Re: Obszidián Kastély

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Okt. 24 2013, 22:12

/Chancery

Elszégyelltem magam, igaza volt, ő is ember, mégha rossz tanácsot is adott Channak, hogy igyon. Megnézném magamnak azt a nőt, vagy fickót, hogy a piát többre tartja bárminél. Elég nagy butaság, de Chant elnézve ezen hiába is rágódnék, megtörtént. Még mindig azt a hideg és savanyú szomorúságot érzem, hogy ő berúgott, mert ki akarta próbálni. Szomorú, de az üvöltése teljesen más irányba rángatott. Kifakadtam, és ő jött és máris szavai savként marták le szavaim, míg el nem porladtak, és újra fel nem támadtak, csak ezúttal sokkal lágyabb köntösbe bújva, hogy ne durván szabdalja az időt, hanem simuljon hozzá. A fehér hajúra emlékeztem, mégha csak annyira is, hogy kölcsön kenyér visszajár módjára kivégeztem, ahogy ő is engem. Addig a napig nem öltem és tudtam, hogy életem szégyenfoltja, de hogy ennyire. Puha karok fonták körbe nyakam és mellkasom, ami rendkívül jólesett, de nem néztem, csak hallgattam és éreztem. Csak.. valami, felnéztem Chanra és egészen másról beszélt. A fehér hosszú hajú csinos lányról. Korábban láttam őt, de talán erről nem tud Chan, egy hajón ahol nem viselkedtem vele túl kedvesen, de olyan bunkón se, csak igyekeztem kerülni. A boltban pedig, ő ellentét tette, igyekezett közelemben lenni. Pár nap múlva elhívom boltomban, ezek után még inkább beszédem lesz vele, és végre másképp is tekinthetek rá. Ha Chan megbízik benne, nekem is azt kell tegyem, ő valahogy rendkívülien jó ember ismerő.
Mondott valamit Jayyel kapcsolatban, nagyját elnyomta a Hürrem iránti érdeklődésem, de sikerült kibogarásznom az infóforrásokból valamit.
- Mond el Jaynek, ne várj vele sokat, annál nehezebb lesz Chan. Vállalom a küzdelmet, vagyis a verést, mert az biztos, hogy nem fogok visszaütni, mindenegyes ököl ütése jogos lesz. Szerencsére.. nem történt több ott - temettem fejem hajába és össze is könnyeztem kicsit. Nem az elkövetett fájdalmakat, amit okoztam Channak, sokáig fognak mardosni, mégha nem is szólok neki róla. Ritkán mondom ki az engem ért sérelmet, annak ellenére, hogy arcom nyitott könyv bárki számára. Ha abban a pillanatban nem olvassa le, egy életre eltűnik rólam és átmeneti feledésbe kerül. Ahogy ez az este is ide fog jutni. És így már a cirkusz is. Egy másik lánnyal lefeküdtem. De vajon kinek árthattam, és miért ment bele? Annak a fickónak még a szeme se állt jól.
Chan suttogása ébresztett fel képzelgésemből és egy csapásra eltűnt a meztelen lány és a meztelen fehérhajú. Csak megráztam a fejem nincs baj hogy ez történt, csak egy, hogy ivott.
- Helyes ne igyál többet - válaszoltam miután még folytatta. Majd karjai távolodtak tőlem, ahogy ő is kicsit. Talán túlon-túl szoríthattam? Sőt az igazat megvallva, lehet túllőttem a célon. Belékapaszkodtam még most is, gyorsan elengedtem ruháját. és úgy hallgattam.
- Nem Chan, hívd el még Hürremet. Tudod ő egy kedves lány és volna is feladatom neki a boltban, ha jó barátnők vagytok - valahogy az a szó nem keledzett előkerülni nyelvemről, hogy még mellé tetszik is, de az nem is tudom, talán csak fellángolás. Az a piros indikátor, az taszít, de nagyon. - Mi miatt ittál, Chan? - kérdeztem tétován. Azonban testem és én is távolabb akartam menni, az előbb, már az ölében is volt a fejem, ahogy csúsztam le a padról és kell egy kis pihenő, nem tudom, hogy tudnék ezentúl Chanhoz érni. Meg akartam ölni, és még ki tudja mit. Egy utolsó szemét voltam ott. Lehet a Hime elvesztéséből fakadó öngyűlöletem vitt oda. Csuklyás csak találjalak meg, egy nap.
Felültem össze gubózásomból a földön és felnéztem Chanra.
- Bocsájts meg, ha egy ideig túl hidegen viselkednék, akkor az saját hibám, ne haragudj, kelleni fog egy kis idő, hogy felfogjam, hogy más irányított, amibe nem volt beleszólásom. Azonban továbbra is érdekelne, miért ittál? - tudtam sületlenség és összeszedetlen, amit mondok, de egy ilyen helyzetben hogyan volnék képes logikusan gondolkozni, sehogy.

by **Chancery** Csüt. Okt. 24 2013, 22:45

A szégyenérzet csak tovább tetőzik bennem, mikor Yuichi kibontakozik a karjaimból és inkább odébb csusszan egy kicsit. Ennyit rólam. Már gusztustalannak is tart, biztos ezért... Elfordulok, felhúzom a térdeimet és inkább azokat karolom át, ha már mást nem lehet.
A hangja kicsit halkabban jut már el hozzám, nem tudom, hogy ő beszél-e másképp már, vagy én kezdek fáradni és hallucinálok lassan. Lehunyom a szemem, még mindig szédülök kicsit, de már elviselhetőbb, sőt... kicsit még el is akarom viselni. Ha a pia valóban búfeledő hatással lenne rám, most szó nélkül felkelnék és visszamennék a kocsmába, de immár több dolog is ismét visszatart:
a szégyen... az ígéretem... és a tudat, hogy úgyse segít.
Akkor kapom fel a fejem, mikor a következőt hallom: minden egyes ökölütése jogos lesz.
-Nem lesz az! -csattanok fel, talán kicsit hangosabban is a kelleténél, és szinte én is érzem, milyen dühös szemekkel nézek most Yuichira. -A fehérhajú szemétláda érdemel verést, de ha valóban megölted... azt csak megköszönni tudom. -halkítom le a hangom és egy félmosollyal próbálom nyugtatni. Lesütöm a szemem... nem kellett volna kiabálnom, főleg nem vele, és főleg nem most. -Leptys... Leptys bezzeg még él, úgy érzem. És forrong, amiért vesztett. Asszem. Nem vagyok benne biztos.
Inkább az égre nézek, a derengő digitális csillagokra. Kicsit megnyugtat, és lopva még megpróbálok mindenféle csillagképet is felfedezni bennük. Ha már ez a valóságban sosem sikerült a fényszennyezés miatt, itt talán több sikerem lesz.
Hürremről alkotott véleménye viszont meglep. Ha valamit jól tudok Yuichiról, akkor az a mérhetetlen félelme és ellenszenve a piros indikátorosok után. Ellentétben velem, én ugyanis nem hiszek abban, főleg az Aurorával való találkozás óta, hogy ezt a színt csak és kizárólag gyilkosok öröklik meg. Ha Hürrem meg az lenne, már számtalan alkalommal kinyírhatott volna... de talán Yuichi is pont erre a következtetésre jutott.
-Hát... nem mondanám, hogy jó barátnők vagyunk... -pirulok el egy kicsit. -Csak amíg kedvesen áll hozzám, addig én is őhozzá.
Azt már nem teszem hozzá, hogy annak a nőnek az öltözködésétől a hideg kiráz...
És végül jön, kétszer is, a várt kérdés. Miért is ittam? Sokmindenért. Újfent megjelenik a félmosoly, és megszorítom a farmer anyagát a lábaimon.
-Elfáradtam egy kicsit. Átmentem pesszimista gyökérbe, mint régen. Azt hittem, a pia nekem is segíteni fog, de nem segített... szóval keresek valami más megoldást. -nevetek fel keserűen. Más megoldás, hah... de vajon mi legyen az? A rajzoláson kívül...
Csak most döbbenek rá, milyen hülye ok miatt is tértem be végül a kocsmába. Mit képzeltem magamról? Hogy ezzel majd elnyerem annak a hülyének a tiszteletét? Hogy nem fogom ismét hallani az agyamban a gunyoros hangját, hogy ha az ő osztályába járnék, csak azért adna egyest, mert mittomén... pici vagyok? Még konkrét okot sem mondott, csak köszöntem neki, és máris leírt egy nagyképű tökfejnek! Milyen tanár az ilyen...?
Megkeseredett...
-Igazából túl messzire mentem... -folytatom végül. -Egy olyan ember bajaival törődöm már hónapok óta, akihez semmi közöm. Ő mondjuk nem tud róla, talán már el is felejtett... -az lenne a legjobb -...de nekem az ilyesmi sosem ment könnyen.
Lopva a férfira nézek ismét. A szokásos szituáció, olyan, amelyen már milliószor keresztülestünk Jay-el. Én ideges leszek, valahogy lenyugtat, de cserébe aztán ő válik végtelenül idegessé, én meg csak nézni tudom. Adogatjuk egymásnak a labdát, veszekszünk, aztán sírva-ölelkezve békülünk ki. De valljuk be, Yuichit csak nem békíthetem ki egy csókkal Rolling Eyes

Mivel egyszer már elhúzódott tőlem, az ölelést sem fogom erőltetni, főleg utolsó szavait hallva, amivel végül csak-csak megfacsarja a szívem. Na tessék, Chan, rohadt ügyes kislány vagy. Ismét széttörted egy erős férfi minden lelkierejét.
Az ajkamba harapok és rendre intem magam. Kinyúltam felé és ha engedte, megfogtam a kezét.
-I-Ismerős... én is hideg voltam veled, nem igaz? -próbálok mosolyogni. Nem tudom, mennyire sikerül. -De tudd: én nem haragszom rád. Örülök, hogy kinyírtad a rohadékot; büszke vagyok rád. Rendben?
Közben rimánkodom magamban: Ne! Inkább üvöltsd le a fejem, csak ne fordulj el tőlem...

by **Hayashi Yuichi** Pént. Okt. 25 2013, 14:44

/Chancery

Ahogy elengedtem, úgy fúrta belém csípős hideg vaskarmait a hideg őszi levegő, hogy nem volt könnyű megmaradni úgy, és Chan sem volt legjobb passzban, a pia, most meg még ez is, de valahogy jobb is volt jelenleg így. Szinte kiáltott, védte az állás pontot, hogy egy ideig nyugodni szeretne és nem felszítani a kedélyeket. Titokban akarja tartani Jay előtt? De miért, mit tehetett vele az a másik fickó, aki helybe lépett. végül is elmondta nagy vonalakban, de személyesen megélni neki, nem tudom milyen lehetett. Halkan mondtam kifakadására pár szót. - Megkapta igen, bűnhődött. Lesújtottam rá és nem fog visszatérni, se bennem, sem másban. Olyan.. kegyetlenül végeztem ki, mint ahogy ő engem - vajon mondjam-e hogy egy darab húsnak néztem, egy gusztustalan szörnynek? Nem. Elég ezt is tudnia, hogy képes vagyok ölni, ha odáig fajul. Tényleg jó volt megölni a gonosz teremtményt. Megráztam a fejem. Az övé még él. Nem jó, nagyon nem. Előfog kerülni még úgy érzem és akkor lehet másképp borul ki Chan miatta.
Válaszába elpirultam, de remélem a sötét eltakarta, legalábbis így a földön ülve. - Értem, igyekszem én is kedvesen hozzá állni az emberekhez, de van amikor kivételt teszek vannak szavak, amik alap szűrőként használatosak nálam. Például a pia - néztem magam elé. Nem kedvelem és sajnos rá is nyomom a bélyeget, ha valaki hozzá nyúl, önmagamon is van egy ilyen bélyeg, de ezt nagyon kevesen tudják. - Chan ne aggódj, te kivételes vagy, ez megtörtént, hogy ittál, és nem vagy pesszimista gyökér. Más megoldásokban profi vagyok - mosolyogtam rá. Jólesett nevetni hallani, nem is volt ijesztő néhány részeg ember olyan ijesztő tud lenni, már csak azzal is hogy megszólal:roll:
Amit mondott, az annak hátterében lévőről nem tudtam, és zavaros is volt nekem. Vajon kire gondolhatott? Talán felesleges volna megkérdeznem lehet egy sebet szakítanék fel vele. Megossza biztosan, ha lényeges. Felültem, nem is tudom mikor. Csak ültem a földön vele szemben mikor kezei betöltötték látóterem. Megragadtam mindkettőt és tenyereim közé temettem övéit. - Te sosem voltál hideg velem - én úgy látszik feleslegesen törekedtem erre, ha egy ilyen jelentéktelennek tűnő esemény ilyen volumenű galibát okozott. Cirkusz, mindig pozitívan néztem az eseményre, csak a bohócokat nem kedveltem, innentől magam is átkozom. Újra sírhatnékom volt, de megálltam, kezét elengedve felálltam és mellé ültem. Odafordultam hozzá és még mindig kicsit könnyes szemét megtöröltem. Bár hamarosan a rendszer úgy is visszaforgatná, de ez most valahogy csak úgy jött. - Köszönöm Chan, ami pedig az ivásod illeti, te pedig szólj, ha végképp nem jutsz döntésre, végtelen ötletek tárháza van fejemben - mutattam rá, bár a férfi és a női ízlés nem ugyan olyan, azonban lehet közte olyan, amivel ő is szívesebben élne, mint az üveggel, amit eltört. - Hogy vagy? Fejed húz esetleg, vagy fáj valamid? - néztem az összegyűrt farmerére lábán, eléggé rosszul lehet.

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 15:17

A második kő is nagyot zuhan, mikor Yuichi végre felnéz, és a tekintetében nem látom azt, amit máskor ilyenkor. Eddig ő a második ember az életemben, aki nem úgy néz rám, mint egy ölnivaló hülyére, ha őrültséget csinálok. Újból visszamegyek kislányba, átölelem és a vállába fúrom az arcom. Vajon ilyen lehet, ha van az embernek egy (megjegyzem, normális) testvére?
Lehunyt szemmel hallgatom, nem vagyok képes megszólalni, legalábbis még. Alig fél órája egy dübörgő sárkány akart széttépni, most viszont úgy érzem, hogy a béke drága kék madarai énekelnek a szívemben. Ki érti a nőket? Mert még én sem. Olyan mértékben képes vagyok a hangulatingadozásra, hogy az hihetetlen >.>
-Akkor hasonlítunk. -mosolyodom el. -Én is mindig próbálok kedves lenni, de páran szeretnek túlmenni a határon, igaz? -harapok az ajkamba, mikor megmondja, hogy számára például a pia is ilyen. Oh my. Mondjuk megértem... bizonyos okokból például Jay is ilyen. Most már tényleg, igazán, marhára és végtelenül bánom ezt a kocsmás körutat, és fogalmam sincs, mi ütött belém a hülyeségen kívül. Valamit majd eszek, egy szendvicset, hát ha a digitális világban is felszívja a maradékot, mert ilyen állapotban nem mehetek haza... aminek viszont lassan ideje lenne, mert szegény férjuram szívrohamot fog kapni, ha meglátja, hogy nem vagyok mellette .__. És ÁK-t se kértem meg, hogy fedezzem.
Végül visszaülünk a padra, már ha annak lehet nevezni ezt a támla nélküli tákolmányt.
-Inkább én köszönöm, hogy visszahoztál... ki tudja, mennyit ittam volna, ha nem jársz pont erre. -vonok vállat egy félmosollyal. -És örülök. Mert biztos lesz még ilyen. Elég ideggyenge teremtés vagyok, csak... azt hittem, felerősödtem, miközben az erdőben bújkáltam. Tévedtem. -kuncogok, majd lenyitom a menümet és a szokott helyéről elővarázsolok két ínycsiklandó szendvicset. Éhes ugyan nem vagyok, de tovább foglalkoztat, hogy egyek valamit annak érdekében, hogy rendbe jöjjek. Természetesen az egyiket Yuichinak nyújtom, telve hálával.
-Lassan kimaxolom, szóval biztos nem rossz. >.> -mondom szégyenlősen. -Amúgy... egész jól vagyok. Szédülök még, de legalább nem töprengek már azon hogy "mit mond a róka"... -fintorgok, remélem, hogy értve a célzást. >.>
Beleharapok a szendvicsembe; tényleg nem rossz, de még lehetne jobb egy picivel, szerintem. Mondjuk véleményem szerint még maxolt Főzés tudománnyal sem lennék megelégedve a tákolmányaimmal. Lenyelem a falatot, de nem vagyok képes ismét beleharapni az ételbe. Rettenetesen szégyellem magam...
-Biztos nem haragszol...?

by **Hayashi Yuichi** Pént. Okt. 25 2013, 19:00

Chancery

Ahogy kinyújtottam kezem, szinte könnyűszerrel feloldódott a rideg környezet és valahogy jobban örültem, hogy vállamon pihen. Jól felzaklatta magát az alkohollal. Egy nap megtanítom neki a végleteket, milyen az, amikor az alkohol segít ellazulni és milyen az, amikor mély depresszióba küld. Úgy látszik őrá utóbbi módon hat, de ebben nagy segítségként közrejátszott rossz hangulata is. Egy biztos a Kurokoto nevű nő vagy férfi bántotta. És ezt nem fogom annak a személynek megbocsájtani. Átöleltem és megveregettem a hátát óvatosan.
Ránézek és elmosolyodok, - Részben hasonlítunk igen. Nekem nincsenek olyan király cicafüleim - mondom neki halk nevetést produkálva. Visszaültünk a padra és megkínált egy szendviccsel. Elvettem a felém nyújtottat. Igazándiból eddig még csak étteremben ettem főttet. Legalábbis más játékos vagy njk által készített ennivalót. Látszatra egész guszta volt és első falat után már tudtam ízre is. Jól megrágtam a falatot és lenyeltem.
- Ez isteni Chan - mondtam - igazad van amúgy, tudod odakint is sok olyan embert ismertem, akinek elég volt a kezem nyújtani, hogy az egész karom lenyelje - próbaképp kinyújtottam tenyerem Chan kezei elé. - Szívesen, bár ez tényleg a szerencsén múlott és persze a játék is kegyes, hogy nem hagy túl sokáig olyan állapotban. Nem is tudom már... miért vagyok itt Nysterben... - tanakodtam a következő falat előtt. Ha felnevetett vele együtt nevettem, mert tényleg elfelejtettem miért vagyok itt és mit csinálok itt. Lehet, mert itt kellett lennem Surprised

Dicséretképp csak beletúrtam hajába egy kicsit Rolling Eyes

lassan kimaxolja.. a főzést \o/ Én magam egészen jól állok már a kertészkedésben, bár még eddig Maxweld háza környékén és a JL palota körüli sövénynyíráson túl nem nagyon jutottam. Kérdéseimre felemlegette a kisvárosi rémet, a rókát.
Amin jóízűen nevettem teli szájjal, a szendvics is jó ízű volt, hát még a téma. Kérdése meglepett főleg így a szendvics elfogyasztása közben. Ennyire megbízhatatlan lennék a szemében? A fehér hajast leszámítva.. na ezt most helyben helyére kell tenni, különben, ha sokáig aggódik, parázik esküszöm, lenyírom a füvet a YJ céhház környékén és beborítom az üzletének pultját fűvel Rolling Eyes

Megettem utolsó falatig a szendvicset és belenéztem szemébe. Vártam, vártam, vártam, ha megláttam aprócska szikráját annak, hogy ez már nem tetszik neki, vagy cselekedésre készülni. Halkan szóltam akkor hozzá. - Nem. Sajnálom, hogy azt át kellett élned, így hogy elmondtad, mit tettem, el tudom képzelni, hogy nem bízol bennem, de én nem az a személy vagyok. Nem haragszom. Én csak.. én csak egy valamiért haragszom, ha a barátaim bántják. Hime, gondolom emlékszel rá. Elfordultam tőle, egy kicsit. - Tudod ő bántotta egy barátom, én magam is ludas vagyok benne, hogy vége és nem vagyok vele, de úgy vagyok vele, ha egyszer megteszi, többször is. Egyetlen esélyt adok, annak, aki bántja barátaim, többet nem. Valamint még tartozom annak az árnyharcosnak, egy fiú. Szőke hajú, ha látod, kérlek szólj. Tartozom neki egy ígérettel, az égvilágon bármit kérhet és meg kell tegyem. Mi van, ha azt kéri öljem meg a szerelmem? Mi van, ha azt kéri öljem meg egy barátom? - két térdemre megtámasztottam könyököm és kezeimbe temettem fejem. - Fogadalmam úgy szól betartom az ígéretem és sose szegtem még meg szavam. Volt ami késett, mint most ez is, de olyan még nem volt, hogy ne tartsam be. Nem tudom mi tévő leszek akkor. De bocsájts, meg hogy ezt elmondtam, csak már nem bírom a terhét egyedül. Állandó kétségek között tipródni. Elhallgattam, mintha csak a szalagot vágták volna el, hangtalan könnyeket ejtettem. Hisz ez régóta mar és a cirkuszban is pont ez uralkodott rajtam, lehet ebből indult az egész, amikor belenéztem abba a tükörbe.

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 20:11

A hangulat, mondhatom, ismét a régi, nagy részben. Kicsit úgy érzem, mintha a boltban lennénk újra, még jóval a vidámpark előtt. Mikor kifulladva, de boldogan néztük a munka gyümölcsét, a cégért odafent (amit én megfestettem ő pedig felszerelt... valahogy), a kijavított ereszt, az új ablakokat. Brofist \o/
Persze nem tagadom, hogy valami megváltozott, de most túlzottan is úszom a boldogságban, hogy nem veszítettem el őt, hogy nem fordult el tőlem, hogy ő nem hordott el minden utolsó szemétládának semmiért, amik most itt kiderültek rólam. Sem az ivászatért, sem Leptysért, sem semmiért. Ha tudnék imbolygás nélkül mozogni, mennék madarat fogni.
Mikor a karos-mondat után felém nyújtja a kezét, elvigyorodom és összecsattintom a fogam, csak úgy, viccből. -Ilyen embereket én is ismerek sajnos. -mondom szemforgatva, majd egy újabbat harapok a szendvicsbe.
Mikor kérdezem, meglep, hogy egyrészt azonnal magába vágja a szendvicset, aztán elkezd velem farkasszemet nézni. Mondjuk én pislogok meglepetten, de ő nem tágít, én meg kezdek egyre inkább pánikba esni. Nani ka? :suspect:Már nyitnám a szám, hogy megkérdezzem, mi van, mikor ő is megszólal. Figyelmesen hallgatom minden szavát, meglepődve kissé, félve, de végighallgatom. Mikor az utolsó szavakat is kimondja, nem hezitálok, elteszem a szendvicsem maradékát és ismét átkarolom a férfi vállát.
-Én... az ivászatra gondoltam, hogy azért haragszol-e >.> -sutyorgom, majd kicsit hangosabban folytatom. -Arra gondolsz, aki veletek ment a bijuukhoz, de azt hiszem a kakas környékén kiteleportált inkább? Őt azóta sem láttam, hogy őszinte legyek... de még a halottak közt sincs a neve. -töprengek. Tudom, hisz régen ellenőriztem, ki milyen néven mutatkozott be Ellennek, és az övé szerepel a játékosok listáján, egyenlőre.
-Ha ilyesmire kér, szólj nyugodtan. Én majd segítek. Ha arra kér, hogy ölj, akár még az indikátort is átvállalom... de egyébként kétlem, hogy ilyesmit kérne majd tőled. -mosolyodom el egy kicsit. Abban kételkedem csak, hogy miként mondjam ki most, mit érzek. Nem haragszom rá, igazából megértem; nekem is van terhem, amit nemrég a fejére sóztam, és neki is van. Ő meghallgatta az enyémet, én pedig az övét. Még örülök is neki, hogy így megbízik bennem, és bármit megtennék, hogy valahogyan átsegítsem őt ezen a dilemmán.
A gond az, hogy míg ő tökéletesen meg tudott engem nyugtatni, bennem már hiányzik ugyanez a tehetség >.>
-Egy barátnőm egyszer azt mondta nekem; az Univerzum azt küldi az embernek, amire a legtöbbet gondolnak. Ha mindig a rosszra gondolsz a kérését illetőleg, azzal csak nő az esélye, hogy tényleg ezt fogja. Gondolj arra, hogy talán csak egy kiskutyát kér majd, vagy egy raklapnyi ingyen potit :3
Persze most hozzátehetném, hogy mondani könnyebb. Igaz, hogy igyekszem ezt a néha igaznak bizonyuló hitét követni, de, mint ahogy most is, van, amikor már nem bírok tovább pozitív maradni. Közelebb hajolok kicsit, ha Yuichi válaszolni szeretne; szeretném, ha látná-tudná-érezné-akármi, hogy nem kell félnie. Ahogy ő meg szokott védeni engem, ha ugyanazon a miniboss-csatán veszünk részt, úgy én is meg fogom védeni őt bármi áron.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Okt. 25 2013, 20:59

Chancery

Mikor kinyújtottam a kezem értette a célzást és még tovább vitte a viccelődést. Sajnos igen ő is ismer ilyeneket. Egy hangosabb sóhajtással konstatálom, hogy az emberek már csak ilyenek, ritka az olyan idióta, mint Ő és Jay, meg persze én is. Ilyen az élet, hogy is szokták mondani.. lényegtelen. Kell olyan ember, akibe egy másik beletörli a lábát. És inkább vagyok lábtörlő, mint papucs. Ú de frappáns gondolat jobb, ha inkább a szendvicsre figyelek tovább, hisz az sokkal finomabb, mint akármely gondolatom. Azzal én is falatoztam tovább. Mikor elfogyott kitártam titkom Channak, reméltem annyira nem ittas már, hogy meg is értse. (upsz Razz

)
- Oh, egy kicsit rosszul esik így látni, de nem vészes, én magam is ittam már, és voltam még rosszabb állapotban is, szóval tudom min esel át, szeretnek melletted maradni, mert ezt egyedül nem lehet.. leküzdeni - néztem rá és viszonoztam ölelését. - Igen rá gondoltam, írtam neki üzenetet, de máig nem nyitotta meg Tear, lehet megharagudott akkor és ránk - görbült le a szám széle. Sok mindenre rádöbbentett, ott akkor például arra, hogy lányok ellen nem tudok KT-zni, mert nem akarom őket megütni.
- Köszönöm, tudom, hogy ebben segítenél, és fordított esetben is számíthatsz rám. A Darázskirálynőn azt a srácot legszívesebben felképelném, akinek volt lehetősége és nem tette meg, hogy segítsen rajtad. Az annyira.. szörnyű volt. Miután el teleportáltál, engem is majdnem megöltek a darazsak, egy szőke íjász lány mentett meg - mondtam bár a végére lesütöttem a szemem. Én is kiálthattam volna cserét, de nem tettem, miért? Semmi keresni valóm nem volt ott, legalább Chanon segíthettem volna. Amit ez után mondott, jó volt hallani, ilyesmikben hiszek én is és túl sokáig gondoltam azt, hogy minden történés mögött valami még rosszabb van. Mint például az, hogy azt fogja kérni, hogy öljek. - Megfogadom - mondtam és örültem neki.
- Tényleg Chan. Tudom nem a legjobbkor, de egy nap, volna kedved egy küzdelemre? Mi ketten.. én képtelen vagyok megütni egy lányt - belenéztem szemeibe, hogy nehogy félre értse - téged sem. Segítenél ebben, hogy gyakorolni egy kicsit? - elég idiótán hangzott kérdésem, gyakorolni azt, hogy megüssem.. a fogalmazás kérdések terén sose volt erősségem, főleg ha kényesebb a téma.
- Valamint, hogy vagy? Szerinted képes vagy járni? - kérdeztem még pluszban. Nem akarom nagyon sétáltatni, de elég késő van, ha nem megy neki, akkor a fogadóban tölti az éjszakát, és ha teljesen kijózanodott hazakísérem. Ha tud sétálni, vagy max felveszem, mint korábban és akkor hazacipelem Chant.

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 21:17

Újként ér az információ, hogy ő is ivott már, még talán többet is, mint én. Bár ha azt nézzük, hogy ez olyasmi, amit legalább egyszer mindenki kipróbál, nem is olyan meglepő. Szégyenlős mosollyal raktározom el magamban az új dolgot és bólintok, hogy értem, és köszönöm, de beszélni egyre kevésbé vagyok néha képes. A rosszullét egy kicsit ismét elkezd kerülgetni.
-Tear? Ööö... na várj. -emelem fel a tekintetem, hogy gondolkodjak. Yuichi szavai szokás szerint meglódultak kicsit és most próbálok rájönni, hogy két infór mondott-e egybe, vagy valóban kis kavar van a tudások terén. -Várj, Tear nem az árnyharcos volt... vagy most mi van? O.o
Próbálok visszaemlékezni a csapatra a bijuu-kalandból, mikor egy titkos folyosóról kísértük figyelemmel Ellennel az eseményeket. Szinte mindent láttam, ha épp ráértem és figyelhettem őket, de például Yuichi cápatámadásáról emlékszem, hogy lemaradtam, meg a kakas terméről.
A Darázskirálynő ismét rengeteg emléket hoz fel. Keserűen még el is mosolyodom. -Én már nem haragszom rá. Nem is láttam azóta, és a lényeg végülis az, hogy nem haltam meg. A legközelebbi miniboss már menni fog Smile

-mosolygok bátorítóan. -Jobban fogok vigyázni.
Mosoly büszke vigyorrá válik, mikor Yuichi nem nevet ki a furcsa Univerzum-dolog kapcsán, sőt, talán még tetszik is neki. Kuncogva én is megborzolom az ő haját, ahogy nemrég az enyémmel tette, majd meghallgatom következő kérését, aminek a végén egyenesen nevethetnékem támad.
-Hát persze! Én úgyse bánom. Itt a játékban meg nem is fáj. -fejezem be egy vállvonással. -Csak szólj, mikor küzdjünk Smile

Istenem, ez olyan aranyos volt tőle, hogy úgy érzem, mentem elolvadok. Erről viszont eszembe jut valami, amit szintén régóta meg akartam tőle kérdezni. Kicsit töprengek, megtegyem-e, majd végül kinyitom a szám.
-És neked majd lenne kedved egyszer segíteni? Kutakszom már régóta valami után, de egyedül nem akarok belevágni. Oké, mondjuk Jay-t is hívnám, ha szeretne, akkor jöjjön, de... gondoltam, te is jöhetnél nyugodtan. Úgyse ismeritek még egymást olyan jól, és biztos mókás lenne hármasban kalandozni egyszer. :3
Lehunyom a szemem, a kérdése is így ér. Kipróbálom, mennyire szédülök; még érződik, de kevésbé. Talán a szendvics és a hideg tett jót, de talán csak a rendszer szívja fel ilyen gyorsan az ital bódító hatását. Talán Kurokoto is ezért iszik... vagy ivott folyamatosan. Hisz legutóbb azt mondta, már nem iszik annyit...
Megrázom a fejem, hogy kiverjem a fejemből azt az íjászt és ismét Yuichira koncentrálok. -Jobban vagyok, mint hittem. Csak szédülök még egy kicsit. Meg legszívesebben eldőlnék és aludnék egy nagyot... -vallom be szégyenlősen és elnyomok egy ásítást. -Lassan ideje is hazaindulnom. Jay nem tudja, hogy eljöttem, és szívrohamot is kapna, ha nem talál időben...

by **Hayashi Yuichi** Pént. Okt. 25 2013, 21:46

Chancery

- Igen Tear, az íjász lány, egy szégyenletes dolog után egész jó barátok lettünk, bár csak rövid ideig és el is tűnt. Árnyharcos? Volt ott árnyharcos? - kérdeztem Chant, bár kitudja, lehetséges. - Ott Hime elég csúnyát mondott neki célozva, amit szerintem meg hallhatott. Bár féltékenység azt is megértem, de nem volt mire. Csak azért mert csinos nem érdekel. És ez nálad is így van, te is csinos vagy Chan és még sem támadlak le - erre eddig még nem is gondoltam, de nem is volnék képes. Moralitás kérdése, nekem Ő mindig is olyan, mintha húgom lenne.
Majd a boss küzdelmet is felhoztam és jó, hogy nem érez rosszat a srác iránt, aki cserbe hagyta, lehet úgy kezeli már Chan, hogy megszokta, hogy cserben hagyják, remélem nem, mert az elég szomorú lenne. - Így van légy mindig optimista - mosolyogtam rá. - ahogyan én is rád, vigyázni fogok- egy kacsintást is megejtettem felé, és egy könnyedebb nevetést. Aminek megvolt a jussa, hajam összeborzolta. Elengedtem egy kicsit és kibontottam hajam hátul, hagytam, hogy leereszkedjen hajam. - Na most próbáld meg, kihívást jelentő - mondtam nevetve.
Ügyetlen voltam vajon? Remélem nem, de megengedte, hogy ütlegeljem később egy keveset, csak azért, hogy próbálgassam, milyen lányt verni.. ez így sehogy sem hangzik túl jól. - Szólni fogok és nagyon köszönöm Chan. Persze! Mehetünk hárman! Örülök, hogy rám gondoltál. Szíves örömest segítek a keresésben. Akkor jól értem ketten vagy hárman mennénk? Izgi! - hihetetlenül örültem a felkérésnek. Már csak a kaland említése is felpezsdíti vérem, és hogy látom a példaképem pár kapcsolatban, jó hogy!
Megérezhette, hogy burkoltan ágyba akarom dugni, mert végülis az a legjobb módszere az alkohol elillanására a szervezetből.
- Segítek eljutni ágyikódig. Jay nem tud róla? Hmm, felvetés, mit szólnál, ha itt hunynál előbb a fogadóban, mert mit mondjak, ne haragudj, de eléggé illatos vagy az alkoholtól - forgattam meg szemem. - Vagy le tudsz úgy zuhanyozni otthonotokban, hogy Jay nem szagolja ki, hogy ittál?
Tervek rajzolódtak ki fejemben, de valószínű túlreagálom. Bárhogy is dönt, hazáig kisérem, ehhez ragaszkodom, addig is támasz leszek, míg biztos lépést nem produkál újra. És remélem legközelebb nem a piához nyúl, hanem ujjaihoz és pötyög.

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 22:33

-Igen, volt O.o -válaszolom csodálkozva. -Az a szőke, akiről szerintem beszéltél. Csuklyás, és mogorva. Ha jól emlékszem, a kakas terménél hagyott ott titeket, hogy neki elege van.
Utolsó mondatára megint csak elmosolyodom, immár őszintén. -Ugyan már... -legyintek nevetve. -Ha van valami, amit sosem fogok senkinek elhinni, akkor az az, hogy csinos vagyok.
Egyébként valóban. Nagyon jól tudom, semmi nőiesség nincs bennem, sem viselkedésben, sem kinézetben, de nem is bánom annyira, mint mások gondolják, hogy kéne. Jól érzem magam így is a bőrömben, de senki ne várja el tőlem, hogy szeressem. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem esett jól Yuichi bókja Embarassed

Hajbirizgálásomat kicsit megnehezíti, mikor kibontja a lófarkat, mire elvigyorodom, és két kézzel esek neki a loboncnak, hogy minél jobban összekuszáljam. Persze nem sikerül teljese, de legalább a feje tetejét megpróbálom összeborzolni, amennyire csak lehet, hogy kuncogva meglessem a végeredményt.
A padról is felkelek, mikor már végérvényesen eldől, hogy nekem biza ideje hazamennem valahogy. Ámbár az illatom említésére csak-csak megtorpanok és szégyenlősen kezdem vakargatni a tarkóm. -Iiiiigazad van.... és nem tudom, mi a rosszabb: ha leszid, mert eltűntem, vagy ha leszid, mert szaglok.... .__.
A földet nézve töprengek, mit tegyek. -Hát, lefürödnék ott is, de arra biztos felébredne. Üzit nem küldhetek neki, hogy dolgom van, mert Álom is otthon maradt, és gyanús lenne, hogy mi dolgom lenne az állatom nélkül... -töprengek, töprengek és töprengek, de semmi. Végül felnézek Yuichira - kicsit mosolyogva új frizuráján. -Mennyi az idő reggelig? Hát ha itt össze tudom szedni magam annyira, hogy visszaérjek, és ne vegyen észre semmit....Mondjuk ismerem magam, úgyis el fogom mesélni neki a dolgot azonnal... de azért jobb lenne a szokásos frissességgel köszönteni őt, mindenféle piaszag nélkül. Nem akarok rossz emlékeket ébreszteni benne, és még jó, hogy Yuichi emlékeztetett a dologra.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Okt. 25 2013, 23:16

Chancery

Chan szavai aggodalommal töltöttek el, de mégsem jött oda hozzám az az alak, akkor lehet téves volt végig a feltevésem? - Akivel én harcoltam az nem volt mogorva, jó kedélyű srác, aki büszke volt arra, hogy bántott másokat. Szerintem nem ő lesz az - mondtam rá elgondolkodva, de vajon mégis, ha igaza van Channak, akkor elszalasztotta a lehetőségét. Pedig ott aztán bármit kérhetett volna és tehetett volna.
Dicséretemnek sem hitt Chan, odakint bátyámmal, mindig nyakra-főre dicsértük egymást bátyámmal, legalább testvérek tartsanak össze, de tudtam ez nem olyan könnyű, idő kell neki, hogy ténylegesen elhiggye. Ahogy kibontottam hajam ő jószerével gólyafészket, formált a fejem búbjára, sőt, nem tán két oldalra copfba fogta? Ugye nem? Kezdtem vörösödni. Kuncogása azért már jobban esett, ha kuncog az jót jelent. Rámosolyogtam, és kezei fölött átnyúltam, hogy belekócoljak az övébe. Hajtogattam a hajából, madarat, kutyaszájat és még kis segítséggel ugatott is. Jót nevettünk.
Felvetésem, hogy hogyan induljon haza őt is elgondolkoztatta látszólag - Még maradt öt órád napkeltéig - válaszoltam - azaz hajnali négy harmincig, én akkor szoktam kelni. És természetesen, itt meg is tudsz aludni, van fürdő is. Csak kérni kell a fogadóstól még egy szobát, csak nincs teltház.. Vagy ha mégsem volna, aludhatsz a szobában, míg kedved szottyan, én pedig alszom a földön, vagy a fotelben, úgy rémlik, van az a szobában - mondtam, miközben én is felálltam a padról. De jó volt így látni Chant, szinte már teljesen kijózanodott. Legalábbis úgy tűnik. Az a pia a kezében, nem is illik hozzá, olyan visszataszító, talán ez a legjobb kifejezés rá. A pólómról is eltűnt a gyűrődések sora és a felivott könny is időközben eltűnt belőle. Csak az anyag maradt semmi más. Ezt a világot teljesen nem lehet megszokni.

by **Chancery** Szomb. Okt. 26 2013, 16:02

Öt óra. Pontosabban négy, ha tényleg időben haza akarok érni. Így is csak remélni tudom, hogy elég mélyen alszik, és nem ébredt fel azóta sem a hiányomra. Két kézzel szorítom össze a tarkóm; hogy lehettem ekkora barom? Mi a franc ütött belém? Így utólag nézve az indokom az ivászatra a nagy nullával egyenlőre, pedig mikor megrendeltem az italt, még a végtelenékig el voltam keseredve. Yuichinak igaza volt...
Elég lett volna csak írnom neki, hogy beszélgessünk. Elég lett volna csak józanul és normálisan kiöntenem a szívem. Egy bolond voltam, bolond-bolond-bolond.
-Köszi. -hebegem, gondolkodón nézve a földet. -Nem veszek ki szobát, tartogatom a pénzem, aludni meg nem hiszem amúgy se, hogy fogok. Csak... csak had mossam le a pia maradékát, aztán már megyek is haza. Messze van az első szint meg a céhház. -mosolyodom el.
-És sose leszek újra ekkora hülye... -nevetek fel, széttárom a kezeimet és az ég felé nézek. Azon túl terül el a hatos szint, a szerencseszámom. Vajon miért nem oda mentem először? Mindegy is, kár ezen aggódni már. Megtanulta a leckét: a pia rossz, éérteem?
Lehunyom a szemem. Nem érdemes a témával törődnöm, sem Kurokotoval, sem Judyval, sem Leptyssel vagy a fehér hajú szamurájjal. Van valaki ebben a játékban, aki utál? Na és aztán? Utáljon, ha akar. Én csak önmagam vagyok, és ha ahhoz van kedvem, hogy cicafüleket hordjak, akkor cicafüleket fogok hordani. Elvégre, tíz emberből eddig csak egy közölte velem, hogy hülyén állnak.
Ha meg valakinek nem tetszik a véleményem, akkor annak nem fog tetszeni. Én sem érthetek egyet a világ több milliárd emberével, hisz az lehetetlen, akármennyire is szeretnék mindig mindenkinek igazat adni, egyben megvédeni saját magam.
Álomkelő, Yuichi, Jay, mindenkinek igaza volt. Azokkal kéne törődnöm, akik velem is törődnek. Bár ez még nem jelenti azt, hogy most hirtelen gyökerestül megváltoznék. Még mindig törődni fogok mindenkivel, még a legutolsó bunkó szemétládáig is... de mostantól megpróbálom nem annyira magamra venni a szidalmaikat, amikről ki tudja, alaptalanok-e vagy sem.
-Szerinted másnapos leszek holnap? -nevetek fel. Közben persze követem a szamurájt, ha időközben elindulunk a fogadó felé.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Okt. 28 2013, 22:43

- Oh persze, gyere csak Chan - mosolyogtam rá és álltam fel. Láttam már nincs olyan kótyagos állapotban, de azért megvártam, míg fel áll, ha nem volt túl biztosa a járása, mellé léptem és alkarom nyújtottam, vagy ezt vagy a vállam használhatja kapaszkodóként.
- Szerintem nem leszel az, itt minden olyan gyors. Hamar kijózanodsz és ráadásként a játék elveszi tőled a másnaposság érzetét is. Láttam pár részeget már itt, de ahogy láttam végtelen mennyiséget képesek meginni. Szerintem úgy tudják megtartani részegségük, hogy folyamatosan vedelnek - így tudom elképzelni, ahogyan a hasam sem tudtam még elrontani, mióta itt bent vagyok, bár enni is alig eszek, vagy végszükség, vagy csak megfeledkezem róla és észre sem veszem, ha kimarad. Lehet nem ártana valami rendszeresség az itteni életembe, Valahogy megpróbálom.
- Tudod, részben örülök, hogy pont erre jártál, sokat jár valami a fejemben és ne haragudj, hogy nem a boltban kérdeztem meg.. Normmal mi történt? - kérdeztem óvatosan. Tudtam a pet cseréről, de vajmi keveset. Sajnos sose tudtam megbarátkozni a pókkal.
Azután betértünk és elvezettem a földszinti szobámig. Betessékeltem és megmutattam a fürdő ajtaját.
- Addig amíg megtisztálkodsz addig csinálok ÁKnak egy kis nasit - és ki is mentem a szobából. A szobából nyílott a fürdő, ami a lakosztályhoz tartozott. Ez közel egy ötven arany értéket képviselő szoba, szóval ez az éjszaka közel luxus kategóriába tartozik nálam, pechemre ezt a szobát kaptam, de tetszett a szívhez szóló meséje a fogadósnak, nem tudtam volna nemet mondani neki.
Elsétáltam a fogadós előtt és betértem a konyhára. Ott előszedtem a felszerelésem tartalmát, nem volt sok minden benne. Vajon mit ehet itt egy cica szereteten kívül? Chan nagyon szereti ez biztos, de csak eteti valamivel. Még sose láttam korábban.
Odamentem a konyhás nénihez és megpróbáltam tőle halat szerezni. pár gyümölcsbogyóra cserébe belement így kaptam egy halacskát, amit eltettem felszereléseim közé.
Majd hozzáfogtam recepteket nézegetni és hamarosan inkább visszatértem a szobaajtó elé. A kilincsre helyeztem a kezem, de nem nyomtam le, hanem leguggoltam az ajtó mellett és vártam.

by **Chancery** Hétf. Okt. 28 2013, 23:46

Tettem ugyan pár lépést, de végül úgy döntöttem, elfogadom azt a felajánlott kart kapaszkodónak. Bár jobban érzem magam, mint szűk fél-egy órája, de még mindig nem az igazi, a világ még szeret néha tótágast állni a szememben.
-Norm...? -töprengek el egy kicsit, lelki szemeim előtt azonnal felvillan az izgága kis pók képe, fülemben ismét hallom azt a félreismerhetetlen, jókedvű csipogását. Szomorúan elmosolyodom. -Talán mobbá vált, nem tudom. Emlékszel, egy időben elkezdett furán viselkedni, nem reagált a szavaimra, távolodott tőlem... aztán kaptam egy levelet, hogy "Nesze", és akkor Norm jóformán hozzám vezette ÁK-t. Aznap még velem volt, de a parancsaimra ő már nem reagált, és este elment... azóta sem láttam.
Vajon él még egyáltalán? Nem valószínű, hogy egy másik mob megölte volna, de egy nagyobb szintű játékos már lehet, hogy végzett vele. Tudok egy bossról, aki pókokat használt a csatájában, és kicsit meg is remegek a gondolatra, ahogy valaki a kardjával egyszerűen kettényisszantja szegénykét. Istenem, inkább nem is képzelgek ilyesmit... biztos jól van és vidáman csipog valahol, miközben Halászhálót sző.
Időközben beértünk a fogadóba, és Yuichi jóformán azonnal magamra is hagyott. Mély levegő vettem, hogy egyedül is képes legyek normálisan mozogni, majd beléptem a fürdőbe és becsuktam magam után az ajtót. Első utam a tükörhöz vezetett, hogy megnézzem magam; nem vagyok a legrózsásabb, az biztos. A hajam merő kóc (bár erről nem a pia tehet), az arcom beesett és minden szín kiment belőlem. Még a szemem is olyan fura. Ha Jay most meglátna, egyből kitalálná, hogy valami baj történt, azt pedig nem akarom. Rendbe kell hozzam magam minél előbb...
De előbb picit nekidöntöm a homlokom a tükörnek.
Egy szánalmas bolond vagyok...
Az ajkamba harapok, hogy visszatartsam, de nem megy. A könnyeim ismét megerednek, és halkan szipogva így maradok pár másodpercig. Sírva nyúlok a levegőbe, szedem le először a cicafüleket, majd a ruháimat is, hogy ismét így, csupaszon nézzek a tükörbe.
Elnevetem magam. Milyen furcsa így, cicafülek nélkül látni magam ilyen hosszú idő után. Azt látni, aki valójában vagyok. A tanárnak igaza van, egy szánalmas bolond vagyok, és csak hálás lehetek neki, ha megöl. Mélyen belenézek a tükörképem szemébe, mintha várnám, hogy mikor bukkan elő belőle Leptys.
-Nem létezel... -szipogom ismét a két szót, amivel végül elűztem... egy időre.
Yuichi valószínűleg megérkezik lassan, szóval ideje nekiállni rendbeszedni magam. A víz ismerős sistergéssel indul meg, hezitálás nélkül lépek a tűzforró sugár alá, hagyom, hogy lemosson mindent, a könnyeimtől kezdve a lelkemen át.
Nem tudom, mit érzek. Kavargok még mindig, pedig már vele is megbeszéltem a dolgot. Nem haragszunk egymásra, nem történt semmi, nincsenek hátsó szándékok, sem bebeszélések, semmi. Mégis még mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik, hogy csak egy... hogy meg kéne haljak.
A falnak ütöm a fejem, nem túl erősen, de nagy bánatomra semmi hatása. Nincs fájdalom, nincs semmi, pedig odahaza ez használna. Ez az első alkalom, hogy hiányzik a Valóság.
Nem tudom, mennyit álldogálok így a zuhany alatt, végül kinyújtom a kezem és elzárom a forró vizet, hogy a jéghideget eresszem magamra. Lehunyom a szemem és a jóleső melegből átlépek a jégvilágba. Ismét így maradok pár percig, majd elzárom a csapot és idejét látom, hogy kezdjem a rendbeszedés második fázisát.
Visszaveszem minden ruhámat, ellenőrzöm a funkciókat, a tárgyaimat, mindent. Józanabbnak érzem magam, mint még a zuhany előtt, talán el is múlt... nem vagyok benne biztos, és szívem mélyén talán részeg is akarok maradni mindörökre. A tükör elé lépek, ismét, és szembenézek továbbra is cicafületlen önmagammal.
... Nem tudom, mit gondoljak. Még mindig nem. Az egyik pillanatban visszatér az önbizalmam, a másikban ismét eldőlök, mint egy fa, összekuporodom és meg akarok dögleni, mint egy kivert kutya. Keserűen elmosolyodom, tükörképem követi a példám: ki érti a nőket? Még én sem értem magam.
Végül egy kattintás, és valódi énem képét át is veszi Chancery-é.
-Akkor ideje menni. -sóhajtok, és amint úgy érzem, a könnyeknek végleg vége mostanra, megfordulok és kinyitom az ajtót.
Ittlétének érzése megcsap, és elmosolyodom a képen, amit küld felém. A szobaajtóhoz lépek és kinyitom, hogy lenézhessek a guggoló Yuichira és a mellette mancsát nyalogató ÁK-ra.
~Hö... -köszön a dög egykedvűen úgy, hogy mindketten halljuk a fejünkben a hangját. ~Sokáig tartott, Szájtát.
-Bocs. Te meg nyugodtan jöhettél volna... mégis csak a te szobád. -nevetek halkan. Vajon miért nem jött be? Szinte félek megkérdezni. ÁK meg mikor érkezhetett?
~Pár perce. Mit gondoltál? Majd pont én leszek az, aki nem veszi észre a hiányod?
-Yuichi nasijáért jöttél, ugye?
~Igen.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Okt. 29 2013, 11:03

Chancery

Megdöbbenve hallgattam szavait, nem emlékeztem rá, pedig valami derengett, hogy korábban utalt rá, de pontos emlékem nincs róla. Pedig az régebben történt, azokra pedig szoktam emlékezni, kivételesen erre is fogok emlékezni, hogy láttam Chant berúgva. És vajon merre tarthatott? Ötödik szint, itt még jómagam sem tudom mi van felfedezés alatt áll a terület. Elszontyolodtam kissé - értem, sebaj, már itt van ÁK - mondtam mosolyt erőltetve magamra. Bírtam a kis pókot, és igazából szerettem volna elveszíteni arachnofóbiám, bár ez meg szemétség, hogy kézenfekvő esetben akartam ezt megvalósítani, ezáltal önzésem eszközévé válhatott volna Norm. Ez pedig gonosz szándék. Szerencsére az útválasztás lehetősége még fenn áll, más úton fogom kiképezni magam a pókok és más ízeltlábúak ellen. Többet még csak gondolni sem fogok arra, hogy könnyítés képpen kihasználjak bárkit, vagy bármit. Az nem helyes.
Ezután hamar ott voltam az ajtó mellett és rövid várakozás után csatlakozott egy cica hozzám. Elsőre nem ismertem meg, de hamar leesett ÁK jött végül Chan után. Megsimogattam és megdícsértem, hogy idetalált. Vajon hogy jött ide? átverekedte magát négy kazamatán, vagy teleport kristálya van neki is? Nem is tudom. A képességeiben nem kételkedek, jó cica szóval a szörnyek nem árthatnak neki. A kristály is kézenfekvő, hisz Chan kristály boltot vezet. Vajon.. hogyan, mégis?
Hamarosan ki is nyílt az ajtó és Chan immáron üdén nézett ki mögüle. Furcsa hang csengett fejemben, nem Chan volt és nem én. Lenéztem a macskára, második mondatánál már meggyőződtem tényleg ő beszél. De furcsa, hogyan hallhatom?
Oda is adtam a halat ÁK-nak bár későbbre gondoltam, de ha már ennyire kéri, miért is ne.
- Parancsolj ÁK jó étvágyat! - majd Chan felé fordultam - illetlenség lett volna zavarni, úgy hogy megvárta míg végzel. Sokkal jobb színben vagy! -lelkendeztem neki. - Akkor azt hiszem már nem lesz szükség testőrségre hazautadon - néztem ÁK felé - könnyedén megvéditek egymást. Úgy hogy azt hiszem én.. nos.. megyek aludni - nem akartam megbántani, meg nem tudom ÁK mennyit tudhat Chan állapotáról, de előtte nem akartam titkolózni - neked pedig Chan.. remélem nem próbálsz ki ilyen butaságot később. Szerintem mindenkinek megvan a maga helye a világban, ha makacs és gyökeresen ragaszkodik a rosszhoz, akkor sajnos azt kell mondjam fel kell adni, úgysem fog megváltozni. Tudod én odakint sem tudtam mindenkin segíteni, inkább ráhagytam, aztán idővel ő keresett, hogy megváltozott és tényleg. Rádöbbent, ha makacs egyedül marad, még azt is elveszíti, aki kicsit is próbált vele törődni. Viszont fel a fejjel mára, és .. ÁK.. vigyázz rá - mondtam a macskának egy félmosollyal. Ha ő is búcsúzóra fogta, úgy átöleltem Chant, Ákhoz lehajoltam és megborzoltam a kobakját és útjukra engedtem. Ahogy kiléptek az épületből én betértem szobámba, és hirtelen nehezedett rám egy rövid nyomasztó csend. Sebaj, holnap már nem a pusztában alszok, hanem a JL-es ágyikómban. Vajon én mennyi ostobaságot fogok még tenni? Remélem minél kevesebbet. Leheveredtem az ágyra és eszembe jutott Hime. Ott volt a cápatámadásnál a csuklyás és nem cselekedett. Felnevettem kínomban, majd míg oldalra fordultam, könnyek ezrei bukkantak elő, csak sírtam amíg el nem nyomott az álom. ~A hülye fogadalmaim.

/Köszi a játékot Smile

Remélem jobban lesz Chan Wink

by **Chancery** Kedd Okt. 29 2013, 16:39

~Kössz, Borzas... vagy várj, egy Borzas már van... akkor legyél... Hosszúborzas. Vagy majd kitalálom. -nyalja meg ÁK a szája szélét, majd nekiesik a halnak, miközben én gondolatban lefejelem az ajtót. Borzas. Mostanában szokásává vált, hogy beceneveket aggat mindenkire, akivel találkozunk, én például azért lettem Szájtát, mert folyton nyitva marad a szám, ha elbambulok vagy ha valami új dolgot látok.
Míg ő eszegetett, mosolyogva hallgattam Yuichit. -Köszi. Igyekeztem összeszedni magam... -úgy érzem, elpirulok egy kissé. -És nem fogok. Legközelebb majd írok, ha megint elveszíteném az eszem.
A következő mondatait viszont úgy szívom magamba, mint szivacs a vizet, miközben az íjász egykedvű arca ismét feldereng előtte. Csak bólintok, hiába született kérdésem, nem teszem fel. Most még nem. Talán majd később. Helyette csak ennyit mondok.
-Nekem is volt hasonló... -mosolygok lehajtott fejjel, mire rám szól, hogy Fel a Fejjel. Elnevetem magam, és szorosan megölelem.
-Köszönöm. -sutyorgom a ruhájába, majd pár másodperc múlva elengedem. Ezalatt ÁK is bevacsorázott, hálából még hozzá is dörgölőzik a srác lábához, majd megfordulunk és elindulunk haza.
~Még részeg vagy.
-Ja.
Egykedvűen lépdeltünk az úton, pár másodpercre megálltam a névtelen kocsma előtt, majd tovább mentem, meg sem álltam a céhház kapujáig. Ott ismét megtorpantam és felnéztem a tornyokra.
Jay alszik.
Peter és Hisame is.
Shukaku és Timidus vagy alszik, vagy a könyvtárban tengeti az idejét.
-Elmondtam neki.
~Gratula. És hogy fogadta?
-Megtörten. -nevetek fel keserűen. -Nem kellett volna elmondanom neki, de rohamom lett és kicsúszott a számon...
~De barátok maradtatok, nem?
-... Több. Testvérek vagyunk.
~Az még jobb. Na, menjünk! -és már trappol is a kapu felé, alig bírom utolérni.
Felmegyünk a lépcsőn, bemegyünk a könyvtárba, majd a kis fülkébe is, amit jelenleg otthonomnak nevezhetek még. Jay békésen alszik az apró ágyban, megállok az ajtóban és könnyezve nézem őt egy darabig. Hála az Égnek, nem ébredt fel, nem vette észre a hiányom. Úgy érzem magam, mint a kisurranó csaló, aki épp most tért vissza egyéjszakás kalandjából.
Átöltözöm és óvatosan visszafekszem mellé, fejemben még mindig kavarognak Yuichi utolsó mondatai.
Szerencsés volt, hogy az ő esete megváltozott, rájött, hogy jobb másképp élni.
Az én eseteim, mind a kettő, viszont meg akar engem ölni. Egyik a játékban, másik a Valóságban. És valamelyiküknek biztos sikerülni fog, ha nagyon akarják... elvégre hagyom magam. Vajon ezért hülye vagyok? Egy nap talán ezt is megbeszélem vagy Yuichival, vagy Jay-el... esetleg magával Kurokoto-val...
Hisz sosem lehet tudni, nem igaz?
Apró csókot lehelek Jay hajába, majd lehunyom a szemem, hogy kialudjak mindent, ami ért. Álmomban a rózsaszín hajú macskalány nevetve ugrál háztetőről háztetőre, vállain zászlóként lobog Yuichi kabátja.

//Majd meglátjuk, én meg remélem, nem törte nagyon meg szegény Yuit >.> <.< <.>
Köszi a játékot^^//

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 01 2013, 10:53

Chancery: Kezdő Kés (+0,5 erő)
Hayashi Yuichi: Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)

by **Kincaid** Hétf. Ápr. 14 2014, 12:56

//Ryuu és Tachi hentai

//

Elfáradtam, basszus! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehézkes, ha az ember egyedül nyomul. És az egyedül alatt most értsd azt, hogy nincs körülötte rakat kis óvodás, alacsony szintű játékos, akikkel legalább kicsit is izgalmasabb a műsor. Akik fejhangon visítanak, ha a hátad mögé került egy mob, vagy kétségbeesett menekülésük a magasabb szintű mobok elől mosolyt csal az arcodra, esetlenkedésük a számukra kezelhetetlen fegyvereikkel kész műsor, és egyébként is remekül tudnak vigyorogni, ha túl vannak az ellenséges erők egy-egy hullámán. Velük soha nem unalmas semmilyen alacsony szintű helyeken nyomulni. Másrészről egyedül nem csak a gyakás monoton, hanem valahogy a mobokra is jobban oda kell figyelnem. Ezek egyre okosabbak az egyre magasabb szinteken! Bekerítenek, cseleznek, bevédik egymást… Megizzadtam! Messze verem a terület követeléseit, és OK, talán kicsit gyengék a cuccaim, de rengeteg exp-mel simán ellensúlyozom… azt hiszem. Ellensúlyoznom kéne. Régen mindig simán ellensúlyoztam. Akkor meg mi a fene változott volna azóta?

Izzadtan hevertem egy gyéren kivilágított folyosón. Totál elterültem. Csak át akartam rohanni ezen a kastélyon, egy délutáni program lett volna, semmi több. Erre tessék! Eddig bírták a kitartás pontjaim, itt rogytam össze. Épp hogy nem ütötték át az utolsó találatok a páncélzatom, így sértetlen maradtak az életpontjaim. Ha csak egy HP is levonódott, az mélyen sértette volna a büszkeségem. Komolyan egyre gyengébbnek érzem magam, mióta a bossos alakokkal lógok. Piperkőc népség a csilli-villi ruháikban. Néha azon vettem észre magam: nekem is kell olyan.
Ha a karakterem maradhatott volna nőnemű, már régen egy szál tangában rohangásznék. Még a mobok nyála is folyna utánam! Így viszont…

Adtam még magamnak tíz percet, hátamat a folyosó falának vetve.

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 14 2014, 13:56

- Be kell vallanom, egyáltalán nem ez a hely volt az igazi úticélom. Egyszerűen csak itt kötöttem ki. És hoyg hogyan? Tudom ám azt is, csak nincs kedvem elmesélni. Nah jó, ha ennyire akarod madárka, akkor mégis! hentai

-
Odahajoltam aktuális áldozatomhoz, egy egészen szemrevaló, bögyös gamer csajszihoz, de a lány még nem volt vevő a fizikai kontaktusra, így lerázott az arcomon hagyva a keze nyomát. Hahh, ez már a harmadik amióta Kiképzőtisztes vagyok. Sad

Nem tetszik nekik, hogy nincs akkora sebzésem. Tudom én nagyon jól, de nem nagyon akadnak itt jó küldetések. Még egyszer meg nem megyek el vérsiklókra vadászni. Inkább akkor mobolok. Nah igen. Ez a hely viszont nem arra való, ide csajozni szoktam elugrani. Surprised

Azért nézzünk körbe, csak van itt valami érdekesség. Egy eldugodt quest. Persze megnézhetném az Obszidián kastélyt is, ott van ám mob dögivel. Cool

Kazamatázás forevör \o/ De egyszer már átmentem rajta, unalmas lenne átmenni még egyszer. Egyedül főleg. Ha legalább itt lenne Youkun, sokkal szórakoztatóbb lenne vele, de a gyerek azóta sem bukkant fel. Remélem nem valamelyik fogadóban kuksol azóta is. Suspect

Hahh, meg kéne nézni egyszer, hogy meghalt e már. Az már nem az én saram lesz, de nem ám! Az a saját hibája lesz, de bizony! \o/ Én megmentettem a seggét, vigyázzon magára. Keresni meg nem fogok leállni. Elég problémám van így is... történetesen a nehézkes fejlődés.... ki hitte volna, hogy most már ennyire nehéz lesz feltornászni magad. o.o

Jéé, kit látnak szemeim! Yaoi san, de rég láttam a pirulós tagot. Surprised

Olyan pár hónapja. Jahh, ha most oda megyek hozzá első dolga lesz bekérdezni, hogy hányas szinten állok a fene üssön bele. Ő bezzeg azóta tuti lépett legalább egy szintet. Fogadni mernék rá. Cshh, csessze meg!
Akkor is oda megyek!
- Konichiwa Perverz san *.* Elpilledtünk a tavaszi melegben? Razz

- Muszáj volt. Persze fölé tornyosulva ahogy annak a rendje és módja megkívánja. Surprised

by **Kincaid** Hétf. Ápr. 14 2014, 20:55

Nem az észlelésem és nem is a látásom jelzett be – ebben biztos vagyok, mert kismilliószor kaptam már fel a fejem a fejemben csilingelő vészharangok miatt. Ezúttal egy teljesen másfajta radar jelezte, hogy olyasvalaki érkezett a közelembe, aki… nos. Eh! Akinek nem számítottam az érkezésére.
– Hát te meg mióta vagy elég méretes, hogy errefelé járkálhass? – kérdeztem. Ketten voltunk, igazán nem zavartattam magam. – Kisfiú… – tettem még hozzá, magamban vigyorogva.

Feltápászkodtam. Előttem csak ne terpesszen itt szétvetett lábakkal. Az egy dolog, ha ő ezt így bevállalja, másrészről nekem erre nincs szükségem, köszönöm. – Mi van, itt a tavasz, és buzognak benned a hormonok? – Ezúttal már arcomon volt a mosoly.
Igazából… Nem is tudom, hogy volt-e kedvem a társaságához. Túléltem volna, ha még egy ideig nem találkozunk. Másrészről voltak igényeim. Pl egy jó társaság sohasem ártott. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy ő ebbe beletartozik-e, vagy sem, de épp itt volt az ideje, hogy kiderítsük.

Rejtekajtót jelzett előttem a térképem, pici térrel mögötte, de megvoltak a szükséges információim ahhoz, hogy ki tudjam nyitni. Két immortal objectes hordót húztam odébb, és már ki is fordíthattam sarokpontjaiból a bejáratot. Feltárult előttem a nem is olyan aprócska szoba.
Mobokra számítottam, de észre se vettem, hogy nem özönlenek felém, annyira magával ragadta a berendezés a figyelmemet. Láncok. És bőrök lógtak le. Mindenfelé. Elfutott az izgalom: igazán idillikus hely!
– A páncélzatomat már nullázták – magyaráztam a vállam felett, miközben szép sorban lecsatoltam őket magamról, és az invertorymba süllyesztettem. Semmi szükségem nem volt rájuk…

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 14 2014, 22:08

Nah, kinyitotta a szemeit és csodák csodája ezúttal bátrabban bírt fellépni velem szemben. Erélyesebb lett a szentem mióta nem láttam, vagy csak fáradt és nincs kedve a dumcsihoz. Ha így van, akkor csak szólnia kell. Rolling Eyes

Úgy se megyek el. xD Szóval ez általában bukta. Ha én megjelenek vigyázzatok emberek,mert energiát szívok. \o/ Azt reggelizem, ebédelek, és vacsorázom, a rendes kaja mellett. Rolling Eyes

És növésben lévő szervezetem van. Sok kell. *.* Hahh, ezek a szavak. Mintha felkért volna egy táncra. Cool

És a kihívást nem utasítom vissza. Szinte kacagva viszonzom a a megszólítást. Mintha csak bóknak szánta volna.
- Ma na. Do~mo. Az én generációm uralja az mmo-kat. Razz

Shitteru? :3 -
~ Jjah, jegyezd csak meg. Elavult vagy, öreg, ossan. xP Nah jó, ha tudsz mutatni nekem valami érdekeset, talán megkegyelmezek neked. Talán~
A következő kérdés kacagtató volt. Átpasszolta az én szövegemet, de egy cseppet sem érdekelt. Sőt, tetszett, próbálkozz csak Lovag san. Razz

Csak egy sejtelmes mosolyt kapott tőlem, és egy vállvonogatást, majd élénk figyelemmel követtem, ahogy tett vett. Egy hordó ide, egy hordó oda. Bizonyára frontharcosként, nah meg az őrült nagy szintje miatt is jobb rálátása van az egyes szintek berendezkedésére. Ezen szempontból irigyeltem ezt a tökfejt itt mellettem. Nem volt veszélyes tag, igazán nem panaszkodhattam rá. Nem volt olyan jó, mint Youkun, ám nem is akartam, hogy hasonlítsanak. Mindenkinek megvan a maga varázsa. Ez a miniatűr tank itt a pirulós és néha szúrós megjegyzéseitől lett érdekes a számomra, Youkun pedig a rángathatósága révén. x3
Mindenki másban jó, nem de bár? Rolling Eyes

Tehát mindenkit a saját képességei szerint kell felhasználni. Surprised

Mikor azonban vetkőzésbe kezdett, kikerekedtek a szemeim egy pillanatra. Jah vagy úgy! Szóval mobolni fogunk? De ennyivel nem úszod meg a random vetkőzést! Twisted Evil

Szemérmesen a mellkasomhoz vittem bal karom, a jobbat meg a szám elé emeltem és kissé oldalt fordulva neki, de egyértelműen rá pillantva, mint egy szende szűz, úgy szólaltam meg.
- P-pervez kun. Nekem csak ez van. - böktem a mellkasomon feszülő aprócska, kezdő páncélzatra. Két egész páncél. - Le-levegyem? Embarassed

-
Muszáj, muszáj! Mit mondasz? *.*

by **Tachibana Makoto** Szomb. Ápr. 19 2014, 14:09

Zizegés, statikus zörej, majd beszórtak csillámporral. Ha kimennék a fényre, bizonyára ragyognék, és az ostoba kis tinilányok egyből rám vetnék magukat. Hogy lett abból a könyvből ekkora kultusz? Mondanám, hogy nem értem, de sajnos átláttam az okait annak, hogy miképpen lesz egy jó propagandával és megfelelő fordulatokkal felépített történetből olyan bestseller, mint abból a szennyből. Az a könyvsorozat olyan volt a tizenéves kislányok számára, mint egy népszerű, klasszikussá váló popsláger. Milyen szép gondolatmeneteket lehet felépíteni abból, hogy legyőztem egy lényt, ugye? :]
Unalmas volt az itteni hadakozás és veszélyes is, páncélzatomat kellőképpen megdolgozták az itteni lények, képességem pedig maximális fordulatszámon pörgött. Pajzsomat is ritkán használtam, de most ez egy olyan alkalom volt, hogy Svalinn - ahogy én neveztem - is előkerült. Különlegességét jól tudtam hasznosítani, nem egy-nem két harapást, szúrást, karmolást hárítottam vele. A pletyka szerint errefelé tengődő miniboss miatt azonban számomra megérte most ez a fajta kockázat, feltéve ha megtalálom.
Fejlett csontvázzal találtam szembe magam, ám ezekkel nem volt olyan nehéz elbánni, csak a fegyverét kellett eltörnöm. Anélkül tehetetlen volt :] Viszont ahogy félreléptem a suhintása elől, és egy határozott mozdulattal kettévágtam a pengéjét, meghallottam valamit, ami nem illett ide. Emberi hangokat. Nem kockáztathattam meg, hogy valaki rajtam kívül felfedezi azt a minibosst, és így kénytelen-kelletlen a forrás irányába fordultam, és halk léptekkel megközelítettem a helyet. Egy rejtett ajtó mögül érkezett a beszédfoszlány. Legalább ketten voltak, két férfi. Ha szerencsém van, megmenthetek egy ájult lányt, akit éppen fel kívánnak áldozni a vágy oltárán, de ennek kevés volt az esélye, úgyhogy habozás nélkül dugtam be a fejem az ajtón. Tényleg csak ketten voltak.
- Yare-yare... igencsak melegem lett :] - szólaltam meg, látva hogy mit csinálnak, és felfedtem magam. Teljes páncélzatban, tetőtől-talpig gyönyörű vértben, karomon díszes pajzzsal, és fényes kardom is kezem ügyében volt természetesen - Mit csinálnak itt jó uraim? Tán megzavartam valamit? :] - kérdeztem sejtelmes mosollyal az arcomon, hajamat pedig a nagyobb hatás kedvéért meglendítettem hátam mögött. Azonban a következő pillanatban éreztem, hogy testrészem megállt parancsol és nem enged tovább. Magyarázatot keresve pillantottam oldalra, az elém táruló horrorba illő látványtól pedig elsápadtam. Beleakadt a hajam egy lelógó láncba pale

Rángatni értelmetlen volt, így gyorsan odaléptem, és megvizsgáltam a baleset helyszínét, megpróbálva kitalálni, hogy mégis miképpen bogozhatnám ki büszkeségemet a béklyóból. Igyekeztem higgadt maradni, habár nem volt könnyű.
- Levágná valamelyikőtök? Mármint a láncot. A láncot! - nyomatékosítottam erélyesen, nehogy csalafinta gondolatok megvalósítására törekedjenek. Ha megpróbálják, akkor kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni, a felszerelésük alapján amúgy is könnyű prédának tűntek :]

by **Kincaid** Vas. Ápr. 20 2014, 12:14

Több proaktivitásra számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyi szöveggel le is fogom tudni nyomni az égő cigit a torkán. Jelképes értelemben persze. Nem tudom, hogy mire számított. Itt csak ketten vagyunk, igazán nincs mitől tartanunk. Főleg ebben a kis titkos szobában. Felesleges pironkodni. Kicsit izgatott a kérdés: a Főtéren csak úgy csinált, mintha, majd kinevetett, amikor visszajeleztem neki. Ezek szerint látja a nüánsznyi különbségeket… Hogy is mondjam? Nincs radarja annak, akinek nincs szüksége rá.

Nyilván ennyitől nem eredt el az orrom vére, de azért belémcsapott egy kiszabott villám, ahogy a vállam felett hátralesve Ryuu ujja a szájában volt, és rám nézett. Morogtam valamit, majd elfordultam. Túl régen voltam már bevetésen ahhoz, hogy tiszta fejjel tudjak kezelni egy ilyen helyzetet. És túl kevés rutinom is volt ahhoz, hogy az átsegítsen. Így csak jelképesen kitartottam oldalra a saját Kezdő Páncélzatom – igen, rajtam is csak annyi volt –, és ahogy elengedtem, teleportált is az invertory-ba.
Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy ezt más is látni fogja.

Zavartan fordultam a hang irányába. Természetesen nem voltam meztelen, de azért majdnem beindult az automatikus reflex, hogy egyből eltakarjam néhány kikandikáló testrészem. Ilyesmi azonban nem volt. Még épp időben vettem erőt magamon ahhoz, hogy a kezem félúton megálljon, és egy tökkel ütött integetése legyen a mozdulatból.
Hideg-meleg átfutott már rajtam, hogy még valaki ránk bukkant, de egy kisördög megszólalt a fejemben a fiú járását látva. Persze elvesztem kicsit páncélzata részletességében. Első körben sokkal vastagabbnak láttam, és csak utána esett le, hogy valójában a ruha alatt nyeszlett figura lehet.
Egy sóhajjal indultam el felé, ahogy a haja elakadt. Ezt most… komoly? Útközben vetettem egy szúrós pillantást Ryuu felé is, csak hogy tudja, hol a helye. Vagy bizonyítsa be, ha szerinte ő akar felül lenni Rolling Eyes

– Mielőtt a szégyened más is látja – mondtam a fiúnak, ahogy kicsit sem lassítva mentem el mellette, majd a rejtekajtóhoz léptem, hogy ránk is csukjam. Így más legalább nem tévedhet be. Legalábbis igen kicsi a valószínűsége.

by **Ryuu** Vas. Ápr. 20 2014, 14:10

Levette! *-* Ez kész katasztrófa, de komolyan, ez tényleg akar tőlem valamit?!?! xP Nem lehet eldönteni. Nem szól semmit, csak némán neki áll .... vetkőzni? o.O Hát nem mobolni akart a kis perverz? Elvittem a figyelmét, biztos. Rolling Eyes

Azonban még mielőtt folytathattam volna kis színjátszásomat, még valaki bepofátlankodott a mi külön találkánkba. Omájgád az a pofa aztán lazán tolja. Tetszik! *.* Bevesszük. hentai

Egy ilyen nyegle mosollyal az arcodon csakis forgathatsz valamit a fejedben, édes. x3 Azonban Perverz san előbb lépett, mint én... az az mint kellett volna neki. Túlságosan is önálló frontharcos lovag sanunk. Hmmpf, de ha nem így lenne, nem is lenne érdekes. Rolling Eyes

Szóval elé furakodtam, és nem a magam kardját halásztam elő az inventoryból, hanem egy egy kezes csodát markoltam fel a benti kis tárházból. Huhh van itt minden. Csillogó szemekkel közeledtem áldozatunkhoz a rozsdás fegyverrel együtt.
- Ne ficánkolódj! *.* -
Majd egy akkorát suhintottam vele, amennyit csak az erő pontjaim engedték és voalá.... talán történt valami azon kívül is, hogy mindent ellepett a felszálló por. :3
Közben a tekintetemmel Kint kerestem. Vajon mit csinálhat ilyen lengén ott? Avagy még azt kéne megtudnom hogy hol ott? Razz

Nah de csak előkerül, nem tud betelni velem, tudom. Cool

xD
- Nah, mindenki jól van? Nem sérültetek meg? :3 - Éreztettem nagy együttérzésem mindenki felé. De ez a rövid kard egész megtetszett. Több féle fegyvert akarok forgatni, csak kevés a money hozzá. :/ Még. >.> Valahogy biztosan beszerzek párat egy tuti fegyóért. :3 Kell kasza is, azt egész jól tudtam használni, meg ikerpenge, hehh, meg meg egy csomó minden. \o/

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 21 2014, 13:37

Nos, meglepetést okoztam a megjelenésemmel, ez már önmagában is pozitív indítása volt ennek a kis afférnak. Nem számítottak rám. Nem ismernek. Nem tudják, mire vagyok képes. Igaz ez fordítva is igaz volt, de a lépéselőny nálam marad, amíg a kezdeményezés jogát megtartom. Ettől pedig még az sem fosztott meg, hogy fennakadtam a hajamnál fogva, hiszen amíg gyanútlanok, addig nem használhatják ellenem a saját balszerencsémet. Főleg, ha ilyen látványosan bénának tettetem magam, és ezzel eloszlatom bennük a gyanakvás minden csíráját :]
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem a kisebbik alaktól, akit speciel láttam már egyszer-kétszer feltűnni bossharcokon. Ez önmagában nem jelentette azt, hogy magas szintű lenne, de vele azért nem ártott óvatosnak lennem. Viszont hangsúlyom ebben a kiszolgáltatott helyzetben cseppet sem volt fenyegető, inkább olyannak hangzott, mintha én aggódnék. Magam miatt. Ilyenkor az emberek hajlamosak agresszívabbnak látszani, mint amilyenek valójában, de amelyik kutya ugat, az nem harap. És ez bizony érződik a hangsúlyon is, akármennyire is fenyegető, vagy sejtelmes az, amit mondok.
- Óvatosan! - játszottam tovább a kétségbeesett figurát, habár mélyen belül valóban aggódtam. Mint Sámson esetében, az én gyenge pontom is a hajam volt, talán az egyetlen komoly gyengeségem. Viszont nem a hajamtól szabadultam meg, hanem a béklyótól, ugyanis csörömpölés hallatszott, és por verődött fel. Erre még az én hajam se képes :] Így már jóval könnyebb volt megszabadulnom az undok fémkötéltől, a láncdarabot azonban megtartottam kezemben.
- A büszkeségem sérült... valamelyikőtök nem doktora a lelki gyógyításnak? :] - sóhajtottam fel, és közben leporoltam magam. Gyanakvón néztem körbe, vizsgálva a többi láncot, és elhatároztam, hogy elkerülöm őket jó messzire - Mi van itt benn? Találtatok valami izgalmasat, vagy csak kettesben kívántatok maradni? :] - kérdeztem sunyi vigyorral az arcomon - Csak mert úgy tűnik, a haverod engem is marasztal - böktem a "Perverz-kun" felé, miközben "megmentőmre" sandítottam.

by Ajánlott tartalom