[Küldetés] Az áprilisi nővérek

Résztvevők:

• Mesudo Reiko
  
• Thunder
  
• Blöki

Sorrend: Nincs
Határidő: 4 nap/fő

Szivárvány van a rajzolt ég legtetején, melynek két alját nem látjátok, ámbár színei lenyűgözőek. A nap lemenőben van, így a színes szivárványt rózsaszínes és narancssárgás háttér emeli ki. Gyönyörű, bár az e féle szépség nem tudni, hogy mennyire nyűgöz le titeket, de ha ez nem, hát két gyönyörű lány megy el előtettek és a kettő közül egy szemez veletek, kacsint felétek, de nem áll meg, túl egyszerű lenne. Befordulnak egy utcasarkon, majd merre mentek, arról női sikítást lehet hallani, egyikük az, de miért, mi történt? Hát fussatok megnézni, vagy tegyetek úgy, mintha semmi sem történt volna.

Nem hosszú első kör, így van lehetőségetek írni bőven. Bárhol lehettek, de külön vagytok. Így nem kell várni a másikra, hogy írjon.

Ha kérdés van, panasz, csak szóljatok.

Kellemes írást!

Ez a mai nap is teljesen átlagosnak indult. Miután felébredtem elvégeztem pár nyújtást, hogy ha kell készen álljak a mai akcióra már ha lesz valami. Ekkor valami hangot hallok kicsit lejjebbről. Biza korog a gyomorom.
- Ideje reggelizni. - mondtam a falnak hiszen egyedül éleik itt benn a SAO világában. Nincsen senki aki megmondaná mit tegyek. Vagyis lenne egy személy kinek szavaira figyelek, de a sors az utolsó találkozásunk óta nem sodorta még felém. Sőt engem se felé. Így hát ideje volt valami harapnivalót útba ejteni a a délig tartó henyélésem helyszínéig.
Kimentem hát a fogadóból és elmentem a közeli pékségbe és vettem magamnak egy közepes méretű cipót aminek a felét az út alatt megettem. Elértem hát lassan a főtéren lévő fa alá aminek nekidőlve elmajszoltam a maradékot a cipóból. Teljesen jóllakottnak éreztem magam így hát csak figyeltem a többi Játékost meg NPC-t a városban. E közben ismét eszembe jutott az a személy pontosabban leányzó ki elnyerte a szívemet. Próbáltam felidézni arcát kisebb nagyobb sikerrel. Felidéztem azt a kis időt amit együtt töltöttem vele ebben az új világban. Éppen mikor úgy találtam, hogy elég volt a pihenésből felkeltem a fa alól ahol eddig voltam és ismét megmozgattam magam mielőtt nekivágnék a napnak. Ekkor két szépséges leányzó haladt el előttem én pedig pont olyan pozícióban voltam mint aki meghajolt volna előttük holott ez csak némi tornya gyakorlat volt. Ahogy elhaladtak előttem bizonyosodtam meg benne milyen szépségesek is valójában nem beszélve arról, hogy az égboltot átölelő szívárnyán is kiemelte a szépségüket. Ekkor véltem felfedezni, hogy egyikük mintha szemezne velem. Tekintetében minden ember el tudna veszni ahogy én is. Sajnálatos módon továbbállt a barátnőjével vagy valakijével hiszen nem tudhatom ki neki az a másik szintén gyönyörű leányzó.
Ez a nap nem is telhetett volna jobban. A rég látott lányról kit szeretek jutottak eszembe csodálatos emlékek és erre két másik lány is itt van kik szintén csodálatra méltók.
- Ez a nap csak egyre jobb vagy rosszabb lenne? - tettem fel magamnak a kérdést. Nem tudtam eldönteni hogy most szerencsés vagy balszerencsés vagyok e. Mintha egy próba lenne mennyire szeretem azt kiről ez idáig merengtem a fa alatt. Mindeközben figyeltem a lányokat merre haladnak és láttam ahogy befordultak egy utcasarkon. Nem tudtam mi tévő legyek. Én szeretem azt a lányt, de most mit tegyek ezzel a másikkal ki szemezett velem? Nemsokkal ezután arról az irányból merre mentek női sikolyt hallottam. Gyorsan oda is igyekszek megnézni nem e esett baja egyikőjüknek és ennek semmi köze ahhoz, hogy a hosszú hajú lányt választanám és nem azt a leányzót kiről a nap folyamán felderengtek az emlékképek.

Valóban, a határidő ma járt le, ám Neuro nem írt. Kap egy olyan lehetőséget, hogy a következő kört ötszáz szavas minimummal kell megírnia, azonban ha nem ír, kikerül ebből a küldetésből. Nem várunk rá tovább most.

A sarkon befordulva azt a lányt láthatjátok a földön feküdve, mely épp felétek kacsintott korábban. Szoknyája felcsúszott, így combjai egésze látszódik és könnyek teszik csillogóvá gyönyörű szemeit és piros arcát. Karját nyújtva segítséget kér tőletek és miként feláll, előrehajolva igazítja meg félrecsúszott ruháját. A felsőjén a gombokat látványosan gombolja össze ezzel megmutatva nektek a csodálatos dekoltázsát, majd lelkesen ölel meg titeket köszönetképpen. Arcotokra csókot ad és nem enged titeket.
Nem enged. Egy átlagos ölelés nem tart eddig, minek örülhettek, vagy sem, de nem enged. Ha tolnátok magatoktól őt, elkezd szorítani titeket és előtettek csakhamar megjelenik a barátnő, emlékeztetve titeket, hogy ketten voltak korábban. Ám a barátnő arcán szokatlan mosoly látszik, örül, de nézése mégis sátáni. Közelebb lép hozzátok, egy fiolát bont és annak tartalmát itatja meg veletek. Igen, ellenkezhettek, de a másik lány ölelése erős, úgy csimpaszkodik rátok, úgy tart fogva titeket, mintha egy élő elszakíthatatlan kötél lenne.
A posztotok az ájulással végződjön, mi a fiola hatása.

A küldetés leredukálódott három főre. Blöki jelezte inaktivitását, így befejezi ezt a küldetést. Reiko, azt hiszem lett egy félreértelmezés. Egyedül voltál a lányokkal, csupán csak ebben a körben találkoztok egymással.

A Nap erős sugarai ébresztenek titeket és bár füvön ültök, a lábaitok egy kisebb macskaköves útra lógnak. Egy – egy fának a törzséhez vagytok kötözve, mely erősen szorít titeket. Az erős szorítás nem okoz fájdalmat nektek, de nem tudjátok mozgatni a kezeiteket és azok hátrafele kötözve feszülnek a fáknak, minek okán felállni sem tudtok.
Körbenézve észrevehetitek, hogy nem csak magatok vagytok és bár ti meglehetősen közel vagytok egymáshoz, több fiú is van szerte szórva körülöttetek közel s távol.
- Kezdenek felébredni az angyalkáink. – erős női hangot hallhatok.
- Igen, igen. Ébredeznek. – kuncog egy másik.
- Nos, szóljunk nekik azt hiszem.
- Rendben. Rendben. – mellettetek megy el két női alak és egyiknek a hosszú lábait már felismerhetitek.
Igyekeznek középre állni, hogy szavaikat jól hallja mindenki, majd egy kristályt törnek, minek okán a hangjuk felerősödik.
- Nos, Kedveskéim. Örülünk, hogy mindannyian megérkeztettek. Ez egy rablás. Egy egyszerű, komolytalan rablás. A célunk, hogy önként átadjátok nekünk mindenneteteket. Arany, felszerelés, akár ruhák. – kuncognak – A helyzet egyszerű. Addig lesztek megkötözve, míg nem tesztek így.
- Haha! – nevet fel egy ismeretlen fiú – Védett területen vagyunk. Nem tudtok ártani nekünk!
- Ó, ez igaz, ám segíteni sem fogunk nektek és miután körbe néztettek, feltűnhet hogy erre egy lélek sem jár. A birtokunk kertje nagy és messze van a tömegtől. – és valóban, miként a távolba néztek, egy nagyobb, vörös házat láthatok, de más egyebet nem – Nos, ki lesz az első jófiú?

A határidő marad és kérlek ne várjatok a másikra, aki tud, az írjon.

Sajnálom, hogy rám kellett várni!

Zhel sikerrel tér ki a nyíl elől a képességét használva.
A lány, kinek tetszik Reiko pedig lelkesen ugrál, mint egy felpörgött kis nyuszi.
- Izgalom! Izgalom! De jó! – egyáltalán nem félnek, sőt még talán örülnek is ennek a kis történésnek, ám Zhel szavaira megáll az örvendés és komolyabban néznek Zhel felé – Ööö… asszem meghalunk. – a fejét félredöntve, a kebleit előtérbe helyezve amolyan „cuki” mosoly kíséretében válaszol.
Nos, legyen kifejtve, hogy mit is takar a „meghaltok” lehetőség, akár el is lehet kezdeni a végrehajtását. Nem kötelező a kétszázötven szavas minimum, de ne egy – két mondattal oldjátok meg ezt a kört.

Lezárom a mesélést.

E küldetés azon ötleten alapult, hogy a lányok fogságba ejtenek titeket, majd a házikóban csapdákat kerülgetve kellett volna kijutnotok, erre egy rendkívüli helyzet alakult ki, min még most is csillognak a szemeim. Maradtatok ketten az egyikőtök a lányok oldalán, a másikotok a lányok ellen. A Reiko iránti vonzalom is csak egy hirtelen ötlet szüleménye lett, de miként ő lereagálta ezt, az még jobban tetszett. Mindegy, úgy gondolom remek vége lett volna ennek történetnek, sajnálom, hogy itt és most vége lett. Kíváncsi voltam, hogy miként menekültettek volna ki innen.

Jutalom:
Zhel:
- 35 exp
- 45 arany
Reiko:
- 30 exp
- 40 arany

Liberators:
- 23 arany a bankba
- Kiroshima Kuroko, Tachibana Makoto, Zhel T. Everett és Kamijou Ryner kap 4-4 exp-t.

KA-nak javasolni fogom, hogy kapjatok valamennyi ércet és Zhel egy receptet, hisz a küldetés elérte a történés felét.