Hanatsu vs Koshitsu Esutel

by **Diabel** Csüt. Feb. 21 2013, 09:47

Harctér leírása: Portal
Kör alakú pályán találjátok magatokat, amelyen nem oszlopok vannak, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. A pálya dugig van elválasztó falakkal. Emberszélességűek, a levegőben állnak, teljesen random elhelyezkedésűek, teletűzdelik a pályát.
Képtelenek vagytok egymásra közvetlen csapást mérni. Akkor portal nyílik, amely elnyeli a nyilatokat, majd egy hozzátok közel eső falfelületen újabb féreglyuk nyílik, ahonnan a saját nyilatok röppen ki rátok. Amennyiben nyilatokat bárhová máshová lövitek ki, ugyan ez a folyamat fordítva zajlik le, avagy a becsapódás helyén, a falon fog portal nyílni, amely elnyeli a nyilatokat, hogy aztán ellenfeletek közvetlen közelében, a levegőben nyíljon újabb féreglyuk, amely elől nehéz lesz kitérnie.
A portalok oda-vissza működnek, és elég szélesek emberek szállítására is. A féreglyuk számotokra ablak arra a helyre, ahol a portal másik vége nyílik. Mindig csak két féreglyuk van a pályán, egyik az eleje, másik a vége. Közületek bárki újabb nyilat lő ki, hacsak nem már meglévő portalt céloz, újabb fog nyílni és a régi bezárul.
Elég összetett pálya, kérlek, hogy bármi problémátok van vele, kérdésetek van, jelezzétek nekem, és igény esetén akár teljesen új pálya is rendelkezésetekre állhat.

Felszerelés: Mindkét versenyzőnek le kell vennie minden pluszt érő ruházatát! Saját fegyvereitekkel harcolhattok, viszont a bónuszok itt sem érvényesülnek. Speciális képesség a szabályzat keretei között, de használható. Jártasságok le vannak tiltva. Ördög nem kijátszható itt.

Párbaj időtartama: 4 kör/fő (ha a bíra úgy ítéli, akkor +1 kör)
Határidő: 3 nap

Bíra: Diabel
Zsűri: Silica, Rosalia, Diabel

Koshitsu Esutel
Élet: 5
Fegyverkezelés: 7
Erő/Irányítás: -
Kitartás: 1
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 3

Hanatsu
Élet: 3
Fegyverkezelés: 4
Erő: -
Kitartás: 3
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 1

by **Koshitsu Esutel** Vas. Feb. 24 2013, 16:19

*Jelentkeztem valamire... nem tudom, hogy értelmi fogyi vagyok-e vagy éppen csak unatkoztam, de úgy döntöttem, megpróbálkozok az íjászok nagy tornájával. Mintha volna bármi esélyem is! De hát végülis kit izgat?! Egyszer élünk, vagy nem?! De ha nem figyelek oda, elég rövid életű leszek. De gondoltam, ebben a tornában nem lehet olyan nagy veszély, végül is nem hagyják a résztvevőket kipurcanni. Legalábbis remélem. A tapasztalat pedig jól jön, nem csak pontokban, de elméletben is. Örültem, hogy a szabály szerint mindenki elveszti a jártasságait meg a különleges "varázsereit". Már csak azért is, mert nekem nem igazán van, így talán egyenlőbb az esély az ellenfelemmel szemben. Egyszer csak eljött az a bizonyos nap, amikor elkezdődött a torna. Szépenségesen felöltöztem szokásos ruhámba, íjamat és tegzemet megmarkoltam, majd beléptem a hatalmas csarnokba. Üdvrivalgás, hatalmas tömeg. Lemerevedtem. Nocsak! Nem tudtam, mennyien jelentkeztek a küzdelemre, de ez a sok ember csak miattunk, csak miattunk van itt és ujjong. És én köztük vagyok, akik most megmérkőznek. Kicsit gladiátor feelingem volt, annyira nem illettem bele ebbe a szituációba. Egy darabig együtt voltunk küzdők, s meg is láttam Alexet. Nagyon meglepődtem. Remegve néztem fel a táblára, mert reméltem, nem vele hoz össze a sors. Nem akartam már az elején kiesni, de azt sem akartam, hogy Alex miattam veszítsen. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy egy teljesen ismeretlen, ráadásul lány az ellenfelem. Elkülönítettek minket, de aztán jött a teleportáció. Kayaba és az első nap jutott erről az eszembe, így máris elégikus no meg nosztalgikus hangulat lett úrrá rajtam, de aztán igyekeztem kiverni a fejemből, rásegítve egy fejrázással. Majd megjelentem egy kör alakú pályán. Kicsit meglepődtem. Néztem ki a fejemből, majd megvártam, hogy ellenfelem is megérkezzen. Ha megjelent enyhe meghajolással üdvözöltem. *
~ Hát akkor kezdjük. ~
* Nem sokat gondolkodtam, az idegre nyilat helyeztem, majd kilőttem ellenfelem felé. Végülis egy íjász mi mást tehetne? Azonban célom elé beállt egy vele hasonló szélességű fal, majd benyelte. Tágasra nyitottam szemeimet a meglepetéstől. Majd azt vettem észre oldalról, hogy suhan felém az ÉN nyilam! Felsikoltottam, de gyorsan lehajoltam abban a reményben, hogy még épp kikerülöm. Alig tértem magamhoz, nagyon megijedtem, s kicsit fel is háborodtam, hogy képes volt a saját nyilam ellenem fordulni. Figyeltem ellenfelemet, vajon ő hasonlóan járt-e, mint én. *

//kis változtatás került be//

by **Asobi** Pént. Márc. 01 2013, 15:31

Dicső napra virrad, a mai ezt már, érzem virtuális testemben. Pezsgek az izgalomtól és alig várom, hogy végre elérjek a nagytorna helyszínére. Igen, igen nemrég beneveztem egy íjász bajnokságra, mert hát nem én lennék, ha nem tettem volna meg ott és akkor mikor megláttam a felhívást.
Reggel izgatottan pattanok ki az ágyból és két kattintást követően a karakter lapomon, felöltöm öltözékem illetve kiegészítőimet, a szemüveget és a köpenyt. Kifelé menet csak egyszer állok meg és tekintek vissza a rendetlenül hagyott ágyra mely hirtelen juttatja eszembe a lányt, aki mindig rám szolt ilyenkor, hogy tegyem rendben. Ám a visszaemlékezés nem tart sokáig, megrázom a fejem és már fordulok is a menetirányba. Ma nem engedhetem, hogy elterelje más is a figyelmemet különben biztos veszteni fogok.
Oda érve már gyülekeznek az íjászok és tekintetem jobbra-ballra forgatom keresve egy bizonyos személyt, reménykedve abban, hogy végre szembe kerülhetek vele és legyőzhetem. Majd keresgélésemnek egy kényszerített tele port vet véget, melynek köszönhetően egy kör alakú pályán találom szembe magam ellenfelemmel. Fogalmam sincs, hogy ki ő sosem láttam még fogalmam sincs mekkora a szintkülönbség köztünk.
A lány meghajol, én egy kicsit hezitálok ugyan… na, jó valljuk be elbambultam, de csak egy kicsit, mikor azonban én is meghajolnák, a lány felém szegezi a fegyverét és lő.
- Eh… – lepődöm meg hisz a nem sokkal a becsapódás előtt a nyíl eltűnk előlem és nem is olyan soká a lány oldalától nem messze a falból csapódik ki. Azaz pontosabban a falon megnyíló kapuból.
~ Mi lehet ez, talán egy… igen minden bizonnyal egy portál szerűség lehet. Nos, bármi is az csak neki köszönhetem, hogy a lány nem talált telibe az előbb.~ gondolat menetemet követően úgy döntök ideje nekem is visszatámadnom, így elő is hívom az inventory-ból az íjam és a tegezem. Azonnal egy nyílért nyúlok, majd megfeszítem az ideget és becélzom a lányt.
- Várjunk… biztos rá kellene céloznom? – jegyzem meg halkan magamnak. - … talán csak egy ötlet, de mi van, ha rálövök és úgy játok, mint ő? Hm… – végül nyilamat a kilövés előtt elirányítom a lánytól és a jobb oldala felöli, falra célzok, majd lövök. Meglepő, de a nyíl egy a nemrég látott kapun keresztül eltűnik, majd a lány felett jelenik meg a másik melyből rögtön ki is csapódik.
- Áhá! – kiáltom el magam.

//Bocsi^^’//

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Márc. 02 2013, 17:19

*Miután lőttem, csak akkor vette elő fegyverét a lány. Én már eleve így jöttem be, nem kockáztattam volna, hogy a csata színhelyén vegyem elő a fegyvert. Szeretek előre felkészülni mindennel. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ellenfelem felkészületlen lenne, csupán nem szeretem, ha nincs a kezemben az, amire szükségem van. Kiábrándult tekintettel néztem a lányra, amikor ő máshova célzott, de belül valahogy éreztem, most valamit kipróbál. És be is jött neki! Arra fordultam, amerre kilőtte a nyilat. Megint eltűnt. Majd valami süvítést hallottam magam mögött. megfordultam, s kikerekedett szemekkel konstatáltam, hogy a nyíl a hasamba fúródott. Kissé megrökönyödve, fáziskéséssel fogtam fel, mi is történt. Dühösen kihúztam a nyilat s eldobtam. Pixel darabkák jelentek meg és tűntek el a hasam és a nyílvessző tájékán. Iszonyatosan dühített, hogy a lány ilyen hamar rájött a dolog nyitjára. Jól van, lehet, hogy butaság lett volna a részéről, hogy engem próbál megcélozni, miközben már látta, hogy én hogy jártam, de akkor is zavart. Nah, máris lestrébereztem a fejemben, s eldöntöttem, hogy legközelebb én leszek az eszesebb. Nem vártam meg, hogy cselekedjen, gyorsan egy fal mögé bújtam. Reméltem nem látott engem a többi fal sűrűjétől. A fallal szemben és velem szemben volt még egy fal, vagyis a lány nem láthatta azt a falat a sok faltól. Eldöntöttem, hogy oda lövök, mert így a lány nem látja, hogy mikor lövök. A velem szemben levő falra lőttem tehát. Ugyanúgy megjelent egy kapu, ami egész tágasnak tűnt, s elnyelte a nyilamat. Majd kikukucskáltam a fal mögül, s kerestem a tekintetemmel ellenfelem alakját, majd láttam, ahogy hátulról megcélozta őt az én nyilam.*
~ Nem hagyom magam veszíteni! ~
*Mintha rájöttem volna valamire, kikerekedtek szemeim, újra háttal voltam fedezékemnek, s sorra vagy öt nyilat lőttem ki velem szembe, de nem csak egy irányba, hanem öt különböző falba lőttem bele.*
~ Ezt védd ki!! ~

by **Asobi** Kedd Márc. 05 2013, 17:09

Igen csak meglep ellenfelem hirtelen jött támadása, hisz én még a fegyveremet sem vettem elő ám meglepőd ötségem csak még nagyobb lesz mikor valami féle portál nyílik meg és nyeli el a nyílvesszőt, így megmenekítve engem attól, hogy életpontjaim lecsökkenjenek. Majd ugyan ellenfelemnek még nagyobb meglepetést okoz, mikor egy újabb kapu nyílik közvetlen a közelében és kis híján a saját nyila találja el. Ezt látva hamar kapcsolok és kipróbálok valamit. Ellenfelem helyett direkt mellé lövök az egyik falra. Ekkor láss, csodát újabb kapu nyílik meg mely elnyeli a nyilam, majd jelenik meg a párja, amiből pedig változatlan sebességgel távozik is és talál is.
~ Értem, szóval így működik…~ mosolyodom el, majd míg a lány a nyilat távolítja el magából, így szólok:
- Sajnos elmaradt a bemutatkozásom. Engem Hanatsunak hívnak és köszönöm, hogy ily türelmetlen voltál… – hajolok meg egy mosollyal az arcomon. Na, jó ez most egy kicsit gonosz volt a végén, de igaz, ami igaz, ha nem lett volna ilyen türelmetlen nem jöttem volna rá ilyen hamar a trükk nyitjára. Persze abban is biztos vagyok, hogy a pálya rejteget még pár trükköt, de harcunk során majd azokra is csak rájövök és, akkor, majd megalapozhatom a győzelmem.
Ellenfelem a falak közé veti, magát ám én még várok felajzott íjjal. Ám úgy tűnik ez nem volt bölcs döntés egy nyílvessző ugyan is a hátamba fúródik az ott megjelenő kapuból. Az életcsíkom ekkor igen csak megereszkedik, ami nem igazán nyeri el a tetszésem. Ahogy hátra tekintek, látom is ellenfelem amint újra nyilat helyez a fegyverébe, így nem fecsérlem az időt és futni kezdek. A nyilak egymást követően záporoznak a megnyíló majd becsukódó kapuk egymást váltják, ám szerencsére a portálok nem tudnak mozgás közben olyan közel kerülni, hogy az azokból kilövellő nyilak elől ne tudjak elmozdulni. Nem is lenne szerencsés, ha bekapnák még egyet.
- Nesze! – kiáltok fel és egyenest átlövök azon a kapun, ami utoljára nyitva maradt a lány lövése után. Majd ezt követően úgy döntök, kipróbálok valamit, így miután még egy nyilat ellövök ugyan azon a kapun keresztül a nyílveszőt magam is követem. Nem is ér meglepetésként, hogy magam is át tudok hatolni a kapukon.
Miután átlépek, a kapun még egyszer lövök azon fal felé, amelyiken a portál tátong ám egy teljesen más helyre, így becsukódásra kényszerítve azt, majd ismét felajzom a nyílvesszőm és ismét kísérletezni készülök. Közelebb lépek a falhoz, majd mielőtt ellenfelem lőhetne, pár másodperccel előtte lövöm ki a saját nyílvesszőm és bízom benne, hogy újabb agymenésem beválik....*

*

Diego által jóváhagyott ötlet:

by **Koshitsu Esutel** Pént. Márc. 08 2013, 10:24

*Amikor bemutatkozott a csajszi, s úgy mellékesen megejtett egy bunkóságot, magamban lemerevedtem, de mozdulataimban ez nem látszott. Azonban nagyon feldühített. Ezután bújtam az egyik fal mögé, s mielőtt kilőttem volna a nyilam, így szóltam.*
- Másodikként okosnak lenni ostobának sem magasröptű szellemi teljesítmény!
* Hangomban érezhette a gúnyt. Jó, én nem vagyok alapvetően rossz szándékú, de ha valami eszembe jut, azt azonnal kinyögöm. És most nagyon felbosszantott a lány az egoizmusával. Mikor kilőttem a nyilat, azt nem néztem, hogy talált-e, mert utána azzal foglalatoskodtam, hogy egymás után ötöt lőjek ki. Azt azonban már néztem. Ha a valóságban lennénk, valószínűleg iszonyatosan elsápadtam volna. Csak úgy kikerülte az összeset. Pedig nem tűnt gyorsabbnak nálam a csajszi. Úgy egyforma gyorsnak érzem magunkat. Egyébként eszemben sem volt bemutatkozni. Láthatta a nevem a táblán, jegyezze meg! Ha nem jegyezte meg, így járt! Ha meg veszítek ellene, akkor jobb is, ha elfelejt. A lényeg, hogy ellenfelemet figyeltem, s láttam, hogy belő abba a portálba, ami utoljára nyílt. Ekkora hülye azért nem vagyok! A logika már csak logika marad, ráadásul már alig vártam, hogy kipróbáljak valamit, bár megvallom, féltem tőle, mert mi van, ha mégsem szállít embert a portál. A lényeg, hogy teljesen kiszámítható volt, hogy az ő általa lőtt nyíl honnan fog kijönni, így egyszerű arrébb lépéssel ki is kerültem. Majd meglepetésemre ő megint előbb próbál ki valamit, mint én. Nagyszerű. Egyre inkább az agyamra megy. Áh, azt hiszem értem!! Ő az a csajszi, aki bármibe belefog, az sikerül neki, vannak ötletei, beválnak, és csak úgy hipp-hopp forog az agya, úgy mozog itt a falak és portálok között, mintha itt nőtt volna fel, mintha ismerné mint a tenyerét. Én pedig az a kis szerencsétlen vagyok, aki rosszkor volt rossz helyen, mert éppen csak megpróbált kilőni egy nyilat, de persze az se megy neki normálisan, van egy ötlete, hogy ötöt lő egymás után gyorsan, s persze ebben is elbukik, és mikor lenne még egy ötlete, azt a poént megint a fantasztika-csajszi lövi le! Máris villog képzeletbeli szemeim előtt egy barátnőm, aki mutató és hüvelykujjával egy L-et mutatva a homloka felé kap és nevetve kiáltja: LÚZER! Nah, ez vagyok én! Ez vagyok? EZ VAGYOK?! Na még csak azt kéne! Szóval jött az ellenfelem is a nyíllal együtt. Szinte egymással szemben álltunk, s ő bezárta a portált egy másik nyitásával. A nyíl oldalról érkezett, szerencsém volt, mert jól látható helyről, csak lehajoltam. Majd kiegyenesedtem, s nyilat helyeztem a húrra, s a lány felé tartottam, de elmosolyodtam, s oldalra fordultam gyorsan, abban a pillanatban ki is lőttem a nyilam. De a hölgyemény gyorsabb volt nálam, és persze a portálok lassúsága miatt a nyilam falat ért. Nem bosszantottam fel magam ezen. Mosolyogtam rá.*
- Ügyes!
*Mondtam neki, majd megfogtam egy nyílvesszőt és a húrra helyeztem. Beakasztottam a húrba, így ugyebár ha nem fogom, akkor sem esik le róla. Azonban elővettem még egy nyilat, de azt csak a kezemben tartottam, mintha arra készülnék, hogy újra a húrra helyezzem, ha kilövöm az előzőt, de nem így tettem. Hátra tettem mindkét kezem az íjjal és a nyílvesszővel együtt, vagyis kicsit iskolásan álltam, majd meghajoltam ellenfelem előtt.*
- Hát, ne haragudj, hogy én nem mutatkoztam be, de nem is szeretnék. Tudod mit, inkább felejts el.
* Mondtam neki még mindig mosolyogva, vidáman. Majd hátrálni kezdtem.*
- Tudod, elnézést kell kérnem az előző beszólásom miatt, gyerekes voltam. Mint egy megsértődött kis csitri.
* Nevettem fel vidáman. Majd végre egy falnak neki mentem. Közel voltam a lányhoz, alig 3 méterre. Erősen tartottam a nyílvesszőmet, majd úgy, hogy a lány ne lássa, a hátam mögött beleszúrtam a falba. A tervem sikerült. Portál nyílt, s azonnal hátráltam. Amint eltűntem a lány szeme elől, fogtam az íjamat, s a benne levő nyíllal együtt megfeszítettem. Ahogy kiértem a kapuból, belelőttem a kapuba. Közvetlenül a kapuba lőttem, így a nyíl sebessége és ereje olyan volt, mintha még mindig az előző falnál állnék és szembe lőném a csajszit. Tehát a nyílvessző a lánnyal szembeni falból száguldott ki, s mivel volt körülbelül három méter távolság a fal és bajtársam között, nem közvetlen támadásnak számít, így nem csak egy HP-t veszít, ha eltalálja a nyílvessző. A lány melletti falnál jelentem meg egyébként, hisz támadásnak vette a játék az előző kapunyitásomat, s mivel nem az ellenfelem felé céloztam, így a kapu ott nyílt ki, ahol egy kiszáguldó nyíl célba vehetné a hölgyeményt. Vagyis abban reménykedtem, hogy Hanatsu vagy kicsoda engem fog nézni, hogy mit keresek én ott. Így oldalról érkezik neki a támadás, s ha észre is veszi, talán késve. De én már úgy voltam vele, ha ezt is kikerüli, akkor én feladom, elmegyek utcaseprőnek, vagy öngyi leszek, mert az lehetetlen, hogy ilyen gyors legyen! Reményekkel telve, nagyra nyílt szemekkel néztem a jelenetet.

//Apró változtatások ^^//

by **Asobi** Szer. Márc. 13 2013, 18:47

Tán csak a mázlinak vagy a rendszernek köszönhetem, hogy a nyilak nem találnak el, mármint azon az egyen kívül, ami a hátamba fúródott.
- Ez tényleg nem volt bölcs döntés. – morgom az orrom alatt, majd amint kirántom, a nyilat futhatok is hogy kikerüljem a feljebb említett ötöt, amit szerencsésen meg is úszok. Jól is néznék, ki ha hagynám, hogy azok is eltaláljanak. Akkor aztán nem húznám sokáig se itt se a játékban, ha csak nincs, valami biztonsági zár vagy mit tudom én, ami megakadályozza, hogy a Hp-ém mínuszba menjen át vagy, hogy egyáltalán nulla legyen.
A lány gúnyos mondandójához nem igazán akarok hozzá fűzni semmit meg, úgy veszem, észre a nélkül is bosszankodik, hogy én hozzá szólnék, ami nekem persze csak jó, hisz ha dühös az csak az én malmomra hajtja a vizet. Na meg, majd pont egy olyannak mondjak akármit is, aki meg se várja, hogy van e hozzáfűzni valóm ahhoz, amit mondott és inkább hátba lő.
Na, de mindegy is, inkább a pálya megismerésével és fortélyinak kifürkészésével foglalkozom. Máris az első, amit kipróbálok egy nyílvesző ellövését követően. A felfedezésem azonban nem okoz nagy meglepődést hisz valahogy sejtettem, hogy nem véletlenül nyílnak ekkorára a portálok. Mert ha csak a nyílvesszők miatt lenne, ahhoz elég lenne egy fél méter átmérőjű átjáró is. Bár az csalódással tölt el, hogy ellenfelem elhajol a lövés elől melyet áthaladásom után intézek.
~ Igen, igen ez működhet…~ a fogaskerekek a fejemben nagy sebességgel forognak. Új ötlet támad bennem az eddigiek láttán, ami a következő. Menekülésem közben észre és már előtte való lövéseknél is észrevettem, hogy a pályán egyszerre csak két portál kapu van nyitva, egy be- és egy kivezető nyílás. Ezekből pedig már magát adja a dolog, hogy ha sikerülne előbb kilőnöm egy nyilat, mint ellenfelem akkor még előtte nyithatok egy portált és egyben mivel nem nyílnak és záródnak olyan gyorsan, amilyen gyorsan a nyílvesszők követik egymást a fal felé. Így nem is csoda. hogy a lány nyila egyszerűen lepattan a falról, míg az enyém arrébb ismét eltűnik, majd egy létre jövő kijáraton ismét a lányt célozza meg.
- Hm, ez természetes… – felelem fennkölt hangnemben. Nem tudom, mi bajom lehet ma, hogy így viselkedem, talán az bánt, hogy nem Mirika az ellenfelem vagy nem tudom, de az biztos, hogy előző kijelentésem fel fogja bosszantani a lányt.
- Ugyan, ugyan nem lényeg Koshitsu Esutel. – igen, tudom, azaz emlékszem a nevére láttam felírva még valamelyik listán. - Vagy netán rosszul mondtam? – nem, igazából biztos vagyok benne hogy jól emlékszem. Ha pont az én memóriámmal lenne, gond hát az elég érdekes lenne, nem mondom.
Mondandóim közben persze felajzom ismét az íjat, mert tisztán érzem, hogy a lány tervez valamit. Már az a tény is, hogy nem támad, ezt bizonyítja.
És igen, amint Esutel eltűnik, egy portálban máris fordulok deréktól felfele, és keresem a megnyíló ablakot, ám amint a lány kiér belőle és lőhetnék egy közeli falhoz, egy nyílvessző csapódik a mellkasomba. Na, igen, ilyenkor örülök annak, hogy a játék még nem képes szimulálni a fájdalmat. De ez rajtam mit sem segít, hisz a már jócskán zöld csíkom, így is sárgává válik, de nem én lennék, ha most feladnám, de nem ám. A nyíllal a mellkasomban nem törődve a lány jobb oldala felé célzok és lövök, majd újra töltök és futásnak eredve ismét az egyik falba lövök, de ezúttal hirtelen megállok és irányt váltva követem a nyílvesszőt áthaladva a portálon és a lány közvetlen közelébe kerülve. Nem is mozdulok el mellőle, mert így ha el is lő, egy nyilat túl közel vagyok hozzá és félő, ha kikerülőm, akkor saját magát találja el… de azért a biztonság kedvéért megfeszítem az ideget egy nyílvesszővel.
Bár csekély életemet tekintve lehet, hogy a meccs leáll elkerülve egy játékos halálát… nem tudom…

Hp: 8

/Hp elszámolás szerkeztve/

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Márc. 14 2013, 18:41

*Nem igazán izgatott, hogy tudja a nevemet. Örüljön neki! Így feleslegesen mutatkoztam volna be. Minek jártassam a számat? Kérdését, hogy rosszul mondta-e a nevemet, válaszra sem méltattam. Felesleges kérdés volt, akkor felesleges lett volna a válaszadás is. És igen! Végre célba talált a nyilam! Bár meglepődött Hanatsu, mégis lőtt egyet. A nyílvessző elég kiszámíthatatlan helyen jelent meg, épp, hogy elsuhant az oldalam mellett. Fújtam egy nagyot. De a leányzó, már újra támadt, s a nyílvesszővel ő maga is megérkezett. Nem kellett volna elhagynom magam. A támadása célba talált. Jobb combomba állt bele, de én sem foglalkoztam már vele, ahogy ő sem. Már megfeszítettem az íjam, amikor közvetlen közel kerültünk egymáshoz. Mindketten leálltunk, nem támadtunk, de lövésre készen tartottuk fegyverünket. *
~ Most mi legyen? ~
* Gondolkodtam el. Tudtam, hogy veszélyes mostantól a játszma, mert saját nyilammal képes lehetek magamat eltalálni. Túl közel voltunk egymáshoz. De ekkor eszembe ötlött valami.*
~ Már csak pár HPja van, nekem 21. A közvetlen támadás bár csak 1 HP-t vesz le az ellenféltől, de pár közvetlen támadással ki is iktatnám. Ő viszont nem tudna annyival kilőni engem. ~
*Elmosolyodtam, fegyverem az egyik fal felé volt megfeszítve. Megszólaltam. *
- Örülök, hogy megismerhettelek! Talán rossz napod van ma, de az egoból kicsit faraghatnál. Nem attól leszel jó harcos, hogy lököd a dumát. Növeld a szinted ezerrel! Ez a lényeg! Nem a kinézet, nem a beszéd, nem a mimika számít! Bármennyire is gyűlöletes a SAO, de igazságos. Nem számít, hogy nézel ki, nem számítanak bizonyos képességek. Egyedül az számít, kitartasz-e. De most fejezzük be!-
*Majd hirtelen felé tartottam az íjamat. Mivel közvetlenül egymással szemben álltunk, nyílvesszőm vége hozzáért. Így lőttem ki nyilamat. Fal nem állhatott közénk ennyi idő alatt. Majd "újratöltöttem" fegyverem, s ismét a lányhoz nyomtam, s kilőttem a nyílvesszőt. Ha menekülőre fogná a hölgyemény, én akkor üldözöm, de csak akkor lövök, amikor elérem nyílvesszőm végével egyik testrészét, s már lövök is. Ha ő visszalő rám akár az én módszeremmel, akár falat megcélozva, nem érdekel, akkor sem, ha eltalál. HP-mnak nem árthat sokat kettes sebzésével, főleg nem, ha közvetlenül támad. Nincs már sok hátra neki. Csak pár lövés. Addig üldözöm ezzel a módszerrel, amíg 1 HPja nem marad. //Ha sikerül annyira lecsökkenteni//Vagy amíg le nem fújják a meccset. Ha 1 HP-ja marad, megállok. És elégedett mosollyal mondom ki.*
- Meghaltál.
* Majd meghajolok előtte, s elteszem az íjamat és a tegzemet is az inventorymba. Már régen nem volt a szívemben harag. Jó, az elején tényleg felbosszantott, tényleg viszketett a dumájától s a stílusától a tenyerem, de már megvakartam eléggé ahhoz, hogy ne legyek bosszúszomjas. A bosszú amúgy sem jó dolog. Egyáltalán nem. Azonban eldöntöttem, hogy megjegyzem a nevét. Az én névmemóriám nem a legperfektebb, nagyon kell koncentrálnom, s figyelnem ahhoz, hogy megjegyezzem valakiét. Igazából reméltem, hogy majd újra találkozok Hanatsuval. Úgy voltam az egésszel, hogy ha a zsűri úgy dönt, ő mehet tovább, akkor áldásom adom rá! Legyen vele boldog! De tényleg. Én a magam jutalmát megkapom, ő meg kap egy kis lendületet, biztatást a továbbiakra. Egyébként úgy gondoltam, hogy biztosan nem lehet megölni, mert a nagy tornán leblokkolják, hogy 0-ba essen egy HP, de nem mertem kockáztatni. Soha, de soha nem játszanék senki életével! Legyen az bárki...Kész voltam meghallani a zsűri döntését.*

//Köszönöm a játékot, élveztem! //

by **Asobi** Hétf. Márc. 18 2013, 17:50

A nyíl a mellkasomba csapódik, de kit érdekel ez. Csak egy tompa egyáltalán nem fájdalmas lökést érzek, mikor megtörténik, így nem nagyon veszek róla tudomást, inkább ellentámadást kezdeményezek. A terve igen egyszerű. Mivel látva HP csíkom azon kicsi részét, ami megmaradt úgy döntök, nem hagyhatom, hogy több eltaláljon.
Erre pedig mi a legalkalmasabb mód? Hát természetesen az, hogy valahogy a közvetlen közelébe kerüljek így sakkba szorítva. Két nyílvessző ellövését követően meg is ejtem a szóban fogó megközelítést, ami tökéletesen sikerül is. Bonusz pontként ér még ráadásul, hogy a nyíl, amivel kaput nyitottam ide sikeresen eltalálta a combjánál. Mikor azonban ellenfelem egy kis agytorna után a fal felé fordul lövésre készen, meglepődöm.
~ Még is bevállalja, hogy esetleg saját magát találja el? A fene nem, így terveztem! ~ zajlik le bennem a gondolat miközben hátam a lányénak fordítva én is az egyik közelebbi falat célzom meg.
- Hm… szintúgy. Majd megfogadom a tanácsod… – nézek a szemem sarka felé, bár nem mintha így látnám a lányt, mikor az egómról beszél. Bár igaz, hogy nem esett jól, hogy nem Mirikával álltam szembe a kezdéskor, de így a végére úgy hiszem nem bántam meg, hogy vele kellett megküzdenem.
- Csak aztán le ne maradj! – szólok a lány felé a szintlépésre értve mondandóm, majd még egy utolsó megjegyzést teszek, mielőtt megkezdenénk az utolsó támadásokat. -… Kezdjük!
Ebben a pillanatban vele egyszerre fordulok meg, így szegezve a nyílvesszőm egyenest a pixelek által felépített arca felé tartva. Majd lövök.
Kissé ijesztőnek hat a dolog még akkor is, ha itt nem érezni a fájdalmat, de ez van, nem fogok menekülni. Itt és most elintézzük a dolgot.

/Egy kicsit megkésve, de itt a poszt. Köszönöm a játékot, én is élveztem./

by **Diabel** Hétf. Márc. 18 2013, 19:21

A zsűri reméli, hogy eleget látott, elvonul meghozni a döntést.

by **Diabel** Vas. Márc. 24 2013, 17:31

A zsűri hosszan tartó tanácskozás után végül csak nyertest hirdet. Rendkívül mozgalmas és sűrűn barázdált agyat igénylő csatát láthattunk, amely talán néha már-már a minőség rovására ment.

Az eredményt azonban muszáj volt végül meghoznunk: 195:184 arányban Esutel a győztes. Gratulálunk neki!

A küzdő felek jutalma 25 exp és 25 arany.

by Ajánlott tartalom

Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel

Re: Hanatsu vs Koshitsu Esutel