Orimune Jasami vs Neuro

Az első győzelmem meglepően érdekes volt. Nem volt nagy a pont különbség, de úgy éreztem hogy keményen megdolgoztam érte, hiszen mégis csak egy magasabb szintű ellenféllel szemben álltam meg a helyem, és alig tudtam elkerülni a csapásait, bár valószínűleg csak az mentett meg, hogy felrepített a levegőbe, és nem tudott lecsapni. Most viszont eljött a második kör. Észrevettem, hogy Shizuka nem jutott tovább, Egy ismeretlen figura legyőzte. Kicsit sajnáltam, mert szerettem volna megküzdeni vele, de ez most már nem lehetséges. A következő helyszín egy sokkal átlagosabb terület volt. Egy kavicsos sziklás terület, amit egy folyó vágott ketté, ahogy szemléltem, rögtön észrevettem, hogy a vízeséstől haladva egyre mélyebb lesz a víz, ezt a színkülönbségből szűrtem le. Nem volt feltűnő, de érezhető volt a leejtés ha valakinek jó térlátása van. A part mentén kavicsok, és kagylók voltak, valamiért rögtön az jutott eszembe, hogy ezek életpont veszteséggel járnak ha belelépünk, hiszen fájdalmat nem érzünk, így gyakorlatilag ez lenne az egyetlen hasznuk, hacsak nem direkt figyelem elterelésnek van szánva.
A szemem ez után az ellenfelem irányába terelődött. Elég érdekes figurának tűnt, de mást nem igazán tudtam leolvasni róla. Sajnos amíg nem csapunk össze, addig nagyon kell figyelnem a mozdulatait. A folyó másik oldalán helyezkedett el, így egyenlőre nem kellett aggódnom meglepetés támadások miatt, mint legutóbb. Lassan előhúztam a kardom, és enyhén meghajoltam.
-Sok szerencsét.-Mondtam barátságosan, majd felegyenesedtem, és beálltam az alapállásba. Nem fogok kezdeményezni, inkább taktikusan megvárom hogy ő kezdjen, szeretném tudni a képességeit. Csak csendben védekeztem, miközben a szememmel a testét figyeltem. Minden esetre elindultam a folyó felé, elkerülve az élesnek tűnő kavicsokat és kagylókat. Miután elindult a harc, már inkább a mélyebb rész felé haladtam, hogy ne tudjon egyből lerohanni, ha úgy dönt, hogy átrohan a vízen, főleg, hogy nem tudtam milyen gyors is. Az volt a célom, hogy egy nyílt támadásra kényszerítsem, és akkor talán ellentámadhatok, reménykedtem, hogy gyorsabb vagyok nála, mert itt nem igazán tudtam hogyan használjam ki a környezetem.

Bár a korábbi mérkőzésemen, a harcot megnyertem, magam ellen veszítettem, és még mindig bennem voltak azok a rémképek a családomról. Még nem egészen tisztult ki a fejem, mikor megkezdődik a második meccs. Az önuralommal talán nem lesz problémám, hiszen a bennem lakozó szörny az előző mérkőzésemen kitombolhatta magát. Most én vagyok itt, az ellenfelem velem fog küzdeni, és bármi történjék, nem adom át a helyem. Megérkeztem hát a párbajom színterére, végignézek az ellenfelemen, látom, hogy ő is engem és a harcteret vizslatja.
- Ehh, hello, sok sikert.
Egy gyors pillantás, a körülöttem lévő dolgokra. Semmi különöset nem vélek felfedezni, csak egy átlagos folyópart, meg néhány szikla. Megteszem első lépésem az ellenfelem felé, és rögtön elém tárul, az a bizonyos dolog, amiről eddig nem vettem tudomást. Az életemből, lemegy egy pont, pedig az ellenfelem, látszólag még nem is támadott. A talpamat felemelem, és egy kagyló darabot szedek ki belőle. Örülök, hogy nem fáj, korábban már történt velem hasonló de az fájdalmas volt, és eléggé vérzett is. Rég nem láttam már vért, ha csak nem az emlékeimben, de most az ellenfelemre kell figyelnem. Miután a kagylót kivettem a talpamból, immáron óvatosabban lépkedek, de nem tudom eldönteni, hogy, hogy támadjak, ennyi éles dologgal a talpam alatt, a végén még a lépkedés miatt fogok veszíteni. Végül, egy dolgot teszek, fegyveremet jó erősen, a talajba tolom, majd suhintok egyet ellenfelem felé, hátha megvágják a darabok. Egyelőre nem akarok a közelébe menni, az túl veszélyes lenne, így legalább, talán felmérhetem egy kicsit az erejét. „Hmm hmm.. Vajon melyikünk az erőssebb?”

Élet: 19/20

A másik gyorsan köszönt, majd megindult. Viszont ez botor döntés volt, mert láthatóan csökkent az életereje még ha csak egy aprócskát is. Ez beigazolta az én tézisemet, miszerint a törmelék és a kagylók sebzést okoznak. Gyorsan megszabadult a kagylótól, majd szembeállt velem.
Szerencsére, én óvatosan lépkedtem, így nem sebesültem egyenlőre, de féltem ez nem fog sokáig tartani. Ahogy szétnéztem, úgy tűnt hogy mindenütt halomra vannak ezek az apró tárgyak.~Fene, most mi a fenét csináljak? Hacsak nem ugrok a folyóba nem hiszem, hogy ez a küzdelem sokáig tart, bár ha ő át jön... Mi a?~Mielőtt végig gondolhattam volna a dolgokat, máris föld darabok repültek felém, ami meglepett, és reflex szerűen hátra ugrottam, viszont ennek az volt az eredménye, hogy az egyik kavics felkarcolta a talpam, amire az életerőpontom is lecsökkent egy kicsit.
~Ah... A pokolba.~Kiáltottam fel magamban, ahogy feltekintettem a másikra.~Mégis hogy?~De megráztam a fejem, kitisztítva a gondolataimat.~Hát jó, ha te nem jössz, akkor nekem kell oda mennem hozzád.~Gondoltam, miközben megragadtam a kardom, és futva megindultam. Mivel az egész térkép csak 5 méter volt a második dimenzióban, így a víz sem volt túl széles, a nekifutással át tudtam ugrani, majd földet érés után ismét elrugaszkodtam, hogy minimalizáljam a kövek által ért sebzést, bár ahhoz hogy átkerüljek a folyó másik felére két életpontot kellett feláldoznom. Kardomat fejem fölé emelve, megcéloztam a másik testét. Bár valószínűleg ezt a közvetlen támadást könnyen kivédi, így elhatároztam, hogy a teljes súlyomat beleadom, remélve, hogy ezzel sikerül fellöknöm. Ahogy a pengém átvágja a levegőt, és egyre közeledik a másikhoz, vettem egy mély levegőt, megfeszítettem az izmaimat, és lesújtottam, miközben előre helyeztem a súlypontomat, ahogy a világ lelassult szemeim előtt, a levegőm visszatartom, a szívem dobbant egyet, majd kettőt, ahogy egy pár másodperc múlva eldőlt mi lett ennek a gyors támadásnak a sorsa.

élet: 20-3=17

Támadásomra az ellenfelem gyorsan reagált, és az éles tárgyak ellenére közeledett, majd egy ugrással, nekem támadott. Reflexszerűen hátraléptem, hogy megtámasszam a fegyverét, ezzel ismét veszítettem egy életpontot. „A fenébe, így nem lehet harcolni, az ösztöneim nehéz irányítani, hogy ne mozduljak el.” Ellenfelem megpróbáltam visszalökni, a víz felé, majd ha ez sikerült, akkor inkább egy simább talajra állok, egészen pontosan, ha elesett, megpróbálok ráállni, ha nem , akkor a vízbe megyek, hiszen ott csökken a súly, kevesebb esély hogy megvágom magam a kövekkel, illetve kagylókkal. Reméltem hogy ellenfelem jövet, és ezzel csökkentjük az élet vesztés esélyét. Bár a vízben nehezebb mozogni, de nem fogok kimenni onnan. Ha nem követett a vízbe, akkor szóltam neki.
- Gyerünk, támadj, én innen nem megyek ki.
Mondtam, majd észrevettem valami furát. „Mintha nőne a víz szintje.” Igazam volt, a víz emelkedett. „Úgy tűnik, ezzel akarnak minket a harcra sarkalni, sietni kell, a végén még teljesen ellep minket.” Végül, mégiscsak mozgásra sarkalltam magam, és nekiestem az ellenfelemnek, egy oldalról érkező támadással. „Csak túl akarok esni ezen a harcon, és gyorsan akarok nyerni, ezúttal, akár magamat is legyőzöm.” Magabiztosan álltam hozzá a harchoz és a győzelem járt a fejemben. „Ez a terep egyáltalán nem előnyös, nem tudom hogy fordíthatnám előnyömre, a rugalmas talaj, még jól is jött, de ez, ez csak visszatart, remélem az ellenfelem sem fog előnyhöz jutni, bár ahogy látom, nem csak miattam veszített életet, itt tényleg veszélyes még lépkedni is.”
- Vicces lesz, ha a sok kagyló meg kő veszi el az összes életünket.
Mondtam kissé elmosolyodva, talán a hangulatot akartam oldani vele, de némi igazság is volt benne.

Élet: 17/20

(Bocsi, hogy nem írtam teljesen elfelejtettem, hogy van egyáltalán torna. ><)

(Semmi baj)

A találatom betalált, bár nem úgy ahogy elképzeltem.~Huh, ez a fickó gyors.~Gondoltam magamban ahogy a pengéink összeértek, és felsikoltatottak. A fiú egész jól megtartotta magát, így nem tudtam fellökni. Ahogy a lábaim leértek a talajra már éreztem is ahogy ellök magától. Mivel ez a lépés eléggé nyilvánvaló és szinte bárki ezt cselekedte volna az ő helyében, így eléggé felkészült voltam... Lelkileg. Testileg viszont korántsem mivel nem jó pozícióban érkeztem, így nem volt stabil a lábam alatt a talaj. De annyira nem volt erős, hogy fellökjön, csak hátratántorodtam.
De természetesen a talajnak meg volt a joga, hogy ebből a hátratántorodásból is levegyen egy életpontot. Éreztem, ahogy a lábam felhorzsolódik.~Fenébe már, ez nevetséges, mégis mi számít itt sérülésnek, olyan mintha egy tüske csapdában lennénk... Tüskék... Utálom őket. Biztos ugyanazt a mechanikát használják.~Gondoltam, magamban, miközben szemem megragadt ellenfelemen, aki már a vízben volt. Egy pillanatra összehúztam a szemöldököm, mielőtt gondolkodóba estem volna.~Most a vízben van, tehát lassabban mozog. Viszont ha bemegyek, akkor mélyebben leszek mint ő tehát nekem nehezebb lesz. A víz viszont nem tűnik gyors folyásúnak, szóval lehet, hogy nem túl nagy a baj, viszont jó lenne kihasználni, hogy most én vagyok gyorsabb.~Gondoltam, magamban, miközben ugráshoz helyeztem a lábaim, majd behajlítottam a térdeim, és erőteljesen elrúgtam magam a földtől, ismét egy nyers támadást indítva Neuro ellen. Felemeltem a kardom, majd ahogy zuhantam kitörtem, és erősen döftem egyet Viszont ő meg egy oldalról indított támadással válaszolt, amit ilyen állapotban kénytelen voltam kivédeni, így kissé felnyögve, de benyeltem a találatot, csak azért, hogy az én döfésem bejusson. Nem is pazaroltam tovább az időm, rögtön elkezdtem egy támadás láncba három gyors döfést mérve ellenfelemre, remélve, hogy eléggé meglepett, hogy effektíven védekezzen. Bár a vízben nehéz volt harcolni tekintetbe véve, hogy sosem tettem még ezelőtt, de szerencsére a felső testem még nem volt alatta, így a karomat tudtam mozgatni, csak a láb munkámat nem, viszont a víz jó oldalán voltam, és a folyással szembe néztem, így nehezebben fog tudni hátrálni, és kimászni sem lesz egyszerű. Ezt a kis előnyt próbáltam a leginkább a saját hasznomra fordítani, remélve, hogy gyors támadásokkal leszedhetem az életpontjait, mielőtt még bármit is tehetne, hogy elkerüljön.

ÉLet: 11/20