[Küldetés] Kiút a kútból

by **Kayaba Akihiko** Szer. Aug. 08 2012, 19:38

Résztvevők: Mikazuki Mizuki, Umono Hebi, Adachi Kaede

A kezdetek városában lévő küldetés táblát szemezgetitek. Azt, hogy ki hogyan és mikor került oda, teljesen mindegy. A lényeg, hogy mindhármótokat egy bizonyos küldetés szúrja ki a szemét.

SEGÍTSÉG SEGÍTSÉG SEGÍTSÉG!!!
Segítsétek ki a nagyapámat a kútból! Sok arany jutalom!

A szűkszavú levél alján egy elérési útvonal van, mégpedig Torubana város egyik nemes házához. Mindhárman egyszerre értek oda és egy fiatal, körülbelül tizenhat éves fiú fogad benneteket.
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy ilyen hamar reagáltak. A feladat nem lenne bonyolult, kérem kövessenek! - int nektek, hogy kövessétek, majd a pompás házat megkerülve az óriási kertbe ér.
- Nos, a nagyapámról tudni illik, hogy megállíthatatlan kincsvadász és a kincsekkel kapcsolatban sohasem tévedett egész életében. Azonban szegénykém már nagyon öreg és kissé be is kattant, tehát elhatározta, hogy a mi kutunkban tömérdek kincs rejtőzik. Az egyetlen kérésem, hogy menjenek le oda, majd találjanak egy kiutat, így visszahozva nagyapót. Kérem!

Sorrend: Az első körben lévő sorrend szerint
Határidő: 3nap/fő

by **Hitodama** Szer. Aug. 08 2012, 20:03

Mizuki a múltkori esetet követően egy ideig kerülgette a városokat és inkább kockázat mellett a szabadban töltötte az éjszakákat, jobban bízott a mobokban mint a játékosokban vagy az NJKkban. De azért így is hamar legyűrte rossz hangulatát és a harmadik nap reggelén peckesen bevonult a tér közepére, s kiszúrta magának az első felaggatott küldetést
- Nézzenek oda! - mondta hangosan bárkinek aki hallotta - Már megint valaki akinek nem mennek a családi kötelékek! Nagyapa a kútban, de vajon hány hete esett bele és mi volt a zsebében ami annyira értékes?
Ez volt a második küldetése és megint csak egy családi ügybe keveredett, nem is csodálkozott hát volna hogy ha az unokának valami hátsó szándékai lettek volna a nagyapa kiszabadításával kapcsolatban. Igaz elképzelhető volt az is, hogy az öregúr egyszerűen előle menekült le oda, mégis ki tudhatja ha nem jár ennek utána? Sok arany jutalom, és volt is egy olyan sánta érzése hogy ebből az aranyból megint nem fog semmit látni, akkor pedig lőttek azoknak a cipőknek amire azóta csorgott a nyála hogy meglátta a +8 gyorsaság módosítót. Nem a tárgyakban bízott igazából, ilyen alacsony szinteken azonban szüksége volt a módosítókra

A gazdag birtokhoz érve legalább az kiderült rögvest, hogy elméletileg a hirdetés kitétele óta elég hamar érkezett, beleértve a másik két játékost is. Elvégzett néhány meghajlást üdvözlésként, majd végigmérte őket. A harcos kasztválasztására kis híján elengedett egy enyhén helyeslő biccentést, de a nála kevésbé magasabb lányra inkább a száját húzta. Képtelen volt elképzelni hogy egy hozzá hasonló miért nem akar közelharcban bizonyítani és megy inkább idomárnak, nem fért a fejébe. Követte a fiút a többiekkel együtt és amikor az mondandója végére ért, meg is szólalt első alkalommal érkezése óta
- Először is, hogy hívják a nagyapát és hogyan kell szólítani? - kérdezte, eleve nagyapa párti volt a hirdetés miatt - Másodszor, egészen és teljesen biztos hogy csak és kizárólag őt kell kihozni a kútból vagy van nála valami más is? Harmadszor, bent ragadt vagy inkább csak nem akar kijönni?
Ugyanis az elmesélt esetből egyáltalán nem tartotta valószínűnek az utóbbi verziót

by **Umono Hebi** Szer. Aug. 08 2012, 20:52

A derűs égen néhány kósza felhő szűri a napsugarakat, mikor Hebi, útmutatóját olvasgatva sétál a főtéren. Belemerülve könyv szövegébe elég veszélyesen közlekedik a tömegben, pláne úgy, hogy amikor felnéz, akkor is csak a maga elé kivetített térképre pillant rá. Jobban szeret így közlekedni, mivel másként könnyen eltéved. Ami nem csoda, ha eleve nem is azt figyeli, hogy merre halad. Így aztán nem egy fej koppan le vörös, szakadozott végű köpenyével letakart lökhárítójáról, mire a hirdetőtáblához ér. Elteszi a könyvét, majd egy hirtelen mozdulattal félrelöki az előtte állót.
- Nyáh, ez jó is lesz! – szemeli ki magának a legkönnyebbnek tűnő küldetést. Most egyébként sincs sok pénze, ezért pont optimális számára a feladat. Ha a valóságban lenne, ódzkodna lemászni egy nyirkos, vizes, büdös és még ki tudja milyen undorító kútba, de ebben a világban szerencsére csak a játékosoktól és a szörnyektől kell tartania. A kosz nem árthat neki és a ruháit meglobogtató szél sem teszi tönkre a haját. Ahogy elvállalja a küldetést, kikeresi a legrövidebb útvonalat a térképen, majd könnyeden kocogva indul a megjelölt pont felé. Átérve a városba néhány forduló után befut a ház elé, majd feltéve csuklyáját lép a másik két játékos mellé, akiknek csak azért biccent, hogy ne titulálják egyből faragatlan bunkónak. Hogy kifújja magát kicsit lemaradva követi őket a kertbe, miközben többször is végigsiklik rajtuk a tekintete, fejében pedig megfogalmazódik a gondolat, hogy milyen törékenyek és aranyosak. Nem szabad pont most elragadtatnia magát, elvégre nem ezért jött. Szívének fájdalmas sóhaját is magába fojtja és inkább a küldetésre koncentrál. Figyel, bár egy szót sem szól, számára teljesen érthető a feladat, de nem veti meg társa kíváncsiságát. Sosem árt rendesen megismerni a körülményeket.
- Számíthatunk odalent a nagyapón kívül másra is? – teszi fel kimért, hűvös, mégis mézesmázos csengéssel bíró hangon az egyetlen kérdést, ami valóban érdekli. Nem akar váratlanul szörnyekbe ütközni, éppen ezért a válasz után vontatottan a korábban már kiszemelt kút felé andalog, hogy belenézzen, és ha kell, egy kavics segítségével megállapítsa a mélységét.

by **Adachi Kaede** Pént. Aug. 10 2012, 14:03

Kellene egy kis pénz. Elnézést, kellene sok pénz. Na már megint elírtam. Kellene rengeteg pénz, ugyanis Kaede teljesen leégett. Nagy nehezen rátalált a Kezdetek Városának egyik legjobb boltjába, aztán innentől csak sodorta az áramlat. Kötelezően meg kellett vennie a Nevelő Köpenyt, ami akcióba volt, és mellesleg erősítette a köteléket közte és Flame között. Ezen kívül a késsel annyira nem szimpatizált, mint fegyver, így vett egy "különleges" Fa Pálcát, ami a leírása szerint a főnixe támadó erejét erősíti meg. Persze mire észhez tért már késő volt. Fel se tűnt neki, hogy csak Flame képességeit növelte, és a saját páncéljára nem is gondolt. Egy gyorsító cipő is jól jönne neki, és a kitartását is növelnie kellette volna. Ezért is döntött úgy, hogy keres magának egy viszonylag könnyű küldetést, amivel visszaszerezheti a régi anyagi állapotát, és talán most nem fogja azt gyerekesen elverni. De ez még odébb van, most először ki kellett választania egy felkérést. Ahogyan a főtéren lévő óriás fatáblát nézegette, a szemét akaratlanul is egy érdekes papíron pihentette. Amikor még a Való Világban élt, gyakran bele esett ő is a kútba, vagy egy gödörbe, ahonnan aztán elég nehezen jutott ki. Az öreg bácsika is biztosan fél, legalábbis Kaede úgy véli. Ezért is döntött úgy, hogy elvállalja a küldetést, és felkeresi a papíron szereplő címet. Egy kis rövid séta után meg is érkezett egy nemesi házhoz, ahol már ott állt két másik játékos is. Egyiket sem ismerte, ami persze nem csoda, ugyanis Tsubakin és a fura szőke lányon kívül senkit sem ismert. Amikor odalépett melléjük egy baráti mosolyt küldött feléjük, majd melléje köszönt is. -Jó napot! Adachi Kaede a nevem, és én is a küldetés elvállalása miatt jöttem. - jelentette ki büszkén, és ehhez még egy méltóság teljes "kiegyenesített hátas" pozíciót is felvett. -És titeket hogyan szólítsalak? Ezt jó lenne tudnom, ha már csapattársak leszünk egy rövid időre. - Kérdezett rá mosolyogva, és reméli, hogy szintúgy kedves választ kap vissza. Nem kellett sokat várniuk a küldetés feladójára, hamar meg is jelent egy Kaedenél két évvel idősebb fiú. Hamar be is avatta őket a küldetés alap információi közé, amin a kis rózsaszín hajú lány elnevette magát. Természetesen egyből a szájához csapta a kezét, de még akkor is viccesnek tartotta ezt a "kincskereső" bácsikát. Ám a nevetés mellé egy komoly kérdés is csatlakozott, ami a lány eléggé aggasztotta. -Te is fiatal vagy, miért nem mentél le egyedül? Szerintem elég vicces, hogy fiatal lányokat küldesz le egy kútba magad helyett. Már elnézést az udvariatlanságomért. - akármennyire is vissza akarta tartani a kérdést, akkor is kicsúszott a száján, és már nincs visszaút. Persze ha már a másik két lány is elkezdett kérdezősködni, akkor ő miért ne tehetné? Na meg talán ez is a feladat része, ami az információ szerzés.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 10 2012, 14:49

Mielőtt még engedne titeket lemenni, válaszol a kérdéseitekre. Először Mizuki első kérdésére felel:
- Nagyapa tegnap esett bele a kútba és nincs nála semmi értékes, csak ő az egyedüli, aki ellátná a gondomat és jelentene nekem társaságot. Csak annyi, hogy nem szeretnék egyedül lenni és hallgatni szeretném a történeteit, miket mind nagyon jól mesél el.
Miután a kertbe vonul a csapat ismét először Mizuki kérdésére válaszol.
- Jinsei nagyapó neve, de ő követeli, hogy Jinsei mesternek szólítsák őt az ismeretlenek. Csak őt kell kihozni, semmi mást. A harmadik kérdésedre pedig, mint ahogy már mondtam, kissé szenilis és maga ment le a kútba, kincs keresés szempontjából, de nekem fontosabb a nagyapa élete az esetleges kincsnél.
Ezután Hebinek válaszol:
- Közvetlen a kút alatt biztos nem lesz semmi... azonban a járatokban nem tudom... azok nem emberek által lettek kiásva.
Végül Kaede kérdésére válaszol:
- Én félénk típus vagyok és mindig is féltem. Nincsen fegyverem, nincsen páncélom, de pénzem van, hogy kalandorokat küldjek magam után. Mellesleg nem tudtam, hogy lányok jönnek... Nem írtam, hogy cuki kislányok előnyben...
A mondandója után, mikor már le volt eresztve a kötél, még utoljára az orrotokra kötött valamit.
- Vigyázzatok, mert Jinsei nagyon szereti a kislányokat. NAGYON.
A kötél le van eresztve, már csak az a dolgotok, hogy leereszkedjetek a kútba. Miután sikerült, az utolsó két métert szabadeséssel töltitek. Mikor már mindhárman lent vagytok megpillantjátok Jinsei mestert, ahogyan egy mohás követ néz közelről a nagyítójával. Ha akárki megzavarja, akkor lassan megfordul, majd az illető melleit kezdi nézni a nagyítóval. Miután végzett a stíröléssel, felveszi a falon égő fáklyát és a segítségével meggyújtja a kötelet, így biztosítva, hogy nincs kiút. Ezután visszamegy a mohás kő vizsgálásához. Szóljatok hozzá, kérdezősködjetek.

by **Hitodama** Hétf. Aug. 13 2012, 00:10

//sajnálom a késést, de azért a 3 nap határidőt én is el tudtam olvasni//

Az igényelt információk lassan folyni kezdtek feléjük, lépésről lépésre töltve ki a küldetés leírásában akadt réseket. Úgy tűnt tehát hogy a fiúnak nem kincs kellett hanem maga a nagyapa... aki a hallottak alapján eltartotta és akár még főzött is rá, egy kissé zavarta is a dolog hogy ilyen rövid időt követően nem bírta ki nélküle, míg vele szemben Mizuki... mindegy is volt, ezen gondolatoknak jelenleg nem volt helye
- Hitodama - válaszolta az Adachi Kaede néven bemutatkozó lánynak
Az nyilvánvalóvá vált hogy a magát Jinsei-senseinek hívó öregember maga ment le a kútba kincsvadászatra, s unokája állítása szerint neki nem volt ehhez köze és inkább visszatartotta volna. Viszont félt utána menni mert nem volt harcos fazon, amit így hirtelen ránézésre Mizuki elhitt neki

Végül eljutottak a "rejtélyes" kúthoz ahol az öregapó húzta meg magát a kincsei után kutatva. A fiú leeresztett egy kötelet és megosztott még néhány különleges információt a nagyapa szokásaival kapcsolatban, éppen hogy leereszkedésükkor egy fontosnak hangzót, miszerint valamiért NAGYON szereti a kislányokat. Mizuki nem értette a szó kiemelésének lehetséges okait, így hát mindössze a lemászással foglalkozott akkor. Amint leérkeztek ő már ki is szúrta az öregembert amint az egy követ vizsgálgatott elmélyülten, nem teketórázott hát, odasétált hozzá és taktikus megközelítésben megszólította
- Jó estét Jinsei-sensei, Hitodama vagyok és azért jöttem, hogy a segítségére legyek
Szándékosan nem tett említést az unoka általi megbízásáról, hiszen ki tudja mennyire örült volna a hírnek. Az öregember viszont csak megfordult és a homlokába nyomta a nagyítót, aztán felismerve a magasságkülönbségeket, hümmögve lejjebb süllyedt és a mellkasát kezdte el vizsgálgatni. Mizuki nem értette a dolgot, mindenesetre az öreg számára csak akkor volt igazán kivételes látnivaló rajta ha valóban olyasminek a szélsőséges ellentétét kereste rajta, amit egy átlag férfi egy nőben kedvelt. Dolga végezetével fogott egy kéznél levő fáklyát majd módszeresen meggyújtotta vele a kötelet, egyszóval arra nem úgy tűnt hogy kijuthattak. Mizuki nem tette fel újra a kérdését inkább türelmesen várakozni kezdett, ha majd válaszolni akar akkor majd fog is. Mellesleg az unoka állítása szerint voltak erre járatok, melyeket talán az öreg valamennyire ismerhetett is, ha pedig nem akkor majd improvizálni fognak. Ő mindenesetre nem sietett jelenleg sehova

by **Umono Hebi** Hétf. Aug. 13 2012, 00:31

Ahogy azt megérezte, mégsem lesz teljesen veszélytelen a küldetés, ráadásul a kút is túl mély ahhoz, hogy szükség esetén gyorsan kimászhassanak. Amint ezt a kőfal peremén könyökölve megállapította, visszanéz leendő társaira, akik még egy kicsit távolabb állnak tőle és kérdezősködnek. - Ah, annyira édesek~ - sóhajtja magának úgy, hogy más ne hallhassa. Gyönyörködésében egy kósza méh zavarja meg, amitől puszta megszokásból rikolt fel és csap a kiszáradt víznyerő falához.
- Ezek csak NPC-k. Ne keressetek bennük túl sok logikát. – szól Kaedének, majd kihúzva magát folytatja.
- Amúgy Hebi vagyok. – közli velük látszólag kedvesen, egy szórakozott mosoly kíséretében, aztán megnyitja a menüjét, hogy csapatba való invitálás küldjön a lányoknak. Úgy néz ki, hogy odalent szükségük is lesz egymás támogatására, mert kétli, hogy a bácsira ezen a téren számíthatnának.
- Ha nem bánjátok, megyek előre. – kacsint, majd a kikötött kötélbe kapaszkodva leveti magát a mélybe. Vörös köpenye suhogva lobban fel, de csak lentről lehet jól látni kivillanó tagjait. Kapaszkodója viszont jóval előbb ér véget a kelleténél, így addig kissé szétterpesztve zuhan, amíg guggolásba nem érkezik. Ezután visszaigazítja magán a leplet, ami talán túlságosan is fedetlen bájait rejti. Nem mintha bármi szégyellni valója lenne, de nem tartja gyerekeknek való látványnak. Felegyenesedvén az apóka felé lép párat, mielőtt még bárkit a nyakába kapna.
- Jöhettek! – kiállt fel. Kíváncsi rá, hogy Kaede és Mizuki hogyan oldja meg a dolgot, így egy kicsit vár és segít nekik, ha kell. Megtartva bájosan unott arckifejezését követi tekintetével Mizukit, majd a bolondot, akinek sikerül felgyújtania a kötelüket.
- Ez meg mégis mi a francra volt jó?! – hörgi teljes megbotránkozásában, amit arcára csapott kezével próbál visszafojtani. Bár eddig sem volt valószínű, hogy képesek lennének visszamászni, azért magával vitte volna a kötelet, ha a fenti fiú kioldja. Ha másra nem, legalább Jinsei megkötözésére használhatták volna. Kezeit karba teszi, majd a lábát is nekitámasztva a falnak dől és figyeli a kibontakozó helyzetet. Csak akkor szól bele, ha a társai nem boldogulnak, mivel az ő módszere durvább a finom rábeszélésnél. Ekképpen maga elé vetíti a térképét, hátha megcáfolja kételyeit és jelez valami utat.

by **Adachi Kaede** Szer. Aug. 15 2012, 21:58

A fiú a kérdésekre hamar választ is adott, ám valamiért Hebi-chan válasza jobban tetszett neki, mint a fiúé. Na igen, a másik kérdésére is hamar választ kapott ami a társai neveiről szólt. Szóval Hitodama a szőke lány, és Hebi a nagykeblű. A fegyverekről megítélve könnyű dolga lesz Kaedenek, ugyanis mind a két társa támadó kaszttal rendelkezik, így legalább neki nem kell harcolnia, ha az öreg talán, esetleg megőrülne. Egy kardforgató, és egy harcos. Na meg persze egy állatidomár akit Adachi Kaede testesít meg Flame segítségével, aki még sajnos nagyon fiatal, így az alapképességein kívül semmit sem tud. Ő - mármint Flame - nagyon nem érti, hogy mi történik körülötte, így vagy tollászkodik, vagy az emberi hangokra a fejét forgatja jobbra vagy balra. Kaeden kívül egyik embert sem érti meg, így eléggé tanácstalanul ül a kislány fején, és szegény csak az önsajnálatára tud gondolni, hogy szegény mesterének semmit sem tud segíteni ilyenkor. Sokat persze nem is kellett a szavakon törnie a fejét, ugyanis elindultak a feladatuk felé. A kúthoz hamar oda is értek, és szerencsére a lányok előbb le is másztak, mint ő. A kis főnix természetesen nem használta a kötelet, inkább lerepült a saját módján. Kaede-chan egy kicsit félt a kút miatt, de egy nagy levegő vétele után összeszedte a bátorságát, és ő is lecsúszott a kötélen, ami nem sokkal az érkezése után el is porladt. Mérgesen nézett Flame irányába, ám a madár teljes erejéből ellenkezett a célozgatás miatt. Végül igazat is kellett adnia a madárnak, ugyanis nem ő égette el a kötelet, hanem az öregúr, aki szempillanatok alatt már nagyítóval nézegette Kaede dekoltázsát, eléggé feltűnően.
-Annyira nem kicsik, hogy azzal keljen nézni... - bőgi el magát, és szinte teljesen meg is feledkezik arról, hogy a kötél az előző percben porrá lett. Hamar észhez is tér a hét másodperces sírás után, és odaszalad az öreg bácsihoz. Valamiért érezte, hogy nem fog sikerülni, amihez most hozzá fog kezdeni, de mivel ő Kaede, ezért megtette.
-Ha adok egy puszit, akkor kijön velünk teázni a felszínre? - kezd egyből bele a küldetésbe, természetesen bevetve „kislányos” bájait. Az unokája azt mondta, hogy szereti a NAGYON a kislányokat, így talán ennek segítségével kicsalhatja a bácsikát, bár ennek nincs nagy esélye.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 17 2012, 21:36

Az öreg egyedül Kaede kérdésére reagál, mégpedig azt mondja, hogy:
- Egy puszi nem elég.
Úgy látszott, hogy nem sikerült meggyőznötök, próbálkozzatok újra.

by **Hitodama** Szomb. Aug. 18 2012, 09:32

//első néhány sor Hebi kedvéért//

Amikor egyébként Mizukin volt a leereszkedés sora és ráébredt hogy a kötél valamivel a kútfenék felett elfogyott, egyszerűen elengedte azt és elosztott pontjainak köszönhetően elegánsan érkezett le és elégedetten húzta ki magát

***

Az öregúr nem szentelt nagy figyelmet az ő és Hebi szórabírási próbálkozásainak, mindössze Kaede kapott extra figyelmet a nagyítón keresztül és el is bőgte magát mellméretre hivatkozva. Mizuki odalépett a rövid sírógörcsöt kapott lány mellé és összehasonlította magát vele, de anélkül is tudta hogy mindenestül fejletlen volt a másik két társával szemben
- Te most azért sírsz? - kérdezte értetlenül, de legalább nem fennhangon - Lesznek azok még nagyobbak is... mondjuk akkorák mint az övé
Hebire mutatott mert az extra ruházat ellenére sem lehetett tagadni hogy népszerű lehetett a fiúk körében, ezt még a szobába zárt Mizuki is feltételezhette. A témát viszont eddig folytatta csak, mivel Kaede egyébként is fűzni kezdte az öreget kérdéses eszközökkel. Azonban sikerült választ kicsalnia belőle ami neki nem sikerült
- Ügyes... - mondta halkan, mégsem akarta nagy dobra verni az elismerést
Most ő is közelebb sétált és közvetlenül a követ nézelődő Jinsei mellé lépett, úgy vélte most rajta volt a sor hogy folytassa. Neki is egyedi ötlete volt, nem titkoltan Kaede kútfőjéből merítve. Olvasott maga biztonságosan romantikus regényeket és némi szólopás jó ötletnek látszott
- A Sensei netalán randevúzni szeretne valamelyikünkkel... vagy mindhármunkkal? - kérdezte meg, s ha megint nem kapott választ jött is a bekészített szöveg - egy úriember nem fordít hátat három ilyen kifinomult ifjú hölgynek, akik tisztes társaságára vágynak!
Remélte hogy nem mondott semmi olyasmit, ami kényelmetlen és furcsa reakciókat fog kiváltani az öregemberből. Hátranézett Hebire a válla fölött és az említett vállakat megvonogatta

by **Umono Hebi** Vas. Aug. 19 2012, 15:27

Amíg a térképét nézegeti, nem szentel nagy figyelmet a többieknek, akiket csak fél füllel hallgat. Mellei említésére sem pillant fel, csak mikor már Mizuki is előadta magát. Eltünteti a térkép hologramját és közömbös arccal bámul a többiekre, továbbra is a falnak támaszkodva.
- Mi van?! Én nem vagyok kislány. – azonban nem ellenkezik sokáig, hiszen az ő érdeke is, hogy minél előbb kijussanak innen. Sóhajt, majd előszedve némi kedvességet löki el magát a faltól, hogy az apóhoz andalogjon.
- Jinsei-sensei, nem kell egyből felmennünk. Tudom, hogy merre találjuk a kincset, amit keres. – naná, hogy a fele sem igaz annak, amit mond, de ez most egy kegyes hazugság. Rövid szünet után folytatja a bájolgást, miközben közelebb hajol hozzá, hogy mellei finoman hozzásimulnak, és a fülébe suttog.
- Felőlem itt is maradhatna élete végéig a kavicsaival, de ha csatlakozna hozzánk, akkor nyilván sokkal kellemesebben is eltölthetnénk az időt. Maga nélkül nagyon magányosnak éreznék magukat a kislányok. Fontolja meg, jó móka lesz. – lágyan végigsimít az álla alatt és sokat sejtető mosollyal távolodik el tőle, miközben várja a hatást, aztán amint tehetik, elindul. Csakis akkor, ha egyikőjük terve sem válna be és a tata továbbra is ragaszkodna a maradáshoz, kénytelen bevetni utolsó tervét.
- Jéé, milyen érdekes kő! – hajol oda álmélkodva, majd egy lelkességtől heves mozdulattal kikapja a kezéből, mintha közelebbről akarná szemügyre venni a mohát, de ahogy megszerzi a kemény tárgyat, jól kupán vágja vele fickót, hogy elájuljon tőle. Szükség esetén megismétli még párszor szörnyű tettét, amíg sikerrel nem jár, vagy el nem fárad.
- Na, menjünk! – mosolyog a többiekre, ha sikerül kifektetnie az öreget, akinek ezután megragadja az egyik lábát és vonszolni kezdi maga után.

by **Adachi Kaede** Kedd Aug. 21 2012, 10:58

Kaede-chan terve sajnos nem jött össze, de legalább egy-két szót kitudott szedni az öregből. Mizuki támogatására, és bíztatására nagyon megörült, hiszen Tsubaki-chan vigasztalása óta senki sem szólt hozzá ilyen kedvesen. Igaz is...Tsubaki. Már egy jó ideje nem látta. Vajon él még? Kaede egyéni véleménye szerint még mindig a Kezdetek Városában kóborol, és szakmai tanácsadóként tevénykedik. Afféle lökést ad azoknak, akik még egyes szinten vannak, vagy még el se kezdtek fejlődni. Ez sem rossz dolog, de Kaede azért szívesen megismerte volna jobban a lányt. De most vissza a valóságba. Mizuki célzására, hogy talán akkorák is lesznek mint Hebi-chané, felnevetett. Valahogyan azért érezte az igazságot benne, hiszen ő még csak most kezdte meg a kamaszodást, és az is lehet, hogy csak későn érő. Kaede kedve valamiért az égbe zökkent, amikor érezte, hogy igazi barátokra is találhat Mizuki személyében. De vajon Hebi-chan megnyílik neki? Ez majd kiderül, hiszen egyhamar még biztosan nem lesz vége a küldetésnek. Legalábbis a kis rózsaszín így gondolja. Mivel az ő próbálkozása nem jött össze, ezért a többiek is megpróbálkoztak mindennel. Össze-szedtek fűt-fát és próbálták menteni a menthetőt. Legelőször Mizuki-chan próbálkozott, és amikor a randevú szót kiejtette a száján, Adachi Kaede egy kicsit elpirult. Még soha nem randizott, és nem szeretné az első randiját egy öregúrral tölteni. Ennél a résznél egy kicsit oldalba bökte a fehér hajú leányzót, majd Hebi-chan próbálkozását kezdte figyelni. Az ő változata sem lett sokkal jobb, ám a végén Kaede ledöbbent. Egyszerűen csak fejbe vágta egy kővel, és az öreg elájult (legalábbis reménykedik benne). Ezután már csak ki kellene jutni. De vajon, tényleg van itt lent kincs? Milyen jó lenne már..Kaede vehetne abból végre egy erősebb páncélt mint a kezdője.
-Ha esetleg kiáltanánk az öreg unokájának, akkor tudna nekünk ledobni egy kötelet? Vagy nincs nagy valószínűsége, hogy meghall minket, ugye? - húzza meg a szája szélét, majd a lányok ötleteire hagyatkozik. A kis főnix eközben elaludt Kaede fején, aminek hála percenként meggyúllad a kislány haja, így lesz mire figyelnie útközben.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 23 2012, 12:05

Az öregúr azonnal reagál Mizuki mondanivalójára. Szembe fordult veletek és felemelt egy ásót.
- Veletek randizni.
Mutatott rá szűkszavúan Mizukira és Kaedére, majd az ásót Hebinek dobta.
- Te ásni, ott.
Mutatott rá az egyik földes falhoz, ahol puhább volt a föld, mint akárhol máshol. Az ásó dobást Hebi egy kő dobásával viszonozta, azonban az öreget nincs hova vinni, egy kis körben vagytok.

Ha felkeltitek, akkor gorombán ránéz Hebire, hogy kezdjen ásni, közben odasétál a két kislányhoz és magához karolja őket. Felcsillan a szeme és egy kaján vigyor terül el a száján.
- Mivel üssük el az időt, amíg a társatok ás?

Mizuki, Kaede: Foglaljátok el az öregembert.

Hebi: Ha elkezded ásni a falat rájössz, hogy az öregembernek igaza van, valamiféle földalatti barlangrendszerbe ásol bele.

by **Hitodama** Csüt. Aug. 23 2012, 17:49

Mizuki elégedetten tapasztalta hogy a szavai nem hogy felkeltették a figyelmét de hatottak is az öregemberre: elfogadta a kútmélyi randevút. Azért kicsit irigykedett hogy az ásó munkát Hebire akarta sózni hogy ásson vele, aki pedig válaszképpen egy kővel sózta meg az öregúr fejét. Mizuki nem tudhatta az igazi okot, ami egyébként az volt hogy kicsalni tényleg nem sikerült a kútból
- De hát már kezdett megpuhulni! - duzzogott mert feleslegesen hajtotta magát
Vagyis talán nem feleslegesen, mivel amikor Kaede mentőjavaslatára felkiáltott néhányszor a felszínre, onnan sem kötél sem verbális válasz nem érkezett
- Akkor gondolom, most vissza az A tervre - vonta le maga a következtetést
Az eszméletlen Jinsei úrhoz sétált hogy felrázza álmaiból, amit talán csak némi segítséggel vitt véghez mivel nem értett az ébresztgetéshez (fejbekólintásai nem értek el célt). Így valószínűleg rövid pofozkodást követően végre az öregember felébredt és folytatta tervezgetését ott ahol azt az imént abbahagyta. Megint a vállát vonta Hebinek aki eközben ismét az ásó használójává lett előléptetve, míg kettejüket Jinsei-sensei vágyakozóan magához vonta. Mizuki tudatlan volt a vonzódás esetleges mélyebb értelmeivel kapcsolatosan, így hát megint kicsiny könyvmoly kútfőjéből mártott elő egy ötletet
- Sajnos Jinsei-sensei itt nem tudunk teázni - állapította meg amennyire érzékenyen csak telt tőle, ami azért nagy szám nem volt de azért tűrhetően összejött - azonban a társalgásnak semmi akadálya, vagy talán megfáradt vállait masszírozhatnám meg? És aztán... - tette hozzá szép szavakkal, no meg persze finoman követelő tekintettel - vehetne nekem egy gyönyörű rózsaszín hálóinget, mert sajnos az előzőt ellopták!
Való igaz, az elmúlt években csíkos pizsamát hordott a való világban, s egy szellős hálóinget kipróbált volna a játékban. Ha nem is volt szociálisan tapasztalt a történetek sorain kívül, volt benne annyi józan ész hogy furcsának érezze a jelenlegi szituációt... legalábbis ezt többé-kevésbé el lehetett mondani róla

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 01 2012, 16:44

Ketten kiestek a küldetésből, és mivel csak egy ember maradt, a küldetést lezárom. Az eddigi munkátokat jutalmazom 8 exp és 16 arannyal.

Adachi Kaede és Mikazuki Mizuki sikeresen kimászott a kútból. Umono Hebit elvesztettétek és nem sikerült megtalálni.

Köszönöm a részvételt!

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Kiút a kútból

[Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból

Re: [Küldetés] Kiút a kútból