnak tűnt így elsőre, de megilletődésem gátolt a gondolkodásban. Hati gyanakvó morgásba kezdett. Az oka ismeretlen volt: vagy a darazsak, vagy pedig a nő hozta ki belőle ezt a viselkedést. Ok nélkül csak nem kezd el morogni, habár fogait nem "húzta elő" a szájából, így mondhatni csak üresen fenyegetőzött. A szemét keretező jelek vörösen villogtak, amit általában ilyenkor szokott csinálni. Aggodalmamat azonban egy ilyen helyzetben nem fejezhettem ki egy miniboss terembe való belépés előtt. Bár nem szívesen, mégis háttérbe kellett szorítanom azt a köteléket, amivel a démonfarkashoz ragaszkodtam. Később majd minden kitudódik.

by **Noxy** Vas. Május 12 2013, 12:28

Mindennel végeztem szinte, a boltom, A Kékhivarmadár Páncélja végre fogadhat vendégeket. Eddig csak Enhi volt az első vásárlóm, más nem jött még megrendelésre se, mert jelenpillanatban alapanyaghiányban szenvedek, másrészt egyedül dolgozom jelenleg a boltban, és ezért, amikor elmegyek egy huzavonásabb időre is, a boltnak addigra be kell zárnia.
Most is ez volt a helyzet. Felhívást kaptam egy minibossra, amit semmiképpen se akartam kihagyni. A meghívást elfogadtam az Angelic Voice nevében is, és azonnal elindultam a találkozóhelyre.
Már egy jó páran ott voltak, de egyelőre az én céhemből senkit se láttam. Askr-nak, akivel már együtt jártunk a Gyűlölet Démojai nevű küldetésen, kedves gesztussal üdvözöltem őt és petjét.
- Szervusz, barátom.
A többieket nem ismertem. Fogalmam nincs, honnan szivárog ennyi állatidomár, mert minden második játékos az egy vagy két pettel a társaságában. Egy idősebb nő egy igen elegáns kígyóval várakozott, közelében meg egy macskafüles leányzó, aki pedig egy pókkal büszkélkedhetett. Nem köszöntgetek vadidegeneknek, mert nem szokásom, úgyhogy Askr köszöntése után csak csendben várakozom. Idő elütésére leültem a földre törökülésbe, és egy lazító, harc előtti meditációba kezdtem bele.
Kis idő múlva egy flancos nőszemély jelent meg. Férfiak számára szemrevaló hölgyike, ez még egy rövid pillanatra meglátszott Askr-on, amíg a petje morogni nem kezdett. A másik két idomár lány szemében féltékenységet láttam. Én nem váltottam ki semmi ilyen reakciót. Mert 1: már első ránézésre gyanús lett nekem a megbízónk azzal az alattomos vigyorával, én meg szerencsémre senkiben nem bízom, amíg ki nem ismertem. 2: külső megjelenésben nem ellenségem. Nem szeretek a külső megjelenésemmel dicsekedni, és nem is szokásom, de ez egyszer kijelenthetem, hogy én csinosabb és kecsesebb vagyok nála, és a kebleimmel is nyugodtan versenybe szállhat. Csak ugye ez a ruházatom miatt nem látszik, mert én inkább visszafogottabban öltözködöm, nem kihívóan, mint a legtöbb leányka és hölgyike körülöttem.
- Örülök, hogy megérkezzztettek. - mondta, majd egy rövid idő erejéig szünetet tartott. Már bentről hallatszottak a kaptárban lévő darazsak idegesítő zümmögése. – Nem régiben fel lett fedezzzve a Darázskirálynő és azzzóta sikerült szerezzzni róla még több információt. Lassú és gyenge, ám sok élettel rendelkezzzik és nincs egyedül, mint azzzt hallhatjátok.
~ Nem mondod, anyukám? ~ gondoltam. ~ Van egy olyan sejtésem, hogy te magad is lehetsz a miniboss, vagy pedig a Darázskirálynő helyére pályázol.
Amennyit tudtam, már kikövetkeztettem gondolataimban gyanúmat és a szinte ordibáló tényeket. De ezt nem állt még szándékomban közölni az itt egybegyűltekkel. Túl látványos az egész, úgyhogy mindenki a maga módján magától le tudja vonni a következtetést. Ami azt illeti, nemcsak a minibosson, hanem még ezen a cicababán is rajta kell tartanom a szemem.
- Noss, Miss Evans, ha így áll a dolog, akkor menjünk szerintem. - mondom neki egy sejtelmes mosollyal, de látszólag nem is figyelt oda rám, mert már el is indult a méhekkel vagy darazsakkal teli terembe. Hang nélkül mentem a nyomába, közben egy jó ideig Evanst figyeltem. Kezemben már ott volt az íj, hogy azonnal cselekedjek, ha várt-váratlan támadásba fog minket részesíteni a "kaptár". Esetleg van valakinél méhcsípésre valami gyógykenőcs?

by **Tachibana Makoto** Vas. Május 12 2013, 13:28

Miniboss felfedezésének híre kelt szárnyra Aincrad első szintjén. Kapva kaptam az alkalmon, hiszen nemrég megszerzett kincsem, a pajzsom már éhes volt a fejlődést jelentő tapasztalatpontokra :] Érdekes kihívást jelentett számomra a legendás felszerelés viselése, hiszen nem kifejezetten a csapatmunka az erősségem, márpedig tapasztaltam, hogy az ilyen harcoknál szükség lehet rá bizonyos esetekben. Nem az a típus voltam, aki különösebben törődött volna mások hogylétével, hacsak nem reméltem belőle hasznot. Sokkal inkább megmozgatott, ha egy küldetést akadályoznom kellett, vagy olyan helyzetekbe hozni közben másokat, melyek elszórakoztatták mások számára torz gondolkodásmódomat. Nyilvánvalóan itt sem fogok fejvesztve rohanni, hogy megmentsem mások életét, ám azt hiszem némi együttműködés belefér, amíg károm nem származik belőle.
Ezzel a lelkülettel érkeztem meg a Miss Evans által megadott koordinátákra. Még csupán néhány ember lézengett a terem előtt, többnyire hölgyek és lányok, ám kétség sem fért hozzá, hamarosan egy nagyobb csapat fog összegyűlni. Az utóbbi bossharccal ellentétben kilétemet ezúttal nem fedte homály, öltözetemnek nem képezte részét egyetlen arcomat takaró csuklya sem. Egyébként sem számítottam rá, hogy ismerős arcba botlom, habár ahogy mondani szokták, a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Szótlanul álltam, a nőt és zizegését hallgatva. Szimpatikus teremtés, csábos ajkain az enyémhez hasonló mosoly játszott, és igazán csinos volt, habár talán kicsit túl érett az ízlésemnek. Jobban szerettem a fiatal, zsenge hölgyeményeket, könnyebb volt őket elkábítani, jobban hallgattak a hízelgő szavakra. Nem mintha az lett volna a tervem máma, hogy bárkit is lenyűgözzek, egyszerűen csupán a lehető legkevesebb kockázattal kívántam pajzsom étvágyát kielégíteni. Így hát türelmesen vártam, kevés feltűnést keltve, és amint kinyílt a kapu, felkészültem én is a behatolásra.

by **Nomad** Vas. Május 12 2013, 13:34

Kellemesen kellemetlen napnak nézhetek elébe, mint ahogy ezt már eddig is megszokhattam. Lényegében csak ugyan olyan napról van szó most is, mint eddig bármikor máskor. Gyorsan felkaparom magamat ágyamról, amilyen sebességre csak képes vagyok félhalál állapotomban, amikor még azt sem látom, hogy elméletileg minek kéne lennie az orrom előtt pár centivel. Ahogy nézelődök a szobámban hamar feltűnik, hogy olyan gyorsan mozgok most, hogy nem én vagyok a lassú, hanem a világ rohan. Na, de nem is foglalkozok inkább vele, csak levonulok szállásomról a fogadóba, hogy valami reggelifélét szerezhessek magamnak, amit próbálva a többi játékostól, és ha lehet, akkor npc-től is minél távolabb elfogyasztani még az épületben egy asztalnál. Reggelimet semmi sem zavarja meg kezdetben, csak vége felé egy hangjelzés, és egy kis felbukkanó ikon, mely jelzi számomra, hogy egy üzenetet kaptam. Kicsit gondolkodóba ejt, hogy vajon ki küldhette, hiszen senkivel sem tartom itt különösebben a kapcsolatot. Maximum akkor, ha nagyon muszáj. Vagy, ha éppen szükséges a számomra is, hogy beszéljek vele, már ha azt lehet beszédnek nevezni amit általában csinálni szoktam. Megnyitva menümet kiválasztom az üzenetet, mely egy mini-boss megöléséhez történő segítségkérés, vagy inkább meghívás rá. Gyorsan végigfutom az üzenetet, majd a reggelimet befejezve, azt asztaltól felállva egyenesen az ajtó felé veszem az irányt, hol azt kinyitva, ugyan azon mozdulattal fejemre hajtom csuklyámat, és úgy lépek ki a "napra". Néha még most is megtud lepni, hogy milyen részletesen sikerült kidolgozni ezt a részét is a játéknak. Lassan, nem túl sietős léptekkel indulok el a találkozópont felé, hiszen a jelzett időpontig még bőségesen volt időm, ezért inkább útközben felszerelésemet ellenőriztem, hogy vajon elég lesz-e ez a kevés tárgy amim van ahhoz, hogy eredményesen részt tudjak venni egy ilyen csatában. A gyors leltározás után, mialatt gondosan ügyelek arra, hogy senki se leshessen bele menümbe. Csendesen ballagok, leginkább ha tehetem árnyékba húzódva, míg elérkezek oda ahova kellett. Már páran odaértek előttem, de ez sem töri le így sem létező jókedvemet. Amikor már minden résztvevő megérkezett aki megkívánt érkezni, a nő elkezdett magyarázni nekünk, viszont eléggé feltűnően zizegős kedvében volt, és minden egyes z-betűt megnyújtott beszédében. Valahogy ezt hallgatva, és amikor csendben marad a háttérben a méhek zümmögését hallva rossz érzés fog el, ezért már elő is rántom késeimet, mielőtt elindulhatnánk befelé. Várakozás közben ha még nem indulunk, elkezdem forgatni egyik kezemben a kést, egészen ameddig nem mehetünk előre.

by **Fuuko Shinatsu** Vas. Május 12 2013, 13:47

Egy újabb napsütéses napra virradt, szokásomhoz híven korán keltem, és kicsit sem meglepő módon én voltam a vendéglő étkezőjében az első vendég. Megrendeltem a reggelim, és amíg vártam a tájat csodáltam. A kilátás gyönyörű volt, tökéletesen rá lehetett látni a mezőségekre. Kau meglehetősen kedvetlenül ücsörgött mellettem a padon, ami kicsit meglepő. Bárki is lehet kedvetlen egy ilyen szép napon? Habár így jobban belegondolva lehet inkább csak unatkozik. Az utóbbi pár napban sokat lustálkodtunk. Ma kivételesen nem ártana valamiféle küldetést vállalni. De csak reggeli után. Egy szép nagy tál gabonapehely, egy pohárka tej tökéletes reggelire. Természetesen Kau is kapott ételt, a nemrégiben vásárolt pet eledelből egy szép tállal. Amíg én szépen falatozgattam az ételem, ő csak csúnyán nézett rá.
- Tessék megenni. - szóltam rá. Tudom, hogy nincs hozzászokva ehhez a fajta ételhez, mivel eddig mindig gyümölcsöket, és zöldségeket evett. De ha már megvettem mégsem dobhatom ki, és csak nem lehet olyan rossz az íze... Hirtelen egy ismerős csilingelő hang ütötte meg a fülem. Üzenetet kaptam, egy bizonyos Miss Evanstól, és az üzenet tárgya mini boss a darázskirálynő. Nem kis meglepetésként ért, de legalább nem kell elsétálnunk a hirdető táblához küldetés után nézni. Sosem szerettem azt a helyet, messze is volt, és mindig elkapkodják a küldetéseket. A hölgynek küldtem egy válasz üzenetet, amiben elfogadtam a felkérést, pár percre rá már küldte is a koordinátákat ahova el kell menni. Miközben megettem a reggelim azon kezdtem tűnődni, hogy mégis ki lehet ez a nő. Ha emlékeim nem csalnak csak ismerősöknek tudunk üzenetet küldeni. Habár lehet valaki megadta neki a nevem. A kételyeket sikeresen elhessegettem, kifizettem az ételt és egy kellemes zuhany után indultunk is a kijelölt pont felé. Annak ellenére hogy korán érkeztünk már páran megelőztek. A terem ajtaja előtt egy gyönyörű vörös hajú nő, feltehetőleg ő Miss Evans. Három állatidomár is ott volt rajtam kívül, és egy íjász lány, és még Makoto-kun is megjelent. Az ismerős arcokat üdvözöltem. Örültem, hogy ismét egy küldetésen vehetek részt Mao-channal és Askr-kunnal. Jó érzés ha a céhtársaid oldalán küzdhetsz és megerősíti a kapcsolatunkat. Pár perc múlva egész sokan lettünk és az ajtó előtt álló hölgy bemutatkozott és egy rövid beszédet mondott. Kicsit vészjósló ahogy beszél megnyújtja a "z" betűket a háttérben pedig méhek milliói búgnak. Kau-ra pillantva meggyőződhettem arról hogy a reggeli depressziója elmúlt és mostanra már teljesen fellelkesült. A nő a mondókája elmondása végeztével pedig már indult is meg e terem felé, az biztos hogy nem érez félelmet.
- De biztos hogy jó így terv nélkül bevonulni? - kérdeztem hátha kapok rá választ.

by **Joey Chrome** Vas. Május 12 2013, 13:57

Búslakodva ültem az aukciós ház egyik székén. Az életem értelmén gondolkodtam. Alaposan leégtem a Pengék Tánca nevű tornán, és ráadásnak hónapok óta nem volt aukció, amivel pénzt kereshetnék. Csak ültem a széken, ittam a piát és szomorkodtam.
- Naaa, ne légy már ilyen! – Próbált vigasztalni Haru. – Csak mert Eiji miatt elbuktál szinte rögtön egy tornát, még nem a világ vége!
- Hé, miért engem kell hibáztatni?? – Háborodott fel az emlegetett szamár.
- Mert ha nem vitted volna el Joey-t inni, nem történik ez vele. – Válaszolt nyugodtan Ichi. Eiji azonnal elkussolt, mert gyötörte a bűntudat, de engemet nem érdekelt már semmi. Hirtelen egy pittyegő hang jelezte, hogy üzenet érkezett. Először nem akartam megnézni, de aztán megnéztem. Meghívó arra, hogy megöljünk egy Darázskirálynő nevű miniboss-t, bla bla bla… biztos azért, hogy a miniboss halálra röhögje magát rajtam. Azért elfogadtam, s felálltam.
- Elmentem megalázni magam, majd jövök… - És elindultam. A barátaim aggódva néztek rám, biztosan attól féltek, hogy megöletem magam. Engemet már nem nagyon érdekelt. Csak mentem előre. Kis idő múlva meg is ékreztem, és már voltak páran. A vezető, Miss Evans már ott állt. Hátborzongató volt, akármennyire szép is volt. Valami rossz lesz vele kapcsolatban, úgy éreztem.
- Örülök, hogy megérkezzztettek. – Mosolygott, és tartott egy kis szünetet. Na ekkor lehetett hallani a méheket a teremből. Még jó, hogy nem félek tőlük. – Nem régiben fel lett fedezzzve a Darázskirálynő és azzzóta sikerült szerezzzni róla még több információt. Lassú és gyenge, ám sok élettel rendelkezzzik és nincs egyedül, mint azzzt hallhatjátok. – Gyanús volt az „zzz”-zés, ami megerősítette a gyanúmat.
- Te is gyanakodsz rá, Joey?
~ Ja… ~ Még gondolatban is depressziós voltam. Nem tudtam, hogy „BH” aggódott-e értem, de nem nagyon izgatott ez sem.
- De biztos hogy jó így terv nélkül bevonulni? - Ismerős volt a hang. Fuuko volt.
- Szia Fuuko... Ezer éve nem láttalak... - mondtam neki szomorkás hangon. A nő igen türelmetlen volt, mert nem hagyott minket szólni, ahogy mentünk be a terembe…

by **Ichiga Zakuro** Vas. Május 12 2013, 19:22

Aznapra minden küldetésemet, találkámat, feladatomat elhalasztottam, Nagyobb falattot kellett aznap lenyelnem: egy nemrégiben felfedezett miniboss legyőzését. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, hogy a legjobb formámat hozzam, mert bár igaz, hogy a rendszer tökéletesen utánozza a vegetatív idegrendszeremet (azaz ha pihenek, beletelik egy kis időbe, míg összeszedem magam a harcra), de a fáradságot el lehet intézni egy egyszerű játékbeli kávéval is.
~Hülye ez a rendszer én mondom.
Futott át az agyamon kávézás közben. Majd, miután gyors, de tápláló reggelimet is elintéztem, rögvest a darázskirálynő terme felé vettem az irányt. Nem kellett annyit készülődnöm, tekintettel arra, hogy állandóan ugyanabban a fehér ruhában járok, amire fekete, csuklyás köpenyt szoktam húzni, mert az előbbi úgy csillog a fényben, mint valami kerge villanykörte. Így viszont semmiféle feltűnést nem keltettem, amikor megérkeztem a terem elé, ahol a többi játékos már javában gyülekezett. Csak elvétve akadt olyan, akit megismertem, de inkább nem mentem oda egyikőjükhöz sem, mert nem igazán jutott eszembe semmi, amit meg kellene velük tárgyalnunk. A kis kaland szervezője azonnal tartott nekünk egy kis beszámolót a boss-ról.
~Nem olyan gyors. Ezek szerint nem feltétlenül kell olyan sok pajzsos játékost bevetni. Ugyanakkor pont emiatt eshet vissza a csapat őszsebzése. A sereg egy részét nyilván a csicskásai fogják lefoglalni. Ha őket hamar kiiktatjuk, biztos a győzelem.
Kis gondolkodás után végül én is a terem felé vettem az irányt. Kezdődhet a csata.

by **Kiroku** Csüt. Május 16 2013, 11:57

Kénytelen kelletlen, de a mai nap is értelmetlen kereséssel tölti a Liberators vezetője… Nem… nem… még, hogy keresés? Dehogy is… annak indult ugyan, de mégis úgy tűnik a keresés most már nem keresés az egész átvált lassacskán harccá. Bár még penge nem suhant, nyílvessző nem lövelt ám a virtuális levegő már megtelt a harc előtti feszültséggel mely a két fél között jelenik meg.
- Ugyan már szivi… ne húzzuk ezt sokáig… – hallatja hangját a féreg ki Kiroku elé, mert állni miközben el kívánta hagyni Aincrad legnagyobb városának oltalmát. Ez a féreg ki hátranyalt frizurával és gusztustalan mosolyával előtte áll, na meg persze annak másik három társa csak egyet akar. Arany és esetleg némi exp. Alábecsülik… Kuroko csak áll érzelemmentes tekintettel. Nem fél, nem is nagyon érdekli a férfi se a másik három. Azt hiszik, hogy mivel csak nő ezért csak is gyenge lehet ám ez nem így van, sőt mi több… nagyon is erős, de persze ezt ők nem tudják ezért sem félnek és taszítják, karjaikkal ki a kapun kívülre hol a lány hasra esik… Bár tekintete nem mutatja, a lány kezdeti nyugalmi állapotából kizökkenve kezd egyre mérgesebb lenni, amiért néhány féreg megérintette.
Feláll, majd jobbját a hátán csücsülő fejszét, A Hentest…
- Hahaha… nézzétek má’ a kis ribi azt hiszi, hogy van valami esélye… jaj de félek, hahaha… – feleli a férfi, majd mutat, a lányra ám arról megfeledkezik, hogy mit társai úgy ő sincs már a város védelmi zónájában. Így míg karja a lány felé mutat arca pedig az égnek mered röhögése közepette a lány Kiroku nyugodtan cselekedhet… Husss… és pixel darabkák emelkednek, az égbe miközben a férfi arcáról lefagy, a mosoly majd teste hirtelen két irányba dől majd miután földet ér azonnal darabjaira is esik, mint az üveg, melyet leejtenek, hullik kis kékeszöld szilánkokra.
~ Szánalmas, alantas, féreg… még a csapásom se védte ki és…~ gondolta a mindig szótlan lány miközben a következő szó hagyja el a száját:
- Felszabadítva… – majd tekintete a másik háromra veti, miközben indikátora zöldből ismét pirossá válik. Arcaikon a rémület ül ki… halál… ez az, ami mindenkiben félelmet kelt csak Kirokuban nem… gyilkolás… változatlan tekintettel néz látómezejének középpontjába mikor is megjelenik egy üzenet…
- Hm… – csak egy név volt feladóként és, hogy egy miniboss vár arra, hogy legyőzzék… a lány hátat is fordított a három félelemtől ledermedt hímnek és elindult, hogy meglelje a Darázskirálynő fészkét és elintézhesse. Harc… ez az egyetlen, ami még élteti szerelmének keresése mellett…
A terem ajtajához érve nem esik, nehezére kiszúrni céhtársát kire csak tekintetét veti egyszer amolyan köszöntésképp, majd a felettébb tetszetős alakkal, de kicsit sem kellemes mosollyal rendelkező nőt tisztes távolságból követve hatol be a terembe. A célja ismét csak az, mint a legutóbbi minibossánál: A Tornado strike bevetése amint a terembe érve kiszúrja az ellenséget… persze legutóbb sem tudta használni azonban az óta már költött egy keveset a speciális képességének pontjaira így már talán használni tudja.

by **Saiba Kunochi** Csüt. Május 16 2013, 15:37

Napról napra egyre kreatívabbá válok, esküszöm. Kitaláltam, hogy hogyan lehetne könnyedén, zökkenőmentesen szállítani azt az átkozott szalamandrát. Zsák! Igen, pontosan, ilyen egyszerű. Megfogtam valami régi zsákot, vagy mit tudom én mit és beletettem. Mondjuk nem ártott volna előtte kiszórni a benne lévő szemetet, hiszen ezt a bizonyos zsákot valahol az utcán találtam. Lehet, hogy valaki kiejtette az inventoríjából, vagy csak megunta a zsák birtoklását. Zsáknak, zsák, de inkább tarisznyának lehetne mondani, hiszen elég kicsi ahhoz, hogy a száját az köpenyem övébe téve a lábam mellett lógjon és ne zavarjon. Így legalább a petem már úgy is néz ki, mint egy potion, nem csak a szerepet játssza. Persze nem volt könnyű beletenni, hiszen már megpróbált megharapni, úgy látszik, hogy egyre inkább haragos rám. Nem is tudom miért... Na, szó mi szó, egy néhány másodpercnyi gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy kiszórom a szemetet. Nehogy nekem azt markoljam ki és nem Áldozatot. Kiszórtam, persze vele együtt repült az állat is kifelé, majd kergethettem, hiszen ugyan olyan idegesítő, mint a többi állat. Utál szállító eszközökben lenni. Szerencsére sikerült sarokba szorítani, majd elkapni az átkozott grabancát.
Így már kényelmetlenségeket nélkülözve járhattam az utcákat. Legalábbis miután abbahagyta a kiszabadulni próbálást és a mocorgást. Lehet, hogy elaludt, így megböktem. Újra belekezdett. Majd valamikor úgyis visszaalszik... gondoltam. Egy bizonyos Miss Evans hívott meg, hogy valami darázskirálynő ellen harcoljunk. Őszintén szólva nekem az is elég, ha megölhetek valakit, bár még nem nagyon tettem. Kéne. Úgysem tudok mostanában magammal mit kezdeni. Amikor megérkeztem, akkor Miss Evans fogadott engem, meg még néhány másik játékost. Miss Evansból hamarosan Miss Zümmögivé neveztem át, mert mindig megnyújtotta a "z"betűket. Kegyetlenül élveztem a beszámolót. Kifejezni nem lehet azt a masszív izgalmat és lelkesedést, amit figyelésem közepette műveltem. Na jó, valójában csak bökdöstem a tarisznyát, amiben a pet volt. Vicces volt, ahogy egyre inkább mocorgott minden egyes bökés után. Lehet, hogy felidegesítettem.
- Kérem, hogy beszéljen még... annyira leköt. - két bökés között böktem oda neki, de mire felnéztem már egy másik teremben tartózkodott. Abbahagytam a petem szekálását és gyorsan követtem. Elővettem a késemet is. Talán még a küzdelem előtt találok valakit, akit megzsarolhatok és elvehetem a pénzét.

by **Dr. Hannibal Dan** Pént. Május 17 2013, 17:40

Komoly feladatra vállalkoztam. Most, hogy megtudtam, hogy itt sem fájdalom, sem vér nincs, igazán több kedvem lett küldetéseket, meg ilyesmiket vállalni, persze csak szerény, és könnyű keretek között. Semmi nagy gonosszal, vaddisznóval meg pláne nem. Kivéve persze, ha a vaddisznón lehet lovagolni, mert azt mindenképpen ki szeretném próbálni, és a fene egye meg, még egyszer sem sikerült. Sőt, még csak másokat sem láttam, hogy azt csinálták volna. Lehet még az is, hogy ez eddig csak nekem jutott eszembe. Vagy persze az is előfordulhat, hogy ahhoz nagyon nagyon magas szint, és nagy ügyesség kell, hogy ez lehetséges legyen. Szó, mi szó eddig még szerintem senki nem lovagolt vaddisznón, de én egyszer mindenképp kipróbálom. Majd ha nagy eszek, meg erős, és bátor! Meg ha Ren mellettem lesz, mert ő meg tud engem védeni.
De visszatérve az én fenomenális vállalkozásomra, reggel, a fogadóban hallottam, hogy valami harcról beszél pár alak. Oda is mentem megkérdezni, hogy mi a téma, és elmondták, hogy van valami kis méhecske, aki ellen harcolhatnak a vállalkozó kedvűek. Rákérdeztem, hogy erős-e, azt mondták, hogy gyenge, gyengébb, mint egy boci.. Vagy.. Nem is bocit mondtak, hanem..Só? Nem, nem ez volt az, hanem.. Bors? Igen, valamiféle borsot emlegettek, aminél ez az izé gyengébb. Szóval a lényeg, hogy azt mondták, gyenge, így gondoltam, én is kipróbálom. Egy valamiféle kis zümitől nem kell megijedni. Smile

Biztos lesz finom mézecskéje, amit talán ad is nekünk, ami nagyon jó.. Nem csak finom, hanem még a bőrnek is jót tesz. Egy hozzám hasonló szépség nem is kívánhatna mást! És valami királynőt is emlegettek, aki zümmzümmel lesz.. Vagy Zümi volt királynő? Mindegy, lényeg, hogy lesz valami királynő, aki vagy olyan szép lesz, és jó ízlésű, mint én - ami megjegyzem, ebben a világban nagyon nagy ritkaság. - vagy pedig ronda lesz, és jól kinevethetem ezért, meg az orra alá dörgölhetem azt, hogy én mennyivel jobb vagyok nála. Akárhogy is, végül elindultam erre a csudi jónak induló küldetésre. A helyszínen egy viszonylag szép nő várt minket, bár a hatalmas tőgyei elrontották az összhatást, pláne, hogy még csak az öltözetével sem próbálta ezeket lejjebb nyomni, mondjuk egy-két masnival, vagy ilyesmi.. És ahogy beszélt, úgy zizegett, mint valami hangya. Z, a hangya.. Vagyis.. Izé.. az nem is zizeg.. Szóval úgy zizegett, mint valami zizegő.. Nos, nincs mit tenni. Beszélt pár sort, meg ilyesmik, aztán mozgolódás támadt. Talán végre bemegyünk zümihez? Azt hallom már, hogy nagyon zümmögnek odabent a méhecskék, biztosan már szépen, szorgosan dolgoznak a mézecskén. Smile

by **Kyuushiro** Szomb. Május 18 2013, 14:11

Kényelmesen sétálok a szürke utcákon. Az enyhén nyomott hangulatot úgy-ahogy kihevertem, most ideje visszatérni a melóba. Irtani a mobokat, fejlődni, meg ilyenek... csak a szokásos.
Ami azt illeti, pont kapóra jött a meghívás, amit nemrég kaptam. Egy miniboss? Ez kell nekem! Még soha nem voltam felfedezetlen miniboss elleni harcon, úgyhogy ideje kipróbálni. Úgy az izgalmas, ha semmit nem tudunk az ellenfél statjairól, koromfekete sötétségbe burkolóznak előttünk az adatok.
Meg kell hagyni, így érdekesebb lesz, de hát nem történhet nagy baj. Legrosszabb esetben is maximum kékre-zöldre veretem magam, abból meg nem lehet baj. Úgyis ki tudok teleportálni, ha nagy gáz lesz. Remélem, a többieknek is van annyi értelmi intelligenciájuk, hogy nem kockáztatják az életüket. Komolyan mondom, vannak olyan hülyék, akik, ha megfelelően elborult ígéreteket tesznek nekik, aranyszínben látják a világot a sok elképzelt lóvétól, és nem törődnek semmivel. Mikor meg pixelekre esnek, csodálkoznak. Mármint addig a pár másodpercig, amíg nem halnak meg.
Séta közben gyorsan ellenőrzöm a felszereléseimet. Oké, minden megvan, még az a Mini Potion is, amit a játék elején kaptam. Talán még jól jöhet.
De mi is lesz az ellenségünk? Halványan felsejlik előttem egy sárga lódarázs, úgy hússzorosára felnagyítva. Egy kétméteres szörnyeteg azért nem túl vicces, legalábbis azoknak nem, akik ellene harcolnak.
Meg is érkezem a szürkésbarna kapuhoz, ahol már várakoznak páran. Mind egy vörös hajú nőre figyelek, akinek... hm, szép formái vannak, de ezt ellensúlyozza a mosolya, amitől egy normális embernek a hideg futkosna a hátán. Én csak felhúzom a szemöldököm, és hallgatom a beszédét. Valamiért az az érzésem, hogy nem teljesen hófehér a lelkiismerete, talán illene megtartanom a tisztes távolságot. Na meg az a zizegés... nem éppen az aranyos méhecskék jutnak a fura beszédéről eszembe, amik a zöld réteken gyűjtik a virágport.
A miniboss viszont tetszik. Lassú, és sok az élete? Pont nekem való, talán még érek is valamit a harcban. Az, hogy nincs egyedül, hallható a benti zajból, de ez sem zavar igazán. Vagyunk elegen, hogy lefoglaljuk a szorgos segítőket is.
Egy nagy sóhaj kíséretében előhúzom a fegyverem, majd én is belépek a terembe. Nyugodtan várok, nem izgulok, csak figyelek a környezetre...

by **Asuka** Vas. Május 19 2013, 10:59

Imádom a meghívókat, főleg akkor, ha engem hívnak meg valahová! *.* Nem mintha egyébként bármi fogalmam lenne róla, mi fán terem ez a miniboss, meg aztán úgy hittem, itt nem kell dolgozni, bár hallottam hírét, páran kovácsnak álltak, de móóó. Hű, hát biztosan nagyon izgi lenne, ha ajánlásokat kellene gyűjtögetnem, meg házalnom júzerről júzerre, hogy mindenféle dolgot eladjak nekik, hogy aztán egyszer én is miniboss lehessek! *.* Na persze Kaguci valamiért kinevetett, amikor elmondtam neki önmegváltó terveimet, és volt szíves felvilágosítani róla, hogy nem ám értékesítenem kell, meg rábeszélnem, hanem a fegyveremmel csapkodni valami hatalmas darazsat. >.>
Amúgy nem irtózom a bogaraktól, de a méhecskéket sokkal jobban szeretem, mert azok termelik a mézet, igaz, Micimackó néha elveszi azt tőlük, és sosem értettem, miért nem megy inkább vásárolni, de azt hiszem, nem nekem való az a mese. @_@ Érkezek hát meg teljes felszereltségemben, üdén meg frissen a helyszínre, ahol már szép kis sokaság gyülekezik ám. Hűűű, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek a buliba! *.* Csápolok a két ismerős arcnak, kiket már külön-külön ugyan, de sikerült elárasztanom túltengő micsodámmal, mert hát nem igazán tudom, mi a megfelelő szó vagy kifejezés rá. Ó, igen! Don't worry, I'm just being Asuka! *>*
- Héjló mindenki! Szasz, Kardos-chan! Szasz, boltos lány! Nahát, hogy te milyen viccesen beszélsz! - Miss Evans egy számomra ismeretlen dialektussal beszél, vagy csak nagyon fél a darazsaktól, és azért ejti ki ilyen furimurin a szavacskákat, mert annyira remeg. De nem úgy tűnik, mint aki félne. Hiszen végtére is ő akar a leginkább bemenni a darazsakhoz, nem?
Én aztat nem tudom, hogy jó ötlet-e terv nélkül bemenni, de ezt meghagyom azoknak, akik értenek is hozzá, azt hiszem. Surprised

Nem sokat gondolkozom viszont, s Evans után, a többiekkel együtt én magam is bemegyek a terembe.

by **Tiffany Williams** Vas. Május 19 2013, 11:29

De jó, de jó, van új családom! *-* Mamám is, meg papám is, meg bátyusom is, sőt még egy mostoha nénibácsim is! Nagyon jó döntésecske volt, hogy megpróbáltam belépni egy C-be, csak ma egy icipicit egyedül maradtam, és senki sem foglalkozik velem, mert mindenki nagyon elfoglalt. Montgomery-vel játszhattam csak és azt játszottuk, hogy felfedező körútra indultunk a nagy házban, ahol laktunk. Sok ajtócska sajnos zárva volt, de a konyhában találtunk a nyuszikámmal sok-sok édességet, úgyhogy fel tudtam töltögetni a cukorkás zacskócskámat!

Vidáman csüccsentem le és eszegettem, mikor is hirtelen felvillant egy panelecske. Üzenetecském jött! Miss Evans nénit nem ismertem, de meghívta a C-m tagjait egy miniboss harcra. Törtem egy kicsikét a kobakomat, hogy mit is tegyek, mert idegenekkel nem szabad szóba állni, de a papa is idegen volt, amikor beállítottam ide és ha összebarátkozok valakivel, akkor már nem is idegen! Nem volt itt más senki, úgyhogy egyes-egyedül indultam útnak. Vagyis hát nem is egyedül, hiszen itt volt velem Montgomery! Indiánszökellésben kaptattam végig az úton ölemben a nyuszikámmal és arra gondoltam, hogy milyen büszke is lesz rám a családocskám, ha Monty ügyi-mügyi lesz és legyőzzük a gonosz Darázskirálynőt!

Aztán kiderült, hogy nem is lesz olyan könnyű dolgunk, mert naaaagyon sokan teszik még próbára a szerencséjüket. Sok buta felnőtt, mint Askr bácsi, akit nem is szeret a kutyulija vagy Kyuushiro bácsi. Volt egy néni, akinek lángolt a haja és nagyon furin beszélt, szinte zümmögött, mint egy méhecske. Bent is voltak méhecskék, biztosan nem szeret a Darázskirálynő sem egyedül lenni, és amúgy is a méhecskék kaptárocskákban gyűlnek össze és mézet csinálnak. Remélem bent is van méz, az finom édes.

- Zümm-zümm! Szia-mia, én Tiffany vagyok. Ő pedig itt Montgomery. - Integettem a plüssnyuszikám mancsocskájával. - Téged hogy hívnak? - Kíváncsiskodtam, mikor megláttam egy szőke kislányt és odaszökdécseltem hozzá. A sok buta nénibácsival inkább nem is álltam szóba, nem érdemlik meg! Úgyis csak egy kislánynak néznének, akit meg kell védeni, hiszen még fegyverem se volt, csak egy plüssnyuszikát szorongattam.

by **Yurihime** Vas. Május 19 2013, 15:11

Optimistán tekinthettem előre. Egyre inkább felzárkóztam nemes céhem tagjaihoz és már nem sok kellett hozzá, hogy hasznomat leljék a szabadulásunkért vívott ádáz küzdelemben. Olyan érzés volt, mintha Lewis-sama, Ai-sama, Rita-sama, Szophie-sama és Hinari-sama mind-mind rám várnának és nyújtanák felém a kezüket. Immár nem voltam messze, csupán egy karnyújtásnyira. Éppen ezért határoztam úgy, hogy az első adandó alkalommal próbára teszem magamat. A kihívást Darázskirálynőnek hívták, olyan lény volt, mint a mezei farkasok, csak valamivel erősebb, de azt hiszem nem olyan erős, mint azok a teremtmények, akikkel Lewis-samáék hadakoznak. Nagyon izgultam, hogy egy ilyen komoly kihíváson hogy állom meg a helyemet, őszintén szólva nemigen bíztam magamban, hiszen még nem tudtam egyszer sem igazán hasznos lenni mások számára. Azonban ha most képes lennék elérni ezt a célomat, sokkal nyugodtabban tudnék csatlakozni az Igazság valódi harcosaihoz és vállt vállnak vetve, velük együtt, vagy inkább őket támogatva küzdeni! ^.^
Miss Evans-sama felhívására a kért időpontban érkeztem meg a megadott helyszínre. Ideges és feszült voltam, sosem vettem még részt ilyesmiben, és ahogy körbepillantottam, nem fedeztem fel ismerős alakot a forgatagban, ami esetleg megnyugtatott volna. Ezért aztán igyekeztem a kisasszony szavaira összpontosítani, aki minden bizonnyal beteg lehetett, mert igen furcsa hangokat adott ki beszéd közben. Kár, hogy nincs nálam torokfertőtlenítő tabletta ^.^"
- Anou... Elnézést kérek, ha megengedik, bátorkodnám felajánlani a szolgálataimat, mint gyógyító... Azt hiszem, egy kicsit ijesztő, de biztosíthatom önöket, hogy ha bárkit is idézőjelben megtámadnék, akkor pusztán jó szándékból teszem... gyógytani fogok vele ^.^ Remélem... - szólaltam meg bátortalanul, amint alkalmasnak véltem az időpontot, majd elcsendesedtem, és türelmesen megvártam, amíg bejutunk a kapunk keresztül. Naginatám már a kezemben simult, valamelyest könnyebb volt már kezelni, megszoktam új fegyverem egyensúlyát. Talán...

by **Kusumi Ayani** Vas. Május 19 2013, 18:52

Iszonyú ideges voltam. Nem elég, hogy fizettem az információért, amire végül is megkaptam egy mini-boss felfedezését, de kicsit később, mikor végre nekikészültem, hogy leagyalom nagyon meg kellett lepődnöm. A terem előtt, már rengetegen álltak, és egy különös nő köszöntötte őket. Bár hallottam mit mond, és a többiekre is figyeltem, mégis bevágtam a durcást. Végre elég nagy szintűnek éreztem magamat ahhoz, hogy egyedül vágjak le egy mini-bosst, mire megelőztek jó páran. Végül kicsit lehiggadok, aminek köszönhetően kezdtem átgondolni a helyzetet. Bárhogy is legyen, rá kell jönnöm, hogy most nem szabad önzőnek lennem. Körültekintettem a többiekre pillantva, és több Játékosnál is Kezdő cuccokat véltem felfedezni, vagyis jó páran igen gyengék, és biztosan ez csak az első komolyabb harcuk. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Rápillantottam legendás fegyveremre, a Nevelés Kesztyűére. Összeszorítottam a kesztyűs kezem, és felszólaltam.
- Emberek. Jómagam már a 10. szint felett járok. Bár nem így terveztem, de csatlakozok hozzátok. Két képességgel rendelkezem, és mindegyikkel életet vagyok képes tölteni néhány embernek. Felhívom a figyelmet arra, hogy a 2. képességem kicsit szokatlan lehet, mivel igen megváltozok, de ha valaki is furcsa „viselkedést” észlel nálam, akkor mindenképpen a sok sebzésre törekedjen, ugyanis a szörnyekre mért sebzéseket vagyok képes életpontokká alakítani… most mondom, hogy ezt magamra használni. Úgy terveztem, hogy segítőket legyakalom, ha tudom, hogy utána ne legyenek útba. Amennyiben petem Tűzrózsa lángra kapna ne nagyon álljatok az útjába… ez csak tanács. – veszek egy jó nagy levegőt, mert igencsak kifulladtam a sok dumától, majd jöjjön egy kis bíztatás – Na gyerünk eljött a rovar irtás ideje.
Ezzel meg is indulok a mini-boss terme felé.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Május 19 2013, 20:16

* Már régen nem voltam az a lusta disznaja, mint anno... amióta visszatértem, rendszeresen korán kelek, 6 óra környékén, így legalább Ren-t is el tudom kerülni, s nem keveredek felesleges és fáradtságos beszélgetésbe se vele, se másokkal. Nyújtózkodom, majd sietek a mezőre legelni. Mármint gyakolni a mobokat. Olyankor kevesen vannak, szabad a pálya, nem szedik el előlem őket. Kicsit kimerítettem magam, mire megkaptam egy üzenetet. Meglepett, mert senki nem szokott nekem írogatni. Egy idegen írt, s minibossra hívott. Felvontam a szemöldökömet. Rühellem a darazsakat, na igen, még félek is tőlük, itt a SAO-ban meg biztos nem pici kis zümikről lehet szó. *
~ Miniboss? Hmm... ~
* Volt már akkora szintem, hogy a következő boss-harcra elmenjek, de mégis úgy éreztem, azzal várnom kell, mert én volnék ott a leggyengébb, s nekem nem az a célom, hogy engem mentsenek meg, hanem, hogy másoknak én segítsek. Miniboss az első szinten... az valahogy csábítóbb volt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de okkal vagyok itt, egy felsőbb hatalmasság iderendelt, nincs más dolgom, mint betöltöm a küldetésem. Elmentem hát a találkozó helyre. Elég sokan voltak. Körbenéztem. Egy lány nagyon ismerős volt, igen, leesett, hogy a kastélyos küldetésen voltunk együtt, de épp, hogy csak párszor összefutottam vele ott, mert inkább Pete-el voltam. Kettőnk közös kalandja volt. Továbbpillantottam a sokaságon, s megláttam Joeyt, meg azt a Kyuu gyereket. Azóta sem jutott eszembe a neve. Hát komolyan, minek kell ennyire bonyolult neveket adni? Joey, az egy sokkal könnyebb név. Egyszerű, de megjegyezhető. Kyuu... pff... én aztán oda nem megyek hozzá, hogy megkérdezzem a nevét. Cseppet sem nézne dilisnek! Mikor tovább pásztáztam a környéket, a szemem megakadt valakin.*
~ Tachi... ~
* Na igen. A piros indikátoros srác, aki direkt úgy viselkedett, hogy ne jöhessek rá, hogy milyenek a szándékai. *
~ Vajon mit keres itt? ~
* Máris lehülyéztem magam, hisz mindenki fejlődni akar, miért ne akarna fejlődni épp egy piros indikátoros?! Más pirosat is láttam a közelben, jobb lesz figyelmesnek lenni. Nem kerültem a tekintetét. Ha rám nézett Tachi, akkor biccentettem neki, de nem mentem hozzá. *
~ Pff... Anat ki fog nyírni... ~
* Pirosakkal nem nagyon "helyes" tartani a kapcsolatot. Ha együtt meglátnának, a rossz akaróim bevádolhatnának Anat előtt. Még jó, hogy a céhben nincsenek rosszakaróim! ^^ Hallgattam a nőt, mit beszél. Már első látásra nem volt szimpi.*
~ Tuti ő lesz a miniboss, s szépen beküld minket a csapdájába. ~
* De egy szót sem szóltam. Elővettem minden felszerelésemet. Körbenéztem, nem volt céhtag a közelben.*
~ Biztos a bosst gyakolják. Oh, segítsd meg őket! És most minket is! ~
*Így nem tartottam fontosnak, hogy a kézjelet hordjam a köpenyemen, vagy bármely felszerelésemen, de a medált le nem venném. Túl szép ahhoz. ^^ Páran megszólaltak, kérdéseket is feltettek, tanácsokat adtak, de a nő nem felelt semmire. Az biztos, hogy figyelemmel fogom őt tartani. Volt egy másik lány is, aki ismerős volt valahonnan. Mintha a hajón azon a kaotikus napon láttam volna, na de mindegy is. Elegem van a kicsikből. Csak ránézek egyre, s felfordul a gyomrom. Az már mellékes, hogy azért, mert nem tudtam megmenteni az egyiket. Elindultunk hát, követtem a "sereget".*

by **Kagura** Vas. Május 19 2013, 20:51

Ma este, buliba megyek. Bálba, ahol én leszek a legcukibb angyalka. Gyanítom, a legkirályabb is, de ezt nem említem másnak. Még az ünneplő, csillingelős fémcsizmám is kifényeztettem, erre az alkalomra, és felközöttem a hajam, hogy a boss közben, egy igazi heroikus pózban levágja a szalagot a hajamból a gonosz enemy, és én legyek a hősnő. Éppen a piros ruhávskámra vettem rá, a kifényezett páncélom, mikor benyitott Asu~chan, és elújságolta, hogy boss akar lenni. Mindját miniboss. Jót nevettem, mikor elmondta, hogy minibossként akar házalni, mindenfélével a játékosok közt. Hamar felvilágosítottam, hogy a miniboss, egy kazamata szörnyike, akit a fejszéjével kell majd leszeletelni, nem házalni neki. Ennyit játszik, egy MMORPG-vel, és még mindig nem vágja a szlenget. Hihetetlenül lassú a memóriája, vagy az esze, de hát nem is ezért van velem. Asu~chan szép, meg erős, én meg szép és okos, meg kúlos. Ezért alkotunk jó párost. Ahogy odavánkliztunk, a kazamata, meg Miss Evans elé, hamar rá kellett jönnöm, hogy uncsi egy bagázs a körülöttem lévő társaság nagy része. Főleg a vezetőnk, aki minden áron zümmögni akar, mikor z betűt ejt ki. Humoros mondhatom. Mikor aztán nem bítom tovább, hogy csak a csipőm csillingelése, az egyetlen értelmes dolog amit hallok, odakiálltottam a vezetőnknek.
- Azzzz megoldható, hogy azzzz uncsi nyüszögés helyett inkább azzzzzzzzz odabent zzzzzzzzzzümmögő - Ekkorra már eléggé látványosan keztem gúnyolódni, a nő zümmögésén. De mit, tegyek, pár napja Dandere vagyok, és semmi kedvem leváltani a dereségem. - darazskról adsz némi értelmes info-t? Például, hogy milyen tervvel, akarsz nekikesni? ZZZZZZZ. - Tettem hozzá tündérien barátságosan, bár gyanítom, azért nem válaszolt, mert megsértődött. De hát, azzz ő baja. Nekem annyi a szitu, hogy életben maradjak, ami ennyi játékossal, nem nehéz feladat. Meg Acchan is itt van, szóval, megvédenek, nekem pedig, csak a heroikus pillanatra kell figyelnem, hogy lecsaphassam a boss-t. Boss lecsap, loot kivesz, szaladás haza bulizni. Good plan, great plan.

by **Hermit** Vas. Május 19 2013, 21:35

*Egy titokzatos alak volt az, aki leszólította, miközben a főtéren korán reggel sétált.*
~ Úgy tűnik, nem csak én vagyok az, aki szeret ilyenkor sétálgatni. ~
* Ő tőle tudta meg, hogy minibosst találtak itt, az első szinten. *
~ Nahát, akkor én is jelentkezhetek rá! ~
* Nagyon kíváncsi volt, hogy mégis milyen lesz ez az egész. Mikor megérkezett a találkahelyre, körbenézett. Volt pár ismerős a közelben. Csak mosolygott rájuk. Nem volt rajta köpenye. Keresztbe fonta a karját, úgy hallgatta a darázskirálynőt. *
- Hát akkor igyekezzzzünk!
* Ennyit szólt, többre nem volt kedve, inkább figyelt. Látott pár piros indikátorost, és ott volt a lány a közös küldetésről. De most nem ment oda hozzá. Askr is ott volt, akivel párbajozott, és persze Asuka, az a furcsa csajszi, aki igazából borzalmasan irritálja a stílusa miatt. Rántott egyet a vállán. Elővette fegyvereit, s követte a hölgyeményt, aki nagy valószínűséggel maga a főellenség.*

by **Hayashi Yuichi** Vas. Május 19 2013, 21:38

A városban kódorogtam ma is, utóbbi időben Aincrad-i életem sokat változott, mióta nem lelem helyem az erdőben, egyre inkább itt találom magam, a lábam behoz ide, pedig még nem vagyok kész a teljes szint feltérképezésével. Talán soha nem is leszek kész, ha így haladok tovább. Ismerős tábla fogad, és most ez nem is a küldetés tábla, hanem a céh logó. Hanami kovácsműhely. Sokadik alkalommal jutok már ehhez a bolthoz, és még mindig ott van a falon a kard. Vajon kié lehet, tűnődöm magamban, formája és alakja sem tiszta számomra, talán közelebbről be tudnám azonosítani, viszont a zsebeim továbbra is üresek. Újabb alkalom, amikor letörve indulok útnak. Céltalanul bolyongva az utcákon, csak belefutottam a leágazásba, ahol a lábam automatán balra kanyarodott, már tudtam is akkor irány a hirdető tábla. Gyorsan átfutottam és egy felhívásra lettem figyelmes, mely egy minibossról írt. Tetszetősnek tűnt főleg, hogy újabb alaklom, hogy leküzdjem bármiféle fóbiáim. Hamar rá is nyomtam, a várólistára kerülés végett, az elfogadó gombra. Mosolyogva utamra indultam, de hogy hová, azt magam sem tudtam. Nem is kellett ilyennel törődnöm, hisz pár percen belül jött is az üzenet, egy bizonyos „Miss Evans”-tól, aki megadta a találkozó helyét is. – Konkrét – jegyeztem meg hangosan, csak úgy magam elé. Egy NJK érdeklődve kérdezte, hogy segíthet-e, én pedig csak kezem és fejem felváltva rázva próbáltam kikerülni a közeléből. Kínos, beszélgetés hiányomban néha egykét dolog feltör csak úgy a számból, a gondolatot nem bírtam tovább folytatni, hisz nevetésben törtem ki. Azt hiszem, tényleg kezdek becsavarodni, merengtem el a gondolaton.
Nem fecséreltem tovább időmet, indultam is a megadott helyre, ahol egy csinos hölgy, mint kiderült Miss Evans fogadott. Számtalan játékos már ott várakozott. Legtöbbjüket most láttam először, így nehezen lesz csapat munka, magamra számíthatok, viszont volt azért ismerős is, Chan, Kyuu. Meg egy igen csinos lány, hamar el is döntöttem a tényt szebb, mint Evans.
A hölgy belekezdetett mondanivalójába, hamar fenn is akadtam akcentusán, a háttér morajló zümmögés, szinte szavait is átjárta. Szemem kissé összébb húztam. Királyné? Húzódott meg a kérdés tudatomban. Ha ő lenne maga a királynő, akkor jutalom nem lesz, csak a túlélésért küzdés, valamint akkor nem mi megyünk a terembe, hanem a terem tör ránk. Még egyszer visszatekintettem, a kijáratra, karjaim mellkasom előtt összefontam, és elhatározottságtól és adrenalintól fűtve beléptem a terembe, micsoda csak csodálkozom, ahogy a lábam megindult magától előbb még azon agyaltam, hogy a terem jön ki, hamar mosolyra penderültem, bár igazából nevetni lett volna kedvem.

by **Halász Alex** Vas. Május 19 2013, 21:59

Feszengve ért oda. Az volt a programja még aznapra, hogy mobokat gyak, és kipróbálja magát az ötödik szinten. Oké, nem rég nyolcadik szintes lett, de akkor sem érzi úgy, hogy a most nyílt hatodik szint az ő terepe lenne. Valójában solozni nem poén. És nem is pálya, főleg gyilkos mobok között- El van egyedül is, nem ezzel van a gond, és gyávának se mondhatják. Óvatos, "biztonsági játékos", ahogy azt ő mondaná. És talán egy kicsit tényleg fél még, de a varázs már megtört, már csak ki kell ugrania. Belevetnie magát valamibe, ami veszélyes, ami nagyobb kaliberű, mint amit eddig csinált itt. Eszébe jutott a hetedik boss, igen. Eszébe, és több mint egy percig fontolgatta is, mint egy jó ötletet, de végül mégis elvetette, nem utolsó sorban azért, mert meg-fog-halni, ha odamegy. Azt meg nem várhatja el, hogy őt mentegessék. Nah igen, azóta sokat tanult a SAO világáról. A switchek, a potik, kristályok világáról, és megkell hagyni, hogy fejben nagyon ott van. Vett is pár hasznos cuccot rögtön. Már csak egy vizsgahely kell hozzá, hogy meg is mutathassa. Ő már nem az a fiú, aki ide bekerült. Az a saját világában élő valaki, aki fél kilépni, és megragadni az új helyzeteteket. Az üzenetre, amit egy Miss Evans nevű hölgy küldött, ajándékként csapott le. Ott kell lennie! *-*
Csakhogy azt még nem tudta, mi vár rá ott. Őszintén szólva még most sem tudja igazán, és nagy valószínűséggel, akkor sem fogja tudni még, mikkor kikerülnek onnan. Mert, hogy kikerülnek, efelől egy cseppet sem volt kétsége. Szinte utolsóként jelent meg. Hát persze, hogy az utolsó pillanatban állt le hezitálni. Akarom én ezt? Igen! Akkor meg? Vett egy mély levegőt, és neki indult a tömegnek. Sok ismeretlen arc, és zsivaj, mintha csak egy osztály bolydult volna fel egy nehéz doga előtt.
Hát végül is.... megmérettetés lesz. Neki biztosan.
Nem szólt bele, rendezzék le a nagyok. A tizedik szintűt megnézte magának, ahogy elhaladt a résztvevők között lassan, ám Yurihime kisasszonyt meglátva felderült az arca. Kinek ne derült volna fel, látva, hogy nincs egyedül a nagy tömegben.
Oké, olyan sokan azért nincsenek, de mégis, most, hogy a vérnyomása elérte a kétszázat, igazán üdítő érzés volt látni a kedves lánykát, ahogy felajánlja a segítségét. Ez az a Hime chan, akit megismert még nagyon az elején. Biztos sokat fejlődött azóta, és valahogy az jutott az eszébe, hogy ő is megmutathatja, hogy mennyit változott azóta.
Akkor egy hisztérikus őrült volt, de most szeretne jó benyomást tenni mindenkire, de főleg a már ismert Hime chanra.
Odarobogott, és megfogta a kezét üdvözlőn.
- Én biztos vagyok... ^^
Örülök, hogy látlak Hime chan. Very Happy

De aztán megfordult, és pont szembe találta magát azzal, akit valahogy nem akart itt látni. Hogy miért is? Azt nem tudná megmondani. Talán félti. Olyan törékeny, olyan szép, mint egy virág. Lelassult a világ, és érezte, ahogy kihagy a szíve.
Elhalkult, szóra nyitotta a száját, és meg akart indulni, de csak egy kisebb mosolyra futotta, és egy integetésre.
- Hahó Esu chan! ^^
Smile

Kezdte nagyon furcsán érezni magát. Mi lesz ebből még?...

by **Egil** Szer. Május 22 2013, 19:07

Judy: „Ayanit leszámítva, ki részt vesz a hetedik boss küzdelmében, az nem jelentkezhet ide.” Ez alól még Tachi kérvényezte a részvételt és meg is adtam neki, de tőled nem kaptam semmilyen üzentet ezt illetően, így sajnos nem veszel részt a Darászkirálynő elleni küzdelemben. Sajnálom.
Hermit: Míg a többieknek nem, neked a következő körben kötelező lesz kétszázötven szót írni. Ezt nem sajnálom és most a nyelvem nyújtom, csak a sárga fejek nem tetszenek a szövegben.

Nem meglepő, mintha egy kaptár belsejében lennétek. Bár sárga minden a méz hatást keltve, mégsem ragadtok a padlózathoz és a falakhoz sem. Miss Evans sunyi mosolya, hahotába, majd ördögi kacajba tör át. Miként mind beléptettek a teremben, úgy zárul az ajtó és a nő átváltozik. Ám mielőtt mindenkit elkapna a hányinger, ez nem az a bőrszaggató átalakulás, hanem a pompával járó. Sárga és fekete pixelek emelkednek és sűrű szárnycsapások kíséretében válik láthatóvá a Darázskirálynő teljes alakja.

[Miniboss] A Darázskirálynő Darzskirlynkicsi

Tudom, ebben semmi meglepő sincs, hisz sokan már rájöttetek erre, ugyanakkor mi zavart okozhat, hogy a Királynő eme csodás alakjában Széldarazsakat hív maga köré.
Karjait széttárja és nevet az áldozatnak szánt mivoltotokon.

Sorrend:

Spoiler:

A Királynő huszonhárom (23) Széldarazsat állít maga mellé. Az összesítésben láthatok róla adatokat, ám én a fegyverkezelésüket a Királynőjéhez emeltem, így ugyanazok a dobások érvényesek rájuk, mint a Királynőre.

Életek:

Spoiler:

Határidő: Miként valaki nem ír 72 órán belül, úgy ő kimarad és a Királynő fog következni. Miként én nem írok 48 órán belül, úgy a Királynő kimarad és a következő játékos írhat.

U.i.: Hibát keresni az adatokban nem kell, mert szerintem biztos van.
Kérdezni pm-ben, de azért remélem nem maradt ki semmi sem. Sok sikert, vagy valami ilyesmit.

by **Kusumi Ayani** Szer. Május 22 2013, 19:23

Hiába tűnt úgy, hogy én vagyok a legmagasabb szintű. A mini-boss színre lépésekor én is elég lassú voltam. Azért nem fogok sokáig bajlódni.
- Gyerünk emberek! Előreeee! - kiáltom mindenkinek csak úgy, majd miután előrébb siettem megállok - Ha repkedtek én is benne vagyok. Óh mennyek Királynője, te ki az ártatlanokat védelmezed jöjj le hozzánk az Angyalok Városából, és segítsed meg a bajban lévő embereket.
Parancsom után testem körvonalai megváltoznak, majd teljes mértékben megváltozok.

Spoiler:

Angyalszárnyaimat rögtön megrázom, és felszállok a magasba. Komor arccal nézek a bogarakra.
- Ti szörnyű lények. Nem érdemlitek meg, hogy élve hagyjalak titeket! Aranysugár!
Tűzrózsa gömbje megvillant, és megtámadta a Széldarázs #23-at és #22-t. Ezek után levett életpontjaik csatlakoztak Tűzrózsa fényéhez.

összegzés: Angel-mód bekapcsolva (innentől a Játékosok által ellenfélre sebzett pontokat Tűzrózsa elraktározza.)
2x biztos találat --> Széldarázs #23, #22 elpusztítva --> 2x 15 Pont Tűzrózsába vándorol 8ezekkel képes vagyok gyógyítani)

Off:
pontjaim változatlanok

by Ajánlott tartalom

[Miniboss] A Darázskirálynő

[Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő

Re: [Miniboss] A Darázskirálynő