[Stella 1. kör] RenAi vs Thunder

Pusztán a véletlennek köszönhetem hogy itt lehetek. Mostanában eléggé elfoglalt voltam, és még a tömérdek plakáttal sem foglalkoztam amit ezt az igencsak rendkívüli mérkőzést meghírdette. Láttam őket, de mégis csak úgy elhaladtam mellettük. Úgy voltam vele hogy nem vállalhatom túl magam mert az a teljesítményem rovására menne, és most mégis itt vagyok. Igen, rengeteg ember összegyűlt és még reggel azt hittem csupán egy néző leszek a tömegből, de hallottam hogy valaki vissza lépet, így maradt egy szabad hely a résztvevők terén. Bárki is legyen az köszönet érte. Legalábbis most úgy érzem, lehet hogy okkal lépett vissza mert már tudta hogy mi vár rá, én meg vigyorogva, széles mosollyal az arcomon várom a fejleményeket.

Nem kellett sok a sorsolás meg is történt, féltem hogy ismét Ritát kapom de nem így lett. Végig izgultam a mérkőzésüket, mármint Ritáét és Hinariét. Nagyszerű harcot vívtak, hihetetlen hogy a szőke lányka mennyit fejlődött, ugyanakkor azt is nehezemre esett elhinni hogy Rita kikapot. Bárhogy is, nem fogom véresen komolyan venni a harcot, ez tökéletes tapasztalat szerzés lesz számomra, és mint mindig most is mindent bele fogok adni.

Az ellenfelem Thunder lett, meglepett mikor szembe is találkoztam vele, elvégre arcról felismertem de a neve az valahogy nem rémlett, pedig egy igencsak komoly harcon már túl voltunk régebbről. Már akkor is nagyon erős és ügyes volt, tudom hogy gyorsan össze kell kapnom magam, különben gyorsan kiesek. Közelebb lépek hozzá majd megszólítom:
- Szia, rég találkoztunk. ^-^ Sok sikert! – Mondtam neki széles mosollyal, hogy miért is volt jó kedvem, nem tudom. Talán a feszült izgulásom akartam így leplezni, akárhogy is a harc elkezdődött. Innen már nincs visszatáncolás, előhívtam a kardom, majd megszólaltam ismét.
- Támadok! – Jelentettem ki, ha esetleg nem lépett valamit hamarabb, és meg is tettem. Hirtelen egy sima keresztvágással, támadtam rá, majd mikor sikerült hátrébb vonultam. Egyrészt hogy tisztes távolságban legyek, másrészt hogy pihenhessek kicsit. Védekező állásba álltam, majd figyelve a fiú minden lépését, igyekeztem kivédeni a támadását.

Ellenfelem eléggé szétszórtnak hat, pedig tudom hogy többre képes!
- Ne fogd vissza magad, tudom hogy ennél jóval többet tudsz!- Szóltam rá, hátha bátorításként fogja fel. A kardommal kivédtem a támadását, utánna viszont pihennem kellet így hátrébb vonultam, meglepődtem mikor láttam hogy az ellenfelem is így cselekszik, majd mikor kipihentem magam támadásba is lendültem... sikertelenül. Gyorsan neki iramodtam, majd a lába elé estem... felbukhattam egy kavicsban vagy valamiben.
- Kya~... - Jött ki a számon önkénytelen. Hajjaj, szép vagyok, védtelenül az ellenfelm orra elé vetődöm. Ezt szerintem tanítani kéne...

Megpróbáltam feltápászkodni, mire meghallottam a fiú kedvesen csengő hangját, aki még kezet is nyújtott hogy felsegítsen. Mi mást tehettem volna, hagytam hogy keze tartásában nyerjem vissza ismét álltó helyemet.
- Kö..köszi! - Köszöntem meg neki dadogva, mivel kissé zavarban voltam. Egy harc közepén még senki sem tett értem ilyet. *-* Ez nagyon kedves volt tőle. Leporoltam magam majd hátrébb vonultam.
- Folytassuk! - Jelentetem ki, majd nem tettem mást csak vártam hogy az ellenfelem támadjon.